Kiemelt témák

sofka, ez jó, mármint a kincs

Az én Attilám mostanában igen gyakran csépeli az öccsét, de tegnap amikor vettem neki egy müzli szeletet, akkor levett egyet a polcról az öccsének. Máskor meg átölelik egymást. És Attila múltkor azt mondta (már többször is) "Gergő a barátom!" Ilyenkor tudom, hogy jó döntést hoztunk a tesóval!
Zsuzsa

Azt meséltem, hogy amikor a két ördög már teljesen szétcincálta egymást, szétválasztás után megkérdeztem tőlük: szeretitek ti egymást? Azonnal rávágták teljes egyetértésben: igeeen!
Kíváncsi

Kíváncsi! "én öcsém, én verem"

Zsuzsa!De jó,hogy itt.Múlt héten Miléna becsukta a fiókkal együtt Kori ujját.Bibis lett és vérzett.Kókuszka szipogott egy kicsit,viszont Mindy zokogott és kb 10x elmondta ne haragudj Korina.Szeretlek hugi.
Szerintem is a tesó a legjobb döntés.Nekem sajna nincsen.

Aztán volt egy kevésbé vidám eset is, de tanulságos: Dani meggyepálta Flórit. Erre Flóri nekiesett Teónak. Megszidtam, miért bántja azt, aki nem is ártott neki? Erre ő: engem is a nagyobb bántott, akkor én is a kisebbet fogom ütni!!!
Hja, az éremnek két oldala van!
Kíváncsi

Kíváncsi, szegény Picikelemen!!!! (Lehet, hogy szükségetek lesz kutyára, vagy macskára, vagy.... de akkor ő lesz a legkisebb

sofka

Sofka, történetesen Picikelemen előtt van még a sorban két nagyobbacska...
Kíváncsi

Vagy úgy gondoltad, hogy végigmegy a staféta az egész soron?

Úgy bizony. Aztán kutya, macska stb. (Mifelénk így zajlottak az effélék, igaz már régen volt. Talán igaz se volt.)

sofka

Sziasztok!
A véleményeteket szeretném hallani a következő történet kapcsán.

A férjem egy régi barátnőjéről van szó. (Ők még nagyon régen jártak együtt, én még messze nem voltam a képben.)
Szóval 5 leányt nevel a csaj.A gyerekek egy része az első férjétől, a többi a mostanitól van.
Rendszeres anyagi gondokkal küszködnek, egy lerobbant, felújításra szoruló alacsony komfortú házban élnek. A férj tőlük messze dolgozik, van, hogy hetekig nem jár haza.
Rendszeresen a férjemtől kér kölcsön több tízezer forintokat. (Én beleeegyezem, mert hát segítsünk, ha tudunk, nincs ellenemre a dolog.)

Az asszony újra terhes lett, de elment a magzat. Pedig szerették volna, és próbálkozni is fognak megint.
Én első hallásra megdöbbentem. Mire a 6. gyerek?
De aztán elkezdtem gondolkodni azok alapján, amit itt olvastam a topikban: az anyagi körülmények nem dönthetnek; sokan egyedül is vállaják a gyereknevést, férj nélkül, társadalmi szempontból is jó a nagycsalád, stb., stb.
Vagyis, akkor a hölgy a lehető legjobban cselekszik? Indokolatlanul akadtam fenn az eseten?
Mi a véleményetek?
Márti

Márti, ő maga mit mond, miért szeretne még több gyereket? Mert eszerint nem arról van szó, hogy becsúszott. Üdv, K.

Márti,
vannak olyan emberek, akiknek baromi erős belső késztetésük van arra, hogy foganjanak és szüljenek. Szerintem ez az oka. És valami ős bizalom és hit a jövőben, hogy valahogy majd csak lesz.
Aztán az is lehet, hogy e mostani férje szeretne fiút, ez férfiaknál (no meg nőknél) nem ritkaság.
Egyébként a kölcsönt visszafizeti mindig rendben?
Nekem ez a történet újabb bizonyíték arra, hogy a gyerekvállalásban NEM játszik szerepet a pénz, csak mint hivatkozási alap. A rugókat más mozgatja.
(Ritkán látlak mostanában, mizújs? )
Kíváncsi

Sziasztok!
Kicsit összejöttek a munkák itthon, ezért jövök ritkábban. Köszi a hiányolást, jólesett!
Off: egy pár helyen meg az én hozzászólásom díszeleg utolsóként, ott meg én hiányollak benneteket! On.

Igazatok van, tudom is, hogy a nagy-nagy gyermek utáni vágy az elsődleges nála. Az, hogy fia is legyen, talán nem annyira - amennyire én tudom.
Biztosan az is van, amit Kíváncsi mond: az ős bizalom és hit, meg a valahogymajdcsaklesz.

Csak azt nem tudom, hogy mennyire szabad erre hagyatkozni eg yilyen felelősségteljes dologba, mint a gyereknevelés.
Ha kajáról, karácsonyfáról, osztálykirándulásról van szó, mondhatja-e azt a gyereknek, hogy valahogy majdcsak lesz, kislányom?
Ha a házon kell valamit megjavítani, mondhatja-e ugyanezt.
Természetesen szegénységben is fel lehet nevelni a gyerekeket. De én hallottam már szegénységben felnőtteket beszélni a gyerekkorukról. Hát nem volt valami vidám!
Szabad-e ezt tudatosan vállalni, és rákényszeríteni a gyerekekre?
Milyen az a minimális életszínvonal, amit meg kell teremteni egy vagy több gyerek neveléséhez?
Hol a határ, mikor valaki azt mondja: ennyi gyereket tudok eltartani, ennyit vállalok?
Szabad-e tőlünk független erőkre (pl. gyakorlatilag idegenek kölcsöneire) hagyatkozni ebben a döntésben?

A kölcsönt mindig visszaadják (késve ugyan), de szinte azonnal(2-3 hónapon belül) újra kérik, így 60-80 ezer forintunk szinte állandóan náluk van. És mivel elég távolállóként kérnek tőlünk kölcsön, valószínűnek tartom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek...
Márti

Sziasztok!
Bennem is hatalmas vagy van arra, hogy szuljek, gyerekeket neveljek. De tudom az eszemmel, hogy van egy esszeru hatar(nalam a 4, a ferjemnel 3), amennyi gyereket az ember kepes tisztesegesen felnevelni, nem nyomorogva. Mert sajnos ma nagyon nagy ur a penz, es tudjuk jol mindannyian, hogy nem boldogit, de jo ha van. Szoval szerintem nem cselekszik jol az emlitett anyuka a kivulallo szemevel nezve. En is fennakadtam rajta, meg fennakadok hasonlo eseteken, es engem is elgondolkodtatasra kesztet. De mindig oda lyukadok ki, hogy nekem igenis fontos az, hogy mindent meg tudjak adni a gyerekeimnek, persze bizonyos hatarokon belul. DE rajottem arra, hogy sokaknak mas ez a hatar. Viszont a fenti csalad mar szerintem kockaztatja a gyerekek normalis eletet, mert kolcsonokbol nem lehet gyerekeket nevelni. Ma mar nem veszik el az anyagiak miatt a gyerekeket mint regen, pedig szerintem sokszor szukseg lenne ra. Amit irtal ez mar a lo tulso oldala... Nekem ez a velemenyem.
Moni

Moni,
szerintem ha még egyszer átgondolod, nem írod le azt a mondatot, hogy anyagiak miatt el kellene venni valakitől a gyerekét... Jusson eszedbe, milyen szegényes körülmények között nevelkednek nagyon igaz és nagyon jó emberek! Jusson eszedbe, ha csak a szomszédos országokba látogatsz, mennyivel kevesebből, mennyivel kevesebb tárggyal, eszközzel fel lehet nevelni egy-több-sok gyereket! Hol lehet párhuzamba állítani a jövedelmi viszonyokat a szeretni tudással? Hol pótolható egy anya a bármilyen gazdagon felszerelt közösségi neveléssel (nevelőotthon)? Nagyon nem értek egyet ezzel a vélekedéssel. Tudom, hogy rettentő nehéz lehet szegényen felnevelni sok gyereket, de LEHET, és a szegénység nemhogy levonna a feladat értékéből, hanem még hozzá is tesz, hogy mindezek ellenére becsületes, jó, tanult embert nevel fel valaki.
Márti,
menniyvel különb dolog bankkölcsönt felvenni, ha anyagi nehézséged támad? Csak arról jóval kevesebben tudnak, és sokkal elegánsabb. Jó, megalázó lehet folyton kölcsönkérni valakitől, de lehet, hogy a bankhoz bürokratikus okok miatt nem fordulhatnak. Szerintem ameddig képesek 60-80 ezer forintot, még ha némi késéssel is, de megadni, addig ezek felelősen gondolkodó, komoly emberek. Talán inkább el kellene beszélgetni velük arról, mi módon oszthatnák be a pénzüket úgy, hogy ne legyen mindig hosszabb a péntek, mint a szombat. Talán a férjed, ha még mindig olyan jóban vannak, egy alkalommal feldobhatná a témát. Lehet, hogy csak a költségeket kellene kicsit átszervezni ahhoz, hogy ne kelljen mindig bizonytalanságban élniük.
Amúgy: anyu művészcsaládban nőtt fel, ahol egyszer hopp, máskor kopp. Nincs rendes, fix havi jövedelem. A kiadások viszont természetesen éppolyan rendszeresek, mint másutt. Bizony gyakran kölcsön kellett kérniük, de ettől még nagyon rendesen nevelték fel a gyerekeiket és komoly gondolkodásúak voltak a nagyszüleim, ill. hál'istennek a nagyanyám még él.
Én nem értek egyet azzal, hogy csak "ordinary" életet lehet élni. Talán, sőt, erre nagy az esély, a gyerek felnőttként el fogja kerülni a szegénység útját, de ettől még emlékezhet vissza szépen a szegény gyerekkorra.
Kíváncsi

Az anyagiakon túl gondoltatok-e arra, hogy mennyi figyelem, törődés, idő ilyesmi jut ennyi gyerekre?
Együtt tanulni, programot csinálni, néha egy kis magányt biztosítani, játszani lehet-e vajon ennyi gyerekkel?

Kíváncsi!
Te mindig meggyőzöl engem!
Persze,azért még mindig vannak fenntartásaim, és én nem tenném ezt, de ez én vagyok. Ők meg ők, az ő fejükkel és az ő döntéseikkel. És nem hülyék. Már amennyire következtetni tudok erre abból, hogy a férjem nagyon hülyékkel nem állt volna szóba. Csak kicsit hülyékkel. Mint én.
Márti

Szerintem a szegény család abszolút nem egyenló a boldogtalan gyerekkorral. Régen az emberek sokkal szegényebbek voltak, nagy családdal, pl nagymamámék 13-an voltak, cselédlány volt a dédim, mindent nagyon beosztottak, mégis csupa szépet mesélt a gyerekkoráról. Mi is elég szegények voltunk, nem voltak szép ruháim, nem voltunk soha nyaralni, de ezeket nem éltem meg nagy negatívumként, ha a gyerekkoromban valami szomorú volt, az nem ez, hanem épp az, hogy nem volt tesóm. Persze ebbe is belejátszottak az anyagiak. Viszont a szüleim sosem kértek kölcsön, egyetemre járattak, mindig volt mit ennünk. Szerintem van olyan, akinek lételeme a kölcsönkérés, nem is kell hozzá sok gyerek. Egyszerűen nem tudja beosztani a pénzt, ha épp sok van, kifolyik a kezéből, aztán hó végén zsíros kenyér. A határ ott lehet, hogy ha a család csak segélyekből él meg családi pótlékból, akkor talán tényleg nem még több gyereket kéne vállalniuk, hogy azzal emelkedjenek némileg ezek a juttatások. De ez már nem is a gyerekvállalásról szóló probléma . Üdv, Klára.

Márti,
! Én szeretem a kicsit hülyéket! Mindig jobban megértik az olyan nagyon hülyéket, mint én...
Kíváncsi

Édes kicsit és jobban hülyékannyira jó fejek vagytok!

nnnn.Lehet. Mi csak hárman vagyunk tesók, de nem vaygok biztos benne, hogy a sok gyerekes családokban a gyerekek valamilyen különös együtt játszást kívánnának. Lehet, hogy "csak" a mosogatást végzik közösen, de a gyerekeknek az együttlét a fontos. Az én fiam pl. minden játéknál jobbna szeret velem együtt húst panírozni, mindig kérdezi, hoyg mikor márthatja lisztbe megint a husikat. Nem játék - nekünk, de neki az. Szerintem így juthat közös "játékra" idő a nagycsaládokban is.

Zsuzsa

Zsuzsa!

Teljesen igazad van. Mi is együtt mosunk fel, teregetünk, ruhát hajtogatunk és a gyerekek nagyon szeretik. Pontosan a biztonság érzet a szeretet és az együttlét ami fontos nekik. Nem mellékes, hogy egymással is remekül eljátszanak.Én mindig anyut nyúztam./ mert nincs testvérem./Amikor egy gyerekem volt semmire nem jutott időm,mindig fáradt voltam.A két lányzó mellett pedig,üvegfestek,keresztszemezek,veletek "beszélgetek" és mindenre jut időm.Igaz,mintha kicsit kevesebbet aludnék...

Kíváncsi! Márti!

Csatlakozom a kicsit -nagyon hülyékhez.De így szép az élet!

Linato,
a "mindig anyut nyúzom" nincsen másként sok gyereknél se. Engem ez akaszt ki legjobban, hogy mindent mindig nekem kell csinálni velük, a tanulást, a kirándulást, a fürdést, a játszást, a mesélést, egyszóval mindent! Annyira csodálom azokat, akik be tudják fogni a gyerekeket egymás ellátásába! A nagyobb öltözteti a kicsit, mesél, kikérdezi a leckét, stb... Nálunk ez nem megy.
Várunk a klubban!
Kíváncsi

Kíváncsi! Nemelehetne e tagságit kérni?

Nem tudom,hogy az én csajszikáim segítenek e majd egymást ellátni. Majd, ha Miléna sulis lesz visszatérünk rá.

Off! Találkoztunk Solyával a múlt héten. Nagyon cukik a gyerkőcei. Ő pedig nagyon fitti. Babakocsi és hátihordozó,gyalog és tömegközlekedve.
On!

De akkor már nekem is juttassatok tagságit
Zsuzsa

Kíváncsi, csak azért nem megy, mert nincs lányod. A fiúkat máshol sem könnyű befogni! Van egy 7gyerekes ismerősöm, ebből 6 fiú, és MINDENT az egyszem lányka csinál, szegény. Nagymamámékat is a legnagyobb nővérük nevelte kvázi, ő a 13-ból a 12. volt. Klára

Klára,
tudom, sajnos, hogy így van! Már máskor is szóba jött ez a téma, az egy szem fiús lányok persze nagyban a fiaik védelmére keltek, hogy nem is igaz, mert milyen szépen-aranyosan segítenek a fiúk is. No persze. Amíg egyedül vannak a mamának, és amíg nem múltak el három évesek. Azután már...! Nálunk meg külön baj még, hogy apjuk a férfimunkák területén sem jeleskedik, hogy legalább azt megtanulnák itthon, gyerekfejjel. Hát nem álomszép gyerekkor?
Kíváncsi

kíváncsi! Egyre inkább meggyőződésem, hogy a férjeink klónok. -könyvmánia, férfimunkák negligálása-mondjuk van egy terület amiben nem hasonlítanak, de az egy másik topik témája
Zsuzsa

Linato,
Solya mikor egyesíti a családot?
Kíváncsi

Sziasztok!

Csatlakozva előttem szólókhoz, nálunk is a lány a nyerő... De azért dolgoznak a fiúk is, pl. boltbamenés, mosogatás (előbbit Bálint, utóbbit Gergő szokta preferálni, bár sajna leszokóban van...) Ancsi körül Ilcsi a nyerő. De azért a fiúkra is rásózom, ha mást nem, legalább vigyázzanak rá. Szombaton Bálint altatta el Ancsit (kézben, szegénykém majd leszakadt a karja -9 kg) Ilcsi viszont pelenkáz, öltöztet. Ja, etetés Bálintnak is tetszik,azt lehet, be fogja vállalni!

Férjek: párom szerint tévedés, hogy én férfimunkának nevezem, amit annak hivok. (Pl, autó körül minden) De én anyósomat okolom ezért, mert ő is sokmindent megcsinált (pl. jogsija csak neki van, apósomnak nincs....)

Sziasztok:
Ildi

Sziasztok!

Kivancsi!
Azert en sem ugy gondoltm, hogy aki szegeyn, attol mindtol el kellene venni a gyereket. De ferjem unokatesoja a csaladsegitonel dolgozik, es vannak olyan csaladok, ahol egyik gyerek jon a masik utan, segelyekbol elnek, es azt elkocsmazzak (altalaban ha megy ki hozzajuk ott talalja oket), a ygerekekre meg nagy ivben... Mert ok szerveznek ingyen ruhaosztast, de meg oda sem hajlandok elmenni... A gyerek meg ehezik. En az iylenekre gondoltam. Mert vannak tiszteseges szegeny tobbgyerekes csaladok is, ahol minden lehetoseget megragadnak, hogy az egyrol a kettore jussanak, csak atmenetileg kerultek nehez helyzetbe, vagy nincs munkalehetoseg.
De az teny, hogy 2 ygerekkel konnyebb mint eggyel. Hogy tobbel mennyivel jobb nem tudom. mert amig csak a Martin volt, addig o is sokszor "jott", de amiota ketten vannak, azota jobb. bar nagy a korkulonbseg, ezert sokszor van vezsekedes is.
Moni

Kíváncsi!
Nem biztos, de azt hiszem ma mennek vissza!

Moni,
az már igaz, hogy rémes körülmények között is nevelkednek gyerekek! Gondolom, a családsegítős rokon mesél ezt-azt. De az említett esetben nem az anyagiak hiánya okozza a hányatott sorsot, ugyanez sajnos előfordulhatna úgy is, hogy felveti a pénz a családot - csak akkor talán, sőt biztos, még testvéreket se vállalnának a szülők, nehogy egy pohár konyakkal kevesebb jusson...
Amúgy ez az egész kérdéskör nagyon nehéz: irtó kényes téma, hogy lehet egy családba belenyúlni, de abban igazad van, hogy időnként kell.
A két gyereknél még jobb a három! (Többet józan ésszel nem tanácsolhatok, és még reggel van! )
Kíváncsi

Ugye-ugye, lányok? De ezt most a fiús mama topikba kéne írni! Az én kisfiam nem szokott velem főzőcskézni, amit megcsinál: kiszedi a ruhákat a mosógépből, terít, néha elpakolja a játékait, apjának segít a "férfimunkákban", pl csavarozni. De szerintem ennél többet nem is kell elvárni tőle, viszont az apai példa számít legtöbbet. Nekem úgy tűnik, szerencsém van a férjemmel, mert NAGYON sokat segít, ráadásul egy asztalos veszett el benne. De azt nem várom el, hogy főzzön, vasaljon. Azonban nekem egyáltalán nem tetszik annál az említett 7gyerekes családnál, hogy szegény kislányt ugráltatják, mint egy kis cselédet, a fiúk meg csak terpeszkednek közben. Amit Ildi írt, az sokkal szimpibb. Kíváncsi, azért te is befoghatnád picit a férfiakat, élén az apukával. Nem úgy ismerlek, mint aki nem tud a sarkára állni!
Talán nem is az a fő, hogy a munkákban sokat segítenek a tesók, inkább az, hogy egymást elszórakoztatják, mert az egykéknél ez a legnehezebb. Már a 9 hónaposom is hiányolja a bátyját, ha oviban van, unatkozik nélküle, pedig ha itt van, úgyis mindig csak sipákol, hogy ne nyúljon a játékaihoz Klára

Ja, ezt még a Moni hozzászólása előtt írtam, azért nem kapcsolódik a beszélgetés menetébe, bocsi. K.

Klára,
vért izzadva el lehet érni a fiúknál is, hogy ímmel-ámmal megtegyenek valamit a közös ügyért, de épp ez az: ami a lányoknál a játék része, az tőlük szívesség, és ezt minden alkalommal éreztetik is. EZÉRT nehéz, és ezért idegölő, meg hogy közben folyton a sarkukban kell járni, hogy tényleg megteszik-e, amit kérek, és milyen minőségben.
Azért ezt-azt csinálnak ők is, ma pl. megtöltötték a palacsintákat. Meg is ették.
Kíváncsi

off: Kíváncsi, hogy csinálod a papírvékony palacsintákat?

sofka

Sofka,
honnan tudod, hogy azt sütöttem ma???
Kíváncsi

Kiváncsi!

Mennyit?

Nálunk 6-7 liter löttyből megy, 3 serpenyővel szinkron, 3 órán át. Nem is volt amióta Ancsi meg van. És vékonyka-soványka-ropitopiketalon Gergőm eszi a legtöbbet

Ildi

Ildi,
nem számoltam...de nekem is eltartott vagy másfél órán át, igaz, csak két serpenyővel csináltam, így tovább tart és unalmasabb.
Sofka!
Ami a receptet illeti, átlagos palacsintatészta, az a lényege, hogy viszonylag híg. De az se jó, ha nagyon, mert akkor könnyen szakad. Legyen benne elég tojás. Tegnap én úgy csináltam, hogy négy tojáshoz 60 dkg liszt, só, és annyit tej meg szódavíz, hogy olyan sűrű tejszín-szerű legyen. Szóval nehezen forogjon benne körbe a merőkanál. (Nem tudom, Ildi, mennyi lett, sztem úgy 2,5-3 l összesen.) Nem tudom, hogy magyarázzam, de biztos érted. Én szoktam állni hagyni, de mások azonnal nekiesnek. És ami még nagyon fontos, a serpenyőt sütés előtt nagyon fel kell forrósítani! No meg benne az olajat is persze, de előbb a serpenyőt, az olajat már csak rövid ideig, hogy ne füstöljön. Nem kell sok olaj. Nekem már van egy olajspriccelőm, amit elvileg salátákhoz használnak, de nekem erre a célra tegnap kiválóan bevált. Csak egy-két spricc, és már forrósodhat az olaj. Egy serpenyőbe egy szűk tejmerőkanálnyi tészta kerül. Dobálni viszont nem tudom...
Pussz!
Kíváncsi

Bibi, én tudok dobálni
Anno gimis koromban nyaranként nyárimunkás voltam egy büfében, ahol többek között palacsintát árultak. És sütöttünk, napi min 300-at hétköznap, 500-at hétvégén. 6 serpenyővel.
Ildi

Sziasztok!

Nem haragusztok,ha egy röpke pillanatra visszatérek az eredeti témához?Iagzság szerint már egyszer írtam régebben egy hozzászólást,még Kíváncsié után,de elszállt és azóta nem tudtam pótolni.

Lehet,hogy csúnya dolog,de egy kicsit szeretnék megint visszatérni a természethez...
Igaz ugyan,hogy úgy vagyunk beállítva(és nem csak mi,hanem az állatvilág minden taja),hogy minél több utódott hozzunk a világra.DE.A természet eltaróképessége véges.Az állatvilágban ez azt jelenti,hogy az ilyen körülmények között megszületett utód elpusztul,vagy meg sem születik.

Ez persz erős példa és mi,emberek,miután társadalmi,ésfőleg gondolkodó lények vagyunk,nem szabadna eddig eljutnunk.
Éppen ezért nagyon is egyetértek Márti aggályaival!!!
Más dolog,ha nem várt terhesség következik be és más dolog,ha vki tudatában az életkörülményeinek és a gyemekei életkörülményeinek tudatosan vállal újkabban,vagyis vállaja azt,hogy egyel több "éhes szájat töm be"(bocs) és esetleg a többitől vonja el.Egy kicsit ilyenkor az jut eszembe ,hogy milyen jogon?
Tudom,hogy anyává válásból nem lehet elég!!!Én is ezt érzem,mégis belátom,hogy meddig nyújtózkodhatunk!

Lehet,hogy nem voltam mindenhol egyértelmű,de kicsit fáradt és lehangolt vagyok,így ezt bocsássátok meg nekem!

Anyapoc

Ui:fiúk neveltetéséről annyit,hogy az én bátyám addig nem engedett ki játszani,míg el nem mosogattam,rendet nem raktam a nyári szünetekben..._O!

Anyapoc,
ez az elpusztulósdi nem az egész populáció túlnépesedésére vonatkozik? Mert ha igen, ettől itt Európában elég messze vagyunk, és egyre messzebb kerülünk!
Viszont az emberi társadalom abban mindenképpen különbözik az állatvilágtól - habár tudtommal vannak fajok, ahol jellemző a kollektív gondoskodás -, hogy felelősséget érez azon tagjaival szemben is, akik nem a saját utódaik. Szóval ezekben az esetekben működnie kellene a szociális hálónak. Ha már tényleg annyira nyomorszintről van szó. De Márti írásából végülis nem az derült ki, hogy nyomorognak, hanem hogy kölcsönkérnek. A kettő nem ugyanaz, még ha vannak is átfedések! Ettől még persze nyomoroghatnak is, de ezt nem tudjuk pontosan. És én még akkor is azt mondom, hogy az ember dolga nemcsak az etetés, hanem, és főleg, a szellemi javak, értékek átadása. Ha valaki erre képes sok gyerekkel is, akkor igen, vállaljon sokat, és igen, segítsünk nekik mi, akinek több kalács jut.
Kíváncsi

Bátyád: jellemző, hogy nem ő mosogatott és rakott rendet utánad!

Ezt tesszük mi is Kíváncsi!
Mármint, hogy segítünk.
Márti

Hogy jól off legyek:
Lehet hogy félreértettem az egészet. De itt európában is túlnépesedés van. Abban a tekintetben, hogy mekkora a terület eltartóképessége mindenképpen. Ezt a sok műkaja ugyan látszólag kompenzálja, mert nem halunk éhen. De a túlnépesedés attól még valós. Ilyen szempontból még szerencse, hogy nem álltalános a 4-6 gyerek családonként.

A természetes szelekcióba az is beletartozik (bármi fájó) hogy a koraszülött nem marad életben, és sokan nem élik túl a kisded kort.

Ha én dönthetnék, én nagyon drasztikusan szabályoznám a fogyasztást. Nagyon megbüntetném a hulladékgyártást és a nyersanyag/erőforrás-pazarlást. Biztos, hogy ez átlagéletszinvonal esést eredményezne. De szerintem, amig nem lehet születésszabályozással céltérni, addig a másik oldalról kell megfogni ezt a dolgot.

Ilyenkor szokott az a kérdés jönni, hogy a keleti országokban a legdurvább a helyzet, ott viszont nincs akkora fogyasztás. Ők viszont ma már azért szaporodnak (tudatosan vagy tudat alatt) amit Kiváncsi is tenne magyar viszonylatban, mégpedig, hogy fenmaradjon a kultúrája. Vagyis ez is a fogyasztói "kultúra", az elamerikanizálódás miatt van. Akár hova nézek mindenhol ez köszön rám. Most sem birtem kihagyni, hogy felhivjam erre a figyelmeteket.

Bocs hogy sok volta.
Zsunya

Kíváncsi

Nemértem valójában az öszefüggést a segíteni akarás és azon probléma között,amit Márti felvetett.Én legalább is azt szűrtem le abból,hogy az a kérdés,ha vki állandóan kölcsönökből tartja fenn magát és családját,akkor mennyire van értelme újabb gyermeket vállani tudatosan.

Szerintem én nem írtam,hogy nyomorognak,de ha rendszeresen kölcsönből élnek,számomra azt jelenti,hogy önállóan nem tudják fenntartani magukat.Vagy roszul látom?

Valóban nagyon fontos kérdés a szeretet ,feltétlenül szükség van rá.Viszont ha a gyermeked azt mondja,éhes vagyok,nem válaszolhatod neki,hogy de azért én szeretlek,igaz,nem tudok mit enni adni.Szóval a szeretettől nem lehet életben maradni.Ettől függetlenül én is fontosnak tartom és maximálisan egyet értek azzal a gondolatoddal,amit fentebb fejtegettél,hogy szegénységben, de szeretetben is lehet élni(azt hiszem,Mónira reagáltál).
De nekem a szegénység nem egyenlő a kölcsönkéréssel.Lehet vki szegény,ami számomra azt jelenti,hogy kevesebb jut,de jut!Viszont ha kölcsönre szorulok,akkor nem jut.Hanem mondhatjuk,hogy más tart el...Lehet,hogy kicsit erős,de így van.

A segítés megint más dolog.Én is segítenék,mindenképpen!!!!Na de azt elég durvának tartom,hogy az én kölcsönjeimre alapozva gyarapítsa vki a családját.Mert tk erről van szó,legalább is nekem ez szűrődött le.
És nem egy-két,hanem 6 gyerekről van szó.

Én hasonlóan megdöbbentem volna,mint Márti.És nem értettem volna,hogy hogyan jut vki erre az elhatározásra.


Túlnépesedés-->Sajnos,Zsunyának van igaza.És nem csak Európában,hanem az egész világon,de asszem ezzel nem mondtam újat!Igaz,magyarország öregedő társadalaom,vagy populáció(ahogy éppen nevezzük),de ez nem jelenti azt,hogy nem vagyunk kicsit sokan úgy általában az eltartóképességhez.
Az állatvilágban sem úgy működik a szociális háló,hogy ha több utódot vállal be az egyde,mint amennyit el tud látni,akkor jönnek a többiek.Ugyanis ott ilyen nem fordul elő.Más kéréds,ha az anya elpusztul..akkor bizonyos állatközösségeknél valóban létezik segítségnyújtás,esetenként és nem általános mindig.

Szt két külön dolog,ha vki bevállal x gyermeket és vmi oknál fogva végül mégsem tudja őket felnevelni rendesen,így segítenek mások.Ésmás dolog,ha eleve nem rendelekzik megfelelő háttérrel és tudatosan mégis vállal újabb utódokat.

Nem tudom,hogy mennyire érthető,amit ki akakrok hozni,de asszem Te teljesen más oldalról közelítesz!

Pusz,Anyapoc

Ui:Ja,bátyám ilyen is maradt!

Sziasztok!
Úgy látom, Kíváncsi a született anyatípus. Nem tudom, mennyire gondol bele egy olyan szituba, hogy vacak házben lakik valaki, kölcsönökből teremti elő a létminimumot, és teszi lakhatóbbá a házát.
Az egy más kérdés, hogy pont az ilyen családok nem kapnak állami kölcsönöket, és ez nem igazságos. De ez van és ezt tudomásul véve kell élni, és szervezni az életünket! Sajnos.

Szép dolog, hogy valakiben nagyon erős a szülési, gyermeknevelési vágy, de ez nem tűnik némileg önző motívumnak bizonyos határ után?
Ezek szerint, aki imádja a gyerekeket, szeret terhes lenni, szülni, babázni, nagyobbacskákat nevelni, stb., az korlátok nélkül vállalhat akárhány gyereket? Már szülőképes időszakát tekintve.
Itt most ne jöjjön senki azzal, hogy hát így kellene működnie, hogy biztosítani kéne ezt a lehetőséget, meg szociális háló, stb. Ezek nincsenek, vagy nem jól működnek. Ezt szem előtt tartva válaszoljunk!
Tehát SEMMI MÁST nem kell mérlegelni, csak a vágyainkat???????????????? Majdcsak lesz valahogy alapon?

Márti

Hat, Marti, sajna igazad van... Meg aztan a sok gyerekhez meg kell talalni a megfelelö Apukat is... Mert "egyedül nem megy..."
Segiteni KELL, természetesen, ahol tudunk. De sajnos nem mindenki gondolkodik igy!!!(Nnnna, nem a papakeresésre gondolok...)(Anyagiakra pld, vagy csak ugy elmenni segiteni, mint ahogy Kisdobosként hordtuk az ebédet idös embereknek ingyen...Ehhez pedig idö kell... En azért tudtam elmenni Afrikaba arva gyerekeket nevelgetni, SEGITENI, MERT nem talaltam meg azt a ffit, akivel csaladot tudtam volna alapitani... Afrika szuper volt, de nagyon féltem-önzö modon-hogy nekem nem lesz gyerekem...)
Zsunya, a Kisdedkor mikortol szamitando???(Jaj, biztos tudnom kéne...)
AnyaPOC!!! Ugye nem haraxxxol a POC-féle fejtegetésem miatt??? Nem azért nem irsz??? Nnnna, valamelyik nap KOMOLYAN ujra irok, hatha azt mar megkapod!!!
Csoook Mindenkinek!

Kukacz, aszem egyéves korig tart.
Fú. Nekem csúnya spártai nézeteim vannak. Ha nincs módja eltartani hármat, akkor legyen neki kettő. Nálam, ha kölcsönre szorul valaki, az nem képes előteremteni. Aki elő tudja, az összevárja és nem kölcsönkér.

Ez a kölcsön dolog is ilyen fogyasztói magatartás. Valójában ilyenkor már többet költ az illető, mint amennyije van. Minél jobban eladósodsz (még akkor is, ha nem érzed meg az életszinvonaladon) annál jobban ki vagy szolgáltatva a pénzintézeteknek. Akiket nem fog érdekelni, hogy leépitések miatt elvesztetted a munkádat. Ők elveszik a lakásodat és pont. Egy gyerekkel még lehet albérletezni normál lakásban, vagy ismerőshöz rokonhoz költözni. Őt gyerekkel ugyanez lehetetlen.

Én is ezen vivodok mst. Egy gyereket gond nélkül fel tudnánk ebben a lakásban nevelni. Kettővel pár év mulva költözni kellene. Rajtam áll a döntés. Mégis nagyon nehéz. Pedig most úgy tűnik, hogy stabil, biztos munkája van a páromnak. Nekem viszont nem. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ha a férjemmel történne valami én egy gyereket még el tudok tartani valahogy. Ha nem kapok a szakmámban munkát akkor is. De kettőnél már egyáltalán nem vagyok biztos. Háromnál meg tuti nem.

Képtelen vagyok úgy élni, hogy majd lesz valahogy. Ez számomra olyan, mintha a többiekre háritanám a dolgot.

Kukacz, aszem egyéves korig tart.
Fú. Nekem csúnya spártai nézeteim vannak. Ha nincs módja eltartani hármat, akkor legyen neki kettő. Nálam, ha kölcsönre szorul valaki, az nem képes előteremteni. Aki elő tudja, az összevárja és nem kölcsönkér.

Ez a kölcsön dolog is ilyen fogyasztói magatartás. Valójában ilyenkor már többet költ az illető, mint amennyije van. Minél jobban eladósodsz (még akkor is, ha nem érzed meg az életszinvonaladon) annál jobban ki vagy szolgáltatva a pénzintézeteknek. Akiket nem fog érdekelni, hogy leépitések miatt elvesztetted a munkádat. Ők elveszik a lakásodat és pont. Egy gyerekkel még lehet albérletezni normál lakásban, vagy ismerőshöz rokonhoz költözni. Őt gyerekkel ugyanez lehetetlen.

Én is ezen vivodok mst. Egy gyereket gond nélkül fel tudnánk ebben a lakásban nevelni. Kettővel pár év mulva költözni kellene. Rajtam áll a döntés. Mégis nagyon nehéz. Pedig most úgy tűnik, hogy stabil, biztos munkája van a páromnak. Nekem viszont nem. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de ha a férjemmel történne valami én egy gyereket még el tudok tartani valahogy. Ha nem kapok a szakmámban munkát akkor is. De kettőnél már egyáltalán nem vagyok biztos. Háromnál meg tuti nem.

Képtelen vagyok úgy élni, hogy majd lesz valahogy. Ez számomra olyan, mintha a többiekre háritanám a dolgot.

Szia Zsunya!
Teljesen 1etértek Veled... En szeretnék több gyereket, de egyenlöre nekem sincs munkam, és nem könnyü külföldiként talalni, olyat, ami jo, hiaba van letelepedési engedélyem...Meg svajci férjem és fiam... Egyetemet pedig nem azért végeztem, hogy elmenjek valahova szemetet lapatolni... A szakmamban ITT nem tudok elhelyezkedni, otthon szerettem volna tanitani, de ittragadtam...
Nagyon szeretnék nagy csaladot, de félek is, hogy anyagi gondjaink lesznek. Ha pedig igy gondolkozik az ember, nem lesz nagy csaladja... A Mamam aszonta, azért akart csak 1 gyereket, hogy annak mindent meg tudjon adni.Igy is lett...Kölcsönöket legfeljebb hazépitésre vennék fel, de csak ugy 10 év mulva...
Ja, és rettenetesen nehéz terhességem volt, (könnyü szülés), 1et még vallalok, de többet??? Nem hiszem... Bar lehet, hogy a legközelebbi terhességem szuper lesz, a szülés meg nehéz...Ki tudja???
Puszi.

Ja, és Zsunya, Te még raérsz 2.,3.,x. baban gondolkodni, akorodat nézve...
TE, mi ez a Normalis Elet Program???
Mivel szereted a cicakat: