Új privát üzeneted érkezett!

Kíváncsi!

Egy dologban vitatkoznék veled, a többiről nemhogy meggyőzni nem fogjuk egymást, de még csak nem is hiszem, hogy közelednének az álláspontjaink.Kép
Azt írod, hogy :"Azért azzal vitáznék, hogy az emberi szervezet nem erre van kitalálva. Na nem azért, mintha elvárnám, hogy egy nő végigszülje az életét, félre ne érts, csak szerintem biológiailag éppen hogy erre van kitalálva. Erre utal a szinte állandó fogamzási képesség és szerelmeskedési készség."--- A folyamatos képességet azért adja a természet, mert sosem tudni, hogy mikor élünk vele, de ez nem azt jelenti, hogy 12-50 éves korig folyamatosan "osztódnunk" kell, hanem azt, hogy a 2 intervallum között magunk dönthetjük el, hogy mikor válalljuk azt az 1-2-3... gyereket. De nem élhetünk minden lehetőséggel. Ha csak arra gondolok, hogy egy, ill. két mezei terhesség után mi maradt vissza a visszereimből, akkor azt hiszem, hogy anatómiailag nem úgy vagyunk kitalálva, hogy ezt 10x végigcsináljuk. És a visszeret nem esztétikai, hanem eü-i szempontból hoztam példának.
Szóval szerintem nem lehet büntetlenül megterhelni a testet a végtelenségig.
 
 


Juli,
nem magamtól vagyok ilyen rettttttenetesen bölcs, hanem úgy olvastam ezt valami etológustól! Kép Én már nem emlékszem pontosan, milyen tényezőkre hivatkozott, de annyi még az említetteken kívül rémlik, hogy a nő melle is egy olyan sajátosan emberi képződmény, amely az utódnemzésre való állandó készültséget jelzi.
Különben rajtam is hagytak némi nyomot a gyerekek Kép Úgy látszik, mégse eléggé bölcs a természet! Kép (Az enyém legalábbis biztos nem Kép)
Kíváncsi
 


Hello Csajok!!!Kép
Szerintem is arra van "kitalalva" a nö, hogy szüljön, a ffi meg, hogy gyerekeket gyartson, etesse öket,stb, de mindez az évezredek soran kissé atalakult. Persze, hogy megviseli a nö szervezetét minden egyes terhesség!!! Mégis, biologiailag erre születtünk...Kép
Ami a melleket illeti: én eredetileg nem akartam szoptatni a mar ismert okokbol-nem akartam tehénnek érezni magam, nem akartam logo ciciket. Aztan, amikor a Fiam, ahogy a hasamra tették felmaszott a mellemhez, és szopni kezdett, teljesen elajultam, annyira Tündér volt!!! Végülis sokaig szoptattam... Es arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen a mell is ARRA van, hogy a baba/babak szopjanak belöle, nem a strandon valo mutogatasra!!! Ha log, log, a testünknek 1 gyerek utan mar története van!!!Kép
Visszatérve a topic-cimre, meg a tulnépesedésre, nemrég olvastam a Nök Lapjaban, hogy pld. Magyarorszagon 20-30-50 stb év mulva jelentösen csökken majd a lakosok szama. 50 év mulva 6millioan leszünk, ha igy folytatjuk... 1 nö azt irta, a nagymamija mondogatta mindig, hogy 1 gyerek kell öhelyette, 1 a férje helyett, 1 pedig a népszaporulathoz. Nem hülyeség...
Csak aztan legyen ra idö, pénz, erö, energia...Kép STB...
Kép
Vendég
 

 
 

Amig a gazdasági helyzetünk /fő annyira instabil amennyire most, nem fognak többen több gyerekre vállalkozni.

Áhh. Mindegy.
Maradok eredeti álláspontomnál. Aki úgy érzi, szüljön sokat, aki meg nem akar az ne. Kép

Tsókolomkivánok
Zsunya

 
 


Zsunya,
csak most tedd a kezed a szívedre: vajon ha lenne egy 100 négyzetméteres lakásotok, hárommillió a bankban, férjednek jó jövedelme, neked biztos, részmunkadiős állásod, akkor vállalnád az 1-2 tesót?
Jaj, dehogy akarlak én számonkérni, csak valahogy továbbra is az az érzésem, hogy nem az anyagi okok a döntőek a gyerekvállalásban. Nem tudom.
Márti,
bár szerintem az én okaimat már elég jól megvilágítottam, de ha az első gyerekről van szó, azt hiszem, erre csak azt tudom mondani, hogy soha nem tudtam elképzelni az életemet gyerek nélkül. Már egész kicsi koromban úgy vártam a testvért, mint a messiást. És örökké babákkal játszottam. Aztán végül a húgom beteg lett, és csak rokongyerekek születtek másfél évtizedig. De én azoknak is mindig nagyon örültem. Úgyhogy ez nálam afféle születési rendellenesség. Kép
Klára,
mi a titkuk az általad bemutatott nagycsaládoknak? Mert mindez nekem valahogy nem sikerül...Azért csókoltatom őket ismeretlenül is! Kép
Kíváncsi
 


Kíváncsi,
az új játékokra gondoltál, vagy a kiegyensúlyozott anyukára? Kép
 
 


SZiaztok!
Én is ismerek, igaz csak egy potenciális naygcsaládot, a harmaadik heteken belül születik, de az anyuka 5 gyerekes, az apuka 10 gyerekes családban nőtt fel, A lány arra a kérdésre, hogy hány gyereket akar, azt monja, hogy majd 40 évesen megmondja hány lett. Ők is hívők, és ahogy Klára is írja, ugyanolyan pozitíív a kisugárzásuk Azt hiszem a hit teszi. Valahol nagyon irigylem őket ezért a mély hitért, hiszen látszik rajtuk, hogy mélyen megélik.

GYerekvállalás motivációi. Ahhoz képest, hoyg mindenen filózók, a gyerekvállaláson valahogy nem tettem. VAlahogy a kezdetektől kezdve evidens volt, hoyg lesz gyerekem. Amikor úgy tűnt, hoyg nem lesz, valahol, valami tudatmögöttes helyen akkor is tudtam, hoyg lesz.Nem gondoltam bele, hogy ez mit jelent stb. de evidens volt a gyerek léte körülöttem. Pedig én mindent nagyon tudatosan, racionálisan, reálisan szoktam csinálni, megtervezni, erre mégsincs magyarázat.
Féltem a szabadságom elvesztésétől, én mindig attól félekKép, de mégis tudtam , hoyg lesz.
Valahogy ez tűnt olyan magátólértetődőnek. És az volt a furcsa, hogy magától értetődő is volt, amikor lett gyerekem. Az egész érzékelésem, alvásom egyik napról a másikra átállt anyukásra. (felébredtem a legkisebb neszükre is, megálmodtam a betegségét stb.)Az ellátásuk is olyan magától értetődő lett. (nem mintha nem olvastam volna folyamatosana babás könyveket, de az egy másik tötrénet)
Zsuzsa
 
 


Kiváncsi, nagyon sokat gondolkozom ezen a majdani tesó kérdésen. Sokszor úgy érzem ha eljön az ideje tudni fogom. De most még nem tudom ezért a kétség. Valóban nem csak anyagi okok vezérelnek, de ezok leginkább. 80 százalékban anyagi okok. De ez én vagyok. Hogy hányt? Egyet. De ha ikrek akkor persze maradhat. Kép De nem többet. Nevezd ezt önzésnek vagy aminek akarod, de nincs igényem több gyerekre. Úgy tekintek magamra, hogy van több feladatom erre az életre, és ezek közül csak egy a gyereknevelés. Nem pedig az egyetlen, vagy a minden fölé helyezendő fealadat.
Mielőtt megkérdeznéd, hogy mi lehet ennél fontosabb, megnyugtatlak, hogy nem egy dolog. A prioritási sorrend változik. Nyilván most a gyerkőc áll az élen, de látom amikor ez a munkakeresésnek átadja vezető helyét. Biztos lesz olyan, hogy a minél gyorsabb és zökkenőmentesebb házvásárlásé lesz, vagy a következő gyereké, vagy az épp haldokló családtagé. Változó élethelyzetek változó fontossági sorrendet szülnek. Ha ez beteges, akkor az. Én igy élek.

Többször irtam már, hogy nagyon érdekel hogyan osztod/osztják be a sokgyerekesek az idejüket. És mennyire adják fel az anyák saját magukat, És végül titokban a szivük mélyén a halálos ágyukon elégedettek e az életükkel. Erre nyilván nem lehet felelni.

És igen, ismét a régi nóta: az vállaljon és csak az sokgyereket aki képes ezért mindenről lemondani, ha kell. De aki nem ebben látja élete értelmét az ne tegye. És szvsz ez utóbbi akkor teszi jól ha nem teszi. (ez vagyok én Kép)

jaj de komoly lettem megint. Brrr. Kép
Zsunya

 
 


Pff. Ne csináljak má 5 dolgot egyszerre...
Bocs a helyesirásért. Kép Kép Kép

 
 


Sziasztok!
Köszi a válaszokat!

Ami a saját eddigi megfigyelésemet illeti:
Az első gyerek azért jön, mert feltör a szülőkből az ősi ösztön: gyerek márpedig kell! És higgyétek el, egy egykés is ezért vállal gyereket! Magáért a gyerekért, hogy anya lehessen. Mert nem tudja elképzelni az életét gyerek nélkül.

Éppen ezért Solya, te is indokkal szültél gyeket, a fenti motívumokkal. Igenis volt indok! Az, hogy vágytatok rá. Az ember ilyenkor nem nagyon gondolkodik, hogy miért. Vállalja és kész.

A második gyerek már szerintem egy kicsit más, ugyanúgy, mint a harmadik, vagy a negyedik, stb.
Ott már maga a gyerek utáni vágy kielégített (nagyjából). És erre jön rá egy csomó új motívum.
- hiányosnak érzik a családot, hiányzik valaki, egy újabb gyerkőc
- testvér kell a gyereknek (bár ez szerintem igazából csak a 2. gyereknél igazi indok, utána már más motivál elsősorban)
- jó terhesnek lenni
- imádja a gyerekeket, és türelme, érzéke is van hozzájuk (és ezt már tapasztalatból tudja, az első gyerek után)

Eddig erre jutottam.
Hozzászólás?

Puszi! Márti
T-Márti
 


Zsunya,
én nem gondolom, hogy a gyerekszülés életem értelme, majd szeretnék dolgozni is, sőt, előbb szeretnék dolgozni és csak utána még gyerek(ek)et. Szerintem nem zárja ki egymást. És nem érzem úgy, hogy ezért mindenről le kéne majd mondani. Különben is, mit is jelent a minden? És a lemondás? Erről már valahol beszélgettünk, hogy kaptunk más élményeket. De ezt már az egy gyerekességgel megtörtént változás hozta az életünkbe. Én ugyan könnyen beszélek, két szuper nagyszülő gárdával a hátam mögött.
Amit a prioritásokról írtál, azok nálam is igazak, egy kivétellel. A gyerek az első, utána jöhet minden más. Megfelelő sorrendben. Vagy ha elbököm, akkor nem megfelelőben. Kép
S
 
 


Zsunya!
Valahol mi hasonlítunk egymásra! Kép
Bár fentebb nem írtam, de a saját motívomom a következő gyerekvállalás-ügyben:
1. gyerek: Mert "csak". Kell és kész. Nem tudnék nélküle élni. Kész voltam lemondani egy csomó dologról, és sosem fogom ezt megbánni.
2. gyerek: nincs, és nagyon valószínű, hogy nem is lesz.
Hiányzik az az érzés, hogy vágyom rá. Nem érzem hiányosnak a családot. Úgy érzem, mást kell még tennem ebben az életben, mint gyereket nevelni.

Van, akinél ez az érzés a 3., 4., vagy akárhányadik gyerek után jön el.
Van, akinél soha, mert nem ez vezérli, nem kizárólag saját magából fakad a gyermek utáni vágy, hanem valamiféle elhivatottságból (anyai, vallási). Nem nézem le ezeket az embereket, mert nem mártírként, mellüket verve vállalják a sok gyereket, hanem szívbéli meggyőződésből. Ez pedig már teljesen olyan, mintha tényleg saját maguk akarták volna őket.

És igazad van, zsunya! Aki nem akar IGAZÁN, SZÍVBŐL többet, az inkább ne vállaja! Se muszájból, se kötelességtudatból! Annak sosem jó a vége. Egy gyagya anya nem jó senkinek.

Bár erre írta Dzsili annak idején felháborodva, hogy ne nézzem már a többgyerekeseket gyagyának!
Félreértett. Az az anya lenne idegbajos, aki egy (két9 gyerekre van "beállítva", mégis többet vállal. Illetve ezek ált. nem vállalnak, mert tisztában vannak saját korlátaikkal.
Remélem, ti megértetek!
Márti
T-Márti
 


Megértelek Márti! Én is ezt írtam le az előbb, mint Te, arra, hogy mi motivált a gyerekvállalásra. Én ugyanezt éreztem a másodikra várva is, éreztem, hogy egy után még nincs vége ennek az életszakasznak az életemben. A harmadikra gondolva már rengeteg de.... jön. VAlszeg nem lesz harmadik. (hacsak a természet máshogy nem akarja, de az másról szólna).
Amúgy valóban az embernek a saját korlátait kell ismerni, mert különben...
Volt egy röpke ismeretségem, ahol a két gyerek után 7-8 évvel jött a harmadik. LÁtszott az asszonyon, hogy ez már túl volt a teherbírási képességén. Nem tudom hogy működött a dolog, mert később nem találkoztunk, de elsőre feltűnő volt a túlvállalás.
Zsuzsa
 
 


Solya, a lemondást a karierről (mert valljuk be anyaként nem sok elismerést kap az ember, vagy ha igen az sem olyan súlyú. és ott van még a belénk mérgeződő belső elvárás is, hogy jó anya egyben jó feleség és jó nő, aki persze okos és sikeres asszony is üzleti szempontból) az esetleg jobb anyagi körülményekről, a szabadságról. (A fizikai, zsigeri szabadságról: anyámnál voltam szombat éjjel család nélkül. dumálunk a csandes nappaliban, talpunk a cserépkályhán, borozgatás, süti. A hugi tévézik az emeleten, és mag a tévé hangjaira rendre azt hittem, hogy Peti sirt fel álmában. Amit amúgy nem szok. Kép Beteg az én fejem)
Az esetleges újrakezdés lehetőségéről.

Solya, nem tudom, hogy mi a foglalkozásod, aszem külföldön vagy, de nem vagyok biztos benne. Én itt magam körül azt látom, hogy csak azok tudnak gyerekkel elhelyezkedni esetleg visszamenni eredeti munkahelyükre akik nem a versenyszférában dolgoznak. És azok akik 1 évet sem maradnak otthon. (nem, nem itélem el őket sem. Éretm miért teszik) Ezért az én fejemben az előbb gyerek aztán karrier egyszerűen nem létezik. Mert ma (instabil gazdasági helyzet hurrá) nem tudok olyan céget ahova mehetnék. (grafikusi végzettséggel, gyakorlattal)

Vállalni több gyereket, aztán apa meghal infarktusban, én meg nem birom eltartani azt az 5-10 gyereket. Nem lenne egy vidám történet. Ezért sem. Kettőt se nagyon tudnék, de egyet biztosan gen. Tudom, hogy

Hát igy

 
 


Kíváncsi, én is azt akartam kérdezni, amit Solya Kép
Gyuzsu, köszi, jó, hogy nem nekem kellett leírnom! A belső béke sugárzik ezekből a mamákból meg a családjaikból, amit a keresztény hit mély megélése táplál. Meg alkatilag is ilyen nyugisak, meg otthon is ezt látták, tudják, hogy kell kezelni bizonyos helyzeteket. És egyértelműen erre tették fel az életüket, bár ha a picik is nagyobbak lesznek, azért ők is szeretnének visszamenni dolgozni. (Legtöbben.)
Különben én azt hallottam, hogy az ember általában minuszba vagy pluszba kettőt szokott elképzelni magának a szüleihez képest (hú, ez érthető volt? Tehát a saját testvérei számához képest), ennyi az átlagos tűréshatár. Akkor érdekes a dolog, ha egy hétgyerekes egy egykével házasodik össze, erre is tudok példát, az előbbi "győzött".
Zsunya, neked még kicsi a fiad, teljesen normális, hogy még nem a tesón gondolkodol. Nálunk is 3 év a korkülönbség, előtte semmiképp sem akartam még egyet. Sok minden változhat még egy-két hónap alatt, de ha nem, akkor se legyen lelkifurdalásod! Másrészt meg szerintem normális esetben minél többedik gyerkőc, annál könnyebb vele (velük). Sokgyerekes ismerőseim mondták, hogy egyszerre elég a következőn gondolkodni, szerencsére ált. egyesével jönnek.
Na, nem voltam túl érthető, de befejezem, mielőtt végképp belebonyolódom. Kép Klára
 
 


és hova lett a végem? Kép

 
 


Márti!
Nekem unokatesóméknél van 4 lány (12,10,4,2). Az anyuka minden egyes szülés után kivirult. Ma a 4 gyerek után sokkal jobban néz ki, mint mondjuk az első után.
1. gyerek egyértelmű, hogy miért született.
2. kellett neki egy testvér
3. újra vágytak kisbabára
4. a 3.-nak kellett egy játszópajtás.
És valószínű, hogy lesz még, mert a szülőszobán az anyuka azt mondta a férjének: "szülök neked mégy egy fiút is.
Így "születik a nagy család Kép Persze megvan a megfelelő anyagi háttér, és az átlagnál jobban élnek.

Titati
 
 


Zsunya,
a tévé zajára való felriadás pont az én példámat hozza, miszerint már egy gyerekkel is lemondasz ill. váltasz biz. dolgokban. Abban a percben, hogy gyermeket vállaltál, már megváltoztak az életkörülmények, máshogy reagálsz. Erre a tv zajra akkor is összerezzensz, ha egy , akkor is ha hét gyereked van. (Bár lehet, hogy az utóbbi eseben kevésbé Kép)

Foglalkozásomat tekintve elég szerencsésnek mondhatom magam, ha nagyon akarnék, dolgozhatnék a versenyszférában is, de nem akarok és sosem nem is akartam, így aztán keresek majd vmi csendes melót és megkérem apát is, hogy ha lehet, akkor mellőzze az infarktust. Mert azért nem lesz mindenkinek infarktusa, aki dolgozik, vagy sokat dolgozik. Mérlegelni tudni kell.
Én a régi munkahelyemre, ha akrnék sem tudnék visszamenni, ez egy csúnya történet, és nemszemélyes ellentét szülte, csak a versenyszféra...

Az pedig, hogy most külföldön élünk, csak erősítette bennem, hogy több gyermeket szeretnék. gazából már gyermekkoromban szerettem volna még tesót, de sajnos nem lehetett több, így beértem egyel.
Itt lazán vállalnak karrier mellett is 3, esetenként 4 gyermeket a nők. Viszonylag későn szülnek, első szülésre teljesen megszokott a 35 év feletti életkor és még így is belefér nekik pár kölök az életükbe. DE itt a munkaadó is hajlandó kompromisszumra. Ismerek olyat, akinek a munkája kb. szeptembertől májusig nagyon erős, aztán lanyhul. Ő és a férje félállásban dolgoztak, míg a kicsi lány ovis nem lett. Egyik télen, másik nyáron dolgozott. Igaz a férj ref. lelkész. Kép A nő viszont multinál dolgozik. A gyerek nem sínylette meg, úgy gondolom. egy percet sem töltött bölcsiben, mivel itt ilyen nincs is.

bízom benne, hogy találok egy, a végzettségemnek megfelelő munkahelyet, ahol minden elvárásomnak megfelelően dolgozhatok majd. Nekem az sem lenne baj, ha olyan helyet találnék, ami a gyerekekkel kapcsolatos, és esetleg keveset fizet. A munka számomra valahol a szórakozás és a megélhetésért szükséges rossz között van. És azt hiszem, az lenne az ideális, ha mindenki így érezné. Persze akkor ki dolgozna a kohókban?!

Igazából csak annyit akartam ezzel mondani, hogy nekem lételemem, hogy dolgozhassak, de ettől még szeretném magam körülvenni porontyokkal. Persze 4nél többet én is csak akkor vállalnék, ha nagyon muszáj lenne. Pedig én nem vagyok vallásos, csak hívő és még nyugodt sem vagyok, mert mást hoztam otthonról. Sajnos vagy szerencsére elég temperamentumos lányzó vagyok, aki szeret független lenni, de nem érzem úgy, hogy a gyerekeim miatt nemlehetek az. Most. Aztán, hogy mi lesz holnap?
Solya
 
 


"Zsunya,
a tévé zajára való felriadás pont az én példámat hozza, miszerint már egy gyerekkel is lemondasz ill. váltasz biz. dolgokban. Abban a percben, hogy gyermeket vállaltál, már megváltoztak az életkörülmények, máshogy reagálsz. Erre a tv zajra akkor is összerezzensz, ha egy , akkor is ha hét gyereked van. (Bár lehet, hogy az utóbbi eseben kevésbé )"

Igazad van. Kép
Hát... Nem tudom. Most nem. Talán nyáron veszünk házat, vagy jövő nyáron. Valamikor biztos. Az lehet, hogy változtat ezen. Nem lehet kifogás a hely szűke.

Engem most nagyon korlátoz ez az amúgy tündéri jó gyermek. mert kreativ nem tudok előre beikszelt órákban lenni. A kis lelkemnek viszont ez az egyetlen sikerélmény amit kifogások nélkül elfogad. (az anyaságban még én magamon is találok kivetnivalót, bár úgy csinálom ahogy jól esik Kép Ezt add össze. )

Most hogy a buszon vagy fél órát ezen gondolkoztam, arra jutottam, hogy talán azok vállalnak sok gyereket aki nem bizonytalanok a saját megitélésükben. Akik biznak magukban, hogy akárhogy is leszen, ők helyt fognak állni. Én ezt nem tudom biztosan magamról, lehet, hogy ezért sem akarok sok gyerekt. Mert akárhogy szépitjük a dolgot, marha nagy felelősség. Kép

Zsunya

 
 


Zsunya!

Ácsi, egy gyereknél is ugyanúgy helyt kell állnod, mint háromnál vagy ötnél! Ugyanúgy felelősség, ugyanúgy fel kell nevelned! De tény, magadra már kevesebb idő jutna! De ne félj, más is érez úgy mint te. Pl. én is. Egyelőre még nem akarok többet! Majd ha jön az érzés, hogy de most igenis kell. Na majd akkor...

Süti
 
 


Olyan érdekes, hogy még nem olvastam végig az összes hozzászólást, már fogalmaztam magamban dolgokat, és erre Zsunya megírta kb. azt, amit mondani akartam...Kép
Egyébként egész du. nem nyitotta ki nekem a babanet ezt az oldalt, talán, hogy tipródjak rajta??? Kép
Szóval az egész valahol Klára mondatainál indult el bennem. Hogy írta, hogy az említett családok mind hívők. Vagy katolikusok? Nem is tudom, de végülis mindegy. Az igazsághoz tartozik, hogy már régóta fel akartam tenni a kérdést, talán a vallásról szóló rovatban, vagy a legalább háromgyerekeseknél, hogy vajon lehet-e sok gyereket vállalni istenhit nélkül. Mert gyakran érzem úgy, hogy nem lehetne elbírni ezt a terhet anélkül a megerősítés nélkül, hogy valahol a végén - a túlvilágon? Kép - ennek értelme van. Ezen még csak morfondírozom, nem a végső szó.
Aztán megütötte a szememet Zsunya utalása - valószínűleg - a nyár eleji beszélgetésre, amiben azt találtam mondani, hogy nem normális dolog, ha valaki nem akar, nem mer szaporodni, illetve nem akarja szinten tartani a szaporulatot. Nos, ezen is sokat gondolkodtam azóta. Most ott tartok, hogy egyénekre lebontva akár elfogadható dolog is lehet, hogy valaki nem tartja olyan fontosnak a gyerekvállalást, mint egyéb társadalmi teendőit. A baj (?) csak akkor következik be, ha túl sokan vannak olyanok, akik így gondolkodnak. Szerinem ez arra utal, hogy az adott társadalomban óriási gondok vannak, elveszett a bizalom a jövőben. Az egyedek már nem érzik úgy, hogy van perspektíva, már csak a jelennek élnek, kihasználják, hogy addig legyenek "boldogok", amíg lehet. Vagy nem használják ki, de nem is adnak esélyt a következő nemzedéknek, hogy jobban élje majd a jelenét, mint mi. Végülis, bár ezt már nyáron is írtam, akármilyen kegyetlenül is hangzik, nem baj, ha egy ilyen emberi közösség eltűnik a föld színéről, hiszen önmaga bizonyította be, hogy lelkileg már életképtelen. Volt már ilyen az állatvilágban, nem is egyszer, ugye, Anyapoc? Kép Lehet, hogy most egy ilyen küszöb szélén állunk. Rajtunk is, a mi hitünkön is múlik, hogyan tovább.
És akkor itt kanyarodnék vissza Zsunyához. Illetve ahhoz, hogy oly sokszor megjegyezte már különböző fórumokon, hogy mennyire kételkedik a mai ember gondolkodásmódját illetően, hogy mennyire nem bízik abban, hogy egészséges, élhető jővő vár az új nemzedékre. Amiben persze nagyrészt igazat is adok. Csakhogy a különböző adatokat az emberek másként értékelik, más következtetéseket vonnak le belőlük. Az egyik tart a gyerekek számának növelésétől, a másik éppen ebben bízik. És itt kapcsolódik össze számomra minden, hogy tényleg nem az anyagiak motiválják végső soron a gyerekvállalást, hanem a hit. Hit az Istenben, a jövőben, önmagunkban, ki mit választ, ahogyan Zsunya olyan jól megfogalmazta: "talán azok vállalnak sok gyereket aki nem bizonytalanok a saját megitélésükben. Akik biznak magukban, hogy akárhogy is leszen, ők helyt fognak állni.".
Magam is erre jutottam délután, és nagyon klassz volt olvasni, köszönöm, Zsunya, hogy te is kimondtad ezt.
Olyan szép végszó, hogy szinte sajnálom tovább írni (megszakad a szívem, brühühü Kép), de azért azt még nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy - hasonlóan Solyához, aki ugyan még ténylegesen a nagy család előtt van, de lélekben már benne Kép - én is érzek még magamban erőt arra, hogy ne "csak" anya legyek, én is úgy gondolom, hogy osztott még más szerepet is rám az élet, van még a tarsolyomban. Bár lehet, hogy a hivatalos munkaerőpiac már nem számít rám, illetve én nem számíthatok rá, de nem tudom elképzelni - én kis naív Kép -, hogy a többi arcom mindörökké fátyol fedje. Nem vagyok olyan értelemben "született anya", hogy teljes mértékben kielégítsen a gyerekek ellátása. És engem is nagyon feszélyez, hogy nem tudok akkor és ott kreatív, termékeny és hatékony lenni, amikor és ahol kellene. De még leszek, ha Isten is, Ember is úgy akarja.
Mára búcsúzom! Kép
Kíváncsi
 


Hát szivesen.
Bár elég rossz végszó, hogy én vagyok a fujjos rossz oldal képviselője, akin elbukik a mások szép jövőképe.

Na mindegy, majdcsak kibirom valahogy. Kép

Részemről lezárva!
Jónapot

 
 


Zsunya,
jaj dehogy, ez jött volna ki belőle? Kép
Nem ez volt szándékom...
De különben is, ha elbukna a "fujjos rossz oldal" miatt a "szép jövőkép", akkor hamis lenne az egész, nem? Akkor bukásra érett, és épphogy te vagy helyes út!
Nem, nem, abban, hogy ki mit vesz le az élete során tapasztaltakból, nyilván benne van az is, hogy milyen maga a világ.
Emlékszem, hogy még gyeekkoromban, olyan 12-13 éves lehettem, ültem egy nemotthoni WC-n és a kezembe akadt egy tudományos folyóirat, már azóta nem létezik. Azt hiszem, Univerzum volt a címe. Annak a belső borítóján volt olvasható az a mottó: "Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" Sokáig tudtam még azt is, kitől való az idézet, már csak arra emlékszem, hogy S-el kezdődött a név. Ókori bölcselő volt. (Sophoklész? Majdnem biztos.) Azt hiszem, az ő világában még bátran ki lehetett mondani ezeket a szavakat, ma már sokkal több ember kérdőjelezi meg. (Mondjuk én nem.) Nem mintha akkoriban nem lett volna borzalmas is az ember, nem mintha nem irtotta volna egymást ahol tudta, de a te szavaiddal élve mindenképpen élhetőbb világ volt még, ha másban nem is, abban egészen biztosan, hogy a média nem kürtölt szét és nagyított fel minden borzalmat, nem kellett azt is átélni, amihez az adott kisközösségnek szorosan nem volt köze. Így én teljesen megértem mindenki szkepticizmusát, sőt, nagyon fontosnak tartom. Szép is lenne, ha már a beteg nem is mondaná, ha fáj.
Én szeretek veled beszélgetni!
Kíváncsi
 


Kép
Akkor jó! Köszönöm.

 
 


Szia Kíváncsi! OFF, csak a pontosság miatt jegyzem meg, tudod, én már csak ilyen vagyok, szóval: Szophoklész görög drámaíró volt, bölcselőnek a filozófusokat szoktuk nevezni. Az említett idézet az Antigoné c. tragédiában, a kar előadásában hangzik el (334. sor). Biztos ismered az Antigonét, testvérgyilkos fivérek, temetetlen holttestek. Az a szó, amit "csodálatosnak" fordítanak (deinosz), eredetileg inkább döbbenetest, sőt, borzasztót, félelmetest jelent. Ezek a kiragadott, szállóigévé vált idézetek gyakran jelentenek teljesen mást a szövegösszefüggésben. Lásd a sokat emlegetett példát, miszerint a Bibliában le van írva, hogy "Nincs Isten", csakhogy előtte ez áll: "Az esztelen ezt mondja szívében" (Zsolt 14. 1). Az ókori emberek sem voltak maradéktalanul optimisták, bár a maiaknál mindenképpen többen.
Ezt nem kötözködésből írtam, csak mint érdekességet.
ON: igen, az említett családok katolikusok, de biztos a protestánséknál is ilyenek a nagycsaládok, csak közülük kevesebbet ismerek.
Különben az én katolikus, nagycsaládból jövő kedves férjem ha lehet, Zsunyánál is sötétebben látja a jövőt, és sokáig úgy gondolta, ő nem is akar saját gyereket, inkább örökbefogad, mert azzal nem szaporítja a nyomorúságot a földön, hanem csökkenti. Én magam sem merek olyan határozottan állást foglalni a nagycsalád mellett, mint Kíváncsi, akit ezért nagyon tisztelek.
Kép KLára
 
 


Klára,
milyen szerencse, hogy van egy tanult ember is közöttünk! Kép Tudod, amikor beírtam, még nem jutott eszembe a neve, csak átolvasáskor, akkor meg úgy megörültem ennek, hogy már nem igazítottam a névhez a többit...Kép Amit a deinoszról írtál, azt viszont nem hallottam még! Nagyon érdekes! És ebből derül ki, hogy ha Szophoklész (egyébként a nevének a beírásakor gondoltam rád, csak nem eléggé! Kép) nem is volt bölcselő, azért bölcs ember volt, mert így sokkal remekebb az idézet.
Férjed korábbi elve szép, bár önmagában nézve kicsit szomorú. Én majdnem ezt mondtam, amíg nem lettek gyerekeim: ha nem találom meg az igazit, akkor inkább örökbe fogadok, minthogy gyereket szüljek, akinek aztán nincs apja.
Nem is kell egyértelmű állásfoglalást tenni a nagycsalád mellett - én megelégszem azzal, ha elfogadják, és nem azt bizonygatják, hogy az úgysem lehet jó. Kép
Kíváncsi
 


Sziasztok!

Régóta tervezem, hogy egyszer én is összefoglalom gondolataimat a témában, de azt hiszem, ez mégse most lesz, mert még itt ugrál körülöttem három gyerek, és lehet, hogy a következő percben abba kell hagynom az írást.
Nekem három kicsi gyerekem van(3 és fél év, 2 év, 7 hó), és bár ez annyira nem számít nagy családnak, mint mondjuk Kíváncsiéké, azért így is rengetegszer szörnyülködnek, sajnálkoznak, stb az emberek. "Úristen, ilyen fiatalon ennyi gyerek, és ilyen picik...stb stb(25 leszek).
Én mindig azt gondoltam és ma is úgy gondolom, hogy mindenki annyi gyermeket vállaljon, amennyit akar. Ha egyet, akkor egyet, ha nyolcat, akkor nyolcat, vagy akár egyet sem. Én soha egyetlen gyermektelen barátnőmet se nyúzom azzal, hogy na, mikor jön már a baba? és soha egyetlen egykét nevelőnek sem mondom, hogy bizony jó lenne egy testvérke, mindenki döntse el maga, hogy hány gyereket szeretne a világra hozni. Viszont cserébe elvárnám, hogy engem se nézzenek hülyének, ne sajnáljanak, és hasonlók.
Én nem vagyok vallásos, semmilyen felekezethez nem tartozom, meg sem vagyok keresztelve. Mindig három gyereket akartam, bár őszintén szólva eredetileg nem ilyen kis korkülönbséggel. Ma már örülök, hogy így alakult. Azért vállaltam őket, bár az első kivételével nem szándékosan fogantak, mert szeretem és tisztelem az életet, mert minden gyerek egy csoda.
Nem mondom, hogy könnyű, de imádom őket, boldog vagyok velük.
A lemondásról: én nem érzem tehernek. Persze sokszor vágyom egy kis magánéletre, szabadidőre, de ettől függetlenül úgy érzem, megéri. Lehet, hogy nevetséges ez a felfogás, de én úgy gondolom, hogy volt 21 évem anélkül, hogy pici gyerekeim lettek volna, és lesz még remélem minimum kétszer ennyi anélkül, hogy pici gyerekeim lennének. Ehhez képest elenyésző ez a néhány év, amíg az embernek 100%ot kell nyújtania önmagából. Az én anyám is megtette értünk(hárman vagyunk testvérek), és a gyerekeim is meg fogják tenni az ő gyerekeiért, ez az élet rendje, szerintem.
Nekem furcsa az, ha valaki egyáltalán nem vágyik gyerekre. Szerintem egy testileg-lelkileg is egészséges nő vágyik gyerekre. Legalább egyre. Ha mégsem, ott valami gubanc van. De nem ítélem el érte, van, akinek tényleg nem való gyerek, az ne is szüljön, aki nem vágyik rá.
Aki úgy gondolja, csak egy gyerek fér az életébe, az egyet szüljön.
Én most úgy gondolom, mindig is három gyerekre vágytam, ez teljesült is, így vagyok boldog. Egyelőre nem vállalnék többet, de kacérkodom a gondolattal, hogy mire kinő a legkisebb is a kisgyerekkorból, majd 6-8-10 év múlva, lehet, hogy szülnék még egy vagy két babát.
Én egyáltalán nem vagyok biztos magamban, nem biztos, hogy jól csinálom, nem biztos, hogy jó anya vagyok. De amikor este hullafáradtan leülök a szőnyegre, és már élni sincs kedvem, az ölembe kuporodik a három éves "nagyfiam", hogy "Anya szeretlek", és jön a kis kétéves, hogy "Én is szeretlek, Anya, adok puszit" a harmadik meg rámvigyorog az édes kis babamosolyával, akkor elfelejtem a fáradtságot és hármukkal együtt legszívesebben az egész világot magamhoz ölelném. Bár kétségtelenül kevesebb szabadidőm marad, mint egy gyerekkel volt(de nem is olyan nagyon sokkal!!) a szép pillanatokból viszont ezerszer több jut.

Nem is ezeket akartam én mondani, meg nem is ennyire öszeszedettlenül. Na mindegy, most már elküldöm.

Anyakati
 


Anyakati!

Nem nehéz 3 ekkora picivel? Mármint, hogy ennyire közel vannak egymáshoz korban? Az ember azt gondolná, hogy a két éves, és 7 hónapos igényeit is kelégíteni szinte lehetetlen, mert mindkettő mximálisan igényli az "anyát". Hogy csinálod? Mesélsz nekünk? Én 2 évnél hamarabb nem mernék bevállalni kistesót. De persez ez én vagyok. Nagyon ügyesen csinálhatod!

De akkor most vigyáznod kell még vagy 6 évig, ha csak a legkisebb 6 éves korában szeretnél újabb tesót/tesókat Kép

Titati
 
 


Zsunya!!!Kép Ha jön a depressziooo, nézegesd a Picurod képeit, nekem mindiiig segit, marmint, ha az én fiam képeit nézegetem, amikor ö alszik!!!KépKépKép Nem mindenki anyatipus. Ha nem érzed Magad annak, ne eröltesd, és ne hidd, hogy ettöl még nem lehetsz 1 teljes értékü, jo ember.
Marti! Alul. Ezért nem lehetett babam, amig meg nem talaltak. Mosmar sehogy se müködik, mert hormonokat eszem... Kép Néha heti 10 kilo jön föl, néha megy le...KépKép Es Nalad mi a helyzet???
Ildi, igen-igen, a Ratkoék...KépKépKép
Megoldas???
Vendég
 


Ne szüljetek sok gyereket...! Egy szép napon mind betetvesedik, és soha nem lesztek képesek kikezelni őket. Kép
Kíváncsi
 


kÍváncsi! Csak nem ? JAj!Kép
Zsuzsa
 
 


Kiváncsi!

Van erről is topik!!! Várj, megkeresem nekedKép

Aha, meg is van:
Gyermekek: Fejtetű

Fiúknál könnyebb, mert elfogadják a tüsifrizurát!
Kitartás!

Ildi

Ildi
 
 


Ildi,
köszi! Kép
Kíváncsi
 


Kivancsi, Te szegény!!!KépKép Jo tetüirtast!!!
Zsunya! Kicsit össze-vissza irtam az elözö üzimben, remélem, értetted, mit akartam mondani, és nem bantottalak meg...Kép
Marti! Elözö üzenetre utalva:Nem a babamat talaltak meg, hanem a Pajzsmirigy-problémamat...Kép Siettem, oszt hüjjjéket irtam. Bocs.
Vendég
 


Nem tudom mi volt tegnap. Péterrel megint hisztisek voltunk. Nála ez úgy jött ki, hogy ölben akart ülni. Simogassam a pocakját és dudorásszak halkan a fülébe és ringassam. Na mig ezt megértette velem. Kép
Aztán én aludtam 21-07-ig. Kép Most jó.

Kukacz, értem értem! Kép
Kiváncsi hajrá! Nem maradhatsz alul a tetükkel szemben! Kép

Szerdán volt adventikoszorú készités az egyik sulimban. Ahol a tanárnő egy őtgyermekes anya. Persze sok szó esett erről. Ő nem adja oviba a lurkókat, csak az utolsó évben. Mondván otthon is ovi van. Stabil 2 év van közöttük. Zsámbékon laknak és játszótereket épitenek, abból élnek. Ő pedig igy időnként óraadó.

Nem tudom miért irtam ezeket le. Kép Még kissé álmos vagyok. Iszom egy kávét, aszem. Kép

Zsunya a pihent

 
 


KíváncsiKép
 
 


Kukacz!
Nekem is alul. A lombikok után derült ki. Vagy a hormonkezelésektől jött ki, vagy már megvolt előtte is. Az utóbbi ciki, mert észre kellett volna venniük, és kezelést kapnom rá. Akkor talán összejött volna...
De tudod, nem is dühöngök már emiatt, mármint, hogy saját gyekem is lehett volna. Nem bánom, mert akkor az én drága kislányomnak most más lenne az anyukája.
Én is hormont szedek, tehát a pajzsmirigyem nekem sem önálló. Kép

Kíváncsi! Ó, ti szegények! Van már javulás? Ugye, most már nem szokás, hogy le kell ilyenkor rövidre vágni a hajat? Egyszer nálunk a suliban volt egy bogár-hullám, akkor nagyon betojtam, hogy kapok én is, kenegettem is a fejem megelőzésként!

Anyakati!
Nagyon szimpi volt, amit írtál! Hasonlóan gondolkodom én is, bár csak egy gyerekem van és marad is. Nagyon jó lehet neked!KépKépKép

Márti
T-Márti
 


Sziasztok!
Kivancsi! Hogy alltok tetüileg???
Marti! Nekem se vették észre a dolgot, csak jopar vetélés, stb utan...Kép Hashimoto Korom van, allitolag mindigis volt... Ez 1 autoimmun betegség, az immunrendszer megeszi a pajzsmirigyet...Kép Erre a hormonok... De ez OFF. Ha gondolod, irj 1 masik topicba, ha van pajzsmirigyes, vagy irhatsz nekem mééélt is. Erdekes lenne megosztani a tapasztalatainkat!!!
Pusza!Kép
Vendég
 


Sziasztok,

nagyon érdekes, amiket írtok, és nem tudom, mit tudnék érdemben hozzátenni, talán csak a saját tapasztalataimat azzal kapcsolatban, hogy hogy vélekedem a "visszamenni dolgozni"-ról.
Nekem egy, sőt még két gyerek sem volt elég ahhoz, hogy átértékeljem a munkáról alkotott képemet.
Valahogy azt hittem, hogy az a normális, hogy pont úgy és pont azt dolgozom, mint addig (és amit a társadalom elvár tőlem), csak még pluszban gyereket is nevelek, ahogy mondtátok: anya, feleség, nő legyek, ÉS hasznos munkaerő egy multinál.
Szóval én is fogok majd dolgozni, de, mint Kíváncsi írta: a munkaerőpiac nem számít rám, és én se rá. De majd találok valamit. Fontosabb, hogy azt érezzem, hogy tiszta lelkiismerettel végezhetem azt a munkát, akkor is, ha alig fizet valamit. Lehet, hogy nekem esnek páran, hogy nem biztosítom a gyerekeim jövőjét, mert aligha fogok mindnek lakást venni, de érzésem szerint a materális dolgok könnyebben "pótolhatók", mint az a tartás, amit azáltal remélek átadni nekik, hogy én az általam elképzelhető legpozitívabb példát mutatom nekik. Na, ez lehet, hogy nem volt érthető, meg pátoszos volt. Bocs.
(Persze erre mondhatja Zsunya, hogy mit segít a tartás, ha egyedül maradok 3 picivel és nem telik kenyérre...)
Mert lehet, hogy csak zsebpénzem lesz majd abból, hogy babákat varrok, de a gyerekek azt fogják látni, hogy megtaláltam azt, amit csinálni akarok, hogy örömmel csinálom, ÉS, hogy az én munkám másnak IS örömet okoz. Mert vajon mit kap az a gyerek érzelmileg a jövőjére nézve, akinek a szülei reggelente undorodva, fásultan mennek be a munkahelyükre?!
És igen, nekem is kell "vallás", vagy amit én annak hívok, (bár semmilyen egyház tagja nem vagyok, meg se vagyok keresztelve, a gyerekek sincsenek), de nem csak a gyerekvállaláshoz, hanem bizony a saját életemhez is.

szilvi

ui:ezt a délután folyamán írtam, nem tudom, azóta hol jár a fonal
 


off
Kukacz,
mostmár nyithatnánk egy autoimmun-betegség topikot is, van több érintett! Kép
De nem kell engem komolyan venni! Kép
Kíváncsi
 


Kivancsi!!!OFF-ne vegyelek komolyan??? Ki hülyéskedi akkor el a topic-ot??? KépKépKép Na, nyissuk azt a topicot-komolyan beszélek!!!Ezuttal.Kép Csak nem TE is???
H.Szilvi! Pont ugy gondolkozol, mint a Mamam. Tulajdonképpen Neked is igazad van!!! En is szeretnék visszamenni dolgozni, de nem teljes idöben, szeretném, ha a gyerekem nem csak fényképröl ismerne... Es a leendö gyerekeimröl ne is beszéljek...Kép
Zsunyat is megértem, néha én is félek az anyagiak miatt. Lehet is!!!Kép
Zsunya!!! Nem valtoztal békava!!!

Kép



Csak masképp latsz bizonyos dolgokat, mint azelött!!! En a Fiam születése utan kb 1 éven keresztül rozsaszinü felhöcskén repdestem, almodoztam még 1 kupac kölökröl. Néhany honappal ezelött VISSZAESTEM a valosagba... Kirugtak az Uram a mh-röl...Kép Azota néha eszembe jutnak az anyagiak, és akkor nem alszom... Es egyenlöre nem inditok utnak 1 masodik babat. Pedig szeretnék...KépKépKép
Vendég
 


Az nem lenne baj, ha csak másképp látok dolgokat. Az a baj, hogy beszűkülök, kiüresedem. Nincsenek gondolataim. És ez zavar.

 
 


ZSunya! Ajaj, én ugyanezt érzuem mostanában! És ez zavar...
Zsuzsa
 
 


Nyugi lányok, ez átmeneti állapot! Még nagyon kicsik a skacok. De ami bennetek van, az ott is marad, nem párolog el! Kicsit jobban kell figyelni a töltekezésre, ennyi az egész. Meg elfogadni, hogy amíg a gyerek nem jár oviba, addig bizony beszűkül a mozgástér. De attól még a képzelet szárnyallhat! Amíg neki nem ütközik a kalitkának Kép!
Kíváncsi
 


Zsunya!

Én is pont úgy vagyok vele ahogy te! Olyan célt vesztett lett az életem a gyereken kívül és vhogy én nem vagyok az a típus, aki ki tudja élni magát az anyaságban! Hiányzik valami plusz cél is, pl.munka vagy valami hobbi. Csak még nem találtam meg, mi is érdekelne...És talán ezért is dolgozik bennem az, hogy nem akarok még egy gyereket. Vannak olyan napok, amikor csapdában érzem magam és szabadulni akarok minden áron!!! Na ilyenkor Isten irgalmazzon annak aki összeakad velem!

Süti
 
 


Süti! Irtam mélt! Kép

Kiváncsi, az a gond ezzel, hogy meghalt a képzeletem, elmúltak a gondolatok. Nem a mozgástér szűkült be, mert nagyon sok helyre eljutok a Petivel. Velem van a baj. Hiába találkozom emberekkel (akik persze kisgyerekes anyák) nem tudunk beszélgetni, mert semmi más nem történik, mint a gyerekkel történőek. Ha meg mégis, azt sem tudom megosztani, mert valahogy belül marad. Nem kiváncsi rá a másik, mert neki is figyelemre és befogadásra lenne szüksége. Egyszerűen nem működik. A nem kisgyerekesek között meg rég gáz, hiszen nem tudok mást kezdeményezni, csak gyerekes témákat, hiszen ekörül darál a fejem egész nep. És a mások hihhhhetetlen dolgai eltörpülnek a fejemben. pl nem jutott el az X filmre a hétvégén. (urramisten, mekkora probléma. Elmegy hétközben) Vagy mi volt a vészhelyzetbe. (imádom, de beszélgetni róla nem tudok) vagy mennyi baja van a z egyetemen a valaki tanárral, (hűha).

Igy nem lehet. De az én készülékemben van a hiba, az tisztán látszik. Na de mi legyen akkor most?

Zs

 
 


Zsunya,

biztos, hogy "beszűkültél"? Emlékszel, hogy anno milyen problémák foglalkoztattak, hogy mi volt az a rengeteg minden, amit csináltál ( a munkahelyre bejáráson kívül)? Mi adott célt a gyerek előtt?
Csak azért kérdezem, mert én is éreztem magam hasonlóan (sőt, mivel a gyerektelen barátnőm még adta is alám a lovat, hogy én mi mindenből maradok ki), és rájöttem, hogy nekem legalábbis nem volt különösebben célom, azon túl, hogy jól sikerüljön a következő prezentáció, kapjak fizetésemelést, vehessek havonta x CD-t. És a témák a barátokkal? Persze voltak mélyebbek is, néha, de ált. nyaralás, éttermek, ruhák, fitnesstermek, stb. Csupa-csupa fogyasztással kapcsolatos dolog. Ha ne-adj-isten éltmódról volt szó, akkor is a táplálékkiegészítők, a masszőrök, az íriszdiagnoszták és agykontrollosok, szóval mind-mind "KÜLSŐ" dolgok. Vagy a lelkizés pasikról, anyákról.

Lehet, hogy nem kiüresedtünk, hanem eltüntek EZEK a gondolatok, és még nem töltötte be a helyüket más?!

Félreértés ne essék: sikeresen megszerveztem, hogy immár egy éve minden héten elmehessek egy délelőttre, gyerek nélkül. Speciel más anyukák körébe járok, de mivel ők sem hoznak gyereket (és részben már nagyobb gyerekeik is vannak), így nem a szobatisztaság a téma. És a férjekkel is el kell tudni menni néha, hogy emlékezzünk, mi is az, amit annyira szeretünk benne, ami, ha 1-2-3-4-5 gyerek zaklat folyamatosan, nehezen jön át.
szilvi

u.i. nekem most a háztartásom üresedik ki éppen, mert netezek bevásárlás helyett. Az edényekbe se főz bele senki semmit.
 


Igen, tudom mi hiányzik. Nekem folyton darált valamin az agyam. Hogyan rendezzem át a szobát, mit mesélek legközelebb (szerepjátékoztunk tizenévig, most azt sem lehet), sokat olvastam, sokszor volt téma isten, vallások, filozófiai irányzatok a vajon ma miért nem működik körülöttünk a világ kérdéskör kapcsán. Jártak hozzánk emberek heti egyszerkétszer háromszor, mikor hogy. Ezek hasonló gondolkozásúak lévén vagy játszottunk vagy vitatkoztunk. Nem mondom néha elmentünk moziba is. Kép

"nyaralás, éttermek, ruhák, fitnesstermek," Ezek nem, "táplálékkiegészítők, a masszőrök, az íriszdiagnoszták és agykontrollosok"és ezek sem voltak sosem jellemzőek. Lelkizés anyákról és pasikról annál inkább.

Azt hiszem az igazság valahol félúton van. Valóban méginkább eltűntek a lényegtelen külső dolgok. Csak még nem érzem a sokjó belsőt ami most teret nyert ezáltal. Kép Drukkolok, hogy igy legyen. Kép
És köszönöm az új nézőpontot!
Zsunya

 
 


zsunya,
küldtem egy mailt.
"sokat olvastam, sokszor volt téma isten, vallások, filozófiai irányzatok a vajon ma miért nem működik körülöttünk a világ kérdéskör kapcsán."
Csak nézd meg.
szilvi
 


Nicsak egy ember, aki szerepjátékozik! Kép Eddig meg azt hittem, hogy az öcsém komplett idióta, hogy ilyesmikkel üti agyon az idejét. Ezek szerint mégsem! Kép

Szóval Zsunya,
ad egy: nem olyannak ismertelek meg téged, aki ki lenne üresedve, és egyetlen más gondolata se lenne, minthogy darálva vagy reszelve adja a kekszet a gyereknek.
ad kettő: ha te mégis úgy érzed, hogy üresedsz, akkor ne gyerekes barátnőkkel találkozz, mert azokkal úgyis a dedekről kell csevegni, és ne gyerektelenekkel, mert azoknak a világa már nem elérhető számodra (minthogy gyerektelen már nem leszel), hanem könyvekkel, és töltekezz föl! Olvass, meditálj, járj múzeumokba, Fiadpéterrel is nagyon jól lehet pl. néprajzi vagy iparművészeti múzeumba járni, aztán meg, ha megszokta, bárhova! Gondolom, van diákigazolványod, azzal még ki is fizethető!
ad három: a kiüresedés egyáltalán nem biztos, hogy rossz - lehet, hogy csak azért üresedik ki a fejed a régi gondolatoktól, mert át kell adni a helyüket az újaknak, amik még csak most vannak csíraállapotban benned.
Keresd a jót! Belül, magadban! Kép
Kíváncsi
 

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet: