Új privát üzeneted érkezett!

Kisbabám már elmult 6 honapos.Szinte egész nap nyöszörög-sirogat, ha nem vagyok mellette.Sokszor akkor is, ha ott vagyok, és nem találom ki, mit szeretne.A babakocsiban,kocsiban is hisztizik,ha nem alszik el.Eddig mindig felvettem,probáltam vigasztalni,játszni vele,lekötni valamivel.De ahogy ellépek mellöle, rázendit.Már nagyon elfáradtam.Minden napi munka kész gyötrelem.Nem tudom hallgatni,hogy mindig sir.Annyira szeretnék rajta segiteni,de fogalmam sincs, mit tehetnék még.A környezetemben senkinek nincs ilyen babája.Mindenkié szépen eljátszik magában.Nem értik,az enyémnek mi baba.sokszor én sem.Amugy szépen fejlödik,okos, értelmes baba.Másnak is van siros gyereke, vagy csak én rontottam el nagyon valamit?Hálás lennek, ha irna,aki hasonlo cipöben jár!
 
 


Szia!

Van sok ilyen baba, majd megpróbálok neked keresgélni ehhez topikokat, van egy a többemberes baba vagy valami hasonló című, az bizti idevág. Nálam az első és a legkisebb (akik egyedül voltak kicsik) is ilyen volt ill van (utóbbi most 14 hó), nincsenek el egyedül semmit. A nagy anno picinek volt nagyon ilyen, a kicsi meg még most is olyan, hogy pár percnél többet nem tűr, ha nem vele foglalkozom. Ha már van körülötte társaság, akkor már elvan.
Alapvetően szerintem onnan ered nekik a konfliktus, hogy sokkal több ingerre vágynak, érdekli őket a világ, nem elég nekik, hogy nézzék maguk körül a kiságyat, ugyanakkor viszont mozgásban még nem tartanak ott, hogy megoldják maguknak. Marad az anya után sírás. Később meg megszokják, és eszükbe sem jut, hogy egyedül is lehetne boldogulni. Előnye az ilyen babáknak, hogy a sok foglalkozásért cserébe nagyon szépen fejlődnek pl beszéd terén vagy egyéb társat-nagyot igénylő dolgokban.

De legfőképp szeretnélek megnyugtatni, hogy ehhez nem kell elrontani semmit, mázlisták, akiknek nem ilyen a gyerkőce, de azért elég sok ilyen baba is van.

Ildi

Ildi
 
 


Kittike!
Egyetértek Ildivel, hogy több ingerre vágynak. Az én babámat (most 20 hós) sem lehetett letenni egy percre sem, hacsak nem aludt. Illetve mikor már ült, én is ott ültem vele a földön.
Arra már gondoltál, hogy nekik az is "vele foglalkozás" ha egyszerüen részt vesznek a Te dolgaidban? Például nem arra törekszünk, hogy letehessük, elmehessünk mellölük, hanem belevonjuk öket teendöinkbe. Ha ahhoz vagy hozzászokva, (mint ahogy én is voltam), hogy csak akkor tudsz bármit is csinálni, mikor ö alszik, akkor kezd apránként. Sokféle módja van, pl. az etetöszéket közelebb húzod és benne ül, míg Te fözöl, mosogatsz. Az asztalnál ültök mindketten, míg Te zöldséget hámozol, ö esetleg játszik. Viszed magaddal abszolút mindenhova, és ö a földön ül, míg Te teregetsz, pakolsz a fiókba, kezet mosol a fürdöben.
Ezeket tapasztalatból írom. Egyedülálló anyuka vagyok, és csak így ment. Mert az ugye oké, hogy 2 percig sír míg én a fürdöben vagyok, de azért egy nap nagyon sok "2 perc" összejön igy!
És még egy dolog segített: a hordozókendö. Ha egész nap cipelni kell, akkor már ne a karom szakadjon le!
Biztatásként: a sírós baba nincs elrontva, ez az egyetlen módjuk kommunikálni, ha valami nincs jól, vagy valamire szükségük van Kép

Kati
 
 

 
 

Sziasztok!
Köszönöm a hozzászolásokat,kicsit megnyugtattak, hogy legalább nem vagyok egyedül.Azt már kiprobáltam, hogy mindenhova cipelem magammal az ülcsijében,vagy mostmár az etetöszékben.Néha bejön, néha nem.Egész pici kora ota hordozom, hogy lásson mindig.
Szerintem is az lehet a baj, hogy sokkal több mindent szeretne csinálni, mint amire képes.És ezen hamar bedühödik.Remélem, egyszer majdcsak jobb lesz.

Kriszti
 
 


Ildi, ma én már vitatkoznék azzal, hogy "mázlisták, akiknek a gyereke nem ilyen." Tudod, hogy az enyém is ilyen volt, és akkor nagyon szerencsétlennek éreztem magunkat. Mára (két éves múlt) viszont hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen volt a gyerekem, mert ez olyan nagyon összekovácsolt minket, és amellett pedig engem is megnevelt, és én meg rengeteget foglalkoztam vele (amit valszeg nem tettem volna, ha nem követeli ki), és ez a rengeteg befektetett energia most látszik megtérülni. Mondhatom, hogy a mi fiunk váratlanul és számunkra is meglepetésszerűen olyan hihetetlen aranyos, kezelhető, okos, kommunikatív kis gyerek lett, hogy egyszerűen nem hiszem el. Összeszoktunk, megtanultuk egymást, stb. Nem tudom kifejezni, amit ezzel kapcsolatban érzek, de az biztos, hogy már egy percig sem bánom azt a plusz energiát, amit - az ő erőteljes késztetésére - belefektettem a csecsemőkori kapcsolatba.

Kittike, van pár ötletem: ahogy mostanság egyrészt visszanézek a mi elmúlt két évünkre, másrészt látom mások helyzetét, azt tudom mondani, hogy ha egy baba sír, annak oka van. Vagy fáj valamije, vagy kialvatlan(!), vagy tényleg az ingerekre vágyik, és nem tudja még magának biztosítani azokat. Ennyi jut eszembe, de lehetnek más okok is. Nálunk mindhárom volt együtt.
A "fáj valamije" kb. három hónapos koráig tartott, mikor is rájöttünk a bajaira, és elkezdték kezelni azokat, sikerrel. Aztán a kialvatlanság: ezt sok babánál látom. Az elalvás nem könnyű dolog. Van, aki a mamája hasában mondjuk megszokta a mozgást, a ringatást, és úgy tud aludni, ha az megvan, és elalvás után még legalább 15 percig marad, fokozatosan hagyja abba az anyuka a ringatást. Nekünk nagyon bevált a babakocsi és a hinta (autósülés egy kampóra kötve). Ha a baba végre elalszik, még legalább 15 percig kell mozgásban tartani. Van, aki cicin alszik el, annál kevesebb szokott lenni a gond. Au enyém sose aludt el cicin. Neki tényleg mozgás kellett. Este nem ismertünk viszont pardont, ágyban kellett elaludnia, de akár órákat is ültem mellette, mert az segített neki, hogy megmaradjon az ágyban ellenkezés nélkül.
Még valami, ami nagyon fontos: minél kialvatlanabb, annál nehezebben alszik el!
Érdemes kifejleszteni egy módszert, ami tuti alváshoz vezet. Nekem ez a babakocsizás volt. Akár egész nap is aludt. Mert álmos volt. És hidd el, egy ilyen egész napos alvás után sokkal "jobb" baba lett, és könnyebben elaludt. Egyszóval: kipihente magát, és ezáltal kikeveredtünk az ördögi körből (fáradt, ezért nem alszik, ettől még fáradtabb,...). Ezt mindig bedobtam, mikor láttam, hogy kivan. És többnyire bevált, én meg szívesen sétáltam vele egész nap.

A harmadik, az ingergazdag környezet. Egyrészt erre a ti korotokban már jó a kenguru, másrészt nekem ami szintén bejött (és nem ártott meg neki az alatt a pár hét alatt) a bébikomp. Amit mondjuk egy nap annyi időre adtam csak alá, hogy épp a legfontosabb teendőimet el tudjam végezni. De amint láttam, hogy közel az a nap, mikor megtanul mászni, a bébikompot eltettem, örökre. Aztán megtanult mászni, és a bajaink eléggé lecsökkentek. De még most sem játszik el magában. Csak most már nem zavar. Mert most már érdekes vele játszani, hisz kérdez, dumál, ötletei vannak, szórakoztat.

A babakocsiról: az én fiam pontosan addig utálta a babakocsit, amíg abban feküdnie kellett. Aztán kipróbáltam valamit (elég korán, már két hónapos korában): a gyerekülésben babakocsiztattam, vagyis félig ülő helyzetben, de jól kitámasztva. Látta maga körül a világot, és soha többé nem sírt a babakocsiban, sőt... Ezek voltak a legszebb hónapjaink. Egész napokat elsétálgattunk. Ő sokat látott a világból, de sokat aludt is, én meg végre újra emberek közt voltam. Ha elaludt, és már tuti volt, hogy mélyen alszik, akkor leültem egy padra, elővettem a könyvemet, és órákat olvastam. Aztán lefagyott minden, akkor sajna újrakezdődtek a problémák, mert még az is van, hogy az én fiam utál a négy fal között lenni. Most van kertünk is, és két évesen a kertben abszolút jól eljátszik, akár magában is, de a négy fal között csak akkor bír "ellenni", ha valaki játszik vele. Erre meg azt próbálom csinálni, hogy sokat hívok társaságot. Már a puszta jelenlétük is szórakoztató a számára, és ez egész pici kora óta így van. Ha emberek közt voltunk, nem volt semmi baja. Akkor se, ha nem kifejezetten vele foglalkoztak.

Egyvalamitől óvnálak: nehogy tévével próbálkozz! A férjem próbálta azzal lekötni (ha nem voltam otthon), és ha nem jövök rá időben, rá is szoktatta volna a gyereket szépen... Szerencsére időben észrevettem, és azóta résen vagyok.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Ja, még két dolog: akartam neked javasolni topikokat, ahol ezekről sok szó esik (zömében kérdezőként vagyok jelen, és a válaszoknak nagy része nagyon jól hasznosítható volt számomra).
"Hisztis csecsemő", "Segítség nélkül", "Sírós baba", "Hasfájás", "Válaszol a védőnő"... Most hirtelen ezek jutnak eszembe, de majd még töprengek.

A másik: most várom a második gyereket, szintén fiú lesz, három hét múlva kell megszületnie. És tudod, min aggódom? Vicces, de azon, hogy ha nyugodt és "magában ellevős" baba lesz, akkor hogy fog vele olyan jó kapcsolatom kialakulni, mint a nagyobbik fiammal? Ugyanakkor a nagyobbik fiam miatt szurkolok egy kicsit azon, hogy azért picit legyen nála "igénytelenebb", mert egy "igényes csecsemő" mellett nehéz a másikra is figyelni.
Mondjuk az én fiacskám extrém eset volt, őt tkp. nem lehetett lerakni, mert azonnal bőgni kezdett. A második már csak egyszerűbb eset lehet. Kép De vettem egy fekvőkengurut arra az esetre, ha mégse, hogy míg a nagyobbikkal a homokozóban vagyok, azalatt a kicsi is rám lehessen akasztva.

Amúgy az első gyermekem mozgásproblémákkal született, amiket nem vettünk észre elég hamar, és így az történt, hogy az értelme már igényelte volna az ingereket, de nem tudott hozzá fejlődni mozgásilag. Ezért kellett neki a folyamatos cipelgetés.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Jaj, Kittike még valami fontosat elfelejtettem!
Az ismerőseid közt biztos vannak, akiknek a gyereke nem ilyen volt, és ezért aztán abban a mély meggyőződésben élnek, hogy valamit te rontasz el, "elkényezteted a gyereket", stb. És adják az okos tanácsokat, hogy "hagyd sírni". Nem kell velük foglalkozni. Ha ilyen lett volna a gyerekük, tudnák, hogy egyrészt ez nem ilyen egyszerű, másrészt hogy ezzel hosszú távon kárt okoznak a gyerek személyiségfejlődésében. Ha nagyon segíteni akarnak, akkor heti két-három órára vállalják be a gyerekedet, míg elvégzed a házimunkát, ne pedig a szájukat jártassák. Szóval az okostojásokkal ne törődj, az anyai megérzésben azért lehet valami... Ha én befolyásolható ember lennék, és hallgattam volna az okosokra, és ezért nem dajkáltam volna a fiamat, mikor sírt, akkor utólag nagyon szégyelltem volna magam, mikor megtudtam, hogy nem ok nélkül sírt. Hogy neki valóban a fizikai ingerek hiányoztak, hogy őt - a problémája sajátosságából fakadóan - pont az a fajta ringatás nyugtatta meg, amit megadtam neki - szerencsére. (Egyébként épp ezért nálunk az se jött be, hogy én főzök, ő meg addig elvan a hordozóban valam játékkal. Neki tényleg CSAK a fizikai ingerlés, vagyis a folyamatos ringatás, mozgatás kellett - azóta tudom, hogy ez együtt jár azzal a bajjal, ami neki volt.)
Na, most már tényleg abbahagyom... Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!
A babakocsizás nagyon jo lenne, mert szivesen lennék kinn akár egész nap is.Már eléggé zavar a bezártság.Csakhogy Dorka nem nézelödik.Ha nem álmos, elkezd hisztizni.Már beállitottam a sportkocsi változatot is, annyira már tud ülni, hogyha megdöntöm, akkor jo neki.Az autosülésben hordtam én is eddig.Már azt is unja,abban mindig fel akar ülni.

Én is nagyon bizok a mászos korszakban,akkor talán maga talál érdekességeket,amivel játszik.Már "fokázik",igy halad, meg gurul össze-vissza.azt én is észreveszem, hogy nagyon fejlödik igy, hogy mindig vele foglalkozunk.Azt hiszem, kezdek beletörödni,hogy ilyen,csak néha nagyon elfáradok, mondjuk egy-egy rosszabb éjszaka után.

Az alvás 4 és fél honapos kora ota határozottan jobb.addig ringattuk, a hasunkon aludt,nem tudtuk letenni, sokszor felébredt,kezdtük elöröl az egészet.Aztán egy barátunk tanácsára kiprobáltu, hogy mi van akkor, ha egyszerüen az esti evés után,vagy nappal, ha látjuk, hogy fáradt, egyszerüen berakjuk a kiságyba a besötétitett szobába.És csodák csodájára elaludt.azota igy van.Persze vannak kivételek,de gondolom a gyerekeknél semmit sem lehet állandora venni.Az viszont nagyon igaz, hogyha álmos ,akkor a legnyügösebb.és ha nem kapom el a megfelelö pillanatot, amikor elaludna, akkor utána még nehezebb az alvás is.

Dorka nagyon nagy baba,fél éves korára 70 cm,8200 g.Szereti a kengurut, csak az én derekam nem birja már annyira.A terhesség ota eléggé fájogat.

Sok sikert és jo egészséget kivánoka második babához is!Remélem, mire Dorka is pár éves lesz, nekem is megjön a kedvem a kistesohoz!
 
 


Ha a bezártság zavar, akkor javaslok még két dolgot, csak nálatok talán még kb két hónap kell hozzá, hogy annyira megtanuljon ülni a baba. Bár ha nagy gyerek, akkor talán előbb is kialakul. Nálunk a bicajozás jött be nagyon. Imádtunk biciklizni, és ma már nagyon jó bicikliüléseket lehet kapni, egész picik számára is. Az én fiam alig tíz hónaposan próbált ki először egy bicikliülést néhány percre, és - ha épp olyan évszak lett volna - attól kezdve nyugodtan eljárhattam volna vele már biciklizni. Végül még egy hónapot vártunk, addigra jött meg a jobb idő. Nagyon tetszett neki! A hollandoknál ennek olyan kultusza van, hogy alig tanul meg ülni egy gyerek, már viszik is biciklizni. Nekünk ez hajmeresztőnek tűnik, de érdekes módon kibírják a gyerekeik. És szeretik is. Persze ott aztán tényleg van választék ülésből...
A másik, hogy ha már tud hintázni, akkor vehetsz neki egy olcsó kis műanyag hintát, olyan kisbabáknak valót, és azt nem csak a szobában használhatod! Udvarban, játszótéren (ha fel tudod valahová akasztani). A homokban ücsörgés szintén olyan dolog, ami minden babának tetszik. És meleg nyáron még strandra is járhattok, ha ügyesen és magabiztosan mozogsz a vízben. A bébiúszás sem rossz, de ami még jobb: egy nem zsúfolt strandon, vagy pláne tóban a bébiúszógumiból a baba nagyon jól elbámészkodna. A bébiúszógumi nagyon jó kis találmány, és ha tényleg méretes a gyerek, akkor talán egy hónap múlva már tudjátok használni, persze erősen fogva a gyerkőcöt. És nem túl hideg vízben. Nekünk ez is nagyon jó volt, mindketten imádtuk.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Ma különösen rossz napunk van.Hajnalra Dorka belázasodott.Nem taknyos,nem köhög.Reggelre lement a láza a kuptol.Viszont olyan nyügös, hogy most semmi sem jo.Lehet,hogy már tényleg a foga jön?Enni eszik rendesen.

Ilyen pici babát bele lehet vinni a strand vizébe?Én eléggé tartok ettöl.Tudni kell rolam, hogy orvos vagyok, és megrögzött hipochonder.Igy nagyon féltem Dorkát is.Amugy a kicsik bajaihoz egyáltalán nem értek.maximum tudom, hogy milyen bajok lehetnek, és jol megijedek mindenen.Most ez a láz is felzaklatott.Elö szokott ez fordulni sürün?Eygszer volt eddig kicsit taknyos,de akkor nem lett lázas.
 
 


Kittike, szerintem mindkét kérdéssel fordulj a gyerekorvoshoz, ha bízol benne. A strandvízre gondolok, mint második sz. kérdés.

Amúgy én ekkorát strand vizébe még nem vinnék, de tiszta természetes vízbe igen. Pl. a Balaton vize tiszta, és egy-egy meleg nap délutánjára már elég meleg, különösen a déli parton. És vannak még tiszta vizű, meleg tavak, amelyek vize jó. Fokozatos szoktatás persze nem árt. És ne igyon belőle, erre vigyázni kell. Amúgy szerintem sokkal kevesebb dolog árt meg a gyerekeknek (és a babáknak), mint hisszük. A természetes víz, ha nem szennyezett, aligha okozhat komoly bajt. De ha egy hasmenése lesz is tőle véletlen... Akkor sem történik tragédia. Nálunk tavaly nyáron egy hasmenés volt, és nem örültem neki, de egyrészt nem tudom, a víztől volt-e, másrészt meg egy hasmenés nem volt nagy ár az egész nyári szórakozásunkért, melyet mindketten nagyon élveztünk. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


OFF:
A Balaton vize tiszta???? Hooool?
Igaz, en par eve voltam csak utoljara, de akkor minden volt, csak nem tiszta! Kép
Ha a Balaton vize tenyleg tiszta, akkor milyen lehet a tobbi? Kép
 
 


A Balaton vize már két-három év óta nagyon tisztának számít. Tavaly láthatóan tiszta volt, alig hittem a szememnek, de a környéken élők megerősítettek benne, hogy tényleg tisztább, mint régebben lenni szokott.
És vannak annál tisztábbak is, pl az egészen új bányatavak.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kittike!
Ismerős helyzet,de még mennyire! Adrienn nekem is sokat segített,mert eléggé el voltam szontyolodvaKép Ma már az én fiam másfél éves. A helyzet rengeteget javult,de még mindíg nem léányálom. De ahoz képes amilyen volt,ahoz képest megválltásKép Mindíg azzal bíztattak,és most ezzel én is téged: Hidd el meghálálja. Értelmesebb,fejletebb a korosztályához képest. Még mindíg rengeteg figyelmet ígényel,de mára hozzászoktam,és büsszke vagyok rá,hogy ilyenKép Könnyebb nem lesz,csak úgy fog tűnni,mert okosabb lesz,és te is hozzászoksz a helyzethez. Ne várd a "megválltó mászást" mert az én fiam pl nem mászott,ezért én a járást vártam így. 2 hét csoda után (8 hónaposan elindult) minden ment tovább. Egy igazi,kis egyéniségKép De életre valóbb mint a többi gyerkőc,majd te is látni fogod. Míg a többi vele egykorú,"el van" addíg ő ezerrel buzog,és "csapat kapitányt" alakít. Tudom,hogy most még nagyon nehéz,és néha kifutnál a világból,de tényleg meglátod meghálálja ezt a rengeteg törődéstKépKépKép
Sok sikert,és kitartástKép
Noémi

Noémi
 
 


Köszi mindenkinek a hozzászolásokat!A kiscsaj még mindig nehéz eset ugyan, de ha az ember megprobálja elfogadni a helyzetet,máris sokkal könnyebben mennek a dolgok.És azt is jo tudni,hogy nemcsak én járok ebben a cipöben!
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó