Új privát üzeneted érkezett!

Virág!
Azért írtam,"hogy na ez azért már vicces". Mert ha tudom előre,hogy mit gondolok magamról,a helyzetről, utána,és tudom hogy lelkiismeret furdalásom lesz,akkor szerintem nem teszem meg. Magyrul,ha tudtam volna,hogy elesek,akkor figyeltem volna,hogy ne botoljak meg. Szerintem,egy adott pillanatban az ember,csak úgy, nem adja fel az elveit,ha meg mégis akkor annak biztosan komoly oka van. De attól,mert megteszi,még nem nevezhető gyermekverőnek. Látod,te is azt írod,hogy nem neveznéd gyermekverőnek magad. Ha egy szinoním szót keresel,az mivel lesz másabb? De akkor miért nem,ha mást ugyan ezért annak titulálnak? Szerintem azért,mert pontosan te is tudod,hogy ezt nem azért adtad neki,hogy fájdalmat okozz.
A baj inkább ott van,amikor valaki azért veri a gyerekét,mert az idegességét nem tudja máson levezetni. Amikor úgy gondolja ezzel megoldja a helyzete,mert végre csönd lesz,és a gyerek sem próbálkozik többször. De persze azzal,hogy ez lelkileg mit okoz a gyereknek,azzal már nem foglalkozikKép Na igen őt lehet gyermekverőnek nevezni! Szerintem egy gyerek megérzi,hogy az az "atyai" kézráütés miért volt. Nem hiszem,hogy ha egyébként egy rendes,normális,kiegyensúlyozott családi háttér van a gyerek mögött,akkor ezt úgy reagálná le,hogy őt,most igenis bántalmazták,és ez örök nyomot hagyna benne. Mint már egyszer írtam,és 10 hónaposs koromig visszaemlékszem. Az én anyukám nagyon szigorú volt. Nem ütött csak nézett. de azt úgy tudott,hogy belém fagyott a sz.. is. De tudom,hogy ez kellett,és emlékszem a társaimra,akikkel nem foglalkoztak a szülők,semmivel sem próbállték megfogni,korlátozni,életre nevelni őket. Ma is meg lehet nézni őket. És attól függetlenül hogy anyukám szigorúan fogott helyzetekben,ettől függetlenül a legjobb barátnőm a mai napigKép Semmi rossz emlékem,élményem nincs. Sőt hálás vagyok neki,mert rendes ember lett bekőlem,akit ember számba vesznek az emberek,és nem csak egy vagyok a sok közül(legalább is aki ismer). Amikor gyerek voltam irigyeltem a barátnőmet,mert az ő anyukája inkább olyan volt mint egy haver. Semmi szigor,semmi megkötés. Aztán mikor nagyobbak lettünk,és a barátnőm elkövetett pár hibát,már késő volt a nevelés. Mind a lelki,mind az anyai pofon. Csak kinevette a barátnőm a saját annyát. Aztán ott vannak a bűnözőkKép Hát közülük is sokan,rendes családi háttérből származnak,csak a szülők nem fogták meg már időben őket. Ezzel nem azt mondom,hogy nem verték őket. Sosem lehet tudni milyen géneket örököltünk. Kire mi ,hat? Egyik gyerekre ez,a másikra az. Hát tudjátok mit inkább nevezzenek gyerekverőnek,mert én még biztosan el fogok követni pár atyai pofont,ha a helyzet úgy kívánja,és látom,hogy most csak ez lehet a megoldás,mint hogy kicsússzon a kezeim közül.

Van egy igaz mondás,akinek nem ilyen a gyereke,az úgysem fogja megérteni. Magyarul,ha a te gyerekednek beválik a szép szó,akkor örülj neki ,de ne ítéld el a másikat,akinek nehezebb az esete,és kénytelen ehez folyamodni,ha nevelni akarja a gyerekét.

A tipped ,a hajtépős esetre.köszi,de kipróbáltuk. Még az ominózus hajbakapási eset előtt. Volt,hogy ordítva mentünk haza,mert még maradni akart volna,de nem viselkedett,és én is azt mondtam neki,hogy akkor haza megyünk. Tehát nem vált beKép

Noémi
 
 


Bóbita!
a veréssel nálam sem értek célba,sokszor kívántam,hogy bár ütnének,mint a lelki fröccs.(Lelki fröccs,és nem terror) Lehet,hogy sokszor félre érthetőnek tűnik,de én sem vagyok az ütlegelés mellett. Sőt! De még mindíg azt mondom,hogy vannak helyzetek,amikor nem lepődök meg mert rácsaptak egy gyerkőc kezére. De viszont vannak megbotránkoztató dolgok számomra is.

Noémi
 
 


Bóbita,
sztem nem vagyunk egyenrangúak. Partnerként kezelhetem őket biz. szituációkban, de, amíg nélkülem szó szerint éhen halnának, megfagynának, stb., vagyis tőlem függenek, addig nem kezelhetem őket egyenrangú félként. Arról nem is beszélve, hogy értelmileg is igen messze vagyunk még az azonos, hasonló szinttől. Így viszont én döntöm el, mikor hova és kivel megy, mit csinál, mit tanul, stb. Ahogy múlik az idő, persze egyre több dolgot beszélünk meg, egyre inkább számít, hogy ők mit akarnak, de a végső szó az enyém/mienk.
A bkv- ellenőr testi épsége, lelki nyugalma, stb. a legkiseb mértékben sem érdekel, nem is kell, hogy érdekeljen. A főnöktől függök, ezért lapítok, a bkv-ell. "hatalom", ennek megfelelően viselkedem. A gyerek viszont az én felelősségem, és, ha helytelen, veszélyes dolgot csinál, akkor ki-ki a maga módján, vérmérséklete szerint próbálja a gyerek tudtára adni, hogy mi lenne a megfelelő.
Mivel biz. korig a szavak tartalma nem sokat jelent nekik, a metakommunikáció annál többet, így többek között hangerő-szabályozással tudom felhívni a figyelmét.
Előbb-utóbb sztem te is megtapasztalod, hogy a higgadt beszélgetés nem minden esetben vezet célra. Sokszor igen, de nem mindig.
Ha az ember u.olyan stílusban beszél a gyerekkel a kül. helyzetekben, akkor honnan fogja tudni, hogy mikor örülök, mikor szomorít el a viselkedése, mikor kezdek bepipulni, és mikor van az utolsó csepp?
Nem mintha valaha is alkalmaznám, vagy követendőnek ajánlanám, de épp tegnap mesélte az apósom, hogy a férjem, mikor oylan 1,5-2 éves volt, folyton harapott. Bárhogy szóltak rá, lepergett róla. Akkor aztán az após bepipult, és visszaharapta Zolikát. Soha többet nem harapott.
 
 

 
 

Virág!
Mail ment!Kép

Noémi
 
 


Jött. Kép Válasz majd megy.
 


Sziasztok!
Citrom!
Azt azért szeretném leszögezni, hogy az ismerősömet sem neveztem "gyerekverőnek". Azért is választottam ezt a topicat a témára, mert (nevelési) tanácsot szerettem volna kérni, hogy más a leírt szituációban mit tett volna. Én elszörnyedtem, nem azon a tényen, hogy egy gyereknek megütötték a combját, hanem azon, hogy ez egy 11 hónapossal történt, aki még szerintem nem lehet "rossz"! Szerettem volna az ismerősöm tudomására hozni, hogy szerintem ez nem OK, de nem akartam volna megbántani. Egyetértek azzal, hogy vannak olyan szituációk, és vannak olyan gyerekek, akiknél nem lehet másképp tenni. Ez olyan, mint a cumi: elhatároztuk, hogy cumit márpedig nem adunk a gyereknek, mert sokan azt mondják, hogy fúj, meg zavarja a szopit, stb. Aztán eltelt 1,5 hét reggeltől estig sírással, így adtunk cumit, a folytonos sírás megszűnt. Egy előre elhatározott "elvet" adtam fel, mert a szituáció így hozta.
Mindenesetre az egész eset nekem olyan szempontból nagyon jót tett, hogy utánagondoltam a témának, és lehet, hogy most már nagyobb a "poharam", később cseppen bele az utolsó csepp, mert tudatosítottam magamban, hogy az ütést amíg lehet, szeretném elkerülni.

(Hurrá, nyaralunk! Holnaptól egy hétre kimozdulunk a négy fal közül!!)
Sziasztok
Zsófi
 
 


Sziasztok!

Juli, akkor ez egy nézetkülönbség kettőnk között, én ugyanis továbbra is úgy gondolom, hogy egyenrangúak vagyunk.
Az, hogy függnek tőlem, attól még egyenrangúak vagyunk. Az én főnököm állandóan üvöltözött a beosztottjaival (bár amúgy nem volt rossz főnök), és szerintem ugyanaz motiválta, mint az üvöltöző szülőt, hogy aki függ tőlem, azzal szemben egy kicsit többet engedek meg magamnak.
Mindazonáltal az üvöltözés korántsem lelki terror, mert a gyereket az nem feltétlenül alázza meg, egy kis üvöltözést még nem ítélek elKép, az még belefér a két egyenértékű fél kapcsolatába, persze nem percenként. Pl. a főnökömmel szemben is a visszaüvöltözés volt a megfelelő kommunikáció, egyből jobban respektálta az embert.
Amikor az apósod visszaharap, az is két egyenrangú fél kommunikációja, egyáltalán nem ítélem el, sőt tetszik Kép (persze a harapás nagysága, meg, hogy hogyan adja elő, az nem mindegy).

Bóbita
 
 


Citrom, a lelkifröccs és lelki terror között is erős különbség van. A példát, amit fent felhoztam (minden olyan nap, amikor így viselkedtek, egy újabb szög a koporsómba...) nehéz lenne lelkifröccsként értékelni, semmi építő jellege nincs, semmire se jó.

Egyébként belátom, hogy aki megengedhetőnek tart egy pici verést, lehet nagyon is jó szülő, senkiről nincs meg a véleményem.
De azzal együtt, továbbra is vitatom a módszert, és el szándékozom kerülni.

Bóbita
 
 


lányok!
Akkor most adjatok tanácsot,ill. mondjatok véleményt,hogy ti mit csinálnátok a helyemben?

Elmondom a mai délelőttünket,ami színte minden nap így telik,már több mint másfél éve. A lényeg az hogy bármit is csinálok ő histizik,hogy ne tegyem,csak és kizárólag vele foglalkozzak.
Szóval a de.-ök úgy telnek,hogy felkelünk rendet rakunj,beágyazunk,mosakszunk,átöltözünk,majd eljön a reggeli ideje. Eddíg még egészen ok minden. Reggeli közben már nemtetszését nyílvánítja,ha mosogatni merek közben. De hát ő eszik,ráadásul egyedül,mert etetni már nem kell,és nem is igényli. Reggeli után,jönne a főzés. Amit bír kb 10 percig (segíthet,de hamar ráun) húz,mennyek vele. Én próbálom megmagyarázni neki,hogy anyának főznie kell,de ez csak több kevesebb sikerrel jár. Hiába mondom neki,hogy utána játszok veled,és tényleg így is van,tehát betartom az ígéretem. Mind a mai napig próbálkozik,és üvölt a lábamnál,hogy hadjam abba. Na jó túl vagyunk a főzésen,kaja főhet. Ekkor számára is kellemes pillanatok jönnek,mert porszívózni imád,meg bepakolni a gépbe a ruhákat. Ez ok. Ha ezzel is megvagyunk,akkor ugye jöhet a játékKép Igen ám,de mi? 1000 féle játéka van,és a korosztályának,és igényeinek megfelelő. Mindenbe belekezd,de mindenre ráun 5 perc alatt. Húz mennyek vele,célja nincs,csak téblábol a lakásban. Leülünk ,aztán közvetlen ezután felállunk,és megint megyünk,mert maga sem tudja mit akar. Én közben folyamatosan próbálom lefoglani,de hiába. Énekelünk,mondókázunk,táncolunk,zenét halgatunk,kitalálok folyton valami új játékot. Bábozok neki,bele ülltetem a dömperbe,és húzogatom,tologatom. Kúszok,mászok vele,bírkózunk,hintázunk. Bármit megteszek,csak jó legyen neki. De ő mindenre ráun,és csak nyűglődik,hisztizik. Nélkülem 2 lépést sem tesz arrébb. Ha mégis ilyen szándéka lenne ,akkor visszarohan,és húz magával,pedíg szó szerint csak 2 lépést tettünk arréb. Van egy kismama barátnőm,a színtén másfél éves lányával. Velük szoktunk összejárni. Hol ők jönnek,hol mmi megyünk. Eleinte szupi volt minden,de most már ha együtt vagyunk,akkor is ezt csinálja,rosszabb estben elüldözi őket a hisztijével,s mikor elmennek sem jobb,mert ugyan úgy nyűglődik. próbálkoztam azzal is,hogy minden házimunkát akkor csinálok mikor alszik,hát az még rosszabb volt,mert még hamarabb kezdte a nyűglődést. Arról már nem is beszélve,hogy a délutánokat,már abszulut nem tölltjük itthon,mert azt már nem bírná,megy az ajtóhoz,és mutassa,hogy mennyünk. Ok ezzel semmi gond,mert én is szívesebben megyek,mint a 4 fal között üljek. Na de hát az egész napot már csak nem töllthetjük távol. Jártam vele foglalkoztatókra,játszóházakba,ott is el van egy darabig,aztán mehetnéke van. Na meg,azért ezek anyagilag is elég húzósak,hogy minden nap menjünk. Meg szerintem azért az sem lenne normális. Ha új helyen,új gyerekekkel van,akkor olyan mint egy kisangyalKép Bújik bele a gyerekekbe,szeretgeti őket,produkálja magát,míg végül mindenki csak vele foglalkozik. A gyerekek meg mennek utána,és azt csinálják,amit ő.
azt hiszem minden lehetséges dolgot kipróbáltam már,amit csak lehetett,hogy lefoglaljam,és jól érezze magát. De úgy látom minden kevés. Vevő vagyok minden ötletre,és tanácsra,ha esetleg valamit kihagytam volna. Ja.azt elfelejtettem írni,hogy többemberes babaként született,és mindíg is teljes ember,és teljes foglalkozást,odafigyelést kívánt. Ezzel nem is volt gond. A gubac az most van,hogy egyszerűen már nincs ötletem mivel foglalhatnám le? Másfél év alatt mindent megunt,vagy létezik,hogy csak engem?

Noémi
 
 


Sziasztok!

Citrom! A húgom nagyobbik lánya volt ilyen többemberes. Most hat éves, de kb. 3 évesen kinőtte a dolgot, bár ebben lehet, hogy a kistertvére érkezésének is szerepe volt. Nála az is szóba jött, hogy lehet, hogy hiperaktív, végül is az derült ki, hogy még nem, de hatáeset. Nálatok ezt már megvizsgálták?
Egyébként ezt a dolgot akár előnyére is lehet fordítani, mert sokkal érdeklődőbbek az ilyen gyerekek, gyorsabban tanulnak (már azt, ami tetszik nekikKép).
Lehet, hogy ez az az eset, amikor bölcsibe adni a gyereket, legalább napi pár órára nem kiszúrás a gyerekkel, hanem jótétemény. Én is gondolkodom valami ilyesmin, akár úgy is, hogy ottmaradok mellette (ha lehet egyáltalán ilyet csinálni), mert nekem is van néha olyan érzésem, hogy a fiam már teljesen megunt engem. Kép

Bóbita
 
 


Bobita!
Nem hyperaktív,több szakemberrel is megnézettük.
Mi is gondoltunk rá,pláne mikor megszületett,és semmit sem aludt,csak sírt. Azt mondták,az okosak,hogy ő éntudattal született,és az észjárása előrébb van a testi fejlődésénél,és a koránál. igazi egyéniség,semmi baja,csak egyéniség. A védőnénink a mai napig kijár,mert kiváncsi a fejlődésére. Azt mondja,hogy tanulmányt lehetne róla írni,ő még nem talákozott ilyen gyerekkel. Mindíg azt mondták,hogy kössem fel a gatyám,mert nem lesz egyszerű,és rá is azt mondták,hogy olyan 3 éves kora körül csillapodik majd le. Na meg hogy nagyon büszke leszek rá,mert nagyon okosKép Valóban azKép csak nehezebb vele,mert olyan mintha 2-3 gyerek elevensége veszett volna el benne. Ne úgy eleven,hogy rossz,hanem ő teljes napi,igény tart rám. Minden egyes percben figyelmet igényel,és azt 100%-os an. Tehát pl: olyan nincs,hogy ő játszik egyedül. ha leülök,akkor felálít,ha állok,akkor leültet. semmit nem csinálhat az ember,csak vele foglalkozhat. Az sem elég hogy ül mellette az ember,mert vele játszani kell "társasan".
a bölcsi dolog nekem is eszembe jutott,úgy hogy szeptembertől megy,de csak fél napra. Szivem szerint nem adnám,de ha neki tényleg jobb? Majd kiderül. Igazából nekem is, csak,tanácsolni tudták a bölcsit,hogy a gyereknek jót teszek vele,hidjem el.?
a hugod lány járt bölcsibe?
Kistesó? Állmaimban egyenlőre. El sem tudom képzelni hogy viszonyulna hozzá. Na meg azt sem hogy mennyi időm jutna egymás melett a kicsire,lenne egyáltalán rá idő,egy ilyen gyerkőc melett. És mi van akkor ha még egy ilyen többemberes babát fogok ki? Akkor tuti diliházKép
egyenlőre arra várok,hogy lenyugodjon egy kicsit,és ha tesója születi(?) akkor megértse majd hogy a kistesó nem ellene van. Azt meg nem szeretném,hogy lelkileg sérüljön,vagy esetleg a kistesó elnyomásban nőljön fel. Szóval egyenlőre csupa kérdéses minden.

Noémi
 
 


Sziasztok!

Citrom!
A húgom lánya nem járt bölcsibe, mert ők nagyon olyanok, hogy a gyerekeket búra alatt tartják, úgyhogy az ilyen irányú tapasztalatokról nem tudok beszámolni.
Én arra gondolok, hogy ha bölcsibe adom, és ott maradok mellette, akkor olyan nagy gond nem lehet, mert ha látom, hogy valami nem stimmel, ki tudom venni, nincs magára hagyatva ilyen picin.

Hát, nincs mese, itt a túlélésre kell hajtani.Kép Az a másfél év hipp-hopp elszalad.Kép

Bóbita
 
 


Sziasztok! Én is azt hittem, hogy sosem fogom megütni a gyerekemet, engem sem ütöttek! Sajnos mégis előfordult már, igaz a nagyoknál, de egy 3-5 éveset sem kéne!C
 
 


folytatom, mert az előbb "elzavartak" a géptől. Szóval a nagy egy provokátor, az rendben van , hogy minden gyerek próbálgatja a határokat, de neki az csak arra szolgál, hogy tudja, mit hág át. Elmagyarázom, abszolút megérti, nemcsak el tidja mondani, de szituációban számon tudja kérni pl az öccsén, de tudatosan átlépi ő. Ha leszidod, szobájába küldöd, stb, akkor megsértődik, sőt, néha közli, hogy "anya, most nagyon megmérgesítettél". Ütni ritkán szoktam, azt nem merem állítani, hogy soha, mert ha beígérek egy taslit, azt be is tartom, de kiabálni szoktam velük rendesen. Persze enm ordenáré dolgokat. Én úgy hiszem a kiabálás temperamentum kérdése is, a tudatosan visszafojtott indulatot is érzi a gyerek, a magamra erőltetett türelem sem az igazi.
Utálom, még azt is, ha szankcionálni kell! De ha együtt alakítjuk ki a határt, akkor sem tartja be, hát még, ha csak az én elvárásomról van szó.
Egyébként én bocsánatot szoktam kérni tőlük, ha elragad az indulat, és úgy viselkedek, hogy később megbánom. Ő nehezen kér bocsánatot, abban sincs túl sok megbánás. Az uitóbbi időben elég szemtelen is, és ráadásul utánozza az összes idétlenséget az oviban, egyszerűen fogékony a hülyeségre.
TV-t nem nagyon néz, néha 1-2 válogatott mesét, nem lát és hall brutalitást, mégis mostanában katonásat játszik és öldököl és minden.
Most persze azt hihetitek, hogy egy félre nevelet hülye gyerekkel élek együtt, pedig nem . Pont azért bosszantó az egész, mert állati okos a kölyök, érdeklődő, mozgékony, aranyos.
Komolyan gondolkodom azon, hogy szakember tanácsát kérem, mert nem volt mindig ilyen! Nincs vmi jó tippetek? Még egy évig ovis, és nem akarom a suliig görgetni a problémát! Főként, hogy a tanító bécsi ritka manapság, pedig megfigyeltem, hogy férfiak könnyebben tartják kordában, és nem is megfélemlítéssel. Ez igaz a családban is (apa, naygpapák), meg másutt is ( úszás, ovis torna, stb). mellesleg az én fiam is kicsit előre szaladt szellemileg, amit viselkedéssel, mozgással , stb nem tud követni, ettől diszharmónikus. OŰK, de mit csináljak vele?,??Claire
 
 


Claire!
Nem kértél tanácsot,az ovónéniktől?
Én úgy gondoltam,hogy ha bármi problémát észreveszek majd a gyerkőcön mikor majd bölcsibe,vagy oviba kerül,akkor kikérem a véleményüket.
Egy ismerősöm fiát,pl pszichológushoz tanácsolták az ovónénik. Bár igaz,ott az volt a baj, egy igen eleven,sok figyelmet igénylő gyerek mellé beszületett a kistesó. Nagyon nehezen viselte,és furcsa szokásokat vett fel. A pszichológus ellátta őket egy pár tanáccsal,és azóta minden rendben. Úgy látszik,mindíg az ilyen nagyon okos gyerekekkel van a probléma,mert a szóban forgó kisfiú is,kiemelkedően jó képességű.
Mit jelent pontosan az,hogy diszharmónikus?

Noémi
 
 


Claire,
már nem tudom melyik másik topikban olvastalak, de nagyon szimpi lettél, és itt is azt írtad le, ami nagyon hasonló a mi helyzetünkhöz (csak nálunk csak hárman vannak). De a nagy itt is neveli az öccsét, amit az egy ideje nem visel túl jól. Nálunk sincs tévézés, mégis intellektuálisan túltápláltuk, sajnos.
A katonás játékot pedig a gyerek az oviban szedi fel, én most éppen az egyhetes tábor alatt felszedett trágár gyöngyszemekkel küzdök (kiderült: fogalma nincs a jelentésükről, de az öccsével szemben azért tudja használni!). És hasonlóan tanácstalan vagyok, mint te: túl sok jelentőséget tulajdonítani nem akarok a dolognak, de mégse hagyhatom, hogy röpködjön a "b*szki", meg hasonlók... És persze a 3 éves legkisebb meg lelkesen ismételk mindent, okos ő is. :D
És nem reklám, de én nem tudom, hogy hoznám "egyensúlyba" ezt a gyereket, ha nem Waldorf-iskolába járnánk. Már harmadikos lesz és rengeteget fejlődött: nyugodtabb lett, van (fizikai) tartása, kitartása, ügyesedett rengeteget (megtanult kötni, ugrókötelezni, gyönyörűen fest, rajzol, furulyázik). Ja, és tanító bácsink van... Kép
Mi egyébként azt a tanácsot kaptuk, hogy játsszon a gyerek sokat a szabadban. Hintázzon, sétáljon (a gyaloglás nagyon jót tesz, tanusíthatom), gázoljon patakban (nálunk a panel közt ilyen nincs). Hogy legalább három órát legyen kint, és mozogjon minél többet, de ne struktúráltan (tehát pl. hiba ilyenkor atletizálni meg judózni küldeni az ilyen gyereket.)

Citrom: a diszharmónikust szerintem úgy értette Claire, hogy amilyen feljett az intellektusa, annyira nincs otthon sem a testében, sem az érzelmeinek a világában. Pl. az ilyen gyerek nem tud egyenesen állni: forgolódik, vakarózik, izeg-mozog, az iskolapadban nem bír (fizikailag) nyugodtan ülni, elfekszik, vagy "kiesik" a padból. És ez nem rosszaság, nem hiperaktivitás, csak szegénynek a szó fizikai értelmében "nehéz a feje". Ez roppant murisan hangzik, ugye? Pedig igaz...

Ja, és Claire: jól láttam, hogy az egyik iker kislány?
 


Nem szorosan a témához, de Bóbita, ki kell , hogy ábrándítsalak, önkormányzati bölcsiben csak a beszoktatás ideje alatt lehet ott a szülő. És, ha hivatalosan nem dolgozol -néhány helyen, ahol nincs túljlentkezés esetleg lehetsz másik gyerekkel gyesem, gyeden-, akkor fel sem veszik.
Úgyhogy ilyen szempontból max. a játszóházak, magán gyerekmegőrzők jöhetnek szóba.
 
 


Sziasztok!

Juli!
Kép Azért jó, hogy mondod... Egyébként ki a fenét zavarnék ott napi pár órában?
Nem tudod, mennyi idő a beszoktatás? Bejárunk, aztán azt mondom, hogy nem szokott be.Kép
A másik, amit meg akarok játszani, hogy szerzői jogdíjas a tevékenységem, így dolgozhatok gyed mellett, de ennek utána kell nézni alaposan, különben is ez nem az a topik...Kép

Bóbita
 
 


Bóbita!

Azért nem lehet munkaviszony nélkül beíratni, mert a bölcsi nem nevelési intézmény, csak megőrzést biztosít, és az okosak szerint 3 éves kor alatt a gyereknek otthon a helye. Ha tehát mégis bölcsi, akkor annak nyomós oka kell legyen. Vagyis munka. No meg annyira kevés a férőhely, hogy sokszor még azok között is várólista van, akik valóban dolgoznak. Ha szerzői jogdíjas munkát végzel, akkor az mehet gyed mellett, de bölcsibe akkor sem lehet vinni.
A csoportban pedig azért nem lehetsz, mert 1.zavarja a gondozónőket
2. zavarja azokat a gyerekeket, akiknek nem lehet bent a mamájuk
3. ilyen alapon az összes "ráérő" anyuka bent lehetne, és akkor az már nem bölcsi, hanem játszótér, képtelenség úgy dolgozni, ill. a kicsiket is zavarná a sok idegen nő
 
 


Szilvi, szia , és köszi.Igen, van egy lányunk is, lesz itt még buliKép! Melyik Waldorfba jár? Nálunk sokat van kint, mert szerencsére kertes házban lakunk! Iszonyatosan megnőtt a mozgásigénye is. Hazajött az úszós napköziből, és még ki akart menni bicózni!
Ez a nem érti, de mondja a hülyeséget, ez tipikus!
Tudom, hogy az oviból hozza a pókembert és társait, de nyilván úgy érzi, hohy ezel tud beilleszkedni , mert amikkel előjön, (pl. bolygók, Naprendszer,.) azzal nem túl piacképes a többieknél! Jellemző, hogy ha egyí felnőttel megy vhova, akkor tök komolyan lehet vele tárgyalni! Atied is ilyen??
Citrom! Óvónénikkel jóban vagyok, de annyira nem gáz a gyerek, hogy bárhova küldjék. Amúgy tavaly járt egy pszichopedagógushoz tornázni, aztán az ő javaslatára is , idén járt labdástornára. És ő is ügyesedett! De gondolkodom a pszichológuson is.
Bóbita! van olyan bölcsi, amelyk szervez ilyen bölcsi csoportot, olyan mint a játszóház! Én pl Kaszásdúlün láttam ilyet!
Claire
 
 


Claire,
az Óbudaiba. Kép És az én gyerekem sem "gáz", sőt hagyományos oviba járt, ott fel sem tűnt, a többi között, hogy nincs "egyensúlyban". Sőt, amikor kérdeztem, hogy ha nem vennék fel a suliba (helyhiány), akkor maradhatne-e még egy évet. Azt mondták, nem találok olyan nev. tan-t, ahol neki még egy év ovit javasolnának. Kép
És felnőttekkel ő is "normális", sőt, túlontúl érdeklődő...
Kaszásdűlő?! Akkor te is óbudai vagy? Vagy vonzáskörzet: Budakalász, ilyesmi?

És bizony: 5 évesen nagyot "ugrik" a mozgásigény. Kép

Kapaszkodj meg: simán lehet Harry Potter-t játszani úgy is, hogy nem látta, nem olvasta! Miért lenne a Pókember kivétel?!
Szerintem a pszichológus korai. Hacsak nem olyan Vekerdy féle, aki nem a "bajt" keresi benne. (Tisztelet a kivételnek!)
 


Sziasztok!

Juli! Hát, ez az, amit nem értek, hogy egy bölcsi miért ne lehetne olyan, mint egy játszótér, ahogy írod. A játszótéren se zavarja a kicsiket a másik gyerek szülője (hacsak nem nyüzsög bele idegesítően a játékbaKép). Mi ez az ostoba dupla, vagy semmi felfogás, hogy szerencsétlen vagy be van csapva egyedül a bölcsibe, vagy egyáltalán nem láthat gyerekközösséget. Anyagilag egy játszóházat csak egy milliomos bír.
A nevelőnénik meg, ha jól szerveznék, nemhogy nem tudnának dolgozni a szülők mellett, hanem könnyebb lenne a dolguk.
Az egésznek a gyerekek lennének a nyertesei, akik így a bölcsöde előnyeiből részesülnének, a hátrányaiból viszont nem.

Claire, köszi, ha Kdűlőn van, akkor talán máshol is. Utána is fogok nézni, lehet, hogy már másnak is eszébe jutott ez a korszakalkotó ötlet.Kép

Bóbita
 
 


Bóbita,
a bölcsikben a gondozónénik csak egy eü-i szakközéppel bírnak az esetek túlnyomó részében, és semmiféle pszichológiai képzettségük nincsen. Fogalmuk sincs a legalapvetőbb gyermeklélektanról sem. Kép És így foglalkoznak a legérzékenyebb korban lévő kicsikkel. Kép Már hogy ne zavarná őket a sok anyuka? Ha én sem értenék ahhoz, amit csinálok, én sem szeretném, ha szemtanúi volnának.

Virág
 


Sziasztok!

Hát ez az Virág, amit én is gyanítottam, többek között ezért is lennék ott szívesen.

Még az előzőekhez azt tenném hozzá, hogy az anyagi oldalát értem az egésznek, de én szívesen fizetnék is érte, mert megértem, hogy jelenleg ez csak a dolgozóknak jár. Csak nem annyit, mint egy játszóházban (napi 2-3 óráért 2000 Ft, vagy még több).

Bóbita
 
 


Bóbita,
több tévdés is van az írásodban:

a bölcsi önkormányzat által fenntartott intézmény, max. kaját kell fizetni, az is támogatott, néhol az is ingyen van. Ezt úri passzióból nem finanszírozza senki. Csak az vigye bölcsibe a gyerekét, akinek muszáj.
Aki megengedheti magának, hogy otthon legyen, az ne az amúgy is szűkös férőhelyek rovására szórakoztassa magát és a gyereket.
Láthat gyerekközösséget bárki, oldja meg saját energiából, pénzből, ne államiból.
A játszón azért nem zavarja a gyereket más szülője, mert kint vannak 1-2 órát, közben is bármikor odamehet anyához, majd utána együtt mennek haza, együtt ebédelnek, anya teszi le aludni, és közben is bármikor, ha valami baj éri, anya vígasztalja meg. Míg egy dolgozó anya gyereke bent van 8-9 től 3-4-5-ig vadidegen gondozókkal.
Ez a része viszont már Virágnak is szól:
én is pedagógus vagyok, szoktunk tartani szülős napot. NEM UGYANAZ!
Máshogy viselkedik, "működik" a gyerek, ha ott van anya, és persze máshogy, sokkal feszélyezettebben dolgozik a nevelő is, ha bent van valaki, aki árgus szemekkel figyel. Ez nem azt jelenti, hogy, ha senki sem lát, akkor rosszul bánok a gyerekkel. Csak épp sokkal természetesebben.
Úgyhogy nincs mit ezen méltatlankodni, a bölcsi nem arra van, amire ti szeretnétek, vagy amire ti gondoltok.
 
 


Juli,
én abszolút amellett vagyok, hogy ha az anya megteheti, maradjon otthon a kicsivel legalább 3 éves koráig. Emellett pedig teljes mértékben megértem, hogy sok szülőnek be KELL adnia (anyagi okokból általában, de lehet súlyos lelki ok is) bölcsibe a gyerekét. (Én magam is beadtam 3 gyerekemet, a negyediket semmiképp sem akartam, és hála az égnek, nem kellett.)

Továbbá megértem állami szempontból, hogy csak a dolgozó emberek gyerekeit veszik fel, és azt is, hogy 15 szülő mellett nem lehet dolgozni állandóan. És találkoztam már egy pár gondozónővel, óvoda- és iskolai pedagógussal ahhoz, hogy tudjam, igenis vannak nagyszerűek köztük emberileg. Én egyszerűen nem erről beszéltem. Én kifejezetten a bölcsődei gondozónőkről írtam, akik szakmailag általánosságban NEM ÁLLJÁK MEG A HELYÜKET. Ettől még lehetnek kiváló emberek. És persze volt olyan gondozónénink is, aki bűbájos volt a szülőknek, és kiderült, hogy ocsmány módon beszél a gyerekekkel, ha a szülő nincs ott... De ilyen mindenhol van.

Én a_szakmai_felkészültségüket_kifogásoltam.

Bóbita,
az ötletedet nagyon értékelem (fizetős bölcsi, de nem drága). A listán vagy a NP topicban is meg lehetne majd pendíteni, mint távlati és apróbb célt.

Virág
 


Úristen,szóval,ez az izgés-mozgás,csak egyre fogkozódni fog? Jézusom,mit fogok csinálni vele később,ha már most sem köti le semmi?

Bölcsi:

Rjulinak igaza van abban,hogy a bölcsit nem azért találták ki,hogy az anyáknak legyen hova lepasszolni a gyerekét. Mert sajnos,sok ilyen vanKép De szerintem, jelen esetekben nem is erről van szó. Nem mondom én pl összekötöm,a kellemest a hasznossal. Vállalkozó voltam,vagyok. A kisfiam,mint írtam nem foglalja itthon le magát,csak ha emberek,gyerekek veszik körül.Nem anya,csak ember,és figyelem függő. Így jött az ötlet,hogy bölcsibe adjam.
Fél napra adom be, aludni már itthon fog. Amíg ő "kikapcsolódik" addíg én dolgozom. Nem hiszem,hogy ártok vele. De semmi nem erőszak,ha nem tetszik neki,akkor nem kell mennie.
Szerintem kifejezettem jó,hogy az anyák nincsenek ott. A gyerekek tényleg teljesen máshogy viselkednek,ha a szülők ott vannak. Így viszont, csiszolják egymást,és magukat. Nem rohannak rögtön az anyukájuk szoknyájához,hogy védje meg őket. A bölcsibe mindenki egyenrangú(legalábbis remélem),nincsenek kivételek,ill. nem szabadna,és egyformán kezelik,és védelmezik őket. Látod Bóbita,pont ez a lényeg: " a játszótéren sem zavarja a kicsiket a mási gyerek szülője "ha csak nem nyüzsög bele idegesítően a játékba" - a bölcsibe ezt a helyzetet a gyerekek intézik el egymás közt. Ki erősebb,ki gyengébb. Lehet,hogy egy gyenge valaki,pont ezért erősödik meg,mert látja,hogy csak így juthat előrébb. Mint az életben is. Ha ott lennénk mellettük,óhatalanul is belekotyognánk a dolgaikba,és a gyerek sem tanulná meg,hogy hogy áljon meg a saját lábán.
Bízom benne,hogy nekünk egy jó gondozó nénit sikerü kifognunk. De az is tény,és ezt én is saját bőrömön munkámon tapasztalom,hogy ha valaki árgus szemekkel figyel,netán szakmabeli,az borzasztóan feszéjez. És sokkal felszabadultabb vagyok egy laikussal szemben. Nem rosszabb,nem jobb,csak lazább.

Rjuli tényleg sok mindenben igazad van,csak azzal,ahogy reagálsz,azzal mások ellenszevét vívod ki magad ellen. Tudom,most gondolhatot azt is ,hogy "és kit érdekel?". Igazad van,csak te mint pedagógus pontosan tudnod kéne,hogy a kedves szó többet ér mint a flegmázás. És ez biztosan a te gyerekeidnél is észrevetted.
Én akkor vagyok valakivel ilyen,ha valaki engem bánt. Nem alapból ráolvasok mások fejére,akik ráadásul,csak egy ötletet,a véleményüket írják le,és ezzel senkit sem bántottak meg. Pláne nem téged.

Noémi
 
 


Sziasztok!

Juli, nincs több tévedés az írásomban, legfeljebb félreértetted amit mondtam.
1. Azt, hogy fizetnék, nem úgy értettem, hogy nagy kegyesen kifizetem az ebédet, hanem, hogy fizetek annyit, amennyi az önkorm, normatíva az adott időtartamra vetítve. Nem hiszem, hogy ez óránként 800 Ft, mint a játszóházban.
2. Ha úgy tűnt, méltatlankodom, miért nem veszik fel más gyereke helyett az enyémet, aki otthon vagyok, akkor ez is félreértés volt.
Ugyanis én azon méltatlankodom, hogy miért nincs olyan gyerekközösség, ahol a szülő ott lehet az 1-2-3 éves gyereke mellett, és nem méregdrága. Eléggé logikusan hangzik, nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ilyet szeretne. Mondjuk olyan intézményre gondolok, ami nem piaci alapokon működik, de nem is állami finanszírozású, hanem valami nonprofit-féleség. Mint ilyen, tartozhatna az önkorm. hatáskörébe, sőt, lehetne ugyanott, mint a bölcsöde, de oké, akkor ne bölcsödének hívjuk, mert még valaki azt hiszi, hogy mérhetetlen önzésemben észre sem veszem, hogy a rászorulókat túrom ki onnan.

Virág, oké, majd küzdünk ezért a célért is! Kép

Citrom, teljesen egyetértek, hogy nem jó, ha egy szülő az állandó jelenlétével feszélyezi a gyerekét. De ez az 1-2-3 éves korosztálynál még nem igaz. Azzal, hogy ott vagyok, csak felügyelem, hogy ne történjen olyasmi, ami esetleg ebben a nagyon érzékeny korban (ahogy Virág mondta), esetleg sérülést okoznak benne, mert akkor fene megette az eredeti célt, hogy akkor is járjon már közösségbe, amikor még nem lenne feltétlenül szükséges, azért, hogy részesüljön az előnyökből.

Bóbita
 
 


Sziasztok! Az én gyerekeim nem jártak, nem járnak bölcsibe, de én pl sok jót hallottam , és pont a gondozó nénikről. Ráadásul kevesebb gyerek jut egy gondozóra, így több figyelem. nem csak a képzettség számít, mondom ezt úgy, hogy én is tanárr vagyok, ráadásul van szerencsém a ped képzésben dolgozni.Van egy javaslatom, majd folytatom, de most áramszünet jön...
 
 


Bizony, attól, hogy csak eü. végzettsége van valakinek, érthet a gyerekekhez. Nekem a "nagyok" jártak egy-egy évet bölcsibe, és csak jó tapasztalataink voltak, szemben az óvodával. A bölcsis fiaim sose voltak "büntiben" a viselkedésükért, hanem megbeszélték velük, vagy más "technikákat" alkalmaztak, nem lettek letolva, ha kiömlött a leves, ha nem csináltak valamit elég gyorsan, vagy, ha valamit egyáltalán nem csináltak. Szerencsénk volt? 8 ill. 12 gyerek járt egy-egy csoportba, 2-2 gondozó nénivel. Akik a szülőknek olyan szeretettel beszéltek a gyerekről, amit nem lehet tettetni. Nem mézesmázosan (az csak az igazgató volt), hanem tényleg szeretettel. (És titokban "foglalkoztak" a gyerekekkel: mondókáztak, kézműveskedtek, elvitték őket sétálni...)
Az óvodáról most nem írok, csak annyit, hogy a naggyal egy hónap után váltanunk kellett, mert reggelente sírva kelt fel, és zokogva kapaszkodott az ajtófélfába az oviban, hogy őt oda ne küldjem be... Pedig a bölcsit imádta, de tényleg.
 


a Mikkamakka játszóház tavaly 500ft-os óradíjjal működött úgy, hogy alapítványként még kapott plusz támogatásokat. Ebben a tanévben ezt megvonták, ezért kénytelen volt emelni, így 700 ft lett óránként, és nem rentábilis.
Ha szülők összeállnak, és egymásnál megoldják, az működhet, bár kevés az az ember, akire egy kismama jószívvel otthagyja a gyerekét. No meg, hány gyereket és hány órára lehet mekkora helyiségben összeereszteni? Ha "nagyüzemileg" (akár csak 4-5 gyerekkel) akarják csinálni, akkor kell helyiség, amit, ha svarcban csinálják is egy csomó pénz kialakítani, de, ha hivatalosan, az eu szabályokkal megspékelt ántsz szabályokat is be akarják tartani, akkor végképp horror összeg, már, ha egyáltalán kiadják az engedélyt. Ha az ember nonprofit akar lenni, akkor is többszáz ft óránként, hiszen ha minden gyerek csak 1-2 órát van, akkor őrült mennyiségű gyereknek kell egy nap megfordulnia ott, hogy a sok kicsi sokra menjen, és legalább a működési költségek bejöjjenek. Ha viszont legalább addig megkérik az árát, míg a beruházott összeg megtérül, akkor is évekig kell magas díjat fizetni.
Szóval nem azért nincsenek iylenek, mert még senkinek nem jutott eszébe, hanem, mert nem kivitelezhető.
 
 


Szeretnem elmeselni, hogy nalunk (kulfold), az ovodaban vagy bolcsodeben ugy oldottak meg az "ott is vagyok a gyerekkel meg nem is" kerdest, hogy ha a szulo elore jelzi, akkor napkozben vagy barmikor bemehet...es ...lathatja hogy mit csinal a gyerek, hogy foglalkoznak vele, mivel toltik az idejuket?
Ez ugy tortenik, hogy mondjuk van egy eloter, amibol balra es jobbra nyilik egy csoportnak a szobaja, es ami kivulrol ablak, es lehet kenyelmesen "kukkolni", az a szobaban tukor, vagyis a gyerekek nem latnak semmit abbol, hogy a szulo ott van a kozelukben es figyeli a foglalkozast. Szulo ott ul kenyelmesen, es mindent lat. Kép Szerintem jo otlet.
Egyebkent nalunk NEM KELL fizetni a "jatszohazakban"....igaz, hogy nem is igy hivjak oket, de ugyanazt a celt szolgaljak.Kép
 
 


Újra itt vagyok, villanyóra megjavítva! Szóval én sokaktól hallom azt, amit Szilvi írt. Meg néha abba is érdemes belegondolni, hogy misem jártunk anyuka és nagymama képzőbe! Hangsúlyozom, nem bagatelizálom el a szakképzettséget!
Amúgy egyre több bölcsi v ovi csinál ilyen játszós csoportot, Óbudán a Solymár utcaiban is láttam kiírva, de a másikról hallottam is + tapasztalatokat!
az ötlet: a nővérem Franciaoban él, és ott ők működtetnek ilyen célra egy civil kezdeményezést, most épp a nővérem az elnöke. rendeznek ruha meg játék vásárokat is, meg jótékonysági ezt-azt, szóval biztos lehet működés képesen csinálni.A szülőnek nem megfizethetetlen. Aki elég erőt érez ehhez, azt szívesen összehozom vele, már amúgy is mondtam, hogy nézze meg a babanetet.
Szilvi! Eredetileg óbudai vagyok, anyámék most is. Én most is elég közel lakom, a II. kerben. A Kaszásdre járunk úszni, Óbudára játszózni (Máltai). Írnál bővebben az itteni Waldorfról , akár emilben. Ez a Tímár utcai? az alap koncepciót ismerem. Megvalósulás? Távlatok? Ár? Köszi, előre is: Claire
 
 


Claire,
nincs a profilban emil-címed, de akár átmehetünk a Waldorf topikba is, úgyis téli álmot alszik, pedig nyár van. :D
Melyik máltaira jártok? Tímár? Kaszás?
Szilvi
 


Sziasztok!

Claire, engem érdekelnének a nővéred tapasztalatai, bár nem ígérem meg, hogy alapítok egy ilyet.Kép
Most, hogy írod, hogy több helyen is van mama-is-bent-van jellegű játszócsoport, fellelkesültem, bemegyek az itteni létesítménybe (akkora, mint egy gyár), hátha itt is van. Majd tudósítok, mi derült ki!

Saguaro, ez jól hangzik... Hol is van pontosan ez a "nálunk"? Kép

Bóbita
 
 


Bobita, ez USA:Colorado allamban "talalhato".
Es az is nagyon jo, hogy szabadon meg lehet valasztani, hogy mikor, mennyi idore viszik a gyerkocot. Ha akarod, akkor csak egy heten 3 teljes napot, ha akarod, akkor csak delutanonkent, ha akarod, akkor csak 2 napot delelottonkent (persze mindig ugyanakkor megy, ahogy a beiratkozasnal kerted, nem lehet ossze-vissza cserelgetni!). Nagyon humanusnak, es okos dolognak tartom ezt a rugalmassagot. Itt is az ismert elv mukodik - mint mindenhol, a szolgaltatasok teren - hogy: mi vagyunk a kedves vendegert (gyerekert, szuloert) es nem ok vannak miertunk! Kép Termeszetesen penzbe kerul, de hat valamit valamiert! Kép

Jut eszembe: amikor meg Magyarorszagon laktunk, akkor az en kisfaiam is jart bolcsibe, de nem volt rendesen beiratva,(GYES_en voltam vele) csak un. megorzesre jart, naponta kellett fizetni.Csodalatos volt, nagyon szerettuk!!! KépAbban az idoben keves volt a gyerek, es igy "szedtek ossze" a gyerekeket, hogy meglegyen a letszam. Tudom, hogy azota sok bolcsit, ovodat osszevontak, megszuntettek, bezartak, es ezek a lehetosegek megszuntek, hiszen (ahogy olvasgatom) sok bolcsiben maximalisan telthaz van.Kép
 
 


Bóbita,
nincs időm az egész topikot végigolvasni, de végül létezik olyan "bölcsi" vagy játszócsoport, ahol mama is ott lehet a gyerekkel, de nem baromi drága? tehát valami rendszeres bölcsiféleség, az én nagyobbik lánykám (19 hónapos) nagyon igényelné, de ahhoz még kicsi, hogy bárhol órákra ott hagyjam.
Zsuzsó
 
 


Szilvi! zsoffay@freemail.hu, a web oldalnál van, lehet, hogy én vagyok a béna, és rossz helyre tettem. Meg fogom nézni a Waldorfodsat! Bocs, most mennem kell! Claire
 
 


Sziasztok!

Saguaro, hát igen, úgy tűnik, ott már előrébb tartanak ezzel a dologgal...

Zsuzsó, én is pont ezt kutatom most. Először az az infó jött, hogy szó nincs ilyesmiről, örüljek, hogy élek, és fogjam be a csőrömet. De most úgy tűnik, hogy nem én találtam fel a spanyolviaszt, szinte mindenki azt írta, hogy tud ilyenről, úgyhogy bíztató a helyzet.
Ha bármi konkrétat megtudtam, megírom, ma gyakorlatilag pont a bölcsőde elől kellett visszafordulnunk, mert eleredt az eső. Aztán ki tudja, nyáron van-e egyáltalán bölcsi... én nem.Kép

Bóbita
 
 


Kedves Szülők!

Õsszel fejlesztő csoport indul autizmussal élő gyermekek számára.

Játszóház működtetésének célja sérült gyermekek foglalkoztatása, fejlesztése speciális és részben játékos formában.
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, a részletekkel szülők jelentkezését várom a 0620-235-8202-es telefonszámon vagy a magyued@freemail.hu e-mail címen.


Martosné Gyutai Edina
 
 


Kedves Szülők!

Õsszel fejlesztő csoport indul autizmussal élő gyermekek számára.

Játszóház működtetésének célja sérült gyermekek foglalkoztatása, fejlesztése speciális és részben játékos formában.
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, a részletekkel szülők jelentkezését várom a 0620-235-8202-es telefonszámon vagy a magyued@freemail.hu e-mail címen.


Martosné Gyutai Edina
 
 


SZÜLÕK HÁZA - a felnőttekért és gyerekekért Kht.


Áprilisban a Szülők Háza tréninget indít, kisgyermekes szülők részére.

A szülői tréning öt alkalmas, minden alkalom másfél órás.
Az alkalmak érzelmi fejlesztő és kapcsolatépítő gyerekfoglalkozással indulnak, majd ezt követően csoportos beszélgetéseken vehetnek részt az anyukák, apukák.

A beszélgetések során, sok egyéb kérdés mellett, foglalkozunk az esetleges nehézségek, elakadások okaival is. A feldolgozásokat szupervíziós eszközökkel, drámajátékokkal, szituációs játékokkal és tesztekkel segítjük.

Amíg mi beszélgetünk, a gyerekekkel a drámapedagógus foglalkozik, de nem jelent problémát az sem, ha a gyermek >>bekapcsolódik<<, vagy akár egy-egy pillanatra meg is állítja a beszélgetés folyamatát.

A Tréning péntekenként 10.30 - tól 12-ig tart.
1 alkalom 2500 (öt alkalomra összesen12.500) Forint.

ELSÕ ALKALOM: április 7. Péntek
A Tréning minimum 6 fő esetén indul el, és maximum 10 fő jelentkezhet egy csoportba.

Addig is, Gyere el és próbáld ki a >>saját bőrödön<<:
Csütörtökönként 10.30.-tól 12 óráig az >>Éden<< játszóházban szeretettel várunk!

Jelentkezni lehet:
- Személyesen, a Bálint Házban (Révay utca 16)
- Telefonon: 06-30/ 942-3699-es számon
- Emailben: info@szulokhaza.hu

www.szulokhaza.hu
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

cron
X
EZT MÁR OLVASTAD?