Kedves Helen és Mindenki!
Azért kezdem ezt a témát, hogy mert az én lányom is még csak 16 hónapos, és nem tipikusan dackorszaka van, csak erõs akarata.
Szeretnék ötleteket kapni, hogyan lehet ilyen korú gyerekek karatára hatni.
Helen, a kisfiad szerintem nem lesz ilyen a kistestvérével. De valamelyik topikban (valami kistestvéres), olvastam, hogy pl. mikor megszületett a kistetsvér, a szülõk vettek a nagyobbnak valami ajándékot a pici baba nevében, és azt mondták, hogy "azt a pici hozta, mert szereti a nagy testvérét". Szerintem ezt nálatok majd kisebb dolgokkal (ennivaló) el lehet követni, nem csak születéskor, hanem valamit kaját betenni a kicsi ágyába, mikor a baba is benne van, és akkor megkaphatja a nagytestvér "az ajándékot". Így szerintem a fiad is rá fog jönni, hogy Õ is adjon néha, vagy ha nem ad, legalább nem vegyen el erõszakkal (ételt).
Szóval itt szerintem az a lényeg, hogy össze kell kapcsolni az adás és a szeretet fogalmát.
Az elkezdett témával kapcsolatban pedig szeretnék írni a lányomról, és arról, hogy mi nem mûködik nálunk.
Kezdettõl fogva nehezen tudom megmagyarázni neki, hogy mit nem szabad. Fõleg a veszélyes dolgokról van szó, amibõl nem lehet engedni. Elég gyerekbarát a lakás, de mindent nem is akarunk eltenni, mert akkor soha nem tanulja meg mit szabad és mit nem. Sok szekrényt nem is lehet bezárni. (Bár a pakolászás a kisebbik gond.)
Szóval az esetek 80 százalékában nem tudok rá sem szép szóval, magyarázással, se erélyes szóval hatni. Ezen kívül mi van még? Szoktam olyat, hogy elviszem onnan, de mindig nem hurcolhatom ide-oda, mert én is nyilván azért vagyok a lakás egyik pontjában, mert valamin ügyködöm. (Pl. nyakig a mosatlanban, nem a legjobb hurcolgatni percenként). Így sokszor kiabálnom kell vele, de ezt lelkileg nem tudom megszokni.
Sõt a kiskezére is ráütöttem már párszor. Na meg pofozkodik, viccbõl. Hiába görbítem le a számat, vagy fogom meg a kezét, vagy mondom, hogy fáj, röhög. Egy picit néha vissza kell adnom neki, mert ilyenkor el van merülve magában.
Utlosó kérdés, azt hogy lehet megmagyazáni neki, hogy ha neki vagy a családnak készítek valamit (mert már éhenhalunk, vagy nincs mit felvennünk) bírja már ki azt a félórát bõgés nélkül és ne rángasson össze-vissza. Nagyon ritkán játszik el magába egyébként.
Várom a tanácsokat.
M. Lilla
Új privát üzeneted érkezett!
Lilla!
Most azon gondolkodom, 16 hónaposan milyen volt Sára. És beugrott egy kép, amint áll a járókában, amíg én fõzök és üvölt. Torka szakadtából, folynak a könnyei én meg próbálok nyugodt maradni és csitítani, nehogy a pár hetes Máté felébredjen.
A válasz: szerintem sehogy nem tudod neki megmagyarázni, hogy bírja ki a félórát sírás nélkül, és játszon egyedül. Viszont ekkora gyereket már be lehet vonni a fõzésbe is. Mi kiköltöztünk a konyhába és lábasokkal doboltunk, közben beszélgettem hozzá. Mások azt írják, akkor csinálják meg a kül. dolgokat, mikor alszik a gyerek. Van aki szerencsés és hosszú alvásideje van a babának, van akinél kevés. Ismerek olyat, akinek 12-16-ig aludt a gyereke. Én örültem, ha egy órát kaptam a lányomtól.
A viccbõl pofozkodásra vigyázz, nálunkis volt, néha még mindig elõjön, olyankor nagyon szigorúakvagyunk, mert vannak dolgok, amikkel nem lehet viccelni. Ilyen pl. a harapás is. Nagyon nehezen szoktattam le róla. Illetve azt hiszem, inkább egyszer csak abbahagyta.
etetõszék, járóka, autósülés? Hinta, bébikomp, térelválasztó. Most hirtelen ezek jutottak eszembe. de az sem baj, ha az idõtök nagy részét egy légtérben töltitek.
Remélem segítettem:
Solya
Most azon gondolkodom, 16 hónaposan milyen volt Sára. És beugrott egy kép, amint áll a járókában, amíg én fõzök és üvölt. Torka szakadtából, folynak a könnyei én meg próbálok nyugodt maradni és csitítani, nehogy a pár hetes Máté felébredjen.
A válasz: szerintem sehogy nem tudod neki megmagyarázni, hogy bírja ki a félórát sírás nélkül, és játszon egyedül. Viszont ekkora gyereket már be lehet vonni a fõzésbe is. Mi kiköltöztünk a konyhába és lábasokkal doboltunk, közben beszélgettem hozzá. Mások azt írják, akkor csinálják meg a kül. dolgokat, mikor alszik a gyerek. Van aki szerencsés és hosszú alvásideje van a babának, van akinél kevés. Ismerek olyat, akinek 12-16-ig aludt a gyereke. Én örültem, ha egy órát kaptam a lányomtól.
A viccbõl pofozkodásra vigyázz, nálunkis volt, néha még mindig elõjön, olyankor nagyon szigorúakvagyunk, mert vannak dolgok, amikkel nem lehet viccelni. Ilyen pl. a harapás is. Nagyon nehezen szoktattam le róla. Illetve azt hiszem, inkább egyszer csak abbahagyta.
etetõszék, járóka, autósülés? Hinta, bébikomp, térelválasztó. Most hirtelen ezek jutottak eszembe. de az sem baj, ha az idõtök nagy részét egy légtérben töltitek.
Remélem segítettem:
Solya
Kedves Solya!
Köszönöm, hogy írtál. Az alvás alatti munka az jó ötlet, csinálom is, de napközben 1,5 órát alszik. Ez nekem kevés, hogy minden el legyen végezve. Este 8 után mikor lefeküdt Zsófi pedig sokszor a vacsorázáson kivül másra nincs energiám, mivel várandós is vagyok. (és az éjszakával is vannak gondok...)
Persze unalmas volna, ha minden gyerek egyforma volna, és receptek lennének a gyereknevelésre, de kezdem úgy látni, hogy Zsófi a maga "túl"nagyos, önálló, térigényes, de ragaszkodó viselkedésével a kisebbség közé tartozik. Bárcsak pár hónapig tûrte volna a járókát, etetõszéket, autósülést... 7-8 hónapos kora óta, hogy felállt, felkapaszkodott a járókán és a rácsos ágyon, a járóka borulás miatt, a rácsos ágy pedig azért lett veszélyes, mert ha elesik benne a bizonytalan gyerek, akkor szerintem elég nagy ütéseket kaphat (fõleg, hogy magán kívül hisztizett benne). Az etetõszék etetésre kiválló, és máshol nem is tudunk enni, mert elmászkálna (mert sokkal érdekesebb dolgok vannak az evésnél), de az egy helyben levést nem tûri. Egy két óra hosszás autóút már hosszú neki és dühöng az autós ülésben (kisebb korában elaludt, de mostmár nem). Kb. 3-5 hónapos koráig tudtam elszórakoztatni az autósülésben, de ott is csak kb. fél óráig. Ennyi idõ alatt nem nagyon tudtam megfõzni sem. Hintát mostanában kapott, és szuper, mivel tél is van, dehát azt hajtani kell, mert különben ficánkol benne, sõt még hintázás közben is néha, meg kaszkadõr módjára elengedi a kapaszkodót.
És nem tûri a csukott ajtókat. A nappali, konyha, 2 szoba körbe járható, és ez így jó neki. Ha már 1 ajtó csukva van, akkor veri, hogy nyissuk ki, mert Õ közlekedni akar. Anyósomnál 1 lépéssel mögötte kell kíségetni, mint az árnyék, mert tele van lépcsõvel (lépcsõzni még nem tud), meg elõszobával a ház, és ugye 1 szobában (zárt ajtóval) 1-2 felnõttel túl unalmas az élet....
És mindent szeretne csinálni amit mi. Söprés, felmosás, még a porszívóval is összebarátkozott, csak tolhassa. De akárhogy is, a felmosáshoz túl kicsi, koszos, vagy vegyszeres a víz, és leönti magát. (Ha még nyár volna engedném egy kis ronggyal feltörölni, de most azt is alíg bírja ki, hogy megvárja, hogy a kõ felszáradjon. Pedig már dobott 1-2 hátast, mert kiosont és elcsúszott.)
Tehát a nem szabadok észérvekkel nem mûködnek.
Most hogy eddig untattam mindenkit, feltennék egy utolsó megválaszolhatatlan kérdést:
miért?
miért nem AKARJA megérteni a tennivalókat és a "nem szabad"-okat, amikor az égvilágon MINDENT megért és tud.
Kedves Solya, privátba kérlek írjál nekem az mlilla@vnet.hu címre a két gyerekrõl, a tesvéri viszonyról, alvásos dolgokról, milyen volt, hogy aránylag kicsi a korkülönbség a babák között, hogy bírtad, volt-e segítséged stb. Mert nagyon foglalkoztat ez a téma is.
Köszönettel: Lilla
Köszönöm, hogy írtál. Az alvás alatti munka az jó ötlet, csinálom is, de napközben 1,5 órát alszik. Ez nekem kevés, hogy minden el legyen végezve. Este 8 után mikor lefeküdt Zsófi pedig sokszor a vacsorázáson kivül másra nincs energiám, mivel várandós is vagyok. (és az éjszakával is vannak gondok...)
Persze unalmas volna, ha minden gyerek egyforma volna, és receptek lennének a gyereknevelésre, de kezdem úgy látni, hogy Zsófi a maga "túl"nagyos, önálló, térigényes, de ragaszkodó viselkedésével a kisebbség közé tartozik. Bárcsak pár hónapig tûrte volna a járókát, etetõszéket, autósülést... 7-8 hónapos kora óta, hogy felállt, felkapaszkodott a járókán és a rácsos ágyon, a járóka borulás miatt, a rácsos ágy pedig azért lett veszélyes, mert ha elesik benne a bizonytalan gyerek, akkor szerintem elég nagy ütéseket kaphat (fõleg, hogy magán kívül hisztizett benne). Az etetõszék etetésre kiválló, és máshol nem is tudunk enni, mert elmászkálna (mert sokkal érdekesebb dolgok vannak az evésnél), de az egy helyben levést nem tûri. Egy két óra hosszás autóút már hosszú neki és dühöng az autós ülésben (kisebb korában elaludt, de mostmár nem). Kb. 3-5 hónapos koráig tudtam elszórakoztatni az autósülésben, de ott is csak kb. fél óráig. Ennyi idõ alatt nem nagyon tudtam megfõzni sem. Hintát mostanában kapott, és szuper, mivel tél is van, dehát azt hajtani kell, mert különben ficánkol benne, sõt még hintázás közben is néha, meg kaszkadõr módjára elengedi a kapaszkodót.
És nem tûri a csukott ajtókat. A nappali, konyha, 2 szoba körbe járható, és ez így jó neki. Ha már 1 ajtó csukva van, akkor veri, hogy nyissuk ki, mert Õ közlekedni akar. Anyósomnál 1 lépéssel mögötte kell kíségetni, mint az árnyék, mert tele van lépcsõvel (lépcsõzni még nem tud), meg elõszobával a ház, és ugye 1 szobában (zárt ajtóval) 1-2 felnõttel túl unalmas az élet....
És mindent szeretne csinálni amit mi. Söprés, felmosás, még a porszívóval is összebarátkozott, csak tolhassa. De akárhogy is, a felmosáshoz túl kicsi, koszos, vagy vegyszeres a víz, és leönti magát. (Ha még nyár volna engedném egy kis ronggyal feltörölni, de most azt is alíg bírja ki, hogy megvárja, hogy a kõ felszáradjon. Pedig már dobott 1-2 hátast, mert kiosont és elcsúszott.)
Tehát a nem szabadok észérvekkel nem mûködnek.
Most hogy eddig untattam mindenkit, feltennék egy utolsó megválaszolhatatlan kérdést:
miért?
miért nem AKARJA megérteni a tennivalókat és a "nem szabad"-okat, amikor az égvilágon MINDENT megért és tud.
Kedves Solya, privátba kérlek írjál nekem az mlilla@vnet.hu címre a két gyerekrõl, a tesvéri viszonyról, alvásos dolgokról, milyen volt, hogy aránylag kicsi a korkülönbség a babák között, hogy bírtad, volt-e segítséged stb. Mert nagyon foglalkoztat ez a téma is.
Köszönettel: Lilla
Sziasztok
Azért fordulok hozzátok, mert teljesen tanácstalan vagyok. A kisfiam 15 hónapos. Abszolut önálló típus, mindent egyedül próbál ki, simán játszik egyedül aminek nagyon örülök is.Jókedvû, mosolygós gyerek óriási kíváncsisággal. Mozgásban is nagyon ügyes, már szalad, lépcsõre mászik stb. És NAGYON MAKACS ! A séta úgy zajlik, hogy megy elõttem és arra amerre akar. Ha szólok neki, hogy gyere menjünk erre, nem érdekli, csak amit õ kitalált. A kezét nem tudom fogni mert folyton kihúzza az enyémbõl, hogy õ egyedül akar menni. De csak arra megy amerre nem kéne. Egy kis lakótelepen lakunk, ahol a játszóteret és a parkot egy belsõ úttest szegélyezi.Ezen az úttesten alig van forgalom, csak az ottlakók használják. A parkon túl (ami nem túl nagy) van egy nagyon forgalmas fõút. A fiam a járdán sosem akar menni, mindig csak ezen a belsõ úttesten, aztán ha belelendül menne a forgalmas úthoz is. Ha rászólok hogy álljon meg, a füle bottyát sem mozgatja, oda sem figyel. Csak megy, szinte szalad, hogy végre mindjárt odaér...Próbáltam, hogy elmagyarázom neki, hogy õ csak a járdán mehet, az úttesten csak ha fogja a kezem. Ám amint lelépünk az úttestre, már húzná ki a kezét, s ha nem engedem akkor ott helyben eldobja magát és indul a hiszti. Én persze rögtön felkapom és visszaviszem a járdára amit persze végig ordít, s gyakran ennyiben ki is merül a séta, mert 4-5 ilyen mûsor után, inkább hazaviszem, hátha akkor megérti, hogy ha nem fogad szót, hazamegyünk. De ez a fajta magatartás mindenre jellemzõ nála. Ha kitalálja, hogy lépcsõt mászik (nem belsõt, hanem a panelházak utcai lépcsõjét)akkor akár fél óráig is azt gyakorolja. Ami valahol jó, hogy ilyen kitartó, de mégis ott mászik négykézláb ahol mások járnak. Õ egyébként egy imádnivaló törpe, néha bújós, simulós, és alapvetõen jó gyerek, amíg otthon vagyunk. De ahogy kitesszük a lábunkat otthonról...
A játszótéren is többnyire sétál, nézelõdik, majd ha meglátja a kapuját (mert zárható) akkor már indul is kifele.
Szóval nem tudom, hogy szoktassam rá, hogy fogja a kezem, hogy ha szólok akkor álljon meg? Szóljak rá erélyesen? Vagy csapjak a fenekére? Vagy ne mondjak semmit csak vigyem el onnan ahol éppen hisztizik? Ti hogy csináltátok/csináljátok? Én azt gondoltam, akkor teszek jót, ha csak néhány szabályt állítok fel otthon és azt keményen betartatom, egyébként meg hadd mászkáljon a lakásban kedvére stb... De lehet, hogy túl engedékeny voltam? Ha most nem hallgat rám, mi lesz késõbb?
Elõre is köszi
Mamó
Azért fordulok hozzátok, mert teljesen tanácstalan vagyok. A kisfiam 15 hónapos. Abszolut önálló típus, mindent egyedül próbál ki, simán játszik egyedül aminek nagyon örülök is.Jókedvû, mosolygós gyerek óriási kíváncsisággal. Mozgásban is nagyon ügyes, már szalad, lépcsõre mászik stb. És NAGYON MAKACS ! A séta úgy zajlik, hogy megy elõttem és arra amerre akar. Ha szólok neki, hogy gyere menjünk erre, nem érdekli, csak amit õ kitalált. A kezét nem tudom fogni mert folyton kihúzza az enyémbõl, hogy õ egyedül akar menni. De csak arra megy amerre nem kéne. Egy kis lakótelepen lakunk, ahol a játszóteret és a parkot egy belsõ úttest szegélyezi.Ezen az úttesten alig van forgalom, csak az ottlakók használják. A parkon túl (ami nem túl nagy) van egy nagyon forgalmas fõút. A fiam a járdán sosem akar menni, mindig csak ezen a belsõ úttesten, aztán ha belelendül menne a forgalmas úthoz is. Ha rászólok hogy álljon meg, a füle bottyát sem mozgatja, oda sem figyel. Csak megy, szinte szalad, hogy végre mindjárt odaér...Próbáltam, hogy elmagyarázom neki, hogy õ csak a járdán mehet, az úttesten csak ha fogja a kezem. Ám amint lelépünk az úttestre, már húzná ki a kezét, s ha nem engedem akkor ott helyben eldobja magát és indul a hiszti. Én persze rögtön felkapom és visszaviszem a járdára amit persze végig ordít, s gyakran ennyiben ki is merül a séta, mert 4-5 ilyen mûsor után, inkább hazaviszem, hátha akkor megérti, hogy ha nem fogad szót, hazamegyünk. De ez a fajta magatartás mindenre jellemzõ nála. Ha kitalálja, hogy lépcsõt mászik (nem belsõt, hanem a panelházak utcai lépcsõjét)akkor akár fél óráig is azt gyakorolja. Ami valahol jó, hogy ilyen kitartó, de mégis ott mászik négykézláb ahol mások járnak. Õ egyébként egy imádnivaló törpe, néha bújós, simulós, és alapvetõen jó gyerek, amíg otthon vagyunk. De ahogy kitesszük a lábunkat otthonról...
A játszótéren is többnyire sétál, nézelõdik, majd ha meglátja a kapuját (mert zárható) akkor már indul is kifele.
Szóval nem tudom, hogy szoktassam rá, hogy fogja a kezem, hogy ha szólok akkor álljon meg? Szóljak rá erélyesen? Vagy csapjak a fenekére? Vagy ne mondjak semmit csak vigyem el onnan ahol éppen hisztizik? Ti hogy csináltátok/csináljátok? Én azt gondoltam, akkor teszek jót, ha csak néhány szabályt állítok fel otthon és azt keményen betartatom, egyébként meg hadd mászkáljon a lakásban kedvére stb... De lehet, hogy túl engedékeny voltam? Ha most nem hallgat rám, mi lesz késõbb?
Elõre is köszi
Mamó
Kedves Mamó!
Gondolkoztam, hogy inkább privátba írnék neked, de dacolok a tökéletes anyákkal és megírom itt a mi gyakorlatunkat. (Hátha más olvasó nem mer vagy akar kérdezni, mégis tud levonni valami féle tanulságot).
Amit írni akarok ugyanis nem mintaanyára vall, de nálunk (CSAK EZ) mûködik.
Hasonló makacsság, kiváncsiság, séta és egyéb problémák voltak 11-16 hónapos kora körül. Szóval nem is lepõdök meg, hogy a 15 hónapos kisfiad így viselkedik.
Persze én is szép szóval, magyarázással, kéréssel, csábítással, pozitív ráhatással próbálkoztam. Eredmény nulla. Néha azt hitte játék, és még jobban csinálta a dolgot. Azt hitte (míg finom voltam vele és nõies), hogy "jóban vagyunk, haverok vagyunk, anya szépen beszél, tehát nem haragszik..., nincs kontrol, csinálhatom..") Mindez odáig rendben is van, ami a testi épségét nem veszélyezteti, illetve az alapvetõ életünkhöz nem szükséges. Egyéb esetben nem tudok jobb szót mondani: terror, kontrol minden áron. Nálunk ez volt kézrácsapás, utcán rángatás, ruhájánál is fogva (hogy neki ne fájjon), a hangos szótól az üvöltésig, és nagyon jól hat, ha engem sírni lát, akkor Õ is bömböl, de legalább abba hagyja amit nem szabad. Utcán nem én sem szívesen üvöltök, de drasztikusan letöröm a hisztijét. És el is mondom neki otthon is, hogy "azonnal hagyja abba a hisztit, mert nem foglalkozom akkor vele, vagy menjen a szobájába hisztizni".
Legalább 2 hónapig én is ki voltam borulva, hogy mit mûvelek a gyerekkel, de könyörgöm, az jobb ha elüti az autó, vagy a székre felmászva a háttámlát rángatva akkorát esik, hogy...
Jó azoknak az anyáknak, akiknek a gyerek szép magyarázással is megérti, mit nem szabad, mert az én szívem is vérzett, hogy minden nap össze kellett veszni valamin.
És Mamó igazad van, ha most nem (hallgat rád, nem neveled meg), akkor mi lesz késõbb...
Minden gyerek más, de Zsófi lányom és a fiad, úgy látom hasonlók, és rájöttem, hogy 15 hónaposan nincs még elég eszük (az effajta gyerekeknek) a sétához. Viszont Zsófi is már 11 hónapos korában ment. És már nem nagyon szerette 12-14 hónapos korában a babakocsis sétákat, boltba menést. Most Zsófi 18 hónapos és elég rendezette közlekedik, megy a bolt felé, vagy oda, ahova megbeszélem vele. De ha eddig babakocsiba kényszerítem, most nem lenne erre képes. Szóval szerintem neked is küzdened kell, de lesz eredménye (de nem biztos hogy 1 hét alatt...)
Zsófi is meg van õrülve a lépcsõzésért, csak már nem mászva.
Még egy tipp eszembe jutott az autókra. Nálunk ez nem volt igazi nagy gond, mivel egy kis "tanult félelem" (ami jó ebben az esetben!) van benne. Kis csendes utcában lakunk, a szomszéd utca viszont nagyon forgalmas fõút, tele kamionokkal, eszement vezetõkkel, akik sietnek az autópálya felé. Bolt viszont csak az út másik oldalán van, és ráadásul felfelé meredek a túloldal. Vagyis madjhogynem az autóút szélére fel kell állnunk (babakocsival, vagy Zsófival a kezemben), hogy belássuk az utat (zebra nincs). És szóval perceket néha 3-4-5 percet is ott kell állnunk, és várni. Természetesen nem megyek olyan közel az autókhoz, de egy csörgõ, zörgõ, dübörgõ kamion kb. 2 méterrõl sem barátságos látvány. Én erre rá is tettem mindig egy lapáttal és ilyeneket mondogattam. "Jujj de nagy teherautó. Nézd milyen sok autó jön. Várni kell. Itt csak anyával mehetünk át. Látod nem is tudunk átmenni. Hû de gyorsan jön. Hú mekkora autó." És így nem is nagyon akar az úton csámborogni.
Hát ennyi, jó nevelést, Lilla
U.i.: Nem tudom pszichológusok mit szólnának ehhez a "nevelési módszerhez, stílushoz". De én már nem tudtam mit csinálni, a gyerek érdekében muszáj volt.
Ja és annyira anyás, és simólós, puszilós, simogatós a Zsófi, hogy nem hiszem, hogy ezzel a keményebb fellépéssel lelki sérülést okoznék neki. Azt is tudja, hogy ha kiabálok is, azonnal mosolyra derülök, ha abbahagyja (és persze mindig megdícsérem olyankor, hogy milyen okos).
Gondolkoztam, hogy inkább privátba írnék neked, de dacolok a tökéletes anyákkal és megírom itt a mi gyakorlatunkat. (Hátha más olvasó nem mer vagy akar kérdezni, mégis tud levonni valami féle tanulságot).
Amit írni akarok ugyanis nem mintaanyára vall, de nálunk (CSAK EZ) mûködik.
Hasonló makacsság, kiváncsiság, séta és egyéb problémák voltak 11-16 hónapos kora körül. Szóval nem is lepõdök meg, hogy a 15 hónapos kisfiad így viselkedik.
Persze én is szép szóval, magyarázással, kéréssel, csábítással, pozitív ráhatással próbálkoztam. Eredmény nulla. Néha azt hitte játék, és még jobban csinálta a dolgot. Azt hitte (míg finom voltam vele és nõies), hogy "jóban vagyunk, haverok vagyunk, anya szépen beszél, tehát nem haragszik..., nincs kontrol, csinálhatom..") Mindez odáig rendben is van, ami a testi épségét nem veszélyezteti, illetve az alapvetõ életünkhöz nem szükséges. Egyéb esetben nem tudok jobb szót mondani: terror, kontrol minden áron. Nálunk ez volt kézrácsapás, utcán rángatás, ruhájánál is fogva (hogy neki ne fájjon), a hangos szótól az üvöltésig, és nagyon jól hat, ha engem sírni lát, akkor Õ is bömböl, de legalább abba hagyja amit nem szabad. Utcán nem én sem szívesen üvöltök, de drasztikusan letöröm a hisztijét. És el is mondom neki otthon is, hogy "azonnal hagyja abba a hisztit, mert nem foglalkozom akkor vele, vagy menjen a szobájába hisztizni".
Legalább 2 hónapig én is ki voltam borulva, hogy mit mûvelek a gyerekkel, de könyörgöm, az jobb ha elüti az autó, vagy a székre felmászva a háttámlát rángatva akkorát esik, hogy...
Jó azoknak az anyáknak, akiknek a gyerek szép magyarázással is megérti, mit nem szabad, mert az én szívem is vérzett, hogy minden nap össze kellett veszni valamin.
És Mamó igazad van, ha most nem (hallgat rád, nem neveled meg), akkor mi lesz késõbb...
Minden gyerek más, de Zsófi lányom és a fiad, úgy látom hasonlók, és rájöttem, hogy 15 hónaposan nincs még elég eszük (az effajta gyerekeknek) a sétához. Viszont Zsófi is már 11 hónapos korában ment. És már nem nagyon szerette 12-14 hónapos korában a babakocsis sétákat, boltba menést. Most Zsófi 18 hónapos és elég rendezette közlekedik, megy a bolt felé, vagy oda, ahova megbeszélem vele. De ha eddig babakocsiba kényszerítem, most nem lenne erre képes. Szóval szerintem neked is küzdened kell, de lesz eredménye (de nem biztos hogy 1 hét alatt...)
Zsófi is meg van õrülve a lépcsõzésért, csak már nem mászva.
Még egy tipp eszembe jutott az autókra. Nálunk ez nem volt igazi nagy gond, mivel egy kis "tanult félelem" (ami jó ebben az esetben!) van benne. Kis csendes utcában lakunk, a szomszéd utca viszont nagyon forgalmas fõút, tele kamionokkal, eszement vezetõkkel, akik sietnek az autópálya felé. Bolt viszont csak az út másik oldalán van, és ráadásul felfelé meredek a túloldal. Vagyis madjhogynem az autóút szélére fel kell állnunk (babakocsival, vagy Zsófival a kezemben), hogy belássuk az utat (zebra nincs). És szóval perceket néha 3-4-5 percet is ott kell állnunk, és várni. Természetesen nem megyek olyan közel az autókhoz, de egy csörgõ, zörgõ, dübörgõ kamion kb. 2 méterrõl sem barátságos látvány. Én erre rá is tettem mindig egy lapáttal és ilyeneket mondogattam. "Jujj de nagy teherautó. Nézd milyen sok autó jön. Várni kell. Itt csak anyával mehetünk át. Látod nem is tudunk átmenni. Hû de gyorsan jön. Hú mekkora autó." És így nem is nagyon akar az úton csámborogni.
Hát ennyi, jó nevelést, Lilla
U.i.: Nem tudom pszichológusok mit szólnának ehhez a "nevelési módszerhez, stílushoz". De én már nem tudtam mit csinálni, a gyerek érdekében muszáj volt.
Ja és annyira anyás, és simólós, puszilós, simogatós a Zsófi, hogy nem hiszem, hogy ezzel a keményebb fellépéssel lelki sérülést okoznék neki. Azt is tudja, hogy ha kiabálok is, azonnal mosolyra derülök, ha abbahagyja (és persze mindig megdícsérem olyankor, hogy milyen okos).
Kedves Lilla
Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál, már kezdtem azt hinni, hogy senki sem válaszol, vagy mert nincs ilyen problémájuk, vagy nem tudom miért. Ugyhogy mégegyszer köszönöm.
Valahol megnyugodtam, hogy nemcsak az én gyerekem ilyen, kezdtem azt hinni, valamit rosszul csináltam. Azt próbálom most, hogy ha nem fogad szót az utcán (kihúzza a kezét az úttesten, vagy nem áll meg, ha szólok) akkor visszaültetem a babakocsiba. Ez persze bömböléssel jár.
Próbálom tanítani neki, hogy ha azt mondom Áll meg! akkor csinálja azt, de egyenlõre mintha a falnak beszélnék A játszótéren mostmár egész jól eljátszik, de ha nyitva van a kapuja (mert szerencsére körbekerített) akkor már szalad is ki rajta. Nem tudom miért csinálja, mert sosem volt bezárva, járókája sem volt vagyis mindig szabadon közlekedhetett a lakásban stb.. Akkor miért rohan ki egy ajtón ha az nyitva van, hiszen sosem korlátoztuk a mozgását. Akkor meg tudnám érteni, ha egy gyerek sokat van pl.járókában így ha végre kiszabadul akkor rohan bele a világba mert élvezi a szabadságát. De nálunk pont nem ez a helyzet. Na mindegy..
Ha megadnád az e-mail címed levelezhetnénk magánba is, nekem legalábbis jó lenne egy nálamnál tapasztaltabb anyukával "eszmét cserélni". Az én email címem: szentesy@axelero.hu
Még egyszer köszi
Szia
Mamó
Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál, már kezdtem azt hinni, hogy senki sem válaszol, vagy mert nincs ilyen problémájuk, vagy nem tudom miért. Ugyhogy mégegyszer köszönöm.
Valahol megnyugodtam, hogy nemcsak az én gyerekem ilyen, kezdtem azt hinni, valamit rosszul csináltam. Azt próbálom most, hogy ha nem fogad szót az utcán (kihúzza a kezét az úttesten, vagy nem áll meg, ha szólok) akkor visszaültetem a babakocsiba. Ez persze bömböléssel jár.
Próbálom tanítani neki, hogy ha azt mondom Áll meg! akkor csinálja azt, de egyenlõre mintha a falnak beszélnék A játszótéren mostmár egész jól eljátszik, de ha nyitva van a kapuja (mert szerencsére körbekerített) akkor már szalad is ki rajta. Nem tudom miért csinálja, mert sosem volt bezárva, járókája sem volt vagyis mindig szabadon közlekedhetett a lakásban stb.. Akkor miért rohan ki egy ajtón ha az nyitva van, hiszen sosem korlátoztuk a mozgását. Akkor meg tudnám érteni, ha egy gyerek sokat van pl.járókában így ha végre kiszabadul akkor rohan bele a világba mert élvezi a szabadságát. De nálunk pont nem ez a helyzet. Na mindegy.. Ha megadnád az e-mail címed levelezhetnénk magánba is, nekem legalábbis jó lenne egy nálamnál tapasztaltabb anyukával "eszmét cserélni". Az én email címem: szentesy@axelero.hu
Még egyszer köszi
Szia
Mamó
Sziasztok!
Örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt, miután elolvastam megnyugodtam, hogy nem csak az én csemetém ilyen zûrös.
Lilla, nagyon örülök, hogy meséltél a nevelési módszeredrõl, mert az enyém is hasonló, de ugyanúgy, mint neked, nekem is lelkiismeretfurdalásom van (volt) miatta.
(Amíg ezeket a sorokat írom, a negyedik doboz tûzõgépbe való kapcsot veszem ki Bence kezébõl/szájából)
Szóval tényleg nem lehet mit kezdeni ebben a korban a gyerekekkel. Miért van az, hogy csak olyan dologgal akarnak játszani, amivel nem lehet? Bence elõl állandóan dugdosni kell az ollókat, de valahogy mindig megtalálja, kiszedi a mosogatógépbõl a kést - és csak azt -, bekapcsolja a tûzhelyet (kerámialapos) és még sorolhatnám. A másik mániája, hogy kipakolja mindenkinek a táskáját. Nagyon kellemetlen szokás, de nem tudom leszoktatni róla sehogy sem. Te hogy oldottad meg?
Kérlek ne privátba levelezzetek, mert nagyon tanulságos dolgokról van szó és biztos sokan kíváncsiak rá!
Sziasztok.
Szilvi
Örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt, miután elolvastam megnyugodtam, hogy nem csak az én csemetém ilyen zûrös.
Lilla, nagyon örülök, hogy meséltél a nevelési módszeredrõl, mert az enyém is hasonló, de ugyanúgy, mint neked, nekem is lelkiismeretfurdalásom van (volt) miatta.
(Amíg ezeket a sorokat írom, a negyedik doboz tûzõgépbe való kapcsot veszem ki Bence kezébõl/szájából)
Szóval tényleg nem lehet mit kezdeni ebben a korban a gyerekekkel. Miért van az, hogy csak olyan dologgal akarnak játszani, amivel nem lehet? Bence elõl állandóan dugdosni kell az ollókat, de valahogy mindig megtalálja, kiszedi a mosogatógépbõl a kést - és csak azt -, bekapcsolja a tûzhelyet (kerámialapos) és még sorolhatnám. A másik mániája, hogy kipakolja mindenkinek a táskáját. Nagyon kellemetlen szokás, de nem tudom leszoktatni róla sehogy sem. Te hogy oldottad meg?
Kérlek ne privátba levelezzetek, mert nagyon tanulságos dolgokról van szó és biztos sokan kíváncsiak rá!
Sziasztok.
Szilvi
Kedves Szilvi!
Õszintén szólva én is meglepõdtem, mikor elindítottam ezt a topicot, hogy a millió topic között nem találtam ehhez hasonlót... pedig böngésztem rendesen. És azt sem hiszem, hogy ennyire ritka lenne ez a probléma. Szerintem sok anyuka nem tud/akar errõl beszélni. Mert ebben a témában nem mindig lehetünk mézes-mázosak a gyerekkel.
Mamóval 1 levelet váltottunk magánba, véletlenszerûen, ami tanulságos lehet válogatok belõle:
- természetesen Zsófi mellett sem lehet számítógépezni, bár van neki saját billentyûzete, és floppy, sõt néhány CD lemez is amit szét-összepakolhat. De persze azt is tudja már melyik a sz.gép fõkapcsolója, amit ha megnyom tuti "siker"....
szóval nem ingerlem, csak akkor gépezek, ha alszik, ez elég kevés idõ, és olyankor nekem se ártana aludni 6 hónapos terhes lévén. Max, annyit csinálok napközben, hogy Õ ül be a sz.gép elõtt fotelbe én térdelek mellette és lehívom a leveleket (vagy frissítem a babanetet), amíg lejön, van Zsófiról néhány kép, 1-2-t megnyitok, és nézegetheti a babát. (Puszit is ad a monitorra magának.
Így nem kell 5 percig idegeskednem. De levélírásról sajnos szó sem lehet nálunk ha Zsófi nem alszik.
- tigrisbukfences témára azt tudom javasolni, ha nem tartod túl kemény dolognak, (nálunk bevált), Zsófi amikor felmászott valahova, mindig mondtam neki, hogy "vigyázz, óvatosan, ne ugrálj, mert leesel". És ezzel együtt megtanítottam neki a LEESEL fogalmát. Mikor a közelben voltam, egy picit ráijesztettem, (mondtam hogy "jaj") nem úgy, hogy levegõt se kapjon, és ezzel egyidõbe picit löktem rajta egyet, (úgy hogy ne vegye észre pl. egykézzel a háta felõl). Természetesen le sem esett volna, de kaptam a gyerek után két kézzel, és magyaráztam neki, hogy "majdnem leestél, majdnem megütötted magad." Ezt többször is megcsináltam vele. Zsófi sosem sírt az ijedelemtõl, mert nem is volt annyira ijesztõ, csak nagyokat nézett. De felfogta, hogy mi a veszélyes, fõleg ha anya mondja.
Ha nagyon ijedõs a gyerek, vagyis Ádám, vagy az én gyerekem az lett volna azt hiszem akkor is kiteszem ennek, hogy "mesterségesen" egy kis félelemérzetet neveljek bele, csak ha elsírta volna magát, akkor gyorsan megnevettem valamivel (megcsiklandozom, kap egy kekszet, kis teát, egy plüss nyuszi ilyesmi), aztán visszaviszem a "tetthelyre" és elmagyarázom neki újból, mikor megnyugodott, hogy mit miért nem szabad.
(ugyanis, nem tudsz minden egyes percben mellette lenni. Az anyuka is ember, elmegy néha pisilni, felveszi a telefont, hogy a házimunkáról ne is beszéljek... és ha ilyenkor ugrik egy sikertelen tigrisbukfencet... )
- a próbálkozás.... mindig és minden gyerek ilyen. Mindig próbálkozik meddig mehet el, és az lesz a boldog gyerek akinek ésszerû határokat szabnak, azt betartatják vele és ha betartja megdícsérik, ezért szeretik betartani a szabályokat majd. (persze néha rossznak is kell lennie a gyereknek)
pl. Zsófira ha rászólok, hogy nem csináljon valamit, és szótfogad. Cserébe sok-sok dícséretet, puszit és ölelést kap, vagy egy levegõbe lóbázást, és mondom neki "milyen OKOS, JÓ kislány". És már ezért megéri neki szótfogadni.
- ... a szelektív hallás jellemzõ volt. Ez a finomabb fokozata a hiszti nélküli akartosságnak szerintem. Szép finoman próbálja érvényre juttatni az akaratát.
(Egyébként tanultam pszichológiát-fejlõdéslélektant is 3 évet, szóval ezeket nem nagamtól mondom, nálam okosabb emberek írták le. És unokatesóm is pszichológus, vele is szoktam beszélgetni)
(de pl. a 13-17 hónap körüli hisztikorszakot nem tanítják, szóval engem is váratlanul ért...)
---------------------------------------------------
És most Szilvi, a Te konkrét kérdéseidben próbálok segíteni:
- fõzõlap: hasonlóan a tigrisbukfences témához, kicsit éreztetni kell vele a veszélyt szerintem. Nálunk kandalló, konvektor, szintén gáztûzhely, teafõzõ elérhez magasságban (olyan kicsi a konyha, hogy nincs egyszerûen máshol hely) vannak. Nálunk a kandallónál nagyon egyszerû volt megtanítani mi az a "süt, tûz, ég, forró", nem nagyon volt kedve próbálkozni a hatalmas lángok láttán.
(Kivétel, ami erõsíti a szabályt: a teafõzõt mai napig kapcsolgatja, de csak akkor ha telefonálok. Mert felette van a telefon a falon és ezzel fejezi ki, hogy mennyire utálja, ha más emberrel foglalkozom, és figyelemfelhívásból kapcsolgatja. Pedig már picit meg is sütötte a kezét, és akkor is... csak azért is !!!)
- tûzõgép, olló, tollak, kések nálunk is mindent dugni és pakolni kell. Akárhányszor eszünk a kést mindig az asztal másik felébe kell tenni. Ha befejeztük, akkor elsõ, hogy késeket, villákat összeszedni. (jobb ha a tányérokat, poharakat is)
- táskapakolás szintén jellemzõ nálunk, megoldásom nincs, minden táskát elpakolunk, ha jön valaki azért is eltesszük. De van táska itthon amiket kezd megszokni és ha 1 zsebbõl kipakolhat, ami neki van oda bepakolva, akkor megelégszik vele. Ja és még nálunk az is részben bevált, hogy elterelõ hadmûveletként, egy olyan régebbi, szakadtas, megúnt táska, ami a miénk volt, tehát nem nyuszikás, meg csacsis gyerektáska, szóval egy ilyenbe teszünk nekivaló, pakolható dolgokat. De! nem játékot, lejárt naptárt, határidõnaplót, esetleg egy játékmobilt, lejárt telefonkártyát, ja és nálunk van Zsófinak saját kulcscsomója (veszélytelen kulcstartó+karika+2-3 kifõzött, fertõtlenített, nem rozsdás, semmilyen ajtót nem nyitó kulcs). Szereti is ezt a kulcstartóját, gyakran azzal jön a boltba, és nem is kéri az enyémet.
(de persze ez billentyûzetnél nem vált be, mint írtam fent, valószínû azért, mert abban az esetben a figyelmem is a valódi tárgyra, sz.gépre irányul)
Kulcsnál, táskánál megelégszik egy hasonlóval. Vagy pl. felmosásnál (én csak tiszta vízzel mosok fel) egy nedves, nem csöpögõs szivaccsal törölget Õ is, és nem igen kívánja az én felmosómat. Van saját seprõ+lapátja is (ami tiszta).
Mennyi idõs a Bence?
Jó hosszú lettem, írj, Lilla
Õszintén szólva én is meglepõdtem, mikor elindítottam ezt a topicot, hogy a millió topic között nem találtam ehhez hasonlót... pedig böngésztem rendesen. És azt sem hiszem, hogy ennyire ritka lenne ez a probléma. Szerintem sok anyuka nem tud/akar errõl beszélni. Mert ebben a témában nem mindig lehetünk mézes-mázosak a gyerekkel.
Mamóval 1 levelet váltottunk magánba, véletlenszerûen, ami tanulságos lehet válogatok belõle:
- természetesen Zsófi mellett sem lehet számítógépezni, bár van neki saját billentyûzete, és floppy, sõt néhány CD lemez is amit szét-összepakolhat. De persze azt is tudja már melyik a sz.gép fõkapcsolója, amit ha megnyom tuti "siker"....
szóval nem ingerlem, csak akkor gépezek, ha alszik, ez elég kevés idõ, és olyankor nekem se ártana aludni 6 hónapos terhes lévén. Max, annyit csinálok napközben, hogy Õ ül be a sz.gép elõtt fotelbe én térdelek mellette és lehívom a leveleket (vagy frissítem a babanetet), amíg lejön, van Zsófiról néhány kép, 1-2-t megnyitok, és nézegetheti a babát. (Puszit is ad a monitorra magának.
Így nem kell 5 percig idegeskednem. De levélírásról sajnos szó sem lehet nálunk ha Zsófi nem alszik. - tigrisbukfences témára azt tudom javasolni, ha nem tartod túl kemény dolognak, (nálunk bevált), Zsófi amikor felmászott valahova, mindig mondtam neki, hogy "vigyázz, óvatosan, ne ugrálj, mert leesel". És ezzel együtt megtanítottam neki a LEESEL fogalmát. Mikor a közelben voltam, egy picit ráijesztettem, (mondtam hogy "jaj") nem úgy, hogy levegõt se kapjon, és ezzel egyidõbe picit löktem rajta egyet, (úgy hogy ne vegye észre pl. egykézzel a háta felõl). Természetesen le sem esett volna, de kaptam a gyerek után két kézzel, és magyaráztam neki, hogy "majdnem leestél, majdnem megütötted magad." Ezt többször is megcsináltam vele. Zsófi sosem sírt az ijedelemtõl, mert nem is volt annyira ijesztõ, csak nagyokat nézett. De felfogta, hogy mi a veszélyes, fõleg ha anya mondja.
Ha nagyon ijedõs a gyerek, vagyis Ádám, vagy az én gyerekem az lett volna azt hiszem akkor is kiteszem ennek, hogy "mesterségesen" egy kis félelemérzetet neveljek bele, csak ha elsírta volna magát, akkor gyorsan megnevettem valamivel (megcsiklandozom, kap egy kekszet, kis teát, egy plüss nyuszi ilyesmi), aztán visszaviszem a "tetthelyre" és elmagyarázom neki újból, mikor megnyugodott, hogy mit miért nem szabad.
(ugyanis, nem tudsz minden egyes percben mellette lenni. Az anyuka is ember, elmegy néha pisilni, felveszi a telefont, hogy a házimunkáról ne is beszéljek... és ha ilyenkor ugrik egy sikertelen tigrisbukfencet... )
- a próbálkozás.... mindig és minden gyerek ilyen. Mindig próbálkozik meddig mehet el, és az lesz a boldog gyerek akinek ésszerû határokat szabnak, azt betartatják vele és ha betartja megdícsérik, ezért szeretik betartani a szabályokat majd. (persze néha rossznak is kell lennie a gyereknek)
pl. Zsófira ha rászólok, hogy nem csináljon valamit, és szótfogad. Cserébe sok-sok dícséretet, puszit és ölelést kap, vagy egy levegõbe lóbázást, és mondom neki "milyen OKOS, JÓ kislány". És már ezért megéri neki szótfogadni.
- ... a szelektív hallás jellemzõ volt. Ez a finomabb fokozata a hiszti nélküli akartosságnak szerintem. Szép finoman próbálja érvényre juttatni az akaratát.
(Egyébként tanultam pszichológiát-fejlõdéslélektant is 3 évet, szóval ezeket nem nagamtól mondom, nálam okosabb emberek írták le. És unokatesóm is pszichológus, vele is szoktam beszélgetni)
(de pl. a 13-17 hónap körüli hisztikorszakot nem tanítják, szóval engem is váratlanul ért...)
---------------------------------------------------
És most Szilvi, a Te konkrét kérdéseidben próbálok segíteni:
- fõzõlap: hasonlóan a tigrisbukfences témához, kicsit éreztetni kell vele a veszélyt szerintem. Nálunk kandalló, konvektor, szintén gáztûzhely, teafõzõ elérhez magasságban (olyan kicsi a konyha, hogy nincs egyszerûen máshol hely) vannak. Nálunk a kandallónál nagyon egyszerû volt megtanítani mi az a "süt, tûz, ég, forró", nem nagyon volt kedve próbálkozni a hatalmas lángok láttán.
(Kivétel, ami erõsíti a szabályt: a teafõzõt mai napig kapcsolgatja, de csak akkor ha telefonálok. Mert felette van a telefon a falon és ezzel fejezi ki, hogy mennyire utálja, ha más emberrel foglalkozom, és figyelemfelhívásból kapcsolgatja. Pedig már picit meg is sütötte a kezét, és akkor is... csak azért is !!!)
- tûzõgép, olló, tollak, kések nálunk is mindent dugni és pakolni kell. Akárhányszor eszünk a kést mindig az asztal másik felébe kell tenni. Ha befejeztük, akkor elsõ, hogy késeket, villákat összeszedni. (jobb ha a tányérokat, poharakat is)
- táskapakolás szintén jellemzõ nálunk, megoldásom nincs, minden táskát elpakolunk, ha jön valaki azért is eltesszük. De van táska itthon amiket kezd megszokni és ha 1 zsebbõl kipakolhat, ami neki van oda bepakolva, akkor megelégszik vele. Ja és még nálunk az is részben bevált, hogy elterelõ hadmûveletként, egy olyan régebbi, szakadtas, megúnt táska, ami a miénk volt, tehát nem nyuszikás, meg csacsis gyerektáska, szóval egy ilyenbe teszünk nekivaló, pakolható dolgokat. De! nem játékot, lejárt naptárt, határidõnaplót, esetleg egy játékmobilt, lejárt telefonkártyát, ja és nálunk van Zsófinak saját kulcscsomója (veszélytelen kulcstartó+karika+2-3 kifõzött, fertõtlenített, nem rozsdás, semmilyen ajtót nem nyitó kulcs). Szereti is ezt a kulcstartóját, gyakran azzal jön a boltba, és nem is kéri az enyémet.
(de persze ez billentyûzetnél nem vált be, mint írtam fent, valószínû azért, mert abban az esetben a figyelmem is a valódi tárgyra, sz.gépre irányul)
Kulcsnál, táskánál megelégszik egy hasonlóval. Vagy pl. felmosásnál (én csak tiszta vízzel mosok fel) egy nedves, nem csöpögõs szivaccsal törölget Õ is, és nem igen kívánja az én felmosómat. Van saját seprõ+lapátja is (ami tiszta).
Mennyi idõs a Bence?
Jó hosszú lettem, írj, Lilla
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert már a kétségbeesés kerülgetett az eleven 21 hónapos fiam miatt.
Így, hogy elolvashattam a történeteket, egy picit megnyugodtam.
A következõ nálunk a helyzet.
Elég régóta (kb.1 éves kora óta) megy a hisztizés, és most kezd elhatalmasodni rajta igazán.
A séták alkalmával, mikor már tudott menni, végig jártam vele a "rögös utat".Mindig arra kellett menni amerre Õ akart, és ha nem úgy volt akkor ment a sírás. Én ilyenkor azért is visszatettem a kocsiba.Hadd sírjon. Odaadtam a textilpelenkáját (ettõl általában lenyugodott), és elvittem egy számára érdekesebb környékre, amerre addig nem jártunk, és máris újdonság volt neki a látnivaló. Most ott tartunk, hogy 20 hónapos korától, ha kérem, hogy "Add ide a kezedet légyszíves" akkor legtöbbször ideadja, sõt van, hogy magától megfogja a kezem.
A másik téma amivel kapcsolatban szeretnék, véleményeket, tanácsokat kapni a következõ.
Itthon, a lakásban elég szabad tere van.Sajnos ritka az az alkalom mikor egyedül eljátszik. Sokszor rángat minket egyik helyiségbõl a másikba, olyan tárgyakkal akar játszani amivel nem szabad, van, hogy nem értem mire mutat és ilyenkor jön a fejverés. Bele a kõbe, ajtófélfába stb. csak minél nagyobbat, hogy fájjon. Ezután persze, hogy sír és jön oda, hogy megvigasztaljam. Kezdetben nem tudta fölmérni, hogy mekkorát ver a fején, most viszont már óvatosabb valamivel és mindig néz, hogy milyen hatást vált ki belõlem. Próbáltam nem foglalkozni vele, ráütöttem a fenekére,vagy megszeretgettem és elmagyaráztam neki, hogy ez fáj neki, vagy ezért haragszom, de semmi. Sajnos már most az is elõfordul, hogy fejjel jön nekünk és a lábunkhoz veri a fejét.
Ha van valakinek ötlete, hogyan lehetne errõl leszoktatni, akkor írjon!
A gyerekorvosunk egyszer észrevette, hogy kék-zöld a homloka és rákérdezett, hogy mi történt. Akkor neki is elmeséltem, hogy veri a fejét a gyerkõc. Ezután visszakérdeztem, hogy mit lehet ez ellen tenni és azt mondta, hogy semmit majd kinövi. Hát ez nem volt valami megnyugtató válasz egy orvos részérõl. Közben az utcán mit gondolhatnak az emberek, hogy szegény gyereket biztos verik otthon.
Ezek ellenére aranyos, bújós gyerek. Nagyokat alszik délután és az esti fektetéssel sincs gond (beleteszem a kiságyba és magától elalszik.Így szoktattam 4 hónapos kora óta és bevált).
Napközben eléggé eleven, és sok foglalkozást igényel.
Köszönöm, hogy írhattam és elnézést ha elsõre nagyon hosszúra sikeredett a mondanivalóm.
Várom a hozzászólásokat!
Sziasztok
Kriszta
Nagyon örülök, hogy rábukkantam erre az oldalra, mert már a kétségbeesés kerülgetett az eleven 21 hónapos fiam miatt.
Így, hogy elolvashattam a történeteket, egy picit megnyugodtam.
A következõ nálunk a helyzet.
Elég régóta (kb.1 éves kora óta) megy a hisztizés, és most kezd elhatalmasodni rajta igazán.
A séták alkalmával, mikor már tudott menni, végig jártam vele a "rögös utat".Mindig arra kellett menni amerre Õ akart, és ha nem úgy volt akkor ment a sírás. Én ilyenkor azért is visszatettem a kocsiba.Hadd sírjon. Odaadtam a textilpelenkáját (ettõl általában lenyugodott), és elvittem egy számára érdekesebb környékre, amerre addig nem jártunk, és máris újdonság volt neki a látnivaló. Most ott tartunk, hogy 20 hónapos korától, ha kérem, hogy "Add ide a kezedet légyszíves" akkor legtöbbször ideadja, sõt van, hogy magától megfogja a kezem.
A másik téma amivel kapcsolatban szeretnék, véleményeket, tanácsokat kapni a következõ.
Itthon, a lakásban elég szabad tere van.Sajnos ritka az az alkalom mikor egyedül eljátszik. Sokszor rángat minket egyik helyiségbõl a másikba, olyan tárgyakkal akar játszani amivel nem szabad, van, hogy nem értem mire mutat és ilyenkor jön a fejverés. Bele a kõbe, ajtófélfába stb. csak minél nagyobbat, hogy fájjon. Ezután persze, hogy sír és jön oda, hogy megvigasztaljam. Kezdetben nem tudta fölmérni, hogy mekkorát ver a fején, most viszont már óvatosabb valamivel és mindig néz, hogy milyen hatást vált ki belõlem. Próbáltam nem foglalkozni vele, ráütöttem a fenekére,vagy megszeretgettem és elmagyaráztam neki, hogy ez fáj neki, vagy ezért haragszom, de semmi. Sajnos már most az is elõfordul, hogy fejjel jön nekünk és a lábunkhoz veri a fejét.
Ha van valakinek ötlete, hogyan lehetne errõl leszoktatni, akkor írjon!
A gyerekorvosunk egyszer észrevette, hogy kék-zöld a homloka és rákérdezett, hogy mi történt. Akkor neki is elmeséltem, hogy veri a fejét a gyerkõc. Ezután visszakérdeztem, hogy mit lehet ez ellen tenni és azt mondta, hogy semmit majd kinövi. Hát ez nem volt valami megnyugtató válasz egy orvos részérõl. Közben az utcán mit gondolhatnak az emberek, hogy szegény gyereket biztos verik otthon.
Ezek ellenére aranyos, bújós gyerek. Nagyokat alszik délután és az esti fektetéssel sincs gond (beleteszem a kiságyba és magától elalszik.Így szoktattam 4 hónapos kora óta és bevált).
Napközben eléggé eleven, és sok foglalkozást igényel.
Köszönöm, hogy írhattam és elnézést ha elsõre nagyon hosszúra sikeredett a mondanivalóm.
Várom a hozzászólásokat!
Sziasztok
Kriszta
Kedves Kriszta!
Leveledbõl az derül ki, hogy sokat foglalkozol a kisfiaddal, mégis valószínûleg ezzel a fejveréssel még több figyelmet akar elérni. Én dolgoztam egy intézetben, ahol csecsemõkortól hat éves korig voltak gyerekek, s elég sok gyereknél elõfordult ez a probléma. Ezt úgy hívják, hogy hospitalizmus, ami lehet ülõhelyzetben hintázás, ütemes fejveregetés, fekvõ helyzetben hintázás. Nos ott nyilvánvaló volt az ok, az amúgy is lelkileg instabil gyerekek így próbálják magukra felhívni a figyelmet, hiszen ott egy gondozónõre öt-hat gyerek jutott. Nem igazán tudtunk vele mit csinálni, ilyenkor még több odafigyelést próbáltunk meg biztosítani nekik. Esetleg Te is megpróbálhatnád, hogy amikor ezt elkezdi odamész hozzá, megnyugtatod és valami közös dologba fogsz vele. Vagy eleve próbáld úgy rendezni a napokat, hogy vond be az általad végzett otthoni munkákba, hogy minél többet lehessen Veled.
Kérlek ne kritikának vedd amit leírtam ,hiszen leveledbõl érzem, hogy nagyon szereted a kisfiadat és mindent megteszel érte, csak tudom, hogy néha az ember elkeseredésében már nem tud önmaga lenni.
Egyébként a gyerekorvos sztereotíp válasza, hogy majd kinövi,szerintem a legegyszerûbb amit mondhatott, így neki nincs vele semmi dolga. Elõször feltehetnéd a kérdésedet a Babanet-en egy gyerekpszichológusnak, vagy elviheted szakorvoshoz. Biztos vagyok benne, hogy jó dolgokat fognak mondani. Vagy pl. írhatnál a Nõk Lapjába Vekerdy Tamásnak, akinek állandó rovata van a lapnál. Az én kislányom 2 és fél éves, most azt kezdte el, hogyha valami nem úgy történik ahogy Õ akarja, a kezeivel csapkod. Elõször erélyesen rászóltam, de most átváltottam arra, hogy úgy teszek, mint aki nem veszi észre, néz rám tágra nyílt szemekkel és abbahagyja. Majd meglátjuk!
Üdv szunyko
Leveledbõl az derül ki, hogy sokat foglalkozol a kisfiaddal, mégis valószínûleg ezzel a fejveréssel még több figyelmet akar elérni. Én dolgoztam egy intézetben, ahol csecsemõkortól hat éves korig voltak gyerekek, s elég sok gyereknél elõfordult ez a probléma. Ezt úgy hívják, hogy hospitalizmus, ami lehet ülõhelyzetben hintázás, ütemes fejveregetés, fekvõ helyzetben hintázás. Nos ott nyilvánvaló volt az ok, az amúgy is lelkileg instabil gyerekek így próbálják magukra felhívni a figyelmet, hiszen ott egy gondozónõre öt-hat gyerek jutott. Nem igazán tudtunk vele mit csinálni, ilyenkor még több odafigyelést próbáltunk meg biztosítani nekik. Esetleg Te is megpróbálhatnád, hogy amikor ezt elkezdi odamész hozzá, megnyugtatod és valami közös dologba fogsz vele. Vagy eleve próbáld úgy rendezni a napokat, hogy vond be az általad végzett otthoni munkákba, hogy minél többet lehessen Veled.
Kérlek ne kritikának vedd amit leírtam ,hiszen leveledbõl érzem, hogy nagyon szereted a kisfiadat és mindent megteszel érte, csak tudom, hogy néha az ember elkeseredésében már nem tud önmaga lenni.
Egyébként a gyerekorvos sztereotíp válasza, hogy majd kinövi,szerintem a legegyszerûbb amit mondhatott, így neki nincs vele semmi dolga. Elõször feltehetnéd a kérdésedet a Babanet-en egy gyerekpszichológusnak, vagy elviheted szakorvoshoz. Biztos vagyok benne, hogy jó dolgokat fognak mondani. Vagy pl. írhatnál a Nõk Lapjába Vekerdy Tamásnak, akinek állandó rovata van a lapnál. Az én kislányom 2 és fél éves, most azt kezdte el, hogyha valami nem úgy történik ahogy Õ akarja, a kezeivel csapkod. Elõször erélyesen rászóltam, de most átváltottam arra, hogy úgy teszek, mint aki nem veszi észre, néz rám tágra nyílt szemekkel és abbahagyja. Majd meglátjuk!
Üdv szunyko
Szia Kriszta!
Orvendek,hogy elolvastam a leveledet,mert en is hasonlo helyzetben vagyok. A kislanyom is 21 honapos es nala is beallt a dackorszak,ami abban nyilvanul meg,hogy ha valami nem ugy tortenik ahogy o elkepzeli,akkor foldhoz csapja magat(persze altalaban nagyon "jol" sikerul)rendesen meguti magat es akkor nekiall bombolni.:-( Nalam bevalt az,hogy "eszre sem veszem". Persze elore meggyozodok,hogy tenyleg nincs nagy baj,csak a hiszti urra valt nala es akkor atmegyek a masik szobaba s hagyom sirni. Igaz,hogy az elejen en is futottam es simogattam ahol fajt es babusgattam,de ezzel talan meg rosszabbat csinaltam. Most mar jo iranyba alakult a helyzet: meg sir egy keveset,odajon hozzam,megolel es mondja,hogy "anya,szeee", azaz "anya,szeretlek". En nagyon meglepodtem amikor ezt eloszor csinalta,meg sirtam is,hogy egy kis 21 honapos baba ilyesmit mond, hiszen ha mas valaki meselte volna, nem igazan tudnam hinni,hogy ez lehetseges. O is mar reg hogy mindent megert,mar egy eves kora ota elkezdett beszelni,most mar nagyon jol beszel es nekem is szornyen nehezemre esett megerteni,hogy miert nem fogadja el,hogy "nem szabad". Ugy tunik,hogy ez az eszre nem veves segitett abban is,hogy onalobba valjon,mert mar nem cipel maga utan a nap minden perceben,hanem nekiallt egyedul is jatszani!!!!!!:-) Remelem,sikerulni fog neked is elobb vagy utobb. Addig is ne szomorkodj,valahogy minden szulo megkapja szerintem a megoldast a dackorszak problemaira. Ha kedved van,irhatunk egymasnak maganuton is,a cimem: palloemese@freemail.hu. Fel a fejjel. Emese
Orvendek,hogy elolvastam a leveledet,mert en is hasonlo helyzetben vagyok. A kislanyom is 21 honapos es nala is beallt a dackorszak,ami abban nyilvanul meg,hogy ha valami nem ugy tortenik ahogy o elkepzeli,akkor foldhoz csapja magat(persze altalaban nagyon "jol" sikerul)rendesen meguti magat es akkor nekiall bombolni.:-( Nalam bevalt az,hogy "eszre sem veszem". Persze elore meggyozodok,hogy tenyleg nincs nagy baj,csak a hiszti urra valt nala es akkor atmegyek a masik szobaba s hagyom sirni. Igaz,hogy az elejen en is futottam es simogattam ahol fajt es babusgattam,de ezzel talan meg rosszabbat csinaltam. Most mar jo iranyba alakult a helyzet: meg sir egy keveset,odajon hozzam,megolel es mondja,hogy "anya,szeee", azaz "anya,szeretlek". En nagyon meglepodtem amikor ezt eloszor csinalta,meg sirtam is,hogy egy kis 21 honapos baba ilyesmit mond, hiszen ha mas valaki meselte volna, nem igazan tudnam hinni,hogy ez lehetseges. O is mar reg hogy mindent megert,mar egy eves kora ota elkezdett beszelni,most mar nagyon jol beszel es nekem is szornyen nehezemre esett megerteni,hogy miert nem fogadja el,hogy "nem szabad". Ugy tunik,hogy ez az eszre nem veves segitett abban is,hogy onalobba valjon,mert mar nem cipel maga utan a nap minden perceben,hanem nekiallt egyedul is jatszani!!!!!!:-) Remelem,sikerulni fog neked is elobb vagy utobb. Addig is ne szomorkodj,valahogy minden szulo megkapja szerintem a megoldast a dackorszak problemaira. Ha kedved van,irhatunk egymasnak maganuton is,a cimem: palloemese@freemail.hu. Fel a fejjel. Emese
Sziasztok!
Van a dackorszakról egy nagyon jó könyv ami talán mindenkinek
segíthet megérteni ennek a korszaknak a lényegét!
Bár mi még csak ennek a korszaknak az elején járunk de máris segített és rengeteg ötletet adott különbözõ helyzetek
kezelésére. A könyv címe: Nem akarom! írta:Gertrud Teusen
H
Van a dackorszakról egy nagyon jó könyv ami talán mindenkinek
segíthet megérteni ennek a korszaknak a lényegét!
Bár mi még csak ennek a korszaknak az elején járunk de máris segített és rengeteg ötletet adott különbözõ helyzetek
kezelésére. A könyv címe: Nem akarom! írta:Gertrud Teusen
H
Sziasztok!
Az érdekelne, hogy a dackorszak szerintetek mikortól kezdõdik? Én úgy tudom csak (2) 2,5-3 éves kor körül van, és az oka, hogy ekkor alakul ki az "én-tudat". Ekkortól kezdenek majd maradandó (nem tudatalatti) emlékeket raktározni, ekkortól fogja magát úgy hívni "én" és egyesszám elsõszemélyben beszél magáról, nem pedig "Zsófi épít.." E/3-ben. Szóval 12-20 hónapos kor körüli akaratosság, hiszti szerintem valami más lehet, mint A dackorszak.
Van egyébként ilyen topic: Gy.nevelés->Dackorszak. Nézegettem, sok archív is van hozzá, ha jól emlékszem.
A babanet "Rendelõjének" pszichológusa viszont nem túl gyors... én más témában kérdeztem, és nem akar válasz jönni...
Kedves Kriszta!
Azt írod "ritka, hogy eljátszik egyedül", mivel ez nekem is problémám volt, beidézek neked ide (bocs, ha hosszú lesz) a babanet Rendelõjének témáiból. (Már nem tudom pontosan hogy milyen címszó alatt találtam, de elmentettem a gépemre, ezért idézem)
-----------------------------------------------------------
Kérdés:
Kislányom december 21-én volt 1 éves. Már 10,5 hónapos korában járni kezdett, s mára már rendkívül ügyesen jár elõre és hátra, szalad. Mivel a férjem du. 5-ig dolgozik hétköznap, s a szüleink távol élnek tõlünk, ezért a lányom minden nap velem van. Így van ez már születése óta. Mindig is sokat játszottam vele, csaknem az egész napot erre szántam. Házimunkát csak akkor végeztem, amikor aludt, vagy a férjem tudott rá vigyázni.
Nos a gondom az, hogy most már szeretnék egy kicsit több dologgal is foglalkozni. Pl. ha mosogatni próbálok fogja az egyik lábam és sír, hogy vegyem fel. Amerre megyek egyfolytában jön utánam és sírdogál. Amikor porszívózok egyik kezemben õt fogom, s a másikkal a porszívót......stb
Az érdekelne, hogy hogyan lehetne rászoktatni arra, hogy egy kicsit egyedül is játsszon. Van neki sok logikai, építõ játéka is. Lehet, hogy már kiskorától kezdve nem kellet volna ennyit foglalkoznom vele?
Válasz:
Azt hiszem most már Ön is látja, hogy a kezdetektõl fogva kell önállóságra szoktatni a kicsiket, minél késõbb kezdik el, annál nehezebben megy az átállás.
Igazán nincs recept, gyerekétõl függ, hogy mi válik be. Talán segít, ha az Ön közelében játszik a kicsi, mondjuk olyasmit, mint amivel Ön is foglalkozik, Õ is kap egy kis répát, krumplit, lisztet, amit kavargathat, amit fõzhet. Olcsón lehet olyan játékokhoz jutni, amelyek megfelelnek a célnak. Egyébként még játék sem kell igazán, mert a gyerekek jobban szeretnek az igazi dolgokkal tenni-venni. Egyszóval sok ötlet kell, és nagy elhatározás, hogy a fõzés vagy a házimunka idejére nincs felvétel, csak egy-egy puszi vagy simogatás, de ott lehet Ön mellett a lánya, s olyasmivel foglalkozhat, mint amivel Ön. Az túlzott elvárás, hogy önállóan játsszon a szobájában, ehhez még kicsi. Számára az Ön közelsége és az Önnel való kapcsolat a legfontosabb! Persze számolnia kell azzal, hogy majd minduntalan félbe kell szakítania amit csinál, mert meg kell néznie vagy meg kell „ennie” az épp elkészült mûremeket. Fontos, hogy legyen következetes, türelmes és egyszerre ne vezessen be sok újítást, ne legyen hirtelen sok új elvárás. Haladjon kisebb lépésekben! Legyen természetesen ezután is olyan idõ, amikor együtt játszanak, amikor csak a lányára figyel.
Izsó Ildikó pszichológus
Kérdés:
Kislányom 2 éves és nem hajlandó nélkülem játszani. Ha kimegyünk az udvarra és pl. olvasni "merészelek", kiveszi a könyvet a kezembõl és eldobja és követeli, hogy én is süssek vele a homokozóban. Lassan képtelen leszek ebédet fõzni, mert csak kapaszkodik a ruhámba és "anya, anya, anya"- mondogatja. Hogy szoktassam le errõl?
Válasz:
A gyerekek fõ tevékenysége a játék, erre azonban meg kell õket tanítani. Meg kell mutatni, hogy mi mindent lehet építeni a kockákból, hogyan lehet öltöztetni a babát, hogyan lehet tologatni a kocsit, hogyan kell homokozni. A második gyerek már könnyebb helyzetben van, elleshet dolgokat a nagyobbtól. Azt javaslom Önnek, hogy próbálja beosztani úgy a napját, hogy legyen ideje az együttes játékra is. Legyen a nap folyamán olyan idõ, amikor csak játszik a lányával. Ez az együttes játék fontos szerephez jut a szülõ-gyerek kapcsolatban (közös élményt ad), így lehet "tanítgatni" is a gyereket. Sajnos egy két éves mellett nem nagyon lehet olvasni, fõzni is nehezen. Próbáljon két-három napra elõre fõzni akkor, amikor a férje otthon van és segít. Olvasni akkor tud nyugodtan, amikor a kicsi napközben alszik. Megpróbálkozhat a játszótérrel is, ott vannak gyerekek, akik "foglalkoznak" együtt játszanak a lányával. Ezzel együtt a lánya még hosszú ideig csak az Ön társaságát igényli.
Izsó Ildikó
-----------------------------------------------------------
Szóval lányok a pszichológus szerint ez normális, hogy kb. 3 éves koráig mindenbe szeretné bevonni a gyerek az anyját, és ez a "kötelék" csak lassan lazul 3 éves korig.
Kedves Edina!
Ez a hospitalizáció milyen idõs korban van. A lányom kisebb korában (3-6-7 hónap) minden alkalommal úgy altatta magát, ha nem karban aludt el, hogy gyors ütemben jobbra-balra forgatta a fejét, néha elkúszott az ágyszéléig és a szivacshoz is ütögette. Ez is hospitalizáció? (De ezt már kinõtte.)
Bocs, a hosszú levélért, Lilla
Az érdekelne, hogy a dackorszak szerintetek mikortól kezdõdik? Én úgy tudom csak (2) 2,5-3 éves kor körül van, és az oka, hogy ekkor alakul ki az "én-tudat". Ekkortól kezdenek majd maradandó (nem tudatalatti) emlékeket raktározni, ekkortól fogja magát úgy hívni "én" és egyesszám elsõszemélyben beszél magáról, nem pedig "Zsófi épít.." E/3-ben. Szóval 12-20 hónapos kor körüli akaratosság, hiszti szerintem valami más lehet, mint A dackorszak.
Van egyébként ilyen topic: Gy.nevelés->Dackorszak. Nézegettem, sok archív is van hozzá, ha jól emlékszem.
A babanet "Rendelõjének" pszichológusa viszont nem túl gyors... én más témában kérdeztem, és nem akar válasz jönni...
Kedves Kriszta!
Azt írod "ritka, hogy eljátszik egyedül", mivel ez nekem is problémám volt, beidézek neked ide (bocs, ha hosszú lesz) a babanet Rendelõjének témáiból. (Már nem tudom pontosan hogy milyen címszó alatt találtam, de elmentettem a gépemre, ezért idézem)
-----------------------------------------------------------
Kérdés:
Kislányom december 21-én volt 1 éves. Már 10,5 hónapos korában járni kezdett, s mára már rendkívül ügyesen jár elõre és hátra, szalad. Mivel a férjem du. 5-ig dolgozik hétköznap, s a szüleink távol élnek tõlünk, ezért a lányom minden nap velem van. Így van ez már születése óta. Mindig is sokat játszottam vele, csaknem az egész napot erre szántam. Házimunkát csak akkor végeztem, amikor aludt, vagy a férjem tudott rá vigyázni.
Nos a gondom az, hogy most már szeretnék egy kicsit több dologgal is foglalkozni. Pl. ha mosogatni próbálok fogja az egyik lábam és sír, hogy vegyem fel. Amerre megyek egyfolytában jön utánam és sírdogál. Amikor porszívózok egyik kezemben õt fogom, s a másikkal a porszívót......stb
Az érdekelne, hogy hogyan lehetne rászoktatni arra, hogy egy kicsit egyedül is játsszon. Van neki sok logikai, építõ játéka is. Lehet, hogy már kiskorától kezdve nem kellet volna ennyit foglalkoznom vele?
Válasz:
Azt hiszem most már Ön is látja, hogy a kezdetektõl fogva kell önállóságra szoktatni a kicsiket, minél késõbb kezdik el, annál nehezebben megy az átállás.
Igazán nincs recept, gyerekétõl függ, hogy mi válik be. Talán segít, ha az Ön közelében játszik a kicsi, mondjuk olyasmit, mint amivel Ön is foglalkozik, Õ is kap egy kis répát, krumplit, lisztet, amit kavargathat, amit fõzhet. Olcsón lehet olyan játékokhoz jutni, amelyek megfelelnek a célnak. Egyébként még játék sem kell igazán, mert a gyerekek jobban szeretnek az igazi dolgokkal tenni-venni. Egyszóval sok ötlet kell, és nagy elhatározás, hogy a fõzés vagy a házimunka idejére nincs felvétel, csak egy-egy puszi vagy simogatás, de ott lehet Ön mellett a lánya, s olyasmivel foglalkozhat, mint amivel Ön. Az túlzott elvárás, hogy önállóan játsszon a szobájában, ehhez még kicsi. Számára az Ön közelsége és az Önnel való kapcsolat a legfontosabb! Persze számolnia kell azzal, hogy majd minduntalan félbe kell szakítania amit csinál, mert meg kell néznie vagy meg kell „ennie” az épp elkészült mûremeket. Fontos, hogy legyen következetes, türelmes és egyszerre ne vezessen be sok újítást, ne legyen hirtelen sok új elvárás. Haladjon kisebb lépésekben! Legyen természetesen ezután is olyan idõ, amikor együtt játszanak, amikor csak a lányára figyel.
Izsó Ildikó pszichológus
Kérdés:
Kislányom 2 éves és nem hajlandó nélkülem játszani. Ha kimegyünk az udvarra és pl. olvasni "merészelek", kiveszi a könyvet a kezembõl és eldobja és követeli, hogy én is süssek vele a homokozóban. Lassan képtelen leszek ebédet fõzni, mert csak kapaszkodik a ruhámba és "anya, anya, anya"- mondogatja. Hogy szoktassam le errõl?
Válasz:
A gyerekek fõ tevékenysége a játék, erre azonban meg kell õket tanítani. Meg kell mutatni, hogy mi mindent lehet építeni a kockákból, hogyan lehet öltöztetni a babát, hogyan lehet tologatni a kocsit, hogyan kell homokozni. A második gyerek már könnyebb helyzetben van, elleshet dolgokat a nagyobbtól. Azt javaslom Önnek, hogy próbálja beosztani úgy a napját, hogy legyen ideje az együttes játékra is. Legyen a nap folyamán olyan idõ, amikor csak játszik a lányával. Ez az együttes játék fontos szerephez jut a szülõ-gyerek kapcsolatban (közös élményt ad), így lehet "tanítgatni" is a gyereket. Sajnos egy két éves mellett nem nagyon lehet olvasni, fõzni is nehezen. Próbáljon két-három napra elõre fõzni akkor, amikor a férje otthon van és segít. Olvasni akkor tud nyugodtan, amikor a kicsi napközben alszik. Megpróbálkozhat a játszótérrel is, ott vannak gyerekek, akik "foglalkoznak" együtt játszanak a lányával. Ezzel együtt a lánya még hosszú ideig csak az Ön társaságát igényli.
Izsó Ildikó
-----------------------------------------------------------
Szóval lányok a pszichológus szerint ez normális, hogy kb. 3 éves koráig mindenbe szeretné bevonni a gyerek az anyját, és ez a "kötelék" csak lassan lazul 3 éves korig.
Kedves Edina!
Ez a hospitalizáció milyen idõs korban van. A lányom kisebb korában (3-6-7 hónap) minden alkalommal úgy altatta magát, ha nem karban aludt el, hogy gyors ütemben jobbra-balra forgatta a fejét, néha elkúszott az ágyszéléig és a szivacshoz is ütögette. Ez is hospitalizáció? (De ezt már kinõtte.)
Bocs, a hosszú levélért, Lilla
Megtaláltam:
Rendelõ-> A pszichológus válaszol -> Testi-szellemi fejlõdés -> Játék -> Játszani is tanulni kell
(ebbõl idéztem 2 kérdést)
és ugyanitt
Rendelõ -> ....-> Játék -> Nem játszik egyedül
(ez kellett volna idéznem, ebben van a legérthetõbb válasz, egy másik pszichológutól)
Aki nem találja, szóljon, beidézem.
Lilla
Rendelõ-> A pszichológus válaszol -> Testi-szellemi fejlõdés -> Játék -> Játszani is tanulni kell
(ebbõl idéztem 2 kérdést)
és ugyanitt
Rendelõ -> ....-> Játék -> Nem játszik egyedül
(ez kellett volna idéznem, ebben van a legérthetõbb válasz, egy másik pszichológutól)
Aki nem találja, szóljon, beidézem.
Lilla
Kedves Lilla!
Bocs a megkésett válaszért, rengeteg dolgom volt és nem igazán jutottam gépközelbe.
Bence 15 hónapos múlt. Amúgy egy tündér, elbûvölõ kissrác, de vannak dolgok, amitõl falra mászok. Pl a párásító ripityára szedésérõl nem tudom leszoktatni. Volt már könyörgés, ujjal való fenyegetés (ez a páromnak mindig bejön, rajtam csak röhög a gyerek), kiabálás, dádá a kezére - eredmény nulla. Én próbálok következetes lenni és nem engedni, hogy szétszedje, de nem adja fel. És sosem fárad el. Nem tudom mit kéne csinálnom. A szülõi tekintélyem ásnám alá, ha feladnám a harcot és ráhagynám, nem? Persze egyszerû megoldás lenne eltenni, valószínüleg ezt is fogom csinálni és megoldódott a probléma, de van, amit nem lehet eltenni!
A másik dolog, amivel nem igazán tudok mit kezdeni, az az a hiszti szerû dolog, amit néha elõad. Anyu azt mondta, hogy én nem voltam hisztis, egyszer próbálkoztam meg vele - télen szoknyában akartam homokozni menni és nem endedte, erre besírtam -, de akkor kaptam egy pofont és ezzel be is fejeztem egy életre (ezt az egy pofont kaptam tõle életemben, de erre sem emlékszem). Na, Bence nem ilyen, ez világosan látszik, ezért nem is kísérleteztem még ezzel a megoldással. De néha, amikor csapkod, rugkapál és visít, nagyon azon a ponton vagyok, hogy lecsapom. Mivel még szoptatom, általában a cicimen nyugszik meg. De mi lesz, ha már nem szopizik? És itt az újabb probléma: éjjel, ha felébred, sír, de ha cicit kap, azonnal megnyugszik, csócsál rajta kettõt és már alszik is tovább. Ez még rendben is van, hiszem úgy megszoktam már, hogy fel sem ébredek rá. A baj ott kezdõdik, hogy még az apja sem tudja visszaaltatni, csak én, mert kizárólag cicizés után alszik vissza. Az ujját sosem szopizta és nem is cumizik. Tea nem segít. Dajkálás, sétálás körbe-körbe nem segít. Egyébként köztünk alszik fél éves kora óta. Addig a kiságyában aludt, de egyik napról a másikra nem volt hajlandó ott maradni és beköltözött a mi ágyunkba. A védõnõ hülyét kap ettõl, de mi nem bánjuk, szeretjük, hogy ott szuszog köztünk, olyan megnyugtató.
Hát most hirtelen ezek jutottak eszembe.
Üdv:
Szilvi
Bocs a megkésett válaszért, rengeteg dolgom volt és nem igazán jutottam gépközelbe.
Bence 15 hónapos múlt. Amúgy egy tündér, elbûvölõ kissrác, de vannak dolgok, amitõl falra mászok. Pl a párásító ripityára szedésérõl nem tudom leszoktatni. Volt már könyörgés, ujjal való fenyegetés (ez a páromnak mindig bejön, rajtam csak röhög a gyerek), kiabálás, dádá a kezére - eredmény nulla. Én próbálok következetes lenni és nem engedni, hogy szétszedje, de nem adja fel. És sosem fárad el. Nem tudom mit kéne csinálnom. A szülõi tekintélyem ásnám alá, ha feladnám a harcot és ráhagynám, nem? Persze egyszerû megoldás lenne eltenni, valószínüleg ezt is fogom csinálni és megoldódott a probléma, de van, amit nem lehet eltenni!
A másik dolog, amivel nem igazán tudok mit kezdeni, az az a hiszti szerû dolog, amit néha elõad. Anyu azt mondta, hogy én nem voltam hisztis, egyszer próbálkoztam meg vele - télen szoknyában akartam homokozni menni és nem endedte, erre besírtam -, de akkor kaptam egy pofont és ezzel be is fejeztem egy életre (ezt az egy pofont kaptam tõle életemben, de erre sem emlékszem). Na, Bence nem ilyen, ez világosan látszik, ezért nem is kísérleteztem még ezzel a megoldással. De néha, amikor csapkod, rugkapál és visít, nagyon azon a ponton vagyok, hogy lecsapom. Mivel még szoptatom, általában a cicimen nyugszik meg. De mi lesz, ha már nem szopizik? És itt az újabb probléma: éjjel, ha felébred, sír, de ha cicit kap, azonnal megnyugszik, csócsál rajta kettõt és már alszik is tovább. Ez még rendben is van, hiszem úgy megszoktam már, hogy fel sem ébredek rá. A baj ott kezdõdik, hogy még az apja sem tudja visszaaltatni, csak én, mert kizárólag cicizés után alszik vissza. Az ujját sosem szopizta és nem is cumizik. Tea nem segít. Dajkálás, sétálás körbe-körbe nem segít. Egyébként köztünk alszik fél éves kora óta. Addig a kiságyában aludt, de egyik napról a másikra nem volt hajlandó ott maradni és beköltözött a mi ágyunkba. A védõnõ hülyét kap ettõl, de mi nem bánjuk, szeretjük, hogy ott szuszog köztünk, olyan megnyugtató.
Hát most hirtelen ezek jutottak eszembe.
Üdv:
Szilvi
Kedves Szilvi!
Azt nem tudom, hogy vajon melyik gén lehet ezért felelõs... mert az, hogy ilyen a "vére" a gyereknek, az nem az anyától, és a neveléstõl függ az biztos. Különben a miénk (Bence, Zsófi) sem lenne ilyen.
Amit tudsz, tényleg tegyél el. Amit nem lehet azt nem. Ezekre megoldás NEM HISZEM, HOGY LÉTEZIK. Ez lesúlytó lehet, de próbálj meg kitartani kb. 2 hónapig. Zsófi is pontosan 14-16 hónaposan volt ilyen. Hisztivel most is próbálkozik folyamatosan, de vannak olyan elpakolhatatlan dolgok, amit nem bánt már. Ha meg bosszúból, nyûgösségbõl neki akar esni, akkor is jó határozott, KEMÉNY fenyegetés elég, hogy visszatartsa.
Tényleg nem szabad feladnod, számold a napokat, heteket, jobb lesz. (Én is szétidegeskedtem az agyam, a dühroham kerülgetett belül és ráadásul már kismama voltam akkor.) Veszélyes, drága, fontos dolgokat nem lehet. 2-3 hónap múlva jólnevelt kisfiad lesz!!
Az apai szigor nálunk is elrettentõbb volt, a csupa-szív csupa-lélek szoptatós anyukánál... ez már csak így van.
Találtam még egy nagyon jó, idekapcsolódó cikket a babaneten:
Rendelõ-> A pszichológus válaszol -> Testi-szellemi fejlõdés -> Minden ami kimaradt -> Minden gyerek más-> AKARATOS 16 HÓNAPOS.
Szilvi, még egy pici tipp, hogy lehet, a nehéz órákat, napokat kibírni "következetesen". (A "kicsit megengedem" egyébként nem nagyon mûködik, mindig elfeletkezik, mi a "kicsit nézegetem"...); szóval nálunk elég jól el tudtam terelni a figyelmét, eltakarva a szétszedendõ dolgot, ha valami nagyobb plüss kutyával elkezdtem ugatni (oda van az állatokért, erre falun sokféle van), vagy gyorsan bekapcsoltam zenét és táncoltattam valami macit, elõkaptam, valami új dolgot (egy selymes sálat, és elkezdtem kukucsolni vele) és közben helyileg is elcsaltam onnan.
Persze! legtöbb ilyen dolog csak egyszer érdekes és 10 perc múlva, mikor a gyerek újra támadja azt a valamit, akkor már nem érdekes. (Nálunk az állahangok többször is bejöttek.)
Azt se felejts el, hogy ha egyszer is EGY PICIKÉT SZÓTFOGAD, RÖGTÖN DÍCSÉRD MEG, de nagyon. Hátha a pozitív ráhatás is beválik. Pl. a fiú babákat a gyomrukon keresztül is meg lehet fogni. Valami finom, ami nem veszi el nagyon az étvágyát, és nem rombolja a fogakat is elcsábíthatja a rosszaságtól.
Más: cici=megnyugvás téma. Muszáj valami más "nyugtatót" keresni. Ismét saját példa. 1 éves korában kapott egy rongybabát, és próbáltuk megszerettetni vele, sikerült. Vagy pl. karácsonykor arany angyalkákat vettünk, egyet a szoba csillárra lógattam. Nagyon tetszett neki, mindig felemeltette magát hozzá és meglökte, hadd repüljön. Sok sírás után segít ma is a csillogó angyalka.
Szilvi, nagyon érdekel, hogy hogy alakul majd Bence. Ha most nem is jut eszedbe más, majd pár hét múlva írjál, hogy mi újság.
Üdv: Lilla
Azt nem tudom, hogy vajon melyik gén lehet ezért felelõs... mert az, hogy ilyen a "vére" a gyereknek, az nem az anyától, és a neveléstõl függ az biztos. Különben a miénk (Bence, Zsófi) sem lenne ilyen.
Amit tudsz, tényleg tegyél el. Amit nem lehet azt nem. Ezekre megoldás NEM HISZEM, HOGY LÉTEZIK. Ez lesúlytó lehet, de próbálj meg kitartani kb. 2 hónapig. Zsófi is pontosan 14-16 hónaposan volt ilyen. Hisztivel most is próbálkozik folyamatosan, de vannak olyan elpakolhatatlan dolgok, amit nem bánt már. Ha meg bosszúból, nyûgösségbõl neki akar esni, akkor is jó határozott, KEMÉNY fenyegetés elég, hogy visszatartsa.
Tényleg nem szabad feladnod, számold a napokat, heteket, jobb lesz. (Én is szétidegeskedtem az agyam, a dühroham kerülgetett belül és ráadásul már kismama voltam akkor.) Veszélyes, drága, fontos dolgokat nem lehet. 2-3 hónap múlva jólnevelt kisfiad lesz!!
Az apai szigor nálunk is elrettentõbb volt, a csupa-szív csupa-lélek szoptatós anyukánál... ez már csak így van.
Találtam még egy nagyon jó, idekapcsolódó cikket a babaneten:
Rendelõ-> A pszichológus válaszol -> Testi-szellemi fejlõdés -> Minden ami kimaradt -> Minden gyerek más-> AKARATOS 16 HÓNAPOS.
Szilvi, még egy pici tipp, hogy lehet, a nehéz órákat, napokat kibírni "következetesen". (A "kicsit megengedem" egyébként nem nagyon mûködik, mindig elfeletkezik, mi a "kicsit nézegetem"...); szóval nálunk elég jól el tudtam terelni a figyelmét, eltakarva a szétszedendõ dolgot, ha valami nagyobb plüss kutyával elkezdtem ugatni (oda van az állatokért, erre falun sokféle van), vagy gyorsan bekapcsoltam zenét és táncoltattam valami macit, elõkaptam, valami új dolgot (egy selymes sálat, és elkezdtem kukucsolni vele) és közben helyileg is elcsaltam onnan.
Persze! legtöbb ilyen dolog csak egyszer érdekes és 10 perc múlva, mikor a gyerek újra támadja azt a valamit, akkor már nem érdekes. (Nálunk az állahangok többször is bejöttek.)
Azt se felejts el, hogy ha egyszer is EGY PICIKÉT SZÓTFOGAD, RÖGTÖN DÍCSÉRD MEG, de nagyon. Hátha a pozitív ráhatás is beválik. Pl. a fiú babákat a gyomrukon keresztül is meg lehet fogni. Valami finom, ami nem veszi el nagyon az étvágyát, és nem rombolja a fogakat is elcsábíthatja a rosszaságtól.
Más: cici=megnyugvás téma. Muszáj valami más "nyugtatót" keresni. Ismét saját példa. 1 éves korában kapott egy rongybabát, és próbáltuk megszerettetni vele, sikerült. Vagy pl. karácsonykor arany angyalkákat vettünk, egyet a szoba csillárra lógattam. Nagyon tetszett neki, mindig felemeltette magát hozzá és meglökte, hadd repüljön. Sok sírás után segít ma is a csillogó angyalka.
Szilvi, nagyon érdekel, hogy hogy alakul majd Bence. Ha most nem is jut eszedbe más, majd pár hét múlva írjál, hogy mi újság.
Üdv: Lilla
Kedves Lilla!
Köszi a tippeket, kipróbálom. Most úgyis több idõm lesz Bencével foglalkozni, mert egy hónapig nincs vizsgám.
Kedvenc macija már neki is van. Nappal cipeli is magával sokszor és hozza nekem is játszani, meg, hogy én is adjak neki puszit, de altatáshoz nem jött be.
Nem ide tartozik, de el kell mesélnem: Bence nem igazán szereti, ha puszilgatják (mondjuk tõlem elviseli, de mástól tényleg nem - ami nem is baj), de pár nappal ezelõtt csak úgy odajött hozzán és adott egy puszit. Annyira meghatódtam, hogy elkezdtem sírni.
Majd mesélek a változásokról, ha lesznek.
Üdv:
Szilvi
Köszi a tippeket, kipróbálom. Most úgyis több idõm lesz Bencével foglalkozni, mert egy hónapig nincs vizsgám.
Kedvenc macija már neki is van. Nappal cipeli is magával sokszor és hozza nekem is játszani, meg, hogy én is adjak neki puszit, de altatáshoz nem jött be.
Nem ide tartozik, de el kell mesélnem: Bence nem igazán szereti, ha puszilgatják (mondjuk tõlem elviseli, de mástól tényleg nem - ami nem is baj), de pár nappal ezelõtt csak úgy odajött hozzán és adott egy puszit. Annyira meghatódtam, hogy elkezdtem sírni.
Majd mesélek a változásokról, ha lesznek.
Üdv:
Szilvi
Sziasztok,
nekem 2 dolog jött be.
a pakolásra (pl szekrénybõl ki .. stb) azt mondom neki hogy aki pakol az megy az ágyba. Mivel 16 hónapos a lányom még nem tud kimászni. Korábban próbáltam szép szóval stb de nem nagyon jött be. ez viszont csodálatosan mûködik, ha pakol onnan ahonnan nem szabad, beteszem az ágyba. 2 nap után tudta verés és üvöltözés nélkül hogy hol a határ honnan pakolhat és honnan nem.
a másik:
ha hisztizett mert valamit nemkapott meg gyakrana fejét a földhöz vágta. eleinte átléptem és mondtam neki hogy Te csináltad magadnak, Te tehetsz róla, és semmi karbavevés stb nem volt. de ez nem használt. ezért ha beverte valahová a fejét dühbõl direkt akkor hónom alá csaptam irány a fürdõ és hideg vizzel párszor lemostam az arcát. Utána nézegette magát hüppögve a tükörben, de 2-3 nap múlva leszokott a fejbeverésrõl.
próbáljátok meg, remélem tudtam segíteni, de ami nagyon fontos semmiképpen se verjétek még picit sem, hisz õk olyan kis védtelenek és azért az fáj nekik.
M.
nekem 2 dolog jött be.
a pakolásra (pl szekrénybõl ki .. stb) azt mondom neki hogy aki pakol az megy az ágyba. Mivel 16 hónapos a lányom még nem tud kimászni. Korábban próbáltam szép szóval stb de nem nagyon jött be. ez viszont csodálatosan mûködik, ha pakol onnan ahonnan nem szabad, beteszem az ágyba. 2 nap után tudta verés és üvöltözés nélkül hogy hol a határ honnan pakolhat és honnan nem.
a másik:
ha hisztizett mert valamit nemkapott meg gyakrana fejét a földhöz vágta. eleinte átléptem és mondtam neki hogy Te csináltad magadnak, Te tehetsz róla, és semmi karbavevés stb nem volt. de ez nem használt. ezért ha beverte valahová a fejét dühbõl direkt akkor hónom alá csaptam irány a fürdõ és hideg vizzel párszor lemostam az arcát. Utána nézegette magát hüppögve a tükörben, de 2-3 nap múlva leszokott a fejbeverésrõl.
próbáljátok meg, remélem tudtam segíteni, de ami nagyon fontos semmiképpen se verjétek még picit sem, hisz õk olyan kis védtelenek és azért az fáj nekik.
M.
Kedves M!
A te babád, biztos különbözik egy kicsit vérmérsékletben az én lányomtól és a sorstársakétól.
Pl. szerencsés vagy, hogy a te lányod 16 hónaposan még kiságyban marad.
Az enyém nem maradt, vagyis azért kellett kivenni annak idején, mert rá volt veszélyes, ha beteszem, benthagyom. Ugyanis olyan elmerült hisztik voltak, hogy ha elesik, az ágyban be tudja úgy ütni magát, hogy az életben nem szabadultam volna a bûntudattól.
Egyébként szerintem legtöbb baba nem azért kap ki, mert pakol a szekrénybõl... (nagy dolog... visszapakolok. De fent veszélyesebb dolgokról volt szó, ha olvastad.) egyébként neked sem kellett volna ágyba tenni ilyenkor. Van egy nagyon jó kis szerkezet, úgy hívják: gyerekzár. Nem csak bababoltban kapható sokezer forintért, én házilag gyártottam 90 Ft/db, rövidáruban kapható olyan táska-szíj féle, meg hozzá mûanyag csat. Ezt összevarrod és már nem is tudja kinyitni a szekrényt.
És a lányod szereti most az arcmosást? Tisztálkodási célból? Meg a hajmosást?
Tényleg teljesen igazad van, hogy védtelenek és picik, és fáj nekik a verés.
Egy-egy veszélyes esés, háztartási gép, autó azért biztos veszélyesebb és nagyobb sérülést tud okozni, mint a "verekedõs-anya-mumus". (De abban is igazad van, hogy semmivel sem jutottam elõrébb, ha a kezére ütöttem. Mert folytatta tovább. Sõt! saját kárán - pl. kisebb esés - sem tanult, hanem kezdte elõlrõl.)
(Ja és ne felejtsük el, hogy a kis védtelen 16 hónaposak milyen jól tudják pofozni az anyukat "viccbõl", játék közben.)
Üdv: M. Lilla (mlilla@vnet.hu)
A te babád, biztos különbözik egy kicsit vérmérsékletben az én lányomtól és a sorstársakétól.
Pl. szerencsés vagy, hogy a te lányod 16 hónaposan még kiságyban marad.
Az enyém nem maradt, vagyis azért kellett kivenni annak idején, mert rá volt veszélyes, ha beteszem, benthagyom. Ugyanis olyan elmerült hisztik voltak, hogy ha elesik, az ágyban be tudja úgy ütni magát, hogy az életben nem szabadultam volna a bûntudattól.
Egyébként szerintem legtöbb baba nem azért kap ki, mert pakol a szekrénybõl... (nagy dolog... visszapakolok. De fent veszélyesebb dolgokról volt szó, ha olvastad.) egyébként neked sem kellett volna ágyba tenni ilyenkor. Van egy nagyon jó kis szerkezet, úgy hívják: gyerekzár. Nem csak bababoltban kapható sokezer forintért, én házilag gyártottam 90 Ft/db, rövidáruban kapható olyan táska-szíj féle, meg hozzá mûanyag csat. Ezt összevarrod és már nem is tudja kinyitni a szekrényt.
És a lányod szereti most az arcmosást? Tisztálkodási célból? Meg a hajmosást?
Tényleg teljesen igazad van, hogy védtelenek és picik, és fáj nekik a verés.
Egy-egy veszélyes esés, háztartási gép, autó azért biztos veszélyesebb és nagyobb sérülést tud okozni, mint a "verekedõs-anya-mumus". (De abban is igazad van, hogy semmivel sem jutottam elõrébb, ha a kezére ütöttem. Mert folytatta tovább. Sõt! saját kárán - pl. kisebb esés - sem tanult, hanem kezdte elõlrõl.)
(Ja és ne felejtsük el, hogy a kis védtelen 16 hónaposak milyen jól tudják pofozni az anyukat "viccbõl", játék közben.)
Üdv: M. Lilla (mlilla@vnet.hu)
tapaztalatból mondom, hogy a gyerekek 9o %-a nem szereti 1-3 éves korban a hajmosást, akármilyen könnymentes samponokkal próbálkozunk.
Szerintem is jó dolog ágyba tenni, nem kell otthagyni, csak pár percre úgymond jelzés képp. De szerintem ezt nem másfél éves korban kell elkezdeni hanem korábban.
Biztosan hallottátok már hogy hiszti ellen a legjobb a zuhany. és tényleg. ettõl még szeretnek fürödni. mert õk kicsik és nem hülyék szokta mondani egy ismerõsöm, tehát õk pontosan tudják miért is kapják a zuhit arcmosást ágybatevést pár percre.
Utál az ágyban a lányom és nincs el, de tudja hogy miért teszem be. mert olyat csinált amit nem kellett volna.
ennek ellenére, ha este v. du beteszem aludni szó nélkül alszik. mert tudja hogy azért tettem be.
nem tudom Lilla érted-e mire gondolok, mert tényleg nem okoskodni akarok, csak a saját tapasztalataimat próbálom leírni.
a szekrénypakolást nem szeretem, mert minden helyiségben van polc, vagy szekrény ahonnan pakolhat a többibõl nem.
vannak határok, amiket igyekszem betartatni, nekem nem élvezet napjában 3x visszapakolni a szekrénybe és újrahajtogatni mindent. ha meg csak vissza hajigálom a dolgokat akkor gyûröttek lesznek másrészt ezt látja ezt tanítom neki? inkább ne pakoljon.
az olyan dolgokat amirõl meg nem tudtam leszoktatni pl. a hifi csavargatása: eltettem a felsõ polcra ahol nem éri el.
majd ha nagyobb lesz meg lehet neki magyarázni.
amúgy milyen életveszélyes dolgokra gondoltál?
M.
Szerintem is jó dolog ágyba tenni, nem kell otthagyni, csak pár percre úgymond jelzés képp. De szerintem ezt nem másfél éves korban kell elkezdeni hanem korábban.
Biztosan hallottátok már hogy hiszti ellen a legjobb a zuhany. és tényleg. ettõl még szeretnek fürödni. mert õk kicsik és nem hülyék szokta mondani egy ismerõsöm, tehát õk pontosan tudják miért is kapják a zuhit arcmosást ágybatevést pár percre.
Utál az ágyban a lányom és nincs el, de tudja hogy miért teszem be. mert olyat csinált amit nem kellett volna.
ennek ellenére, ha este v. du beteszem aludni szó nélkül alszik. mert tudja hogy azért tettem be.
nem tudom Lilla érted-e mire gondolok, mert tényleg nem okoskodni akarok, csak a saját tapasztalataimat próbálom leírni.
a szekrénypakolást nem szeretem, mert minden helyiségben van polc, vagy szekrény ahonnan pakolhat a többibõl nem.
vannak határok, amiket igyekszem betartatni, nekem nem élvezet napjában 3x visszapakolni a szekrénybe és újrahajtogatni mindent. ha meg csak vissza hajigálom a dolgokat akkor gyûröttek lesznek másrészt ezt látja ezt tanítom neki? inkább ne pakoljon.
az olyan dolgokat amirõl meg nem tudtam leszoktatni pl. a hifi csavargatása: eltettem a felsõ polcra ahol nem éri el.
majd ha nagyobb lesz meg lehet neki magyarázni.
amúgy milyen életveszélyes dolgokra gondoltál?
M.
Kedves M!
Nekem sem élvezet egyfolytában bepakolni a szekrényekbe a gyerek után, dehát ezért használom az említett gyerekzárat, és így legalább ezért nem kell kikapnia. (Vagy mint nálatok ágyba menni.)
Az ismerõsöd által használt mondást én is gyakran használom, mikor más valaki, úgy gondolja: "Áááá, gyerek... nem tudja még." Dehogynem, mivel tényleg nem hülyék csak gyerekek.
És értem amit írtál a büntetés és más célú arcmosás, ágybatevés különbségérõl. Nálatok bejött. Ennek örülök. (Akkor mi van ha nem otthon, víz közelben hisztizik?)
Még egyszer nem akatam leírni a veszélyesebb dolgokat, de mint írtam már, légyszi olvassál feljebb is.
(Pl. autó elé szaladás, magashelyre, asztalra felmászás, kés, olló, gáz-villanytûzhely csavargatás, kandalló, stb.)
Ne haragudj meg, de mit jelent az "M."?
Lilla
Nekem sem élvezet egyfolytában bepakolni a szekrényekbe a gyerek után, dehát ezért használom az említett gyerekzárat, és így legalább ezért nem kell kikapnia. (Vagy mint nálatok ágyba menni.)
Az ismerõsöd által használt mondást én is gyakran használom, mikor más valaki, úgy gondolja: "Áááá, gyerek... nem tudja még." Dehogynem, mivel tényleg nem hülyék csak gyerekek.
És értem amit írtál a büntetés és más célú arcmosás, ágybatevés különbségérõl. Nálatok bejött. Ennek örülök. (Akkor mi van ha nem otthon, víz közelben hisztizik?)
Még egyszer nem akatam leírni a veszélyesebb dolgokat, de mint írtam már, légyszi olvassál feljebb is.
(Pl. autó elé szaladás, magashelyre, asztalra felmászás, kés, olló, gáz-villanytûzhely csavargatás, kandalló, stb.)
Ne haragudj meg, de mit jelent az "M."?
Lilla
Kedves Mindnyájan!
Hozzátok hasonlóan nekem is egy makacs kishapsi "jutott". Én is jókat mulatok a könyvekben, babalapokban hangoztatott "megbeszéljük a babával" elveken, No büntetés, No szigor alapon. Ezzel együtt úgy érzem - és senkit nem akarok megbántani - hogy a topic-ban elharapódzott az önigazolósdi.
Velem is elõfordul, hogy dühösen, agresszívan reagálok helyzetekben, és azt is tudom, hogy a Szép Szó idõnként kevésnek bizonyul. Úgyhogy nem akarok álszenteskedni.
Ugyanakkor egy ilyen "megoldás" után pocsékul érzem magam, éjjel rágódom, hiszen akárhogyis, egy teljesen kiszolgáltatott kis lény "áll szemben" egy felnõttel.
Szerintem, a megrázás, ijesztgetés nagyjából a veréssel egyenértékû. Egy kisbaba antennái sokkal érzékenyebben mûködnek, és az pl.hogy nevelõ célzattal kicsit meglököd az ágyon - az õ érdekében - csak bizalmatlanságot és szorongást szül benne. A váratlan arcmosás szintén. Senkit nem megbántani akarok, hisz aki eleve idejön a topic-ra azért teszi, mert foglalkoztatja a kérdés és jót akar a gyerekének.
Egyszóval én sem tudom a választ, de könyörgöm, ne adjunk egymásnak olyan tanácsokat, amivel a saját lelkiismeretünket akarjuk letudni. A kiskutya orrát szokták a kakiba belenyomni, de a gyereket nem trenírozni kell. Lehet, hogy most szót fogad, aztán 15 év múlva nem érted a magatartását.
Inkább abban kéne gondolkoznunk, hogy saját magunkban hogyan tudnánk legyûrni az egészséges dühöt, és semmiképpen nem a baba ellen fordítani.
Pár év múlva úgyis minden megbeszélhetõ, nem fog konnektorba nyúlni, sem az úttesten rohangálni.
Addig pedig úgy kéne õt óvnunk, hogy egyik fél se lássa kárát. Nehéz!
Hozzátok hasonlóan nekem is egy makacs kishapsi "jutott". Én is jókat mulatok a könyvekben, babalapokban hangoztatott "megbeszéljük a babával" elveken, No büntetés, No szigor alapon. Ezzel együtt úgy érzem - és senkit nem akarok megbántani - hogy a topic-ban elharapódzott az önigazolósdi.
Velem is elõfordul, hogy dühösen, agresszívan reagálok helyzetekben, és azt is tudom, hogy a Szép Szó idõnként kevésnek bizonyul. Úgyhogy nem akarok álszenteskedni.
Ugyanakkor egy ilyen "megoldás" után pocsékul érzem magam, éjjel rágódom, hiszen akárhogyis, egy teljesen kiszolgáltatott kis lény "áll szemben" egy felnõttel.
Szerintem, a megrázás, ijesztgetés nagyjából a veréssel egyenértékû. Egy kisbaba antennái sokkal érzékenyebben mûködnek, és az pl.hogy nevelõ célzattal kicsit meglököd az ágyon - az õ érdekében - csak bizalmatlanságot és szorongást szül benne. A váratlan arcmosás szintén. Senkit nem megbántani akarok, hisz aki eleve idejön a topic-ra azért teszi, mert foglalkoztatja a kérdés és jót akar a gyerekének.
Egyszóval én sem tudom a választ, de könyörgöm, ne adjunk egymásnak olyan tanácsokat, amivel a saját lelkiismeretünket akarjuk letudni. A kiskutya orrát szokták a kakiba belenyomni, de a gyereket nem trenírozni kell. Lehet, hogy most szót fogad, aztán 15 év múlva nem érted a magatartását.
Inkább abban kéne gondolkoznunk, hogy saját magunkban hogyan tudnánk legyûrni az egészséges dühöt, és semmiképpen nem a baba ellen fordítani.
Pár év múlva úgyis minden megbeszélhetõ, nem fog konnektorba nyúlni, sem az úttesten rohangálni.
Addig pedig úgy kéne õt óvnunk, hogy egyik fél se lássa kárát. Nehéz!
Zazi, sok mindenben igazad van, de valahol el kell kezdeni a nevelést. Hiszti ellen mi is a zuhanyt használjuk, szinte minden ismerõsöm ezt ajánlotta.
Amikor a földre vetette magát és artikulátlanul üvöltött mert valamit nem kapott meg, vagy a fej beverése nagyon erõsen!!!! a földbe (nekünk is volt szerencsénk benne) nem lehetett mást csináni.
Ilyenkor a szép szó nem segít.
Az utcai hisztirõl 1/2 év alatt nagyjából leszokott. Talán 1-2 évesen volt vele ez a probléma, amikor rettenetesen érdekelte a világ. 3 évesen már szépen lehetett vele sétálni. A boltokban meg nem hisztizett mert arra korábban sem voltunk vevõk, tudta hogy nem kap sem csokit sem mást ha mi nem akarjuk valamiért megvenni. De mindig megindokoltuk hogy miért nem vesszük meg neki.
Én pont azt gondolom, akit most (2-3-4 éves kor) nem próbálnak meg valamilyen módon a helyes irányba terelni, akár szgorral is, késõbb sokkal nehezebben állják meg a helyüket a közösségekben.
(Amúgy semmi sem volt nálunk váratlan. Mindig mondtuk hogy mi lesz a büntetés és miért kapja. tehát amíg megkapta pl. zuhany addig felis készülhetett rá)
Kati
Amikor a földre vetette magát és artikulátlanul üvöltött mert valamit nem kapott meg, vagy a fej beverése nagyon erõsen!!!! a földbe (nekünk is volt szerencsénk benne) nem lehetett mást csináni.
Ilyenkor a szép szó nem segít.
Az utcai hisztirõl 1/2 év alatt nagyjából leszokott. Talán 1-2 évesen volt vele ez a probléma, amikor rettenetesen érdekelte a világ. 3 évesen már szépen lehetett vele sétálni. A boltokban meg nem hisztizett mert arra korábban sem voltunk vevõk, tudta hogy nem kap sem csokit sem mást ha mi nem akarjuk valamiért megvenni. De mindig megindokoltuk hogy miért nem vesszük meg neki.
Én pont azt gondolom, akit most (2-3-4 éves kor) nem próbálnak meg valamilyen módon a helyes irányba terelni, akár szgorral is, késõbb sokkal nehezebben állják meg a helyüket a közösségekben.
(Amúgy semmi sem volt nálunk váratlan. Mindig mondtuk hogy mi lesz a büntetés és miért kapja. tehát amíg megkapta pl. zuhany addig felis készülhetett rá)
Kati
Sziasztok!
Bence beteg volt egy hétig, nem rosszalkodott egyáltalán, csak kiterült, mint a Nagyalföld. Visszasírtam a csínytevéseit. Most minden rendben van és nagyon örülök neki, hogy megint rohangálhatok utána, nehogy feltekerje a mosási hõfokot 90-re, amikor pulcsit mosok.
Megvolt az elsõ utcai hiszti is. Egy lakótelep mellett lakunk és séta közben meg akarja mászni a lépcsõket. Pontosabban leragad(na) az elsõnél és nem akar tovább jönni. Ha el akarom hívni, mintha nem is hallaná, megfogom a kezét, letérdel. 10 percet vívtunk így, aztán elengedtem és lassan elkezdtem sétálni tovább, de közben hívtam. Ordított, de háttal nekem, direkt. Nem mentem vissza érte azért sem. Még 10 perc ordítás után hüppögve odajött végre hozzám. Nagyon megdícsértem és azóta nem is volt vele ilyen gond. Siker!
Rájöttem még egy dologra, példán keresztül mondom el, úgy könnyebb. Nálam nagyon bejött. Állandóan tekergeti a hangerõszabályzót, ami nem túl jó, de amióta én kérem meg rá, hogy hangosítsa fel vagy halkítsa le a tévét/rádiót, akkor azt örömmel megcsinálja (utána mindig nagy elismerésben részesül), de egyébként már nem buzerálja. Lehet, hogy mûködne a szekrénybõl valõ ki-be pakolássak is, nálunk mondjuk ilyen gond nincs, de érdemes talán kipróbálni.
Kitartás mindenkinek!
Szilvi
Bence beteg volt egy hétig, nem rosszalkodott egyáltalán, csak kiterült, mint a Nagyalföld. Visszasírtam a csínytevéseit. Most minden rendben van és nagyon örülök neki, hogy megint rohangálhatok utána, nehogy feltekerje a mosási hõfokot 90-re, amikor pulcsit mosok.
Megvolt az elsõ utcai hiszti is. Egy lakótelep mellett lakunk és séta közben meg akarja mászni a lépcsõket. Pontosabban leragad(na) az elsõnél és nem akar tovább jönni. Ha el akarom hívni, mintha nem is hallaná, megfogom a kezét, letérdel. 10 percet vívtunk így, aztán elengedtem és lassan elkezdtem sétálni tovább, de közben hívtam. Ordított, de háttal nekem, direkt. Nem mentem vissza érte azért sem. Még 10 perc ordítás után hüppögve odajött végre hozzám. Nagyon megdícsértem és azóta nem is volt vele ilyen gond. Siker!
Rájöttem még egy dologra, példán keresztül mondom el, úgy könnyebb. Nálam nagyon bejött. Állandóan tekergeti a hangerõszabályzót, ami nem túl jó, de amióta én kérem meg rá, hogy hangosítsa fel vagy halkítsa le a tévét/rádiót, akkor azt örömmel megcsinálja (utána mindig nagy elismerésben részesül), de egyébként már nem buzerálja. Lehet, hogy mûködne a szekrénybõl valõ ki-be pakolássak is, nálunk mondjuk ilyen gond nincs, de érdemes talán kipróbálni.
Kitartás mindenkinek!
Szilvi
Ja, még egy dolog hiszti lecsillapítására. Barátnõm módszere, én még nem próbáltam, de állítólag mûködik.
Ha hisztizik a csemetéje, beküldi a fürdõszobába (nem kell feltétlenül oda, lehet a saját szobájába is), becsukja az ajtót és ott egyedül szépen lenyugszik a gyerek. Félreértések elkerülése végett: nem zárja rá az ajtót és a villany is ég, a lényeg csak annyi, hogy egyedül elgondolkodhat a gyerek, hogy érdemes-e folytatni a balhét.
Ha hisztizik a csemetéje, beküldi a fürdõszobába (nem kell feltétlenül oda, lehet a saját szobájába is), becsukja az ajtót és ott egyedül szépen lenyugszik a gyerek. Félreértések elkerülése végett: nem zárja rá az ajtót és a villany is ég, a lényeg csak annyi, hogy egyedül elgondolkodhat a gyerek, hogy érdemes-e folytatni a balhét.
Kedves Szilvi, örülök, hogy meggyógyultatok és, hogy vannak részbeli sikerek.
Én is megerõsítem, amit írtál, hogy tiltás helyett mûködik, (vannak olyan dolgok aminél megengedhetõ) hogy direkt megcsináltatok vele valami. Nálunk: példa: a szemetes nagyon érdekes volt. A külseje általában tiszta, de nem kellene azért benne turkálni. (A bio-elbomló szemetet külön tartjuk, így annyira fertõzõ dolgok még benne a szemetesben sincsennek.) A szemetet (mûanyag cucc, teásdoboz, cukorzacskó) odaadtam Zsófinak és kidobattam vele. Mondtam, hogy "készen van" és nagy dícséret. És így nem is érdekelte tovább.
Kedves Zazi!
Szerintem a gyakorlati tippeknek jobban használt lehet venni itt, mert az elvi kérdésekrõl még többet lehetne írni.
A gyereknevelésben szerintem nem az a lényeg, hogy mennyire jólnevelt a gyerek, hanem: hogy
- leesik-e a 3 éves az emeletrõl (az ismerõsömnél történt, koponyatörés)
- 2,5 éves dackorszakos (értelmes gyerek, akivel már beszélni is lehet) direkt leveti-e magát az asztal tetejérõl (mert esetleg nem is fél)
- eljut-e az anyuka a boltba és megtudja-e venni a napi kis kenyeret, vagy leragad a lépcsõknél
Kedves Kati!
A fentiekbõl látszik, hogy ebben inkább veled értek egyet, hogy legyen a "meglökés" vagy "arcmosás" egyenértékû a veréssel, akkor is most kell megtanítani erre a gyereket és nem 2-3-4-5 éves korában.
Nálunk már 1,5 évesen megy a boltbajárás, autók elkerülése (nem mindenhol van erre járda) vásárlás (kunyerálás, hiszti nélkül).
Persze vannak egyéb hisztik!!! (de még a zuhanyig szerencsére nem jutottunk el.)
Ja, és a szobájába beküldés nálunk is jó. Vagy én hagyom ott, ahol Õ hisztizik.
Jó nevelést mindenkinek, Lilla
Én is megerõsítem, amit írtál, hogy tiltás helyett mûködik, (vannak olyan dolgok aminél megengedhetõ) hogy direkt megcsináltatok vele valami. Nálunk: példa: a szemetes nagyon érdekes volt. A külseje általában tiszta, de nem kellene azért benne turkálni. (A bio-elbomló szemetet külön tartjuk, így annyira fertõzõ dolgok még benne a szemetesben sincsennek.) A szemetet (mûanyag cucc, teásdoboz, cukorzacskó) odaadtam Zsófinak és kidobattam vele. Mondtam, hogy "készen van" és nagy dícséret. És így nem is érdekelte tovább.
Kedves Zazi!
Szerintem a gyakorlati tippeknek jobban használt lehet venni itt, mert az elvi kérdésekrõl még többet lehetne írni.
A gyereknevelésben szerintem nem az a lényeg, hogy mennyire jólnevelt a gyerek, hanem: hogy
- leesik-e a 3 éves az emeletrõl (az ismerõsömnél történt, koponyatörés)
- 2,5 éves dackorszakos (értelmes gyerek, akivel már beszélni is lehet) direkt leveti-e magát az asztal tetejérõl (mert esetleg nem is fél)
- eljut-e az anyuka a boltba és megtudja-e venni a napi kis kenyeret, vagy leragad a lépcsõknél
Kedves Kati!
A fentiekbõl látszik, hogy ebben inkább veled értek egyet, hogy legyen a "meglökés" vagy "arcmosás" egyenértékû a veréssel, akkor is most kell megtanítani erre a gyereket és nem 2-3-4-5 éves korában.
Nálunk már 1,5 évesen megy a boltbajárás, autók elkerülése (nem mindenhol van erre járda) vásárlás (kunyerálás, hiszti nélkül).
Persze vannak egyéb hisztik!!! (de még a zuhanyig szerencsére nem jutottunk el.)
Ja, és a szobájába beküldés nálunk is jó. Vagy én hagyom ott, ahol Õ hisztizik.
Jó nevelést mindenkinek, Lilla
Sziasztok!
Meg nem vagyok benne biztos, hogy jo helyen jarok /remenykedem, hogy nem/, de a tegnapi napon a 11 honapos lanyom ketszeri hisztizes folyaman is a fejet a padlohoz verte. Ult, terpeszben es mivel eleg hajlekony meg, siman lefejelte a szonyeget. Remenykedem benne, hogy puszta veletlen egybeeses es csak eloredolt, megingott, de igazabol nem tartom valoszinunek. Majd ma meglatom. MAsodrjara jol be is verte fejet, tiszta voros lett az orra, arca.
Van otletek, ilyenkor mi a teendo?
-Afonya
Meg nem vagyok benne biztos, hogy jo helyen jarok /remenykedem, hogy nem
/, de a tegnapi napon a 11 honapos lanyom ketszeri hisztizes folyaman is a fejet a padlohoz verte. Ult, terpeszben es mivel eleg hajlekony meg, siman lefejelte a szonyeget. Remenykedem benne, hogy puszta veletlen egybeeses es csak eloredolt, megingott, de igazabol nem tartom valoszinunek. Majd ma meglatom. MAsodrjara jol be is verte fejet, tiszta voros lett az orra, arca. Van otletek, ilyenkor mi a teendo?
-Afonya
Pocok, a "nagykonyvem"ben van par oldalnyi leiras a duhroham kezeleserol, nyilvanos helyen is, okairol, ha gondolod, elkuldhetem kepformatumban. Csak nem tudom, a hotmail mekkorat bir fogadni.
Egyet leirok belole, kedvcsinalonak: "azok a gyerekek, akiket sokszor elont a mereg, altalaban nagyon elenkek, erdeklodok es nemritkan atlagon felul ertelmesek" Na, jo konyv?
Arrol nem talalok leirast, mi van, ha mindezt 1 eves kor elott csinalja
Egyet leirok belole, kedvcsinalonak: "azok a gyerekek, akiket sokszor elont a mereg, altalaban nagyon elenkek, erdeklodok es nemritkan atlagon felul ertelmesek" Na, jo konyv?
Arrol nem talalok leirast, mi van, ha mindezt 1 eves kor elott csinalja
Sziasztok!
Sylvike! Tetszett, amiket írtál a babádról. Mármint, ahogy kezeled a dolgokat, "arcmosás" és "lökdösés" nélkül.
Hasonlóak lehetnek a kölkeink, az enyém is 15 hónapos, és ugyanezeket a raplikat csinálja.
Lépcsõzés: Még járni sem tud, de mászna le-fel. Igyekszem legalább rávenni, hogy hátrafelé másszon lefelé, és mindig résen vagyok mögötte.
Játszótér: amint megpróblom begyûjteni, visít és csapkodja a fejem. Egyelõre még nem látom, hogy hogyan lehet a játszóterezést vidámabban otthagyni. Most azt csinálom, hogy kicsit elõbb szólok neki, addig még nem szedem össze. Persze így már akkortól elkezdi a tiltakozást. Egyelõre nincs jobb módszerem.
Többen írtátok, hogy idõnként számunkra felfoghatatlan okból raplizni kezd a baba. Ez nálunk is rendszeres. Ráadásul a játék kellõs közepén tör rá, amit abszolút nem értek, se kudarc nem éri, se semmi más. Fel-alá rohan, nem lehet megszeretgetni, ilyenkor én is megpróbálom a szobájába "invitálni", hogy ha megnyugodott újra játszunk. Hát nem mindig mûködik tökéletesen.
(Lilla! Én sem a jólneveltséget tartom a nevelés netovábbjának. De igenis ELVEKben kell lefektetni, hogy nem lehet fizikai/lelki terrort gyakorolni egy kisgyerek felett . SEMMILYEN cél érdekében. Szerintem a gyereknevelés csúcsa nem az, hogy 3 évesen nem veti le magát az emeletrõl. És jóllehet nem mindig sikerül megörizni a hidegvérünket, de legalább ne legyünk rá büszkék.
Zazi
Sylvike! Tetszett, amiket írtál a babádról. Mármint, ahogy kezeled a dolgokat, "arcmosás" és "lökdösés" nélkül.
Hasonlóak lehetnek a kölkeink, az enyém is 15 hónapos, és ugyanezeket a raplikat csinálja.
Lépcsõzés: Még járni sem tud, de mászna le-fel. Igyekszem legalább rávenni, hogy hátrafelé másszon lefelé, és mindig résen vagyok mögötte.
Játszótér: amint megpróblom begyûjteni, visít és csapkodja a fejem. Egyelõre még nem látom, hogy hogyan lehet a játszóterezést vidámabban otthagyni. Most azt csinálom, hogy kicsit elõbb szólok neki, addig még nem szedem össze. Persze így már akkortól elkezdi a tiltakozást. Egyelõre nincs jobb módszerem.
Többen írtátok, hogy idõnként számunkra felfoghatatlan okból raplizni kezd a baba. Ez nálunk is rendszeres. Ráadásul a játék kellõs közepén tör rá, amit abszolút nem értek, se kudarc nem éri, se semmi más. Fel-alá rohan, nem lehet megszeretgetni, ilyenkor én is megpróbálom a szobájába "invitálni", hogy ha megnyugodott újra játszunk. Hát nem mindig mûködik tökéletesen.
(Lilla! Én sem a jólneveltséget tartom a nevelés netovábbjának. De igenis ELVEKben kell lefektetni, hogy nem lehet fizikai/lelki terrort gyakorolni egy kisgyerek felett . SEMMILYEN cél érdekében. Szerintem a gyereknevelés csúcsa nem az, hogy 3 évesen nem veti le magát az emeletrõl. És jóllehet nem mindig sikerül megörizni a hidegvérünket, de legalább ne legyünk rá büszkék.
Zazi
Zazi, láttam feljebb az írásodat.
Szerintem a hiszti lehûtése vizzel jó módszernak tûnik, ismerõsöknél bejött, a nagyobbaknál meg az amit Sylvike írt: menj be a szobádba és gondolkodj. De ez 3 évtõl mûködik kábé.
(Az ijesztegetésrõl: nem az az ijesztegetés ha a szülõ azt mondja a gyerekének, ha bevered a fejed vagy pakolsz .. hasonlók akkor mész az ágyba.
Az ijesztegetés nálam pl. az ha valaki azt mondja: elvisz a szenesember ha ... - ez egyébként is merõ hülyeség)
Bocsi hogy beleszóltam.
Bébé
Szerintem a hiszti lehûtése vizzel jó módszernak tûnik, ismerõsöknél bejött, a nagyobbaknál meg az amit Sylvike írt: menj be a szobádba és gondolkodj. De ez 3 évtõl mûködik kábé.
(Az ijesztegetésrõl: nem az az ijesztegetés ha a szülõ azt mondja a gyerekének, ha bevered a fejed vagy pakolsz .. hasonlók akkor mész az ágyba.
Az ijesztegetés nálam pl. az ha valaki azt mondja: elvisz a szenesember ha ... - ez egyébként is merõ hülyeség)
Bocsi hogy beleszóltam.
Bébé
Sziasztok!
Bébé, én sem ezt neveztem ijesztgetésnek, ez inkább enyhe fenyegetés, ami sajna néha hasznos lehet, szerintem. Néha éreztetni kell vele, hogy a helytelen tettének k9vetkezményei vannak. Ijesztgetés alatt egy korábbi dolgot értettem: "szándékosan kicsit és észrevétlenül (?!) meglököm, hogy lássa milyen veszélyes" (ápr.19.), hát szerintem ez borzasztó. Egy anyától mindig biztonságérzetet kell kapnia egy babának.
Szóval szerintem a legfontosabb, hogy következetes legyen az ember, és ez a legnehezebb. Hiszen a mi hangulatunk sem egyforma, így néha bírjuk, néha falra mászunk ugyanattól a magatartástól.
Pocok, a gyümilé nálunk a kenyér... Ha nagyon muszáj valamit ügyintézni, jön a kenyércsali... Ez mûködik. Játszótéren még nem próbáltam. Lehet, hogy egy malacom lesz??
Még egy kérdés: nálatok mennyire játszott önállóan egy 15hónapos baba? Már akinek ennyi idõs a pemetéje. Az enyém képes egy órát is a lábamon csüngeni, ha olvasnék, interneteznék. Elmegyünk játékot keresni, 2 perc málva már ott kuksol. Jó esetben nem visít, csak cibálja a könyvem, ruhám.
helló
zazi
Bébé, én sem ezt neveztem ijesztgetésnek, ez inkább enyhe fenyegetés, ami sajna néha hasznos lehet, szerintem. Néha éreztetni kell vele, hogy a helytelen tettének k9vetkezményei vannak. Ijesztgetés alatt egy korábbi dolgot értettem: "szándékosan kicsit és észrevétlenül (?!) meglököm, hogy lássa milyen veszélyes" (ápr.19.), hát szerintem ez borzasztó. Egy anyától mindig biztonságérzetet kell kapnia egy babának.
Szóval szerintem a legfontosabb, hogy következetes legyen az ember, és ez a legnehezebb. Hiszen a mi hangulatunk sem egyforma, így néha bírjuk, néha falra mászunk ugyanattól a magatartástól.
Pocok, a gyümilé nálunk a kenyér... Ha nagyon muszáj valamit ügyintézni, jön a kenyércsali... Ez mûködik. Játszótéren még nem próbáltam. Lehet, hogy egy malacom lesz??
Még egy kérdés: nálatok mennyire játszott önállóan egy 15hónapos baba? Már akinek ennyi idõs a pemetéje. Az enyém képes egy órát is a lábamon csüngeni, ha olvasnék, interneteznék. Elmegyünk játékot keresni, 2 perc málva már ott kuksol. Jó esetben nem visít, csak cibálja a könyvem, ruhám.
helló
zazi
A lányom megtanulta hogyan tud felmászni a nagyok (azaz a felnõtt)székére. Sõt már azt is tudja, ha a széket a megfelelõ célhoz tolja és felmászik rá, akkor eléri a kiszemlt célt.
És persze jön az asztalra mászás, ez a legveszélytelenebb, mert már nem tárolok semmi érdekeset az asztalon, viszont imádja nézni ahogy fõzõk.
És odatolja a konyhszéket feláll rá, és õ is fõzni akar. Belenéz minden edénybe, a múltkor fakanállal való kvargatáson kaptam, pedig már nem hagyom egyedül ha lehet, sõt mindent a beslõ lángon fõzök, nyeles edények elfelejtve, nehogy magára borítson a kis lüke egy adag forró vizet.
ilyenkor mit tegyek? ez nem hiszti hogy büntessem, nagyon kedvesen és csacsogva jön mászik, nézeget. mondom neki nem szabad stb. elviszem a széket, a köv. percben már megint tolja mászik nézeget. Képtelenség bármit is csinálni. A járókát a konyha mérete miatt nem tudom kihozni.
Ezért a "bûnért" nem rakhatom ágyba nem küldhetem a szobába gondolkodni, nem mosdathatom. Ráadásul ez a veszélytelennek tûnõ érdeklõdés nagyon veszélyes lehet mert megégetheti magát + magára boríthat valamit amivel leforrázza magát.
És mindezek mellett ha látnátok milyen élvezettel próbálja kavarni az üres teflonedényben a levegõt! Nem marad a földön a saját kis konyhai cuccaival, az etetõszékben egy darabig megül, mert onnan is lát valamit, de már ki tud belõle jönni, és ráül az etetõtálcára, és inkább akkor leveszem mielõtt lepottyan .
Ha erre tudtok megoldást, írjatok!!!
És persze jön az asztalra mászás, ez a legveszélytelenebb, mert már nem tárolok semmi érdekeset az asztalon, viszont imádja nézni ahogy fõzõk.
És odatolja a konyhszéket feláll rá, és õ is fõzni akar. Belenéz minden edénybe, a múltkor fakanállal való kvargatáson kaptam, pedig már nem hagyom egyedül ha lehet, sõt mindent a beslõ lángon fõzök, nyeles edények elfelejtve, nehogy magára borítson a kis lüke egy adag forró vizet.
ilyenkor mit tegyek? ez nem hiszti hogy büntessem, nagyon kedvesen és csacsogva jön mászik, nézeget. mondom neki nem szabad stb. elviszem a széket, a köv. percben már megint tolja mászik nézeget. Képtelenség bármit is csinálni. A járókát a konyha mérete miatt nem tudom kihozni.
Ezért a "bûnért" nem rakhatom ágyba nem küldhetem a szobába gondolkodni, nem mosdathatom. Ráadásul ez a veszélytelennek tûnõ érdeklõdés nagyon veszélyes lehet mert megégetheti magát + magára boríthat valamit amivel leforrázza magát.
És mindezek mellett ha látnátok milyen élvezettel próbálja kavarni az üres teflonedényben a levegõt! Nem marad a földön a saját kis konyhai cuccaival, az etetõszékben egy darabig megül, mert onnan is lát valamit, de már ki tud belõle jönni, és ráül az etetõtálcára, és inkább akkor leveszem mielõtt lepottyan .
Ha erre tudtok megoldást, írjatok!!!
Ira!
Csak gratulálni tudok Neked! Mennyi idõs a lánykád? Szerintem ennél jobban nem lehet és nem kell óvnod: ott vagy , figyeled, belsõ lángot használsz, no nyelesedény. Az meg hogy 3x annyi ideig tart a fõzés, na bumm... Viszont lesz egy értelmes, érdeklõdõ, frusztrációktól mentes bizalomteli lányod.
Üdv
Zazi
Csak gratulálni tudok Neked! Mennyi idõs a lánykád? Szerintem ennél jobban nem lehet és nem kell óvnod: ott vagy , figyeled, belsõ lángot használsz, no nyelesedény. Az meg hogy 3x annyi ideig tart a fõzés, na bumm... Viszont lesz egy értelmes, érdeklõdõ, frusztrációktól mentes bizalomteli lányod.
Üdv
Zazi
Sziasztok Anyukák!
Nálunk a "menj a szobádba hisztizni (és gondolkodj)" most, 19 hónaposan többnyire mûködik. Remélem így is marad
Nálam a 15 hónapos Zsófi egyáltalán nem játszott egyedül. Sõt, most 19 hónaposan sem nagyon. (És ez állítólag- pszichológus írta a Rendelõben- normális).
A "saját fejét verõs" dologgal kapcsolatosan írtam egy helyet a Rendelõben talált írásokból. Elég szívfájdító lehet (nálunk szerencsére nincs ilyen). Nem túl sok a gyakorlati tanács, de idézet a pszichológustól:
"figyelje meg, milyen helyzetekben jön elõ a durvasága. Mit akar elérni, amikor ezekhez az eszközökhöz folyamodik? Eredményes szokott lenni, ha megfogják a kicsi kezét, amikor ütni készül és megkérdezik, hogy mit akar. Mutassa meg –vagy mondja el -, mit szeretne. Ha megmutatta és teljesíthetõ a kérése mondja el, hogyan kell kérnie, ha szeretné megkapni. Mutasson neki olyan módszert is, amivel kifejezheti a környezete számára is elfogadható módon az indulatát. Pl. toppantson. Csak akkor teljesítsék a kérését, ha a megfelelõ módon kéri, akkor azonban mindig. Amennyiben a kérése nem teljesíthetõ, ezt azonnal közöljék vele, s ha lehetõség van rá, kínáljanak helyette valami mást, de ez nem feltétlenül szükséges Pl. csoki helyett almát vagy kekszet.
Amikor saját magát bántja, akkor is mutassanak neki más módot, ahogy az indulatát levezetheti."
Áfonya, átküldenéd nekem is a dühroham kezelését, ha nem nagy gond neked? (Most még tudom kezelni a hisztiket, de azért olvasgatnék...)
Bébé, és Zazi,
Szerintem Bébé értette helyesen amiket elõzõleg írtam. Nem nem létezõ dolgokkal ijeszegetem a gyerekem, hanem ahogy Bébé írta a saját tettének egyenes, velejáró és veszélyes következményeivel.
És Zazi kicsit furán ragadtál ki a levelembõl. Én is idézek mégegyszer a sajátomból:
>> Zsófi amikor felmászott valahova, mindig mondtam neki, hogy "vigyázz, óvatosan, ne ugrálj, mert leesel". És ezzel együtt megtanítottam neki a LEESEL fogalmát. Mikor a közelben voltam, egy picit ráijesztettem, (mondtam hogy "jaj") nem úgy, hogy levegõt se kapjon, és ezzel egyidõbe picit löktem rajta egyet, (úgy hogy ne vegye észre pl. egykézzel a háta felõl). Természetesen le sem esett volna, de kaptam a gyerek után két kézzel, és magyaráztam neki, hogy "majdnem leestél, majdnem megütötted magad." <<
Vagyis a gyerek, ha sokáig elnézem ezeket a "mutatványokat" vagy "leinvitálom" onnan egyszer csak tényleg leesett volna. (Mert abban az idõben nem érdekelte semmi olyan, hogy "szabad-nem szabad")
És kicsit ferdíted a dolgokat, amikor azt írtad, hogy "erre ne legyek büszke".... Mikor ha olvastad volna: ezt írtam "Legalább 2 hónapig én is ki voltam borulva, hogy mit mûvelek a gyerekkel".
De tulajdonképpen nem érdekes, hogy ezért elítél-e valaki, vagy trendi-e. Én, (veled ellentétben Zazi) minden elvet feladok, ha azzal a gyerekem koponyatöréstõl óvhatom meg.
Nálunk a "menj a szobádba hisztizni (és gondolkodj)" most, 19 hónaposan többnyire mûködik. Remélem így is marad
Nálam a 15 hónapos Zsófi egyáltalán nem játszott egyedül. Sõt, most 19 hónaposan sem nagyon. (És ez állítólag- pszichológus írta a Rendelõben- normális).
A "saját fejét verõs" dologgal kapcsolatosan írtam egy helyet a Rendelõben talált írásokból. Elég szívfájdító lehet (nálunk szerencsére nincs ilyen). Nem túl sok a gyakorlati tanács, de idézet a pszichológustól:
"figyelje meg, milyen helyzetekben jön elõ a durvasága. Mit akar elérni, amikor ezekhez az eszközökhöz folyamodik? Eredményes szokott lenni, ha megfogják a kicsi kezét, amikor ütni készül és megkérdezik, hogy mit akar. Mutassa meg –vagy mondja el -, mit szeretne. Ha megmutatta és teljesíthetõ a kérése mondja el, hogyan kell kérnie, ha szeretné megkapni. Mutasson neki olyan módszert is, amivel kifejezheti a környezete számára is elfogadható módon az indulatát. Pl. toppantson. Csak akkor teljesítsék a kérését, ha a megfelelõ módon kéri, akkor azonban mindig. Amennyiben a kérése nem teljesíthetõ, ezt azonnal közöljék vele, s ha lehetõség van rá, kínáljanak helyette valami mást, de ez nem feltétlenül szükséges Pl. csoki helyett almát vagy kekszet.
Amikor saját magát bántja, akkor is mutassanak neki más módot, ahogy az indulatát levezetheti."
Áfonya, átküldenéd nekem is a dühroham kezelését, ha nem nagy gond neked? (Most még tudom kezelni a hisztiket, de azért olvasgatnék...)
Bébé, és Zazi,
Szerintem Bébé értette helyesen amiket elõzõleg írtam. Nem nem létezõ dolgokkal ijeszegetem a gyerekem, hanem ahogy Bébé írta a saját tettének egyenes, velejáró és veszélyes következményeivel.
És Zazi kicsit furán ragadtál ki a levelembõl. Én is idézek mégegyszer a sajátomból:
>> Zsófi amikor felmászott valahova, mindig mondtam neki, hogy "vigyázz, óvatosan, ne ugrálj, mert leesel". És ezzel együtt megtanítottam neki a LEESEL fogalmát. Mikor a közelben voltam, egy picit ráijesztettem, (mondtam hogy "jaj") nem úgy, hogy levegõt se kapjon, és ezzel egyidõbe picit löktem rajta egyet, (úgy hogy ne vegye észre pl. egykézzel a háta felõl). Természetesen le sem esett volna, de kaptam a gyerek után két kézzel, és magyaráztam neki, hogy "majdnem leestél, majdnem megütötted magad." <<
Vagyis a gyerek, ha sokáig elnézem ezeket a "mutatványokat" vagy "leinvitálom" onnan egyszer csak tényleg leesett volna. (Mert abban az idõben nem érdekelte semmi olyan, hogy "szabad-nem szabad")
És kicsit ferdíted a dolgokat, amikor azt írtad, hogy "erre ne legyek büszke".... Mikor ha olvastad volna: ezt írtam "Legalább 2 hónapig én is ki voltam borulva, hogy mit mûvelek a gyerekkel".
De tulajdonképpen nem érdekes, hogy ezért elítél-e valaki, vagy trendi-e. Én, (veled ellentétben Zazi) minden elvet feladok, ha azzal a gyerekem koponyatöréstõl óvhatom meg.
Lilla, ha olvasod feljebb, én írtam, hogy nem árt néha, ha látja a tettei következményét. Pl. ha valami helytelent tesz, akkor az nekem nem tetszik, ezért valami történik. Adott esetben "bemegy a szobájába és gondolkodik". Ehhez szerintem legalább 3 éves gyerek kell. De minimum az hogy beszéljem, hiszen ez a fogalmi gondolkodás egyik megnzilvánulása. Nem ragoztam az idézetet, a lényeg, hogy az "ezzel egyidõben picit löktem rajta egyet, (úgy hogy ne vegye észre pl. egykézzel a háta felõl" módszer számomra rendkívül kérdéses (enyhén fogalmaztam). Ez természetesen az én véleményem. Lehet hivatkozni a koponyatörésre, ez tényleg rendkívül meggyõzõ, de biztos, hogy vannak ennél CÉLRAvezetõbb ÉS egyben korrektebb megoldások is.Isten ments, hogy egy kisbaba bármilyen sérülést szerezzen, de a lelki sérülések UGYANOLYAN fontosak. És nem mondhatom neki majd tizenévesen, hogy csak a Te javadat akartam...
Egyébként pedig mivel Te voltál a vitaindító, -és ezzel a stílussal adtál egy hangnemet a topic-hoz-, gondoltam én meg képviselek egy másmilyet.
Egyébként pedig mivel Te voltál a vitaindító, -és ezzel a stílussal adtál egy hangnemet a topic-hoz-, gondoltam én meg képviselek egy másmilyet.
...megszakadt.
Szóval távolról sem tartom az én nevelési módszereimet (ha van ilyen) tökéletesnek. Sõt pont az tetszett ebben a topic-ban, hogy õszinte és gyakorlatias. Az én agyamat is elfutja idõnként a vörös pára, de ha meggondoltlanul rákiabálok vagy berámolom az ágyába, egy perc múlva lemegy a dühöm és saját magamra haragszom, hogy ez volt az eszköz.
Úgyhogy nem bántani akartalak, csak szerintem ezek a mellékvágányok,nem lehetnek a nevelés általános és fõleg jóváhagyott módszerei. Legalább a lelkiismeretünk bánja, ha már igazságtalanok voltunk.
Ira, Pocok,
Tetszett, amit írtatok! Nálunk most a játszótéren megy a húzd-meg-ereszd-meg. Ugyanis imádja a tócsákat, csapokat... Az emberek meg eléggé néznek, ha egy baba ül a pocsolyában és kacag. Micsoda szülõ!! Hát nem könnyû. Nem egy élmény egy sárgombócot hazavinni, de feltételezem 18 éves korában már nem ezt fogja játszani.
Üdv Mindenkinek
zazi
Szóval távolról sem tartom az én nevelési módszereimet (ha van ilyen) tökéletesnek. Sõt pont az tetszett ebben a topic-ban, hogy õszinte és gyakorlatias. Az én agyamat is elfutja idõnként a vörös pára, de ha meggondoltlanul rákiabálok vagy berámolom az ágyába, egy perc múlva lemegy a dühöm és saját magamra haragszom, hogy ez volt az eszköz.
Úgyhogy nem bántani akartalak, csak szerintem ezek a mellékvágányok,nem lehetnek a nevelés általános és fõleg jóváhagyott módszerei. Legalább a lelkiismeretünk bánja, ha már igazságtalanok voltunk.
Ira, Pocok,
Tetszett, amit írtatok! Nálunk most a játszótéren megy a húzd-meg-ereszd-meg. Ugyanis imádja a tócsákat, csapokat... Az emberek meg eléggé néznek, ha egy baba ül a pocsolyában és kacag. Micsoda szülõ!! Hát nem könnyû. Nem egy élmény egy sárgombócot hazavinni, de feltételezem 18 éves korában már nem ezt fogja játszani.
Üdv Mindenkinek
zazi
A "kicsit meglököm" módszerhez én is hozzászólnék pár szót. Muszáj néha! Nálunk parketta van, amin eléggé csúszik a szék. Bence állandóan odatolta az íróasztalhoz, aztán rátámaszkodott az asztalra, a szék meg csúszott ki alóla. Nagyon megütötte volna magát, ha így leesik - nem lehet jól esni ilyen helyzetben - ezért szó szerint kihúztuk alóla a széket, hogy nehezen tudja tartani magát. Sírt, de két ilyen akció után többet nem mászott fel. Gonoszak vagyunk? Szerintem nem. Állandóan attól rettegtem, hogy ahogy elmegyek vécére, összetöri magát.
A másik hasonló dolog: volt egy idõszak, amikor állandóan csípett, de akkorát, hogy majd' megpusztultam. Mondtam, hogy fáj, de nem értette, hát egyszer megmutattam neki, hogy mi az a "fáj". Azóta nem csíp.
A másik hasonló dolog: volt egy idõszak, amikor állandóan csípett, de akkorát, hogy majd' megpusztultam. Mondtam, hogy fáj, de nem értette, hát egyszer megmutattam neki, hogy mi az a "fáj". Azóta nem csíp.
Sziasztok
Nálunk meg képzeljétek pofozkodás volt (persze egyoldalú). Kaptam egy pofont, mondtam fáj. Legközelebb pofon csattan, mondom, nagyon fáj. Következõnél leraktam szó nélkül a földre. Pofon csattan. Visszaszeretgettem, hogy az mennyivel jobb. Azóta: kapok egy pofont, rögtön utána átölelget és megvigasztal.
Erre mit lehet lépni??
Zazi
Nálunk meg képzeljétek pofozkodás volt (persze egyoldalú). Kaptam egy pofont, mondtam fáj. Legközelebb pofon csattan, mondom, nagyon fáj. Következõnél leraktam szó nélkül a földre. Pofon csattan. Visszaszeretgettem, hogy az mennyivel jobb. Azóta: kapok egy pofont, rögtön utána átölelget és megvigasztal.
Erre mit lehet lépni??
Zazi
Lilla és Zazi! A férjem - a trendi elvek ismerete hiányában - pont úgy próbálta a gyereket az ágyról való fejesugrásról lebeszélni, mint Lilla. Én nem látom, hogy az apjába vetett bizalma megrendült volna, sõt, kezdek rá féltékeny lenni , továbbá azóta ügyesen mászik le popóval elõre. Zazi, milyen ennél " CÉLRAvezetõbb ÉS egyben korrektebb megoldások"-at ismersz? Komolyan kérdezem, mert eddig Lilláé volt az egyetlen gyakorlati tanács (elnézést, ha nem olvastam elég alaposan!), és, mint magad is írod, ilyen korú gyerekekkel (az enyém 1 éves) még nemigen lehet dolgokat megbeszélni. A "megbeszélés" eredménye nálunk az, hogy a kölök lekapja a sarokvédõt a sarokról, diadalmasan kurjongat, hogy felhívja a figyelmünket, elkövette azt a komoly tettet, amiért mindig olyan mókás szigorú képet szoktunk vágni és hosszasan dumálunk neki, aztán a sarokvédõ hûlt helyére mutatva nevetve mondja: "Jaj"! Ez minden alkalommal lezajlik, ha a sarokvédõ közelébe kerülünk.
A "figyelem és követem" módszer nem mindig mûködik. Az egyik, hogy nem mindig tudsz ott lenni, a másik, hogy nálunk pl. az eddigi három (nem komoly) sérülését úgy szedte össze a gyerek, hogy közben ott voltam mögötte, és figyeltem, mit csinál! Egyszerûen nincsenek olyan reflexeim, hogy még azelõtt elkapjam, mielõtt õ megérkezik a veszélyes élre/sarokra/stb.
- pont úgy próbálta a gyereket az ágyról való fejesugrásról lebeszélni, mint Lilla. Én nem látom, hogy az apjába vetett bizalma megrendült volna, sõt, kezdek rá féltékeny lenni , továbbá azóta ügyesen mászik le popóval elõre. Zazi, milyen ennél " CÉLRAvezetõbb ÉS egyben korrektebb megoldások"-at ismersz? Komolyan kérdezem, mert eddig Lilláé volt az egyetlen gyakorlati tanács (elnézést, ha nem olvastam elég alaposan!), és, mint magad is írod, ilyen korú gyerekekkel (az enyém 1 éves) még nemigen lehet dolgokat megbeszélni. A "megbeszélés" eredménye nálunk az, hogy a kölök lekapja a sarokvédõt a sarokról, diadalmasan kurjongat, hogy felhívja a figyelmünket, elkövette azt a komoly tettet, amiért mindig olyan mókás szigorú képet szoktunk vágni és hosszasan dumálunk neki, aztán a sarokvédõ hûlt helyére mutatva nevetve mondja: "Jaj"! Ez minden alkalommal lezajlik, ha a sarokvédõ közelébe kerülünk. A "figyelem és követem" módszer nem mindig mûködik. Az egyik, hogy nem mindig tudsz ott lenni, a másik, hogy nálunk pl. az eddigi három (nem komoly) sérülését úgy szedte össze a gyerek, hogy közben ott voltam mögötte, és figyeltem, mit csinál! Egyszerûen nincsenek olyan reflexeim, hogy még azelõtt elkapjam, mielõtt õ megérkezik a veszélyes élre/sarokra/stb.
SZiasztok, én a játszótéri "koszos kismalac"-ra a következõ megoldást találtam:
a játszóéren nagyjából azt csinál amit akar, ha homokozik akkor szórhatja a homokot, leülhet a fûbe. Na jó mondjuk sarazni sokáig nem hagyom, de azért egy átlagos séta után is meglehetõsen koszos , lesz a póló, miután sikerült az összes pincerácsot és társait összefogdozni.
Szóval, amikor már mennék haza akkor õ már fáradt beteszem a kocsiba és lecserélem a pólót.
és így mégsem olyan ciki a nagyon koszos ruha. Mert szó szó kisgyerek és ezt sokan megértik, de azt szeretném ha megszokná, bizonyos helyeken lehet bozonyos dolgokat csinálni valahol meg nem, és valahol lehet koszosnak lenni, de valahol meg nem.
Nem tudom sikerül-e, de eddig mûködik.
a játszóéren nagyjából azt csinál amit akar, ha homokozik akkor szórhatja a homokot, leülhet a fûbe. Na jó mondjuk sarazni sokáig nem hagyom, de azért egy átlagos séta után is meglehetõsen koszos , lesz a póló, miután sikerült az összes pincerácsot és társait összefogdozni.
Szóval, amikor már mennék haza akkor õ már fáradt beteszem a kocsiba és lecserélem a pólót.
és így mégsem olyan ciki a nagyon koszos ruha. Mert szó szó kisgyerek és ezt sokan megértik, de azt szeretném ha megszokná, bizonyos helyeken lehet bozonyos dolgokat csinálni valahol meg nem, és valahol lehet koszosnak lenni, de valahol meg nem.
Nem tudom sikerül-e, de eddig mûködik.
Kedves Méri, Lilla
Szóval én azt írtam, hogy szerintem vannak ennél CÉLRAvezetõbb és korrektebb módszerek. És nem azt, hogy TUDOK ennél célravezetõbb.....módszereket. Ezért is próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Mert én is gyakran érzek tehetetlenséget, csak a meglökõs taktikát meg nem tudom csinálni.
Egyébiránt éppen az ágyról leeséses dologhoz: most 15 hónapos, eddig rendre fejjel indult neki, kész frászban tartva minket, én meg mindig ott voltam és mondogattam. Úgy kb. két hete nyugodtan ott lehet hagyni, mert szépen popsival jön le... Ez bejött. 3 hónapig mondogattam és figyeltem. Persze nehéz kivárni, és most is vannak hajmeresztõ dolgok, aminél nem tudom, hogy lenne a helyes, de majd csak "megússzuk" (pl. az elbambul, és háttal lefordulást).
Sziasztok,
Zazi
Szóval én azt írtam, hogy szerintem vannak ennél CÉLRAvezetõbb és korrektebb módszerek. És nem azt, hogy TUDOK ennél célravezetõbb.....módszereket. Ezért is próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Mert én is gyakran érzek tehetetlenséget, csak a meglökõs taktikát meg nem tudom csinálni.
Egyébiránt éppen az ágyról leeséses dologhoz: most 15 hónapos, eddig rendre fejjel indult neki, kész frászban tartva minket, én meg mindig ott voltam és mondogattam. Úgy kb. két hete nyugodtan ott lehet hagyni, mert szépen popsival jön le... Ez bejött. 3 hónapig mondogattam és figyeltem. Persze nehéz kivárni, és most is vannak hajmeresztõ dolgok, aminél nem tudom, hogy lenne a helyes, de majd csak "megússzuk" (pl. az elbambul, és háttal lefordulást).
Sziasztok,
Zazi
Kedves Zazi,
Részemrõl egyáltalán nincs harag ! És tényleg örülök, hogy nálatok jobban mûködött a "pre-dackorszak" kezelése.
A mi példánkat csak azért írtam le, hogy más tanuljon belõle. Sajnos néha nálam is elszakadt a cérna. (És más ezt ne kövesse, hanem tartson ki, míg elmúlik ez az idõszak). És jó LETT VOLNA ha én is tanultam volna más példájából, tudtam volna, hogy ez miért van, és meddig tart, és hogy lehet kezelni.
Mindenkinek,
Ezért is olvasgatok a Rendelõben (és más könyvekben is) és próbálok gyakorlati tanácsokat összeszedni nektek, anyukák.
Üdv, Lilla
Részemrõl egyáltalán nincs harag ! És tényleg örülök, hogy nálatok jobban mûködött a "pre-dackorszak" kezelése.
A mi példánkat csak azért írtam le, hogy más tanuljon belõle. Sajnos néha nálam is elszakadt a cérna. (És más ezt ne kövesse, hanem tartson ki, míg elmúlik ez az idõszak). És jó LETT VOLNA ha én is tanultam volna más példájából, tudtam volna, hogy ez miért van, és meddig tart, és hogy lehet kezelni.
Mindenkinek,
Ezért is olvasgatok a Rendelõben (és más könyvekben is) és próbálok gyakorlati tanácsokat összeszedni nektek, anyukák.
Üdv, Lilla
, de vacakol az outlookunk. 
