Új privát üzeneted érkezett!

Kedves Zorkanya,
nagyon-nagyon sajnálom ami veled történt. Igazából tényleg nem lehet itt mást mondani-írni, mint hogy most próbálj magaddal-magatokkal törődni, ez most a legfontosabb. És hülye közhely (amikor nekem mondták, legszívesebben a nagykést vágtam volna az illetőbe), de igaz: az idő mindent megold. Remélem, minél előbb rendeződik körülötted-veled minden, és minden rendben lesz!!
üdvüzlettel
Zsóka
Zsóka
 


Kedves Zorkanya!
Remélem nem bántalak meg azzal, amit írok, de szerintem ezeket majdnem minden anyós megcsinálja (ezért szídjuk őket) - óriási tisztelet a kivételnek. Az enyém is ilyen, de kénytelen vagyok megszokni, mert egy házban élünk velük. A fura az számomra, hogy a férjed nem áll ki melletted. Kivel is állt ott az oltár előtt? Milyen fogadalmakat is tett? Hát ebben viszont szerencsém van, az enyém rosszabbul viseli el a saját anyját, mint én.
Kívánom, hogy a Te férjed is észhez térjen, és akkor elviselhető egy ilyen anyós is!
Üdv: Bobo
Bobo
 


Sziasztok!

Képzeljétek a hétvégén teljesen kiborultam az anyósomtól, pedig próbálom az ő szemével is nézni a dolgokat. Azt mondja, hogy ő semmibe nem szól bele, de azért sikerül neki kijelentéseket tenni, hogy pl. sapkát kell adni agyerekre(24 fok volt) stb. Ezek az apró dolgok már elenyészőek...
Pénteken voltunk náluk. Bogi baba aznap kicsit nyügös volt, mielött elindultunk. Mikor odaértünk meg akartam szoptatni, de elég hamar abbahagyta és sírt. Ez nála igen szokatlan, mivel imád enni és 20-30 percet szokott is 4-szer naponta.Anyósom jött és kikapta a gyereket a kezemből, hogy ő majd megvígasztalja. Kicsit késöbb el kellett mennem és ott hagytam nála egy kis időre Bogit.Mikor visszaértem Bogi aludt és ott volt náluk a férjem egyik unokanővére (überokos).Meglepődve léptem be, mert Bogi nem szokott ilyenkor aludni. Lenézően anyit mondtak, hogy náluk egyátalán nem volt nyügös és nem is sírt. Ezt olyan hangsúllyal, hogy lám én milyen egy rossz anya vagyok.A következő szopi közben is el kezdett sírni Bogi, erre mindketten mondogatni kezdték, hogy hát igen már mást kéne adni a gyereknek,mert kevés a tej. Ezt hajtogatták,hiába mondtam, hogy ömlik a tej. Erre az volt a válasz, ogy neki is csöpögött annakidején, mégse volt elég.De ha eddig elég volt, sőt azóta is...
Miért bántja őket, hogy én igenis szoptatni szeretnék amíg lehet.
Bocsi a sok panaszkodást.Még tudnám folytatni, de így talán nem is tünik olyan felháborítónak,mint átélni az egészet.

Üdv.mindenkinek:Sissy
Sissy
 

 
 

Kedves Sissy !

Teljesen megertem az elkeseresedet anyosodekkal
szemben. Viszont had mondjak valamit ( ha az
o partjukra is szol!) Sophie ( aki most 7esfel
honapos ) aug.vegeig ( akkor 6 volt ) szinte
csak az en tejemen elt ( nekem is omlott mindig!)
Ejjelente 4x 5x felkelt mar ! Rajottem hogy
ez nem eleg ! Azota mar kap mindent 4 x eszik
egy nap + 3x szopik es sokkal nyugodtabb !
Vannak olyan babak akik maguk dontik el hogy
mar MAS IS KELL ! Lehet hogy Boginak is
tenyleg szuksege van mas kajcsira is ?!
Na persze ez nem mond vedelmet anyosodek viselkedesere ! A legjobb ha egyik fulon be
masikon ki !
Szia,Csilla
Csilla
 


Kedves Lányok!

Szerencsére nekem nincsenek rossz anyós-élményeim. Csak olvasom a Tiéteket és szörnyülködök, hogy létezik ilyen.
Itt nem is lehet tanácsot adni. A helyetekben én igen nagyon kerülném a személyes találkozást, ha pedig nagyon-nagyon jó passzban lennék, felhívnám telefonon és egy 'hogy-van-anyuka?" bájcsevelyt kezdeményeznék. Persze felvértezett lélekkel, mosolygó faarccal. Esetleg telefonos tanácsot kérnék valamiről, hogy azt érezze fontos a véleménye...
Valahogy mindenkit meg lehet szelídíteni!
Ne legyetek elkeseredve, főleg, ha tudjátok, hogy nektek van igazatok!
Az már nehéz eset, ha a párotok nem mellettetek áll...

Anta
Csutak
 


Kedves Csilla!

Nem hiszem,hogy Bogi "mást is" szeretne már enni, főleg nem tápszert. Gyümilevet már iszik naponta,ami igen jól esik neki. Ő 4-szer szopizik napközben és 2-szer iszik gyümilét. Az éjszakákat mindig végigalussza. A szopizásokat mindig élvezi és utánna jó kedélyü,mosolygós. Lehet, hogy a feszült légkör miatt nem akart a hétvégén enni.
Szerencsémre a párom mellém áll ha épp ott van mikor "kell".
Üdv.:Sissy
Sissy
 


Sziasztok Lányok!

Olvasgattam itt a panaszokat anyósügyben, és vágyat éreztem rá, hogy én is elpanaszoljam a bajomat, ami jobban fáj, mintha anyósról lenne szó. Talán mégis ideillik, mert ugyanilyen problémáim vannak a saját apukámmal. Nagyon nehezen tudok kijönni vele még én is, a lánya, hát még a férjem...Apu utálja őt látványosan. El sem képzelhetitek, miket csinál, amikor nálunk van. Szinte megmérgezi a légkört. Engem is állandóan piszkál, pl. a gyerekek étkezési szokásai miatt. Amikor nyáron hazajött a lányom tőle, szabályosan lemázsáltatta, hogy lássam, milyen jól felhízlalta. Állandóan azt hallgatom, hogy bezzeg nála a gyerek sokkal többet evett, nem lehet hagyni, hogy csak fél szelet kenyeret egyen. Mi nem figyelünk oda a ygerekeinkre. Semmit sem fogad el, külön poharat, töröközőt hoz magának, nem engedi, hogy betegyem a mosógépbe a ruháit, inkább kézzel mossa. Ezzel azt akarja mutatni, hogy nincs szüksége rám, a segítségemre.Amit én főzök, az soha nem jó, ahogy én csinálom.Nem tartok eléggé rendet a lakásban. Annyira meg tud bántani egy-egy elejtett szóval, hogy erőt kell vennem magamon, hogy néha felhívjam, fizikai rosszullét környékez, hogy vajon mmost mit talál ki. Nagyon messze lakik tőlünk, ezért, ha eljön, akkor 2-4 hétig is itt van. Persze egyrű lenne a megoldás, hisz ha nem hívom, nem jön. De ő az egyetlen élő nagyszülő. És itt vannak a gyerekek, akiknek szükségük van rá is. Nekünk is jól jönne a segítsége néha, ezért tűrünk sokat. Néha borulok ki csak, ilyenkor, ha valamiben elmondom a véleményemet, évekig emlegeti, mint személyes sértést, és persze bárhogy fogalmazok, félremagyarázza.

Nagy bánatom ez nekem, hisz a saját édesapámról van szó.

Trixy
Trixy
 


Kedves Trixy!

Nagyon szomorú dolgokról írtál! Nehéz lehet elfogadni, hogy ennyire visszautasítja a szeretetedet és vágyódásodat. Azt hiszem nincs más választásod, mint elfogadni olyannak amilyen. Nem tartom valószínűnek, hogy meg fog változni. Vértezd fel magad a sértései ellen, hagyj rá mindent, amit lehet.
Azt írtad, nem fogadja el a segítségedet, de ő sokat segít (vagy félreértettem?) Ha szívesen segít, én a helyedben kicsit erre játszanék: hagy érezze, hogy pótolhotatlan, hiszen tényleg az! Hogy csak ő tud megoldani valamit úgy, ahogy azt megoldja, senki más! Ha ő rábeszéli a gyereket, hogy többet kell enni, hagy tegye, ha a gyerek tőle elfogadja (majd csak nem lesz tőle baja).
Ezek csak ötletek, nem tudok igazán tanácsot adni.
Nagyon szorítok, hogy oldódjon ez a feszültség mielőbb.

Anta
Csutak
 


Kedves Trixy!

Nagyon nehéz a helyzeted, és ezt észérvekkel, ésszerű beszélgetéssel megváltoztatni szerintem nem lehet. Másfelől, az érzelmei felől lehetne talán változtatni rajta. Tudom, hogy furcsán hangzik, de szerintem enyhülést hozhat, ha kimutatod iránta a szereteted, ragaszkodásod. Már magamon és másokon is megfigyeltem, hogy hogyha valaki, akit egyébként keményen kritizálunk pozitív viselkedést, szeretetet mutat irányunkban, akkor mi is elnézőbbek leszünk vele szemben.

Az én apukám például igen szigorú igazgató bácsi volt, én mégis kenyérre tudtam/tudom kenni, mert kimutatom iránta a szeretetem, ragaszkodásom. Ez működött a férjem apukájával szemben is, aki meg szigorú katonaember volt (vadászpilóta), a férjem soha nem is tudott közel kerülni hozzá, ami viszont nekem pillanatok alatt sikerült. Nekünk, nőknek van egy ilyen fegyverünk, a kedvességünk, közvetlenségünk, amivel még az egyébként szigorú és kemény férfiakat is az ujjunk köré tudjuk csavarni, csak a módszerre kell ráérezni. (Na, ez most nagyon számítóan hangzik, pedig nem az, szóval a lényeg, hogy ne leplezd a szereteted.)

Tudom, ha nem ilyen típus vagy, akkor nagyon nehéz közvetlennek és kedvesnek lenni, főleg azok után a sérelmek után, amiket az apukádtól eddig kaptál, de gyerekek és a jövő reményében szerintem érdemes megpróbálni. Nem azt mondom, hogy holnaptól ugorj a nyakába, apró lépésekkel, apró kedves megjegyzésekkel kezdeném én a helyedben, ami meglásd, meglepetést kelt majd benne, és elindítja a lassú változást a részéről is.

Én nagyon drukkolok neked, és bízom benne, hogy sikerülni fog!

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Sziasztok Lányok,

Először is együttérzésemet fogadhatjátok.
Az én anyósom gondozónő volt hosszú évekig.
Számtalan esetet mesélhetnék nektek,de szégyen
érzésem lenne miatta, ha bántanám Őt, hiszen
mindent a jóindulat jegyében tesz, és tényleg
szereti az unokáját. Nálunk még Dorka szülinapi
zsurján is át kellett öltöztetni szegény kislányt, mert nem tetszett a ruha amiben volt.
No, ez milyen? A főzeléket pl. tápszerrel kellenne dúsitani, a rántott húst fedő alatt sütni, a gyereknek 5 hónaposan pohárból inni, a
küszöb felé nem engedni, kisasztalt venni a szobájába, és egy csecsemőnek hófehér , habos, csipkés pucelláriádéban kell pompázni.

De már szerencsére a javát elfelejtettem és Dorka még csak egy éves, mi lesz még?

kitartást Lányok,

ui: én annyira bediliztem az elején, hogy saját magammal kiabáltam, mert a fejemben motoszkáltak a hogyan is kéne mondatok, szóval szörnyű volt.
Sziasztok:
Mariann
Mariann
 


Sziasztok lányok!

Köszönöm az együttérzéseteket. Jó a megérzésetek, tényleg lehet hatni rá pici hízelgéssel, élek is ezen eszközökkel. Eredményeim is vannak, pl. rá tudom venni, hogy több ideig maradjon, mint szeretne. De azért mégis fájnak a különböző bíráló megjegyzései, persze igyekszem nem mutatni, de azért nagyon rosszul esik. Bírni kell a gyerekek miatt.

Trixy
Trixy
 


Kedves Trixy!

És ha szelíden (nem vádlóan!) elmondanád neki, hogy "apa, amit mondtál, az nagyon rosszul esett, mert....", az nem használna? De csak akkor alkalmazható, ha tényleg nem ingerülten és vádlóan közlöd vele, hogy megbántott, hanem higgadtan, nyugodtan, és jóindulattal. Lehet, hogy ő nem is veszi észre, hogy megbánt, benned meg gyűlik a keserűség.

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Sziasztok!
Keresek olyanokat, akiknek szintén gondot okoz az anyós. lehetetlenné teszi az életet, vissza akarja kapni az egyetlen kisfiát, meg ilyenek. Valakivel beszélnem kell, hogy mit csináljak.

Ugye nem vagyok egyedül?
monika
 


KOnkrétan: hogyan akarja visszakapni a kisfiát?
Mari
Névtelen
 


Mónika! Meg akarja mutatni, hogy Ő tudja csak mi jó a fiának és hogy Te nem vagy rendes felesége meg jobbat érdemel, meg ilyesmi??
Névtelen
 


Szia Móni!

Az én anyósom is egy hárpia,mindig mindenben talál hibát,örökösen rámszól;nem jól csinálom a kakaót,nem jól pelenkázok,rosszul főzök és még sorolhatnám ,gyakorlatilag mindenbe beleköt,még az sem tetszik neki,hogy a kissebbik unokája rám hasonlít jobban .Az elején próbáltam kedves lenni,de mára már belefásultam,egyszerűen nem beszélgetek vele,elengedem a fülem mellet a hülyeségeit.Remélem sosem leszek ilyen .
Kitartás.
És a férjed mit szól a dologhoz?
Üdv Mona
Névtelen
 


Kedveseim,
az enyém rosszabb. Nyíltan semmit nem mond, hogy ez vagy az (szerinte) nem jó, visdzont PÉLDABESZÉDEKET mond. Nálunk a sógornõmet beszéli ki, a sógoroméknál engem meg a férjem. Nyíltan, szemtõl sazembe soha semmit. Csak ezek a példabeszédek. Ááááááááááááá...... Mondjuk verte õt is az élet, de a fiai szerint is nehéz eset, mit mondjak akkor én?
(Vhol fentebb bõvebb leírás is van róla)
zsóka (zsók
 


Gyermekeim, ha aztán végül eltemetitek az anyost, annak is van hátránya: nagyon fáj a párotoknak. És a hiányt a társadnak nem tudod betölteni.
Pedig annak idején én is csapkodtam orditva ajtokat...

üdv: Zsolt
Zsolt
 


Persze Zsolt, hogyne fájna, elvégre az anyja. (A helyzet egyébként vice versa is fennáll.)
Csak tudod, a párom a mamáját ugyanúgy szidja, mint én...
Zsóka
zsóka (zsók
 


Sziasztok! Jó hetet!
Nagyon fontos lenne olyan valakivel beszélnem, aki komoly konfliktusban van-volt az anyósával.
SOS!
mónika
 


Írjál segítünk!

Nekem már sajnos nincs így látom más szögbol is a dolgot, pedig amikor volt akkor ... na de ez már a múlt.

bigacsiga Kata
bigacsiga
 


Kedves Mónika,

Én elég komoly konfliktusban voltam anyósommal ( tényleg borzasztó volt ) ráadásul akkor még egy lakásban laktunk. A helyzet azóta megoldódott nem mondom, hogy szeretem ( sose fogom ), de becsülöm
és komolyan néha elfog a szégyen azzal kapcsolatban amit tettem vele. Szívesen leírom a történetet ha megadod az e-mail cimed, de közszemlére nem teszem.

Bóbita
bóbita (bób
 


Szia Bóbita!
Itt az e-mailom, várom a tanulságos törtánetet!
monika
 


Kedves csevegõk!

Senkit sem szeretnék megsérteni a mondandómmal. Mónika=az RTL Klub Mónika c. "mûsorának" Mónikájával, amit valamely 0"érthetetlen" oknál fogva elfelejtett közölni velünk.
Névtelen
 


Bocs, tv elmaradott vagyok. Ebbõl mi a tanulság? (nekem gõzöm nincs a mûsorról)
Ildi
Pethes Ildikó
 


És mit akar?Valóban problémája van ,vagy a műsorába keres témát?
Névtelen
 


Szvsz ha a mûsorába keres témát, miért ne, hisz ahhoz elõbb úgyis engedélyt KELL kérnie. (személyiségi jogok!!) Hol keresne ha nem egy gyerekneveléssel, családdal foglalkozó honlapon??
Ha pedig nem õ az, akkor kedves névtelen, ne kukacoskodj.
üdv
Zsóka
zsóka (zsók
 


Mi az esküvőt tervezzük, és a jövendöbeli anyósom ahol csak tud keresztbe tesz nekünk. Persze a szemembe hízeleg, és úgymond nyalja a fenekem, de miután kiteszem a lábam a házából, oda döf ahol a legjobban fáj. Az esküvöi előkészületekböl sem ment még semmi simán.Nem vagyok egy veszekedős tipus,és nem akarok vele az esküvő előtt összeveszni, de azután azt hiszem elkerülhetetlen. Egy mennyaszonynak boldognak kellene lennie, de neki köszönhetően már alig várom hogy az esküvő után legyünk...
Névtelen
 


kedves nevtelen !

Ne idegesitsd magad nem eri meg az eskuvo az egyik legszebb es legfontosabb nap az eletedben es utolag visszagondolva hamar eltellik felesleges siettetni.. es ez a nap csak rolad es a parodrol szol, ne hagyd hogy elrontsak..
Az en anyosam az eskuvo elott felrehivta a fiat es megkerdezte tole hogy nem gondolta-e meg magat meg most se keso..
Igaz 1 eve nem voltam naluk mert amit csinalnak az nem az en ertekrendszeremnek felel meg, de teny ok neveltek fel a ferjemet. Megtagadni oket nem lehet de persze nyalni-falni se kell.
nevtelen 2
Névtelen
 


Sziasztok Lányok,

Már csütörtök óta gondolkodom írjak-e a problémámról! Végigolvasván a topicot arra a következtetésre jutottam, hogy leírom a szerdán megtörtént esetet.
Anyósommal viszonyunk már átlagos, hisz már nem lakunk együtt. Főleg ekkor fordultak elö problémák, de kisebb-nagyobb viták folytán megoldódtak a dolgok. Én tudom milyen ö, ö pedig tudja milyen vagyok én. Mivel alapjában véve teljesen más a természetünk, ebböl adódnak a problémák. Hiába ismerjük egymást és én már személy szerint inkább viselkedem elnézöen vele szemben (hisz felfogom, hogy én az Ö unokáit is nevelem, ráadásul mindkét gyerekem rá hasonlít és egyáltalán nem bánom ) mindig tesz valamit, amivel feldühit. Nem tudom miért csinálja, ismeri a nevelési elveinket (nem csak az enyéim, a férjem is igy gondolkodik), látszólag elfogadja, de mikor nem vagyok a helyszinen biztos mást csinál, mint amit kérünk töle. Mondhattok rosszindulatúnak, de szerintem dacból teszi.
Elég a bevezetöböl, hisz annyi dolgot leírtak már elöttem.
Szóval, idösebbik gyerekem, Máté - augusztusban lesz három éves - most aludt elöször anyósoméknál szerdán. ( Nem ez volt az elsö nem itthon alvása, két hete anyáméknál aludt ). Még nem szobatiszta és még szopik. Anyósom számára mindkettö érthetetlen.
Szerintem természetes, nem eröltetem a egyik dolgot sem, megpróbálom kivárni, míg mindkét dolog magoldódik ( okos emberek, akiknek én hiszek azt mondják meg fog oldódni ). Nos, ott aludt az én Mátém és csütörtökön hazajövén félt a gyerekem! Nem tudom elmondani, mit láttam rajta, de azt láttam, hogy valami nem stimmel. A legjobb szó a félelem, amit találok rá. Állandóan azt mondta, anya ne bánts ! ( Sosem verem, elveimmel ellenkezik, ráadásul au-pair is voltam, más gyerekét sosem bántottam, hát a sajátjaim mégúgysem fogom). Kezelhetetlen volt szinte (alapban nem ilyen). Kérdezgetem a Máté fiam, csak kibökte (nem rögtön, fél napba telt), a mamáék ráültették a WC-re és pisilnie KELLETT bele, de "ott sem jött" idézem az ö szavait. Ráadásul jó sokszor mondogathatták neki, hogy nem szabad ilyen nagy gyereknek szopizni, mert ezt is "elkotyogta". Félre ne értsetek, nem ez ügyben várok biztatást (szopizás, szobatisztaság). Inkább tanácstalan vagyok mit tegyek? Mondjam el, hogy borzasztóan mérges vagyok (ebböl családi balhé lenne) vagy mit tegyek. Általában nem szólok banális dolgokért fennt említett dolgok miatt. De ez szerintem nem apróság!
Ugyanakkor nem akarok botrányt és nem szeretném megint a férjemet "bántani", mert biztos rosszul esik neki. Elmondtam egyébként a férjemnek indulatoktól mentesen, hisz a gyerekünknek (biztos nem csak kitalálta, láttam a szemét) és nekem is. Azt sem szeretném, ha ö lenne a "villámhárító", mert tuti rájönnének, hogy az alapot én adtam. Akkor inkább én mondom el és rám haragudjanak, vagyok annyira felnött, hogy megtegyem, de támadásnak vennék és biztosan sértödés lenne! Ráadásul beszélgettem anyós témáról egy számomra nagyon kedves emberrel, aki azt mondta, hogy szerinte a gyerekem viszonya a nagymamájával sokkal fontosabb, mint a háborúskodás. Egyébként szerintem is, de ez most felbosszantott, szerintem ez nem egy apróság!
Egyébként azt nem hiszem, hogy anyósom bántotta volna, mert 1./ö sem szereti a gyerekeket bántani, 2./ nem tételezek fel rögtön ilyet. Inkább szavakkal "bántotta", ami talán még rosszabb.

Bóbita
Bóbita (bóbita)
 


Szia Bóbita!

Mindenképpen Te ülj le az anyósoddal és higgadtan beszéld meg vele a dolgot.
Ha nem jutsz dülore vele ne engedd ott aludni a gyereket.

bigacsiga Kata
bigacsiga
 


Más:

Ma mondott az egyik barátunk egy édes mondatot:

" a szülök és az anyós-após olyan messze lakjanak toled, hogy papaucsba ne tudjanak átjönni."


Hahahaha KépKépKépKépKép
bigacsiga
 


Szia Bóbita,
Szerintem is ülj le az anyósoddal beszélgetni, minél elõbb. És lehetõség szerint legyen ott a férjed is. És igenis mondd el, hogy borzasztóan mérges vagy, mert a gyerekednek (aki nem mellékesen az õ unokája) tett rosszat. Nyilván jót akart, de... Szvsz a Te gyerkedet Te neveled, (nem akarok senkit megsérteni, inkább úgy fogalmazok: ) az én gyerekemet én nevelem a saját legjobb tudásom és érzelmeim és tapasztalataim stb. szerint, szeretném neki a tõlem telhetõ legjobbat adni, és ebbe senki ne szóljon bele. Fõleg így kívülrõl, a hátam mögött. Mondja el nekem, ha vmi baja van, ha vmirõl azt gondolja, hogy nem jól teszem, adjon tanácsot (és ha jónak látom megfogadom, ha nem értek egyet vele, akkor rögtön másik fülemen ki). De a HÁTAM MÖGÖTT NE NEVELJE HELYETTEM A GYEREKEMET!!! Csupa "jóakaratból" sem. A jóakaratot ídézõjelbe téve pedig azért írtam, mert nem hinném hogy az adott eset jóakaratból volt. (Gondolom az õ idejében a három éves gyerek már ugye réges-rég szobatsizta volt, a szopást meg jó régen el is felejtette...). Egyszerûen nem ért egyet a te neveléseddel, és úgy gondolta, hogy majd õ helyrehozza. BOCSÁNAT HA NEM ÍGY VAN!! Nem akarok hánborúságot közted és az anyósod között. (Csak az a helyzet, hogy bár köztünk még ilyíesmi nem történt, az anyósom és köztem, mint most veletek, de állandóan azt hallgatom, hogy õ annakideján a gyerekeit így meg úgy nevelte, és hogy a fiam másfélévesen miért nem szobatiszta stb. A fiam már lassan háropm évers, és még mindig nem szobatiszta. Hál'Isatennek aez azóta nem téma).
Szóval minél elõbb beszéljétek meg, és írj, hogy mi történbt,
üdv
ZSóka
Zsóka (zsóka)
 


Sziasztok Lányok,

Köszönöm a válaszaitokat! Én is ilyesmin gondolkodtam, de jó megerösitéseket olvasni. Közben rájöttem, hogy nem lesz családi perpatvar, mert nem engedem hogy azzá legyen, abban az esetben ha "megbánást" tapasztalok. Mást már úgysem tehetek. Ottalvásról pedig egy idöre szó sem lehet!

Bóbita
Bóbita (bóbita)
 


Sziasztok!

Én eddig mindig meghúztam magam. Inkább csak majdnem felrobbantam, de nem nyitottam ki a számát. De két hete jól megmondtam a magamét az apósomnak (ordenálé módon káromkodott a gyerek elott). Na az anyósomat sem hagytam ki. Az a mániája, hogy az o fiait már két hónaposan biliztette. Jó, mi? Egy két hónapost! Amikor szoptatott a bilit a fenekük alá tette, így pelenkát spórolt. Nó és a fiuk 1 éves korukra szobatiszták lettek. Persze, mert reggel rá kellett ülni a bilire, és fel sem kellhettek kaki nélkül. Ez ám a szobatisztaság.
Ezt most elmondta a második babámnál is, hogy o megmondta a lányom is milyen késon (2,5 évesen) lett szobatiszta. (De egybol ágytiszta is lett!)
Erre megmondtam, hogy tartsa meg magának a jó ötleteit. Elegem lett a hülyeségeikbol.
Sajnos édesanyám már jó pár éve meghalt. Az o tanácsaira hallgattam volna.
Ja, anyósom javaslata a hányás-hasmenés okozta próblémáimra: igyak reggel-este pálinkát. Én még szoptatok, azonkívul utálom a szeszt.

Áh, sziasztok

Nina
Nina
 


Sziasztok!

Bigacsiga, hasonlítunk sajnos.
Anyu 12 éve halt meg, az anyósom 2 hónapja.
A kicsifiam szombaton volt 8 hónapos, s nagyon sajnálom titkon, hogy nagyszülők nélkül fog felnőni. Pedig pont az anyósommal való viszonyom miatt nem született meg korábban. 10 év kellett a kicsi megszületéséhez.
Az előző időszak rossz viszonya ellenére a szülésem után nagyon sokat segített. De az unokájával már csak fél évet élhetett.

Ki tudja, mikor cselekszünk jól ...

Én nagyszülőkkel nőttem fel, tudom mit kell majd pótolnunk a kicsifiamnak.

Piroska
Piroska
 


Szobatisztasag es anyos temaban mereszkedek hozzaszolni.
Ugye, regen mikor a szuleink voltak friss anyukak, nem volt meg pampers es tarsai. A pelenkamosas valszinu nem tartozott a legkellemesebb tennivalok koze. Persze, hogy mindenki igyekezett a pelenkas kor idejet a leheto legrovidebbre lecsokkenteni, s nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy ez esetleg nem tesz jot a gyereknek. Most ez az eldobhatos pelussal nem igy van, de ezt ok valahogy nem tudjak megerteni.
EviC
EviC
 


Na, akkor büszkén kijelentem, 30 éve, pelenkamosós korban, anyám (pedagógus) úgy adott engem nem egész 3 évesen oviba, hogy csomagolt mellém pelust, mert nem voltam megbízható. (arról nem szokott szólni a történet, hogy lényegében mikortól nem hordtam pelust, de mai fejjel amondó vagyok, ez az ovig megelõzõ nyár lehetett, és õsszel lettem 3 éves...)
Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 


Sziasztok Lanyok!

En mostanaban ritkan jovok fel ide "Hozzatok", de most nekem is muszaj hozzaszolnom ehhez a temahoz.
Az en kisfiam is 2 es fel evesen lett szobatiszta, es egyben ejjel is, amit fokozatosan ertem el, kb. masfel eves koratol, amit anyosom eroltetett, en csak olyan 2 korul kezdtem volna. Ugyanez a hulyeseg, hogy draga a pelenka, meg ilyenek. De en mondtam neki, hogy meg nem erett meg ra a kisfiam, tehat nem fogom eroltetni. Aztan vegulis valahogy o is felfogta, hogy tenyleg eretlen meg a kicsi, es valahogy nem eroltette. De az is fontos, hogy finoman adjuk az "anyosok" tudtara a dolgokat! Hal Istennek nem lakunk kozel egymashoz, ugyhogy talan ez is kozrejatszott.
Kisfiam szeptemberben lesz 4 eves, es mostmar szeretnek masik babat, mert sokszor eszreveszem, hogy hianyzik a fiamnak egy teso, akivel megoszthatja az elmenyeit, meg ugy is , ha csak figyelik, nem szolnak hozza. En vagyok az, aki sokat van Vele, imadom, probalok annyit jatszani Vele, amennyit csak tudok, de amikor muszaj hazimunkat csinalnom, egyszeruen buntudatom van, hogy nem tudok Vele foglalkozni, amit viszont igenyelne. Ezzel kapcsolatban meg annyit szerettem volna mondani, hogy anyosom latja, hogy akarok masik babat, es mindig azzal jon, hogy meg raerek, nem keso, merthogy az o gyerekei kozott is 5 es fel ev volt , ugy gondolja, hogy nekem sem lehet kevesebb ido a gyerekek kozott. Hatha meg tudna, hogy nemcsak egyet, hanem kettot szeretnek. Dehat ez sokmindentol fugg, marmint a harmadik baba. Szoval o akarja eldonteni, hogy mikor optimalis a gyerek. Nem konnyu manapsag gyerekeket nevelni, ezt belatom, de viszont mi ertelme van az eletnek nelkuluk? Nekem nincs testverem, amit meg most is nehezen viselek, es bant majdnem 26 evesen.
Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszan irtam, de valahogy "kidolt" belolem.

Udvozlet Mindenkinek Noemi
Noemi
 


Ildi!

Orulok, hogy van itt vegre egy pelda, a te peldad, hogy regen sem minden gyerek lett szobatiszta 9 honapos, 1 eves, vagy nagyon keson(!)1 es fel eves koraban. Eddig en ugyanis csak ezt hallottam. Nemsokara megyunk haza a szuleimhez. Mar elore rettegek a pelenka koruli vitaktol. Mert biztosan lesznek! Nalunk ugyanis nem az anyosom a kibirhatatlan, hanem az en anyam.
EviC
EviC
 


Sziasztok!

Az jutott eszembe, mi majd milyen anyósok-anyák leszünk? Ha akkor megint nem lesz divat szoptatni, regéljük-e majd, hogy bezzeg mi...? Gyõzködjük-e õket, hogy nehogy nekiálljanak egyévesen bilire szoktatni (lehet,h goy akkor ez lesz épp a divat)?

Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 


Hat Ildi Te eleg negativan allsz, hisz ketszeresen leszel anyos noknek !!!!!!Kép Kép
(igaz ki tudja mas topicba irtad,hogy lehet hogy jon majd a 4.baba es ha azok iker-fiuk lesznek akkor mar negyszeresen leszel a halalba kivanva Kép
hat nincsenek jo kilatasaid Kép
Azert csak kitartas !!!!
Csilla
LCsilla
 


Csilla, köszi, azért ha vállalkozunk negyedikre, remélem nem dupla fiúval áld meg a a sors!
Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi
 


Sziasztok!
Nalam az apos,az aki nem birja ki,hogy ha fel evente idelatogat,ne szoljon bele az eletunkbe.Ide jon,es amikor a fia munkaban van,nekem mondja,hogy ez miert igy van,miert ugy.Meg jo,hogy csak ilyen ritkan latom.Mi lenne,ha Mo.-on laknank.Meg belegondolni sem merek.
bocs,de most nem irom ide a nevem
nevtelen
Névtelen
 


Az én anyósom arra célozgat már 1 jó ideje, hogy ö akar helyettem GYESre menni. Nem mondta még ki, de ilyeneket mond: "Úgy mennék már nyugdijba, elfáradtam, amugy is alig keresek" meg "milyen kár otthagynod azt a jó munkahelyet most, milyen jól fizettek" és a csúcs: "majd most a fiamnak kell kétszer annyit dolgoznia, hogy eltarthasson, mert az nem pénz, amit kapni fogsz, miért nem találtok ki valamit".

Az biztos, hogy a gyerekemet felügyelet nélkül nem adom a kezébe, mert tudom a páromtól, hogy mennyit verte pici korától, ezt persze már tagadja, de a rokonok is meséltek róla. Különben sem adnám másnak azt az idöt (jót se rosszat se), amit a gyermekemmel tölthetek majd.

Na mind1, most csak mosolygunk az arcába (szerintem arra vár, hogy felkérjük, na arra várhat!) gyanutlanul.
Pocok
 


Az en aposom is verte a ferjemet kiskora ota.Sot,meg az iskolaba is bement szolni a tanaroknak,hogy ha gond van a gyerekkel,csak nyugodtan ussek.Pedig a ferjem egy tok nyugis jo termeszetu ember.Na,az ilyen nagypapara hogy merje az ember rabizni a gyereket?????!!!!!!!
Nevtelen
Névtelen
 


Sziasztok!
Nálunk sem valami jó a helyzet az anyóssal. Nem nagyon tetszett neki hogy én és a férjem összeházasodunk, és amíg ez nem történt meg addig többször is kitaláltak minden félét hátha mi összeveszünk. Persze ez nem sikerült. Azóta az anyóssal valamennyire helyre jöttek a dolgok. Lehet az miatt is hogy lett kislányunk akit nagyon szeret. De folyamatosan mást csinál ő is mint amit mi kérünk tőle. Pl mondtuk neki hogy neadjon a Bettinek félliter kakaót mert nem tud menni tőle Wc re ő még is ad eki pedig ezzel a gyereknek árt. Most pedig azzal bosszantotta fel a férjemet és engem is hogy csütörtökönként őszokott vigyázni a gyerekre amíg mi elmegyünk vásárolni. Most egy kicsit később mentünk, mert mást is elkellett intézni, mikor este 8-kor mentünk a gyerekért még nem voltak otthon. Mint kiderült a játszótéren voltak, és nem is állt szándékában haza menni a gyerekkel. szerintem akár milyen jó idő van akkor sem kellene este 8 órakkor még a játszótéren lenni. A másik ami nagyon bánt: most 1 hónapos a kicsi babánk és egyáltalán nem foglalkozik vele olyan szintem hogy amikor megyünk szinte rá sem néz. Nem értem hogy lehet ilyen különbséget tenni az unokái között. Az apósom pedig egyik gyerekkel sem foglalkozik.
Szóval ilyenek az én apósom és anyósom.
Bocs hogy ilyen hosszúra sikerült.

Gabi
gabi1 (gabi1)
 


Sziasztok!
Hát elég rémisztö tud lenni egy-két anyos-apos. Nekem is érdekesen indult a dolog. Anyosom "finoman" probálta lebeszélni a fiát rólam. Pl. olyan történeteket mesélt neki, amiben az idösebb nö, fiatalabb férfi kapcsolatok tönkre mentek, merthogy szerinte ránk is ez várt; meg a házasság elötti hónapokban azzal bombázta, hogy ezzel ö "aláveti magát az én akaratomnak", stb. Ezenkivül szerintem fantasztikus esküvönk volt, mindenki el volt töle ájulva (neki is voltak jo ötletei hozzá!), de azért ö tudta sorolni, hogy mi nem volt jo benneKép Azota viszont nagyon sokat alakult a helyzet. Én tanitgatom, hogy hogy kellene a férjével bánniKép És mostmár ugy érzem, hogy ö nagyon jo anya volt(nemhiába, mégiscsak ö nevelt olyan szuper pasast nekemKép)De bevallom, azért félek. Én nem mindent ugy akarok majd csinálni, ahogy ö, de leginkabb amiatt aggodom, hogy hogy fog a babával viselkedni, ha mi nem leszünk ott, mit fog neki mondani rólunk. (Ö pl. soha nem "terhelte" a férjét a gyerekek körüli dolgokkal.) Azt már mondjuk most eldöntöttem, hogy soha nem akarok addig várni, amig felforr az agyvizem, hanem ha problémám lesz, azonnal szolni fogok, pont azért, hogy még aránylag higgadtan meg lehessen oldani. A gyerköcöknek ugyanis szerintem is nagyon nagy szükségük van a nagyszülökre. Még egy érdekesség. A férjem 26 éves, de szerintem az apja a terhességem alatt fogta fel, hogy neki van egy fia! A párom hálistennek már most igazi apukaKépÉs azt hiszem, az apja sokkal jobb nagypapa lesz, mint amilyen apuka volt.

Szile
Szile
 


Sziasztok!

Szerintetek hogyan lehet megoldani a következő helyzetet? Apósomról van szó, aki nem veti meg az alkoholt.A múltkor úgy jött hozzánk, hogy látszott rajta, hogy ivott, 5 hónapos a kislányom éppen az ölemben volt és minden áron fel akarta venni. Tiltakoztam erre-arra hivatkozva, de hatástalan maradt és elvette tőlem, én meg rettegtem ne hogy elejtse! Mit csináljak, ha megismétlődik? Van valami ötletetek?

Rea
Rea
 


Szia Rea!

Nálunk hasonló a helyzet, de sajna a saját apámmal. Én kerek-perec megmondtam neki, hogy ha iszik, nem veheti fel a gyereket. Szerintem te se hivatkozz erre-arra, mondd ki nyíltan! A gyerek érdeke is így kívánja, szerintem itt nincs helye udvariaskodásnak. Ha igazán együtt akar lenni az unokájával, meg kell tudnia megállni!
Nálunk még hasonló a helyzet a cigivel. Apámra állandóan rá kell szólnom, hogy a gyerek mellett ennek nincs helye. Amikor terhes voltam, és még náluk laktunk, minden további nélkül rágyújtott mellettem, nem érdekelte, hogy majd' hányok a szagától és hogy az unokája egészsége is bánhatja... Most már ebben is sokkal erőszakosabb vagyok. És nem bánom!

Hajrá, és erőt hozzá!

Puszi:

Dia
Dia
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet: