Sziasztok!
Én amondó vagyok, hogy egy ittas embernek semmi keresnivalója a gyerek mellett-különösen nem az unokája mellett. Ha a piát választja, akkor emelgesse a sörösüveget de ne a gyereket! Sajnos nagyon rossz tapasztalatom van e téren (hogy a büdös cigiről nem is beszélve!!!) s megvetem a piásokat!!!
Erröl ennyit!
Üdv Atiapuka
Új privát üzeneted érkezett!
2001.07.03 08:00
Vegigolvasva a panaszokat, megnyugodtam, hogy nem csak en vagyok egy nehezen kezelheto anyossal megaldva.
Mar az eskuvo elott cirkuszt rendezett, szabalyosan rosszul lett. A problema velem volt, tudniillik 2 evvel idosebb vagyok a ferjemnel (ezt en sem gondoltam volna, amikor megismerkedtunk, mert sokkal erettebb, mint en), raadasul diplomas vagyok (a ferjem is), es KARRIERISTA, akinek fontosabb a munkaja, mint az, hogy vacsit fozzon az uranak. Aki kulonben joval hamarabb hazaer, mint en. Raadasul egyszem gyerek, anyos elvalt, ki is fejtette, hogy neki ELETE a fia, es latja, hogy nekem nem.
Aztan kulfoldon eltunk egy ideig, ami szamara a pokollal volt egyenlo, mert 3000 km-re volt tole a fia, raadasul miattam (ez sem igaz, de mindegy). Hala istennek, azota lecsillapodott, es habar szeretni sosem fog, sem engem, sem a szuleimet, bekeben megvagyunk. Tudom jol, hogy ez csak a fia miatt van, aki megigertette vele, hogy nem gyotor, de hogy meddig tart, azt nem tudom. Most meg nincs gyerekunk, de mar tervezzuk, es tudom, hogy nagyon sok mindenben mas a velemenyunk. Egyszer-ketszer elbeszelgettunk arrol, hogy Akos, a ferjem mikor lett szobatiszta (1 evesen mar az volt, amikor bolcsibe ment!!!!!!!!!). En meg tudom anyamrol, hogy megbizhatoan harom eves koromra valtam azza. Na huzta is a szajat, hogy EZ CSAK NEVELES KERDESE.
No comment.
Azt is tudom, hogy o harom honapot szoptatott, anyam nyolcat, amire megjegyezte, hogy na igem, aki lusta a gyereknek kajat csinalni....
Es persze termeszetesnek vette, hogy o megy majd GYES-re, mert az en jo keresetem kell otthon. (a karrierista azert hozza csak a fizeteset), raadasul kedve lenne babazni is, es ez az unokaja lesz. (nekem meg a gyerekem)
Nem is tudom, mi lenne, ha velunk elne, igy is kozel lakik hozzank. Termeszetesen GYES-kerdesben azonnal a sarkamra alltam, szo nem lehet rola. EN megyek GYED-re, utana vissza dolgozni.
Ami mindezek mellett a legjobban zavar benne, hogy reszt kivan venni eletunk minden perceben, akarhova megyunk, jonni akar. Nem egy vita volt mar belole koztem es a ferjem kozott, de nem engedem. Nem hagyom, hogy o alakitsa az eletunket.
Tudom, azt utalja, hogy engem nem lehet iranyitani, de nem hagyom.
Ez van. Bocs, amiert ilyen hosszura sikeredett, de belolem is kibukott, regi serelmeim ezek.
Angi
Mar az eskuvo elott cirkuszt rendezett, szabalyosan rosszul lett. A problema velem volt, tudniillik 2 evvel idosebb vagyok a ferjemnel (ezt en sem gondoltam volna, amikor megismerkedtunk, mert sokkal erettebb, mint en), raadasul diplomas vagyok (a ferjem is), es KARRIERISTA, akinek fontosabb a munkaja, mint az, hogy vacsit fozzon az uranak. Aki kulonben joval hamarabb hazaer, mint en. Raadasul egyszem gyerek, anyos elvalt, ki is fejtette, hogy neki ELETE a fia, es latja, hogy nekem nem.
Aztan kulfoldon eltunk egy ideig, ami szamara a pokollal volt egyenlo, mert 3000 km-re volt tole a fia, raadasul miattam (ez sem igaz, de mindegy). Hala istennek, azota lecsillapodott, es habar szeretni sosem fog, sem engem, sem a szuleimet, bekeben megvagyunk. Tudom jol, hogy ez csak a fia miatt van, aki megigertette vele, hogy nem gyotor, de hogy meddig tart, azt nem tudom. Most meg nincs gyerekunk, de mar tervezzuk, es tudom, hogy nagyon sok mindenben mas a velemenyunk. Egyszer-ketszer elbeszelgettunk arrol, hogy Akos, a ferjem mikor lett szobatiszta (1 evesen mar az volt, amikor bolcsibe ment!!!!!!!!!). En meg tudom anyamrol, hogy megbizhatoan harom eves koromra valtam azza. Na huzta is a szajat, hogy EZ CSAK NEVELES KERDESE.
No comment.
Azt is tudom, hogy o harom honapot szoptatott, anyam nyolcat, amire megjegyezte, hogy na igem, aki lusta a gyereknek kajat csinalni....
Es persze termeszetesnek vette, hogy o megy majd GYES-re, mert az en jo keresetem kell otthon. (a karrierista azert hozza csak a fizeteset), raadasul kedve lenne babazni is, es ez az unokaja lesz. (nekem meg a gyerekem)
Nem is tudom, mi lenne, ha velunk elne, igy is kozel lakik hozzank. Termeszetesen GYES-kerdesben azonnal a sarkamra alltam, szo nem lehet rola. EN megyek GYED-re, utana vissza dolgozni.
Ami mindezek mellett a legjobban zavar benne, hogy reszt kivan venni eletunk minden perceben, akarhova megyunk, jonni akar. Nem egy vita volt mar belole koztem es a ferjem kozott, de nem engedem. Nem hagyom, hogy o alakitsa az eletunket.
Tudom, azt utalja, hogy engem nem lehet iranyitani, de nem hagyom.
Ez van. Bocs, amiert ilyen hosszura sikeredett, de belolem is kibukott, regi serelmeim ezek.
Angi
2001.07.03 08:42
Hajrá Angi,
a régi sérelmekben az a rossz, hogy ha nincs lezárva, akkor sosem múlik el a fejedböl a rossz érzés. Ha a párod képes az édesanyja hibáit objektivan szemlélni és ezekben a kérdésekben melléd áll, akkor tényleg semmi baj. Nálunk szerencsére igy volt, ezért könnyü volt ráhuzni a mamára az ajtót, mikor már nagyon elszemtelenedett. Utána ö hivott fel hónapok multán bocsánatot kérni, és azóta szemmel láthatóan óvatosabban bánik velünk. Talán mert rádöbbent, hogy tudunk nélküle élni. Biztosan nem volt jó neki, de nem mi kértük, hogy parancsolgasson meg balhézzon az elsö idökben.
a régi sérelmekben az a rossz, hogy ha nincs lezárva, akkor sosem múlik el a fejedböl a rossz érzés. Ha a párod képes az édesanyja hibáit objektivan szemlélni és ezekben a kérdésekben melléd áll, akkor tényleg semmi baj. Nálunk szerencsére igy volt, ezért könnyü volt ráhuzni a mamára az ajtót, mikor már nagyon elszemtelenedett. Utána ö hivott fel hónapok multán bocsánatot kérni, és azóta szemmel láthatóan óvatosabban bánik velünk. Talán mert rádöbbent, hogy tudunk nélküle élni. Biztosan nem volt jó neki, de nem mi kértük, hogy parancsolgasson meg balhézzon az elsö idökben.
2001.07.03 10:26
Kedves Pocok!
Hala istennek, a parom megerto iranyomban, bar ehhez kellett az is, hogy anyamek peldajaval alljak elo, lam ok beket tudnak nekunk hagyni.
En is azon vagyok, hogy megmutassam, tudunk nelkule elni, hiszen ez egyszer mar bebizonyosodott. Nekem tulajdonkeppen ez hianyzik, es igyekszem anyosom leszerelni. Peldaul, hogy be tudok vasarolni a piacon nelkule, en is megfozom magam a hetvegi ebedet, es igyekszem minel tobb programot nelkule szervezni.
Meg moziba is mindig el akar jonni velunk. Orulet.
A ferjem nagyon megdobbent, amikor eloszor mondtam neki, hogy ez engem nagyon zavar, de hatasos volt, amikor azt mondtam, hogy kepzelje el, hogy apamek is mindenhova velunk tartanak. Hatott. De ezen meg dolgoznom kell, igy is tobbszor zavar, mint szeretnem, de jo erv, hogy kepzelje magat az en helyembe!!!!
Most egyebkent sokszor bezarom kulcsra az ajtot, es nem nyitom ki, ha keres, es ezt a ferjem sem helyteleniti, ugyhogy lesz valami a dologbol.
Most meg mindegy, de ha meglesz a kicsi, akkor ez fontos lesz.
Sajnos a noverem peldaja all elottem. Amikor veszelyeztetett terhesen fekudt otthon 9 honapot, az anyosa, aki harom utcara lakott tole, egyszer sem nezett ra. Anyam segitett neki, mert az agybol sem volt szabad felkelnie, anyu ment neki vasarolni. Freje reggeltol estig dolgozott, a hazimunkara nem sok energiaja maradt.
Aztan meglettek az ikrek, anyos beallitott, hogy jott segiteni. Szegeny Anikonak nagy szuksege volt segitsegre, anyu nem tudott ennyit vallalni, sem Aniko ferje, hat gondolta, elfogadja. Hamar kiderult, hogy anyos pajtas nem a hazimunkaban akarja Anikot segiteni, hanem babazni akar, igy Aniko legalabb nyugodtan el tudja latni a hazimunkat!! Latni akarta, ellatjak-e az unokait rendesen.
Mellesleg Aniko nehezen epult fel a csaszarbol, neki inkabb a hazimunkaban kellett volna segitseg. Meg is mondta anyosanak, aki ket napon belul mar ott sem volt. Noverem fel volt haborodva. De a gyerekeket nem adta ki a kezebol.
Azota sem rendezodtek koztuk a viszonyok, de legalabb elkoltoztek onnan messzire, igy nem surun talalkoznak.
Hat ilyen anyosaink vannak
Angela
Hala istennek, a parom megerto iranyomban, bar ehhez kellett az is, hogy anyamek peldajaval alljak elo, lam ok beket tudnak nekunk hagyni.
En is azon vagyok, hogy megmutassam, tudunk nelkule elni, hiszen ez egyszer mar bebizonyosodott. Nekem tulajdonkeppen ez hianyzik, es igyekszem anyosom leszerelni. Peldaul, hogy be tudok vasarolni a piacon nelkule, en is megfozom magam a hetvegi ebedet, es igyekszem minel tobb programot nelkule szervezni.
Meg moziba is mindig el akar jonni velunk. Orulet.
A ferjem nagyon megdobbent, amikor eloszor mondtam neki, hogy ez engem nagyon zavar, de hatasos volt, amikor azt mondtam, hogy kepzelje el, hogy apamek is mindenhova velunk tartanak. Hatott. De ezen meg dolgoznom kell, igy is tobbszor zavar, mint szeretnem, de jo erv, hogy kepzelje magat az en helyembe!!!!
Most egyebkent sokszor bezarom kulcsra az ajtot, es nem nyitom ki, ha keres, es ezt a ferjem sem helyteleniti, ugyhogy lesz valami a dologbol.
Most meg mindegy, de ha meglesz a kicsi, akkor ez fontos lesz.
Sajnos a noverem peldaja all elottem. Amikor veszelyeztetett terhesen fekudt otthon 9 honapot, az anyosa, aki harom utcara lakott tole, egyszer sem nezett ra. Anyam segitett neki, mert az agybol sem volt szabad felkelnie, anyu ment neki vasarolni. Freje reggeltol estig dolgozott, a hazimunkara nem sok energiaja maradt.
Aztan meglettek az ikrek, anyos beallitott, hogy jott segiteni. Szegeny Anikonak nagy szuksege volt segitsegre, anyu nem tudott ennyit vallalni, sem Aniko ferje, hat gondolta, elfogadja. Hamar kiderult, hogy anyos pajtas nem a hazimunkaban akarja Anikot segiteni, hanem babazni akar, igy Aniko legalabb nyugodtan el tudja latni a hazimunkat!! Latni akarta, ellatjak-e az unokait rendesen.
Mellesleg Aniko nehezen epult fel a csaszarbol, neki inkabb a hazimunkaban kellett volna segitseg. Meg is mondta anyosanak, aki ket napon belul mar ott sem volt. Noverem fel volt haborodva. De a gyerekeket nem adta ki a kezebol.
Azota sem rendezodtek koztuk a viszonyok, de legalabb elkoltoztek onnan messzire, igy nem surun talalkoznak.
Hat ilyen anyosaink vannak
Angela
2001.07.03 10:40
Rea, Dia és Atiapuka!
Szerintem teljesen igazatok van abban, hogy italos embernek (és cigarettásnak sem) nincs semmi keresnivalója a baba közelében. De az ivás mindig valami problémát jelez, annak az embernek segítségre van szüksége. Lehet, hogy ti nem tudtok rajta segíteni, de legalább ne gondoljátok azt, hogy ez egyszerűen csak elhatározás és akaraterő kérdése. Bár biztosan nagyon nehéz ilyen esetben megérteni a másikat, sőt esetleg segíteni.
Szile
Szerintem teljesen igazatok van abban, hogy italos embernek (és cigarettásnak sem) nincs semmi keresnivalója a baba közelében. De az ivás mindig valami problémát jelez, annak az embernek segítségre van szüksége. Lehet, hogy ti nem tudtok rajta segíteni, de legalább ne gondoljátok azt, hogy ez egyszerűen csak elhatározás és akaraterő kérdése. Bár biztosan nagyon nehéz ilyen esetben megérteni a másikat, sőt esetleg segíteni.
Szile
2001.07.03 10:53
Szia Szile!
Én konkrétan tudom, hogy apám miért iszik, de sajnos akkor sem tartom elfogadható dolognak. Segíteni már minden módon megpróbáltam neki, de próbálj meg valaki olyannak segíteni, aki nem akar segítséget, söt, inkább élvezi és tobzódik a fájdalomban. És inkább azt nem érti, én miért nem fogadom ezt el.
Egyébként most, az unokája elsö szülinapján is úgy felöntött a garatra, hogy ök mentek elöször haza, egyszerüen képtelenség vele kommunikálni. Ha megkérem, hogy leaglább azt a fél pohár konyakot ne, az én kedvemért, vigyorogva juszt is lehúzza.
Orvos is látta már, pontosabban pszichológus, szerinte szükség volna kezelésre is, de apám nem hajlandó elmenni, mondván ő nem beteg, nem alkoholista és ő úgyis meg akar halni, akkor meg minek?
Hát, így elég nehéz...
Pedig ha engedné, én lennék az elsö, aki vissza szeretné kapni az apukáját, hidd el.
Puszi:
Dia
Én konkrétan tudom, hogy apám miért iszik, de sajnos akkor sem tartom elfogadható dolognak. Segíteni már minden módon megpróbáltam neki, de próbálj meg valaki olyannak segíteni, aki nem akar segítséget, söt, inkább élvezi és tobzódik a fájdalomban. És inkább azt nem érti, én miért nem fogadom ezt el.
Egyébként most, az unokája elsö szülinapján is úgy felöntött a garatra, hogy ök mentek elöször haza, egyszerüen képtelenség vele kommunikálni. Ha megkérem, hogy leaglább azt a fél pohár konyakot ne, az én kedvemért, vigyorogva juszt is lehúzza.
Orvos is látta már, pontosabban pszichológus, szerinte szükség volna kezelésre is, de apám nem hajlandó elmenni, mondván ő nem beteg, nem alkoholista és ő úgyis meg akar halni, akkor meg minek?
Hát, így elég nehéz...
Pedig ha engedné, én lennék az elsö, aki vissza szeretné kapni az apukáját, hidd el.
Puszi:
Dia
2001.07.03 17:58
Ami nekem mostanában az agyamra megy, hogy az anyósom és a sógoromék a legváratlanabb idöpontokban csak úgy megjelennek. Nem várom el, hogy vizitkártyát hagyjanak két nappal elöbb és jó, ha egy család nem viszi túlzásba a formákat, de nekünk is van magánéletünk. Föleg azt utálom, mikor "semmi, csak benéztünk" alapon végigszimatolják a lakást, hogy rend van-e, vettünk-e valamit mióta nem jártak itt, ha igen hol és mennyiért stb. Aztán csá, már lépnek is le. Olyan is volt, hogy átjöttek, mert hallották, hogy IKEA bútort szerelünk össze éppen és jöttek röhögni. Bejött a férjem öccse vigyorogva, hogy "hallom szivsz a bútorral", aztán álltak 2 percig még, majd elmentek.
Azt hiszem a babánk születése jó alkalom lesz ennek a leállitására, mert arra tényleg nincs szükség, hogy ilyen látogatásokkal zaklassák még a picit is.
Azt hiszem a babánk születése jó alkalom lesz ennek a leállitására, mert arra tényleg nincs szükség, hogy ilyen látogatásokkal zaklassák még a picit is.
2001.07.03 19:06
Sziasztok!
Néhány dologra szeretnék reagálni. Szerintem elég nehéz egy ittas embernek megmondani, hogy ő ittas és most nem veheti fel a gyereket, nem fogadja el, hogy ittas.
Nem ítélem el, hogy iszik. Tudom, hogy a társaság miatt jár el, és ott ugye akkor inni is kell. És nagyon kevés is meglátszik rajta.
Azért én nagyon furcsálom, hogy ilyen nehéz kijönni az anyósokkal pl. A múlt hónapban festettük az egyik szobát, úgy gondoltuk, hogy hófehér lesz az egész fal, anyósom megjegyezte, hogy valamilyen szín kellene, mert ő nem szeretei a fehéret. Nálam nem járt eredménnyel, hát ment a férjemhez, de a fal fehér lett. Nem tudom miért kell ebbe beleszólnia.
Már gondoltam arra, hogy ilyen dolgokat leírok egy füzetbe és ha anyós leszek áttanyulmázom, ne hogy ilyen legyek én is.
Sziasztok!
Rea
Néhány dologra szeretnék reagálni. Szerintem elég nehéz egy ittas embernek megmondani, hogy ő ittas és most nem veheti fel a gyereket, nem fogadja el, hogy ittas.
Nem ítélem el, hogy iszik. Tudom, hogy a társaság miatt jár el, és ott ugye akkor inni is kell. És nagyon kevés is meglátszik rajta.
Azért én nagyon furcsálom, hogy ilyen nehéz kijönni az anyósokkal pl. A múlt hónapban festettük az egyik szobát, úgy gondoltuk, hogy hófehér lesz az egész fal, anyósom megjegyezte, hogy valamilyen szín kellene, mert ő nem szeretei a fehéret. Nálam nem járt eredménnyel, hát ment a férjemhez, de a fal fehér lett. Nem tudom miért kell ebbe beleszólnia.
Már gondoltam arra, hogy ilyen dolgokat leírok egy füzetbe és ha anyós leszek áttanyulmázom, ne hogy ilyen legyek én is.
Sziasztok!
Rea
2001.07.04 05:29
Ne is mondjatok!
Az enyem egyik kedvenc szokasa az, hogy bejelentetlen vendeggel erkezik! Mivel kozel lakik hozzank (egy sorhazban vagyunk es az udvarrol be tud jonni), idonkent megjelenik valaki ismerosevel, aki ot latogatta meg, es azzal, hogy, "gyere, koszonjunk be a gyerekeknek", egy pillanat alatt benn vannak, es tok mindegy, mit csinalok, leulnek, es NALUNK beszelgetnek. A multkor is beallitott, szombat delelott 2 munkatarsaval, hogy jottek ide beszelgetni. (abban a rendetlensegben, ami nala van, nem is lehet leultetni senkit), es en eppen takaritottam, amire azt mondta "Angika, miert most kell takaritani?"
Hat azt hittem, a pofam leszakad. Ugyhogy most mar en is sokszor kulcsra zarom az ajtot. Csak sajnos altalaban tudja, mikor vagyunk otthon.
Ja! Es kopogni eszebe nem jutna.
A masik, amit imad, hogy atjon hozzank tevezni. Ha en ott vagyok, akkor meg csak visszafogja magat, de ha valahova kiteszem a labam, azonnal jon, mert o egyutt szeret lenni a fiaval (csak en zavarok a kepben), es mindig arra megyek haza, hogy o ott ul nalunk. Ha en megerkezem, sopor haza.
Egyebkent az a kerdes, hogy a lakas hogyan legyen kifestve, nalunk is el lett jatszva.
Maig nem heverte ki, hogy a falak szine nem feher, hanem sarga. Es vettem egy lampat, ami a haloszobaban van, de neki nem tetszik, egyfolytaban azzal jott, hogy ezt vegyetek mar le, mert OT irritalja. Lampa maradt.
Angi
Az enyem egyik kedvenc szokasa az, hogy bejelentetlen vendeggel erkezik! Mivel kozel lakik hozzank (egy sorhazban vagyunk es az udvarrol be tud jonni), idonkent megjelenik valaki ismerosevel, aki ot latogatta meg, es azzal, hogy, "gyere, koszonjunk be a gyerekeknek", egy pillanat alatt benn vannak, es tok mindegy, mit csinalok, leulnek, es NALUNK beszelgetnek. A multkor is beallitott, szombat delelott 2 munkatarsaval, hogy jottek ide beszelgetni. (abban a rendetlensegben, ami nala van, nem is lehet leultetni senkit), es en eppen takaritottam, amire azt mondta "Angika, miert most kell takaritani?"
Hat azt hittem, a pofam leszakad. Ugyhogy most mar en is sokszor kulcsra zarom az ajtot. Csak sajnos altalaban tudja, mikor vagyunk otthon.
Ja! Es kopogni eszebe nem jutna.
A masik, amit imad, hogy atjon hozzank tevezni. Ha en ott vagyok, akkor meg csak visszafogja magat, de ha valahova kiteszem a labam, azonnal jon, mert o egyutt szeret lenni a fiaval (csak en zavarok a kepben), es mindig arra megyek haza, hogy o ott ul nalunk. Ha en megerkezem, sopor haza.
Egyebkent az a kerdes, hogy a lakas hogyan legyen kifestve, nalunk is el lett jatszva.
Maig nem heverte ki, hogy a falak szine nem feher, hanem sarga. Es vettem egy lampat, ami a haloszobaban van, de neki nem tetszik, egyfolytaban azzal jott, hogy ezt vegyetek mar le, mert OT irritalja. Lampa maradt.
Angi
2001.07.04 06:21
Tegnap este sem volt semmi, meg is kaptuk erte a magunket. A sajat fia mandta, hogy hagyja mar beken ot, mert valami baromsaggal piszkalta. Anyos verigsertodott, es visszaszolt NEKEM, hogy nagyon megvaltozott a fia, en idegesitem folyton, hogy ilyen ingerult vele is? AZELOTT sosem beszelt vele igy.....
Angi
Angi
2001.07.04 08:22
Angi, nem kellene elküldenetek a mamát tiszta jószándékból valahova nyaralni? Még meg se tudna rajta sértödni, ha az aranyos gyerekek fáradtnak, agyonhajszoltnak látják és szeretnék, ha pihenne egy nagyot. Ajánlom Hévizt, jó a viz, sok az anyóskorú nö (és férfi). Nincs más férfi az életében a fián kivül? Lehet, hogy az a baja.
2001.07.04 12:10
Pocok!
A legnagyobb boldogsagom lenne, ha elmenne nyaralni, vagy bepasizna. Sajnos egyikre sem hajlando. Anyospajtas ugyanis emeletes sznob, ezert csak olyan helyre hajlando elmenni nyaralni, ahol jobb hotelben lakhat, teljes panzioval, szoval uri modon elhet. Ja, es ennek lehetoleg kulfoldon kellene lennie. Ahova csak repulovel menne. De a gond ott van, hogy ezt sem o, sem a baratnoi nem tudjak vallalni, de ennel rosszabb szoba sem johet.
Az meg vegkepp nem artana, ha talalna maganak valakit, errol mar sokat beszelgettunk Akossal, de nem akar ilyesmirol hallani sem. Marmint anyosom nem akar hallani rola.
Szamara nem letezik senki a fian kivul. Szuletese ota egyedul neveli, illetve mar a terhesseget is total gyomorideggel csinalta vegig, mert a ferje lelepett egy munkatarsnojevel.
O mar tobbszor kifejtette, hogy szamara nincs mas csak a fia, illetve az unokai, ha lesznek. En is ettol felek!!!!
De a nyaraltatas jo otlet, folyamatosan probalkozunk, hatha megis hajlando ra. (neki szerenyebb nyaralasra lenne penze, mi nem tudjuk neki kifizetni, na meg nem is akarjuk, annyira mi sem allunk jol, igy lakasvasarlas utan, tele vagyunk visszafizetendo hitelekkel)
Egyebkent egy dologban benne lenne: ha velunk johetne nyaralni. Erre szamitott. Mi ugyanis terveztunk egy kulfoldi nyaralast, amire o is jonni akart. En szemely szerint rem rajongok az otletert, konyorgom, legalabb ilyenkor ne! De o megszokta, hogy azelott mindig kettesben mentek a fiaval.
Hala istennek, mi csak kempingezni megyunk a noveremekhez, akik a Velencei-tonal laknak, de oket ki nem allhatja! Vice versa.
Amit egyebkent sokszor hallgattam a ferjemtol, az az, hogy szegeny anyja nem tehet arrol, hogy egyedul van. Errol en pontosan tudom, hogy nem igaz, anyosom haromszor volt ferjnel, az elso ket alkalommal o hagyta ott a ferjeit, a harmadik meg ot, de allitolag mar akkor viszonya volt a kolleganojevel, amikor meg ossze sem hazasodtak. Anyosom tudott rola....... (Ezt szemelyesen tole tudom).
Szoval en mindig elmondom Akosnak, hogy nem viselheti annak a terhet, hogy az anyja fiatalon rosszul dontott. Nem szorakoztathatjuk mindig ot, es Akos nem a ferje. Felnott, el kell engedni. De ugy latszik, erre keptelen.
Ezrt nem akarja elfogadni, hogy o nem resze az eletunknek, legalabbis nem ugy, ahogy szeretne.
Angi
A legnagyobb boldogsagom lenne, ha elmenne nyaralni, vagy bepasizna. Sajnos egyikre sem hajlando. Anyospajtas ugyanis emeletes sznob, ezert csak olyan helyre hajlando elmenni nyaralni, ahol jobb hotelben lakhat, teljes panzioval, szoval uri modon elhet. Ja, es ennek lehetoleg kulfoldon kellene lennie. Ahova csak repulovel menne. De a gond ott van, hogy ezt sem o, sem a baratnoi nem tudjak vallalni, de ennel rosszabb szoba sem johet.
Az meg vegkepp nem artana, ha talalna maganak valakit, errol mar sokat beszelgettunk Akossal, de nem akar ilyesmirol hallani sem. Marmint anyosom nem akar hallani rola.
Szamara nem letezik senki a fian kivul. Szuletese ota egyedul neveli, illetve mar a terhesseget is total gyomorideggel csinalta vegig, mert a ferje lelepett egy munkatarsnojevel.
O mar tobbszor kifejtette, hogy szamara nincs mas csak a fia, illetve az unokai, ha lesznek. En is ettol felek!!!!
De a nyaraltatas jo otlet, folyamatosan probalkozunk, hatha megis hajlando ra. (neki szerenyebb nyaralasra lenne penze, mi nem tudjuk neki kifizetni, na meg nem is akarjuk, annyira mi sem allunk jol, igy lakasvasarlas utan, tele vagyunk visszafizetendo hitelekkel)
Egyebkent egy dologban benne lenne: ha velunk johetne nyaralni. Erre szamitott. Mi ugyanis terveztunk egy kulfoldi nyaralast, amire o is jonni akart. En szemely szerint rem rajongok az otletert, konyorgom, legalabb ilyenkor ne! De o megszokta, hogy azelott mindig kettesben mentek a fiaval.
Hala istennek, mi csak kempingezni megyunk a noveremekhez, akik a Velencei-tonal laknak, de oket ki nem allhatja! Vice versa.
Amit egyebkent sokszor hallgattam a ferjemtol, az az, hogy szegeny anyja nem tehet arrol, hogy egyedul van. Errol en pontosan tudom, hogy nem igaz, anyosom haromszor volt ferjnel, az elso ket alkalommal o hagyta ott a ferjeit, a harmadik meg ot, de allitolag mar akkor viszonya volt a kolleganojevel, amikor meg ossze sem hazasodtak. Anyosom tudott rola....... (Ezt szemelyesen tole tudom).
Szoval en mindig elmondom Akosnak, hogy nem viselheti annak a terhet, hogy az anyja fiatalon rosszul dontott. Nem szorakoztathatjuk mindig ot, es Akos nem a ferje. Felnott, el kell engedni. De ugy latszik, erre keptelen.
Ezrt nem akarja elfogadni, hogy o nem resze az eletunknek, legalabbis nem ugy, ahogy szeretne.
Angi
2001.07.23 21:57
Sziasztok!
Kiakadtam. Még májusban összeszólalkoztam az apósommal. Elég nehéz, szabadszájú ember.Tíz éve tűrőm a gusztustalan megjegyzéseit. Elég volt.
Végülis a gyerekemnek mondott elég csúnyát. Erre megmondtam, hogy nem jövünk egy ideig.
A férjemnek nagyon komoly autóbalesete volt pénteken. Szerencsére a csodával határos módon kisebb karcolásokkal megúszta. A nyaka fáj, a feje tele szilánkkal, mindenütt kék-zöld... De sokkal komolyabb is lehetett volna.
Szóval szombaton feljön az anyósom a fiához, de az apósom a kocsiban maradt. Kérdezem én, ha a gyerekeddel ilyen komoly dolog történik Te mit csinálsz? Még ő van megsértődve, mert én megsértődtem... Szerintem vészhelyzetben le kell tenni minden ilyesmit. S miért ő van megsértve, ha ő küldött el minket a p....ba?
Áh! De jó, hogy végre kiadtam magamból a dühömet.
Persze szegény férjemnek is nagyon jól esett, hogy az apja nem is kíváncsi rá.
Bocs, ha hosszú voltam.
Andi2
Kiakadtam. Még májusban összeszólalkoztam az apósommal. Elég nehéz, szabadszájú ember.Tíz éve tűrőm a gusztustalan megjegyzéseit. Elég volt.
Végülis a gyerekemnek mondott elég csúnyát. Erre megmondtam, hogy nem jövünk egy ideig.
A férjemnek nagyon komoly autóbalesete volt pénteken. Szerencsére a csodával határos módon kisebb karcolásokkal megúszta. A nyaka fáj, a feje tele szilánkkal, mindenütt kék-zöld... De sokkal komolyabb is lehetett volna.
Szóval szombaton feljön az anyósom a fiához, de az apósom a kocsiban maradt. Kérdezem én, ha a gyerekeddel ilyen komoly dolog történik Te mit csinálsz? Még ő van megsértődve, mert én megsértődtem... Szerintem vészhelyzetben le kell tenni minden ilyesmit. S miért ő van megsértve, ha ő küldött el minket a p....ba?
Áh! De jó, hogy végre kiadtam magamból a dühömet.
Persze szegény férjemnek is nagyon jól esett, hogy az apja nem is kíváncsi rá.
Bocs, ha hosszú voltam.
Andi2
2001.07.24 17:11
Sziasztok lanyok,
Erdekes ez az anyostema. A baj, hogy mi is leszunk anyosok egy nap. Idosodo, unatkozo nok, akik a gyerekeikben akarjak megvalositani almaikat. Az en "kicsi fiam" meg csak 6 honapos, de mar most aggodom, hogy mi lesz a baratnokkel. Szerintem kicsit toleransabbaknak kene lennunk az oregekkel. Lehet, hogy egy-ket kedves szoval tobbet er el az ember mint veszekedessel. Mit gondoltok?
Cipomama
Erdekes ez az anyostema. A baj, hogy mi is leszunk anyosok egy nap. Idosodo, unatkozo nok, akik a gyerekeikben akarjak megvalositani almaikat. Az en "kicsi fiam" meg csak 6 honapos, de mar most aggodom, hogy mi lesz a baratnokkel. Szerintem kicsit toleransabbaknak kene lennunk az oregekkel. Lehet, hogy egy-ket kedves szoval tobbet er el az ember mint veszekedessel. Mit gondoltok?
Cipomama
2001.08.02 07:42
Sziasztok!
A fentieket olvasva én egy mázlista alak vagyok. Az anyósom egy angyal. MIndig azon van, hogyan segítsen, semmibe nem szól bele, sokszor kértük már a véleményét egy-egy témában, ami persze nem döntő, csak mi is kíváncsiak voltunk rá, ő hogy gondolja. Nagyon szeret, és nagyon várják az unokát. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, de azt is tudom, hogy semmiképpen nem akar a terhünkre lenni.
Másik oldal: én egy olyan családban nőttem fel, ahol a nagymama a család része volt. Apukám volt a 'szerencsétlenebbik' fél, ő él az anyósával már 30 éve. Szeretik egymást, teljesen harmonikus minden. Én gyerekként csak azt éreztem, hogy a mama vitt reggel suliba, ő várt haza meleg ebéddel, vele írtam a leckét. anyu mire hazajött a munkából meleg kaja várta, és vidám 'leckekész' gyerek. Szerintem szuper volt! Most 30 éves vagyok, az egyetem után visszaköltöztem szülővárosomba. A mama 83 éves és teljes egészségnek örvend. fitt, vidám, mindig mesél, állandóan olvas. ÉS minden nap isteni ebédet főz az egész családnak. Naponta 7 főre főz, és imádjuk a főztjét. Ő gyúrja a tésztát stb. A házban sok vele egykorú néni él egyedül. Egyiknek sem olyan mozgalmas és szeretetteljes az élete, mint az én mamimnak. ő a központ a családban, mindig otthon van, ő az üzenetek közvetítője.
AMi biztos: nekem gyerekként és felnőttként is egy kincs a nagyi közelsége, és bízom benne, hogy a saját gyerekeim is élvezni fogják a nagyik szeretetét, figyelmét, türelmét...Ehhez persze nem feltétlenül kell egy lakásban élni.
Bocs, ha hosszú voltam
KUSTYI
A fentieket olvasva én egy mázlista alak vagyok. Az anyósom egy angyal. MIndig azon van, hogyan segítsen, semmibe nem szól bele, sokszor kértük már a véleményét egy-egy témában, ami persze nem döntő, csak mi is kíváncsiak voltunk rá, ő hogy gondolja. Nagyon szeret, és nagyon várják az unokát. Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, de azt is tudom, hogy semmiképpen nem akar a terhünkre lenni.
Másik oldal: én egy olyan családban nőttem fel, ahol a nagymama a család része volt. Apukám volt a 'szerencsétlenebbik' fél, ő él az anyósával már 30 éve. Szeretik egymást, teljesen harmonikus minden. Én gyerekként csak azt éreztem, hogy a mama vitt reggel suliba, ő várt haza meleg ebéddel, vele írtam a leckét. anyu mire hazajött a munkából meleg kaja várta, és vidám 'leckekész' gyerek. Szerintem szuper volt! Most 30 éves vagyok, az egyetem után visszaköltöztem szülővárosomba. A mama 83 éves és teljes egészségnek örvend. fitt, vidám, mindig mesél, állandóan olvas. ÉS minden nap isteni ebédet főz az egész családnak. Naponta 7 főre főz, és imádjuk a főztjét. Ő gyúrja a tésztát stb. A házban sok vele egykorú néni él egyedül. Egyiknek sem olyan mozgalmas és szeretetteljes az élete, mint az én mamimnak. ő a központ a családban, mindig otthon van, ő az üzenetek közvetítője.
AMi biztos: nekem gyerekként és felnőttként is egy kincs a nagyi közelsége, és bízom benne, hogy a saját gyerekeim is élvezni fogják a nagyik szeretetét, figyelmét, türelmét...Ehhez persze nem feltétlenül kell egy lakásban élni.
Bocs, ha hosszú voltam
KUSTYI
2001.08.03 08:11
Sziasztok!
Szerencsés az, aki jól kijön a párja szüleivel, nekem nem sikerült.
Anyukám meghalt, apám lekoccolt régen, testvérem nincs. Sok-sok éve élek együtt a férjemmel, eki pár éve lett csak a férjem. Néha próbáltam magammal elhitetni, hogy egy kicsit közéjük tartozom, de mindig gondoskodtak arról, hogy ez az érzés csak érzés maradjon és gyorsan párologjon el.
A párom 30 éves volt mikor megismertem én még gyerek voltem (18), a mama ( akit, ha így szólítanék, szerintem a szemével megölne) több, mit egy évig nem köszönt vissza... Értelem!?
Volt sok egyéb apró szurka piszka,de a férjem úgy gondolja, hogy én vagyok a túlérzékeny hiszen az ő mamája nem olyan... Majdnem elváltunk ez a tüske akkora volt bennem, most túl vagyunk a krízisen, mármint kettőnk között. Most ha évente 4-5-ször találkozom velük,már nem (annyira) szorul össze a gyomrom. Ezt az érzést lehet, hogy más is érezte már.
Megtanultam(?), hogy ne gyülőljek, próbáljam elfogadni a dolgokat (őket) olyannak amilyenek,de ez a legnehezebb.
A legszebb (?) az egészben, hogy mikor a válás küszöbén álltunk, igazán nem örültek. Talán felfogták, hogy a közel 40 éves fiuk, persze találhat másik nőt, de arra ugyanúgy fognak neheztelni mint rám, de lehet hogy csak a barátaik és a szomszédaik előtt szégyelték a dolgot. Ahol lanak nem sikk a válás.
Ja! Sosem bántottam őket, a helyzetemhez képest mindig segítettem a családját. A férjem szerint az ellenszenv nem nekem szól, hanem a státuszomnak.
Nem tudom, de azért így hogy írok róla fáj...
Elnézést, hogy hosszú lettem, egy-két gyöngyszemet majd alkalom adtán közreadok a cselekedeteikből, ha valaki kiváncsi rá.
Összegzés: megbocsátás, elfogadás, bármilyen nehéz is és ezt először a fejünkben, a saját gondolatainkban kell megtenni, ezt követik a tettek. Nem könnyű, de próbálgatni kell...
Ők nemváltoznak, bár én reménykedem.
Szerencsés az, aki jól kijön a párja szüleivel, nekem nem sikerült.
Anyukám meghalt, apám lekoccolt régen, testvérem nincs. Sok-sok éve élek együtt a férjemmel, eki pár éve lett csak a férjem. Néha próbáltam magammal elhitetni, hogy egy kicsit közéjük tartozom, de mindig gondoskodtak arról, hogy ez az érzés csak érzés maradjon és gyorsan párologjon el.
A párom 30 éves volt mikor megismertem én még gyerek voltem (18), a mama ( akit, ha így szólítanék, szerintem a szemével megölne) több, mit egy évig nem köszönt vissza... Értelem!?
Volt sok egyéb apró szurka piszka,de a férjem úgy gondolja, hogy én vagyok a túlérzékeny hiszen az ő mamája nem olyan... Majdnem elváltunk ez a tüske akkora volt bennem, most túl vagyunk a krízisen, mármint kettőnk között. Most ha évente 4-5-ször találkozom velük,már nem (annyira) szorul össze a gyomrom. Ezt az érzést lehet, hogy más is érezte már.
Megtanultam(?), hogy ne gyülőljek, próbáljam elfogadni a dolgokat (őket) olyannak amilyenek,de ez a legnehezebb.
A legszebb (?) az egészben, hogy mikor a válás küszöbén álltunk, igazán nem örültek. Talán felfogták, hogy a közel 40 éves fiuk, persze találhat másik nőt, de arra ugyanúgy fognak neheztelni mint rám, de lehet hogy csak a barátaik és a szomszédaik előtt szégyelték a dolgot. Ahol lanak nem sikk a válás.
Ja! Sosem bántottam őket, a helyzetemhez képest mindig segítettem a családját. A férjem szerint az ellenszenv nem nekem szól, hanem a státuszomnak.
Nem tudom, de azért így hogy írok róla fáj...
Elnézést, hogy hosszú lettem, egy-két gyöngyszemet majd alkalom adtán közreadok a cselekedeteikből, ha valaki kiváncsi rá.
Összegzés: megbocsátás, elfogadás, bármilyen nehéz is és ezt először a fejünkben, a saját gondolatainkban kell megtenni, ezt követik a tettek. Nem könnyű, de próbálgatni kell...
Ők nemváltoznak, bár én reménykedem.
2001.08.03 21:14
Cico!
Írjál még!
Átérzem amit írtál nekem is hasonló volt a problémám.
Én sajnos csak akkor értettem meg milyen hülyeségek miatt távolodtunk el egymástól az évek során amikor már nem volt anyósom. Most már sajnálom, sajnálhatom, de ha újra kezdhetném okosabban megfontoltabban venném az akadályokat.
bigacsiga Kata
Írjál még!
Átérzem amit írtál nekem is hasonló volt a problémám.
Én sajnos csak akkor értettem meg milyen hülyeségek miatt távolodtunk el egymástól az évek során amikor már nem volt anyósom. Most már sajnálom, sajnálhatom, de ha újra kezdhetném okosabban megfontoltabban venném az akadályokat.
bigacsiga Kata
2001.08.06 07:24
Szia Kata!
Kiragadok egy történetet. Nem nagy dolog, az volt a fájó benne, hogy akkor csinálta mikor én (balga lélek) kezdtem úgy gondolni, hogy rendeződtek a dolgok.
A fiáról beszélgettünk, ez jó téma számára, meg minden anyának. Arról volt szó, hogy a férjem nagyon válogatós. Azt mondta, hogy nagyon szereti a paradicsomos káposztát. Nagy öröm bennnem, )én imádom,) végre valami a húsokon kivül, amit mind a ketten megeszünk.
Csináltam egy hatalmas edénnyel. Párom meglátta, idézek: "Fújjjjjjjjj, ezt utálom, sose tudtam megenni."
Jó vicc. Sajnos akkor nem a humoros oldaláról fogtam fel. Képzelj egy anyát, aki nem tudja, hogy mit utál a világon a legjobban a gyereke.
Laza szivatást éreztem az ügyben. Arról nincs háttér informáciom, hogy hány évig röhögött ezután a sogorommal karöltve a dolgon. Egymást stresszelik a másik fiával.
Kicsit most is érzem azt a szörnyű szorító érzést a gyomrom tájékán, de próbálom tudatosan lazítani.
Van gyereked? Vele hogy viselkedett?
cico
Kiragadok egy történetet. Nem nagy dolog, az volt a fájó benne, hogy akkor csinálta mikor én (balga lélek) kezdtem úgy gondolni, hogy rendeződtek a dolgok.
A fiáról beszélgettünk, ez jó téma számára, meg minden anyának. Arról volt szó, hogy a férjem nagyon válogatós. Azt mondta, hogy nagyon szereti a paradicsomos káposztát. Nagy öröm bennnem, )én imádom,) végre valami a húsokon kivül, amit mind a ketten megeszünk.
Csináltam egy hatalmas edénnyel. Párom meglátta, idézek: "Fújjjjjjjjj, ezt utálom, sose tudtam megenni."
Jó vicc. Sajnos akkor nem a humoros oldaláról fogtam fel. Képzelj egy anyát, aki nem tudja, hogy mit utál a világon a legjobban a gyereke.
Laza szivatást éreztem az ügyben. Arról nincs háttér informáciom, hogy hány évig röhögött ezután a sogorommal karöltve a dolgon. Egymást stresszelik a másik fiával.
Kicsit most is érzem azt a szörnyű szorító érzést a gyomrom tájékán, de próbálom tudatosan lazítani.
Van gyereked? Vele hogy viselkedett?
cico
2001.08.08 17:01
Sziasztok!
Hat, olvasgatva a torteneteiteket, rajottem, hogy megsem en vagyok tulerzekeny.
Az anyosom kicsit tulzasba viszi a nagymamasdit. Ebbe bele tartozik a mindenbe beledumalas, az allando telefonozas, a bejelentes nelkuli latogatas, a "majd en megveszek neki mindent", stb, szoval olyan dolgok, amikrol a leveleitekben is olvastam.
Ha nem unjatok, rovid panasznapot tartok.
Mar a terhessegem alatt elkezdodott dolog azzal, hogy 3 hetes koromtol azzal kezdte a hivasait, hogy "hogy van a baba?" (en ugye le vagyok ejtve, de mivel "kellek" a gyerekhez, egye fene). Moki az elso ruhacskait hat hetes magzat koraban kapta, nekem meg egnek allt a hajam, mert babonas vagyok ebbol a szempontbol.
Mokit "csak" ot nappal hordtam tul, de anyosom a draga mar 38 hetes koromtol naponta felhivott. Volt ugy, hogy keson este is, es ha sokara vettuk fel a telefont csalodottan mondta: jaj, mar azt hittem, hogy szultok.
Anyamat is felhivta, es megkerte, hogy beszeljen mar a fejemmel, mert en nagyon felek a szulestol es pszichesen tartom vissza a gyereket!!!!!!!!!
Na ilyen bevezeto utan megszuletett Moki, aki azota is heves, es szerinem nem normalis majomszeretet targya. Azert mondom, hogy ne normalis, mert az en anyam is szereti az unokajat, de ha anyosomek itt vannak, szo szerint nem hagy nyugtot a gyereknek. Folyton dajkalja, stb...
Ami a legjobban idegesit, az az, hogy ALLANDOAN fenykepezi, mint egy bazari majmot. Komolyan mondom, rolam eddigi 27 evem soran nem keszult annyi kep, mint a most 4 es fel honapos fiamrol.
De a legjobban az duhit, hogy a gyereket "szegeny kis dragam"-kent emlegeti. Miert szegeny az en gyerekem????!!!
Na ennyi diohejban, gondolom nektek is kijut a hasonlo elmenyekbol.
A most aktualis hulyeseg az, hogy vegre adjak a 4 es fel honapos gyerekemnek soskat es krumplit!!!!!!!
Szerencsere messze laknak....
Kitartas mindenkinek!
Jutka
Hat, olvasgatva a torteneteiteket, rajottem, hogy megsem en vagyok tulerzekeny.
Az anyosom kicsit tulzasba viszi a nagymamasdit. Ebbe bele tartozik a mindenbe beledumalas, az allando telefonozas, a bejelentes nelkuli latogatas, a "majd en megveszek neki mindent", stb, szoval olyan dolgok, amikrol a leveleitekben is olvastam.
Ha nem unjatok, rovid panasznapot tartok.
Mar a terhessegem alatt elkezdodott dolog azzal, hogy 3 hetes koromtol azzal kezdte a hivasait, hogy "hogy van a baba?" (en ugye le vagyok ejtve, de mivel "kellek" a gyerekhez, egye fene). Moki az elso ruhacskait hat hetes magzat koraban kapta, nekem meg egnek allt a hajam, mert babonas vagyok ebbol a szempontbol.
Mokit "csak" ot nappal hordtam tul, de anyosom a draga mar 38 hetes koromtol naponta felhivott. Volt ugy, hogy keson este is, es ha sokara vettuk fel a telefont csalodottan mondta: jaj, mar azt hittem, hogy szultok.
Anyamat is felhivta, es megkerte, hogy beszeljen mar a fejemmel, mert en nagyon felek a szulestol es pszichesen tartom vissza a gyereket!!!!!!!!!
Na ilyen bevezeto utan megszuletett Moki, aki azota is heves, es szerinem nem normalis majomszeretet targya. Azert mondom, hogy ne normalis, mert az en anyam is szereti az unokajat, de ha anyosomek itt vannak, szo szerint nem hagy nyugtot a gyereknek. Folyton dajkalja, stb...
Ami a legjobban idegesit, az az, hogy ALLANDOAN fenykepezi, mint egy bazari majmot. Komolyan mondom, rolam eddigi 27 evem soran nem keszult annyi kep, mint a most 4 es fel honapos fiamrol.
De a legjobban az duhit, hogy a gyereket "szegeny kis dragam"-kent emlegeti. Miert szegeny az en gyerekem????!!!
Na ennyi diohejban, gondolom nektek is kijut a hasonlo elmenyekbol.
A most aktualis hulyeseg az, hogy vegre adjak a 4 es fel honapos gyerekemnek soskat es krumplit!!!!!!!
Szerencsere messze laknak....
Kitartas mindenkinek!
Jutka
2001.08.09 08:39
Sziasztok!
Az én anyosomék mszze laknak. Ez nem is baj. Biztos bennem van a hiba, de nem tudok feloldodni naluk.
Egyszeruen nem erdekli oket semmi sem. Naluk nincsenek csaladi beszelgetesek, az meg hogy megkerdezzek tolunk mi van velunk ..
Most is hogy babat varunk meg annyit sem kerdeznek meg hogy hogy van a baba. na jo, anyosom neha, de pl. hogy mit lehetne segiteni? Mert most fogunk koltozkodni, eddig sem az epitjezesnel, sem az atkoltozesnel nem nagyon aktivizaltak magukat. Azt mar hallattam persze tobbszor, hogy tudom-e mennyibe kerul feljonni Pestre autoval. Ferjemmel jol megvagyunk, azt mondta ilyenek
Es meg hasonlo dolgok. Nem erdekli oket van-e babakocsi, egyaltalan meg tudjuk-e venni ... higgyetek el ez is borzaszto.
Meg szerencse hogy az en szuleim pont az ellentetuk.
csak ilyenkor mindig osszeszorul a szivem, hogy az miert termeszetes, hoyg anyuek segitenek ahol tudnak (ok is videken laknak) de nem tolakodoan, most is jon fel anyu, mert azt mondta ne en hajoldozzak takaritasnal 8 honaposan, anyosom meg csak megkerdezete, ugye a menye nem csinal semmmit? nem hat a laks magatol lesz tiszta. az hogy segitsen fel sem merul benne. a nyagymamam annyira orul hogy dedi lesz, hogy mar szedi elo a regi jatekokat, meg hasonlok ...
Bocs hogy sokaig reszleteztem .. de meg mennyi mindent tudnek irni ..
Gabo
Az én anyosomék mszze laknak. Ez nem is baj. Biztos bennem van a hiba, de nem tudok feloldodni naluk.
Egyszeruen nem erdekli oket semmi sem. Naluk nincsenek csaladi beszelgetesek, az meg hogy megkerdezzek tolunk mi van velunk ..
Most is hogy babat varunk meg annyit sem kerdeznek meg hogy hogy van a baba. na jo, anyosom neha, de pl. hogy mit lehetne segiteni? Mert most fogunk koltozkodni, eddig sem az epitjezesnel, sem az atkoltozesnel nem nagyon aktivizaltak magukat. Azt mar hallattam persze tobbszor, hogy tudom-e mennyibe kerul feljonni Pestre autoval. Ferjemmel jol megvagyunk, azt mondta ilyenek
Es meg hasonlo dolgok. Nem erdekli oket van-e babakocsi, egyaltalan meg tudjuk-e venni ... higgyetek el ez is borzaszto.
Meg szerencse hogy az en szuleim pont az ellentetuk.
csak ilyenkor mindig osszeszorul a szivem, hogy az miert termeszetes, hoyg anyuek segitenek ahol tudnak (ok is videken laknak) de nem tolakodoan, most is jon fel anyu, mert azt mondta ne en hajoldozzak takaritasnal 8 honaposan, anyosom meg csak megkerdezete, ugye a menye nem csinal semmmit? nem hat a laks magatol lesz tiszta. az hogy segitsen fel sem merul benne. a nyagymamam annyira orul hogy dedi lesz, hogy mar szedi elo a regi jatekokat, meg hasonlok ...
Bocs hogy sokaig reszleteztem .. de meg mennyi mindent tudnek irni ..
Gabo
2001.08.09 13:22
Nahát ezt a számomra megnyugtató topic-ot... 
Úgy örülök, hogy ráakadtam, így legalább most már biztosra tudom, hogy nem vagyok egyedül...
Mi nagyanyósomnál és apósomnál lakunk kb. 3 éve, az esküvõ óta (kertes házban, az emelet a miénk). Most várjuk elsõ babánkat, és én szinte napról napra egyre hevesebben érzem, hogy nekem onnan EL KELL jönnöm, ha nem akarok meghülyülni. Az elmult 3 évben nem is nagyon tünt fel nagyanyósom majomszerete, a feltétlen odaadás, a túlbuzgóság, és az a fajta rámenõsség, amivel õ csak jót akar... Van köztetek olyan akinek ismerõs az az érzés, hogy jót akar neki valaki, de annyira töményen, hogy az már teljesen kellemetlen és elege van belõle? Most, hogy útban van a kicsi, egyre jobban úgy érzem, hogy nekem ebbõl semmi jó nem fog származni, fõleg, ha már meglesz a baba. Lelki szemeim elõtt látom, ahogy napjában 20x ott fog ügetni a sarkamban, csakhogy a pici dédunokájával lehessen (nagyon gyerekcentrikus, imádja a már meglévõ dédunokáit).
Párom is egyre jobban megérti a problémámat, pedig 3 éve még szilárd meggyõzõdése volt, hogy õ ott szeretne családot alapítani, a nagyanyjával és az apjával egy fedél alatt, hiszen õrá nekik nagy szükségük van, én balga meg belementem, hiszen ismeritek: a szerelm néha vak.
Ezek után a problémám már csak az, hogy ha mi onnan el fogunk költözni, én leszek a gyûlöletes meny, aki a nagymama unokáját (=férjem) elviszi onnan, aki miatt magukra lesznek utalva, és biztos jönnek majd a kérdések, hogy "miért, hát olyan jól megvoltatok itt?" - és hasonlók, élén a nagymama heves és szûnni nem akaró zokogásaival... (20 zsepi/perc a fogyasztása hasonló szitukban).
Szóval tortúra várható, de úgy érzem, hogy a gyerekem, a férjem és saját magam és így a mi kis családunk nyugalma érdekében meg kell válnunk tõlük és ez nekem bármi árat, minden pénzt megér...
Kösz, hogy "meghallgattatok"
B.
Úgy örülök, hogy ráakadtam, így legalább most már biztosra tudom, hogy nem vagyok egyedül... Mi nagyanyósomnál és apósomnál lakunk kb. 3 éve, az esküvõ óta (kertes házban, az emelet a miénk). Most várjuk elsõ babánkat, és én szinte napról napra egyre hevesebben érzem, hogy nekem onnan EL KELL jönnöm, ha nem akarok meghülyülni. Az elmult 3 évben nem is nagyon tünt fel nagyanyósom majomszerete, a feltétlen odaadás, a túlbuzgóság, és az a fajta rámenõsség, amivel õ csak jót akar... Van köztetek olyan akinek ismerõs az az érzés, hogy jót akar neki valaki, de annyira töményen, hogy az már teljesen kellemetlen és elege van belõle? Most, hogy útban van a kicsi, egyre jobban úgy érzem, hogy nekem ebbõl semmi jó nem fog származni, fõleg, ha már meglesz a baba. Lelki szemeim elõtt látom, ahogy napjában 20x ott fog ügetni a sarkamban, csakhogy a pici dédunokájával lehessen (nagyon gyerekcentrikus, imádja a már meglévõ dédunokáit).
Párom is egyre jobban megérti a problémámat, pedig 3 éve még szilárd meggyõzõdése volt, hogy õ ott szeretne családot alapítani, a nagyanyjával és az apjával egy fedél alatt, hiszen õrá nekik nagy szükségük van, én balga meg belementem, hiszen ismeritek: a szerelm néha vak.
Ezek után a problémám már csak az, hogy ha mi onnan el fogunk költözni, én leszek a gyûlöletes meny, aki a nagymama unokáját (=férjem) elviszi onnan, aki miatt magukra lesznek utalva, és biztos jönnek majd a kérdések, hogy "miért, hát olyan jól megvoltatok itt?" - és hasonlók, élén a nagymama heves és szûnni nem akaró zokogásaival... (20 zsepi/perc a fogyasztása hasonló szitukban).
Szóval tortúra várható, de úgy érzem, hogy a gyerekem, a férjem és saját magam és így a mi kis családunk nyugalma érdekében meg kell válnunk tõlük és ez nekem bármi árat, minden pénzt megér...
Kösz, hogy "meghallgattatok"
B.
2001.08.09 18:04
Sziasztok Kedves Sorstársak!
Úgy látom, hogy mindenkinek kijut a "jóból". Én is beállok hát egy kicsit panaszkodni.Hetek óta az árnyékolja be az egyébként felhőtlen boldogságomat, hogy mi lesz, ha megszületik a kis Picurkánk. Ugyanis anyu és anyós is sorbaállnak azért, hogy ők legyenek az "elsők".
Azért nem egyszerű a helyzet, mert anyuék egyébként nem sokat törődnek velem, ahhoz viszont évek óta ragaszkodik, hogyha kisbabám lesz, akkor ő lesz itt velem. Ja! Persze a férjem enyhén szólva nem rajong értük és hallani se akar a dologról. Anyós...Imádja a pici fiacskáját, meg a születendő unokáját és ahogy azt előttem már írta
valamelyikőtök én vagyok a megtűrt csomag. És persze a hátam mögött sírt a férjecskémnek, hogy ő akar itt lenni először. Nekem nincs tapasztalatom, hogy szülés után, hogy érzi magát az ember, de két hét ágybanfekvéssel rémísztgetnek. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy a nagyi kisajátítja az én pici lányomat, én meg le vagyok ejtve. A férjem szernt irigy vagyok a saját kisbabánkra. De én úgy gondolom, hogy az első pár hét alatt elsősorban nekem kell ismerkednem a Picurkánkkal. Amúgy is túl érzékeny vagyok és semmi kedvem veszekedni. Anyu meg nem az a "majmoskodós" típus, szerintem érthető, hogy neki jobban örülnék.Bocs a kisregényért de úgy örülök, hogy végre elmondhattam. Mit csináljak?!
Milyen tapasztalataitok vannak az első hetekről?
Katica
Úgy látom, hogy mindenkinek kijut a "jóból". Én is beállok hát egy kicsit panaszkodni.Hetek óta az árnyékolja be az egyébként felhőtlen boldogságomat, hogy mi lesz, ha megszületik a kis Picurkánk. Ugyanis anyu és anyós is sorbaállnak azért, hogy ők legyenek az "elsők".
Azért nem egyszerű a helyzet, mert anyuék egyébként nem sokat törődnek velem, ahhoz viszont évek óta ragaszkodik, hogyha kisbabám lesz, akkor ő lesz itt velem. Ja! Persze a férjem enyhén szólva nem rajong értük és hallani se akar a dologról. Anyós...Imádja a pici fiacskáját, meg a születendő unokáját és ahogy azt előttem már írta
valamelyikőtök én vagyok a megtűrt csomag. És persze a hátam mögött sírt a férjecskémnek, hogy ő akar itt lenni először. Nekem nincs tapasztalatom, hogy szülés után, hogy érzi magát az ember, de két hét ágybanfekvéssel rémísztgetnek. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy a nagyi kisajátítja az én pici lányomat, én meg le vagyok ejtve. A férjem szernt irigy vagyok a saját kisbabánkra. De én úgy gondolom, hogy az első pár hét alatt elsősorban nekem kell ismerkednem a Picurkánkkal. Amúgy is túl érzékeny vagyok és semmi kedvem veszekedni. Anyu meg nem az a "majmoskodós" típus, szerintem érthető, hogy neki jobban örülnék.Bocs a kisregényért de úgy örülök, hogy végre elmondhattam. Mit csináljak?!
Milyen tapasztalataitok vannak az első hetekről?
Katica
2001.08.09 18:29
Katica!
Szerintem mondd meg az anyosodnak, hogy bar nagyon orulsz neki, de Te nayukaddal szeretnel lenni az elso napokban, ezt muszaj megertenie! szerintem ez tok termeszetes. Nalunk szerencsere ebbol nem lesz vita, ha olvasod az elozmenyket (par uzenettel feljebb) megerted.
Ma volt itt aposom, dolga volt Pesten, kertuk hogy hozzon fel muanyag ladat majd a koltozkodeshez a konyvekhez.
A ferjem nem volt mar itthon mire megjott, aposom lerakta a lifthez a muanyag ladakat hogy innen mar te is tudod cipelni cimmel. a 8. honap vege fele jarok melleselg!
Amikor felertem a lakasba elsirtam magam. Nem azert mert nehez volt a lada, hanem a gesztus miatt ...
gabo
Szerintem mondd meg az anyosodnak, hogy bar nagyon orulsz neki, de Te nayukaddal szeretnel lenni az elso napokban, ezt muszaj megertenie! szerintem ez tok termeszetes. Nalunk szerencsere ebbol nem lesz vita, ha olvasod az elozmenyket (par uzenettel feljebb) megerted.
Ma volt itt aposom, dolga volt Pesten, kertuk hogy hozzon fel muanyag ladat majd a koltozkodeshez a konyvekhez.
A ferjem nem volt mar itthon mire megjott, aposom lerakta a lifthez a muanyag ladakat hogy innen mar te is tudod cipelni cimmel. a 8. honap vege fele jarok melleselg!
Amikor felertem a lakasba elsirtam magam. Nem azert mert nehez volt a lada, hanem a gesztus miatt ...
gabo
2001.08.09 18:44
Sziasztok!
Katica! Bár a gátsebtõl sok minden függ, asszem elmondható, hogy két hét szigorú fekvésre semmi szükség. Arra számíthatsz, hogy jóval fáradtabb leszel és fáradékonyabb is, de ez nem betegség. Csak állapot. Ezt elmondhatod a párodnak és az anyósnak is. Amúgy, amikor a lányom megszületett, mi még anyáméknál laktunk, és nagy segítség tudott lenni, hogy ott volt. Fõzött ránk, és ha már nagyon ki voltam borulva a hasfájós sírástól, szó nélkül átvette tõlem a gyereket, és engem is lenyugtatott. Szóval, jó ha valaki legalább egy-két órát ott van veletek. De nem kell éjjel-nappal, ha a párod is kiveszi az elsõ hetek teendõibõl a részét. Volt olyan barátnõm, aki úgy oldotta meg a dolgot, hogy a nagyszülõk fõztek, és csak átdobták hozzájuk, amúgy meg látogatási tilalom volt jó két-három hétig.
Igazad van, ez az idõszak csak a babáról és rólad, meg a papáról kellene, hogy szóljon.
Gabó!
Velem a saját apám csinált meg hasonlókat. 9 hónapos terhesen egyedül takarítottam végig az egész szobát, õ meg kint ült és TV-zett. Amikor megkértem, hogy segítsen behozni a radiátor borítását a fürdõbõl, mert lemostam, húzta a száját.
Fel a fejjel, a bunkókon nem lehet segíteni...
És különben is, ne hagyd magad felhúzni, nem éri meg!
Puszi mindenkinek és kitartás!
Leszünk mi is nagyszülõk! Meg apósok és anyósok...
Dia
Katica! Bár a gátsebtõl sok minden függ, asszem elmondható, hogy két hét szigorú fekvésre semmi szükség. Arra számíthatsz, hogy jóval fáradtabb leszel és fáradékonyabb is, de ez nem betegség. Csak állapot. Ezt elmondhatod a párodnak és az anyósnak is. Amúgy, amikor a lányom megszületett, mi még anyáméknál laktunk, és nagy segítség tudott lenni, hogy ott volt. Fõzött ránk, és ha már nagyon ki voltam borulva a hasfájós sírástól, szó nélkül átvette tõlem a gyereket, és engem is lenyugtatott. Szóval, jó ha valaki legalább egy-két órát ott van veletek. De nem kell éjjel-nappal, ha a párod is kiveszi az elsõ hetek teendõibõl a részét. Volt olyan barátnõm, aki úgy oldotta meg a dolgot, hogy a nagyszülõk fõztek, és csak átdobták hozzájuk, amúgy meg látogatási tilalom volt jó két-három hétig.
Igazad van, ez az idõszak csak a babáról és rólad, meg a papáról kellene, hogy szóljon.
Gabó!
Velem a saját apám csinált meg hasonlókat. 9 hónapos terhesen egyedül takarítottam végig az egész szobát, õ meg kint ült és TV-zett. Amikor megkértem, hogy segítsen behozni a radiátor borítását a fürdõbõl, mert lemostam, húzta a száját.
Fel a fejjel, a bunkókon nem lehet segíteni...
És különben is, ne hagyd magad felhúzni, nem éri meg!
Puszi mindenkinek és kitartás!
Leszünk mi is nagyszülõk! Meg apósok és anyósok...
Dia
2001.08.09 21:24
Kedves Gabo!
Hat igen, a soraidat olvasva egy kicsit elszegyeltem magam. Ez tenyleg borzaszto lehet, hogy senki nem segit, illetve ha segit, akkor az elmeselt "gesztussal" fejezi be. Azt persze el kell ismernem, hogy az en anyosom segit(ett), csak azt is B. altal emlitett eroszakossaggal. De hat az a jo, mint mondtam, hogy messze laknak.
Az anyai segitseg szerintem mas, en legalabb is nem tudtam, hogy ertessem meg anyosommal, hogy a szules utan itthon toltott elso heten hadd segitsen anyu, mert O AZ ANYAM. Csereben persze ok (marmint anyosek) is jottek, de utana
mindenkinek azt meselte, hogy en semmit sem csinalok a gyerek korul, a ferjem furdeti, teszi tisztaba, stb... Szoval kosz a segitseget.
Katica!
Szerinem allj a sarkadra most, mert talan most meg egyszerubb. En a terhessegem 30. heteben jartam, amikor anyosom oda jutott, hogy felhivott, es koszones helyett azzal kezdte, hogy "NA, fiu vagy lany lesz?" Persze kiborulam, es a parom elmagyarazta neki, hogy orulunk hogy orul, de hadd oruljunk mar mi a babanknak eloszor. Ha kozolni valonk van, ugyis felhivjuk. Persze megsertodott, de annyira nem, hogy ne allt volna szoba velem, mert ugye az unokajara csak kivancsi. Es nalunk eppen jokor "borult ki a bili", mert anyosom mar olyanokat mondott, hogy "Mi is veszunk bebiulest az autonkba, hogy ha elhozzuk a picit, akkor legyen miben" Dobbent rakerdezesemre kiderult, ugy gondolta, hogy o majd fogja az x honapos babamat es lelep vele. Jelzem 200 kilometerre laknak....
Szoval ezt idejekoran tisztazni kell. Ha a parod melletted all, akkor minden rendben lesz.
Az elso ket het otthon nekem bizony nehez volt. En mar azt hittem, nem vagyok anyanak valo, es nem fogom tudni Mokit egyedul felnevelni. Elegge ketsegbe voltam esve, de beszeltem mas anyukakkal, es azt mondtak, ok is igy ereztek, de belejottek a babazasba. ES EZ IGAZ!!! Ahogy a picuri megszokja a kinti vilagot, azt, hogy most mar tenni is kell azert, hogy tele legyen a pocak, nem allando a homerseklet, ruha fedi a kis boret es ezernyi ujdonsagot, akkor mar menni fog a dolog. Te is megismered a sirasat, hogy most eppen miert sir, es megismeritek egymast. Szoval ne izgulj miatta, minden rendben lesz!
Most nem akarom igenybe venni a tobbiek turelmet, de ha erdekel, es megirod az emil cimed, akkor szivesen irok a tapasztalataimrol. Mivel anyukam is messze lakik, es ebben a faluban nem lakik egy rokonom sem (de meg a megyeben sem) eleg sok mindenre a magam karan kellett rajonnom. Pl: szoptatas.
Szoval ne izgulj, az biztos, hogy a Picuri nagyon szeret teged, es majd erzed, hogy nagyon de nagyon szuksege van rad!
Sok puszi mindenkinek, es bocs a locsiert:
Jutka
Hat igen, a soraidat olvasva egy kicsit elszegyeltem magam. Ez tenyleg borzaszto lehet, hogy senki nem segit, illetve ha segit, akkor az elmeselt "gesztussal" fejezi be. Azt persze el kell ismernem, hogy az en anyosom segit(ett), csak azt is B. altal emlitett eroszakossaggal. De hat az a jo, mint mondtam, hogy messze laknak.
Az anyai segitseg szerintem mas, en legalabb is nem tudtam, hogy ertessem meg anyosommal, hogy a szules utan itthon toltott elso heten hadd segitsen anyu, mert O AZ ANYAM. Csereben persze ok (marmint anyosek) is jottek, de utana
mindenkinek azt meselte, hogy en semmit sem csinalok a gyerek korul, a ferjem furdeti, teszi tisztaba, stb... Szoval kosz a segitseget.
Katica!
Szerinem allj a sarkadra most, mert talan most meg egyszerubb. En a terhessegem 30. heteben jartam, amikor anyosom oda jutott, hogy felhivott, es koszones helyett azzal kezdte, hogy "NA, fiu vagy lany lesz?" Persze kiborulam, es a parom elmagyarazta neki, hogy orulunk hogy orul, de hadd oruljunk mar mi a babanknak eloszor. Ha kozolni valonk van, ugyis felhivjuk. Persze megsertodott, de annyira nem, hogy ne allt volna szoba velem, mert ugye az unokajara csak kivancsi. Es nalunk eppen jokor "borult ki a bili", mert anyosom mar olyanokat mondott, hogy "Mi is veszunk bebiulest az autonkba, hogy ha elhozzuk a picit, akkor legyen miben" Dobbent rakerdezesemre kiderult, ugy gondolta, hogy o majd fogja az x honapos babamat es lelep vele. Jelzem 200 kilometerre laknak....
Szoval ezt idejekoran tisztazni kell. Ha a parod melletted all, akkor minden rendben lesz.
Az elso ket het otthon nekem bizony nehez volt. En mar azt hittem, nem vagyok anyanak valo, es nem fogom tudni Mokit egyedul felnevelni. Elegge ketsegbe voltam esve, de beszeltem mas anyukakkal, es azt mondtak, ok is igy ereztek, de belejottek a babazasba. ES EZ IGAZ!!! Ahogy a picuri megszokja a kinti vilagot, azt, hogy most mar tenni is kell azert, hogy tele legyen a pocak, nem allando a homerseklet, ruha fedi a kis boret es ezernyi ujdonsagot, akkor mar menni fog a dolog. Te is megismered a sirasat, hogy most eppen miert sir, es megismeritek egymast. Szoval ne izgulj miatta, minden rendben lesz!
Most nem akarom igenybe venni a tobbiek turelmet, de ha erdekel, es megirod az emil cimed, akkor szivesen irok a tapasztalataimrol. Mivel anyukam is messze lakik, es ebben a faluban nem lakik egy rokonom sem (de meg a megyeben sem) eleg sok mindenre a magam karan kellett rajonnom. Pl: szoptatas.
Szoval ne izgulj, az biztos, hogy a Picuri nagyon szeret teged, es majd erzed, hogy nagyon de nagyon szuksege van rad!
Sok puszi mindenkinek, es bocs a locsiert:
Jutka
2001.08.09 21:26
Sziasztok!
Én azt hittem, hogy ez az egész anyos-apos dolog csak ijesztgetés és, hogy nálunk nem lesz ilyen probléma. Ehhez képest a következö a helyzet: apósom meg van róla gyözödve, hogy mindenhez ért, az a minimum, hogy az építkezésünknél mindenbe beleszól (többek között miatta bámulhatom a bíbor szinü ajtóinkat, pedig nagyon nen tetszik). Az is természetes, mármint neki, hogy véleményt mond a pénzköltési szokásainkról, vagyis: szórjuk a pénzt, sok játékot veszünk a gyerekeknek (ezért ök egyáltalán nem) stb. De: vendégeskedéseik alatt egyszerüen kikövetelik maguknak a tokaji bort, a cappuccinot, a jégkrémet, a sört, a dinnyét, a sütit ... körülbelül így, ilyen sorrendben. Még hosszan mesélhetném apósom "túlkapásait", de van ettöl sokkal rosszabb is, mégpedig az anyósom. Még nem tudtam eldönteni, hogy mi a rosszabb, ha segíteni akar, vagy, ha úgy viselkedik, mintha nem ismerne sem engem, sem az unokáit. A férjemnek két diplomája van, jó állása, új családi házunk (szülöi segítség nélkül), két gyönyörü gyerekünk van és szeretjük egymást. Ezeket azért írtam le, mert nemrég közölte a férjemmel, hogy teljesen lezüllött és nincs semmije. Mármint a férjemnek.
Mindenkibe beleköt, a szomszédtól a postásig, engem és a fiát sem kímélve. ALKOHOLISTA, de ha józan, akkor mindenki mindent megbocsát neki, amit akkor müvelt, vagy mondott, mikor részeg volt. Én 6 év után feladtam, már képtelen vagyok mindenhez jópofát vágni. Nagyon sokszor megbántott piásan, aztán késöbb nem emlékezett semmire. Egyszer pl. 9 hónapos terhesen rosszul lettem. Szerencsétlenségemre éppen hozzájuk mentünk fel a férjemmel, anyósom pedig tök részeg volt. Elmondott minden szerencsétlennek, közben pedig alig állt a lábán. A férjem mellém állt, de apósom a kedves nejét védte.
Terhes voltam a második babával, mindenki gratulált, mi nagyon boldogok voltunk, de mivel ismertem már öket, a férjem (aki egyébként egyke) közölte velük a számunkra jó hírt. Az volt a reakciójuk, hogy nem vagyunk normálisak, egy gyerek böven elég és, hogy még meggondolhatjuk ...
A végtelenségig tudnám írni ezeket a történeteket.
Utálom öket, a férjemre való tekintettel igyekszem normálisan viselkedni velük, de képtelen vagyok mást érezni irántuk.
Ezt most nagyon jó volt kiírni magamból. Bocs', ha hosszúra sikerült.
T.T.
Én azt hittem, hogy ez az egész anyos-apos dolog csak ijesztgetés és, hogy nálunk nem lesz ilyen probléma. Ehhez képest a következö a helyzet: apósom meg van róla gyözödve, hogy mindenhez ért, az a minimum, hogy az építkezésünknél mindenbe beleszól (többek között miatta bámulhatom a bíbor szinü ajtóinkat, pedig nagyon nen tetszik). Az is természetes, mármint neki, hogy véleményt mond a pénzköltési szokásainkról, vagyis: szórjuk a pénzt, sok játékot veszünk a gyerekeknek (ezért ök egyáltalán nem) stb. De: vendégeskedéseik alatt egyszerüen kikövetelik maguknak a tokaji bort, a cappuccinot, a jégkrémet, a sört, a dinnyét, a sütit ... körülbelül így, ilyen sorrendben. Még hosszan mesélhetném apósom "túlkapásait", de van ettöl sokkal rosszabb is, mégpedig az anyósom. Még nem tudtam eldönteni, hogy mi a rosszabb, ha segíteni akar, vagy, ha úgy viselkedik, mintha nem ismerne sem engem, sem az unokáit. A férjemnek két diplomája van, jó állása, új családi házunk (szülöi segítség nélkül), két gyönyörü gyerekünk van és szeretjük egymást. Ezeket azért írtam le, mert nemrég közölte a férjemmel, hogy teljesen lezüllött és nincs semmije. Mármint a férjemnek.
Mindenkibe beleköt, a szomszédtól a postásig, engem és a fiát sem kímélve. ALKOHOLISTA, de ha józan, akkor mindenki mindent megbocsát neki, amit akkor müvelt, vagy mondott, mikor részeg volt. Én 6 év után feladtam, már képtelen vagyok mindenhez jópofát vágni. Nagyon sokszor megbántott piásan, aztán késöbb nem emlékezett semmire. Egyszer pl. 9 hónapos terhesen rosszul lettem. Szerencsétlenségemre éppen hozzájuk mentünk fel a férjemmel, anyósom pedig tök részeg volt. Elmondott minden szerencsétlennek, közben pedig alig állt a lábán. A férjem mellém állt, de apósom a kedves nejét védte.
Terhes voltam a második babával, mindenki gratulált, mi nagyon boldogok voltunk, de mivel ismertem már öket, a férjem (aki egyébként egyke) közölte velük a számunkra jó hírt. Az volt a reakciójuk, hogy nem vagyunk normálisak, egy gyerek böven elég és, hogy még meggondolhatjuk ...
A végtelenségig tudnám írni ezeket a történeteket.
Utálom öket, a férjemre való tekintettel igyekszem normálisan viselkedni velük, de képtelen vagyok mást érezni irántuk.
Ezt most nagyon jó volt kiírni magamból. Bocs', ha hosszúra sikerült.
T.T.
2001.08.10 06:56
Kedves Gabo!
Ami aposodat illeti, elfelejtett sorba állni, amikor az intelligenciát osztogatták. Hogy mint nore nincs rád tekintettel, de, hogy mint anyára sem...Valahol sajnálom az ilyen embereket, mert nagyon sok szépet veszítenek az életből. Elhiszem, hogy nagyon rosszul esett, de gondolj a kis Picuridra, aki sokkal jobban orul, ha az anyucija mosolyog.:-)). Egyébként én is a 8. hónapban járok, igaz még csak az elején, de már nagyon várjuk a nagy napot! Anyósnak azért nehéz megértenie, hogy miért szeretném anyut, mert ő nem az édesanyám, igaz, 7 éves korom óta nevelt, de ez hosszú történet...
Kedves Dia!
Tetszik az otlet, hogy csak a kaját hozzák.:-))
Csak az a baj, hogy vidéken laknak és ha idejonnek, biztos, hogy maradnak.A párom persze segíteni fog, de ehhez szabadságot kell kivennie és úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem rogton az elso héten, mert a családot ugysem lehet kikerulni.
Kedves Jutka!
Igazán megnyugtató amit írtál, tényleg nem vagyok túl biztos magamban, ehhez még nem hiányzik egy anyós is az elso napokra.Nagyon orulnék, ha megosztanád velem a tapasztalataidat és elore is koszonom.
Pontosan az eroszakos segítség, amitol félek.
Arról nem is beszélve, hogy laktunk náluk, az maga volt a rémálom. A szemembe mosolygás, a hátam mogott meg...Az egész rokonság meg a munkahely tudta még azt is, hogy milyen színu bugyit hordok. Ha elmentunk valahova kutatott a szobánkba, persze én mindig észrevettem. Nem szeretném mégegyszer ugyanezt átélni, immár a saját otthonomba. Mivel a szuloket is "egységcsomagba" kapjuk, mégiscsak konnyebb a sajátommal.:-)
Egy kicsit hosszura sikeredtem, de annyira orulok, hogy Rátok találtam!
Puszi Mindenkinek! Katica
Ami aposodat illeti, elfelejtett sorba állni, amikor az intelligenciát osztogatták. Hogy mint nore nincs rád tekintettel, de, hogy mint anyára sem...Valahol sajnálom az ilyen embereket, mert nagyon sok szépet veszítenek az életből. Elhiszem, hogy nagyon rosszul esett, de gondolj a kis Picuridra, aki sokkal jobban orul, ha az anyucija mosolyog.:-)). Egyébként én is a 8. hónapban járok, igaz még csak az elején, de már nagyon várjuk a nagy napot! Anyósnak azért nehéz megértenie, hogy miért szeretném anyut, mert ő nem az édesanyám, igaz, 7 éves korom óta nevelt, de ez hosszú történet...
Kedves Dia!
Tetszik az otlet, hogy csak a kaját hozzák.:-))
Csak az a baj, hogy vidéken laknak és ha idejonnek, biztos, hogy maradnak.A párom persze segíteni fog, de ehhez szabadságot kell kivennie és úgy gondoltam, hogy jobb, ha nem rogton az elso héten, mert a családot ugysem lehet kikerulni.
Kedves Jutka!
Igazán megnyugtató amit írtál, tényleg nem vagyok túl biztos magamban, ehhez még nem hiányzik egy anyós is az elso napokra.Nagyon orulnék, ha megosztanád velem a tapasztalataidat és elore is koszonom.
Pontosan az eroszakos segítség, amitol félek.
Arról nem is beszélve, hogy laktunk náluk, az maga volt a rémálom. A szemembe mosolygás, a hátam mogott meg...Az egész rokonság meg a munkahely tudta még azt is, hogy milyen színu bugyit hordok. Ha elmentunk valahova kutatott a szobánkba, persze én mindig észrevettem. Nem szeretném mégegyszer ugyanezt átélni, immár a saját otthonomba. Mivel a szuloket is "egységcsomagba" kapjuk, mégiscsak konnyebb a sajátommal.:-)
Egy kicsit hosszura sikeredtem, de annyira orulok, hogy Rátok találtam!
Puszi Mindenkinek! Katica
2001.08.10 08:06
Csak azert akarok most itt hozzaszolni a temahoz, mert amit irok, talan ad egy kis remenyt arra, hogy az anyossal valo kapcsolat megvaltozhat.
Az en anyosom a ferjem altal is bevallottan nehez ember- elso latasra. Mar tobb eve jartam a parommal, amikor meg mindig nem tudta a nevemet. Abban az idoben a legkedvesebb szavai hozzam igy hangzottak: nem tudom, mit eszik rajtad a fiam.
Az eskuvonket is ugy tolta el, hogy sirva mentem haza, nem jartunk jobban az elso gyerek szuletese utan sem: csak egy pelda, o akarta eloszor otthon furdetni, ebben meg nem lett volna semmi rossz, de ezt nem kozolte velunk, csak megjelent a lakasunkon, es az ebedloben ulve varta, hogy megkerjuk ra. Gondolhatjatok, aznap jottem haza a szules utan a korhazbol,mindenre volt gondunk, csak arra nem, hogy kitalaljuk az o kivansagait. Akkor kozolte velunk, hogy a labat sem teszi tobbet a lakasunkba. Sok-sok sebet ejtett rajtam, de egyetlen egyszer sem bantottam meg, mert szeretem a ferjemet, es o rajong az anyukajaert. A masodik gyerek szuletese utan egy honapra hozzank koltozott, szamomra egyreszt megnyugtato volt a jelenlete, masreszt minden nap konfliktusokkal telt. Aztan rajottem, hogy alapjaban veve jot akar. Ma mar ugy all a kapcsolatunk, hogy az en oldalamra all, ha valami vita van a ferjemmel. A gyerekekkel rengeteget segit( bar arrol nem tudom lebeszelni, hogy a fiam sovany-harom es feleves es 20 kilo...)de mostmar csak ugy, hogy megkerdez elotte engem, hogy jo lesz-e igy. Elfogadta, hogy a gyerekek az en gyermekeim, nagyon halas vagyok a segitsegeert, minden tovabbi nelkul ra tudom bizni a gyerekeket, annyira szereti oket, hogy sosem gondoltam volna. Neha meg van egy-ket dolog, amin ki tudnek akadni, de nem teszem!! Egyik fulemen be, a masikon ki. Annyi jot kapok tole mostanaban, hogy a merleg nyelve sokkal inkabb a jo fele billen. Peldaul mostmar teljesen o ruhazza a gyerekeket; ha hiszitek, ha nem, fantasztikus izlese van, annyi holmit osszevesarol nekik, hogy mar egy szekrenyt is venni kene, hogy elferjen. Amikor itt van, lesem a kivansagait, tudom, milyen eteleket szeret, mik a rigolyai, nem kerul sok energaiba az, hogy a kedvebe jarjak. Sosem gondoltam volna, de mara mar kifejezetten varom, hogy jojjon, sokat segit, jokat beszelgetunk, nevetgelunk, azt hiszen, hogy mostmar tenyleg nagyon joban vagyunk. Ehhez azonban az kellett, hogy megszokjam azt, hogy ne az ellenseget lassam benne, hanem az altalam nagyon szeretett ferfi anyjat. Vegiggondoltam, hogy en is leszek egyszer anyos, NEKEM hogyan esnenek dolgok a menyemtol. Megszoktuk egymast, talan mostanra azt is ertekeli, hogy ennyire szeretem a fiat( eleinte nagyon feltekeny volt). Mostanra peldaul odaig jutottunk, hogy harmincadik szuletesnapomra olyan ajandekot kaptam tole, hogy sosem fogom neki elfelejteni.
Ezt az egesz hosszu tiradat csak azert irtam, hogy talan meg nalatok is van remeny arra, hogy konszolidalodik a helyzet, talan a ti anyosotok is eszreveszi, hogy nem ellensegek vagytok, hiszen ugyanazon az oldalon alltok mind a ketten.
Udv es kitartas!!
Eva
Az en anyosom a ferjem altal is bevallottan nehez ember- elso latasra. Mar tobb eve jartam a parommal, amikor meg mindig nem tudta a nevemet. Abban az idoben a legkedvesebb szavai hozzam igy hangzottak: nem tudom, mit eszik rajtad a fiam.
Az eskuvonket is ugy tolta el, hogy sirva mentem haza, nem jartunk jobban az elso gyerek szuletese utan sem: csak egy pelda, o akarta eloszor otthon furdetni, ebben meg nem lett volna semmi rossz, de ezt nem kozolte velunk, csak megjelent a lakasunkon, es az ebedloben ulve varta, hogy megkerjuk ra. Gondolhatjatok, aznap jottem haza a szules utan a korhazbol,mindenre volt gondunk, csak arra nem, hogy kitalaljuk az o kivansagait. Akkor kozolte velunk, hogy a labat sem teszi tobbet a lakasunkba. Sok-sok sebet ejtett rajtam, de egyetlen egyszer sem bantottam meg, mert szeretem a ferjemet, es o rajong az anyukajaert. A masodik gyerek szuletese utan egy honapra hozzank koltozott, szamomra egyreszt megnyugtato volt a jelenlete, masreszt minden nap konfliktusokkal telt. Aztan rajottem, hogy alapjaban veve jot akar. Ma mar ugy all a kapcsolatunk, hogy az en oldalamra all, ha valami vita van a ferjemmel. A gyerekekkel rengeteget segit( bar arrol nem tudom lebeszelni, hogy a fiam sovany-harom es feleves es 20 kilo...)de mostmar csak ugy, hogy megkerdez elotte engem, hogy jo lesz-e igy. Elfogadta, hogy a gyerekek az en gyermekeim, nagyon halas vagyok a segitsegeert, minden tovabbi nelkul ra tudom bizni a gyerekeket, annyira szereti oket, hogy sosem gondoltam volna. Neha meg van egy-ket dolog, amin ki tudnek akadni, de nem teszem!! Egyik fulemen be, a masikon ki. Annyi jot kapok tole mostanaban, hogy a merleg nyelve sokkal inkabb a jo fele billen. Peldaul mostmar teljesen o ruhazza a gyerekeket; ha hiszitek, ha nem, fantasztikus izlese van, annyi holmit osszevesarol nekik, hogy mar egy szekrenyt is venni kene, hogy elferjen. Amikor itt van, lesem a kivansagait, tudom, milyen eteleket szeret, mik a rigolyai, nem kerul sok energaiba az, hogy a kedvebe jarjak. Sosem gondoltam volna, de mara mar kifejezetten varom, hogy jojjon, sokat segit, jokat beszelgetunk, nevetgelunk, azt hiszen, hogy mostmar tenyleg nagyon joban vagyunk. Ehhez azonban az kellett, hogy megszokjam azt, hogy ne az ellenseget lassam benne, hanem az altalam nagyon szeretett ferfi anyjat. Vegiggondoltam, hogy en is leszek egyszer anyos, NEKEM hogyan esnenek dolgok a menyemtol. Megszoktuk egymast, talan mostanra azt is ertekeli, hogy ennyire szeretem a fiat( eleinte nagyon feltekeny volt). Mostanra peldaul odaig jutottunk, hogy harmincadik szuletesnapomra olyan ajandekot kaptam tole, hogy sosem fogom neki elfelejteni.
Ezt az egesz hosszu tiradat csak azert irtam, hogy talan meg nalatok is van remeny arra, hogy konszolidalodik a helyzet, talan a ti anyosotok is eszreveszi, hogy nem ellensegek vagytok, hiszen ugyanazon az oldalon alltok mind a ketten.
Udv es kitartas!!
Eva
2001.08.10 13:55
Szia Malacka!
Persze, hogy nem jobb, de néha elég kiborítóak a családi kapcsolatok és jól esik, ha az ember lánya kiírhatja magából. Elvégre erre találták ki ezt a topicot. Én orulok, hogy nekunk még mindannyian megvannak, de azért nagyon sok felesleges fájdalmat tudunk okozni egymásnak és jó beszélgetni olyanokkal akik valahogy hasonló helyzetben vannak.
Katica
Persze, hogy nem jobb, de néha elég kiborítóak a családi kapcsolatok és jól esik, ha az ember lánya kiírhatja magából. Elvégre erre találták ki ezt a topicot. Én orulok, hogy nekunk még mindannyian megvannak, de azért nagyon sok felesleges fájdalmat tudunk okozni egymásnak és jó beszélgetni olyanokkal akik valahogy hasonló helyzetben vannak.
Katica
2001.08.10 21:19
Szio Malacka!
Igazad van, ezert is irtam Gabonak is, hogy kicsit szegyeltem magam, amikor olvastam az irasat. Es persze az is igaz, amit Eva irt, mert az en anyosom sem csupa negativum, es azt is ertekelem, hogy a gyereket szereti, de nekem egy kicsit sok az eroszakor szeretet. Itt meg jol kibeszelem a duhomet. Anyukam is mindig azt mondja, hogy az egyik fulemen be, a masikon ki menjen ami duhit. Persze anyukam egy aldott turelmes ember, egy birkanyaj turelmevel
Katica!
Holnap (ha Moki Ur jo kedveben lesz), irok az emil cimre. Jaj, kicsit keson vettem eszre, hogy egy negy es fel honapos kisfiu anyjakent, aki raadasul elso baba kicsit nagykepunek tunhetek, hogy a tapasztalataimat ajanlgatom, de pl a szoptatas az a tema, ami nagyon fontos, es en tenyleg a sajat karomon jottem ra dolgokra. Ha nekem valaki akkor azt mondja, amit azota is vallok, hogy a csecsemomerleg sok mindenre hasznalhato, pl. konyvtamasz, ajtotamasz vagy viragallvany, de a babat ne mericskeld, egy csomo teljesen felesleges idegessegtol megkimeltem volna magunkat!
Szoval emil holnap irodik!
Aki munkahelyen internetezik, annak jo hetveget (lokott vagyok, ugysem tudja elolvasni, na de a joakarat legalabb megvolt bennem ), aki meg otthonrol, azzal holnap talakozunk.
Minden jot addig is, puszi nektek!
Jutka
Igazad van, ezert is irtam Gabonak is, hogy kicsit szegyeltem magam, amikor olvastam az irasat. Es persze az is igaz, amit Eva irt, mert az en anyosom sem csupa negativum, es azt is ertekelem, hogy a gyereket szereti, de nekem egy kicsit sok az eroszakor szeretet. Itt meg jol kibeszelem a duhomet. Anyukam is mindig azt mondja, hogy az egyik fulemen be, a masikon ki menjen ami duhit. Persze anyukam egy aldott turelmes ember, egy birkanyaj turelmevel
Katica!
Holnap (ha Moki Ur jo kedveben lesz), irok az emil cimre. Jaj, kicsit keson vettem eszre, hogy egy negy es fel honapos kisfiu anyjakent, aki raadasul elso baba kicsit nagykepunek tunhetek, hogy a tapasztalataimat ajanlgatom, de pl a szoptatas az a tema, ami nagyon fontos, es en tenyleg a sajat karomon jottem ra dolgokra. Ha nekem valaki akkor azt mondja, amit azota is vallok, hogy a csecsemomerleg sok mindenre hasznalhato, pl. konyvtamasz, ajtotamasz vagy viragallvany, de a babat ne mericskeld, egy csomo teljesen felesleges idegessegtol megkimeltem volna magunkat!
Szoval emil holnap irodik!
Aki munkahelyen internetezik, annak jo hetveget (lokott vagyok, ugysem tudja elolvasni, na de a joakarat legalabb megvolt bennem
), aki meg otthonrol, azzal holnap talakozunk. Minden jot addig is, puszi nektek!
Jutka
2001.08.13 07:31
Szia Malacka!
Igazad van, hogy jobb belegondolni a másik helyzetbe is, nem hiszem , hogy akkor jobban érezném magam. Egyébként már nem is látom olyan szörnyűnek a dolgokat, valahogy mindent meg lehet oldani, csak a régi tüskéket nehéz elfelejteni.
De az biztos, hogy anyósom tényleg szeretettel várja az unokája érkezését és most ez a legfontosabb.:-)))
Láttam a kislányodat a bemutatkozó részben, nagyon
tündéri és szép kislány és nagyon aranyosak a fényképek is!:-)))
Szia Jutka!
Várom az e-mailt, hozzám képest Te "tapasztalt öreg róka vagy" és nagyon köszönöm, ha szakítasz rám egy pici időt!
Puszi Katica
Igazad van, hogy jobb belegondolni a másik helyzetbe is, nem hiszem , hogy akkor jobban érezném magam. Egyébként már nem is látom olyan szörnyűnek a dolgokat, valahogy mindent meg lehet oldani, csak a régi tüskéket nehéz elfelejteni.
De az biztos, hogy anyósom tényleg szeretettel várja az unokája érkezését és most ez a legfontosabb.:-)))
Láttam a kislányodat a bemutatkozó részben, nagyon
tündéri és szép kislány és nagyon aranyosak a fényképek is!:-)))
Szia Jutka!
Várom az e-mailt, hozzám képest Te "tapasztalt öreg róka vagy" és nagyon köszönöm, ha szakítasz rám egy pici időt!
Puszi Katica
2001.08.13 14:15
Sziasztok!
Eva! Olyan jó volt olvasni, amit irtál. Nekünk még nincs gyerekünk, de nagyon szeretnénk, és bizom benne, hogy pár év múlva nálunk is minden megváltozik, és hasonló lesz, mint nálatok. Az "alapok" kisértetiesen emlékesztetnek egymásra.
Malacka!
Teljesen igazad van!!!!
cico
Eva! Olyan jó volt olvasni, amit irtál. Nekünk még nincs gyerekünk, de nagyon szeretnénk, és bizom benne, hogy pár év múlva nálunk is minden megváltozik, és hasonló lesz, mint nálatok. Az "alapok" kisértetiesen emlékesztetnek egymásra.
Malacka!
Teljesen igazad van!!!!
cico
2001.08.14 10:15
Sziasztok!
Hát így végig olvasva az eddig írtakat, elég tanulságos.
Nekem eddig két anyósom volt, ill. egy van most.
Az elsõ sem szólt bele semmibe, viszont jókat beszélgettünk.
A mostani egy kis figura. Nyugdíjas pedagógus, elvált, és az élet hozta dolgoktól egy kissé zákózott ember.
A párommal öt éve vagyunk együtt. Az elsõ évben még köszönni sem volt hajlandó. Elég ritkán mentünk fel hozzá. Aztán a fia nagyon csúnyán összeveszett vele, így Jónapot-ozott.
Aztán úgy gondolom rájött, hogy a fiával tartós kapcsolatban élünk. Látta, hogy a fia két korábbi kapcsolatából származó gyeerekekkel jól elvagyok. Mostmár tegez, ha tudja, hogy én is felmegyek csinál nekem az õ isteni tojjássalátáját. És még jókat nevetgélünk.
Az is igaz, hogy a legújabb unokájának érkezését nem tudja még.
Bizonyos múltbéli dolgok miatt csecsemõvel " nem foglalkozik", a gyerekek kb. 3-4 éves koruktól léteznek számára. Onnantól viszont nagyon jókat és okos játékokat játszik velük.
Ha nem túl fárasztó amit írok, csak annyit nekem az anyukám olyasmi mint az itt eddig általatok leírt anyósok. Ez a majomszeretet nem az én világom.
Szegény anyu! Még nem tudja, hogy az általa hõn várt elsõ unoka elrontásához bizony mi nemigen fogunk aszisztálni. És az öcsémék sem, a sógornõm sem rajong a nyuszika-puszika szitukért. Õ is sajnálja az anyósát, de eddig ezt gondolja.
Fel a fejjel lányok, asszonyok!
Néha a türelem, empátia segít.
Gondoljatok a párotokra. Nekik sem lehet könnyû.
Pusszzz! Chris (Egy leendõ anyós)
Hát így végig olvasva az eddig írtakat, elég tanulságos.
Nekem eddig két anyósom volt, ill. egy van most.
Az elsõ sem szólt bele semmibe, viszont jókat beszélgettünk.
A mostani egy kis figura. Nyugdíjas pedagógus, elvált, és az élet hozta dolgoktól egy kissé zákózott ember.
A párommal öt éve vagyunk együtt. Az elsõ évben még köszönni sem volt hajlandó. Elég ritkán mentünk fel hozzá. Aztán a fia nagyon csúnyán összeveszett vele, így Jónapot-ozott.
Aztán úgy gondolom rájött, hogy a fiával tartós kapcsolatban élünk. Látta, hogy a fia két korábbi kapcsolatából származó gyeerekekkel jól elvagyok. Mostmár tegez, ha tudja, hogy én is felmegyek csinál nekem az õ isteni tojjássalátáját. És még jókat nevetgélünk.
Az is igaz, hogy a legújabb unokájának érkezését nem tudja még.
Bizonyos múltbéli dolgok miatt csecsemõvel " nem foglalkozik", a gyerekek kb. 3-4 éves koruktól léteznek számára. Onnantól viszont nagyon jókat és okos játékokat játszik velük.
Ha nem túl fárasztó amit írok, csak annyit nekem az anyukám olyasmi mint az itt eddig általatok leírt anyósok. Ez a majomszeretet nem az én világom.
Szegény anyu! Még nem tudja, hogy az általa hõn várt elsõ unoka elrontásához bizony mi nemigen fogunk aszisztálni. És az öcsémék sem, a sógornõm sem rajong a nyuszika-puszika szitukért. Õ is sajnálja az anyósát, de eddig ezt gondolja.
Fel a fejjel lányok, asszonyok!
Néha a türelem, empátia segít.
Gondoljatok a párotokra. Nekik sem lehet könnyû.
Pusszzz! Chris (Egy leendõ anyós)
2001.08.15 12:55
Sziasztok!
Nekem a jelenlegi a második anyós/após és azt kell, hogy mondjam, hogy le a kalappal elõttük. Apósom ugyan iszogat néha, de nem zavaró. Azelsõ házasságombólszármazó két csemetével istenien bánnak, saját unokájuknak tekintik õket, és tényleg látom, hogy sajátjukként szeretik. Ezzelszemben ezt nem tudomelmondani a feleségem ansósárólés apósáról, vagyis az én szüleimrõl. Amióta elváltam, lesem sz..nak. Nem hajlandóak tudomásul venni, hogy elváltam, hogy újra megnõsültem. Megszakították velem a kapcsolatot, az unokájukkal nem foglalkoznak, egyszóval magasból le vagyunk ejtve. Nekem ez már nem fáj annyira, mert megszoktam, de a páromat nagyon zavarja, mert õ szeretett volna apóstésanyóst tudni maga mellett. Szóval nálunkez a helyzet. Az is tény, hogy ajelenlegi anyósomékat szinte szüleimként kezelem. Nekem az a véleményem, hogy az ember annak adja aszereteét, ahol azt megérdemlik.
Üdv:Baliapu
Nekem a jelenlegi a második anyós/após és azt kell, hogy mondjam, hogy le a kalappal elõttük. Apósom ugyan iszogat néha, de nem zavaró. Azelsõ házasságombólszármazó két csemetével istenien bánnak, saját unokájuknak tekintik õket, és tényleg látom, hogy sajátjukként szeretik. Ezzelszemben ezt nem tudomelmondani a feleségem ansósárólés apósáról, vagyis az én szüleimrõl. Amióta elváltam, lesem sz..nak. Nem hajlandóak tudomásul venni, hogy elváltam, hogy újra megnõsültem. Megszakították velem a kapcsolatot, az unokájukkal nem foglalkoznak, egyszóval magasból le vagyunk ejtve. Nekem ez már nem fáj annyira, mert megszoktam, de a páromat nagyon zavarja, mert õ szeretett volna apóstésanyóst tudni maga mellett. Szóval nálunkez a helyzet. Az is tény, hogy ajelenlegi anyósomékat szinte szüleimként kezelem. Nekem az a véleményem, hogy az ember annak adja aszereteét, ahol azt megérdemlik.
Üdv:Baliapu
2001.08.15 15:38
Szia Chris!
Haragszanak?!!! Persze! De persze mindezt úgy teszik, hogy soha nem hallgatták meg a problémáimat, soha semmivel nem segítettek, csak a bigott katolicizmusukat hajtogatták, hogy elválni tilos. Nem fogadták el azt, hogy rossz a házasságunk, hogy a feleségem csapnivaló háziasszony, pocsék anya és sz..r szeretõ, magyarul számomra egyí nagy nulla. Csak azt hajtogatják, még a mai napig is!!!hogy nem váltam el, és az exem az igazi nejem. Hiába mondtam, hogy apukám! elváltam, új életem van, feleségem van, és hiába mondjátok a hülyeséget akkor is van, egyszerûen nem vesznek tudomást róla. Számtalanszor próbáltam rendezni a kapcsolatunkat, nem sikerült. Most már úgy vagyok vele, hogy nem érdekelnek. Megszüntek létezni számomra. Akkor hagytak cserben, amikor a legynagyobb sz.ban voltam, nem volt hova mennem, magányos és beteg voltam. Késõbb nem jöttek el az esküvömre, nem foglalkoznak az unokáikkal, stb. Leírtam õket. A szeretet azé, aki megérdemli és értékeli azt.
Üdv:Baliapu
Haragszanak?!!! Persze! De persze mindezt úgy teszik, hogy soha nem hallgatták meg a problémáimat, soha semmivel nem segítettek, csak a bigott katolicizmusukat hajtogatták, hogy elválni tilos. Nem fogadták el azt, hogy rossz a házasságunk, hogy a feleségem csapnivaló háziasszony, pocsék anya és sz..r szeretõ, magyarul számomra egyí nagy nulla. Csak azt hajtogatják, még a mai napig is!!!hogy nem váltam el, és az exem az igazi nejem. Hiába mondtam, hogy apukám! elváltam, új életem van, feleségem van, és hiába mondjátok a hülyeséget akkor is van, egyszerûen nem vesznek tudomást róla. Számtalanszor próbáltam rendezni a kapcsolatunkat, nem sikerült. Most már úgy vagyok vele, hogy nem érdekelnek. Megszüntek létezni számomra. Akkor hagytak cserben, amikor a legynagyobb sz.ban voltam, nem volt hova mennem, magányos és beteg voltam. Késõbb nem jöttek el az esküvömre, nem foglalkoznak az unokáikkal, stb. Leírtam õket. A szeretet azé, aki megérdemli és értékeli azt.
Üdv:Baliapu
2001.08.15 21:40
Jutka,
eddig nem tudtam, mi zavar abban, amikor telefonon azt kérdezik tölem, hogy "Na hogy van az ÉN kis picurkám?" Persze nem rólam van szó, hanem a hasamban lakó kisunokáról. Csak ami szomoró, hogy ezt a saját anyám mondja. Az anyósomtól annyi telik, hogy "nahát már megint mennyit nött a hasad" ill. hogy bezzeg a Détár Enikö is 8 hónapos terhes de az egész nap lépcsözik. Csak mert a férjem egyszer azt mondta neki viccböl, hogy inkább ök jöjjenek át, mint hogy mi másszunk fel a 4.-re.
eddig nem tudtam, mi zavar abban, amikor telefonon azt kérdezik tölem, hogy "Na hogy van az ÉN kis picurkám?" Persze nem rólam van szó, hanem a hasamban lakó kisunokáról. Csak ami szomoró, hogy ezt a saját anyám mondja. Az anyósomtól annyi telik, hogy "nahát már megint mennyit nött a hasad" ill. hogy bezzeg a Détár Enikö is 8 hónapos terhes de az egész nap lépcsözik. Csak mert a férjem egyszer azt mondta neki viccböl, hogy inkább ök jöjjenek át, mint hogy mi másszunk fel a 4.-re.
2001.08.18 19:47
Szia Pocok!
Edes.... Kerdezd meg tole, o mennyit lepcsozott annak idejen, es szerette-e. Detar Enikovel kapcsolatban meg annyit, hogy eleg sokan vannak, akik azt hangoztatjak, hogy ok az utolso napon is hegyet masztak/futottak/megdontottek a magasugras vilagrekordjat, csak mert ujjabban divat az amerikai fitness orulet, es divat fitt kismamanak lenni. Persze aki elotte sportolt, az ne hagyja abba, de van olyan ismerosom, aki nyolc hetes terhesen iratkozott be egy fitness klubba....
Hat en bizony ettem amit szerettem, hiztam 16 kilot, lusta voltam es kenyeztettem magam, most mar ugyis Moki korul forog az eletem (hal' Istennek!)
Edes.... Kerdezd meg tole, o mennyit lepcsozott annak idejen, es szerette-e. Detar Enikovel kapcsolatban meg annyit, hogy eleg sokan vannak, akik azt hangoztatjak, hogy ok az utolso napon is hegyet masztak/futottak/megdontottek a magasugras vilagrekordjat, csak mert ujjabban divat az amerikai fitness orulet, es divat fitt kismamanak lenni. Persze aki elotte sportolt, az ne hagyja abba, de van olyan ismerosom, aki nyolc hetes terhesen iratkozott be egy fitness klubba....
Hat en bizony ettem amit szerettem, hiztam 16 kilot, lusta voltam es kenyeztettem magam, most mar ugyis Moki korul forog az eletem
(hal' Istennek!)2001.08.31 14:41
Kedves Mindenki,
na most jo hulyenek fogtok nezni,hogy mi bajom is van tulajdonkeppen,de azert leirom. Anyosom velunk lakik.Nincs vele semmi gond, szeret engem is, a lanyomat is, segit a haztartasban, mosogat, foz, odafigyel rank,egy szavam sem lehet ellene,es megis: falra maszok attol, hogy egyutt kell elnem valakivel, aki nem a ferjem es nem a lanyom.Annyit azert hozza kell tennem, hogy nem beszeljuk egymas nyelvet, igy a kommunikacio kisse nehezkes,de azert az alapveto dolgokat megertem.
Hat most normalis vagyok en, hogy ezen problemazok?( De eddig mindig egyedul eltunk, es nem kellett a lakast megosztanom senkivel...)
na most jo hulyenek fogtok nezni,hogy mi bajom is van tulajdonkeppen,de azert leirom. Anyosom velunk lakik.Nincs vele semmi gond, szeret engem is, a lanyomat is, segit a haztartasban, mosogat, foz, odafigyel rank,egy szavam sem lehet ellene,es megis: falra maszok attol, hogy egyutt kell elnem valakivel, aki nem a ferjem es nem a lanyom.Annyit azert hozza kell tennem, hogy nem beszeljuk egymas nyelvet, igy a kommunikacio kisse nehezkes,de azert az alapveto dolgokat megertem.
Hat most normalis vagyok en, hogy ezen problemazok?( De eddig mindig egyedul eltunk, es nem kellett a lakast megosztanom senkivel...)
2001.09.01 02:29
Szia Kukac!
Tetszik a neved!
Szoval csak annyit akarok hozzatenni, hogy persze, hogy normalis vagy! Teljesen termeszetes, hogy (plane, ha mindig "egyedul" voltatok) furcsan erzed magad, es a falra maszol, mert akarmilyen rendes is az anyosod, meg ha anyukad is lenne, nem ugy csinaljatok a dolgotokat, ahogy elotte. Ha csak kicsit is, de mindent maskepp, es valaki ezt nem jol viseli. Mellesleg en is rosszul viselem! Volt mar ra pelda.
Ja, es persze, ha nem tudtok egymassal kommunikalni "rendesen", ez is problema lehet. De azert fel a fejjel! Gondolj arra, hogy lesz ez jobb is! Semmi sem tart orokke!
Irj tobbet Magadrol, Magatokrol! Hol eltek, mennyi idos a kislanyod? Hany szobasban laktok?
Hatha tudok egy ket tanacsot adni.
Udv.
Noemi
Tetszik a neved!
Szoval csak annyit akarok hozzatenni, hogy persze, hogy normalis vagy! Teljesen termeszetes, hogy (plane, ha mindig "egyedul" voltatok) furcsan erzed magad, es a falra maszol, mert akarmilyen rendes is az anyosod, meg ha anyukad is lenne, nem ugy csinaljatok a dolgotokat, ahogy elotte. Ha csak kicsit is, de mindent maskepp, es valaki ezt nem jol viseli. Mellesleg en is rosszul viselem! Volt mar ra pelda.
Ja, es persze, ha nem tudtok egymassal kommunikalni "rendesen", ez is problema lehet. De azert fel a fejjel! Gondolj arra, hogy lesz ez jobb is! Semmi sem tart orokke!
Irj tobbet Magadrol, Magatokrol! Hol eltek, mennyi idos a kislanyod? Hany szobasban laktok?
Hatha tudok egy ket tanacsot adni.
Udv.
Noemi
2001.09.02 16:38
Szia Noemi,
koszi a gyors valaszt,tenyleg szuksegem van nehany jo tanacsra,mert mar a paranoia jelei kezdenek kiutkozni rajtam. A lakasunk egy nappalibol es ket haloszobabol all plusz konyha meg miegyeb.Az egyik haloban eddig a kislanyom lakott, aki hat honapos,de most oda bekoltozott az anyos,baba meg a mi halonkba( igy aztan az"ejszakai eletnek" is lottek,engem zavar, ha kettonel tobben vagyunk...:-)))). Az zavar a legjobban, hogy egy percre sem lehetek egyedul vagy netan kettesben a ferjemmel,mert mindenutt ott van,akar a KGB.Ez alol csak az ejszaka kivetel,de lehet, hogy mar annak is orulnom kene? Hogy van ez masokkal? Te is anyossal laksz?
Varom a tulelotechnikakat:-))))
(A nevem egyebkent azert qkac,mert eppen nem tudtam mit kitalalni,es pont kukacos rajzfilm ment a teveben.Korabban Hannamama voltam a babaneten, de aztan vegulis Sofia lett a lanyom,akkor meg"csak" terhes voltam vele.Akkor meg nem volt semmi gond az anyossal, nagyon szerettem,2000 km-re lakott,es azt hiszem, az volt az idealis ...)
szia,
Kukac
koszi a gyors valaszt,tenyleg szuksegem van nehany jo tanacsra,mert mar a paranoia jelei kezdenek kiutkozni rajtam. A lakasunk egy nappalibol es ket haloszobabol all plusz konyha meg miegyeb.Az egyik haloban eddig a kislanyom lakott, aki hat honapos,de most oda bekoltozott az anyos,baba meg a mi halonkba( igy aztan az"ejszakai eletnek" is lottek,engem zavar, ha kettonel tobben vagyunk...:-)))). Az zavar a legjobban, hogy egy percre sem lehetek egyedul vagy netan kettesben a ferjemmel,mert mindenutt ott van,akar a KGB.Ez alol csak az ejszaka kivetel,de lehet, hogy mar annak is orulnom kene? Hogy van ez masokkal? Te is anyossal laksz?
Varom a tulelotechnikakat:-))))
(A nevem egyebkent azert qkac,mert eppen nem tudtam mit kitalalni,es pont kukacos rajzfilm ment a teveben.Korabban Hannamama voltam a babaneten, de aztan vegulis Sofia lett a lanyom,akkor meg"csak" terhes voltam vele.Akkor meg nem volt semmi gond az anyossal, nagyon szerettem,2000 km-re lakott,es azt hiszem, az volt az idealis ...)
szia,
Kukac
