Kiemelt témák

Sziasztok,csak egy vélemény :engem már megcsaltak és mielött ez megtörtént nagy szájjal azt harsogtam,hogy akkor ha ez megtörténne elválnák a férjemtől,de nem igy történt,mert mindent az adott pillanat dönt el,senki nem adhat tanácsot(főleg olyan nem akivel ez nem történt meg)és érzem helyesen tettem!A történtek után az értékitéleteim megváltoztak,szerencsém volt ,mert "a tiltott gyümölcs "amit kipróbált nem is volt olyan jó ill,az Ő elmondása szerint nem is érte meg és abban megerősitette,hogy teljes egészében vissza térjen hozzám!Ez csak sex volt,érzelem nélkül,pénzt nem adott ki érte, stb.Ja azt el kell még mondanom,hogy férjemnek Én ,nekem Ő volt az első!Igy más számára érthető,hogy a férjemet miért izgatta a teljesen más ,főleg ha az a lányzó nyomult rá és nem is kellett befüzni(nem mentség számára ,de enyhitő körülmény)!Nekem még mindig a férjem az egyetlen (15 év alatt)!És tudom,hogy jól döntöttem,mert szeretem a férjemet és tudom mennyit jelent a számomra és az esetleges elvesztése!Tehát tanácsot csak a saját szívünktől szabad elfogadni szerintem!
A nevem nem szeretném ide írni,mert senki sem tudja ezt a rokonok és ismerősök közül,mert fölösleges volna ,hogy esetleg kioktatnának ezért!Igy csak egy jeligét írnák ha valaki nekem szeretne írni esetleg,de kérlek ne próbáljatok meggyőzni az ellenkezőjéről!
"van bocsánat"

lehet, hiogy nem éppen ide vág de nektek mi a véleményetek erről? :
A párom pornooldalakat nézeget a neten....
Tudom, de volt ugy hogy mindezt akkor tette amikor én is ott voltam....

még csak annyit, hogy 8 hónapos terhes vagyok és nagyon rosszul esett amikor még oda is hivott és megkérdezte, szerintem igaziak e ezek a képek a Britni Spirsről, merthogy milyen nagyok a mellei.
stb. inkább nem részletezem.
Mondtam neki, ha nekem is lenne annyi pénzem, én is úgy néznék ki.
És mérgembe hozzá tetem:akkor bíztos nem veled lennék...

Szia ww!
Megértem a felháborodásodat,fõleg mert ebben az idõben már úgy érzi magát az ember lánya, mint egy csatahajó. De ne légy túl szigorú a pároddal. Az, hogy ezt az "élményt" megosztotta veled egész szimpatikus. Nem azt mondta, hogy milyen nagyszerû, hogy annak a másiknak olyan nagy a melle, hanem, hogy nem valódi!
Ha egyébként nincs köztetek probléma, lépj túl a dolgon. Ha viszont rászokik a porno oldalakra, mond le az elõfizetést
Üdv.
Malacka

Szia ww!
Mi már lassan 10 éves házasok vagyunk. Pár évvel ezelőtt a férjem hazaállított egy sex-kazettával, hogy szeretné velem megnézni. Teljesen kibuktam, hiszen én amolyan félős nőci vagyok. Először nagyon kellemetlen volt, de azóta már több ilyen filmet megnéztem vele (és képeket a neten), mert úgy érzem, erre neki is szüksége van. Nem is annyira a nőkért nézik, inkább csak a kíváncsiság hajtja őket. Mindenesetre neki soha nem jutott eszébe a valóságban más nőt keresni - így éli ki (szerintem) a másra való kíváncsiságát. Szóval szerintem ne háborodj fel a dolgon.

Szia Kedves Egyvélemény!

Megdöbbentő,hogy szinte életfilozófiáddá vált a "gruppen szex".Sorsom hasonló Atiapukájéhoz,vagyis én is elváltam.A mi házasságunk utolsó 5 éve katasztrófális volt (az ágyban is!).De mivel gyerek is van,nehezen szántam el magam a válásra.Lett volna jelentkező a szexre bőven,de nem tartottam méltónak magamra nézve,hogy "3 csajt is keféljek" egy nap,mert a feleségem nem az igazi.A te esetedben erről van szó.Amikor elköltöztem és befejeztem végleg a kapcsolatot,akkor már szabadon épitgettem az új kapcsolatokat.De közben találtam valakit,akit nagyon megszerettem,és aki engem is nagyon megszeretett.Azóta nem is tudnék arra gondolni,hogy én mással ....,de szerencsére ő sem.Most újra házas ember lettem,és nem csak a szex jár a fejemben úgy mint neked,hanem sokkal komolyabb dolgok.Pl.az új család,gyerektervezés,az hogy boldogok legyünk mindig.ÉS IGENIS VANNAK HŰSÉGES FÉRFIAK ÉS NŐK!!!!
Kivánom neked,hogy egyszer legyél igazán szerelmes és ne csak szexkedvelő "nőgyűjtő".Ez igy nagyon "amatőr".Legyél kicsit komolyabb és hallgass néha a lelkiismeretedre.Helyes amit teszel??Ha a párod is hasonlóan gondolkodik,mint te,akkor sajnállak.
Üdv,
egy elvált fickó

Atiapuka!

Emlékszel rám? Képzeld el,boldog vagyok.)
A lányom pedig készül arra,hogy 2 év múlva nálunk fog élni.Valahogy majd kibirjuk ezt a "kis" időt.
Kivánom mindenkinek,akinek rossz a házassága,hogy legyen ereje a változtatáshoz! Gondolkodjon el rajta,hogy megéri-e egy rossz házasságban élni,ha pedig gyerek van,akkor meddig jó az,hogy a gyerek azt látja hogy apa és anya nem egyeznek.
Üdv.

Engem is megcsaltak 4 hónapos házaság után de én csak a válás után tudtam meg de más volt amiért elváltam megvert a férjem többször is: Megalázó volt számomra borzasztóan de senkinek nem mertem róla beszélni szégyeletem, de mikor az anyukámat is megverte elváltunk.
igen is vannak nem csak hüséges férfiak hanem nők is ha egyes emberek számára ez hihetetlen is.
A megcsalásban az volt még a megalázó, hogy egy olyan nővel csalt meg akit a barátomnak hittem és a nő se nem szebb se nem okosabb nálam.De alapvetően mint évekkel az eset után elgondolkodtam rajta ehhez a férfihoz sosem szabad lett volna hozzá mennem. Értelmi szintben is magasan alattam volt sosem értetettt meg igazán miért akarok diplomát stb.

Én eddig csak chateltem, de látom itt zajlik az élet. Tudjátok én lehet, hogy maradi vagyok, de egyet értek Atiapukával. Szerintem a hûség és ôszinteség, nem utolsó sorban a barátság a házasság alapja.

Florka

Teljesen igazad van Kedves Névtelen,ezek nélkül a dolgok nélkül semmi értelme egy kapcsolatnak.
Én személy szerint nem valószinű,hogy megbocsájtanék a férjemnek ha megtudnám,hogy megcsal,mert akkor teljes egészében elvesztené a bizalmamat.Utánna már hogyan bízhatnék meg benne?
Bizalom nélkül meg semmi értelme..
Üdv.:Egy szintén névtelen.

Sziasztok !!

Én is úgy gondoltam, hogy sosem bocsájtanék meg neki, ha megtörténne. Aztán megtörtént és megbocsájtottam, szemet húnytam, megbeszéltük és erõs maradtam. Viszont õ meg nem és és többször is elõfordult, vissza-visszatért a szertõjéhez. A türelmemnek "köszönhetõen" nagyon elhúzódott a dolog, de a végén válás lett belõle.
Ha már az elsõnél kiadom az útját akkor is itt tartanánk, ahol most, viszont akkor nem tudnám, hogy lehetett-e volna más megoldás. Most úgy érzem, mindent megtettem, ami rajtam múlt, minden megoldást kipróbáltam és azért lett ez a megoldás a befejezés, mert más már nem ment.
Vacak volt, de egyértelmû. Úgyhogy nem bántam meg a megbocsájtások sorát, mert segített feldolgoznom a válásomat !!

Egyvélemény:

Kedves Bonanza!
Nem csak a szex foglalkoztat,de a topic címébol adódóan - ez a téma, így csak ilyenekrol beszélhetek.....!!!
Van gyerkocünk is, s a mi fejünkben már nem a boldog családi élet tervezése jár, ezt már rég megvalósítottuk, s teljes az életünk, már soksok éve, s lehet, hogy nem csináljuk rosszul, hisz még komolyabb veszekedések sem fordulnak elo.
Akkor meg miért sajnálsz?(Amit egyébként rohadtul útálok,mert az ilyen illetok azt gondolják magukról, hogy ok a favorit, s aki nem így gondolja az mind balfék)

Így hát kedves Bonanza, akár elfogadod, hogy lehet így is boldog életet élni akár nem, akkor is csak azt tudom mondani, hogy a mi életünk teljes, és boldog és hiányt nem szenvedünk sem szeretetben, sem egyébben. S válásnak még csak a gondolata sem merül fel.......!!!!!!!!!!!!


Üdv: Egyvélemény

Kedves Egyvélemény !

A babanet összes látogatója egy emberként irigyel titeket!

Na, Egyvélemény, én ugyan nem irigyellek! Boldogság ide vagy oda, én semmi pénzért nem gruppeneznék!

Szia Kedves Babanet!

Csak a Magad nevében nyilatkozz légy szíves!

Üdv Atiapuka

Szia Bonanza!

Szívből örülök, hogy rendbe jött az Életed!
Vigyázz Magadra és a kapcsolatodra!

Szia

Egyvélemény:


Kedves Mindenki!
Én nem favorizálom a gruppenszexet!!!!!!Csak felvetettem, hogy a megcsalás nem feltétlenül a szexnél kezdodik!Illetve van akiknél nem...S mert minden ember más és más, ezzel nyilván sokan nem értenek egyet és nyilván van olyan aki egyetért.De nem vagyun egyformák és ez a jó!

De!! ezért elítélni kár egy embert, pláne cikizgetni...de hát vannak emberek, akik a kis békavilágukból el sem tudják képzelni, hogy lehet másképp is,mint ahogy ok hiszik!

Üdv
Egyvélemény

Kedves Babanet!

Tényleg ne nyilatkozz mások nevében, ha szabad kérni! Köszi!

Egyvélemény,
Nem irigyellek, és toleráns ember lévén nem is ítéllek el azért, amit csináltok.
Azért ne sértődj meg: örülök, hogy a férjem nem hasonlít rád, ami a gondolkodásmódját és erkölcsi nézeteit illeti.

nn

Figyeljetek!

Én Babanet mondatából nem az öszinte irigykedést olvastam ki...

Én sem. Merõ gúny és szarkazmus. Csatlakoznék...

Egy elgondolkodtató kérdés....
Az gruppenezésnek számíthat, ha mondjuk a férjeddel szexelsz, de másra gondolsz?

Szia Noname!
Ne keverd a fogalmakat! Te azzal az illetővel szeretnél szeretkezni,akire gondolsz.De mégsem vele teszed,hanem a férjeddel.Valószinűleg kezd unalmas lenni a dolog a férjeddel.Hát erről Te is tehetsz.Ha van fantáziád,akkor maradj a férjeddel gondolatban és találj ki valami izgatót.
Egyvélemény!
A te gruppenvilágod nem nyerő itt a Babaneten.

Bogarat ultetett a fulembe az a csunya zold szemu kisordog. A keresovel kerestem itt megcsalasrol es azt hiszem Zorkanya egyik regi hozzaszolasahoz tudnam az en lelkiallapotomat hasonlitani. Feltekeny vagyok, de nem tudom jogosan-e. Nincs semmi kezzelfoghato bizonyitek, o valtig mondja, hogy soha nem csalt meg, nem is fog. Egy ideig hiszek, aztan megint ramjon es ostromlom, nincs-e valakije. Bedilizek magamtol. Egyebkent nagyon szeret lanyok korul lezengeni, ezert is vagyok szerintem sokszor bezsongva. Vajon azert mert igy szeret lanyokkal lenni nagyobb a valoszinusege, hogy megcsal?

Katinka!
Nem is tudom, hogyan mondjam neked.
Szóval, szerintem ne féltékenykedj feleslegesen. Csak bele ülteted a boogarat a fülébe. Kérlek ne tedd! Addig mondogatod neki, amíg felkelted az érdeklõdését mások iránt. Felhívom szíves figyelmed, kerüld : "Láttam, hogyan néztél x.y.-ra" típusu mondatokat konkrét figyelem felhívás. kiválthatja a : " No nézd csak eddig észre sem vettem, de nem is rossz." típusu reagálást.
Nem vagyok én ennyire okos, de velem is voltak már ennyire féltékenyek, és majd nem ezzel érték el azt, hogy megcsaljam õket. Tudod, mint a gyerek, akinek mindig azt, mondják: "Rossz vagy." Az is lesz. Alkalmazkodik a "róla kialakultakhoz."
Nem kioktatni akartalak, remélem nem is az lett belõle.
Üdv. Chris

Chris!
Koszi a hozzaszolasodat, s szerintem tokeletesen igazad van: nem kene annyit cikiznem ot.
Katinka

Szia , Katinka !

Bocsi , hogy beleszólok a levelezésetekbe , de én is tartom Chris álláspontját . én ugyanolyan vagyok mint te . Inkább csak voltam . Rémesen féltékeny tudok lenni . Szerintem ez nálam valami pszichés betegség . Talán a gyermekkoromból .
A lényeg : mi majdnem elváltunk a férjemmel egy évvel ezelõtt . Az oka pont a féltékenységem volt . Azt mondta , nagyon szeret , de ezt már nem bírja tovább . Mármint azt , hogy nem bízom meg benne . Azt is , hogy senki nem fog megmaradni mellettem , meg hogy ha mindig hajtogatom a dolgokat . akkor azt meg is fogja tenni .Ezt biztosan nem véletlenül mondta . Na ekkor kicsit elgondolkodtam , és mára megpróbáltam kikúrálni magam . Kívülrõl mutatom , hogy nem érdekelnek a dolgai , de belül ! ...Tulajdonképpen ugyanolyan féltékeny vagyok , mint voltam . Csak javultam , mert már nem rendezek müsort , ha ránéz egy csinos nõre , vagy nem kérdezem meg : ki telefonált ? És nem kutatom ki a kabátzsebét , meg a tárcáját .Sõt , a részletes telefonszámla átvizsgálásáról is letettem . Tudom , ez mind nevetséges , és hogy nem lehet így élni , valamint , hogy ez egyfajta szegénységi bizonyítvány . De mára megpróbáltam kikúrálni magam , és mennek így is a dolgok .Ja , azóta is azt hallgatom , hogy én milyen féltékeny vagyok . Szerintem ez már rajtam marad .
Ha nem bízok meg benne , akkor miért élek vele ? Inkább ezt kérdezem magamtól .
Ez röviden a történetem . Csak azért írtam le , mert talán jól esik olvasni , hogy vannak rajtad kívül mások is hasonló helyzetben .

Kellemes olvasgatást !
Kriszti .

sziazstok, újra it. Végig olvastam az irományokat, jó sok van.
Az álláspontom még mindig az, hogy a hûség a hûség és a hûség. Nekem ez egy szent szó és nem hiszem, hogy van rá indok amiért hûtlen lennék. Aki házasodik, az hûséget igér és az ígéretet illik betartani. Hová lenne a világ, ha mindenki mindegy kivel alapon szexelne? Egyvélemény, ha te csoportosan szereted, hát csináld úgy, a Te dolgod, de szerintem az is a megcsalás kategóriája. Az, hogy, ha nejed tudja, amit csinálsz és te is tudod vagy látod, hogy õ mit csiál attól még mással csinálod és az én konzervatív világomba ez nem férne be. Egyébként nem érzem magam prûdnek. Szeretem a szexet, és annak különbözõ formáit, de csak egy emberrel, akit szeretek.Annál jobb szex nincs, ha az ember azzal"élvezkedik" akit szeret. Egyvélemny, ha nálatok mûködik így, akkor jó, de elgondolkodtat, hogya gyerekednek, mit fogsz mondani, ha kamasz lesz.talán olyasmit, hogy ha megházasodsz, akkor a feleséged vagy férjed barátnõjét vagy barátját is elégítsd ki, mert így a király? Még egy kérdés egyvélemény, ha a feleségedet más d..ja, téged az nem idegesít vagy nem leszel féltékeny esetleg terhes lenne, akkor két apja lenne a babának? Nem vitázni akarok csak érdekel mit gondolsz.
Még vmi, szerintem a csoport szex, a megcsalás stb. maradjon az egyedülállóknak, mert számomra a családhoz nem egyeztethetõ dolog.
Köszi hogy elolvastátok, sziasztok dóri

Szerintem a megcsalás az nem azt jelenti, hogy a testeddel megteszed, és még csak nem is azt hogy lélekben. Sokkal inkább azt, mikor lélekben is, de mindemellett rombolva a már meglévõ kapcsolatot.
Ha a lelked szárnyal, de mind e közben ez a párkapcsolatodban nem okoz kárt, sõt. Akkor ott nincsen gond, akkor az nem baj.
Miért ne lehetnék bolondul szerelmes, miközben szeretem a páromat is, és tudom csak vele akarok élni.

Sc.

Kedves Sc!

De hat nem a parod erdemelne meg, hogy bolondul szeresd? Hat nem fajo ez neki, arra varni, hogy majd csak tul leszel rajta es ove lehetsz ujra 100%-ig lelekben is!

Egyebkent, azt hiszem fizikailag nem csaltak meg, de lelekben igen. Ha en is szerelmes lennek valakibe, akkor talan nem zavarna az o csalasa ilyen nagyon. Fair jatek lenne... bar nem tudom a ferjem ezt hogy viselne el. Lehet, hogy meg kevesbe mint en!
KatinKa

Azt hiszem, nagyjából ide vág az én esetem is. Alig két héttel ezelõttig azt hittem, hogy boldog családi életet élek, van két szép gyermekem (16 hó és 6,5 év), párom, akit szeretek, és akin látom, szeret (persze közel 10 év házasság után ez nem egy szenvedélyes szerelem, hanem az összetartozás) És ezek után kiderül, hogy van valaki, aki iránt a párom ennél is erõsebb szeretetet érez, és néhány nap alatt odáig fajul a dolog, hogy felmerül benne, hogy elhagyjon minket. Hozzáteszem, hogy mindez a kapcsolat a szemem láttára, mint egy mély barátság zajlott (és ilyen ellenkezõ nemû barátja mindig is volt a páromnak, de soha mély érzelmekkel, hanem mint haver - ilyen típus, elfogadtam) De ami most történt, az tényleg sokkolt, hiszen soha nem hittem, hogy megfordulna a fejében feladni a közösen elért eredményeinket, a két gyerekét, és engem, akivel persze nem volt súrlódás mentes a kapcsolat ennyi idõ alatt, de már évek óta nem éreztem azt, hogy okot szolgáltattam volna rá, hogy ez legyen. Én most döntés elé állítottam, mert ebbe az állapotba nem lehet beletörõdni - és õ idõt kért, mert csak ezt tudta tenni. És mégis, ma úgy tûnik, hogy lerövidítette az idõt, és azt mondta, hogy nem tudna elhagyni minket, de látom rajta, hogy kiborult - azt is mondta, hogy õ majd rendezi magában a dolgait - és kérte, hogy hagy menjen el, egyedül akar lenni, és most fogalmam sincs, hogy mit gondoljak... Én nagyon szeretem, és csak erre a döntésre vártam, bár tudtam, hogy más részrõl pedig megviseli. Õ váltig állítja, hogy lehet két nõt szeretni, amit én nem hiszek el. És persze könnyû boldognak lenni úgy valakivel, hogy közben az nem stresszel egész nap két gyerekkel, ugyanaz a hobbija (amit én nehezen fogadtam el). Szóval most meg kéne, hogy nyugodjak, mert soha nem másította meg a véleményét, de... hát nem tudom. Bocsi, hogy így rátok zúdítottam, de lehet, hogy így meg tudom spórolni a pszichológust...

Sziasztok, jó éjt mindenkinek
Talán még mi is leszünk boldogok... ha más nem, a gyerekek legalább nem törnek össze lelkileg.

Pkriszta

Azt hiszem, nagyjából ide vág az én esetem is. Alig két héttel ezelõttig azt hittem, hogy boldog családi életet élek, van két szép gyermekem (16 hó és 6,5 év), párom, akit szeretek, és akin látom, szeret (persze közel 10 év házasság után ez nem egy szenvedélyes szerelem, hanem az összetartozás) És ezek után kiderül, hogy van valaki, aki iránt a párom ennél is erõsebb szeretetet érez, és néhány nap alatt odáig fajul a dolog, hogy felmerül benne, hogy elhagyjon minket. Hozzáteszem, hogy mindez a kapcsolat a szemem láttára, mint egy mély barátság zajlott (és ilyen ellenkezõ nemû barátja mindig is volt a páromnak, de soha mély érzelmekkel, hanem mint haver - ilyen típus, elfogadtam) De ami most történt, az tényleg sokkolt, hiszen soha nem hittem, hogy megfordulna a fejében feladni a közösen elért eredményeinket, a két gyerekét, és engem, akivel persze nem volt súrlódás mentes a kapcsolat ennyi idõ alatt, de már évek óta nem éreztem azt, hogy okot szolgáltattam volna rá, hogy ez legyen. Én most döntés elé állítottam, mert ebbe az állapotba nem lehet beletörõdni - és õ idõt kért, mert csak ezt tudta tenni. És mégis, ma úgy tûnik, hogy lerövidítette az idõt, és azt mondta, hogy nem tudna elhagyni minket, de látom rajta, hogy kiborult - azt is mondta, hogy õ majd rendezi magában a dolgait - és kérte, hogy hagy menjen el, egyedül akar lenni, és most fogalmam sincs, hogy mit gondoljak... Én nagyon szeretem, és csak erre a döntésre vártam, bár tudtam, hogy más részrõl pedig megviseli. Õ váltig állítja, hogy lehet két nõt szeretni, amit én nem hiszek el. És persze könnyû boldognak lenni úgy valakivel, hogy közben az nem stresszel egész nap két gyerekkel, ugyanaz a hobbija (amit én nehezen fogadtam el). Szóval most meg kéne, hogy nyugodjak, mert soha nem másította meg a véleményét, de... hát nem tudom. Bocsi, hogy így rátok zúdítottam, de lehet, hogy így meg tudom spórolni a pszichológust...

Sziasztok, jó éjt mindenkinek
Talán még mi is leszünk boldogok... ha más nem, a gyerekek legalább nem törnek össze lelkileg.

Pkriszta

Kedves Pocok!

Nagyon jól estek a vigasztaló szavak. A nyugodtságról csak annyit, hogy ez csak a látszat, sajnos. Ma magamon is megijedtem, amikor a saját gyerekemmel beszéltem reggel úgy, hogy nem vettem észre, hogy minden fájdalmamat rajta töltöm ki. Megdöbbentõ volt, és a férjem is észrevette. Soha többé nem szeretném, ha elõfordulna, és mégis, néha "olyan" tudatállapotba kerülök, hogy nem tudom, mit cselekszem. Jó, gondolom ez csak állapot, meg lehet erõsödni, el lehet fogadni, el fog múlni. CSak idõ kérdése az egész. Így is, hogy a párom úgy döntött, nem adja fel a családját - nem tudom, hogy tudom-e majd még úgy szeretni mint régen. Ez rajta is múlik majd. De ha elment volna? Nem hiszem, hogy lett volna még egy esélye.

Kedves pkriszta!

Nem szeretném névvel írni ezt a pár sort,mert már írtam Én is ide és mindez megtörtént velem is,csak akkor még nem volt a fiam!
Hidd el nekem is nagyon nehéz volt,bár szerencsém is ,mert nem érzelmi-hanem szexuális megcsalást élhettem át....de a férfiaknak az esik nagyon rosszul -ha a nõ azt mutatja ki,hogy PÓTOLHATÓ!....tudod ez csak egy álca,de rádöbbennek,hogy elveszíthetnek egy olyan nõt-aki másnak ugyan olyan újat tud majd nyújtani ,mint az aktuális barátnõ...és ez nekik nagyon fáj!mert Õk megcsalhatnak-de Õket soha senki stb.
Szóval egy szónak is egy a vége-próbálj kifele nyugotnak látszani a gyerekekkel csinálj különprogramokat-ahol sok ember van...öltözködj csinosan...sminkelj erõsebben...és legyél mindig ápolt...otthon ne elnyúlt tréningben legyél stb.
-bocsi ha kissé hosszú voltam,de nállam ezek bejöttek!remélem nem kell mégegyszer ezeket a praktikákat alkalmaznom !!!
Kitartás!!!
névtelenül-de talán :1972

Molnam:
A gyerekemnek mit mondok?Miért Te mit mondasz, hogy csak a férjeddel kefélj?
Te is tudod (?), hogy a gyerekek elsõsorban a baráti társaságukból és a szülõi mintákból szerzik tapasztalataikat. Mi nem a gyerekek elõtt gruppizunk - nyilván! S nem is favorizáljuk elõttük ezt a dolgot, ahogy gondolom Te se a sajátodat.
Ez a mi kettõnk közös s (itten már) nem titkos ügye!Nem pedig egy családmodell.
Én nem családmodellt állítottam fel, csak a megcsalás nem egyértelmû dolgát feszegettem - hogy ez minden embernél mást jelent.

Két apja??: Kedves Molnam - tudod mi az a védekezés?????Ez mindent megmagyaráz!!!!

köszi a kérdéseket!

Üdv

Egyvélemény

Hm

A gruppen nem nevezheto megcsalasnak, es csak akkor mukodik ha mindketten benne vannak! Egy egesz eletet leelunk egymas mellett.... a szerelem ami tuzkent szitja a szexualitast elobb utobb elalszik.....a szeretet koveti. A gruppen noveli a fantaziat es segit feloldani a hosszu egyutteles kozben kialakult szexualis merevseget, kioltja az erdeklodesunket mas irant igy a kapcsolat szorosabb es kitarobb lesz.
A parkapcsolat a legintimebb szfera es nehez ide masokat is beengedni. Igy az idegenkedes ertheto es amig ez az allapot fent all nem is szabad a gruppent jatszani. Hosszu egyutteles utan viszont kialakulhat az az allapot amikor mindket fel ujdonsagra vagyik.
Nos a gruppen nem okoz lelkiseruleseket, segit osszetartani a feleket, a hosszu evek alatt kozosen elert eredmenyt (ld: csalad, otthon) nem rugja fel egy kis ujdonsag iranti vagy miatt.
Megjegyzesek:
-A haloszoba titkok gondolom senkinel nem a gyerek szeme lattara zajlanak.....
-Masreszrol ezt nem azert teszi az ember hogy dicsekedjen vele, hanem hogy megoldjon egy olyan problemat ami kesobb tonkretenne mindent.
-Mindenkinek mas a vermerseklete (mas a libidoja), ezert senkit nem szabad megkovezni.....van akinek jobb a fekpedalja de csak negyvennel tud menni. ...a szerencses!

Ezt elfelejtettem
-Nem az oskorban elunk...nagyon korszeru fogamzasgatlo modszerek leteznek.
-Nekem nem adtak a szuleim hazassag elott tanacsot mint is kell egy kapcsolatot sokaig eletben tartani.....azaz minden parkapcsolat mas, igy a szukseges orvosag is eltero.

A gruppent meg szemely szerint nem probaltam, es mivel nagy a fantaziam egyenlore nincs is ra szuksegem.....mindenesetre ez a meglatasom ...

Egy hosszu harmonikus kapcsolatban elo NO

Sziasztok!
Itt az érem másik oldala kér szót...

Hol is kezdjem...
Nem olvastam minden hozzászólást, de a legutóbbiak megcsalt feleségekrõl szólnak. Én nem az vagyok - tudtommal.
Hosszabb ideje élek házasságban harmonikusan, vannak gyerekeink. Mégis megtörtént velm, hogy beleszerettem valaki másba. Õrületes nagy szerelem volt, majdnem mindent felforgatott (bennem mindent, csak én nem forgattam fel miatta minsdent), de vége lett és azóta még jobb a házasságunk. Férjem szinte végig tudta, és sose emlegetné fel.
Ez a szerelem annyira váratlanul, olyan elképzelhetetlen élethelyzetben történt, sok mindenben annyira össze nem illõek voltunk, sok mindenben igen. Nem terveztem, de magával ragadott.
Sokat tanultam belõle, szépen búcsúztunk el, néha beszéltünk telefonon, de megfogadtam, hogy soha többet ilyet.És gondoltam, nincs is rá okom, hisz az addigi elégedetlenkedéseim megszûntek, átalakult a férjemmel a kapcsolatunk.

És most megint......... Hogy fordulhat ez velem elõ megint....Még semmi se történt, de belül megint érzem a vihar elõszelét......
Nem terveztem, tényleg nem. Olyan banális kapcsolatként indult, teljesen közömbösen. Aztán egyre inkább haveri, majdnem baráti viszony lett. De megint azt kell mondanom, a körülmények miatt eszembe se jutott, hogy valaha belehabarodnék ebbe a férfibe.
Kölcsönös szimpátia van, ez biztos. De õ nem is tud róla, hogy bennem mi forrong.... Esetleg sejti...
Nem mondom, hogy teljesen beleszerettem, de érzem, hogy az lehet belõle...
És nem a szex hiányzik, nem is ilyen indíttatású a vonzalom... Engem a lelki dolgok sokkal jobban megfognak, azonos hullámhosszon gondolkodás stb.
És persze van benne valami megmagyarázhatatlan, csak a hormonokat tudom alibiként hozni...
Nem akarom fizikálisan megcsalni a férjemet, nem is fogom, úgy gondolom, és sose hagynám el. És mégis ez történik velem és talán örülök is neki, bár tudm, hogy kínlódni fogok belül.

Kérdem: történt-e valakivel hasonló?
Hogy éltétek túl?

Azért fogalmazok virágnyelven, mert viszonylag sokat elõfordulok itt a babaneten, és nem szeretném nagyon kitenni magam a megjegyzéseknek.

Adyléda

Adyléda!

Én is ebben a cipõben járok!

Megcsalom a férjem. 13 év után már elhidegültünk egymástól. A szex sohasem volt vele olyan jó, mint amit most megélek.
Bocsi, de õszinte leszek: Vele csak nehezen tudok elmenni segítséggel. A nagy Õ-vel pedig többször is. És én nem kellek hozzá. Nem tudom, hogy értitek-e?
De mivel õ is nõs, otthon is élünk házaséletet. Na, de hogy ez milyen.. Õ alig tud vagy egyáltalán nem tud elmenni. Én meg eljátszom.
De akkor is megéri, mert ez csodálatos!

Zita

Zita!
Nem tudom.... Õszintén szólva nekem nagyon jó itthon a szex, amikor volt anno az az õrült nagy szerelem, vele se volt ugyanolyan jó, csak a végén. Talán én vagyok fifikásabb, gátlásosabb...De nagyon bele voltam zúgva....

Engem a lelke fog meg.....de nagyon
És õrület, de szeretem a férjemet!
Azt viszont tudom, ha mégis lesz valami, ezt már nem fogom elmesélni neki... Õszinteségi rohamomban anno mindent elmeséltem, és tündéri hapsi, sose szólt egy rossz szót se, várt vissza türelmesen, de assszem sok fájdalomtól megkíméltem volna ÕT, nem magamat, ha nem tudja...

Mit gondoltok?

Adyléda

Adyléda!

Szia.

Nem vagy Te véletlenül Kos? Mert általában ök azok, akik a szerelem érzésébe szerelmesek és nem tisztán csak az illetöbe. Erröl tudnék mesélni de nem fogok Egyébként ök egész életükben legalább boldogok. Persze vannak kivételek. Egy másik KOS-okoskodo

Kedves Kos-okos!
Rák vagyok. Akik állítólag családcentrikusak stb. Ez így is van....
Lehet, hogy csak az érzés.... De nagyon-nagyon szimpi az a fickó...... szerintem õrület, ha nõ lenne, remek barátnõk lehetnénk (na nem úgy, mint itt egy másik topikban), azt hittem, így is mûködhet, és egyszercsak megcsapott az az érzés.....
Mahd leírom, ha lesznek fejlemények. Egyelõre absz. plátói a dolog, tudtommal csak részemrõl van több, mint haveri érzés.

Adyléda

Szia Adyléda!

Akkor beletrafáltam !

Egyébként amiket írtál akár én is írhattam volna csak nálunk ö inditott. Nem irok többet mert néha ö is benéz a Babenetre. Tégy úgy, ahogy jónak látod egy 3. fél nem tudja megérteni szerintem mi megy végbe 2 emberben ill. között. szia, kos

Adyléda!

A rákok ilyenek, szükségük van a szerelmekre még, ha ezek csak plátóiak és soha be nem teljesültek. Nekem is szükségem van rájuk, de soha nem csalnám meg a páromat. De milyen jól tud indulni egy nap, ha tudjuk, hogy találkozunk vele. Pedig csak beszélgetünk...

Kedves kos!
"Õ" is benéz a babanetre, ezért is vagyok ilyen virágnyelvû
Én se érteném, ha nem velem történne.

Kedves Fifa!
Pontosan írtad le az érzéseimet
Nem tudsz te valamit?
Hasonló cipõben jársz?
Férfi vagy vagy nõ?

Szerintem gyönyörû tud lenni egy plátói kapcsolat (is).

Adyléda

Sziasztok,
Engem oktoberben ert a csapas, egy vallomas formajaban: "Hazugsagban elek" -rogton tudtam mirol van szo, mert mar elotte is voltak jelei a dolognak. Szoval a ferjem kb. ket eve ment egy munkahelyre, ahol talalkozott egy csajjal, akivel "tul joban lett". Tok veletlenul bukott le, ugy, hogy jott egy sms-e, es mivel ugyanolyan telefonunk volt, azt neztem meg az enyem helyett. Ez veletlen volt, de aztan mar bevallom, nyomoztam utana. El is kaptam nehanyszor, de mindig ki tudta valahogy magyarazni.... En pedig hittem neki (hozza tartozik a dologhoz, hogy abban az idoben en sem voltam eppen jo kislany). Aztan ugy tunt, hogy rendezodnek a viszonyok, kozben teherbe estem, majd szultem. Ezalatt az ido alatt - nehany aprobb jeltol eltekintve, - normalisan eltunk.
Aztan osszel tette a vallomasat, es kozolte azt is, hogy meg nem elte ki magat a masik kapcsolatban (magyaran szerelmes). En kapaszkodtam bele, es most mar nem csak magammiat, hanem a kislanyunk miatt is. Sirtam, bogtem, megalazkodtam, es nem engedtem el, pedig tobbszor lattam rajta, hogy nagyon gondolkodik, kit valasszon. En nem hittem abban a mondasban, hogy: ha valakit szeretsz, engedd el, mert ha visszajon, teged szeret, ha nem soha nem szeretett! (Bocs, ez egy kicsit szabad forditas)
Szoval lehet, hogy nem voltam bator, lehet, hogy nem biztam elegge magamban, de nem engedtem el, meg gondolkodni sem... Akkor, abban a pillanatban ugy gondoltam, hogy ha elmegy, mi mar soha nem leszunk egy par. Es nem csak tole feltem, hanem magamtol is, hiszen akkor lett volna idom gondolkodni, lett volna ideje a hiusagomnak eloterbe kerulni...
Szoval maradt, de nem konnyu ezt a dolgot feldolgozni. ... Megmondom oszinten nem birom ki, hogy ne nyomozgassak utana, hogy ne hisztizzek neha neki, es ez tudom, hogy nem tesz jot a kapcsolatunknak. De a javulo tendencia azert megvan....
Bocs, hogy ilyen hosszu voltam...
pimpilla

Kedves pimpilla!

Beszélgessetek sokat, mindig próbálj hozzá õszinte lenni. Legyél kitartó, türelmes, csendes és szelíd, próbálj jó feleség és jó anya lenni. Törekedj arra, hogy mikor otthon van, jól érezze magát, szívesen menjen haza hozzátok, szeresse az otthoni légkört, nyugalmat, szeretetet kapjon melletted és a gyermeketek mellett. A hiszti tényleg nem segít, próbáld meg elkerülni amikor tudod. Legyél kitartó és türelmes. Vesd be a nõi fortélyokat, de csak nagyon finoman. Készítsd a kedvenc ételét, lepd meg valami finomsággal, csinálj rendet a zoknis fiókjában, vagy tegyél bármilyen apróságot, amirõl tudod, hogy észreveszi és érezni fogja hogy gondoskodsz róla és gondolsz rá. Érezze, hogy számíthat rád.
Még lehet minden olyan mint rég, és biztosan nehéz, de sokminden rajtad múlik. Legyél olyan, hogy szeressen veled lenni. Ha attól kell félnie, hogy szemrehányásokat, hisztit kap otthon, akkor nem szívesen fog hazamenni.
Drukkolok neked. Lehet,hogy nem minden tanácsom jó a ti esetetekre, de én ilyesmit tennék a helyedben.

Majd jelentkezz, hogy alakult az életetek.

Katus

Kedves Pimpilla,

Néhány hete, kb. 1 hónapja én is megírtam a történetemet (Pkriszta). Számomra akkor lett nyilvánvaló, hogy a párom más után is érez vonzalmat. Bevallom, összetörtem teljesen. Olyan tudatállapotba kerültem, amelyben a saját gyermekeimmel sem tudtam normálisan viselkedni, nemhogy a férjemmel. Igen gyorsan eldöntöttem, hogy szakember segítségét kérem, már csak a gyermekeim miatt is. Egész nap õrlõdtem, nem tudtam velük beszélgetni, a gondolataim csak a probléma körül jártak. Közben a párommal sokat beszélgettünk, de mindig egyre negatívabb lett a végeredmény – én szekáltam, gyanúsítottam, minden pillanatával elszámoltattam (nem tudatosan), cinikus voltam bár õ viszont tudatosan igyekezett minél több idõt velünk tölteni, éreztem, hogy így biztos, hogy nem lesz boldog velünk. Közben már jártam a pszichológushoz, aki gyógyszert, és pszichoterápiát javasolt. Azt mondta, hogy a gyógyszer segítségével helyreállhat az agyban a normálisabb tudatállapot, néhány hét alatt. Közben stratégiát váltottam, eldöntöttem, hogy nekem sokkal fontosabb, hogy a kapcsolatot megtartsam, nem éri meg, hogy én magam a viselkedésemmel leromboljam, így elhatároztam, hogy nem teszek fel kérdéseket, bár borzasztóan nehéz volt, sokszor a nyelvemen volt... Viszont napról napra úgy éreztem, hogy egyre szívesebben, mosolyogva, és örömmel jön haza, gyengéden ölel, érdeklõdik. Ettõl én is jobban lettem sokkal. Bár tudom, hogy a kapcsolat nem szakadt meg közte és a lány között, hiszen üzlet és hobbi is összeköti õket, úgy gondolom, hogy megnyugodott, hogy ezt a kapcsolatot sem kellett feladnia (akkor nem is lenne boldog velem sem...) és bár néha fáj, mégis tudom, hogy én most mit kapok, és ez kárpótol. Valamint az is, hogy a testi kapcsolat is egyre szinesebb lett közöttünk…
Nem tudom, hogy hosszú távon hogy alakul, de azt érzem, hogy egy ilyen válság megerõsíthet egy kapcsolatot, a már kialvóban lévõ figyelem újra feléled a másik iránt. Részemrõl legalábbis ez történt. Sokszor nem vettem észre, hogy milyen is vagyok vele. Ma már el tudom engedni, és érzem, hogy néhány nap távollét jót is tesz nekünk, már tudok érdeklõdni a hobbija iránt, õszintén, nemcsak felszinesen, és örülni tudok az örömének. Nap mint nap összebújva alszunk el, végre elmeséli a napi történéseket újra, az élményeit, és tudom, hogy ha újra dolgozni fogok, akkor õt is érdekelni fogják az élményeim. A pszichológus is úgy érzi, hogy gyógyulóban vagyok…

Neked is sok sikert kívánok. Ha a párod amúgy szeret téged, akkor szinte biztos, hogy meg lehet tartani, de tényleg nagy önfegyelem kell hozzá, és ha szükséges, akkor segítség is…

Üdv
Pkriszta

Kedves Katus es pkriszta,
Koszonom a jokivansagaitokat, aranyosak vagytok.
Egyebkent ugy masfel hete semmifele veszekedesre nem kerult sor, igyexik az ember, ugy laccik o is.....

pkriszta,
lenne hozzad egy kerdesem: Te azt hogy tudod megemeszteni, hogy tudod, hogy talalkoznak. Elore tudod, hogy "na, eppen most futottak ossze", vagy utana mondja el neked, es meseli el, hogy pontosan mirol beszelgettek?
Megmondtom oszinten, en ezt nem viselnem el, bar lehet, hogy jobb, mint a hazugsag.

Tenyleg probalok turelmes lenni hozza. Csak az a szar, amikor arra gondolok, hogy ha en lettem volna csak es kizarolag szemben azzal a lannyal, biztos ot valasztotta volna. (nem szamolva mondjuk olyan plusz dolgokkal, hogy felem billen a merleg, mondjuk a kislanyunk miatt, a hazunk miatt, a barataink, a csaladunk miatt, amit ugyebar nagyon nehez feladni, egy valaki miatt). Vagy ezen mar ne ragodjak?
Ugyanakkor azzal is tisztaban vagyok, hogy ha ot is valasztotta volna nehany het vagy honap mulva csak kopogtatott volna az ajtomon.... Kerdes, hogy kinyitottam volna-neki.
No mindegy, ezek csak a sajat gondolataim, amit olyan jol esik leirni.

legyetek jok, vigyazzatok magatokra, es a parotokra.
En is hasonloan cselekszem.
(ma eppen a kedvencet foztem neki csirkeporkoltet nokedlivel, es kuldtem neki meglepinek egy aranyos emilt holnap reggelre -es szivbol jottek ezek a dolgok, egy cseppet sem erolkodtem.)


Sziasztok, Pimpilla

Cicamica

Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy lehet egyszerre két embert szerelemmel szeretni, de "sikerült" megtapasztalnom.
Viszont számomra a házasság egyenlõ a hûséggel, s ezt magamtól ugyanúgy elvárom, mint a páromtól. A fenti "tapasztalat" plátói volt és maradt, de megerõsített abban, hogy a jelenlegi párommal akarom élni az életem. Nem volt könnyû a "döntés", és végig lelkiismeretfurdalásom volt. Ráadásul nem kerestem az újat, csak megtörtént. De, mondhatni, logikus gondolkodás eredményeképp túltettem magam az új érzelmen...