Új privát üzeneted érkezett!

Szia Val! Kép

Ijesztően hangzik ez az egyhetes kórház, de örülök, hogy jól végződött, és Levus a gyógyulás útjára lépett!! Kép Hogy viselte a kórházat? Végig bent lehettél vele? Szopizik rendesen? (Nem akarok okoskodni, de ez a sok antibaci nem tesz jót a bélflórának, azonban az anyatejcsi tele van probiotikumokkal meg mindenféle más hasznos anyaggal, ami most nagyon fontos neki. A lelki oldaláról nem is beszélve... De ezt biztos mondták bent is.)
Igazad van: tényleg a gyerkőc a legfontosabb! Most meg pláne. Ne hagyd magad kiborítani, ne érezze rajtad a feszültséget, hadd gyógyuljon meg mielőbb. Férjet ráérsz lerendezni azután is, most tedd félre egy kicsit az ügyet. Addig is kap egy kis időt az "elmélkedésre", hátha magába száll...és rájön, hogy a családjának szüksége van rá. Mert akárhogyis nézzük: ez a betegség egy családi erőpróba.
Szóval erőtartalékaidat most fordítsd a babára, a férjet hagyd lógva, ne szégyelj segítséget kérni szülőktől, barátoktól, ha kell!
És (kérlek ne haragudj ezért a tanácsért) ne hagyd magad anyagilag ennyire kiszolgáltatott helyzetbe hozni, úgy értem egy fillér nélkül maradni, legalább egy keveset tartalékolj vhol, hogy ha gyógyszert kell venni, stb., akkor azt meg tudd oldani!
Levusnak jobbulást!!!
Puszi
Kép

Kép
Kép
denizsa
 
 


Szia Denizsa!

Nagyon aranyos vagy, köszönök minden jó szót. Most nagy szükségem van rá. A kép meg tündéri!
Levus szerencsére egész jól van, amennyire tudom szoptatom. (Mióta beteg, azóta ahányszor csak akarja, annyiszor szopizhat)Nagyon nem örülök ennek az antibiotikum kúrának, de ha ettől jön csak rendbe, akkor kénytelenek vagyunk betartaniKép
Szerencsére mióta elkezdtődött a kezelése, azóta sokkal jobban van, gyakorlatilag visszakaptam a gyerekemet. Állandóan mosolyog, fennhangon röhög és ficereg egyfolytában. Egy percre sem lehet magára hagyni. Imádom, na! Kép

Most a fekete leves.
A tegnapi attrakció után este azért nem bírtam megállni, hogy kérdőre ne vonjam a férjem. (Azért szerencsére van félretett pénzem. MIóta megszületett a gyerek, abból veszek szinte mindent neki. Ruhát, gyógyszert, stb.)Megmondtam, hogy ez az egész nem mehet így tovább és megkértem, hogy gondolja végig, hogy mit akar. Igenis válaszút elé állítottam a tanácsokkal ellentétben. Ez azért volt, mert már nem akarom Én sem mindenáron, hogy itt legyen. Az utóbbi időben csak a gyors és hathatós fogyásomat köszönhetem neki meg a sok stressznek.
A lényeg, hogy azt mondta, hogy nem tud már és nem is akar velem élni.
Ami fáj, hogy a szülei és egyéb rokonai is csak a lovat adtá alá Egy ember sem volt, aki azt mondta volna, hogy gondold át, a családodról van szó.

Szóval most itt tartunk.

Ha esetleg vki abban tudna segítani, hogy jogszabály v. törvényileg mi van ilyenkor ( gyerektartás, láthatás, stb.) akkor kérem írja le röviden vagy tegyen ide egy linket, ahol ezekről lehet olvasni.

Puszi,
Val
val
 
 


Ezek aztán a sz.r hírek!Kép
Nem akarásnak nyögés a vége-talán tényleg nem érdemes a férjedre több energiát pazarolni, ha ennyire nem partner még a babával kapcsoltaos dolgokan sem.
Az lenne jó, ha nem lenne papíron vitás kérdés köztetek, mert akkor lehet közös megegyezéssel viszonylag hamar elválni. Ha van gyerek, mindenképp 2 forduló. Ha most beadod, akkor a nyári szünetig lemegy az első kör, és ősszel a 2.
ennél hamarabb kötve hiszem.
Tartásdíj: a fizetés 20%-a. Ha hivatalosan is valami extra nagy pénzre van bejelentve, ami indokolatlanul sok pénz lenne a gyerek szükségleteihez képest, akkor lehet kevesebb is, de gondolom, ez nálatok nem áll fenn.
Elvileg minden bevételéből kéne adni, jutalom, 13. havi, stb., de ez csak akkor működik, ha a fizetéséből tiltva van és mindn szabályosan a számlájára megy. Ha minimálbérre van bejelentve, de te tudod, hogy többet keres, akkor érdemes egy fix-általad is elfogadható összegben megállapodni vele, és ezt beírni a keresetlevélbe, akkor ehhez tartania kell magát neki is. Ehhez- ill. az egész határozathoz- viszont csak 2 évente lehet hozzányúlni, tehát hiába kezd el tök sok pénzt keresni, csak a jóindulatán múlik, hogy emel-e, mert nem lesz köteles.
Máris jelezheted a családi pótlékot folyósító szervnél, hogy egyedül neveled a gyereket, mert nem kell meglennie a hivatalos bontásnak ahhoz, hogy ez járjon. Írsz egy levelet, hogy a gyerek apja elcuccolt, kérded magad átsorolni a másik kategóriába mostantól. Ezt akkor is írd most meg, ha még ott lakik, hiszen, ha gyógyszerre sem ad pénzt, akkor szemrebbenés nélkül tarthatod magad gyerekét egyedül nevelő szülőnek.
Láthatás: 3 éves korig nem viheti el a lakásodból, csak, ha te engeded. Nem tudom, addig hogy van, talán heti 1 délután, de ez nem biztos, utána viszont 2 hetente komplett hétvége. De ebben is megállapodhattok és akkor azt írják be. Talán egyszerűbb, ha a papíron a minimum van, amit a bíró kiszab, aztán, ha úri kedved úgy diktálja, láthatja többször is, de, ha nem, hát ne legyél köteles őt kerülgetned gyakrabban a saját kéródban.
Ilyen pici babák még jól veszik az ilysemit. Barátnőm vált el ilyen hamar. Zökkenőmentes volt a dolog a gyerek szempontjából. Kialakult egy rend, ehhez tartja magát mindenki, kedveli a papát a gyerek, de nincs olyan imádat köztük, mint pl. nálunk, ahol azért nagyobbak voltak már a váláskor. Nincs igazi hiányérzete a kislánynak, de jelen esetben sztem ez nem is baj.
Amúgy ismerős az érzés, hogy mennyire fáj, hogy a környezetéből senki nem mondja, hogy legalább gondolja végig.
De pár hónap múlva ez lesz a legkevesebb. Amúgy is, innen már csak jobb jönKép
rjuli
 
 

 
 

Szia Val!

Nagyon örülök, hogy Levus ilyen jól van!! Kép Ha ettől gyógyul meg, akkor tényleg muszáj ezt az antibaci-kúrát végigcsinálni. Az nagyon jó, hogy annyiszor szopizhat, ahányszor csak akar. Ez nálunk is így van, pedig nem is beteg (szerencsére) a baba. Remélem ez a sok idegeskedés csak a súlyod "rovására" ment, a tejedére nem.

A fekete leves tényleg fekete. Kép Reméltem, hogy a férjed legalább társ lesz a bajban, esetleg közelebb is hoz Titeket egymáshoz, de sajnos ez nem így lett. Szomorú, hogy a gyerkőc sem fontos neki annyira, hogy foglalkozzon vele, amikor beteg vagy legalább a gyógyszerét megvegye. Mindenesetre ne bánd, hogy megtetted a lépést és válaszút elé állítottad. Ez egyszer úgyis bekövetkezett volna... Most legalább "tisztázódott" a helyzet. Próbáld ezt pozitívan felfogni, kicsit megnyugodni, hogy emiatt már nem kell stresszelned magad. Persze ott van, hogy mi lesz ezután... de ahogy Rjuli írta "innen már csak jobb jön". Válás után is van élet, talán -sőt biztos- még jobb is mint előtte. A bébi még tényleg pici, szerintem is jobb, ha most átesik a dolgon, még nem viseli meg annyira, mint később. És az sem mellékes, hogy Te most már minden figyelmedet rá tudod fordítani, nem borulsz ki naponta többször és az energiáid nem a férjjel való "csatározásra" mennek el. Talán még azt is meg merném kockáztatni, hogy jobb lesz így Levusnak, nyugodt környezetben a mama szemefényeként.

A törvényekről sajnos (inkább szerencsére) nekem nem sok infom van, a szüleim válásánál ez nem merült fel. Csak annyit tudok, hogy érdemes a gyorsabb közös megegyezést választani,a sok éves bírósági herce-hurca helyett.

A férjed rokonaira pedig magasról tegyél, gondolj arra, hogy ezután már alig (vagy nem is) fogsz találkozni velük. Tényleg szomorú, ha ilyen szűklátókörű emberek, hogy nem veszik észre, hogy itt egy család széthullásáról van szó. De sajnos vannak ilyen emberek. Kép

Mindenesetre fel a fejjel! Tök jó, hogy Levus jól van és újra nevet! Csak nézz rá, ha erőt kell gyűjteni...és persze nekünk is írhatsz, mi is igyekszünk!
Puszi és egy kis ajándék:
Kép

Kép
Kép
denizsa
 
 


Juli!

Köszi az infokat!

Én most nagyon felszabadultnak érzem magam. Lehet hogy ez csak ideig-óráig tart, de most nagy kő gördült le a ... végülis mindenemről.
Talán azért, mert nem szeretem ha kiszolgáltatott vagyok valakinek. Mióta a férjem elkezdte ezt a válásosdit, azóta az ő kényétől-kedvétől függött, hogy mennyire van vagy nincs szar kedvem, gyomoridegem. Mostmár legalább biztosan tudom, hogy rá nem számíthatok.

Amúgy, most hogy számonkértem, érezhetően egy már előre összeállított beszéddel állt nekem elő megtűzdelve gúnyos arckifejezésekkel, cinikus mosolyokkal. Ehhez képest, mikor megkérdeztem, hogy azon gondolkozott-e hogy, mikor akarja látnia gyereket, mennyit szándékozik adni tartásdíj gyanánt, azt mondta, hogy azon még nem gondolkozott.
Talán azt hitte, hogy az idők végezetéig, vagy ameddig nincs vmi tuti lakhelye vagy új kapcsolata, addig itt fog élni a nyakamon?
Reggel, mikor kimondta, hogy ő már tuti nem akar semmit átgondolni, megpróbálni, megkértem hogy még ma költözzön el. Azt mondta jó. Délután meg beállított és közölte, hogy marha fáradt és akkor ő most ledöl.Én emlékeztettem a reggel elhangzottakra, úgy nézett rám, mintha most merült volna fel ez a lehetősé először. Nem értem, nem értem...
val
 
 


Denizsa!

Látom, kb. egyszerre irogattunkKép

Nagyon örülök, hogy ha csak virtuálisan is, de vannak akik mellettünk állnak. (na persze a családom is mellettünk áll, de ez (majdnem) természetes.)

Nem hagyom magam eltaposni, hogy szar embernek érezzem magam. Olyan emberek mondtak rólam véleményt, akik nem is ismernek. Ha nekik megéri, hogy nem fogják látni az unokájukat/unokaöccsüket/barátjuk kisfiát - ám tegyék, nekem nem fognak hiányozni.
Annyit tennék csak hozzá, hogy az Én igen kritikus Anyám soha egy rossz szót nem szólt a férjemről eddig, pedig gyakrolatilag félig idehordta a fizetését és ő gondoskodott rólunk (férjemről is) Főzött, mosott, takarított ha kellett. A férjem szülei, akik egy hónapban egyszer jönnek a gyereket meglátogatni, soha semmiben nem segítettek minket az előrejutásban, Õk úgy érzeték, hogy a lehető legjobb amit tesznek, ha még nagyobb szakadékot vonnak közénk. Jó emberek.

Ezzel most adtam Én is a köpködésnek, de úgy érzem ennyi nekem is jár.Kép

Puszi,
Val
val
 
 


Sziasztok!

Gyorsan néhány szó, míg a gyermekem alszik.
Először is Levus sajnos nagyon rosszul tolerálta az antibiotikumot (tele van gombával a szája, a bele, a popsija) Ma kapott újat, remélem ez "jobb" lesz.
A férjem elment, lassan költözik. Pár naponta egy sporttáska cucc. Arról továbbra sem beszél, hogy hogy akarja a válást, láthatást, tartásdíjat intézni. Én mondjuk nem kérdeztem rá eddig, mert nem akartam azonnal ezzel előjönni. Szerintetek rákérdezzek? Igazából mivel pont hó eleje van, így időszerű lenne tisztázni ezeket a dolgokat, de nem akarom feltétlenül mérgesíteni a helyzetet.
Anyósom azt mondja, hogy a szomszéd néni szerint aznap zokogva állított be a motyójával a muterjához a férjem. Ez vajon minek a jele lehet? Az Én logikám szerint annak, hogy nem esett neki jól innen elmennie. De itt következik az, hogy miért nem? "Csak" a gyerek miatt vagy?
Szerintetek?
Amúgy egész jól viselem a helyzetet, de egyedül lenni, főleg este nem szeretek. Napközben eddig is többnyire egyedül voltam, de este az rossz. Ami boldogít(hatna) hogy a gyerek jól van, de még sajna nincs az antibio miatt. Talán az új gyogyi...

Szép napot Nektek!
Val
val
 
 


Szia Val!

Hátha az új gyógyszer meggyógyítja a babádat, bár a gomba szempontjából mindegy, mert ahogy pusztulnak a bakt-ok, úgy szaporodnak a gombák, úgyhogy azt külön kéne kezelni. Kérj a dokitól valamit. Amúgy a protexin restore vagy a normaflore jó a bélbolyhok regenerálásában, de a gombákra nem.
Hát, a férjednek most biztos nem könnyű, de sajnálni azért nem fogom, ha nem gondKép
Felnőtt ember, tud beszélni-ha akar.
Nyilván kezd rájönni, hogy ezt csúnyán elcs.szte.
Sztem a tartásdíj, láthatás ügyében ne legyél szemérmes. Szép szóval nem érik be sem a közértben, sem a patikában, sem az elmünél.
A láthatást pedig főleg tisztázzzátok, nehogy kénye-kedve szerint hol minden nap jöjjön, aztán meg hetekig semmi. Most már ez az új életetek, ahhoz, hogy letisztázódjanak a dolgok, rendszert és kiszámíthatóságot kell belevinni.
Na ez jó kis kampányszöveg volt.Kép
A válás hivatalos részével talán tényleg lehet még várni, az papírforma. Arra akkor lesz igazán szükség, ha esetleg pénz vagy kapcsolattartási konfliktusok vannak, mert akkor jó, ha tudsz lobogtatni egy hivatalos papírt. Ja, és, ha újra férjhez akarsz menniKép
Amúgy meg hátha...
A remény hal meg utoljára, nem igaz?
rjuli
 
 


Szia Juli!

Gyógyulni biztos, hogy gyógyul a Levus, mert szerencsére negatív a vizelet lelete (húgyúti fertőzése volt). Normaflore-t szedjük bőszen, gombaírtót is szedünk már 4 napja. (Marha jó, antibiotikum a baktériumok ellen, az antibio okozta gombának meg gomaölő + a bélflórájának a helyreállítására Normaflore.Kép )
Igazad van, nem leszek szemérmes, talán eddig is ez volt a hiba. Újabban, mióta szóba mertem hozni, hogy mekkora sz..ban vagyonk anyagilag, azonnal kiderült, hopy milyen anyagias vagyok. Hamarabb kellett volna és akkor talán nem vitatéma lett volna végén ez is.
val
 
 


Szia Val!

Levusnak jobbulást! Bizti minden gyógyszer hatni fog és rendbe jön minden téren. De azért légy türelmes, hisz még pici és máris ennyi mindennel kell megküzdenie a szervezetének. Szóval drukkolok a mielőbbi gyógyulásért!
Hááát, ez a költözés olyan szomorúan hangzik... De talán jobb lesz így Nektek. Talán a férjed is rájön, hogy mit veszít és észhez tér.
Anyagi ügyekben szerintem se légy szemérmes, mert nem attól fog megjönni a férjed esze, hogy Te a picivel "éhenhalsz". Úgyhogy ami jár, az jár!
A hivatalos válással szerintem is várhatsz, ha nincs más kényszerítő körülmény. Hátha...
Puszi

Kép
Kép
denizsa
 
 


Sziasztok!

Denizsa!

Először is nagyon helyes kisfiad van, gratulálok hozzá! Ma néztem rá a profilodra először, pedig ha tudtam volna, hogy van kép a babádról, már korábban megtettem volna!
Levike javulgat, ma kapta először az új antibio-t, remélem jobban fogja tolerálni, mint a Zinnat-ot.

Juli!
Azt esetleg tudod, hogy a hozzátartozóknak (nagypapa, unokabáty/nővér, stb.) láthatás jogcímen van-e joga konkrétan vmihez vagy ez csak rajtam múlik?

Köszi előre is a választ!

Puszi,
Val
val
 
 


Szia Val!

Az 1000%, hogy unokabátynak, nővérnek semmi nem jár, ha az apuka a saját láthatását összekombinálja a rokonokkal, az az ő dolga, amíg ezzel nem árt a gyereknek. De te nem vagy köteles a saját otthonodban fogadni őket, ill. plusz időt biztosítani nekik.
Asszem, ez a nagyszülőkre is vonatkozik, különben szó esne ezekről a per során. Úgy képzelem, hogy a nagyszülőknek joguk van látni az unokát, de nem plusz időkeret terhére, hanem az apukáéra.
Ha mégis válásra kerül a sor hivatalosan is, akkor arra figyelj, hogy ne csak az elhelyezés legyen kizárólagos, de a felügyeleti jog is.
Erről általában senki (ügyvédeket beleértve) nem szokta tudni pontosan, hogy mi (én sem), de az okos férfiak okos ügyvédjei szokták őket buzdítani, hogy kérjenek közös felügyeleti jogot. Ha visszakérdezel, hogy jó, de minek az, mit kezdsze vele, akkor sűrű csend.Kép
Beiskolázás, külföldi tartózkodás és egyéb lényeges dolgokban amúgy is elvileg közösen kell dönteni, de neki több joggal jár, ha nem csak a tied a felügyelet.
Esetleg épp ilyesmiben kellemetlenkedhet, mint a rokonság igényei.
Ha nem hozza szóba, ne is említsd, mert sztem automatikusan a tied.
Ha úgy érzed, hogy testi, lelki szempontból árthat neki a rokonság, akkor nyilván megtilthatod, hogy találkozzanak vele.
Csoki-cukor, nassolás (ha nincs táplálék-allergia), tv-bambulás miatt(már, ha nem rémisztő, csak buta mese), nem érdemes cirkuszolni.
Nálunk is erről szól a láthatás, főleg anyósnál, de nem szerzem meg nekik az örömöt és magamnak a bosszúságot, hogy napi szinten ezen vitázzak. Kéthetente kibírják, nagy korukban remélem, helyükre teszik a dolgot. Mármint, hogy honnan mit kaptak. Nem tárgyi értelemben.
Szerencsére nálunk jogi értelemben sima volt a válás, azóta sincsenek lényeges problémák, úgyhogy egy csomó dolgot ezért nem tudok.
Írj, hogy hogy alakul az élet!

J.
rjuli
 
 


Szia Val!

Örülök, hogy tetszik Bálint! Igazság szerint én már régebben megkuksiztalak Titeket, és nekem is nagyon tetszettetek, gyönyörű kék szeme van a fiadnak! Csak valahogy eddig mindig másról (válásról) volt szó...
Jaj de jó, hogy Levus javulgat! Remélem, mielőbb rendbe jön Kép
Férj azóta is költözik? Beszéltél vele már az anyagiakról, láthatásról?

Kép
Kép
denizsa
 
 


Sziasztok Lányok!

Juli!
Köszönöm az infókat. Annak örülök, hogy nem kell feltétlenül a nagyszülők "rendelkezésére bocsájtanom" a gyereket. Viszont az nem tiszta, hogy mivel elvileg 3 éves koráig még az apja sem viheti el a gyereket, én pedig érthető okokoból (pl. nagyapó meg nagyanyó uszította a férjemet) nem szivesen látnám őket a lakásomban, akkor mi van? Ha ők mindenárom szeretnék látni az "uncsit" (ők hívják így, brrr...) akkor mit lehet tenni? Én azt biztos, hogy nem engedem, hogy elvigyék, de azt sem akarom, hogy ide jöjjenek.

Denizsa!
Férjemmel két-három naponta találkozom, amikor orvoshoz visszük a gyereket vagy jön a cuccaiért. a pénz dolgot még nem volt lehetőségem szóba hozni, majd holnap talán. Bár nem biztos, hogy a Szabolcs utcai kórház a legmegfelelőbb hely erre a beszélgetésre. Holnap oda visszük ugyanis a Levust izotópos vese vizsgálatraKép
Örülünk, hogy tetszettünk Neked! Azt is megállapítottam egyébként (vaslogikával), hogy Bálint pont két hónappal idősebb LevinélKép
val
 
 


Val!
Vaslogika Kép Azt is elárulom, hogy néhány nap múlva mi is egyidősek leszünk Kép
Igazad van, a kórház tényleg nem a legmegfelelőbb hely erre. Levusnak drukkolok, hogy holnap minden rendben legyen a vizsgálaton! Szégyellem, de fogalmam sincs mi ez az izotópos vizsgálat, majd írd meg mi lett az eredmény (és hogy mi is ez)!
Puszi

Kép
Kép
denizsa
 
 


Sziasztok!

Sürgős infora, segítségre lenne szükségem. Röviden a helyzet: 1 éves gyermekemmel maradok egyedül. Férjemmel közel 1 éve nem felhőtlen a kapcsolatunk. Dec közepe óta szinte minden este különböző ürügyekkel eljárt este otthonról és hajnal 2-3 körül esett haza. Február közepén javasoltuk (én+családom), hogy menjen el gondolkozzon, mit akar. Már 3 hete ez okból nem is aludt otthon. Azzal vádol, hogy rabszolgaként kezeltem. Nem dönthetett semmiben, ő csinálta a házimunka java részét, rideg voltam vele stb. Na ennek a fele sem igaz. A gyerekkel törődni nem tud. Suttogva beszél vele, leülteti a tv elé. Az apa szerep kimerült nála annyiban, hogy reggel felöltöztette, játszott vele picit, este meg ott volt a fürdetésnél, nem ő fürdette, csak ő vigyázott rá a kádban, amíg vacsorát készítettem neki stb. Januárban úgy határoztam, új életet kezdek, egyedül vezetem a háztartást, megoldom a bevásárlást más segítséggel, ha mennem kell vhova megkérek mást, ne cipelje a seggem. Többször megkérdeztem, mit szeretne, hogy javítsunk a házasságunkon. Nem volt hajlandó leülni beszélgetni, csak a régi sérelmeit vágta a fejemhez. Felajánlottam, menjünk el tanácsadóba, utazzunk el, csak mondja meg mit szeretne. Azt vette a fejébe, hogy miért nem lehet egyszerűen csak vége, adjuk el a lakást, vegyünk neki egy kisebbet. A békülés nála kimerült annyiban, hogy reggel csinált kávét, letett egy virágot az asztalra, majd közölte hozott virágot, tehát csak látszat. Aztán kinyílt a szemem, óriási telefon számlákat csinált, 2 hónapja egy nőt hívogat. Állítása szerint nincs barátnője, de nem árulta el, kit hív. 2 héttel ezelőttig nyitott voltam a békülésre. Lementem egy szórakozóhelyre, ahol tudtam ott lesz, megnézni, mit csinál. Kiborult, hogy azonnal menjek el, sunyi módon odamentem, balhét rendezett, természetesen ott volt a csaj is, bár kompromittálót természetesen nem láttam. Másnap viszaköveteltük tőle a cégautót, amit a mai napig nem adott vissza. Ezen végképp kiakadt, fenyegetőzik velem, ő és a családja: tudta nélkül nem vihetem a gyereket sehova, bebizonyítják egy gyermek elhelyezési pernél, ideggyenge vagyok stb. Most vissza akar költözni, azt mondja, most ő diktál. Valószínű ügyvédek tanácsolják neki, mit csináljon. Azóta mindig van mellettem valaki, a gyereket nem vihetik sehova. Fenyegetőzik, ha visszaköltözik és itt lesz velem valaki, ő is hoz magával lakótársat. Nem sűrűn érdeklődik a gyerek iránt, mondván, ha van még valaki ott nem jön, úgy veszem észre inkább a anyósom akarja a gyereket. Természetesen válni akarok, a gyereket nem engedem, hogy elvigyék, de kénytelen vagyok engedni, hogy lássák (kopogás nélkül jönnek be a lakásba). Igaz az, hogy 3 éves koráig nem vihetik el tőlem, akár egy fél napra is? Nem ül le velem beszélni, megegyezni, menjek oda a családjához tárgyalni (persze azokhoz, akik idegbetegnek tartanak, nane). Félek, hogy már elindították a gyermekelhelyezést. Az anyagiakban hajlandó vagyok kifizetni, csak előbb ügyvéddel egyeztetek. Szerintetek, ha visszaköltözik, az első rossz szónál elköltözhetek a gyerekkel? Mit tanácsoltok?
anya77
 
 


Szia!

Ahhoz, hogy ne neked ítélje a gyereket a bíróság, egész komoly indokra lenne szükség. Itthon általában az a szokás, hogy az anya kapja, pláne, ha ilyen kicsi.
Ahhoz, hogy ő kapja, beszámíthattalannak, gondatlannak, veszélyeztetőnek kéne lenned.
Ezek bizonyításához/cáfolásához pro és kontra tanúkra lenne szükség.
Ha te leszel a gondviselő, vagyis nálad helyezik el, akkor 3 éves koráig a te=gyerek tartózkodási helyén van a láthatás.
És persze oda költözöl, ahova akarsz, csak köteles vagy a láthatási jogot biztosítani.
Viszont nem vagy köteles senki egyebet odaengedni a gyerekhez.
Kié a lakás?
Ha van tulajdoni hányadod vagy haszonélvezeted, akkor nem hurcolászhat oda senkit az engedélyed nélkül.
Ha tied a kéró, cseréld le a zárat, és lehet szépen csöngetni. Akkor végképp senkit nem hozhat.
Meg kell egyezni a vagyon megosztásában, ill. amíg együtt laktok, a lakás felosztásában.
Ha vitás pontok vannak, nem ússzátok meg 2 fordulóval és sokáig elhúzódhat. Sajnos így sem lesz meg a 2. forduló a nyári szünet előtt, úgyhogy mindenképp jó lenne valami szóbeli egyezségre jutnotok addig is.
Nem tudom, hogy állsz anyagilag, de nagyon úgy tűnik, hogy az ügyvéd nem csak általános jogsegély-szolgáltatásra kell neked.
Keríteni kell valakit, akit bármikor felhívhatsz, hogy kiokosítson, mit tehetnek veled és mihez van neked jogod. És persze elkísér majd a tárgyalásokra is.
Ha a férjednek ügyvédek osztják az okosságokat, akkor neked is szükséged lesz egyre.
Sztem nem lehet külön gyerekelhelyezést indítani, hanem a válókeresetet kell beadni, amiben szerepel a közös gyerek(ek) elhelyezése is.
Te is beadhatod, akkor te leszel a felperes, és akkor is lefolytatják, ha meg sem jelenik, ha viszont ő már beadta, akkor te az alperes vagy.
A bíró szempontjából sztem érdektelen. A perköltség a felperesé, ill., ha közös megegyezéses a válás, akkor fele-fele. Össz. tavaly 10000 ft volt, de én kértem méltányosságból, hogy engedjék el az én részemet.
Amúgy amit fentebb írtam egyszer, te is kérheted már az egyedülállókat megillető családi pótlékot, attól függetlenül, hogy nem váltatok még el, bár tudom, hogy nem túl nagy a különbség.
Sajnálom, hogy ilyesmin kell keresztülmenned.
Amúgy is elég sz.r dolog a válás, de, hogy még családi cirkuszokkal is tarkítva legyen, az végképp pocsék dolog.Kép
rjuli
 
 


Nagyon-nagyon köszönöm, hogy már ilyen gyorsan írtál!!
Tehát most is elköltözhetnék a gyerekkel anyukámékhoz, mondván ott biztosítom a láthatást, amíg nincs bírósági elhelyezés? Lakás 50-50% Hívhatom az ügyvédet a találkozóig, rendes, de mégsem hívhatom fel állandóan, a kérdéseimmel, ha még nem is találkoztunk. Nagyon sokára adott időpontot. 10000 nem oszt, nem szoroz. Nekem mindegy én is beadhatom a pert, csak szabaduljak meg tőle. Addig is nem akarom, hogy a gyereket bármikor elvigye. Most mindent vissza akar csinálni, visszaköltözik, mintha nem hagyott volna el minket, állandóan látni akarja a gyereket, amit szerinte azért nem tehet meg, mert mindig van ott 3.személy. esküdözik, hogy nem viszi el, adjam oda, akár sétálni, vagy hosszabb időre. Megszakad a szívem. És tudom, hogy nem ő, hanem az anyósom akarja.
anya77
 
 


Sziasztok!
Olvasom a szomoru töteneteiteket és az jut eszembe,hogy hogyan tudtok ennyire erősek maradni?
Én sosem gondoltam volna,hogy ilyen helyzetbe kerülök,azt hittem jó a házasságom és most hidegzuhanyként ért,hogy a férjem elakar hagyni.Egyébként ő most külföldön van és ezt telefonban közölte én pedig itthon vagyok egy ötéves gyerekkel és egy másikkal a pocakomban (veszélyeztetett terhes vagyok).Nem tudom hogyan tovább?szeretem a férjem és eddig azt hittem mi egy boldog család vagyunk!
Köszi,hogy leírhattam!
tenger
 
 


Látod, abban nem vagyok biztos, hogy most elviheted a gyereket anyukádhoz a férjed akarata ellenére, úgy hogy biztosítod a láthatást. Jogilag ti egy pár vagytok, közös a gonviselés, közös a felügyelet. Sztem senki nem viheti el a másik engedélye nélkül. Ha közös a lakás, akkor az jön be, akit mindketten beengedtek.
Ne csinálj semmi olyat, amit felhasználhat ellened a tárgyaláson. Ezért is kéne az ügyvédet kérdezgetni, mert ezeket ő tudja. Írd össze a felmerülő kérdéseket, hogy nem aradjon ki semmi, és egy beszélgetésben próbálj meg minél több infót begyűjteni.
Vannak dolgok, amik nem várhatnak addig, míg személyesen találkoztok. Ha húzza a száját, akkor talán másikat kell keríteni.
Ha fel lehet gondolatban osztani, akkor ki lehet jelölni területeket, hogy melyik kié. Nálunk legalábbis így kérte a bírónő, mert előbb váltunk el, minthogy külön tudtunk volna cuccolni. Szerencsére ez csak papírforma volt, de van olyan helyzet, hogy tényleg nincs más megoldás átmenetileg. Amúgy el kell adnotok vagy ki tudja fizetni egyik a másikat?
Ha fizetsz az ügyvédnek, akkor hívogathatod nyugodtan. Ez akkor tud kellemetlen lenni, ha szívességből vállalja valaki, mert akkor egy idő után már az ember cikinek érzi. Pénzért nem sztem gond.

Tenger,
nem tudok mit mondani, nagyon sajnálom.
rjuli
 
 


Rjuli
Köszönöm a válaszod.
anya77
 
 


Sziasztok!

Tenger,
Hogy vagy? Van valami változás? Sajnos én is nagyon hasonló szituációban vagyok, abszolút át tudom érezni a helyzetedet. Én 6 hónapos terhesen kaptam hasonló pofont a férjemtől. Mindenféle előjel nélkül bejelentette, hogy boldogtalan, és most éppen már 1 hónapja külön költözött gondolkozni a további sorsunkról (természetesen megjelent a harmadik). Az első, tervezett babánkat várom májusra, veszélyeztetett terhesen. Mindeddig azt hittem, hogy mintapár vagyunk és boldog a házasságunk.
Hogyan lehet ezzel megbírkózni?

Sziasztok
caroline
 
 


Költői kérdés: milyen anya nevelte az olyanokat, akik képesek összeállni egy babát váró vagy kisgyerekes pasival???
Sovány vígasz, hogy néhány év múlva törvényszerűen őket is ott fogja hagyni a férfi.
Azt sem értem, hogy normális felnőtt emberek miért nem beszélgetnek a párjukkal, ha valami hasfájásuk van. Hogy létezik, hogy ideálisnak tűnő kapcsolatot színlel valaki, közben pedig ki tudja, mióta tök másfelé jár testileg-lelkileg?
Nálunk legalább folyamat-szerű volt a dolog, a 3. is csak a pont volt az I-re. Így legalább nem ért hidegzuhanyként. Bár végeredmény szempontjából mindegy, azért feldolgozni csak könnyebb így. Amúgy épp ma 1 éve, hogy kimondták a válást.
rjuli
 
 


Szia Juli!

Köszönöm az együttérző szavakat. Én is ugyanezeket gondoltam az elején, csak sajnos azóta sokkal rosszabb a helyzet. Nem elég, hogy a drága férjem akar hirtelen itthagyni ilyen állapotban, még belém is rúg egy-kettőt. Állítólag az egész családja csodálkozik azon, hogy eddig hogyan bírta. Mert én állítólag kihasználtam őt. Csak azt nem értem, hogy mivel, és hogy miért most jött erre rá hirtelen. Anyagiakról nem lehet szó, mivel az én lakásomban éltünk és nagyjából ugyanannyit kerestünk (ő egy kicsit többet, de persze nem volt ez mindig így). Amire gondolhat, az az, hogy olyan jellegű betegségem van, amivel kerülni kell a sok állást, ezért a házimunkák nagy részét ő végezte (van egy bejárónőnk, aki azért 2 hetente elvégzi a nagytakarítást, vasalást, tehát csak a mindennapos teendőkről van szó). De nem árultam zsákbamacskát, már az elején tudta, hogy én "mivel járok". Ráadásul abszolút az a gondoskodó, kényeztető típus (vagy csak annak mutatta magát?), tehát nekem mindig az jött le, hogy szívesen csinálja ezeket a dolgokat. És akkor egyszer csak hirtelen bejelenti 4 és fél év idill után, tervezett babánkkal a hasamban, néhány nappal azután, hogy veszélyeztetett terhesen kijöttem a kórházból, hogy boldogtalan és szerinte nem is lehet már változtatni a kapcsolatunkon.
Bocs, hogy így rád zúdítom a dolgokat, de most nagyon magam alatt vagyok. Már 4 hét is eltelt azóta, hogy elköltözött, pedig 1-2 hétről volt szó. És azt hittem, hogy jól haladnak a dolgok, mert minden nap többször felhívott, 2 naponta hazajött, ezt-azt megcsinált, segített itthon, elmentünk együtt vásárolni, nézelődni a babának... De a telefonok ritkulnak, és nem rég mondta, hogy a családja is ellenem van... Én meg nemsokára szülök, kb. másfél hónap múlva. Igyekszem türelmesnek lenni, csak úgy érzem, hogy nincs sok értelem, és csak hülyét csinál belőlem ezzel az időhúzással.

Te hogy vagy? Hogy viseled ezt az állapotot? Próbáltam visszaolvasgatni, amiket írtál magadról. Sikerült új párt találni? Lehet egyáltalán más gyerekével?

Szióka
caroline
 
 


Szia!

Hát, nem lett jobb kedvem téged olvasva. Mi pont tegnap szakítottunk másfél év után.Kép
Régóta érett a dolog ,meg sokminden közrejátszott, de a fő probléma abból adódott,hogy ő deklaráltan olyan nőt keresett maga mellé, aki a gyerekei anyjaként funkcionál. Én viszont kénytelen voltam megmondani, hogy kizárt dolog. Így aztán eltávolodtunk egymnástól annyira, hogy a héten kénytelen voltam azt mondani, hogy vagy közelítünk újra vagy legyen vége, mert így nincs értelme. És azt mondta, hogy akkor tényleg inkább fejezzük be, mert ez úgysem vezet sehová, mást várunk el a kapcsolattól.
Korábban mindig neki volt fontosabb a dolog, de a végére persze fordult a kocka és most én szenvedek.
Persze közel sem annyira, mint annak idején, mikor a férjemmel mentünk szét. Csak akkor lelkileg fel voltam készülve a várható magányra, ami szerencsére elkerült, viszont most, amikor más egy válás után talpra áll, itt állok teljesen kilátástalanul.
Na jó, nem sajnáltatom magam, mi ez a te gondodhoz képest.
Bepánikolt szted? Be akar menni a szülésre?
Sajnos egy család a háttérben sokat tud ártani, ez ellen nem tudod felvértezni magad.
Hátha a baba megszületése megmozdít benne valamit, bár kérdés, hogy aki ekkora bajban így vislekedik, azzal komolyan érdemes-e tervezni?
Valaki azt írta itt tanácsként, hogy ilyenkor mindig csak a következő órát terved meg, de abban ne legyen üresjárat. Ez működni látszik.
Csak a legjobbakat kívánom magunknak!Kép
Jelentkezz majd!
rjuli
 
 


Sziasztok!

Juli köszi a tanácsokat. Ha elkezdődik a válás írok bővebben, addig szeretnék anonim maradni, semmi ne legyen ellenem felhasználható. Úgy érzem jobb lesz most elválni, mint egy nagyobb 3-6 éves gyerekkel. Olvassátok el Marian Keyes Görögdinnye című 2 kötetes könyvét. www.konyvkereso.hu keressetek rá. Egy olyan nőről szól, akit a férje szülés után a kórházban hagy el. Hátha feldob titeket is. Kép
anya77
 
 


Szia!

Persze, hogy anonim írsz-erről (is) szól ez az egész fórumozás.
Kezdetben, mikor nálunk kiborult a bili, én is gyártottam egy új nick-et, nem akartam, hogy mindenki tudja, hogy ki vagyok. Aztán, ahogy kezdtem magam túltenni a dolgon, már fel tudtam vállalni. Neked más okaid vannak, ez még érthetőbb.
Vicces könyv lehet, de talán most kihagynámKép Engem valahogy sosem vígasztalt más nyomora, bánata. Sosem adott erőt az, hogy másnak még rosszabb. Viszont prímán tudom irigyelni azokat, akiknek jobb. Klassz természetem vanKép
Azért gyere, ha kérdésed vagy írhatnékod támad.Kép
rjuli
 
 


Szia Juli!

Nagyon sajnálom, ami Veled történt. Biztos nem lehet túl jó érzés, hogy vkinek nem a párjaként, hanem "csak" anyaként kellesz. Habár én még azt sem tudom, milyen a saját gyerekem anyjának lenni (de majd nemsokára megtudom Kép). Most két picivel maradtál egyedül? Merre laktok?
Egyébként hogyan ismerkedtetek meg? Én egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy egy pici babával ki az, akinek kellenék (ha már a saját apjának sem kell)?
Sztem egyébként az én párom nem ijedt be, egyszerűen csak szerelmes lett és most próbálja megmagyarázni magának, mentegetni magát, természetesen úgy, hogy a másik volt a hibás. És egyszerűen hihetetlen,
hogy nincs egy ember körülötte, aki rávezetné, hogy ennél nagyobb
bűnt nem követhet el sem egy állapotos feleséggel, sem pedig a még
meg nem született gyermekével. Mindenki csak azt mondja neki, hogy
döntsön jól. Állítólag a szülei mondják, hogy hülyeséget csinál, de
mellette meg azt is, hogy kihasználtam. Nemhogy
erősítenék benne a helyes utat. Arról volt szó, hogy a szülésre bejön, még amikor nem robbant ki ez az egész. De a legújabb döntési határideje március vége. Ha akkor úgy dönt, hogy megy, akkor én nem leszek rá kíváncsi, se a szülésnél, se előtte, se utána. A gyerekéhez jöhet, és kész. Már elmondtam neki többször is, hogy ne
húzza az időt, egyáltalán nem úgy néz ki, mintha vissza akarna jönni,
úgyhogy pakoljon és menjen. De ő még időt kért, most is azt mondta, hogy nem
vasárnapi apuka akar lenni, hanem mindig itt akar lenni, mindig-
pelenkázós apuka akar lenni. Akkor? Hát neki még gondolkodnia kell.
Tegnapelőtt
kérdeztem, hogy miért olyan sürgős. Erre az volt a válasz, hogy jobb
az, ha a gyerek féléves korában megy el? Hát sztem mindenképp időt
kéne adnia, hogy meglássa és megismerje a picit, plusz hátha mi is
redbe tudnánk hozni a dolgokat. Gondolom annyira belezúgott a
csajba, hogy fél, hogy elveszíti, ha tovább húzza az időt. Egyébként állítólag csak a munkahelyükön találkoznak, azon kívül nem. Attól függetlenül, ha itt van, nagy az esélye, hogy a csaj pont rátelefonál. Hát szóval én elég reménytelennek látom már a dolgot. Ha olyan nagyon hiányoznánk neki, már visszajött volna. És ha mindenki neki ad igazat a környezetében, akkor én mondhatok akármit.
Na jó, befejezem a nyavalygást. Hogy vagy? Jobb egy kicsit a helyzet? Sztem Te nagyon erős lehetsz, már annyi mindent átéltél a válásod alatt.
Egyébként az a könyv nekem is megvan, de gondoltam, megvárom a fejleményeket és utána olvasom el. A tartalma alapján nekem inkább bíztatónak tűnik, mert nem a szenvedésről szól, hanem arról, hogy hogyan állt talpra a nő, és mikor a fréje vissza akart oldalogni, igencsak meglepődött a változásokon.
Fel a fejjel Kép ! Írj majd!
caroline
 
 


Szia Caroline!

Hát, úgy tűnik, napról napra rosszabb. csak marcangolom magam. Próbálom tudatosan a kapcsolatunk rossz oldalait feleleveníteni, de hiába. Csak a szép dolgok ugranak be. Ráadásul ez a gyerektelen hétvégém. Ilyen hosszú 2 napom még nem volt.
Tudom, hogy annak idején majd' belehaltam, most megint így érzek. Fogyókúrának ideális.
Ismerős érzés, amikor senki nem veri hátba a féfit, hogy hülyeséget csinál. Vígasztal, ha azt mondom, hogy attól nem változna semmi? Jóleső érzés, ha kiállnak melletted, de, ha egy férj megőrül, akkor azon sem az anyja, sem a legjobb barátja nem segít.
Amikor a hülyeségről van szó, akkor befolyásolhatóak, lényeges kérdésekben nem hallgatnak senkire.
Ismerkedni?
Nekem őrült mázlim volt. Itt a babaneten ismertem meg azt, akivel most vége lett.
De, hogy most hova fussak? gőzöm sincs. Társkereső oldalak? Nem tudom. Amúgy meg minden férfi vagy nős vagy, ha már elvált, akkor azzal van, aki miatt elvált. Egy sebeit nyalogató elhagyott férfira valahogy nem vágyom.
Meg persze nem lehet új kapcsolatot kezdeni, amíg a régit sírja vissza az ember.
Amúgy Pesten lakunk. 3 és 6 évesek a lányaim. vannak barátnőim, van családom, normális a volt férjem, de ettől még rohadt magányos tud lenni az ember.
Na, mindegy, remélem a jövő hét jobb lesz.
rjuli
 
 


Szia Juli!

Remélem, azért végül sikerült tartalmasabban eltölteni a hétvégédet, és megérkeztek a kislányaid. Hogy tudod egyébként a volt férjeddel ilyen normális viszonyok között tartani a kapcsolatod? Gondolom, a lányok miatt muszáj, de én nem nagyon tudom elképzelni, hogy jópofát vágjak ahhoz, aki elhagyott. Most legalábbis nem. Egyébként dolgozol már, vagy még otthon vagy a kisebbikkel? Mivel foglalkozol?
Én Budán lakom, és egy multinál dolgoztam januárig. Ma nagy pakolást csaptunk, baba miatt kell egy kis helyet csinálni itt-ott. De persze még mindig semmi változás. Aranyos tud lenni, mikor itt van, de aztán este úgyis elmegy.
Na, megyek elteszem magam holnapra. Szióka!
caroline
 
 


Üdv,Sziasztok!

Én ezelőtt 6 hónappal nem igen látogattam se babás oldalakat, se abortuszos témákat mert nem voltam illetékes absolute a dologban.

Aztán az lettem...

Átmentem minden lelki traumán, megaláztatáson, öngyilkos gondolaton, hisztériás rohamon, csendes beletörődésen, hirtelen a megoldást megtaláló jókedven- és az azutáni befordulásokon...

A babát megtartottam.

Vele sose volt 'bajom', csak az apját utálom, aki meg ráadásul még talán szeretne is.De én undorodom tőle.Hogy miért, azt nem itt hanem egy pszichológussal kéne talán elemeznem, de a lényeg az, hogy nem túl ideális élet/lakás/anyagi helyzetben várom a kicsi lányomat.

Néha félek, h ha az apjára hasonlit majd akkor nem fogom szeretni.
De igazából már tudom, h ez nem igy megy.
Nagyon nem.

Minden tőlem telhetőt meg fogok neki adni.
Anyagilag az apja is.

Anno, végül elrugdostam magam a kijelölt kórházba a mütét előtti vizsgálatokra.

Volt olyan orvos,aki nem titkoltan utált, volt aki ismerve a helyzetet nagyon kedves volt.

Mikor minden papir meglett már igencsak betöltött 12 hetes volt a baba.

Akkor erre fogtam főképp, h mégis megtartom.
De amikor bementem a kórházba a befekvési idő után egy órával elkérni a már beadott papirokat és lemondani a műtétet, és láttam két velem egykorú (23) nőt beszélgetni már köntösben a folyosón, akkor éreztem,h jól döntöttem.

Azóta persze sokszor volt, h mindent vissza csináltam volna- de nem a baba előtti közvetlen időre, hanem mikor megismertem az apját.

Túl vagyok jó pár átidegeskedett éjszakán, h hogyan intézhetném el, h ne is láthassa, ne is jöjjön a közelünkbe- de nem igen lehet.

Talán majd elmegyek pszichológushoz is, mert érzem, h ki kéne ezt beszélnem, ezt a hatalmas utálatot amit érzek iránta, az abortusz gondolata is miatta jött, mert vele nem tudtam már akkor sem egy szobában békében megmaradni- és tudtam,h ez nem változik.

Egyedül (édesanyámmal ) fogom felnevelni.
Ha nem borulok ki addigra teljesen az apjától.
Vendég
 


Kedves Menyasszony!

Nagyon sajnálom, ami veled történt, szörnyű, hogy férfiak miatt még az is megfordul a fejünkben, hogy elvegyük kicsi babánk életét, aki sajnos nem tehet semmiről sem. Ma az én fejemben is megfordult, hogy élni sem érdemes, és közben utáltam magam, hogy a kisbabám odabent mit érezhet mindeközben. Nekem már csak 1 hónapom van a szülésig (hivatalos számítások szerint), de szegényke az utóbbi két és fél hónapban nem nagyon érezhette, hogy olyan nagy boldogságban várom. Pegid már most jobban szeretem az életemnél. A férjem 2 hónapnyi huzavona, el- vissza- és elköltözés után tegnap úgy döntött, hogy az új nőjét választja, holott mindvégig úgy viselkedett és úgy beszélt, hogy azzal vérmes reményeket keltett bennem. Szörnyű érzés, nem tudom, mihez kezdjek, fogalmam sincs, hogy fogok boldogulni egyedül. Persze a szüleim segítenek, de idősek már, és viszonylag messze laknak, nem várhatok el tőlük annyi mindent.
Én is túlestem már azokon a gondolatokon, hogy hogyan tudnám távoltartani babucit az apjától, de rá kellett jönnöm, hogy a gyűlölködés senkinek sem jó, és rengeteg energiát vesz el. Meg kell neki adni a lehetőséget, hogy megismerje az apját, aztán majd ha felnő, saját maga is rájön, hogy mekkora bűnt követett el ezzel a lépéssel az apja, és biztos vagyok benne, hogy nem fogja pozitívan értékelni a dolgokat.
Nagyon örülök, hogy jól döntöttél és megtartottad a picidet, nagyon sok örömed lesz benne (ezzel próbálom én is vígasztalni magamat)! Mikorra várod?

Fel a fejjel, írj majd!
caroline
 
 


Sziasztok! Egy pár napja csak olvasom a fórumot, de most már írok is. Nagyon hasonló cipőben járok, csak annyi a kül, hogy mi nem voltunk soha összeházasodva és nem is élünk együtt (bár már a 10 évünk alatt 3-szor megpróbáltuk, de nem ment). Hogy miért maradtunk együtt, az más kérdés. Nos Gy.A. (gyermekem apja) 10 éven keresztül azt duruzsolta a fülembe, hogy mennyire szeretne velem családot alapítani és gyereket tőlem. Viszont, mikor augusztusban megtudtuk, hogy véletlenül összejött a baba, onnantól kezdve egyre szarabb lett a helyzet. November végére már alig beszéltünk. Decemberben többször kérdeztem, hogy mi van, mondjon már valamit, mert éreztem ,hogy semmi sincs rendben, de csak makogott, hogy velem nem lehet együtt élni és sajnálja, hogy nem fogjuk együtt nevelni a gyereket, stb. Mondtam, ez szerintem csak rajtunk múlik, de aztán kiderült a turpisság. Karácsony napján bírta bevallani, hogy tulajdonképpen nem mondott igazat és van vkije. Egy színésznő személyében, aki nagyon szereti a gyerekeket. Azon én is elgondolkodtam, hogy milyen nő az, aki egy olyan pasival áll össze, akinek a (volt) barátnője gyereket vár tőle. Beszéltem Gy.A. pár barátjával és ami felháborított, hogy mindenki az ő pártját fogta. nem tudom, hogy tudta őket így megtéveszteni, de még a 2 kisgyerekes anyuka (Gy.A. jó barátjának a felesége) is neki adott igazat, nem nekem.
Azóta a színésznő hozzáment máshoz, tehát elvileg vége. Én próbáltam rendbehozni a kapcsolatunkat (nem tagadom, én is hibás vagyok abban, hogy nem volt ideális a kapcsolatunk), de Gy.A, mikor érezte, hogy mennyire szükségem van rá, rúgott belém újra és újra. Legutóbb a gyerektartással kapcsolatban volt egy undorító vitánk, mert közölte, hogy nem akarja finanszírozni az én olyan luxus-kiadásaimat, mint pl. lakáshitel törlesztés. Pedig nem keres rosszul és a saját hobbijaira is többet költ, mint amennyit nekünk kéne adnia. Szóval szar a helyzet. Bármelyik nap szülhetek, már túl vagyok a kiírt időponton, de a kislányom még nem akaródzik kibújni.
Leveleiteket olvasva az döbbentett meg leginkább, hogy nemhogy milyen sokan vagyunk hasonló helyzetben, de a f*sz pasik szinte még ugyanazokat a szavakat is használják.
Még nem tudom, milyen lesz az anyai érzés, de bízom benne, hogy tényleg feledteti a nehézségeket (ahogy a sok barát és ismerős mondja).
Fel a fejjel lányok, én bizakodom. Rengeteg olyan nőről hallottam, akik gyerekkel is találtak maguknak megfelelő társat. Azt hogy hogy, még nem tudom.
sojci
 
 


Ja, és még egy bíztató történet. 39 éves, 4 gyerekes kolléganőm 2000-ben lépett be a céghez, ugyanaznap, mikor 25 éves kollégám. A kolléganő rossz házasságban élt. 2 év múlva a kolléga és a kolléganő bejelentették, hogy a hétvégén összeházasodtak, persze a nő időközben elvált pernahajder férjétől. A 27 éves, jó kiállású, jófej srác feleségül vett egy 41 éves 4 gyerekes anyukát! Azóta már van közös gyerekük is és nagyon boldogok!
Nos, ilyen is van! Szolgáljon ez mindenkinek (nekem is!) biztatásul a nehéz időkben. Nekem már 5 hónapja tartanak a nehéz idők, most kellene már valami öröm is.
sojci
 
 


Sziasztok Lányok!

Kis idő eltelt, mióta utoljára írtam ide, és szomorúan látom, hogy gyarapodik a "klub".
Egyikőtök története rosszabb, mint a másik. Nem is tudom hogy miként reagáltam volna, ha még a terhességem alatt bejelenti a férjem, hogy el akar hagyni.Így is nagyon megviselt.
Annyi talán a 'szerencsétek" - kivétel sajnos Sojci - hogy legalább emberi, sőt annál jobb a viszonyotok az Apuval.

"Már" 4 hónapos volt a fiunk, mikor az Én férjem elment, illetve elküldtem, miután 1 hónapig terrorizált azzal, hogy Én Õt tönkretettem, kihasználtam és Õ most kegyet gyakorol velem, hogy még marad. Én botor annyira akartam, hogy együtt maradjunk, hogy mindezt szó nélkül tűrtem és azt gondoltam, azért nem megy, mert nem akar Minket itthagyni. Aztán erőt vettem Magamon és elküldtem, mert egyszerűen idegileg teljesen tönkrementem. Hozzáteszem mindeközben a gyerekünk beteg volt és nem derült ki hetekig, hogy mi a baja, de elég aggasztó volt az állapota. Sokat sírt, zavart volt. A végén kórházba került, ahol vesemedence gyulladást állapított meg a doktornénink. Amíg bent voltunk, a férjem fél órákat töltött bent Nálunk, hozzám egy jó szava nem volt. Még Anyukámat is lehordta, hogy hogy képzeli, hogy kitakarítja a lakást, mire Mi hazajövünk. (Itt jegyzem meg, hogy a lakást Anyutól kaptam még jóval a férjem felbukkanása elött)
Na, itt lett elegem és kérdeztem meg, hogy miért nem fogja magát és megy el, ha nem tud és nem is akar már Velem élni. (Azt mondta a gyereket szereti) Nem tudott felelni. Illetve azt felelte, hogy segíteni akar a lakást átalakítani olyanná, hogy a gyereknek több tere legyen. MOndtam Neki, hogy ahhoz nem kell itt laknia. Nem értette meg vagy csak úgy csinált. Mindennap mondtam, hogy menjen el, azt mondta jó, de munka után jött "haza". Végül csak elment.
Utólag azt mondom szerencsére. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy hogy a bánatba lehet vkit ennyire félreismerni?
Eddig egyszer volt hajandó odadni a megbeszélt tartásdíj összeget. (Azért is meg kellett küzdenem) Másodszorra már azt mondta, hogy Õ nem tud Nekem egyben ennyi pénzt adni (50.000Ft.) ÉS egyébként is Õ arra gondolt, hogy majd mondjam meg mi kell a gyereknek és Õ majd megveszi, mert Õ nem hajlandó a csekkjeimet finanszírozni és Engem is eltartani. Szerintetek normális? Azt is mondta, hogy ha nem tudom Magam eltartani, adjam be a 7 hónapos gyerekemet bölcsödébe és menjek el dolgozni. Apa az ilyen?
Már ott tartok, hogy annak örülnék, ha SOHA!!! az életben nem kéne többé látnom és békén hagyna minket örökre. De nincs hozzá idegzetem, hogy végig csináljak egy előre kudarcra ítélt, hónapokon átívelő konfliktust azzal, hogy kijelentem, ne jöjjön a gyerekhez.

Én most itt tartok. Nagyon bízom benne, hogy Nálatok lányok, akik már nem írtok ide, rendeződtek a dolgok vagy afelé tart a dolog.

Kívánok Mindenkinek a lehető legkellemesebb, nyugodt, békés húsvétot!

VAl
val
 
 


Sziasztok!

A fenébe, mellényomtam és elszállt az okosságom. Másodjára már nem fogom tudni olyan szépen megfogalmazniKép
Szóval én a magam részéről nem vagyok túl optimista, de hát a remény hal meg utoljára. Mármint pár-találás terén.

Val!

Sztem cirkuszokba ne menj bele, neked muszáj biztostanod a láthatást, neki viszont tartási kötelezettsége van. Talán, ha beajánlanál v.mivel kisebb összeget?
Elvileg ez úgy néz ki, hogy te is annyit költesz a gyerekre, mint amennyit ő ad, vagyis így az 100 ezer lenne, ami több, mint egy csecsemő szükséglete, ennyit sztem a bíró sem fog megítélni, függetlenül az apa fizetésétől ill. költekezési szokásaitól. Szóval, ha belemenne pl. egy 40 ezres tartásdíjba, de minden hónap x-edikéig számlára utalva és nem köröket futva, talán neki is egyszerűbb lenne. Olyasmibe ne sétálj bele, hogy majd ő megveszi. Te vagy a gondviselő ill. leszel, te gazdálkodsz.-Ezért kéne sztem bírósághoz fordulni, hogy tisztázzátok, ki kicsoda, kinek mihez van joga, mi a kötelessége.
Az előbb sokkal cizelláltabban fogalmaztam, de most már mindegyKép

Hihetetlen, hogy évekig élünk valakivel, aki egyszerre csak megváltozik és olyan dolgai lesznek, amikről nem is sejtené az ember, hogy benne lapultak odáig is.

További szép Húsvétot!
rjuli
 
 


Szia Juli! Sziasztok Lányok!

Remélem Nektek vidámabb volt a húsvétotok, mint NekünkKép

Köszi a segítséget!
Nálunk talán annyiban más a helyzet, hogy Levusnak sajnos a vesemedence gyulladása miatt nem két forintba kerülnek a gyógyszerei, gyógyhatású cuccai. Van olyan is, amit külföldről kell hozatni. Kép
Ezenkívül mi megegyeztünk ebben az összegben, nem Én jelentetettem ki, hogy ennyi és nincs vita.
Vannak még más érveim is, amik ugyan csak egy Apa és egy olyan (volt) férj jó érzésére számíthatnának, amilyen ezek szerint Õ nem. Én ezen vagyok megdöbbenve.
Úúúúútálom az olyan embereket, akik csak szájjal tudnak szeretni, viszont ha a tettek mezejére kellene lépniük, az már nem megy.
Milyen Apa az olyan, aki a gyerekéhez hetente egy fél órára jön, de annak a félórának a második felében is láthatóan már nem tud mit kezdeni a gyerekkel? Aki soha egy 5 Ft-os kis bisz-baszt nem hoz a gyerekének?
Milyen volt férj az, aki Engem ÉLETKÉPTELENNEK nevez, mert GYED-en egy 7 hónapossal nem tudom megfelelően fenntartani magam?(Nyakamon maradt majd annyi havi fizetnivaló, mint amennyi a GYED.)
Teszem hozzá, hogy 8 hónapos terhesen még dolgoztam és többet tettem le a közös asztalra, mint Õ. Szülés után 2 héttel meg már dolgoztam itthon, volt rá alkalom, hogy este 11-ig. Sajnos ez az itthoni munka megszünt azelött kb. egy hónappal, hogy a férjem elment.
Igazad van, tényleg megdöbbentő, hogy mennyire nem ismeri adott esetben az ember azt, akivel évek óta együtt él. Kép

Egyébként még az is hihetetlen, hogy mennyire azonos a "koreográfia" az ide írók anyukák történeteiben.

Nem tudom ez mit jelent? Azt, hogy mi nők vagyunk ilyen hülyék vagy hogy a férfiak többsége szemétláda?

Puszi,
Val
val
 
 


Ez a pénz-dolog nálunk is úgy indult, hogy gyerekenként kapok 40-et. Aztán mire sikerült szétcuccolnunk, már csökkent az első felindulásos lelkiism. furdalása és lett összesen 40e a 2 gyerekre.
A te férjednél elképzelhető, hogy a háttérben ott pusmog egy jóindulatú nőcske ráadásként, aki a saját anygai szempontjai szerint igyexik terelgetni a férjedet.
Az "életképtelenség" c. vád sztem arról szól, hogy évekig ő érezte magát lúzernek melletted és most k..-ra örül, hogy végre te vagy a kiszolgáltatott és ezt jól a fejedhez is vághatja, mintegy elégtételként az elmúlt évek "sérelmeire", amikor ő hozott haza kevesebbet.
Az, hogy nem tud mit kezdeni a babával-nem csoda. Ebből a szempontból még érhetnek kellemes meglepetések idővel, ahogy nő a fiad és egyre több dolgot lehet vele csinálni. Sok férfi még akkor sem tud mit kezdeni velük, amikor minden felhőtlen amúgy. Ez az egy, amivel legyél türelmes, hátha. A többi "panaszoddal" nincs mit ellenkezni-sajnos.
rjuli
 
 


Akkor a Te férjed sem viszi túlzásba a tartásdíj dolgot.Kép

Még az a szerencse, hogy vannak barátaim, akik tudnak és akarnak is segíteni Nekünk. Na nem anyagilag (azt nem is hagynám) hanem itthoni munka felkajtatásában, meg persze lelkiekben.

Most írta a volt kolleganőm, hogy a nővérét 3 kis gyerekkel hagyta ott a férje úgy egy hónapja. A faszi visszament az előző barátnőhőz és most éli világát. Amúgy az indok az volt, hogy nem járnak sehova és hogy a felesége nem fordít önmagára elég gondot. 3 gyerek mellett. Jó mi?

Kicsit szarul hangzik, de valahol megkönnyebbülést érzek, mikor azt olvasom, hogy mással is megtörténik ez. Mármint hogy otthagyja a férje. Persze sajnálom, ami történik vele, csak legalább nincs az az érzésem, hogy egy lúzer vagyok, amiért ilyen jó párt találtam magamnak.
Önbecsülés hiánya meg ilyenek, tudom.
De amikor az ember ilyen helyzetbe kerül, akkor hajlamos levonni a konzekvenciát, hogy Õ a hülye, a kibírhatatlan, stb. Pedig nem (biztos)

Juli!
kérdezhetek? Bocs, de jelenleg nincs pénzem egy válóperes ügyvéddel konzultálni és úgy látom, Te elég jól tisztában vagy ezekkel a dolgokkal.
MI van ha nem tudunk megegyezni az anyagiakban? Mármint a tartásdíj összegében?
Tegnapi telefonon folytatott beszélgetésünk során sem sikerült az álláspontoknak közelednie. Én mondtam neki, hogy gondolja végig, hogy mi az az összeg, amit tud/akar egy összegben fizetni. De Õ csak hajtogatja, hogy egy összegben nem tud/akar fizetni, mert neki így kényelmesebb vagy mittudomén.
Én arra gondoltam, hogy addig nem fogadok el tőle pénzt, míg egy összegben minden hónap X-ikén a kezembe le nem teszi. Legszivesebben azt is mondanám, hogy addig ne jöjjön, de gondolom ezt nem tehetem és jogosan patáliázna miatta.
Ez most nem kérdés volt így, tudom. Végülis az lenne a kérdés, hogy mit lehet ilyenkor tenni?
Köszi előre is!

Egyébként olvastam, hogy szakítottatok a pároddal? Hogy vagy? Sikerült túljutni rajta?

Puszi,
Val
val
 
 


Szia Val!

Mielőbb be kéne adnod a válókeresetet. Ha megszületik a végzés, nincs mese, mert meg fogják állapítani a konkrét összeget és, hogy minden hó x-ig utalja, adja, küldja, akármi. DE: ha nem fizeti, akkor az állam megelőlegezi és behajtja rajta bármiből, minimálbérből, tárgyaiból, stb.
Sőt: ha nem fizet a perig, akkor a válókereset beadásával együtt be tudsz adni egy papírt, hogy különköltöztetek, de nem kapsz pénzt, nem tudsz megélni a gyed-ből, és kérsz a bíróságtól tartásdíj megelőlegezést, amit max. fél évre tudnak folyósítani és utólag fogják behajtani a férjeden. Szóval jobb, ha tudatod vele, hogy így is-úgy is ki kell fizetnie, jobban teszi, ha nem szívózik.
Ja, és amit talán korábban már írtam, a "gyerekét egyedül nevelő" CSP-ot is el tudod már intézni ,bár tudom, hogy nem nagy a pénzkülönbség.

Hát igen, szétmentünk és sokkal lassabban múlik a rossz érzés, mint gondoltam. Az összes olyan emlék szépnek rémlik, amikről az eszemmel tudom, hogy ott és akkor agybajt kaptam tőle.
Szóval magam alatt vagyok és egyáltalán nem látom, mikor és hogyan lesz ez valaha is jobb. Mármint siratni nyilván nem fogom évekig, de, hogy jön-e még valaha is valaki, hát elég szkeptikus vagyok ezügyben.Kép
rjuli
 
 


Szia Juli!

Köszi a tippeket. Nem árt tudni, hogy bevasalják rajta a pénzt, ha nem fizet. Csak sajnos a nem látható jövedelmét nem fogják beleszámítani a végösszegbe. Tudod mit? Úgy vagyok vele, hogy lesza..m, ha Neki a gyereke annyit "ér", amennyit a bíróság megitél, akkor adjon annyit.
A CSP-t el is felejtettem, intézem azt is, köszi hogy emlékeztettél rá!

Vhogy Én is úgy vagyok a férjemmel, mint Te a volt pároddal. Szilárdan hittem, hogy tényleg tök jó, hogy nincs már. Erre most hogy nekiláttam összepakolni a cuccait, mindenről vmi szép vagy kevésbé szép emlék jut az eszembe és 4ettől megint rossz kedvem lett.
És sajna Én is nagyon de nagyon szkeptikus vagyok. Főleg azzal kapcsolatosan, hogy azokat a hibákat, amelyeket most elkövettem (akár a párválasztásnál, akár a párkapcsolatban) nem fogom újra elkövetni, ha lesz egyáltalán újraKép
val
 
 


Na igen. A hibákat, amiket a volt férjemmel elkövettem-utólag pontosan láttam. És nem tudtam kibújni a bőrömből, egy csomó hasonló dolgot megismételtem az új kapcsolatban is. Más kérdés, hoyg a szakítás végülis nem emiatt történt.
A csp-t visszamenőleg pár hónapra lehet kérni. 2 vagy 3 hó talán? Kérdezd meg, amikor igényeled, és akkor a különköltözéstől igényeld meg a különbözetet.
Sajnos a láthatatlan jövedelemmel nehéz mit kezdeni, nálunk is az van, hogy minimálbéres vállakozónak van bejelentve. Ha az embernek van idege, bele lehet menni olyasmibe, hogy meggyőzze a bírót arról, hogy mi minden van még a háttérben és állapítson meg másik összeget, de a legjobb az lenne, ha már a keresetben ti leírnátok egy mindkettőtök által elfogadható összeget. Ehhez s minden egyébhez 2 évente lehet hozzápiszkálni.

Amúgy most én is arra várok, hogy legyen kin újra elkövetnem vagy elkerülnöm a hibákatKép
rjuli
 
 


Sziasztok magányos, elhagyott anyukák!

Válópert beadtam, még minidg szekál a férjem és családja. Juli köszi a sok segítséget. Bővebben, ha elkezdődik végre a válás. Val végigolvastam a történeted. Hogy ezek a drága férjek milyen egyformák. Helyes csaj vagy és a kisfiad is tündéri, megbánják még a drágalátos uraink ezt, de akkor már késő lesz. Néha kívánom, hogy bárcsak előbb történt volna mindez, akár terhesen, vagy pár hónapos gyerekkel. Már rég túl lennék rajta, és élhetnénk törpivel boldogan. Én állítom, hogy azokból lesz ilyn, akik nem szeretik a munkájukat, vagy nincs, ami min. napi 8 órát lefoglalja őket, hogy utána boldogan jöjjenek haza. Végre együtt lehetnek a családjukkal. Ráérnek azon törni a fejüket, hogy mi milyen házisárkányok vagyunk. Kötelességeket aggatunk a nyakugba, nem élhetik a saját kis életkéjüket, lógunk a nyakukon, a gyerek aranyos, jó vele játszani max 1/2 órát és ennyi. Aki egész nap gürizik, az az esti szárazkenyérért vízzel is kezet csókol. Jól kidühöngtem magam Kép Önbizalom növelőnek regisztráljatok be ide: www.randivonal.hu Ez komoly!! Próbáljátok ki, vagy csak nézzetek körül. Rengeteg 30as van, aki nem tud hol ismerkedni.

Fel a fejjel (nekem is Kép)
anya77
 
 


Sziasztok Csajok!

Elég érdekekes hangulatban vagyok. A férjemmel álmodtam. Azt álmodtam, hogy becsajozott. Persze volt rendes kerettörténet meg minden, de ez a lényeg. Q.va szar álom volt. Mikor felébredtem, az jutott eszembe, hogy mennyire fogom utálni azt, amikor már elviheti majd a gyereket és az új párja ad enni a gyermekemnek vagy csak szól hozzá vagy bármi.Utálatos érzés számomraKép

Ennél pillanatnyilag csak az rosszabb érzés, hogy itt a hosszú hétvége, a szomszédaim mennek a gyerekekkel ide-oda. Bababörze van az FMH-ban. Csak Mi ülünk itthon. Nekünk még a börze túl sok lenne. Max. program a kutyasétáltatás.Levus már úgy kúszik, mint a gép. Marhára idegesíti, hogy nem tud még felállni. Mindenhova kúszik utánnam vagy a kutya után és ha utolér Minket, akkor kapaszkodik felfelé rajtunk. Néha olyan jó lenne, ha vki itt lenne és átvállalná míg Én - ha mást nem is - csak ki tudnám takarítani a lakást!

Mellesleg ábrándozok egy pasiról, akivel új életet lehetne kezdeni, de az álmodozás vége mindíg az, hogy átmegyek racionálisba és rájövök, hogy erre mennyi esélyem vanKép

Ti hogy vagytok? Csináltok vmit a hétvégén?

Puszi,
Val
val
 
 


Szia!

Ismerős dolgok ezek. Max. annyi, hogy a volt férjem nője nem az, aki akkor volt, mikor váltunk, úgyhogy engem az nem idegesít, ha együtt vannak. Az már annál inkább, hogy kezdi nagyon is kivetni a hálóját és igyexik keresztbe szervezni olyankor, mikor a gyerekek az apjukkal kéne, hogy legyenek. Ja, amúgy vicces, hogy amikor olyan program van, hogy tudja a csaj, hogy én is ott vagyok, akkor folyton hívogatja mindenféle ürüggyelKép
Múltkor már nem álltam meg szó nélkül, rá is kérdeztem, hogy szoros-e a póráz. Úgy csinált, mint, aki nem érti. De megmagyaráztam. És köv. alkalmommal megint u.ez volt. Elég volt csak jelentőségteljesen pillantani, levette, hogy mire gondolokKép
Én is irigylem a családosokat, akárcsak egy ikeás bevásárlásért vagy közös játszóterezesésért.
Pártalálás 2 gyerekkel? Egyre fogy a reményem. A társkeresőkön ámokfutók vannak többségében, na meg lúzerek. Biztos vannak normálisak is, csak nekem nem írnak, nem válaszolnak.
A 3 e heti kedvencem: 19 éves vagyok, de biztos boldoggá tudnálak tenni.... Leszbikus nő vagyok, és úgy megtetszettél...
Házas vagyok, de kalandra vagyom Zalából.
Szóval ilyenek.
Életemben nem kaptam pozitív visszajelzéseket a környezetemből a külsőmet illetően, most meg mindenki dícsér. És hogy a volt pasim milyen béna volt hozzám, csak nem akarták mondani.Most mégis neki van nője, nekem nincs fickóm. Több ismerős is látta személyesen a volt férjem nőjét, állítólag ő is béna. Na és? Mégis vele van az ex. Ugyanakkor a társkeresőkön meg soxor ott akadt el a dolog, amikor képet küldtem, úgyhogy most már fel is raktam előre, ebből ne legyen koppanás. Szóval ízlések és pofonok, de hol az én pofonom?
Amúgy nekem nem a gyerekes hétvégékel van bajom, hanem azokkal, amikor az apjuknál vannak a lányok. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a sok szabadidőmmel. Korábban, ha elmentek apás hétvégétre, de a barátom csak este ért rá, akkor volt mit várni, elfoglaltam magam. Most meg kényszerűen próbálok szervezni valamit, múlt héten odáig fajult a dolog, hogy egyedül elmentem egy múzeumba. Nem szeretnék ehhez hozzászokni. Az összes barátnő gyerekes, úgyhogy olyankor nincs gond, ha gyerek-programot szeretnénk, de heti 1 beülős estét leszámítva a többiek olyankor is családoznak, amikor én szólózom.
Na jól kiborítottam én is a bilit, be is fejezem. Szép hétvégét!
rjuli
 
 


Sziasztok!

Rjuli, nem tudom elhinni mi történt veled! A párod?!!!

Én sem tudok elmenni szórakozóhelyre, mert hát egyedül? És ha csatlakoznál hozzám?
Pl. Az ECO-PUB.
"A gazdasági szakemberek bulija.
Tanácsadók, közgazdászok, menedzserek, vállalati szakemberek,és mindenki, aki szeret kulturáltan bulizni és ismerkedni. "
AZtán az old mans is szuper hely, régen jártunk oda sokat. De azóta nem voltam, mert hát egyedül?

Nálunk már megvolt a 2. tárgyalás, 2 hét múlva jön a papír. SZÖRNYÛ! Annyira szerettem! És ő volt felháborodva, biztos azért, mert az 1.tárgyalás után felhívott, hogy jöjjön-e vissza, én meg azt mondtam, ne. És ezután egyszer nem hívott, hogy mi van a gyerekével!Kérdem, ha visszajött volna jobb lett volna? Arra sem volt képes, hogy milliószor jelentkezzen, keressen, ha egyszer valamit akar. Nem?

Tavaly dec.23-án látta utólag a fiunkat!
fkatka
 
 


Így egyedülálló anyák összejöhetnénk egy traccspartira, vagy bulizni valahová, ha meg tudjátok oldani a gyermeketek elhelyezését.
Milyen ötlet?
fkatka
 
 


Én nem ellenzem. nekem 2 hetente péntek kora este elviszi a lányokat az apjuk és csak vas. kora este jönnek haza. Szóval péntek, szombat is jó. Akár a holnap is... Vagy 2 hét múlva u.ez.
rjuli
 
 


sziasztok! Én most kezdtem nettezni, én is elvált vagyok tök jó,hogy nektek is hasonlo a gondjaitok nekem 2 lányom van 6 és 7 évesek
hlili
 
 


Sziasztok!
Én most kezdtem a netezést, végre sikerült géphez jutnom. Úgy látom nem vagyok egyedül a problémámmal. Én egy 2 hónapos és egy 1,5 éves gyerekkel maradtam egyedül három hónapja. A párom nem bírta a gyerekekkel járó gyűrődést, meg persze szerelmes lett egy mások nőbe és elköltözött.
Segítsetek, akik már átéltetek hasonló helyzetet, hogyan lehet ezen túljutni?
tager
 
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet: