Kiemelt témák

Sziasztok!

Nem tűntem el, olvasgattam, de nem volt időm írni.

Miriama! Szerintem az én férjem fejében teljesen más elképzelések vannak a házasságról, mint az enyémben. És pontosan úgy, ahogy írtad, azt gondolhatta, hogy mindent elnézek, megbocsátok, még egy félrelépést is. Bár az egészet ő mindvégig úgy állítja be, hogy én ok nélkül vagyok féltékeny, és mindent de mindent tagad ő is meg a csaj is. Csakhogy már nincs mit, mert láttam őket. Később leírom.

Cleo! Szóval ti is most kezditek az ovit? Voltatok már benn ismerkedni? Milyenek az óvó nénik? Hogy haladtok a háztervezéssel?

Gyugyo! Legyen üdvözölve hát akkor a másik nem képviselője is! Jót tehetnek egy férfi meglátásai, talán. Azért talán, mert ti férfiak sem vagytok egyformák. Lehet, hogy te eleve másképp látod a dolgokat, mint a férfiak többsége, hiszen már az is nagy csoda, ha egy férfi babaneten olvasgat, és hozzászól a témákhoz. Láthatóan érdekel téged, hogy párodat mi foglalkoztatja a terhesség alatt, és gondolom te is kiveszed részedet a gyermekvárásból! Tehát: 2006-ot írunk? Éspedig….? Kíváncsian várom véleményedet, hogy 2006-ban miért jelent mást a házasság, család, házimunka….? Pároddal megbeszéltek-e minden felmerülő problémát? És nem kimondottan a fekvő testhelyzetben történő megbeszélésre gondolok, mert a szex inkább élvezetre, örömszerzésre való, mintsem a problémák megoldására. Bár a férjem sokszor ezt gondolta az utóbbi időben.

Üdv: Éva

Hello!:D

Éva: igazad van, szerintem sem egyformák a férfiak sem...
nekem alapvetően tetszik a társalgás e formája, az hogy idetévedtem csupán annak köszönhető, hogy a párom is fórum lakó és nekem is igéynem származott erre...
és hát jó témák vannak
Néha egy-két jel arra utal, hogy nem veszem ki részem maximálisan a gyermekvárásból emiatt érdekel viszont az, h más családnál hogy zajlik ez.
a 2006 év az pedig arra utal, hogy ma elvileg! (véleményem szerint) nem a "hagyományos-begyöpösödött" (ha szabad élnem eme kifejezéssel) életmódot követi egy normális család. Itt azt értem: a nő a háziasszony, "cseléd" is egyben, mert ugye rengeteg munka van otthon is és a gyereknevelésben és az uraság szerzi a pénzt. (jó esetben pénzt szerez és nem egyéb ismerettséget... )

Szóval ma ez az életforma szerintem meg kell hogy változzon, azaz a férfinak is ugyanúgy szinte ugyanannyit kell vállalnia, mint a gyengéb nemű félnek. Csak a saját példám: tatabányaiként tatabányán élek és itt is dolgozom kocsi van a seggem alatt, párom pesten dolgozik, napi 4 óra utazás eleve nem várható el tőle, hogy otthon is maximálisat nyújtson...
Én is játszom, és nézek meccset is, de nem csak...
Nemrégiben valaki ennek tudatában papucsnak nevezett...

A "beszélni fekve is lehet " kifejezést inkább arra érteném, hogy az egyik fülemen be a másikon ki... (te kis hamis, hogy egyből a szexre gondolsz )

tehát normálisan szükséges a beszélgetés és az elhangzott igények ígéretek után tettekre is szükség van.

Egyébként velem az fordult elő, hogy kapcsolatunkat én éreztem labilisnak és én szerettem volna megbeszélni, de a másik fél nem érzett semmi gondot... őőő hát ehhez is tartozna még pár sor... esetleg priviben

azt viszont tudom, hogy a ffiak 90% ánál működik az alábbi: "...csak egy igényük van, ami minden szükségletüket kielégíti..."

Sziasztok!
Én vagyok az új kislány:) Egyelőre körülnézek, de aztán kÍméletlenül kiöntöm a szÍvemet, ezért előre is bocs. Kicsit mélyponton vagyok most...

sziasztok.

hello gyugyo.üdv közöttünk.jó,hogy jöttél-szerintem is van helyük férfiaknak ilyen fórumpkban,hiszen mind a gyereknevelésben,házasságban és párkapcsolatokban is lehetnek problémáik,kérdéseik na és persze vélemény mindenképp -szerencsére.

nálunk az internet csak az enyém-Apa felé sem néz-mondjuk nem is érdekli.

ja,amúgy én is be-be nézegettem,de az utóbbi napokban nemigen volt "mozgás" errefelé.meg már írni is lusta voltam ebben a melegben + a picilány megint beteg lett -de már jól van és várja,hogy délután pacsáljanak -(ő mondja így) a medencéjükben.

Évi.
Mi történt ,hogy történt mesélj....

Háztervezéssel lassan totyogunk-egyenlőre egy helyben-a múlthétre vártuk a tervezőt a vázlatokkal de nem jött.Apának mondogatom majd minden nap,hogy rajzolgassunk,pontosítsuk a terveket,de most valahogy nincs kedve. - aztán meg majd ha nem olyan lesz amilyet ő szeretne,akkor meg.....
Amúgy megint beleesett a munka mókuskerekébe és csak hajtja és hajtja...mondtam neki egyszer kifordul belőle.de---vasárnap velünk volt+péntek,szombat délután is.

hamarosan jön a gyerekek szülinapja -remélem lesz velük egy picit.

A Balatoni nyaralásból nem hiszem,hogy lesz valami-már nekem sincs túl sok kedvem-kicsit lelombozott,hogy csajom már megint beteg volt.de majd elmegyünk állatkertbe, és ha másnem egy napra megkukkoljuk azért a Balcsit.

Ovi? Zsolti már nagyon várja.Amikor voltam bennt jelentkezési lapért akkor volt nyílt nap is-akkor volt először.máj-ban volt a szülői értekezlet-elmondták mi hogy van és mit kell vinni majd.
júniusban pedig csak úgy bementem vele játszani.ő játszott-én meg addig beszélgettem az ovónénikkel-egyenlőre nagyon szimpik.
Tetszik az ovi nevelési módszere is-semmit nem erőltetnek a gyerekekre.amúgy vegyes csoportok vannak-az ő csoportjukban 7új kicsit lesz-akik közül Zso az egyetlen fiú -szegény fiamat az apja előre sajnálja-de ő szeret lányokkal is játszani.
úgyhogy remélem minden oké lesz.
És ti hogy álltok az ovival?

ja kérdezek valamit-marhára ideillő téma-:
Kiírattam a 2gyerkőcnek a bárányhimlő elleni szurit-de nem tudom mi tévő legyek.beadassam vagy jobb túlesni rajta?!
Persze kikértem a dokinő véleményét is-azt mondta ha előre tudnánk,hogy simán lezajlik és nem lesz semmi gond-akkor persze jobb lenne oltás nélkül-de hát ugye ezt nem lehet előre tudni.
de bevallom,hogy én azért vacillálok,mert a bárányhimlő nagyon (akár 1évre is) legyengíti az immunrendszert-és az én lurkóimnak amúgy sem túl erős.

na most ennyit.
írjatok ám!

pusza mki.
cleo

Sziaszotk!
Én most csatlakoztam a fórumhoz, mert igazán nem is tudom, kinek ispanaszkodjam. Egyáltalán panaszkodjam? Az én férjem maximálisan segít a gyereknevelésben(16 hónapos a fiam), túlzottan is aggódik, imádja a gyereket, de a házasságunk szép lassan megy tönkre. Ugyanis nincs házaséletünk, mert nem fér bele.A kisfiam éjszaka többször felébred, hajnalban kel éskésőn alszik el, szóval nincs idő szexre. Apa délután 4-5 körül ér haza a munkából, utána játszótér. Próbáltunk már többször beszélni róla, de a vége vita és sírás lett, hogy ő fáradt és így nem tud szexelni. Nem tudom mások ezt hogyan oldják meg? Aki tud az szóljon hozzá?
zsandark

na, akkor jövök én is, bár az én házasságommal már semmi gond nincs

1. nem hinném , h a bárányhimlő elleni oltás legyengíti az immunrendszert, legalábbis az én környezetemben senki nem járt így beleértve az én két csajomat. Miért zavarna be jobban az oltásban rejlő vírus, mint maga a betegség? Amúgy mostanában nagyon csúnya lefolyású a megbetegedés. Nekem is azt mondta a doki, h, ha simán lemegy, akkor nincs gond, de, ha szövődmény van, akkor jogosan jövök és borítom rá az asztalt, h miért nem oltotta be, ha már van rá lehetőség. Amúgy amerikában kötelező oltásnak számít.

2. 2006-ot írunk. Ezt sztem a legtöbb férfi csak onnan tudja, h van dvd-írója meg mp3.ja, meg kamerás mobilja.
De hogy ez a szerepeket is megváltoztatná, arról anyucikájuk és a jóhaverjuk nem informálta őket, és továbbra is azt várják, amit otthon kaptak és amiben annyira jól egyetértenek a cimborákkal. Főképp az egyszem fiúgyerekként nevelkedők. És ez nem csak saját tapasztalat, 1 esetből nem általánosítanék.

3. 16 hónapos gyereket, ha csak nem értelmi fogyatékos, autista vagy hiperaktív, (nem bántásból, hanem télleg-foglalkozom velük), esetleg egyéb belgyógyászati betegség, akkor ki lehet alakítani egy hagyományos alvás-ébrenlét menetrendet. Ha kicsi az alvásigénye, nem kell letenni du., és este könnyebben alszik el, ill. nem hajnalban, hanem reggel fog ébredni. Bármilyen szájhúzogatást is vált ki, a sírni hagyós módszerrel 1 év kölüli gyereket meg lehet tanítani az alvásra, nem egészséges a gyerek szempontjából sem a 4-5x-i ébredés, mert sosem jut el a pihentető mélyalvásig. Van könyv is hozzá, de biztos a neten is hozzá lehet olvasni, h mi a menete. Nálunk 3 nap alatt tanult meg mindkettő aludni, akkor, amikor már pontosan tudtam, h itt nincs szó se éhségről, se hasfájásról,sem egyebekről. És semmi lelki trauma, viszont, ha álmos, akkor nem nyüglődik, hanem alszik mindkettő pici kora óta.
Igazából komoly elhatározás kell hozzá. Mármint egyrészt ahhoz, h az ember megacélozva hallgassa a sírást-nehéz, tudom, én sem vagyok szadista, de mazochista sem-, másrészt ahhoz, h eldöntse, h le akar-e feküdni a férjével. Mert sztem sokszor onnan ered a vég nélküli éjjeli ébredés, h a lelke mélyén az anya maga sem igazán akarja a nyugalmat, mert akkor mindjárt nem lenne mire fogni, h miért nem akar ágybabújni a férjével. Ez nem személyeskedés, akinek nem inge...
Viszont, ha apu másnak az ágyába bújik, akkor már késő. Szóval tudni kell, mit akarunk, mi a fontos, és tenni is kell érte, különben ripsz-ropsz az elvált topikban találja magát az ember
(Én is oda valósi vagyok, bár nem a szex miatt jutottunk oda, de, hogy miben voltam én ludas, azt ma már tisztán látom)

kedves Idovan!

Ha valamikor, akkor most talán a legegyszerűbb egy ffinak hozzászólni.

Ami azt illeti én is voltam ilyen helyzetben, hogy bazi fáradt stb.
Ugyanez másik oldalról is...
én azt gondolom - persze hangoztatom, csak egy alternatív megoldás - hogy ilyen jellegű problémánál segítene az, hogyha egy picit kívánatosabbá szexisebbé tennéd magad valahogyan. Az urad - az írásod erre utal - kiveszi a részét a család nevelésben, tehát tiszteletem neki és valszeg nem a "másodállás" miatt nem szexel veled.
és azért is alternatív a megoldás, mert nem tudom, hogy amikor beszéltek róla miért is borulsz ki?... mert tán úgy szól vissza, vagy mert a szexeletlenségtől már ennyire ki vagy borulva??

Mivel ffi vagyok van egyéb alternatívám is, de tiszteletlenségnek érezném felvázolni kedves hölgyeim

Rjuli!

minden csoda 3 napig tart ne feledd!!:D
kamerás mobil, dvd író, mp3... ezek tucat dolgok semmi egyedi...
valóban sokan vannak így de ahogy elnézem a másik oldalt nem ismered, ezek szerint csak a tucat kommersz pasikkal vagy körülvéve... (ne haragudj, ha kicsit modortalan vok )
az meg hogy 2006-ot írunk: a földön villanyvasutazunk és társasozunk a kandallo (értsd: radiátor) előtt ha -25 van kint...

nem biztos, h értem a legutóbbi hsz-odat...
én tudom, h mit jelent az, h 2006-ot írunk. ne feltételezd, h 1-2 példa alapján általánosítok. gondolom, te a mundér becsületét véded, te vagy itt a "jófejpasi". meggyőzni nem akarlak, nyilván nem is tudnálak, de teljesen mindegy, h milyen hátterű feleségekkel beszélgetek, az általános vélemény az, h a férfiak leragadtak a hagyományos szocialista családmodellnél, azaz a háztartás és gyerekezés mellett dolgozzon is az asszonyka. én "ipari" mennyiségben ismerek iylen házasságokat és hébe-hóba halllani másmilyet is. ja, visszaolvasva te is ezt írod. tucat pasik. igen, ez a többség, ahhoz kell a szerencse, h másmiylen legyen a férfi és főleg ahhoz, h olyan is maradjon. szóval bár modortalannak nem tartom a hsz-odat, kicsit ellentmondasz saját magadnak. na nem baj.

ja és, h minden csoda 3 napig tart? te biztos pasi vagy??? hát, minden héten kijön valami új kütyü. épp ez a lényeg, hogy egyik felszínes dolog a másik után. bár a sörözés és a meccsnézés viszonylag régóta tartja magát, csak azóta hozzájött a számítógép és a mindentudó mobil, és az istennek sem mennek ki a divatból, pedig a 3 nap letelt. (hangsúlyozom, számomra ezek ismeretlen konfliktusforrások, mielőtt rögtön megfejtenél, de, ha az ember kicsit odfigyel másokra, akkor kiderül, h mik az általános, visszatérő problémák. tudod: tucatférfi, tucatdolgok, tucatházasság, tucatproblémák-és mindjárt kiderül, h ez az általános és ezért van tele sok fórum ilyen hsz-okkal

Üdv Mindenkinek!

Gyugyó! Abban egyetérthetünk a 2006-ot illetően, hogy a hagyományos családmodell mint olyan meg kell(ene), hogy változzon. Hiszen a nők ugyanúgy dolgoznak, és emellett nem hárulhat minden rájuk otthon is. De kérdezem én, ezt vajon a férfiak észreveszik-e? Szerintem nagyon kevesen. Talán az otthonról hozott példa az, ami megnyilvánul a férfiaknál. Akit otthon nem kényeztetett el anyuka (akár egyszem gyerek, akár nem) azzal, hogy mindent elétett, az jó eséllyel vesz majd részt a saját házasságában az otthoni munkamegosztásban. És akkor a feleségüknek szerencséje van. Mert megváltoztatni senkit nem lehet! Te például végzel-e otthon házimunkát? És a gyerekvárással kapcsolatban mi az, amiben úgy érzed, hogy nem veszed ki eléggé a részedet? !
Hogy papucs lennél attól, hogy besegítesz otthon? Ez jellemzően férfibeszólás! Nem hinném, hogy ettől bárki papucs lenne. Egyszerűen társa az élete párjának, és teljesen természetesen, ha mindenből egyenlően veszik ki részüket.

Álmodozom! Ez a fórum azért van, hogy mindenki kiöntse a szívét! Hajrá! Hátha tudunk segíteni, valamiféle tanácsot adni, vagy egyszerűen csak együttérezni veled.

Cleo! Remélem, már semmi gond Sziszike fülével! Mi baja volt? Megfázás?
Bárányhimlő elleni oltás? Ez egy jó dilemma! Én először ellene voltam, gondolván, hogy mi is simán átvészeltük annak idején, meg rengeteg gyerek minden szövődmény nélkül átesik rajt, aztán végül eldöntöttem, hogy mire oviba megy beadatom. Sőt, inkább hamarabb. De akkor már késő volt, ugyanis a bölcsin végigsöpört a bárányhimlő, és a kisfiam is beleesett. Nagyon enyhe lefolyású volt, kb. 3-4 hólyagja volt csak, a többi pici piros pötty, az is kevés. Úgyhogy mi ennyivel megúsztuk. A védettséget így is megszerezte. Egyébként én is a neten olvasgattam sokat utána. Nézd meg a baranyhimlo.hu-t! Sok kérdésre választ ad.
Szóval kedves férjed megint belevetette magát a munkába. De hát dolgozni muszáj. És a tervezéshez mit mond, miért nincs most kedve? Nálunk ilyen esetben azt szokta volt régen mondani, hogy rádbízom, legyen olyan, amilyennek te szeretnéd. De én meg azt szerettem volna, hogy inkább együtt tervezzük meg pl. a gyerekszobába a bútort, de végül rámmaradt.
Oviról: nekem jók a benyomásaim, szimpik itt is az óvónénik. Még aug.30-án lesz ismerkedés. Mi is vegyes csoportba megyünk, több lesz a kicsi, mint a nagycsoportos. A kisfiamnak is tetszett így elsőre az óvoda, az óvónénik. Sokat beszélek neki róla, mesélek, mi hogyan lesz.

Rólunk. Röviden. Elvitte a csajszit egy romantikus vacsorára a gyertyafény expresszre (ha valaki nem hallott volna róla - ezt a vasúttörténeti park szervezi, luxusutazás 3 órán át, kaja, pia, zene, mindezt tizehatezerért fejenként) Kikövetkeztettem, hogy mennek. Múlt hónapban porondon volt már ez a téma, amikor a kocsinkban a kezembe akadt a foglalás erre a vonatra. Akkor kivágta magát annyival, hogy engem akart elvinni, de mivel megtaláltam, most már nem meglepi, így nem visz. Nos, vártam, hogy mi lesz ebben a hónapban. Netről megtudtam az időpontot, pénteken a bölcsis búcsúztatón teljesen véletlenül megtudtam, hogy a csaj aznap Bp-re megy (gyerekek egy bölcsibe járnak, és a csaj anyja a barátnőmmel beszélgetve elszólta magát), a férjemuram be volt osztva éjszakára, ám amikor kerestem, nem volt a munkahelyén sem ő, sem a kocsink. Tehát irány Bp. És mire visszaért a vonat, én ott voltam, ők pedig leszálltak a vonatról, szépen kiöltözve, a férjem átölelve a csajt. Ezek után szerintem nincs miről beszélni.
A kérdésemre, hogy hol volt előző este, belenézve a szemembe hazudta, hogy az irodában aludt egész este. Aminek azért sincs semmi értelme, mert miért nem jött akkor haza.....
A félreértések elkerülése végett, engem nem az zavar (már), hogy megcsal, mert előfordul, hogy beleszeret valakibe az ember, de akkor vállalja fel, és ne hazudozzon! A hazugság az, ami fáj, hogy teljesen palira vesz. Hát egyelőre ennyi.


Idovan! Nálatok a szex a gond? És végül is a férjed az, aki fáradt és nincs kedve hozzá, vagy te? Vagy mindketten? Szerintem a fáradtság nem lehet egyedüli ok. Amikor a kisfiúnk kicsi volt, és még ő is összevissza aludt, és még minden ok. volt a férjemmel, valahogy azért mindig sikerült időt szakítanunk a házaséletre is. És nem feltétlenül este. Igaz, akkor még otthon voltam gyesen.
Esetleg, ha van szülői segítség, akkor elvihetnék sétálni a picit, hogy legyen időtök egymásra. Vagy végiggondoltad már azt, hogy miért nem alszik a bébi éjszakánként? Szopik még? Egyedül alszik, vagy veletek?

rjuli! üdv itt köztünk. A másik fórumban már olvastalak. Kicsit vitába szállnék veled a "tanítsuk meg a gyereket aludni" témában. Azt hiszem én merőben a másik oldalt képviselem. Soha nem lettem volna képes sírni hagyni a gyerekemet azért, hogy majd elalszik, és akkor majd én is alhatok nyugodtan. Ettől biztos nem lettem volna nyugodt! Nem én találtam ki, nálam okosabbak véleményét közvetíteném feléd, akikkel én e témában egyetértek: ha sírni hagyod a gyerekedet esténként, a sötét szobában, vagy akár villanyfénynél, hogy majd megtanul aludni, akkor tudod, mit fog megtanulni: azt, hogy hiába hív téged, az anyját (kisgyermekként a számára legeslegfontosabb emberi lényt, akiben feltétel nélkül bízik), és ezért egy idő után feladja a küzdelmet. És mélyen csalódik. És hiszem, hogy ez kihat a felnőtt életére is.
A kisfiam sokáig ébredt éjszakánként, két éves koráig szopizott, sőt 10 hónapos korától köztünk aludt, de eljött az idő, amikor magától átaludta az éjszakát. Ez nálunk az éjszakai szopi befejezése után volt. És ma már a szobájában alszik, végigalussza az éjszakát. Este mellette vagyok, meseolvasás, megvárom, amíg elalszik. Nem várom el tőle, hogy pont este, amikor mindenki vágyik az odabújásra, egyedül kelljen lennie. Hiszen egész nap mellette van valaki. Miért kéne ennek este másképp lennie.
De ez csak az én véleményem....

Sziasztok!

Hát nem akarom szétoffolni a topikot, de ez a csalódás, magárahagyás az egyik vélemény. A másik meg az, h az alvás is tanulási folyamat, ha nem megy magától, meg kell tanítani. amúgy a részletes leírás kitér erre a magárahagyásra és úgy oldja meg, h oda kell menni, beszélni hozzá, csak nem kivenni. tehát tudja a gyerek, h nincs elhagyva, csak épp a műsor nem talál partnerre. ez nem cserbenhagyás. csak a feltételes reflexét, miszerint nyígok-anya jön és kivesz, mellre tesz, maguk közé vesz- oltja ki. ez nem cserbenhagyás, hanem tanítás az én olvasatomban. ezzel egyidőben nem talál süket fülekre, ha éhes, szomjas, fáradt, fél, megijed valamitől, játszani szeretne stb. Szóval az élet öszes egyéb területén számíthat rám, épp csak nem hagyom, hogy alvás helyett mindefélét kitaláljon, miközben semmi baja, csak nem rendelkezik az "elaludni tudás" képességével. na, mindegy , nem kampányolok, nálunk bejött, és persze mindenki ahogy gondolja:)

Sziasztok!

rjuli! Igazad van, nincs értelme ezen vitázni. Te is elmondtad a véleményedet erről, én is. Azért is írtam, hogy teljesen a másik oldalt képviselem ebben. Hallottam arról a könyvről, amiről írsz. Nem olvastam, meséltek róla, a Kismamában is írtak róla. Lényeg, hogy nekem nem jön be ez a módszer. Már csak azért sem, mert szerintem egy pár hónapos kisgyerek még nem tudatosan talál ki dolgokat! Most, hogy már 3,5 éves, és lefekvéskor még inni, pisilni...akar, amikor épp előtte jöttünk be a fürdőszobából, na, az már tudatos időhúzás. De tényleg nincs értelme ezen vitáznunk. Valakinek bejön az a módszer is, amiről te írtál, valakinek nem.

Szóval ezen túllépve kérdezném tőled, hogy mi újság veled? Olvastam a hozzászólásaidat régebben a másik topikban. Két gyermeked van, igaz? Apukájuk viszi őket rendszeresen? Új kapcsolat van-e a láthatáron?

üdv: Évi

Semmi újdonság az utóbbi hónapokban. apukájuk igazán OK., mint elvált férj és apa, minimális súrlódásaink vannak, ennyi belefér. Március végén lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak, azóta egy hamvába holt próbálkozásom volt, akkoriban rágörcsöltem a témára, mert nálam kimaradt a válás utáni szólózás és megijedtem. Mostanra lehiggadtam, várok, aztán majd csak lesz valami.

rjuli:

na ez az
erről beszélek...
ha valami olyasmit mondok, ami egy hölgy számára nem természetes, azaz hogy igen is létezik olyan pasi, aki nem az általad említett általánoshoz tartozik, akkor megkapom: vajon pasi vagyok e valójában és ettől kezdve valahogy számításba sem vesznek a nők... ha akarod küldök képet...
nem tartom magam tökéletesnek egyáltalán, még mielőtt félreértés történne, ellenben ha megengeditek veletek megosztanám aggályaimat, hogy a magamfajta pasi mit is gondol... (ezt igazán nem mostanra tartogattam)
szóval az én fajta emberek az ún első benyomáson elbuknak, mert kicsit bénák az első randikon, mert érző lelkek és minden pillanatban a hölgy akaratát lesik és alapból kész vége, mert egy lúzer szánalmas embernek tartják ekkor...
A másik fajta ember pedig egy olyan, aki a bizonyos első randikon abszolút nem az "énjét" adja, menő csávó, jó duma és a bizonyos "engem kell meghódítani" típus, megbántja a hölgyet bocsánatkérés nélkül stb. aki ezzel "csavart" jelent egy lánynak és csábító. csakhogy ezt a szintet nem tudják fenntartani, akarom mondani az ilyen pasikból lesznek azok, akik a 8. hónapban elhagyják nejüket "a nem éltem eleget" dumával... Ebből lesz a rengeteg rossz házasság, mert a "laza csávókkal" nem mindegyikkel lehet korrekten problémákról beszélni... Vagy ilyenek a pusztán anyagi érdekből létrejött kapcsolatok. Ugyanezek a pasik, mivel a divatot követik valóban nem fog a csoda 3 napig tartani...
Akár kiderülhet, hogy tucat probléma, de nem az a lényeg, hiszen mindenhol egyedileg jelentkeznek bizonyos dolgok...
Egyet hadd kérdezzek mindnyájatoktól:
volt már olyan, hogy a férjeteknek megálljt parancsoltatok???
akarom mondani ha már nem bírtátok szusszal volt olyan, amikor az uratok észrevette, h betojt a gyerek tisztába kéne tenni és meg is tette magától, vagy kimosta maga után a vonalkódos gatyákat, ha már nem volt tiszta amit felvegyen, vagy elmosogatott, ha már az előszobában bűzölgött a 2 napos lecsós edény. Én azt gondolom, ha ez valóban alapvető probléma, akkor a megbeszélés előtt próbáljátok ki... valahol biztos beválik...
ha eltértem a témától elnézést...
többet nem tudok írni mert dolgozni is kell...

Itt megjegyzem, hogy jót tett a topiknak sztm a mai "vita csemege"

Evetke:
A papucsbeszólást jól látod valóban faszi beszólás... igaz kicsit közvetett úton jutott a fülembe és erre csak annyit mondok, hogy egyre érzek némi irigységet tőle, hogy kivéve a házimunkából a részem nehogy a neje fülébe jusson, hogy majd otthon számonkérjék tőle is... Persze ez hülyeség vissza is szívom
A gyerekvárásban azt hiszem az "állapot" iránti érdeklődést nem viszem túlzásba ezt igaz csak egyszer mondták nekem, így megpróbálkozok ezen változtatni, persze jöhet én is azzal, h sokat melózom :S
Ja már egyszer abba akartam hagyni a legendát...
Még annyit zárásként, hogy nem sajnállak, de csak azért, mert szánalmasság és ha kevésbé sajnálnak az emberek előbb talpra állsz, mert saját magad, vagy max egy-két ember "okosságai" bőven elegendőek kell legyenek. Csak ha külső segítség kell, akkor nagyon meg kell válogatni azt az embert... blablabla most már tényleg húzok
pusza

nem azért kérdeztem, h pasi vagy-e, mert segítesz otthon, hanem, mert a szokásos dolgokról nem úgy nyilatkozol, mint a férfiak általában. ettől persze még nem kételkedem benne, csak mivel a hozzáállásod nem általános, így amiket írsz, azok nem illesztehtők egy általános, hagyományos, tucat házasság hétköznapjaiba.

lehet ezért vok itt
a ló másik oldalát látni...
megérteni miért is vannak problémák és néha kevésbé érthető hsz eimmel segíteni nektek...

jajj
mentem csicsika

Sziasztok

Hu-hu itt aztán pezseg az élet

üdv itt álmodozom,rjuli,idovan.

Bevallom kicsit furcsállottam is,hogy eddig csak ennyien voltunk hiszen a számláló már csak-csak azt mutatja,hogy több mint 1000* lett megkukkolva az oldal és az a 60 hozzászólással nemigazán áll arányban. . bár az is lehet,hogy szeretnek az emberek más problámáján eltöprengeni -de végülis ez a jó,hogy sokan benéznek ide-ki ezért-ki másért

álmodozom.
Nyugodtan öntsd ki a szíved- mi is ezt csináljuk itt nap mint nap.azért vagyunk itt,hogy meghallgassuk egymást és megdumcsizzuk a gondokat.

idovan.
a Ti problémátok sem egyedi- hallottam már pár emberkétől,hogy hasonló dolgokkal küzdenek.-de nem megoldhatatlan.
Ne tervezgessétek,hogy mikor lesztek együtt,majd a pillanat adja magát.de amit gyugyo írt abban is van valami.Látni kell a férfinak,hogy ő is kell neked -és nemcsak arra-és egy kis szexis hálóing stb.stb. már felhívja a figyelmét a kis fáradtnak is.
Tapasztalat.
Én drága férjecském is mindíg fáradt (kivéve Tévézéshez),de a szex terén nem panaszkodom. Nem azt mondom,hogy minden nap vagyunk együtt-de erre bevallom egyikünknek sincs igénye.
A kislányom 2éves lesz és ő még mindíg rossz alvó-de mégis tudunk együtt lenni.nála a rossz alvás mondjuk abban merül ki,hogy sokszor kér inni,de aztán alszik is tovább.
szerintem probálkozz te is nála -kezdeményezz és egy-két alkalom után már minden ok lesz. nálunk pl nem jött be az a módszer:"hogy most beszéljük meg miért nem voltunk együtt 3napja".nem kell számolgatni,csinálni kell és tenni érte

alvástémáról nekem is van véleményem (de légyszi-légyi ne vitatkozzunk ezen ):

Én Évi véleményét osztom.soha nem voltak kicsi korukban jó alvók a gyerekeim-(hát ugye a kicsi most sem).én sem hagytam soha sírástól elaludni őket.sőt tovább fokozom.a fiam 6hós korától 3évesig velünk aludt és most a kicsilány alszik velünk.-nekünk így bevált-babának,Apának,Anyának.
a fiam mostmár külön alszik,nem ébred éjszaka.a leányzó meg iszik és iszik.amúgyis pityizál egész nap.tudom,hogy neki ez a megnyugvás-soha nem cumizott,nem szopizta az újját-ő ezt találta ki nyugtatónak-és nem is veszem el tőle (amúgy csak vizet iszik éjjel).már megszoktam.
amúgy ha az ember gyermeke átesik egy-két komolyabb betegségen,akkor valahogy átértékelődnek benne a dolgok -legalábbis bennem igen. nem az számít,hogy óramű pontos legyen,időben alvás,fekvés,evés,ébredésmentes alvás- mert ezek a modern szülő igényei a gyerekkel szemben.persze-persze kell nekik "napirend"-de ez nálunk magától beállt.Régesrégen nem tették külön szobába a piciket légzésfigyelővel,nem volt babakocsi.... persze ezek nem rossz dolgok-és én úgy vélekedek,hogy van sok lehetőség az Anyukák/Apukák előtt és kiválasztják maguknak és babájuknak a legmegfelelőbbet.Mindenki úgy csinálja,ahogy akarja-a gyermekének mindíg a legtöbbet akarja adni mindenki.ki így-ki úgy -és ez nem is vethető egymás szemére
a lényeg a lényeg nekünk így jó ahogy van

Na,már megint sokat jár a szám


Évi.
Hát ledöbbentem rendesen micsoda F.REG
igen -az tuti amit mondasz-hát menjen ha ez a jó neki,de akkor vállalja és ne hazudozzon.
szupi csaj vagy,hogy így utánajártál a dolgoknak
így legalább már tuti nem kell aggódni,hogy helyes-e amibe belekezdtél

Sziszinek jól van már a fülcsije-most torokgyuszi volt a soros.
tegnap már pancsiztak itthon-ma bizti megint mennek délután-csak nemtudom hogy is hordok kis meleg vizet-mert tegnap becsípődött a derekam is.
A barikáknak majd utánanézek a site-on amit írtál.

ja,rjuli mennyi idősek a lurkók?

puszám mindenkinek,
cleo

Off:
Én már rég nem vitázom az alvást illetően senkivel, mert mindenki maga tudja, h mi a jó neki és a gyerekének. Na jó, ez nem igaz, de jó lenne ezt hinni. Szóval nekünk bevált, és azt gondolom, ez is egy lehetőség. Ahol apát nem zavarja az éjjeli ébredés, egy ágyban alvás, ott nyilván megoldódnak a dolgok idővel, de, ahol esetleg a házasság forog kockán a gyerek kiborító alvási szokásai miatt, ott úgy gondolom, tisztában kell lenni vele, h ez is egy lehetőség a sok közül. Aztán az ember mérlegel, és dönt szíve szerint. Ne felejtsük, h soxor maga az anya tudat alatt táplálja a gyerek ilyen jellegű levetkőzhetetlennek vélt szokásait és keresi a kifogásokat, kibúvókat. Azt pl. sosem fogjuk megtudni, h hány rosszalvó, altatót szedő, hajnalban forgolódó felnőtt lehet, akinek gyerekkori alvási szokásaira vezethető vissza a probléma.
Szóval vita nincs, ez is egy vélemény, a másik is, a harmadik is, aztán válassza ki mindenki a neki tetszőt.

On:
6 és 3 éves lányaim vannak. A nagyobb most lesz nagycsopis még1x, mert júliusi, a kicsi most kezdi az ovit, eddig bölcsis volt.
És holnap elutzom velük a Balatonra, csak mert 2 hónap után jön a rossz idő

egyenlőre csak sopronban és pesten van szer idő...
balatonon 30 felett és napsütés... kell ennél jobb?? :D:D
jó pihenést és időtöltést...

hali

rjuli.
Évi és az én fiam is most kezdi az ovit. .igaz az én lurkóm 26-án már a 4-et tölti.Nálatok is vegyes csopi van?
Nálunk Sziszi jövőre kezdi az ovit-Zsoltival egy csoportban remélhetőleg.

Hová mentek a Balcsin? Mennyi időre?
Hátha felétek jó idő lesz -amúgy meg ha nem esik a Balcsi nem lesz olyan hűs és tudtok majd pancsizni.

sziasztok
cleo

Zamárdi 1 hét. ahogy olvastam az előrejelzést, kb. mire indulunk haza, ki is süt majd a nap. mindegy. 1 hétig se főzés, se mosás, se takarítás. az is valami.

nem jár egyik lányom sem vegyesbe, én jobbnak találom a korcsoprtos megoldást, de ez megint olyan, mint az alvás-dolog. ki így-ki úgy:)
amúgy nem vagyok nagyon izgatott, mert bölcsibe már járt és a naygobbik révén helyismeretünk is van, a csoportot is ismerem, ahová járni fog, ő is otthonosan mozog az épületben, úgyhogy csodálkoznék, ha valami nagyon kellemetlen meglepi érne ovi ügyben.

Sziasztok!

rjuli! Már lehet, hogy útban vagytok a Balcsira, vagy legalábbis készülődtök. Hármasban mentek vagy társasággal, szülőkkel?Érezzétek jól magatokat!

Ovitéma: mi is vegyes csoportba megyünk, de ez nálunk nem választás kérdése volt, hanem adott. Az oviban beiratkozáskor csak vegyes csoportok voltak, közben aztán a szülők kérésére lett egy tiszta nagycsoport és kiscsoport. Most úgy tűnik visszatérnek majd fokozatosan a tiszta csoportokra. A vegyesnek is vannak előnyei és hátrányai, mint mindennek. Nem tartok tőle, egyelőre bízom benne, hogy minden ok. lesz. Elvileg a kicsik lesznek többségben, a bölcsiből együtt megyünk az egyik kisfiúval, akivel egyébként is szoktunk találkozni.

Cleo! Utánaolvastál a bárányhimlőnek? Lesz-e oltás vagy nem? Férjednek mi a véleménye a témáról?

Gyugyó! Nem is azért írtam le, hogy mi törént velünk, velem, hogy sajnáljatok! Arra tényleg nincs szüksége senkinek! Egyszerűen jó kibeszélni magamból, megbeszélni mással a problémákat.
Azt írod, olyanfajta férfi vagy, aki az első randin elbukna, mert... Nem hinném, hogy amiket írsz, azok a dolgok elriasztanának lányokat. Az, hogy lesed az akaratát, hogy kedves vagy vele, bókólsz neki, hogy netán "régimódi" vagy az udvarlásban? Te milyen lányokkal találkoztál eddig? Lehet, hogy férfioldalról is van egyfajta általánosítás a mai nőket illetőne? Hm..? Szerintem a "menő csávó" típus kevés nőnek jön be! Esetleg annyiban, hogy nagyon nyomul, túlzásba visz dolgokat, és ezzel megtéveszti a nőt?! De ez azért hamar kiderül. Ha nem is az első randin, de a következő pár alkalommal az értelmesebbje észreveszi, hogy ezek csak külsőségek és bizony beszélgetni meg nem lehet az illetővel.

puszi Mindenkinek!

hello.

csak bekukk.
Évi.igen,utánaolvastam.én inkább a szuri felé hajlok-de nagyon fogom sajnálni őket.ilyenkor mindíg bennem van a frász a mellékhatásoktól.
apával beszéltünk már róla- ő akkor lenne biztos a dolgában-és adatná be ha 100%-os védelmet adna-persze semmi nem 100%-os.
De kinyomtattam most róla a tudnivalókat és majd megmutatom neki.utána majd eldöntjük-de szerintem ezt rámbízza.

Amúgy hogy érzed magad események után? további fejlemény?
Nagyfiúval mi újság?

Ovi.Nálunk a választott oviban 6csopi van-mind vegyes.úgyhogy e téren mi sem választottunk.de majd minden kiderül

Többiek merre jártok?írjatok mi újság veletek

Megyek,hozom apát melóból.

pusz

Sziasztok!

Cleo! Nincs fejlemény egyelőre. Talán annyi, hogy legutóbb beleegyezett a közös megegyezéses válásba. De ez csak akkor lesz tuti, ha aláírjuk a papírokat.
Most hogy bölcsiszünet van, és dolgozom, a szüleimnél alszunk, hogy a kicsit ne kelljen korán keltenem, mert napközben a szüleimmel van. Így aztán szinte nem is találkozunk. Telefonon fel szokott hívni, kérdezgeti hogy vagyok, mit csinálunk...
Még nem mondtam neki, hogy mennénk nyaralni is. Nem tudom, mit fog szólni hozzá, pedig ő mondta, hogy nem akar jönni, menjünk csak nélküle. Mégis tartok tőle.
Hú, mennem kell, mert megyek dolgozni 7-re.
pusza mindenkinek

Sziasztok!

Nem tudom, hogy kezdjem, de már nagyon tanácstalan vagyok!Idovan!a te problémád az enyém is,szinte mintha én írtam volna!

Van egy 19 hónapos kislányunk,aki egy gyönyörű,egészséges gyerek, de a házasságom nagyon a mélyponton van.A férjem rengeteget dolgozik,(hétfő hajnalban elmegy és péntek éjjel jön haza-de közben alig alszik-kamionozik)és ha itthon van akkor vagy alszik,vagy TV-t néz, a szex már jó ideje kimarad az életünkből.(A gyermeknevelés és gondozás sem igazán érdekli, de azt már megszoktam, hogy csak én vagyok a picivel.)Ha mondom, hogy beszéljünk róla, mi a probléma, csak az a válasz, hogy nagyon fáradt.Lehet egy 30 éves férfi annyira fáradt, hogy már a feleségével a házasélet sem érdekli??Rettenet rossz így, sokszor már azon gondolkodom, hogy el kellene válnunk.Nem is tudjuk megbeszélni a dolgokat egymással, mert nem válaszol semmire sem,viszont én nem akarom így leélni vele az életemet, hogy így vagyunk...
Tudtok valamit tanácsolni????
Köszi!Sziasztok!
RiaGyt

Szia RiaGyt!

Üdv itt a fórumban! Ha már ebben a topikban találkozik az ember, az sajnos nem sok jót jelent...
Visszaolvasva, kicsit más jellegűnek tűnik a problémád, mint Idovan-nak. Ő azt írta, hogy az apuka legalább a gyerekkel foglalkozik, csak idejük nincs a szexre, meg fáradtak...
Nálatok viszont a gyerekkel sem foglalkozik, és veled sem. Nem irigyellek! Azt én is átéltem, átélem nap, mint nap, hogy apuka alig-alig foglalkozik a gyerekkel, de legalább amíg minden ok. volt köztünk, addig a szex is jól működött.

Tanácsok? Azt hiszem elhangzottak már itt a nagy általánosságok, női praktikák: tedd magad kívánatosabbá, érdekesebbé, hívd fel magadra a figyelmet, változtass a külsődön... stb.. lehetne sorolni. És meg lehet próbálni mindegyiket... De nálatok az is gond, ahogy írod, hogy nem kommunikál veled. Kérdezed, nem válaszol, csak alszik, tv-t néz. Tipikus eset. Persze elfáradhat munka közben, de azért csak észrevehetné, hogy a családjának szüksége van rá!
Egy tippem lenne még: nálunk most az nagyon bejött, működik - és amit tettem nem is azért tettem, hogy visszaszerezzem, hanem egyszerűen elegem lett belőle, szóval: nem foglalkozok vele egyáltalán. Nem hívom fel, ha találkozunk, nem kérdezek tőle semmit, csak válaszolok neki, ha ő kérdez, sőt, most hétköznap nem is igen alszunk otthon (szüleimnél vagyunk), és bizony úgy tűnik, hogy hiányzunk neki. Ha én nem is, de a gyerek, vagy az otthoni légkör biztosan. Ezt abból látom, hogy most naponta kétszer-háromszor felhív (hónapok óta ezt nem tette meg), érdeklődik, mi van velünk, hol vagyunk, mit csinálunk, kérdezi, hogy ma sem alszunk otthon, meg a naptárjába beírta, hogy egyedül van otthon esténként... Most kezd ráérezni, milyen lesz nélkülünk. Csak ez nálunk későn alakult így.

A gyerek születése előtt mi volt a helyzet nálatok? Terveztétek a bébit? Mióta kamionozik?

pusza mindenkinek
üdv

Riagyt!

Kedves Evetke ugyan említette a fórumon már elhangzott ötleteket mihez kezdjél...

Az én szimatom furának tűnik... Ffi vagyok én is, az urad kamionozik szerintem először puhatold ki valahogy (persz mindeközben az elhangzott csinosítgatás stb. ne maradjon el), hogy a kamionozás mennyire "unalmas" neki.... Pl vezet órákon, naphosszakon keresztül, és hát pihenni meg valahol kell... benzinkút parkoló autópályák mellett és hát rengeteg "üzletasszony" van arra fele... Félre ne értsd! nem bántani akarlak, csak ffi szemmel gondolkodni és segíteni neked...

Ezután tovább lehet görgetni a dolgot...

kivi vok a fejleményekre

sziasztok.

Évi.Hát ideje már hogy rádöbbenjen,hogy milyen nélkületek.
Végülis úgy gondolta szerintem,hogy biztos pont vagytok az életében és oda mindíg visszamehet akármi is van-de egy kicsit elszámította magát.
kíváncsi vagyok ám a továbbiakban mit lép...


Szijjja Ria.
örükök ám neked nagyon, végre összefutottunk,csak miért pont itt.

Szerintem is egy kapcsolatban az a legrosszabb,amikor már a gyerekkel nem foglalkozik valamelyik fél.
Nálunk is mindennapos szó és mondat az,hogy "fáradt vagyok",-például tegnap is -de ennek ellenére hagyta,hogy 2órán! keresztül ugráljanak rajta a gyerekek (én nem voltam otthon,mert Apum korházban van ).igaz sokszor mondogatom neki,hogy melyik délután lesz itthon a lurkókkal és igaz,hogy nem sűrűn tudja megtenni,de ha itthon van,akkor számíthatnak rá a gyerekek- pl. hétvégén is csak ebédelni jött haza,de abban a fél órában kérte a kislány,hogy hintázzanak és ő szakított rá időt.
én a férjemnek is mindíg azt mondom -arra van ideje az embernek,amire szakítani akar.

Kamionozás témája.
gyugyonak részben igaza van-valahol az emberekben benne van -"Na kamionozik,akkor bizti csalja is a feleségét,hiszen alig van a közelében"- (létezik bizti ilyen sok,de amúgy hülyeség szerintem)de valahol nem több ez a munka sem,mint egy kis kockázati tényező.vagyis tök mindegy,hogy kamionozik,vagy minden nap otthon van 0-24-ig a családjával,vagy külföldön dolgozik-mert ha olyan...akkor úgyis tart szeretőt,ha meg nem ...akkor nem...és kibír a felesége nélkül annyi időt,amennyit muszály.persze itt már alkati tényezőket is vízsgáljon az ember?!-hisz van aki napi szinten igényli a szexet (akár a nő,akár a férfi),de van aki megelégszik havi pár alkalommal.
-hát igen ez megint kicsit általánosra sikerült

Ria.szerintem mégiscsak ki kéne csikarni egy kis beszélgetést- persze ez is nagyon nehéz,de muszály
az viszon tényleg nagyon bántó,hogy a gyereknevelésbe nem kapcsolódik be-de még ez is változhat.

Lehet,hogy hülyeség amit írok,de amúgy szereti a munkáját?csak azért kérdem,mert lehet,hogy egy másik munka is segítene- bár a mai világban nem nagyon ugrálhat a kisember-

na befogom mostmár.
sziasztok

cleo

Sziasztok!

Köszi, hogy szóra méltattatok.Rettenet elkeserítő ám, ha az ember lánya így van, arról nem is beszélve, hogy idegen embereknek kell elmondanom mindazt, amit a férjemnek kellene(nem mintha nem beszélnék én róla sajnos neki, csak ő nem igazán foglalkozik vele/m és nem mondja el a véleményét nekem semmiről sem)!!!

Evetke!
Talán igazad van és egy kis változatosság ráférne a házaséletünkre és rám is(a csinosítás is-bár nem vagyok ám csúnyácska -de az az érzésem, hogy mindez őt nem hatja meg.Ismerem már 11 éve-3 éve vagyunk házasok- és tudom milyen.Talán nem is kellett volna összeházasodnunk, hiszen már akkor is eléggé Tv-s volt, de akkor még rá lehetett beszélni sokmindenre, ami házon kívül van, pedig már akkor is kamionozott. Mostanában mintha bele lenne fásulva ebbe az életbe

Tudni kell hozzá, hogy az anyukája tavaly előtt halt meg-apukája már régebben- és szerintem valahol ez is közrejátszik abban, hogy nem akar megnyílni még nekem sem.Orvoshoz meg tuti nem jönne el velem...(pedig lehet hogy kellene/segítene rajta egy pszichológus).
A házaséletünkkel a gyerek előtt nem volt baj(bár akkor is kamionozott már) mégis minden OK volt.A gyereket akartuk, talán én jobban mint ő(de egy nő szerintem mindig jobban szeretne gyereket mint egy ffi) de ő is szerette volna.
Már a terhességem alatt sem igazán volt szex közöttünk, de azt annak a számlájára írtam, hogy félt(nehogy bajunk essen).A baba születése után sem volt nagy baj, bár ritkábbak voltak az együttléteink, mert nagyon hasfájós és rettenet rossz alvó volt a pici,de kb 8 hós kora óta jobban alszik(tehát már rá nem lehet fogni), viszont azóta ritkultak az együtt töltött órácskák, ami mostanra elfogyott teljesen.
Mintha rám teljesen impotens lenne.
Gyugyo!
Nem is tudom, hiszen ez már többször is megfordult a fejemben, de nem hiszem, mert tudom hogy mennyi pénz van nála, és gondolom nem nőre költi el(cigizik és arra is kell pénz neki, meg kaját is vesz néha)-bár ha az igazat megvallom néha én is csodálkozom, hogy elmegy annyi pénz neki-de reménykedem hogy nem oda...
Szia Cleo!
Jó látni téged!Annyiszor gondolkodtam már, hogy írni kellene neked, de nem tudtam rászánni magam,mert hát neked is megvan bizti a magad baja...Kinek nincs?
A férjem szereti a kamionozást,tavalyig, amíg a gyerek meg nem született nemzetköziben dolgozott, aztán kérte át magát belföldre, hogy többet lássa a gyerek is őt és viszont, lehet hogy az is a baja neki, hogy "csak" itthon fuvarozik és nem lát világot, nincs akkora szabadsága neki, mint ott volt.?Ki tudja?
Nagyon becsvágyó is, egyszerre szeretné, ha mindene/-ünk meglenne-most pl. egy autót szeretne építeni és arra kell minden pénz-viszont kikötötte, hogy a második gyerek csak majd kb 2-3 év múlva lehet, ha esetleg lesz...Bár így tőle nehezen jönne össze...
Ez a mostani helyzet...SZR...
Na, mára kipanaszkodtam magam, pedig nem is akartam , csak nagyon kivagyok mostanában(egyébként nem is írtam volna).

Köszi a hozzászólásokat, puszi mindenkinek!

Hello!
riagyt

alapból mindig a háttérben csámcsogok a sztorikon, mert ha okosat nem tok mondani, hülyeséget meg nem akarok, de most mégis:

olvasva nyitó problémád, majd a lányok hozzászólásait és az újabb reagálásod én egyszerű szexhiánynak érzem a problémát főleg, hogy nem vagy csúnyácska... küldhetsz képet nekünk
így arra marha kivi lennék, hogy uradnak miért nincs kedve megdolgozni téged... (bocs a durvakifejezésért) Azért nem is érzem vészesnek, mert áldozatot hoz azért, hogy veletek többet legyen, ami a korábbi történeteket olvasva becsülendő!
Ha nincs szükséged csinosítgatásra, akkor egyszerűen szó nélkül TV nézés közben a fotelben/kanapén vedd "kezelésbe" urad, símogasd és csókolgasd gyengéden a köldökétől lefele (így tuti a tévét is látja) ha nem akarja sebaj ne hagyd magad kezd erőteljesebben izgatni főleg a szád legyen főszerepben, ezután hosszabb ideig nem lök el, de ha mégis és nem durván folytasd!! ezután tuti nem fog elküldeni és egyből nem lesz fáradt!! Ha csúnyán lök el, akkor tényleg van érzelmi gond!
upsz hölgyeim elnézést, hogy eleresztettem magam

sziasztok.

gyugyo Szerintem is jó a tipped és bizti nagyon hatásos-lehet én is kipróbálom estére

Ria.
sajnálom,hogy nemjól alakulnak a dolgok.Neked egyébként van egy kis szabadidőd?Tanulás?
Mondjuk az pozitívumnak is betudható,hogy tervez -és veletek tervez.
Én is egyik nap így látom a kapcsolatunkat,másnap meg amúgy.nálunk is már napok óta nem volt szex,lehet kb 1hete is...de ez van.
Én meg úgy látom,hogy mással (pl. kolegákkal) sokkal jobban elbeszélget mint velem.
Barinőmmel már sokszor filóztunk ezeken a dolgokon és bizti abban is van valami igazság,hogy kicsit be vagyunk itthon savanyodva (én már több mint 4éve itthon vagyok a két kicsivel és még 1évet bizti).járok persze barinőmhöz,meg amúgy jövünk-megyünk a gyerkőcökkel egész nap,de mégis egy kicsit ingerszegény környezetben vagyunk-ezt úgy értem,hogy csak más az,ha az ember lánya dolgozik és történnek dolgok...
hát majd minden kiderül idővel.

Ria,gyere nyugodtan és írd le a gondokat-hátha ez is segít egy kicsit-aztán meg hátha tudunk egymásnak jó tippeket adni
ja,írjál ám a nagylányról

pusza mindenkinek
cleo

Sziasztok!

Cleo! Nahát, a kedves férjed mostanában igazán kitesz magáért a gyerekekkel kapcsolatban! Örülök, hogy így van! Egyetértek: amire akarja az ember,arra szakít időt!
Ami a beszélgtést illeti: igen, én is észrevettem régebben, hogy egyre kevesebbet beszélgettünk, hiába kezdeményeztem, viszont, ha jött hozzánk valaki, vagy az utcán futottunk össze ismerőssel, vagy kollégájával, szinte "kivirult" és beszélt, beszélt, kérdezett.... Igazából nem értettem, hogy ha régen mindent megbeszéltünk, ennek miért kellett megváltoznia attól, hogy én otthon vagyok. Az is baj lehet a férfiakkal, hogy abszolút elkényelmesednek egy házasságban. Megvan minden: feleség, gyerek, lakás, autó... már nem kell küzdeni semmiért, már nem annyira fontos, hogy minden apró-cseprő dolgot megbeszéljenek velünk, mert mi mindig ott vagyunk nekik, biztos pontként (ahogy írod)... Na, itt jöhetnek az ellenvélemények, hogy: a nő meg "besavanyodik", nem foglalkozik eleget magával, nem ad magára, csak a gyerekről tud beszélni... Igen, de a férfit miért nem érdeklik a gyerek körüli teendők, gondok és természetesen örömök? Annyira legalábbis biztos nem, mint a nőt. (tisztelet a kivételnek..)

Ria! Kiváncsi vagyok, hogy ha kipróbálod, amit Gyugyó írt, akkor hogyan reagál a férjed! Szoktál egyébként kezdeményezni? Mostanában hogyan közeledtél a férjedhez? Odabújás, simi és egyebek,vagy csak szóban kérdezgetted, hogy "ugyan, miért nem szexelünk már"? (mert erre nem ugranak a férfiak..)
Abban ne is reménykedj - szerintem -, hogy pszichológushoz el tudod cipelni! Ha veled nem beszél, tutira nem fogja kiteregetni a problémáitokat egy dokinak, főleg, ha ő nem is érzi ezeket problémának!
Terveztek házépítést, autóvételt? Ezekről lehet vele beszélni? A gyerekről érdeklődik, hogy mit csinált napközben,amíg nem volt otthon?

Cleo! Hogy álltok a háztervezéssel?

pusz mindenkinek
Évi

sziasztok.

Évi.elvileg jövőhétre megkapjuk a kész háztervet,utána jöhet az ügyvéd stb.stb.Egész jól fog kinézni -de lesz munka vele,de végülis nem sürgős,hogy gyorsan felépüljön.
Készülődtök már az ovira? Én ma készülök venni néhány őszi dolgot nekik,mert Sziszi úgy elkoptatta a tavalyi cuccait,Zsoltinak meg kell most sok ruci az ovi miatt.
Tényleg,te hogy tudod-a jelét mindenbe bele kell írni? régen nekem még anno anyu behímezte.
Tegnap megálltunk az ovi előtt-megkérdeztem tőle bemegy-e (és én addig hazamegyek).persze a válasz az volt,hogy majd legközelebb.
de valahogy mégsem félek az ovikezdéstől -majd lesz valahogy-és látom rajta,hogy már nagyon vágyik a saját korabeliek társaságára.

Hát igen- nálunk legalább szeret a lurkókkal lenni Apa. Ha itthon van délután+este akkor fürdeti is őket.Amíg Sziszi kisebb volt még dolgozni is elvitte Zsoltikát magával.De attól tuti fél,hogy hosszabb időre (vagy hosszabb útra) egyedül maradjon a 2hosszcsonttal .Majd akkor fog ám kiderülni,hogy mennyit segít a gyerekeknél,ha már mindkettő ovis lesz és én meg megyek dolizni.Majd kiderül akkor...

Ti a szüleidnél alszotok még éjszakánként? hiányol Titeket a férjed még mindíg? és a nőcijéhez azért jár még-tudsz róla?

álmodozom,idovan kukucskáltok néha,írjatok ám mi van veletek.valami változás esetleg?

rjuli hazajöttetek a Balcsiról már?mesélj milyen volt

szia mki.
cleo

Sziasztok!

Gyugyo!Az ötlet jó, de nálunk általában amúgy is ez van,mindig én kezdeményezek és valahogy így, hiszen másképp nem tudom magamra vonni a figyelmét sem...
Ja igen, ezt szexhiánynak hívják, de neked is lenne ha ennyi ideje nem lettél volna a pároddal!
Talán fél is egy kicsit, a múltkorában(hajdanában ), a legutóbbi együttlétünkkor "csődöt mondott" és lehet hogy ettől is tart, nehogy megismétlődjön és ezért nem akar???

Évi!Mindig én kezdeményezek, ha rajta múlna, nem is lenne házaséletünk(talán már ebbe is belefáradtam), a kapcsolat kettőn múlik, gondolom a szex is, nem csak egyoldalú az örömszerzés normális helyeken.A közeledés:persze, hogy nem szóval próbálom meg "elcsábítani", de mikor odabújnék hozzá, csak lefogja a kezem és mondja, hogy most ő fáradt és nem akarja...Ilyenkor mit kellene amúgy tennem?Hát én otthagyom...
Anyagilag megvan mindenünk, amit egy normális család szeretne(szép ház-viszonylag új is, 6 éve vettük és teljesen felújítottuk(most 16 éves a ház), új autó, mostmár egy gyönyörű gyerek is) tehát nem tudom miért fél annyira, hogy nem tudunk rendesen megélni.Írtam, akar egy autót építeni(BMW E30 318-teljes műanyag kasznija van neki vagyis egy egyedi autó(ez az álma már vagy 10 éve)-Gyugyo talán tudja milyen) na az érdekli igazán!!!Nekilátott a garázsunkban szétszedni és tavaszra össze is akarja rakni, teljesen átalakítva,festve stb...Esetleg erről lehetne vele beszélni, de ehhez meg én nem értek, meg nem is igazán érdekel, ez viszont szerintem egy nagyon költséges hobbi, amit azért nem hiszem, hogy megengedhetnénk magunknak, de még ezt sem bánom, csak hagy legyen meg az öröme(talán így lelkileg is egy kicsit rendbejön).De nem tudom...
A gyerekről sem érdeklődik, mit is csináltunk,szerintem úgy van ő is vele, hogy én megvagyok már neki és elkényelmesedett, a gyerek meg még szerinte nem tudhat annyi új dolgot, pedig minden nap tanul valamit(nem azért hogy az én gyerekem, de tényleg nagyon ügyes kislány).

Cleo!Lehet hogy igazad van és hiányzik a munka is, mert az egy kicsit más szemszögből láttatja a világot, mint ha itthon lennénk nap mint nap egymás után, de azért a szex szerintem egy alapvető mozgatórugója a párkapcsolatnak(lehet bármilyen jó és harmonikus egy kapcsolat, de szex nélkül hosszú távon nem él sokáig,) hiszen az ember alapvető szükségletei-ösztönei-között szerepel ez is, mint a lét/fajfenntartás ösztöne. Nem?
Amúgy szabadidőm sincs igazán-bár nem is igénylem, a gyerek nekem kikapcsolódás,én nagyon élvezem a vele együtt töltött időt ,rengeteget bohóckodunk együtt- de nem is tudnám nagyon kire hagyni, a szüleim nem érnek rá, más meg nincs akire rá lehetne.Tanulok is, jövőre fogok államvizsgázni(ha minden jól megy) és ez nekem le is köti a maradék szabadidőmet(na meg a háztartás), nincs fölös energiám olyan sok .
Ti építkezni fogtok Cleo?Hú, nem irigyellek érte.Mi mikor megvettük a házat nekem azt a rettenet procedúrát magamnak kellett végigjárni és megvenni mindent ami kell, hát nem egy leányálom...Milyen házat építetek?Hol?Sok sikert hozzá!!!!!!!!!

Pusz:Ria

Sziasztok!

Cleo! Akkor beindul nálatok a "gépezet", lesz dolgotok bőven!
Az ovikezdésre nekem is kell egy csomó ruhát vennem a kicsinek, meg cipőket, tornaruhát (van tornaterem is az oviban). A jövő hétre tervezem a vásárlást, még nyaralás előtt. Hú, annak idején még nekem is mindenbe belehímezte anyukám a jelet! Most ezt nem kérik. Cipőbe mondták, hogy feltétlenül írjuk bele, ágyneműbe, párnába, de elég filctollal. Nem kérték, hogy az összes ruhában legyen benne. Bár a mi időnkben még teljesen át kellett öltözni ovis ruhába. Ma már nincsenek ilyen szigorú előírások a ruhára nézve.
Egyébként szoktunk az oviról beszélgetni a kisfiammal, az esti mesébe is bele-beleszövök egy-két ovis történetet, és érdekli a dolog!
Van nálatok beszoktatási idő az oviban?

Ria! Ez igen! Mindig te kezdeményezel! És pont úgy, ahogy Gyugyó leírta! Akkor mi van a férjeddel?! Nem szereti, ha kényezteted? Hiszen ez a nagy többségnek igen-igen bejön!!!! Szerintem ebben egyetérthetünk.
A csődöt mondott kérdés persze elveheti a kedvét, de azt még lehetne a fáradtságra fogni... És néha előfordulhat, hogy bírja egy darabig a férfi, akár jó sokáig is, hogy pl. "bevárja" a nőt, aztán utána már nem jön neki össze. Mikor voltatok utoljára együtt? Akkor foglalkozott veled, úgy értem, figyelt-e arra, hogy neked is jó legyen?
Írod, hogy van hobbija, ami viszont téged nem érdekel. Azért talán érdeklődhetnél felőle. Szeretnek a ffiak beszélni magukról, arról, amit szeretnek csinálni. De itt előjöhetnék azzal, amiről már volt szó itt a fórumban, azt hiszem, hogy ugyanígy mi nők is elvárnánk, hogy érdeklődjön felőlünk, hogy kedves legyen, hogy bókoljon, hogy figyelmes legyen! Úgyhogy nem bizti, hogy úgy kell megközelíteni a kérdést, hogy mi nők nem teszünk eleget, nem vagyunk elég csinosak, szexisek, nem érdeklődünk a teremtés koronájának hobbijáról, munkájáról....mert mindig ide lyukadunk ki. Hogy mert mi besavanyodunk, csak a gyerekkel foglalkozunk! De ettől nekünk még szükségünk van a férjünkre, mint férfira, mint társra, barátra! Nemcsak mint egy pénzkereső gépre!!!!
És igazad van Ria, hogy egy egészséges felnőtt élete nem élet szex nélkül! Szükség van arra is, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott, boldog legyen a kapcsolat! Hiszen mindenkinek természetes igénye a szex!

Cleo. Hétköznap a szüleimnél vagyunk, hétvégére megyünk haza. Tegnap pl. kijött a játszira a férjem, kb. fél órát el is töltött a gyerekével, aztán lelépett. Ma azt mondta, hogy de. elviszi a játszótérre, vagy biciklizni (felment volna érte apukámhoz), de ez elmaradt. Pedig ő "harcolt" érte, hogy vinni akarja. Nem értem őt! A csajról nem tudok semmi újat. Mostanában viszonylag időben otthon van (most, hogy mi nem vagyunk), de tegnap, amikor mondta, hogy miért nem megyünk mi is olyankor haza, akkor azért megkérdeztem tőle, hogy amikor elment vonatozni, akkor nem hiányoztunk-e neki. Na, erre nem mondott semmit. (mert a múlt héten már nekiszegeztem a kérdést, hogy mit csinált ott, és nem tagadta, hogy ott járt. Ellenben kitalált egy gagyi mesét, hogy miért voltak ott ketten. Szerintem meg erre normális magyarázat nem létezik! Láttam őket, ennyi elég. Nem tudom elfelejteni neki. Ha beszélünk, ha kérdez valamit, mindig ez van előttem.)

Ria! És hogyan szoktál reagálni, amikor elutasít? Nekem is volt ilyenben részem, és borzasztóan rosszul esett! Egyrészt megalázó is volt, aztán meg is sértődtem rajta, mert nem fért a fejembe, hogy egy férfi hogyan tudja visszautasítani a szexet!

Üdv Mkinek:Évi

Hello!
na egész érdekesen alakul a dolog...
örülök lányok, hogy nem annyira tabu téma nektek beszélni a szexről...
Ria!
ahogy olvaslak nekem az az érzésem, hogy nem pont az általam leírtak szerint jársz el, mert első elutasításra elmész... adj esélyt!
Ja és a lényeg, nem véletlen emeltem ki: nyelv-nyelv-száj-száj!!! Bocs ! :):)
Na és új info tőled: csőd... ez viszont hmmm komoly gond...
huhh nem is tom... azt elárulhatom, hogy volt időszak, amikor én is csődöt mondtam, ennek viszont meg volt az oka... Sajnos az okot nem verném nagy dobra... És elárulhatom neked, hogy a falat is lekaparnám mostanában egy szexért cserébe....
Igazat adok neked abban, hogy a szex alapvető mozgató rugó egy kapcsolatnak... ugyanis mit ér a pénz, ha nincs viszony a másikkal...

Idézek evetke írásából: "És néha előfordulhat, hogy bírja egy darabig a férfi, akár jó sokáig is, hogy pl. "bevárja" a nőt, aztán utána már nem jön neki össze" ezzel kapcsolatban lenne egy-két témábavágó kérdésem, de nem merem itt feltenni ::):):) így csak annyit_: A tejszín sokáig palackban tartása kifejezetten jót tesz a végkifejletnek
Lányok nekem lenne olyan, hogy a nő akarjon előbb szexelni mint én!....

Lehet, h tévúton járok, és csak a termékenységre van kedvezőtlen hatása, de mintha olvastam/hallottam volna olyat, h a busz-, villamosvezetők, és hát ilyenformán a kamionosok is annyi rázásnak vannak kitéve, h lehet, h szervi oka van, nem is lelki. Persze lehet, h összeszedett valamit valakitől , már bocsánat. Nálunk, amikor már volt nője a volt férjemnek, akkor kvázi velem csalta a nőt, hiszen őt szerette, és a minőségen érezni is lehetett, de azért még így sem ment heti 2 alá vegyes kezdeményezéssel. Aztán hallottam olyanról, aki annyira szerelmes volt az új nőbe, h nem bírt/akart a feleségével, de, ha csak hébe-hóba félrelép valaki, az még nem szokott akadálya lenni az otthoni együttléteknek.
Persze ilyesmiről senki nem szokott beszélgetni a feleségével.

gyugyó! neked is bátor feleséged van ám!
én pl. a terhesség elején, amikor folymatosan émelyegtem, ill. amikor fenyegető koraszülésem volt, vagyis majdnem megszültem 26. héten, akkor is "gondoskodtam" a férjemről. Nem akartam, h neadj Isten másnál keressen kielégülést.
(Végülis a fentebb említett nője már a 2. gyerek 1 éves kora körül jött, sok-sok egyéb konfliktus betetőzéseként, úgyhogy mielőtt még valaki rámsütné, h ellent mondok magamnak, tisztáznám, h semmi köze a két dolognak egymáshoz.)
Szóval csodálkozom némelyik nő bátorságán, csakúgy, mint amikor a játszótéren látom a sok ápolatlan, elhízott anyukát. Bár, végülis mi is szétmentünk, hiába figyeltem oda ezekre. MOndjuk, ha azt veszem, h a házasságok fele válással végződik, a másik felének egy jelentős részében meg folymatosan hűtlen a férj, akkor ki tudja, mi a jobb.
Én nem bírnék úgy élni, h akár csak sejtem, h csalnak

Sziasztok!

Gyugyo! Könnyű azt mondani szerintem, hogy ne hagyja annyiban a dolgot a határozott elutasítás után! Merthogy eleve úgy megy oda az ember lánya, hogy de jó lesz, biztos tetszik neki, élvezni fogja, hiszen pontosan a nő kezdeményez (gondolván,hogy ez imponál a ffinak), elkényeztetné a legérzékenyebb pontján, kézzel, szájjal, nyelvvel ... és akkor ellöki a kezét, és fáradtságra hivatkozik?! Na, nekem itt kicsit elmenne az önbizalmam, az tuti. Innen hogyan tovább? Határozottabban, erőszakosabban?
Ria! Milyen hangnemben utasít el? Lehetne utána újra próbálni? Volt már rá példa, hogy próbálkoztál többször egymás után?
Üdv nektek!

sziasztok.

ki merre jár Nem ír senki...bár ebben a topicban lehet ez a jó.

Évi.Készültök az ovira? és nyaralni mikor indultok?
Ria.veletek mi újság?

Férjek hogy viselkednek?

Írjatok ám!!!!!!

pusz mki.
cleo

Sziasztok!

Végigolvastalak Benneteket. És örülök, hogy Rátok találtam, bár annak nem, hogy itt kell lennünk.

Írok egy kicsit magunkról, mert jó lenne már kiönteni a szívemet.

Amikor a férjemmel megismerkedtem, azt gondoltam, hogy egy férfi nem is tud úgy szeretni, mintahogyan ő engem. Kapcsolatunk sokáig a hétvégékre szűkült, mert elég sok km választott el minket egymástól. Párom pénteken munka után kocsibaült és késő este megérkezett hozzám. 3 éjszakát és két nappalt együtt töltöttünk, majd hétfőn hajnalban egyenesen tőlem indult munkába. Ment ez így egy évig. Mikor búcsúztunk mindig könnyes volt a szeme. Nem bírt ki úgy öt percet, hogy ne érjen hozzám. Éjszaka arra keltem, hogy csak nézi ahogy alszom, vagy anincs az ágyban. Ilyenkor a konyhában cigizett és elmondta, hogy úgy érzi nem bírja tovább a távolságot és megőrül nélkülem, se éjjele, se nappala. A csillagot lehozta volna az égről. Nem hittem el, hogy valaki így szerethet valakit. A barátnőmnek sokszor el is meséltem, hogy félek egy kicsit, mert túlságosna ragaszkodik a párom és én ilyenkor hajlamos vagyok menekülni.
Aztán végül összeköltöztünk.(Közben már megkérte a kezem is gyűrűvel.) Mivel páromnak volt jobb állása, én költöztem. Otthagytam mindent: családomat, barátaimat, munkahelyemet. Persze úgy költöztem, hogy állásom rögtön volt. A cégem át tudott venni egy új munkakörbe közel az új otthonunkhoz. Elfelejtettem írni egy fontos momentumot: Egy cégnél dolgozunk. Így is ismerkedtünk meg. Csak helyileg más kirendeltségen. De mostmár másfél éve egy helyen: együtt kelünk, együtt utazunk, a munkahelyen is sokat összefutunk, este együtt megyünk haza. És közben minden megváltozott: Elmaradtak az ölelések, a simogatások, a kedveskedések és a szexet is nekem kellett kezdeményezni. Szóval a férjem 180 fokos fordulatot vett.
Biztosan én is hibás vagyok. Nem voltak itt barátaim, családom és teljesen új környezetbe kerültem. A szüleim 450 kmre laknak tőlünk. Ha szórakozni mentem, csak a férjemmel tudtam, nem voltak külön barátaim stb... Szóval teljesen rá lettem szorulva. És nem biztos, hogy ez jó irányba változtatja a férfiakat.

Tudom, hogy nem csal meg. Ebben biztos vagyok. De nem vagyok már istennő számára. Pedig 10 évvel fiatalabb vagyok nála. Figyelek magamra: a hajamra, a körmömre, az öltözködésre, mindenre amire kell.

A szex témán sokat vitáztunk már. Nekem nagyon rossz, hogy nekem kell kezdeményezni és mostmár nem teszem. ez hatásos, mert így leglább végre ő szokott. Csak nekem túl ritkán. Hetente- kéthetente egyszer. ettől teljesen frusztrált vagyok. De bírom és nem szólok egy szót sem. eljárok mostmár a kollegáimmal és volt kollegáimmal esténként néha-néha. És most munkahelyet akarok váltani. Két helyen már túlvagyok a 2. fordulón. Remélem sikerül. Pedig pár hónappal ezelőtt még nagyon babát szerettem volna. de nem sikerült már egy évi próbálkozás után. És úgy érzem rossz hatással van a kapcsolatra a közös munkahely, hogy állandóan együtt vagyunk. Most lépek, míg nem késő.

De akkor is úgy érzem: Nem ehhez az emberhez mentem hozzá!!!!

Remélem olvas még itt valaki. Egyenlőre ennyi, mert mennem kell a főnökömhöz.

Remélem mindőtöknek jól alakulnak a dolgai!

Sziasztok!

Cleo! A múlt héten voltunk nyaralni, ezért sem jöttem. Nekem sajnos van miről írnom...
A nyaralás szuper volt, igaz H.szoboszlón egyszer tudtunk fürödni, de utána átjártunk Debrecenbe az élményfürdőbe, és az a kisfiamnak is nagyon tetszett. Ott nem fáztunk, ha kijöttünk a vízből...aztán mi is megnéztük az állatkertet, a vidit, vonatoztunk...és gyorsan el is telt az egy hét.
Ovi? Készülünk, persze! A héten vásárolgatás lesz, csüt-ön lesz az ismerkedés az oviban, aztán valószínűleg hétfőn kezdjük élesben. Izgulok, mert a kis barátja, akivel egy csoportba fog járni, egy héttel később kezd csak. Meg most nagyon megszokta, hogy újra itthon van. Ti hogy álltok? Megvettél már mindent, ami kellhet?

Magunkról. A férjem bevallott mindent. Mindenben igazam volt, minden feltételezésem igaznak bizonyult, csak a drága eddig nem tudott, nem mert, nem akart dönteni. Szóval van a nő, az akit én gondoltam, akit ismerek is, aki egyszer kijelentette nekem, hogy ő nem tett fogadalmat nekem (már akkor érezhető volt, hogy milyen ez a nő, és így vagy úgy, de megszerzi a férjemet).
A férjem persze mindent nagyon megbánt (a sértéseket, a szemétkedéseket), és most már őszintén el akart mondani mindent, mert nem akar tovább bántani engem....ő majd úgyis megbűnhődik mindenért, főként a kisfiúnk mindennapjainak elmulasztása miatt - ezt ő mondta (kérdezem én: ki választotta ezt?! - mindenki szenvedhet, de a lényeg: ő boldog lesz a csajjal). Mert azt is mondta, hogy tudja milyen horderejű döntés ez, de szerinte jó döntés, és nem akar tenni ellene. Mert szerelmes.
Megkérdeztem tőle, hogy szerinte ez majd örökké fog tartani?! Hogy érdemes-e megint azt választania, hogy kilép egy családból? Merthogy annak idején engem is nagyon szeretett. Mindent együtt terveztünk...
És persze most, hogy már döntött, nem fenyegetőzik, hanem szépen, csendben, békében szeretne elválni, osztozkodni. El is fog költözni.
Tudjátok, mi a legszarabb az egészben? Hogy mindazok ellenére, amiket tett velem (amiket korábban leírtam), most mégis fáj. Tudtam, hogy eltávolodott tőlem, hogy van valakije, most mégis nagyon szarul vagyok. Pedig én is válni akartam régóta, és akarok is, hiszen már semmi értelme. Mégis előjöttek a régi emlékek, amikor még szeretett, a közös tervek...és folyton jár az agyam, hogy mi a franccal érdemeltem ki azt, hogy ennyit bántson, amikor szeretett, azt mondta, hogy életének nagyon boldog hat évét köszönheti nekem... És még valami: a csajnak van ugye egy kislánya (egyidős a mi kisfiúnkkal), és édeshármasban fognak élni. Gondolom. Ha netán a csaj a férjénél hagyja a gyereket, akkor meg le sem írom, mit gondolnék róla, mert nem tűrné a "nyomdafestéket". Szóval a férjem, másodszor válik, van két gyereke két házasságból, és egy másik nőt és annak gyerekét választja... (régen hangoztatta, hogy ő ugyan nem nevelné senki gyerekét, aki nem a sajátja). És mindezzel együttvéve azt mondta, hogy ő tudja, hogy boldog lesz a nővel. Pedig nagyon szenved ő is, higgyem el neki, hogy ez nem könnyű döntés. Na, persze. Elintézi annyival, hogy nekem könnyebb lesz, hiszen mindig velem lesz a gyerek! Még szép! Csakhogy miatta lesz idő, amikor el kell engedjem a gyereket oda, ahova nem szívesen teszem. Eddig minden időmet, hétvégémet a családdal, a kisfiammal töltöttem, és ezután ő majd igényt tart rá...eddig leszarta mit csináltunk hétvégéken, de majd most kéne neki...legyen játszópajtása a csaj gyerekének, aztán a gyerekek eljátszanának, ők meg nyugodtan lennének. Undorító. És ezektől nagyon rosszul vagyok.
Hát ennyi. Ennyit jelentettünk neki. Szép volt, jó volt, de ő bizony új életet kezd. Meg sem fordult a fejében, hogy minket helyezzen előtérbe, mert az első perctől tudta, hogy ez lesz a vége, csak húzta-halasztotta, hogy elmondja az igazat.
Tudtam én is, hogy ez lesz a vége, miért érzem mégis szarul magamat? Mert szarul esik az embernek, ha azt modják, hogy már nem szeretlek, van valaki aki már fontosabb nálad... Néha el sem hiszem, hogy idáig jutottunk. Két éve ilyenkor készültünk összeházasodni, most meg válni készülünk...

Csalódott. Hát te sem vagy könnyű helyzetben! Igen, a közös munkahely...szerintem sem a legjobb megoldás. Mert az első időben, a nagy lángolás idején jó állandóan együtt lenni, de később ez bizony a kapcsolat rovására mehet (a férjem és az új nője egy helyen dolgoznak - úgyhogy bízom is benne, hogy ez majd szépen kiforrja magát... - minden nagy lángolás elmúlik egyszer, és akkor majd végre egyszer ő is csalódik, mert már megérdemelné!).
Aztán amiket írsz még: nem vagy már istennő a számára? Persze az elején mindenki úgy érzi, hogy istennő a párja számára (nálunk sem volt ez másként...nem akartunk egy percre sem elválni - de ez minden szerelemben így van)...aztán jönnek a hétköznapok. Ami nem jelenti, hogy elmúlik a szerelem, csak másként éli már meg az ember. Ugyanúgy szereted a párodat, csak már nem akarsz minden percben hozzáérni, szerelmeskedni vele, mert ott van veled mindig. Ilyenkor tényleg szükség lenne arra, hogy mással is töltsön időt az ember (barátok, család - ami a te esetben tényleg nehéz, hiszen egyedül kerültél bele egy új környezetbe), és akkor jó hazamenni ahhoz az emberhez, akit szeretsz.
De a leveledet olvasva úgy tűnik, hogy jól átlátod az összes buktatóját a kapcsolatotoknak, és okosan próbálsz dönteni! Ez jó!

Egyelőre ennyire futotta.
pusza mindenkinek

Szia Evetke!

Nagyon sajnálom, ami Veletek történik. Szomorú, hogy sok házasságnak 1-2 éven belül válás a vége. És ott egy pici gyerek is. Gondolom, hogy ez az, amitől a legnehezebb. Nem ismerem a férjedet, de kiváncsi vagyok arra, hogy mikor nő be a feje lágya. Mert a szenvedély tényleg minden kapcsolatban elhalványul. Hiába keres újat és újat. És mindehol otthagy egy kicsiny lelket is, ez nagy felelőtlenség!

Azt hiszem igazad van mindenben. És tényleg remélem, hogy időben felismeretm a buktatókat és sikerül leküzdenem őket, mégha fenekestül fel is kell forgatnom az életemet.

A rózsaszín barbiálomból pedig fel kell végre ébrednem:
"nem vagy már istennő a számára? Persze az elején mindenki úgy érzi, hogy istennő a párja számára aztán jönnek a hétköznapok"

Tudjátok én azt hittem, hogy nálunk másképp lesz és örökké imádni fog, de legalább kívánni. Persze, ha már megy a dolog, semmi probléma nincs, de eljutni addig. Inkább fárdat, vagy tévézik vagy bármi. Ha én kezdeményezek nem mond nemet. De én már nem kezdeményezek. Belefáradtam. Így meg keveset vagyunk együtt.

Sziasztok!

Csalódott!
Azért mert nem akar már minden nap szerelmeskedni veled a férjed, talán nem jelenti azt, hogy nem is kíván. Talán nincs rá igénye (?!) olyan gyakran... állítólag vannak olyan ffiak is...ki tudja. Mert általában fordítva szokott lenni, a nőnek elég kevesebbszer is a szex. És amikor kezdeményezel, akkor nem szokott elutasítani soha? Mert Riánál ez is gond például.
Mellesleg egyetértek veled, hogy belefáradsz az örökös kezdeményezésbe, mert hát jólesik az embernek, amikor a másik fél "támadja" le...!
Beszéltetek-e témáról? És említetted, hogy babát is szeretnétek? Ő is szeretné-e annyira, mint te? Hátha emiatt nincs kedve a szexhez...

Visszaolvastam a reggeli hsz-omat. Azt hiszem kicsit elragadtattam magamat, ahogy nézem. Nem akartam csúnya szavakat használni. Utólag is bocs ezért.

Szépen írtad: "egy kicsiny lelket" hagy ott mindenhol. És nem kétlem, hogy ide is fog "csinálni" egy gyereket. Ismerem. A kapcsolatunk elején engem is ugyanúgy ámított, mint ezt a nőt. Ismétli önmagát. Ebédek, vacsorák, romantikus utazások, ajándékok, elhinti, mennyire családcentrikus, mennyire szereti a gyerekeket (ami igaz is, csak túl sok felelősséget nem vállal értük, és a kötelezettségekből sem veszi ki a részét..), elmondja százszor, ezerszer, hogy szeretné, ha az adott nő lenne a gyermekei anyja. (írta ennek is már sms-ben, amiről tudok).
Nem olyan régen még nekem is azt mondogatta, hogy minek is házasodott meg olyan fiatalon, várhatott volna, mert akkor én lennék az egyetlen nő az életében... Ezek pontosan olyan rózsaszínű dolgok, amikről Te is írtál. Az ember elhiszi, mert szerelmes, mert szereti a férjét, és jó ilyeneket hallani. Na, aztán most mást ámít ugyanezzel: hogy őrá várt egész életében, ő minden szempontból megfelel neki..bla-bla... Hihetetlen! Mindenesetre én már felébredtem!

Pusza mindenkinek!

Szia Evetke!

Vissztérve a reggeli hsz-odra. Hogyne éreznéd rosszul magad? Hiszen ő a gyermeked apja és egyébként is. Tudod, hogy most minden megváltozik. Ettől mindenki fél. Ez természetes. De azt is tudod, hogy egy idő után jobb lesz. Sokkal jobb. Az idő mindenre orvosság. És megtalálod Te is a párod, aki szeretni fog gyerekkel együtt.
Nem hiszem, hogy elnézést kellene kérned! Csak írd ki magadból!


A kérdésedre válaszolva, volt már olyan, hogy azt mondta, hogy most tévét néz, stb... De már régen. Mert már nem kezdeményezek. Inkább kivárok. Mert ilyenkor nagyon megalázottnak érzi magát az ember lánya.

Na de a munkahelyi dolgok jól alakulnak. Kop..Kop..Kop...Nem szeretném elkiabálni, de remélem hamarosan megoldódik a helyzet. Úgy érzem, hogy ez nagyon sokat segítene a kapcsolatunkon.
De be is fogom a számat, mert csütörtökön egy szál rózsával állított haza a párom. És a hétvégénk is nagyon jó volt.

lehet, hogy én akarok túl sokat, de az én szüleim a mai napig fogják egymás kezést és megcsókolják egymást minden nap kezdetén és végén, amikor csak találkoznak. Persze nem együtt járnak dolgozni.

Az én párom.....hát nem is emlékszem mikor sétáltunk kézenfogva utoljára. Az esküvő előtt.

Jó hogy ezeket leírhatom itt, mert persze otthon nem hisztizek emiatt. Inkább csendben próbálok változtatni a dolgokon.
Persze volt már egy két kitörésem, amikor elszakadt a cérna, mert mondjuk a szüleim előtt rámförmedt vagy ilyesmi. Ez a gyenge pontom.

Letámadás?? Hát pont ez hiányzik! Hogy ne öregesen szerelmeskedjünk, hanem úgy istenigazából letámadjon és megcsináljon. (elnézést a kifejezésért) Akár a konyhában, akár a nappaliban vagy a kocsiban, vagy bárhol és bármikor elkapjon.

Beszélgetni? Érzelmi dolgokról, szexről nem nagyon lehet. Azt hiszem tipikus férfibetegség.De persze próbáltam. soha nem lett jó vége, de lehet, hogy csak én vagyok béna!
A gyerektémát még az esküvő előtt ő hozta fel, hogy ő nem bánná, ha nem védekeznék. Aztán mivel sokáig nem sikerült, orvoshoz fordultunk. kiderült, hogy nála van egy kis probléma.
Lehet, hogy ezt nehezen dolgozza fel. Próbáltam róla beszélni vele, de nem akar. Egyenlőre nem erőltetem a gyerektémát. Most inkább munkahelyet váltok. Aztán ha rendben lesz minden a lelkünkben, remélem jön a gyerkőc is. addig meg nem is lenne jó.

Szia Csalódott!

Igen, a visszautasítás utáni megalázottság érzését én is ismerem! Volt időszak az életünkben, amikor hiába kezdeményeztem, fáradtságra hivatkozott.. (ez is hozzájárult a gyanum felébredéséhez).

És képzeljétek el, mit mondott a hétvégi beszélgetésünk alkalmával, amikor mindent bevallott: ő nem csalt meg engem. Magyarán még nem feküdt le a nővel?!?!????!!!!!!!! Még ha el is hiszem ezt, akkor sem csak a szex jelentené a megcsalást! De nem hiszem! A mai világban? Amikor több hónapja tart a nagy love? Mindig együtt vannak? Meg a férjem előéletét ismerve... meg ha azt a nőt látnátok, nos...aki ezt elhiszi.... Meg nem gyerekek már, akik csak randizgatnak...

A szüleimről én is csupa jót tudok elmondani. Bár kézenfogva nem járnak, de ha egyikük munkába megy, munkából jön, puszival búcsúznak el egymástól, puszival üdvözlik egymást.. Ők 33 év után is szeretik a másikat! Ez nagy szó!

Szexről. Ha találtak nála valami problémát, az lehet oka annak, hogy elment a kedve. Szerintem legalábbis. Mert a ffiak többsége azt hiszi, ha pl. kevesebb a spermaszám, akkor az vmiféle teljesítményromlást jelent náluk. Merthogy a témáról kevesen tájékozódnak rendesen, inkább mennek a maguk feje után.
Orvoshoz könnyen el tudtad "vinni"? Mert nálunk is voltak gondok (második gyerek nem jött össze), és az én férjem nagyon nehezen jött el dokihoz.
És hogy nem lehet velük érzelmi dolgokról beszélgetni? Szerintem sem. Legalábbis nem mindegyikkel. Nálunk jellemzően akkor, ha netántán neki volt kedve ilyesmiről beszélni. A mostani helyzetünket is akkor volt hajlandó megbeszélni, amikor ő akarta. Amíg én kértem erre, én kezdeményeztem beszélgetést, kitért előle. Az az igazság, hogy önzőek tudnak lenni. A kapcsolat elején mindent megtesznek a nőért, aztán elkényelmesednek. (tisztelet a kivételnek! )
A gyerekkérdéshez jól állsz hozzá! Ha nincs nagy gond (orvosilag), akkor ha lelkileg rendbejöttök, és nem gondolsz mindig rá, akkor össze kell jöjjön! Drukkolok neked! Ha megtudsz valamit az új munkáról, írd ám meg!
Most jut eszembe, hogy te rózsát is kaptál! Akkor azért van remény némi romantikára! Nem igaz? Az ilyen spontán dolgok jól esnek az embernek!
Ha ő kezdeményez, akkor hogyan közelít hozzád?

Üdv mindenkinek

"Beszélgetni? Érzelmi dolgokról, szexről nem nagyon lehet. Azt hiszem tipikus férfibetegség"

hmmmhhmmmmm öhömöhömöhmöhömhö :P:P:P
lassan a testtel hőő...
tudjátok, hogy sajnálatos saját tapasztalataimból, hogy én az esetek többségében rosszul jöttem ki abból, hogy érzelmes vagyok és mindent meg lehet velem beszélni??
(jujj de sok a "hogy" bocs) Hosszú idő után rájöttem, hogy ez az általam kiválasztott lányoknál egyfajta "kalitka" érzést kelthetett...
csak ennyit akartam...
csendben olvasgatok, de TÖRJ KI KEMÉNYEN MAGADBÓL ÉVI! NE HAGYD KIMONDATLANUL A SZAVAID, MERT NEM FOGSZ MEGKÖNNYEBBÜLNI! én válogatás nélkül mondanék egy két keresetlen szót, de hölgyeim kicsit illetlenségnek érezném magamtól veletek szemben...
Csókoltatok mindenkit!!!

sziasztok.

Évi.Megkaptam már régebben az üzidet is,de megmondom őszintén nem is tudok most erre mit írni. -csak annyit tudok mondani,hogy el tudom képzelni,hogy milyen most neked.Hiába tudod,hogy az lesz a legjobb mindenkinek ha elváltok,de csak más.Az emberben ott él a legutolsó pillanatig a remény,hogy hátha megváltozik,hátha kinyílik a szeme és van visszaút.és a másik,hogy eddig úgymond Te irányítoddad a sorsodat és most úgymond az irányít Titeket.(Most magamból indulok ki:)Ha ilyen rossz dolog történik az emberrel,felteszi magában a kérdést,hogy mi van,ha ő hibázott?!.Mit lehetett volna ez ellen tenni?-és a baj,hogy ezekre a kérdésekre nincs válasz-csak ott kavarognak a fejedben.és ezután már csak egy lépés az önvád....
Én csak annyit tudok tanácsolni ebben a helyzetben,hogy ne ezen az úton járj,igaz bizti van abban valami,hogy egy kapcsolat két emberen múlik,de a férjed a legtöbbet a kicsinek ártott-és nem azzal,hogy most elváltok,hanem hogy nem foglalkozott/-ik vele.számomra ez megbocsáthatatlan lenne.

Hidd el ennyi rossz után bizti jobb fog következni,de mostmár ezek szerint pontot kell tenni ennek az ügynek a végére.
Igen igazad van abban is,hogy a kicsit majd elviszi,és majd játszótársnak akarja a nőci gyermekéhez ha ott lesz.ha csúnyán akarnék fogalmazni a saját lurkóját ki akarja használni?!
De az a nő sem normális, a férjed már 2családot otthagyott+2gyermeket és persze majd vele boldogan fognak élni örök szerelemben ez röhejes.

Most egyedül a kicsivel foglalkozz és magaddal.olyan sok örömet tudnak okozni az embernek.egy picit vígasztalásképp- én sokszor belegondolok,hogy nem történhet olyan rossz velem,hogy ne lehessen átvészelni-a legfontosabb,hogy a picik egészségesek legyenek és boldogak.

Más.örülök,hogy jól telt a nyaralás.Milyen jó,hogy azért tudtatok pancsolni.Nekem is tetszett Debrecenben a fürdő+az állatkert és vidámpark is.

Szia Csalódott.
Még nem is voltam mióta csatlakoztál hozzánk,úgyhogy üdv közöttünk.nem mondom,hogy örömmel,hisz az a jó,ha nem ebbe a topikba ír az ember
olyan érdekes,mikor olvasom a történetedet szinte egy két bekezdést mintha a mi életünkből -(ről) írtad volna.
-én is hittem,hogy örökké fog tartani a mi szerelmünk,de hát koppantam én is.
Hát igen ez a közös munkahely is marha szerencsés dolog,hátha most sikerül valami új.
De nagyon jó jel,hogy a párod legalább gondol rád-lásd rózsa-én már nem is tudom,hogy házasságunk alatt kaptam egyáltalán csak úgy valamit is ?! pedig én is tök érzékeny vagyok erre a témára.Nem várom én tőle,hogy méregdrága ajándékot vegyen,meg hetente vacsorázni,de könyörgöm szerintem ha nem beszélnénk róla még ünnepnapokon sem kapnék semmit (vagy igen?)

Gyerektéma.lehet hogy helyreházná egy baba tényleg az életeteket-de igen igazad van,az ember ne azért vállaljon gyereket mert az hozza majd rendbe a kapcsiját,hanem mert ŐT akarják.Szóval majd tudja az a pici-emberke mikor kell megérkeznie.és a mai orvostudománynak már sok-sok baba köszönhető.

Rólunk.hát elég .....r a helyzet már megint.leginkább kimerül annyiban,hogy nem szólok a férjemhez.Miért is? Meguntam az állandó bűnbak szerepet-bármi rossz történik mindíg én vagyok az oka-szerinte.de olyan jól csinálja,hogy már néha el is hiszem.
Ez az építkezés is az agyára van már menve,ráadásul jó bonyulult az egész. Nem is részletezem........szóval besokalltam most.meguntam,hogy egy veszekedés után én megyek hozzá, én bújok.Nincs is kedvem most panaszkodni sem.

megyek is tentélni

pusza mki.
cleo

Sziasztok!

Cleo! Régen jártál már erre. Sajnálom, hogy nincsenek túl jó napjaid mostanában. Azt hittem "vígan" elmerültetek az építkezésben, vagy esetleg nyaraltok még valamerre... Érdekes, amit írsz, hogy "olyan jól csinálja, hogy már néha el is hiszed". Nekem is szokott ilyen érzésem lenni.
Ha lesz hozzá "kedved", írd meg, hogy mi történt veletek, mi a gond az építkezéssel? Miért okol mindenben téged?

Nagyon jól megfogalmaztad, hogy milyen érzések kavarognak bennem. Igen, a sok-sok szemétkedés, hazugság ellenére, úgy, hogy tudom, hogy válni fogunk, válnunk kell, mégis valahol legbelül ott élt a remény, hátha...hátha tud olyan lenni, mint régen volt. És most, hogy bevallott mindent, olyan vesztes érzése van az embernek. Hogy lám-lám, az a nő el tudta venni tőlem. És igen, mi van, ha lehetett volna tenni valamit. Közben tudom, hogy nem lehetett. Ill., hogy én mindent megtettem. Ez egyedül az ő választása volt. És az is mennyire igaz, hogy miért gondolják, hogy ezek után majd boldogan élhetnek?
Mellesleg a férjem sírva közölte velem ezeket a dolgokat...hát akkor így legyenek boldogok. Mert bizony lesznek pillanatai, nem kevés, amikor tudni fogja, hogy mekkora hibát követett el, és azokat a nehéz pillanatokat már a csaj is meg fogja szenvedni! Szóval nem lesz az annyira felhőtlen (szerintem), ahogyan ők elképzelték.
Képzeljétek, beszéltem telefonon a csaj férjével pár szót. Nagyon össze van törve. A kislánya miatt! És elmondta, hogy bár voltak vitáik a feleségével (kinek nincsenek?), azok nem helyrehozhatatlan hibák, viták voltak, amik váláshoz vezettek volna. És ő úgy tudta, hogy köztem és a férjem között pedig semmi gond nem volt. (ez igaz).

Csalódott, és Cleo, te is azt írtad, hogy azt hittétek, hogy örökké fog tartani a szerelem. Én is. Ha nem is a nagy lángolás, de hittem, hogy a szeretet érzése kitart életünk végéig. Vajon ezt csak a nők hiszik? Mármint több év után csak mi, nők tudjuk ezt gondolni, hogy még mindig ugyanúgy szeretjük a férjünket? Lehet, hogy ez a rózsaszínű álom, és nem a kezdeti nagy lángolás? Ebben tér el annyira ffi és nő? Hogy a nőnek nagy szüksége van a biztos családi háttérre és ezért ki is tart a választottja mellett?
Na, a sok költői kérdés után be is fejezem!

Írjatok ám!

üdv mindenkinek

Szia Cleo! köszönöm a fogadtatást!

Az építkezés egy nehéz időszak szerintem. Pedig én kis naív, azt hittem ez lesz a legszebb része az élentünknek. hát persze, egy csomó vita. Pláne, hogy a szüleim is itt voltak segíteni. kész katasztrófa volt. Bőgtem is egy párszor. Na be is fejezem.
Szóval Cleo, ha vége lesz, azért javulhatnak sokat a dolgok. ez csak egy átmeneti állapot.

Szia Evetke! Az jó, hogy a másik féllel ezt meg tudod beszélni. Szimpatikus Neked egyébként? Á hülyeséget kérdezek, lehet, hogy nem is tudsz ilyesmire gondolni. De az élet megy tovább és Neked fel kell állnod! Sajnos úgy tűnik, hogy a férjedet örökké el fogják csábítani, csak már nem mellőled. ezért nem szabad Magadat hibáztatnod.


Nekem most nagyon jó hétvégém volt. vettünk egy kocsit, egy terepjárót. Bár elég öreg (13éves), de férjemnek ez volt az élma és én is beleszerettem. Ki is próbáltuk éjszaka terepen és meg is álltunk a mezőn, hogy a hátsó ülést is leteszteljük. Sajnos nem az ő ötlete volt ez sem. De azért legalább nem ellenkezett.

Ja és megkaptam az állást. Most jön a neheze: a felmondás. De a héten túlleszek rajta.
Tudjátok, már most érzem a hatását annak, hogy külön munkahelyünk lesz. Furcsa, de tényleg érzem, mikor beszélünk otthon a dologról. Mert felnéz rám a párom, hogy merek kockáztatni és bevállalom és hogy felvettek és átmentem 3 fordulón, mindenféle teszten és beszélgetésen.Tudjátok azért nagy szó ez, mert van egy egész nagy összegű munkáltatói kölcsönöm, amivel azért nehéz mozogni. És sokáig ezért nem akartam lépni. De ezt is átvállalták, úgyhogy tényleg egy szavam sem lehet. Persze új környezet, új emberek, biztosan nehéz lesz. De azért, hogy a házasságunk jobban működjön, megéri. Ráadásul közelebb is lesz az otthonomtól, mint a mostani.

És nem utolsó sorban ha probléma van köztünk, azt nem fogja látni az egész cég. Mert itt mivel egy helyen vagyunk, nagyon kell vigyázni.

puszi Mindenkinek és írjatok!