Társalgó főoldal » Házasság, család » Anyós-após

Szia Qkac"!

Amugy meg mindig nem irtad, hogy hol lax.
Mi egyutteltunk az anyosommal ketszer is!, es meg legalabb egyszer fogunk. Nalunk ez a "nepvandorlas" lassan megszokotta valik.
Na, gyorsan leirom miert. Eloszor meg nem voltunk osszehazasodva a ferjemmel, igy ott laktunk Veluk, aztan kulonkoltoztunk, de tortent valami nagy gond, ami miatt vissza kellett hozzajuk koltozni. Aztan mivel en idegbajt kaptam, hogy veluk kell elnunk (amugy nagyon rendesek, aranyosak, de nem egeszseges hosszutavon egyutt), megint elmentunk toluk. Aztan ugy volt, hogy visszakoltozunk vegleg Magyarorszagra (Kanadaban elunk), es igy sporolas miatt visszakoltoztunk hozzajuk megint. Persze a hazakoltozesbol nem lett semmi, most nem akarom reszletezni. Kozben allapotos lettem a kisfiunkkal, es akkor jottek csak a nagyobb osszetuzesek, mivel anyosom mindent jobban tudott a sok eves tapasztalataval. Meghallgattam, legtobbszor ugy is csinaltam, ahogy o mondta, de aztan megszolalt bennem valami, hogy hagyja mar, hogy en neveljem a sajat gyerekem. Na, mindegy, ehhez az kellett, hogy megint elkoltozzunk onnan. Azota , mar 3 eve (kisfiam Dominik 4 lesz most szept ben), hogy kulonlakunk. De most megint az a nagy terv (pontosabban a ferjeme), hogy hazakoltozunk, es persze ismet vissza kell koltoznunk majd hozzajuk , de szerencsere par honaprol van szo, ugyhogy valahogy kibirom. Amugy jo fejek, meg minden, csak az is a gond, hogy teljesen mas eletmodot folytatnak , mint mi. Mi sokkal kenyelmesebbek vagyunk, ok mar hajnalban font vannak ha kell, ha nem.
Es raadasul jovore tervezunk egy masik bebit is, ugyhogy nem tudom mi lesz. Nagyon felek.
Szoval olyan kulonosebb tanacsot nem tudok adni, csak esetleg okulni tudsz a mi esetunkbol.
Nem irod, hogy mennyi ideig marad nalatok anyosod?
Mert ha csak ideiglenesen, akkor kibirhato a dolog. De ugy latom Te is ugy vagy vele, hogy jobb kulon. Hat ez igaz, de minden csak szokas meg persze turelem kerdes. Ha alapvetoen szereted ot, akkor egy ido utan hozza fogsz szokni az uj helyzethez. Csak nem szabad mindig a rosszat latni a dolgokban, mert akkor tenyleg elromolnak, mint nalunk is igy tortent. Nagyon sokara tudtam helyrehozni nemileg az akkori viszalyokat.
Na egyelore ennyit.

Puszi a kis Sophie-nak!
Irjal

Noemi

Szia Noemi,

bocsesz a nagy hallgatasert, nem akarok nagyon off lenni, de azt se tudom hol all a fejem(mutet, eskuvo,gyerek orvoshoz cipelese,stb.), szoval nemigen volt idom irni mostansag, meg olvasni se.
Hat azert ez a koltozkodos dolog eleg huzos lehet,azt hiszem, neked mar meg se kottyan egy kis " csomagoljunk ossze dragam,holnap megint koltozunk!" :-))) Nem lehet konnyu. Ha jol ertem, akkor Kanadabol es vissza volt ez a sok oda-vissza koltozes? A ferjed ugye magyar, ha jol veszem ki a szavaidbol, de lehet, hogy tevedek.
Mi amugy Ausztriaban lakunk.Nemt'om meddig marad anyos, talan meg 1-2 honapig, aztan hazamegy ha minden igaz, de ugy tunik, hogy jovo aprilistol meg vegleg ide akar koltozni, mert "a fia mellett akar meghalni",hallottal mar ilyen baromsagot?En a magam reszerol sosem akarok majd kolonc lenni a gyerekeim nyakan.Persze most igy gondolom, de 50 ev mulva mar lehet , hogy mas lesz a velemenyem, ki tudja.
Hat sajna ez igaz, hogy en is mindig a rosszat latom benne,ezen tenyleg valtoztatni kell.De soxor ugy tele van a hocipom...(Atrendezi a lakast, a fiokokat,beledobalja a gyufat a mosogatoba, ha vmi nem tetszik neki ott ahol van ,akkor egyszeruen kirakja az ajto ele, hogy vigyem le a sufniba,vagy hogyishivjakba.)
A kisfiad milyen nyelven beszel? Gondolom magyarul es meg angulul is, ugye,?Azert kerdem ,mert nem tudom, hogy a ferjed most magyar vagy kanadai,vagy esetleg mas.
Puszi nektek,
Qkuc

Kedves Tikk,
teljesen egyetertek, annyi kulonbseggel, hogy olyan messze kell lakjon az anyos, hogy repulore kelljen ulnie, ha at akar jonni...:-))))

Kuk.

Szia Qkac!

Remelem mar jobban vagytok! Ha nem, akkor jobbulast Nektek, gondolom a picike beteg.
Szoval lehet, hogy erthetetlenul irtam, vagyis ertelmetlenul, de nem Magyarorszagra futkostunk haza, hanem itt Kanadan belul anyosomekhoz, meg vissza. Hat nem egy alom. Amugy ferjem magyar, meg otthon ismerkedtunk meg, de o latogatoban volt Mo-n, es akkor nagy love meg minden volt, aztan par vizumelutasitas utan mar kint is voltam Kanadaban. Nem volt egyszeru, hosszu lenne most igy leirni. Orultem, hogy annyi herce-hurca utan vegre itt lehetek vele, aztan meg kitalalta, hogy probaljunk meg inkabb Magyarorszagon elni. En meg majdnem szivgorcsot kaptam, amikor ezt meghallottam, gondolhatod.
O 15 eves volt, amikor kijott anyukajaval es a neveloapjaval, az edesapja otthon el. Neki van egy haza, ezert akar hazakoltozni, tobbek kozott.
Na, remelem mostmar kicsit erthetobben kozoltem a dolgokat.
Azt hittem, hogy kozelebb vagy hozzank, de ha Ausztriaba, akkor nemigen.
Szoval szerintem ez nem normalis dolog, hogy az anya ennyire ragaszkodjon a fiahoz. Jo, nekem is fiam van, igaz meg kicsi, de akarmennyire is szeretnem mindig magam mellett tudni, mar most sem tudom es nem is lenne jo. Nemhogy mar amikor felnott, onallo ember es csaladja van. En sem hiszem, hogy a nyakara mennek.
De amugy hogy van ezzel a ferjed? Ot nem zavarja a dolog? Mert ha neki kenyelmes ez a helyzet, akkor nehez lesz rajta egyedul valtoztatnod.
En tudom az en ferjemrol. Ha ot valami nem zavarja, akkor en a plafonig ugralhatok, akkor sem csinal semmit.
Peldaul ezen a legujabb hazakoltozesi terven mar majdnemhogy evek ota vitatkozunk, veszekszunk. En nem akarok menni, o meg akar. Mostmar beleuntam. Ugy vagyok vele, hogy menjunk, aztan lassa meg mi van. Igaz en is mar hat eve vagyok itt, nekem sincs tul sok fogalmam a mostani dolgokrol otthon, de sejtesem van. Mindegy. Majd lesz valahogy.
Jaj, bocsi, hogy ezzel untatlak. Most nezem, hogy mar regenyt irtam. De ha elkezdek irni, akkor nem tudom abbahagyni, egyik gondolatbol kovetkezik a masik.
Gondolom nincs ferje az anyosodnak, ezert akar nalatok maradni. Pedig igazan kereshetnetek neki valakit, es akkor elfoglalna magat:o)
Na egyelore ennyi, mert elunod magad, mig olvasol

Sziamia

Irjal

Noemi

Nem t'om ti hogy vagytok vele, de én gy?lölöm az anyós szót, mindig azt mondom, hogy a férjem anyukája. Nekem olyan pejoratívnak t?nik a szó maga, helyb?l valamiféle problémás viszonyt tételez fel számomra. Viszont attól is kiütéseim lesznek, ha az említett hölgy "a kis menyem"-ként mutat be valakinek...

Szia Noemi,

hat nem egyszeru a helyzetetek,az biztos, foleg hogy veszekedtek is miatta.Egyebkent otthon (Mo.-on)valoban nem tul rozsas a helyzet,ill. attol fugg,hogy milyen hivatast muvel az ember, de hat ez mindenutt igy van.Mi a foglalkozasotok?Es hova koltoznetek Magyarorszagon belul?Pl. Sopronban fogorvoskent egesz jol el lehet lenni..:-))))
Anyosom tenyleg egyedul van, a ferje mar 20 eve meghalt es o meg nem akart ujra hazasodni senkivel,mert nagyon szerettek egymast.Leginkabb is anyagi indokai vannak,hogy ide akar koltozni hozzank,mert eleg nehezen tudunk Spanyolorszagban is fenntartani egy lakast meg itt is es ez tunik kezenfekvo megoldasnak. Meg anyos is boldog volna meg a ferjem is,csak en bolondulok meg.Vegulis valahol meg tudom erteni, hogy egyutt akarnak lenni,mert korabban kulonbozo okok miatt 10 evig nem lattak egymast, de azert jobban orulnek, ha valami mas megoldast talalnank.Foleg hogy van meg masik het gyerek, azokat meg nagyon nem erdekli az egesz, toluk aztan anyuci fel is fordulhatna . Ha mindenki osszedobna nemi penzt,semmi gond nem volna, de igy mi allunk minden koltseget.Szerinted hogy lehetne ravenni oket nemi anyagi aldozatra?A szepen elmagyarazas nem hasznalt, csunyan meg nem probaltuk.Na, inkabb abbahagyom, mert csak felhuzom magam.
Egyebkent szerencsere nem a babaval volt gond, ot "csak" vedooltasokra kellett vinnem.
Puszi,
Kukac
Ui.: Most egy hetig nem leszek, mert megyunk haza es otthon nem vala internet,de ha visszajottunk,folytatjuk,ok.?

Sziasztok,

Ugy erzem, ide nekem is kell irnom, hogy nehez ez az apos-anyos dolog. Es elore is elnezest kerek azoktol, akiket untatni fogok vele.
Most juniusban hazasodtunk ossze a ferjemmel, mar masfel eve egyuttlakunk, es oktoberben lesz 7 eve, hogy egyuttjarunk.
Az anyosom-aposommal nem voltam tul joban soha, de az osszekoltozesunkig nem voltak bajok. Onnantol azonban egy remalom volt. Nevtelen leveleket kaptam-kaptunk, amelyben mindennek el lettem mondva, megalazva, es megcsak el sem tudjatok kepzelni mi minden volt ezekben. Nem is reszletezem, mert gorcsbe randul a gyomrom miattuk. A lenyeg az, hogy megsejtettem, es azota is biztosan tudom, hogy a dolog onnan indult el (anyos-apos, ferjem huga, es apos baratnoje...). Amikor ezzel nem sikerult elerniuk semmit, jott a hatulrok furkalodas, mindenfele hazugsaggal, szemetkedes, primitiv viselkedes, nehogy osszehazasodjunk, stb. De mi megis megtettuk, mert imadjuk egymast. A "sogorno" el se jott az eskuvonkre, a ferjem szulei (apos baratnoje is... kepzeljetek, tehat 3-an) majdnem lekestek az egesz ceremoniat, rajuk vartunk, az etteremben rajuk vartunk. A mai napig semmit, de tenyleg semmit nem kaptunk naszajandekba toluk, a kedves hugicatol szinten semmit. A lakasban soha semmit nem segitettek, amikor odakoltoztunk, mindig csak az en szuleim tettek ezt meg. Azonban imadnak mindenbe beleszolni (hol szaritsam a mosott ruhakat, ne zarjuk el nappal a gazt, hasonlo hulyesegek...)Es persze apos baratnoje felettunk lakik, es szerintem allandoan leselkedik, es adja le a forro drotot hazafele, ez elviselhetetlen. Teljesen kivagyok. Na nem baj, de meg nekik all feljebb, hogy en lenezem oket, meg nagykepu vagyok, meg ilyesmi (merthogy nekem diplomam van... ezen en teljesen elkepedtem). Vegulis mindenkinek adott ez, az intelligenciaszinbeli kulonbsegekrol meg nem en tehetek... Nekem a gyomrom most is gorcsben van, ha hozzajuk kell menni (nem is votlam regota naluk), ha ok jonnek akkor is kicsit, de paromtol nem akarom megvonni a szuleit, vegulis a szulei, es o akkor megy hozzajuk amikor akar. A hugaval-ferjevel most ott tartok, hogy szinte beszeloviszonyban sem vagyok, mert annyria megsertettek tobbszor is folyamatosan (ezt mar szerencsere ferjem is belatta, es azt is, hogy nem en vagyok a hibas). Tehat en elkepzelhetetlennek tartom hogy rendezzuk a dolgokat, meg akkor is, ha megszuletik majd a gyerekunk, aki megcsak tervben van, es a gyakorlas idoszakaban.

Minden jot nektek, es turelem. En rajottem, hogy csak magunkkal szabad foglalkozni, csak neha ezt nehez megvalositani.

Sziasztok, T-Sea

Sziasztok! Bocsánat, hogy megzavarlak titeket. Egy beszélgetős műsorhoz keresünk olyan embereket, akiknek családi gondjaik vannak, vagy nem jönnek igazán jól ki a rokonaikkal. Ha valamelyikőtöknek lenne kedve elmondani a véleményét nyilvánosság előtt is, megszólítva akár a másik felet is, akkor kérlek, írjatok nekem. Egyébiránt mindenkinek sok javulást kívánok a családi életében. Az email cím: whyki@hotmail.com

Ez a Mónika show?

Szia Norcsi!

Teljesen egyutt tudok Veled erezni, nem lehet konnyu a helyzeted. Nekem is voltak ilyesmi osszetuzeseim anyosommal (szobatisztasag: o mar 1 evesen akarta volna, en meg csak 2 evesen voltam hajlando elkezdeni es fel evre ra 2,5 evesen teljesen szobatiszta volt ugy nappal, mint ejjel;
etetes: nalunk sem volt soha jo, amit en adok a gyereknek, es o is hasonlokat csinalt, kenyerhejjal, csokival etette. Tovabba minek torlom meg olyan surun a gyerek arcat, kezet , mert ugy jo, ha a gyerek minel koszosabb, annal jobb (!). Hat nem tudom, de nekem mas elkepzeleseim vannak errol. Es meg sorolhatnam)
Ezek a dolgok akkor voltak, amikor egyuttlaktunk veluk kb. 1 evig. En a vegen mar annyira "kivoltam" tole, hogy muszaj volt elkoltoznunk. A ferjemtol maradhattunk volna meg iteletnapig is (sporolas jelszoval). Es most 3 ev utan , azaz 3 es fel lesz, megint ossze kell koltoznunk veluk, amitol elore felek es utalok.
Ezek a koltozesek a ferjem otletei, amivel nem ertek egyet, de ez van. Vagy megszoksz vagy megszo"ksz. En majd ugy probalom atveszelni, hogy sokat probalok beszelgetni az anyosommal, aki alapvetoen egy kedves, rendes no.
Szerintem az a baj, hogy nem ugy fogadjuk el az anyosunkat, hogy jo tanacsokat osztogatnak, hanem ugy vesszuk , mint anyos-tanacsot, amit eleve nem esik jol elfogadni. Persze sokszor nincs igazuk, vagy legalabbis mashogy latjak. Addig meg oke, hogy maskepp latjak a dolgokat, mivel ez termeszetes, csak ne eroltetnek a dolgokat, ha latjak, hogy a menyuk nem rajong erte. Nekem viszonylag szerencsem van anyosommal, persze csak igy tavolbol. Nem tudom mi lesz, ha megint ott fogunk lakni, ha csak ideiglenesen is. Meglatjuk! A vak is azt mondta.
Egyelore ennyit.

Remelem meg fogsz irni!
Fel a fejjel, orulj a picikeidnek! Mennyi idosek a lanyok?
Tenyleg, megnezetted a picuri nemet, fiu, vagy kislany?
Mi is jovore tervezunk masik bebit, a mostani "bebink" ezen a heten volt 4 eves, Dominik.

Sziamia
Irjal!

Noemi

Szia noémi, megint én vagyok! Rövid leszek. Most jöttem rá, hogy te írtál a korábbi részben is. Ti most Kanadán belül költözködtök? A te szüleiddel egyébként mi van, ők itthon élnek? Az rossz lehet, hogy az ember távol él a családjától és csak másokra számíthat. Nekem rengeteg rokonom él Kanadában, és amikor hazalátogatnak évente egyszer-kétszer, akkor ők nem látják a valóságot, ami ma itt, Magyarországon van. Én értelmiségi vagyok, elit diplomával rendelkezem (eeről most talán többet nem szólnék), de bizony az én pályámon is megy az öldöklés, a furkálódás, ezért is nem értik sokan, hogy hogyhogy otthon maradok a gyerekeimmel a teljes ideig, tehát három évig. na megint elhúzódott a dolog, ha érdekel bővebben, akkor inkább E-mailen szeretnék társalogni a részletekről nem itt ország-világ előtt. Szia: Norcsi.

Szia Norcsi!

Ne hari , de nem tudtam bejonni jo par napig, csak most tudtam elolvasni a hozzaszolasodat.
De igazad van, email-ezhetnenk is, ha van kedved.

Sziamia

Noemi

Szia Noémi! De jó, hogy nem tüntél el! Ideírom az email-címem, te is írd meg a tiédet! Puszi, Norcsi.
norcsievi@freemail.hu vagy
norcsievi@freestart.hu

Szia Norcsi!

Jezusom, most nezem, hogy milyen reg nem jartam mar itt. Ne haragudj!
Az email cimem a_noemike@hotmail.com. Legyszi erre irjal, ha van idod vagy kedved, szivesen leveleznek Veled!

Koszike

Noemi

Bocsi, hogy csak most irtam!

Szia Norcsi!

Megint en vagyok. Azt hiszem csak ugy tudsz levelet irni erre a cimre, ha kulon beirod a hotmail-edbe, mert igy nem mukodik, kiprobaltam.
Mivel a ferjem neven van a computer. Legyszi ne igy kattints ra, mert ugy nem lesz jo.

Koszike

Noemi

Sziasztok!

Jó ez az anyósos oldal. Az enyém se kispályás. Ha ott van náluk a nagyobbik lányom, levágják a frufruját meg a körmét (tövig!), pedig megtiltottam nekik, mogyoróval etetik meg csokival - két és fél évesen-, és azzal fenyegetnek engem, hogy ha a kisebbik lányom tud már ülni, akkor bilire kell ültetni majd (9 hónaposan!) Azonkívül anyós mindent jobban tud a szoptatásról (két hónapig szoptatott), az elsõ gyereknél állandóan kritizált, hogy miért etetem gyakran, és a két hónapos csecsemõnek miért nem adok almát. Hál istennek már több az önbizalmam, és el merem küldeni a fenébe, de ez nem hosszú távú megoldás.

Beri

Zûrzavar az elnevezések körül: szerintetek direkt ellenkezik a kedves mama?
Férjem családjában a mi gyerkõcünk volt az elsõ unoka, az enyémben a testvéreimnél már voltak egészen nagy gyerekek is. Õk alakították ki, hogy az én szüleimet (tehát a nagyszüleiket) papának illetve mamának szólítják. Az én férjem családjában viszont az volt a szokás, hogy a gyerekek a szüleiket szólították papának és mamának, a nagyszülõket meg nagymamának/nagypapának. Namost a mi gyerekünk megszületésekor a férjem és én szépen megegyeztünk abban, hogy mivel szeretnénk, hogy a fiúnk egyenrangúnak érezze magát az unokatestvéreivel még a megszólítások szintjén is, maradjanak az én szüleim papa és mama, mi meg legyünk anya és apa. Ezt a megegyezést mondjuk nem írtuk ki nagy betûkkel a bejárati ajtóra, de az elsõ pillanattól fogva eszerint beszéltünk magunkról a fiúnknak (anya megpuszilja a kisbaba hasát, apa bepelenkázza a kisfiú fenekét stb). A családból mindenki fogta a viszonyokat az elsõ közös együttléttõl kezdve, kivéve férjem anyukáját, aki következetesen mamázott/papázott minket ("mit fõzött a mamád, a papa már megint késõn jön haza a dolgozóból"). A gyerekünk már elmúlt egyéves, a "kedves mama", aki hetente két-három alkalommal meglátogat minket ergó elég gyakran hallja , ahogy a gyerekhez beszélünk, viszont még mindig következetesen alkalmazza a papa/mamát. Egy tipikus helyzet: odaszólok a gyereknek, hogy 'kicsikém, dobd ide anyának a labdát' mire a kedves mama megszólal: 'édesem, dobd ide mamának a labdát'. Vagy: 'nézd, kisfiam, megjött apa' mire a visszhang: 'na nézd csak, itt a papa'. A gyerek a családi fényképeken felismeri a legközelebbi hozzátartozóit, néhány ilyen képet ki is tettünk neki a polcra és megmutatja azt, akit szóba hozunk neki. A "kedves mama" megkérdezi a gyerektõl: 'édesem, hol a papa?' a gyerek boldogan mutogat a kérdéses személyre, aki ugye nem az apja... Anyós tovább próbálkozik: 'hol a papa?' a reakció ugyanaz. Én erre szelíden megjegyzem (körülbelül tizenhétmillióháromszáztizenkettedszer), hogy 'tudod, neki az én szüleim a papa/mama'. Negyedóra elteltével már megint mamának titulál a gyerek elõtt.
Valami áttörést elértem a napokban, úgyhogy most a dolog így néz ki: nagymama a kisunokájához fordul 'édesem, nézd mit adok a mamának, izé, anyunak, na szóval anyának'. Ugyanez két perc múlva ugyanígy.
Már a magamban való legyintésrõl is leszoktam....

Minek nevezzelek témában:
az én anyósom azzal készit ki hogy az unokáit nem hajlandó a nevén nevezni hanem kislánynak vagy kisfiúnak titulálja õket, és ettõl a falra tudok mászni. Pl. ilyen közegben: Gabikám fogd meg a kislányt meg ne harapja a kutya.

En mg attol maszok falra,hogy a nevuk helyett peldaul ezt mondaja:nezd a fiad ezt es ezt csinalja.

Az én anyósom a lányunkat Dórikának nevezi, három Ó-val mint egy papagájt. Mi nyolc éve Dorkának, ritkábban Dorottyának szólítjuk. Saját magát Dorkának hívja.
Még sosem hallott ilyet. Amikor a fiaim Soma, Illetve Zsombor lettek, akkor is csak csodálkozott,miért nem pl.Béla,mint a n.papa, olyan rendes név.Az õ idejében nem volt ilyesmi. Megnyugtattam, ezek annál is régebbi nevek. Egyébként is ettõl az én idõmben dumától falra mászok. Most 57, ugye húsz, huszonöt éve volt velem egyidõs. Akkor, ha jól számolok a nyolcvanas évek eleje volt. Nagy disco korszak, színestévé, ABBa, Elsõ igazi farmer,Dr.Veres Pali bácsi rovat az IM-ben...Szóval nem hiszem, hogy fejkendõben, és sokszoknyában kapálgattak az esti fonóig.
Állandóan ismételgeti mi minden volt másképpen, már kívûrõl tudom.
Ugye nem leszek ilyen?!
Zsomimama

Zsomimama!

szerintem nem leszel ilyen. Írtad, hogy a két nagy lány. Tehát nem menyed lesz eleinte (mindig az apa szülei a problámásabbak). A lányaid úgy is azt fogják követni, amit tõled tanultak, plusz még a tudomány új vívmányait. De most minden úgyis tudományos alapokon mûködik, majd ha itt lesz az ideje, hogy nagymama légy, tudományosan elmondhatod a véleményed pl a testékszerekrõl (mostanában olvastam, hogy egyre inkább terjed, szerintem szörnyû!!). A pici fiad meg szitnén belenõ a két lány miatt ebbe, ennyi nõ közt úgyis hsonló feleséget választ majd...

Minek nevezzelek:
én a szüleimet kiskoromban édesapám-édesanyámnak szólítottam, illetve édesapámat a keresztnevén (Géza) is.Néha Anyuka-Géza. Most már gyakran mindkettõt nevén. Erdélyben, ahol felnõttem, a MAMA a nagymama neve.
Férjeméknél apu-anyu illetve ezek fantáziadús hablatyai (tényleg szellemesek).
Én nem akartam anyu lenni, a férem nem akart apuka lenni. Édesapa-édesanya, így nem, csak édesanyÁM-ként jön be, de ez egy kisbaba mellett talán túlzás.
Végül (majd 5 évvel ezelõtt) úgy döntöttünk: Mama-Papa leszünk mi, édesanyám Nagyanyó, apám Géza, a papa mamája Nagyi (saját kérésére), az apu eleinte nagypapa volt, de Anna elnevezte Picibácsinak.
Ezt az egészet elmodtuk kedves anyósnak is, végighallgatta, megérteni látszott, ezzel szemben: anyu-apu, apukád stb. Ritkán az, amit megszokott. Oviban ugyan hallani: anya-anyukád stb, ezt érti is a gyerek, de hát a saját nagyanyja mért nem bír ennyit megjegyezni? Hogy a saját fia nem szereti az _apukát_?! A nagyanyó név fel sem merül...
És zsarolja a gyereket: belép a lakásba Mikulás után. Adj egy puszit a nagyinak! (Anna nem egy nyalakodós fajta) Anna: nem. Késõbb. Nagyi: akkor visszaviszem az ajándékot! Anna dob egy puszit 3 méterrõ. Nagyi: nem ért el ide, add az arcomra, vagy megy vissza a csomag! Szóvátettem Annának, hogy ugye nem a csomagért ad puszit. Jó hangosan, hadd hallaj anyóska is. Erre távozáskor: na, adzs puszit? hoztam neked csomagot!
Fel se merül benne, hogy talán akad még egy-két tulajdonsága, amiért egy gyerek szeretheti?! Akkor minek jár ide hozzá?
Bocs hogy hosszó lettem, de végre kidohogtam magam!
Eszter

Sziasztok!

Csatlakozom az elõttem szólókhoz. Eddig én is jól tûrtem a dolgokat, mert 200 km és a ritka találkozások sok minden problémát megelõznek, de most a karácsony nagyon betett nekem. Na meg persze pocakosan mindenre érzékenyebb is vagyok, fõleg hogy a saját anyukám csak rövid diõre láthattam, mert olyan betegsége volt, ami még most is megfertõzhet minket.
Azt hiszem a különbözõséget nem mindig viselem el egyforma jól, és persze ez romlik a közelséggel és az együtt töltött idõ mennyiségével. Én képtelen lennék még a saját anyukámmal is együtt lakni. De nem csak az anyósok szörnyûek, azt hiszem az apósok is tudnak sok borsot törni a "menyük" orra alá, fõleg mivel az csak egy nõ.
Számomra a legrosszabb pillanat az volt amikor a párom anyukája, ahogy összeházasodtunk kijelentette, hogy õ nagyon jó anyós akar lenni - tehát a hibás innentõl csak én lehetek. És tiszta jó szándékkal lépi át azokat a határokat amik tiszteletben tartása inkább természetes lenne az én szememben. Hát szerencsére a férjem megértõ és van amikor már neki is sok a "jóból".
Bubu

Pocok!
Te mit tennél, ha a gyerekednek kisbabája lenne és te mindenáron bele akarnál folyni az újdonsült életükbe? Lehet, hogy rosszul csinálják, de szerintem egyszerûen "részt szeretnének venni " egy nagyon fontos dologban.
Bocs, hogy belekotnyeleskedtem, ugye nincs hari?
Maminti

Észrevetted Te is, hogy árgus szemekkel figyeled a fölötted lévõ generációt? És már gyerekkorodban is a szüleidét? És van amit homolokegyenesen mást csinálsz és olyan is van, amiben rádöbbensz, hogy pont ugyanolyan vagy, mint õk?... Brrr..... Mottó: milyen nagyika lesz belõlem?
Szia, Maminti

Az én anyósom meg megetette a kisfiam gyümölccsel akkor, amikor még nem is választottam el, tehát még csak kizárólag anyatejen élt. Õk a Balcsin laknak és a kisfiam nyugtalan volt, mivel nem a saját megszokott otthonában tartózkodott és a szopás bevált nyugtatószer volt mindíg is. De õ azt gondolta, biztos azért nyûgös, mert éhes, nyilván "vékony" (bbrrrr!!!) a tejem - 6 hónapos volt a babám. És mikor megnyugodva elaludt a pici, mondta, hogy nyugodtan menjünk a partra fürödni, majd õ vigyáz a kicsire. Hát mikor visszajövök, láttam hogy nagyban eteti banánnal. És én kis hólye, szóvá sem tettem, vigyorogtam csak. Tudtam, hogy jót akar, na de ilyet. Ezt persze a kislánnyal már nem csinálhatta volna!
Idegeimre megy nekem még a sógornõm is. Õ viszont rosszindulatú, hozzá még korlátolt és erõszakos is. És a mûvelt, tanult, nyitott anyósom, meg az értelmes fiatalabb sógornõm istenítik. Ezen megáll az eszem. Mindent kinyilatkoztatásként jelent ki és még rajtam kívül senki nem mert ellentmondani neki. Persze akkor meg rám vetik magukat és a férjem nem áll mellettem ilyenkor. Eléggé agyas vagyok most rá.

Sziasztok!

Örömmel olvastam, hogy nem csak nekem vannak családbeni gondjaim. Megjegyzem, mind a két anyos irigylésre mélto! Az én Anyukám rendkivül figyelmes jo indulatu, semmit rosszat nem tudok irni rola, de még gondolni se. Mindig telefonált ha jött, segiteni akart, hogy többet legyek a kicsivel, nekem kellett "rászolni" Anyu menj babázni, én addig ezt megcsinálom. Tényleg tökéletes Anya és nagymama. Külföldre költöztünk, sajnos távol van most nagyon. A férjem Anyukája megint nagyon aranyos. Viszont a férjem növére! huuuuuuuu hát néha a falra mászom töle! 1 emelettel feljebb lakik, igy gyakran van nálunk. Mindent nagyon tud, jobban bárkinél, és persze gyerek még nincs náluk. Megmondja mi a jo a kicsinek, és ha nem tetszik valami neki akkor mindig azt mondja "szegény gyerek". Na ez a tetö. Ha evés közben , közli velem a növér már nem éhes! Persze ha ö akarja etetni oda adom neki a kanalat, de 1 perc és vissza adja, nekem nem megy! Különbözö nyelven beszélünk, a kicsi is még csak tanulja. Viszont, ha bármit mond büszkén néz rám a növér, látod nekem mondja! A mama nagyon megy a kicsinek, és mindig mondja nekem is. Én mindig megdicsérem milyen okos, tapsolunk nevetünk ezen. A férjem növére lelátogatott, és a kicsi produkáni akarta magát valoszinü, de folyamatosan mondta:mama mama mama , erre a növére "milyen édes azt mondja nekem mama!" Szerintetek normális? Egyszer a férjemmel beszélgettünk, milyen iskolába kéne járatni a kicsit. Meghallotta a növére és segitö készen felajánlotta, "2 év mulva mi elmegyünk Braziliába, én elviszem a gyereket iskolába járatom, ti pedig nyugodtan tudtok dolgozni"! Levegöt nem kaptam, amikor ezt elöadta. A tudtára hoztam, hogy soha nem adom oda senkinek a gyerekem, csak ha meghalok! Ezen ö csak akaratoskodott, pedig a kicsinek is jobb lenne! Eddig még nem küldtem el melegebb éghajlatra a férjem miatt, és nemsokára elmennek.Addig ki akarok tartani, de nehéz higgyétek el! Azért mindenkinek minden jot!

Maci

Sziasztok!
Tanulságos volt végiolvasni az egész topikot. Gondoltam ellenpontozok kicsit a magam családjával. Én 20 évesen költöztem el viharosan otthonról. Két évig nem érintkeztem velük. Aztán összejöttem az azóta már férjemmel és õ békitett ki minket. Ennek következtében anyám nagyon ügyel arra, hogy ne nyomuljon, ha nem kérem ne adjon tanácsokat és egyáltalán hagyja hogy örüljek ha jön, és ne legyen sok amig marad. Nem telepszik ránk. A párom szülei pedig a három fiukat brutális anyós kontroll alatt nevelték. Ezért kategórikusan kijelentették hogy csak akkor és csak úgy folynak bele a gyereknevelésbe ahogy mi kérjük. Maximálisan mûködik. nagyon jó a légkör. Persze én is megfutom azokat a köröket amirõl tudom, hogy fontosak nekik, de ez már egészen más kategória.
Persze az is valószinûleg nagyon számit hogy mindkét család nagyon hasonló életstilusu és mentalitású emberekbõl áll. Tehát jobban szót értenek velünk és egymással mint ahogy látom magam körül a többieket.

Nagyon sajnálom hogy a családotokra is külön rengeteg energiát kell forditanotok a kicsik mellett. De adjátok fel!

Zsunya

Sziasztok!

Én azt utálom, ha az anyósom bejelentés nélkül beállít. Még õ van megsértõdve, hogy ebben a szép tavaszi idõben nem itthon ülök a két gyerekkel, hanem sétálunk.
Miért nem kötöm be a gyerek fejét "kendõvel"?! Miért ez a kabát, sapka,... van rajta? Megfázik! A lakásban 25 fok van, szegény gyereken meg két pulcsi! Ha õ vigyázz rá
Egyszer levágta a kislány fufruját fél centisre! Gondolhatjátok, hogy mit szóltam...
A mûkörmön, sminken, szolin teljesen ki van bukva. Nem kell az ilyesmi!
A kislányom gyönyörû hosszú haját állandóan le akarná vágatni.
Elegem van!

Zsu

Kedves Zsu és mindenki!

Én már irtam a "növér" sztorimrol, és Zsunyát igencsak irigylem a jo családi lékkör miatt. Bár nálunk, csak a férjem növére keveri a levegöt, de az Anyosok tündériek, az Aposokat ritkán látjuk! Én abszolute ;atérzem, milyen ha valaki jön és beleszol a gyerek, család dolgaiba. Nekem van még történetem, nyáron meleg van, elmegyünk szalonnát sütni , nem az én ötletem, hanem a növéré. Nagyon szép helyen, kis vizecske, ahol fürdenek a gyerköcök, felettünk egy hid, és igy árnyék is van. Hát a drága növér jön és rámszol, ilyen idöbe nem lehet, TILOS, napon lenni a gyereknek. Szerintem minden Anya tisztában van ezzel, köztük én is! Felhivom a figyelmét, hogy árnyékba van a gyerek és vizbe, figyelek rá, hogy ne kapjon napszurást, persze a vizes sapka a kicsi fején virit. Akkor se szabad ilyen idöbe!válaszol a növér. Már ideges voltam, és megkérdeztem töle, talán jobb a tüz mellett, bár ott is árnyék van, viszont melegebb, itt játszik a vizbe velem, figyelek rá, ez miért TILOS? Erre felhuzott orral elmegy panaszkkodni a férjemnek, hogy milyen Anya vagyok! Mostanába ráhagyom a dolgokat, mert nem akarom a saját idegrendszeremet tönkre tenni miatta, és a gyerekkel is feszültebb vagyok ilyenkor. Megoldás! Nem tudom mi a megoldás, lenyelem, és teszek a véleményére. Magamban pedig puffogok egy ideig.

Maci

Kedves Maci!

Mit gondolsz, nem lehetne vele leülni, megbeszélni ezt a témát?
A te gyereked, neked kell nevelni, õ csak akkor adjon tanácsokat, ha kéred. Nagyon fura egy nõ...

Évi

No, ez a hajlevagas engem is erzekenyem erint. Regota novesztjuk Dorka lanyom hajat, en nem vagyok frufru parti, mar mejdnem mindenhol egyforma hosszu volt, anyosom meg hajtogatta, hogy szornyu a haja, hadd vagja le. A ferjem kategorikusan megkerte, hogy ne vagja le. Egyszer vigyazott egy orat a gyerekre, mire hazajottunk, levagta a hajat elol. Iszonyu lett. Es anyoskam nagyon buszke volt magara. Amikor a fejem tisztelettel megkerdezte, hogy ezt miert csinalta, verig sertodott. A parom szokta okosan mondani, hogy anyosom ugy van a gyerekekkel, mintha mi egy tokeletesen felesleges lancszem lennenk a gyerekek es anyosom kozott. Mindent megtesz veluk, amit kigondol.
En soha nem szolok egy sot sem, hiszen rengeteget segit, tulajdonkeppen o ruhazza mindket gyereket, es tudom, hogy nagyon szereti oket. De az is biztos, hogy igaza csak neki lehet... A hajlevagas utan, mikor vegre szoba allt velem, kozolte, hogy tesz a velemenyunkre, ha neki nem tetszik a gyerek haja, legkozelebb is le fogja vagni.Attol tartok, hogy egyszer ki fogja furni a lanyom fulet, ugyanis egyfolytaban azt hallagtjuk, hogy miert nincs a gyerek fuleben fulbevalo??? egy IGAZI kislanynak ugyanis van fulbevaloja. Hiaba mondjuk neki, hogy majd ha a gyerek is akarja, lesz fulbevaloja, nem igazan erdekli a velemenyunk.
Jovo heten jon latogatoba, kivancsi vagyok, mi lesz...
UDV
Eva

Off!
Kedves Évi!

Légy szi válts nevet, mert én már 1 éven ezen a néven írogatok, és sokan ismernek, megtévesztõ lehet!
De nem haragszol, ugye?

"Régi" Évi

Egy tipp anyósbosszantásra. A férjem állandóan figyelmeztette az anyját, hogy ne egyen annyit(ez a fõ örömforrás nála), mert beteg lesz, meszes a háta, nem kéne plusz húsz kilót vonszolnia. Semmi nem hatott. aztán jött, hogy itt fáj ott fáj, stb. Már nem tudtunk neki ajándékba venni semmi normális méretet, pedig nem volt 50 éves sem.Aztán egyszer csak azt mondta neki: A lányunkat(aki igen gorsan és szépen beszélt), megtanítjaarra, hogyha a mamával találkozik, hívja úgy, hogy daginagyi.Nem hitte el, hogy a fiacskája megteszi. Megtette. Persze, viccesen jött kia az egész, de azárt jobban odafigyel,pedig apósom szerint öregasszony, már nem kéne újat vennie semmibõl se, hátha nem lesz ideje hordani, különben is, ebben a korba(58!)Feketét kéne hordania, meg trampli cipõket, és nem kéne festeni a haját(barnára)mert akkor öegebbnek látszódna..
Már az elején leszögezte a férjem a szüleivel, hogyez a MI gyerekünk. Õk nem nevelhetik más elvek alapján, és ha valamit akarnak elõtte meg kell beszélni velünk, Különben sajna, de nem mehetnek oda hosszab idõre. Az elmúlt 10 évben 90% betartották. Ez azért elég jó eredmény.
Zsomimama

Sziasztok!
Nekem nincs anyósom, sem apósom, de az anyukámmal (a férjem anyósa) elég sok bajom van. Azt megértem, hogy szereti az unokáját, a maga módján a legtöbbet akarja neki adni és ezért sokszor "túlszereti". Eleinte ez is zavart, de próbálok hozzászokni. Pl " a gyereknek mindig új, drága ruha kell, mert mit szólnak az emberek? Szerintem a babaörzés ruha, cipõ sem feltétlenül ócska azért mert használt. Ha hisztizik a gyerek (dackorszak közepe), azonnal ugrik neki.
Ami nálam nem fér bele, az pl a dohányzás kérdése. Arra sem volt hajlandó, hogy ne a kicsi elõtt gyújtson rá, azt mondta, a füst úgyis felfelé száll, a gyerek meg lent van, és nem ettõl fog rászokni. Akkor is kiakadtam, amikor azt mondta a lányomnak: vegyél ki nekem egy szálat és gyújtsuk meg. Egyszerûen nem érti meg, miért ellenzem a dolgot.
Azt sem tartja tiszteletben, ha pl azt kérem, az étkezések között ne tömje édességgel a gyereket. Az az én hibám, ha a gyerek nem ebédel, pedig õ csak túró rudit, ropit meg gyümölcsjoghurtot adott neki.
Eleinte megkaptam, hogy rendszertelenül nevelem a gyereket (igény szerinti szoptatás), nem idõre eszik, de amikor nála van, mindig van valami a kezében, ne éhezzen szegény.
Sajnos az anyukám a férjemmel sincs még mindig kibékülve, ez is sokszor vitatéma. Volt, hogy azt is megkaptam (a kicsi elõtt), minek nekem gyerek, majd õ felneveli én nem vagyok jó anyának. Persze ez csak úgy kifakadt belõle, de akkor is nagyon bánt, ha nem gondolta teljesen komolyan.
Tudom, hogy szereti az unokáit, nem is akarom tiltani, csak szeretném, ha az én kéréseimet is tiszteletben tartaná.(Pl nem etetné meg húslevessel titokban a csak anyatejen élõ 4 hónapost)
Bocsi hogy így kifakadtam, nem akartam ilyen hosszú lenni.
Andi

Hát Andi, elismerésem.
Én kitiltanám, csak akkor jöhetne, ha betartja a játékszabályokat.Az szerintem még mindig jobb. Lehet, hogy fordítva adnám a kezébe az égõ cigit, ha meggyújtaná, és beleszívni csak a csukott ajtónk elõtt lenne ideje.Attól, hogy az anyád, még nem tartozol neki teljes alázattal, tûréssel. És soha nem várnám, várom ezt a gyerekeimmel szemben sem.
Tényleg nagyon, nagyon sajnállak.
Zsomimama

Pocok!
Olyan nincs is Nálatok, hogy jól jön a nagyi segítsége? Vagy nem lehet, hogy egyszer jól fog majd jönni a jövõben? Inkább egy ilyen nagyszülõ, mint a nagy semmi!
Az, hogy Manka nem élvezi, az rajtad is múlik, nem gondolod?
Nem ismerem, persze részletesen a körülményeiteket és nem beledumálni akarok, de...., inkább egy kis túltörõdés, mint a nem érdekel, mi van veletek...
Ha fáradt vagyok, nekem is terhesek tudnak lenni a rokonaim, de ha segítség kell, jól jön, ha vannak. Szóval: valamit valamiért!
Maminti

Szia Maminti!

Ne haragudj, hogy ilyet irok ,de szerintem nem teljesen igaz amit irtál. Egyetértek benne, hogy ha baj van akkor biztos, hogy a család az akitöl elsöként segitséget várunk, de ehhez hozzá tartozik az is, hogy egy kis megértés legyen a dologban. Nem tudom ki, hogy van vele, de nem szeretek emeletre gyereket és cuccokat cipelni lépcsön, a 4. emeletre. Nem a legkellemesebb érzés ugy sétára indulni, ha tudod ma megmászom 4-szer a negyediket felfelé, lefelé is négyszer, 2-szer felöltöztetni rövid idön belül és szint ugy levetköztetni. Emelett nem tudom a gyerköc mit szol hozzá, hogy nem lesz séta! Ennyi idö után jön az evés! Emelett megjegyzem, ma lopták el a babakocsiját a kisfiamnak, mig 10 pecet bent töltöttünk,hogy a pék süteményét kifizessük. Nem egyszerübb a nagymamának mennie vagy esetleg elkisérni öket a sétába? Ezt is kitalálhatta volna.

Maci

Tudjátok most egy nagy közhelyet fogok leírni:Mindenki más.
Nem igazán sok kapcsolatom volt a férjem elõtt, de a volt fiúim, és a barátaim, barátnõim szüleivel is mindig ki tudtam jönni. Sõt, általában örültek, hogy velem barátkozik/jár a gyerekük. Na, ez a férjem szüleinél nem így van. Az ok nagyon egyszerû: diplomám van, de nem volt pénzem (megjegyzem diplomaosztó után 3 héttel volt az esküvõnk). 1,5 évet töltöttünk kettesben a férjemmel, aztán megszületett a lányunk, aki most 13 hónapos. Na, az õ születése elõtt még tíl-túl lenyeltem a kedves szülõk baromságait, bár kedvesen tettem a megjegyzéseket, hogy ez már a mi önálló életünk. Nem használt. A gyerek születése után közölték, hogy csak addig van nálam a gyerek, amíg szoptatom, stb. stb., a vége az volt (a gyerek 4 hónapos korában), hogy közölték, hogy nem kell többet hozzájuk menni és a gyereket sem kell vinni, nehogy nekem 10 fillér is jusson az õ vagyonukból. Lassan túl vagyok a dolgon, bár ez nagy törést jelentett a mi amúgy teljesn boldog életünkben. Persze nem tudom, hogy a férjem valaha is kiheveri-e a dolgot (szerintem soha), mert õt úgy nevelték, hogy nem lehet ellentmondani a szüleinek. Valaki már írta fentebb, hogy az intelligencia hiányán sajnos nem lehet segíteni. Én már csak azt nem értem, hogy lehet a férjem - azon kívül, hogy nem igazán áll ki a családja mellett a szüleivel szemben - ennyire normális...

Off!

"Régi" Évi, bocs!
A barátaim Évinek szólítanak, ezért írtam így, egyébként Eboni vagyok.
Barátság marad.

Maci !
Nem azt írtam, hogy jó dolog fellépcsõzni, cumó le és 10 perc nyûglõdés után cumó fel, lelépcsõzni. És tényleg sokszor a nagymama mozgékonyabb.
Arról írtam, hogy nem mindig és nem minden mûködik a mi kényelmünk, ízlésünk és érdekeink szerint és hogy ezeket a békákat néha le kell nyelnünk. Nekem is. Persze csak akkor, ha érdemes. És ha egyszer egyszer elkel a segítség, sõt jól jön vagy jöhet a gondoskodásuk és alapjában véve jóindulat vezeti õket, akkor szerintem érdemes.

Pocok!!
Az "idáig süllyedtembõl" ez valóságos felülemelkedés, szó szerint!
Csodállak!
Elolvastam az utolsó pár hónapot és múltkor is én "kezdtelek ki", csak most láttam. Bocs, semmi szándékosság nincs.
Mindennapos programom a súrlódásmentes és folyamatos nagycsaládos béke megteremtése és megtartása: nagyon sokszor vagyunk nagyira utalva a munkám miatt. Még akkor is, ha minket szuper normális nagyikkal áldott meg a teremtõ!!

Maminti

Ne haragudjatok, de ki kell dühöngenem magam. Éjjel hívott egy közeli ismerõsöm gyerekei 8, és 1,5 évesek, kislányok. A férje este rosszul lett,semmi elõzmény, elvesztette az eszméletét, jöttek az orvosok, kapott mindenfélét, majd rohammentõ vitte a kórházba. A gyerekek nagyjából láttak mindent, mert egy 1,5 szobás lakásban laknak, lakótelepen. A férfi szülei távol élnek. A lány szülei a közelben, de nyugdíj mellett is dolgoznak(nem kenyérre kell nekik), mert ezzel telt az életük, a saját gyerekeik anno pár hónaposan bölcsiben voltak már.Soha nem érnek rá, mert nekik dolguk van, ja vettek egy kertet, hogy ott is lehessen dolgozni. Az unokákat szeretik, egy kis fejsimogatás, aztán semmi más. Soha nem tudnak vigyázni rájuk, nem akarnak, A lány nõvére elvált, két nagy gyereke van, anno neki segítettek, ezzel letudták a nagyszülõséget.
Szóval a lány tesója jött át éjjel vigyázni a gyerekekre reggelig, akkor munkába ment. A szülõket felhívta, akik azt mondták, lehet, hogy eljönnek, esetleg szerdán messzirõl!
A helyi szülõk azt mondták, nem érnek rá, mert ki kell vinni a bádogost a kertbe, meg aztán kevés a szabadságuk, az kell nyárra a kertre, oldja meg a lányuk ahogy tudja.
Én mentem reggel a 3 gyerekemmel segíteni, a kórházba valókat bevinni, összeszedni.
Le vagyok döbbenve ezen a közönyön, milyen szülõ az ilyen, ha õ kerül kórházba, ápolásra it vár majd el?Gondolom természetesnek venné, hogy mindenki szaladjon.
Nem értem az ilyen nagyszülõket, életükben nem voltak az unokáikkal 5 órát. Ha meghalok, semmit sem viszek magammal, csak az emlékeimet. Mire fognak emlékezni?A bankszámlájukra?
ráadásul a pénzt hülyeségekre költik, teleshopos varázstakarók, lábmelegítõk stb.

Zsomimama

Szia Maminti!

Ha ugy sikerült a válaszom, hogy bántott bocsánatot kérek. Megbántani nem akartalak. Kicsit felment a vérnyomásom, hogy a babakocsit ellopták. Ezért irtam igy.

Sziasztok!

Pocok gratulálokhoz csatlakozom, ugyanis ez szép munka volt! Nem volt vita, és megegyeztetek! A babkocsis sztorimhoz még annyit hozzá tennék, hogy most már félve megyek sétálni is a gyerköccel, mert ahol élünk (külföld japán) nem szegények az emberek és rettenetesen becsületesek. Ha az utcán elhagysz valamit megtalálod ott a következö napon is, söt harmad-negyednap is. Ha gyerek születik a családban akkor már születése elött megvan a kocsi. A férjem szerint biztos valaki olyan volt aki nem szereti a külföldieket, és tudta, hogy az én babakocsim! Ezért félek a kicsivel már játszotérre menni, ki tudja mire képes ez az ember ha tényleg külföldi utálat miatt lopta el! Ezért is irtam, nem jo 4szer felmászni az emeletre. A többi cucc addig lent van, örizetlenül. Minden esetre ezentul még a gyerek biciklit is oda láncolom az oszlophoz, még ha 1 perc is a bevásárlás! Jo tanulo lecke volt.

Szia, Andrea!

Semmi harag, én nem is gondoltam rá.
Japán? A rosszindulat és a kicsinyesség, tessék, mindenütt ugyanolyan.Sajnállak, hogy ez történt veletek.
Maminti

Szia Maminti!

Én azért sajnálom nagyon a dolgot, mert magyar babakocsi volt! A rosszindulat és a kicsinyesség engem is meglepett itt! Ha még egy 600-as sec merci, aláirom, de egy babakocsi!?

Éljen éljen!

Kicsit én is dicsekszem...Az én anyósom most felmérte milyen a gyerekszoba és megállapitotta hogy szõnyeget és falvédõt kell szõnie. Majd megkérdezte milyen szinû legyen. Szeretem. Jó fej.

Zsunya

Szia Pocok!
Asszem nem vagy egyedül ezzel a témával.Nálunk a dédimama ilyen,hogy miért nem itatom meg,biztos szomjas.Ha bármikor sírni kezdett,azt mondta,biztos éhes,szoptassam meg,mert nem elég a tejem.(pedig beállhatnék a mizóba a Riska mellé)
Szóval ilyenek ezek az öregek.Mert hogy az õ idejükben ez így volt,meg úgy volt.Nálunk mondhatni a dédi a fõokos,õ tudja ám hogy mit hogyan kell,mert õ már felnevelt 2 gyereket,meg még a faluban ahol laktak (körorvos volt a nagypapám)annyi gyerekkel foglalkozott hogy csak na.
Ja,de karácsonykor lebukott,mert a Petim másnap mákosat kakilt.Vajon miért?
Szóval egy a lényeg,rá kell hagyni,hadd mondja a saját hülyeségét,de nem szabad hagyni hogy megtegye a babával azt amit nem szabad.És mondd meg neki,hogy ne ültetgesse a Mankádat,mert NAGYON rosszat tesz a gerincének,és ha én megyek át hozzá,azt biztos nem köszöni meg!
Na legyetek jók,és tudod? egyik fülön be,másikon ki.
Na pusza,Mariann
(Pontosabban hol laktok?Egyszer összefuthatnánk.Mi a Láng mûv.ház. mellett.)

Sziasztok!

Nekem az anyósom-apósom nem messze laknak tõlünk, de a kapcsolatot nem nagyon tartjuk. Nagyon furcsák a párom szülei. Ha még is telefonálnak, hogy átjönnének rögtön Ausztráliába szeretnénk költözni. A férjem sincs oda értük.
Nekem a nagyanyámmal van gondom. Amikor még csak 3-4 hónapos terhes voltam közölték de kövér vagyok. (Akkor még semmit nem híztam.) A kórházba mikor bejöttek meglátogatni a babát, rögötn az orrom alá dugta az unokatestvérem gyerekének a fényképét. Még be se tudtam mutatni az én lányomat, másnak a gyerekét kellett nézegetnem. Ez annyira rosszul eset. Mikor elmentek még azért közölték velem, hogy nem fogytam le, kövér vagyok. Hétfõn szültem ez szerdán volt. Most meg azt mondta,( amikor az anyukámék elvitték a babát hozzájuk pont aludt nem ébresztették fel (még jó) a kocsiba kellett megnéznie) hogy mível nem foghatta meg olyan mintha nem is látta volna. Állandóan nyúzni akarja a picit. Ettõl megtudok õrülni. Minden családba van ilyen ember? Az ilyen emberek miatt elegem van a rokonokból.

Kriszta

Pocok, a férjem azt mondja, hogy mért figyelek oda. Nem tudok nem oda figyelni. Az apukám anyukájáról van szó. Az apukám miatt meg nem akarok vitába keveredni mert az neki esne rosszul. Még az a szerencse, hogy nem sokat találkozunk.

Kriszta

Sziasztok,

Nagyon jo volt a viszonyom anyosomekkal, amig a babank meg nem szuletett. Azota folyamatosan kapom a keretlen tanacsokat es megjegyzeseket.
Anyosomnak az a maniaja, hogy fazik a gyerek, mert hideg a keze. Kb. szazszor mondtam mar neki, hogy ne a kezet, hanem a tarkojat nezze. Egyszer kisse ra is kiabaltam emiatt. Meg csak par napja voltunk otthon es akkor is ezzel a "fazassal" jott. Mikor nem figyeltem oda a ferjemnek kezdte el duruzsolni, de nem volt szerencseje mert meghallottam. Mondtam neki, hogy a bolcsohalal egyik okakent a tulhevulest emlitik, ezert nem oltoztetem jobban fel.
Mar azt hittem tulleptunk ezen a "fazos" teman, de egyik nap ittvolt az anyosom es a batyamek is befutottak. Az o gyerekukrol is megallapitotta, hogy nincs rendesen feloltoztetve. Kicsit vitatkoztak is sogornommel.
Na mindegy! Majd elmulnak ezek a problemak.