Új privát üzeneted érkezett!

Be lehet -e bizonyítani a bíróságon, hogy azért költözöm el a férjemtől a 6 éves gyermekemmel, mert már annyira rettegek tőle, hogy nem merek egy asztalnál enni vele, mert kés van a kezében?
Illa
 


Jesszusmaria! Ennyire vacak a helyzet?
Eva
Eva
 


Nem is tudom mit írjak neked!
Hogyan jutottatok idáig?
Hogyan tudnánk segíteni?
Jelentkezz!
Üdv. CHris
Chris
 

 
 

Kedves Illa!

Az én válásomkor hasonló volt a helyzet, de az ügyvédem azt mondta, hogy "egy verés nem verés", azaz hogy csak akkor bizonyítható, hogy veszélyes a családra nézve a férjjel való együttélés, ha több helyröl, több esetet bizonyítva lehet bíróság elé tárni. Sok-sok tanu kell hozzá, orvosi leletek, gyereknél pszichológus véleménye, stb. Ha meg nem is történt fizikai bántalmazás, akkor lehetetlen. Évekig eltarthat egy ilyen per, és nem biztos, hogy az általad kívánt eredményt eléred.
Persze minden attól függ, hogy mi a célod azzal, hogy bebizonyítsd, nem lehet vele együtt élni?
Mindenesetre szerintem elvetélt dolog, legalábbis én nem fogtam bele, mert az én "ex"-em azért arra nagyon vigyázott minden alkalommal, hogy tanuk, külsérelmi nyomok ne legyenek...
Írj, mert szeretnénk rólad tudni.
Szia: cscs
cscs
 


Kedves Illa !
voltam hasonló cipöben,nagyon nehéz a bizonyitás.
engem nem érdekelt hogy ki mit hisz el, elköltözem a fiam lelki békéje miatt.igaz,hogy ott hagytam a vadiúj családi házunkat és évekig pereskedtünk a vagyonon,de megérte.
ha el akarsz válni mert ide jutott a kapcsolat akkor nem kell magyarázkodni.a problémáink ellenére én még szerelmes voltam a férjembe amikor beadtam a válópert. gyerekfejjel kötött házasság volt,a nagy elsö...
de annyit még 18 évesen is láttam, hogy meddö dolog. egyszer kaptam töle pofont a házasságunk alatt mert a barátnöjét szidtam.ekkor már folyt a válóper. nem rá haragudtam hanem magamra.minek kellett egy harmadikra kennem a kettönk hülyeségét. ha ettöl többre vetemedett volna, hát biztos hogy nem álltam volna ölbe tett kézzel.

ja ha nekem ilyet mondott volna az ügyvédem azonnal kidobtam volna.férfi volt, nem egy elvakult feminista, de nagyon sokat segitett lelkileg is.
Kisbence
Kisbence
 


Sziasztok!

Szeretnek konyiteni a lelekemen,(vagy nem?).Szoval mindegy csak hagy irjam le.Lehet,hogy ossze vissza fogok irni mert nagyon kell sietnem mert itthon van a draga ferjem akirol szeretnek irni,felek nehogy bejojjon.
Stori:13evel ezelott ismerkedtunk +o akkor volt valo felben,nagyon gyorsan ossze melegetunk valasa utan ossze is koltoztunk ,hazassag es eskuvo utan 2 evre +is szuletett a pici fiunk akit mind a ketten akartunk.Super jo volt a hazzasagunk minden teren.Lakas kocsi jo melohely szoval aranylag minden ok volt.Sajna en kozben beteg lettem meg is mutottek stb stb.
Mutét utan szuletett meg egy baban ezt is akartuk.
Szoval az a nagy bajom,sem a sex,sem a csaladi eletunk nem olyan mint kb 5-6evvel ezelott.
Allandoan bant,nem fizikai bantas ez,hanem a lelkemet "terorizalja".Kover vagy,mit akarsz te kinek kellesz te meg ?Stb,stb,stb.Annyira de annyira faj,hogy mar en szegyenlem sajat magam elott is ezt az egeszet.Csinaltathatok magamnak uj frizurat,vehetek uj ruhat,sminkelhetem magam talan a szomszed kutyaja hamarab eszte veszi mint a kedves "ferjem".
Nem azt mondom bennem is biztos nagyon sok hiba van/ember hiba nelkul nincs/de ezt nem birom sokaaig.Most is elment a nagy fiam iskolaba és annyira elkeztem sirni semmisegen,mint egy tini aki most esett at elete elso nagy csalodasan.Igaz tegnap este is nagyon megbantott,lehet,hogy most jott ki rajtam?
Sajna be kell fejeznem/vagy hala/de remelem nem fogtok "cikizni".
Koszonom,hogy elolvastatok,ha van valami otletetek mit is lehetne csinalni,hogy a gyerekeim lelke ne seruljon kerlek segitsetek.

Koszi Sziasztok Anyuka
Anyuka
 


Miert cikiznenk? Biztos leszunk joparan, aki megprobalnak segiteni.
Nem tudod, mitol valtozott meg a ferjed? Kerdezted mar arrol, hogy miert viselkedik igy veled? Mennyit latnak ezekbol a dolgokbol a gyerekek? Mert ha a gyerekek elott "terrorizal", az -szerintem- megbocsathatatlan.
Nem hiszem, hogy magad elott szegyellne kellene magadat, ha te teszel valamit a hazassagodert, akkor neki kellene elgondolkodnia a helyzeten. tudom, hogy hulye kerdes, de szoktatok beszelgetni ezekrol a dolgokrol?
Eva
eva
 
 


Szia Eva!

Koszi a biztatast,sajna lassan mar beszelgetni sem szoktunk:-((
Pedig a kezdet kezdetben mindent meg tudtunk beszelni jot is rosszat is.
A gyerekek szerintem ha nem is latjak de nagyon is erzik,
lehet hogy bennem van a hiba?Fel kene vennem rozsaszin szemuveget?
Tudod amikor egy aldott jo sincs a masikhoz akkor ahogy az evek mulnak bele fasulsz.
Viszont a gyerekeket nagyon szereti.Talan ennyi oromom lehet!!!!
Valtozas?Nem pedig mindent ugy csinalok mint amikor még "csak" a baratnoje voltam.Ezt ertsd a sexben es a mindennapi teendokben is....................................

Anyuka
Anyuka
 


Anyuka!
Ne hagyd,hogy elvegye az önbizalmadat és azt,hogy a bántó szavai miatt rosszul kelljen érezni magad.
Az a legfontosabb,hogy próbálj megbékélni magaddal, próbáld meglátni magadban a szépet és a jót (mert abból van több) !
Ne vegye észre rajtad,ha megbánt!
A gyerekek könnyen megérzik,ha feszült,ideges vagy,ezért is fontos,hogy próbálj kiegyensúlyozott lenni.
Okos tanácsot nem tudok adni,talán valaki más,aki járt már hasonoló cipõben,mindenesetre ne add fel,kitartás!
Puszi:Giti
Giti
 


Szia Giti!

Koszi neked is a biztatast!Nagyon ram fer,higyetek el,total a vegkimerules szelen vagyok.
Szep es jo?El sem hiszem,hogy meg bennem is letezhet valahol valami!
A legfobb dolog:csak a gyerekeimet akarom megkimelni minden csalodastol es bajtol(tudom minden anya csak ezt szeretne).
En meg majd csak talalok kiutat vagy magamtol vagy a TI SEGITSEGETEKKEL!!!

Sziasztok Anyuka
Anyuka
 


Anyuka,

Elsöként azt tudnám mondani, sajnos mielött a gyerekeiden érdemben tudnál segíteni lelkileg, hogy ne sérüljenek, saját magaddal kell tisztába jönnöd. Addig nem fog menni, vagy ha 1-2 sikered lesz, nem feltétlenül lesz tartós ez a fajta lelki támogatás a gyerekeid számára, hisz érezni fogják, hogy bizonytalan vagy

Testvérem ugyanebben a cipöben jár. Férj mindennapos egymondatos hozzászólása a feleségéhez "Hülye vagy". Ezt még szokta cifrázni azzal, hogy "Nem értesz semmihez" "Bálna vagy" "Nem foglalkozol a gyerekkel" "Elrontasz mindent ami a kezed ügyébe kerül" " a munkahelyeden béna vagy" stb, stb, stb.

Ezen felül nem mehet el barátnöivel egy jó dumapartira, állandóan hívogatja telefonon, zsarolja, mindenbe beleszól (még akkor is, ha saját magának vásárol cipöt vagy arckrémet), mindennek úgy kell lennie ahogy a férj akarja, semmit nem szólhat bele a gyerek nevelésébe. Szóval totál elnyomás, de semmi testi brutalitás. Csak LELKI!

Ök sem beszélnek már semmit egymással. Inkább a hallgatás mint a veszekedés, vagy ha szólnak is egymáshoz a hangnem amit megütnek az borzasztó.

A férjemmel csináltunk egy ún. terápiát a tesómnak.
"- Tesó, mondd csak mi is az iskolai végzettséged?
- mérlegképes könyvelö
- és a férjedé?
- szakmunkás
- mennyivel többet is keresel mint ö?
- kb 6x annyit keresek
- a munkahelyeden becsülnek?
- nagyon szeretnek, most kaptam fizetésemelést
- a gyereked szeret?
- igen, és nagyon jól eljátszunk, beszélgetünk stb.
- és ugye próbálkozol a fogyókúrával. és tényleg bálna vagy?
- igen. nem van rajtam 10-15 kiló na de azért annyira nem vészes.
- Testmozgást is végzel?
- igen, rendszeresen úszok,
stb, stb, stb.

Egyszóval a célunk az volt, hogy meglátassuk vele mennyi pozitív dolog áll mögötte, mit tett már le az asztalra. Tedd te is ezt. Minden embernek érdemes az eddigi életében elért pozitív dolgokat felerösíteni. Hibát mindenki csinál, negatív tapasztalatai mindenkinek vannak, de nem ezeket kell meglátni. Javaslatom, egy papírra vesd fel mindazon pozitív dolgokat amit elértél az életben. Férjhezmentem, szültem 1-2-3 gyereket, felneveltem öket tisztességesen, jó anya vagyok, próbálok jó feleség lenni, levizsgáztam ebböl és ebböl, segítem a szüleimet, kedves vagyok az emberekhez, stb, stb, stb.

Tesóval ezóta sokkal jobb a helyzet saját magával, de a férjével való kapcsolata a sok lelki beszélgetések ellenére egyre rosszabb.
úgyhogy múltkor csak ennyit kérdeztem töle:

"Figyelj, tesó, még nem vagy 30 éves, ezzel a férfivel aki semmire sem becsül még legalább 20-30 évet le kell élned. Gondolkozz el megéri e? Megéri az életed, hogy egy ilyen férfival töltsd? Megéiri hogy a gyereked ilyen környezetben nöjön fel?"

Gondolkozz el a fenti dolgokról, ezt javaslom neked is.
Üdv,
Moni
mj
 


Szia anyuka,

Sajnos jo regota nem szolt senki a temahoz!
Ha meg mindig aktualis, talan leirom, amit gondolok errol a temarol, s ami egybol felotlott bennem, mintha az en ferjemet lattam volna.
Nem irsz a sulyodrol, bar irod, hogy ket gyereked van.
Nalunk hasonlo volt a helyzet, a kerdes "szex" oldalat nezve,a kisfiam szuletese utan. Sajnos sokaig, most harom eves a fiam, szoval majd ket evig szinte nem volt semmi kozottunk. Tiz kilo felesleg volt rajtam. Kerdezgettem a ferjem, miert, hiszen nem csak en akartam a kicsit stb. az meg hogy hiztam, nem csak az en hibam, mivel ilyen termeszetu vagyok sajnosKép((.
Bar nalunk nincs kommunikacios problema,es sokat beszelgettunk. Mikor egyszer ugy dontottem, hogy tenni fogok ellenne. Fogyokuraba kezdtem es leadtam az utolso dekaig a felesleget. Egyszer egy buliba voltunk meghiva mindketten, szepen kioltoztem, valoban tetszeni akartam es tettszettem is, mivel nagyon sokan gratulaltak az elert eredmenyhez es hogy milyen csinos lettem. A ferjem meg csak nezett es azota minden rendbenKép)).
Sok faradsagomba telt, de megertettem. Egyszeruen o ilyen, a vekony nokre kap kedvet. Mi lenne, ha probalkoznal leadni egy kicsit, vagy elmenni valahova a ferjeddel es raebreszteni milyen szep es helyes a felesege.
Probalj programot szervezni, ne add fel onmagad!!!
Ez a gyerekeknek is fontos a jovore nezve!! Kepzeld el, milyen benyomasuk lesz a jovore nezve, ha azt latjak, hogy el vagy nyomva. Raadasul miert kellenne mindent elviselni a ferfiaknak! Mutasd meg, hogy no vagy! Ha latja az onbizalmat nalad, nem tud mibe belekotni. Ne mutasd ki neki a fajdalmadat, amit okoz ha igy beszel veled.Nincs joga hozza!!!! Mindig felhaborit, amikor ezt olvasom valahol es sokszor lehet errol olvasni. De ez mar nem ide tartozik.
Szoval fel a fejjel, le a kilokkal es ha te jol erzed magad a borodben, ez talan pozitivan fog a ferjedre is hatni.
Elnezest, ha kicsit tudalekosnak tunok, de csak a joakarat beszelt belolem.
egy masik anyuka
anya47
 


ma este a tv-ben egy szerencsetlen kisgyerek, aki tulelt egy otthoni balesetet, de eleg rossz allapotban van. Azt hiszem ezt minden anya csak mely reszvettel tudja nezni es belül ott remeg: "úristen, csak nehogy az en gyerekem..." Férjem megszólal: így jár majd a mi lányunk is, mert soha nem figyelsz rá és mmindent megengedsz neki!" Ma ui. 15 hónapos lányunk a lábára ejtett egy tányért, amit egy óvatlan pillanatban kikapott a mosogatógépbõl. Szerencsére nem tört el, az ujját ütötte meg. A lélegzetem is elakadt és amikor közöltem vele, hogy ez milyen gonosz megjegyzés volt, még neki állt feljebb, és üvöltözéssel fojtotta belém a szót, mint már annyiszor. A hangerõ jó érv ugye.
Egyébként hasonló típus, mint Moni sógora, egy különbség, hogy a külsõmmel nincsen baja. (Amúgy nem vagyok egy bombanõ, sõt). Minden mással viszont igen. Korábbi életemben általában értelmes embernek tartottak az ismerõseim, õ mindig azt érezteti, hogy milyen hülye vagyok, a legszomorúbb, hogy már magam is elhiszem. A legboldogabb, ha éreztetheti, hogy milyen pocsék anya vagyok és õ mennyivel jobb szülõ, ha én nem tudtam megnyugtatni a síró babát és õ igen, nem volt neki elég, hogy már a puszta ténytõl rosszul érzem magam, még rátette a maga megvetõ tekinteteit, és megjegyzéseit.
Ezenkívül ott van, hogy miért nem ragyog a konyha két gyerek mellett folyamatosan (ha épp rendben van, az persze nem érdekes) és a családtagjaim állandó trágár szavakkal való szapulása. Ha látogatóba megyünk, gondoskodik róla, hogy senki ne érezze jól magát, ha a barátnõimmel találkozom,(nem sokszor fordult elo az elmult evben) több napos mosolyszünet. Ami a legjobban bánt, hogy a gyerekeim ebben fognak felnõni, hogy az anyjukat folyamatosan szapulják? És ha õk is így gondolják majd - azt nem elnem tul...
Es ha azt kerdi vki, miert nem megyek el? Mindig az volt a célom, hogy a gyerekeim ne elvált szülõkkel nõjenek fel, mint én. De most már kezdek attól félni, hogy van annál rosszabb is. Ha pl. nincs egy jó szülinapjuk, nyaralásuk, mert az apjuk óriási hisztiket rendez mondvacsinált indokok alapján.
A masik: neki van lakása, pénze, nekem most csak a gyedem van. Többször oda is vetette: ha nem tetszik elmehetsz. A két gyerek marad.
És végül azért el kell mondani, hogy nagyon jó hangulatban is tudunk együtt lenni és ilyenkor úgy érzem, jól tudjuk együtt tolni a család szekerét. Csak a rossz már kezd túlsúlyba kerülni.
Nagyon szíven ütött, amikor megláttam a topic címét. Korábban úgy fogalmaztam, a férjemnek rossz természete van, de lehet, hogy amiben élek az lelki terror? Vagy pedig túldramamtizálom, ilyen az élet, hogy minden házasság olyan, mint egy rossz kabaré?? (P.S. Két évet együtt éltünk a házasságkötés elõtt, az nagyon jó volt. A papír után már lejjebb adott a stílusából, a gyerekek megszületése után pedig elszabadult a pokol.)
Névtelen
 


Az apam is pont ilyen, nagyon sajnalom anyukamat, hogy igy kell leelnie az egesz eletet...a rohej az egeszben meg az, hogy Anyu keres tobbet, es tartja el az egesz csaladot, megis Apam terrorizalja ot! Amit o keres az az o penze, amit anyam, az kozos!
Gyerekkoromban is voltak balhek, de egyre rosszabb...
Lehet, hogy jobb ebbol kilepni...
Névtelen
 


Sziasztok! Nálunk is volt ilyen, gyerekkoromban. Egészen addig, amíg nagyobb nem lettem, és a sarkamra nem álltam. Akkor apu is visszább vett, és anyám önbizalma is javult. Valahogy már az elején meg kellene ezt állítani. Én harciasabb típus vagyok, tudom nem mindenki ilyen, de ha velem valaki csak felemeli a hangját, elõször figyelmeztetem, de másodszorra nem teszi a kirakatba.
Szeva
Szeva
 


Sziasztok!

Megdöbbenve olvasom a soraitokat.
Én csak annyit tudok,hogy kiszállnék egy ilyen kapcsolatból.Fõleg a gyermekemnek nem kívánnám,hogy így nõjön föl.Az én mostohaapám alkoholista, szó szerint állat volt-néha még azok is jobbak.Én meg tizennyolcéves koromra lelkileg beletörtem.Én tudom,hogy nem engedném meg,hogy bárki tönkre tegye a gyermekemet.Még az édesapja sem.Persze nekem ezt át kellett élnem.
Én nem látom egy ilyen kapcsolat értelmét.

Kriszti.
Kriszti
 


Kedves Terrorban élõ névtelen.
Az én anyám isznyú ember volt. Terror volt minden nap az életünkben. Sosem értettem miért nem válik el tõle apám,? Ezt csak anyám halála után évekkel kérdeztem meg.
A lényeg: 6 évesen azt kívántam : bárcsak elválnának, és én apuval mehetnék.
Sokkal inkább a válás, mint a terror. A gyerek szemszögébõl is.
Zsomimama
zsomimama (zsomimama)
 


Sziasztok!

Azt hiszem ide kene irnom, de nem vagyok meg eleg osszeszedett. Nem tudok irni. Magamban mar sokszor osszeszedtem az erveket es ellenerveket, de leirni meg egyszer se birtam. Nekem meg nincs gyerekem. Tobb eve elek a parommal, volt jo is, rossz is. Egyszer volt egy tores az eletunkben, azota semmi nem a regi. Ez meg nem lenne baj, de egyre rosszabb. A problemam, hogy evek ota szeretnenk babat, es most adodott ugy, hogy kozel allunk hozza, de iszonyatos ketsegek gyotornek, hogy akarom-e, hogy tole legyen, es hogy vele kelljen elnem tovabbra is.
Sajnos az ido surget a dontesben, es nagyon nem tudom mit tegyek. Nem azt varom, hogy barki is megmondja, csak egy kis tamaszra lenne szuksegem.

Elore is koszonom
MM
MM
 


Sziasztok,

én írtam az okt. 28-ai hozzászólást: Köszönöm, hogy reagáltatok, elgondolkodtató, amiket írtatok. Kilépni... most nem érzek magamban ehhez erõt és elszánást, de idõnként elábrándozom arról, hogy majd ha a gyerekek nagyobbak lesznek... Azt is el kell mondani, hogy a férjem és a gyerekek nagyon szeretik egymást. De azért bosszúból nem riadna vissza attól, hogy eszközként használja õket ellenem. (Fenyeget is ezzel, ld. fent.) És ha csak 1 % esély is van arra, hogy elveszíthetem õket, akkor én nem merek harcba kezdeni...
Tudja egyébként valaki, hogy hány éves kortól kérdezik meg a gyereket, hogy melyik szülõjével akar élni?
Szeva, ha õ felemeli a hangját és erre én is, abból csak kölcsönös üvöltözés lesz. (Elõfordult már sajnos nem egyszer.) Abban igazad van, hogy a legelején kellett volna leállítani.
zsomimama, és publikus, hogy apukád mit válaszolt? Lehet, hogy tartott attól, hogy a bíróság automatikusan anyukádnak ítél.
Egyébként a dolgok nem is olyan fekete fehérek, bár én itt fõleg a feketét írom. De jó, hogy végre valahol kimondhatom. A családtagjaimnak és a barátaimnak szégyellnék panaszkodni.
Bár most itt is furcsa egy kicsit, az elmúlt napok ui. kifejezetten jól teltek. Olyan ez az egész, mint a mérleghinta. Idõnként rájön a dili, ami hol 3 percig tart, hol 3 napig. Egyébként szerintem végtelenül meg lenne döbbenve, ha elmennék. Hiába próbáltam vele többször is megértetni a nyugodt órákban, mit mûvel, úgy látszik nem fogja fel.
Ezt mutatja az egyik nap: reggel utálkozó tekintettel követi minden lépésem és bele is köt mindenbe. Pl. "minek fújod be magad (parfümmel) úgyis büdös vagy, mint a kecske" Aztán pár órával késõbb ülünk az autóban megsimogat és közli, szeretlek. Én csak halkan megjegyeztem, reggel még ezt és ezt mondtad. Mire õ: az nem számít!
Hát lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem igenis számít. Bár ha sikerül úgy tennem, mintha nem érdekelne, akkor fel is hagy ezzel-azzal.
Egyébként nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, az ilyen ember leginkább magával nincs kibékülve. Fõleg így lehet az olyan esetekben amit írtok, ahol a férj még kevesebbet is keres a feleségénél. De én valahogy nem érzem magam elég szentnek ahhoz, hogy az õ egóját istápolgassam, amikor épp a lelkembe tapos.
Köszönöm mindenkinek a türelmet, aki végigolvasott. És hogy ne legyek teljesen névtelen, az aláírás
nnégyzet
Névtelen
 


MM,
Hát ez nem hangzik túl biztatóan?
Arra azért számíts, hogy egy gyerek születése bármilyen örömteli, de mégis stresszhelyzet, amikor felerõsödnek a konfliktusok. Én a házasságkötés elõtt gondolkodtam sokat, és most utólag úgy látom, elkövettem azt a hibát, hogy csak az akkori állapot alapján ítéltem, nem gondoltam arra, hogy a helyzet rosszabbodni fog. Ami régebben néhány havonta fordult elõ, most hetente vagy naponta. A lányomnak egyébként azt fogom tanácsolni, ha felnõ, hogy nézze meg a jövendõbelije családját. Hiába volt a párom ?nem egy két hónapig, két évig!- fantasztikus romantikus lovag, ha megnéztem volna az anyjával való kapcsolatát, láthattam volna saját jövõmet. Õt is állandóan támadja vélt és valós sérelmei miatt, képtelenek örömmel, felszabadultan együtt lenni.
Persze kérdés mi a rosszabb, egyedül élsz, nyugalomban, de gyerek nélkül? Viszont ha van, akkor nagyon kiszolgáltatottá válhatsz, mint azt nálam láthatod. Ha újra kezdhetném nem is tudom mit tennék. Valószínû házasság helyett menekülnék, aztán lehet, hogy azt bánnám keservesen?
nnégyzet
Névtelen
 


Kedves nnegyzet!

Koszonom, hogy valaszoltal.

A te helyzeted rosszabb, mint az enyem, en meg elotte vagyok. Csak azt tudom mondani, hogy kitartas, sok erot kivanok, es hogy egyszer el tudd magad hatarozni. Vagy ugy, hogy kiontod a lelked a ferjednek es a sarkadra allsz (megvaltoztatni valakit es eloszor magadat nem konnyu) vagy erod lesz onallo, uj eletet kezdeni a gyerekekkel.

Most ugy erzem, hogy ideje meglepni, de rettenetesen felek az egyedullettol. Azert gondolom, hogy le kell lepnem, mert nem akarom a leendo gyermekemtol azt hallani, amit en mondtam mamamnak: Menjunk mar el, valj el mami. Kozben szeretem most mar papamat is, de akkor nagyon rossz volt. Es mamamnak most is rossz, tudom, de maradt, mert o se akart egyedul elni. Ugy erzem a tortenelem meg akarja ismetelni onmagat.
Meg vagyok zavarodva, meg nem latom a kiutat, de valahogy jobban erzem magam, hogy beszelhetek rola.

MM
MM
 


Kedves MM!

Meglepõ, hogy milyen hasonló (rossz) cipõben járunk. Én is vívódom, hogy mit tegyek, de rettegek az egyedülléttõl és szeretém, ha a gyerekem egy rendes családban nõne fel. Az én szüleim állandóan veszekedtek, féltünk a bátyámmal, és sokat sírtam emiatt. Nem váltak el. MOst is nehéz, mert nem állhatok egyik oldalára sem, hiszen mindkettõt szeretem, de nagyon bánt, hogy nem tudok segíteni és látom a szenvedésüket. Nem akarom, hogy a kislányom veszekedéseket kell, hogy hallgasson, hogy ilyen györtelmeket éljen át. És én is szeretnék boldog lenni. valahol úgy érzem többet érdemlek. Olyan nehéz megtalálni azt a pontot, amikor az ember azt tudja mondani, itt a vége. Amúgy így, hogy van gyerek, szerintem egyik sem jó megoldás, de szerintem még mindig jobb két külön élõ boldog szülõ, mint egy megfáradt, veszekdésekkel teli kapcsolat, két boldogtalan emberrel.
 
 


Kedves MM!
Köszönöm és hasonlóan lelkierõt kívánok Neked is! És ha elsõ lépésként csak egy idõre próbálnál meg külön menni, hogy tiszta fejjel gondolhasd át a dolgot?
Az alapján amit írsz úgy tûnik, ha ennyire bizonytalan vagy, ebbe nem szabad egy leendõ gyereket is belerángatni, de persze kívülrõl könnyû ítélkezni.
nnégyzet
névtelen
 


Kedves Dóri és MM!

4 évig éltem együtt az exszel, és hasonló gondolatok gyötörtek az utolsó másfél-két évben. Nem írom le az indokaimat, hogy miért, túl hosszú lenne, de azt javaslom: AZONNAL SZAKÍTSATOK! Nem vehetitek el magatokról azt az esélyt, hogy megtaláljátok a boldogságot, mert az ilyen férfiak oldalán nem lehet! Én a költözésem után életem egyik legharmonikusabb egy évét éltem meg, nem volt könnyû, de felszabadultam a korábbi nyomás alól. Egyik nõ sem érdemli meg, hogy így bánjanak vele!

Másfél éve találkoztam a kedvesemmel, aki februárban feleségül vesz, és tervezzük a babát. Nem volt könnyû egymásra találnunk, voltak az életünkban vargabetûk, de vele élve tudom, milyen egy valóban boldog és harmonikus kapcsolat, ahol emberszámba vesznek és szeretnek bennünket! Sok erõt kívánok a döntéshez, és ha bármiban tudok segíteni, vagy csak beszélgetni akartok, nyugodtan írjatok a drnagya@freemail-hu-ra, sajnos bõven vannak a múltból tapasztalataim.

Szerettel gondolok rátok, és ne felejtsétek el: értékes és csodálatos emberek vagytok!
Névtelen
 


Sziasztok!

Én hallottam egy jó sztorit.
Az férj verte a feleségét. A feleség megunta, és titokban eljár karatézni. Aztán amikor a papucira megint rájött az ötperc kipróbálta tudását. Apuci azóta nem próbálkozik.

Hát így is lehet.

Üdvi.

Évi
 


1. a verés nem lelki terror, hanem testi
2. csak azért, mert a feleség meg tudja magát védeni, még a férj nem lett jobb ember.
 
 


3. A probléma az, hogy azért hagyja magát verni a nő - pontosabban valamelyest ki is provokálja sokszor -, mert az apja is ezt csinálta vele- Így nagyon kevesen jutnak el maguktól az önvédelmi sportig.
4. Mire megtanult úgy karatézni, jópárszor elverte a férje.
 


Sziasztok!
Sokáig gondolkodtam,hogy írjak-e.
Lelki terror? Hm! Én azt a válfaját ismerem amikor szeretetben él két ember , mégis az egyik félnek más elképzelései vannak bizonyos dolgokról!
Mi tényleg szeretjük egymást a férjemmel, és mondhatni az esetek 90%-ban egyetértünk.
Mégis időnként ha nem úgy cselekszem ahogy ő szeretné akkor veszekedés van belőle.
Mindketten elég határozottak vagyunk és ha nekem valaki azt mondja évekkel ezelött,hogy lesz olyan dolog az életem során amit nem úgy fogok tudni csinálni ahogy azt én elgondoltam kiröhögöm. Sok konkrét dolgot tudnék írni de ezzel most nem untatok senkit...
Nagyon nehezen lehet megfogalmazni miért is érzem ezeket a dolgokat lelki terrornak.
Megszoktam,hogy felnőtt ember modjára vannak kötelességeim és jogaim, de amikor azt mondja nekem a szerető férjem márpedig ezt vagy azt nem csinálhatom tulajdonképpen tanacstalan leszek és rögtön úgyérzem mintha az apám szólna hozzám.(Egyébként egyidősek vagyunk, 33 évesek)Elkezdek lázadozni és csak összeveszés lesz belőle. Megpróbálom úgy alakítani az életünket,hogy ne legyenek konfliktusok, de ha nekem aktuálisan olvasni van kedvem ő meg itthon van hát nemigen tehetem,mondván most vele foglalkozzam, olvassak ha nincs itthon...
Hétvégén együtt vagyunk mindíg lopva kell szinte megnéznem jött-e emailem , és ha "rajtakap" megkérdi:most ez a legfontosabb??
Szinte mindent megbeszélünk, és nem panaszkodhatom mert ha együtt vagyunk ő is csak velünk foglalkozik.
Lehet,hogy nem igazán érthető mi is az én nyűgöm,de megpróbáltam kiírni magamból!
Erről a problémáról is beszélgettünk de zsákutcába futunk,mert neki is más a meggyőződése és nekem is . Erről az egyről nembírjuk egymást meggyőzni.
R.


Szia, R!

Nálunk is volt hasonló. És bizony az emailekkel is. KépKépKép Rájöttem, én mit csinálok rosszul. (Ez nem azt jelenti, hogy te bármit is rosszul csinálnál, csak azt, hogy én elszúrtam valamit) Én félve ültem le a gép elé. Vagy pl. megkérdeztem a boltban: "Vehetek egy jégkrémet?" (A válasz persze egy felháborodott NEM volt, hiszen hogy lehetne ilyesmire pénzünk? Kép Azért erre még van, csak a kedvesem kicsit hmmm... bocsi... szarrágó. Kép)Mintha az apukám lenne. Nekem volt ebben részem, ilyenkor gyerekes voltam. Amikor erre rájöttem, többé nem kérdeztem semmit, egyszerűen fogtam a jégkrémet, és beletettem a kosárba. A leveleket meg lehívom nyugodt lekiismerettel akkor is, amikor itt van. Ha sérelmezi, teljesen nyugodtan és mosolyogva mondom, hogy 5-10 perc múlva készen vagyok.

A lázadás gyerekes. Lehet, hogy te nem viselkedtél gyerekesen, és lehet, hogy nem te váltottad ki belőle a szülői reakciót, de az ő apai megnyilvánulására a válaszreakciódat a gyermeki éned adta. Úgy tudod ezt megváltoztatni, ha a fejedben a "rajtakapás" szó "megpillantás"-sá változik. Ha előre elhatározod, hogy miután felnőtt ember vagy, bármikor levelezhetsz, és a párod felháborodása nem zökkent ki a lelki nyugalmadból. Egy kedves mosoly, mintha azt kérdezte volna, kérsz-e egy kávét, és azt válaszolod: persze, drágám. Pár perc. KépKépKép Lehet, hogy nem fog elsőre menni. De elég hamar célt lehet érni vele.

(És hát lehet a lelki terror egyik válfaja ez is, de azért hála az égnek az egyik legkellemesebb. Kép)

Virág
 


Virág!

Bocs, hogy bele szólók, ugyan semmi közöm hozzá, de nem lehet, hogy téves a nézeted, vagy inkább úgy mondanám, hogy rosszul fogalmaztál és a férjed nem az aminek tituláltad, hanem inkább csak előre látó?

Az nem lehet, hogy pl. azért nem szeretné, hogy jégkrémet vegyél, mert, akkor pl. jogosan kérnének a gyerekeid is úgy meg egy kicsit már húzosabb és ő azt a pénz részt a fejében már elköltötte másra?

Nekem pl. mostanság magyarázta el a férjem, még én sem dolgozom Gyesen vagyok mint te, hogy én könnyen költöm el a pénzt, mert tőle kapom, de eszembe jutott-e már, hogy azért a pénzért neki mennyit kell naponta izzadni, ügyeskedni?
Bevallom őszintén nem, pedig a gyes előtt majdhogy tíz évet dolgoztam én is.
Mellette megszoktam, hogy annyi van amennyi, abból gazdálkodunk, de eszembe nem jutott, ha vele valami történne mi lenne velünk. Nyilván megoldanánk azt is, de azért ez a beszélgetés ráébresztett arra, hogy tényleg nem szükséges mindig mindent megvenni és igen is időnként gátata kell vetni a vágyainknak.
Mondjuk nem kell átesni aló túlsó oldalára sem, amikor valaki betegesen nem vesz semmit magának.

Szerintem, akkor lenne sz..., ha a ti jövedelmetek mondjuk a miniszterelnők jövedelmét jelentené és, akkor nem venne neked jégkrémet.

Egyébként ő mit mond olyankor, hogy miért nem?
A csak nem válasz, a nem telik rá meg nem szégyen. manapság ilyen világot élünk.


bigacsiga Kata

bigacsiga
Budapest IV. kerület
 
 


Virág tudod még mi jutott eszembe.

A kérdés feltevés is rossz lehet.
Nem azt kéne mondanod, hogy vehetek-e, hanem veszek egy...

bigacsiga
Budapest IV. kerület
 
 


Sziasztok!
Az én nézetem Virágéval egyezik. Régen, ha csak tudtam a gép előtt lógtam,én is mindíg azt mondtam: " csak tíz perc,és utána a tied vagyok" ebbe a férjem úgy bele nyugodptt,hogy az sem érdekelte hogy ha 1 órát ülök a gép elött.

R!
Magyarázd el a férjednek,hogy neked a gyerkőc melett ez a kikapcsolódás,és ez neked olyan mint neki pl: a foci( ha szereti) vagy bármi más ami neki fontos,és kicsit is úgyérzi ilyenkor végre csak önmagával foglalkozhat. Semmivel sem, fontosabb mint ő,csak ez olyan kicsit,mintha beszélgetnél valakivel. Kiöntheted a szíved,lelked valakinek,esetleg egy sorstársnak,aki megért,mett ugyan olyan "nőcis" problémái vannak.

Nekem megértő,rendes férjem van. Soha nem szól,hogy mire mennyit kölltök,soha nem kérdezi meg hol a pénz(nem miniszterelnöki fizetése van) még a fizetése is az én bankszámlámra jön. De ha egyszer is elkezdené magyarázni nekem,hogy ő mennyit dolgozott ezért az egy db. jégkrémért,akkor fejbevágnám,és elkülldeném melegebb éghajlatra! Azért álljon már meg a menet,én is jól keresső nő lehetnék,ha nem a közös gyermekünket nevelném,egy jégkrémen ne hogy már spóroljon!
Ne hagyd hogy elnyomjanak,csak azért,mert te éppen nem keresel! Te sem a lábad lógatod egész nap,hanem a kicsivel foglalkozol,és ezt tudta ő is amikor vállaltátok a KÖZÖS gereket!

Noémi
 
 


Bigacsiga,

írtad:"Nem azt kéne mondanod, hogy vehetek-e, hanem veszek egy..."

Hát pont erről beszéltem!!! KépKépKépKépKépKépKépKép

A férjem egyébként valóban előre látó, de borzasztóan teszi ezt. Én sem veszek semmit, ha nem telik rá. És mi az, hogy könnyen költöm a pénzt, mert tőle kapom? Engem ettől, bocsi, de a hideg ráz. Én legalább ugyanilyen keményen dolgozom itthon, mosok, teregetek, főzök, mosogatok, takarítok, mesét olvasok, figyelek minden egyes pillanatban a gyerkőc(ök)re, orrokat fújok, pelenkázok, folyamatosan szépítem a lakást, stb. Ez van olyan kemény munka, mint a férjemé. Úgy tűnik, mintha lógatnánk a lábunkat? Ismerve téged, igen kemény évek vannak a hátad mögött. Kőkeményen dolgoztál. És milyen fizetést kaptál érte? Mondjam vagy mutassam?

Egyébként nem voltak ott gyerekek, és tudom, mennyiből kell gazdálkodnunk. Kép TUDOM, hogy gyerekesen viselkedtem, és egyértelmű a változás, amióta ezt nem teszem. Ugyanannyi pénz mellett. Kép

Citrom,
milyen vehemens vagy. Kép Magamra ismerek. KépKépKép Igen, sztem itt az is kérdés, van-e "felügyelője" a pénznek, vagy a (házas)pár közösen gazdálkodik. Nálunk egy fegyver volt a párom kezében a bankkártya. Nem közös volt a pénz, bár ezt hangoztatta. Gyakorlatilag engedélyt kellett kérnem minden egyes forint elköltésére. De megbeszéltük, és nagyjából megoldottuk ezt. Még mindig nem teljesen oké, de majd ennek is vége lesz. Kép

Virág
 


Virág!
Csúny dolog,de anyukámtól tanultam egy számomra nagyon jó praktikát. Most hogy már én is családos vagyok és férjem van,a lehető legjobb "taktikát" választottam ahoz,hogy szinte mindíg úgy alakuljanak a dolgok ahogy azt én szeretném (mondjuk ehez tudni kell,hogy a férjemmel eléggé egy hullám hosszon vagyunk,és ami eltérés a gondolat meneteinkben van,az csak az,hogy ő férfi,és meg nőKép. Mindíg a család javát nézem,és nem csak a magamét,nem mintha ő nem ezt tenné,csak hát férfi,és néha nem gondolja át alaposabban a dolgokat.) Szóval azért alkalmazom ezt a fortélyt.

Mindíg csodálltam,hogy anyukámnak miért megy mindíg olyan könnyen rávenni apukámat,arra hogy úgy legyen ahogyan azt anyukám szeretné. Hát rákérdeztem.
Válasz: Kislányom pofon egyszerű! Alakítsd úgy,hogy azt higgye ezt ő akarta. Magyarul,ha megbeszélitek a dolgokat,akkor vezesd rá arra finoman amit szeretnél,és aztán ezt vezesd úgy végig,hogy azt higgye ez az ő ötlete volt. Így te is megnyugszol,mert az van amit szeretnél,és ő is,mert abban a hitben van,hogy ő a döntéshozó,ő viseli a nadrágot. Persze ehhez biztosan kell egy fokú egyforma gondolkodás mód. Nekem bevállt,ezért merem ajánlaniKép

Noémi
 
 


Kedves Mindenki!

Penz:
Nalunk nincs jegkrem gond. Ho elejere van egy osszegunk, amibol O gazdalkodik es azt vesz amit akar. Nalunk abbol van gond, (de erre meg azt mondja, hogy zsido vagyok) ha pocsekolas van. Ez engem nagyon-nagyon fel tud huzni. Sz@r am azt erezni, hogy a szemetbe kerul a munkam. Pl:
-a visszavalthato uveget kidobja
-a red bullt kinyitja es iszik belole 2 kortyot, aztan otthagyja az asztalon. (Legalabb dobna ki, hogy ne is lassam.)
-csak a puding felet eszi meg,
stb...
Erre bevezettunk egy szabalyt, ha valaki pocsekol mondjuk 300 Ft-ot, akkor a pocsekolt osszeget a penztarcajabol be kell dobnia a fiunk perselyebe.

Valami ilyesmi mukodes alakult ki avasarlasra vonatkozoan: "Kis erteku" dolgokban O dont. Ha akar venni trappistat, vagy pannoniat, hat vegyen. De ha akar mondjuk egy uj porszivot, akkor azt mar kozosen(inkabb en) dontjuk el, hogy most van-e ra keret v. nincs?

Lelki terror:
Hogy en terrorban tartom-e a parom? Remelem nem. Vagy remelem nem nagyon. Legalabbis szerintem egyaltalan nem fel tolem. Mondjuk nincs is miert.
Nagyjabol egy utat "epitunk" csak o neha piros en meg sarga kovel szeretnem. De a celok 90%-ban egyeznek.

Udv, ZoliApu.

UI: Minden esetre jo volt olvasni, hogy milyen dolgokra kell nekem is odafigyelnem.
 
 


Höhö. KépKépKép Mindenesetre nem nehéz kitalálni, nálatok ki viseli a nadrágot. KépKépKép Tetszik ez a perselybedobálós. Kép (Mi nem pocsékolunk.)

Citrom,
tetszik az anyukád praktikája. Kép Attól félek, én nem vagyok eléggé kifinomult ehhez, de majd megpróbálom. Kép

Virág
 


Én tutira sikítoznék, ha az én férjem pénzbedobálóst tartana otthon, meg jégkrémeken és egyebeken morogna velem. Pontosan ugyanannyira felnőtt ember vagyok mint ő. Fel tudom mérni én is, hogy mire van keret és mire nincsen. Akkor is meg tudom mindezt tenni, ha éppen GYES-en vagyok otthon. Az ilyesféle férfi hozzáállásokon mindig knyílik a bicska a zsebemben.
 
 


Kedves Thira,

"Fel tudom mérni én is, hogy mire van keret és mire nincsen."
Biztosan? Pontosan tisztaban vagy azzal, hogy a kocsitok milyen allapotban van es, hogy mikor mennyit kell ra koltni? Hogy ha a parod kiesik X ido munkabol, akkor is megeltek ilyen eletszinvonalon? Mert ennyi meg ennyi tartalek van. Hogy a tetot mondjuk a kozeljovoben le kell szigetelni es ez ennyi meg ennyibe fog kerulni.
Biztosan mindenrol tudsz?

Kedves Mindenki,

amugy, ha a szerepek le vannak osztva, akkor ebbol nincsen semmilyen problema. Ha a no dominansabb, akkor apa haza adja az OSSZES penzt, anya meg beosztja. Pl: Anyosomeknal.
Ha a ferfi a dominansabb, akkor meg ad ANNYIT, amibol "jol / rosszul / kello mertekben" meg lehet elni, es anya azt osztja be. Ez van nalunk. A tobbirol meg nem is tud. Es szerintem nem is kell Neki. Miert terheljem pluszban azzal, hogy a kocsira megint kolteni kell, mert mondjuk valaki meghuzott a parkoloban, es nem hagyott betetlapot. Vagy hogy felpattant egy kavics es megrepedt a szelvedo. Hogy esetleg lejart a zoldkartya, hogy eppen csak a tilosban parkoltam es megbuntettek. Vagy azzal, hogy kijott a lakasilletek es be kell fizetni. Szerintem nem kell a noket ezzel pluszban idegesiteni. Boven eleg az, ha tudja a no, hogy melyik sampon kell a fiunknak, es melyik cipoben fejlodik a laba a legegeszsegesebben.

Nalunk ez igy mukodik. Es nincs is ebbol problema. Azert irom le, hogy egy ferfi mikre gondol, amikor felteszik esetleg a "jegkrem" kerdest.

Udv, ZoliApu.

UI: Csak hogy nehogy azt erezzetek, hogy a paromnak milyen ropssz sora van. Neki van ~50-60 par cipoje. Nekem meg ~5-7.
 
 


Hú, Zoliapu! Akkor a párod egy igazi NŐ lehet, te meg tipikus pasi. Nem kell ezen felháborodni (Thira Kép), ha nektek bevált ez a rendszer. De pl nálunk asszem nincs "dominancia", illetve mindketten erős egyéniségek vagyunk és uralkodók. Engem rettentően bosszantana, ha nem tudnék róla, hogy hogy állunk anyagilag, hogy valaki meghúzta a kocsit vagy ilyesmi, még akkor is, ha ez nem befolyásolná az én "jégkrémemet". Azt is utálnám, ha úgy kéne könyörögnöm a kajapénzért, szerencsére nem is kell. Viszont nem költök hülyeségekre, nem pazarlok egyáltalán, nincs 10 pár cipőm (szandálom, csizmán, papucsom) sem, és minden blokkot odaadok a páromnak, ha kéri. Mert ő is szereti tudni, hogy mire megy el a pénz. Ez mindkét fél számára átlátható, korrekt rendszer. Bár tény, ami tény, néha én is lelki terrornak érzem, hogy meg kell jegyeznem, mennyit fizettem a zöldségesnél a piacon (blokk uigye nincs). Kép De tényleg ez a maximum. Kép
Klára
 
 


Kedves Klara,

sarkitva irtam, de a lenyege valoban ez. Persze hogy tud rola, ha meghuzzak a kocsinkat, vagy ha illeteket fizetunk. Azt is tudja, hogy mennyi penzunk van. Meg a tilos parkolasrol is tud, mert O fizeti be a csekket. De a zoldkartyarol mar nagy valoszinuseggel nem tud. Esetleg gumicsererol detto nem. Es nem azert mert titkolom, hanem mert en magamtol nem mondom. O meg nem kerdezi. Fontosabb dolgokat persze, hogy megbeszelunk. Es meg az is lehet, hogy "en vagyok a fej, es O a nyak!" Kép
Mint ahogy azt korabban valaki mar leirta.

Udv, ZoliApu.
 
 


Ezekszerint az férjemnek nem kell foglalkoznia semmivel, mert autónk nincs, az illetéket meg már kifizettük. Szerintem ennél jóval összetettebb a dolog.
cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Zoliapu:

Képzeld el hajszál pontosan tudom, hogy a kocsink milyen állapotban van. Azt is tudom, hogy mennyit kell rá ölteni. Most pl. 1 éven belül esedékes lesz egy vezérműszíj-csere, valamint a hátsó fékbetétek cseréje - ez a mi autónkra nézve kb 100 ezer forint lesz. (és mielőtt rákezdenéd, tudom hol vannak ezek az alkatrészek a kocsiban:-) Nőből vagyok, nem pedig hülye. És kb lecsapnám a páromat egy olyan hozzáállásért mint a tiéd:
"Miert terheljem pluszban azzal, hogy"
Mert a dolgok közösek, mert amikor elmegyek vásárolni a gyerekeknek mondjuk ruhát, akkor tudnom kell hogyan állunk, mert nem csak a kocsit húzhatják meg betétlap nélkül, hanem a gyerek is nőhet hirtelen 5-10 centit, elszakadhat a nadrágja, kinőheti a cipőjét. Váratlan kiadások női és férfi részről is lehetnek, éppen ezért mindkét félnek tudnia kell, hogy milyen tartalékok vannak, és milyen kiadásokra lehet számítani a jövőben. ÉS ha valamit utálok, amikor szőke nőnek néznek, nulla értelmi színvonallal. A feleségednek ez így biztosan megfelel, ő lehet hogy szőke és tipikus nő

Sikerült jól felbosszantanom magamat ezen a tipikus hímsoviniszta hozzáálláson. Hányok az ilyen ürgéktől. Bocs. Te is éhen halnál, ha főznöd kéne magadnak, vagy mosnod kéne. De meg is érdemelnéd.
 
 


Hát, régóta már csak olvasok, de most muszály billentyűzetet ragadnom. Ez a ki keresi meg a pénzt, amit a másik elkölt hozzáállás engem (is) nagyon tud idegesíteni. Mondjuk nekem gyeddel együtt legalább annyi volt a jövedelmem, mint a férjemé, ha éppen nem több. (szerzői jogdíjas tevékenységet végeztem) De nem erről van szó, hanem arról, hoyg közös tevékenység a család, vagy mi a szösz! Ha nagyon kell centizni, akkor már gáz van. végülis minden nő kiszámolhatná, hoyg mennyibe kerül egy 24(!) órás bébiszitter, meg a takarítónő, meg a szakácsnő vag ybejárónő, hoyg minden napra legyen mit enni, legyen tiszta ruha stb. Ha mindezt egy család fizetett szolgáltatással akarná kielégíteni, akkor azt hiszem igen komoly jövedelemmel kellene bírjanak. És miért ne lehetne ilyen értelemben egy otthon lévő nő jövedelem termelő képességét figyelembe venni? Ha egy multi sem csak készpénzben fizet az alkalmazottainak, hanem a kompenzációs csomag részét képezheti pl. a nyári üdülés biztosításától kezdve a házhoz jövő orvosi szolgálatig sok minden! Akkor miért nem hiányolja senki a forintosíthatást?
 
 


Zoliapu!
Hát részben egyetértek Thirával,de azért nem ennyire durván. Amiket leírsz szerintem inkább idegesítő rigoják,és nem pénzpocsékolás. Ilyenek nálunk is vannak,mint minenhol. Én pl útálom,ha eszik,és utána 1-2 kanállal meghagy,mondván ezt már nem bírja megenni. Na ilyenkor a falat kaparnám szívem szerint,mert mi az hogy pont az utolsó kanál már nem fér be. De nem szólok (most már) mert ő ilyen és kész. Nem az idegesít hogy pénzt dobunk ki az ablakon,mert ő 2 falatot meghagy,hanem hogy nem hiszem el,hogy pont ezt a falatot nem bírja legyűrni.
Mondjuk ez kicsit durva,ogy "persely rendszer" van. Szerintem nálunk hamar megtelne. Ennyire nem szabad túlzásokba esni (szerintem,de persze mindenki más). És mondjuk akkor mi van ha egy kg kenyérnek csak a fele fogy el,vagy le vág egy szeletet,de csak a felét eszi meg,mert nem tudta kiszámolni hogy pontosan mennyi fog kelleni ehhez a 2 falat pörkölthöz? Ezekhez is pontos statisztikát csináltok? Fél kg kenyér kidobásáért ki fizet? Ő aki megvette,vagy te aki ma csak egy szendvicset vittél otthonról,pedíg kettőt szoktál ezért ki kell dobni mert megszáradt? Most tényleg nem kötözködöm,csak furi helyzetek vannak így családokon belül,és én el nem tudnám képzelni,hogy perselyezzek,mert csak 2 korty redbult ittam. Gondolj bele,akkor neked hányszor és mennyit kéne fizetned mert nem ettél meg mindent ebédre,amit a feleséged főzött. Már pedíg a kapacitásodat nem lehet(gondolom) kiszámolni. Bár az is lehet hogy a te feleséged csinálja jól. Addíg eszed amíg van! Szereted vagy sem,kívánod vagy sem meg kell enned külömben fizess! Szerintem ezek csak rigolyákKépKép

Noémi
 
 


Nekem nem tűnt ffi-sovinisztának Zoliapu hsz-a.
Sztem nem csak értelmetlen pazarlás, de igencsak környezetszennyező is, amit a feleséged csinál. Főképp a visszaváltós kidobása. Gondolom, elkerekednének a szemei, ha szó szerint kihajigálnád a kp-t az ablakon.
Nem értem azt sem, miért ne lehetne visszatenni a hűtőbe a puding felét későbbre. Ha nem redbullt, hanem bombát vesztek, az még vissza is zárható, de egy kis alufóliával, folpack-kal minden lefedhető és átmenthető 1-2 napra.
Én is agybajt kapnék, ha az egész napi munka után ez várna otthon. Mint ahogyan biztos a feleséged is pipa lenne, ha a hálóban dobnád le a cipőt vagy belehemperegnél az összehajtogatott ruhákba.
Ha én gyes-en vagyok, akkor jelenleg az a dolgom, hogy rend és tisztaság legyen amellett, hogy a gyerekekkel foglalkozom és fejben tartom, hogy mikor kell szemészeti kontrollra vinni, mikor van beíratkozás, mikor az ebédbefizetés. A férjem dolga pedig az, hogy ezidő alatt megkeresse azt a pénzt, amiből megtehetjük, hogy ne kelljen 1 évesen bölcsibe íratnom a kisebbiket.
Nem szórom a pénzt, amit megkeres, nem is esem hanyatt attól, hogy dolgozik, ő sem szórja a pénzt és nem ájul el attól, amit én csinálok itthon. Nem sokat segít, de nem is sz.rik bele a fészkébe. Mindenki teszi a dolgát, és tiszteletben tarja a másikat. Azt még nem tudom, hogy lesz, ha visszamegyek dolgozni.
Ja, mondjuk a feleséged szóhasználata is hagy némi kívánnivalót maga után.
 
 


Juli, én csak annyiban vitatkoznék veled, hogy a házimunka szerintem részben közös feladat, mert a munkahelyen való munka véget ér x órakor, de az otthoni nem. Tehát, ha a szerepek elosztása szerint a férfi pénzkereső tevékenységet végez, a nő meg az otthoniakat, akkor előáll az a helyzet, hoyg a férfi rendelkezik szabadidővel, a nő meg nem, hiszen a gyereknek nem mondhatom pl. este 6 után, hoyg nem adok vacsorát, mert lejárt a munkaidőm.
 
 


Én igyexem úgy megoldani, hogy ne maradjon házimunka du-ra, estére. A gyerekek körüli teendőket pedig megosztjuk. A lefekvés utáni romeltakarítás viszont megint az én dolgom, mert a férjem olyankor még el szokott menni egy órára a tékába főnököt játszani, az alkalmazottak körmére nézni, szóval neki sem ér véget a munkaidő 6-kor.
Attól kicsit tartok, hogy milyen lesz, ha én is egész nap dolgozom, és nem tudom napközben megoldani a házimunkát. Akkor majd újra osztjuk a lapokat.
 
 


Thira,
A beszelgetesekben mindig ervkent hasznalod a "kiabalast" es a sertegetest?
Azert meg ne ram haragudjal, mert egy almot kergetsz es szelmalomharcot folytatsz. Minel elobb elfogadod, annal hamarabb leszel boldog: "Az ELET igazsagtalan, es nem egyenlo." Nemcsak "ferfi" es "no" teren. De "gyenge" es "eros" teren is. "Tehetseges" es "nem tehetseges" teren is. "Szoke" es "barna" teren is. Sot "intelligens" es "nem intelligens" -hozzaszolas teren is.

Es ha annyira igazsag-parti vagy, akkor egybol kezdhetned azzal, hogy a ferfiak ne legyenek kiszolgaltatva egy valas soran. Hogy mondjuk ugyanannyi eselyuk lehessen tovabbra is a gyermekukkel elni, mint az anyaknak. De gondolom ez mar nem fer bele az egyenloseg-ED-be!? Es csak ugy mellekesen: Ezt ereztetni vajon lelki-terror?

Kedves Mindenki,
A vilag igy mukodik. Az epitoiparban azert dolgoznak ferfiak, mert konnyebben vegzik a fizikai munkat. A nok meg azert maradnak otthon gyereket nevelni, mert ahhoz ok ertenek jobban. Miert kellene megbolygatni a vilag mukodeset azzal, hogy a ferfi marad otthon, es a no keveri a betont?
Ha mindent 50-50-ban el kellene osztani, akkor a ferfiaknak szulni kellene, a noknek meg bicepszet noveszteni. Vagy hol is van az egyenloseg hatara?
Es ezek vajon megoldhatok? Mert ha nem, akkor kar azon agyalni, hogy a ferfi es no mikor lesz egyenlo?
Mert nem lesz az soha. Nem is lehet. Ha egyenlo lenne, akkor nem is lenne ez a ket fogalom sem: hogy "no" es "ferfi". Milyen vilagunk lenne akkor?

Es en meg azzal is egyetertek, hogy az "igazsag bizony piszokul faj". De nem hiszem, hogy azt kell agyoncsapni aki, ezt kimondja.

Udv, ZoliApu.
 
 


Zoliapu!

Én nem az egyenlőséget hiányolom, csak valahogy (és lehet, hogy ez nálatok nem így van) úgy érzem, hogy sok családban kihasználja a férfi azt, hogy ő keres.
Akkor, ha a párodnak ugyanúgy van magánkerete (ami remélhetőleg felér a tieddel), amiből az általa intézendő közös (gyerekcipő) ill. saját céljait (fodrász) fizetheti, akkor a rendszer elfogadható. (Te is ezt csinálod, mert míg az autóköltség közösnek számít, az, hogy megbűntetnek parkoláskor, és ki kell fizetned, az bizony már magáncél.)
És ez nem egyelősdi, mindössze annyi, hogy mindketten felnőttként élhettek, nem vagytok egymásnak kiszolgáltatva, nem kell a feleségnek minden fillérrel elszámolnia. (Bár az a mondatod, hogy neki "nem is kell tudnia a dolgokról", mert "úgy jobb neki", számomra azért nem elfogadható.)

De szerintem van egy másik megoldás, ami a mai kereseti helyzetből kiindulva inkább jellemző egy családra: mindenki mindent "bedob" a kasszába és abból költenek közösen. Aközös nem azt jeleni, hogy csak és kizárólag együtt, hanem azt, hogy megbeszélve, hogy mire kell. Igaz, én azt sem érzem, hogy attól dominánsabb a családban a feleség, ha ő osztja be a pénzt. Mert bizony nálunk ez van, de ez inkább kényelmi kérdés, lévén, hogy én érek rá erre, a páromnak nem kell foglalkoznia azzal, hogy be vannak-e fizetve a számlák, van-e ruhája mindenkinek, és kerül-e étel az asztalra.
Ő elmondja, hogy erre kell pénz az általa látott részről (bevallom, én tényleg nem akarok autóval foglalkozni) és én is elmondom, hogy a hónapban milyen kiadásaink lehetnek a szokásoson kívül. Kiszámolom, csinálok egy mérleget, amit megmutatok neki (részéről elsősorban a hiány az érdekes, azt csak ő tudja pótolni). Magáncélra is lehet költeni, de azért nem nagyobb összegeket (nagyobb összegre igény egyébként eddig csak egymás meglepése kapcsán merült fel).

Az, hogy külön felhívja a férj a feleség a figyelmét arra, hogy ő mennyit dolgozik, szerintem kifejezett borzasztó. Felnőtt emberek vagyunk, és aki az otthonlévő feleségével szemben ez meg tudja tenni, az még nem nőtt fel eléggé. Nem kell a páromnak elmondanom, hogy mennyi munkával jár a lakást rendbentartani (úgyis észreveszi, ha valamilyen oknál fogva épp nem tudom megtenni), a két gyereket nevelt állapotba hozni, főzni stb. Neki se kell elmondania, hogy mennyit dolgozik. Igaz, ha ő épp elfelejt figyelni a munkámra akkor azt jelzem (de nem kioktatom) és ez elég és fordítva is. Pl. a vasalt ruhák közül az alsót úgy húzza ki, hogy a többi is gubancolódik, akkor annyit mondok, hogy " már ki vannak vasalva", és abből ő tudja. Hasonlóanan elég lenne, ha valamit úgy vennék meg, hogy szerinte az nem OK, akkor nem kell magyarázkodnia, hanem esetleg csak annyit, hogy "szeirntem ez most nem fér bele a keretbe".

A család egyébként egység, amiben a dolgok nem centizhetők ki, van amiben az egyikre hárul nagyobb teher, van amiben a másikra. És ezek változhatnak is, ha a körülmények változnak. Értem pl. ez alatt, hogy amikor minkét szülő házon kívül dolgozik, akkor nyilvánvalóan másnak kell lenni a házimunkában betöltött szerepeiknek, mint amikor valamelyik fél otthon van (ekkor nyilvánvalóan az otthonlévő vállal az házimunkákban nagyobb szerepet és ideális esetben a dolgozó fél a pénzkereseti oldalon.)

Besyti

KépKép
KépKépKép
 
 


A "fej és nyak" hasonlat nekem egyébként szimpatikus, ha a fej nem felejti el, hogy bizony nyak nélkül nem bírna fentmaradni a testen. Ahhoz legyen mit irányítania, bizony az alatta lévő dolgokat (a nyakat, ami tartja különösen) meg kell becsülnie, és "jó állapotban kell tartania".

Beszti

KépKép
KépKépKép
 
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

cron