Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok lányok!

Engem az érdekelne, hogy a párotok mit szól a gyermekhez, mennyire akar beleszólni, és ha ellenkező a véleményetek, akkor elfogadja-e azt, hogy az anya tudja, mi jó a gyereknek?
A kislányom 5 és fél hónapos, papás szülés volt. Párom imádja a kicsit, de nagyon sokat balhézunk azon, hogy ő a fejébe vesz valamit (előtte velem nem beszéli meg) és ha nem értek vele egyet, akkor jól összeveszünk. Pl. 4 hónaposan cseresznyét adott a gyereknek, darabosat.
Vagy a főzelék. Most kezdem főzelékre szoktatni, és mint tudjuk, apránként kell adagolni, szoktatni kell stb. Olvastam is és a védőnő is ezt mondta. Erre ő hozott több fajtát, és nem értette, hogy miért nem nyomom be a gyerekbe. Szilárd meggyőződése, hogy én azért nem azt csinálom, amit ő akar, mert csak ellenkezi akarok.

Nektek is van hasonló sztoritok? Van erre megoldás?

Sziasztok
Ágnes
 


Kedves Ágnes!

Szerintem nagyon veszélyes dolgot műveltek. Ha nincs teljes összhangban Anya és Apa, hamarosan Baba is rájön erre és kihasználja ezt. Mi még a pocaklakó korában megegyeztünk a párommal, hogy soha nem teszünk "keresztbe" egymásnak, ami Virág babát illeti. Igaz, szerencsére nagyon sok mindenről hasonló a véleményünk. Amiben meg eltér, nos, azt próbáljuk közeliteni egymáshoz. Lényeg, hogy a kicsi azt érezze, hogy a szülei egységesek vele szemben. Tudom, néha nehéz, és kompromisszumokat is kell hozni, de szerintem megéri.

Üdv: Jutka
Jutka
 


Sziasztok!
A lányom lassacskán három éves lesz és a házasságom romokban hever. Szó szerint. Nemsokára beadjuk a válókeresetet is. A terhességem alatt a férjemmel mi is megbeszéltük, hogy a gyereknevelésben mindig megbeszéljük, ha a másik másként szeretné. Viszont ha a férjem csinált valamit, és netán rosszul (pl. a majdnem kakás fenékre kente a popsikenőcsöt nem is első alkalommal és utána napokig kiütéses volt a popsi) és netán szólni mertem érte, ment a balhé órákon keresztül. Hogy én kioktatom, mit okoskodok, stb. A megoldás szerintem a probl-ra, amíg nem lesz túl késő, hogy előre meg kell beszélni és akkor nincs vita. Előbb utóbb a férj megúnja, hogy a felesége vitatkozik vele és elege lesz (most már én is tudom). El kell/kéne a férjeknek is olvasni egy babagondozási könyvet és akkor jóval kevesebb a vita. Pld. megérti, hogy az 5 hónapos babának nem szabad darabos ételt adni. (Mondjuk az én férjem nem volt hajlandó olvasgatni, mert ideje és türelme sem volt rá soha.)
Sziasztok
Névtelen
 

 
 

Szia Ági!

Szörnyű nehéz eset. Sajnos, nekem a szüleim jutottak azonnal eszembe. Én egész gyerekkoromat ilyen légkörben éltem le. Az apámtól örök életemben azt hallottam, hogy anyám ellene nevelt bennünket (nővéremmel), ő mindig jobban tudta, hogy mit kellene/kellett volna tennünk. A dolog odáig fajult, hogy pl a három nő cipelte a szekrényt, apám meg irányitott bennünket, merre vigyük, melyik sarkát milyen irányba, stb. Szóval, hogy rövid legyek, igen hamar, 18 évesen eljöttem otthonról, ilyen légkörben nem lehet élni. A borzasztó, hogy a gyereknek ez lesz a szülő modell! Sajnos nem tudok neked segíteni, de azt tudom, hogy anyámék ma is ilyen légkörben élnek. 6x meggondolom, hogy megkérjem vigyázzon-e a kicsire, mert félek, hogy veszekedés lesz belőle. Eddig nem voltak ilyen problémáitok? Pl el kell kéreckedned, hogy elmehess a barátnőddel valahova? Amikor nem érti, hogy miért nem adod az összes fajta gyümit egyszerre a gyereknek, elmesélhetnéd amit a könyvekben olvastál, hogy a beleit, gyomrát hozzá kell szoktatni az új ételekhez, mert nem tudja még megemészteni az újat és ez csak fokozatosan megy. Ha egyszerre többfélét adsz neki és például kiütéses lesz, nem fogjátok tudni, hogy melyik gyümölcs okozta. Ezzel a módszerrel próbálkoztál? Bea
Bea
 


Sziasztok anyukak!
Nekem sok szempontbol nagy szerencsem van a parommal, nagy turelme van az en hulyesegeimhez is de meg nagyobb a gyerekekhez. Az etkezesben pedig tole kerek tanacsot. Egy gondom van csak, meghozza az, hogy ha en raszolok a gyerekre, mindig leallit, es ami a legrosszabb, a gyerek elott. nehogy azt higgyetek, hogy en bantom a fiam, vagy ilyesmi, de ha a legaprobb dologert raszolok, a parom mar mondja is, hogy; hagyd beken, meg gyerek. kertem mar ra sokszor, hogy ha valami gondja van a nevelesi modszereimmel, nem ert velem egyet, mondja meg, de ne a gyerek elott, mert igy semmi ertelme az egesznek.Nekem nem lesz semmi tekintelyem a gyerek elott, mert tudja, hogy az apja mindig rahagyja, akarmit csinal, anya meg csak jartatja a szajat!
Ezen mar sokszor vitatkoztunk, de-ellentetben barmi mas temaval-meg nem jutottunk kompromisszumra!
Vagy csak en latom soteten a dolgokat??
Eva
Eva
 


Ági, szerintem próbáljatok megegyezni abban, hogy melyek a maás és melyek a papás területek. Például te etetsz, pelenkázol, öltöztetsz, ő pedig fürdet, sétáltat vagy ami még nektek fontos, kedves elfoglaltság. Aztán a többiben lehet átmenet, bár a mamák inkább mesélnek és kreatív dolgokra oktatnak, a papák meg hancúroznak stb. De mindenkéeppen egyezzetek meg, hogy egymás területeibe nem másztok bele, maximum tanács és beszélgetés szintjén.
Éva, érdekes a felállás nálatok, mert általában a papa a szigorúbb, a mama pedig az engedékenyebb. Persze az otthonról hozott példáktól is függ. Az viszont nagyon fontos, hogy a gyerek előtt egységesen lépjetek fel, ahogy ezt Bea is írta Áginak. Kettesben megbeszélhetitek, de próbáljatok a gyerek szempontjából legmegfelelőbb kompromisszumra jutni.
Sok sikert és írjátok le a fejleményeket!
Gabó
 


Bocsánat, Jutka írta Áginak az egységes fellépést
Gabó
 


Sziasztok!

Ági!
Annyit fűznék az előttem szólókhoz, hogy ha talán dícsérnéd a párod néhány dologban (a gyerek körüli teendőkkel kapcsolatosan), akkor nem érezné azt, hogy ő soha semmit sem tud. Ezek jelentéktelen dolgok is lehetnek, a lényeg, hogy érezze neki is szava van és akkor lehet, hogy másba nem próbál majd annyira beleszólni ill. jobban elfogadja a te véleményed. A legjobb persze a Babagondozási könyv elolvastatása lenne, de erre a férjem is képtelen volt.
A kettős nevelés a világ legrosszabb dolga!!!!! A legtöbb gyerek ezért van félrenevelve. Iszonyú hamar megtanulják kinél mit szabad és hogy csusszanjanak ki mindkét szülő keze közül, akik mindig a másikat hibáztatják.
Ezen kívül - és ez lehet nem vonatkozik rád - engedni kell a papát is, hogy foglalkozzon a kicsivel. Szerintem sok nő egyszerűen nem hiszi el, hogy egy hímnemű egyed is el tudja látni a babát ideig-óráig, sok mindenki egyszerűen nem meri az apjára hagyni a gyerekét. Pedig sokkal könnyebb dolguk lenne később. Azt hiszem ezt a "természetes bizalmatlanságot" az anyai ösztönök hozzák, de okosabbak vagyunk mi annál, hogy ezek túlzottan úrrá legyenek rajtunk, nem?? (Tapasztalatból beszélek a féltésről.)
Remélem segítettem picit.
Betti
 


Sziasztok!
Szerintem ahol ennyire veszekednek a pŕrok a gyerek ellŕtŕsŕn nem most alakult ki mŕr biztos, hogy elňtte is mŕson is ment a vita. Soha nem szabad a gyerek elňtt vitatkozni ellent mondani a mŕsiknak (mŕr pici kortňl kazdve) mert kčsňbb ezzel a gyerek vissza fog člni čs mčg mŕs ezer oka van. Az apŕk (ha idejuk nincs is baba konyveket olvasni )legalŕbb havonta az elsň čvben menjenek ňk is el a gyerekkel az orvoshoz, vagy ha jon a včdňnň legyenek otthon igy kčrdezhetnek is a szakembertňl fňleg a tŕplŕlkozŕssal kapcs.-ban. Minnčl kčsňbb kezd el enni a baba annŕl kevesebb az esčlye a kůlňnbňzň čtel , gyůmňlcs allergiakra. A cseresznye 1čves kor elňtt nem ajŕnlatos 4-5 hňnapos kor kňrůl almŕval, kňrtčvel kezdeni. Minden ůj dologbňl keveset čs az elsň prňbŕlkozŕs utŕn egy pŕr napot kihagyni a fňzelčkekkel čs a hůssal is. Ha egyszerre kap mindenfčlčt nem fogjŕtok tudni mitňl is lehet a kiůtčs, hasmenčs( egyszňval az allergia): mŕlna, alma, cseresznye esetleg a bab, borsň. Sajnos manapsŕg rengeteg az allergia fňleg ha a csalŕdban mŕr elňfordult. A legjobb včdňszer az ANYATEJ. A pŕrok kňzti vitŕkat pedig egymŕskňzt pl. este kell nyugodt hangnemben megbeszčlni. Annyira szerettčtek egymŕst včgre a baba is megszuletett čs pont most kell szčtmenni a nagy ňrňm kozepčn? Biztatni kell az apŕkat čs dicsčrni is čs a megszůletčstňl had gondozza ň is a picit amikor otthon van ha valamit nem jňl csinŕl nem kell rňgtňn rŕtŕmadni szčp szňval tňbbet lehet elčrni. Tůrelem čs megčrtčs sok sikert mindenkinek!
Sziasztok KATI
KATI
 


Kedves Ágnes!

Annyira eltűntél, remélem nincs baj. Megirhatnád, hogy rendeződött-e egy kicsit a helyzetetek? Bea
Bea
 


Sziazstok,
tudom nem az a fő kérdés ehet e a gyerek 4 hónaposan cseresznyét vagy sem, de legyettek egy kicsit lazábbak ti is. Attól féltek, hogy megterheli a gyomrát az új dolog. Maximum úgy jön ki belóle, ahogy megette. És egyébként is annyi más vackot megeszik míg felnő, jóval furcsább dolgokat is és nem lesz tőle semmi baja.
Veronik
 


Sziasztok!
Az én problémám kicsit más jellegűa Párommal.
A fő gond szerintem (és mások szerint is) az, hogy a kedvesem túl fiatal, sőt inkább éretlen Apának. Erre persze csak a baba megszületése után jön rá az ember. Nagyon szereti a lányát (Zsófi mos 13 hónapos) teljesen odavan érte, de sokszor olyan dolgokat vár el tőle, amit egy ekkora gyerek nem képes megtenni, megérteni. Túl szigorú ehhez a csöppséghez.Ami persze nem minden esetben baj...
A másik gond, hogy nem merem rábízni fél óránál tovább egyedül a gyermeket, csak akkor, ha az egyik nagyszülő (mindig az Ő mamája) is ott van.
Olyan már volt, hogy én is otthon voltam és órákra "eltűntem" valami háztartási munkával. Ilyenkor látom, hogy hamar elveszti a türelmét, amint a Pici nyűgösködni kezd. Veszekszik, utasítgatja stb...
Persze ez nagyon ritka eset (kettesben maradniuk) hiszen szinte sosincs otthon: állandóan dolgozik.
Mit tanácsoltok?
Anna
 


Kedves Anna!

Sajnos nincs sok ötletem. Próbálj meg türelmes lenni a pároddal, biztosan változik a helyzet, ha már nagyobb lesz a baba. Sok férfi nem tud mit kezdeni az apróságokkal. Több ismerős állította, hogy férjük számára a gyerek 3 éves kora körül vált igazi hús-vér emberkévé, akivel lehet beszélgetni, foglalkozni, el lehet vele menni valahova, stb. Kitartás addig is! Bea
Bea
 


Szia Anna!
Igen, sok dolgot tanulunk szervezetten, csak szulonek lenni, azt nem tanitjak.... Egyetlen modot latok, a szeretetet. Nem vaghatod el a kicsitol. Sokfelek vagyunk apanak is. Ezek elore nem is ismert tulajdonsagaink.
Emlekeszem, en is mindig tobbre "becsultem", tobbet gondoltam a gyerekeimrol, mint amit eppen tudtak mar. De aprankent belejon az apa is. Turelem kell egymashoz is. Egyebkent egy ido utan a siro pici tenyleg idegesito, mert az anyja maskent tudja nyugtatni, es ez ellen nem lehet mit tenni.... Igy van kitalalva. Egyebkent kesobb is mas az apai szigorusag szerepe.
A munka? Igen, elrabolja az embert, ez sajna ismeros.
udv
Zsolt
Zsolt
 


Szia Anna!

Én a probléma kialakulásának okát keresném, ami többféle lehet. Leveledből úgy látom szeretetben vártátok kisgyermeketek érkezését, ezért a gond oka nem itt keresendő. Gondolj a következőkre:

- Párod magas elvárásának oka lehet, egy szigorú apai háttér, a szülők magasra pozicionált elvárásai, melyet a gyermekkorból hozott.
Szüleink reggeltől estig keményen dolgoztak a megélhetésért, s bizony haza már fáradtan, kimerülten érkeztek, amikor otthon is várta őket a rengeteg feladat. Gyermekkoromban már pár hónapos korban bölcsödébe jártunk, majd az óvoda, iskola, s bizony sokszor idézőjelben a játszótér nevelte a mi generációnkat, melyért igazán nem is a szülők, hanem az akkori rendszer okolható. Főállás, másodállás stb. Ebben a rohanó világban nagyon kevés idő maradt a gyerkekre, a közös programokra, s bizony ezért nagyon sok családban, nem volt pozitív apai példa, s így nőttünk fel.
- Türelmetlenségének oka lehet az is, hogy még nem tudja mit várhat kislányától. A férjem az egyhetes bébink jóízű szundikálása közben megkérdezte, "Mikor fog már szaladni? Miért nem csinál semmit?" Most kislányunk 14 hónapos, szalad, s nap mint nap boldogan éljük át, hogy megint újat csinált, ismét mondot valami érdekeset, s bizony egyre többször értelmeset. Ha nagyobb értelmesebb lesz ZSófi lehet, hogy megnyugszanak a kedélyek, s ez is hozhat változást.
-Lehet, hogy az is zavarja kedvesedet, hogy túlságosan félted a kicsit tőle, ami ez esetben megérthető, de Ő úgy dolgozza fel ezt az egészet, mint akit kirekesztenek. Lehet, hogy bizalmatlanságot érez, nem tudja feldolgozni ezt a helyzetet, s ilyenkor a probléma kiindító forrását támadja tehetetlenül veszekedéssel, utasítgatással.
- Még az okok között arra is lehet gondolni, hogy rengeteget dolgozik, s amikor fáradt, Ő is egy kis kényeztetésre vágyik, amit a pici Zsófi miatt most nem tudsz esetleg oly módon nyújtani, mint a kicsi érkezése előtt.
Legyetek sokat együtt, s a beszélgetéseitekbe keverj bele némi célzást, hogy képzeld Zsófi olyan ügyes volt ma a játszótéren, sétaközben, olyat csinált amit korabeli társai nem vagy alig tudnak. Ezzel a kis csellel szép lassan be tudod vezetni úgy a Zsófi korabeli kisvilágba, hogy az nem bántó. Így Ő is keresni fogja, legalábbi remélem azokat a helyzeteket amikor büszke lehet kicsinye ügyességére, s közben szép lassan meg is tanulja, hogy mi mindenre képes egy ilyen idős kisgyermek.

Sok-sok türelmet és kitartást.
Kiváncsi vagyok tudtam-e segíteni?
Üdv.
Klári
Klári
 


Sziasztok!
Köszönöm a tanácsokat...amióta segítséget kértem tőletek, eltelt 2 hónap.A párom valamivel jobban viszonyul Zsófihoz, tudom és látszik is, hogy nagyon szereti, egyre jobban megértik egymást, de még mindig vannak problémák (hol nincsenek?) A fő gond az, hogy a párom a pénzt hajkurássza állandóan, és persze sosincs elég. Sajnos éppen fenntartjuk magunkat, napról-napra élünk.Ez mérgezi meg a kapcsolatunkat.Az ellen nincs orvosság, csak a lottónyeremény...
Anna
 


Szia Anna!

Ezek a penzhajkuraszasok valoban kegyetlen nehez dolgok.... Mire megoldodik, eltelik az elet.
Ismered Koszotlanyinak az "Akarsz-e jatszotarsam lenni" c. verset?
Lehet bolcseket mondani, hogy mi a tobb, az elet, vagy a stb. De nem elet, ha hagyjatok, hogy mergezett legyen a kapcsolat! Figyeljetek egymasra, es arra, hogy miert is vagytok egyutt! Neha kell kis szunet, es korulnezes! Mindennek ellenere, eronek erejevel... A lottonyeremeny meg sose jon be, a franc bele.
Nekem is van egy kis Zsofim, es igen jo, ha egy uj eletet tart kezeben az ember... az erovonalak rendezodnek neha, hiaba nyom agyon a felelosseg. Valahogy elevickelunk, es azert nem is olyan rossz dolog ez a bolygo, es a letunk :))))

Sok kitartast!
Zsolt
Zsolt
 


Sziasztok!

Zsoltnak igaza van (a vers találó, az egyik kedvencem!), az életet élni kell önmagáért, a jelenért, és nem holmi jövőbeni előnyökért... Én azt vallom, hogy az ember akkor éli igazán az életét, ha minden percben el tudja mondani magáról, hogy ha most meg kéne halnia, nyugodt szívvel tenné, mert érzi, hogy maximálisan kihasználta eddig az életét. Vagyis: nem az járna az eszében, hogy hú, nem is életem igazán, többet kellett volna foglalkoznom a gyerekeimmel, többet kellett volna pihennem, világot látnom, többet kellett volna foglalkoznom a családommal, a párommal stb. Mert azt mindig számításba kell venni, hogy az idő becses és véges, sosem tudhatjuk, mennyi időnk van még hátra, és amellett, hogy a jövőnkért dolgozunk időt kell szakítanunk arra is, hogy a jelenben úgy éljünk, hogy azt később ne bánjuk meg.

Mert csak a jelen az igazán a miénk. "Ha van mihez bízhatnod a jelenben, ha van mit remélj, gondolj és szeress, maradj az élvvel kínáló közelben, s tán szebb, de csalfább távolt ne keress..." (lehet, hogy nem pontos az idézet, általános iskolás emlék....)

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Kedves Anna!

Elgondolkodtam azon a mondatodon, hogy a pénzhiánya megkeseríti az életeteket! Talán ebből van a gond! Vannak párok, akiket összeköt a pénzhiánya, ötletesebbé kitartóbakká teszi, a pénz pedig soha nem elég! Én nem hiszem, hogy ez a mondat igaz. Ezzel nagyon jól el lehet kendőzni az igazi problémákat! Üdv: Timi
Haraszti Gáborné
 


Piros pont Krisztinanak :)))

udv
Zsolt
Zsolt
 


Ja, akkor ez volt az a "másik piros pont"! Nagyon köszi!

Üdv: Krisztina
Krisztina
 


Krisztina!

Oh, hölgyem, szívesen máskor is (ha rászolgálsz..)
Még az jut erről eszembe, hogy az IDŐ a legfontosabb tulajdonunk.

Pontokkal kergetőzés a topicoc között, jo.
Ja, a nevedről jut eszembe, hogy egy druszád, unokatestvéremnek született egy 2,1 kg pici fia az elmult heten.

udv
Zsolt
Zsolt
 


Szia, Zsolt!

Gratulálok druszámnak a picihez! Bárcsak én is itt tarthatnék már!

Az IDŐ? Azért erről lehetne vitatkozni! Az idő sajnos nem a mi tulajdonunk, csak "gazdálkodásra" kapjuk, és sosem tudhatjuk, mennyi van még belőle... Ezért is kell megbecsülni nagyon. Én a szeretetet tenném az első helyre, bár tudom, elkoptatottnak hangzik, de számomra ez a legdrágább. A családom szeretete, a meg nem született gyermekem szeretete, a barátaim szeretete, az élet szeretete, a világ szeretete. Minél többet szeretsz, minél tágabbra nyitod a szíved, annál többet fogadsz be a világból, annál teljesebb lesz az életed, és ez egy olyan boldogság, ami örökké a tiéd marad.

Üdv: Krisztina

UI: Bocs, ha kicsit(?) patetikus voltam!
Krisztina
 


Sziasztok!
Aki itt írt és írt a "Pénzt vagy életet?" topicba is, elképzelheti mi mindenen rágódom most, amikor újabb taggal gyarapodik kis családunk. Nehéz egy nem túl "jó" apukával és egy kicsi illetve mejd jövőre (ha minden jól megy) egy pici babával. Mégis boldog vagyok, örülök "nekik".Az persz így a neten nem látszik, hogy én sem vagyok tökéletes és nem csak a Páromnak vannak hibái.De én megpróbálok jó anya, jó társ lenni, bár velem sem könnyű az élet!
Anna
Anna
 


Szia Krisztina!

Gratulációt "allgemeine" továbbítjuk..
Te is fogsz ott tartani, csak vigyázz a narancsméretű dolgokra! (pihengetés, gyepa, stb.)

IDŐ. Igen, egyetértünk. A "tulajdont" úgy gondoltam, hogy osztogathatjuk. Amire szánjuk, nem szánjuk... Az a valódi gazdagság, ha VALAKIRE fordítjuk. Akire időt szántunk, azt megajándékoztuk vele, és soha vissza nem vonhatjuk. (kis herceg és a rózsa esete) És nagyon szépeket mondasz a szeretetről, ezek valahol összefüggenek, nem?

Legyél máskor is patetikus! :)
Zsolt


Anna!
Csak rágódjál, tedd "jóvá" a párodat, és legyél Te is tökéletesebb!!
(ennyi program nélkül unalmas is lenne az élet, nem? - bocs, nem könnyű Neked)

sok erőt, és örömet kivánok
Zsolt
Zsolt
 


Ma elhangzott, hogy en napi egy orat dolgozom, a tobbi az jatszadopzas a babaval, tehat ne jatszadozzam a faradtat.
Igaz, otthon vagyok a 9 honapos babussal, es napi egy orat magantanitok -ezt az egyet ismeri el munkanak.
Az osszes tobbit ( a parom ami a tevekenysegeket illeti, aludni es enni jar haza, szoval a haz korul nem sok mindenre szamithatok)en teszem.
ME3G VAGYOK BANTVA, MEG VAGYOK SERTVE. Nem nyafogok, eletem legboldogabb idoszakaban vagyok, de ejjel vasarolok a Tescoban, mikor babus alszik es parom itthon van, es kialvatlan vagyok, de nem hiszem, hogy ez bun.
Vagy az? Oszinten: bunos vagyok? Vagy csak szimplan lusta?
zsike
 


Szia Zsike!
jövök Én is panaszkodni...
Én tudom magamról, hogy lusta vagyok, de sajnos mostanában nem gyakorolhatom...

Én mostanában nagyon nyugös vagyok és hisztis, és ha még egyszer azt hallom, hogy nekem milyen könnyu az életem, hát sikítani fogok!!!

Én sem tudok semmit tanácsolni, legfeljebb annyit, hogy itt dühöngd ki magad, mert otthon nem éri meg, csak felidegesíted magad rajta, és úgysem érsz el vele semmit. ( legalábbis nekem ez a tapasztalatom)

Ha valakinek mégis lenne valami jó ötlete arra nézve, hogy hogyan lehet a hasonló helyzeteket megoldani, örömmel várom Én is.
Sziasztok: I.T.
I.T.
 


Látjátok feleim, a különbség az, hogy mi nem sikítunk... Ez egy közös buli, és türelemmel kell egymást viselni. Tolerancia. Sokszor a külvilág napi terheti nincs másra kenni idegesen, mint a párunkra, ő az egyetlen kéznél lévő ember... És ugye itt lehet visszavágni az egész napi terhekért...

Persze, Zsike, bűnös és lusta vagy Kép Mégpedig nemcsak szimplán, hanem duplán.
Aludni és enni jár haza? Örülj, az még egy jó állapot!
Jó néha cserélni, hogy lásd, mikkel küszködik a párod. Megbeszélve, egy napra hagyd rá a babát (vagy a zömét), és esetleg majd jobban megbecsül..

Hogy lehet ilyen helyzetekekt megoldani? Tépni kell egymás haját, és hisztizni, az mindekit jobb belátásra bir.

Csak türelem, nem megsértődni! A kommunikációt mindenáron fenn kell tartani. Közösen vállaltátok, végig kell tudni csinálni. Illen egyszerű.

Zsolt
Zsolt
 


Bocs Zsolt, de hidd el, abszolut nem vagyok hisztis, inkabb tulsagosan is alkalmazkodo, meg a bekessegkedveert -sok mindent lenyelo. Es most sem volt hajtepes, csak nagyon a lelkembe maszott azzal, hogy a napi 1 orat dolgozom ( ami a penzkereses, a maganoraadas), es a tobbit -sajat szavaival-nem hajlando munkanak felfogni.
Tudom, hogy " ugyan mar" mivel hazankban szamos not vernek otthon stb, szoval oruljek, hogy nalunk iylenrol szo sem lehet.
De azert megalazo, hogy nullaba vesznek.
Babat rahagyni megprobalom.Irok rola.
zsike (zsike)
 


Zsike!
Jo, jo.
Masfel elve nyaron engem telitett a munka, s feleségem elment 2 hétre a faházba a gyerekekkel, elege lett belõle, hogy várjon rám,hátha ráérewk nyaralni velük. (nem ertem rá). Ott maradtam egy kiüritett hütövel, a felgyült sok-sok mosasnyi-vasalásnyi szennyessel, katasztrofa konyhával, stb minden elmaradt háztartási dologgal. Úgyhogy volt módom meglátni, hogy - a gyerekek körüli teendõk nélkül - mivel megy el a párom napja... elmegy, jelentem. És még a babát (gyerekeket sem hagyta rám).

De anno hiába hisztiztem, hogy ez nem állapot, hogy egy babával elpiszmogja az egész napot, mi lesz, ha több gyerek is lesz? Azzal ugyanugy elmegy a nap, itt megértést nehéz találni.
Egyébként férjad mivel foglalkozik?

üdv
Zsolt
Zsolt
 


sziasztok, pár napja (hete?) azon hisztiztem, hiogy a férjem nem csinál itthon semmit. Hát nem mos, mosogat, fõz (na jó, azt néha) az boiztos. Néha a nagybevásárlást a piacon megcsinálja ill. elkísér.
Viszont napi tizenakárhány órát dolgozik, itthon szuoper galériát csinált két szobában, kifestett, bútiort csinált, kivágott egy ajtót a fürdõszoba falán, mellesleg az ajtót is maga készítette (üveges ajtó lett). Szóval Zsolt, múltkor az a két szavad nagy hatással volt rám (gondolkodjak el, mivel tudnék én neki segíteni). Nem mondom, majd megkukulok itthon, egész napom elmegy a nemtudom mire, de hálistennek Zoli még semmi rosszat nerm vgott a fejemhez, sõt. Csak hát energiája nincs neki több. Persze azért néha (sokszor) jó lene (több) segítség, de hát ez van. Húzzuk az igát mindketten, nekem még jobb dolgom is bvan abból a szempontnból, hogy nemcsak napifél órára látom a gyerekeket...
És igen, Zsolt, igazad van abból a szempontból is, hogy kin veri le az ember a dühét, ha nem azon a szerencsétlenen, aki ott gürizik mellette.
Nem azt akarom mondani, Zsike, hogy nincs igazad, nehogy félreérts! Csak hogy ÉN a MAGAM esetén elgondolkodva rájöttem, hogy nekem nincs teljesen igazam, amikor itthon pattogok.
ennyi
üdv
Zsóka
zsóka (zsók
 


Zsoka!
Igazán örülök, ha két szóval tudtam Zolinak segitséget szerezni.. Becsüljétek meg egymást, és ne feledd: kommunikáció minden áron!

Ja, azt látni még, hogy idõvel a rendelkezésre álló energia csökken. A gyermekek száma, és az iga meg nõ. Neked több tennivaló, és egyre többet is esznek... A te jutalmad valóban, hogy egész nap a kölykökkel lehetsz. Neki meg, ha hazazuhan, hogy van egy figyelmes felesége...

Pattogni lkehet, és néha kell is, mert mindenki egy idõ után maga körül pörög (be). De tükörbe is kell nézni, és odafigyleni a másik ember gondjaira is.

Ha már a melletted gürizöt, akin levered a dühödet, szerencsétlennek látod, akkor jó uton haladsz! Kép

üdv
Zsolt
Zsolt
 


Sziasztok!

Az én bajom viszont pontosan az, hogy a párom még a fejemhez is vágja, hogy nem csinálok semmit, miközben állítja, hogy ha neki kellene itthonmaradni, beleorülne. Én viszont szeretek itthon lenni a gyerkocökkel, viszont sokszor a velük való foglalkozás a házimunka rovására megy. Hát ez az én nagy bunöm.
Én csak szeretném kihasználni ezeket az éveket, és nem mosogatással tölteni.
I.T. (Timi)
I.T.
 


És a másik, hogy a párom viszont szabadidejében is dolgozik, bár szerintem jobb lenne, ha velünk töltené az idejét. Szerinte viszont azért dolgozik annyit, hogy legyen pénz azokra a dolgokra, amit én követelek... Szerintem viszont o szórja a pénzt, Nálunk teljes a kommunikációs csod. Én pattogok, szerinte viszont minden rendben van köztünk. Szerintem semmi, pedig szeretjük egymást. Csak éppen nincs olyan dolog, amirol egy lenne a véleményünk.
És most, hogy közelednek az ünnepek, egyre inkább kiélezodik. És nekem egyre jobban fáj.
De ugye a párom szerint minden rendben van,nincs itt kérem semmi probléma.

Nagyon jól esett ezt leírni.
Sziasztok: Timi
I.T.
 


Sziasztok!
Csak annyit, hogy TENYLEG nem szoktam pattogni, a parom gyakorlatilag azt csinal az idejeben amit akar, nem szoktam kovetelozni, se idot ser mast magamnak.
Azota 3 oart ra volt bizva a gyerek, abbol 2 orat ataludt a babus, e s aztan meg kellett uzsiztatni, szoval kicsit papara volt bizva, de nem hiszem, hogy ezek a " tabizasok segitenek.
Na , mindegy, azert apuka is igyekszik az unnepek alatt tobbszor besegitett a mosogatasba, szoval szavam nem lehet. Nincs is, tenyleg.
Ez eleg zagyva emil lett, bovs , nehez megfogalmazni.
Timi, nem is tudom mit lehetne tenned, sajnos nics neked valo receptem (se).
Zsike
zsike (zsike)
 


Sziasztok!
Csak annyit, hogy TENYLEG nem szoktam pattogni, a parom gyakorlatilag azt csinal az idejeben amit akar, nem szoktam kovetelozni, se idot ser mast magamnak.
Azota 3 oart ra volt bizva a gyerek, abbol 2 orat ataludt a babus, e s aztan meg kellett uzsiztatni, szoval kicsit papara volt bizva, de nem hiszem, hogy ezek a " rabizasok " segitenek.
Na , mindegy, azert apuka is igyekszik az unnepek alatt tobbszor besegitett a mosogatasba, szoval szavam nem lehet. Nincs is, tenyleg.
Ez eleg zagyva emil lett, bovs , nehez megfogalmazni.
Timi, nem is tudom mit lehetne tenned, sajnos nics neked valo receptem (se).
Zsike
zsike
 


Nekem egy kicsit másabb jellegű problémám van. Az en parom evek ota nagyreszt videken dolgozik. Kb. az evbol 8 honapot. ezen ido alatt, nagyjabol hetenkent-kethetenkent egy hetveget vagyunk egyutt. Az az ilyenkor elofordulo eset, hogy en itthon vagyok a harom gyerekkel, es total elszokom attol, hogy o is van. Aztan amikor hazajon, akkor nagyon orulok, de mar elso nap estejen idegesit, hogy ledobja a cuccat, mosatlant csinal, nem torli fel maga utan a furdoszobat, horkol, beszel ejjel, sokaig nezi a tv-t. De a legnagyobb bajt ott talalom, hogy annak ellenere,hogy imadom es szerelmes vagyok bele, egyaltalan nem beszelgetunk, mert nem beszel velem, nem lehet hozzabujni, nem lehet megpuszilni, tulajdonkeppen nem lehet vele kommunikalni. Az evek soran azt vettem eszre, hogy sajnos nem is egyutt elunk, hanem egymas mellett, es ez engem nagyon elszomorit. Nem figyel ram, pedig sokkal tobb igenyem lenne fele mint gondolna, de megbeszelni sem tudom vele, mert arra sem figyel....szoval nem konnyu helyzet, es nem is tudom mar, hogy hogyan tudnek javitani, mert mar annyi mindent megprobaltam...

Soma
Névtelen
 


Sziasztok,

Mit csinaljak a parommal? Egyszeruen nem lehet benne megbizni. Van, hogy megiger valamit es teljesiti, de sose tudom, hogy ez igy lesz-e vagy nem. A legrosszabb, hogy o azt hiszi amit megiger, azt meg is csinalja (nem csak a szamomra van ez igy), de ez a valosagban alig valosul meg, foleg nem idoben! Van otletetek hogyan tehetnem ot lelkiismeretesebbe?

EviC
EviC
 


Szia EviC!

Konkrét dolgot tudnál mondani, hogy ez miben nyilvánul meg nála?


Üdv: Pankamama
PM
 


Amin most legutobb kiakadtam, ami miatt ide is irtam, hogy jarnak nekem kajajegyek, amiket le lehet vasarolni a boltban, de csak meghatarozott napig ervenyesek. Tegnap volt az utolso nap. El akartam menni este a boltba levasarolni oket, de o meg a baratjahoz szeretett volna menni.(Gyerekekre meg valakinek vigyazni kell). Hat megigerte, hogy bemegy o a boltba, ejfelig nyitva van, es jon utana haza. Az egy dolog, hogy kb. fel kettokor ert haza, de a boltba sem volt!
Ez igy nem tunik nagy ugynek - gondolom, de o eleg gyakran ilyen hanyag.
EviC
EviC
 


Hali EviC!

Hát egyáltalán nem kis dolog, mert a házasság pont attól az ami, hogy a terheket is megosztja az ember és felelősségteljesen viselkedik. Mondjuk ezt a dolgot meg lehet beszélni, hogy kinek mikor milyen programja van és akkor mindenkinek jut egy kis szabadság. Az nem ok. ha mindig csak az egyik fél enged, viszi a vállán az ügyeket meg a felelősséget a másik meg le se sz..../ bocs /

Egyrészt szerintem csinálj magadnak programot, amikor is hagyd rá a gyerkőcöket, másrészről meg biztosan van olyan dolog amit ő vár el tőled most kezd el azokat nem megenni. Nwem biztos, hogy jó, de egy kolléganőm elkezdte "elfelejteni" betenni a gépbe a ruháit, kját csinálni neki stb, stb. Nyílván észreveszi, szóvá teszi és akkor le kell ülni vele és megbeszélni a dolgokat és megértetni vele, hogy ha már családos az ember akkor nem viselkedhet úgy mintha még mindig egyedülálló lenne és kérd meg, hogy javasoljon valamit.
Nálunk például az működik, hogy mindenkinek meg van a maga feladata pl. a férjem porszívózik péntekenként és tudja, hogy meg kell csinálnia, történjen bármi is mert ez az ő feladata, ellenben én vasalok rá. mi felosztottuk a munkákat, szeretem-nem szeretem alapon és szerencsére működik. Próbáljátok meg. Sok sikert!

Üdv: Pankamama
PM
 


Bocs nem megenni, hanem megtenni.
PM
 


Szia EviC!

Nem vagy egyedül ezzel a problémával. Szerintem a mai férjek többsége ilyen, mint a Te párod.Egyet tudok javasolni: próbálj neki feladatot adni, aztán többször is kérdezz rá, még a határido elott, hogy megtette-e. Pl. ha boltba küldöd csörögj rá mobilon, hogy ne felejtse el... stb.
Véletlenül nem nagyon elfoglalt a férjed a munkahelyén, nem éri sok stressz? Az én férjem is elég feledékeny, hiába rágom a szájába, hogy mit szeretnék, egyszeruen ot ezek a hétköznapi dolgok nem igazán érdeklik. Azt mondja, hogy neki a munkahelyén annyi mindenre kell figyelnie, hogy itthon ezekre már nincs energiája. Amúgy ha többször elmondom megteszi a kért dolgot.
MIMI
Szabó Marianna (szab&oacu
 


Szabomarianna!

Igen, adj neki feladatot, meg tiszta pelust, aztan rendszeresen telefonálj rá, és kétoránként nézd meg, nem kell-e a pelenkát cserélni.... A férjek már csak ilyenek, ezek a maiak...
brumm, brumm

üdv: Zsolt
Zsolt
 


Pedig tényleg ilyenek ,az enyém is ilyen.
Pl többször kértem már ,hogy húzza el a hűtőszekrényt mert alágurult egy szalámikarika.
Azóta is ott rohad csendesen.Kép
Mona
 


Szerintem mindig ilyenek is voltak, régen még rosszabbak. Most legalább néha beszélgetnek velünk is, meg a gyerkocökkel is. És azért néha elmosogatnak, kiporszívóznak stb (persze nem úgy ahogy mi, de a szándék a fontos). Az férfimivoltukbólfakad, hogy elfelejtik meglocsolni a virágokt, elölhagyják a zoknit a kanapén, a morzsát nem törlik le a konyhapultról, rossz tisztítóba adják be a ruhát, nem tankolják tele az autót, és sorolhatnám. Persze a munkahelyi stresszel sok mindent lehet magyarázni, de akinél nincs stressz, sokszor az is ilyen. (Tisztelet a kivételnek.)
Ajánlom mindenkineka Férfiak a Marsról jöttek, anok a Vénuszról címu könyvet. Szerintem sok dologra rávilágít. Mi egymásnak felolvasva "olvastuk el", nagy nevetések, és na látodozások közben. (Egyébként utálom az ilyen amerikai lelkisegélyezos könyveket, de ez remek)

Kátya
Kátya
 


Igazad van Zsolt, hagyjuk tenyleg a ferjeket, hiszen mi elsarkanyosodott nok csak annyira vagyunk jok, hogy a ferjeink kivansagat teljesitsuk, ha mar valamifele felelossegre ra akarjuk venni, akkor mi vagyunk a rabszolgatartok, hiszen ti, ferfiak olllyyyyan, de olllyyyaaaan tokeletesek vagytok, neketk mindent ugy kell elnezni, ahogy csinaljatok! Nem tudom, hogy te mit tettel volna egy olyan esetben, ami Evic eseteben tortent???? Ha mondjuk megkered az asszonypajtast, hogy tegyen meg valamit, o meg nem teszi? Ugye az mas kategoria? Nektek tenyleg mindent szabad?
Erdekes...
Eva
Eva
 


Szia Éva!

Még szép hogy igazam van. Tökéletesek vagyunk, ezt jol látod. De ollllllyanok. nekünk minden szabad. Tudod, a teremtés koronái...
Amugy a magyar nyelvben van két szép szo, ffi-ra, nöre:
Ember. A másik meg: némber.
Hm? Kép

Hogy mit tettem volna? Hát, lehet, hogy én is simán elfelejtettem volna a jegyeket... Amúgy nem falrengetö dolog, vannak hasonloak böven.
Bosszantoak, meg olyanok, ami pénzbeli kárt is okoz. Amugy asszonypajtás se tesz meg mindent. Tudod, az ö feje sem káptalan. És akkor összedöl a világ? Egy jo kis veszekedés soha nem árt...

A felelösség van, és hajszálnyit másképp éli meg a ffi, és másképp a nö.

Nagyon ugrottál.
Szoval ne csak eröböl élj, néha nézd meg magadat/ magatokat kivülröl. Gondold át, hol tartotok. Tudod, van önnevelés, és annak az embernek az elfogadása akit társadnak választottál, élethosszig valo tennivalo, feladat. És viszont. De ez csak párosan megy, illetve ha néha van lényegi kommunikácio is, a napi mokuskeréken tul.
Ja, és ö is vátozik, és nem mindig összefelé alakulunk. Ésszel ée az ember. Miután kikaparod a párod szemét, utana adj egy nagy cuppanos puszit is a feje bubjara. (oda, ahol a koronát szokta hordani, tudod...)

Amugy mindenkinek vannak személyre szabott terhei, és eléggé rohanossá valik a világ is. Nem válnak valora álmaid az életedet illetöen, a párodat illetöen. A legjobb szándék mellett is sokféle dologban csapodnak ki ezek.

A nök meg szépen lassan sárkányosodnak.... Kép)
Amúgy érdekes lenne meghallgatni a férjek panaszait is a feleségükröl...

A topic cimere válaszolva: szeresd makacsul, konokul, erönek erejével.
Az egyik legtöbb, amit a gyerekeknek örökül hagyhatsz: az egymás iránti szeretet mintája. Ezt senki mástol nem kaphatja meg.

Legyetek jok, ha tudtok.

Nem mintha én jol csinalnám.
üdv: Zsolt
Zsolt
 


Sziasztok!

Most ahogy olvasom a fenti dolgokat Zsoltot is, a ferjem itt ul tolem nem messze, megkerdeztem, hogy van-e panaszkodni valoja rolam. De azt felelte, nincs.
Az a baj, hogy o nagyon ritkan ker meg engem valamire, igy nemigen tudom megmutatni neki, milyen az, ha nem teljesitik a kereset. (Na, meg nincs is szivem hozza). Ha nincs kaja itthon, eszik a munkahelyen, ha nem mosok, akkor kimos maganak... szoval o ilyen.
Most mar van radiotelefonunk, igy konnyebben el tudom erni es a fulebe ragni tobbszor, hogy ezt vagy azt kene tennie. De sokszor meg ez sem segit.
Ma pl. elfelejtettem neki idoben telefonalni, hogy hozza haza a gyereket az ovibol (mindig o hozza, de egyszer nem telefonaltam, s akkor nem hozta, mert ugy gondolta nem neki kell), tiszta ideg voltam, hogy ugyan most hozza-e vagy sem, a telefonjat meg nem vette fel, utolag azt mondta, nem hallotta csorogni, de szerencsere felvette ot az ovibol.
Felvetettem neki a megbizhatatlansagat, de ilyenkor csak felmergeli magat es elmegy itthonrol. Lehet, hogy nekem kene gyorsabbnak lennem es elhuznom itthonrol, mielott o teszi?
Egyebkent a szeretgetes, cuppanos puszik ideig oraig segitenek.
Azert jo, hogy nem vagyok egyedul!
EviC
EviC
 


Szia EvIC és többiek!
Hát én is hasonló cipöben járok. Az én férjem is feledékeny nagyon és mindig mindenre figyelmeztetni kell. Aztán amikor látom, hogy nem csinálta meg és szólok, hogy tegye meg, lepereg róla. Nála az a baj, hogy nem is figyel rám, mintha a falnak beszélnék, aztán meg kiabál velem, hogy ba...-gatom (bocs)többedszeri szólásnál. Sajnos mindent meg kell csinálnom, mert, ha nem akarom, hogy utálatos hangon beszéljen velem(a 3 éves kisfiam elött is), akkor inkább megcsinálom. Csak éppen az a baj, hogy már 38. hét végén járok és minden rám szakad. Még szerencse, hogy van egy szuper anyukám... Mondok egy példát a hanyagságára: elhagyta a Corában a kisfiunkat, igaz csak 5 percre, de elég ahhoz, hogy tudjam, jobb, ha velem van a gyerek.
Na, most jól kipanaszkodtam magam, mi?
(Nálunk a cuppanós puszik sem segítenek, mert utál puszilkodni, csókolózni és ha én nem adok, ö akár 1 hétre is elfelejtkezik róla.
(Az apja ugyanilyen...Semmire sem szabad megkérni öket, mert húzzák a szájukat. Még arra is, hogy egy kicsit játszál a fiaddal, mert hiányoztál neki.Az anyósom már 30 éve húzza az igát. Hogy lehet ezt kibírni? Meddig lehet csinálni? Sokat gondolkodom ezen. Leülni beszélni vele nem lehet, már próbáltam, de minden ugyanugy folytatódott.
Evey
Evey
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet: