Új privát üzeneted érkezett!
Kedevs Pkriszta!
Neked legyen igazad abban, hogy nemkell a dolgoknak idáig fajulnia!DE a saját tapasztalatim, és az 10Kg-nyi szakirosalom amit átolvastam,arra enged következtetni, hogy nemárt egy kis különélés amikor is a félrelépõ társ igazán elgondolkozhat mit is akar és hová is húz a szíve!Az hogy elgondolokozott a férjed dícséretes,de érzelmileg mennyire elköltelezett a 3. felé?? Ez itt a nagy kérdés!!Mert hiába fogja agyilag a dolgokat Veled és a családjával kapcsolatban, ha szíve máshová (is) húz. Nálad biztonságban érzi magát, hogy Te úgy is türelmes vagy úgy is megvárod, és dolog húzódik nyújtódik mint a rétestészta, lehet még hónapokig, mert neki ez a helyzet még ha nem is azt mondja valahol megfelel. Az hogy számodra az elköltözése végleges lenne, annyi a véleményem ,hogy soha ne mondd hogy soha!:-)Bár teljesen nem ismerem a történeteteket, még is az a véleményem jobb gyorsabban rövidrezárni a dolgokat és hamarabb vége lesz az egész herce-hurcának. Tudom(tapasztalatból) mennyire tud félni mi több rettegni az ember, hogy mi van hogy ha nem jön be amit eltervezett! De hát kockázat nélkül nincs üzlet. Kívánom hogy mi hamarabb rendbejöjjetek!!!
"Dávid"
Neked legyen igazad abban, hogy nemkell a dolgoknak idáig fajulnia!DE a saját tapasztalatim, és az 10Kg-nyi szakirosalom amit átolvastam,arra enged következtetni, hogy nemárt egy kis különélés amikor is a félrelépõ társ igazán elgondolkozhat mit is akar és hová is húz a szíve!Az hogy elgondolokozott a férjed dícséretes,de érzelmileg mennyire elköltelezett a 3. felé?? Ez itt a nagy kérdés!!Mert hiába fogja agyilag a dolgokat Veled és a családjával kapcsolatban, ha szíve máshová (is) húz. Nálad biztonságban érzi magát, hogy Te úgy is türelmes vagy úgy is megvárod, és dolog húzódik nyújtódik mint a rétestészta, lehet még hónapokig, mert neki ez a helyzet még ha nem is azt mondja valahol megfelel. Az hogy számodra az elköltözése végleges lenne, annyi a véleményem ,hogy soha ne mondd hogy soha!:-)Bár teljesen nem ismerem a történeteteket, még is az a véleményem jobb gyorsabban rövidrezárni a dolgokat és hamarabb vége lesz az egész herce-hurcának. Tudom(tapasztalatból) mennyire tud félni mi több rettegni az ember, hogy mi van hogy ha nem jön be amit eltervezett! De hát kockázat nélkül nincs üzlet. Kívánom hogy mi hamarabb rendbejöjjetek!!!
"Dávid"
Kedves mindenki!
Senkit nem akarok hibáztatni, védeni. Meglátásom szerint sokan nem egy bolygon élünk! Erkölcsröl nem lehet beszélni senki szemszögéböl sem, mert senki sem lehet 100% jo indulatu, erkölcsös ember ,mert akkor mindenki, egytöl-egyig, tökéletes lenne. Elvárjuk (én is), hogy férjeinket, feleségeinket, mindenki, partner részröl, figyelmen kivül hagyja. Mi (én is) elvárjuk, DE mit adunk cserébe? Nagyon kevés nö-férfi létezik aki igy gondolkodik. Az hogy létre jöhet egy háromszög, hát sok oka lehet. Igen önzöek vagyunk, mert elvárjuk, hogy ne tegye ezt a harmadik, (megjegyzem jogosan ), de érdekel, hogy vele mi van? Nem hiszem, mert tulságosan utálom ahhoz. Viszont ha érdekel, akkor sem változik az égvilágon semmi sem!!Milyen jogon várok el töle bármit is, akár a harmadiktol vagy házastárstol?! Tulajdonképpen nem lehet jogokrol beszélni, mert joga van elmenni, elválni, megcsalni, harmadiknak lenni, stb! A törvény nem tiltja, CSAK az etika és az elmult évek, ami ilyenkor látoszögön kivül esik, mint már annyi helyzetben. Ez viszont kevés a mai világban!!!
Kisgyermek koromban megfogadtam sohasem megyek férjhez, mert ugyis megcsal, elválunk. Emelett boldog házasságban élek (egyenlöre, mert hát 10 év mi lesz nem tudom :-)Ezt teljesen ártalmatlan filmekböl szürtem le. Mindig azt lehetett hallani: már megint veszekedés volt otthon, mert nem a szennyes tartoba teszem a piszkos zoknimat, stb. Nem sorolom, mert mindenki hallott hasonlo dolgokat!
Amikor itthon történik ilyesmi mindig eszembe jutnak ezek a hallottak! Több évi együtt élés után megunhatja bárki ezt. Mint pl. mi is unjuk amikor a férj nem hajtja le a Wc deszkát, ledobva a földre a ruha, nem teszi be a szekrényébe a kivasalt ruhát, a frissen vasalt ruhát összegyüri, stb! Megitéleésem szerint amit mi elvárunk az tul sok! A nöknek ált. rendmániájuk van amit nem szivlelnek a férfiak, megértem öket, mert nem jo ugy hazamenni, hogy tudod nem tehed azt amit szeretnél, mert megszolnak érte!(nem szoktam ezért rászolni a férjemre, de elöfordult már észrevette, nem tetszik a dolog.)
Ez nem indok semmire, csak észrevétel!!!! Vannak kivételek, elnézést tölük, mert általánosságban irtam!, de ritka!
Mindenkinek vannak ugymod bogarai csak van amikor eltudod nézni, de van amikor már megunod és ilyenkor jön a megszokás, ami nem szerelem. Ha jön a szerelem, akkor menne is meg nem is!Biztosat a bizonytalan, de ujért!
Tudom, hogy sokan nem értenek egyet a következökkel, de számomra ez jelenti a megnyugvást és az energia forrást!:
-Nincs mit tenni! Ez van!
Nem akarok magam felett teljesiteni, mert el akar menni, menjen, de végleg! Lesz egy felszabadult szoba, hely stb. Majd elfelejtem, mert mást nem tehetek, csak beleörülhetek és szenvedek! Én még élni szeretnék, de nem az emlékekböl, mert ahhoz még fiatal vagyok!
Kicsit talán morbid elsö olvasásra, de tényleg nekem ez egy energia forrás! Mellesleg még igaz is! :-)
Nincs mit tenni
Senkit nem akarok hibáztatni, védeni. Meglátásom szerint sokan nem egy bolygon élünk! Erkölcsröl nem lehet beszélni senki szemszögéböl sem, mert senki sem lehet 100% jo indulatu, erkölcsös ember ,mert akkor mindenki, egytöl-egyig, tökéletes lenne. Elvárjuk (én is), hogy férjeinket, feleségeinket, mindenki, partner részröl, figyelmen kivül hagyja. Mi (én is) elvárjuk, DE mit adunk cserébe? Nagyon kevés nö-férfi létezik aki igy gondolkodik. Az hogy létre jöhet egy háromszög, hát sok oka lehet. Igen önzöek vagyunk, mert elvárjuk, hogy ne tegye ezt a harmadik, (megjegyzem jogosan ), de érdekel, hogy vele mi van? Nem hiszem, mert tulságosan utálom ahhoz. Viszont ha érdekel, akkor sem változik az égvilágon semmi sem!!Milyen jogon várok el töle bármit is, akár a harmadiktol vagy házastárstol?! Tulajdonképpen nem lehet jogokrol beszélni, mert joga van elmenni, elválni, megcsalni, harmadiknak lenni, stb! A törvény nem tiltja, CSAK az etika és az elmult évek, ami ilyenkor látoszögön kivül esik, mint már annyi helyzetben. Ez viszont kevés a mai világban!!!
Kisgyermek koromban megfogadtam sohasem megyek férjhez, mert ugyis megcsal, elválunk. Emelett boldog házasságban élek (egyenlöre, mert hát 10 év mi lesz nem tudom :-)Ezt teljesen ártalmatlan filmekböl szürtem le. Mindig azt lehetett hallani: már megint veszekedés volt otthon, mert nem a szennyes tartoba teszem a piszkos zoknimat, stb. Nem sorolom, mert mindenki hallott hasonlo dolgokat!
Amikor itthon történik ilyesmi mindig eszembe jutnak ezek a hallottak! Több évi együtt élés után megunhatja bárki ezt. Mint pl. mi is unjuk amikor a férj nem hajtja le a Wc deszkát, ledobva a földre a ruha, nem teszi be a szekrényébe a kivasalt ruhát, a frissen vasalt ruhát összegyüri, stb! Megitéleésem szerint amit mi elvárunk az tul sok! A nöknek ált. rendmániájuk van amit nem szivlelnek a férfiak, megértem öket, mert nem jo ugy hazamenni, hogy tudod nem tehed azt amit szeretnél, mert megszolnak érte!(nem szoktam ezért rászolni a férjemre, de elöfordult már észrevette, nem tetszik a dolog.)
Ez nem indok semmire, csak észrevétel!!!! Vannak kivételek, elnézést tölük, mert általánosságban irtam!, de ritka!
Mindenkinek vannak ugymod bogarai csak van amikor eltudod nézni, de van amikor már megunod és ilyenkor jön a megszokás, ami nem szerelem. Ha jön a szerelem, akkor menne is meg nem is!Biztosat a bizonytalan, de ujért!
Tudom, hogy sokan nem értenek egyet a következökkel, de számomra ez jelenti a megnyugvást és az energia forrást!:
-Nincs mit tenni! Ez van!
Nem akarok magam felett teljesiteni, mert el akar menni, menjen, de végleg! Lesz egy felszabadult szoba, hely stb. Majd elfelejtem, mert mást nem tehetek, csak beleörülhetek és szenvedek! Én még élni szeretnék, de nem az emlékekböl, mert ahhoz még fiatal vagyok!
Kicsit talán morbid elsö olvasásra, de tényleg nekem ez egy energia forrás! Mellesleg még igaz is! :-)
Nincs mit tenni
Kedves Nincsmittenni !
Olyan elvárásokról véleményem szerint nem beszélhetsz, hogy mindenki partner részrõl figyelmen kívül hagyja, feleségeinket,férjeinket. De annál inkább jogos valahol egy olyan elvárás a házastárs felé, ha már házastárs akkor õ hagyja figyelmen kívül a próbálkozó esetleges harmadikokat! Véleményem szerint a harmadik felé semmilyen elvárás nem lehetséges, mivel õ idegen a másik társ részére. Abban igazad van viszont hogy a házastársnak joga van bármit tenni szinte, és nemlehet egy embert megbéklyózni akarata ellenére egy egész életre! DE én az etikát valahol lényegesnek tartom nagyon, és azt hogy milyen módon teszi ezt a távozni készülõ fél!És ha jön a szerelem az felmentést ad mindenre??Szerelmesen bármit meglehet csinálni az mindenre felmetést ad,akkor bármit és bárkit le lehet tiporni? Ez lenne a szerelem egyik lényege?
Én mint megcsalt fél, nem is azon borultam talán ki anno ami történt, hanem azon ahogy. És ez tette nagyon nehezen megbocsájthatóvá számomra az egész dolgot. Valahol azt megérti ésszel az ember, hogy bizonyos idõ után bármelyik felet elkaphatja a "gépszíjj", talán engem is elkaphatott volna, de azért még a másik is van! Érdekes módon a félrelépést mindíg a bizonytalanabb fél követi el, lehet ez is oka annak, hogy egyáltalán nemfoglalkoznak a megcsalt (elhagyott) társ érzéseivel, és az etikával, mivel csak sodródnak az eseményekkel.
Hozzászólásod végével nehezen tudok egyet érteni. Mert valamikor én is így gondoltam ha ilyenre kerülne sor közöttünk. De csak az iszonyatos fájdalmat, a másik hiányát, a becsapottságot és megalázottságot éreztem. Állítólag rekord idõ alatt álltam újra talpra, de ezeken az érzéseken túl kell esni, ami nem olyan egyszerû.
"Dávid"
Olyan elvárásokról véleményem szerint nem beszélhetsz, hogy mindenki partner részrõl figyelmen kívül hagyja, feleségeinket,férjeinket. De annál inkább jogos valahol egy olyan elvárás a házastárs felé, ha már házastárs akkor õ hagyja figyelmen kívül a próbálkozó esetleges harmadikokat! Véleményem szerint a harmadik felé semmilyen elvárás nem lehetséges, mivel õ idegen a másik társ részére. Abban igazad van viszont hogy a házastársnak joga van bármit tenni szinte, és nemlehet egy embert megbéklyózni akarata ellenére egy egész életre! DE én az etikát valahol lényegesnek tartom nagyon, és azt hogy milyen módon teszi ezt a távozni készülõ fél!És ha jön a szerelem az felmentést ad mindenre??Szerelmesen bármit meglehet csinálni az mindenre felmetést ad,akkor bármit és bárkit le lehet tiporni? Ez lenne a szerelem egyik lényege?
Én mint megcsalt fél, nem is azon borultam talán ki anno ami történt, hanem azon ahogy. És ez tette nagyon nehezen megbocsájthatóvá számomra az egész dolgot. Valahol azt megérti ésszel az ember, hogy bizonyos idõ után bármelyik felet elkaphatja a "gépszíjj", talán engem is elkaphatott volna, de azért még a másik is van! Érdekes módon a félrelépést mindíg a bizonytalanabb fél követi el, lehet ez is oka annak, hogy egyáltalán nemfoglalkoznak a megcsalt (elhagyott) társ érzéseivel, és az etikával, mivel csak sodródnak az eseményekkel.
Hozzászólásod végével nehezen tudok egyet érteni. Mert valamikor én is így gondoltam ha ilyenre kerülne sor közöttünk. De csak az iszonyatos fájdalmat, a másik hiányát, a becsapottságot és megalázottságot éreztem. Állítólag rekord idõ alatt álltam újra talpra, de ezeken az érzéseken túl kell esni, ami nem olyan egyszerû.
"Dávid"
"Dávid"
Remélem találtál azóta egy jó társat, aki hasonló értékrendszerrel éli az életét, mint te és nem csalódsz többet!
etikusan viselkedni vagy kulturáltan elválni kevesen tudnak :-(( ez intelligencia kérdése, vagy felfogja a másik, hogy milyen következményekkel járnak a tettei, az érzései vagy soha...
ez van
szerintem a jó kapcsolat kulcsa, hogy egyforma intelligenciájú emberek legyenek együtt, ha az egyik más "szinten" van, akkor a másik nagyot csalódhat benne...
üdv: maca
Remélem találtál azóta egy jó társat, aki hasonló értékrendszerrel éli az életét, mint te és nem csalódsz többet!
etikusan viselkedni vagy kulturáltan elválni kevesen tudnak :-(( ez intelligencia kérdése, vagy felfogja a másik, hogy milyen következményekkel járnak a tettei, az érzései vagy soha...
ez van
szerintem a jó kapcsolat kulcsa, hogy egyforma intelligenciájú emberek legyenek együtt, ha az egyik más "szinten" van, akkor a másik nagyot csalódhat benne...
üdv: maca
Dávid!
Látom azért sok mindenben egyet értünk, mivel azt a bizonyos etikát elsösorban a megcsalonak kellene ismernie. Hogy a harmadik ismeri-e vagy sem, nem lehet igazábol megitélni, mert idegen, és egy idegennel szemben nem lehet elvárásokat felmutatni. Az, hogy a házastárs milyen etikai mérce szerint él, joval fontosabb. Ha megtörtént a félrelépés, akkor lehet azt ugyis csinálni, ne tudja meg a házastárs és véget is lehetne vetni a kapcsolatnak izibe. Ha nem teszi meg, felmerül bennem a kérdés,: ez a házastársi etika? Elsösorban ezzel a házastársaknak kell tisztába lenniük! Etikai és más elvárásokat a házastárssal szemben kell elvárni! Biztos vannak olyan esetek amikor véget akar vetni a kapcsolatnak, de nem tud! Hát itt a gond, a nem tud. Lehet azért mert eröszakoskodik-keresi a harmadik,(gyenge kifogás) de lehet azért, mert nem is akarja!
Egyébként olvasva más topicot is, igen sok az olyan szakitás amikor nem tudnak megegyezni, és ha gyermek is van, igencsak megsinyli a dolgot! Az, hogy nem tudnak megegyezni, ismét etikai alapokon alapul, és az igazság az, hogy olvastam férj és feleség részéröl hozzászolásokat, amikor a másik nem igazán etikai modon járt el! Általánositani nem lehet, hogy férfi-e vagy nö aki kiegyezés képtelen, DE ilyenkor hol van az a bizonyos etika?
Azt nem mondom, hogy ne szenvedjen a elhagyott, mert én is voltam már elhagyott (nem házasság hanem egy hosszu kapcsolat)és piszkosul szenvedtem, de tisztában voltam azzal, hogy már nem kötik hozzám olyan kötelékek, mint anno. Kész nincs mit tenni, elmult, viszont ha meggondolta megát és viszaakr jönni, akkor felejtse el ezt a lehetöséget, mert ha egyszer elment, mert nem érezte irántam a ragaszkodást, akkor vissza ne merjen jönni, mert nem jött össze a dolog a másikkal! Ez volt a lényege az elözö üzenetem végének!
Kivánom mindnkinek akiket elhagytak, hogy hamar lábra tudjon állni.
A hozzászolásaimat azért irtam, mert védeném a harmadikokat,megitélésem szerint nem a harmadik a FÖ ludas, hanem a megcsalo házastárs!
Ha emgem csalnának meg bizti és is haragudnék a harmadikra, de a páromra begbocsáthatatlanul, ami nem jelenti, azt, hogy vitába kezdenék vele, miért csinálta, hanem magamban letudnám mint ember. Emelett a vitát abszolute elkerülném a gyerek miatt (amennyire lehet, ha lehetetlen a gyerek elött semmi képpen sem vitatkoznék és ugyanezt "igénylném" a páromtol is. A gyerek érdekében!!
Nincs mit tenni
Látom azért sok mindenben egyet értünk, mivel azt a bizonyos etikát elsösorban a megcsalonak kellene ismernie. Hogy a harmadik ismeri-e vagy sem, nem lehet igazábol megitélni, mert idegen, és egy idegennel szemben nem lehet elvárásokat felmutatni. Az, hogy a házastárs milyen etikai mérce szerint él, joval fontosabb. Ha megtörtént a félrelépés, akkor lehet azt ugyis csinálni, ne tudja meg a házastárs és véget is lehetne vetni a kapcsolatnak izibe. Ha nem teszi meg, felmerül bennem a kérdés,: ez a házastársi etika? Elsösorban ezzel a házastársaknak kell tisztába lenniük! Etikai és más elvárásokat a házastárssal szemben kell elvárni! Biztos vannak olyan esetek amikor véget akar vetni a kapcsolatnak, de nem tud! Hát itt a gond, a nem tud. Lehet azért mert eröszakoskodik-keresi a harmadik,(gyenge kifogás) de lehet azért, mert nem is akarja!
Egyébként olvasva más topicot is, igen sok az olyan szakitás amikor nem tudnak megegyezni, és ha gyermek is van, igencsak megsinyli a dolgot! Az, hogy nem tudnak megegyezni, ismét etikai alapokon alapul, és az igazság az, hogy olvastam férj és feleség részéröl hozzászolásokat, amikor a másik nem igazán etikai modon járt el! Általánositani nem lehet, hogy férfi-e vagy nö aki kiegyezés képtelen, DE ilyenkor hol van az a bizonyos etika?
Azt nem mondom, hogy ne szenvedjen a elhagyott, mert én is voltam már elhagyott (nem házasság hanem egy hosszu kapcsolat)és piszkosul szenvedtem, de tisztában voltam azzal, hogy már nem kötik hozzám olyan kötelékek, mint anno. Kész nincs mit tenni, elmult, viszont ha meggondolta megát és viszaakr jönni, akkor felejtse el ezt a lehetöséget, mert ha egyszer elment, mert nem érezte irántam a ragaszkodást, akkor vissza ne merjen jönni, mert nem jött össze a dolog a másikkal! Ez volt a lényege az elözö üzenetem végének!
Kivánom mindnkinek akiket elhagytak, hogy hamar lábra tudjon állni.
A hozzászolásaimat azért irtam, mert védeném a harmadikokat,megitélésem szerint nem a harmadik a FÖ ludas, hanem a megcsalo házastárs!
Ha emgem csalnának meg bizti és is haragudnék a harmadikra, de a páromra begbocsáthatatlanul, ami nem jelenti, azt, hogy vitába kezdenék vele, miért csinálta, hanem magamban letudnám mint ember. Emelett a vitát abszolute elkerülném a gyerek miatt (amennyire lehet, ha lehetetlen a gyerek elött semmi képpen sem vitatkoznék és ugyanezt "igénylném" a páromtol is. A gyerek érdekében!!
Nincs mit tenni
Kedves Maca!
Azt hogy milyen társat találtam magamnak, az elsõ hozzászólásomnál elolvashatod ebben a topicban.:-) Nemteljesen értek Veled egyet abban, hogy csak az intelligencia különbség lehet a probléma. Véleményem szerint, tényleg sokat számít az értékrend, és a körülmények is. Amint Pkriszta is megfogalmazta, hogy ha olyan helyre, társaságba kerül az illetõ és olyan idõszakban amikor esetleg a házasságával is problémái vannak, akkor sokkal könnyebben megtörténhet aminek nem kellene megtörténnie.És ha kialakul a szerelem onantól kezdve már az intelligenciát, józan észt értékrendet, kötelességtudatot el is felejti a szerelembe esett fél:-( Esetleg vívódik magában, de a szerelem édes érzését nem tudja legyõzni! Abban igazad van, hogy a fõ ludas a házastárs és nem a harmadik, ettõl még csak rosszabb érzése van az embernek:-)Az hogy Te mit tennél ha megcsalnának,ugyanazt tudom csak mondani mint Pkrisztának: soha ne mondd azt hogy soha!:-))))Rajtam már volt ez a "cipellõ":-(
"Dávid"
Azt hogy milyen társat találtam magamnak, az elsõ hozzászólásomnál elolvashatod ebben a topicban.:-) Nemteljesen értek Veled egyet abban, hogy csak az intelligencia különbség lehet a probléma. Véleményem szerint, tényleg sokat számít az értékrend, és a körülmények is. Amint Pkriszta is megfogalmazta, hogy ha olyan helyre, társaságba kerül az illetõ és olyan idõszakban amikor esetleg a házasságával is problémái vannak, akkor sokkal könnyebben megtörténhet aminek nem kellene megtörténnie.És ha kialakul a szerelem onantól kezdve már az intelligenciát, józan észt értékrendet, kötelességtudatot el is felejti a szerelembe esett fél:-( Esetleg vívódik magában, de a szerelem édes érzését nem tudja legyõzni! Abban igazad van, hogy a fõ ludas a házastárs és nem a harmadik, ettõl még csak rosszabb érzése van az embernek:-)Az hogy Te mit tennél ha megcsalnának,ugyanazt tudom csak mondani mint Pkrisztának: soha ne mondd azt hogy soha!:-))))Rajtam már volt ez a "cipellõ":-(
"Dávid"
Kedves Pkriszta!
Nekem igazán egy könyv segített ahhoz, hogy talpra álljak és parancsolni tudjak az érzéseimnek. Ha érdekel megírom a címét. De én nagyon "mélyrõl" indultam. Ugyanis nálam ez egy egy folyamat vége volt úgy éreztem amikor elhagyott a feleségem. Kezdõdött ott, hogy tönkre ment a cégem egy külföldi csõdhullám következtében, és elúszott szó szerint mindenünk:-( Utána balesetet szenvedtem, 3 hónap kórház, 6 hónap járásképtelenség,2 trombózis,50% roki:-( Ezután tavaly szeptembertõl mélydepi részemrõl. Tehát ezek voltak az elõzmények. Nekem ott kellett kezdeni, hogy a depibõl kijöjjek amikor egyedül találtam magam a házban. Hogy egyáltalán felkeljek reggel, és ne az önsajnálat legyen rajtam úrrá.Úgy keltem minden reggel, hogy megint egy rohadt nap amit túl kell valahogy élni!:-( Egy csomó kérdést feltettem magamnak, hogy mi ez a fájdalom amit érzek.Szeretet e valójában, vagy csak az elhagyatottság érzése, birtoklási vágy stb.? És ahogyan sikerült ezeket megválaszolnom magamnak, valahogy egyre könnyebb volt a létet elviselni. A legrosszab akkor volt amikor egyszer már majdnem visszajött a feleségem, de meggondolta magát. Ez rosszabb volt annál is mint amikor elment. (Ettõl féltelek téged is igazán, mert mint írtad a legrosszabbon már túl vagy,de lehet csak azt hiszed!)Tehát akkor majdnem "odavertem" magam egy betonfalhoz kocsival. Ezután nagyon megijedtem saját magamtól, és akkor akadt a kezembe az a könyv ami segített megérteni és lecsillapítani az érzéseimet.
"Dávid"
Nekem igazán egy könyv segített ahhoz, hogy talpra álljak és parancsolni tudjak az érzéseimnek. Ha érdekel megírom a címét. De én nagyon "mélyrõl" indultam. Ugyanis nálam ez egy egy folyamat vége volt úgy éreztem amikor elhagyott a feleségem. Kezdõdött ott, hogy tönkre ment a cégem egy külföldi csõdhullám következtében, és elúszott szó szerint mindenünk:-( Utána balesetet szenvedtem, 3 hónap kórház, 6 hónap járásképtelenség,2 trombózis,50% roki:-( Ezután tavaly szeptembertõl mélydepi részemrõl. Tehát ezek voltak az elõzmények. Nekem ott kellett kezdeni, hogy a depibõl kijöjjek amikor egyedül találtam magam a házban. Hogy egyáltalán felkeljek reggel, és ne az önsajnálat legyen rajtam úrrá.Úgy keltem minden reggel, hogy megint egy rohadt nap amit túl kell valahogy élni!:-( Egy csomó kérdést feltettem magamnak, hogy mi ez a fájdalom amit érzek.Szeretet e valójában, vagy csak az elhagyatottság érzése, birtoklási vágy stb.? És ahogyan sikerült ezeket megválaszolnom magamnak, valahogy egyre könnyebb volt a létet elviselni. A legrosszab akkor volt amikor egyszer már majdnem visszajött a feleségem, de meggondolta magát. Ez rosszabb volt annál is mint amikor elment. (Ettõl féltelek téged is igazán, mert mint írtad a legrosszabbon már túl vagy,de lehet csak azt hiszed!)Tehát akkor majdnem "odavertem" magam egy betonfalhoz kocsival. Ezután nagyon megijedtem saját magamtól, és akkor akadt a kezembe az a könyv ami segített megérteni és lecsillapítani az érzéseimet.
"Dávid"
Pkriszta, tudod mennyire ismerõs ez a szöveg, hogy majd érezteti a másikkal hogy nem mûxik a dolog, nagyon!!!!Hidd el az a legjobb ha mihamarabb tiszta víz kerül a pohárba. És ha õ nem tud/akar dönteni akkor Neked kell ezt megtenned bármennyire is fájdalmas.Hidd el, lehet nem a leg fájdalom mentesebb de a leggyorsabb megoldás, ha tisztavizet öntesz a pohárba. Hacsak nem akarod még hónapokra esetleg évekre konzerválni ezt az állapotot!:-( Csakis akkor fog észbekapni a férjed ha érzi azt, hogy végleg elveszíthet Téged és a családját!Addig magyarázhatsz, mondhatsz neki amit akarsz, pusztába kiáltott szó marad a számára.:-((
Én kihagytam a pszihiátert, helyette inkább kiolvastam vagy 10 kilónyi szakirodalmat, de semmi máshoz nem volt türelmem csak olvasni és csakis ilyen könyveket. Se tv se alvás semmi csak olvasás, nekem ez segített, és az akaraterõm.Én nem foglalkoztam a halál gondolatával, csak egyszer bekattant ott akkor, hogy semmit sem kell tennem csak nem bevenni azt a kanyart és minden megoldódik. De szerencsére gyõzõtt a kötelességtudatom, mert az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy nincs még a kocsi teljesen kifizetve:-))) Azóta is röhögök rajta, hogy lehet ezen múlott az életem!:-)))
"Dávid"
Én kihagytam a pszihiátert, helyette inkább kiolvastam vagy 10 kilónyi szakirodalmat, de semmi máshoz nem volt türelmem csak olvasni és csakis ilyen könyveket. Se tv se alvás semmi csak olvasás, nekem ez segített, és az akaraterõm.Én nem foglalkoztam a halál gondolatával, csak egyszer bekattant ott akkor, hogy semmit sem kell tennem csak nem bevenni azt a kanyart és minden megoldódik. De szerencsére gyõzõtt a kötelességtudatom, mert az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy nincs még a kocsi teljesen kifizetve:-))) Azóta is röhögök rajta, hogy lehet ezen múlott az életem!:-)))
"Dávid"
Kedves Pkriszta !
Egy utazás elõtt valóban nem lenne érdemes ilyen jellegû döntéseket hozni/közölni. De elõbb utóbb rákényszerülsz a saját magad védelmében, mert gondolom valahol Te is egyértelmû tiszta helyzetet szeretnél. A bizonytalanságnál nincs rosszabb érzés:-(
"így is nagyon sokat vagyok egyedül a gyerekekkel, akkor vajon mi változik, ha ? tényleg nem jön majd haza? "
Nem önámítás ez a mondatod valahol??
Új szerelem pedig miért ne jöhetne, csak majd el kell jutnod odáig, hogy nyitott legyél rá, és ahogyan nyitott leszel rá már meg is fog jelenni!
A feleségem visszaköltözött már igen, 2 hete, de 2 hónapja volt egy majdnem visszarendezõdés, amirõl elõzõleg írtam. Ami jobban megrázott mint az elköltözés.
Nagyon gyorsan költözött vissza. Elõzõleg olyan féltékenységi jeleneteket produkált, mintha én hagytam volna ott!:-) Megkaptam, hogy gondoljak a gyerekekre, a 11 év hazásságunkra stb.:-) Nemgyõztem emlékeztetni, hogy õ ment el!:-) Eleinte még õ akart feltételeket szabni, hogy csak akkor jön vissza ha így meg úgy ... :-) Én pedig mondtam neki, hogy ki hívott vissza??:-) Én el sem küldtelek és vissza sem foglak hívni, inkább a nyelvemet harapom le! Ezután azt követelte, hogy szakítsak a (nemlétezõ:-) ) barátnõmmel, és akkor majd õ is elküldi a pasiját (akiben már egyébbként is csalódott). Mondtam neki miért tenném, szagolja mindenki azt amit szakított magának, én köszönöm már jól elvagyok. Ezután jött az ,hogy vissza akar jönni mindenáron, minden feltétel nélkül, még az sem érdekli ha megtartom a barátnõmet, õ elzavarata a pasiját,otthagyja a munkahelyét (kolléga volt az illetõ) stb. Ezután közöltem vele az én feltételeimet, hogy mi az amin váltoiztani akarok, hogy nehogy ide jusson a kapcsolatunk mégegyszer.
Elmondása szerint nagyon megijedt, hogy végleg elveszíthet. Nekem valahol olyan érzésem volt az egész üggyel kapcsolatban, mintha rajtam akart volna bosszút állni, mert egy olyan alakkal kezdett, hogy eszembe nem jutott volna hogy ilyennel (alkoholista) egyáltalán szóba áll a nejem.
"Dávid"
Egy utazás elõtt valóban nem lenne érdemes ilyen jellegû döntéseket hozni/közölni. De elõbb utóbb rákényszerülsz a saját magad védelmében, mert gondolom valahol Te is egyértelmû tiszta helyzetet szeretnél. A bizonytalanságnál nincs rosszabb érzés:-(
"így is nagyon sokat vagyok egyedül a gyerekekkel, akkor vajon mi változik, ha ? tényleg nem jön majd haza? "
Nem önámítás ez a mondatod valahol??
Új szerelem pedig miért ne jöhetne, csak majd el kell jutnod odáig, hogy nyitott legyél rá, és ahogyan nyitott leszel rá már meg is fog jelenni!
A feleségem visszaköltözött már igen, 2 hete, de 2 hónapja volt egy majdnem visszarendezõdés, amirõl elõzõleg írtam. Ami jobban megrázott mint az elköltözés.
Nagyon gyorsan költözött vissza. Elõzõleg olyan féltékenységi jeleneteket produkált, mintha én hagytam volna ott!:-) Megkaptam, hogy gondoljak a gyerekekre, a 11 év hazásságunkra stb.:-) Nemgyõztem emlékeztetni, hogy õ ment el!:-) Eleinte még õ akart feltételeket szabni, hogy csak akkor jön vissza ha így meg úgy ... :-) Én pedig mondtam neki, hogy ki hívott vissza??:-) Én el sem küldtelek és vissza sem foglak hívni, inkább a nyelvemet harapom le! Ezután azt követelte, hogy szakítsak a (nemlétezõ:-) ) barátnõmmel, és akkor majd õ is elküldi a pasiját (akiben már egyébbként is csalódott). Mondtam neki miért tenném, szagolja mindenki azt amit szakított magának, én köszönöm már jól elvagyok. Ezután jött az ,hogy vissza akar jönni mindenáron, minden feltétel nélkül, még az sem érdekli ha megtartom a barátnõmet, õ elzavarata a pasiját,otthagyja a munkahelyét (kolléga volt az illetõ) stb. Ezután közöltem vele az én feltételeimet, hogy mi az amin váltoiztani akarok, hogy nehogy ide jusson a kapcsolatunk mégegyszer.
Elmondása szerint nagyon megijedt, hogy végleg elveszíthet. Nekem valahol olyan érzésem volt az egész üggyel kapcsolatban, mintha rajtam akart volna bosszút állni, mert egy olyan alakkal kezdett, hogy eszembe nem jutott volna hogy ilyennel (alkoholista) egyáltalán szóba áll a nejem.
"Dávid"
Szia Pkriszta!
Bocs,hogy rég nem jelentkeztem.
Képzeld,idõ közben megtudtam valamit a pasiról,ami talán segíthet Neked is.A felesége megunta a dolgot és beadta a válópert!Még tavaly decemberben.Már tárgyaláson is voltak.Az a "szép" az egészben,hogy nekem egy árva szót nem is szólt a gyermekem drágalátos apja.És miért?Mert esze ágában sincs válni!Persze õ már nem sokat tehet,mert a felesége mindenképpen elfog válni tõle,de talán nálatok még nem késõ.Lehet,hogy egy kicsit tényleg rá kéne ijesztened!Az elsõ-második tárgyaláson még meggondolhatjátok magatokat nyugodtan.Hátha ettõl neki is egy kicsit megjönne az esze!
De Kriszta!biztosíthatlak arról,hogy nálatok nem én vagyok a harmadik.Az õ feleségét Katinak hívják,és se a pasi,se én nem rally-zunk.
Bocs,hogy rég nem jelentkeztem.
Képzeld,idõ közben megtudtam valamit a pasiról,ami talán segíthet Neked is.A felesége megunta a dolgot és beadta a válópert!Még tavaly decemberben.Már tárgyaláson is voltak.Az a "szép" az egészben,hogy nekem egy árva szót nem is szólt a gyermekem drágalátos apja.És miért?Mert esze ágában sincs válni!Persze õ már nem sokat tehet,mert a felesége mindenképpen elfog válni tõle,de talán nálatok még nem késõ.Lehet,hogy egy kicsit tényleg rá kéne ijesztened!Az elsõ-második tárgyaláson még meggondolhatjátok magatokat nyugodtan.Hátha ettõl neki is egy kicsit megjönne az esze!
De Kriszta!biztosíthatlak arról,hogy nálatok nem én vagyok a harmadik.Az õ feleségét Katinak hívják,és se a pasi,se én nem rally-zunk.
Szia Pkriszta!
Hát nagyon remélem,hogy rendbejön köztetek minden!És ha rendbejön,Te hogy fogsz viszonyulni hozzá?(mármint a férjedhez)Ugy csinálsz mindent,mintha mi sem történt volna,vagy más lesz minden?Amikopr engem megcsaltak és megbocsájtottam,szar volt már az egész és hamarosan tönkre is ment a kapcsolatunk.Szerintem én igazából sosem tudnék megbocsájtani.Kiváncsi vagyok,hogy Te hogy fogod csinálni,hátha tanulok belõle.
A pasi úgy szeretné a dolgot köztünk,hogy legyek én is és a felesége is.Persze a feleség nem tudjon meg semmit.Na ez nem mûködik,mert az évek és a történtek után szerintem a feleségének joga van tudni,hogy a kedves férje miket tesz(akár velem,akár mással),joga van tudni,hogy ott veri át a pasi,ahol hagyja magát.A pasikám tudja,hogy ha nálam próbálkozik,akkor a neje is megtudja és annak csúnya veszekedés a vége,de látszólag nem zavarja,mert próbálkozik rendesen.
Nem hiszem,hogy együtt leszünk,ha elválik.Az évek alatt megismertem,és nekem nem ilyen pasit rendelt a sors.Ez iszonyú!
Lehet,hogy brutálisan hangzik,de õ azt érdemli,hogy a felesége elváljon tõle,kisemmizze a vagyonából,és ezek után hozzám se jöhessen.És ami még brutálisabb talán,hogy én azon leszek,hogy ez így történjen.Ne vessen meg senki ezért.A házasságát nem én tettem tönkre,hanem õ maga,õ keresett barátnõket,õ lépett félre,õ hazudozott mindenkine.Egy ilyen ember nem érdemel családot,boldogságot.Azt érdemli,amit õ adott másoknak:szenvedést,megaláztatást.
Hát nagyon remélem,hogy rendbejön köztetek minden!És ha rendbejön,Te hogy fogsz viszonyulni hozzá?(mármint a férjedhez)Ugy csinálsz mindent,mintha mi sem történt volna,vagy más lesz minden?Amikopr engem megcsaltak és megbocsájtottam,szar volt már az egész és hamarosan tönkre is ment a kapcsolatunk.Szerintem én igazából sosem tudnék megbocsájtani.Kiváncsi vagyok,hogy Te hogy fogod csinálni,hátha tanulok belõle.
A pasi úgy szeretné a dolgot köztünk,hogy legyek én is és a felesége is.Persze a feleség nem tudjon meg semmit.Na ez nem mûködik,mert az évek és a történtek után szerintem a feleségének joga van tudni,hogy a kedves férje miket tesz(akár velem,akár mással),joga van tudni,hogy ott veri át a pasi,ahol hagyja magát.A pasikám tudja,hogy ha nálam próbálkozik,akkor a neje is megtudja és annak csúnya veszekedés a vége,de látszólag nem zavarja,mert próbálkozik rendesen.
Nem hiszem,hogy együtt leszünk,ha elválik.Az évek alatt megismertem,és nekem nem ilyen pasit rendelt a sors.Ez iszonyú!
Lehet,hogy brutálisan hangzik,de õ azt érdemli,hogy a felesége elváljon tõle,kisemmizze a vagyonából,és ezek után hozzám se jöhessen.És ami még brutálisabb talán,hogy én azon leszek,hogy ez így történjen.Ne vessen meg senki ezért.A házasságát nem én tettem tönkre,hanem õ maga,õ keresett barátnõket,õ lépett félre,õ hazudozott mindenkine.Egy ilyen ember nem érdemel családot,boldogságot.Azt érdemli,amit õ adott másoknak:szenvedést,megaláztatást.
Hát azért biztosan nyomasztó lehet, hogy egyik oldalon az újdonság, a másikon pedig a család és a gyerekek. Szerintem azok, akik a két oldal között állnak sok esetben nem azért nem döntenek egyik vagy másik mellett, mert így kényelmes. Lustaság, gyávaság, határozatlanság - ezek sokkal inkább meghatározzák.
Ott, ahol az elsõ vagy a harmadik valóban fontos, ott nem nehéz a döntés. Ha a döntés kérdéssé válik, akkor egyik érzelem sem az igazi.
Lásd Pkrisztánál is, ott a férje képes volt dönteni, nem könnyen, és nem egyszerûen, és mindehhez kellett Kriszta hihetetlen empatikus készsége.
Ahogy már egyszer nagyon régen írtam, azt a kapcsolatot, ahol belép a harmadik a képbe, ketten rontották el, és ketten kellenek a megjavításához is. Sok és még több beszélgetéssel, megértéssel, türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel. Ez utóbbi azért kell különösen, hyog ne kerüljön a házaspár soha többé ilyen helyzetbe.
Mert szerintem nem igaz az a tétel, hogy ha egyszer félrelépett, akkor biztosan újra megteszi. Ez olyan mintha egy mintából akarnánk statisztikát számolni. Mindenkinek joga van hibázni.
Igenis elképzelhetõnek tartom, hogy az ember tanuljona hibáiból és ne kövesse el azokat újra.
Pkriszta:
Ügyes vagy, sok sikert, és boldogságot nektek:-)))))
Névtelen
Ott, ahol az elsõ vagy a harmadik valóban fontos, ott nem nehéz a döntés. Ha a döntés kérdéssé válik, akkor egyik érzelem sem az igazi.
Lásd Pkrisztánál is, ott a férje képes volt dönteni, nem könnyen, és nem egyszerûen, és mindehhez kellett Kriszta hihetetlen empatikus készsége.
Ahogy már egyszer nagyon régen írtam, azt a kapcsolatot, ahol belép a harmadik a képbe, ketten rontották el, és ketten kellenek a megjavításához is. Sok és még több beszélgetéssel, megértéssel, türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel. Ez utóbbi azért kell különösen, hyog ne kerüljön a házaspár soha többé ilyen helyzetbe.
Mert szerintem nem igaz az a tétel, hogy ha egyszer félrelépett, akkor biztosan újra megteszi. Ez olyan mintha egy mintából akarnánk statisztikát számolni. Mindenkinek joga van hibázni.
Igenis elképzelhetõnek tartom, hogy az ember tanuljona hibáiból és ne kövesse el azokat újra.
Pkriszta:
Ügyes vagy, sok sikert, és boldogságot nektek:-)))))
Névtelen
Szia Pkriszta!
És mi lesz ezután?A csajszival fog ralley-zni továbbra is?Vagy végleg elbúcsúzik tõle minden téren?Mert ha nem akkor nagy lesz a kísértés.
Azzal én sem értek egyet,hogy aki egyszer félrelépett,az félre fog mégegyszer,de viszont az igaz,hogy hajlamosabb rá.Az ilyen nem fog annyit gondolkodni elötte,hogy megtegye-e vagy sem.
Kriszta!Én nem akarok senki ellen beszélni,csak én is kibeszélem magamból azokat a dolgokat,amik nekem fájnak.Tehát nem hidd azt,hogy támadok!!Tudod az én "pasim" is megígérte otthon,hogy megváltozik,megszakítja velem a kapcsolatot.A felesége elhitte.Ezután jött a lányunk.(És utána még egy baba).Most,hogy beadta a válópert a neje,megint megígért mindent,de csak egyet kéne csettintenem,és már ugrik is az ágyamba.És biztos vagyok benne,hogy öt év múlva is ez lenne a helyzet.Hát ennyit a nagy ígéretekrõl.
Mégegyszer,ne érts félre!Hidd el,hogy nagyon szeretném,hogy minden rendbe jöjjön köztetek.Mert ugye reméljük nem mindenki ilyen,mint az én lányom apja.De ha én lennék a helyedben,akkor biztos rettenetesen félnék az újabb csalódástól.(De szerintem ezzel sokan így vannak,talán Te is)
Kérdeznék valamit,ami számomra nem derült ki.Õ miért keresett egy ilyen kapcsolatot?Mi hajtotta idáig?Mi nem felelt meg neki az eddigi életébõl?
Szia.Bea
És mi lesz ezután?A csajszival fog ralley-zni továbbra is?Vagy végleg elbúcsúzik tõle minden téren?Mert ha nem akkor nagy lesz a kísértés.
Azzal én sem értek egyet,hogy aki egyszer félrelépett,az félre fog mégegyszer,de viszont az igaz,hogy hajlamosabb rá.Az ilyen nem fog annyit gondolkodni elötte,hogy megtegye-e vagy sem.
Kriszta!Én nem akarok senki ellen beszélni,csak én is kibeszélem magamból azokat a dolgokat,amik nekem fájnak.Tehát nem hidd azt,hogy támadok!!Tudod az én "pasim" is megígérte otthon,hogy megváltozik,megszakítja velem a kapcsolatot.A felesége elhitte.Ezután jött a lányunk.(És utána még egy baba).Most,hogy beadta a válópert a neje,megint megígért mindent,de csak egyet kéne csettintenem,és már ugrik is az ágyamba.És biztos vagyok benne,hogy öt év múlva is ez lenne a helyzet.Hát ennyit a nagy ígéretekrõl.
Mégegyszer,ne érts félre!Hidd el,hogy nagyon szeretném,hogy minden rendbe jöjjön köztetek.Mert ugye reméljük nem mindenki ilyen,mint az én lányom apja.De ha én lennék a helyedben,akkor biztos rettenetesen félnék az újabb csalódástól.(De szerintem ezzel sokan így vannak,talán Te is)
Kérdeznék valamit,ami számomra nem derült ki.Õ miért keresett egy ilyen kapcsolatot?Mi hajtotta idáig?Mi nem felelt meg neki az eddigi életébõl?
Szia.Bea
Szia, Pkriszta!!
Email cím megvan, de én jól vagyok!!! Viszont nyugodtan írj, ha Veled történik valami. Itt a neten olvaslak, lassan már jössz haza, igaz? A férjeddel telefonáltok? Hogy vannak a gyerekek? Vagy e-maileztek? Milyen a hangja? Bár ez semmit nem jelent. Irj nyugodtan a mail-re, majd onnan válaszolok! Puszi: Maminti
Email cím megvan, de én jól vagyok!!! Viszont nyugodtan írj, ha Veled történik valami. Itt a neten olvaslak, lassan már jössz haza, igaz? A férjeddel telefonáltok? Hogy vannak a gyerekek? Vagy e-maileztek? Milyen a hangja? Bár ez semmit nem jelent. Irj nyugodtan a mail-re, majd onnan válaszolok! Puszi: Maminti
Szia Kriszta!
Látogatom a netet,mivel állandóan fennt vagyok (legalább is a gépem):-)Épp gondolkoztam azon, hogy írnom kellene megint.Sok-sok topic-ot átolvastam megcsalás témakörben, most próbálok lenyugodni,felejteni(?), feldolgozni a múlt eseményeit.És ahogyan bejött ez a dolog a sok olvasással az lehagyatásom idején talán most is bejön.
Érdekes amit írtál a hullámzó érzéseidrõl és hogy mennyire befolyásolja a hangulatodat a férjed hangulata. Szóról szóra idemásolhanám, mert rám is nagyon igaz. Néha viszont beborulok nagyon agyilag és magamba roskadok. Pl. most volt a 12. házassági évfordulónk, és egész nap tisztára a mélypontomon voltam. Meg is jegyezte a nejem, hogy akkor mostmár gyásznapnak nyilvánítsuk ezt a napot? Faggatott, de valahogy nem is tudtam mit is mondjak neki.Van bennem 1 nagy adag öröm, hogy csak megértük ezt együtt, és venni is akartam neki venni valami nagyon szép ajándékot. De utána pedig az jutott eszembe, hogy jutalmazzam meg azért amit tett.:-( Végül szedtem neki virágot a kertben,és azt csokorba kötöttem és adtam át neki.Azért borultam be, mert azt akartam neki mondani, hogy 12 éve együtt (de ez már nemigaz), és végül is annyit mondtam hogy 12 éve volt az esküvõnk.Próbálom én sem rázúdítani az érzelmeimet,és fõleg bízni benne. Ebben õ is partner, mert igyexik beszámolni mindenrõl, és nem elmenni sehová egyedül a munkahelyén kívül, tehát építgetni a bizalmamat. Másik munkahelyen dolgozik már.A pasi 1x jelentkezett nála sms-ben, de nem válaszolt rá csak megmutatta nekem.A fickó is elköltözött anno otthonról, de õt nem fogadta vissza a felesége õk elválnak.Amin én nem is nagyon csodálkozom,mert szerintem örült a felesége hogy megszabadult tõle.
1 gondolat foglalkoztat engem nagyon mostanság.Mégpedig az, hogy ha tönkre megy 1 kapcsolat aminek félrelépés/válás/érzelmi zavarodottság a vége, akkor azt a kérdést teszik fel legtöbben az elhagyott félnek, hogy hol hibáztál Te, nézz magadba!Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak, és volt is bõven mire válaszolnom:-((( De akkor ez a megoldás ha romlik 1 kapcsolat, a félrelépés, költözés stb.???És manapság már szinte ez a természetes!:-( Akkor ha esetleg pár év múlva azt érzem hogy romlik a kapcsolatom, akkor lépjek félre, vagy ha félrelépek akkor azzal magyarázzam, hogy háááát ez nem ok hanem okozat!?A félrelépõ/elhagyó partnernek nem kellene magába néznie?Ha jól tudom 1 kapcsolatot ketten tudnak általában elrontani! De az megintcsak általános, hogy a félrelépõ fél nemnagyon tart önvizsgálatot:-( Talán ezért is nagy az esélye arra, hogy a következõ kapcsolatában ugyanazokat a hibákat követi el!
Én elhiszem azt, hogy szenvedett a férjed attól a helyzettõl ami kialakult, és döntésképtelen volt. Nálunkis ez volt a helyzet. A nejem úgy nézett ki mint a mosott sz*r (gondolom én is), annyira megviselte ez az egész. Aludni nemtudtunk napokon keresztül, éjjel nappal beszélgettünk. De én úgy gondolom ezt a szenvedést inkább a saját maguk bizonytalansága okozza.Valahol olvastam, hogy 1 kapcsolatban általában a bizonytalalnabbik fél lép félre, és pont neki kellene döntenie!
Egyenlõre ennyi ami az eszembe jutott.
Ja,és bízom a lelki plasztikai sebészetben, hogy nagyobb seb nélkül is tud ez gyógyulni.
Sok sikert Nektek is Kriszta !!!
"Dávid"
Látogatom a netet,mivel állandóan fennt vagyok (legalább is a gépem):-)Épp gondolkoztam azon, hogy írnom kellene megint.Sok-sok topic-ot átolvastam megcsalás témakörben, most próbálok lenyugodni,felejteni(?), feldolgozni a múlt eseményeit.És ahogyan bejött ez a dolog a sok olvasással az lehagyatásom idején talán most is bejön.
Érdekes amit írtál a hullámzó érzéseidrõl és hogy mennyire befolyásolja a hangulatodat a férjed hangulata. Szóról szóra idemásolhanám, mert rám is nagyon igaz. Néha viszont beborulok nagyon agyilag és magamba roskadok. Pl. most volt a 12. házassági évfordulónk, és egész nap tisztára a mélypontomon voltam. Meg is jegyezte a nejem, hogy akkor mostmár gyásznapnak nyilvánítsuk ezt a napot? Faggatott, de valahogy nem is tudtam mit is mondjak neki.Van bennem 1 nagy adag öröm, hogy csak megértük ezt együtt, és venni is akartam neki venni valami nagyon szép ajándékot. De utána pedig az jutott eszembe, hogy jutalmazzam meg azért amit tett.:-( Végül szedtem neki virágot a kertben,és azt csokorba kötöttem és adtam át neki.Azért borultam be, mert azt akartam neki mondani, hogy 12 éve együtt (de ez már nemigaz), és végül is annyit mondtam hogy 12 éve volt az esküvõnk.Próbálom én sem rázúdítani az érzelmeimet,és fõleg bízni benne. Ebben õ is partner, mert igyexik beszámolni mindenrõl, és nem elmenni sehová egyedül a munkahelyén kívül, tehát építgetni a bizalmamat. Másik munkahelyen dolgozik már.A pasi 1x jelentkezett nála sms-ben, de nem válaszolt rá csak megmutatta nekem.A fickó is elköltözött anno otthonról, de õt nem fogadta vissza a felesége õk elválnak.Amin én nem is nagyon csodálkozom,mert szerintem örült a felesége hogy megszabadult tõle.
1 gondolat foglalkoztat engem nagyon mostanság.Mégpedig az, hogy ha tönkre megy 1 kapcsolat aminek félrelépés/válás/érzelmi zavarodottság a vége, akkor azt a kérdést teszik fel legtöbben az elhagyott félnek, hogy hol hibáztál Te, nézz magadba!Én is ezt a kérdést tettem fel magamnak, és volt is bõven mire válaszolnom:-((( De akkor ez a megoldás ha romlik 1 kapcsolat, a félrelépés, költözés stb.???És manapság már szinte ez a természetes!:-( Akkor ha esetleg pár év múlva azt érzem hogy romlik a kapcsolatom, akkor lépjek félre, vagy ha félrelépek akkor azzal magyarázzam, hogy háááát ez nem ok hanem okozat!?A félrelépõ/elhagyó partnernek nem kellene magába néznie?Ha jól tudom 1 kapcsolatot ketten tudnak általában elrontani! De az megintcsak általános, hogy a félrelépõ fél nemnagyon tart önvizsgálatot:-( Talán ezért is nagy az esélye arra, hogy a következõ kapcsolatában ugyanazokat a hibákat követi el!
Én elhiszem azt, hogy szenvedett a férjed attól a helyzettõl ami kialakult, és döntésképtelen volt. Nálunkis ez volt a helyzet. A nejem úgy nézett ki mint a mosott sz*r (gondolom én is), annyira megviselte ez az egész. Aludni nemtudtunk napokon keresztül, éjjel nappal beszélgettünk. De én úgy gondolom ezt a szenvedést inkább a saját maguk bizonytalansága okozza.Valahol olvastam, hogy 1 kapcsolatban általában a bizonytalalnabbik fél lép félre, és pont neki kellene döntenie!
Egyenlõre ennyi ami az eszembe jutott.
Ja,és bízom a lelki plasztikai sebészetben, hogy nagyobb seb nélkül is tud ez gyógyulni.
Sok sikert Nektek is Kriszta !!!
"Dávid"
David
Szerintem az a normalis ha felrelepo is magaba nez.
Legalabbis en levontam a tanulsagot es rajottem hogy vannak erzesek amiket nem lehet megkerdojelezni es erosebbek mindennel. Azt hiszem a csalo is legalabb annyira megszenved a tetteiert es kuzd a regi kapcsolataert mint a masik fel.
Szerintem a feleseged mar megtalalta a helyet, viszont Kriszta meg aggodhat..........
Szerintem az a normalis ha felrelepo is magaba nez.
Legalabbis en levontam a tanulsagot es rajottem hogy vannak erzesek amiket nem lehet megkerdojelezni es erosebbek mindennel. Azt hiszem a csalo is legalabb annyira megszenved a tetteiert es kuzd a regi kapcsolataert mint a masik fel.
Szerintem a feleseged mar megtalalta a helyet, viszont Kriszta meg aggodhat..........
Sziasztok!
Én is ebben a helyzetben vagyok, mármint abban a bizonyos "harmadikban". Sors fintora az, hogy ezelõtt 1 évvel mikor házasságban éltem, nekem volt 1 barátom, azóta szakítottunk, nem is ez a lényeg. Most 2 hete lettem igazán szerelmes, egy régóta ismert barátomba, de nem volt ezelõtt semmi közöttünk barátságon kívül, mint kiderült õ már 2 éve figyelt engem, de mivel akkor még férjes asszony voltam, nem lépett. Most viszont én nyitottam felé, és mindketten hihetetlenül boldogok vagyunk.
Probléma: élettársa van (évek óta semmi közük egymáshoz, csak a 2 gyerek miatt élnek együtt). Õ nyíltan vállalni akarja velem kapcsolatát, és változtatni az életén. Nekem 1 gyermekem van, akit én nevelek.
Egyszóval, most én vagyok a 3., és kb szeptemberig (iskolakezdésig) ez így marad, aztán jön a változtatás.
Valószínû, hogy az élettárs elköltözik vidékre a szüleihez, gyerekeket elviszi magával, ez a nagy probléma a páromnak.
Teljesen átérzem a gondokat, én ugyanezt játszottam végig ezelõtt fél évvel.
De nagyon szeretjük egymást, és ez teszi elviselhetõvé az elkövetkezendõ idõszakot. Ráadásul 120 km választ el minket egymástól, heti 1 találkozás+ a hétvégék, amik csodálatosak.
Én még sosem voltam ennyire biztos a dolgomban, pedig rengeteg mindenen keresztülmentem, nekem ez a pasi kell.
Jól esne, ha tudnék hasonló cipõben járókkal dumcsizni!
Puszi,
Adri
Én is ebben a helyzetben vagyok, mármint abban a bizonyos "harmadikban". Sors fintora az, hogy ezelõtt 1 évvel mikor házasságban éltem, nekem volt 1 barátom, azóta szakítottunk, nem is ez a lényeg. Most 2 hete lettem igazán szerelmes, egy régóta ismert barátomba, de nem volt ezelõtt semmi közöttünk barátságon kívül, mint kiderült õ már 2 éve figyelt engem, de mivel akkor még férjes asszony voltam, nem lépett. Most viszont én nyitottam felé, és mindketten hihetetlenül boldogok vagyunk.
Probléma: élettársa van (évek óta semmi közük egymáshoz, csak a 2 gyerek miatt élnek együtt). Õ nyíltan vállalni akarja velem kapcsolatát, és változtatni az életén. Nekem 1 gyermekem van, akit én nevelek.
Egyszóval, most én vagyok a 3., és kb szeptemberig (iskolakezdésig) ez így marad, aztán jön a változtatás.
Valószínû, hogy az élettárs elköltözik vidékre a szüleihez, gyerekeket elviszi magával, ez a nagy probléma a páromnak.
Teljesen átérzem a gondokat, én ugyanezt játszottam végig ezelõtt fél évvel.
De nagyon szeretjük egymást, és ez teszi elviselhetõvé az elkövetkezendõ idõszakot. Ráadásul 120 km választ el minket egymástól, heti 1 találkozás+ a hétvégék, amik csodálatosak.
Én még sosem voltam ennyire biztos a dolgomban, pedig rengeteg mindenen keresztülmentem, nekem ez a pasi kell.
Jól esne, ha tudnék hasonló cipõben járókkal dumcsizni!
Puszi,
Adri
Nem kell ehhez E-mailt írnom. Egyszerûen az itteni hozzászólásaimban volt jónéhány, amit én magam is megbántam, a legfájdalmasabb idõszakban jöttek elõ idõnként durva és bántó dolgok, amiket a párom is elolvasott, és amikor megbeszéltük a dolgokat, beláttam, hogy tényleg volt nem egy, ami átgondolatlan volt, persze meg tudtam magyarázni a lelkiállapotommal, ami érthetõ volt. A többit, a másik topicból azért nem töröltettem, mert úgy érzem, hogy azok azért tanulságosak voltak más számára is.
Egyébiránt tényleg rendbejött a kapcsolatunk (a megcsalás rovatban említettem is, hogy megünnepeltük a 10!! házassági évfordulónkat is). Megerõsödtünk, tanultunk sokat a dolgokból, odafigyelünk egymásra, tulképpen még meg is köszönhetném a lánynak, hogy újra egymásra találtunk, ha nem gyûlöltem volna annyira. De hál Istennek, múlnak a rossz érzések, ráadásul 3 év után végre lelépünk egy hétre nyaralni, a gyerekek nélkül!
És Te hogy vagy?
Mindenkinek minden jót kívánok!
Pkriszta
Egyébiránt tényleg rendbejött a kapcsolatunk (a megcsalás rovatban említettem is, hogy megünnepeltük a 10!! házassági évfordulónkat is). Megerõsödtünk, tanultunk sokat a dolgokból, odafigyelünk egymásra, tulképpen még meg is köszönhetném a lánynak, hogy újra egymásra találtunk, ha nem gyûlöltem volna annyira. De hál Istennek, múlnak a rossz érzések, ráadásul 3 év után végre lelépünk egy hétre nyaralni, a gyerekek nélkül!
És Te hogy vagy?
Mindenkinek minden jót kívánok!
Pkriszta
Szia Pkriszta!
Örülök,hogy csupa jó dolog történt Veled,és örülök,hogy rendbe jött az életed.
Velem is történtek események.Végre véglegesen szakítani tudtam a gyerekem apjával.Ebben nagy segítségemre volt egy férfi,akivel megismerkedtem,és "összejöttem".Végre van valaki,akit érdemes szeretni.A srác 5 éve elvált,van 3 gyereke,(két 7éves ikrek,és egy 6 éves),akik sajna csak kéthetente hétvégén vannak velünk,de ilyenkor a négy gyerekkel felkerekedünk,és megyünk minden fele.És tök jó érzés,hogy azt hiszik az emberek,hogy mind a négy az enyém.Szóval boldog vagyok,és remélem egy életre szól.
Szia:Bea
Örülök,hogy csupa jó dolog történt Veled,és örülök,hogy rendbe jött az életed.
Velem is történtek események.Végre véglegesen szakítani tudtam a gyerekem apjával.Ebben nagy segítségemre volt egy férfi,akivel megismerkedtem,és "összejöttem".Végre van valaki,akit érdemes szeretni.A srác 5 éve elvált,van 3 gyereke,(két 7éves ikrek,és egy 6 éves),akik sajna csak kéthetente hétvégén vannak velünk,de ilyenkor a négy gyerekkel felkerekedünk,és megyünk minden fele.És tök jó érzés,hogy azt hiszik az emberek,hogy mind a négy az enyém.Szóval boldog vagyok,és remélem egy életre szól.
Szia:Bea
Nem tudom jár-e még valaki erre, de talán. Hát én is egy hármas tagja lettem, de nem én léptem be. Még bizonytalanság van, hogy a férjem hogyan is dönt. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni, de nem tudom mit tehetnék. Õ szintén nem tudja mit csináljon. És én beleõrülök ebbe a helyzetbe. Soha nem tudhatom mikor állít haza azzal, hogy költözik.
Szia, en most tevedtem ide. Nalunk is volt-van harmadik, de az en ferjem elkoltozott. Most elvileg hazassagi tanacsadasra jarunk, elvileg kiiktatta a harmadikat, most egyedul el es minden este hazajon a gyerekhez. Amikor nalunk bebizonyosodott a harmadik jelenlete en is azt hittem megorulok. Beszeltunk, azt mondta nem erdekli a harmadik, velunk marad, en vagyok fontos, stb.....
Azota elkuldtem, mert a tavolsag notton nott koztunk. Most en sem tudom mi lesz ebbol, leszunk-e meg valaha egyutt, de azt tudom, hogy az elso ket honapba majdnem belehaltam egyedul, munka nelkul, pici gyerekkel, de most mar kezd sokkal jobb lenni. Megcsinaltam, tulelem, es kezdem ujra embernek erezni magam, nem egy megcsalt kihasznalt felesegnek. Nincs erzelmi fuggoseg, nincs buntudatom amiatt, hogy mit rontottam el. Igazabol azt hiszem, hogy ha az en ferjem visszaszerezheto akkor csak ugy ha nem erzi reszemrol az erzelmi fuggoseget, es kialakitom a sajat eletemet (amit eddig az o karrierje es a gyerek gondozasa toltott ki) Azert nem mondom, hogy nem bogok at ejszakakat, de legalabb nem latja. Sajnalatbol tole nem kerek.
Szoval fel a fejjel, probald meg lefoglalni magad, szepiteni magad, vegyel uj ruhat, stb, barmit ami jol esik, csak a pasit iktasd ki egy kicsit a fejedbol. Es ha elkoltozik akkor jobb elobb mint kesobb, akkor esetleg hamarabb jon ra hol van igazibol a szive.
Hu de hosszu lett.
Azota elkuldtem, mert a tavolsag notton nott koztunk. Most en sem tudom mi lesz ebbol, leszunk-e meg valaha egyutt, de azt tudom, hogy az elso ket honapba majdnem belehaltam egyedul, munka nelkul, pici gyerekkel, de most mar kezd sokkal jobb lenni. Megcsinaltam, tulelem, es kezdem ujra embernek erezni magam, nem egy megcsalt kihasznalt felesegnek. Nincs erzelmi fuggoseg, nincs buntudatom amiatt, hogy mit rontottam el. Igazabol azt hiszem, hogy ha az en ferjem visszaszerezheto akkor csak ugy ha nem erzi reszemrol az erzelmi fuggoseget, es kialakitom a sajat eletemet (amit eddig az o karrierje es a gyerek gondozasa toltott ki) Azert nem mondom, hogy nem bogok at ejszakakat, de legalabb nem latja. Sajnalatbol tole nem kerek.
Szoval fel a fejjel, probald meg lefoglalni magad, szepiteni magad, vegyel uj ruhat, stb, barmit ami jol esik, csak a pasit iktasd ki egy kicsit a fejedbol. Es ha elkoltozik akkor jobb elobb mint kesobb, akkor esetleg hamarabb jon ra hol van igazibol a szive.
Hu de hosszu lett.
Szia! Köszi, hogy válaszoltál!
A férjem még mindig gondolkok és talán egy jó hét múlva eldönti mit is akar. Persze addig is túl kell élni. Kezdem egész jól viselni a dolgokat. Na, ez lehet túlzás lett.
Nála az a lényeg, hogy azzal a nõvel akar élni. Hallottál már olyan, hogy valaki két (sõt még annyi sem volt)hetes kapcsolat után rögtön költözni akar? Szó szerinti megcsalás nálunk nem történt, csak beszélgettek.
Nem tudom mi lesz, de én is igyekszem megállni a saját lábamon, csak nekem 3 gyerek van.
Most mennem kell.
A férjem még mindig gondolkok és talán egy jó hét múlva eldönti mit is akar. Persze addig is túl kell élni. Kezdem egész jól viselni a dolgokat. Na, ez lehet túlzás lett.
Nála az a lényeg, hogy azzal a nõvel akar élni. Hallottál már olyan, hogy valaki két (sõt még annyi sem volt)hetes kapcsolat után rögtön költözni akar? Szó szerinti megcsalás nálunk nem történt, csak beszélgettek.
Nem tudom mi lesz, de én is igyekszem megállni a saját lábamon, csak nekem 3 gyerek van.
Most mennem kell.
Sziasztok!
Nagyon kellemetlen,hogy beleszolok de nem is a témához szeretnék szolni........
Régen nagyon régen jártam ide közétek én is mint Fatime talán a régiek emlékeznek is még rám.
A tisztaság miatt irok mert én nem az a Fatime vagyok aki ide irt.
Elnézést ha megzavartam a beszélgetést de sokan ismernek Fatime néven és nem szeretném ha gubancot okozna a név.
Mi jól vagyunk semmi gond nálunk.
Puszi minden régi és friss babásnak a régi FATIME
Nagyon kellemetlen,hogy beleszolok de nem is a témához szeretnék szolni........
Régen nagyon régen jártam ide közétek én is mint Fatime talán a régiek emlékeznek is még rám.
A tisztaság miatt irok mert én nem az a Fatime vagyok aki ide irt.
Elnézést ha megzavartam a beszélgetést de sokan ismernek Fatime néven és nem szeretném ha gubancot okozna a név.
Mi jól vagyunk semmi gond nálunk.
Puszi minden régi és friss babásnak a régi FATIME
Sziasztok!
Nagyon kellemetlen,hogy beleszolok de nem is a témához szeretnék szolni........
Régen nagyon régen jártam ide közétek én is mint Fatime talán a régiek emlékeznek is még rám.
A tisztaság miatt irok mert én nem az a Fatime vagyok aki ide irt.
Elnézést ha megzavartam a beszélgetést de sokan ismernek Fatime néven és nem szeretném ha gubancot okozna a név.
Mi jól vagyunk semmi gond nálunk.
Puszi minden régi és friss babásnak a régi FATIME
Nagyon kellemetlen,hogy beleszolok de nem is a témához szeretnék szolni........
Régen nagyon régen jártam ide közétek én is mint Fatime talán a régiek emlékeznek is még rám.
A tisztaság miatt irok mert én nem az a Fatime vagyok aki ide irt.
Elnézést ha megzavartam a beszélgetést de sokan ismernek Fatime néven és nem szeretném ha gubancot okozna a név.
Mi jól vagyunk semmi gond nálunk.
Puszi minden régi és friss babásnak a régi FATIME
Van egy problémám, hátha tudtok segíteni.
5 éve élünk házassagban, minden szép és jó, a gyerek is útban van, de... Van egy haverja a páromnak, aki ha hívja azonnal megy. Kevés szabadideje van, és elhívja, holott a "haver" is tudja, hogy mi házasok vagyunk, és jön a gyerek. Velünk kellene lenni minden időben nem? Vagy csak én kívánok túl sokat? A haver persze a nőket szereti, az ellenkezőjére ne is gondoljatok, csak csúnyácska és nem talál magának, de ahogy látom, nem is nagyon akar, vagy fél, végül is nem érdekel. SZerintetek mit lehet tenni?
Pénteken is szabdnapja volt, és déltől estig vele volt. Mit tegyek Mit tegyek Mit tegyek? .....
Segítsetek!
A párom szeret, ez biztos, mindig mondja, és tényleg jól élünk igazából, de haverkodik sűrűn.
köszi
Nami
5 éve élünk házassagban, minden szép és jó, a gyerek is útban van, de... Van egy haverja a páromnak, aki ha hívja azonnal megy. Kevés szabadideje van, és elhívja, holott a "haver" is tudja, hogy mi házasok vagyunk, és jön a gyerek. Velünk kellene lenni minden időben nem? Vagy csak én kívánok túl sokat? A haver persze a nőket szereti, az ellenkezőjére ne is gondoljatok, csak csúnyácska és nem talál magának, de ahogy látom, nem is nagyon akar, vagy fél, végül is nem érdekel. SZerintetek mit lehet tenni?
Pénteken is szabdnapja volt, és déltől estig vele volt. Mit tegyek Mit tegyek Mit tegyek? .....
Segítsetek!
A párom szeret, ez biztos, mindig mondja, és tényleg jól élünk igazából, de haverkodik sűrűn.
köszi
Nami
