Új privát üzeneted érkezett!

Szia Kirmon!

Nagyon együttérzek veled, mert bár nálunk annyira nem durva a helyzet, mint nálatok, lelkileg tudom, hogy milyen nehéz elviselni, hogy az ember, akit szerettünk, ennyire kifordul önmagából egy másik nő miatt.
A férjed szülei sem semmik. Láthatást követelnek? Mégis milyen alapon, ha eddig nem törődtek veletek? Ha igazán fontos lenne nekik az unokájuk, akkor nem elvinni akarnák tőled egy egész hétvégére, hanem szépen eljönnének hozzátok, és ott foglalkoznának az unokával! Mert ha olyan szuper pedagógus, és nagymama az anyósod, akkor tudnia kellene, hogy egy 3 éves gyereknek egyelőre az anyja jelenti szinte az egész világot! Főleg ha eddig is mindig veled volt, akkor mit képzelnek, hogy majd náluk (nélküled) jól fogja érezni magát? Aztán a gyámügy...hogy hozhatnak ilyen ítéletet? Úgy tűnik a jog csak az apuka jogairól beszél, az senkit nem érdekel, hogy a kisgyereknek mi a jó! Mert csak akkor lehet elperelni egy gyereket, ha a másik fél idült alkoholista, drogfüggő...stb, de az, hogy másképp is lehet bántani egy gyereket (nem fizikailag, hanem lelkileg), az senkit nem érdekel?
És hol tart az ügyetek? Benyújtottad már a fellebezést?

Akkor mikor fizeted azt a nagymálnát? Ez a pasi tényleg a világ egyik legrendesebb embere. Nem is értem saját magamat sem, hogy annak idején, amikor megismertem, miért nem őt választottam. Ill. tudom, mert éppen másba voltam szerelmes, bár tudtam, hogy ő inkább nekem való lenne. Alapvetően vonzottam mindig a problémás eseteket. Ez tutira azért van, mert amikor szerelmes az ember lánya, akkor annyira elvakult, és ezért aztán csupa jó tulajdonsággal ruházza fel azt, akit kiszemelt magának.
Szóval találkozgatunk...remélem, minden oké lesz. Azért megjegyzem, hogy furcsa más embert látni magam mellett. Lehet, hogy kellett volna még egy kis idő, hogy felejtsek,,,,de az is lehet, hogy jobb előbb belevágni valamibe. Majd az idő eldönti. Az ismerőseim között vannak olyanok, akiket a feleségük hagyott el, és jellemzően az elhagyott férfi sokkal hamarabb talált magának új társat, akivel új családot alapított, mint ahogyan ez az elhagyott nőkre jellemző. Ez is mutatja, hogy mennyire különbözünk mi nők a férfiaktól.

Üdv: Évi
Vendég
 


Sziasztok :)
Üdvözlöm az Újakat....bár ne itt kéne "találkoznunk" :?

Bocsi, hogy eltűntem...nem is mentegetőzöm, folyton időhiányban szenvedek a gyerkőcökkel pedig még itthon vagyok velük :lol: Mi lesz ha már oviba mennek???? :lol:

Nálunk minden változatlan. Nyáron elköltöztünk a férjemtől mivel mi korábban - kiküldetés elött - Anyósomék házának a tetőterében éltünk igy természetes volt, hogy én jövök el a kicsikkel.
Azóta megszoktuk, belaktuk a kis lakásunkat és a gyerekek is nyugodtak szerintem a történtekhez képest nagyon kis kiegyensúlyozottak...ha szabad ilyesmit irnom egy válás, költözés után... Holnap lesz a második és egyben végleges válóperes tárgyalásunk és nagyon szomorú vagyok emiatt de tudomásul veszem a történteket. Nálunk közös megeggyezéssel zajlik a válás de a válókeresetet a férjem adta be. A láthatások is békében zajlanak és be kell valljam, sokkal "jobban" alakult ez az egész mint azt remélni mertem :)

Persze borzasztóan bánt ami történt, bánt, hogy széthullott a családunk pedig szerintem minden menthető és javitható lett volna de sajnos a férjem annyira szerelmes lett, hogy teljesen új életre vágyódott. Ennek már több mint másfél éve. Ami sajnos azóta sem változott és szerintem már nem is fog, hogy a lány egyáltalán nem kiváncsi a gyerekekre :cry: Ebből szerintem vitáik adódnak időnként és ilyenkor rajtam csapódik az ostor... :evil:
Én viszont eldöntöttem az elején, hogy kultúrált maradok, nem süllyedek olyan szintre ami számomra méltatlan és ehhez tartom is magam. A lányt őszintén nem tudom megérteni és a férjemet sem mert a gyerekek szerintem még olyan kis őszinték és szerethetőek és tőlem soha egyetlen rossz szót sem hallottak. Simán ki lehetne alakitani egy szeretetteljes kapcsolatot a lány és Ő köztük de ettől a férjem és úgy tűnik a lány is elzárkózik.... Hogy ennek mi lehet az oka? Számomra ez nagyon visszatetsző.


Puszi Mindenkinek és sok-sok erőt, kitartást kivánok :)

Doris
 
 


szia Doris!

sztem ne bánd, hogy nincs kapcsolat a csaj és a gyerekek között. a te gyerekeidnek semmi szükségük rá. apára igen, de macára nem. egyrészt, ha szakítanak, akkor szomorkodhatnak miatta, másrészt, ha megkedvelik, akkor később simán lelkiismeretfurdalást érezhetnek amiatt, hogy nem egyértelműen utálják azt, aki miatt széthullott a családjuk. az lényeges, hogy az apukájukkal szoros legyen a kapcsolat, de a nőci felől ne bánkódj. amúgy még az is elképzelhető, hogy egy idő után az exed szemét is csípni fogja. drukk holnapra!
 
 

 
 

Szia Juli:)
Őszintén szólva azért hiányolom a lányt a gyerekek és igy bizonyos szinten a saját életemből is, mert az látszik a férjemen, hogy borzasztóan feszült és ideges... A gyerekek láthatását sokszor "kipipálja" pedig valójában szereti őket és jó apa lenne. Most pl. Valentin napon munka után vitte volna el játszani Őket de délután hivott, hogy "influenzás" lett és nem tud jönni. :twisted: Persze "Valentin napi influenzáról" volt szó... :evil: :twisted: mert másnapra teljesen elmúlt... :lol: De Karácsony elött pár héttel szintén állt a bál valami mondvacsinált ürügy miatt és a gyerkőcök születésnapján is mert kiderült sielést terveztek be és a szülinappal "betettem" a programba... Persze átszerveztem máskorra, de nem mondta meg őszintén, hogy Ők már befizettek egy siutat és ne haragudjak, de eszébe sem jutott a gyerekek szülinapja hanem nekem esett abszolúlt alaptalanul.
Egyrészt az exem folyton hazudozásokba keveredik amitől idegbeteg és mikor meglátja, hogy ennek ellenére is mosolyogva, türelmesen, örömmel fogadjuk szerintem méginkább megemelkedik a vérnyomása....
Ha a lány igy több mint másfél év után végre elfogadná a férjem "múltját" is, egy csomó feszültségtől mentesülnének és igy
nekem sem kéne teljesen váratlan, értelmetlen szitukba keverdnem az exemmel. Ez az egyik ok a másik pedig amiért nagyon szeretném, hogy végre közösen vállalják őket, hogy igy megbizhatóbbak lennének a láthatások vagyis azt gondolom, nem jönnének közbe váratlan betegségek mert közösen terveznék, vállanák a gyerkőcös órákat vagy napokat ha úgy adódik. Az én életem ettől kiszámithatóbb, tervezhetőbb lenne és talán kizökkennék én is ebből az állóvizből :)
Az indokod második felével bocsi, de abszolult nem értek egyet :) A családunk nem a lány miatt hullott szét...max tőle vált menthetetlenné... Épp ezért nem is gondolok igy a lányra másrészt nem is beszélek az egészről a gyerekeknek, sőt igazán a lány már ismerősök körében sem igazán kerül szóba.
Én úgy gondolom, ha a lány látná, hogy a gyerekek mennyire imádják az édesapjukat, mennyire ragaszkodnak hozzá és milyen őszintén tudják szeretni, sőt bárkit őszintén tudnak szeretni aki szeretettel fordul feléjük talán könnyebben részt vállalna ebből a "teherből". Pl. egy éjszakánál többet sosem töltenek Apánál mert a férjem szerint az sok lenne.... Hosszabb programokra egyedül nem viszi a gyerekeket, csak ha Anyósomék is mennek velük, mert egyedül nem igazán szeretné bevállani őket.
Szerintem ha a lánynak természetes lenne, hogy időnként a gyermekeivel szerveznek közös programot egy csomó kitalált vád és sérelem ledölhetne... Mert most két év után is ott tart az exem, hogy nem tud kilépni a hazugságaiból és abból a kettős életből amit maga köré teremtett....és ez kihat rám is .
Meg aztán had legyek egy kicsit önző bizonyos értelemben. Mi lenne, ha a lány és az exem együtt is belekostolnának abba, mennyire nehéz is két gyerkőccel mondjuk pihenni, nyaralni a betegségekről már ne is beszéljünk....mert ugye olyan könnyű volt rám sütni, hogy nem tudok élni meg nem tudtam önző lenni... :wink: Szerintem egy 29 éves lánynak előrébb kéne gondolkodnia hisz az exem hosszú távon nyilván úgy lesz igazán boldog, ha a szerelme mellett a gyermekei is megmaradnak. Én nem szeretném, hogy ezen a köteléken lazitsanak mert a gyerekeknek igenis szükségük van az apukájukra is és imádják Őt :) Miért is ne tennék főleg mióta külön is laknak Tőle. Igy is nehéz volt megszokniuk, hogy apa már nem jön haza, nincsenek itt a fésüi, borotvái, ruhája...stb.

Én egyébként nagyon is az őszinteség hive vagyok és eszerint igyekszem válaszolgatni a gyerkőcök kérdéseire :) Két ünnep között apukájuk sielni ment hosszabb időre mi meg Siófokon voltunk három napot a férjem Szüleivel :) A gyerekek szépen végigzongorázták, hogy ki mindenki van ott...stb. erre Gerikémnek beugrott, hogy hol van Apuci? Mondom neki, hogy Apa is elutazott pihenni, sielni ment. Erre Ő: Szegény Apucika egyedül ment el sielni? Vele nincs senki? Dehogynincs kicsim, ne izgulj, Apa sincs egyedül, a barátnőjével siel :)
Szerintem sokkal természetesebb lenne, ha ők közös, jópofa programok keretében szoknának össze. Nem kell pénzes dologra gondolni, elég lenne egy játszótér, egy Margit-szigetezés...stb. szóval közös élmény amikor is mindenki megkedvelhetné a másikat. A gyerekek még olyan kis tiszták és tényleg nagyon őszintén irom, hogy szerintem bárkit megszeretnének aki szeretettel, mosolyogva közelitene feléjük :P Ez nagyon elavult gondolkodásra vall szerinted? :oops:

A gyerekeket egyébként igyekszem nem terhelni a saját lelki fájdalmammal meg a nyomorommal... Ezért járok még most is pszichihez, hogy ha elbizonytalanodom vagy ki szeretném ereszteni a gőzt akkor azt megtehessem gond nélkül :)

Igen, amit a végén irsz szerintem is érlelődhet de azt hiszem valahogy kölcsönösen szúrtak el valami az elején.... András még mindig nem vállalja fel a lányt pedig már hosszú idő eltelt a találkozásuk óta a lány pedig egyáltalán nem hajlandó tudomásul venni, hogy Ő egy kétgyerekes édesapa...

Puszi:Doris
 
 


Juli :) Elfelejtettem az elöbb megköszönni a drukkot pedig nagy szükségem van rá...köszi :P
Puszi:Doris
 
 


Hát, csodállak. én nem tudnék így hozzáállni, bár anyám is így nevelt fel minket, sosem szólt egy rossz szót sem apám akkori feleségére. nálunk szerencsére már más b.nője van a volt férjemnek, mint, aki annak idején feltette a pontot az I-re, mert én is tudom, hogy nem amiatt váltunk el, de az utolsó lökést mégiscsak az adta. szóval nekem így könnyebb, hogy nem kell jó arcot vágnom egy-egy közös programjukhoz, miközben hátba tudnám szúrni. mert azt a kis bulát tuti megtéptem volna, ha megtudom, ki az. valahogy az is fura, ha valaki nős, kisgyerekes fickóval kezd, de hát, ilyen a szerelem-mondhatnám. viszont az, hogy még cirkuszoljon is, hogy költözzön el otthonról, hagyja ott a családot, na az már durva. mert, ha szépen elfogadja, hogy egyelőre ő a szerető, de, majd megérik a dolog a férfi agyában, akkor egy kicsit korrektebb-már, ha lehet itt ezt a kifejezést használni :lol:

értem, h miért írod, h jobb lenne, ha elfogadná a csaj is a gyerekeket, de én a hangsúlyt nem erre helyezném, hanem arra, hogy az apukájuk viselkedjen korrekten. ha ez a része működne, tök mindegy volna, kivel kavar éppen. sajna, ha nem jön zsigerből, hiába is ülnél le vele megbeszélni :cry:

kíváncsi vagyok a holnapodra, majd jelentkezz
 
 


Sziasztok!

Doris,
le a kalappal előtted, bár kezdetben én is így álltam a dolgokhoz, de az élet nem engem igazolt ... Mai fejemmel azt mondom, kezdetektől borítani kellett volna azt a bizonyos éjjeliedényt, sőt, esetemben már akkor páros lábbal kellett volna kirúgni az execskémet, amikor a 7. hónapban kiderült, hogy félrekacsingat.
Persze mindenki maga tudja, milyen kapcsolatban van az (ex)párjával, és hogy mennyit bír tűrni+nyelni, de én már azon a véleményen vagyok, hogy nem szabad magunkat hagyni, hiszen Te is ember vagy, és mégis mit tesz veled, kedves vagy és ellenségesen áll hozzád... Bocs, ha nem így van, én ezt olvastam a sorok között. És ami a legfontosabb, hogy Te vagy a gyermekei anyja, akkor tiszteljen már meg azzal, hogy nem néz hülyének, hanem elmondja az igazat. Mondjuk elég szar lehet neki szembenézni azzal, hogy egy ilyen klassz nő helyett egy kis libát választott, de az ő döntése, viselje következményeit. Ez az, amit mondok, hogy ezek a mai pasik (tisztelet a kivételnek) nem képesek felelősséget vállalni tetteikért. :twisted: Bocsánat, de ezen mindig kiakadok. Holnapra sok erőt kívánok Neked!

Évi,
nagymálna küld :P , de ha Debrecenben vagy, szívesen fizetek is egyet. :) Örülök, hogy szépen alakulnak a dolgok. Nálunk is végre emberére akadt az ex, úgy sarokba szorították, öröm volt nézni!! :lol: Ugyanis pár hónapja kiderült számomra, hogy havi millió felett keres, a gyerektől meg a 20 ezret is sajnálja, mondván, nem fizet azért, mert lusta vagyok visszamenni dolgozni és csak kertészkedek otthon. Szóval, beadtam a pert gyerektartásdíj felemelésére. Szegény vállalkozó meg jött a bíróságra a kis papírkájával, hogy kérem, én havi 50 ezret keresek (Műegyetemen végzett informatikusként gépek karbantartását végzi -hahaha), azt sem tudta, hogy apukája cége alkalmazta, a húgának, aki kültag egy munkáért 2 millát fizetett, szóval a végén már a bírónő is rászólt, hogy ne nézze már hülyének a bíróságot. Akkor meg nekemtámadt szóban, erre közölte vele a bírónő, hogy következő ilyen kirohanásakor 500 ezer forint bírság :P Az ügyvédem is csúcsszuper volt, kiderült a síelés, az adriai nyaralás, meg hogy a "menyasszonya" nem dolgozik és ő tartja, szóval, a végén, mikor megkérdezte a bírónő, kíván-e valamit hozzáfűzni, csak ennyit tudott nyögni: "ehhez mit fűzhetnék még hozzá?"
Nagyszülői láthatás ügyben nem akarok semmit elkiabálni, de eddig sikerült őket kivédeni, és nagyon bízom a fellebbezésemben (7 oldalt írtam, szerintem gyámhivatal még ilyet nem kapott, mindent borítottam, még a Strassburgi Emberi Jogok Bíróságát is felemlegettem nekik) - szóval reméljük a legjobbakat, kopp, kopp, kopp :)

Mindenesetre lányok, kitartás, a jó a végén úgyis elnyeri méltó jutalmát, a rossz meg megbűnhődik (vagy nem) :?

Üdv: Móni
 
 


Rjuli,

igen egyszerre és egyformán gondolkoztunk :wink:
 
 


Juli :)
Köszi a véleményt :) Őszintén megvallva mikor kiderült ez az egész Svájcban alig látszottam ki a gyógytornákból, feladatsorokból, háztartásból...szóval rémálom volt az egész és én ismeretlenül is megvetettem ezt a lányt... Egy évig őrizgettem a mobilomban a számát de mégsem hivtam fel, mert úgy érzem egy ilyen ember annyit sem érdemel, hogy szóba álljak vele. Kezdtem volna el ecsetelni neki, hogy micsoda küzdelem volt a lombik elötti néhány évem? Mennyi műtét és nőgyógyászati beavatkozás előzte meg a sikeres beültetést és végül micsoda pokol állni a kicsövezett manócskáim mellett az inkubátoroknál és imádkozni, remélni, hinni, bizni, hogy azok a müanyag dobozok másnapra sem üresednek meg...??? :( Utána milyen nehéz volt külföldön egyedül, segitség nélkül megküzdeni a hétköznapokkal, harcolni a fránya koraszülés meg oxigénhiány mumusával?????Nem éreztem méltónak minderre és ez szemernyit sem változott.
Viszont mostanra rájöttem "hálás" lehetek amiért ez most 15 év után kiderült hisz még bizonyos értelemben tényleg elöttem az élet :) 34 éves vagyok, van két szép egészséges gyermekem és bár én imádtam a férjem és nem tudtam, hogy ennyire kinlódik és szenved mellettünk biztos, hogy elöbb utóbb én is boldogtalanná váltam volna hisz hogy élhetnék boldogan egy olyan férfi mellett aki nem szeret... :?:
Mert, hogy nem szeret már nagyon régóta abban teljesen biztos vagyok. Ha egy szemernyi jó érzés lett volna benne képtelen lett volna arra, hogy egy randi után szemeteszsákokban, kartondobozokba zsúfolva hurcolja haza a holminkat. Tudva hogy sem családom, sem otthonom, sem pénzem, hogy magam döntése alapján emelt fővel léphessek ha már nem birom azt a megalázó helyzetet ami akkor következett... De tudod mit? Most már ezért is "örülök" mert rájöttem, hogy igenis értékes vagyok és erős vagyok és bár egy kiegyenlitetlen és méltatlan küzdelemben alul maradtam de emberségből, tisztességből és becsületből föléjük tudtam kerekedni :)

Olyan érdekes amit irsz az exed barátnőjéről mert én is azt érzem, hogy a következő lányt - nőt még szeretni is fogom tudni :) Ezt a mostani lányt megvetem amiért ennyire nem akarja elfogadni a gyerekeket és nem értem miért nem örül inkább annak, hogy a kedvesének ennyire inteligens az exfelesége :oops: Most ez biztos nem hangzott túl szerényen, de nem minden elvált férfi és annak új párja vágyódik egy ilyen tiszta és rosszindulattól meg bosszúvágytól mentes exfeleségre? Most értem igazán, hogy nem elég ha egyikünk inteligensen kezeli a kialakult helyzetet, ha nincs meg a pozitiv visszacsatolás a túloldalról akkor a szivem-lelkem is kevés... Nagyon várom már az új barátnő megjelenését aki tiszta lappal inditja a kapcsolatát egy elvált de kétgyermekes férfival :wink:

Persze, megirom mi volt :)
Puszi:Doris
 
 


Móni :)
Köszi a hozzászólást, aranyos vagy és egyet is értünk :) Igen, sok esetben ellenségesen áll hozzám - szerintem mindig egy-egy vitájuk után a barátnőjével - szóval tényleg igy van ahogy a sorok között kiolvastad. Amint alkalmam van "visszaütni" a labdát akkor azonnal megteszem. A születésnapjukkor pl. egyszerűen lecsaptam a telefont. Amikor másnap hivott elnézést kért én meg nagyon higgadtan azt mondtam neki: "Szerintem tudod mi a helyzet? Te befizettél egy külföldi siútat a barátnőddel és elfeledkeztél a szervezéskor arról, hogy a gyerekek akkor ünneplik a szülinapjukat. És ahelyett, hogy azt mondtad volna tegnap mikor kiderült a szülinapi ünnepség időpontja, hogy ne haragudj, nekem már szervezett programom van és sajnos nem kalkuláltam a gyerkőcök szülinapjával, tegyük át máskorra - nekem estél, és jogtalanul pocskondiáztál." Erre azt felelte, igazam van, ez történt.

Igen, megtehetném, hogy nem vagyok rugalmas de a siútat úgysem mondta volna le és akkor a gyerekek Apa nélkül szülinapoztak volna....
A "valentinnapi " influenzáért még nem vágtam vissza, de amint alkalmam nyilik rá nem fogok hezitálni.

És múlt év végén megtettem amit a pszichi javaslolt, vagyis hogy "kináljam" tálcán a gyerekeket a barátnőjének is :) Egyszerűen egy generált vita kapcsán azt kértem üljön le a kedvesével beszélni a gyerekekről és mondja el neki mennyire szereti őket és viszont :) Hozzátettem, hogy én igy ismeretlenül is nagyon bizom a barátnődben és persze benned is, és bármikor amikor csak nektek megfelelő elvihetitek őket nyaralni, telelni, hosszú hétvégézni szóval bátran tervezzetek velük programokat :P :lol:
És hogy mit reagált erre? Ő azért nem akarta, hogy a lány és a gyerekek közt szoros kapcsolat legyen, mert én nem szeretem ezt a lány :?: :?: :?: Nos, mondtam, nekem nem is kell szeretnem elég ha nincs bennem rossz érzés miatta márpedig nincs :twisted: És az a fontos, hogy a gyerekek szeressék Őt :lol:

Remélem azt azért nem várta, hogy puszi pajtásomként karácsonyi ajándékot küldjek neki.... Olyan furi, hogy mindent de tényleg minden felelősséget rám háritott az egész elhagyás témában. Én nem voltam elég csinos, kinaiból és nagykerből öltözködtem, nem tudtam önző lenni, minden a gyerekek körül forgott, nem tudtam élni...stb. És akkor még ez is....hogy én nem szerettem ezt a lányt.... Hogy ennek mikor lesz vége? Tény, kicsit únom már ezt a bűnbak szerepkört, de remélem lassacskán lecseng ez az egész most, hogy már papiron is független-szabad ember lesz újra :)

Nagyon örülök egyébként a pozitiv hireknek és hogy végre a körmére néznek az exednek !!! Gratulálok, ügyes vagy :)

Puszi:Doris
 
 


Doris,

akkor Téged sem kell félteni, ne is hagyd magad! Amúgy csak csendben és zárójelben jegyzem meg, nálunk ugyanez volt. Szerintem azt nem bírják ezek a pasik elviselni, hogy már nem ők az első számú szerelmeink (legalábbis ők így érzik), hanem a gyerek(ek). Pedig van osztott első hely is! :) De aki hülye, az menjen. Csak szegény gyerekek ne sérülnének ...
 
 


Móni :)
Igen, teljesen egyet értünk. Aki menni akar azt engedni kell... csak hát a gyerekek...bármennyire is kultúrált az egész én elképzelhetetlennek tartom, hogy valamilyen szinten ne érzékeljék és sérüljenek a történtek miatt.

Igen, sajnos a férfiak többsége képtelen elviselni, hogy háttérbe kerül és nem jut rá kellő figyelem. Nálunk egyértelműen igy volt és teljesen igazat adok neki abban, hogy nálunk minden - de tényleg minden - a gyerekekről szólt. NO de könyörgöm kiről szólt volna? A gyógytornákat és fejlesztéseket akkor kellett végigcsinálni....most már késő lenne elkezdeni gondolkodni, ha akkor azon jár az eszem, hogy én egy kicsit inkább önzőzök.... Egy anya mindig könnyebben veszi tudomásul, hogy a gyermekvállalás lemondásokkal jár, és mig ez számunkra természetes addig sok férfi nehezen vagy egyáltalán nem tolerálja ezt. És az a borzasztó, hogy képesek elhitetni önmagukkal, hogy ez már mindig igy lesz... :( Egy frászt...nálunk már most jobb a helyzet vagyis kb. még egy-másfél évet kellett volna kibirnia, hogy lefusson az a néhány nehéz év és egyenesbe jöjjenek :roll:

Puszi:Doris
 
 


Doris,

az a baj, hogy a pasik nem tudnak várni és nem értik meg azt, amit mi ösztönösen tudunk, hogy a gyerek a szeretetet ezerszeresen visszaadja :) Engem az "nyugtat", hogy Balázs, a kisfiam egy nap legalább ötvenszer elmondja, hogy anya, nagyon szeretlek, míg ő soha nem hallja ezt tőle :)
Egyébként tündériek a gyermekeid, megkukucskáltam őket :D , igazán büszke lehetsz rájuk! Meg magadra is, mert emlékszem még régi topikból, mennyit küzdöttetek (sokszor szorítottam is Nektek), és szerintem két pici gyerekkel mindezek után egyedül maradni és mindezt véghezvinni ilyen kitartással, nem semmi!

Szóval holnap légy erős, és majd írjál, hogy mentek a dolgok.

Puszi! Móni
 
 


Móni :)
Húúúúú a fotóalbumom az frissitésre szorulna....ezer éve nem jártam arra. Majd priviben küldök friss fotót rólunk :) Nagyon köszi a kedves sorokat meg a drukkot holnapra :)

Igen, a gyerkőcök hihetetlenül melegszivüek és olyan kis receptoraik vannak, hogy megérezzék mikor van mégnagyobb szükségünk a szeretetükre :D

Puszi:Doris
 
 


Doris :)

Ok, várom majd a képeket, most pedig szerintem próbálj meg kicsit pihenni, hogy holnap tiszta fejjel és kisimultan tudj helytállni. Ja és sminkeld ki magad és öltözz ki, hadd üsse meg a guta :lol:

Puszi, jó éjt!
Móni
 
 


Sziasztok :)
Lezajlott a dolog....sokkal simábban ment mint azt gondoltam :roll: Azért elszomorit, hogy lezárult valami és főleg azért, mert ezzel megpecsételtük a gyerekek sorsát...
Köszi a drukkot mindenkinek :)

Puszi:Doris
 
 


Szia Doris! :)

Most biztos nagyon rossz érzés, tudom, de remélem, hogy hamar túl leszel rajta, és a gyerekek sem sérülnek (nagyon) ...
Mindenesetre két út áll előtted: vagy bezárkózol és nem bízol többet a pasikban (ezt nem javaslom), vagy megadod magatoknak a lehetőséget, hogy egy normális pasi oldalán teljes családi életet élhessetek (mondom én, akinek lassan 3 éve, mióta az ex elment, nincs senkije - :? ). Fel a fejjel, ennél csak jobb lehet!

Puszi!
Móni
 
 


Doris!

hülyén hangzik, de gratulálok. innen már csak kifelé jössz az alagútból. ne vedd okoskodásnak, de, ha már úgyis jársz pszichológushoz, akkor engedd meg, hogy hangosan gondolkodjam: biztos jó, hogy ennyire kedves, megértő és toleráns vagy? ez nem az elfojtás egy formája? nehogy aztán gyomorfekély vagy baltás gyilkosság legyen belőle, mert te ennyire intelligensen kezeled az ex dolgait. szerintem néha bizony kifejezetten egészséges kiereszteni az ember hangját és beolvasni a másik ember szemétségeit (persze csak, ha a gyerekek nem hallják)
szóval azon túl, hogy néha ki kell ereszteni a gőzt, addig, amíg te ilyen jól állsz a dolgokhoz, addig a drága ex miből sejthetné, hogy valami nem süti? sztem maga is meglepődne, ha egyszer úgy Isten igazából kiadnád magadból, amit gondolsz egy-egy ilyen húzása után. s többé nem hinné, hogy bármit megtehet veletek. ez csak az én véleményem és temperamentumom, nem biztos, hogy mindenkinél műxik.
 
 


Sziasztok :)
Köszi a kedvességet :) Majd meglátjuk mit hoz a jövő, egyenlőre sajnos képtelen vagyok nyitni de ez leginkább azért van, mert nincs önbizalmam és mert "csúnyának" érzem magam aki nem kell senkinek. Tudom, hogy ez butaság, de én elégedetlen vagyok önmagammal és amig ez nem változik aligha leszek képes nyitottá válni. Most ezen dolgozom :)

Juli :)
Nem, most már nincs bennem elfojtás, bár másfél éve még volt mert egyszerűen nem mertem megmondani a véleményem vagy ellentmondani, mert úgy gondoltam akkor elhagy ez a "jóember". Azóta alakultm, a pszichi segitségével rájöttem milyen is volt Ő valójában. Mi az ami szerethető és mi az ami már jó régóta megvetendő volt vagy lett volna benne. Lényeg, hogy most már nem vagyok miatta feszült de tény, hogy taktikázom. Azzal ahogy most viselkedem hosszú távon sokkal több eredményt el tudok érni még ha ez most igy lükén hangzik is. Soha nem voltam temperamentumos, kiabálós tipus és ritkán fordult elő, az elmúlt másfél évben, hogy hangosan vitáztunk volna. Én érveléssel, csendesen "szeretek" harcolni :) Hidd el, ezzel is révbe lehet ám réni csak talán picit lassabban mint az elöbbi módszerrel :) Viszont igy megkimélem a gyerekeket és magamat is egy csomó mindentől :) Lassacskán majd csak ráébred Ő is, hogy felesleges ezt a hazug, álszent életet élnie és lehet, hogy úgy érzi hülyének tud nézni, idővel azomban mindig szembesül vele, hogy egyáltalán nem vagyok olyan kis bugyuta mint az Ő gondolná. Azt gondolom azért igyekszik hazudni, mert szégyenli magát és képtelen felvállalni a döntését. Vajon miért? Talán mert nem biztos magában...
A pszichinél a mostani cél önmagam átminősitése:) Ez igy lükén hangzik de én értem a célt és küzdök is :) Hogy valaha képes leszek-e hinni-bizni bárkiben is????? Most elképzelhetetlen számomra....bár ha egyszer az életben még szerelembe esem....hát akkor valószinüleg az összes többi dolog is jön majd magától :) Egy biztos. Soha az életben nem leszek már olyan kiszolgáltatott és másra utalt mint voltam. Ennyit mindenképp megtanultam, hogy elsősorban önmagamra számithatok :)

Puszi:Doris
 
 


Sziasztok!

Doris! Szóval te már túl vagy mindkét tárgyaláson... Mi még csak egyen, viszont tegnap megkötöttük végre az ügyvédnél a vagyonközösséget megszüntető egyezséget. Vagyis meg tudtunk egyezni. Az utolsó tárgyalás már "csak" formaság lesz.
Szerintem is túl kedves vagy az exedhez ahhoz képest, ahogy ő viselkedik veletek. Én ugyan nem erőltetném, hogy találkozzon a férjem új nőjével a gyerek. Mert abszolút Julival értek egyet, hogy a gyerekeknek nincs szükségük arra a nőre, csak az apjukra. És ha az apjuk nem kíváncsi rá, akkor én nem erősködöm, hogy márpedig vigye el. Főleg nem a nőjéhez. És ahhoz is csatlakozom, hogy ha netán új nője lesz egyszer (mert a jelenlegi helyzetet ismerve, tudom, hogy nem marad meg emellett a nőszemély mellett), szóval akkor elképzelhető, hogy másképp tudok állni a dolgokhoz én is. Viszont aki miatt tönkrement a kapcsolat, akik szemét módon hazudoztak (a csajt is ismertem), azokban nem tudok megbízni, hát még azt a személyt, akit a világon a legjobban szeretek, féltek, nem fogom küldeni, hogy annak a nőnek bármi köze legyen hozzá. Őszintén megmondom, hogy én mindent megtettem, hogy ne találkozzanak. Az apja jöhetett, vihette, de megkértem, hogy egyedül tegye ezt. És így volt. Az érveim között volt az, hogy ha majd bebizonyosodik, hogy ez egy hosszú távú kapcsolat, és működik, majd akkor odaviheti...és a férjem belátta, hogy igazam van! Mert ő is tudta, tudja, hogy ez nem olyan fajta nő, akivel együtt tud élni sokáig, ezért nem kell belekeverni a gyereket a dologba! Tehát igazat adott nekem. Hogy mégis miért választotta ezt a nőt a családja helyett? A válasza: mert egy barom. Az hát. Ment a f...a után. Ő ilyen. Persze most azt képzeli, hogy visszajöhet hozzánk. De téved. Ez nem ilyen egyszerű! Ő azt gondolta, hogy felhív, hogy jönne, és másnap már ott alhat. Mert elhitte, hogy én csak arra a pillanatra várok, hogy mikor jön haza. Egyszerűen nem is sejti, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem, nekünk, hogy ez mennyire kiölte belőlem az iránta táplált szerelmemet, szeretetemet! Legalább próbált volna úgy közelíteni, hogy elköltözik a nőtől, elfelejti azt a húha nagy szerelmét, amit eddig annak hitt, lezárja az ügyet, és megpróbálna közeledni felém. Mintha újra ismerkednénk, közös programok hármasban... De ez nem jut eszébe. Nem mondom, hogy akkor beadnám a derekam!!
Az igazat megvallva az egyetlen helyes útnak az tűnik, hogy soha többet nem kezdeni vele, mert a bizalom nem hiszem, hogy újra felépülhet. Anélkül meg nem lehet élni, állandó gyanakvásban, bizonytalanságban. Nem is értem, hogy ezt ő hogyan képzelné. Talán ő sem tudja, mert ha kérdezem, nem mond semmit.

Kirmon! Nyáron sokat voltunk Debrecenben, mert Hajdúszoboszlón nyaraltunk, de a rossz idő miatt átjártunk az Aquaticumba fürődni. Meg a környéken van az a ötholdas(?) pagony nevű játszótér, ami nagyon tetszett a kisfiamnak is! Ha egyszer még arra járok, akkor találkozhatunk. Egyébként elég messze lakunk egymástól..
Remélem, hogy a gyámügynél sikerrel jársz fellebbezés ügyben! Drukkolok neked! A gyerektartás ügyben ezek szerint jól haladsz. Azért nem irigyellek, mert egy-egy ilyen "teregetős" (ahogy az én ügyvédem fogalmazott) tárgyalás eléggé megviselheti az embert. Ezt nekünk sikerült elkerülnünk. Szerencsére meg tudtunk egyezni.
Szerintem pedig az ilyen férfiak, akik így megbántják a családjukat, a nőt, akit valaha szerettek, akinek tovább kell egyedül nevelnie a közös gyereküket, ráadásul abban a lelkiállapotban, ahogy otthagynak minket, szóval az ilyen férfiak a végén meg kell hogy bűnhödjenek. Az én férjem már azt hiszem itt tart. És tudjátok mit? Megérdemli! Mert problémái vannak a nőjével, hiányzik neki a gyereke, az a biztos családi háttér, ami nálunk megvolt. Elég későn jött rá minderre, mert sokáig, sokszor adtam neki esélyt. És nem élt vele. Elvakultan rohant a nője után.

Üdv Mindenkinek: Évi
Vendég
 


Éva :)
Köszi a véleményt :) Elsőként gratulálok, hogy sikerült megkötnötök a vagyoni egyezséget :) Ez nagy dolog, igy legalább simán megy majd az egész:)

Nem gond, hogy másként gondolkodunk a dologról hisz Te is egy más cipőben jársz. :) Nálunk soha nem mutatott megbánást és egyszer sem próbált "visszasomfordálni" és nem hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezik. Ő ugyanis már túljutott azon a "megrázkódtatáson", hogy a gyerekektől "elszakadt", nem nyüzsögnek körülötte, nem állnak sorban jóéjt pusziért, nem csivitelnek az esti mese idején és nem nála lejtik el a fürdés elötti "örömtáncukat".
Mivel korlátlan láthatása van annyit látja őket amennyit csak akarja de tényleg nem túl családcentrikus ember - ez nekem is csak utólag derült ki - szóval nem szenved a hiányunktól. Szereti a gyerekeit, de mértékkel akarja csak az életébe bevonni.
Viszont ha nem igy állok a kialakult helyzethez sajnos rövid idő alatt bekövetkezett vona, hogy mégjobban eltávolodik tőlük, és tényleg "csak" kéthetenkénti hétvégi apa marad ami a gyerekek szempontjából elkeseritő lenne és mégnagyobb törést okozna a kis lelkükben.
Nem árt ha megszokja Ő is és a Lány is, hogy igenis a gyerekek itt vannak és várják, számitanak rá és ezt igenis tiszteletben kell tartaniuk. Ettől még élhetik a maguk kis önző, kényelmes életüket, de ha rajtam áll legalább ilyen szinten szertném megtartani ezt az apa-gyerek kapcsolatot :)
Mivel a családunkban - egyik nővérem - szintén él egy ilyen kapcsolatban (ott a nővérem volt anno szerető és már 17 éve működik a kapcsolatuk, két közös gyerekük született) azt feltételezem, talán az exem is megtalálta a nagy Ő-t ha már egyszer megérte mindent boritani miatta vagy érte, akkor legyen igy.
Viszont én majd két év után igenis elvárnám, hogy ne csak kiélvezzék ennek a kapcsolatnak az előnyeit, hanem tanuljanak meg felelősséggel gondolkodni. A lány is már 30 éves vagyis nem fiatal kis csitriről beszélünk. Ha ilyen társat és párt hóditott meg magának mint az exférjem, akkor vállalja fel a múltját is.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy a lány a bűnös, hogy idáig jutottunk és ahogy az exférjem elnézem, úgy tűnik abszolút "hazugságvárat" épitett maga köré és nem tudhatjuk, hogy a Lány milyen "tálalásban" hallotta a történetünket, életünket... Ezzel persze nem védem Őt, de nem itélkezem felette. Persze, hogy dühös vagyok Rá is, de az exférjemre sokkal inkább.

Természetesen eröltetni tényleg nem tudom a szorosabb kapcsolattartást, de azért felkinálhatom a lehetőségét, márcsak önmagamért is, hisz igy a lelkiismeretem tényleg tiszta :)

A gyerekek pedig hihetetlenül okosak és nagyon sok kérdést feltesznek nekem. Ilyen pl., hogy Balatonról hazafelé jövet - anyósomékkal mentünk - Gergő vagy Lilcsike megkérdezte, hogy Apa miért nem jött velünk? Erre mondtam Neki, hogy mert elutazott sielni. "Szegény Apucika, egyedül siel, nincs vele senki?????" Nem kicsim, Apucika nem egyedül siel, a Barátnőjével utazott el. Ne izgulj, nincs egyedül...."
Miért kéne hazudni a gyerekeknek? Miért nem lehet egyenesen, az Ő szintjükön beszélni a történtekről. Szerintem ebben nincs semmi sértő vagy ledegradáló, ezek tények. A gyerekek szentül úgy hiszik, hogy Apucikától mi elköltöztünk és szegény Apucika teljesen egyedül lakik a régi lakásunkban és egyedül vacsizik...stb. Sokkal több kérdést tesznek fel róla mint azt gondoltam volna, de eszembe sincs tévútra vinni őket olyan értelemben, hogy azt gondolják, ha Ők nincsenek Apánál akkor apucika magányos és egyedül van, kvázi Őket bántsa a lelkiismeret furdalás, hogy nem alszanak ott.... Nem tudom mennyire jött át a lényeg, elég nehéz szavakba önteni :)

Ezzel kapcsolatban Anyósomékkal is volt már egy véleménykülönbségünk mégpedig abból fakadóan, hogy Anyósom szerint nem szabad, hogy a gyerekek megtudják mi történt, azt kell mondani nekik, hogy Apucika dolgozik, sokat dolgozik de amikor ideje van akkor jön Hozzájuk, Értük. Erre én nem vagyok hajlandó mert nem értek vele egyet.

Te viszont nagyon erős és ügyes vagy, hogy nemet tudsz Neki mondani!!!! Gratulálok, mert tudom, hogy nagyon nehéz lehet :) És mégis hogy gondolta? Ezek szerint szakitott a lánnyal és menne vissza hozzátok? Vagy értetek szakitottak? Meddig voltak együtt?

Puszi:Doris
 
 


Szia Doris!

Értem, hogy mit mondasz a gyerekek és az apjuk kapcsolatáról. Ezt csodálom :) is benned, hogy amiken keresztülmentetek (lombik, aztán hogy elhagyott...), azok után ilyen pozitívan, nyugodtan, toleránsan tudsz a dolgokhoz hozzáállni. Mindazok ellenére, hogy az exed éppenséggel nem sok aktivitást mutat a gyerekeket illetően. A nő hozzáállásáról nem is beszélve. És ez az, ami kicsit megkérdőjelezi azt, hogy jó-e, ha rájuk "erőlteted" a gyerekeket. Mert, ha ez a nő eddig (két év alatt?) nem fogadta el a férjed múltját, a ti közös gyerekeiteket, akkor szerinted ez mitől változna meg?
Az teljesen igaz, hogy a gyerekeknek szükségük van az apjukra, viszont ha azt is csak te erőlteted, és nem ő jön saját magától, akkor az is csak kényszer számára. Akkor már inkább kevesebbet, de akkor teljes odaadással, figyelemmel forduljon a gyerkőcök felé.
Abban egyetértek veled, hogy nem érdemes hazugságokkal, kitalált történetekkel áltatni a gyerekeket. Hanem igenis a saját szintjükön el lehet és kell mondani nekik a dolgokat. Ha maguk kérdeznek rá, akkkor pedig főleg.

Nemet mondani tényleg nehéz. A régi emlékek, régi érzelmek, a gyerek miatt. De muszáj. Mert a sok bántás, megalázás után, az elvesztett bizalom miatt nem működhetne soha többet úgy a kapcsolatunk, ahogy régen. Pedig jól működött.
Hogy gondolta ő, hogy visszajönne hozzánk? Pontosan nem tudom, mert nem mondta. Csak annyit, hogy gondolkozzak el azon, hogyan és mikor jöhetne ő haza. És még (szerintem) nem is szakított a nőjével, főleg nem miattunk. Sokat veszekszenek, mert olyan ez a nő, hogy ha nem tetszik neki valami, akkor jól leteremti, elküldi....., játsza az életben is a főnökasszonyt (mert egy munkahelyen dolgoznak, ahol ő a férjem főnöke)...és a férjem ehhez nincs hozzászokva. Egy hisztis gyerekhez, aki nem a sajátja pedig főleg nincs hozzászokva. Tehát még ott lakik, mert nincs hova mennie. Vagyis ő úgy képzelte, hogy egyik reggel ott felkel, este pedig nálunk fekszik le. ?!?! Az én verzióm az lehetne, ha netán szeretném, hogy visszajöjjön, hogy elköltözik, elfelejti a nőjét, és elkezd udvarolni, közös programokat szervezni, megpróbálni visszaszerezni a bizalmat.... Most eljött az idő, hogy kicsit ő is szenvedjen. Szenvedjen azért, mert rosszul döntött, hogy lemondott a mi szeretetünkről. :roll: Én már nagyon sokat szenvedtem miatta, nem akarom azt átélni, hogy visszajönne, és vágyna az elképelt nagy szerelme után. Egyébként az elköltözése óta még csak négy hónap telt el, és már menekülne onnan. Előtte már 8-9 hónapja tartott a dolog, és minden stimmelt, amíg csak szórakozni kellett együtt, meg ágybabújni. A fura az egészben, hogy ő tudta, hogy nem tud együtt élni ezzel a nővel, de erőltette a dolgot, mert azt hitte, hogy a szerelem sokáig feledteti az egyéb hibákat. Hát tévedett! Senkire nem hallgatott. :cry:

Üdv: Évi
Vendég
 


Szia Évi :)
Az az igazság, hogy az exem szereti a gyerekeket, csak ha rajta állna hagyná eltávolodni magától őket mert ez a kapcsolata talán inkább erre inspirálja. Viszont én nem mentem ebbe bele. Ezért van pl., hogy hetente találkoznak és ha lehet hetente egyszer ott alszanak Nála. Mert Neki a kéthetenkénti teljes hétvége hosszú lenne viszont ezt a heti megoldást sokkal humánusabbnak és emberközelibbnek érzem én is a gyerekek szempontjából :) Szóval tul.képpen jónak mondható a helyzet. Csak nekem kell úgy irányitanom az eseményeket, hogy ezek az ottalvós találkák nevesszenek el :) A gyerekek lelkesen mennek Hozzájuk - még Anyósomékkal lakik a tetőtérben - és tudom, hogy jó helyen, jó kezekben vannak ott. :) Érdekes, mert szavakkal azt mondta neki "sok" a gyerekekből de mégis mikor velük van foglalkozik, játszik velük, lefekvés elött mesél és szoktak soron kivül is apróságokat kapni amiből arra következtetek, hogy igenis várja Ő az együtt töltött időszakot épp csak valahogy nehéz szerintem a lánnyal kommunikálni erről... Vagy sokszor pl.azt érzem, hogy "sikk" lekezelni az exfeleséget vagy bűnbaknak kikiáltani...mintha szégyen lenne elismerni, hogy egész kultúrált... :cry:
És egyet értünk...ha eddig nem szerette és nem fogadta el a lány a gyerkőcöket akkor már nagy valószinüséggel nem is fogja... Gondoltam ha az exem felépiti a házát és ott összeköltöznek a lánnyal majd alakul...de az már élesben jelenti majd az alkalmazkodást, szóval szerintem sokkal nehezebb szitu lesz... Mindegy ez már az Ő gondjuk. Mindenesetre, ha lesz következő barátnője akkor azt hiszem kicsit tisztább lesz a szitu mert egy független, elvált két gyerekes Pasit kap majd az illető.

Bocsi, hogy ezt irom de nagyon kiakaszt ahogy az exed felajánlotta, hogy visszajönne... Elég furi mert legalább hasalna a lábaid elé vagy kúszna be a küszöb alatt pont úgy ahogy Te is irtad, udvarolgat, kedves, törődik veletek aztán majd meglátjátok... De ez a mód ahogy irod gyomorforgató és én sem fogadnám vissza... A férfiak többsége azt gondolja, hogy az elhagyott feleség vagy társ tárt karokkal várja és bármit megbocsát Nekik... Vajon miért gondolják, hogy az aki szereti őket átjáróházat csinál az életéből, érzelmeiből??? Nagyon tisztességtelen... Le a kalappal mert el tudom képzelni mennyire nehéz döntés ez is. Kitartás és erős, ügyes, okos Nő vagy:):)

Puszi:Doris
 
 


Sziasztok!

ne erről a visszjönne-dologról nekem is van mókás emlékem. amikor nálunk kiborult a bili, akkor azt mondta a volt férjem, hogy az a csaj mindenben hú, meg ha. kérdeztem, hogy mire tippel, ha egy lány 27 évesen otthon lakik, mit szeretne? összeköltözni, gyereket, elkötelezettséget, stb. szóval épp azokat, amik elől menekül. mert nehogy azt ondolja, hogy majd kötetlen bulizós, randizós szinttel beéri. csöbörből-vödörbe. azt mondta, hogy, ugyan, az a csaj nem olyan. aztán nem telt el egy hónap, és kiderült, hogy nem kispályázik a csaj, fészekrakót akar felvenni és műsorozik, hogy költözzen már el otthonról. szóval belekerült az a bizonyos cuccos a palacsintába :lol: viszont közben én is megismerkedtem valakivel, és akkor jött a féltékenység, a "csináljuk vissza". kérdeztem, hogy megvan-e még a csaj. erre azt mondta, hogy naná, csak nem fog szakítani vele, hogy aztán két szék között a pad alá kerüljön. én meg kérdeztem, hogy nem az adná-e a dolog komolyságát, ha első körben szakítana, ha már vissza akarja csinálni. úgyhogy így nem volt min gondolkodni-hozzátéve, hogy nálunk is annyi egyéb dolog volt a nőn kívűl, hogy már azokért elváltunk volna. aztán annyira ráerősített a csaj ,hogy lapátra került. :lol:
aztán jött a másik lány, nekem meg még jóideig maradt az a fickó, úgyhogy azután senki semmit nem akart visszacsinálni
:)
 
 


Sziasztok!

Mennyire tipikusan egy kaptafára működnek azok a férfiak, akik képesek egy új, izgalmasnak ígérkező kaland miatt elhagyni a családjukat! Ők, a teremtés koronái bizony nem akarnak a két szék közül a pad alá kerülni, egyedül tengetni napjaikat, mert ha nem vált be az újdonság varázsa, ám jöjjön a jól bevált, megszokott családi háttér! Az nem számít nekik, hogy minket jól otthagynak gyerekestől, a mindennapi gondokkal, a csalódásunkkal, a fájdalmunkkal...! És igazad van Doris, hogy ők simán csinálnának átjáróházat a mi életünkből, érzelmeinkből! Komolyan felháborít, hogy csak saját magukra gondolnak! Nem gondolnak a társukra, és főleg nem a gyerekekre, hogy ők mennyire megsínylik az ilyenfajta bizonytalanságot!

Üdv
Vendég
 


Igen, és Julival is egyetértek, hogy pontosan akkor lennének hitelesek, ha előbb szakítanának a nővel, és bebizonyítanák, hogy mégis mi vagyunk nekik a fontosak! Az egyetlenek!
Egyszer valaki mondott egy apró hasonlóságot, ami akár mulatságos is lehet: az ilyen típusú férfiak "olyanok, mint a majmok", akik mászkálnak ágról ágra: vagyis amíg nem fogták meg a következő ágat, addig el nem engedik az előzőt! :)
Vendég
 


Évi,

ez a majomhasonlat nagyon ott van :)))

Egyébként azon gondolkodom napok óta, hogy könyvet lehetne írni a férfitípusokról. Tényleg annyira egy kaptafára működnek, szinte még a forgatókönyv is ugyanaz némelyikünknél. Hátborzongató :?
 
 


Sziasztok Lányok!

Végre jó hírek: a nagyszülői láthatással kapcsolatban a felettes szerv törölte a határozatot, és új eljárás indítására kötelezte az elsőfokot :) Legalább egy kis időt nyertünk megint. De jó lenne végre már túllenni ezen az egész hercehurcán!!!

Évi,
én nem is írtam, hogy örülök, hogy megkötöttétek az egezséget, és engem is mélységesen felháborít az a pofátlanság, amivel az exed vissza akar toszulni... Brrrr. Ezeknek nincs gerincük, már bocsánat ... Hol vannak azok az igazi, nagybetűs FÉRFIAK?
És az új kapcsolatod alakul? Egyébként pedig nem vagyok egy emancipunci, de a teremtés koronáiról tudtommal már tudományosan is bebizonytották, hogy bizony ők a gyengébb nem ... :)
 
 


Sziasztok!

Én teljesen új vagyok köreitekben.A keresőbe irtam be a gyerektartást és igy találtam rátok.
Olvastam a történeteiteket.
Most igy hirtelen nem is tudom,hogy kinek mit üzenjek.
Ugyhogy ugy döntöttem mindenkinek nagyon szorítok hogy jól alakuljanak a dolgai.
Nekem éppen ma lesz az első válóperes tárgyalásom, amit szintén közös megegyezéssel adtunk be.
Ami nálunk érdekes hogy nem egy harmadik személy miatt lett beadva a válóper hanem mert egyszerűen bele fáradtam a dolgokba.
Röviden rólunk :
10 éve vagyunk együtt.
Iker lányaink áprilisban lesznek 3 évesek. / lombikos babák, nem akarom ecstelni mimindenen mentünk keresztül hogy ők megszülethessenek/
Minden rendben ment, majd nagy várakozás után 2004 04 21-én
megérkeztek a lányok :lol:
És innen indul a rémálom.
Tulajdonképpen az első másfél évben teljesen egyedül hagyott a lányokkal.
Minden fontosabb volt csak itthon ne kelljen lenni.
Ja persze és pénzt se adtunk haza.
Mikor szoltam hogy szükségem lenne két etető székre, közölte hogy erre nekünk nincs pénzünk...
Majd elvonult horgászni két hétre :twisted:
2006-ban év elején elküldtem mert nem birtam, a gyerekekkel sem foglalkozott ugy ahogy szerintem egy apukának kellett volna.
3 hónapig nem volt itthon.
Itt követtem el életem legnagyobb baklövését, vissza engedtem.
Tény a gyerekeivel szembeni viselkedése teljesen megváltozott előnyére! :D
A gyerekek imádják és ő is imádja őket.
De továbbra se adott haza pénzt.
És igy halálosan meguntam hogy Ő a harmadik gyerekem és tulajdonképpen szépen lassan "elhidegültem " tőle.
Szóval ma 14.45kor lesz az első tárgyalás.
A lányok bölcsiben én nem dolgozom ma és nem halad az idő :oops:
 
 


Ja bocsi hogy ilyen hosszú lett.
Csak egyszerűen jól eset kiirni magamból.....
Nem találom a helyem a lakásban
És fogalmam sincs jól csinálom e amit csinálok vagy sem...
köszi hogy meghallgattatok.
:roll:
 
 


Szia Evazs!

Pontosan azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk egymást, hogy tartsuk egymásban a lelket, hogy panaszkodjunk, hogy vigasztaljuk egymást, elmondjuk a tapasztalatokat, hátha tanulunk mások hibájából is. Bár a mondás szerint...mindenki saját kárán...

Ha otthon vagy most a tárgyalás előtt, biztosan benézel még ide is. Ha igen, akkor üzenem, hogy tarts ki, és ne izgulj annyira, mert ha közös megegyezéssel adtátok be a válást, akkor minden bizonnyal simán fog menni minden! Fel a fejjel! Ha lesz időd, gyere, és mesélj utána, hogy ment!
Addig is kitartást, és tudd, hogy mi (is) gondolunk rád!

Üdv: Évi
Vendég
 


És az kiderült, hogy miért nem adott nektek pénzt, és hogy hova szokott eltűnni hetekre, hónapokra? Elég különös. Főleg, hogy azt írod, hogy nem másik nő miatt történtek ezek. Már elköltözött tőletek egyébként?
Vendég
 


Sziasztok!

Igen túl vagyunk az első tárgyaláson kb másfél hónap múlva lesz meg a vége.
Mármint akkor kell ujra menni és meghozzák a határozatott.
Most nem nagyon tudok mit irni mert egy fél xanax bennem van illetve a lányokat most fogom felktetni.
A tárgyalás után átmentem anyukámékhoz és ez feltette az i-re a pontot.
Anyu is elmondta a véleményét amiben teljesen igaza van.
Csak ezt ne ma mondta volna.....
Igérem holnap jövök és elmondok mindent mert jó valakikkel beszélni akik hasonló cipőben járnak mint én.
Tudjátok mi a legrosszabb az egészben?
még mindig szeretem az összes bal...ságaival együtt az melett hogy tudom hogy helyesen tettem amit tettem és a lányok érdeke ezt kivánta.
Külömben meg amikor nem volt itthon horgászni járt illetve haverok
a drága haverok!!!!!!!!!!!!!
Holnap már dolgozom de este fele jövök és mesélek
addig is köszönöm a drukkot vagy nem is tudom mit....
 
 


sziasztok!
neked sem lehet könnyű...
nálunk is volt ilyen haverozós időszak, amikor a kicsi megszületett :twisted:
némelyikük igen furán dolgozza fel a felelősséget.
és igen, az anyák néha nem éppen a legjobbkor osztják az észt :shock:
remélem, lassan azért kilábaltok a trutyiból 8)
 
 


Sziasztok!

Na egy kicsit helyre tettem a lelkivilágomat. A multkor nagyon magam alatt voltam.
Ma éppen egész pozitivan látom a jövömet. Gondolom ez a hullámzás el fog tartani egy darabig.
Valaki kérdezte hogy elköltözött-e már az exem. /milyen furcsa ezt irni/
Nem még nem mert anyukájához megy és most van ott éppen lakás felujítás. kb 2 hét.
Jó lenne ha már menne mert szeretném már elkezdeni az életemet nélküle.
A tárgyalás nálunk közösmegegyezéssel történik igy lesz még egy és vége.
Szerencsére megtudtunk egyezni gyerektartás összegében is. 50 ezret fog fizetni.
Tudom ez igy nagyon szépen hangzik, de Őmiatta kellett felvenni 5 millió hitelt hogy a mostani lakást megtudjuk venni ami az én nevem van na meg a hitel is.
Ennek az törlesztését viszont nem hajlandó fizetni,3 havonta 200ezer forint.
És tudjátok sajnos nemtudok mit csinálni, mert behajtani se tudok tőle semmit mert nem bejelentett a melója.
Illetve kezdem ugy érezni hogy azzal hogy beadtam a válást,csak megkönnyítettem a helyzetét mert "levettem a váláról egy nagy terhet" a törlesztést.
Igy élhet mint marci hevesen.
S tudjátok miért tudnám még a fejét a falba verni?
Az elmúlt 3 hétben rendszeresen elvitte a lányokat hétvégén egy pár órára...
ha az elmúlt 3 évben ugyanennyit megtesz és csak azt a pénzt adja haza ami most teljesen természetes hogy a gyerekeknek jár
nem itt tartanánk ahol tarunk.
ha ebbe bele gondolok ugy isten igazából örjöneni tudnék!!!
Na persze anyukám is örjöng ezen az egészen / ami teljesen jogos mert tulajdonképpen az örökségemet baltázta el/
és a saját kinjaim közt még őt is nyugtatnom kell hogy ne boruljon ki teljesen.
szóval nagyon faszáulérzem magam.
mintha egy zavaros vizben pecáznék.
ügye lányok elmúlik idővel ez az érzés?
bár ugyan időnként teljesen ugy érzem nincs kiut innen......
de ahogy olvaslak titeket és látom hogy nagyábból mindenkinek alakulnak a dolgai....
belőletekmerítek erőt!
bocsi az érzelgősségért de tényleg ez van
remélemelég jól fogalmaztam meg a mondandómat de ez most csak ugy kieset belőlem.
puszi nektek.
 
 


Sziasztok!

Evazs,
sajnálom, hogy az itteniek táborát gyarapítod Te is. Tudom, most nagyon nehéz neked, de a gyerekeid biztos erőt adnak. Én is pont ma vesztem össze nagyon az anyuval, állandóan azzal jön, hogy én választottam rosszul, és ő szív miattam, mert hát jelen helyzetben ő tart el bennünket (én Pesten dolgoztam, és most Debrecenben kell állást találnom, ami igen nehéz + kapok 37 ezer GYESt, és csak a lakáshitel 55 ezer, amire ugye én is egyedül vagyok, plusz még gyerektartást sem fizet a drágalátos). Ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy ordítani tudnék, mert egy anyának, akárhány éves is a gyereke, nem lenne szabad ezt a szemére vetni, pláne, hogy tudja, milyen iszonyat nehéz szituban vagyunk ésmég jobban alámtesz ezzel ... Hátha a Te anyud is megnyugszik majd, az enyém olyan, hogy mérgében mond mindent ... Engem ilyenkor mindig az nyugtat meg, hogy a kisfiamat megszeretgetem, és magamban tudatosítom, hogy én SOHA nem leszek ilyen.
Nem emlékszem, hogy írtad-e, de a lányaid hogy viselik a kettőtök zajló dolgokat? Szerinted már végképp menthetetlen minden?

Sok erőt és kitartást kívánok: Móni
 
 


Sziasztok :)
Bocsi, hogy eltűntem de dögrováson voltunk a kicsikkel :( Influenza Lilcsikénél sugár-hányással magas lázzal, Gerinek magas lázzal + fulladásos köhögéssel nekem meg magas lázzal arcüreg gyulladással és iszonyatos köhögéssel. Ami "jó" dolog az egészben, hogy Anyósom segitett amennyit tudott és két alkalommal az exférjem is. Hétfőn fél napot itt volt, hogy el tudjak menni orvoshoz meg a patikába és segitett az esti fürdetés-fektetésnél mert már jártányi erőm is alig volt kedden pedig bevállalta őket munka után, hogy nála aludhatnak hogy tudjam magam kúrálni :) Egyszóval a bajban számithatok rá is és bár ez nem volt mindig igy azért erre nem számitottam és most jól jött :)

Igen, ezek a story-k amiket itt olvasgatok...nagyon azonos kaptafára történnek meg mindannyiunkal.... Ez szomorú.

Kirmon :)
De jó, hogy törölték a nagyszülői láthatásra vonatkozó határozatot! Drukkolok, hogy mielöbb túljussatok már ezen az egészen :) Anyukáddal kapcsolatban azt gondolom, hogy szegényt, valószinüleg nagyon megviselik a történtek és ilyenkor biztosan olyasmit is mond amit nem úgy gondol csak a feszültség, meg a felelősség mondatja vele. Légy elnéző az irányába...bár tudom, hogy iszonyat nehéz lehet Neked és emelem kalapom mert ez egy komoly próbatétel, de túljuttok majd ezen együtt és lesztek ti még nagyon büszkék egymásra Anyukáddal :) :) Kitartás!!!
Az érzelmi terhét pedig Neked kell hurcolnod, elviselned és "ledolgoznod" ami talán a legeslegnehezebb az egészben...

Evazs :)
Én is üdvözöllek a körünkben....bár ne itt kellene találkoznunk...
Sajnálom ami történt... A történetünk nagyon hasonló.... Mi is évekig tartó küzdelmek után lombik úton vállatuk az ikreket :)2003-ban születtek és másfél évesek voltak mikor elhagyott minket. Igaz nálunk egy 3. fél is belépett de az már csak az a bizonyos "ág" volt a majmos hasonlatból kiindulva :lol: :lol: :wink:
Nehéz ez az időszak de túljutsz majd ezen is!!! Hogy helyesen döntöttél-e...ezt sajnos innen nehéz megitélnünk. De ha ilyen előzmények után erre a döntésre jutottál nyilván nem volt alaptalan. Talán nálatok is olyasmi lehetett a gond mint nálunk... hogy több mint 10 évig éltünk magunk, kettecskén, csak egymásnak, mindig körbe tudtam Őt venni a rajongásommal...stb. aztán megszülettek a kicsik ráadásul korababán és Ő abszolút a háttérbe került. Képtelen voltam egyensúlyt kialakitani a gyerekek és Ő közte magamról meg már végképp nem beszélek.
Most ez igy biztos bután hangzik de "könnyebb" lett az életem bizonyos értelemben.... Nagyon bánt a tudat, hogy széthullott a családom és hogy a gyerekek az édesapjuk nélkül nőnek majd fel és persze hibásnak tartom magam is sokmindenért de mióta külön vagyunk egyszerűbbek a hétköznapok és mivel tudom, hogy kizárólag magamra számithatok (kivéve ha nagy a baj) igy nem ér soha csalódás.:) Max. jó értelemben mint az a mai hozzászólásom elején látszik :) Persze vannak nehéz pillanatok de ezek azért egyre ritkulnak és kilátástalannak már nem érzem a helyzetünket :)
Te is eljutsz majd ide hidd el :) A férjed egyébként mit szólt ahoz, hogy beadtad a válókeresetet? Hogy reagált rá? Kért, hogy ne tedd, igyekezett összekapni magát? Hogy reagált? Próbált visszatartani?

Puszi:Doris
 
 


Sziasztok!

Móni
A lányok nem sokat vesznek még fel a dologból,mert mint irtam még itthon lakik.
Elég kemény lesz a szitu mert nagyon apásak.
Bár talán az lesz ajó hogy állitólag jövöhéttől megy kamionozni.
Kevesebbet lesz itthon. És igy talán hozzá fognak tudni "szokni"
De hogy őszinte legyek még nem látom át a dolgokat hogy hogy kéne csinálni hogy a lehető legkevesebbet sérüljenek.

Doris

Tavaly januárban már egyszer elküldtem itthonról mert ugy éreztem tarthatatlan az állapot.
Nem foglalkozott a lányokkal / szerintem nagyon minimálisat/
na meg velem se.
Hazudnék ha azt mondanám hogy nem változott meg.
A lányok irányában teljesen, látjátok irom is hogy nagyon apásak lettek. /de ettől még én tudom megnyugtatni őket és fektetni stb./
Irányomba is probált változtatni.
De az eléötte lévő 1-2 év nagyon mély nyomott hagyott bennem.
Hogy egyedül hagyott, hogy azokba az emberekbe rugott bele akik melettem áltak és segítettek hogy ne a diliházba kössek ki.
Nem mártirkodni akarok és panaszkodni se mert egy gyerekkel se könnyű, de te is tudod kettővel aztán tényleg nem egyszerű.
aztán amikor haza költözött és alkezdett kamionozni, ugy gondoltam na ez tök jó
Van kiut az alagutból, azzal hogy nincs itthon mindennap egy kicsit távol vagyunk egymástól segít helyre hozni a dolgokat.
Ezek után 3 hónap múlva egyik pillanatról a másikra ott hagyja a céget és vissza megy dolgoznii a haverjához 120 ezerért, akkor amikor 3 havonta 200ezret kell feladni.
Ja persze én kész tények elé lettem állitva.
Ettől teljesen kisodrodtam...
És itt kezdtem el azon gondolkodni hogy inkább egyedül mert akkor magamra számíthatok és " nincs egy nyűg melettem"
Majd következett egy két három hónap szenvedés a lélekben hogy tényleg ezt akarom?
Tényleg ez a megoldás?
Majd mikor szembesültem magamban azzal hogy tulajdonképpen már el is hidegültem tőle, meg jött az elhatározás.
Most azért vagyok bizonytalan mert még itthon lakik.
A kapcsolatunk normalizálodott, mármint mióta megbeszéltük hogy külön megyünk nagyon normális.
És ilyenkor jönnek a kis huncut manók éjszaka, mikor a lányok alszanak.
 
 


De most mily normális, foglakozik a gyerekekkel, vissza megy kamionozni, add havi 50 ezret.....
és jön a másik oldal:
simán itt hagy minket ,hogy majd én megoldom a 3havi 200 ezret.
Ugy gondolkodik hogy adjam el a lakást és menjek egy másfél szobásba a lányokkal.
édes nem?
most egy lakotelepi lakásban vagyunk 60 nm
Ezért várom már hogy elmenjen.
Mert ezek a sunyi manók akkor is jönni fognak este.
De mivel nincs itt nem valószínű hogy megingok.
Mert tényleg igaza van a sogornőmnek amikor azt mondta 100 arca van.
na ez jó hosszura sikeredett
de most van időm mert gyerkőcők elájultak
 
 


Szia Evazs :)
Fogalmam sincs mi történhetett abban az 1-2 évben amit emlitesz de nyilván az volt a meghatározó a döntésedben.
Sajnálom, de ha már elhidegültél Tőle akkor semmi értelme szerintem sem a kapcsolatotoknak. Az tény, hogy ezzel Ő baromi könnyű helyzetbe kerül....semmi gondja nincs a lakástörlesztésetekre....hát ez azért nagyon megterhelő lehet . Le a kalappal, hogy ezt képes vagy bevállalni.

Ha elköltözik sokkal könnyebb lesz! Nekem mig meg nem találtam a lakásunkat és el nem költöztem a kicsikkel rengeteg szorongásom volt :( Nem tudtam hogy fogok boldogulni a hétköznapi és rendkivüli nehézségekkel, hogy élünk majd meg, hogy leszek képes mindent egyedül észben tartani, rendezni...stb. és sokkal jobban alakult az egész mint arra valaha is számitottam :)Kivánom, hogy mielöbb túljussatok ezen is :)

Puszi:Doris
 
 


Sziasztok,

Kicsit félve írok, nemrég egyedül maradtam a 3 éves kisfiammal, de ezt megelőzte egy több éves egymás mellett élés, ami a végére már elviselhetetlenné vált. Próbálok talpra állni, mert érzelmileg nagyon megviselnek a történtek, de szükségem van más emberek társaságára, akik hasonló cipőben járnak, mert a barátaimat már nem akarom a nyomorommal terhelni. És talán Ti jobban meg tudjátok értetni velem, hogy tovább kell menni és jól kell továbbmenni, mert a gyerek a legfontosabb.

Üdv,
Tsz

Mert csak egy boldog ember tud boldoggá tenni egy másikat...


Szia Tsz!

Egyre bővül a társaságunk ... Remélem, tudunk segíteni kicsit. A lényeget jól látod, mindig az a legfontosabb (szerintem), hogy a gyerekünknek a lehető legjobb legyen, az adott körülmények között is. Nekem is hároméves lesz a fiam, de én születése óta egyedül nevelem. A Te kisfiad észrevett valamit? Külön is költöztetek? Az apja hogy viszonyul hozzá? Ő is válni akar?

Szólj, ha segíthetünk valamiben - lelki ügyek, válási útmutató, jogi dolgok, már lassan profik leszünk benne ... sajnos ...

Üdv: Móni
 
 


Szia Tsz :)
Kár, hogy itt kellett összefutnunk, de örülök, hogy ránk találtál :)
Érzelmek terén nem tudok segiteni...egyenlőre még én sem hevertem ki a történteket, de azt biztosan állithatom, hogy az idő nekünk dolgozik és napról napra gyógyulnak a lelki sebek is úgyhogy kitartás :)
Mesélj Magatokról :) Milyen a viszonyotok az exel? Milyen gyakran látogatja a kicsit? Ő hogy éli meg a történteket? Ad gyerektartást?

Puszi és fel a fejjel:Doris
 
 


OFF

http://gyurma.blog.hu/2007/03/07/nonap_1
csak én gondolok a nőkre ;)

ON

cupp és bocs az off-ért
Vendég
 


Sziasztok!

Torottszív! Igazad van, én is sokszor úgy vagyok vele, hogy nem akarom azokat nyaggatni a gondjaimmal, akik éppen boldog családban élnek... Itt pedig mindenki hasonló helyzetben van. Sajnos. Könnyebben átérezzük, hogy ki, min megy keresztül, amikor egyedül marad egy, kettő vagy több gyerekkel.
Ha lesz időd, gyere és mesélj! Hidd el, már attól is jobb, ha kiírja magából az ember a dühét, a fájdalmát, az őt ért sérelmeket...

Kirmon! A Ti ügyetek hogy áll? Láthatás - apai, nagyszülői?

Evazs! Mennyire igaz, hogy amikor az ember az exe közelébe kerül, azért gondolatban képes meginogni! Nekem mindig előjönnek a régi boldog idők, és akkor azonnal fel kell idéznem, hogy mennyire kiszúrt velünk, hogy így felborította az életünket, aztán most simán visszacsinálná, mintha mi sem történt volna.

Most megint kivagyok borulva, pedig nem kellene. Lassan tisztul a kép, hogy mennyire szemét alak lett a férjem. Felvetette, hogy visszajön, mert elege van abból, ami ott van, a sok veszekedésből, a nője természetéből, ő bizony már jönne azonnal. Persze ezt nem a megfelelő módon adta elő, amiről már beszéltünk itt. Aztán képzeljétek el, ezek után megjelent megint az ovinál a nőjével, a nője gyerekéért jöttek a mi volt kocsinkkal, én meg a kisfiúnkkal ott voltam nem messze. Na, azt az érzést! :evil: Ezt nem bírtam szó nélkül (sms-ben) hagyni, mert ovis beiratkozáskor már szóltam neki, hogy nem szeretném egy oviba járatni a gyerekeket, ezek meg azért küzdöttek, hogy egy csoportba járjanak. Na, az egy csoportot sikerült megúszni, de így is nap mint nap összefuthatok velük. Nehéz ezt feldolgozni! Tehát szóvá tettem ezt neki, hogy vajon neki ez nem tűnik-e nonszensz helyzetnek, hiszen a sajátjáért soha nem ment még a bölcsibe sem, most meg 20 méterre tőle a sajátja, ő meg megy egy idegenért!! Miközben azon mesterkedett, hogy visszajöjjön hozzánk. Milyen alak, te jó ég! És ezek után felhívott, hogy neki az a gyerek nem idegen, és különben is minden rendben van köztük, és ne gondoljam, hogy visszajön, sőt, soha többet ilyet nem mond nekem! ?!?! Pont úgy tett, mintha én kértem volna, hogy jöjjön vissza! Most mondjátok meg nekem, ez normális viselkedés? Ez csak költői kérdés, mert egyértelmű a válasz! Amikor neki problémái vannak, hozzámfordul, mert nincs senkije, mert tudja, hogy e mellett a nő mellett soha nem lesz rendes családja, aztán amikor éppen nem veszekednek, akkor visszakozik! Undorító! Éppen ezt mondtam neki, hogy ezért nem akarom, hogy visszajöjjön, mert nem megbízható! Folyamatosan hazudtolja meg a saját szavait! A hétvégén a kérésemre eljött a játszótérre hozzánk, és tudjátok, mit mondott: hogy ez jelzésértékű, mert eddig erre nem volt példa. Mármint jelzés arra, hogy minket akar. És ezek után történt, hogy telefonon (!) közölte, hogy soha nem jön vissza hozzánk! Milyen jogon dúlja fel az én életemet, amikor nem biztos magában?! Nem is találok szavakat, mert feleslegesen minősíteném. Attól semmi nem változik. Csak saját magára gondol, és ez a legszomorúbb az egészben. Illetve az, hogy még a saját négy éves kisfiának is azt merészelte mondani nemrégen a telefonba, hogy apa egyszer hazajön! Hogy tehet ilyet egy kisgyerekkel?
Hétfőn lesz a második tárgyalás, ahova kijelentette, hogy el sem jön. Merthogy én lettem a felperes, így nekem ott kell lennem, neki nem feltétlen. Ő dúlta fel az életünket, és a végén mindent nekem kell intéznem. Még annyi tisztesség sincs benne, hogy a tárgyaláson a szemembe nézzen!

Üdv Mindenkinek: Évi
Vendég
 


Sziasztok!

Bocsi egy kicsit eltüntem. Sok volt a dolog.
Nem is tudom hogy hol kezdjem, egy általános szlogennel?
Ezek a férfiak.......
Komolyan mondom nem tudok elmenni saját exem.
Mint irtam mióta beadtuk a válást és meg is volt az első tárgyalás azóta "teljesen " normális.
Haza adja a gyerektartást, sőt képzeljétek el nő napra telefont kaptam ajándékba!!!!!!!!!!!
ez az elmúlt 10 évben nem volt ilyen gesztus.
Na jó ez igy teljesen ne igaz, de az utobbi időben /3év/ ne volt jellemző.
Teljesen kiegyensúlyozott.
Változatlanul az az érzésem hogy neki ez igy teljesen kényelmes.
Teher le került a váláról. / itt a háromhavi törlesztő részletre gonolok/
Képzeljétek azt mondta nekem, ő ugy gondolja hogy most a kamionozással helyre rakja magát anyagilag, akkor természetes hogy segíteni fog nekünk és hogy mi ugy is tök jól meg vagyunk,nincs harmadik személy az életünkben akkor az ágyban is tök jól meglehetnénk, de nem költözne haza.
Ugy élhetnénk mintha szexpartneri viszonyban lenénk egymással.
Kérdem én normális??????????????
Most ha mindent félre teszünk és elméleti sikon nézzük a dolgot, szerintetek a lányaink ezt hogy tolerálnák? Mit mondanék nekik? Apa csak haza jár időnként itt alszik de tulajdonképpen mi nem élünk együtt?
Nem is tudok erre mit mondani.
De tényleg komolyan elgondolkodtam rajta , ennyire hülyének néz?
De ahogy itt olvaslak titeket és az exek történetét ki hogy áll a dolgokhoz tulajdonképpen már nem is lepődsök meg semmin.

Evetke!

Pontosan igy ahogy mondod.
Amikor el kezdek nosztalgiázni, akkor utána mindig elkezdem magam erősíteni hogy csak itt hagy minket halálos nyugalommal fizetni a 200ezer törlesztőt.
Most ha ebbe bele gondolok akkor kellő képen utálom.
De így olvasva a te soraidat na a te exed se piskóta.
Nem is tudom mit irjak

bocsánat mindjárt folytatom de az ikreknél ki törta parasztlázadás
mennem kell
 
 


sziasztok!

én nem az exet jöttem szidni, semi gond nincs vele :lol:
mivel ez a gyerekét egyedül nevelő szülők topikja, ideillenek az én soraim is. tegnap a kislányom, na jó, nagylányom (6,5) lerajzolt engem meg az apját eg yszivárvány alá, meg két szivet, és zokogva közölte, hogy azt szeretné, hogy újra együtt legyünk. akármilyen érveket hoztam fel, hogy az miért nem működne, csak sírt, hogy úgy jobb volt, pedig már 2 éve, hogy elváltunk. azt hittem, már elfogadta :cry:
jövő héten költözünk, ezerrel menek az új lakással kapcsolatos tennivalók. egyfelől jó érzés, hogy haladnak a dolgok, és nem kell veszekednem senkivel, hogy menjünk el ezt-azt venni, hívja fel, beszélje meg, intézze el, stb. mert nálunk ebből volt a legtöbb balhé. pató pálhoz mentem annak idején feleségül. :lol:
másfelől viszont k.va nehéz mindenben egyedül dönteni, milyen járólap, szekrény, anyám tyúkja lenne jó. és persze a cipekedés is rám hárul.
szóval két hét múlva biztos tök jó lesz, de most hulla vagyok minden szempontból
 
 


Sziasztok :)
Juli :)
Kicsit a Te mondataidhoz szeretnék csatlakozni... :roll: Sajnos napi szinten téma nálunk is Apa, a költözés, lakás....csak annyira meg vagyok lepve, mert nem gondoltam volna, hogy az én kicsi gyermekeim (októberben múltak 3 évesek) ennyire nehéz kérdéseket fognak már most nekem szegezni... Nagyon sokat nézegetik az utóbbi hónapokban a fotóalbumjaikat és rengetegszer került szóba ma is, hogy Anyuci, miért vetted ezt a lakást? Miért költöztünk ide? Mikor megszülettünk még a K...utcában laktunk de miért vettél lakást? Lilluska meg mostanában sokszor mondja, hogy nem szereti a lakásunkat mert Ő csak Apucinál szeret lakni, Ő apuci és a mamáék lakását szereti, Ő ott nem fázik itt meg igen, Ő itt nem szeret aludni csak ott....
Olyan borzasztó, mert maximálisan megértem a kis lelkivilágukat és hogy imádják Apucit de borzasztóan hiányzik nekik... :cry:
És jelenleg az összes Kippkopp-Tipptopp mesekönyvet úgy mesélik - ezek most a kedvenceik - hogy Tipptopp az Anyucika Kippkopp meg Apucika és Ők imádják Apucikát meg Anyucikát de miért nem megyünk haza Apucikához????
Azt hittem ezek a kérdések később kerülnek előtérbe.... Rajzolás terén nagyon kezdetlegesen állnak még és szokták kérni, hogy miket rajzoljak a táblájukra. Erre legutóbb pici pontokkal rajzolták be Apát meg Engem is a házikók ablakába...
Nagyon nehéz időszakot élünk, azt hittem hónapról-hónapra könnyebb lesz de nem.

Juli:) A lakásügyek intézése tényleg nagyon nehéz egyedül. Pont ilyen hónapjaim voltak egy évvel ezelött....egyáltalán megtalálni a megfelelőt, jól dönteni, az ügyvédet, átirást és minden egyebet észben tartani, festetés....stb.szóval nagyon nehéz az elrendezkedésről már nem is beszélve de azért mindezek ellenére is jól sikerült azt hiszem... csak hát a lelki részét nagyon nehéz feldolgozni.

Évi:)Evazs:)
Sajnálom, hogy ennyire jellemtelenek az exeitek....
Én sosem kerültem abba a helyzetbe, hogy a volt férjem vissza akarta volna csinálni az egészet....pedig sokáig bizakodtam benne de most már egyértelmű, hogy nem is fogja soha bánni amit tett pedig nekem mindenki ezt számlálgatta.

Épp ezért nem is igazán tudok okosat irni ezekre a dolgokra csak sok-sok erőt kivánok hogy végig tudjátok csinálni :)

Puszi:Doris
 
 


Sziasztok!

Hát, lányok, nem egyszerű történetek ezek ...

Doris,
komolyan, sírni tudnék azon, amit írtál a kicsik reakcióiról. Nálunk pont az ellenkezője van: nem akarok apával menni állatkertbe se, ne jöjjön. Valamelyik nap is mondom a kisfiamnak, hogy apa jön vasárnap (holnap), erre ő: de miért? Mondom, mert látni szeretne téged, erre a válasz (jelzem még nincs hároméves): miért nem küldesz neki fényképet rólam a számítógépeden? :? Csak lestem. Volt egy olyan sztori is, hogy beszélgettünk, meséltem neki, hogy a lányok anyukák lesznek, a fiúk apukák, és majd neki is lesznek gyerekei ha megnő, erre ő: "És jó apuka leszek?" Persze hogy elsírtam magam ...


Évi, Evazs,
én is ki vagyok akadva azon, milyen pofátlanul vissza akarnak jönni az exeitek. Évi, Veled kapcsolatban nekem az a megérzésem, hogy az exed amikor ezt mondta a telefonba, ott lehetett a nője mellette, és előtte arcoskodott - nekem nagyon így tűnik innen. Bocs, hogy ezt írom, de szerintem egy görény! A saját gyereke csak ennyire érdekli - bár lassan már TÉNYLEG semmin nem csodálkozom. Pasiügyben van fejlemény?

Nálunk egy hónap nyugi volt, mert két hete ANYAGI OKOKBÓL nem jött a kisfiát meglátogatni, minekutána megtörtént a bírósági tárgyalás első fordulója - ha lenne időm, mé sajnálnám is a csóró kis vállalkozót. Bezzeg a nőjét ki tudja tartani. Na mindegy. Az tuti, és ezt mindenki előtt felvállalom, hogy én ezt a valakit (mert nem ember az ilyen) soha vissza nem fogadnám. Nem tudnám neki megbocsátani, amit a kicsi ellen tett, és azt sem, amit anya ellen és ellenem. Legutóbb, amikor itt volt, a negyediken lakó szomszédok is hallották, milyen obszcén szavakkal illetett bennünket a pedagógus édesanyja füle hallatára, én voltam a vérg.ci, anyu meg a vén k..va ... Mindegy. Csak szánni tudom. De egyszer szívesen beolvasnék neki a-tól z-ig mindent.

Lakást én is el akarom adni és elköltözni 200 km-rel arrébb, de nincs még vevőm, pedig én már nagyon várom, hogy új házikónk legyen. Bár a szívem szakad meg a régiért ... Az egész kertet én raktam rendbe, gyönyörűen parkosítva van, egy egész kutat töltöttem meg a betontörmelékkel, profin csákányozom, kifestettem a falakat, pácolok, fúrok-faragok, szóval ha segítség kell szóljatok :wink: Nálunk a mostani legfontosabb projekt, hogy babámnak ovit, nekem pedig állást találjunk. Na ez se egyszerű :)

Fel a fejjel, olvastam egyszer egy jó idézetet, valahogy így hangzott: "Aki folyton a múltba tekint, seggel fordul a jövő felé!" :)

Puszi! Móni
 
 


ps.: Elfelejtettem:

Evazs,
nálunk is volt ilyen "szexpartneri" ajánlat anno ... Nem idézem, mit mondtam rá ... Ha olyan szörnyű rossz volt a helyzet, hogy menniük kellett, akkor miért akarnak utána mind visszajönni??? És igen, arra miért nem gondol, hogy a lányaitok mit szólnának hozzá, milyen képük lenne a családi ididllről? Hihetetlen...
 
 

Vissza: Házasság, család

Jegyzetfüzet:

 

cron