Kiemelt témák

hettie: az hát!!! Ha belegondolok, hogy januárban ("új év, új remények!"-egy tanárom mondta mindig év elején) még békülésen gondolkodtam... jó, hogy nem tettem!
És az is rossz, hogy most jön a tavasz, és nem tudom leengedni a gyerekeket a közös udvarra. Nem akarom, hogy bármi kapcsolat legyen velük.

Sziasztok!

Kivel mi újság?

Aithra, hogy vagy azóta? Mik történtek? Pici jól van?
Hettie, nálatok továbbra is jól alakulnak a dolgok?
Mi most hétvégén wellnesselni megyünk kettesben... már nagyon várom.

Mindenkinek szép napot! Nálunk süt a nap!

sziasztok

megvagyok még, csak a lelkem fáj nagyon...de majd túl leszek rajta. Az idő elvileg nekem dolgozik.
Azért, hogy ne legyen olyan könnyű, apuka megírta e-mailben, hogy azért kezdett ki a másik nővel, mert én nem adtam jelzést arra, hogy szeretném megpróbálni újra.
Ti ezt értitek? Szerintem ez csak duma.
Ő járt félre és én tegyek lépéseket felé....teljesen megbolondult...
mindegy...nekem most ezt osztotta az élet. Sokat gondolkodom azon, hogy miért...de persze erre úgysem kapok választ...

és ti hogy vagytok?

liliom: hová mentek wellnesselni? Szuper időtök lesz, úgy tűnik!

aithra: hát ez elképesztő! azt minek gondolja, amikor többször beszéltél vele, hogy mi legyen tovább, kettőtök között, és mindig hárított? Nem akarja vállalni a felelősséget, szerintem. Amúgy megnyugodtál már azóta? Pici szépen növekszik?
Én is feltettem magamnak a miérteket, de ezekre nincs válasz... Ez van, ezt kell elfogadni...

Amúgy Siófokra megyünk, két napra. Majd elmesélem, milyen volt. Most nyugi van, de egyre jobban utálok itt lakni. Próbálom bedumálni magamnak, hogy ők nincsenek is itt, nem is léteznek. Ma pl. egész jól ment.

Vigyázzatok magatokra, élvezzétek a napsütést! Végre itt a tavasz!

Képzeljétek tegnap volt a kisfiam névnapja és apuka futárral küldött egy hatalmas (16 szál) rózsacsokrot egy kis üdvözlő kártyával: kisfiamnak névnapjára és a legszeretőbb édesanyának a világon.

Én ezt nem értem...

sziasztok!

Szegény Aithra! Nem könnyíti meg az életedet az exed. Én ezt érzelmi zsarnoknak nevezem. Annyira nem szeretem az ilyen embereket, de persze lehet, hogy neki is nehéz.
Vagy csak attól ijedt meg, hogy nem láthatja a fiát. Lehet, hogy tényleg ez a legjobb megoldás, hogy most ezt mondtad neki, és így talán átértékeli a dolgokat, hogy mit is veszíthet...

Mindenesetre kíváncsi vagyok hogy alakulnak majd a dolgaitok.
És te mit válaszoltál a csokorra?

Aithra

ÁÁÁÁ ez az ember. Nem mondok semmit. Tényleg egy zsarnok, ez a legrosszabb. Mit akar még??? Az idegeiddel játszik. Mi lesz ebből?

Lilom

Minden rendben. Ma megyünk bulizni a barátokkal. Még a névnapom alkalmábol.

hát igen, az a vicces, hogy az anyukám előre megmondta, hogy amint elküldöm végleg, akkor fog elkezdeni teperni...a megismerkedésünkkor is ez volt...én nem akartam vele szóba állni, de ő nem hagyta magát...ott is harcolt értem...az apukám is ilyen volt... és még mondja vlaki, hogy a lányok nem olyan párt választanak általában, mint az apukájuk volt

kiscsillag: nem mondtam rá semmit...megköszöntem a virágot és ennyi...
egyenlőre marad a teljes mosolyszünet

hettie: hogy mi lesz ebből? szerintem semmi.

no, szép az idő, megyünk a kicsivel sétálni


szép hétvégét nektek

Sziasztok!

Egész jó volt hétvégén kettesben, bár nem egészen úgy alakult, ahogy szerettem volna. Beszélgetésre vhogy nem került sor. Viszont sokat pihentem, és nagyon szép volt az idő.

Elkezdtem olvasni egy könyvet, Gary Chapman: Maradjunk együtt!, házassági krízisek megoldásáról szól. Konkrét példákon keresztül mutatja be a lehetséges megoldásokat. És az a jó benne, hogy nem azt mondja általánosságban, hogy minden rossz házasság megmenthető, de a reménytelennek tűnő helyzetekben is lehet happy end. Nektek is ajánlom, mert nagyon tanulságos.

Mindenkinek szép napot!

Örülök hogy jol sikerült a 7vége.

Kivel mi ujság?

Sziasztok!

Végre "pangás"! Remélem, azért, mert mindenkinek jól alakul az élete...
Mi húsvétkor elutaztunk a gyerekekkel együtt kicsit "kikapcsolódni". Nehezen hangolódtam rá, első nap elég ideges voltam, de aztán sikerült ellazulnom, és onnantól már jó volt. Beszélgetésre megint nem jutott idő, alkalom, már hiányzik...

Nálatok hogy alakult a húsvét? Érzelmileg kivel mi van?

Nálunk jol telt a húsvét. Vasárnap mentünk mi a rokonokhoz, hétfőn meg hozzám jöttek locsolni. Amugy meg minden rendben , nincs semmi szerencsére.

Többiek? Hogy vagytok?

sziasztok
mi is megvagyunk. Hétfőn apuka jött segíteni, mert egyedül voltunk Áronnal meg a kutyussal. Beszélgettünk, meg sétáltunk...három hétig előtte nem jött...mégis felkavart a dolog...sose leszek rajta túl.
Viszont sose beszélgettünk így mint most...viszont miután elment jól összevesztem a szüleimmel...azaz ők támadtak nekem...kérdezték, hogy mikor akar jönni a gyereket nézni...én mondtam, hogy hetente szeretne, erre a szüleim mondták, hogy max havonta 1x...meg különben is...a vége az lett, hogy szerintük én vissza akarok menni az exhez..és ha megteszem, akkor ide hozzájuk vissza ne merjek jönni....és különben is keressek magamnak valakit, és akkor az segít túljutni a dolgokon
tudjátok, igazuk van, mert ők engem féltenek, de gyűlölöm, hogy most minden irányból nyomás alatt vagyok...
Eltilthatom tőlünk az apukát, és vághatok mosolygós képet, de attól nem leszek most jobban...és az sem megy nekem, hogy amíg érzelmileg nem jutottam túl ezen, addig én nem tudok mással kezdeni. Én ilyen hülye vagyok...
Szóval eléggé vegyes hétvégém volt

Örülök, hogy nektek jobban telt. És is bizakodom, hogy a idő segít.

Aithra

Sajnálom hogy így telt a hétvége. De tényleg a szüleid csak neked akarnak jot. Akkor hogy döntessz? Milyen időközönként láthatja majd a gyereket? Tudom hogy nehéz elfelejteni az exet de szerintem is az lenne a jo ha uj szerelemre találnál, feltennéd te is a kérdést, hogy miért is vártál eddig mikor van más aki megbecsül és szeret. Átértékelnéd az egész dolgot.
Minden jót!

aithra
Nem akarom a szüleid pártját fogni, de tényleg az a legjobb megoldás, ha esetleg keresnél egy tárat magadnak és vele boldog lennél.
eltiltani nem tudod az apukát, csak ha olyat tesz a gyerekkel ami a testi épségét veszélyezteti.
Nekem az exem lemondott a gyerekekkel való kapcsolattartási jogáról a válási tárgyaláson, így lehet, de te magadtól nem teheted meg.
Keress új társat és légy vele boldog.

Lányok!

Legalább Ti ne beszélnétek arról olyan könnyen, hogy keress új társat. Azért ez nem így működik, akár túl van az exen, akár nincs.
Ha nincs, akkor azért nem fog menni. Ha már túl van, akkor ugyan, hol, mikor? Ne feledjétek! Egy 3 hós gyeremek anyukája!!!!
És még valamit. Ha van is új pasi, akkor sincs semmi garancia arra, hogy meg is marad....

Aithra!
a nagy (már bocs)büdös helyzet az, hogy fel fog kavarni mindig, főleg akkor ha már az az idő jön, amikor egyedül is elviheti, és csak a jó Isten tudja, meddig?!
(Az egyedüli kivétel, ha kibékültök) Tapasztalom, saját bőrömön.
Nem jó érzés.
Kitartás! Álítólag nekünk is lesz jobb

Üdv
Sz.

tudjátok sokat gondolkodom azon is, ha lenne is valaki, akivel kialakulhatna valami kapcsolat, nagyon félek attól, hogy mennyire lesz tartós?! Tudom, hogy erre nincs garancia, de a gyerekemmel nem tehetem meg, hogy átjáróház lesz az életünk?! De ha meg nem engedem magamhoz közel a potenciális jelöltet (de hülyén hangzik), akkor ugye sose tudom meg...de előbb utóbb ugye a gyerkőccel is találkoznia kell, és ha két, három, hat hónap vagy egy két év múlva vége, akkor mi lesz? Az sem jobb, mint a mostani csiki-csuki helyzet.
Jaj lányok, ez annyira nehéz.
Persze ilyen elven, majd 10-15 év múlva lehet próbálkoznom, amikor a gyerekemet talán már nem viseli meg annyira, ha jönnek-mennek az új apukák az életünkből...

Amúgy én tudom magamról, hogy amíg nem lépek túl teljesen a dolgon sose fogok tudni kezdeni senkivel....ez pedig nem egy-két hónap.
Tegnap beszéltem az anyósommal és ő még nagyon szorít azért, hogy a fia észhez térjen és újra egy család legyünk...nem is tudjátok milyen tüneményes anyósom és apósom van...kevés embernek adatik ilyen...ha a társ normális, akkor az anyósékkal szokott gond lenni

Tudom, hogy hülye vagyok, de én még talán megpróbálnék békülni...persze az eszem tudja, hogy nem biztos, hogy ezt kéne tenni...

Aithra: szerintem nem vagy hülye, hogy békülni akarsz. Én magam is ezt tenném, sőt tettem is, csak nálunk a férjem nem akarja. De nagyon nem Én is tudom ésszel, hogy nem kéne, de hát a gyerkőckék miatt ez lenne a legjobb, meg én is szeretnék még egy család lenni, de sajnos nálunk ez a hajó elment. Te dönthetsz nyugodtan mellette, csak nem tudom, hogy mennyire lesz sikeres, sokaknál nem jött be és én sem mindig hiszek a csodákban. De hátha nálatok sikerül, egy esélyt én adnék. Sőt mindenki adna szerintem. És ha az sem megy, akkor tényleg nincs miről beszélni.

A gyerekkel mindenképpen legyen jó a kapcsolata, hiszen Ő az apja, és a gyerkőc rajtad fogja megbosszulni, ha nem.

Új társ: könnyű mondani, nehéz kivitelezni fizikailag és lelkileg is... kell hozzá sok idő.

Örülök, hogy többieknek jól teltek az ünnepek, nálunk is türhető volt.

Sziasztok!
Én is voltam 1 éve már hasonló helyzetben, mint Ti (bár megcsalás nélkül, de szétköltöztünk, aztán kis idő múlva újra együtt voltunk), nálunk már rendeződött szerencsére a dolog.

Aithra
Én mindenképpen adnék még egy esélyt a párodnak, persze, ha ő is akarja. Ebben a helyzetben szerintem a kisfiad érdeke a legfontosabb, hogy egy szerető családban cseperedjen, lehetőség szerint az édesanyjával és édesapjával. A szülők nem lehetenek olyan önzők, hogy magukra gondolnak, és a saját bánatukat teszik fontossá. Biztosan nagyon rossz, amit érzel, ezt tudom. Az én szüleim elváltak, így tudom, átéltem, milyen olyan családban felnőni, ahol a velem élő apám csak a nevelőapám (anyukám új társa), az igazi apám meg távol van. Rengeteg konfliktust szül a helyzet (karácsonyok, születésnapok, ballagások stb. és a mindennapok). Mi, felnőttek, egyszer már választottunk, hogy kivel éljünk. És ha választottunk, és egymás mellett döntöttünk, és gyermeket vállaltunk, akkor igenis ki kell tartanunk egymás mellett minden rossz helyzetben, bánatban stb. Lehet, hogy nagyon fellengzős dumának hangzik, de csak így őrizheted meg a családodat (a szűk családra gondoltam, apa, anya, gyerekek). Én nagyon drukkolok neked és a párodnak, hogy ismét egymást szeretve éljetek, és közösen neveljétek a kisfiatokat.
Tényleg klassz, hogy a párod anyukája is drukkol nektek!

Minden jót kívánok a többieknek is!

Ilcsi
6 éve feleség és 2 gyermek anyukája

Ilcsi!


Én egyáltalán nem értek veled egyet. Méghogy azért szenvedjen egy életet együtt a család, hogy a gyereknek jó legyen?!
És szerinted az jó ha állandóan veszekszik anya meg apa? hogy ilyen mintát lát a gyerek? hogy nincs otthon boldogság és nyugalom? (mert most egy rossz házasságról beszélünk)
Aithrát nem nagyon tisztelte a párja. Szerinted az a normális ha a gyerek azt látja, hogy apa egyik pillanatban szerelmes, a másikban meg lelép...

hát szerintem NEM!!!!!!!!!!!!!

Az én férjem apukája ivott, és általában a családon vezette le a másnapos feszültségét. Anyósom pont, hogy a gyerekek miatt döntött úgy, hogy elválik. Onnantól kezdve nyugalom volt a családban. Most már jóban van apa-fia, de ez csak a válásnak köszönhető...

Aithra! hogy döntöttél? bár gondolom ez hosszabb folyamat lesz. jelentkezett azóta az exed? Kisfiadról tegyél fel friss képeket ha tudsz!

Hát igen nehéz kérdés ez a dolog. Az biztos hogy ugy nincs értelme együtt lenni, egy rossz kapcsolatban, a gyerek issza meg a levét, meg a nő is szenved. Csak abban az esetben van értelme ha mindketten komolyan gondolják, és be is tudják tartani. És tényleg mindketten szeretnék rendbe hozni a dolgokat. Persze az is igaz hogy a gyereknek mind2 szülőre szüksége van, de ha nem képes valamelyik arra hogy normális család legyenek akkor ugy nem megy a dolog. És ugye általában a férfi nem képes rá, mint ahogy tapasztaltuk sajnos. Berezelnek a dologtól, és ez nem korfüggő, hanem gondolkodás, felfogás és neveltetés kérdése. Ha valaki meg igy szórakozik a másikkal mint Aithra esetében, hát... az már sok.
Ahhoz meg hogy gyerekkel nehéz új párt találni. Hát ez nem igaz. Kell az is hogy leadd a gyereket és olyan dolgokkal is foglalkozz amivel te szeretnél. Ugyhogy akkor akár el is lehet menni randizni. Minden csak elhatározás és akarat kérdése! Ha akarod akkor sikerülni is fog.

Ilcsi: szép gondolat, amiket irsz, hogy együtt a szerető család. Csak ugye akik ide ír, ott nem mindig a szerető család vár a gyerekekre, azért vagyok pl én is itt, mert úgy néz ki, hogy nem szeret minket annyira apa, mint kéne. Ha annyira szeretett volna, akkor nem teszi ezt velünk. Én nagyon nagyon sokáig visszafogadtam volna és rendbe is hoztam volna a házasságot, de sajnos esélyt sem kaptunk erre. Ez nagyon fájdalmas, hiszen két csodás gyerekünk van.... Viszont eljön egy pont, amikor azt mondod, hogy na ezt a békát már nem nyeled le... és onnantól már én sem lennék hajlandó visszacsinálni. Ez nem önzőség (legalábbis a részemről nem), hanem egyfajta tartás, hiszen engem sem lehet semmibe venni. A gyerekeknek ez ami most nálunk van a legrosszabb.... érzik a feszkót. Akkor már sokkal jobb az, hogy kialakul egy normális láthatási viszony, a gyerekek is tudják, hogy mihez tartsák magukat.... Nekem is lehet majd egy normális társam, aki bizony lehet, hogy sokkal jobban fogja szeretni és tisztelni a gyerekeket és remélem engem is.... És akkor az mindenkinek jobb. Persze egy nem normális nevelőapa, aki nem szereti a gyerekeket az nem lenne jó, de olyat nyilván nem választok... Én a gyerekeimnek szeretném a legjobbat, de azért nem maradok a férjem oldalán, hogy a gyerekek teljes családban nőjenek fel (mondjuk az én esetemben ez nem is lehetséges, mert apa nem szeretné ha maradnánk....) Nekem is csak egy életem van, miért megalázásban töltsem?

Kedves Kiscsillag, Hettie és Johanna!

Én arról az esetről beszéltem, amikor két reálisan és értelmesen gondolkodó ember meg tudja egymással beszélni a problémáit, szemet hunynak saját büszkeségük felett, és megpróbálják rendezni az életüket. Természetesen egy verekedős, durva apukára én sem vágynék.....
Aithra hozzászólásaiban azt vettem észre, hogy ő is és a párja is akarják az együttlétet, csak valamiért mindegyikőjük a másikra vár, hogy kezdeményezzen, és azt mondja: " Figyelj, én szeretlek te bolond, hát nem látod??????"
Inkább annak szurkolok, hogy együtt maradjanak, mint hogy szétmenjenek! Egy próbát mindenképpen megér!
Azért gondolom egyikőtök sem hiszi azt, hogy létezik egy életen át tartó hűség és lángolás a másik iránt. Én ebből a meséből már felébredtem, és élem az életemet. A megbocsátás a világ legnemesebb dolga.

Mindenkinek minden jót kívánok,

Ilcsi

Ilcsi

Én értem mire gondolsz. Hasonlóan irtam le én is.

Hát lányok, én nem látom, hogy Aithrához vissza akarna menni a párja. Én max annyit érzek, hogy szegényt érzelmileg szivatja, tönkreteszi.
Nem jó az amit csinál, veled nem, de azért nélküled sem, ez a legszemetebb húzás. Nekem az, hogy eltűnt 3 hétre, azt jelenti, nem érdekli. És a virág mellé küldött kísérő is kevés, mert szerető édasanyát írt, nem pedig mint nőt vette számításba. Én ezt látom, de ne legyen igazam.
És sajnos kevés az is, hogy anyós drukkol nekik

Sz.

Ilcsi!

Én hiszek a mesében

Ilcs: ha visszanézed én is azt írtam, hogy persze adjon neki esélyt és drukkolok, hogy jó legyen. Sőt én is hányszor adtam volna a páromnak, de Ő nem élt vele. Én hiába adnék esélyt a férjemnek, Ő nem ad nekünk. És mivel annyira nem szép dolgokat tesz a családjával lassan azért már én is belátom, hogy ezt a szívatást nem kell és nem is szabad megbocsátani. Valóban kell tudni megbocsátani, de azért a ló túloldalára sem szabad átesni. Hiszen akkor bármit megtehetnek az emberrel. Én sem gondolom, hogy sírig tartó szerelem létezik, de azért némi tiszteletet és szeretet adjunk a másiknak. A gyerekeimnek is nagyobb nyugalmat tudok biztosítani, ha engem nem bántanak (nem testi fenyítésre gondoltam, mert ilyen nálunk sose volt)...

na lányok a "gondom" megoldódott...apuka még mindig együtt van az új hölggyel, úgyhogy részemről ennyi...továbbra is azt hajtogatja, hogy én nem adtam neki jeleket...nem voltam elég nyitott...no comment!

Mivel közben véletlenül megismerkedtem valakivel, most már nem fogok mismásolni, ha randira hív...
Eddig nem akartam belevágni, mert én ilyen fenemód tisztességes vagyok...de most már mindegy.

Na a házunk táján ennyi történt...nem sok és nem valami boldog...de az enyém...

Aithra

Végre! Örülök hogy megoldódott a dolog!
Mi az hogy Te nem adtál jeleket??? Akkor az mi volt amikor kérdezgetted hogy akkor mi legyen veletek, stb?? Szerintem csak direkt csinálja hogy Te érezd magad szarul. És örülök hogy valakit találtál akivel tudnál randizni.

tudod hettie, az a legszebb, hogy azt mondta, én nem voltam eléggé nyitott...és hogy mi vagyunk a családja, meg imádja Áront, de én félremagyarázom amiket mond...
Komolyan mondom, hogy hányni tudnék ezektől...ha valaki szeretni a gyerekét...az ilyet nem tesz...vagy legalábbis igyekszik a lehető legnormálisabban elválni és nem megalázni, és hülyének nézni anyukát.

El sem hiszitek, hogy ez mekkora csalódás nekem...

Abban maradtam anyuval, hogy ha jönni akar, akkor én elmegyek itthonról. Úgyis el akarok járni tornázni, majd ilyenkorra is időzítek edzéseket

Anya meg majd felügyeli...

Aithra

Igen, ez teljesen igy van. Még ő akarja belédültetni hogy Te vagy a hibás. Elég undorító. Hazug kétszínű.... Méghogy nem voltál nyitott. Nevetséges. Jobb is ha tényleg így oldod meg hogy akkor nem leszel otthon. Hagy egye a penész.

sziasztok lányok,
Hogy telt a május 1-je? Nekem egész jó volt, mert ma volt a randim.
Ezer éve nem randiztam, de biztosan bele lehet jönni
Nagyon jól éreztem magam, de nem tudom, hogy nyitott vagyok-e már egy új kapcsolatra?!
Nekem ez nem megy ilyen gyorsan...de majd meglátjuk
Apuka meg mehet a bánatba...megjegyzem állítólag imádja a gyerekét, de nem nagyon jelentkezik...

Aithra

Irigyellek a randiért Olyan jo is érezni azt hogy tiszta lappal indultok, és hogy az ő szemében minden téren a NŐ vagy. Nem csak anya, meg háztartási gép stb. Én is szeretném még azt érezni hogy valaki oda van értem. De nekem van férjem. Csak néha nekem is ugy eszembe jut, habár mostanában egész jol megvagyunk.
Nekünk jol telt az elseje, fent voltunk barátokkal Farkasmályban, az itt van nem messze. Borospincék, éttermek. Ettünk ittunk. Jól éreztük magunkat , manóra meg apukám vigyázott.
Milyen volt a randi , hogy sikerült?

hettie, a randi jól sikerült, de nem tudom, hogy kész vagyok-e még erre. Viszont legalább kizökkent a hétköznapjaimból...aztán ki tudja...
Csak azt sem szeretném, hogy megbántsam ezt az embert ezért óvatos vagyok.

Tudod olyan nagy szemétség, hogy "apuka" éli világát, nekem meg a két órás kimenőre is egy fél napot kell készülnöm, hogy Áront teljes ellátásban tudjam itthon hagyni...hosszabb időre meg nem is nagyon tudok elmenni, mert tejcsit fejni max egy étkezésre tudok...vagyok nagyon maximum 3-4 órát tudok távol lenni és ez még jó ideig nem fog változni...vagyis alapból szinte kizárt, hogy bármi komoly is kialakulhasson...
Bár mondta, hogy vihetem a kismanót is, de az ember lánya a második randin mégse dobja ki a cicijét az asztalra, hogy na én most megetetem a fiamat... Szóval egyenlőre én kilátástalannak látom a dolgokat addig míg Áron legalább egy-egy alkalommal hajlandó lesz megenni a babakaját és akkor nyugodtabban mehetek...na van még pár ilyen dolog, amire egy friss kismami számíthat, de nem részletezem tovább

Aithra

Nagyon jó azért hogy tudsz már randizni és meg tudod oldani. Azért az a pár órácska is sokat jelent. Szorítok Neked hogy összejöjjön a dolog. Amugy ne aggodj majd eljön az idő mikor már otthagyhatod több időre is, sőt éjszakára is. Nálunk is van ilyen hogy kapunk kimenőt bulizni, stb, 1 éves kora óta már otthagytuk nagyszülőknél, és rendben volt minden.

Többiek

Mi újság????

Sziasztok!

hettie: mi megvagyunk, most éppen pangás van, olyan semmilyen hangulat. Nálam főleg a bizalmatlanság dominál (néha alkoholba fojtom)... Annyira szeretnék már túllenni az egészen... (talán megint egy depis fázis?) Már 9 hónap eltelt, de még mindig uolyan rossz, mint akkor... hogy lehet ezt elviselni??? Azt hittem, idővel jobb lesz vmivel...

aithra: ha készen állsz, nyugodtan vágj bele, ne foglalkozz azzal, hogy csak kevés időd van egy-egy alkalommal, szerintem. Akár egy óra alatt is rengeteget lehet töltődni...

Liliom

Nem könnyű az biztos, nálam is a bizalom nem a régi, de ez érthető. És nehéz elfelejteni is ami történt. De valahogy azért részben csak sikerült. De azért sokszor eszembe is jut, de valahogy túl kell rajta lépni. Nekünk lassan 1 éve hogy történt. És a nagy fordulópont kb 2 hónapja volt. Akkor sok mindent megbeszéltünk, meg kiderült pár dolog. Ugyhogy lehet nemsokára nálatok is jobb lesz. Beszéljetek sokat, mondd el neki hogy mi nyomaszt. Biztos sokat segít ha kiadod magadból, és ha megbeszélitek a dolgokat.

Sziasztok Lányok!
Régen nem jártam körötökben,sem időm,sem energiám nem volt.Anya meghalt másfél hónapja,nagyon kivagyok lelkileg!a férjem meg rátesz egy lapáttal,nem fogja fel,hogy nem akarom rendbe hozni már!Tudjátok én is próbálkoztam kb.3 évig,de nem volt partner benne és mikor betelt a pohár,ő azóta teper,amivel már kinyír.Nagyon feszült vagyok mikor hazajön,és ez nagyon nem jó a gyerekeknek!Hallottam egyszer egy olyan mondást,hogy "ha anyu nem boldog,akkor senki sem az".Ez annyira igaz szerintem.Én most nagyon boldogtalannak érzem magam,a legrosszabb az hogy ki tudja mennyit kell majd várni rá,hogy úgy igazán boldognak érezzem magam,olyan ami belülről jön,nem csak olyan,hogy na volt egy jó napom.Persze a gyerekek az életeim és rengeteget kapok tőlük,de társ nélkül nehéz feldolgozni az élet rossz dolgait.Örülök Aithra,hogy randizol,ez így van rendjén.Persze mint Anya,mindannyian a gyerekeket helyezzük előtérbe,de azzal,hogy boldogabb vagy egy férfi jóvoltából(sajnos nem apu az) a babádnak is többet tudsz adni,ő is kiegyensúlyozottabb lesz.Igen,rendbe kell hozni a dolgokat,na de nem minden áron,magunkat feladva,alárendelve egy mosléknak.Mert ő éppen most úgy gondolja.Ha meg másképp gondolja elmegy kurvázni és nem számít a család.Ez van!Nem írtam le a férfiakat és nem gondolom,hogy nem lesz bizalmam feléjük,sőt.Én is találkoztam valakivel,jobban mondva ismerem 13 éve,barátunk.Eddig nem néztünk más szemmel egymásra,de tavaly neki is tönkrement a kapcsolata(ott a csaj kefélt félre) januárban nekem és így kicsit közelebb kerültünk egymáshoz.Na de ne örüljünk nagyon,mert mielőtt bármi kialakulhatott volna,kiment külföldre dolgozni,egy évre.Szóval nem is akartunk nagyon belemélyedni a dolgokba.Nagyjából ennyi lenne velem mostanság!

sziasztok!


Aithra! találkoztál mostanában az udvarlóval? hogy alakulnak a dolgaid vele, és apukával?

Katya

Sajnálom anyukád Nekem másfél éve halt meg. Egyetértek veled, kell valaki aki boldoggá tesz, mert amugy nehéz. És fontos hogy a gyerekek is azok legyenek, de ahhoz ugye valahonnan, valakiből meríteni kell.

katya: nagyon sajnálom hogy meghalt az anyukád. Nekem az apukám már meghalt 9 éves koromban, de nem is tudom hogy élném túl, ha anyu is itt hagyna. Hogy vagy egyébként? Ez borzasztóan megviseli az embert. Közel álltatok egymáshoz?

A randim jól sikerült, és azóta is beszélünk msn-en meg telefonon, de azóta nem jött össze hogy talizzunk. Én őszinte voltam vele, hogy felvetődött apukával, hogy talán mégis meg kéne próbálni, de erre azt mondta, hogy attól mi még találkozhatunk csak azért, hogy megismerjük egymást. DE ez azóta még nem jött össze.
Azért valamikor majd csak talizunk.

Apukával meg nem tudom mi van...életemben nem gondoltam volna hogy ennyire bizonytalan. Olyan rossz lányok, hogy az eszem tudja, hogy hagyni kéne az egészet, de a szívem még nincs túl rajta...áááááá....néha őrjöngeni tudnék a bennem dúló harc miatt....nem tudom ez mennyire normális.
Szeretem ezt a bolond embert, de szerintem ő nem szeret úgy engem, mint amennyire én szeretném...Mindegy...június 7-én lesz Áron keresztelője, addig igyekszem nem foglalkozni a dologgal, aztán majd pontot teszek ennek az egésznek a végére így vagy úgy....
de azt már tudom, hogy ha mégis lezárjuk, akkor nagyon nagyon fájni fog...majd leírom, hogy mi van...amúgy szombaton megyünk apuka testvéréékhez vidékre...legalább lesz idő beszélgetni...
Annyira gyűlölöm ezt a helyzetet. Miért van az, hogy ha szeretünk valakit, az általában nem akar minket?



Mindegy, azért Áron bearanyozza a napjaimat, bár így, hogy sz@ros a lelkem, kicsit nehezebben telnek a napjaink, de hát nekünk most ez jutott...

Aithra

Örülök a randidnak. Az egy jo pont hogy őszinte vagy vele, nekem is díjazta a volt pasim, ezért is szeretett. Igaza van, hogy attól még találkozgathattok. Nem szabad valami bizonytalan miatt lemondani semmiről.
Szombaton akkor érezzétek jól magatokat, meg persze a keresztelőn is. Áron baba is megnőtt, pedig most született Nagyon aranyos kis vigyori.
Szerintem teljesen normális ez a dolog ez mindig is így volt, az ész és az érzelem különböző dolgok. Én is sokáig éreztem azt, amíg nem ismertem meg a férjem, hogy ez nem az igazi, mármint akikkel voltam azelőtt. Valami nagyon hiányzott, hogy én is igazán szeressem. egyszer volt nekem is olyan, hogy valakit szerettem, de ő nem viszonozta, hát elég szar érzés.

Mi mostanában nagyon jól megvagyunk, sok időt töltünk együtt kettesben, most szombaton hazafelé szlovákiából még felmentünk a budai várba sétálni este. Nagyon jó volt, mint régen. Azt mondja hogy ő újra szerelmes belém, én is így érzek.

Aithra!
Nekem is 9 éves koromban halt meg Apa és most 33 évesen úgymond árva lettem!Hiába felnőtt az ember,mindig szüksége van a szüleire.Nagyon nagy űr van a lelkemben,és ez ott is marad amíg élek,mert nincs olyan ember aki engem szeret a világon a legjobban.nagyon hiányzik!Igen,nagyon jó viszonyunk volt,sokat jött hozzánk és sok közös programunk volt,ami nagyon nagyon hiányzik.
nagyon aranyos a kisbabád!Én is tennék fel képet a gyerekekről,csak nem tudom,hogy kell!Randizgassál csak nyugodtan,hátha rájössz,hogy nem áll meg az élet az exed után!

katya: Miért van az, hogy ha szeretünk valakit, az általában nem akar minket?

Ezt a kérdést én is nagyon sokszor feltettem magamnak. Aztán meg elkezdtem dolgozni az ügyön és a kérdés megszűnt. Nem azért, mert választ kaptam, hanem mert a kérdést rosszul tettem fel. Hiányzott sok-sok információ ahhoz, hogy helyesen kérdezzek. Jól sejted, hogy magadtól kell kérdezned

Szívesen megosztom a tapasztalatomat . Figyelem a topikot már egy ideje, de nem tudom, mennyire akartok mással is beszélgetni. Minden esetre én szívesen.

Szia Elike!

Hát persze hogy írhatsz nyugodtan, nem zárt a topik. Ugyhogy várunk, hogy kiöntsd a szíved.

Szia Elike!

Nagyon szívesen vesszük a meglátásaidat, tapasztalataidat, vagy jó tanácsaidat.
Nekem aztán különösen jól jönne!
Hogy értetted azt, hogy elkezdtél dolgozni rajta? Hogyan? Mit tettél? Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Sziasztok,
Köszönöm, hogy fogadtok. Tulajdonképpen a topik témájához nem sokat szólnék hozzá, legfeljebb elméletileg, de olvasom a történeteiteket és szorul a szívem, elmondom a magam dolgát, hátha segít valakinek.

Mindenek előtt elmesélem a történetemet nagy vonalakban, mert így van értelme.
2002-ben kezdem, bár most már tudom, hogy minden sokkal korábban kezdődött. Akkor ismertem meg kislányom édesapját, nagy szerelem volt, romantikus. Én közgazdász, ő akkoriban nem tudom, miből élt, később elmondta, nem voltam boldog a hallottaktól. Ment az idő, történtek dolgok, egy idő után azt éreztem, életem feladata lett, hogy páromat segítsem a jó úton való botorkálásban. 2004-ben elején már étterme volt. Éldegéltünk, voltak jobb meg kevésbé jó napok. Aztán 2005 decemberében elköltözött azzal a felkiáltással, hogy túlzottan korlátozom és nem akar így élni. Akkor nagyon meregettem a szemeimet, mert nem éreztem, hogy bármiben is határokat szabtam volna.
Pár hétig nem beszéltünk, majd megint felvettük a fonalat és egy fura kapcsolatban éltünk tovább - külön éltünk, bejártam munka után az étterembe, néha lefeküdtünk egymással.
Aztán - és ez az, amit nem tudok felidézni, hogyan, miért - úgy döntöttünk, hogy legyen gyerekünk. (Most persze utólag misztifikálhatom a dolgot, hogy ez el volt rendelve...) És 2006 május végén pozitív lett a teszt. Volt nagy öröm, összeborulás. Miután azt láttam, hogy a szavakon túl nem történik semmi, személyiségemnek megfelelően, kézbe vettem a dolgokat. Augusztusban lakást vásároltam, október elején már költöztem is, szülőstül, de párom nélkül. Azt mondta, nem akar, neki ez sok, majd később, már nem is emlékszem, hogy volt.
2007 tavaszán megszületett Sára, júniusban megmondtam az apjának, hogy apaként elfogadom, de páromnak nem. Nem akarok vele élni. Más férfit fogok keresni.
Októberben már randizgattam és novemberben megismertem életem nagy kincsét, akivel most már együtt élünk. Sára hozta életem első sokkját, kedvesem a másodikat.
Még egy kis krónika. Decemberben Sára édesapja végre szembe nézett a ténnyel, hogy elmentem. Ekkor kezdődött a pokol. Most már értem a viselkedését, de akkor az egész egy rettenetes rémálom volt. Akkoriban fedezte fel az apa a lányát (aminek én örültem, végre nem nekem kellett hajszolnom, hogy jöjjön hozzá) és elkezdett fenyegetni, hogy elveszi Sárát. Ez a félelem még most is néha fel-felüti a fejét, csak most tudom, mi a helyes . Válásunk során lányom apja bevetette a külvárosi vagány összes módszerét, igaz, csak szóban. Ha nincs akkor a kedvesem, akkor megtörök vagy összetörök, vagy nem tudom, mi történik. Ő adott erőt ahhoz, hogy szembenézzek a valósággal, azzal, ami valóban létezik és nem az én fejemben él. És ekkor jöttek a sokkok, mostanra már felismerésekké váltak, de 2008 elején csak kapkodtam a fejemet, hogy ez mi? Rettenetes kavalkád volt bennem – egyszerre küzdöttem magammal (anya, nő), a válással, az új szerelmemmel (mármint, hogy megmaradjon, ne szúrjam el), anyámmal (akivel szülés után még rosszabb lett a kapcsolatunk). Úgy éreztem, én vagyok a leghülyébb és én vagyok az, aki az autópályán halad a forgalommal szemben. Nem vagyok se jó nő, se jó gyerek, se jó anya, se semmi.
Valahogy persze túléltem, lévén itt vagyok. Ami nekem segített, a páromon túl (aki szintén épp válásban volt, friss és érthető volt a dolog mindkettőnknek, még akkor is, ha más-más oldalon voltunk a saját válásainkban): Feldmár András könyvei, Hellinger családállítás és egyéni terápia.
Az első hitet adott ahhoz, hogy nem én haladok az árral szemben, hanem a lelkem-szellemem elkezdett fejlődni, és azért vagyok konfliktusban mindenkivel, mert ők nem haladnak a saját útjukon. Ehelyett szeretetből „megölnek”: mivel nem tudnak már velem egy húron pendülni, ezért félnek a veszteségtől és inkább megpróbálnak visszarántani, akár azzal, hogy kiközösítenek. Ez „gyönyörűen” lement a szüleimmel való kapcsolatban.
A második segített és azóta is segít szembenézni az igazsággal, a valós valósággal. Nagyon kemény és nagyon hatásos. Akár anyuval, akár gyermekemmel, az apjával vagy önmagammal való kapcsolatról van szó. Anyuval kapcsolatosan pl. megértettem, hogy nem szeretem, és ő sem engem. Ott még nem tartok, hogy ezt elfogadjam, de már legalább nem tagadom és adtam magamnak időt, hogy meggyászoljam. Az a nap, amikor erre rájöttem, a felnőtté válás napja volt.
A harmadik – az egyéni terápia – egyszerűen lehetőséget adott, hogy mindent kimondjak, elmondjak és meghallgassam olyas valakinek a véleményét, aki nem érintett az ügyben egyáltalán. Itt segítséget kaptam abban, hogy jobban értsem Sára apjának, anyunak a viselkedését. Meg úgy általában megerősített.

Ez itt irtó sok lett és a lényegről még alig beszéltem. Most abba kell hagynom, de folytatom

hello Lányok!

Először is engedjétek meg, hogy karácsony előtti legutóbbi bejelentkezésem óta tartó eltűnésemért elnézést kérjek

Nos bevallom néha rátok kukkantottam, de nem esett olyanról szó, amibe bele tudtam volna folyni és remélem oldódnak a problémáitok.

Elike olyat írtál viszont, amin megakadt a szemem. Nem értem kristálytisztán amit leírtál... gondolom lesz folytatás, de eddigi lényegként azt veszem ki, hogy azt akarod mondani felnőttél???

Amúgy el kell mondanom őszintén nem értek egyet az általad felsorolt "mesterséges" segítségekkel. Ez már nekem olyan, mintha hívő lenne valaki. Egy hipnozis. Főleg azért írom ezt így, mert konkrétan Hellinger családállítás kapcsán kapok kéretlen spam emaileket és már a bögyömben vannak. És amúgy egyetlen dolgot találok én személyesen értelmesnek:

mindent kimondjak, elmondjak és meghallgassam olyas valakinek a véleményét, aki nem érintett az ügyben egyáltalán

de az, hogy bemesélni magadnak, hogy nem szereted anyukádat elég durva... nekem is vannak konfliktusaim anyámmal, de ahhoz nagyon durva dolgoknak kellene történni, hogy megértsem nem szeretjük egymást...

Szia manus, jó hogy jöttél. Írj hogy mi ujság Veled.

Elike

Várjuk a folytatást! AMugy az nekem is fura hogy nem szereted az anyukád. Mindenkinek van konfliktusa az anyjával, de attól még szereti, mert ő az anyja. Tényleg valami nagyon durva dolog kell ahhoz hogy ne szeresd.

Sziasztok.
Hát azért tényleg nem kellene ilyet írnod anyukádról, hogy nem szereted, hiszen ő hozott a világra, ő gondoskodott rólad, ő taníttatott téged.
Tudod én két éve úgy költöztem el anyukámtól, hogy csak tavaly karácsonykor találkoztam vele először, addig még telefonon sem beszéltem vele.
Én nagyon sok fájó sérelmet kaptam anyukámtól és úgy kezelt engem mintha nem is lánya lennék, de azért én még szerettem és szeretem őt, mert az édesanyám.
Meg kell tudni bocsátani anyukádnak akármilyen sérelem ért állj elé és kérj tőle bocsánatot, még akkor is, ha nem te voltál aki megsértette őt, hanem fordítva.
Hidd el megnyugvás lesz ez neked is és anyukádnak.