Alvás valóban nem megy.. Rémálmaim vannak anyóssal..
NEm jó aludni.
Múltkor álmomban meg akart ölni egy ollóval..
Ezeket már meg annyiszor elmondtam neki.. Mindent. Őszerinte az albiba sem lenne békesség, mert folyton a pénzt kéne fogni, nem lehetne megcsinálni, hogy oh babának új ruha kell, hajrá stb.
Leírom ide is mi volt most:
Párommal sikerült picit beszélni tegnap este, ami nálunk nagy szó! Illetve az nagy szó, hogy belőle sikerült kihúzni pár szót.
Rákérdeztem, hogy szeret-e egyáltalán. Azt mondta, hogy igen, de vannak pillanatok amikor úgy érzi, hogy már nem. Itt azokra a pillanatokra gondol, amikor kiabálva, ordítva veszekszek vele (mert sajnos ilyen mostanában többször előfordult kétségbeesésembe
). Rákérdeztem milyen reakció az hogy "rendben" a költözésemre..!? Azt mondta, hogy kész tények elé állítottam azzal hogy felhívtam egy vidéki albit és úgy érezte ebbe már akkor neki nincs is beleszólása. Azt is mondta, hogy elege van neki is ebből a helyzetből és vhogy akarja, hogy jobb legyen, de szerinte nem az a megoldás, ha most lépünk, hisz a fél éve vásárolt drága új autó miatt nehéz körülmények közé kerülnénk. Amikor a fejéhez vágtam hogy nincs felelősségérzete a "megcsinált" gyerek iránt, annyit mondott, hogy ez rosszul esik neki, hisz ő pont azért nem akarja, hogy menjünk innen bárhova is, mert itt a gyereknek rendezettek lennének a körülményei (leszámítva persze anyóst). Meg hogy várjak még addig amíg lesz egy kis tartalékunk (most eléggé nullán állunk) és akkor mehetünk innen. De akkor sem hajlandó albiba (idegen lakásba idegen bútorok közé ahogy ő mondta) menni hanem akkor már saját lakást veszünk. Rákérdeztem, hogy akkor most mit is szeretne, annyival fejeztük be a beszélgetést, hogy ezt mondta "maradjunk még együtt, próbáljuk meg".
Megemlítette hogy a testvérével le kéne ülni egy napra munkaügyben (van egy közös projektjük) amire én azt mondtam hogy ez is egy ürügy hogy kimehessen vkihez aki alig 1 hete rakta ki a lakásából. Azt mondta hogyha szeretném inkább vasárnap elmennek máshova a testvérével (pl be a munkahelyre), csak hogy elhiggyem hogy nem anyóshoz akar menni.
Láttam rajta hogy rosszul esne neki ha Noelt elvinném, pláne ha olyan messzire. Folyamatosan azt mondta, hogy Noelnak meg kell teremteni az anyagi biztonságot. Én erre mondtam hogy mi lesz az érzelmi biztonsággal? Ő szerinte Noelnak az is meglesz, példálózott az egyik terhes barátnőmmel, akinek a párja alkoholista, hogy gondoljam csak meg ott milyen érzelmi biztonság van a gyereknek. És hogy szerinte Noelnek itt igenis jó dolga lesz/van. És nekem is. Azt is mondta hogy kimegy az anyjához ezt megbeszélni, hogy fizetünk csak hagyjon békén minket, ne jöjjön ide többet.
Elvileg holnap (ma?) délután akar kimenni, azt mondta hogyha akarok és hallani akarom mit mondd menjek vele. Azt mondtam hogy nem, köszönöm. De most elgondolkoztam.