Sziasztok!
A következõket tapasztalom mostanában:
28 éves lányok és fiúk, jól szituáltak, lakásuk, jó munkájuk, érdekes hobbijuk van stb és mégsem találják párjukat. Legtöbbjük szeretne már gyereket, családot, egy otthont, ahova hazamehetnek és meghallgatják õket, de ehelyett marad a single életmód: jó kaja, sok munka, hobbik, sport, utazás, kellemes egyedüllét, jobb esetben néha szex is. Semmivel sem másobbak mint mi, akik megtaláltuk a párunkat.
Mi szerencsések vagyunk?
Miért nem akarnak barátaink megállapodni és a kompromisszumokat elfogadni, ami egy stabil kapcsolathoz és házassághoz kell?
Miért nem sikerül nekik és nekünk miért sikerült?
Kiváncsi vagyok a véleményetekre és praktikákra, hogy hogyan tudjuk "eladni" hoppon maradt barátnõinket, akik igazán megérdemelhetnének egy normális életet.
Üdv: zsuzsi
Új privát üzeneted érkezett!
Szia Zsuzsi!
Nagyon jó a topik ötlete. És is néha próbálom megtalálni az okokat. Rengeteg ilyen nõt ismerek. Pasit kevesebbet. Van bennük egy kis megmutatomavilágnak is. Erre erõsit a cosmo-divat és BJ is. A megérdemlem felfogás. És igazad lehet abban is, hogy nem akarnak kompromisszumokat kötni. Nem sok jó példát látnak maguk körül. És én még azt is hozzá tenném, hogy gyávák, esetenként.
még gondolkozom rajta
Zsunya
Nagyon jó a topik ötlete. És is néha próbálom megtalálni az okokat. Rengeteg ilyen nõt ismerek. Pasit kevesebbet. Van bennük egy kis megmutatomavilágnak is. Erre erõsit a cosmo-divat és BJ is. A megérdemlem felfogás. És igazad lehet abban is, hogy nem akarnak kompromisszumokat kötni. Nem sok jó példát látnak maguk körül. És én még azt is hozzá tenném, hogy gyávák, esetenként.
még gondolkozom rajta
Zsunya
Az ismerõseimnek akik így jártak azok
1. vagy nagyon élveztek 20-25 évesen az életet, és nagy elvárásaik voltak, ami tegyük hozzá õszintén nem mindig jön be,
2. vagy (és ez van gyakrabban), volt egy hosszú kapcsolatuk 25-28 éves korukig, aztán az valamiért megszakadt.
és hipp hopp egyedül marad az ember szinte észre sem veszi hogy már nem akar gyertyákata tortájára. baratnõ alig maradt, barárok eltüntek, hisz mindenki tudja hogy a lány már évek óta foglalt..
a hobbi sincs már, mert a partnerral és kapcsolatukkal foglalkozott és önmagával alig. A discoból meg szép lassan kiöregedett.
elmúltak az iskolai évek, ahol még lehetett volna keresni valakit észrevétlenül, a korukbeliek már szétszéledtek.
Nincs hely ahová lehetne menni ismerkedni, ki tudja hol bukkannak fel a jó fickók és csajok.
Apróhirdetés? na nem! még nem vagyunk olyan öregek, meg ugyis csak a bénák jelentkeznek ...
megoldás:
- soha ne add fel magadat és barátaidat a társadért. ne mondj le a barátaidról, és ha vége van a kapcsolatnak továbbra is maradj a társaságban. mindig van aki éppen egyedül van válik szakított.velük lehet menni bulizni ide oda.
- találj hobbit magadnak amivel lekötheted magad. a hobbin keresztül is meg lehet ismerkedni emberekkel. egyik barátnõm mindig is búvárkodni akart, de apárja nem szerette, ezért õ is elmaradozott. miután vége lett a kapcsolatnak a lány ismét elkezdett búvárkodni , búvárklubba járt meg kimondottan nekik szervezett utazásokra és megismerkedett
- utazás utazás... nem baj ha egyedül. nem kell félni tõle!
a legtöbb ember begubózik, és várjahogy majd becsenget a nagy herceg.
vagy a munkájába menekül, mondván ugyis egyedül van minek siessen haza. a munkahelyre is ritkán vetõdik álmaink lovagja. inkább álmaink szeretõje aki már sajnos foglalt és esze ágában sincs szakítani.
- ha lehet ne kezdjen az ember házasságban élõvel, mert lehet hogy sokáig marad a harmadik. lopott órák, ünnepek egyedül, bizonytalan jövõ és az ifjú évek, amikor még "partiképes" az ember elszáll.
Míra
1. vagy nagyon élveztek 20-25 évesen az életet, és nagy elvárásaik voltak, ami tegyük hozzá õszintén nem mindig jön be,
2. vagy (és ez van gyakrabban), volt egy hosszú kapcsolatuk 25-28 éves korukig, aztán az valamiért megszakadt.
és hipp hopp egyedül marad az ember szinte észre sem veszi hogy már nem akar gyertyákata tortájára. baratnõ alig maradt, barárok eltüntek, hisz mindenki tudja hogy a lány már évek óta foglalt..
a hobbi sincs már, mert a partnerral és kapcsolatukkal foglalkozott és önmagával alig. A discoból meg szép lassan kiöregedett.
elmúltak az iskolai évek, ahol még lehetett volna keresni valakit észrevétlenül, a korukbeliek már szétszéledtek.
Nincs hely ahová lehetne menni ismerkedni, ki tudja hol bukkannak fel a jó fickók és csajok.
Apróhirdetés? na nem! még nem vagyunk olyan öregek, meg ugyis csak a bénák jelentkeznek ...
megoldás:
- soha ne add fel magadat és barátaidat a társadért. ne mondj le a barátaidról, és ha vége van a kapcsolatnak továbbra is maradj a társaságban. mindig van aki éppen egyedül van válik szakított.velük lehet menni bulizni ide oda.
- találj hobbit magadnak amivel lekötheted magad. a hobbin keresztül is meg lehet ismerkedni emberekkel. egyik barátnõm mindig is búvárkodni akart, de apárja nem szerette, ezért õ is elmaradozott. miután vége lett a kapcsolatnak a lány ismét elkezdett búvárkodni , búvárklubba járt meg kimondottan nekik szervezett utazásokra és megismerkedett
- utazás utazás... nem baj ha egyedül. nem kell félni tõle!
a legtöbb ember begubózik, és várjahogy majd becsenget a nagy herceg.
vagy a munkájába menekül, mondván ugyis egyedül van minek siessen haza. a munkahelyre is ritkán vetõdik álmaink lovagja. inkább álmaink szeretõje aki már sajnos foglalt és esze ágában sincs szakítani.
- ha lehet ne kezdjen az ember házasságban élõvel, mert lehet hogy sokáig marad a harmadik. lopott órák, ünnepek egyedül, bizonytalan jövõ és az ifjú évek, amikor még "partiképes" az ember elszáll.
Míra
Szia Zsuzsi!
Idetaláltam...
Hát, errõl a témáról is napokig lehetne írogatni...
Nekem az a meglátásom, hogy - bár nyilván nem minden esetben - de aki egyedül maradt 30-on, 40-en felül, sokszor maga is hibás benne. Már elõre látom, amint hozzászólások garmada fog ezért lehurrogni, de az én egyedül lévõ ismerõseimet nézve nagy átlagban ez megfigyelhetõ.
Pl.:
1. A volt barátom tipikusan a lányok kedvence. Biztosan ismeritek ezt a típust: pillanatok alatt bárkit meghódít, a hosszabb kapcsolatai 3-4 évig tartanak, közben rengeteg kaland. A barátnõm nemrég találkozott vele: most 45 éves, már nem jönnek úgy a csajok, mint régen (a huszasoknak õ már bácsi, a korosztályának pedig családja van), õ pedig egyedül van, mint az ujjam és szenved.
2. A párom egyik haverja: kicsit csajozós, kicsit nagyképû, életvidám fickó volt. Utolsó nagy szerelmével egy félreértés miatt szakítottak, a lány nagyon hajtott utána, de õ "dobta", mondván, lesz még rengeteg. Hát, nem lett. Most egyedülálló, pedig imádja a gyerekeket és óriási szíve van.
Most mennem kell, de még folytatom a sort.
Laura
Idetaláltam...
Hát, errõl a témáról is napokig lehetne írogatni...
Nekem az a meglátásom, hogy - bár nyilván nem minden esetben - de aki egyedül maradt 30-on, 40-en felül, sokszor maga is hibás benne. Már elõre látom, amint hozzászólások garmada fog ezért lehurrogni, de az én egyedül lévõ ismerõseimet nézve nagy átlagban ez megfigyelhetõ.
Pl.:
1. A volt barátom tipikusan a lányok kedvence. Biztosan ismeritek ezt a típust: pillanatok alatt bárkit meghódít, a hosszabb kapcsolatai 3-4 évig tartanak, közben rengeteg kaland. A barátnõm nemrég találkozott vele: most 45 éves, már nem jönnek úgy a csajok, mint régen (a huszasoknak õ már bácsi, a korosztályának pedig családja van), õ pedig egyedül van, mint az ujjam és szenved.
2. A párom egyik haverja: kicsit csajozós, kicsit nagyképû, életvidám fickó volt. Utolsó nagy szerelmével egy félreértés miatt szakítottak, a lány nagyon hajtott utána, de õ "dobta", mondván, lesz még rengeteg. Hát, nem lett. Most egyedülálló, pedig imádja a gyerekeket és óriási szíve van.
Most mennem kell, de még folytatom a sort.
Laura
Csak annyit szerettem volna írni még, hogy Zsuzsi, tényleg nehéz dolgod van, ha párt szeretnél találni egyedülálló barátnõidnek. Ismerkedõs helyek szinte nincsenek, a társkeresõ klubok - szerintem - borzasztóan rosszul mûködnek. Nemrég láttam egy elég szimpatikus társkeresõ-hirdetést, ahol a klub kirándulást, mozizást, tehát programokat szervezett a jelentkezõknek. Itt egyszerre sok ember találkozhat, nincs kínos feszengés egy kávé vagy vacsora mellett egy ellenszenves idegennel.
És, hogy szerencsések vagyunk-e? Biztosan.
De ennél több is kell. Valószínûleg többen is találkoztak a nagy Õ-vel, csak fontosabb volt talán a karrier, a még-élni-akarok-egy-kicsit szemlélet.
Nekem a párom egy évig (!) csapta a szelet, mire felfigyeltem rá. Mert nekem is jobban tetszett volna "korunk álomlovagja": jóképû, sikeres, szellemes, ezzel együtt romantikus, stb.
Életem értelme nem is jóképû, nem is sikeres, de én úgy érzem, megtaláltam a másik felemet. És hálát adok Istennek, hogy nem mentem el mellette.
Laura
És, hogy szerencsések vagyunk-e? Biztosan.
De ennél több is kell. Valószínûleg többen is találkoztak a nagy Õ-vel, csak fontosabb volt talán a karrier, a még-élni-akarok-egy-kicsit szemlélet.
Nekem a párom egy évig (!) csapta a szelet, mire felfigyeltem rá. Mert nekem is jobban tetszett volna "korunk álomlovagja": jóképû, sikeres, szellemes, ezzel együtt romantikus, stb.
Életem értelme nem is jóképû, nem is sikeres, de én úgy érzem, megtaláltam a másik felemet. És hálát adok Istennek, hogy nem mentem el mellette.
Laura
Laura ez a lényeg. De hogy mondjuk el nekik?
Szerintem általában van az emberekben (fõleg a magyar emberekben) egy olyan vonás, hogy inkább ül és sajnálja magát, sopánkodik, mint hogy lépéseket tenne azért, hogy a probléma megoldódjon. Illetve hogy a problémát megoldja - õ maga. Az én ismerõseim között is sok a szingli, és nem is tudok rajtuk segíteni. Mindegyiküknek (kivétel nélkül!) az a baja, hogy még mindig a hatalmas szerelmet várják. Azt hiszik, hogy ami pl. húszéves korukban beteljesületlen szerelem volt, és nagyon intenzív, az most majd egy másikkal beteljesült szerelem lesz, és éppolyan intenzív, csak pozitív. A potenciális jelentkezõket észre se veszik, mert nem lobbantja õket lángra azonnal. Még mindig a szerelmet keresik, nem pedig a kapcsolatot. Pedig a szerelem ebben a korban már nem ugyanúgy jön, nem is ugyanolyan. Ráadásul egy kapcsolat sosem olyan intenzív szenvedély, mint egy plátói kamasz-rajongás.
Ezzel együtt van néhány ötletem, hogy hol ismerkedhetnek ezek az emberek:
- nyelvtanfolyamokon
- internetes fórumokon (pl. politikai fórumok tele vannak fiatal, pihent agyú srácokkal, akik nyilván "jól szituáltak" is, máskülönben hozzá se jutnának netes fórumokhoz)
- konditeremben (ahová nem csak izomagyak járnak)
- sítúrán
- minden baráti körben van néhány egyedülálló;, érdemes ilyen társasággal elutazni (pl. házas barátnõ meghvhatja az egyedülálló lányt, ha tudja, hogy van a társaságban egyedülálló srác)
- munkahelyen
- stoppolás közben
- bankban (pl. lehet látványosan szerencsétlenkedni, segítséget kérni, stb. De a gyûrûsujjat figyelni kell!)
Na, igen: utóbiakhoz kell hogy legyen egy kis vér az ember pucájában. És az is kell, hogy lemondjon a fehérlovas hercegrõl - tudatosan.
Ezzel együtt van néhány ötletem, hogy hol ismerkedhetnek ezek az emberek:
- nyelvtanfolyamokon
- internetes fórumokon (pl. politikai fórumok tele vannak fiatal, pihent agyú srácokkal, akik nyilván "jól szituáltak" is, máskülönben hozzá se jutnának netes fórumokhoz)
- konditeremben (ahová nem csak izomagyak járnak)
- sítúrán
- minden baráti körben van néhány egyedülálló;, érdemes ilyen társasággal elutazni (pl. házas barátnõ meghvhatja az egyedülálló lányt, ha tudja, hogy van a társaságban egyedülálló srác)
- munkahelyen
- stoppolás közben
- bankban (pl. lehet látványosan szerencsétlenkedni, segítséget kérni, stb. De a gyûrûsujjat figyelni kell!)
Na, igen: utóbiakhoz kell hogy legyen egy kis vér az ember pucájában. És az is kell, hogy lemondjon a fehérlovas hercegrõl - tudatosan.
Szabó istvánné
Kedves Lányok!
Köszönöm a válaszokat, hasonlóan gondolkodom én is, bár én biztosabb vagyok benne, hogy mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy pont jó kor, jó idõben voltunk ott, ahol a társunkkal találkoztunk és felmértük, hogy egy kapcsolat áldozattal jár pl. hûség, felelõsség, önzetlenség és szerencsére érettek voltunk, így nem találtuk ezt mégsem olyan nagy áldozatnak.
Több férfiú ismerõsöm van, aki szívesen megismerkedne egy rendes lánnyal, de sajnos a lányoknak nem kell egy hétköznapi, rendes, normális fiú. Verseket ír, romantikusan elérzékenyül, virágot vesz...stb. A lányoknak, a hazudozó, önzõ pasi tetszik, mégha be is csapják õket, akkor sem választják a biztonságot adó normális fiút. Miért???
Lány ismerõseim pedig rózsaszín felhõs, tini lány felfogásuk van a házasságról, a szexrõl, egyáltalán egy kapcsolatról. Így persze egy férfi sem felel meg nekik. Hol találunk olyan pasit, aki egyszerre lehengerlõ, figyelmes az ágyban, munkája mellett marad elég energiája a családra, egy kis romantikára, de persze megértõ, meghallgat, támaszkodhatunk rá,nincs káros szenvedélye, van kocsija, lakása, rendes anyja...?
Szerencsére sikerült pár barátnõmet ráébresztenem, hogy azt a szerelmet, azt az érzést, amit valaha 16 évesen éreztek ne keressék 30-hoz közel, hiszen, sajnos megöregdve, több tapasztalattal, már az ember nem tudja annyira isteniteni a párját. Csak az a baj, hogy így eleve csalódottan kezdenek bele bármilyen kapcsolatba, mert tudja, hogy azt sosem kaphatja meg, amit 16 évesen. Így marad a szexpartneres kapcsolat, ami egy idõ után eléggé kiábrándító, majd idegesítõ és rájön, hogy egyedül sokkal egyszerûbb az élet.
Legnagyobb veszélynek azt találom, ha fiatalok egyedül élnek sok éven át, mert így teljesen elszoknak az alkalmazkodástól és így tényleg képtelenek lesznek egy hosszútávú kapcsolatra.
A másik problémám az, hogy egy idõ után nem lehet beszélgetni egyedülálló barátnõimmel, mert szinte minden megmozdulásomra fölényességet éreznek ki és megsértõdnek.
Ha pedig végre megismerkednek egy fiúval és egy ideje mûködik a kapcsolat, teljesen eltávolodunk egymástól, mert annyira megváltoztatja a kapcsolat és hogy egykori énjére ne is emlékezzen, inkább kerüli a társaságomat, nehogy egy mondatom miatt eszébe jusson, hogy õ problémásabb eset volt.
Na befejezem. Remélem nem sértõdnek meg a szinglik, nem bántani akartam õket, hanem csak megérteni és segíteni.
Üdv: zsu
P.S.: megszólalhatna egy igazi szlingi is!
Köszönöm a válaszokat, hasonlóan gondolkodom én is, bár én biztosabb vagyok benne, hogy mi nagyon szerencsések vagyunk, hogy pont jó kor, jó idõben voltunk ott, ahol a társunkkal találkoztunk és felmértük, hogy egy kapcsolat áldozattal jár pl. hûség, felelõsség, önzetlenség és szerencsére érettek voltunk, így nem találtuk ezt mégsem olyan nagy áldozatnak.
Több férfiú ismerõsöm van, aki szívesen megismerkedne egy rendes lánnyal, de sajnos a lányoknak nem kell egy hétköznapi, rendes, normális fiú. Verseket ír, romantikusan elérzékenyül, virágot vesz...stb. A lányoknak, a hazudozó, önzõ pasi tetszik, mégha be is csapják õket, akkor sem választják a biztonságot adó normális fiút. Miért???
Lány ismerõseim pedig rózsaszín felhõs, tini lány felfogásuk van a házasságról, a szexrõl, egyáltalán egy kapcsolatról. Így persze egy férfi sem felel meg nekik. Hol találunk olyan pasit, aki egyszerre lehengerlõ, figyelmes az ágyban, munkája mellett marad elég energiája a családra, egy kis romantikára, de persze megértõ, meghallgat, támaszkodhatunk rá,nincs káros szenvedélye, van kocsija, lakása, rendes anyja
...? Szerencsére sikerült pár barátnõmet ráébresztenem, hogy azt a szerelmet, azt az érzést, amit valaha 16 évesen éreztek ne keressék 30-hoz közel, hiszen, sajnos megöregdve, több tapasztalattal, már az ember nem tudja annyira isteniteni a párját. Csak az a baj, hogy így eleve csalódottan kezdenek bele bármilyen kapcsolatba, mert tudja, hogy azt sosem kaphatja meg, amit 16 évesen. Így marad a szexpartneres kapcsolat, ami egy idõ után eléggé kiábrándító, majd idegesítõ és rájön, hogy egyedül sokkal egyszerûbb az élet.
Legnagyobb veszélynek azt találom, ha fiatalok egyedül élnek sok éven át, mert így teljesen elszoknak az alkalmazkodástól és így tényleg képtelenek lesznek egy hosszútávú kapcsolatra.
A másik problémám az, hogy egy idõ után nem lehet beszélgetni egyedülálló barátnõimmel, mert szinte minden megmozdulásomra fölényességet éreznek ki és megsértõdnek.
Ha pedig végre megismerkednek egy fiúval és egy ideje mûködik a kapcsolat, teljesen eltávolodunk egymástól, mert annyira megváltoztatja a kapcsolat és hogy egykori énjére ne is emlékezzen, inkább kerüli a társaságomat, nehogy egy mondatom miatt eszébe jusson, hogy õ problémásabb eset volt.
Na befejezem. Remélem nem sértõdnek meg a szinglik, nem bántani akartam õket, hanem csak megérteni és segíteni.
Üdv: zsu
P.S.: megszólalhatna egy igazi szlingi is!
Halihó
Nos, nekem 3 barátnõm van, aki jelenleg szingli- máris utálom ezt a szót, noha Bridget Jones-t mind filmben mind könyvben imádom.
Szingli 1. 28 éves, a pasija 8 év után házasság, gyerekötlet elõtt megcsalta egy un. üresfejû dekorativ plazacicával. A kapcsolat megszakadt, ill. egy ideig még szexvonalon égett. (Brr...) A lány dekorativ, kedves, jólelkû, bár szerintem nem túl szép, de ezt nagyon jól ellensúlyozza az öltözködésével, sminkjével stb. Nem különösebben okos, olvasni utál.
Szingli 2. 26 éves, 5 év után bár csak egy sima érettségije van derogált neki a vizvezetékszserelõ barát, többre vágyott, ezért a munkahelyén elájult mikor a "kéj" he-he szóval a key-account manager szépfiú egy cégesbulin töcsökpartit ajánlott neki. Õ élt vele, noha a fickó (becsületére legyen mondva) az elején megmondta hogy semmi többet nem akar. A barát megtudta, csúnya szétválás noha már itt is esküvõre készültek.
Szingli 3. 29 éves, diplomás, nagyon intelligens, jó humorú, biztos egzisztenciával (jó fizu, lakás) rendelkezõ, ámde duci leányzó. Vonzza a link pasikat, tertós kapcsolata nemigazán volt. A pasik többnyire problémásak, alkoholista mûvész, gyilkosságért elitélt gyermek apja, nõs ffi, arab orvos (akirõl késõbb derül ki hogy asszony és 5 gyerek van otthon). Szinte mindegyikük kihasználja, ki gusztustalanul, ki kevésbé gusztustalanul.
Az elsõ 2 szingli belesüppedt a bulizzunk, és azt kapok meg akit akarok, és a te életed micsoda szenvedés, 2 gyerekkel meg egy olykor problémás férjjel, bezzeg nekünk...stilussal, mig a szingli 3 mély depresszióban van örökké, és a fél életét odaadná egy, a fent emlitett 2 ggyerek stb. felállásért.
Szóval nem tudom. Bár néha én is odaadnám a fél életem ha 1 hétig szingli lehetnék, és békén hagyna mindneki, de alapjáraton azt gondolom, hogy nem olyan jó dolog társtalanul élni. Mert mig szingli 1-2 lehet hogy "él", de a pasik mind csak ki-be járnak az ágyukban mindenféle érzelem nélkül, és bár nem vallják be nekik mégis ez hiányzik a legjobban. És mibõl válogathatnak? Egy kis hancúrra vágyó, de válni nem akaró nõs pasik, vagy gázos egyedülállók, vagy gyerekes özvegyek, elváltak. Szóval nem valami könnyû ám a dolguk.
Szingli 3 megpróbálkozott hirdetéssel, mutatta a leveleit, hát valami siralmas volt a felhozatal. A legszimpibbrõl is kiderült hogy nem normális, 35 évesen az anyja mossa a szennyes ruháit, a kisszobába meg nem szabadott belépni, hogy kiméljék a padlószõnyeget.
Szóval, én azért hálát adok az istennek, hogy igy élhetek ahogy élek.
ZA
Nos, nekem 3 barátnõm van, aki jelenleg szingli- máris utálom ezt a szót, noha Bridget Jones-t mind filmben mind könyvben imádom.
Szingli 1. 28 éves, a pasija 8 év után házasság, gyerekötlet elõtt megcsalta egy un. üresfejû dekorativ plazacicával. A kapcsolat megszakadt, ill. egy ideig még szexvonalon égett. (Brr...) A lány dekorativ, kedves, jólelkû, bár szerintem nem túl szép, de ezt nagyon jól ellensúlyozza az öltözködésével, sminkjével stb. Nem különösebben okos, olvasni utál.
Szingli 2. 26 éves, 5 év után bár csak egy sima érettségije van derogált neki a vizvezetékszserelõ barát, többre vágyott, ezért a munkahelyén elájult mikor a "kéj" he-he szóval a key-account manager szépfiú egy cégesbulin töcsökpartit ajánlott neki. Õ élt vele, noha a fickó (becsületére legyen mondva) az elején megmondta hogy semmi többet nem akar. A barát megtudta, csúnya szétválás noha már itt is esküvõre készültek.
Szingli 3. 29 éves, diplomás, nagyon intelligens, jó humorú, biztos egzisztenciával (jó fizu, lakás) rendelkezõ, ámde duci leányzó. Vonzza a link pasikat, tertós kapcsolata nemigazán volt. A pasik többnyire problémásak, alkoholista mûvész, gyilkosságért elitélt gyermek apja, nõs ffi, arab orvos (akirõl késõbb derül ki hogy asszony és 5 gyerek van otthon). Szinte mindegyikük kihasználja, ki gusztustalanul, ki kevésbé gusztustalanul.
Az elsõ 2 szingli belesüppedt a bulizzunk, és azt kapok meg akit akarok, és a te életed micsoda szenvedés, 2 gyerekkel meg egy olykor problémás férjjel, bezzeg nekünk...stilussal, mig a szingli 3 mély depresszióban van örökké, és a fél életét odaadná egy, a fent emlitett 2 ggyerek stb. felállásért.
Szóval nem tudom. Bár néha én is odaadnám a fél életem ha 1 hétig szingli lehetnék, és békén hagyna mindneki, de alapjáraton azt gondolom, hogy nem olyan jó dolog társtalanul élni. Mert mig szingli 1-2 lehet hogy "él", de a pasik mind csak ki-be járnak az ágyukban mindenféle érzelem nélkül, és bár nem vallják be nekik mégis ez hiányzik a legjobban. És mibõl válogathatnak? Egy kis hancúrra vágyó, de válni nem akaró nõs pasik, vagy gázos egyedülállók, vagy gyerekes özvegyek, elváltak. Szóval nem valami könnyû ám a dolguk.
Szingli 3 megpróbálkozott hirdetéssel, mutatta a leveleit, hát valami siralmas volt a felhozatal. A legszimpibbrõl is kiderült hogy nem normális, 35 évesen az anyja mossa a szennyes ruháit, a kisszobába meg nem szabadott belépni, hogy kiméljék a padlószõnyeget.
Szóval, én azért hálát adok az istennek, hogy igy élhetek ahogy élek.
ZA
Valni akarok, valofelben levok is belenezhetnek ebbe a topikba! Szerintem nem egy felesleges dolog!
Egyebkent ezen a dolgon mar en is elgondolkodtam es szerencsesnek allapitottam meg magam, mert lett csaladom. Baratnoim egy reszevel olyan sok mindenben kozosek es azonosak voltunk s megis, ok meg mindig egyedul vannak. Masok, sokkal csunyabbak es lehetetlenebbek voltak mint altalaban, es megis lett parjuk. Hogy van ez?
Egyebkent en mar gondolkodtam olyan topikon is, hogy leirhatnank ki hogyan ismerkedett meg. Talan ez is segithetne nekunk segiteni maganyos baratnoinken, baratainkon (vagy nekik is ha esetleg beneznenek ide, bar ez nem valoszinu. )
A magányosan élés szerintem is nagyban neheziti a társkapcsolatba való belépést, hisz megszokva a magányt, nehéz egy másik ember rigolyait elviselni.
Lenke
Egyebkent ezen a dolgon mar en is elgondolkodtam es szerencsesnek allapitottam meg magam, mert lett csaladom. Baratnoim egy reszevel olyan sok mindenben kozosek es azonosak voltunk s megis, ok meg mindig egyedul vannak. Masok, sokkal csunyabbak es lehetetlenebbek voltak mint altalaban, es megis lett parjuk. Hogy van ez?
Egyebkent en mar gondolkodtam olyan topikon is, hogy leirhatnank ki hogyan ismerkedett meg. Talan ez is segithetne nekunk segiteni maganyos baratnoinken, baratainkon (vagy nekik is ha esetleg beneznenek ide, bar ez nem valoszinu. )
A magányosan élés szerintem is nagyban neheziti a társkapcsolatba való belépést, hisz megszokva a magányt, nehéz egy másik ember rigolyait elviselni.
Lenke
Nekem van egy egyedülálló, nem túl boldog, ám roppant intelligens és érzékeny nagynéném. Egyszer, mikor rájött, hogy nagyon válogatós vagyok pasi-ügyben, egyfolytában a fehérlovas herceget várom, félrevont, és könnyek között kért, hogy ne kövessem el azt a hibát, amit õ, mert havan évesen már késõ lesz megbánni. Akkor nagyot fordult az elképzelésem. Azóta is hálás vagyok neki. Vannak ugyan gondjaim a házasságban, hisz nem a legjobb korban jöttünk össze..., de semmi pénzért nem cserélnék azzal aki lennék, ha a nagynéném (és késõbb józan gondolkodású anyukám) nem köti a lelkemre, hogy legyen családom, bármi áron.
Viszont - és ez az érem másik oldala - ha a férjem elolvasná ezt az írást, lehet, hogy beadná a válópert, mert átvágva érezné magát. Emiatt viszont nem szûnõ lelkifurdalásom van.
Adrienn
Viszont - és ez az érem másik oldala - ha a férjem elolvasná ezt az írást, lehet, hogy beadná a válópert, mert átvágva érezné magát. Emiatt viszont nem szûnõ lelkifurdalásom van.
Adrienn
Szabó istvánné
csajok!
én vagyok az a kategória, akit kollektíve meg akartok menteni. de asszem ez egyáltalán nem ilyen egyszerû.
én pölö nem gondolom, hogy bármi áron férjhez kell menni. talán mert engem nem így neveltek. meg azt sem hiszem, hogy az egyedülálló csajok rózsaszín ábrándokat kergetnének.
inkább talán arról van szó, hogy ha egy kapcsolatban több a rossz, mint a jó, akkor menni kell. ha maradsz, akkor csak magadnak ártasz. és az, hogy kinek mi mennyire jó vagy rossz, mennyit lehet nyelni és hol a határ, az egyénenként változik. mindenki másképp súlyoz.
amit itt adrienn írt, az szerintem szörnyû (mármint ez a lelkifur dolog). õ meg ezt találja a lehetõségek szerinti legjobb megoldásnak. talán ezért is nem lehet másnak segíteni ebben a rendkívül bonyolult ügyletben, hiszen ami neked jó, az nekem esetleg egyáltalán nem az, és fordítva.
az meg, hogy az egyedülálló barátnõk eltûnnek, szerintem tévedés. pont azok tûnnek el, akiknek már családjuk van és nem érnek rá a régi barátnõkkel találkozni. a gyerek és a család az új téma, és aki férjhez ment, az elõbb-utóbb a barátnõket is férjhez akarja adni, mert úgy érzi, ez az egyetlen igaz megoldás. biztos így van ez? nem inkább az van, hogy a család és a vele járó mindenféle annyira lefoglal, hogy nem érsz rá eltöprengeni azon, vajon jó-e ez neked, úgy tényleg és igazán, vagy esetleg simán csak ezt csinálod, mert ez a dolgod, és úgyse lehet már kiszállni belõle?
asszem nagypapám múltkor rátapintott a lényegre, amikor azt mondta, hogy "nem bolondok ezek a lányok, hogy férjhez menjenek". pedig õ 77 éves, mégis látja, hogy változnak az idõk, változik a társadalom, és a régi nagy igazságokat érdemes egy picit megkérdõjelezni.
sziasztok, jó elgondolkodást: anett
én vagyok az a kategória, akit kollektíve meg akartok menteni. de asszem ez egyáltalán nem ilyen egyszerû.
én pölö nem gondolom, hogy bármi áron férjhez kell menni. talán mert engem nem így neveltek. meg azt sem hiszem, hogy az egyedülálló csajok rózsaszín ábrándokat kergetnének.
inkább talán arról van szó, hogy ha egy kapcsolatban több a rossz, mint a jó, akkor menni kell. ha maradsz, akkor csak magadnak ártasz. és az, hogy kinek mi mennyire jó vagy rossz, mennyit lehet nyelni és hol a határ, az egyénenként változik. mindenki másképp súlyoz.
amit itt adrienn írt, az szerintem szörnyû (mármint ez a lelkifur dolog). õ meg ezt találja a lehetõségek szerinti legjobb megoldásnak. talán ezért is nem lehet másnak segíteni ebben a rendkívül bonyolult ügyletben, hiszen ami neked jó, az nekem esetleg egyáltalán nem az, és fordítva.
az meg, hogy az egyedülálló barátnõk eltûnnek, szerintem tévedés. pont azok tûnnek el, akiknek már családjuk van és nem érnek rá a régi barátnõkkel találkozni. a gyerek és a család az új téma, és aki férjhez ment, az elõbb-utóbb a barátnõket is férjhez akarja adni, mert úgy érzi, ez az egyetlen igaz megoldás. biztos így van ez? nem inkább az van, hogy a család és a vele járó mindenféle annyira lefoglal, hogy nem érsz rá eltöprengeni azon, vajon jó-e ez neked, úgy tényleg és igazán, vagy esetleg simán csak ezt csinálod, mert ez a dolgod, és úgyse lehet már kiszállni belõle?
asszem nagypapám múltkor rátapintott a lényegre, amikor azt mondta, hogy "nem bolondok ezek a lányok, hogy férjhez menjenek". pedig õ 77 éves, mégis látja, hogy változnak az idõk, változik a társadalom, és a régi nagy igazságokat érdemes egy picit megkérdõjelezni.
sziasztok, jó elgondolkodást: anett
kicsit félresiklott a beszélgetés...
nem minden szingli "gyáva" (hiszen van mersze kilépni egy kapcsolatból, felvállalva az egyedüllétet, ha pl. nem bánnak vele úgy, ahogy megérdemelné), nem mind "hobbi nélküli" (több dologgal tudnak foglalkozni, mint akik gyereket nevelnek). nem mind "ül és sajnálja magát, sopánkodik, nem tesz semmit azert, hogy a probléma megoldódjon", hanem kirándulni, társaságba járnak, mégsem találnak pasit maguknak. nem mind "hûtlenek, felelõtlenek, önzõek és éretlenek", nincs "rózsaszín felhõs, tini lány felfogásuk a házasságról, a szexrõl, egyáltalán egy kapcsolatról", hanem egyszerûen KEVÉS szóba jöhetõ fiút ismernek. nem mind ugrálnak felelõtlenül "szexpartneres kapcsolat"-okba, nem "járnak pasik ki-be az ágyukban mindenféle érzelem nélkül", és nem "ez hiányzik nekik a legjobban". ne legyetek ilyen sértõek! ne higgyétek, hogy aki egyedül él, az egy primitív, önzõ, szexhajhász nõ.
nem mind "jóképû, sikeres, szellemes, ezzel együtt romantikus, stb. álomlovagra", "hazudozó, önzõ pasira" várnak, hanem egyszerûen csak valakire, aki szimpatikus, és szintén EGYEDÜLÁLLÓ. ez az a tulajdonság, amit nehéz megtalálni, nem a tökéletességet.
szóval az egyedülállók lesajnálása helyett (köszönet a kivételnek) arról írjatok inkább, hogy mit tegyen az, aki olyan munkahelyen dolgozik, ahol korlátozottak a lehetõségek új kapcsolatok kiépítésére, barátnõi csak más gyerekes családokkal tartják szívesen a kapcsolatot, õ maga viszont moziba, koncertre, kirándulni, utazgatni, fitnessbe jár, MÉGSEM talál szimpatikus, egyedülálló fiatalembereket.
köszi.Andrea
nem minden szingli "gyáva" (hiszen van mersze kilépni egy kapcsolatból, felvállalva az egyedüllétet, ha pl. nem bánnak vele úgy, ahogy megérdemelné), nem mind "hobbi nélküli" (több dologgal tudnak foglalkozni, mint akik gyereket nevelnek). nem mind "ül és sajnálja magát, sopánkodik, nem tesz semmit azert, hogy a probléma megoldódjon", hanem kirándulni, társaságba járnak, mégsem találnak pasit maguknak. nem mind "hûtlenek, felelõtlenek, önzõek és éretlenek", nincs "rózsaszín felhõs, tini lány felfogásuk a házasságról, a szexrõl, egyáltalán egy kapcsolatról", hanem egyszerûen KEVÉS szóba jöhetõ fiút ismernek. nem mind ugrálnak felelõtlenül "szexpartneres kapcsolat"-okba, nem "járnak pasik ki-be az ágyukban mindenféle érzelem nélkül", és nem "ez hiányzik nekik a legjobban". ne legyetek ilyen sértõek! ne higgyétek, hogy aki egyedül él, az egy primitív, önzõ, szexhajhász nõ.
nem mind "jóképû, sikeres, szellemes, ezzel együtt romantikus, stb. álomlovagra", "hazudozó, önzõ pasira" várnak, hanem egyszerûen csak valakire, aki szimpatikus, és szintén EGYEDÜLÁLLÓ. ez az a tulajdonság, amit nehéz megtalálni, nem a tökéletességet.
szóval az egyedülállók lesajnálása helyett (köszönet a kivételnek) arról írjatok inkább, hogy mit tegyen az, aki olyan munkahelyen dolgozik, ahol korlátozottak a lehetõségek új kapcsolatok kiépítésére, barátnõi csak más gyerekes családokkal tartják szívesen a kapcsolatot, õ maga viszont moziba, koncertre, kirándulni, utazgatni, fitnessbe jár, MÉGSEM talál szimpatikus, egyedülálló fiatalembereket.
köszi.Andrea
Hát, kedves Anett, nekem ezekrõl a társadalmi változásokról megvan a véleményem. A "valósítsd meg Önmagad!", "Élj úgy, ahogy Neked tetszik!", stb. egy önzõ, mának élõ társadalom jelmondatai, és amely társadalom ilyen értékrend szerint él, azt bizony néhány generáció múlva elsöpri egy életképesebb társadalmi rend. Nem szeretném azt a napot megélni, és az k lesznek, már kétszerannyi öreg legyen az országban, mint fiatal.)
Szerintem a szerelem mindenkirõl csak magáról szól, egy kor fölött viszont mégse én legyek már magamnak a legfontosabb. Lángoló szerelem nélkül is lehet boldognak lenni, ha ott van helyette a szeretet és a tisztelet, valamint életcélnak például a gyerekek nevelése, és sok más dolog - a jövõért.
Adrienn
Szerintem a szerelem mindenkirõl csak magáról szól, egy kor fölött viszont mégse én legyek már magamnak a legfontosabb. Lángoló szerelem nélkül is lehet boldognak lenni, ha ott van helyette a szeretet és a tisztelet, valamint életcélnak például a gyerekek nevelése, és sok más dolog - a jövõért.
Adrienn
Szabó istvánné
Ne haragudj Adrienn, "Nem kívánom az unokáimnak, hogy mikor 30 évesek lesznek, kétszer annyi legyen az öreg, mint a fiatal."
de ez olyan demagog szoveg. Nem tudom tudod-e, hogy hazassagon kivul is lehet gyereket vallalni, plusz Mo-n mostanaban hazassagon belul sem szuletik olyan sok gyerek es ennek sem az onzes, hanem inkabb a megelhetesi nehezsegek es a gyermekbarat politka hianya az oka.
Panni
de ez olyan demagog szoveg. Nem tudom tudod-e, hogy hazassagon kivul is lehet gyereket vallalni, plusz Mo-n mostanaban hazassagon belul sem szuletik olyan sok gyerek es ennek sem az onzes, hanem inkabb a megelhetesi nehezsegek es a gyermekbarat politka hianya az oka.
Panni
Kedves Névtelenek!
Egyiktekkel se tudok egyetérteni. Elsõ névtelennel azért nem, mert kissé szögletesnek tûnik, és ráadásul igen bátor, sõt öntelt dolog kijelenteni, hogy "az én értékrendem helyes, az attól eltérõ pedig helytelen." Ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi helyes, mi helytelen? (És ki vagy te, hogy eldöntsd?)
Második névtelennel azért nem értek egyet, mert igenis az önzés a fõ ok. Mi manapság sokkal jobban élünk, mint elõdeink évszázadokkal, vagy akár évtizedekkel ezelõtt, mégis sokkal kevesebb gyereket szülünk, ugyanis kissé megnõttek az elvárásaink az élettel szemben. (És persze hatékonyabb lett a fogamzásgátlás).
Házasságon kívül gyereket vállalni semmiképp se jobb, mint családban. A gyereknek apára is és anyára is szüksége van, azt hiszem, ezzel a megállapítással kár vitázni, aki ezt megkérdõjelezi, az megkérdõjelezheti az egyszeregyet is.
Hogy az öregek és a fiatalok aránya befolyásolja az életminõséget (az öregekét is és a fiatalokét is), az nem demegógia, hanem józan ésszel vagy pénzügyi szemlélettel jól bizonyítható tény.
Egyébként önzés-ügyben nem akarok nagyon ítélkezni, hisz magától értetõdik, hogy minél nagyobb a jólét egy társadalomban, természetesen annál önzõbbek lesznek az emberek. De azért az olyan reklámoktól falra mászok, hogy "L´Oreal - mert megérdemled."
De épp ez az intézményesített, divattá emelt önzés lesz a vesztünk egyszer.
Adrienn
Egyiktekkel se tudok egyetérteni. Elsõ névtelennel azért nem, mert kissé szögletesnek tûnik, és ráadásul igen bátor, sõt öntelt dolog kijelenteni, hogy "az én értékrendem helyes, az attól eltérõ pedig helytelen." Ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi helyes, mi helytelen? (És ki vagy te, hogy eldöntsd?)
Második névtelennel azért nem értek egyet, mert igenis az önzés a fõ ok. Mi manapság sokkal jobban élünk, mint elõdeink évszázadokkal, vagy akár évtizedekkel ezelõtt, mégis sokkal kevesebb gyereket szülünk, ugyanis kissé megnõttek az elvárásaink az élettel szemben. (És persze hatékonyabb lett a fogamzásgátlás).
Házasságon kívül gyereket vállalni semmiképp se jobb, mint családban. A gyereknek apára is és anyára is szüksége van, azt hiszem, ezzel a megállapítással kár vitázni, aki ezt megkérdõjelezi, az megkérdõjelezheti az egyszeregyet is.
Hogy az öregek és a fiatalok aránya befolyásolja az életminõséget (az öregekét is és a fiatalokét is), az nem demegógia, hanem józan ésszel vagy pénzügyi szemlélettel jól bizonyítható tény.
Egyébként önzés-ügyben nem akarok nagyon ítélkezni, hisz magától értetõdik, hogy minél nagyobb a jólét egy társadalomban, természetesen annál önzõbbek lesznek az emberek. De azért az olyan reklámoktól falra mászok, hogy "L´Oreal - mert megérdemled."
De épp ez az intézményesített, divattá emelt önzés lesz a vesztünk egyszer.
Adrienn
Szabó istvánné
Kedves Adrienn,
En ilyet nem mondtam.
"az én értékrendem helyes, az attól eltérõ pedig helytelen."
Kicsit atfogalmazva biztos, hogy helyesebb lenne:
"az EVOLUCIO értékrendje helyes, az attól eltérõ pedig helytelen." (Es ezt probaltam leirni.)
Egy picit vonatkoztass el az emberektol, (Aki egy elkorcsosodott allatfaj.) es nezd meg az allatokat! Nezd meg miert elnek, es mi az elsodleges szempontjuk?
Es nehogy azt mond, hogy helyes, hogy
-egy no nem szul gyereket, mert szelesebb lesz a csipoje,
-egy no felfujatja a cicijet, kiveteti az also bordait csak azert, mert a tarsadalomnak meg akar felelni,
-egy ferfinek "kotelezo" sokat keresni, hogy "siker"-es legyen.
-stb..., stb...
Es biztos Te is tudnad a vegtelensegig folytatni a sort.
De egy kicsit visszakerdezve:
Miert is vagy halas a nagynenednek? Nem azert, mert egy "helyesebb" utra terelt?
Udv, ZoliApu.
UI: Mivel az eletbol ketten mentek el, ezert ha 2 vagy annal tobb "helyes ertekrendu" utodot hagysz, akkor mar nem volt hiabavalo az eleted. Akkor tettel valamit, hogy a vilag "jobb" legyen.
UI2: Es en aztan nem akarok senkit meggyozni.
En ilyet nem mondtam.
"az én értékrendem helyes, az attól eltérõ pedig helytelen."
Kicsit atfogalmazva biztos, hogy helyesebb lenne:
"az EVOLUCIO értékrendje helyes, az attól eltérõ pedig helytelen." (Es ezt probaltam leirni.)
Egy picit vonatkoztass el az emberektol, (Aki egy elkorcsosodott allatfaj.) es nezd meg az allatokat! Nezd meg miert elnek, es mi az elsodleges szempontjuk?
Es nehogy azt mond, hogy helyes, hogy
-egy no nem szul gyereket, mert szelesebb lesz a csipoje,
-egy no felfujatja a cicijet, kiveteti az also bordait csak azert, mert a tarsadalomnak meg akar felelni,
-egy ferfinek "kotelezo" sokat keresni, hogy "siker"-es legyen.
-stb..., stb...
Es biztos Te is tudnad a vegtelensegig folytatni a sort.
De egy kicsit visszakerdezve:
Miert is vagy halas a nagynenednek? Nem azert, mert egy "helyesebb" utra terelt?
Udv, ZoliApu.
UI: Mivel az eletbol ketten mentek el, ezert ha 2 vagy annal tobb "helyes ertekrendu" utodot hagysz, akkor mar nem volt hiabavalo az eleted. Akkor tettel valamit, hogy a vilag "jobb" legyen.
UI2: Es en aztan nem akarok senkit meggyozni.
Miért van az az érzésem, hogy ugyanazt mondjátok?
Tényleg mindenki maga tudja eldönteni, hogy mi jó neki. Vannak olyan életszakaszok, amikor jól tud esni egyedül lenni. Szerintem mindenkinek a gyerekkor és a felnõttkor határán volt egy idõszaka, amikor kipróbálta volna magát egyedül. Hogy ez a mások szemében helyes e vagy sem itt tökmindegy. Viszont sok szingli nem akar szingli lenni. Csak valahogy nem jön össze nekik egy normális kapcsolat. Azon lehetne feszengni hogy miért.
És igen itt már bejön a társadalom, az elvárások, a médiaszemét, ami elhiteti veled, hogy ha nem igy vagy úgy teszel rossz/maradi/életképtelen/csúnya vagy.
A férfiak is sokszor elégedetlenek a párjukkal, mert nem eléggé olyanok mint a médiákban megénekelt 'jó nõ'. A nõk is többet várnak esetleg mint ami reális.
Vagy (szerintem ez a gyakoribb) sokat sokat dolgozik mindenki, ebbe nagyon sokszor nem fér bele semmi hobbi vagy valóban társas szabadidõ eltöltés. Moziban, szórakozóhelyen, kiránduláson nagyon nehéz ismerkedni, mert nem lehet beszélgetni. Ezért röhely számomra mikor elsõ randi a moziba visz embereket. A szórakozóhelyek is manapság igen hangosak. Nade. Szóval nem nagyon van olyan alkalom, amikor beszélgetni is lehet, mindkét nembõl van sok 'egyed', és idõ is elég van ismerkedni, valamint nem ciki. Mert hiába van a buszon sok ember...
Még egy kis gondolat. Ha valaki párt keres az nem ugyonaz a lelkiállapot, mintha saját akaratából lenne egyedül. Aki párt keres az kicsit kétségbe van esve. Ez kicsit beszûkiti a látókört és teremt egy sajátos, jól felismerhetõ légkört az illetõ köré. Két ilyen légkörü ember sosem fog találkozni. Ahogy két mágnes azonos pólusu vége sem. Az ilyen emberek még nehezebben találnak párt, mert aki nem sóvárog ugyan, de tetszene neki hõsünk, az sem fog közeledni, mert érzi, hogy itt bizony nagy függõség fog következni hõsünk részérõl. Egy kapcsolathoz, hogy jól mûködjön szabadság kell. Belsõ szabadság, nem belsõ kényszer. Itt nem a nyitott házasságra gondolok, hanem arra, hogy hagyjunk a másiknak teret és iõt a saját dolgaira. Hogy ne kellje miattunk lemondania semmi olyanról ami fontos volt neki. (nyilván nem a csajozásra gondolok, hanem hobbi, barátok, évi sielés ugyanazokkal, akármi)
Bocs hogy hosszú voltam.
Zsunya
Tényleg mindenki maga tudja eldönteni, hogy mi jó neki. Vannak olyan életszakaszok, amikor jól tud esni egyedül lenni. Szerintem mindenkinek a gyerekkor és a felnõttkor határán volt egy idõszaka, amikor kipróbálta volna magát egyedül. Hogy ez a mások szemében helyes e vagy sem itt tökmindegy. Viszont sok szingli nem akar szingli lenni. Csak valahogy nem jön össze nekik egy normális kapcsolat. Azon lehetne feszengni hogy miért.
És igen itt már bejön a társadalom, az elvárások, a médiaszemét, ami elhiteti veled, hogy ha nem igy vagy úgy teszel rossz/maradi/életképtelen/csúnya vagy.
A férfiak is sokszor elégedetlenek a párjukkal, mert nem eléggé olyanok mint a médiákban megénekelt 'jó nõ'. A nõk is többet várnak esetleg mint ami reális.
Vagy (szerintem ez a gyakoribb) sokat sokat dolgozik mindenki, ebbe nagyon sokszor nem fér bele semmi hobbi vagy valóban társas szabadidõ eltöltés. Moziban, szórakozóhelyen, kiránduláson nagyon nehéz ismerkedni, mert nem lehet beszélgetni. Ezért röhely számomra mikor elsõ randi a moziba visz embereket. A szórakozóhelyek is manapság igen hangosak. Nade. Szóval nem nagyon van olyan alkalom, amikor beszélgetni is lehet, mindkét nembõl van sok 'egyed', és idõ is elég van ismerkedni, valamint nem ciki. Mert hiába van a buszon sok ember...
Még egy kis gondolat. Ha valaki párt keres az nem ugyonaz a lelkiállapot, mintha saját akaratából lenne egyedül. Aki párt keres az kicsit kétségbe van esve. Ez kicsit beszûkiti a látókört és teremt egy sajátos, jól felismerhetõ légkört az illetõ köré. Két ilyen légkörü ember sosem fog találkozni. Ahogy két mágnes azonos pólusu vége sem. Az ilyen emberek még nehezebben találnak párt, mert aki nem sóvárog ugyan, de tetszene neki hõsünk, az sem fog közeledni, mert érzi, hogy itt bizony nagy függõség fog következni hõsünk részérõl. Egy kapcsolathoz, hogy jól mûködjön szabadság kell. Belsõ szabadság, nem belsõ kényszer. Itt nem a nyitott házasságra gondolok, hanem arra, hogy hagyjunk a másiknak teret és iõt a saját dolgaira. Hogy ne kellje miattunk lemondania semmi olyanról ami fontos volt neki. (nyilván nem a csajozásra gondolok, hanem hobbi, barátok, évi sielés ugyanazokkal, akármi)
Bocs hogy hosszú voltam.
Zsunya
Kedves ZoliApu!
Azt hiszem, nem olvastad végig a hozzászólásomat, csak a Neked(?) címzett részét. Ha végigolvastad volna, tudnád, hogy az én értékrendem milyen. A különbség Közted és köztem az, hogy én nem állítom, hogy mások értékrendje rossz.
Egyébként az is igaz, hogy a névtelen hozzászólókkal már nagyon óvatosak vagyunk mindannyian. Szóval ha nem akarsz félreértések alapján fölöslegesen írkálni, akkor egyrészt ne keverj meg minket azzal, hogy tréfás kedvû nickváltó barátunkkal hagyod magad összekeverni, másrészt olvasd végig az írásokat, mielõtt válaszolsz, ok?
Adrienn
Azt hiszem, nem olvastad végig a hozzászólásomat, csak a Neked(?) címzett részét. Ha végigolvastad volna, tudnád, hogy az én értékrendem milyen. A különbség Közted és köztem az, hogy én nem állítom, hogy mások értékrendje rossz.
Egyébként az is igaz, hogy a névtelen hozzászólókkal már nagyon óvatosak vagyunk mindannyian. Szóval ha nem akarsz félreértések alapján fölöslegesen írkálni, akkor egyrészt ne keverj meg minket azzal, hogy tréfás kedvû nickváltó barátunkkal hagyod magad összekeverni, másrészt olvasd végig az írásokat, mielõtt válaszolsz, ok?
Adrienn
Szabó istvánné
Off!
Kedves Adrienn,
miert tamadsz??? Valami bajod van Velem???
Es valoban, csak annyit latsz, hogy "enyem jo, tobbi rossz"??? Mert ha igen, az sajnalatos.
Udv, ZoliApu.
UI: Es hidd el, hogy Te is kikezdheto vagy!
"Csak a kulonbseg Kozted es koztem az," hogy en nem veszem fel a kesztyut!
On!
Kedves Adrienn,
miert tamadsz??? Valami bajod van Velem???
Es valoban, csak annyit latsz, hogy "enyem jo, tobbi rossz"??? Mert ha igen, az sajnalatos.
Udv, ZoliApu.
UI: Es hidd el, hogy Te is kikezdheto vagy!
"Csak a kulonbseg Kozted es koztem az," hogy en nem veszem fel a kesztyut!
On!
Igen, kedves Zoliapu, az a bajom veled, amit föntebb leírtam: hogy nem olvasod végig a hozzászólást, hanem már írsz is az elsõ mondat elolvasása után. Mielõtt újra visszakérdezel, olvasd már el légyszi figyelmesen az utóbbi kb. tíz írást, ok? Rá fogsz jönni, mirõl beszélek itt.
Adrienn
Adrienn
Szabó istvánné
Ugyanazt mondjátok. Nem baj?
Szeretettel:
Zsunya
Szeretettel:
Zsunya
Na, akkor egy kicsit visszaterve a topichoz.
Tokeletes peldaja volt a "parbeszedunk" annak, hogy habar a velemenyek egyeznek, az emberek kepesek elveszni a reszletekben. Nem is kicsit. Es kepesek elbeszelni egymas mellett.
Talan ez is egy oka lehet annak, hogy az emberek nem ertik meg egymast, es egyedul maradnak?
Udv, ZoliApu.
Tokeletes peldaja volt a "parbeszedunk" annak, hogy habar a velemenyek egyeznek, az emberek kepesek elveszni a reszletekben. Nem is kicsit. Es kepesek elbeszelni egymas mellett.
Talan ez is egy oka lehet annak, hogy az emberek nem ertik meg egymast, es egyedul maradnak?
Udv, ZoliApu.
A másik jóérzésére lehet alapozni. Az soxor bejön. Segitsen megtalálni eztazt a helyet/boltot, nehéz cipelni/kiborult/elveszett a kutya. (kapcsolja be a melltarót 
, merre tud egy jó kávézót) stb. Szerintem a flott eredetiség a legjobb.
Én ismerkedtem már úgy, hogy lerajzoltam a célszemélyt. Az is bejöhet.
Zsunya
, merre tud egy jó kávézót) stb. Szerintem a flott eredetiség a legjobb. Én ismerkedtem már úgy, hogy lerajzoltam a célszemélyt. Az is bejöhet.
Zsunya
"Bocs, lennél a következõ férjem?" - ezt a férjem javasolja.
ÉN tudok hatásosabbat: "épp most ejtettem el a 18 karátos aranyfülbevalómat. Segítenél megkeresni? Nem lesz nehéz, jó nagy..." - aztán idõben valld be, hogy csak vicceltél.
Nem gúnyolódni akarok ám, csak az helyzet, hogy szerintem az utcán nem érdemes pasikat leszólítani. Egy ismerõsöm interneten ismerkedett, nagyon hozzáillõ lányt talált, és már régóta együtt vannak, szerintem életében elõször szeretett bele a partnerébe.
üdv.
Adrienn
ÉN tudok hatásosabbat: "épp most ejtettem el a 18 karátos aranyfülbevalómat. Segítenél megkeresni? Nem lesz nehéz, jó nagy..." - aztán idõben valld be, hogy csak vicceltél.
Nem gúnyolódni akarok ám, csak az helyzet, hogy szerintem az utcán nem érdemes pasikat leszólítani. Egy ismerõsöm interneten ismerkedett, nagyon hozzáillõ lányt talált, és már régóta együtt vannak, szerintem életében elõször szeretett bele a partnerébe.
üdv.
Adrienn
Szabó istvánné
Azért a net elég lutri. Itt még abban sem lehetsz biztos, hogy fiu e aki annak mondja magát. Gondolkoztam, és azt hiszem az is probléma, hogy nagyon eltolódtak az igények a külsõségek irányába. Különösen ápoltság terén. Ha valakin nincs smink, dezodor és nem mos hajat naponta az már ápolatlan. Ha nem vékony, és nem olyan a tempója, mint a többieknek, az elveszett.
Esti 1-2 óra amit együtt töltenek az emberek, és a prezentáció sokkal fontosabb lett. Az pasim legyen sármos... és ha nem? A szépség olyan múlandó, és olyan hiábavaló. Egy kapcsolatban szinte csak a belsõ tulajdonságok számitanak. Akkor hogy kaphat mégis ekkora hangsúlyt a küllem? Magunkban kéne rendetrakni, és kicsit elfordulni a gyártók által gerjesztett igényektõl. Belül mindenki tudja még (remélem) hogy valóban milyen férfi/nõ tetszik neki. Elég lenne talán, ha adnánk még esélyt olyannak is, aki nem olyan "szép".
Zsunya
Épp ezért mondom, hogy a net jobb, mint az utca! Nem feltétlen ismerkedõs honlapon érdemes próbálkozni, mert ott tényleg lehetnek tréfamesterek. Hanem például: minden fórumon vannak témák. Válassza ki az ember azt, ami neki is az érdeklõdési köre, és keressen egy - vagy több - fórumon olyan topikot. Igenis lehet így ismerkedni. Egyébként én tavaly elõtt - akaratom ellenére - nagyon jó barátságba kerültem egy fickóval az internet segítségével. Már volt barátom (azóta a férjem lett), és a srácnak is barátnõje, de részérõl szerintem több is lehetett volna... Úgy történt, hogy kedvenc együtteseim egyikérõl kerestem info-kat, pontosabban dalszövegeket, és írtam egy ilyen honlap webmasterének. Hobbiból vitte azt a lapot, mert neki is ez a kedvenc együttese, kedvenc zenei stílusa. Hosszan leveleztünk, eleinte csak zenérõl, aztán fokozatosan mindenrõl. NOs, ha akkor szingli lettem volna, akkor összejöttünk volna.
Egyébként a férjemmel munkahelyen ismerkedtem meg. Egy másik sráccal például egy hosszú utazás közben a buszon. Egyszer ismerkedtem nyelvtanfolyamon is. Egyszer meg barlangtúrán.
A leg-keresetlenebb kapcsolatok akkor jönnek létre, mikor nem akarja az ember. Ezért jó a munkahely. Ha nem az ismerkedés a cél, hanem más, akkor szokta az ember megtalálni az igazit. Figyeld meg, Réka, ha bajba kerülsz az úton például, és stoppolni kezdesz, eszedbe se jut, hogy ismerkedni akarsz, csak a bajod jár a fejedben. Akkor fog lefékezni melletted álmaid pasija... Persze nem biztos, de sok ilyen alkalomból egy csak bejön majd.
Üdv.
Adrienn
Egyébként a férjemmel munkahelyen ismerkedtem meg. Egy másik sráccal például egy hosszú utazás közben a buszon. Egyszer ismerkedtem nyelvtanfolyamon is. Egyszer meg barlangtúrán.
A leg-keresetlenebb kapcsolatok akkor jönnek létre, mikor nem akarja az ember. Ezért jó a munkahely. Ha nem az ismerkedés a cél, hanem más, akkor szokta az ember megtalálni az igazit. Figyeld meg, Réka, ha bajba kerülsz az úton például, és stoppolni kezdesz, eszedbe se jut, hogy ismerkedni akarsz, csak a bajod jár a fejedben. Akkor fog lefékezni melletted álmaid pasija... Persze nem biztos, de sok ilyen alkalomból egy csak bejön majd.
Üdv.
Adrienn
Szabó istvánné
Szerintem barhol lehet ismerkedni. Ra kell kacsintani. Ha elmosolyodik, vagy visszakacsint, akkor veszi a lapot.
Onnantol meg szinte barmilyen mondokaval oda lehet menni.
Azert is jo, mert ha nem akarja fogni a jelet, akkor sem latja "rajtunk" kivul senki az elutasitast. (Nincs nyilvanos leeges.)
Persze az mar egy mas kerdes, hogy lesz-e belole kapcsolat vagy sem?
Udv, ZoliApu.
Onnantol meg szinte barmilyen mondokaval oda lehet menni.
Azert is jo, mert ha nem akarja fogni a jelet, akkor sem latja "rajtunk" kivul senki az elutasitast. (Nincs nyilvanos leeges.)
Persze az mar egy mas kerdes, hogy lesz-e belole kapcsolat vagy sem?
Udv, ZoliApu.
Sziasztok!
Olyan módszereket ajánlotok, amelyek nem minden embernek jön be, mert egyszerúen nem olyan laza, vagy egyáltalán nem áll jó neki, hogy laza. Sõt a legtöbb férfi megijed az olyan nõtõl, amelyik nagyon tudja mit akar, és tréfás megjegyzésekkel végülis agresszíven nyomul.
Milyen társra/partnerre lenne igény?:
intelligens, kultúrát, sportot kedvelõ, ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal szinházba és focizni jár, csak nyitott ezekre a dolgokra. Igen nagy kereslete van az olyan partnernek, aki természetes, egészséges lelkületû, aki nem fárasztja le szellemileg a másikat, aki megérti a másik nemet és nincs megsértõdve se a férfiakra se a nõkre. Aki tényleg kapcsolatot akar, és nem kihasználni (se anyagilag, sem testileg). Aki tud értékelni egy gesztust és ha kell félre tudja tenni a munkáját, a hobbiját, a családját, a barátait, hogy ha neked erre lenne szükséged. De ne felejtsük el, hiába szép és jó minden szellemi, társadalmi és akármilyen téren, ha az a valaki nem vonz minket, szexuálisan nem jó, nem passzol, akkor csak egy barátot szerezhetünk, de társat, partnert nem.
Andrea nem akartalak megbántani, de nem általánosítva meséltünk az egyedülálló lányokról, hanem az ismerõseinkrõl, akik a barátaink és náluk ilyen a helyzet. Nem itélkezünk és nem általánosítunk, sajnos vagy nem sajnos, így is élnek a körülöttünk, ez is egy fajta megoldás, van akinek ez menekülés, próbálkozás, keresés.
Magamból kiindulva, én nagyon féltem kamaszkoromban, hogy nem lesz pasim, már mindenki pasizott, ezért nagyon rosszul éreztem magam. Minden eszközt megragadtam, hogy nekem is legyen. Nem néztem ki, milyen, hanem csak elmondhassam, hogy lám nekem is van valakim, akivel járok. Persze szar volt az egész, de a többiek szemében már nem voltam kis pisis, kis kielégületlen hisztérika. Akkor annyi idõsen nekem ez fontos volt, és miután vége lett a kapcsolatnak, sokkal nagyobb önbizalommal mentem bele egy normális kapcsolatba vagy éppen mivel már kiporóbáltam, milyen is párban lenni és éppen nem volt jó tapasztalatom, ezért teljesen hidegen hagyott, hogy a többiek párban mennek az utcán én meg nem... Szóval, ha nem lett volna szerencsém, hogy megismerkedek idõben a nagy Õ-vel, a türelmetlenségemnek és az elkseredésemnek köszönhetõen biztosan nagyon ledér életet éltem volna. Mielõtt megismerkedtem a férjemmel, a mottóm az volt, nem mondok senkinek sem nemet, mindenki, azaz én is megérdemlek egy randevút, aztán vagy tanultam belõle valamit vagy lett egy kapcsolatom.
Megjegyzem a férjemmel csak azért tudtam megismerkedni, mert teljesen nyitott voltam és nem hajtottam el az eleve "nem az én esetem"-pasikat. Az ember a kapcsolataiban szerintem sorozatosan ugyanazokat a hibákat követi el, ha emiatt nem tud tartós lenni egy kapcsolat, akkor a szemléletben kell változtatni, azaz más tipusú emberek között kell keresni.
Tény, hogy nehéz megismerkedni. Én talán a filmklubokat, az egyetemi büféket, könyvtárat, tüntetést, sport rendezvényt, koncertet, kiállítást tudnám ajánlani ismerkedési helyeknek. Ja és nyegle jópofizgatással csak elkergetjük a tartós kapcsolatra vállalkozó egyéneket, ezért jobb szépen nézni és hallgatni, mint agyon poénoskodni a szituációt. És ha érzed, hogy neked valaki nagyon szimpatikus, õ lenne jó, akkor félre kell tenni a büszkeséget és lépni kell. Mi van ha nem jön be, semmi, nem szabad csalódásnak felfogni, prób
álkozni, keresni mindig kell és szabad.
mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!
zsuzsi
Olyan módszereket ajánlotok, amelyek nem minden embernek jön be, mert egyszerúen nem olyan laza, vagy egyáltalán nem áll jó neki, hogy laza. Sõt a legtöbb férfi megijed az olyan nõtõl, amelyik nagyon tudja mit akar, és tréfás megjegyzésekkel végülis agresszíven nyomul.
Milyen társra/partnerre lenne igény?:
intelligens, kultúrát, sportot kedvelõ, ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal szinházba és focizni jár, csak nyitott ezekre a dolgokra. Igen nagy kereslete van az olyan partnernek, aki természetes, egészséges lelkületû, aki nem fárasztja le szellemileg a másikat, aki megérti a másik nemet és nincs megsértõdve se a férfiakra se a nõkre. Aki tényleg kapcsolatot akar, és nem kihasználni (se anyagilag, sem testileg). Aki tud értékelni egy gesztust és ha kell félre tudja tenni a munkáját, a hobbiját, a családját, a barátait, hogy ha neked erre lenne szükséged. De ne felejtsük el, hiába szép és jó minden szellemi, társadalmi és akármilyen téren, ha az a valaki nem vonz minket, szexuálisan nem jó, nem passzol, akkor csak egy barátot szerezhetünk, de társat, partnert nem.
Andrea nem akartalak megbántani, de nem általánosítva meséltünk az egyedülálló lányokról, hanem az ismerõseinkrõl, akik a barátaink és náluk ilyen a helyzet. Nem itélkezünk és nem általánosítunk, sajnos vagy nem sajnos, így is élnek a körülöttünk, ez is egy fajta megoldás, van akinek ez menekülés, próbálkozás, keresés.
Magamból kiindulva, én nagyon féltem kamaszkoromban, hogy nem lesz pasim, már mindenki pasizott, ezért nagyon rosszul éreztem magam. Minden eszközt megragadtam, hogy nekem is legyen. Nem néztem ki, milyen, hanem csak elmondhassam, hogy lám nekem is van valakim, akivel járok. Persze szar volt az egész, de a többiek szemében már nem voltam kis pisis, kis kielégületlen hisztérika. Akkor annyi idõsen nekem ez fontos volt, és miután vége lett a kapcsolatnak, sokkal nagyobb önbizalommal mentem bele egy normális kapcsolatba vagy éppen mivel már kiporóbáltam, milyen is párban lenni és éppen nem volt jó tapasztalatom, ezért teljesen hidegen hagyott, hogy a többiek párban mennek az utcán én meg nem... Szóval, ha nem lett volna szerencsém, hogy megismerkedek idõben a nagy Õ-vel, a türelmetlenségemnek és az elkseredésemnek köszönhetõen biztosan nagyon ledér életet éltem volna. Mielõtt megismerkedtem a férjemmel, a mottóm az volt, nem mondok senkinek sem nemet, mindenki, azaz én is megérdemlek egy randevút, aztán vagy tanultam belõle valamit vagy lett egy kapcsolatom.
Megjegyzem a férjemmel csak azért tudtam megismerkedni, mert teljesen nyitott voltam és nem hajtottam el az eleve "nem az én esetem"-pasikat. Az ember a kapcsolataiban szerintem sorozatosan ugyanazokat a hibákat követi el, ha emiatt nem tud tartós lenni egy kapcsolat, akkor a szemléletben kell változtatni, azaz más tipusú emberek között kell keresni.
Tény, hogy nehéz megismerkedni. Én talán a filmklubokat, az egyetemi büféket, könyvtárat, tüntetést, sport rendezvényt, koncertet, kiállítást tudnám ajánlani ismerkedési helyeknek. Ja és nyegle jópofizgatással csak elkergetjük a tartós kapcsolatra vállalkozó egyéneket, ezért jobb szépen nézni és hallgatni, mint agyon poénoskodni a szituációt. És ha érzed, hogy neked valaki nagyon szimpatikus, õ lenne jó, akkor félre kell tenni a büszkeséget és lépni kell. Mi van ha nem jön be, semmi, nem szabad csalódásnak felfogni, prób
álkozni, keresni mindig kell és szabad.
mindenkinek kellemes hétvégét kívánok!
zsuzsi
[url=http://www.libri.hu/" TARGET="_top]http://www.libri.hu/[/url]
ÁLLÍTSÁTOK MEG TERÉZANYUT!
RÁCZ ZSUZSA
[url=http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/381605.1.4748795561519705167" TARGET="_top]http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/381605.1.4748795561519705167[/url]
Ismertetõ
"Marcsi azt állítja, hogy nem szabad megrémülnöm, ha egy pasi nem kéri meg a kezemet az elsõ randin, hanem hosszan találkozgatni akar velem.
Pirkóviki évek óta kitartóan állítja, hogy elsõ randin soha nem szabad lefeküdni vele.
Lujzi nem állít semmit, õ épp válik, mert érik bizonyos hatások.
Cyberbarát, a felelõs édesapa, gyárigazgató és guru azt állítja, legalább három hónapig meg kell tartóztatnom magam a komoly férfitól.
Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy várnom kell, mert az Igazit azonnal fel fogom ismerni. Mégis MIRÕL? És meddig várjak? Hányat kell aludnom odáig, egyedül?
Mi van, ha itt ragadok végleg a nyolckerület kisszobában macinaciban, szemüvegben, állás és pasi nélkül, harmincévesen?
Miki, az öcsém és lakótársam csak röhög rajtam, ha siránkozom neki a konyhasztalnál sörök mellett, de hát könnyû neki, nincs még huszonöt, hosszú, szõke csaja van és menõ állása."
Közel másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin fõhõsnõnk, Kéki Kata hol Zöldmezõszárnya Királyfival, hol a gyönyörû Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészemûvel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó idõben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerûen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belõle az emberi erõforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofõröket), összefut egy igazi fatehénnel (a nõi féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák fõgonoszait megszégyenítõ találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud... Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülõ, elsõsorban férfit...
Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos.
Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nõt.
Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben.
És meg is találja. (Mindenkiben.)
NÕT AKAROK! VÁLASZ TERÉZANYUNAK
SÁRINGER KÁROLY
[url=http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/461490.1.8354635015619369866" TARGET="_top]http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/461490.1.8354635015619369866[/url]
Ismertetõ
"Szerelem az, ha az ember az átlagosnál is jobban szeret valakivel dugni."
Ettõl még szép, ettõl még felemelõ és olykor pusztító. Arról szól ez a könyv, hogy a nõk is így vannak ezzel, csak kevésbé merik bevallani. Legalábbis így látom én, aki mindennél jobban tisztelem õket. -a szerzõ-
Több mint négy évtizede immár, hogy belekeveredtem abba a zûrzavarba, amit életnek neveznek. Pályafutásomat nem ismertetném, mert azt hihetnék, nagyképû vagyok. Legyen elég annyi, hogy majd egy hónapot dolgoztam "Hengerész II." beosztásban, és az üzemvezetõ azt mondta, kitartó munkával lehetek akár "Hengerész I." is. (Négy-hét év.) A Magyar Televízió vezetõit is idegesítettem egy ideig, de ezt annyira megunták, hogy Nívódíjjal csillapították a buzgalmamat. Megesett, hogy kétmillióan nézték az elméleteimet (Jimmy-emlékfilm), de kiszúrtam mindenkivel: magam voltam a mûsorvezetõ. (A helyzet komolyságának érzékeltetéséhez elég, ha a mellékelt fotóra pillantanak.) Ha mostanság megkérdezik, mi a foglalkozásom, mindig azt válaszolom: "Hivatásos járókelõ."
ÁLLÍTSÁTOK MEG TERÉZANYUT!
RÁCZ ZSUZSA
[url=http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/381605.1.4748795561519705167" TARGET="_top]http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/381605.1.4748795561519705167[/url]
Ismertetõ
"Marcsi azt állítja, hogy nem szabad megrémülnöm, ha egy pasi nem kéri meg a kezemet az elsõ randin, hanem hosszan találkozgatni akar velem.
Pirkóviki évek óta kitartóan állítja, hogy elsõ randin soha nem szabad lefeküdni vele.
Lujzi nem állít semmit, õ épp válik, mert érik bizonyos hatások.
Cyberbarát, a felelõs édesapa, gyárigazgató és guru azt állítja, legalább három hónapig meg kell tartóztatnom magam a komoly férfitól.
Abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy várnom kell, mert az Igazit azonnal fel fogom ismerni. Mégis MIRÕL? És meddig várjak? Hányat kell aludnom odáig, egyedül?
Mi van, ha itt ragadok végleg a nyolckerület kisszobában macinaciban, szemüvegben, állás és pasi nélkül, harmincévesen?
Miki, az öcsém és lakótársam csak röhög rajtam, ha siránkozom neki a konyhasztalnál sörök mellett, de hát könnyû neki, nincs még huszonöt, hosszú, szõke csaja van és menõ állása."
Közel másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin fõhõsnõnk, Kéki Kata hol Zöldmezõszárnya Királyfival, hol a gyönyörû Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészemûvel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó idõben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerûen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belõle az emberi erõforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofõröket), összefut egy igazi fatehénnel (a nõi féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák fõgonoszait megszégyenítõ találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud... Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülõ, elsõsorban férfit...
Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos.
Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nõt.
Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben.
És meg is találja. (Mindenkiben.)
NÕT AKAROK! VÁLASZ TERÉZANYUNAK
SÁRINGER KÁROLY
[url=http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/461490.1.8354635015619369866" TARGET="_top]http://www.libri.hu/cgi-bin/libri/htmlos.cgi/461490.1.8354635015619369866[/url]
Ismertetõ
"Szerelem az, ha az ember az átlagosnál is jobban szeret valakivel dugni."
Ettõl még szép, ettõl még felemelõ és olykor pusztító. Arról szól ez a könyv, hogy a nõk is így vannak ezzel, csak kevésbé merik bevallani. Legalábbis így látom én, aki mindennél jobban tisztelem õket. -a szerzõ-
Több mint négy évtizede immár, hogy belekeveredtem abba a zûrzavarba, amit életnek neveznek. Pályafutásomat nem ismertetném, mert azt hihetnék, nagyképû vagyok. Legyen elég annyi, hogy majd egy hónapot dolgoztam "Hengerész II." beosztásban, és az üzemvezetõ azt mondta, kitartó munkával lehetek akár "Hengerész I." is. (Négy-hét év.) A Magyar Televízió vezetõit is idegesítettem egy ideig, de ezt annyira megunták, hogy Nívódíjjal csillapították a buzgalmamat. Megesett, hogy kétmillióan nézték az elméleteimet (Jimmy-emlékfilm), de kiszúrtam mindenkivel: magam voltam a mûsorvezetõ. (A helyzet komolyságának érzékeltetéséhez elég, ha a mellékelt fotóra pillantanak.) Ha mostanság megkérdezik, mi a foglalkozásom, mindig azt válaszolom: "Hivatásos járókelõ."
Sziasztok!
Gondolkodtam azon, amit Anett írt és találtam egy cikket is, így inkább annak tartalmát írom le nektek, hátha segít a nekünk egymást megérteni, csak részleteket emelek ki belõle, inkább nekünk házasoknak szól:
"Ismerjük a harmincas szinglik kínjait Bridget Jones soraiból, és azt az érzést is, hogy milyen jó annak, aki rögtön érettségi vagy egyetem után férjhez ment, vagy megnõsült. Néha valóban csoda látni azt a galambõsz házaspárt, akik még kézenfogva sétálnak a városban, mintegy bizonyítékaként annak, hogy létezik hosszantartó kapcsolat. Aki érzelmileg alacsonyabb hõfokú házasságban él, mindennek sokszor az ellentétét mondhatja. Vágyhat szabadságra, de ugyanakkor félhet is az egyedülléttõl, problémáira az optimális megoldást keresve sokszor a passzív kivárás és tûrés a jellemzõ, ha gyerekek is vannak, akkor pedig a "felelõsségteljes szülõi magatartás" csapdájába kerülhet.A pszichológusoknak úgy tûnik, kicsit több lett a kapcsolati téren boldogtalan ember, a kompromisszumok és kompenzálások egész sorát látják kialakulni, melyek azonban sokszor látszólag konstruktívak, mert valójában konzerválják ezeket az élethelyzeteket.
A partnerkapcsolatok egyik sarkalatos pontja szokott lenni a konfliktuskezelés és probléma-megoldás, a kompromisszumkötés képessége és a saját érdekek képviselete.Nyilvánvaló, hogy az idõ elõrehaladtával a másiknak bizonyos tulajdonságai és vonásai már nem tündökölnek olyan fényben, kifejezetten zavaróvá válik, amit egy ideig még kedvesnek láttunk. Ezekben a szituációkban érezhetõ, hogy a problémát a negatív érzések és indulatok felvállalása nehezíti. A negatív érzések felvállalása együtt jár egy tudattalan szorongás megjelenésével, mert a valódi motiváció a "szeretetreméltónak kell lennem, hogy elfogadjanak". Ennek a mûködése állítja elõ azokat a helyzeteket, mikor valaki jellemzõen akár saját kárára is hajlandó lemondani a másikért mindenrõl. Egy ilyen módon bevezetett kapcsolatban sokkal nehezebb a késõbbiekben módosítani bizonyos játékszabályokat.
A másik sarkalatos pont általában a kapcsolatban lévõk biztonságigényének a kielégítése, vagyis "most már megszereztem, nem kell törnöm magam" jelensége.Sokszor emlegetett evidencia, hogy egy nõ/férfi jól teszi, ha néhány hónap év elteltével nem szed magára néhány kilót...stb., hanem igyekszik olyan vonzónak mutatkozni, amennyire csak tud. Azokban az esetekben, mikor valaki átéli ezeket a változásokat (kopott pongyola, megereszkedett pocak, borosta hétvégente), azt látjuk, hogy a saját igényeibõl is leadott valamennyit, ill. már nem érzi szükségét annak, hogy erõfeszítéseket tegyen a másik kedvéért. Jellemzõen mindenki akkor kezd gyanakodni, hogy párjának van valakije, ha az kezd visszacsinosodni...A partnerekegymás szemében átdefiniálódnak, ha a hajdani szerelem immár"gyermekeim anyja"-ként van bemutatva, akkor érezhetõen már nem a nõi aspektusa van elõtérben..
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ki meddig marad egy "boldogtalan" élethelyzetben szintén karakterfüggõ. Ismerünk olyan személyiségeket, akik viszonylag gyors döntéshozatal után szinte röppenek egyik kapcsolatból a másikba, és a másik véglet, akik évekig fontolgatják a legjobb lépést. Ezekben a szituációkban a magánytól való félelem és szorongás komoly visszatartó erõként hat, ugyanakkor sok múlik azon is, kinek milyen megküzdõ stratégiái vannak, melyekkel egy kritikusnak látszó életperiódust is "túléli", és konstruktív módon jön ki belõle.
A mai kor párkapcsolatait leginkább a bonyodalmak, félelmek, szorongások szele lengi körül, pedig jó lenne nyugalmat és szerelmet, valódi elkötelezõdést és biztonságot találni."
Na ennyi a cikk.
Megjegyzem, én úgy vagyok ezzel, hogy tisztába vagyok azzal a lehetõséggel, hogy egyszer lehet, hogy kiábrándulunk a férjemmel egymásból, de azért amíg lehet, törekszünk egymást szeretni, élvezni és megpróbálunk a jó kapcsolatunkért küzdeni.
Anett:
igazad van abban, hogy a házas barátnõk csak azt tudják jónak elgondolni, ha a körülöttük lévõk is hasonló formában élnek, azaz házasok. Tény, hogy ez is szûklátókörûség. Én csak jót szeretnék a barátnõmnek, úgy érzem õ is úgy tudna boldog lenni, ha párban élne és lenne babája, persze lehet, hogy csak én dumálom be magamnak és neki is, hogy ez az egyedüli jó megoldás . Lehet, hogy tényleg eljött a nõk évezrede és ez egy teljesen más életformával is jár, amit nekünk kicsit maradiaknak még el kell fogadnunk. Az egy más kérdés, hogy az a szingli, aki egyedül, de nem magányosan akar élni, lelkileg is így gondolja-e és a gyakorlatban nem sérül meg.
Andrea:
neked is igazad van, hogy iszonyú nehéz jó pasit találni, ha te egy igényes, tehetséges nõ vagy. Sajnos hiánycikk mostanában a 30-as egyedülálló, mûvelt, jó pasi. Ezek vagy munkamániájuk miatt nem merészkednek ki "nõtávolba", vagy már elkeltek vagy már el is váltak és éppen élik, azaz élvezik az egyedüllétet. De azért bizzál a késõnérõkbe, hiszen annyi fiú, csak ilyenkor eszmél, miután csak a sportnak és az utazásnak vagy az egyetemnek élt (látva, hogy kortársaik már családos emberek), hogy talán szerelmesnek is kéne lenni.
Különben több barátnõm társas úton ismerkedett meg élete párjával, volt merszük egyedül belemenni egy utazásba, ahol még ismerõs sem volt és épp ennek köszönhetõen ismerkedhetett meg a nagy Õ-vel. (mint annos utazási irodás tudom, hogy nyugodtan meg lehet kérdezni, hogy a csoportban hogy van a nemek aránya, esetleg hány pártalan van- ezt mindig figyeltük )
na ennyi duma után fellélegezhettek! tiétek a szó!
Üdv: Zsu
Gondolkodtam azon, amit Anett írt és találtam egy cikket is, így inkább annak tartalmát írom le nektek, hátha segít a nekünk egymást megérteni, csak részleteket emelek ki belõle, inkább nekünk házasoknak szól:
"Ismerjük a harmincas szinglik kínjait Bridget Jones soraiból, és azt az érzést is, hogy milyen jó annak, aki rögtön érettségi vagy egyetem után férjhez ment, vagy megnõsült. Néha valóban csoda látni azt a galambõsz házaspárt, akik még kézenfogva sétálnak a városban, mintegy bizonyítékaként annak, hogy létezik hosszantartó kapcsolat. Aki érzelmileg alacsonyabb hõfokú házasságban él, mindennek sokszor az ellentétét mondhatja. Vágyhat szabadságra, de ugyanakkor félhet is az egyedülléttõl, problémáira az optimális megoldást keresve sokszor a passzív kivárás és tûrés a jellemzõ, ha gyerekek is vannak, akkor pedig a "felelõsségteljes szülõi magatartás" csapdájába kerülhet.A pszichológusoknak úgy tûnik, kicsit több lett a kapcsolati téren boldogtalan ember, a kompromisszumok és kompenzálások egész sorát látják kialakulni, melyek azonban sokszor látszólag konstruktívak, mert valójában konzerválják ezeket az élethelyzeteket.
A partnerkapcsolatok egyik sarkalatos pontja szokott lenni a konfliktuskezelés és probléma-megoldás, a kompromisszumkötés képessége és a saját érdekek képviselete.Nyilvánvaló, hogy az idõ elõrehaladtával a másiknak bizonyos tulajdonságai és vonásai már nem tündökölnek olyan fényben, kifejezetten zavaróvá válik, amit egy ideig még kedvesnek láttunk. Ezekben a szituációkban érezhetõ, hogy a problémát a negatív érzések és indulatok felvállalása nehezíti. A negatív érzések felvállalása együtt jár egy tudattalan szorongás megjelenésével, mert a valódi motiváció a "szeretetreméltónak kell lennem, hogy elfogadjanak". Ennek a mûködése állítja elõ azokat a helyzeteket, mikor valaki jellemzõen akár saját kárára is hajlandó lemondani a másikért mindenrõl. Egy ilyen módon bevezetett kapcsolatban sokkal nehezebb a késõbbiekben módosítani bizonyos játékszabályokat.
A másik sarkalatos pont általában a kapcsolatban lévõk biztonságigényének a kielégítése, vagyis "most már megszereztem, nem kell törnöm magam" jelensége.Sokszor emlegetett evidencia, hogy egy nõ/férfi jól teszi, ha néhány hónap év elteltével nem szed magára néhány kilót...stb., hanem igyekszik olyan vonzónak mutatkozni, amennyire csak tud. Azokban az esetekben, mikor valaki átéli ezeket a változásokat (kopott pongyola, megereszkedett pocak, borosta hétvégente), azt látjuk, hogy a saját igényeibõl is leadott valamennyit, ill. már nem érzi szükségét annak, hogy erõfeszítéseket tegyen a másik kedvéért. Jellemzõen mindenki akkor kezd gyanakodni, hogy párjának van valakije, ha az kezd visszacsinosodni...A partnerekegymás szemében átdefiniálódnak, ha a hajdani szerelem immár"gyermekeim anyja"-ként van bemutatva, akkor érezhetõen már nem a nõi aspektusa van elõtérben..
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ki meddig marad egy "boldogtalan" élethelyzetben szintén karakterfüggõ. Ismerünk olyan személyiségeket, akik viszonylag gyors döntéshozatal után szinte röppenek egyik kapcsolatból a másikba, és a másik véglet, akik évekig fontolgatják a legjobb lépést. Ezekben a szituációkban a magánytól való félelem és szorongás komoly visszatartó erõként hat, ugyanakkor sok múlik azon is, kinek milyen megküzdõ stratégiái vannak, melyekkel egy kritikusnak látszó életperiódust is "túléli", és konstruktív módon jön ki belõle.
A mai kor párkapcsolatait leginkább a bonyodalmak, félelmek, szorongások szele lengi körül, pedig jó lenne nyugalmat és szerelmet, valódi elkötelezõdést és biztonságot találni."
Na ennyi a cikk.
Megjegyzem, én úgy vagyok ezzel, hogy tisztába vagyok azzal a lehetõséggel, hogy egyszer lehet, hogy kiábrándulunk a férjemmel egymásból, de azért amíg lehet, törekszünk egymást szeretni, élvezni és megpróbálunk a jó kapcsolatunkért küzdeni.
Anett:
igazad van abban, hogy a házas barátnõk csak azt tudják jónak elgondolni, ha a körülöttük lévõk is hasonló formában élnek, azaz házasok. Tény, hogy ez is szûklátókörûség. Én csak jót szeretnék a barátnõmnek, úgy érzem õ is úgy tudna boldog lenni, ha párban élne és lenne babája, persze lehet, hogy csak én dumálom be magamnak és neki is, hogy ez az egyedüli jó megoldás
. Lehet, hogy tényleg eljött a nõk évezrede és ez egy teljesen más életformával is jár, amit nekünk kicsit maradiaknak még el kell fogadnunk. Az egy más kérdés, hogy az a szingli, aki egyedül, de nem magányosan akar élni, lelkileg is így gondolja-e és a gyakorlatban nem sérül meg. Andrea:
neked is igazad van, hogy iszonyú nehéz jó pasit találni, ha te egy igényes, tehetséges nõ vagy. Sajnos hiánycikk mostanában a 30-as egyedülálló, mûvelt, jó pasi. Ezek vagy munkamániájuk miatt nem merészkednek ki "nõtávolba", vagy már elkeltek vagy már el is váltak és éppen élik, azaz élvezik az egyedüllétet. De azért bizzál a késõnérõkbe, hiszen annyi fiú, csak ilyenkor eszmél, miután csak a sportnak és az utazásnak vagy az egyetemnek élt (látva, hogy kortársaik már családos emberek), hogy talán szerelmesnek is kéne lenni.
Különben több barátnõm társas úton ismerkedett meg élete párjával, volt merszük egyedül belemenni egy utazásba, ahol még ismerõs sem volt és épp ennek köszönhetõen ismerkedhetett meg a nagy Õ-vel. (mint annos utazási irodás tudom, hogy nyugodtan meg lehet kérdezni, hogy a csoportban hogy van a nemek aránya, esetleg hány pártalan van- ezt mindig figyeltük
) na ennyi duma után fellélegezhettek! tiétek a szó!
Üdv: Zsu
Sziasztok!
Egy-két gondolat született bennem.
Tulajdonképpen bárhol lehet ismerkedni. Amit nem ajánlok: táncos rockis helyen srácot felkérni, hogy táncoljon velem. Erre rögtön azt fogják hinni, hogy tartós kapcsolatot akarsz, pedig csak táncolni...
Jó, ha van valami különleges elfoglaltsága az embernek, barlangászás, búvárkodás, valami koedukált persze. Amit vagy frissen kezdett, vagy a csapatot váltotta éppen.
Ha valami kommersz helyen történik a találkozás, akkor legalább valami különleges mondat hangozzon el, amire felfigyelnek a pasik. Onnantól már csak azért is figyelni fog/nak, hogy hátha megint mondasz valami érdekeset.
Az nagyon sokat segít, ha felszabadult vagy és vidám és nem süt rólad, hogy éppen párt keresel. Pl éppen mostanában léptél ki egy unalmas, fárasztó, vagy gyötrelmes kapcsolatból és most örülsz az egyedüllétnek. Ettõl ragyogsz és jobban észrevesznek. Abban is lehet bízni ilyenkor, hogy hagyományos úton a pasinak kell kitalálni valami szellemeset, hogy szóba állj vele.
A szingli életmóddal sincs semmi baj... Ha az illetõ szívesen csinálja, és késõbb sem bánja meg. Elvégre szabadon dönthetünk. Ha viszont párt szeretne a szingli hölgy, akkor ez problémát jelent elsõsorban neki, másodsorban azoknak, akik segíteni szeretnének. Szingli barátnõm életében asszem most is van pasi. De vagy nem mer szerelmes lenni, vagy sosem az a pasas van körülötte, aki megdobogtatja a szívét. Érzem rajta a kompromisszumkészséget, a szenvedést, hogy tartózkodónak látsszon, de nagyon meg akar állapodni, mindamellett reménykedik még, hogy jön az igazi, aki nem csak langyosságot, de erõs forróságot kelt benne és ezért nem is nagyon akarja elkötelezni magát olyan emberhez, aki a langyosságot képviseli. Asszem itt volt az ideje befejezni ezt a mondatot. Úgy is tûnik azonban, hogy õ sem mer beleszeretni senkibe, még ha akár egy éve is tart a kapcsolat... Ezért is tûnik az én szememben szinglinek, pedig van pasija.
Nagyon sokáig nem volt barátom. Volt is emiatt kisebbrendûségû érzésem rendesen. Aztán jöttek pasik, de egyik sem az, akihez feleségül mentem volna. Aztán jött az IGAZI. Ez bután hangzik, de valóság. Nekem létezik. Másnak miért ne létezne? Az a pech, ha az ember kompromisszumot köt, és utána toppan be. Ellenszer sajnos nem ismert.
Megismerkedés sztorija:1. mentõállomás háló- éppen összepakoltam a kétnapos stoppolással tarkított konferencialátogatásom cuccait, amikor bejött. A fehérnemûknél tartottam éppen. Kiváncsian nézett, mire megkérdeztem, hogy megmutassam õket? (csipkés, színes), majd megbeszéltük a kantáros, öves farmer elõnyeit stoppolás közben.
2. Barlangászáskor találkoztunk össze. Mi elõbb készen lettünk az átöltözéskor, így beszélgettünk 5 percet.
3. Együtt mentünk orvosi ügyeletet adni egy gyerektáborba a világ végére. Addigra tudtam, hogy vele élõ barátnõje van. Nem is akartam tõle semmit. Bezzeg õ. Kétnapos laza kapcsolatot, hogy összehasonlítsa az otthoni langyossal. Épp szabad voltam szerelmileg, miért ne?
Hazamentünk egy vasárnap, csütörtökön már nem lakott ott a barátnõje.
Ez minden bizonnyal a sors volt, hiszen annyi speckó körülménynek kellett összejönnie...
GABA
Egy-két gondolat született bennem.
Tulajdonképpen bárhol lehet ismerkedni. Amit nem ajánlok: táncos rockis helyen srácot felkérni, hogy táncoljon velem. Erre rögtön azt fogják hinni, hogy tartós kapcsolatot akarsz, pedig csak táncolni...
Jó, ha van valami különleges elfoglaltsága az embernek, barlangászás, búvárkodás, valami koedukált persze. Amit vagy frissen kezdett, vagy a csapatot váltotta éppen.
Ha valami kommersz helyen történik a találkozás, akkor legalább valami különleges mondat hangozzon el, amire felfigyelnek a pasik. Onnantól már csak azért is figyelni fog/nak, hogy hátha megint mondasz valami érdekeset.
Az nagyon sokat segít, ha felszabadult vagy és vidám és nem süt rólad, hogy éppen párt keresel. Pl éppen mostanában léptél ki egy unalmas, fárasztó, vagy gyötrelmes kapcsolatból és most örülsz az egyedüllétnek. Ettõl ragyogsz és jobban észrevesznek. Abban is lehet bízni ilyenkor, hogy hagyományos úton a pasinak kell kitalálni valami szellemeset, hogy szóba állj vele.
A szingli életmóddal sincs semmi baj... Ha az illetõ szívesen csinálja, és késõbb sem bánja meg. Elvégre szabadon dönthetünk. Ha viszont párt szeretne a szingli hölgy, akkor ez problémát jelent elsõsorban neki, másodsorban azoknak, akik segíteni szeretnének. Szingli barátnõm életében asszem most is van pasi. De vagy nem mer szerelmes lenni, vagy sosem az a pasas van körülötte, aki megdobogtatja a szívét. Érzem rajta a kompromisszumkészséget, a szenvedést, hogy tartózkodónak látsszon, de nagyon meg akar állapodni, mindamellett reménykedik még, hogy jön az igazi, aki nem csak langyosságot, de erõs forróságot kelt benne és ezért nem is nagyon akarja elkötelezni magát olyan emberhez, aki a langyosságot képviseli. Asszem itt volt az ideje befejezni ezt a mondatot. Úgy is tûnik azonban, hogy õ sem mer beleszeretni senkibe, még ha akár egy éve is tart a kapcsolat... Ezért is tûnik az én szememben szinglinek, pedig van pasija.
Nagyon sokáig nem volt barátom. Volt is emiatt kisebbrendûségû érzésem rendesen. Aztán jöttek pasik, de egyik sem az, akihez feleségül mentem volna. Aztán jött az IGAZI. Ez bután hangzik, de valóság. Nekem létezik. Másnak miért ne létezne? Az a pech, ha az ember kompromisszumot köt, és utána toppan be. Ellenszer sajnos nem ismert.
Megismerkedés sztorija:1. mentõállomás háló- éppen összepakoltam a kétnapos stoppolással tarkított konferencialátogatásom cuccait, amikor bejött. A fehérnemûknél tartottam éppen. Kiváncsian nézett, mire megkérdeztem, hogy megmutassam õket? (csipkés, színes), majd megbeszéltük a kantáros, öves farmer elõnyeit stoppolás közben.
2. Barlangászáskor találkoztunk össze. Mi elõbb készen lettünk az átöltözéskor, így beszélgettünk 5 percet.
3. Együtt mentünk orvosi ügyeletet adni egy gyerektáborba a világ végére. Addigra tudtam, hogy vele élõ barátnõje van. Nem is akartam tõle semmit. Bezzeg õ. Kétnapos laza kapcsolatot, hogy összehasonlítsa az otthoni langyossal. Épp szabad voltam szerelmileg, miért ne?
Hazamentünk egy vasárnap, csütörtökön már nem lakott ott a barátnõje.
Ez minden bizonnyal a sors volt, hiszen annyi speckó körülménynek kellett összejönnie...
GABA
Szia Anett,
hát persze, hogy van aki megért. Amikor egyedül éltem, sok-sok "kedves" férjezett barátnõm papolt nekem kompromisszumokról, meg fehér ruháról, meg pelenkákról. Kerek-perec közölték velem, hogy én ezt akarom, csak nem tudok róla. Nekik sem tudtam elmagyarázni, hogy ez nincs így, és nem vagyok hajlandó általánydíjas bejárónõvé válni senki mellett csak azért, mert minden pasi ilyen. Akkor az egyedüllét inkább. Elmaradoztam ezektõl az okos emberektõl, és én , a kis tudatlan, kerestem tovább. És találtam!!! Régi tanácsadóim szájlebiggyesztve figyelik, hogy férjem imád, tisztel(!), kommunikálunk, és nem veri az asztalt meleg vacsoráért, sõt, ha arra van szükségem, még segít is, támogat a hobbijaimban, és viszont.
Szerintem sem szabad túl sok kompromisszumot kötni, mert ha most le is nyelem a békát, öt év múlva már nem biztos....
És még valami. Máig nagyon sok nagyon régi barátság szakad meg, mert gyereket szülnek, és hiába van már két gyerekem, én szeretek másról is beszélgetni, mint a pelenkák. Szoktam olvasni, színházba, operába járni, vannak barátaink, és vannak hobbijaim. Csakhogy a nõk nagy része a gyerek születésével becsavarodik saját magába, majd azon sírdogál, hogy egyedül maradt.
Ezt az egész BJ-jelenséget egy mesterségesen gerjesztett problémának érzem, és leginkább a férjezett-lebabázott nõk csámcsognak lesajnálóan a a "kevésbé szerencsésekrõl". Amennyiben a nõk tanulnak, dolgoznak, karriert építenek, teljesen normális, ha mondjuk nem 14 évesen szül, hanem 35. És ha akkor sem??? Ez miért baj? Miért KELL férjhez menni??? A házasságok fele válással végzõdik, és a maradék 90 százalékából tutira fejvesztve menekülnék. Miért baj , ha valaki nem akarja ezt? Amennyiben ezeket figyelembe veszi valaki, akkor nem fog azon görcsölni, hogy fel tud-e mutatni egy férjet,és ismerkedni sem gond.
Amikor mindenki azzal piszkált, hogy miért nem megyek férjhez, akkor azt válaszoltam: majd akkor , amikor Ti váltok... Pár év múlva jöttek a telefonok: én válok, Te házasodsz? És igen! Annyira, hogy a férjem is megismerkedésünkkor szállt ki elsõ házasságából...
A másik kedvenc válaszom a Gigi címû filmbõl való: tudod, a mi családunkban a nõk nem végre, hanem végleg mennek férjhez. Ezután csak végig kell nézni a társaságon, és rögtön látod, kit talált el a mondat...
Ne hagyd magad meggyõzni, hogy kevesebbet érsz, mint akiknek gyûrû van az ujján.
Üdv:
madárka
hát persze, hogy van aki megért. Amikor egyedül éltem, sok-sok "kedves" férjezett barátnõm papolt nekem kompromisszumokról, meg fehér ruháról, meg pelenkákról. Kerek-perec közölték velem, hogy én ezt akarom, csak nem tudok róla. Nekik sem tudtam elmagyarázni, hogy ez nincs így, és nem vagyok hajlandó általánydíjas bejárónõvé válni senki mellett csak azért, mert minden pasi ilyen. Akkor az egyedüllét inkább. Elmaradoztam ezektõl az okos emberektõl, és én , a kis tudatlan, kerestem tovább. És találtam!!! Régi tanácsadóim szájlebiggyesztve figyelik, hogy férjem imád, tisztel(!), kommunikálunk, és nem veri az asztalt meleg vacsoráért, sõt, ha arra van szükségem, még segít is, támogat a hobbijaimban, és viszont.
Szerintem sem szabad túl sok kompromisszumot kötni, mert ha most le is nyelem a békát, öt év múlva már nem biztos....
És még valami. Máig nagyon sok nagyon régi barátság szakad meg, mert gyereket szülnek, és hiába van már két gyerekem, én szeretek másról is beszélgetni, mint a pelenkák. Szoktam olvasni, színházba, operába járni, vannak barátaink, és vannak hobbijaim. Csakhogy a nõk nagy része a gyerek születésével becsavarodik saját magába, majd azon sírdogál, hogy egyedül maradt.
Ezt az egész BJ-jelenséget egy mesterségesen gerjesztett problémának érzem, és leginkább a férjezett-lebabázott nõk csámcsognak lesajnálóan a a "kevésbé szerencsésekrõl". Amennyiben a nõk tanulnak, dolgoznak, karriert építenek, teljesen normális, ha mondjuk nem 14 évesen szül, hanem 35. És ha akkor sem??? Ez miért baj? Miért KELL férjhez menni??? A házasságok fele válással végzõdik, és a maradék 90 százalékából tutira fejvesztve menekülnék. Miért baj , ha valaki nem akarja ezt? Amennyiben ezeket figyelembe veszi valaki, akkor nem fog azon görcsölni, hogy fel tud-e mutatni egy férjet,és ismerkedni sem gond.
Amikor mindenki azzal piszkált, hogy miért nem megyek férjhez, akkor azt válaszoltam: majd akkor , amikor Ti váltok... Pár év múlva jöttek a telefonok: én válok, Te házasodsz? És igen! Annyira, hogy a férjem is megismerkedésünkkor szállt ki elsõ házasságából...
A másik kedvenc válaszom a Gigi címû filmbõl való: tudod, a mi családunkban a nõk nem végre, hanem végleg mennek férjhez. Ezután csak végig kell nézni a társaságon, és rögtön látod, kit talált el a mondat...
Ne hagyd magad meggyõzni, hogy kevesebbet érsz, mint akiknek gyûrû van az ujján.
Üdv:
madárka
Kedveseim!
Itt nem arról van szó, hogy lesajnálom a barátnõmet. Kikérem magamnak!!!! Most sarkítva fogok fogalmazni. Én szeretem a barátnõmet, ha problémája van, hiába sír a gyerek vagy a férjem pofákat vág, meghallgatom és tudunk nem-pelenkás dolgokról beszélgetni! De nem errõl van szó. És ez a probléma ha csak általam lenne felgerjesztve, akkor én örülnék ennek a legjobban, de sajnos nem így van. A tény az, hogy mi nõk szeretjük eladni magunkat nagyon erõs egyéniségeknek, ami nagyon élvezetes dolog és tényleg jó, magabiztos, sikeres, vonzó egyedülálló nõnek mutatkozni. De a biológia nem ezt diktálja. Én hiába szeretném magamat megvalósítani hosszú éveken át, ha a biológiai órám meg ketyeg és idegesít( persze, ha tényleg idegesít), hogy ha gyereket akarok, akkor mihamarabb be kell cserkészni egy pasit...
Szóval szép dolog az õnállóság, a tiszta igaz szerelem, lehet várni, és a gyerek? Majd 40 évesen mesterségesen megtermékenyítéssel-marha romantikusan-végre megfogan az állítólagos igaz szerelembõl a nagyon várt baba? és fel is kell nevelni.
Ezért hangsúlyoztam a topic elején, hogy a szerelembõl létrejött házasságok és babák száma ritka, pedig jó lenne, ha ez a szerencse többeket érintene. A titkot akarom megfejteni, nem pedig mások boldogságát minõsíteni, kritizálni!
Az élet értelme számomra a gyerek, persze nemcsak õ, de ha õ nem lenne, akkor biztosan értelmetlennek találnám az egész világot. Egy nõ, aki arra van programozva, hogy anya legyen, ezért küzd, hogy a legmegfelelõbb hím egyedtõl legyen egy szép, életrevaló csemetéje. Nem így van? (most nem akarok kitérni azokra, akik nem akarnak gyereket és ezért élnek pl.szinglisen)
Na ne ragozzuk, inkább azt mondjátok meg, szerintetek miért bújnak el az aktuális pasik a tartós kapcsolatok elõl? Miért nem kezdeményeznek? Miért a nõknek kell lépni elsõnek? Miért fordultak meg a szerepek? A férfiak miért ijednek meg egy tehetséges, nõies, egyáltalán nem agresszív nõtõl? És miért van egyre több magas szinvonalon képzett, igényes nõ és a pasik között miért nehéz igényesebbet találni?
Na befejezem.
Anett, remélem te nem érzed azt, hogy nem értelek és, hogy állandóan csak a házasságra akarnálak tukmálni? Igazad van teljesen, csak az a kérdés, hogy az ember mennyi ideig bírja türelemmel és kitartással, és mi addig hogy tudunk segíteni, átvészelni a kritikusabb napokat...
Madárka: ne haragudj, de nagyon mérges vagyok rád, olyanokat írtál, amit nem is gondoltunk pl.:"Ne hagyd magad meggyõzni, hogy kevesebbet érsz, mint akiknek gyûrû van az ujján"
Mint mindenki mi házasok is voltunk egyedülállók és végig jártuk az utat, míg megtaláltuk férjeinket, akikkel így vagy úgy, de boldognak érezzük magunkat. Ne várd senkinek se kárörvendve a válását, ezzel bizonyítva a te boldogságodat.
A lényeg az, hogy aki nem szeretne egyedül lenni, megtalálja könnyedén a párját. Ez a topik segíteni szeretne és megoldást találni, hogy hogy találjuk meg a kis boldogságunkat és hogy tartsuk meg, hogy ne veszítsük el barátainkat, akik bizonyos dolgokban eltérõen gondolkodnak.
Egyet még szeretnék még leírni, nincs olyan szerelem, amit egy gyermek ne tudna felülmúlni. Egy gyermek szeretete, gyöngédsége, ragaszkodása összehasonlíthatatlan bármi mással és ezt csak akkor érti meg az ember, ha már van gyermeke, addig csak fellengzõs dumának tûnik.
sziasztok, kellemes hosszú hétvégét, jó pasizást, férjezést vagy olvasást, mozizást!
üdv: zsuzsi
Itt nem arról van szó, hogy lesajnálom a barátnõmet. Kikérem magamnak!!!! Most sarkítva fogok fogalmazni. Én szeretem a barátnõmet, ha problémája van, hiába sír a gyerek vagy a férjem pofákat vág, meghallgatom és tudunk nem-pelenkás dolgokról beszélgetni! De nem errõl van szó. És ez a probléma ha csak általam lenne felgerjesztve, akkor én örülnék ennek a legjobban, de sajnos nem így van. A tény az, hogy mi nõk szeretjük eladni magunkat nagyon erõs egyéniségeknek, ami nagyon élvezetes dolog és tényleg jó, magabiztos, sikeres, vonzó egyedülálló nõnek mutatkozni. De a biológia nem ezt diktálja. Én hiába szeretném magamat megvalósítani hosszú éveken át, ha a biológiai órám meg ketyeg és idegesít( persze, ha tényleg idegesít), hogy ha gyereket akarok, akkor mihamarabb be kell cserkészni egy pasit...
Szóval szép dolog az õnállóság, a tiszta igaz szerelem, lehet várni, és a gyerek? Majd 40 évesen mesterségesen megtermékenyítéssel-marha romantikusan-végre megfogan az állítólagos igaz szerelembõl a nagyon várt baba? és fel is kell nevelni.
Ezért hangsúlyoztam a topic elején, hogy a szerelembõl létrejött házasságok és babák száma ritka, pedig jó lenne, ha ez a szerencse többeket érintene. A titkot akarom megfejteni, nem pedig mások boldogságát minõsíteni, kritizálni!
Az élet értelme számomra a gyerek, persze nemcsak õ, de ha õ nem lenne, akkor biztosan értelmetlennek találnám az egész világot. Egy nõ, aki arra van programozva, hogy anya legyen, ezért küzd, hogy a legmegfelelõbb hím egyedtõl legyen egy szép, életrevaló csemetéje. Nem így van? (most nem akarok kitérni azokra, akik nem akarnak gyereket és ezért élnek pl.szinglisen)
Na ne ragozzuk, inkább azt mondjátok meg, szerintetek miért bújnak el az aktuális pasik a tartós kapcsolatok elõl? Miért nem kezdeményeznek? Miért a nõknek kell lépni elsõnek? Miért fordultak meg a szerepek? A férfiak miért ijednek meg egy tehetséges, nõies, egyáltalán nem agresszív nõtõl? És miért van egyre több magas szinvonalon képzett, igényes nõ és a pasik között miért nehéz igényesebbet találni?
Na befejezem.
Anett, remélem te nem érzed azt, hogy nem értelek és, hogy állandóan csak a házasságra akarnálak tukmálni? Igazad van teljesen, csak az a kérdés, hogy az ember mennyi ideig bírja türelemmel és kitartással, és mi addig hogy tudunk segíteni, átvészelni a kritikusabb napokat...
Madárka: ne haragudj, de nagyon mérges vagyok rád, olyanokat írtál, amit nem is gondoltunk pl.:"Ne hagyd magad meggyõzni, hogy kevesebbet érsz, mint akiknek gyûrû van az ujján"
Mint mindenki mi házasok is voltunk egyedülállók és végig jártuk az utat, míg megtaláltuk férjeinket, akikkel így vagy úgy, de boldognak érezzük magunkat. Ne várd senkinek se kárörvendve a válását, ezzel bizonyítva a te boldogságodat.
A lényeg az, hogy aki nem szeretne egyedül lenni, megtalálja könnyedén a párját. Ez a topik segíteni szeretne és megoldást találni, hogy hogy találjuk meg a kis boldogságunkat és hogy tartsuk meg, hogy ne veszítsük el barátainkat, akik bizonyos dolgokban eltérõen gondolkodnak.
Egyet még szeretnék még leírni, nincs olyan szerelem, amit egy gyermek ne tudna felülmúlni. Egy gyermek szeretete, gyöngédsége, ragaszkodása összehasonlíthatatlan bármi mással és ezt csak akkor érti meg az ember, ha már van gyermeke, addig csak fellengzõs dumának tûnik.
sziasztok, kellemes hosszú hétvégét, jó pasizást, férjezést vagy olvasást, mozizást!
üdv: zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
Én Veled értek egyet. Nekem is a gyerek lett az életem értelme, de - hogy Madárkát megcáfoljam - életemben ennyit még nem olvastam. (Lemegyünk sétálni, Ádám elalszik, akkor leülök egy padra, és olvasok.) Zenét is többet hallgatok, mint azelõtt. A pót(!)cselekvések persze elmaradtak, de nem nagy kár értük. Mozi - minek? Jó filmet nemigen vetítenek, olvasni sokkal többet ér. A kevés igazán jó filmet meg elõbb-utóbb úgyis megnézem valahogy. Buli - módjával is elég, évente kettõnél többet nem igényelek, annyi meg így is belefér. Tévézés - nem kell, eddig se csináltam. Síelés - marad! Az ugyanis nem pótcselekvés, hanem valódi szenvedély. Nos akkor mi a fenérõl maradok én le a gyerek miatt? Semmirõl. Gazdagabb lett az életem!
Amúgy Madárka ajánlom figyelmedbe az egyik kedvenc könyvemet: Christopher Lasch - Az önimádat társadalma.
Bõséges és részletes cáfolatot nyújt azokra amiket az elvbõl-szinglik hangoztatnak. És arra is, hogy a férfiak miért menekülnek a családalapítás elõl. Ez utóbbira egész konkrét választ ad.
Én Veled értek egyet. Nekem is a gyerek lett az életem értelme, de - hogy Madárkát megcáfoljam - életemben ennyit még nem olvastam. (Lemegyünk sétálni, Ádám elalszik, akkor leülök egy padra, és olvasok.) Zenét is többet hallgatok, mint azelõtt. A pót(!)cselekvések persze elmaradtak, de nem nagy kár értük. Mozi - minek? Jó filmet nemigen vetítenek, olvasni sokkal többet ér. A kevés igazán jó filmet meg elõbb-utóbb úgyis megnézem valahogy. Buli - módjával is elég, évente kettõnél többet nem igényelek, annyi meg így is belefér. Tévézés - nem kell, eddig se csináltam. Síelés - marad! Az ugyanis nem pótcselekvés, hanem valódi szenvedély. Nos akkor mi a fenérõl maradok én le a gyerek miatt? Semmirõl. Gazdagabb lett az életem!
Amúgy Madárka ajánlom figyelmedbe az egyik kedvenc könyvemet: Christopher Lasch - Az önimádat társadalma.
Bõséges és részletes cáfolatot nyújt azokra amiket az elvbõl-szinglik hangoztatnak. És arra is, hogy a férfiak miért menekülnek a családalapítás elõl. Ez utóbbira egész konkrét választ ad.
Szabó istvánné
Sziasztok!
A férjem, azaz apu azt üzeni, nem bántsuk egymást!
Adrienn:
kiváncsi vagyok a részletekre, vagyis miért menekülnek a pasik a családalapítás elõl? És a nõi változatra nem ad választ?
Madárka:
lenne egy kérdésem, mielõtt férjhez mentél, mit tartottál a legidegesítõbbnek a férjezett barátnõidben? szerinted miért viselkedtek veled úgy? Mi lett volna jó akkor, mit vártál volna tõlük?
Üdv: zsuzsi
A férjem, azaz apu azt üzeni, nem bántsuk egymást!
Adrienn:
kiváncsi vagyok a részletekre, vagyis miért menekülnek a pasik a családalapítás elõl? És a nõi változatra nem ad választ?
Madárka:
lenne egy kérdésem, mielõtt férjhez mentél, mit tartottál a legidegesítõbbnek a férjezett barátnõidben? szerinted miért viselkedtek veled úgy? Mi lett volna jó akkor, mit vártál volna tõlük?
Üdv: zsuzsi
Lányok!
Szerintem aki nem talál magának férfit,az valahol nem is akar.Annyi normáli sés jó férfi él ma a Földön.Azok a csajszik akik sírnak,hogy õk milyen pechesek,valószínû alkalmatlanok egy kapcsolatra vagy valahol nem is nagyon akarják.Ha pedig férfit akarnak találni,akkor rúgjanka a kicsi vagy nagyobb fenekükbe,induljanak el és megtalálják aki megfelelõ nekik.
Szerintem aki nem talál magának férfit,az valahol nem is akar.Annyi normáli sés jó férfi él ma a Földön.Azok a csajszik akik sírnak,hogy õk milyen pechesek,valószínû alkalmatlanok egy kapcsolatra vagy valahol nem is nagyon akarják.Ha pedig férfit akarnak találni,akkor rúgjanka a kicsi vagy nagyobb fenekükbe,induljanak el és megtalálják aki megfelelõ nekik.
Szia Zsuzsi!
Dehogynem, nagyon is ad választ. Nem tudom a részleteket néhány mondatban összefoglalni, ez nem egy bestseller, hanem egy olyan könyv, ami eredetileg tanulmánynak indulhatott. Nem nagyon hosszú, szóval érdemes elolvasni. Az egészet. A lényege az, hogy az elmúlt évtizedekben divattá vált az önimádat, az egoizmus, és ez nem szolgál társadalmunk épülésére. De ezt nyilván a címbõl is ki lehet találni. Komolyan mondom, olvassátok el inkább. Fõleg az elvbõl-szingli fiúk és lányok figyelmébe ajánlom.
Adrienn
Dehogynem, nagyon is ad választ. Nem tudom a részleteket néhány mondatban összefoglalni, ez nem egy bestseller, hanem egy olyan könyv, ami eredetileg tanulmánynak indulhatott. Nem nagyon hosszú, szóval érdemes elolvasni. Az egészet. A lényege az, hogy az elmúlt évtizedekben divattá vált az önimádat, az egoizmus, és ez nem szolgál társadalmunk épülésére. De ezt nyilván a címbõl is ki lehet találni. Komolyan mondom, olvassátok el inkább. Fõleg az elvbõl-szingli fiúk és lányok figyelmébe ajánlom.
Adrienn
Szabó istvánné
Sziasztok!
Zsuzsi, le a kalappal! Nagy igazsagot irtal le.
"nincs olyan szerelem, amit egy gyermek ne tudna felulmulni. Egy gyermek szeretete, gyongedsege, ragaszkodasa osszehasonlithatatlan barmi massal es ezt csak akkor erti meg az ember, ha mar van gyermeke, addig csak fellengzos dumanak tunik."
ZoliApu.
(UI: Hasonloan erzem, pedig en csak egy apuka vagyok.)
Zsuzsi, le a kalappal! Nagy igazsagot irtal le.
"nincs olyan szerelem, amit egy gyermek ne tudna felulmulni. Egy gyermek szeretete, gyongedsege, ragaszkodasa osszehasonlithatatlan barmi massal es ezt csak akkor erti meg az ember, ha mar van gyermeke, addig csak fellengzos dumanak tunik."
ZoliApu.
(UI: Hasonloan erzem, pedig en csak egy apuka vagyok.)
Sziasztok!
Végigolvasva az eddig írtakat több gondolatom támadt. Az, aki mindenképpen párt szeretne, azon ezt nagyon észre lehet venni: annyira feszült, görcsös, hogy rögtön észrevenni. 19 évesen én is voltam ilyen fél évig, és csodálkoztam, hogy senkit sem érdeklem, aztán jött a párom, aki átlátott ezen, és már 10 éve együtt vagyunk két fiúnkkal. És ami az érdkes, amint összejöttünk, egy hónap alatt még 3 fiú akart velem járni
Zsunyának nagyon igaza van: a gyerek a kapcsolat csúcspontja. A 82 éves szomszéd nénink beszélt arról, hogy a vénlányságnak van még egy olyan jele, ami nagyon jellemzõ: az, aki fiatalon tartós kapcsolatba kerül, és gyerekei is születnek, abban hamar kialakul az "anyai" viselkedés, tehát az a pozíció, hogy minden idegszáladdal figyelsz a szeretteidre, az emberekre, és tudod, mit kell tenni. Vegyétek példának a Valóvilág házat (ezt valószínû mindenki ismeri). Miért van az, hogy amikor valaki elvégta a kezét, akkor egy lány sem szaladt, hogy segítsen. Miért van mindig akkora kupi, rendetlenség, miért nem képes pl. Györgyi arra, hogy összefogja a társaságot, hiszen kora miatt már képesnek kellene lennie arra, hogy ezt megtegye.
Nem akarok ebbe jobban belemenni, remélem értettétek mire gondolok.
Van még egy nagyon jó történetem is. Apu hosszú egyedüllét után egyszer csak bemutatott nekünk egy hölgyet, aki aztán a felesége lett, és immár 10éve nagyon nagy egyetértésben élnek. Ami az érdekes, hogy társközvetítõ hozta õket össze. Azóta hiszek abban, hogy ha megfelelõ helyre megy a társkeresõ, az ott lévõ empátiája segíthet, mint ahogy egy idõ múlva mi is meg tudjuk mondani, hogy a barátainkhoz ki illik.
Én nem szeretnék singli lenni. Anyaként még mindig egyetemre járok, most hogy nagyobbak (4,5 és 3 évesek), gyakran megyek el csoporttársaimmal vacsorázni, moziba, és a legjobb barátainkhoz viszem a gyerekeket is. Én, ha lehetett volna, már 18 évesen szültem volna, hogy ne legyen köztem és a gyerek közt olyan nagy korkülönbség. Úgy gondolom, hogy a gyerekekhez sok türelem kell, és aki csak 30 éves kora felett szül, talán nincs akkora türelme.
Érdekes, hogy amikor elvégeztem az egyetemet, a 95 lány csoporttársam közül 4-en voltunk csak házasok, és hármunknak volt csak gyereke.
Nekem ezek voltak a gondolataim. Bocs a terjedelemért.
Sziasztok: Timi
Végigolvasva az eddig írtakat több gondolatom támadt. Az, aki mindenképpen párt szeretne, azon ezt nagyon észre lehet venni: annyira feszült, görcsös, hogy rögtön észrevenni. 19 évesen én is voltam ilyen fél évig, és csodálkoztam, hogy senkit sem érdeklem, aztán jött a párom, aki átlátott ezen, és már 10 éve együtt vagyunk két fiúnkkal. És ami az érdkes, amint összejöttünk, egy hónap alatt még 3 fiú akart velem járni
Zsunyának nagyon igaza van: a gyerek a kapcsolat csúcspontja. A 82 éves szomszéd nénink beszélt arról, hogy a vénlányságnak van még egy olyan jele, ami nagyon jellemzõ: az, aki fiatalon tartós kapcsolatba kerül, és gyerekei is születnek, abban hamar kialakul az "anyai" viselkedés, tehát az a pozíció, hogy minden idegszáladdal figyelsz a szeretteidre, az emberekre, és tudod, mit kell tenni. Vegyétek példának a Valóvilág házat (ezt valószínû mindenki ismeri). Miért van az, hogy amikor valaki elvégta a kezét, akkor egy lány sem szaladt, hogy segítsen. Miért van mindig akkora kupi, rendetlenség, miért nem képes pl. Györgyi arra, hogy összefogja a társaságot, hiszen kora miatt már képesnek kellene lennie arra, hogy ezt megtegye.
Nem akarok ebbe jobban belemenni, remélem értettétek mire gondolok.
Van még egy nagyon jó történetem is. Apu hosszú egyedüllét után egyszer csak bemutatott nekünk egy hölgyet, aki aztán a felesége lett, és immár 10éve nagyon nagy egyetértésben élnek. Ami az érdekes, hogy társközvetítõ hozta õket össze. Azóta hiszek abban, hogy ha megfelelõ helyre megy a társkeresõ, az ott lévõ empátiája segíthet, mint ahogy egy idõ múlva mi is meg tudjuk mondani, hogy a barátainkhoz ki illik.
Én nem szeretnék singli lenni. Anyaként még mindig egyetemre járok, most hogy nagyobbak (4,5 és 3 évesek), gyakran megyek el csoporttársaimmal vacsorázni, moziba, és a legjobb barátainkhoz viszem a gyerekeket is. Én, ha lehetett volna, már 18 évesen szültem volna, hogy ne legyen köztem és a gyerek közt olyan nagy korkülönbség. Úgy gondolom, hogy a gyerekekhez sok türelem kell, és aki csak 30 éves kora felett szül, talán nincs akkora türelme.
Érdekes, hogy amikor elvégeztem az egyetemet, a 95 lány csoporttársam közül 4-en voltunk csak házasok, és hármunknak volt csak gyereke.
Nekem ezek voltak a gondolataim. Bocs a terjedelemért.
Sziasztok: Timi
emberek!
eltértünk a tárgytól. nekem úgy tûnt, az a kérdés, hogy "miért nincs párom?", nem az, hogy "miért nincs gyerekem?".
persze, amíg nincs gyerekem, addig nem tudom, milyen érzés lehet, de nem is errõl van szó. az ember hosszútávon nem a gyerekével akar együtt élni (gyerek kamaszodik, önálló utat keres, nem akar majd anyuciékkal menni nyaralni, elköltözik otthonról, stb), hanem a párjával, ígyhát az a lényeg, hogy õ legyen sok szempontból megfelelõ. a gyermekáldás ennek a kapcsolatnak lesz a folyománya ill. koronája. tehát nem elsõsorban apát keresek eljövendõ gyermekeim számára, hanem partnert saját részre.
zoliapu:
a pasimat nem helyettesíthetem a gyerekemmel, remélem, ebben egyetértünk. és nem várhatom el egy gyerektõl, hogy azt adja nekem, amit a pasitól nem kaptam meg (szeretetet, odafigyelést, megértést, gyengédséget, stb). ez egyikünknek se lenne jó, a gyereknek fõleg nem. talán ezért is van annyi lelki problémás fiatal, mert a szülõk saját problémáikat a gyerekükkel próbálják takargatni/megoldatni.
tehát: ha valamiért még nem találtam olyan fickót, akivel szívesen jóban-rosszban, akkor sem ugrok rá az éppen útbaesõ hapsira, mert ketyeg az óra és itt a gyerekszülés ideje. ez lenne a legnagyobb hiba. illetve megtehetem, ha úgy döntenék, hogy egyedül vállalok gyereket, apukára nem számítok, csak a gyártáshoz veszem igénybe szolgálatait, de ez megintcsak más kérdés.
adrienn:
teljesen másról beszélünk. nem az "elvbõl-szinglikrõl" van szó!
madárka:
köszönöm a támogatást, és örülök, hogy erre is van példa (mármint arra, hogy nem adtad meg magad és megtaláltad a társadat). mások válására viszont nem kéne gyúrni... (sajnos éppen zajlik egypár válás a környezetemben. persze van, ahol csak az egyik fél akar válni. ez is mélyen elgondolkodtató, hogy vajon miért ragaszkodnak még a végleg megromlott kapcsolatokhoz, miért lennének hajlandók bennemaradni megalázó helyzetekben?)
fruzsi:
tévedsz. nem mindenki alkalmatlan.
zsuzsi:
úgyis tudod, milyen ez, egyszer fent, másszor lent. de azért még egész jól bírom. és tényleg kár lenne ezen összeveszni.
üdv: anett
eltértünk a tárgytól. nekem úgy tûnt, az a kérdés, hogy "miért nincs párom?", nem az, hogy "miért nincs gyerekem?".
persze, amíg nincs gyerekem, addig nem tudom, milyen érzés lehet, de nem is errõl van szó. az ember hosszútávon nem a gyerekével akar együtt élni (gyerek kamaszodik, önálló utat keres, nem akar majd anyuciékkal menni nyaralni, elköltözik otthonról, stb), hanem a párjával, ígyhát az a lényeg, hogy õ legyen sok szempontból megfelelõ. a gyermekáldás ennek a kapcsolatnak lesz a folyománya ill. koronája. tehát nem elsõsorban apát keresek eljövendõ gyermekeim számára, hanem partnert saját részre.
zoliapu:
a pasimat nem helyettesíthetem a gyerekemmel, remélem, ebben egyetértünk. és nem várhatom el egy gyerektõl, hogy azt adja nekem, amit a pasitól nem kaptam meg (szeretetet, odafigyelést, megértést, gyengédséget, stb). ez egyikünknek se lenne jó, a gyereknek fõleg nem. talán ezért is van annyi lelki problémás fiatal, mert a szülõk saját problémáikat a gyerekükkel próbálják takargatni/megoldatni.
tehát: ha valamiért még nem találtam olyan fickót, akivel szívesen jóban-rosszban, akkor sem ugrok rá az éppen útbaesõ hapsira, mert ketyeg az óra és itt a gyerekszülés ideje. ez lenne a legnagyobb hiba. illetve megtehetem, ha úgy döntenék, hogy egyedül vállalok gyereket, apukára nem számítok, csak a gyártáshoz veszem igénybe szolgálatait, de ez megintcsak más kérdés.
adrienn:
teljesen másról beszélünk. nem az "elvbõl-szinglikrõl" van szó!
madárka:
köszönöm a támogatást, és örülök, hogy erre is van példa (mármint arra, hogy nem adtad meg magad és megtaláltad a társadat). mások válására viszont nem kéne gyúrni... (sajnos éppen zajlik egypár válás a környezetemben. persze van, ahol csak az egyik fél akar válni. ez is mélyen elgondolkodtató, hogy vajon miért ragaszkodnak még a végleg megromlott kapcsolatokhoz, miért lennének hajlandók bennemaradni megalázó helyzetekben?)
fruzsi:
tévedsz. nem mindenki alkalmatlan.
zsuzsi:
úgyis tudod, milyen ez, egyszer fent, másszor lent. de azért még egész jól bírom. és tényleg kár lenne ezen összeveszni.
üdv: anett
Jaj Anett!!!!
Annyira jó volt, amit írtál, nagyon õszinte volt és igazad van
Igazad van, hogy társat kell elsõsorban találnunk és persze utána lehet gyermekáldásról szó.
Valahogy, ha az ember anya, azaz szülõ lesz képes egy burkolt világot magaköré teremteni, és elfelejti, milyen is volt a gyerek elõtt az élete. Legalább is én teljes agymosáson mentem át, mire anya lettem. Biztosan biológiailag igy vagyunk tervezve. Most nehezen tudom elképzelni újra magamat régi stílusomban, pedig nagyon élveztem akkor. Ritkán egy dal hallatára visszajön egy kis nosztalgia, de ahogy mélyednék el a múltba, aranyos kisbabám bömböl, vissza a jelen reális világába
Azonban én ezt az új világot választottam, tudtam, hogy sok lemondással jár, lehet, hogy nekem kell alkalmazkodóbbnak lenni, kompromisszumokat kell kötnöm. Szerencsére az emberlánya szerelmesen könnyebben változik De ami leginkább megerõsített, abban, hogy ez az út jó, és csak így lehetek majd boldog, hogy láttam magamat a tükörben: kisimult a bõröm, megjött az étvágyam, mosolygósabb lettem, fizikailag jobban éreztem magam. Ez szerencse volt.
Na, most nem tudom, hogy miért is írtam le ezt
Szóval az jutott eszembe, hogy nem lehet az, hogy, azért van ennyi egyedülálló, mert a munkaerõpiac ezt diktálja. Kire van kereslet? Az egyedülálló, jól képzett, szakmailag tehetséges fiatalokra van igény, akiket akár éjfélig is lehet dolgoztatni, a pénzben is lehet kevesebbet adni, mert nincs családja, és könnyen elbocsátható, ugyancsak ezért mert nincs családja...Szóval szerintem ez egy undorító gazdasági érdekek miatt alakult ki. A szingli jó vásárló és jó munkaerõ, problémamentes...
Most nézem Frei mûsorát, kissé sarkítva fogalmaz. Kiváncsi vagyok, mit hoz ki a mûsorból. Véleményeket várom!
Üdv:
Zsuzsi
Annyira jó volt, amit írtál, nagyon õszinte volt és igazad van
Igazad van, hogy társat kell elsõsorban találnunk és persze utána lehet gyermekáldásról szó.
Valahogy, ha az ember anya, azaz szülõ lesz képes egy burkolt világot magaköré teremteni, és elfelejti, milyen is volt a gyerek elõtt az élete. Legalább is én teljes agymosáson mentem át, mire anya lettem. Biztosan biológiailag igy vagyunk tervezve. Most nehezen tudom elképzelni újra magamat régi stílusomban, pedig nagyon élveztem akkor. Ritkán egy dal hallatára visszajön egy kis nosztalgia, de ahogy mélyednék el a múltba, aranyos kisbabám bömböl, vissza a jelen reális világába
Azonban én ezt az új világot választottam, tudtam, hogy sok lemondással jár, lehet, hogy nekem kell alkalmazkodóbbnak lenni, kompromisszumokat kell kötnöm. Szerencsére az emberlánya szerelmesen könnyebben változik
De ami leginkább megerõsített, abban, hogy ez az út jó, és csak így lehetek majd boldog, hogy láttam magamat a tükörben: kisimult a bõröm, megjött az étvágyam, mosolygósabb lettem, fizikailag jobban éreztem magam. Ez szerencse volt. Na, most nem tudom, hogy miért is írtam le ezt
Szóval az jutott eszembe, hogy nem lehet az, hogy, azért van ennyi egyedülálló, mert a munkaerõpiac ezt diktálja. Kire van kereslet? Az egyedülálló, jól képzett, szakmailag tehetséges fiatalokra van igény, akiket akár éjfélig is lehet dolgoztatni, a pénzben is lehet kevesebbet adni, mert nincs családja, és könnyen elbocsátható, ugyancsak ezért mert nincs családja...Szóval szerintem ez egy undorító gazdasági érdekek miatt alakult ki. A szingli jó vásárló és jó munkaerõ, problémamentes...
Most nézem Frei mûsorát, kissé sarkítva fogalmaz. Kiváncsi vagyok, mit hoz ki a mûsorból. Véleményeket várom!
Üdv:
Zsuzsi
