Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Számtalan topikban olvasom a szlogent, hogy "csak a szeretet számít". Aki halogatja a szülést, míg megcsinálta a karrierjét, megtalálja élete párját és/vagy összeszedte az anyagiakat egy bébi méltó fogadásához, az hülye, önzõ, stb., mert a babának úgyis "csak a szeretet számít". Szerintem egyáltalán nem ilyen egyszerû a dolog, s alkalmasint ki is fejtem errõl a véleményem. Ha ti is úgy gonmdoljátok, hogy érdemes ehhez hozzászólni!

Üdv!
Laura
 


Érdekes, hogy igy érzed. De ahogy nem hiszem, hogy akik a szoptatás mellett kardoskodnak azokban akarnának lelkiismeretfurdalást kelteni akik mindent megtettek mégsem sikerült. Igy itt is azt érzem, hogy nem arról van szó, hogy hülye aki tervez, aki próbál anyagi biztonságot teremteni. Pusztán arra gondolhatnak, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Ha van már egy saját lakás, és be vagyunk jelentve a munkahelyünkre, ott vagyunk már egy ideje, hogy kapjunk GYEDet. Van stabil kapcsolatunk és mindketten vágyunk gyermekre, ez elég lehet. Nem kell saját ház, autó, és pár millió a bankban ahoz hogy boldog gyermekkort biztositsunk annak a picinek.
Sok helyen irják, hogy mennyibe kerül egy kisbaba ellátása havonta az elsõ évben. Mi kb a felébõl megoldjuk, és mégis mindene megvan.

Szóval ne vegyél mindent támadásnak. Kép

Zsunya

 
 


Szerintem altalanossagban az igaz, hogy nagyreszt a szeretet szamit. Ha ket ember ugy erzi, hogy akkor most minden megvan ahhoz, hogy gyerekuk legyen, az akar keves, akar sok pont eleg lesz. Viszont szerintem nem szabad senkirol azt allitani, hogy onzo csak azert mert esetleg ugy erzi, hogy meg nincs mindennel "kesz" a gyerekvallalashoz. Szerintem az ember elete utanna tenyleg nem lesz mar a regi es egy gyereknek az a jo, ha egy kiegyensulyozott anyaval-apaval no fel akik "keszen" alltak ra. Nekem peldaul fontosak voltak a piszkos anyagiak, a karrier, stb. mielott gyerekem lett de cseppet sem gondolom, hogy en emiatt akar anyagias, akar hulye, akar onzo lennek. Viszont igyekszem a gyerekemnek egy ertelmes hataron belul mindent megadni, de megsem "mindent" megadni, mert nem akarom, hogy burokban, elkenyeztetve nojon fel. Viszont mar nem vagyom annyira bulizni, a kalandokra, utazasokra, karrierre, persze ettol meg nem temettem el magam. Sok csaladot latni tenyleg ahol a gyereket agyon feltik es eron felul probalnak mindent megadni, es a szeretet elsikkad.

Van akinek az anyasag hozza meg mindazt amire az eletben vagyott, es nagyon boldog anyagiak ide vagy oda. Szerintem ez a lenyeg.

Hu de hosszu es komoly lett. Bocsika
norcsa
Himesháza
 
 

 
 

Sziasztok!

Szerintem aki attól teszi függõvé, hogy mikor legyen gyereke, hogy mit tart jónak a közvélemény, vagy akár csak rosszul érzi magát, attól, hogy a többiek mást mondanak jónak, akkor az korántsem becsüli magát annyira, amennyire kellene.
Mit számít, hogy ki mit mond?
Ha Te akkor érzed az idõt megfelelõnek a gyermekre, ha ez és ez a feltétel teljesül, akkor annak úgy is kell lenni.
Akkor csinálod jól, ha a körülményeket (véleményeket) megfontolod, de nem azok irányítanak.

Snoopy
snoopy
 


Sziasztok!

Arra kérnélek, olvassátok el a hozzászólásokat az Anyaságon belül a Vállaljam? topikban, és mondjátok el véleményeteket, sokat számítana!
Köszi.
Niki
Névtelen
 


Szerintem Snoopynak igaza van.
Gyereket akkor kell vállalni, mikor igazán, teljes szívből vágyunk rá. És ez csak akkor jön teljes szívből, ha minden SZÁMUNKRA fontos feltételt meglévőnek érzünk. Valakinek ez szinte semmit sem jelent, munka nélkül, akár férj nélkül is vállal babát. És így is lehet boldog a gyermeke, ha tényleg szívből akarták őt.
Van aki több anyagi dolgot szab meg feltételként, mert ő így érzi jól magát, ezek hiányában aggódna.
Nem szabad őket sem megszólni.
És itt jön megint a közhely: "csak a szeretet számít", átalakítva: "elsőként a szeretet számít", függetlenül attól, hogy milyen anyagi körülmények közé vállalták a babát.
Mert ha "szegénységbe" születik és nem szeretik, az ugyanolyan rossz, megkockáztatom, még rosszabb, mintha "gazdagságba" születve nem szeretnék.
A lényeg, SZÍVBŐL kel akarni és SZERETNI a gyereket, mindegy milyen anyagi körülmények között, de ezeknek a körülményeknek a megválasztása legyen a szülők szabadsága!!!!
Ez nem önzés, hanem egyfajta gondoskodás, ami szintén szívből jön.
Márti
T-Márti
 


Helló!

Ha valaki arra vár, hogy jobb anyagi hátteret teremtsen a családjának és csak ezért halogatja a gyermekvállalást, holott már nagyon vágyik rá az nagyon rosszul teszi. Nagyon egyszerü oka van. Egyszer fent, egyszer lent.... Mikor mi vállaltuk a babát minden jól ment, aztán most meg úgy számolom ki a kajára, pelenkára valót és csak azokat a csekkeket fizetjük be amik fontosak... pl villany, net (munka miatt fontos). Ez van. Mikor a pocakomba költözött a Gábor akkor vettünk egy új 72-es, síkképernyős 100 HZ-s tv-t új hűtőt, mikorót aztán vettünk autót hitelre, szóval jól ment és most meg itt táncolunk a kés élén. A hitelt muszály fizetni, enni kell, gyümölcs kell, pelenka kell, mindig újabb és újabb kisruhák kellenek, mert a gyerek nő mint a gomba és most, hogy lassan elindul kéne egy normális cipő ami 5000-nél kezdődik és valószinű tavasszal már nem lesz jó rá, de lehet még előbb. Ez van. Lesz ez még így se, hiszen volt már jobb is és lesz is, de most kuporgatunk és fillérezünk. Mindez miért is? Mert párom augusztus elején eljött 2 hét fizetés nélküli szabira és közben beteg lett. Azóta se gyógyult meg, kórházban is volt, most is nyomja az ágyat. Kiszámíthatatlan, hogy ki és mikor lesz egy időre keresőképtelen. Pedig csak egy fárnya vírus, de már 1 hónapja nem bír tőle megszabadulni. Állandó magas láz, v. hőemelkedés, erős gyomorfájás...

Szóval ha valaki arra vár, hogy jobb legyen, akkor lesz a legrosszabb amikor már nincs visszaút.

Ezért is írtam, Egyszer fent, egyszer lent... Éppen ezért szerintem aki szeretne gyereket ne legyen csak az anyagi ok a halogatásra.

sasha

Kép
 
 


Sziasztok!
A topic cimerol jutott eszembe a kov. "szlogen": A penz nem boldogit. Ami onmagam igaz is, de en hozzatennem: de jo ha van. Mert sajna akar szeretjuk akar nem, a penz a mozgatorugoja az eletunknek. Es igen, szerintem a gyerekneveleshez is kell, mert hiaba szeretem nagyon a gyermekem, ha nem tudok neki enni adni. Tudom ez a masik veglet, de valahol merlegelni kell. Mert eloszor csak a pelenka, majd a kiscipok, majd a tankonyvek, es a vegen a tandij... Szoval mindig lesz valami, es ezert fontos szerintem az anyagi biztonsag(es nem a gazdagsagra gondolok, hanem arra, hogy a legfontosabbakat, es a legszuksegesebbeket gond nelkul meg tudjuk adni a gyerekeinknek).
Lehet, hogy sokan nem ertetek velem egyet, de nekem ez a velemenyem.
Moni

 
 


Sziasztok!
A topic cimerol jutott eszembe a kov. "szlogen": A penz nem boldogit. Ami onmagaban igaz is, de en hozzatennem: de jo ha van. Mert sajna akar szeretjuk akar nem, a penz a mozgatorugoja az eletunknek. Es igen, szerintem a gyerekneveleshez is kell, mert hiaba szeretem nagyon a gyermekem, ha nem tudok neki enni adni. Tudom ez a masik veglet, de valahol merlegelni kell. Mert eloszor csak a pelenka, majd a kiscipok, majd a tankonyvek, es a vegen a tandij... Szoval mindig lesz valami, es ezert fontos szerintem az anyagi biztonsag(es nem a gazdagsagra gondolok, hanem arra, hogy a legfontosabbakat, es a legszuksegesebbeket gond nelkul meg tudjuk adni a gyerekeinknek).
Lehet, hogy sokan nem ertetek velem egyet, de nekem ez a velemenyem.
Moni

 
 


Bocs, hogy ketszer ment el.
Moni

 
 


Szia Sasha!
Több hozzászólásod alapján azt látom, ti most nagyon hasonló cipőben jártok, mint mi tavaly ilyenkor, mikor a fiam megszületett. Addig én is azt hittem, hogy a "pénz nem boldogít", mert én pénz nélkül is voltam már boldog, és biztos anyagi helyzetben is voltam már rosszkedvű. Aztán mikor születik egy gyereked (vagy több, hisz nálatok már második baba), és többé nem tudsz nyugodt lenni, ha nincs pénzed, akkor rájössz, milyen nagy mértékben függ az életminőség a pénztől. Ráadásul a hullámvölgyben lefelé tartva még el is veszíted azt a lazaságot, ami szükséges volna a kilábaláshoz. Mi legalábbis így jártunk. Megszületett a fiam, és a férjem épp akkor jött rá, hogy bottal ütheti a pénze nyomát, lelépett vele valaki. Kerek tíz hónap telt el depresszióban, és ez a tíz hónap sajnos egybeesett a fiam első tíz hónapjával. Én a gyerek körüli teendők miatt voltam használhatatlan, a férjem a hullámvölgy miatt, és szerintem a gyerek meg a mi nyugtalanságunk miatt volt örökké nyűgös. Aztán ennek a kilátástalan helyzetnek az vetett véget, hogy elmentünk a barátokkal síelni (utolsó nagyobb félretett pénzből), és ott a sok konfliktus ellenére valahogy feléledtünk. Kikeseregtük magunkat, aztán hazajöttünk, új lendülettel vágtunk bele a dolgainkba, és észrevétlenül elindultunk a völgyből fölfelé. A gyerek is megváltozott, és még a pénzünket is vissza tudtuk szerezni. És bizony most sokkal jobban érezzük magunkat.
De az biztos, hogy a fiam ha egy-két évvel előbb születik, sokkal jobb időpontban érkezett volna, sokkal boldogabb újszülöttkort tudtunk volna biztosítani számára. Én már akkor is nagyon akartam, de a férjem még nem érezte elérkezettnek az időt. Hát, jól megszívtuk a halogatással. Most épp azon töröm a fejem, hogy már nem érdekel, mit tartottam valamikor ideális korkülönbségnek, inkább gyorsan neki kéne ugorni a következőnek, míg tart a jó hangulat. (Csak előbb még sajnos ki kell szedetni pár bölcsességfogamat egy kisebb műtéttel Kép De túl gyáva vagyok, így ezt bután halogatom...)

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sashanak csak egy gyereke van! Kép
Névtelen
 


Akkor bocs. Én a nevek topikban figyeltem, hogy mintha egy már lenne, és egy másik nevet meg keresett. De lehet, hogy felületes voltam.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!

Amikor megtudtam, hogy babát várok, eszembe sem jutott, hogy ő rosszkor jön. Pedig: semmi vagyon, csak megbízható munkahely, ja és albérlet. A biztos pont a párom volt, aki ugyanúgy örült, mint én. Talán nekünk az volt a szerencsénk, hogy tudtuk, számíthatunk a nagyszülők segítségére (anyagilag is). Sokan bolondnak hittek, hogy albérletbe vállalok gyereket, de felvilágosítottam őket, hogy saját erőből kb. 4O éves koromra lesz saját lakásom.
Tképpen nem vesszük észre (nagyon) a különbséget, a gyerek egyelőre csak annyit "visz el" (bocs, ez így nem túl szép), mint amennyit elszórakoztunk. Persze moziba nem járkálunk, vacsorázni sem indulunk el itthonról. Ja és a fodrászról lemondtam (csak igazítattni megyek már hozzá), mert egy doboz hajfesték és egy nagy csomag pelus pont annyi, mint amennyiért a fodrász fest. Tehát az anyagi részt kompenzáltuk
Egyébként nekünk is voltak/vannak szla gondjaink, és volt már arra is példa, hogy a vasárnapi kaja paprikás krumpli volt.
De én azt mondom, ha gyereket szeretnél, és a párod is, akkor nem lehet elsődleges szempont az anyagi helyzet.

Én egyébként felcseréltem a sorrendet, először családot alapítottam ( második babánk elvileg l3 nap múlva érkezik Kép), majd diplomát szerzek, és karrierépítés+saját lakás még a kanyarban.

Senkit nem akarok befolyásolni, mindenki úgy dönt, ahogy helyesnek ítéli a helyzetet. Csak meg akartam osztani veletek, hogy ilyen "felelőtlenül" is lehetsz boldog...

Kriszta
 


Sziasztok!

Karriert építeni gyerekszülés után is lehet,ha már óvodába,iskolába járnak a gyerekek.De kérdem én:gyereket szülni lehet minden kockázat nélkül idősebb korban?Az orvosok véleménye szerint az első gyerek a nő 35 éves koráig jó ha megszületik.Később egyre nő a kockázat.A párom nővére is karrier miatt mondott le a gyerek vállalásról.Közben elvállt,most már nincs kinek szüljön.Ráadásul kifutott az időből,44 éves.
Anyukám 10 évvel ezelőtt kezdett új munkát.Most 51 éves és szépen ível felfelé a karrierje.Engem 20 évesen szült.Nem voltak meg a jó körülmények,mégis itt vagyok és nem volt borzasztó a gyerekkorom.Természetesen jó ha van pénz,könnyebben megvehetünk mindent.De szeretetet nem adnak a boltban,boldogságot és egészséget sem.Lehetünk akármilyen gazdagok,ha nem szeretnek és nem szerethetünk.

Linato
 
 


Szerintem nem nagyon lehet gyerekek után kariert épiteni. Már ott borul a dolog, hogy egyre kevésbé vesznek fel gyermekes nőket bárhova. Hiszen annyi a magányos nő, akit nem köt semmi.

Kép Szomorú dolog ez. Nem akarok vészmadárkodni, csak ezzel találom magam szemben.
Zsunya

 
 


Zsunya!
Akkor talán még igen, ha 18 évesen megszülöd az elsőt, 20 évesen a másodikat, amint lehet, visszamész dolgozni, egyelőre karriervágy nélkül, aztán, mikor a legkisebb is 10 éves, talán még van esélyed. (3. gyerekről ez esetben szó sem lehet!)
Egy 30 éves nővel még szóba állnak talán. Valószínű, hogy többet nem fog szülni, tehát lehet rá építeni.

De ebben van bőven ellentmondás! Mert az a nő, aki karriert szeretne építeni, 18-20 évesen még bőven iskolapadban ül. Ha pedig már bekerül a taposómalomba, és elindul a karrier felé, akkor szinte 30 éves korig már nincs megállás. Otthon 1-2-3-4 év a gyerekkel, gyerekekkel, és akkor még mindig csak picik. Így tényleg nem állnak szóba már az ember lányával.
Biztosan vanak akik megoldják valahogy. Ők ügyesek, de tuti, hogy ők vannak a legkevesebbet a gyerekükkel a családból.

Azt hiszem, a mai üzleti szféra a férfiakra és a szingli nőkre épül. És hiába vagy fiatal, hiába nagyok a gyerekeid, nincs annyi esélyed, mint egy gyermektelen, egyedülálló nőnek.
És most olyat írok, ami miatt biztosan sokan támadni fognak (bár a szinglik talán nem tipikus Babanet olvasók). Szerintem hiába emlegetjük az emancipációt, az üzleti élet nem egyenjogúvá tette a nőket, hanem "kitenyésztett" egy harmadik nemet: a szinglit.
Mi lenne, ha egyszer végre úgy lennének egyenjogúak nők, hogy igazán nők maradhassanak? Ne nekik kelljen átalakulniuk, hanem a világnak végre valóban emancipálódnia!
Márti
T-Márti
 


Márti, teljesen egyetértek veled, de a munkaadók sokszor (tapasztalataim szerint) nem gondolják ezt igy végig. Ha pedig esetleg veszem a bátorságot és rávilágitok ezekre a dolgokra teljesen elereszti a füle mellett. Egyetlen dolog számit: bent maradsz e szinte minden nap túlórázni vagy sem. Én gyerekkel (gyerekekkel) nem vagyok hajlandó. Innentől kalap kabát. Sajnos a szakmámban az, hogy munkaidő nem létezik. Akkor kell dolgozni amikor a kedves megrendelő észbe kap. (nyomdai előkészités, grafikai munkák).
Lehet hogy egy klasszikus irodai melónál nem ilyen szar a helyzet, de itt felém kilátástalan még egy gyermekkel is.

A legszebb, mikor a 32 éves barátnőmtől megkérdezték tervez e gyereket szülni, mert ha igen, nem veszik fel. Kép

Kedvencem, amikor többgyerekes családapák nem veszik fel az embert fenti okok miatt. Vajon ha a feleségüket küldenék el ezzel, akkor is ilyen lazán vennék?

Bocs a sok offért. Kép

 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Életmód

Jegyzetfüzet:

 

cron
XTeakiadó