Új privát üzeneted érkezett!

Bellana, kösz. Még a smiley-t is megtanultam! Kép

Zsunya,
bizony, értettem én is, de azóta is azon rágódok. Mert ez az "utólag jobban tudom" bizony a gyereknevelésre is kiterjed nálam, pl. arra, hogy egy adott helyzetet hogy kezelek. Kész mázli kell ahhoz, hogy egy helyzetet helyesen ismerjek fel, hogy ne zsigerből reagáljak, hogy ne az "eszemmel" forduljak a gyerek felé.
Mert mennyire vagyunk tisztában magunkkal? Én nem vágyom arra, hogy a gyerekemből orvos, ügyvéd, bankigazgató legyen, de attól még nem ülhetek a babérjaimon, mert esetleg "rákényszerítek" egy világnézetet (TE tudod, hogy miről beszélek), politikai (nem pártpolitikára gondolok, hanem a nagy globálisra) beállítottságot, amitől ő később szenvedhet.
Hogyan tudnám elkerülni, hogy az én álmaimat valósítsam meg rajta keresztül, amíg nem vagyok tiszában a saját álmaimmal?! Mivel mindig ANNYIRA jó kislány voltam, talán magamnak se nagyon mertem álmodni... Kép

A dicséret-dologban ma kaptam magamtól egy vállveregetést. Fantasztikus boltot rendeztek be a gyerekek, és én megdicsértem őket (mert tényleg tuti volt), és vásároltam vagy 20 percen keresztül. És az első reakcióm NEM az volt, hogy mit keres az összes(!) játék a nappaliban?! És olyan boldogok voltak és büszkék magukra. De sajnos nem mindig tudok így reagálni. Ha reggel épp indulnánk oviba/suliba, de a nagy épp akkor akarja mutatni, hogy már 30-at tud ugrani a kötéllel, hááááát........... És utólag mindig olyan lelkiismeretfurdalásom van, mert kiül a fájdalom a gyerek arcára, és teljesen jogosan.
Na, nem depizek itten, megyek inkább mesélni!!! Már elkezdtünk karácsonyiakat, folytatásosat, és nagyon várják.
 


Solya,
az én anyósom mindegyikből papot szeretne nevelni...Kép (pápocska leszel édes fiámKép) Mondom is neki, ha már magának ugye nem sikerült papot nevelni a fiából? Kép Ja, mert a kommunisták nem hagyták. Aha. Kép
Zsunya,
az én fiamnak történetesen az szerez óriási örömöt, ha a rém ízléstelen kártyáit rakosgatja és gyűjtögeti, pénzt, időt, fáradságot nem sajnál rá, miközben majdnem bukásra áll. Most komolyan dícsérjem azért? Na ez félig vicces, félig komoly kérdés, kéretik a komoly felét megválaszolni! Kép
Linato,
hogy így van! A régi ismerősökkel kifejezetten NEM szeretnék találkozni, csak valahogy anélkül beszélgetni! Kép
Bellana,
bev. kocsi ringatás! Kép
Szilvi,
legyél csak hosszú, szívesen olvasunk! Kép
Kíváncsi
 


Sziasztok!

Ti aztán aktívak vagytok! Nem is tudom, mit írjak, felére sem emlékszek, hogy mit olvastam, különben is hulla fáradt vagyok. Mit is akartam?....

Ja, valaki írta a beszélgetést. A munkahelyemen jó volt a csapat, maga a munka inkább csak "szabaddá tesz" jellegű. Akikkel jóban voltam szülés előtt, valahogy nem jelentkeznek, ha én nem keresem őket, érdekes, pedig akkor nagy barátok voltak. Akiktől meg nem vártam, azok felhívnak többször is. Érdekes dolgok ezek...

Barátság...anno a legjobb barátnőm állandóan azt hajtogatta nekem, hogy ő sokkal csinosabb, mint én, stb..mindezt úgy, hogy én soha nem dícsértem magam, mert nem találom magam túl kellemesnek. Aztán férjhez mentem, szültem egy tündéri babát és most ő van egyedül és csak panaszkodik. És én nem bántom soha. Mások szerint nem igazi barát, nem tom miért ragaszkodom hozzá...

A fiamnak még az a legnagyobb öröm, ha vele vagyunk, ezt tudjuk teljesíteni, örömmel, csak remélni tudom, hogy később is fogjuk tudni segíteni az útján és nem fogjuk akadályozni semmiben. A narkót azért nem fogom engedni. Kép

Na, én is hosszú lettem, így alvás előtt. Bocsi mindenkitől!

Jó éjt és önbizalmat! Kép
zit
zit
 
 

 
 

És én még azt hittem, hogy ÉN fekszem a tyúkokkal a 9- 1/2 10-emmel! (Egy gyermektelen barátnőm rendszeresen 10 után hív, ő akkor ér haza...)

Zit, békés, nyugodt, átaludt éjszakát kívánunk! (reggel 5-től úgyis műszak).
 


lÁnyok! Egyszerűen nem tudom már mire is reagáljak, annyi mindent írtatok.
Szilvi, te is jókislány voltál?KépKép Én is. Sajnos. Nekem is szinte meg volt írva, hogy mit kell tegyek, nem is jutott eszembe, hogy mást is tehetnék. Vagy álmodhatnék.
Amúgy én is 10-kor szoktam lefeküdni, bár ma még dolgozatjavítás is vár rám, úgyhogy túlórázomKép

munkahely. Én 30 éves voltam, mire valóban eldöntöttem, hoyg tanár leszek, mert ahhoz értek (?), azt szeretem. De 30 éves koromig cseppet nem mertem pl. a saját érdekemben fellépni, inkább a konfliktusok nagy elkerülője, néha megoldója voltam. Azután otthon vertem a fejem a falba, hoyg velem bármit meg lehet csinálni. Bár ez a tulajdonságom ma is megvan. Sajnos.
Zsuzsa
 
 


Solya! Arra gondoltam, hogy a lelki sivárság nem fenyegeti őket. Bankigazgatók még lehetnek Kép
Hogy sikerült a német óra?

Zit! A munkahelyes dolgot én írtam. De a barátok (?) eltűnését is megtapasztaltam sajna. Az elején még csak-csak aztán szépen leépültek. Azért van aki megmaradt, ráadásul pont olyan akire nem is gondoltam volna, hogy így kedvel Kép Jó érzés nagyon! A többi meg mehet a levesbe Kép
Zit, a megszokás nagy úr ám! Bár kétségtelen, hogy az ilyen "barátnők" nem tesznek jót az ember lelkivilágának.

Puszi:
Bellana
 
 


Sziasztok!

Nálam az egyik probléma pl.az,hogy nem merek hozzászólni a topic témákhoz,mert:1.biztosan hülyeséget mondok,2.úgy sem válaszol senki,sőt:3.legyintenek,vagy nevetnek.Szóval ilyenen parázok.Most erőt vettem magamonKép
Még egy:nem hiszem el,ha megdicsérnek.Mostanában sokan mondták,hogy jól nézek ki,lefogytam,stb.Pedig nem fogytam egy dkg-ot sem,sőt,ha tükörbe nézek,rosszul vagyok.Hát,nem tudom.Mindenesetre sokkal boldogabb lehetnék,ha inkább örülnék,és nem kételkednék.
Zsunya!
A beszámolód óta azon töröm a fejem,mikor,milyen dolgok miatt dicsérem a fiúkat.Sajnos,ha rosszat csinálnak,hirtelen felindulásból beszélek.De ezentúl hátha eszembe jutsz.
Mariann
 
 


Csak még egy szó az elméletről. Ez az elmélet egy szóval nem emliti, hogy letörné bárki a gyerek lelkesedését. Csak arról van szó, hogy amennyire lehet ne befolyásoljuk az irányait azzal amit mi szeretnénk. Ez persze nem kiküszöbölhető, mert normális gyerek igyekszik olyasmit csinálni, aminek a szülei örülnek. Csak ott van gáz, ha a gyerkőc nem tudja, hogy ő maga mit akar. Erre én remek példa vagyok. Annyira áhitoztam az elismerésre, hogy mindenben mindig követtem az utasitásokat, terelgetéseket.

Na mindegy. Csak gondoltam pontositok, mert többen irtátok, hogy nem törnétek le a gyerek szárnyalását. Persze, de vajon arra száll ahova ő szállna, vagy arra amerre látja hogy küldenéd?

Persze lehet legyinteni, hogy baromság. De innen a másik oldalról ez egy nagyon égető és kulcskérdés.

Ma agyon dicsértek, úgyhogy ma jobban vagyok magammal. Kép

Gyuzsu, én meg mindenkinek nekimegyek, akiről a gyanu is felmerül hogy ki akar használni. Az is beteges. Kép

Pusz
Zsunya

 
 


Kíváncsi! Na erre találták fel a telefont.Kép /bár kezd elterjedni a videotelefon és akkor ez már nem is igaz./Kép
Ezek szerint akkor mi találkozhatunk, mert régről nem ismerjük egymástKép

Zsuzsa! Én is jókislány voltam és úgy is maradtam.Jaj! Pedig néha szembeszállok ám a lehetetlennel amikor már nagyon nem bírom. Pedig lehet, hogy okosabb lenne ha nem hagynám felgyűlni a dolgokat. Dehát mérleg vagyok így mindig az egyensúlyt keresem.Kép
 
 


Hehe, ez a Mariann olllllyan hülyeséget írt, hogy csak legyintek, nem is válaszolok! KépKépKép
(Nem megsértődni!!!!! Ez csak az én hülye viccem!!!)
Ami azt illeti, ezt a dícséretet én sem hiszem el. Sokszor annyira kilóg a lóláb...! Máskor meg azon gondolkodom, hogy te jó ég, milyen kövéren élek én a képzeletükben, mekkora hájas disznónak gondolnak engem, ha minden alkalommal felkurjantanak: de jól nézel ki, fogytál? (Ahogy mondod, egy dekát se. Sőt. Kép)
Viszont meg kell tanulni elfogadni a tükörképünket. Én pl. az enyémet nem tudom, de ez ne gátoljon meg téged (és a többieket) semmiben! Kép Talán jó gyakorlat lehetne a következő gondolatkísérlet: mit gondolnék erről a nőről, ha megismerkednénk? Szimpatikus volnék-e magamnak? Számítana-e a fölös 5-50 kiló?
Na megyek gyakorolni! Kép
Kíváncsi
 


Kivancsi, ezek utan engem nagyon (KIMONDOTTAN!) erdekelne, hogy Te egy csinos no vagy??? Kép
Van fent Rolad valahol egy kep? Kép
Névtelen
 


Névtelen,
mindenesetre Rubensnek vagy Karinthynak tetszenék...Kép
 


Névtelen kimondottan vagy inkább leírottan? Kép

mariann,
mintha magam hallanám! Kép Bár a topichoz való hozzászólások már csípőből mennek, de a kilók! Azok bezzeg maradnak. Engedjetek meg egy állandó párbeszédet kis családom életéből. Egyik szereplő állandóan én vagyok, a másik állandóan változik. Gondolom ismerős lesz. Kép

- De jól nézel ki! Mennyit fogytál, mióta nem láttalak?
- Á semmit!
- Ne mondd már! Akkor biztos átalakult!

Na ettől kapok hülyét! Kép

Bellana,
szuperül éreztem magam a németen és még brillíroztam is, meg beszélgettünk! Ilyet voltam képes csinálni németül! Kép

Zsunya,
ezek a jó irányba terelgetések hol kezdődnek? Vajon már a bölcsőben elkezdjük? Vagy mégiscsak természetes, hogy a gyerek arrafelé megy, amerre utat talál? És merre talál utat? Amerre már előtte nagyjából kitaposták vagy amelynek a kapuját fellibbentik előtte? Ha nem adsz neki semmit, akkor honnan fogja tudni, hogy miből választhat?
Na megyek önbizalomcsökkenteni a konyhába... Kép
 
 


Sziasztok! Solya, Mariann és a többi hitetlen, aki nem hiszi a bokot!
Igenis van olyan amikor kiloban nem fogytal, nem fogyoztal és igenis vékonyabban, egészségesebben nézel ki. Nem kilokban kell mérni a csinossagot. Egy molett nö is tud olyan vonzo lenni, mint 50 kilos. öltözködés, szinvalasztas, stilus, apoltsag, egyenes tartas!!!, éveket tud fiatalitani. és tessék optimistanak lenni, pozitivan gondolkodni. Ha mar 2-en is mondjak, akkor lehet benne valami.... Kép
Judit
 


Igen igen. Én is ilyen. Kilóban semmi változás. Viszont a nadrágomba beleférek. Mert erősebb lettem, és a zsir könnyebb mint az izom.

Solya, itt jön be másik kedvenc vesszőparipám a mérték. A középút valszeg jobb mint a szélsőség. A néci szerint nem lehet elég korán kezdeni. Illetve 1-1.5 éves kor között. Ennél ugyi nehéz korábban...
A példa az volt, hogy a matek ötöst is dicsérjük éppen úgy mint a rajzot. De tegyük hozzá az elismerésünket, ha valamiben különösen sok munkája feküdt. Pl Nagyon örülök ennek a rajz ötösnek, igazán sokat dolgoztál azon a képen. Vagy: Gratulálok az ötös témazáróhoz, látszik, hogy minden nap gyakoroltad egy kicsit a matekot.

Szóval, hogy azt domboritsuk ki, amit ő belefektetett, igy nem lesz annyira terelgetős, mintha: jójó ez a rajz ötös, de jobb lenne ha bioszból hoznád, hiszen az fontosabb.(az orvosihoz)

Aszem ez érthetőbbre sikeredett. Kép

Zsunya

 
 


Sziasztok!
No, Bellana, látod jól beindult a topikKép!
Annyi mindent írtatok, hogy lesz vagy másfél óra, mire leírom a véleményem, de sebaj:

Kezdem azzal, hogy én hogy állok az önbizalommal. A szüleim elváltak 13 év után, apu alkoholista, és ilyenkor kissé brutálisan viselkedik. Én valószínűleg ezért lettem túlérzékeny gyerek, és ez mostanáig megmaradt. A suliban sem voltam barátkozós, mindig csak egy-két igazi barátnőm volt. Anyu mindig sokat dolgozott, mivel egyedül nevelt három gyereket, én voltam egyedül lány, ezért egyértelmű, hogy kinek kellett intézni otthon a dolgokat.. Hamar meg is tanultam önálló lenni, viszont az fájt, hogy a bátyám és az öcsém mindig többet kapott mindenből mint én, és kevesebbet kellett tennie bármiből is! Én ezt mindenképpen el akarom kerülni a gyermekeimnél!
A középsuli után dolgoznom kellett, mert anyu elköltözött tőlünk, és mi ott maradtunk a bátyámmal a lakásban, amit ugye fenn kellett tartani /jó, persze anyu is segített/. Bátyám akkor ment el katonának, úgyhogy egy évig teljesen egyedül voltam. De nem bántam , nekem kell is, hogy néha egyedül legyek. No, a lényeg, hogy megtanultam hogyan kell önállónak lenni. Viszont az önbizalmam a padló alatt volt, mert én is szinte még azt sem mertem megkérdezni telefonon, hogy mikor indul vonat Pestre.. Nem mertem bemenni egy jobb boltba, mert ott mindig lenézik az embert, ha nem "jó minőségű" márkás ruhában megy be. Nem mertem szólni, ha valaki nekemjött az utcán..stb. De ahogy várandós lettem, ez egycsapásra megváltozott. Ha valaki csak hozzáért a pocakomhoz,mint egy anyatigris nekiestem, nem számított, ha akkora fickó, mint egy ház..
Úgy érzem folyamatosan fejlődöm. Még mindig vannak dolgok amiket nem merek megtenni, vagy nem mindig.
Nem szeretnek az emberek: eleinte nagyon szenvedtem emiatt! Aztán kialakult bennem az a hozzáállás, hogy ha nem szeret valalki az sem bánt, mert én sem szeretem! Mert ez általában kölcsönös. Nem szoktam utálkozóan viselkedni, de úgy érzem nem vagyok olyan emberek szimpátiájára rászorulva, akik egyeltalán nem állnak közel hozzám semmilyen szempontból.

Én általában az az ember szoktam lenni a társaságban, aki valami jót mond, de csak egész halkan, és a mellette ülő bemondja helyette, és mindenki dől a nevetéstől. De ha én mondom, akkor nem így szokott elsülni. Ez általában olyankor van, ha viszonylag ismeretlenek között vagyok.
Solya! Én is félek hogy hülyeséget mondok. Ráadásul én szoktam is, mert sokkal gyorsabban jár az agyam,mint a szám.. Irásban ezért könnyebb kicsit, mert utólag korrigálható.

S.Kata!
A gyógyszertári sztorival kapcs.: Lehet, hogy másik gyógyszerész "szolgált ki" téged, mint anyósod! Ez sokat számít. Én mindig úgy állok hozzá, hogy először normálisan amig látom hogy valaki segítőkész, de amikor látom,hogy abszolút nem is érdekli az egész, akkor durvább leszek. Nem mindig érek el vele bármit is, de legalább kiadom magamból, és nem marad bennem feszültség.
Ez a szöveggyakorlás téma is detto mint náladKép!

Zsunya!
Jó meglátás ez a gyerek önbizalmának segítésére. Azthiszem kicsi korban még nem nehéz megoldani, hogy akkor dícsérjük, mikor az sikerül neki, amit Ő SZERETNE elérni, mert ilyenkor még általában egyezik azzal amit mi szeretnénk hogy elérjen. De én szoktam figyelni hogyan viselkedik, és kiderül, ha épp ilyen helyzet van, mert csillogó szemekkel rám néz, hogy láttad, anya? Én meg jól megsimizem, és összepuszilgatomKép!

Citromka!
Ahogy kivettem az írásodból, csak akkor érzed így, mikor mások látnak. Ne foglalkozz ennyit azzal , hogy mások mit csinálnak! Hidd el, senki nem neveli ugyanúgy a gyerekét, mint te! Én sem, és itt sem találsz olyat! Mindenki másként gondolkozik! A gyermeknevelés pedig egy olyan összetett dolog, hogy biztos van mindeninél olyan rész amiben nem egyezik a nevelési elvetek. Igazából az számít, hogy a fiad hogy tekint majd rád. Nem most, hisz még kicsi! Majd húsz év múlva! Ha szeretni fog, biztos, hogy mindent jól csináltál. Mert nem az a lényeg, hogy mások szerint jól neveled e, hanem, hogy amit csinálsz, jó e neked, és a gyermekednek!

Klára!
Igen a maximalizmus a legfőbb gond.. Az ember mindig a legjobbat akarja kihozni magából, mindent tökéletesen akar csinálni, de ez lehetetlen. Emiatt pedig jókora depiket össze lehet szedni! Sajnos tapasztalatból tudom! Minél magasabbra rakja az ember azt a bizonyos lécet, annál jobban bántja, ha nem sikerül!

Titati!
Én is ilyen vagyok! Van mikor egy szavam sincs , van mikor úgy brillírozok, hogy mindenki csodálkozikKép! Szerintem nem tudjuk megtalálni az arany középutat a személyiségünkben. Lehet hogy ez még előny is, mert tudunk meglepetést okozniKép.

Társas viselkedés: engem mindig szűkszavúnak titulálnak. Pedig nem így van, láthatjátokKép. Csak ha nem ismerek valakiket, akkor egy darabig csendben vagyok, míg nem tudom milyen stílust vegyek fel, ki milyen viszonyban van egymással..
JObb óvatosnak lenni, még a végén kiderül, hogy egy kannibálbuliba csöppentemKép!

Süti!
Amit írtál, hogy nagyjából a gyerek születésével egyidőben veszítjük el az önbizalmunkat, szerintem van benne igazság. Az jutott eszembe, hogy nem hiába dicsekszenek az anyukák egymásnak, hogy kinek a gyereke állt hamarabb, meg ült egykézzel a bilin.. Mivel úgy érzik ez az egyetlen sikerük. Pedig nem! Szerintem az a legnagyobb önbizalomnövelő, ha belegondoltok, hogy mi mindent kell kibírnotok egy gyerek mellett, és mennyi mindent nélkülöznötök kell..

Bellana!
A babakocsitolásról jut eszembe: ahová kajáért járunk van egy néni, aki néha elhozza az unokáját is akiről nem tudom biztosan, de szerintem fiú. Állandóan babakocsival jön meg babával, viszont fiús ruhája van, meg úgy is néz ki, de Sziszinek szólítják, na ehhez mint szólsz?
A bevásárlókocsit én is szoktam ringatni, pedig a babakocsit nem.. Ez az anyaság már csak ilyenKép. De ez neked egy ideig még nem lesz gondKép!

Zit!
Lehet, hogy igazi barát, csak inkább magával foglalkozik, mint másokkal. Ilyen típus..

Mariann!
Én is pont így éreztem az elején a topikokkal kapcsolatban, de ne aggódj, ha jó helyre írsz, válaszolnak majdKép.
Szerintem azért dícsérnek,mert sugárzik rólad a boldogság. És ez széppé teszi az embert!!
Ajánlom neked a Miért nem akkor látsz amikor jó vagyok c. könyvet.

Kíváncsi!
Pont ugyanaz az elméleted a "de jól nézel ki! Fogytál?" felkiáltásokról, mint nekemKép!

Judit!
Egyetértek!

Betti

KépKép
KépKép
 


Betti, a Sziszi lehet pl. Szilárd isKép
Névtelen
 


Sziasztok!
Betti!
Igen,valóban akkor érzem így,ha más látKép De ekkor is úgy érzem jól csinálok mindent,mégis így érzekKép Ha ketten vagyunk,ugyan úgy viselkedek mint mások előtt,és mégsem érzem fusztrálltnak magam. Miért van ez? Tényleg nemértem magam,mert sosem érdekelt mások véleménye (mármint kikértem más véleményét dolgokban,de csak azokét,aki számítanak nekem). Soha semmit nem tettem azért,hogy másnak,megfeleljek. Mindíg úgy cselekedtem,ahogy én jónak láttam. Akkor most miért van olyan érzésem,hogy nemfelelek meg az elvárásoknak?
Citromka
Citromka
 


Névtelen!
KösziKép. Meg lehet Szilveszter isKép.

Citromka!
Hasonló érzésem van nekem is, mikor pl. biliárdozunk. Mindenki les, és röhög magában ha rosszul csinálom. Vagy pl. tanácsadáson, de csak ha egyedül megyek a lurkóval. Néha eszembe sem jutnak ezek a dolgok.. Sokat jársz társaságba a gyerkőccel? Lehet, hogy még nem szoktad meg, hogy más anyuka is látja hogyan viselkedsz a fiaddal. Ehhez idő kell, amíg természetessé nem válik a dolog. Írok egy példát. Én imádtam a gyerekeket mindig is, de amíg nekem nem volt, nem mertem velük beszélgetni, ha más is látott. A kicsiknek sem mertem gügyörészni, pedig ha nem volt ott senki, akkor ment a dolog. Féltem is, hogy mi lesz majd a sajátommal. Eleinte nem is "beszéltem" hozzá mások előtt, de mostanában már azon kapom magam, hogy ugyanúgy viselkedem vele mások előtt, mint otthon, és nem is vettem észre, hogy más is ott van. Úgyhogy légy türelemmel, járj sokat társaságba!!

Betti

KépKép
KépKép
 


Sziasztok!

Még a bókokról:néha előfordul,hogy a már esedékes hajmosás előtt kell kiugranom a városba valaminek.Na,ha ilyenkor megnéznek a pasik,a legszívesebben elbújnék valahová,pedig látszik a szemükön,hogy nem a hajamat nézik.De olyan szívesen szólnék:Ember,nincs ízlése?Ezért mindig időben hajat mosokKép
Ne értsétek félre,nem a mások véleményétől függöm,csak az zavar egy kicsit,ha úgy érzem,hogy nyilvánvalóan alaptalan,amit mondanak,vagy szerintem az(pl.fogytál?Pedig nem is.)Ilyenkor azon gondolkodom:viccelnek?Meg ahogy Kíváncsi és Betti is mondta,akkor olyan kövér lehettem korábban?Mert nekem az sem tűnt felKép

Még valami.Mióta itthon vagyok a fiúkkal(4 éve)olyan,mintha nem tudnék már úgy "forogni" az emberek között,mint régen.Néha csak csodálkozom,milyen félszeg mondatokat mondok.pedig ez nem volt jellemző.Mondjuk már az írás is nehezen megy.Még jó,hogy a bankkártyát időről-időre kicserélik,ilyenkor újra alá kell írni,mert különben nem fogadnák el a kaparásomat.

Betti!Ki írta a könyvet,amit ajánlottál?

Mariann
 
 


Sziasztok!

Nincs időm visszaolvasni Kép

Azt is észrevettem, hogy mióta csak a gyerekkel vagyok itthon, már nem tudom uaúgy kifejezni magam, néha gondolkodom, hogy mit is akarok mondani, mert nem jut eszembe a szó. Hülyülök!!!! Segítség. Az írásom szintén elcsunyúlt. És tegnapra még valami ragyák is lettek rajtam, pedig soha nem voltam pattanásos. Brühühü...

Megyek is, beleölöm magam a vasalni valóba.

Szép napot!
zit
zit
 
 


Amit leírtatok, azt én is ismerem. néha teljesen elbizonytalanodom, pedig alég magabiztosnak látszottam korábbban. Nemrég gyerek nélkül mentem a Nyugati térre, és szinte úgy éreztem mwagam, mint aki először jár Budapesten. Ráadásul azt éreztem, hogy mindenki látja a bénaságomat. Pedig amióta ittnoh vagyok, valami szakmai munkát mindig végeztem, és mégis emberek között mintha elvsztettem volna a kommunikációképességemet.
mondjuk most szeptemben óta heti két du. újra tanítok, és mostanra érzem, hogy mintha visszajönnének a régi rutinok.

viszont ami azt hiszem kezd zavarni, hogy annyira tökélyre fejlesztettem a "nem érdekel a külvilág" nézetet, hogy a külsőmmel alig törődök. Soha nem voltam egy bombázó, de most egy farmert hordok, akkor sem sminkelem magam, ha elmegyek itthonról. MOndjuk a 3 év alatt amortizálódott a ruhatáram, és legtöbbször játszótérre megyek, de most megpróbálok odafigyelni, hogy mit veszek fel, hogy nézek ki, hátha ez jót fog tenni az önbizalmamnak!
(még nincs is újév, és máris fogadalmat teszek!Kép)

" de jól nézel ki, fogytál?" - hát ezzel a megjegyzéssel én is sokat találkozom.Kép Sokszor teljesen formálisan mondják, aki nem 50 kiló, annak szerintem úgy érzik mégsem mondhatják hogy "hű de kövér vagy, hogy bírod", ezért bókolni akarnak, és úgy vélik egy telt nőnek csak az lehet a bók, ha a fogyására utalnak. Elég bosszantó!!

A gyerek terelgetése, kontra saját szárnyra kapása témához. Engem nem akartak irányítani otthon, bár volt egy kimondatlan elvárás a légkörben, miszerint legyen diplomám. Valamilyen. Az egész családom műszaki ember volt, én mégsem az lettem, sőt hármunkból csak egyikünk. Én voltam az, aki kijelöltem magamnak az utat, azután nem mertem letérni róla. 10 évesen eldöntöttem, hogy engem a történelem érdekel - ez is lett az egyik szakom. Pedig ma már tudom, hogy az érdeklődésem korántsem olyan mély, mint pl. a férjemé, akinek szinte szenvedélye ez a tudomány. viszont 18 évesen kacérkodtam a pszichológia szakkal, de nem mertem belevágni, nem mertem letérni a választott utamról. elég sokáig tartott (30 éves koromig), amíg helyére kerültek a dolgok. Rájöttem, hogy tanítani akarok (tkp. 8 éves koromtól kezdve ezt csináltam, hiszen mindenki engem kért meg hogy elmagyarázzak neki dolgokat - úgy látszik volt hozzá érzékem), és a történelem az eszköz a kezemben ehhez. Azután végeztem egy mentálhigiénia szakot is, úgyhogy a pszichológiához is közel kerültem. De hosszú volt az út!

Most ezek után furcsának tűnhet amit mondok. máig attól szenvedek (magamban), hogy a tudásom úgy érzem nagyon felszínes.SEmmiről nem tudok annyit, amennyit kéne. úgyanakkor ezt nem hiszik el rólam, mert jobban el tudom magam adni, mint amennyit a tudásom alapján érdemelnék. Rossz érzés ezzel szembesülni, ráadásul már erőm sincs, időm sincs pótolni.

Bocs, hogy kicsit hosszú lettem.
Zsuzsa
 
 


Betti!
Rengeteget járunk társoságba. A baj,hogy magasra tettem a mércét. Iszonyú elveim voltak mielőtt szültem volna. Ha láttam,egy neveletlen gyerkőcöt,vagy egy olyan anyát,akinek mindegy csak engem hadjon már békén. Akkor eldöntöttem,hogy én más leszek! És mi az hogy egy gyereket nem lehet megnevelni? És tényleg van ilyen. Akár mit csinálok,van hogy toporzékolva hisztizik valamiért. És ilyenko jön az érzés,hogy na biztosan azt gondolják,hogy a fiatal kis p. nem tud mit kezdeni a gyerekével. Nem képes megnevelni. Pedíg dehogynem nevelem én! Néha túl szigorúnak is érzem magam. És ilyenkor eszembe jutnak a gondolatok amikor még nekem nem volt gyerekem,és megvagyok győződve róla,hogy biztosan más is ugyanezt gondolja. Na ezt hogyan küzdje le? Tudom,hogy nem foglakozik mindenki velem,mégis újra,és újra ezt gondolomKép
Citromka
Citromka
 


Citromka!
Értem. Azt kell mondjam, hogy mindig lesz olyan ember aki úgy gondolkodik mint régen te, és olyan is van szép számmal, akinek van gyereke, és tudja, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mint látszik. Nagyon hasonlót tudnék én is írni, mivel szinte ugyanígy gondolkodtam annakidején én is. Most meg..
Az nem baj, hogy rájöttél mennyire nehéz "megnevelni" egy gyereket. Téged az bánt, hogy rajtad kívül ezt nem mindenki tudja? Ne aggódj idővel ők is rájönnek. Szerintem nem jó az sem, ha azzal próbálkozol, hogy ne vedd őket észre. Inkább fogadd el, hogy vannak ilyen emberek. Főleg a fiatalok!! Meg az idősebbek, akik mindig tudják mit kellett volna csinálnod a gyerekkel, hogy ne legyen "ilyen".
Az emberek hülyék! Na nehogy magatokra vegyétekKép!
Mindig úgy van, hogy más dolgában könnyű okosnak lenni, de mikor a sajátról van szó..
A te esetedben pl. aki megszól, vagy olyat gondol rólad, hogy miért nem tudod megnevelni a kölköt, az hazamegy, és a 15 évese úgy beszél vele, mint egy kutyával..
Tehát próbáld meg ilyen szemmel nézni a világot! Senki sem tökéletes, neked sem kell annak lenned!

Mariann!
Nemhogy örülnél, hogy még zsíros hajjal is utánadfordulnak az utcán! Szerintem ez egy szép teljesítmény!!Kép
A könyv:
A borítóján a címen kívül ez áll: 26 alapelv arra, hogyan neveljünk magabiztos, viselkedni tudó gyereket.
"Annak, aki egészséges gyeremeket szeretne nevelni, feltétlenül el kell olvasnia ezt a könyvet. Kötelező!"
Alexandra könyvkiadó

Leírom a hátoldalt is, hátha más is kedvet kap:
"Dr. Denkin huszonhat alapelve nem csak a gyermekek önbizalmát erősíti, hanem a szülőkét is. Részletes gyakorlati útmutatója ugyanakkor élvezetes olvasmány."

A legtöbb ember, miközben felnőtt, mást sem hallott a szüleitől, csak azt, mit csinált rosszul.
A Miért nem akkor látsz, amikor jó vagyok? című könyvben dr.Edythe Denkin rámutat arra, hogy a legtöbb szülő pontosan úgy neveli gyermekeit, ahogy őt nevelték a szülei, sok esetben egy destruktív porogramot végrehajtva, amelynek természetes következménye a rossz viselkedés, és a vele járó kudarc.
Ahhoz, hogy gyermekeink jó magaviseletűek, sikeresek legyenek, ki kell törnünk abból a körből, amelybe szüleink, illetve a tőlük átvett viselkedésminták zártak minket.
Ezt segítheti elő az a huszonhat alapelv, amelyet dr.Edythe Denkin a könyvében javasol. Alkalmazásukkal minden gyakorló szülőnek lehetősége nyílik arra, hogy - saját reakcióit kézben tartva - megtanítsa gyremekeit a naponta felmerülő problémák vállalására és leküzdésére.
Dr Edythe Denkin 1979 óta dolgozik házassági tanácsadóként és családterapeutaként. 1983-ban egyik megalapítója volt annak a nevelési tanácsadóközpontnak, amelyben ma is praktizál.

Még egy link: http://www.alexandra.hu ez ugye a kiadó.

Betti

KépKép
KépKép
 


Zit!
A te problémád is közel áll hozzámKép. Szerintem érthető az, ha otthon vagy a gyerekkel, akkor egy idő után nem tudsz/tudunk beszélni! Én a várandósság elejétől kezdve itthon vagyok, több mint egy évig nem volt senki akivel beszélhettem volna a páromon kívül. Ő meg késő este jön haza. Aztán egyre többen szültek itt a házban, és lett sétatársam is. Lassanként visszatér a régi önmagam. De még mindig van olyan néha hogy hülyeséget mondok.

Zsuzsa!
Ez a ruhatár amortizálódás is elég ismerős.
Biztos sokat dobna az önbizalmadon, ha vennél egy-két új ruhát, elmennél fodrászhoz, és egy pici sminket felraknál, még ha csak a boltba mentek is a gyerekekkel.
Na, nehogy azt hidd, hogy én egy dáma vagyok. Szerintem már van másfél éve, hogy fodrásznál voltamKépKép. De most erőt veszek magamonKép.

Betti
Kép

KépKép
KépKép
 


Juj, már megint itt vagyok, pedig ANNYI dolgom lenne!!!!

Zsuzsa,
ruhatár: velem az van, hogy otthon felöltözöm "szépen", legalábbis a ruhatáramból kiválasztok valami szernitem jól kinéző, divatos szerelést, és akkor a városban meg majd elbújnék, hogy hogy lehetek ennyire lerobbant... (meg emlékszem, hogy hogy mosolyogtunk anno az "elté-s" megjelenésen (hosszú ruha, bő nadrág, lapos cipő, paraszting, tarisznya), ma meg a jobb napjaimon nézek ki úgy, sőt SZERETNÉK úgy kinézni. De nekem is a farmer... (mondjuk a kilóimmal nincs gondom, csak a narancsbőrrel, de max. nem veszek minit. Amúgy se illik már hozzám, az én koromban...)

"Most ezek után furcsának tűnhet amit mondok. máig attól szenvedek (magamban), hogy a tudásom úgy érzem nagyon felszínes.SEmmiről nem tudok annyit, amennyit kéne. úgyanakkor ezt nem hiszik el rólam, mert jobban el tudom magam adni, mint amennyit a tudásom alapján érdemelnék."
Tökéletesen így érzek én is, csak nálam ez a tudás felszínessége IGAZ. (És amikor ezt mondom, a párom a falnak megy, hogy milyen kishitű vagyok).

Citromka: ja-ja. Én is túl szigorúnak érzem magam néha, meg nem elég türelmesnek és kedvesnek. És anyukám barátjától én is minden lehetséges alkalommal megkapom, hogy nálam a gyerekeknek MINDENT lehet és nincsenek határok. HHHAAA! Az ő felesége tizeniksz éve öngyilkos lett, az egyszem lánya évek óta jár mindenféle pszichiátriai kezelésre, mert a depresszióból és a kisebbségi érzésből nem tud kigyógyulni, és teszi szépne tönkre a családját ezzel. Szóval TUDOM, hogy nincs az ürgének igaza, de a r... életbe, mégis felhúzom magam rajta. (És az anyámon, is, mert az ürge olyan, de olyan sötét és negatív, és azóta anyám is csak butul és egyre pesszimistább lesz. Na, jól elmentem a topiktól, de csak jött a szó, csak jött... Bocs.)

szilvi
 


Sziasztok! Gyuzsu, ezt én is írhattam volna, a felszínesnek érzett tudásról! Olyan szinten így érzem, hogy tanítani sem merek, mert bizonytalannak gondolom magam. (Pedig még PhD is vagyok.) Ha említem valakinek ezt a dolgot, vagy álszerénynek tart, vagy hülyének. Ennek is egyszerűen a maximalizmus lenne az oka? K.
 
 


Zsuzsa, Szilvi, Klára,
becsatlakozom én is hozzátok...Kép És külön elszomorít, hogy minden jel szerint már soha nem lesz annyi időm, hogy - na itt most azt akartam írni, hogy "elegendő tudást" felszedjek, de aztán rájöttem, hogy olyan nem is létezik...Kép
Kíváncsi
 


Betti,Szilvy!

Köszönöm,hogy menyugtattatok,hogy nem csak én érzek ígyKép Bár ettől még továbbra is így gondolom,de az igaz,hogy úgy érzem mindent úgy csinálok ahogy azt jónak látom,és le vannak sz. azok akik esetleg megszólnak. De ha felnő a gyerekem akkor nem lesz lelkiismeret furrdalásom,hogy nem neveltem meg,és hogy szemtelen.(legalább is remélem célba érek a neveléssel). Hát igen könnyű más gyerekére tanácsot adni. Akinek jó a gyerkőce nem is tudja milyen könnyű helyzetben van. Nekem olyan fura akkor is,hogy valaki hogyan tudja ennyire könnyen venni a gyereknevelést? Vagy hívjam inkább nem nevelésnek,vagy szabad szellemben nevelésnek? Na mindegy.
Szép napot mindenkinekKép
Citromka
Citromka
 


Citromka,

ja, akinek jó gyerkőce van. (Férjemmel gyakra mondtuk, és akire ráillik, nehogy megsértődjön, mert mi kifejezetten bizonyos emberekre mondtuk!), hogy azok, akiknek egyszem lányuk van, nem tudják, mi az, gyereket nevelni. (mondom, ezt mi soha nem felsőbbrendűségi érzéssel mondtuk, csak ámulva, hogy jéééé, ilyen is van???? És persze ismerünk olyan egyszem kislányt, hogy jaj!)

Nekem egyébként sokkal több bajom van a túl szigorú neveléssel, mint, ahogy te hívod, a nem-neveléssel. Nagyon káros ez is, persze, mert ha a gyerek nem tapasztal határokat és tekintélyt, akkor bizonyítottan vagy egy önző s.gg lesz belőle, vagy egy manipulálható báb (pl. a mai nyugati neo-náci fiatalok nagy része a laisser-faire elvek alapján nőtt fel, és keresi a tekintélyt. Meg is kapja. Kép )
De a túl szigorú nevelésnek meg EZ a következménye, hogy ide írunk, hogy nincs önbecsülésünk, önbizalmunk, gyakran képtelenek vagyunk eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, mert arra gondolunk, hogy "ott fönt" (szülők, főnök, társadalom) mit várnának el tőlünk.

Meg igazából olyan nehéz eldönteni, hogy hol a hatáR: mi az, amit "meg kell nevelnem" a gyerekben, és mi az, ami MAJD, később, magától, az otthon látott példa alapján kialakul. Sokat beszélgetünk erről a fiam tanító bácsijával is. Szerinte pl. fölösleges folyton(!) rászólnom Alexra, ha csámcsog, vagy a kezével törli meg a száját, ha Olivér elfelejt köszönni egy boltban. Tudják, ugyanis, a fejükben, hogy mi helyes, erre ÁLLANDÓAN figyelmeztetni őket megalázó, és ezzel csak az ellenállását építem föl, és kamaszkorára már nem fogok tudni hatni rá (csak terrorral, persze).
De hol a határ? Mi van az irígységgel, a feleseléssel? Komoly kérdések ezek. És ha magam számára meg is válaszolom őket, nem biztos, hogy alkalmazni is sikerül... Kép
jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj, mire vállalkoztunk?!
most megyek, sütünk....
szilvi
 


Hol vagytok?

Újabb nagy kérdés: ti vendégség ELŐTT, vagy UTÁN takarítotok? Én előtte, sőt olyankor rámjön, hogy talán nem 1-2-3 hetente kellene takarítani, mert így igen nagy kosz gyűlik össze. ma is bejelentkezett egy ismerősöm, hogy felugrik valamiért (valszeg csak elvitte volna, be se jött volna), én meg egész délelőtt rámoltam, porszívóztam, tűzhelyet pucoltam, stb. És persze nem lettem kész azzal, amit elterveztem, mert a fürdő/WC nem fért bele. Na és aztán persze a csaj nem jött, és a lakás mégis elfogadható (volt, amíg a gyerekek szét nem szedték ismét). De ez is olyan: "mit fognak szólni", ha tele a mosogató, ha morzsák vannak az asztal alatt, ha pisiszagú a WC? "Azt fogják gondolni, hogy ilyen rendetlen, kosztűrő vagyok". Pedig jól gondolnák, csak valahogy ezt nem viselném jól. De miért nem?
Lehet, hogy más is csak látogatás előtt takarít, vagy ha már nagyon muszáj? (persze leszámítva azt a kevés valódi "tisztaságmániást". Egy gyermektelen barátnőm csak a fejét csóválja, neki akkor is redvás minden nálam, ha előtte 2 napig pucoltam mindent. Mert pl. a polcokat nem mostam le. Az ablakokat se. Sőt, az előző napi gyertyaviasz foltokat sem kapargattam le a padlóról.)

na megyek
szilvi
 


Szilvi,
na persze, én is mindig érkezés előtt próbálom összerántani a lakást, meg ha nagyon muszáj. Például szombaton is jön valaki, de nem hiszem, hogy a hátralévő idő elég lenne...
Egyébként van egy ismerősöm, akinek az az elmélete, hogy a vendégek után kell takarítani Kép, igaz, náluk általában rend és tisztaság honol, az is igaz, hogy nem a háziasszony csinálja Kép, na de az is igaz, hogy az egész család elrámol maga után, nem úgy, mint nálunk...Kép
Kíváncsi

(Még egy dolog, ami a minap jutott az eszembe, és ide (is ) illik: a női munka értékét méltán példázza az, hogy pl az elölhagyott vasalódeszka visszataszítóan rendetlen látvány, addig a számítógép bármikor lehet ugye elöl, akár bekapcsolva is...)
 


Sziasztok!

Nekem is gond a takarítás. Mivel kicsi a lakás röpke öt perc alatt szét lehet kapni Kép Meg aztán a cuccok nem igazán férnek, mindenhol van valami, sok mütyürke stb. Én úgy érzem állandóan ganézok, de mintha sosem lenne vége. elég ha Dani kap 1 túró rudit Kép Persze ha jönnek mondjuk anyósomék akkor nagyon nekiállok,belém ne kössön. Időnként úgy érzem totál eluralkodik az entrópia és elegem ban az egészből. Aztán meg mikor alszik a Manó mégis nekiállok, de minek?! Mire férjem hazajön megint minden szalad és olyan hülyén érzem magam mikor mondom, hogy, de én takarítottam...
 
 


Lányok!
Ez ismerős. Én már néha fel is adom..
Reggelente elpakolok szépen amíg a lányom elven az etetőszékben. Tényleg szép rend lesz, na én sem mosom le a polcokat meg miegyéb, de nincs láb alatt egy játék sem. De ahogy kiveszem a csemetét, már látom, hogy felesleges volt bármit is csinálnomKépKép.
Nagytakarítást csak akkor csinálok én is, ha tudom, hogy vendégek jönnek, még ha csak öt percre is. De ha váratlanul jön valaki, akkor ég az arcom rendesen. Szerencsére általában olyanok jönnek hozzám, akiknek kicsi gyerekük van, így tudják milyen az. Ráadásul ilyen kis lakásban lehetetlen rendesen elpakolniKép.

Betti

KépKép
KépKép
 


Nálunk is ez a helyzet a rend,takarítás kapcsán.Pedig csak a konyhában lehet enni a fiúknak,a tv elé nem vihetik be.Bár néha így előkerül egy kis darab túró rudi a szőnyegről.
Betti,nagy lakásban sem lehet elpakolni.Vagy csak nekem nem megy?Van egy -átmenetileg-használaton kívüli szobánk,ez majd valamikor dolgozó+vendégszoba lesz(majd ha visszamegyek dolgozni és/vagy lesz pénzünk).Na,ez mindig olyan,mintha telerakták volna vasalatlan ruhával,aztán meg jól berobbantották volna.Valahogy a ruhákat nem tudom kezelni.A fogas roskadozik a kabátoktól.A múltkor ebben a szobában a kanapé alól került elő egy hétvégi kirándulásról visszahozott táska.Tele a nem használt ruhákkal.
Néha elgondolkodom,másnál hogyan van ez.Nekem olyan,mintha soha nem lenne elég időm.Imádom a kutyákat,mindig is volt nekünk.Mióta meg vannak a fiúk(főleg a második),szinte semmi időm nincs rájuk.Már az is megfordult a fejemben,talán jobb lenne őket eladni.
Bocsánat,ez hosszú lett.Majd folytatom még.

Mariann
 
 


Ugye, kis lakásban (is) lehetetlen a szép rend. De jó hallani. Mi is 1 plusz 2 félszobában vagyunk 5-en, és se mi nem férünk igazán el (benne csücsülünk egymás aurájában), de még kevésbé a cuccaink. Igy persze nem fordul elő a táskában elfelejtett holmi, mert kevés van, pont annyi, amennyi kell, hogy el lehessen rakni. De azért az összes kabát a fogason.Kép
Köszi a rengeteg választ. Remélem este tudok majd jönni.
szilvi
 


Mariann!
Elhiszem neked, hogy ott sem könnyű! Viszont ilyen kis lukban meg semminek nincs rendes helye! Le kellene cserélni a szekrénysorunkat egy olyanra, amiben nincsenek polcok, csak pakolós szekrény. Normálisan nem tudom leírniKép.
A sosincs elég időm dolog detto ugyanaz nálam. Pedig ha belegondolok meg tudnék csinálni ezt azt, de már bele sem kezdek, mert tudom, hogy a jány ott lihegne a nyakamban.. Ezért mindent vasárnap csinálokKépKép.

Szilvi!
Igen határozottan lehetetlen!!! Mi másfél szobásban lakunk hárman. Borzasztó!! Nálam Mariannhoz hasonlóan a ruhákkal van gond. Minden más el van pakolva, valahogy a ruhák.. Lehet hogy csak azért, mert hetente szoktam vasalni, és addig szanaszét vannak ? Egybe rakom én, dehát egy egyévesnek mondhatom én, hogy csak a ruhákat ne pakolja..

Betti
Kép

KépKép
KépKép
 


Lányok, van valaki aki tökéletes rendben él vajon?
Nem hiszem, hacsak az illető gyermektelen, vagy bejárónője van, esetleg múzeumban él Kép
Mikor jobb paszban vagyok, azzal vigasztalom magam, hogy sebaj,egyszerűen csak látszik, hogy van élet a lakásban Kép
 
 


Bellana!


Anyósom örökbecsű mondását idézve "...nem mi vagyunk a lakásért, a lakás van értünk...". Mondjuk ő ezt véresen komolyan is veszi...KépNem merem nála lerakni a gyereket a földre!

Süti
 
 


IGEEEEN, Betti, a ruhák (is). Amikét még egyszer föl lehet venni, de a tiszták közé nem rakom, akkor hová? Meg az overallnadrágok... Meg az uszicuccok...
Meg nálunk a könyvespolc sem szent már, pedig tudom, hogy Feng Shui szempontból ez milyen rossz, de a könyvek szépen beljebb vannak tolva, hogy elé férjenek a hazahordott kövek és más kacatok, a mécsesek, az aktuális barkácsolás vagy kézimunka, és minden olyan, amit, ha megpróbálnék a "helyére tenni" azonnal elveszne!!!
szilvi
 


Lányok, de jó hogy vagytok, mostmár nem érzem annyira rendetlennek magam! Van egy barátném, másfél éves fia van, de akármikor megyek hozzá, gyönyörű rend van. Nálunk meg.. Ráadásul nem is egy szent gyerek, igazi égedelem. Csodálom őt, hogy ilyen takaros asszonyka. Én meg úgy éreztem, velem van gond, de így hogy tudom nem csak én vagyok egyedül ezzel a problémával, sokkal jobban érzem magam. Megyek és szétpakolok a lakásbanKépKép!
Szilvi!
Nem vagyunk klónok vagy ikrek véletlenül?

Betti

KépKép
KépKép
 


Betti!

Én éppen fél nap alatt takarítottam ki a gyerkőc szobáját. És azt is csak muszájból, mert este hozzák a szőnyegét! Most éppen én is depis időszakomat élem és nincs kedvem semmihez! Fel a fejjel, szerintem nem azon múlik, ki milyen ember, hogy mennyit takarít!!!!! Én pl. rendmániás vagyok a családom szerint, belül viszont nagyon kusza gondolatok szaladgálnak! Emiatt van szükségem a kinti rendre!

Süti
 
 


Betti! Állíts be egyszer váratlanul a barátnédhoz! Kép Lehet, hogy meglepődnélKép

Süti: Én nem úgy értelmezem mint anyósod. Mindennap felsöprök többször és felmosok,nem ez a baj Kép
 
 


lányok! látnátok mi van nálunk, ruhák, ugyanaz, mint nálatok! Főlega "felvesszük még egyszer" típusúak, mint nálatok, Szilvi! Meg a könyvespolcon is ez-az.
Van egy "nem tökéletes anyák" topik, nyáron eléggé pörgött, ott még több sorstárs írt! Nyugi, sztem sz a normális. (bár ami nálunk van, az már engem is zavarKép)
Zsuuzsa
 
 


Bellana!
Hát épp ez az! Váratlanul szoktam beállítani hozzá, és mindig rendben van náluk minden, még egy mosatlan edény sincs!!

Süti!
Köszi a vígasztalást! Nekem már tök mindegy, nem a takarítás miatt vagyok depis, hanem a kölök miatt. Három napja szaggatja az idegeimet.. de ez már egy másik topikba tartozna..

Zsuzsa!
Nem tökéletes anyák? Ebbe a kategóriába én bőven beleférnék..
Olyan nincs, hogy nem tökéletes gyerekek? Mert oda meg a lányom írhatna..

Betti

KépKép
KépKép
 


Zsuzsa,
nem igaz, megint egy rugóra járt az agyunk! Éppen leülök ide, hogy no, most megírom a lányoknak, hogy már régen a "hogyan ne legyünk tökéletes..." című topikot írjuk tovább itt lelkesen, erre mit látok??? Kép
Na ilyenkor hogyan csinál rendet a jó rendszergazda???
Betti,
van olyan is! Nézd meg a mit csináltok, amikor az utód csak bosszant, bosszant, bosszant... vagy valami hasonló című beszélgetést! Kép
Kíváncsi
 


Hihihi, Kíváncsi, Zsuzsa!
Már tegnap este óta azon gondolkodtam, hogyan mondjam meg magunknak finoman, hogy jó-jó, ez mind nagyon szép, jó egymást nyugtatgatni, meg jólesik kiírni magunkból, meg sorstársak hasonló frusztrációit hallgatni, de mi lesz az önbizalmunkkal? Mert ettől én még mindig ugyanúgy bepánikolok, ha megszólal a kaputelefon, mert mi van, ha nem csak a szórólapos nyomja végig a gombokat?!
Persze dehogy hagyjuk abba ezt a topikot, DE HOL vannak a jó sok önbizalommal rendelkező egyének?!

Kíváncsi, OFF: megkaptam a mailedet, NAGYON köszönöm. Kép
 


Betti,
Kép
szilvi
 


Sziasztok LÁnyok!

Hátnálunk sincs nagy rend...na jó,most csalok,mert múlt hétvégén rendeztükát a lakást és egy csomó cuccot ki is szanáltam,így szinte gyönyörű lett a szoba.És ez egyben egy ötlet is.Kicsi változás nagy eredményt hoz!Kép

Önbizalom?Az van bőven.Engem nem érdekel,ki mit szól a lakáshoz és ez a titka.A lényeg,hogy kosz ne legyen.Mert a rendetlenség és a kosz nem uaz.Ettől függetlenül semmit nem pakolok el azonnal.A játékok sem azért vannak,hogy a polcon legyenek,mert úgy nem lehet velük játszaniKép.És ha vkinél mindig patinás rend van,az vagy egész nap csak pakol és suvickol,vagynem enged semmit e a gyerekének,vagy baromi ügyes(és irigylem)KépÉn hagyom,hogy bmit kiapokoljon.És amint érettnek látom rá,megtanuljuk össze is pakolni.Egyébként van egy nagy fiókunk a szobában,ahová minden kacatot csak bezúdítok este,hogy reggel legyen mit előszednei a lurkónak.Ruhák gardróbban,ahová nem lát be senki.Vasalni való egy szennyestartóban.így azt sem látja senki.Akkor van gáz,ha mosok,mert a szárítót nem tudom elrejteniKép.
Na de azért mosatlan sokszor van...

Ennyit az én önbizalmamaról...

Pussz,Anyapoc

Ui:én nem érzem jól magam egy olyan lakásban,ahol minden élére van állítva...ezért nem szerettem otthon lakni semKép

 
 


Lányok, nem tudzam mindent elolvasni, de náunk oltári nagy a kupi, tele van a konyha hangyával (nincs jó trükkötök, már mindent kipróbáltam, de nagyon szívósak), és folyton építkezünk. A rendrakásról annyit, hogy én beszereztem néhány pofás papírdobozt az Ikeából és abba őmlesztek. Egyébként én is mindig takaritok ha jön valaki, kivéve az anyósomat mert náluk még nagyobb kupi van és amúgy sem érdekel, hogy mit gondol...

Betti, amit mondtál, hogy más mondja be a poént, az nekem is ismerős. Volt néhány barátnőm, akik kifejezetten erre specializálódtak. Te ilyenkor mit érzel? Engem már nem érdekel, de 18 évesen megőrültem tőle.

Kata
s.kata
 

Vissza: Életmód

Jegyzetfüzet:

 

cron