Új privát üzeneted érkezett!

Mielõtt: Ancsa, ez rád nem vonatkozik. A kulcsszó: empátia.
Solya
Solya
 


Szia Solya, igen, Kecskeméten "belül" költöznénk. Azért van idézõjelben, mert valójában kiköltözünk a város legszélére; egy szántóföldet vettünk meg (jó olcsón), hatalmasat, mert - lévén hogy külterület - csak 5 százaléka építhetõ be. Annyira a város széle, hogy én félni is fogok. Én szívem szerint valami kistelkes lakóövezetben laknék inkább, ahol közel a szomszéd, de a férjem egyáltalán nem félõs, neki a szomszéd akkor jó, ha igen messze van. Úgyhogy nappal (fõleg nyáron) mindig nagyon várom a költözködést, éjjel és télen viszont elõre félek tõle. Szerencsére a barátaink (egy másik házaspár, szintén gyerekkel) ugyanennek a szántóföldnek a másik felét vették meg, úgyhogy ott lesznek tõlünk 30 méterre. Ennek viszont nagyon örülök.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sziasztok!Kép

Az én fiam igazán nem problémás gyerek,mégis nehézkes mellette a házimunka.Mondjuk lényegesen könnyebb lett minden,mióta járni tud,de még így is van,hogy nehezen oldok meg ezt-azt.Õ is -mint a legtöbb gyerek- nagyon anyás,de õszintén szólva én erre rendkívül büszke vagyok és élvezem.A komolyabb házimunkákat (takarítás,stb) úgy oldom meg,hogy olyankor elküldöm a fiúkat (apát és fiát) sétálni,rendszerint szombat délelõtt.Nálunk ez nagyon bevált,és mindenkinek jó:nekik van módjuk így kicsit kettesben lenni,én pedig utolérem magam.Vasalni pl.este szoktam Tv-zés közben,mikor Gergõ már alszik.Az ebédet étterembõl hordjuk,összekötve a napi sétával.A bevásárlást délután ejtjük meg,miután az apja hazaért,és vagy lemegyünk együtt,vagy csak én,amíg õk otthon "turbékolnak".Persze ilyenkor úgy kell elosonnom otthonról,mert ha látja,hogy elmegyek,sírás lesz.Sokmindent megpróbálok Gergõ bevonásával csinálni,bár így általában fele annyira sikeres és dupla annyi idõbe tellik mint egyedül,de legalább mindketten élvezzük.Az esti fürdést szintén a fekvés után oldom meg,a reggelit pedig úgy,hogy abban a negyed órában ismételten az apjával játszanak,mielõtt õ munkába indul.Ehhez persze az is kellett,hogy az elsõ perctõl együtt kelünk reggel 3/47-kor mindhárman,de bevált.Õszintén szólva én soha nem hagytam,hogy rendszertelenek legyenek a napjaink,és minden téren igyekeztem én kialakítani Gergõ idõbeosztását,ami ugyan ellentétben áll a ma divatos "igény szerinti" szemlélettel,mégis nagyszerûen mûködik!Az õ,és egyben a MI igényeink szerint.
Ami a hisztit illeti,az is van nálunk.A reakcióm attól is függ,hogy mi a hiszti oka.Általában le lehet szerelni úgy,hogy felkínálok egy kellemesebb alternatívát (pl.a tiltott tárgy helyett-amiért a balhé kitört-felkínálok egy másik,nem kevésbé kedvelt,de nem tiltott dolgot),de bizony van úgy,hogy hagyom kicsit tombolni.Bizonyos szintû korlátokra azt hiszem szüksége van a gyereknek is!A WC téma tipikus példa:nem engedem be,mert engem zavarna.Õ pedig az ajtó elõtt kifejezi nemtetszését,de ezt a néhány percet mindketten kibírjuk!A családomban viszont van,ahol ez nem volt tabu.és a kisfiú pár év elteltével már nem toporzékolt,hogy be akar menni.Szóval ezek a konfliktusok idõvel maguktól oldódnak,és szerintem mindenki a maga belátása szerint engedjen,vagy tiltson meg ezt-azt a gyerekének, nem hinném,.hogy gond lenne belõle.Azért mégis az a véleményem,hogy némi sírástól még nem lesz a gyerkõcöknek személyiségzavaruk (sõt!),ha amúgy szeretet és biztonságos csládi melegség veszi õket körülKép

krisztinke
 

 
 

Adrienn!

Ideje lenne lehiggadnod és megtanulnod olvasni. Én nem írtam, hogy abnormális, ezt a kifejezést egy másik hozzászóló használta (névvel), az "üvölt" szót pedig elõször szintén nem én írtam, hanem Solya, én csak onnan idéztem. Amúgy ebben a szóban semmi sértõ nincs, ha ezen berágsz, akkor valóban komoly segítségre van szükséged.
Azt sem tudom, honnan veszed, hogy nincs gyerekem, vagy ha van, akkor nyugis. Hát, igenis van gyerekem, méghozzá az a típus, aki 2 éves koráig sosem játszott el egyedül és a mai napig nincs meg egy helyben sehol, annyira, hogy már-már arra gyanakodtam, hogy hyperaktív, de mivel semmi más tünetét nem produkálja ennek a zavarnak, így ezt kizártam és maradt az "igen élénk" jelzõ. Sírni szinte sosem hagytam, de a hisztit rögtön leállítottam, úgymond nem nõtt a fejemre. Bárki bármit mond, nekem nem okozott gondot elkülöníteni a hisztit a sírástól, és a kiegyensúlyozottsága így utólag is engem igazol. Mindig is jókedvû, mosolygós volt, most is az. Az a fajta gyerek, aki mindenkit elbûvöl, bárhová is megyünk. De nem azért lett ilyen, mert olyan szuper nyugis az alaptermészete, hanem azért, mert megtanulta, hogy bár õ a legfontosabb, azért még nem az egyetlen élõlény a földön.
Én pl. sosem vasalok nappal, csak, ha már alszik, fõzni a délutáni alvás közben szoktam, vagy rendelünk, mert nem is drágább, ráadásul mosogatni sem kell, hiszen az is pénz, nem csak idõ. Jól néznénk ki, ha a nap 24 órája a gyerek körül forogna. Egy idõ után nincs az a férj, aki ezt nem elégeli meg, és joggal. Munka után nyugalomra, rendre, stb. vágyik, nem egy szaladó háztartásra, egy romokban heverõ asszonykára és egy folyton üvöltõ gyerekre. Ez maga a pokol, ahova egy idõ után majd egyre késõbb jár haza, és egyszer csak elköszön. Szóval mielõtt azt hiszed, hogy a lehetõ legjobb megoldás az, hogy a gyerek mindig a kezedben van vagy egy szinten veled, gondold végig, mitõl szokna le errõl késõbb, ha most így hozzászokik, mitõl lendülne be a mozgása, játéktevékenysége, hogy fogod bírni, ha 10-12 kg lesz, mi lesz, ha terhes leszel, hogy fér bele majd 2 gyerek ellátása, és mitõl fogja a párod úgy gondolni, hogy errõl álmodott, amikor kimondta a boldogító igent.
Amit te csinálsz, az egy rosszul értelmezett mártírság, amiért senki nem lesz hálás késõbb, te viszont rámész, hiszen te magad is írtad, hogy fizikailag kivagy, de az írásaidból az is látszik, hogy lelkileg szintén.
Úgyhogy hiába veregetik a válladat, "hogy ne aggódj, az én gyerekem is ilyen és én is így csináltam", attól az még messze nem biztos, hogy jó úgy. Hiszen, ha jó lenne, akkor a gyerekeden is látnád a pozitív irányba való elmozdulást és te sem lennél így kiakadva.
Névtelen
 


Névtelen, ki címezte azt neked? Nem én tehetek róla, hogy összekeverhetõ vagy más névtelenekkel.
Máskor legalább valami álnevet írj alá, és akkor tudni fogom majd, hogy mikor ki beszélt, ki nem azonos a másik névtelennel, stb. Én névteleneket nem tudom nagyon megkülönböztetni egymástól. Látod, mennyi félreértés forrása lehet az, ha azonosíthatatlan vagy? Én már csak ezért se írnék névtelenül: szégyellném, ha összekevernének valakivel, aki épp az ellenkezõ módon gondolkodik, mint én.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Szia Krisztinke!

Napirend van nálunk is, Kép leírom Kép : felkelés együtt, mert egy szobában alszunk, tehát a vekker nem vált be; peluscsere (a babának); ellógok tejeskávét inni; mail-ek ellenõrzése, mialatt Ádámot hintáztatom; játék Ádámmal a földön; Ádám etetése; játék Ádámmal a földön; Ádám hintáztatása; Ádám altatása - én néma csöndben gépezek vagy olvasok; Ádám ebéd; idõlopás még egy tejeskávéra; séta vagy a délelõtti program ismétlése; este hatkor megnézzük együtt a Klinikát, azaz Ádám játszik a földön, én meg idõnként a tévére sandítok; Ádám vacsi; fürdés; fekvés; házimunka; kaja; internet vagy olvasás; fekvés; éjjel kelés kétszer etetni; aztán kezdõdik elõlrõl. Nem unalmas, mert én szeretem az egyhangúságot (tudom, fura, de mindig is szerettem), csak épp fárasztó. De ha hazajöttünk a síelésbõl, akkor valamit azért változtatok majd. Csak még nem tudom, hogy mit. Ahogy magamat ismerem, lehet, hogy semmit. Kép Kép
Azt hiszem, talán akkor majd veszek babaülést a bicajra, és eljárunk majd biciklizni. Kép Akkor már úgyis tavasz lesz.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!
Ebbõl nekem nem az cseng ki, hogy Ádám nem bír egyedül lenni. Ha javasolhatok valamit, próbálj meg délelõtt sétálni Ádámmal, a délelõtti alvásidõben és ebéd után altatni. Egyrészt azok hosszabbak ált., másrészt lehet, hogy így mályebben tudna dálután aludni. Amióta így csináljuk, azóta alszik rendesen dálután Sára. Nem sokára úgyis jönnek a játszós idõk, nyáron pedig egyenesen káros az ebéd utáni napsütés. Így mire odajuttok, már át is alakult a napirend. Kép
A két éjjeli kelés az szopi? Nem sok, neked? Nem lehet, hogy azért vagy fáradt?
Én is akarok biziklizni!!! Kép

Szia
Solya
 
 


Névtelen!
Nem csak Adrienn gondolta, hogy nincs gyereked. Még a férjemnek is az volt az érzése az írásaid alapján, hogy gyermektelen férfi vagy. Kép
De örülj neki, ha álom anya, álom feleség és álom nõ vagy! Ha szeretnéd, irigyelhetlek! Kép
Solya
 
 


Jó ötlet Solya! Már alig várom, hogy Ádám ébren maradjon a babakocsiban. Szerintem már nincs messze az, mikor nem fog automatikusa elaludni, mikor a sarokra érünk. Egyébként sokszor délelõtt sétálunk, mert akkor van a gyógytorna (kedden és pénteken).
Egyébként szoktam mondani, hogy Ádám anyás, de anya is Ádámos. Kép Nehezemre esik nélküle lenni akár csak egy órát is.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


AdriennKépNekem inkább az a fura a napirendetekben,hogy egyetlen szó sem esik APÁRÓL?!Nálunk pl. elsõ perctõl övé a reggel,beleértve pelenkázást,átöltözést,hancúrt,szóval majd' egy óra.Ezalatt nekem sokmindenre van idõm:kávéfõzés,fürdés,beágyazás,stb.Aztán ott a délután is,mikor hazajön a munkából.Kb 5-tõl 7-ig is közösek a programok és a teendõk,sõt,együtt fürdenek (amihez szintén elsõ perctõl ragaszkodik a férjem),õ adja rá a pizsit (miközben én szellõztetek,vizet hozok,megágyazok...),és felváltva velem, kétnaponta õ is altatja (igaz,ilyenkor mindig be kell hozzá mennem a végén még egy puszira és ölelésre,mert anélül nem alszik elKép,de a rendszert betartjuk!).Szóval miben veszi ki a részét a férjed?Mert rá nem csak neked,hanem a fiadnak is nagy szüksége van!
OrsivalKép egyetértek abban,hogy sokkal praktikusabb a délelõtti séta.Próbáld ki!Akár a délelõtti alvásidõben,akár utána.A délelõtti alvás hamarosan úgyis kimarad,és akkor mégjobban igénylitek majd úgyis a sétát,játszóterezést.
Egyébként az egyhangúságot (bár én inkább rendszerességnek nevezném) én is kifejezetten szeretem,és ha jól tölti ki az ember az idõt,akkor semmiképpen sem unalmas.Fõleg nem egy kisgyerekkelKépDe azért azt én is javasolnám,hogy próbálj kicsit lazítani,és ne mindig Ádám igényei szerint cselekedj!!!Hidd el,nagyon hamar tud alkalmazkodni õ is hozzád,ha kicsit jobban ragaszkodsz a szuverenitásodhozKép

krisztinke
 


Hát, igen... A férjem munkamániás, és mikor otthon van is, csak nagyon kevésszer vállalja be a gyereket. Mostanában kicsit többször, de ha véletlen nem azt csinálom azalatt, ami miatt odaadtam neki a Ádámot, akkor jön utánam: "Nem mosogatásról volt csak szó?" - és visszaadja. A maga módján egyébként rendes... De ezen a téren nem nagyon.
(Most egyébként hintáztatom Ádámot, azért tudok írogatni.)

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Hááát...,ez esetben nagyon sajnállakKépEgy "igazi" APUKA mellett sokkal könnyebb az ember lányának!Esetleg egy tipp:állítólag a férfiak is nevelhetõek.(Ez a téma is betöltene egy topicot,azt hiszem.)

krisztinke
 


Szia Adrienn!
Orulok, hogy azert nincs koztunk "harag"!Kép
De a "kedves" ferjeden most teljesen ledobbentem!!! Kép
Eloszor azt hittem poennek szantad,de latom,hogy komoly.
Akkor talan itt van a kutya elasva: gyakorlatilag teljesen magadra vagy hagyva...mindennel, a haztartassal, Adammal,gondokkal. Ez nagyon szomoru.
Most biztos (megint) utalni fogsz, de en a helyedben nagyon-nagyon meggondolnam hogy ujabb gyerekeket szuljek, egy ilyen apai hozzaallas mellett!
Meg annyit kerdeznek, hogy a delutani otthoni alvasnal nem tudnad becsukni a szoba ajtajat,es kozben a lakas mas helysegeiben tevekenykedni (fozes, furdoszoba takaritas, felmosas,stb)?
Udvozlet!
Ancsa
 


Szerintem mindenfajta egyéniségnek megvannak az elõnyei és a hátrányai is. A férjem nem annyira családcentrikus, de ezt ellensúlyozza sok más. És sok gyereket szeretnék, függetlenül attól, hogy esetleg mindegyiknél lesz egy nagyon fárasztó idõszak. Hosszú távon nem fogom megbánni, ez egész biztos. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!

Nekem a programotokból még valami feltûnt (az apa hiánya mellett), szinte alig fordul elõ benne az ÉN! Te mikor eszel? Mikor készíted el az ebédet Ádámnak? Te mikor kapcsolsz ki egy kicsit!
Figyusz, ez hosszú távon nem fog menni! Igenis kell, hogy egy kicsit törõdj magaddal! Fõként így, hogy szinte teljesen magadra vagy utalva! Ne féltsd azt a gyereket, hidd el, egy-két órát simán meg van pl. egy nagyszülõvel. Késõbb pedig csodálatos lesz nekik az együttlét, ne foszd meg tõle sem a gyerekedet, sem a nagyszülõket!

Lehet, hogy már írtam, de én pl. a Csongit mindig alvás után vittem le. Amíg délelõtt aludt, akkor utána (ebéd elõtt), most meg már megyünk délelõtt-délután (szigorúan alvás után)! Így õ nagyon gyorsan elkezdett játszóterezni (na nem ilyen idõben), boltba járni, én mindig, mindent vele intéztem, és õ a mai napig élvezi ezt!

Hidd azt is el, hogy nem kell lábujjhegyen járni, ha alszik a gyerek. Egyszer próbáld csak ki, kb. elalvás után 20 perccel elkezdesz valamit csinálni. Na, nem kalapácsolásra gondolok, de egy mosogatás, fõzés azért bele kellene, hogy férjen. Mondjuk én, ha a fiam alszik, akkor szoktam pl. netezni, olvasni, tévézni, tanulni, kicsit magammal foglalkozni. De mi már eljutottunk oda, hogy ha nekem van kedvem házimunkázni, simán megcsinálom vele/mellette.

És bár ismerem a helyzetet, én is azt mondom, hogy hidd el, a gyerek meg fogja szokni, hogy anyának dolga is van, nem csak az, hogy vele legyen! Vagyis legyen veled, de lássa, hogy mondjuk fõzöl, mosogatsz mellette!

Ja, és el kell döntened, hogy tényleg változtatni akarsz, vagy jó ez így neked.

Még valami! Én is úgy gondoltam jó darabig, hogy az én fiam mellett semmit nem lehet csinálni. Egészen addig, míg el nem kezdtem egy fõsulit! Muszáj volt átszerveznem az életem, és hihetetlen, hogy mennyi minden belefér az ember idejébe egy gyerek mellett!

Évi

Kovács sándorné
Évi
Sopron
 
 


... nemcsak egy gyerek mellett, de van akinel 2-3 gyerek mellett is!
Nekunk pld kertes hazunk van,( pulsz munkak) meg van aki tanul, meg van aki otthonrol dolgozik.
Névtelen
 


Sziazstok,
bocsi, hogy névtelenül, ill. választok majd vaslami nicket, hogy megkülönböztethetõ legyek, de nincs az a pénz amiért vállalnám az igazi nickemmel, amit írni akarok.
A helyzet nálunk férj dolgában ugyanaz, mint nálatok, Adrienn. Semmit, de semmi nem csinál itthon, mert a gyerekek és a házimnuka az az én dolgom. A pénzkeresés meg az övé. Náéunk ebbõl vannak az én kiborulásaim. Mert segíteni csak nagy ritkán hajlandó, nagyrészt lustaságból nem segít (szerintem, szerinte pedig fáradságból).
A kérdés az, hogy mikor lesz nekem egy szabad percem az életben? Talán 20 év múlva.
Mindezzel együtt igenis akarok még gyereket (kettõ van), és ahogy Adrienn is írta, vannak ugyan a páromnak negatív tulajdonságai, ezt azonban ellensúlyozza sok más.
Adrienn, drukkolok neked, és azt hiszem, hogy elsõsorban (!!!) ez lehet az oka a kiborulásaindak, hogy MINDEN a te nyakadba szakad; nem pedig a lurkód "nyakadbanlógása". Nekem az esti, lefektetés utáni két-három-náégy óra az, amit magaménak vallok, és nem engedek belõle. Benne van a netezés, egy jó kis (hm, legalább órányi) könyvvel terpeszkedés a kádban, forró vízben (alig várom minden este Kép), és még olvasás egy kcsit az ágyban is. Ez az enyém, és ez az, ami energiát ad. A párodat úgysem tudod már megváltoztatni (nagy tévedés, hogy az emebreket - felnõttet - meg lehet változtatni, annyit tudsz megtenni, hogy elfogadod õt (megpróbálod legalábbis, nekem ez az eltelt évek után sem mindig sikerül), és találsz magadnak vmilyen "akkumulátort", amivel feltöltöd magad Kép.
üdvözöllek
Sorstárs
Sorstárs
 


Kép
Szomoru, hogy nem talaltok tarsra a tarsatokban. Mik azok a tulajdonsagok amik ellensulyozhatjak a napi namsegitest? Nem zavarja, hogy kiabrandultok 10 ev alatt esetleg beloluk? Nem lehet nekik elmagyarazni, hogy ha sokaig szeretnenek titeket ilyen szepnek, mosolygosnak, erosnek latni azert nekik is tenniuk kellvalamit?

Szomoruzsunya

 
 


Kedves Évi, Névtelen és Sorstárs!
A gyerekaltatást nem néma csöndben csinálni már próbáltam, sõt direkt lassan szoktatni akartam hozzá. De fölébredt. Õ ilyen éberen alszik. És így is csak keveset. Sokszor az az érzésem, kisebb a pihenésigénye, mint nekem. Kép Kép Remélem, ez iskolás korában is így lesz majd. Kép
A nagyiknak nagyon szívesen kölcsönadom õt egy kis idõre (akár egy fél napra is), bármennyire hiányzik is, mert tudom, hogy a távollétében mi mindent tudok megcsinálni, ami fontos. De a nagyik egytõl egyig dolgoznak! Mostanában azért apósom és anyósom például elég gyakran alakítják úgy, hogy át tudjanak jönni, csak nem lehet túl sûrûn, mert olyankor máskorra marad a munkájuk. Mondjuk éjszakára vagy másnap hajnalra. Ezért a férjem nem nagyon támogatja azt, hogy nagyon hívjam õket. Pedig õk mindig szívesen jönnek.

Sorstárs, sajnos való igaz, hogy nem nagyon lehet felnõtt embereket megváltoztatni. És talán nem is szabad. Mi néha beszélgetünk a dologról, akkor pár napig vagy akár egy hétig is segít egy kicsit, de sajnos csak önfegyelem hatására. Az ilyen dolog meg addig tart, míg van energiája az önfegyelemre. Az elsõ rossz passznál megy minden tovább a régi módon. Úgyhogy majdnem hogy kár az ilyen beszélgetésekkel égetni magam azért a néhány napért. Egyébként nem akarom azt csinálni a férjemmel, ami nekem rosszul esik tõle. Õ igazán nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Neki senki és semmi nem elég jó, persze önmaga se. Azt hiszi, örökké fejlõdni, változni kell, és mindig azt reméli, egyszer csak majd megváltozom, és nem lesz több kiborulás, hiszti, káromkodás. Én ugyanis nem sírok, ha bajom van, hanem káromkodok és vagdosom az ajtókat. Elismerem, kedvesebb egy síró nõ, mint egy dühöngõ, de hát én nem tudok másmilyen lenni. Hiába szeretné õ, és hiába szeretném akár én is. Úgyhogy ezen tapasztalat birtokában én sem várom el senkitõl, hogy megváltozzon. Õt elfogadom olyannak amilyen, és tudom, hogy a családi életünk ezen része nem fog megváltozni, ha változást akarok, azt nekem kell meglépni. Évi, te írtad, hogy döntsem el, hogy tényleg akarom-e. Hát szeretném, csak azt nem tudom, mit változtassak úgy, hogy azért a gyereket ne bõgessem ezután se. Egyfolytában ezen töröm a fejem, hogy ha hazajöttünk, mit csináljak majd másképp. A tanácsaitokat akkor majd még egyszer végigolvasom, és lesz amit talán megpróbálok megvalósítani. De kéne például egy olyan kicsi járóka, ami elfér a konyhában (panellakás). Viszont nincs olyanunk. Szerintem nem is lesz. Így tehát az, hogy "kicsit sírhat amíg én mosogatok" akkor se mûködne, ha úgy döntenék, hogy ám legyen. Ugyanis nem vár tétlenül sírva, hanem mászik föl rám - szó szerint. Ha laza a nadrágom, akkor azt egyszerûen lehúzza, aztán persze mászik tovább. Ezen még mérgelõdni se tudok, mert egyszerûen mókás. De lehetetlen tõle a konyhában bármit csinálni. Enni se lehet, mert akkor is mászik föl. Úgyhogy enni akkor szoktam, mikor épp nem veszi észre (elfoglalja magát pár percre kanalakkal, stb.).
Na, már megint jó hosszú lett, de hát az az igazság, hogy a mai nap is rosszul kezdõdött, mert éjszaka egy órát ébren voltunk: Ádám állt az ágyában, gõgicsélt, és a fejemet ütögette. Kép Aztán kivettük, kicsit mászkált a fejünkön, huzigálta a hajunkat, stb. Kép Végül némi közelharc árán visszaaludt. Vicces volt, fel is vettük videóra. Kép De reggel megint olyanok vagyunk, mint a mosott rongy. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Ezt én is fel nem foghatom. Azt hiszem köszönettel tartozom Anyósnak, hogy embert faragott a fiából. Annak ellenére, hogy Apósom szerint a férfi is dolgozzon otthon: övé a szellõztetés és a reggeli kávéfõzés.
Ezek a fickók nem veszik észre, hogy Nektek non-stop munkaidõtök van és ebben ugyanúgy el lehet fáradni, mint egy egyéb, akár szellemi, akár fizikai munkában? Én nem tudom, mit csinálnék, ha a férjem nem segítene itthon hétköznaponként. Mikor van Nektek szabitok?
Igaz, nekem már az a természetes, hogy a férfi is fel tudja emelni a háztartási gépeket, kisebbet, nagyobbat egyaránt, mert Apu is sokat segít otthon. Mi lesz, ha dolgozni fogtok? Valahogy rá kellene ezeket a pasikat döbbenteni arra, hogy már elmúlt az az idõ, mikor a férfi volt a családfenntartó.
Volt idõ, hogy kiakadtam, miért nem tudok mindent megcsinálni, miért kevés az életemre a nap 24 órája? Azután rájöttem: Nem élnek együtt a kül. generációk. Nincs nagymama, aki ebédet fõzzön, nem a kertbe ugrok ki az alapanyagért, nincs nyóc gyerek a háznál, hogy egy mindig kéznél legyen, ha bótba kell szalajtani, vagy a kicsire kell vigyázni. Tudom, az életmód és az -színvonal is megváltozott. Ugyanakkor mindenki elvárja a nõktõl, hogy képesek legyenek igásbaromként dolgozni és emellett mindig legyenek fittek, felesleg egy dekával sem több!

Most jól kidurrogtam magam!

Solya
 
 


AdriennKépA konyhai elfoglaltságok közben miért nem teszed bele Ádámot az etetõszékbe?Én még mai napig is gyakran így teszek.Egy babapiskóta,kedvenc játék,vagy könyv viszonylag hosszú idõre lekötné.Ha pedig nyöszörög kicsit, akkor is tudod,hogy biztonságban van.Járókát mi sem használtunk (pedig volt).Most pedig,hogy már Gergõ nagyobbacska,a konyhában is tartunk egy játékokkal teli kosarat,és abban szokott böngészni,amíg én pl. mosogatok.
SolyaKépTeljes mértékben egyetértek veled!Nem vallom magam bõsz feministának,de az egyenlõségben hiszek,sõt elvárom.Szerintem sem "láblógatás" az itthonlét egy (vagy több) gyerekkel,és ezt több esetben hangoztatom is.Bár a férjemet hál'istennek nem is kell errõl meggyõzni.Nem véletlenül alakítom úgy az elfoglaltságaimat,hogy idõnként kettesben legyenek néhány órát.Sõt,amíg suliba jártam,több alkalommal is együtt töltöttek egy teljes napot,ha egyik nagymama sem ért rá (dolgoznak õk is),olyankor a férjem szabit vett ki arra a napra.Mire hazaértem - bár élvezte - mindig nagyon elfáradt,és szokta is mondani,hogy hosszú távon nem cserélne velem.Pedig olyankor tiszta lakásban,kész kajával hagytam otthon õket.
Szóval házimunka+gyereknevelés bõségesen kitesz egy fõállású munkakört,amellett pedig még próbáljunk nõk is maradni (szépek,csinosak,mosolyósak).Ezt MINDEN férfinak be kellene látnia,és kivennie a részét,vagy a háztartási munkákból,vagy a gyereknevelésbõl,ha mindkettõbõl nem is.

krisztinke
 


Sziasztok,
Adrienn,nálunk is ez van. Nekem aztán sok mindenben meg kellene változnom (szerinte persze). Mindne szir-szarért b@szogat, én meg sose szólok neki (régebben szóltam, de nincs értelme midnenért, akkor egész nap pufioghatna az ember). Egyrészt belefáradtam, másrészt meguntam. Néha, ha nagyon muszáj,. akkor be lehet foni gyerekvigyáézásba ilyesmibe, meg ha nagyon kiakadok, akkor egy fél du. az enyém és megyek világgá Kép. De ez van, ezt kell szeretni.

Én igenis irigy vagyok azokra, akik TÁRSAT találtak, de (lehet, hogy önltatás)nincs elkeseredni okom. A hites uram most vágttázott el egy fél órája dologzni, és éjfélis valszeg hózza az igát egyhuzamban.

Ez van.

Krisztinke, szabim az nincs Kép. Ezért mondom én, hogy a kövwetkezõ 20 (na jó, talál csak 15) évben nekem nem lesz szabim, én nem pihenhetek. Egyrészt irtóra elkeserít ez az egséz, jobb napjaimon viszont nem érdekel. Sokszor gondoltam arra, hogy mivel õt úgysem fogom tudni emgváltoztatni, két lehetõség van: vagy itthagyom, vagy elfogadom az egész helyzetet úgy ahpgy van (ha elfogadom, attól még nem nbiztos, hogy egyet értek vele), de magamban helyrerakom a dolgokat, és legalább lelkileg könnyebb lesz így. Sokszor eszembe jut anyukám, a nagymamáim, akik uezt csinálzták. Az elmúlt 10-20 évben lett az mindennapibb, hogy a fréj is segít otthon. Addig uezt csináták, mint én (netán Adrienn, és bizony ismerek még többeket is) itthon. Akkor meg minek jártatom a számat? (tusdom, struccpolitika).

Sorstárs
Sorstárs
 


Sorstárs, mintha magamat olvasnám! Kép Jól esik, hogy van sorstársam. A személyes ismeretségi körben tudtam eddig is, hogy van, de olyan helyzetben, mint én (nincs segítség, de ragaszkodó a gyerek) egyedül az az anyuka van, aki tegnap volt itt. Jól megvigasztalgattuk egymást. Kép
Egyébként tudod mi a különbség a régi és a mai anyukák közt? Az, hogy a szüleink és a nagyszüleink korosztálya fütyült a baba igényeire. Megtanították az "igényes" babának azt, amit én nem szeretnék: hogy kár bõgni, úgyis az lesz, aminek lennie kell: járóka, házimunka, stb. Szóval õk nem csináltak ebbõl ekkora problémát. De én úgy gondolom, jobb ahogy mi viszonyulunk ehhez a kérdéshez. Csak ki lehet bele purcanni, ha sok olyan dolog áll együtt, mint nekem vagy neked.
A te férjed csak simán munkamániás, és tudtad elõre, hogy ilyen, vagy csalódtatok egymásban, és a munka csak menekülés?

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Szia Adrienn!

Megtaláltalak, mert nagyon eltûntél a Szép új világból!

Az én lányom is annyi idõs mint a te fiad és hasonló mentalitású a következõ különbségekkel: még szopik éjjel is 2-3-szor, nagyon jó mozgású, feláll mindenhol, régóta mászik mint a villám, többet alszik (nappal 2-3 órát is) de nem tud egydül elaludni csak cicivel.
Nálam szerintem minden az igény szerinti szopival kezdõdött. Az igaz hogy tudtam rendesen szoptatni, még most is szopik, de teljesen hozzám nõtt. Még a nagyanyjával sem marad meg 1 órát sem, csak az apjával. Elaludni is csak cicivel tud ami szerintem ennyi idõs korban már nem normális.Ha kiveszem akkor sír és nyüglõdik. Persze én se hagyom sírni de szerintem átestünk a ló túloldalára.

Van a szomszédban egy ugyanolyan korú kislány, akit igaz hogy kezdetektõl fogva óra pontosságal etették, fektették (igaz hogy nemsokat szopott) de mostmár megteheti az anyja hogy visszament dolgozni - orvos- 2* félnapra, és elmentek síelni 1 hétre gyerek nélkül, bulizni tudtak menni és a gyerek sem lett lelki sérült. Na én ezekrõl álmodni se merek...

Valahogy úgy érzem hogy a fejemre nõ a gyerek, de nincs szívem nekem se sírni hagyni. Leszokik magától ezekrõl?

A férjem viszont mintaapa és férj. Reggel 8-tól este 6-ig dolgozik, de utána mindig játszik a lányával és hétvégeken is. Segíteni is szokott.

Én mindig meleg vacsival várom- néha ebédelni is hazajön. Ez neki nagyon fontos.

Adrienn, szerintem te egy nagyon értlmes és társasági ember vagy, nem hiányzika felnõtt társaság?? Szerintem nem bírod a bezártságot, mint ahogy én sem. Nekem nagyon hiányzik a társaági élet ezért is kattantam rá a netre-hogy értelmesen beszélgessek felnõttekkel. (A kicsi még nem társaság)
Nem?

A férjeddel neked kell beszélni mert elég kilehetsz és ennek nem lesz jó vége. Ha elköltöztök
a városszélére nem leszel méginkább egyedül?

A másik fontos dolog szerintem a jó szex. Enélkül mindkát fél frusztrált és ideges lesz. Itt rendben van minden?

Fel a fejjel, sok sikert: Bogi
 
 


Adrienn,
tudtam azt is már az elejétõl, hogy munkamániás. Úgyhogy nem ért váratlanul. De hát mondom, ha nem dolgozik, akkor pedig pihenés címén nem segít, úgyhogy mindegy.
De nem baj, azért az egy kcisit vigasztal (na nem mintha boldogabb lennék tõle), hogy nem vagyok egyedül...
Sorstárs
Sorstárs
 


Bogi,
a jó szexrõl inkább ne is beszéljünk...
Hivatkozás fáradtságra, stresszre, betegségre, meg mindenre amire akarsz (már az õ részérõl). Aztán persze csaodálkozik, hogy kivagyok...
S.
Sorstárs
 


Szia Bogi!
Örülök, hogy megtaláltál. Igen, mostanság a világmegváltás kicsit háttérbe szorult nálam, most inkább próbálom a mindennapi gondjaimat megoldani.
Mai eredmény: kivasaltam hat inget!!! Kép Azalatt Ádám a hintában ült, és tetszett neki a Ray Manzarek féle Carmina Burana - ez asszem sokat segített abban, hogy nyugton maradjon.
Nem is tudtam, hogy egyidõsek a gyerekeink! Hogy hívják a lányodat?
A szomszédod nevelési stílusa számomra nem lenne a legjobb, mert én magam válnék lelki sérültté attól, ha vissza kéne mennem dolgozni. Kép Nem a munka miatt, hanem mert hiányozna Ádám. Kép Síelni is visszük, legfeljebb idén kicsit kevesebb síelés jut mindkettõnknek. De végül is már kisíeltük magunkat ez elmúlt években, most viszont a babázásnak van itt az ideje. Te még nagyon fiatal vagy, rám viszont ez nem igaz. Én már alig vártam, hogy gyerekem legyen (a férjem nagyon halogatta, szerintem nem bánta volna, ha sose lesz...). Szóval én most igyekszem minden pillanatot kiélvezni. És ez sikerül is, csak az a gond, hogy kicsit túl is teljesítünk együttlét dolgában. Így aztán egyszerûen csak fáradt vagyok, és tizedannyi energiát se érzek magamban, mint máskor. Ez számomra nagyon lehangoló, szinte ijesztõ.
A társaság nem igazán hiányzik, mert ugyanannyit vagyok felnõtt társaságban, mint eddig. Iskolában dolgoztam, és általában a gyerekekkel voltam együtt. Most a barátnõmmel járunk össze, aki egy nálam sokkal értelmesebb és mûveltebb lány, úgyhogy igazán nincs hiány értelmes beszélgetésben. És itt a net is, ahol már sok kedves és intelligens ismerõsre tettem szert. A város szélén a szomszédaink az a házaspár lesz, akikkel most is összejárunk. Vagyis a barátnõm, akirõl fentebb írtam, valamint a férje, aki meg az én férjemnek régi jó barátja. Meg aztán akkor már bicajozhatunk, és pillanatok alatt eljutunk majd bárhová. Vannak barátnõim, csak most technikai okok miatt ritkábban találkozunk.
Írtad még, hogy a jó szex fontos. Hát, igen, teljesen igazad van. Ebben én vagyok a ludas. Kicsit kisebbek az igényeim, mint amire egy átlag férfi vágyna. Vagy inkább sokkal kisebbek. Kép De ezen nem tudok változtatni, ez nem elhatározás dolga, világ életemben ilyen voltam. Csak hát ebbõl is látszik, hogy azért a férjemnek sem minden fenékig tejfel velem. Nagyon becsülöm érte, hogy elviseli, pedig nem tetszik neki. Más pasi már rég félrelépett volna egy ilyen unalmas nõ mellõl. Kép Egyébként lehet, hogy ez is oka a nem túl lelkes hozzáállásának, és errõl bizony én tehetek. Sajnos nem tudok megváltozni, pedig próbáltam. De nem ment. Ez valahogy nem tartozik az ember azont tulajdonságai közé, amely felett önmagának hatalma van. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Sorstárs, nem próbáltál vele beszélgetni ezekrõl a férjeddel? Szerintem nem ártana!
Adrienn, van egy mondás kb ez a lényege: egy jó feleség társaságban úrinõ, otthon jó háziasszony, este pedig jó kurva. Szerintem ez tényleg így van. Ha ezeket megkapják a férfiak (meleg vacsi, figyelmes, csodáló hallgatóság, jó szex) akkor kenyérre lehet kenni õket! Kép Nem túl bonyolult gépezetek! Kép Kép
Én már öregedtem egy évet, 25 vagyok, majd kijavítom a profilomban. Én is nagyon szeretek a lányommal lenni de kicsit bezárva érzem magam. Én nagyon pörgõs voltam fõleg az egyetem alatt, ezt persze nem lehet folytatni gyerek mellett- és nem is akarom- de egy kicsit nosztalgiával gondolok vissza ezekre az idõkre.
Mégegy mondás eszembe jutott (anyósomtól) Ez a férfi: I és ez a nõ: O - (ez eddig oké). Mi lesz belõlük, ha a nõ a férfi elé áll? O,I azaz egytized. És ha a nõ a férfi háta mögé áll? IO azaz tíz!!! A nõn múlik hogy mit hoz ki a férfiból! Szerintem ez is nagyon találó.
Nekem kicsit keménynek tûnsz, Adrienn, próbálj meg egy kicsit nõiesebb lenni!
A többit emilben írom meg!
 
 


És nagyon ügyes vagy az ingekkel!! Igazi házitündibündi!!Kép Kép
 
 


Azért a lelki sérülés dolgot még nem tudhatod. Mennyi idõ telt el azóta, hogy volt az utazás?
Szerintem 3 éves kor alatt nem szabad a gyereket napokra otthagyni valakinél, akárki is az, akár nagyszülõ. Persze, vannak kényszer helyzetek, de egy síelés szerintem nem az.
Névtelen
 


Sziasztok!
Tudjátok, mi történt? Ma este a férjem szervezett nekem egy meglepetés bulit. Ugyanis ma lettem harminc éves. Reggel még úgy tûnt - hitelesen játszotta -, hogy nem lesz semmi, hisz már megbeszéltük, hogy ezentúl egymásnak nincs ajándék, csak puszi, torta, stb. De azt mondta reggel, hogy õ azt úgy értette, hogy egyáltalán nem emlegetjük a szülinapokat, névnapokat. Kicsit sértõdött is voltam, hiszen eddig azért a szertartás megvolt mindig, csak ajándék nélkül. Meg az õ harmincadikjára nagy meglepi bulit szerveztem anno. Szóval ma egész nap szépen sajnáltam magam, hogy még torta se lesz Kép. Aztán este hat körül nem egyedül jött haza! Kép Hozta a barátnõimet, gyerekestül persze. Egész babazsúr lett nálunk, és nagyon jó volt! Kép Persze torta is volt! Kép És a buli végén lelkesen segített! Sõt, õ fürdött Ádámmal, nekem nyugodtan volt idõm mindenre! Szuper nap volt! Érdemes volt belépni a harmincasok klubjába.

Bogi, megkaptam a mailt, és hamarosan válaszolok majd.
De valamit itt is: nõiességet már próbáltam néha, de nem ment. Valahogy egész belül nem vagyok nõ. A nevelés is az oka, meg szerintem adottság is. Sokszor sajnálom.
Ja, és nagyon megértem, hogy neked hiányzik a pörgés, ha eddig az volt a természetes számodra. Én viszont sosem voltam igazán "pörgõs", azért nem hiányzik most. A fõiskolán jobban szerettem a kis és összeszokott baráti kört, mint a nagyobb társaságot, bulizás helyett meg inkább aerobic-ra meg usziba meg futni jártunk ketten-hárman. Az a bizonyos "igazi diákélet" csak a férjem és a baráti köre meséibõl ismert számomra. Kicsit sajnálom, hogy én azt kihagytam. Szóval én mindig is egy kicsit magamnak való voltam. Sokáig szabályosan féltem a többiektõl. Oviban a közelébe se mertem menni a csoporttársaknak. Kép
No, nem akarok nagyon szószátyár lenni (bár már így is az vagyok), úgyhogy majd emilben folytatom, ok?

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT!

Solya
 
 


Adrienn!
Kicsit OFF:
Mérget vettem volna rá hogy van benned vízöntõ!! Pont akartam kérdezni. Tudod foglalkozom asztrológiával, már 3 lánynak meg is csináltam a horoszkópjukat a ma megint megjött-bõl hogy segítsek egy kicsit nekik. Ezek szerint a napod tutira az- a (világmegváltás tipikus)!!!
Boldog szülinapot!!
Én is az vagyok, jan 26. csak nekem az asc. rák ami a legcsaládcentrikusabb, nõiesebb jegy. A tiéd meg valami keményebb, stb... Egyébként szerencsés vgy hogy teherbe estél!! KépSokaknak pont emiatt nem sikerül! Kép
Egyébként rólam is az óvónõ azt mondta hgoy nem vagyok normális, mert soha senkivel nem játszottam, csak sírtam az anyám után, ha pedig vlami játékos feladat volt, soha nem mondtam meg az eredményt, hanem mindig megsúgtam a mellettem ülõnek.
Késõbb teljesn megváltoztam. A nõiesség is ilyen, valamilyen szinten fejleszthetõ. Hidd el nekem!

Névtelen, tényleg nem tudom mi lesz azzal a kislánnyal késõbb de most teljesen rendben van! Én nem tudnék ilyet csinálni-már mondtam mi miatt- és mi is visszük síelni õt.
 
 


Sziasztok, és köszi!
Az hogy a teherbe esés sokaknak emiatt nem sikerül, az a vízöntõ ascendens miatt van, vagy egyszerûen a nemnõies nõknek a teste is másként mûködik?
Egyébként tényleg szerencse, hogy teherbe estem. Kép Kép Kép Akkor már annyira vágytam gyerekre, hogy sokszor elsírtam magam ha kisbabát láttam. Ádám elsõ próbálkozásra megfogant!
Remélem, a többi is így megy majd.

Ti hová mentek síelni? És mikor? És mit fogtok csinálni síelésen kívül? Mi lesz a gyerekprogram?
Ti is voltatok tavaly is? És te is terhesen csak sétáltál a hegyekben? Én azt csináltam, és jobb volt, mint reméltem. viszont már másfél éve szinte hetente egyszer síeléssel álmodok. De mostmár nincs messze: március elsején indulunk.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Adrienn!
Neked a napod van a vízöntõben (ezt ismerik általában az emberek) az ascendensedet és a többi bolygódat megnézhetem ha elküldöd a pontos szül idõdet és helyet! Egyébként valami földre tippelek, talán bika mert mindenrõl határozott és megmásíthatatlan véleményed van.KépA nap az inkább a mi vagyok? az asc. pedig a hogyan érem el ezt? kérdés. Hosszú, ha érdekel emilben részleteseben.
A meddõség pedig tudatalatti szinten az anyaság, ill. gyerek hárítása és a horoszkóp mutathatja hogy miért van ez. Mi az a probléma amit fel kell dolgoznia az élete bizonyos területén. Ez lehet ezerféle pl. túl férfias is lehet, stb.
Ezért van az hogy amikor többévnyi próbálkozás után már belenyugszanak hogy nem lehet akkor lesz. Vagy egy örökbefogadás után lesz saját. Itt is ez történik csak ösztönösen oldják fel a problémát (nem néznek horoszkópot)

Mi egy hétel korábban megyünk síelni Ausztriába, de jön anyám, öcsém és ott találkozunk a nagynénémmel, nagybátyámmal Németo-ból. Szóval lesz segítségem, valaki mindig a kicsivel lehet, de legtöbbször persze én leszek az. Viszünk szánkót neki.
Tavaly is voltunk de csak sétáltunk. A férjem is szolidarított velem. Zell am See-nél voltunk, nagyon szép hely.ÉN is nagyon várom már!
 
 


Bogi, Ausztrián belül hová mentek? (A részletezésre szoruló témákrólm, mint horoszkóp, majd emilben, ok?)
Az hogy a férjed szolidáris volt veled, azt jelenti, hogy õ is csak sétált? Mi épp ma vettünk szánkót. Kép Remélem, hasznavehetõnek bizonyul majd a hegyekben. Kép

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


SZÜLÕK HÁZA - a felnőttekért és gyerekekért Kht.


Áprilisban a Szülők Háza tréninget indít, kisgyermekes szülők részére.

A szülői tréning öt alkalmas, minden alkalom másfél órás.
Az alkalmak érzelmi fejlesztő és kapcsolatépítő gyerekfoglalkozással indulnak, majd ezt követően csoportos beszélgetéseken vehetnek részt az anyukák, apukák.

A beszélgetések során, sok egyéb kérdés mellett, foglalkozunk az esetleges nehézségek, elakadások okaival is. A feldolgozásokat szupervíziós eszközökkel, drámajátékokkal, szituációs játékokkal és tesztekkel segítjük.

Amíg mi beszélgetünk, a gyerekekkel a drámapedagógus foglalkozik, de nem jelent problémát az sem, ha a gyermek >>bekapcsolódik<<, vagy akár egy-egy pillanatra meg is állítja a beszélgetés folyamatát.

A Tréning péntekenként 10.30 - tól 12-ig tart.
1 alkalom 2500 (öt alkalomra összesen12.500) Forint.

ELSÕ ALKALOM: április 7. Péntek
A Tréning minimum 6 fő esetén indul el, és maximum 10 fő jelentkezhet egy csoportba.

Addig is, Gyere el és próbáld ki a >>saját bőrödön<<:
Csütörtökönként 10.30.-tól 12 óráig az >>Éden<< játszóházban szeretettel várunk!

Jelentkezni lehet:
- Személyesen, a Bálint Házban (Révay utca 16)
- Telefonon: 06-30/ 942-3699-es számon
- Emailben: info@szulokhaza.hu

www.szulokhaza.hu
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Életmód

Jegyzetfüzet:

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó