Aztán úgy gondoltam, hagyom még egy kicsit érni, hogy ennél értelmesebb gondolatokat is megoszthassak veletek. Most egyenlőre a magam gondjától zsong a fejem, de már látom az utat.
Új privát üzeneted érkezett!
2003.11.06 21:23
Szóval: kettes lett az oroszom!
Szonja ma elesett
, hasra, sőt arcra, és nem értjük hogyan, de berepedt az íny és az ajak közötti redő vagy mi. Iszonyatosan vérzett, de pár perc alatt elállt, mentünk a dokihoz. Azt mondta nem kell ott varrni semmit, a szájnyálkahártya sérülései nagyon könnyen gyógyulnak. Azóta vacsorázott, és szopizott, úgyhogy úgy tűnik tényleg semmi komoly.
Sánta kutya: akár más-más emberről is szólhatna minden egyes fejezet, akkora változáson meg át Éva.
Ha mérlegre teszem az életét, akkor szerintem erősen negatív irányba billen. Árvaság, magára hagyatottság, kiszolgáltatottság, szegénység, sőt éhezés, nemi erőszak, csalódás az első házasságban, világháború, '56, börtön, a gyermekének az elvesztése, rák stb. A másik oldalon: egy gyerek, öt szerelem. Mi még? Azon gondolkoztam, hogy lehet ennyi teherbe nem beleroppanni? Sehogy, nem véletlen a skizofrénia, szerintem.
És ami még megdöbbentett: szinte mindig az állatok tartották benne a lelket. A kisegér, a gyíkok, a hangya, a kutya. (Volt még papagáj, meg teknős is, de azok nem olyan jelentősek ebből a szempontból).
Azt hiszem ennyit írtam, most más nem jut az eszembe.
Szonja-gyönyörűbaba tegnap játszott a telefonnal, utána a füléhez tette a tenyerét, és nevetett rám. Telefonált.
Szonja-gyönyörűbaba egyedül áll!!! Néha, egy picit. Az apja meg a nagyanyja azt állítják, akár fél percig is .
Sződy Judit rendbe tette a lelkivilágom, köszönöm szépen jól vagyok.
Tessék gondolkozni: lennél dajkaanya?
Ma láttam az LLL klubban egy háromhetes babát. Énisénisénis!!!! Ha még sokat leszek kitéve a kísértésnek, akkor nem várjuk meg a kistesóval az államvizsgát.
Szonja ma elesett
, hasra, sőt arcra, és nem értjük hogyan, de berepedt az íny és az ajak közötti redő vagy mi. Iszonyatosan vérzett, de pár perc alatt elállt, mentünk a dokihoz. Azt mondta nem kell ott varrni semmit, a szájnyálkahártya sérülései nagyon könnyen gyógyulnak. Azóta vacsorázott, és szopizott, úgyhogy úgy tűnik tényleg semmi komoly. Sánta kutya: akár más-más emberről is szólhatna minden egyes fejezet, akkora változáson meg át Éva.
Ha mérlegre teszem az életét, akkor szerintem erősen negatív irányba billen. Árvaság, magára hagyatottság, kiszolgáltatottság, szegénység, sőt éhezés, nemi erőszak, csalódás az első házasságban, világháború, '56, börtön, a gyermekének az elvesztése, rák stb. A másik oldalon: egy gyerek, öt szerelem. Mi még? Azon gondolkoztam, hogy lehet ennyi teherbe nem beleroppanni? Sehogy, nem véletlen a skizofrénia, szerintem.
És ami még megdöbbentett: szinte mindig az állatok tartották benne a lelket. A kisegér, a gyíkok, a hangya, a kutya. (Volt még papagáj, meg teknős is, de azok nem olyan jelentősek ebből a szempontból).
Azt hiszem ennyit írtam, most más nem jut az eszembe.
Szonja-gyönyörűbaba tegnap játszott a telefonnal, utána a füléhez tette a tenyerét, és nevetett rám. Telefonált.
Szonja-gyönyörűbaba egyedül áll!!! Néha, egy picit. Az apja meg a nagyanyja azt állítják, akár fél percig is .
Sződy Judit rendbe tette a lelkivilágom, köszönöm szépen jól vagyok.
Tessék gondolkozni: lennél dajkaanya?
Ma láttam az LLL klubban egy háromhetes babát. Énisénisénis!!!! Ha még sokat leszek kitéve a kísértésnek, akkor nem várjuk meg a kistesóval az államvizsgát.
2003.11.12 17:38
Szia
na örülök, hogy tetszett könyv.. majd adok még.
én most nem igazán tudok mit írni, csak írtam valamit, hogy nem árválkodjál itt.
Miért kérded ezt a dajkaanyát?
Szonja még tök picike, és már egy 3 hetes babáért fáj a szíved? Inkább vele babázzál egyelőre. Így sem tudsz rendesen tanulni, nem hogy bevállalj még egy gyereket. Előbb tessék befejezni a sulit!
na örülök, hogy tetszett könyv.. majd adok még.
én most nem igazán tudok mit írni, csak írtam valamit, hogy nem árválkodjál itt.
Miért kérded ezt a dajkaanyát?
Szonja még tök picike, és már egy 3 hetes babáért fáj a szíved? Inkább vele babázzál egyelőre. Így sem tudsz rendesen tanulni, nem hogy bevállalj még egy gyereket. Előbb tessék befejezni a sulit!
2003.11.13 11:02
Hát én azt nem tudhatom.
Én nem lennék dajkaanya. Meg valahol olvastam, hogy nem is tudsz két gyereket ellátni ugyanolyan minőségű tejjel. Gondolj bele, ha egyszerre szoptatod őket. Te is mondtad, hogy nem ugyanolyan tej jön végig. Kinek adod az elejét, és kinek a végét?
Remélem érthető voltam.
Én nem lennék dajkaanya. Meg valahol olvastam, hogy nem is tudsz két gyereket ellátni ugyanolyan minőségű tejjel. Gondolj bele, ha egyszerre szoptatod őket. Te is mondtad, hogy nem ugyanolyan tej jön végig. Kinek adod az elejét, és kinek a végét?
Remélem érthető voltam.
2003.11.13 22:30
Értem, de amiről te beszélsz, az az anyatej adás tejtestvérnek. A dajkaanya, vagy béranya az a személy, aki kihordja és megszüli valaki másnak a gyerekét. Például egy rokon házaspárnak vagy barátnak nem lehet gyereke, mert a nő nem képes kihordani. De tudnak tőle levenni egészséges petesejtet, amit megtermékenyítenek a férje spermájával, és a te méhedbe ültetik. Kihordod, megszülöd - és odaadod nekik. Az ő gyerekük.
Egyébként létezik olyan, hogy valaki két gyereket szoptat egyszerre. Mondjuk ha most terhes lennék, akkor a terhesség alatt végig szoptathatnám Szonját (elvileg), és miután a kicsi megszületett, utána mindkettőt. Ekkor a tej az újszülött igényeihez, mindig a kisebbéhez igazodik első sorban. Szoptatni is úgy kell, hogy előbb a kicsi, utána a nagy. Ezért van az, hogy sok gyerek elválasztja saját magát, amikor az anyukája terhes lesz, mert nem ízlik már neki az a tej, amit az újszülöttnek készít elő az anya szervezete. De sok babát nem zavar, és simán szopizik tovább. Ha pedig lefejed a tejet, és úgy adod másik babának, akkor az a baba olyan tejet fog kapni, amilyet éppen a sajátod szopizik. Ha szopi előtt fejsz, akkor vizesebbet, ha utána, zsírosabbat. Meg már dolgokban is különbözne. Ha szopi után fejsz, akkor a sajátodat tuti nem éri kár, ha előtte, akkor lehet, hogy ettől a vizesebb tejből kevesebbet kap. De inkább utána szoktak, aki ilynre vállalkozik. Az a másik baba pedig ennek ellenére jól jár, mert ugyan nem tökéletesen az ő igényeihez igazodik az anyatej összetétele, de mégis azok az összetevők vannak benne, ami egy emberkölyöknek kell, és nem azok, amik egy bocinak (még ha tápszert is gyártottak abból a tehéntejből, azért az tehéntej, nem lehet utánozni az anyatejet, bárhogy próbálják). A tápszer fajtaidegen fehérjét tartalmaz, és csak az ember csodálatos alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy simán fel lehet nőni rajta.
Egy kis érdekesség: régen, amikor még voltak szoptatós dajkák, akkor állítólag rendelet szabályozta, hogy egy dajka nem vállalhatja 7 (!) csecsemőnél többnek a táplálását. Szóval, tuti rámegy az ember egész napja, de akár hét gyereket is lehet egyszerre szoptatni. Ha egyszer ez a munkája, akkor nem is baj, hogy rámegy. Az viszont más kérdés, hogy ha egészséges akar maradni a dajka, akkor extra-nagyon oda kell figyelnie a táplálkozására. De ez régen volt, manapság legfeljebb ikreket szoptatnak.
Na, visszatérve a béranyaságra (szerintem jobb szó, de akkor hívjuk inkább így, és a dajka legyen a szoptatós). Én nagyon vívódnék. Van valaki, akit mondjuk nagyon szeretek, és aki megbízik bennem annyira, hogy azt szeretné, én szüljem meg a gyermekét, mert neki nem lehet. Hát visszautasíthatom? Mondjuk elvállalom. Extra felelősség, mert más gyermekének az életére kell vigyáznom. Még jobban félnék minden dologtól, amivel árthatok a kicsinek. Kilenc hónapig lakik egy apróság a hasamban, megszülöm. Nyilván kötődöm hozzá. Oda tudnám adni? (A törvény szerint azt hiszem, ha úgy érzem, végül is nem lennék köteles odaadni). Ha szerencsém van, akkor ez a terhesség semmi komoly nyomot nem hagy a szervezetemben. De lehet, hogy szenvedek valami életre szóló károsodást. Mondjuk nem lehet több saját gyerekem. Vagy fellép valami hormonzavar. Vagy császárral kell megszülnöm, és emiatt a következő gyerekeimet sem szülhetem meg normál úton. Szülés után beindul a tejtermelés. El kell apasztani a tejet. Vagy ellenkezőleg, neki kell állni fejni, hogy amíg lehet, anyatejet kapjon a kicsi, még ha másik anyukája táplálja is. Vagy ha elég szoros a kapcsolatunk, akkor az első időkben együtt élnénk, és lennék mondjuk a baba szoptatós dajkája is. A gyerek még jobban kötődik hozzám. Hogy lehetne tőle elválni? Hogy alakítaná ez az anyukájával való kapcsolatomat? Ha odaadom, mi lenne a jobb: elfelejtkezni róla, hogy valaha az enyém volt, a lehető legritkábban látni, vagy szoros kapcsolatot tartani vele? Szóval bennem leginkább egy csomó kérdés van, de nagyon izgalmas végiggondolni. Azt gondolom, ebben a kérdésben egyszerűen nem lehet jó döntést hozni.
Egyébként létezik olyan, hogy valaki két gyereket szoptat egyszerre. Mondjuk ha most terhes lennék, akkor a terhesség alatt végig szoptathatnám Szonját (elvileg), és miután a kicsi megszületett, utána mindkettőt. Ekkor a tej az újszülött igényeihez, mindig a kisebbéhez igazodik első sorban. Szoptatni is úgy kell, hogy előbb a kicsi, utána a nagy. Ezért van az, hogy sok gyerek elválasztja saját magát, amikor az anyukája terhes lesz, mert nem ízlik már neki az a tej, amit az újszülöttnek készít elő az anya szervezete. De sok babát nem zavar, és simán szopizik tovább. Ha pedig lefejed a tejet, és úgy adod másik babának, akkor az a baba olyan tejet fog kapni, amilyet éppen a sajátod szopizik. Ha szopi előtt fejsz, akkor vizesebbet, ha utána, zsírosabbat. Meg már dolgokban is különbözne. Ha szopi után fejsz, akkor a sajátodat tuti nem éri kár, ha előtte, akkor lehet, hogy ettől a vizesebb tejből kevesebbet kap. De inkább utána szoktak, aki ilynre vállalkozik. Az a másik baba pedig ennek ellenére jól jár, mert ugyan nem tökéletesen az ő igényeihez igazodik az anyatej összetétele, de mégis azok az összetevők vannak benne, ami egy emberkölyöknek kell, és nem azok, amik egy bocinak (még ha tápszert is gyártottak abból a tehéntejből, azért az tehéntej, nem lehet utánozni az anyatejet, bárhogy próbálják). A tápszer fajtaidegen fehérjét tartalmaz, és csak az ember csodálatos alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy simán fel lehet nőni rajta.
Egy kis érdekesség: régen, amikor még voltak szoptatós dajkák, akkor állítólag rendelet szabályozta, hogy egy dajka nem vállalhatja 7 (!) csecsemőnél többnek a táplálását. Szóval, tuti rámegy az ember egész napja, de akár hét gyereket is lehet egyszerre szoptatni. Ha egyszer ez a munkája, akkor nem is baj, hogy rámegy. Az viszont más kérdés, hogy ha egészséges akar maradni a dajka, akkor extra-nagyon oda kell figyelnie a táplálkozására. De ez régen volt, manapság legfeljebb ikreket szoptatnak.
Na, visszatérve a béranyaságra (szerintem jobb szó, de akkor hívjuk inkább így, és a dajka legyen a szoptatós). Én nagyon vívódnék. Van valaki, akit mondjuk nagyon szeretek, és aki megbízik bennem annyira, hogy azt szeretné, én szüljem meg a gyermekét, mert neki nem lehet. Hát visszautasíthatom? Mondjuk elvállalom. Extra felelősség, mert más gyermekének az életére kell vigyáznom. Még jobban félnék minden dologtól, amivel árthatok a kicsinek. Kilenc hónapig lakik egy apróság a hasamban, megszülöm. Nyilván kötődöm hozzá. Oda tudnám adni? (A törvény szerint azt hiszem, ha úgy érzem, végül is nem lennék köteles odaadni). Ha szerencsém van, akkor ez a terhesség semmi komoly nyomot nem hagy a szervezetemben. De lehet, hogy szenvedek valami életre szóló károsodást. Mondjuk nem lehet több saját gyerekem. Vagy fellép valami hormonzavar. Vagy császárral kell megszülnöm, és emiatt a következő gyerekeimet sem szülhetem meg normál úton. Szülés után beindul a tejtermelés. El kell apasztani a tejet. Vagy ellenkezőleg, neki kell állni fejni, hogy amíg lehet, anyatejet kapjon a kicsi, még ha másik anyukája táplálja is. Vagy ha elég szoros a kapcsolatunk, akkor az első időkben együtt élnénk, és lennék mondjuk a baba szoptatós dajkája is. A gyerek még jobban kötődik hozzám. Hogy lehetne tőle elválni? Hogy alakítaná ez az anyukájával való kapcsolatomat? Ha odaadom, mi lenne a jobb: elfelejtkezni róla, hogy valaha az enyém volt, a lehető legritkábban látni, vagy szoros kapcsolatot tartani vele? Szóval bennem leginkább egy csomó kérdés van, de nagyon izgalmas végiggondolni. Azt gondolom, ebben a kérdésben egyszerűen nem lehet jó döntést hozni.
