Új privát üzeneted érkezett!

... és Júlia Szonja. Egyenlőre...
Ezt a topicot azért nyitottam, hogy legyen egy hely, ahol a barátainkkal, családtagjainkkal nap mint nap egy "kupacba" gyűlhetünk. :-) Várunk továbbá mindenkit, aki szívesen megismerne minket és beszélgetne velünk. :-)
Ezentúl a "JSZ hírleveleket" is ide fogom ám írni, úgyhogy tessék rendszeresen benézni! :-)
Kata
Kalinta
 


Jajj, bocsánat! Egyelőre - igaz?
Kalinta
 


Már megint regisztráció, azonosító, és jelszó :-(
Én már azt sem tudom, hogy ki vagyok, azon kívűl, hogy a 238721. ügynök. És még ugyanennyi kód, ami a létezésemhez elengedhetetlenül szükséges.
Te, és amíg én itt társalgok, addig te feldolgozod az összes összegyűjtött Tarot és életfa anyagot? :-)
Én meg esetleg tanulok helyetted a főiskolára.....:-))
Filozófia jöhet! Szürkék-e a szürke hétköznapok?

Anyácska
anyácska
 

 
 

Nem lehetne az utolsó hozzászólás a tetején?
anyácska
 


Na jól van, én engedelmesen fejet hajtok a köz akarata előtt és majd mindig benézek ide is. Mi az, hogy Júlia Szonja egyelőre? Tudvalévőleg akkor emlegetünk egyelőréket, ha már most jó lenne vmi? Nem? Kép
Ditke
 


Szia Kata!
Csak nem kistesó project van? Kép)) Kép))

Ja! És ki az a Zsiga?

Gabella

Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
 
 


Bocs! Zsiga a párod, igaz? Még egyszer bocs!

Gabella

Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
 
 


Helló!
És akkor ez most miért is jó, hogy egy helyre zsúfolod a családtagjaidat, meg a barátaidat, és egy fórumban élünk társas életet?
Levélben is tudtunk kommunikálni, nem? :-)
Nekem tessék a címemre küldeni a JSZ hírleveleket! :-)
 
 


Sziasztok!

Anyácska! Pihenés képpen, egy picit nem árt. :-)

Ditke, Gabi, még nincs konkrétan kistesó-projekt, de remélem nem Júlia lesz az egyetlen babánk. Azért jó lenne nem hosszú éveket várni.

Szilvi! Azért jó, ez egy újabb kísérlet arra, hogy az embereket rávegyem a kommunikácóra és a kapcsolattartásra. Valakivel működik e-mailben, valakivel sehogy. Hátha így kedve támad. És az olyan jó lenne ... nem elszakadni egymástól a szürke hétköznapokra hivatkozva. Különben pedig aki idejön beszélgetni, az nyilván kíváncsi a többiekre is, nem csak rám-ránk, és beszélgethet velük is.

Este még benézek. :-)

Kata
Kalinta
 


Hát ami nem megy, nem kell erőltetni. Egy levélre előbb válaszol az ember, mint egy fórumba.... tapasztalat.
Bocs, ha negatív vagyok, csak nem értettem
 
 


Sziasztok :-)

Honnan varázsoljátok elő a vigyorgó kis fejeket? Nekem ez csak a messengerben van. Vagy elérhető máshol is?
És miről szól a fel nem dobott téma, ha nem a szürke hétköznapokról?
Ki mit olvas/olvasott utoljára? ÉN éppen Thomas Mann Varázshegy c. könyvét olvasgatom reggel a buszon. Előtte Márai Sándortól olvastam, döbbenetes lélektani könyvei vannak. (Még csak hármat olvastam tőle, de nagyon tetszett.)
anyácska
 


Sziasztok!

Anyu
238721. ügynök???
Hogy szürkék-e a szürke hétköznapok? Hát, ha az ember lánya egy ilyen huncut-édes örökmozgóval van itthon, akkor egy cseppet sem. Minden nap egy új csoda. Tényleg, én nagyon élvezem. De ez mit sem változtat az emberi kapcsolatok iránti igényemen. És valahogy egyre nehezebb rávenni az embereket a találkozásra. Magam is nehézkesebben mozdulok, és nem elsősorban azért, mert egy babával kell mennem hanem azért, mert ha végre egy kis "szabadidőm" van, akkor igyekszem a lakás állapotán javítani. Minden egyes kimozdulásom előtt mérlegelni kell, hogy mi éppen a legsürgősebb tennivaló, és meddig várhat még? De ha visszagondolok arra, amikor dolgoztam, akkor igenis ocsmány szürkék voltak a hétköznapok. Kép
Különben Zsiga azt mondta, hogy ez a topik akkor fog működni, ha találunk egy közös vezérfonalat, amin a társalgás elindulhat, amiről az egymás számára ismeretlen ismerőseim is szívesen beszélgetnének. Szerintem mindannyian vágyunk rá, hogy szót váltsunk más emberekkel, csak roppant nehéz a hétköznapi fásultságból kitörni, felemelni a telefont, tollat, billentyűzetet. Én azt tapasztaltam - látva a rengeteg topikot, aminek tulajdonképpen a szimpla csevegés a célja -, hogy az emberek szívesen beszélgetnek ilyen fórumokon, és ez nagyon hasznos is, amikor kettőnél több ember szeretne ugyanarról a témáról beszélni. Levélben ez nehezebben oldható meg.
Közben elaltattam Szonját, és már a felére nem emlékszem, mit akartam kifejteni. Kép

Szilvi
Én sem vagyok tökéletesen biztos benne, hogy jó az ötlet, csak próbálkozom. Hátha valakinek a kommunikácó ezen formája tetszik jobban? Én szeretek fórumozni, bár igaz, hogy vannak dolgok, amiket nem akarnék nyilvánosság előtt megbeszélni, illetve csak olyan nicknév alatt, ami alapján soha senki nem tudna beazonosítani. Mert azért ilyen dolgokban is sok segítséget kaptam a neten. De sok dolog van, amiről így elbeszélgethetünk, és ha működik, akkor nagy előnye, hogy nem kell mindenkinek ugyan azt többször megírnom. Viszont pl. utálok telefonálni, ezért sokan biztos jogosan vetnék a szememre, hogy sosem hívom fel őket, miközben arra van időm, hogy itt gépelgessek. Az a bibi, hogy ezt még senki nem hányta a szememre, tehát: szinte senkinek nem hiányzik, hogy felhívjam. :-(
Nem kell erőltetni? Tudod, nem akarok ilyen könnyen lemondani barátokról, ismerősökről. Ha nem erőltetném néha, akkor már most sokkal kevesebben lennének. Könnyű új ismerősöket szerezni, néhány hónapig ellevelezgetni, elbulizgatni stb, de nagyon nehéz a már meglevő kapcsolatokat megtartani és fenntartani, és ami fontos szerintem: elmélyíteni. Minőségi különbség.
Persze ez a fórum csak akkor fog működni, akkor lesz jó, ha nem csak én beszélgetek mindenkivel külön-külön, hanem ti is beszélgetni tudtok egymással.

Mit olvsatam utoljára? Tegnap pl. egész nap a makro- és mikroökonómia rövid összefoglalását oroszul, a végére már zsongott a fejem. Kép Amúgy most Erich Fromm: A szeretet művészete könyvet olvasgatom, ha jut időm elmélyülten olvasgatni. Kép Néha csak tátom a szám, miket ír. A Varászheggyel már én is kísérleteztem, de sajnos nem bírtam befejezni. A felét sem értettem a szereplők vitáinak, végül a történetnek egyetlen szála érdekelt csak, az, hogy mi lesz a főszereplő és Clawdia kapcsolatának sorsa, de ez egy időre rejtély marad. Még egy picit okosodnom kell ahhoz a könyvhöz. Kép

Szonjáról:
Néhány napja kézen fogva lépeget!!! Élvezi :D
Ma megevett majdnem fél banánt apjával, amíg suliban voltam.
Este amikor játszottunk vele, zsákmányolt a konyhából egy kis tálat, az tologatta maga előtt és úgy mászkált. Aztán megtalálta a labdáját is. Apja kérte a labdát - odaadta. Kérte a tálat - odaadta. Mondta, hogy tegye a labdát a tálba - és betette!!! Kép Soha többet nem hiszem el, hogy nem érti amit mondok, egyszerűen úgy tűnik, néha nincs kedve érteni. Mert ha én kérek valamit, nekem alig adja oda, apjának szinte mindig.

Gabi, Ditke, örülök, hogy benéztetek, tényleg. Kép

Anyu, a mosolygó arcok akkor jelennek meg a hozzászólásban, ha nem rajzolsz neki orrot!
És ha a lap tetején levő hozzászólás bal oldalán a jobb szélső nyilra kattintasz, akkor automatikusan a lap aljára ugrik.

Na, ha Zsiga megfürdött, beáztatom a pelenkákat (a babás lét árnyoldalai Kép), aztán nekiesek a mateknak, de ha lefáradok, lehet, hogy még benézek.

Kata
Kalinta
 


Na, ezt most kipróbálom! Kép, Kép

Igen, a társaság fontos, a kikapcsolódás is, és mindennek a minősége és tartóssága a legfontosabb. Itt derül ki, hogy kinek mennyire fontos a másik. (Na, nem a topicban, hanem a tartóssághoz és a minőséghez való hozzáállásban)
Zsigának igaza van, a közös vezérfonal fontos. Talán elmondhatná mindenki, hogy mi a számára a legfontosabb, hogy megtalálhassuk a vezérfonalat.

Erich Fromm könyve nálam is itt van a polcon, de nem volt türelmem elolvasni. Idegesített. Éppen túlcsordult állapotban voltam ebben a témában. Ez azt jelenti, hogy rettenetesen szajkózzák mostanában ezt az egyetemes szeretetet, az elfogadást, de úgy vettem észre, hogy mindenki csak beszélni tud róla, cselekedni, konkréten átérezni szinte senki. Márpedig a legjobb könyv is csak olyan lesz ezáltal, hogy az írója bort iszik és vizet prédikál. Magyarul: Nem beszélni kellene róla, hanem átérezni, tenni érte.
Olvastam egy könyvet: A szeretet pszichológiája - a szeretet öt nyelve címmel. A lényege: minden ember más jelekből veszi észre, ha szeretik. Az egyik az ajándékokat, meglepetéseket szereti, a másik azt, ha fogják a kezét és csak ráfigyelnek, a harmadik abból ért, ha figyelmesek vele, és besegítenek neki a háztartási munkában, stb. Természetesen mindegyik mozzanat alapvető, de mégis van egy, ami sokkal nagyobb hangsúllyal esik latba a többinél. Amíg meg nem tanulnak az emberek a másik "nyelvén" szeretni, addíg idegesítőnek, és prédikálósnak hat a szeretetről való beszéd. Tudom, ha ennyit sem beszélünk róla, akkor még ennyi sem tudatosodik. Mégis.....
Tényleg: Kata, nincs meg neked ez a könyv? Az enyém immár másodszor is elveszett.....

Már megint mindjárt éjfél....eddíg írtam én is könyvtervezetemet. Ez nem saját könyv, hanem egy bizonyos dologhoz gyűjtök anyagot, és ollózok össze, hogy jobban a mélyére láthassak, megérthessem. Van egy mondás: Ha nem értesz valamit, írj róla egy könyvet. Mire minden anyagot felkutatsz, rendszerbe teszed, kiválogatod a lényegest a lényegtelenből, addigra tuti érteni fogod Kép

Éljen a kishercegnő, a fecsegő tipegő! Kép

anyácska
anyácska
 


Ja, mégegy apróság Kép
a gyerek nagyon jól érti, hogy mit akarsz tőle, és nagyon jól tudja, hogy kivel szemben mit engedhet meg magának. Ezt tudomásul kell venni, hogy annak, aki egész nap vele van, feleannyira sem fogad szót, mint annak, aki csak este látja. Mintha a gyermek éppen ezzel akarná magára vonni a "ritkán" látott szülő figyelmét, szeretetét, idejét. Produkál neki. Aki vele van egész nap, az nem annyira fontos, hisz ő egész nap figyel rá. Neki nem érdemes produkálni, úgyis ott van állandóan. Lehet, hogy most hülyeséget írok, de már tényleg késő van, ez egy hirtelen jött gondolat volt.
anyácska
 


Jó reggelt!

Olvasás témához: miután kifacsartam az agyam júli-aug-ban az idegenforgalom német nyelvű tananyagát biflázva, én bevallom őszintén, valami könnnyedre vágytam és egy falásra elolvastam 3 könyvet L.M. Montgomerytől az Univeresity of Pennsylvania Digital Library Projectjében. (Nincs főnököm hónapok óta - babavárásilag ideális Kép )Persze azzal hízelgek magamnak, hogy pallérozom az angolom, de hát igazság szerint a romantika iránti elfojthatatlan vágyam elégítettem ki ilyenformán Kép

Szép napot mindenkinek!

Ditke
Ditke
 


Ditke: egy biztos, ezek szerint neked sem éppen szürkék a hétköznapok Kép Az agytornát kell is egy kis romantikával ellensúlyozni. Bármennyire humán tárgykörbe tartozik az idegen nyelv, a nyelvtanához jó nagy adag logika és racionalizmus szükséges. Enélkül csak káosszá válik a nyelvi rendszer. Bár állítólag a káosznak is megvan a maga rendszere. Ennek felismeréséhez viszont már a zsenialitás határát kell súrolnia szellemi képességünknek. (Főleg, mivel mi magunk tudjuk az életünkben a legnagyobb káoszt kialakítani időnként. Kép) Mikorra várod a babát?

anyácska
anyácska
 


Kata, Ditke:

Olyan nagyon tanultok,- mikro-makro ökonómia, német - én is dicsekedhetek?
Thomas Mann mellett a kabbalával, az életfával, és a tarot kártyával foglalkozom esténként, komoly tanulmányokat bújok, és rendszerezek. Nekem ez legalább olyan fontos - bár diplomát legfeljebb a Mantra főiskolán adnának érte - mint nektek a a ti tanulmányaitok.

A különbség talán az, hogy nekem ez nem kötelesség, nem a megélhetésemhez szükséges -legalábbis nem úgy, mint nektek. Szórakoztató kedvtelés, még, ha a fülem ketté is áll néha tőle, mert ugyanakkor nagyon bonyolult is.

anyácska

Lehet, hogy már csak holnap gyövök....
anyácska
 


Bárcsak én tudnék így egy nyelvet, hogy csak úgy kiolvasok egy könyvet eredetiben... Ditke, nem is tudtam hogy még tanulsz.

Jujj, ezt a káosz dolgot hagyjuk. Az most itt is van. Nem is tudom, mihez kapjak, mit lenne fontosabb csinálni. Holnap kettőre megyek suliba, nyolcig, szombaton meg ugye színház, nem sok időm lesz itthon ténykedni.

Alkalomadtán fejtsd ki egy kicsit légyszi ezt az életfa meg kabbala dolgot, gőzöm sincs mi ez. A tartot tudom, az kártyajóslás.

Megyek dolgomra, úgyis használhatatlan vagyok most agyilag.
Kalinta
 


Sziasztok!

Egy kicsit sűrű volt a "hétvége".
Pénteken kettőtől nyolcig volt órám, egy számvitel, meg egy pénzügy. Annak ellenére, hogy ismerős volt a téma, igencsak lefáradtam. Júliát behozta Zsiga ötre szopizni, így jól bírta nélkülem, a gond csak az volt, hogy még sosem maradt fent kilencig, nekem meg egy óra az út a suliból hazafelé. Apja megvacsoráztatta, megfürdette, utána próbáltak játszani egy kicsit, de már nagyon fáradt és nyűgös volt a picúr. Épp ott tartott, hogy ha nem jövök pár percen belül, akkor megpróbálja valahogyan elaltatni, amikor befutottam. Szerencsére csak néhány alkalom lesz ebben a félévben, amikor nyolcig bent kell maradnom.
Szombat délután színházban voltunk, megnéztük az Operaház Fantomját. Olyan jó volt! MÁr teljesen ki voltam éhezve egy kis színházra. A darab pedig igazán nem okozott csalódást. (Többször jártam már úgy, hogy egy csodálatosnak beharangozott darab vagy film nekem nem tetszett annyira.) A szereplők hangja gyönyörű, a díszlet is nagyon jól ki van találva. Ezen az előadáson Király Linda volt Christine, amitől tartottam egy kicsit, de álmodni sem mertem, hogy ilyen szép hangja van! A Fantom pedig Csengery Attila volt. Júliára közben a tesóim vigyáztak, és csak a végefelé hisztizett nekik egy kicsit, de szerencsére nem volt más gond, "csak" az, hogy aznap nem aludt eleget.

Közben megfürdettük Szonját, és levágtam a haját, de azt hiszem elrontottam. Kép Nem akartam ennyire rövidre, és nem sikerült szép egyenesre.
Kalinta
 


Hahó!
Épp most csináltam meg a lányom szülinapi tortáját, szerintem szörnyű lett. Kép

A felvetett téma, miszerint szürkék-e a szürke hétköznapok, avagy ki hogyan éli meg mindennapjait, továbbra is érdekel. Bennem örökké ez motoszkál, amikor nem boldogulok a dolgaimmal (ez mostanában sokszor előfordul), hogy ugyan, hogy csinálják mások?

Kata
Kalinta
 


Na tessék... el is felejtettem ide benézni mostanság... Kép Most gyorsan átfutottam miről is van szó Kép
Én egy ilyen nyár, meg nyárutó után most igenis vágyom 1-2 szürke hétköznapra! De csak 1-2-re!!! Nem úgy beleragadni, ahogy 2 évig tettem! :-D
Dolgozni, hazajönni, bedőlni az ágyba és olvasni, vagy videozni... Egyedül!!!! Dehát valami mindig van. :-)
Most én is elővettem ám az angolt, és próbálok angol nyelvű kis könnyebb könyvecskéket olvasni, hogy előhozzam a dolgokat, aztán majd belehúzok! Idén már azt is el kéne dönteni, hogy hova tanuljak tovább Kép

Márait tényleg olvassatok rengeteget! Megdöbbentő! Mást szinte nem is olvasok, annyira rákattantam!!! Anyácska kezébe is én nyomtam :-D

Szonját puszilom! Ma egy tündér volt! :-))) És múltkor tényleg nem én tehettem róla, hogy nem aludt eleget! <:-/

Az a szürke hétköznap, amit annak érzel... ez lehet, hogy közhelyesen hangzik, de így van.
sziasztok
 
 


Amit annak érzel... Hmmm. Amikor dolgoztam, majd meghaltam. Kikészültem attól, hogy hajnali hatkor vagy korábban keltem, egy órát utaztam, nyolcat gubbasztottam egy monitor előtt, haza megint egy órát utaztam. Ha meló után véletlenül még viszonylag frissnek éreztem magam, akkor az az egy óra utazás tuti megtette a magáét. Úgy értem haza, mint egy felmosórongy. Alig vártam, hogy fellőjék a pizsit. Szörnyű volt. Így utólag azt hiszem tudom, miért:
-sok, uncsi utazás
-unalmas munka, amire nagyon kellett koncentrálni, el ne tévesszen az ember egy számjegyet, az állandó számítógéphasználat miatt is fárasztó volt
-ülőmunka, ami komoly mozgáshiányt eredményezett (ennek kiküszöbölésére egy időben jártam egy héten egyszer úszni, de olyan messze volt sokáig nyitva tartó uszoda, hogy az még plusz két óra utazást jelentett aznap, meg az úszócucc cipelését)
-unalmas, és/vagy ellenszenves munkatársak
-mindehhez az a gondolat, hogy ez így lesz talán életem végéig... hogy csak este 1-2 óra és a hétvégék maradnak a háztartásra, a családomra (szűkebb és tágabb értelemben), a kedvteléseimre, az "agykondíció" fenntartására (tanulás)
-és az a tudat, hogy mindezt azért csinálom, hogy életben tartsam magam, mert a megkeresett pénz éppen nem biztosít túl nagy mozgásteret.
És mi van most? Most valóban nem érzem szürkének a hétköznapokat, mert Szonja színessé teszi őket. Kihívásnak érzem, hogy boldog, értelmes, kiegyensúlyozott emberré neveljem őt. Jobbá, mint én vagyok... De emellett elkeserít, hogy nincs elég erőm és energiám a más feladatimra. Szeretném elvégezni a főiskolát, de nem csak egy papírt akarok a végén, hanem TUDÁST, szeretnék otthont teremteni ebből a lakásból, rendet, tisztaságot magam körül, és meg szeretném őrizni az emberi kapcsolataimat... És szeretnék végre rájönni, hogy vajon mi lenne az a munka, amit kedvvel és szívesen végeznék??????????
Kalinta
 


Sziasztok!
Már csak két nap, és Szonja egy éves! Hihetetlen, igaz! Írok róla nektek egy kicsit.
Nos, Szonja végre eszik. Többnyire egyedül. Szoktam persze kanállal etetni, meg falatokat adogatni a szájába, de az elfogyasztott mennyiség nagy részét önállóan majszolgatja el, csipegeti föl a tálcáról. Nagyon szereti a paradicsomot, bármit teszek az asztalra, ha azt meglátja, csak abból kér. Kivéve talán a szőlőt. Néhány napja elfogyasztott ebédre öt brokkolirózsát, és már többször is megevett uzsonnára egy fél banánt. Inni továbbra is csak vizet kap, de már gondolkodom, hogy valami teát vagy gyümölcslét vagy növényi tejet megpróbálunk reggelire. Azért a tápláléka nagy részét továbbra is az anyatej teszi ki, egy nap 4-5-ször még biztosan szopik, de már egyre jobban kibírja nélküle, ha más vigyáz rá. Igazából azóta eszik többet, amióta kénytelen hosszabb időre is nélkülözni a tejecskét, azt hiszem.
Sokáig elég kiszámíthatóan aludt délelőtt és délután 1-1,5 órát, újabban azonban megint nem nagyon lehet tudni mikor és mennyit fog aludni. Előfordul, hogy alszik délelőtt is, délután vagy kora este is, de az is, hogy csak délután, vagy dél körül. Összesen 1-3 órát alszik nap közben. Éjjel alszik, körülbelül nyolctól hétig, csak álmában szopizik néhányszor (komolyan, fel sem ébred hozzá, csak akkor, ha megkísérlem más módon visszaaltatni). Viszont határozottan bíztató jel, hogy néhányszor sikerült már a karomban elaltatni, amikor már nem akart többet szopizni de elaludni még nem tudott. Sőt, egyszer - teljesen megdöbbentő módon - elaludt az etetőszékben, brokkolival a kezében, egyszer pedig apjával a centrifugán - ráültette játékból, ő meg szépen álomba zakatolódott néhány másodperc alatt.
A kúszással végképp felhagyott, már csak mászik, hihetetlen sebességgel és popsiriszálással csattog végig a lakáson. Fel tud mászni az ágyra, és le tud tolatni róla, tud lépcsőt mászni, bútorok mellett tud lépegetni, és most már kézen fogva is megy - egyre kevésbé részeg tengerész stílusban - határozottan tartva a kinézett irányt, és nem tűrve, hogy másfelé irányítsák. Ki tud mászni a medencéből és oda is vissza tud tolatni, kapaszkodik apja vállába, miközben ő úszik, és a hátáról könnyedén átfogódzkodik a medence szélére.
Egyre hosszabb ideig játszik egyedül, de azért még jobban szereti, ha van valaki mellette. Kedvenc játékai:
-hűtőmágnes: felteszi, leveszi. Két baba alakú mágnes volt, de már félbetépte őket. Egy időben megpróbálta más helyekre is felragasztani őket.
-három kis "korong", eredetileg fűszertartó teteje volt. Ezeket piszkálja, lökdösi, pörgeti.
-kis maroknyi labdák
-nagy pöttyös labda, ezt jól lehet kergetni. Ellökdösi és utánamászik.
-színes karikák, amik lánccá fűzhetőek tetszés szerint. Persze ő még nem tudja őket összefűzni és szétszedni, de élvezi, ha csoportosítgatjuk neki.
-képes könyvek: már kifezetten várja, hogy elmeséljük mi van a képeken.
-kukucskázás: bárhol, bármikor, bárkivel. Kendő alól, ajtó mögül, szék lába közt. Letakarja saját magát, és lerántja a kendőt. Ha letakarjuk magunkat, minket is megkeres, de játékokat is.
-pakolászás: hűtőmágnest a hűtő vagy szőnyeg alá, kis labdákat a konvektor és az ágy alá dug, két tárgyat megpróbál összetenni, egyikbe beletenni a másikat. Néhány napja pakolászik a kosárból ki-be, és a kiscipője dobozába. Telitalálatnak bizonyult szülinapjára az építőkocka: kiborítja, egysével elpakolja, aztán át egy másik dobozba; illetve egy kupac egymásba és egymásra rakható vödröcske. Ha tornyot építünk neki, már lerombolja.
-gyűjtögetés, hurcolászás. Összeszedi az egyforma játékait: kislabdákat, karikákat, korongokat, papírcsíkokat. Megpróbál minél többet kézbe fogni, és magával vinni. Legtöbbször mindkét kezében egy játékkal mászik. Mindent megpróbál a fejére húzni és nyakába akasztani, és úgy magával vinni.
-játszótér: Imád hintázni, akár fél óra múlva sem unja. Nem csoda, hogy lelkesen fogadta a szobahintát is tegnap. Kép Szereti a mérleg és rugóhintákat, és a bébicsúszdát is - persze még fogni kell a kezét. Vettem a bátorságot, és msot már letettem a homokba ill. a kavicsra is egy zárt játszón - borzasztóan élvezte. Nem mellékes továbbá, hogy a játszón rengeteg gyerek rohangászik és mindenféle érdekeset csinál, ami roppant izgalmas szokott lenni.
-szereti a mondókákat is, bár még nem sokat tudunk, azt hiszem frissíteni és bővíteni kellene a memóriámat. Kép
-továbbá nagyon jó játék a "feszegessük anyánál a határokat", különösen a "dobáljuk le az ételt az etetőszékből", a "ne hagyjuk magunkat bepelenkázni és felöltöztetni", és a "csakazértis tornázom szopi közben" játékok a legszórakoztatóbban. (Anya természetesen komoly, fegyelmezett felnőtt, határozottan rászól a gyerekére, hogy "nem", és borzasztóan koncentrál, hogy ne nevesse el magát, olyan édesen-huncutul adja elő adja elő a rosszaságait. Ez sajnos sokszor nem sikerül, ennek a vége sajnos vagy az, hogy babóca teljesen játéknak veszi a dolgot, vagy anya feladja a küzdelmet, mielőtt végképp elborítaná a lila köd az agyát, amikoris már nem tudja, hogy mit csinál. Kép)
Már nagyon sokmindent megért - ha akar... Kép "gyere ide, hami, hinta, séta, elmenni, nyújtd a lábad, dugd a kezed, tedd a kosárba, hol van, stb." Újabban állandóan integet, elég, ha meghallja hogy "séta" vagy "szia" vagy "elment" már integet, de sokszor úgy így ébred, és apjának is integet, mikor este kimegy a szobából, és akkor is, ha sétálni szeretne menni.
Még mindig csak két foga van, pedig már nagyon rég azt mondta a doktornéni, hogy még négy közel van az áttöréshez lent, aztán pár hét múlva a fentiekre is ezt mondta.
A pelenkázás és az öltöztetés mostanába gyakran fajul "háborúvá", egyszerűen nem bírok vele. Érdekes, apjának egy fokkal jobban szót fogad (jobban is bírja, hogy ne nevesse el magát), a nagymamája pedig azt mondta, még sosem volt ezzel gond, amikor ő vigyázott rá. Kezdek erősen gyanakodni, hogy bizonyos borzasztóan idegesitő, az embert a sodrából komolyan kihozó "huncutságokat" csak nekem tartogat.
Most ennyi jutott eszembe, ha valami még érdekel, kérdezzetek bártan. Kép
Kalinta
 


Sziasztok!
Mennyi mindent tud már ez a baba! Gratulálok a szülinaphoz! Nem készültek mostanában fotók rólatok?
A munkával kapcsolatban én is most úgy érzem, hogy nem tudnám még fél évig sem tovább csinálni, még akkor sem, ha lenne érdemi tennivaló. Amikor pörgős volt akkor is ugyanaz mindig, bár sokszor eszembe jutott, hogy végül is minden munka ugyanazokból az összetevőkből áll. Kép Kivéve talán a nagyon kommunikációigényes fajtákat. Én szívem szerint olyan 16 éves koromtól szülésznő akartam lenni, hajszál híján nem jelentkeztem a képzőbe, ezt sajnáltam is sokáig - de hát akkor nem ismertem volna meg a férjemet a KVIF-en (ahová Zsiga is járt, innen velük az ismeretség amúgy). Szóval szeretem azt mondani, hogy mindennek megvan a maga oka, még ha vacaknak is tűnik a helyzet ;).
Igen, ha nem várnám pont két hónap múlvára a Kicsibabát, akkor gőzerővel keresnék másik állást. Nagyon klassz lenne pl. angolból fordítani, de úgy veszem észre, ez is, mint minden jó állás, ismeretség alapján jut részéül valakinek - ez meg nekem nincs, egyelőre. De még lehet, ki tudja! Éljen az optimizmus!
Amúgy két hét múlva már nem dolgozom, azután remélem, költözünk és pakolászhatok, hímezgethetek, főzögethetek és pihengethetek.
A szürke hétköznapok - én úgy segítek az efféle elhatalmasodó érzéseimen, hogy 1: leszaladok a Népligetbe, és gyönyörködöm a természetben + arra gondolok, ha ilyen szép dolgok vannak, akkor nem is olyan rossz világ ez, 2: prózaibb megoldásként főzök egy jót - és aztán eszem egy jót, ez leginkább férjecske társaságában műkszik Kép
Katának mondókákhoz: a társalgó/ötlettárban van mondókás topic, plusz kukkantsd meg ezt: http://otlettar.cjb.hu/.

Végül, hogy jó hosszú legyek, a fenti helyről egy altató:
"Szép csillagos az ég, elcsendesült a rét,
ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.
Már fújdogál a szél, egy tücsök hangja kél,
lágy, puha fészkén elszunnyad a kismadár.
A bérceken túl a völgyben lenn
a fényes napkorong is elpihen.
Szép csillagos az ég, elcsendesült a rét,
ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.
Hát aludj gyermekem, álmodj csak csendesen,
a tó tükrén az erdő mélyén csend honol.

Reggelre új nap virrad rád,
majd játszol kergetősdit, bújócskát.
Hát, aludj csendesen, hisz ágyacskád felett
virraszt anyácskád, s dúdolgatva így dalol:"

De most tessék virgoncan sertepertélni!

Ditke
Ditke
 


Sziasztok!
Mennyi mindent tud már ez a baba! Gratulálok a szülinaphoz! Nem készültek mostanában fotók rólatok?
A munkával kapcsolatban én is most úgy érzem, hogy nem tudnám még fél évig sem tovább csinálni, még akkor sem, ha lenne érdemi tennivaló. Amikor pörgős volt akkor is ugyanaz mindig, bár sokszor eszembe jutott, hogy végül is minden munka ugyanazokból az összetevőkből áll. Kép Kivéve talán a nagyon kommunikációigényes fajtákat. Én szívem szerint olyan 16 éves koromtól szülésznő akartam lenni, hajszál híján nem jelentkeztem a képzőbe, ezt sajnáltam is sokáig - de hát akkor nem ismertem volna meg a férjemet a KVIF-en (ahová Zsiga is járt, innen velük az ismeretség amúgy). Szóval szeretem azt mondani, hogy mindennek megvan a maga oka, még ha vacaknak is tűnik a helyzet ;).
Igen, ha nem várnám pont két hónap múlvára a Kicsibabát, akkor gőzerővel keresnék másik állást. Nagyon klassz lenne pl. angolból fordítani, de úgy veszem észre, ez is, mint minden jó állás, ismeretség alapján jut részéül valakinek - ez meg nekem nincs, egyelőre. De még lehet, ki tudja! Éljen az optimizmus!
Amúgy két hét múlva már nem dolgozom, azután remélem, költözünk és pakolászhatok, hímezgethetek, főzögethetek és pihengethetek.
A szürke hétköznapok - én úgy segítek az efféle elhatalmasodó érzéseimen, hogy 1: leszaladok a Népligetbe, és gyönyörködöm a természetben + arra gondolok, ha ilyen szép dolgok vannak, akkor nem is olyan rossz világ ez, 2: prózaibb megoldásként főzök egy jót - és aztán eszem egy jót, ez leginkább férjecske társaságában műkszik Kép
Katának mondókákhoz: a társalgó/ötlettárban van mondókás topic, plusz kukkantsd meg ezt: http://otlettar.cjb.hu/.

Végül, hogy jó hosszú legyek, a fenti helyről egy altató:
"Szép csillagos az ég, elcsendesült a rét,
ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.
Már fújdogál a szél, egy tücsök hangja kél,
lágy, puha fészkén elszunnyad a kismadár.
A bérceken túl a völgyben lenn
a fényes napkorong is elpihen.
Szép csillagos az ég, elcsendesült a rét,
ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.
Hát aludj gyermekem, álmodj csak csendesen,
a tó tükrén az erdő mélyén csend honol.

Reggelre új nap virrad rád,
majd játszol kergetősdit, bújócskát.
Hát, aludj csendesen, hisz ágyacskád felett
virraszt anyácskád, s dúdolgatva így dalol:"

De most tessék virgoncan sertepertélni!

Ditke
Ditke
 


Nem ééééér, nem akartam kétszer! Kép
Ditke
 


JUhé! Van itt élet kérem! Azt sem tudom, hogy mihez szóljak hirtelen hozzá. Valóban csak akkor szürke a hétköznap, ha azzá tesszük, úgy éljük meg, annak gondoljuk. Határozottan utálom a munkahelyemet, a hosszú utazással együtt, de úgy fogom fel, mint a nap átmeneti részét, utána jön az érdekes. El kell fogadnom, hogy dolgozni muszáj, és én már - ha akarnék sem - nemigen találnék más helyet, ahova felvennének, koromra való tekintettel, és a gyerekek számára való tekintettel. Az még mindig sokat nyom a latban, hiszen haza kell rohanni főzni, szülői értekezletre kell járni, és orvoshoz kell néha rohangálni velük, hiába 13 évesek a legkisebbek. Marad a fenntartás nélküli elfogadás, hogy ez van, és így azért könnyebb elviselni. Az utazás oda-vissza egyáltalán nem fárasztó, külön ajándék, hisz a buszon lehet szépirodalmat olvasni, vagy nézelődni, tanulmányozni az embereket - és elkeseredni időnként a fásult, zárkózott arcokon - a kerteket, a fákat, amik mellett elfut a busz. Csodaszép a napkelte, reggel részem van benne, és ugyanilyen szép este, hazafelé a naplemente. Teljesen más fényt kapnak a fák, más a fények, a színek, az árnyékok hatása, az égbolt megunhatatlan. Hazajövet teregetés, főzés. Alapjában véve szeretek főzni, főleg, mióta arra adtam a fejem, hogy új ételeket vezetek be. Az aprónép nemigen díjjazza, de ők ehetnek a suliban meleg ételt, így szabadabban kísérletezhetek kettőnknek, a Szilvinek és magamnak. Ha ez is megvan, irány a számítógép, munka, de más, mint napközben. A hobbim, a kedvtelésem következik. Leírom a kazettáról a suliban elhangzottakat, vagy rendszerezem a "könyvemhez" az adatokat, vagy csak egyszerűen nézelődöm - ez a legritkább - és egy-két levélre válaszolok. Ha mindehhez nincs kedvem, akkor olvasok. VAgy ha nagyon túlterhelt már az agyam, és fáradt vagyok, akkor lelkesen meredek a semmibe, és zenét hallgatok, mindenféle gondolat nélkül. És éjfélkor már ágyban is vagyok. Az egyetlen borzasztó dolog a reggeli felkelés. Álmaim között szerepel, hogy egyszer majd addig alszom reggel, ameddig csak akarok, amikor felkelek, főzök egy nagy bögre kávét, és méla csöndben, egyedül ébredezem a bögre és néhány szál cigi társaságában - mondjuk egy csendes teraszon, erkélyen, udvaron - kb. egy-másfél órán keresztül. Csak ezután indul az élet, a nap. Szerintem Kata túl sokat akarsz egy nap elérni. Legyen fontossági listád, hogy egy nap mi vár rád, milyen sürgősségi sorrendben. Így, ha lemarad valami abból a napból, nem lesz lelkifurdalásod, hisz a fontos dolgokon túl vagy. A gyerekkel úgy is lehet beszélgetni, foglalkozni, hogy közben teszed a dolgod. Emellett mindenképpen legyen egy olyan rövidebb időszak, ami csak a gyereké. És legyen olyan is, ami csak a tied. Lehet, hogy ezt nem lehet pontosan, mereven betartani, de legalább egy fél óra rólad szóljon a napban, amikor olvasol, pihensz, mondjuk akkor, amikor Szonja alszik. Légy rugalmas, a gyerekhez igazodva. (Mi az, amit mellette is eltudsz végezni, mi az, amit jobb akkorra hagyni, mikor alszik, vagy már Zsiga is otthon van). Százszázalékos anyának, feleségnek, és diáknak lenni nem lehet, és képtelenség mindenhol tökéletest nyújtani, ezt mondtam már párszor. Mivel te most 100%-ig anya vagy, a másik két területre kevesebb energia jut, ez így természetes. És este lehet tanulni, vagy séták alkalmával, mikor a lyány alszik a kocsiban. Mivel a kishercegnő tudja, hogy te totálisan neki élsz, ne csodálkozz, hogy mindent kiprovokál. Ne az agyad szálljon el, hanem légy határozott, bármennyire is imádod, és édes huncut a kisasszony. Amit nem lehet, azt nem lehet. Szó szerint pont. (Egyébként mondtam, hogy kitartó lesz a gyermek, jó, ha már most megmutatod neki, hogy vannak határok, különben az őrületbe fog kergetni a makacsságával) Nem juthaszt oda, hogy:"bánom is én, hogy mit csinálsz, csak hagyj már békén. (Ne merd azt mondani nekem, hogy "bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! KépÉn már belefáradtam ötötök után, de így is vannak határok, amit be kell tartaniuk a gyerekeknek.

Ditke: Attól függ, hogy mit akarsz fordítani angolból. Nekem van két ismerősöm, akik angol könyveket fordítanak magyarra, és megélni alig tudnak belőle. Főleg akkor, amikor a bér kifizetésével is probléma van. Ha nincs a kiadónak pénze, olykor fél évig sem fizet. A szürke hétköznapok ellen vított harcod nagyon jó. Meg kell tudni látni a szürkeségben a színt, a hétköznapiban az érdekeset, a "csodát". A legnagyobb csoda a babavárás az én szememben, a szülés, és az a tehetetlen, gyönyörűséges kis "jószág", aki érkezik Kép
Amit itt leírtál altatót, én sokszor énekeltem az enyéimnek, a kedvencem volt. Tavaly táborban voltam, és ott egy este kiderült, hogy egyik barátnőmnek, aki már 54 éves, még soha senki nem énekelt altatót. Elénekeltem neki ezt, nagyon meghatódott. Emellett vannak még megdöbbentő dolgok, pl. amikor valaki még sosem kapott szülinapi tortát.

Beszélgettem kártyavető tanárommal, és úgy néz ki, hogy közösen adunk ki könyvet, az övében fog megjelenni az én általam kitalált kivetés is.

És azt mondtam már, hogy egyik barátnőm kiadó létrehozását tervezi, és azt mondta, hogy az én verseimet is ki akarja adni?

A topic címét elküldöm Áginak Svédországba, had olvasgasson ő is Kép
Most megyek, mert egy szivárványhídon keresztül fénypostán levelet kaptam Kép

anyácska
anyácska
 


Azt üzenem az összes topicozónak, hogy olvassátok el Vámos Miklós "Sánta Kutya" című könyvét. Aztán majd beszélgessünk róla. Én 2 nap alatt végeztem vele, nem lehet letenni......
Szürke hétköznapokról igazat adok annak, aki azt írta, hogy csak azok szürke hétköznapok, amelyeket annak élünk meg. Nekem is az utazás és a munka tesz ki 10 órát egy napból, de mégis a család és a barátok, ami miatt élek. A munka amúgy nemesít...
Katának üzenem, hogy ne haragudjon, hogy nem jöttem sűrűn, és nem is fogok, de annyi munkám van, hogy nem jut időm internetre. Otthon meg nincs internet. De azért most rászántam 1 órát, hogy elolvasgassak mindent.
Ditke! Van egy jó hírem! Kép Majd hívlak!
ágica
 


Sziasztok érdiek!
Tudtok valamit Norcsiról? Hónapok óta nem láttuk, hiányoljuk! Kép
Kíváncsi
 


Bocsi, ezt az érdi topikba akartam küldeni, de úgy látszik, mellényúltam Kép
Kíváncsi
 


Sziasztok ismét!

Nem bírom ki, hogy ne mondjam el, hogy sikerült az a fránya nyelvvizsgám! Úgy megkönnyebbültem, nem szerettem volna ezt még egyszer, egy pici babával újból végigcsinálni. Hát ezentúl tényleg diplomás ember leszek. Ez viszont, különös módon, egyáltalán nem hat meg Kép.
Ditke
 


Gratula Ditke!!!! Kép Kép Kép Kép
Bárcsak én is eljutnék egyszer egy nyelvvizsgához! De ahhoz előbb tanfolyamra kéne eljutnom! Kép
Az Altató talált!!! Anyu tényleg mindig ezt énekelte Kép Kép Kép
Kata tényleg ne hagyj rá mindent Szonjára, mert olyan kis deviáns gyermek lesz, mint én, akinek sikerült annyira leszívni Anyácska energiáját, hogy a Kicsikre már nem is jutott! Kép vagy Kép ? Szonja kb. olyan, mint én, csak kicsiben. Reszkess! Kép Bár erről Anyácska azért biztos többet tud nyilatkozni. Abban lehet valami, hogy nagyon jól tudja, mennyi türelmed van hozzá, és csak neki élsz. Még jó, hogy kihasználja! Kép Kép Kép

Ágica a Sánta kutyán már túl vagyok,mint ahogy Vámos többi könyvén is. Nagy rajongója vagyok! Kép

Most ennyi, mert megyek Hiperkarma koncertre, és készülődni kell.
sziasztok Kép
 
 


A sánta kutyát én is olvastam, kötelezően ajánlotta a Szilvi, tényleg jó könyv Kép
anyácska
 


Sziasztok!
Itt vagyok én is. Kép

Ditke!
Gratulálok én is a nyelvvizsgádhoz! Kell még államvizsgáznod, vagy az már megvan, csak a papír hiányzik? Még a korábbi hozzászólásodhoz: ez érdekes, hogy szülésznő akartál lenni, és mégis gazdasági pályára mentél. Miért gondoltad meg magad? Ha lenne még lehetőséged, még mindig szívesen tanulnál szülésznőnek? Az altatót én is éneklem néha Szonjának, de én egy kicsit más szöveggel tudom. Lehet, hogy rosszul emlékszem? Anyácska, te hogy énekelted?

"Szép csillagos az ég,
elcsendesült a rét,
ezüstös fényét hinti rád a holdsugár.
Hát aludj kedvesem,
álmodj csak csendesen,
a tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.
Bérceken túl, a völgyben lenn
a fényes napkorong is elpihen,
Hát aludj kedvesem,
álmodj csak csendesen,
a tó tükrén az erdő mélyén csend honol."

Egyébként talán nem véletlen, hogy fejlettebb országokban, ahol TÉNYLEG VAN felnőttképzés, nem csak úgy valami izé, ott az emberek többször is szakmát váltanak, és ez teljesen normális. Nekem erről azt mondták, és teljesen logikusan hangzik, hogy az embernek tanulás-munka szakaszokból kéne állnia az életének, nők esetében (főleg) kiegészítve a gyermekneveléssel. Azért írom, hogy főleg, mert sokszor hallottam már róla, hogy az első hónapokat vagy évet leszámítva az apuka marad otthon a gyerekkel. Igen, sajnos kevés az igazán változatos munka, valahol minden ismétlődik. De nem mindegy, hogy mi ismétlődik. Mert ha olyan dologról van szó, amit az ember alapjávan véve szeret és élvez, akkor könnyebben viseli a ismétlődéseket. Mindenesetre azt már tudom, hogy bármilyen fárasztó lesz, nem fogok megállni egy diplománál, illetve egy képesítésnél (feltéve, ha ez most sikerül). Főleg azért, mert én alapvetően szeretek tanulni, és annyi minden érdekel még.
Ditke, egyébként otthonról tudsz majd netezni, vagy csak munkahelyről férsz hozzá te is?

Anyácska, ez a listás dolog nagyon jó, csak egy ideje nem működik. Mondd meg nekem, légy szíves, mi a fontosabb: főzni valamit, mert két napja nincs rendes kaja itthon; felsöpörni-felmosni-porszívózni, mert a gyerek itt mászik a koszban; kitakarítani a fürdőszobát és a mellékhelyiséget, mert hetek óta nem jutottam hozzá; elmosogatni, mert már nem férünk el a koszos edényektől és különben is kezd büdös lenni; és itt sorolhatnék még más házimunkákat; leülni tanulni, mert másnap orosz vagy matek vagy számvitel vagy akármi, amire ha nem készülök, jó eséllyel elveszítem a fonalat, és annál nehezebb lesz, ha nem lehetetlen önállóan felkészülni a vizsgaidőszakban, amikor egyébként sem tehetem meg, hogy csak tanulok, úgy mint egy nappalis diák, hiszen Szonja arra az időre sem szűnik meg létezni a lakással együtt; vagy sétálni menni a gyerekkel, mert legalább egy óra levegőzés kell egy nap, és már ébredés óta integet, egy ideje pedig a nyomaték kedvéért visít is, hogy menjünk sétálni... Na, nem sorolom tovább. A lényeg az, hogy már nem tudom fontossági sorrendbe tenni a dolgokat, mert minden egyformán sürgetőnek tűnik. Persze minden nap csinálok valamit, de soha semmi látszatja nincs semminek... Az általatok előszeretettel emlegetett maximalizmusom már sehol sincs, nem az beszél belőlem, tényleg nagyon el vagyok úszva. Mondtam már, rég nem akarok én 100%-os lenni minden téren. Itt voltál szombaton, ha körülnéztél, láthattad mi van itt a lakásban. Kép Persze, túlélni mindent túl lehet, de szerintem egyáltalán nem mindegy, milyen környezetben él az ember.
"Ne az agyad szálljon el..." Hát, ezt nagyon könnyű mondani... Te mennyire tudnál nem feldühödni, amikor már fél órája pelenkázod a lányt? Hányszor nevetted el magad idegességedben, amikor nem fogadtunk szót? És most a határozottság jegyében üssem meg a lányt? Hát jobb, ha elengedem, másszon el, és egy-két pillanat múlva, ha sikerült egy kicsit visszanyerni az önuralmamat, akkor utána megyek, nem?
Különben már régen akartam kérdezni, nem értem, eddig hogy nem beszélgettünk róla. Vagy kérdeztem, csak nem emlékeztél? Szóval, hogy csináltad, amikor még csak én voltam? Aztán amikor Szilvi is megszületett? És a három kicsivel? Igazán kifejthetnéd... Kép
Különben mindegy, felcsillant némi reménysugár, kettő is, úgy néz ki, lesz segítségem, de nem akarom elkiabálni. Kép

Ágica!
Tök jó, hogy benéztél. Kép Nem haragszom, dehogy, tudom, hogy aki csak munkahelyről tud netezni, annak nehezebb, mert hiába van ott a lehetőség, ha egyszer dolgozni kell. Különben szerintem kifejezetten elkeserítő, hogy az embernek úgy kell élnie, hogy megpróbálja valahogy túlélni a napja nagyobb részét, és alig marad ideje a számára fontos emberekre, önmagára. Kép Ez nem normális, hiába általános, átlagos...
Sajnos nem ígérhetem, hogy gyorsan elolvasom a könyvet, de ti csak beszéljétek meg, hátha hamarabb kézbe veszem. De beterveztem. Kép Úgy tűnik, most néhány hónapig jobb, ha tankönyvön kívül legfeljebb orosz nyelvű könyveket veszek kézbe. Kép

Szilvi!
Nem hagyom rá, hát épp ez az! Kép Csak ő nem egy olyan gyerek, hogy aki elsőre ért a szóból, ő igazán próbálgatja a határokat, és ez bizony konfliktusokhoz vezet közöttünk. De ennek azért nem az az eredménye, hogy ráhagyom, igenis, elérem, amit akarok, csak esetleg tovább tart, meg nem a birkatürelmemről vagyok híres. Persze vannak dolgok, amiket átgondolok, és esetleg arra a következtetésre jutok, hogy tulajdonképpen miért ne csinálhatná? Az ember túl sok dologra mondja reflexből azt, hogy "nem szabad", de aztán nem is tudja megmagyarázni, hogy miért nem szabad.

Nna, most írtam mindenkinek, de arra már nem emlékszem, hogy mit is akartam még írni úgy általánosságban? Kép
Kalinta
 


Mi néha megütöttük Matteot, mert anélkül nem ért a szóból. Akkor általában sír 1-2 percet, aztán odajön és megpuszilja azt, aki megütötte. Ez érdekes. Amúgy most van dackorszakban, napi 50-szer hangzik el, hogy "nem". Arra is, amit amúgy akar. Aztán "pisilni kell, kakilni kell", és mire odaültetem a WC re, közli, hogy "nem kell". Na, minden korszaknak megvan a maga szépsége. Szerintem ki kell tapasztalni, mikor lehet keményneklenni egy gyerekkel, és mikor van 100%-osan törődésre szüksége. Nálunk 17-18 hónapos korig nagyon jól bevált a járóka, mert Matteo így megszokhatta, hogy amikor ott van, akkor a maminak más dolga van. (Mosogatás, főzés, stb.) Persze nekem nem kellett tanulnom mellette....
De ne add fel!

Ditke!! Gratula a nyelvvizsgához.
agica
 


Hahó!
Csak egy pár szóra, amíg fürdenek. Kép
Azt hiszem, Júliával kapcsolatban ez az, ami most egy kicsit nehézséget okoz nekem, és aminek éppen a kitapasztalása folyik: hogy mikor kell keményebbnek lenni. Mert egészen idáig az volt a rendszer, hogy a gyereket nem hagyjuk sírni. És ez rendben is volt nagyon sokáig. Azt gondolom, a csecsemő nem várhat, ő igénye az első, más a helyzet a csecsemőkorból kifelé növő majdnem gyerekkel, kisdeddel. Úgyhogy néhány hónapja szép lassan ráálltunk arra a szemléletre, hogy mindig meg kell próbálni kitalálni, hogy mi baja van, miért nyűgös, dühös, miért sír, és ha lehet, segíteni rajta, de ha úgy látjuk jónak, akkor most már lehet hagyni sírni, nyűglődni, mert most már meg kell tanulnia szép lassan, hogy időnként ki kell várni a sorát. A problémám az, hogy még elég nehéz rájönni, mi okozza a "rosszkedvét". Azt hiszem, ebből a szempontból könnyebb lesz, ha már jobban kommunikál velünk, és jobban meg tudja értetni magát. Na, de akkortájt kezdődik az Ágica által említett dackorszak. Kép Azt hiszem, fogok szerezni néhány ősz hajszálat...
Kalinta
 


Hogy én hogyan csináltam? Nem fogod elhinni, nektek is volt járókátok Kép
EGy felmosás, felsöprés kb. 10 percet vesz igénybe, ha mindennap felmosol. A mosogatnivaló edények soha nem gyűltek össze, mert főzés közben mosogattam is, és evés után rögtön. Így gyakorlatilag, ha egy órán keresztül főztem, akkor utána hozzájött még kb. 15 perc az elpakolás és mosogatás. Tehát felmosás, főzés, mosogatás eddig max. másfél óra a napból. Porszívózzunk is, újabb 10 perc. Levisszük Szonját sétálni, kb. másfél-két óra, akkor is még csak a délelőtt ment el, mert séta közben be lehet vásárolni is. Míg alszik a gyermek a kocsiban addíg lehet tanulni - igaz, mostmár kevésbé, hisz hidegedik az idő ahhoz, hogy leülj.
Tehát elment a délelött és szinte mindennel kész vagy. Igaz, Szonja több időt töltött járókában és kocsiban......Viszont itt a délután, amikor már szabadon járkálhat a lakásban, míg te vasalsz, vagy varrsz, úgyis ott fog kóricálni a lábadnál, mert egyedül ő sem szeret lenni. Tehát vasalhatsz, varrhatsz, ezek nem mindennapos programok, legalább két órát játhatsz vele, és még arra is juthat az idődből, hogy valami könnyebb olvasmányt vegyél a kezedbe, míg ő játszik a lábadnál. Este pedig lehet tanulni, ha ő már lefeküdt. Nálunk ez úgy volt, ha vége volt a napnak, akkor nem mentünk már azért be hozzátok, vagy csak egy pillanatra, mert nem tudtatok elaludni. Légy el csöndben, magadban ez volt a fontos. Elhiszem, hogy első a gyerek, de szerintem ez csak az első néhány hónapban kiemelkedő szerepet játszó dolog. Később a gyereket szép lassan meg lehet a türelemre tanítani. Nam ugrom azonnal, ha nincs semmi baja, csak unatkozik, hanem előbb befejezem a mosogatást. Utána lehet szó néhány perc beszélgetésről, rövid játékról, utána határozottan befejezed a következő feladatot, akárhogy dühöng is a kölök. Az első két-három hónapban nálatok is előfordult, hogy a reggel berakott ruhát este hatkor már ki is teregettem, és berántottam végre az ebédre főzöttet. Ez akkor természetes. Amikor pedig többen voltatok, lelki nyugalommal eltürtem, hogy sírjon az egyik, - ha nem volt életveszélyes baja - ha a másik volt a kezemben valamiért. Ez valahogy soha nem volt probléma, hogy a mindennapos dolgok elkészüljenek. Lehet, a ti rovásotokra, hisz akkor is a járókában kellett maradnotok, amikor nem akartatok. Volt, hogy kétévesen is ott kötöttetek ki, ha fölmostam, és ti nem akartatok nyugton megmaradni. 10 percet a legféltettebb, vagy legádázabb gyerek is kibír, hisz az ő érdekében teszed, hogy ne másszon a koszban. Tudom, ezt ő nem tudja, de elég, ha te tudod, és tiszta legyen a lelkiismereted, hogy nem elhanyagolod a gyereked, hanem a dolgod végzed. Igenis, alárendeled magad a kishercegnőnek, 100 %-osan. Ennyire már rég nem kéne. Persze, hogy megátalkodottan harcol a jogaiért! Lassan változtatni kéne. Azt is leírjam, hogy hogyan zajlott, amikor dolgoztam, és mellette - és mellettetek - tanultam? Hasonlóan....Este mosás, főzés, vacsora, néhány perc játék, de minimum egy esti mese, és utána este 9-től, 10-től tanulás majdnem éjfélig. Vagyis hái feladatok megírása, jó esetben annyi fért még bele, hogy aláhúztam a lényeget a könyvben. Igazi tanulás vizsga előtt egy-két nap alatt, szabadságot kivéve, ti pedig bölcsiben, oviban, ha éppen nem voltatok betegek.
Tudni kell "kegyetlennek" is lenni a gyerek érdekében a gyerekkel, és a család érdekében. Képzeld el, ha a doktornő nem adná be az oltást, mert imádja a kölköt.
anyácska
 


Hahó!

Anyácska!
Igen, sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz írni, és igazad is van abból a szempontból, hogy én sokkal lazábban bánok, de sokkal inkább másképpen Szonjával ahhoz képest, amilyen nevelési tanácsokat régebben adtak. Persze valószínűleg benne van az is, hogy az első gyerekénél szinte minden szülő közel van az "elkényeztetéshez". Szóval, ha van kedvetek, beszélgessünk erről, hogyan neveltünk gyereket régen és ma, milyen módszer miért él tovább, milyen nem, ki miért csinálja úgy, ahogy, mi a különbség stb. De lehet, hogy jobb lenne a hangulat, ha a Sánta Kutyáról beszélgetnénk. De most komolyan. Kép Ha már felvetettétek, írjatok róla egy kicsit bővebben.
Írtam levelet, abban jobban kifejtem a "neveljünk Szonját és Katából anyát" témát. Kép
Kata
Kalinta
 


Én sajnos nem tudom veletek megosztani magvas gondolataimat és tapasztalataimat a gyereknevelésről Kép Elfelejtettem már, hogy vót az az én időmben, aranyoskáim Kép
 
 


KépKépKép
Kalinta
 


A francba! (bocsánat). Ez nem ér! Hogyan javít az ember, ha nem úgy, hogy a küldés elhagyására klikkel rá? Elszállt az egész megírt levél, mert visszaakartam lépni, javítani. Most írhatom újra.Kép
Nos, volt a tegnap, és van a ma. És van millióegy ember, ugyanennyi nézőponttal. Ami működött régen, nem biztos, hogy működik ma is, és nem is kell, hogy működjön. Jól néznénk ki, ha mindig visszafelé néznénk. Hol lenne akkor a haladás, fejlődés? Kérdeztél Kalinta, és én válaszoltam, hogy hogyan is volt ez a ti időtökben. Szerintem felesleges lenne erre sok szót fecsérelni, csak ha valóban akarjátok.
Maradjunk a Sánta kutyánál.
Egyszerű asszony, hányavetett élettel. És a megdöbbentő az, ahogy ez az asszony elfogadja a sorsát. Méltóság van benne, tartás. Akárhogy akarja beszennyezni az élet, ő felülemelkedik, és tiszta marad. Erkölcsi tisztaság. Aztán mire megöregszik, magára marad, akkor jön a betegség. És még azt is méltósággal, egyszerűen fogadja.
Nekem ennyi jutott indítónak az eszembe......

Szilvi! Ennyire öregszel? Kavinton? KépKép

Jajaj! Ditke! Neveletlen vagyok! Elfelejtettem gratulálni....és látványosan irigykedni, pótlólag megteszem Kép
Egy nyelvtudást én is szívesen fogadnék. De az lenne a jó, ha nem itthon kéne tanulni, hanem, ha külföldön dobnák az embert a mélyvizbe...
Nyáron Spanyolországban voltam, és az út elején legfeljebb köszönni tudtam spanyolul, egy hónap múlva, az út végén pedig már "beszélgettem". Legalább is meg tudtam kérdezni, hogy: hogy vagy, hol a buszmegálló, hány órakor indul a busz, hol a bolt, mennyibe kerül, tudtam mondani, hogy keresem a tejet, a szupermarketet, a péküzletet, veszek gyümölcsöt, kérek egy kávét és egy szendvicset, stb. Csak a választól tartottam kissé , mert a kérdésem alapján feltételezték, hogy nem csak beszélek, hanem értek is spanyolul KépKépKép
Én pedig boldog voltam, ha a szóáraradatból megértem azt, hogy: nincs messze, jobbra, balra, előre, stb. Kép
Angolul pedig szinte mindenki értett, és beszélt, csak én voltam a barátnőmmel együtt perfekt magyar. Ja, néhány szót azért tudtam franciául is, valamikor tanultam, de az is nagyon kevés volt Kép
anyácska
 


Bocs Kata, de én igen erősen anyukáddal értek egyet. Lehet, hogy azért mert van +egy év előnyöm...??? Habár az igazat megvallva, én ebben a korszakban, ahol most te tartasz Júliával, már napi 8.5 órát dolgoztam, és csak este láttam a kisfiamat. Matteon pont abban az időben vetem észre, hogy ha társaság van körülötte, jól elvan nélkülem,de ha csak én vagyok, le sem szállna rólam. Emiatt sem bántam a bölcsit.
Egyébként Júliának egyáltalán nincs járókája?
Szerintem mindenkinek úgy kell nevelni a saját gyerekét, ahogy jónak látja, mert úgyis az anya az , aki a gyerek minden rezdüléséről tudja, hogy miért is van. Az a fontos, hogy érezze a szeretetet, mint indokot a viselkedésünkben., mint ahogy anyácska is írta. Ha pl. nem foglalkozol vel egy fél órát, utána, vagy előtte magyarázd el, miért nem. Már csak a hanghordozásból is megérti.
Matteo tegnap szétszedte a távirányítónkat (TV) .Haragudtam rá, nem is szóltam hozzá egész fürdetés alatt. Aztán mikor elaludt, olyan lelkifurdalás tört rám. Ő most mindent szét akar szerelni, hogy rájöjjön, hogyan működnek a dolgok. Délután biztos meglepem valamivel............

Sánta kutya: Elképesztő, hogy tud egy férfi ilyen jól írni nőkről. Engem az fogott meg, hogy a nők tényleg ilyen hullámhosszon mozognak, így gondolkodnak, és csinálják a dolgukat, általában a férfiaknak (gyerekeknek) mindent alávetve. És így tekintik természetesnek. És hogy ezt pont egy férfi írja meg???? Talán pont azért, mert a nők észre sem veszik, annyira természetesnek tartják.
Megyek dolgozni.. Mikor láthatjuk Júliát???????? (Matteo mindig kérdezi: Júlia hol van?) Tényleg.
agica
 


Szia Ágica!

Azon gondolkoztam, hogy ez az életkor eleve egy ilyen anyás korszak, vagy ez a suli miatt van így, ill. nálatok a bölcsi miatt volt így? Hogy talán pótolni akar.
Amúgy van járókánk, havonta egyszer bele is teszem, amikor tutibiztonságos helyen akarom tudni. Rengeteget veszekedtem Zsigával annak idején, hogy ugyan szerelje már össze, mert meg kell a lánynak szoknia, hogy nyugodtan tudjak tanulni, és ez nem olyan lakás, ahol be lehet látni a konyhából a szobába. Aztán úgy alakult, hogy már pici korában sem lehetett magára hagyni, jobban haladtam, ha mindig ott volt velem egy takarón a földön, vagy autósülésben. Úgyhogy ahogy telt az idő, egyre kevesebb időt töltött benne, most már csak nagyon rikán teszem bele. Különben nem a járóka itt a fő kérdés, szerintem. Mert ha járókában lenne, én akkor is vele foglalkoznék inkább, ha nyűgös. Ha viszont nyugodt, akkor a szoba közepén vagy az előszobában is nagyon jól eljátszik, olyankor nincs vele sok gond. És sokszor volt már olyan, hogy kimászott a konyhába, vagy a fürdőszobába, leellenőrizte, hogy megvagyok-e még, és mászott tovább. Talán szerencsém van vele, talán már elég korán és elég határozottan megmutattuk neki, hogy mihez szabad nyúlni és mihez nem, vagy csak ezután jön még a java, nem tudom, de azzal nincs sok gond, hogy neki nemvaló dolgokhoz nyúl.
Amúgy kb. úgy zaljik nálunk az élet, hogy én csinálom a dolgom, és amikor Júliának valami baja van, akkor vele foglalkozom. Van egy "listám", amit végigveszek: éhes, szomjas, álmos, pelus, unatkozik, fáj... Végiggondolom, melyik lehet, megpróbálom helyrehozni a dolgot, és folytatom amit elkezdtem. Namost, ha unatkozik, akkor épp csak annyi időre ülök le mellé, amíg mutatok neki valami érdekeset, és inkább délután szánok rá egy kicsit hosszabb időt, hogy játsszak vele. Aztán ha nem bírok rájönni, hogy mi baja van, akkor közlöm vele, hogy bocs, de nem tudom, és kész. Ha ez egy egyszerű mindennapi nyügi, akkor hagyom, ha látszik, hogy valami komoly, akkor vele vagyok. Persze ha épp felmosok, vagy rántást csinálok, vagy valami hasonlót, amit nem lehet csak úgy eldobni, akkor kénytelen várni a sorára. Egyébként mindig mindenről elmondom neki, hogy miért történik. Pl. suliba is úgy megyek, hogy elköszönök tőle, elmondom neki, hogy elmegyek, mikorra jövök, ki fog vigyázni rá, és odaadom egy pici macimat, hogy addig ő meg vigyázzon arra. Nyilván, ha tesója lesz, akkor többet lesz várakoztatva valamelyik gyerek, ha épp kettőnek van egyszerre baja, ez normális.

Különben sokat gondolkoztam ám ezeken a gyereknevelési szemléleteken. Az egyértelmű, hogy mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. Valahogy úgy tűnik nekem, hogy azok az elvek, amelyek a csecsemőt erősebben korlátozzák, ezzel együtt a család többi tagjának ellátását tartják fontosabbnak; míg a másiknál fordítva van, az a csecsemő igényeit előrébb veszi más családtagokéhoz képest. Namost, az előbbi éppen abban a korszakban alakult ki, amikor tipikus volt az, hogy egy nő egymaga vezette a háztartást, ráadásul még dolgozott is. Másrészt a külvilág is akkor ítélte meg jobb anyának, feleségnek, "házinőnek" stb, ha minden rendben volt, és el volt látva - kívülről. A másik az sok szempontból hasonlít az ősi kultúrákra, amikor a nő nem volt magára hagyva, mert egy közösségben, ill. egy nagy családban élt, sokkal több segítsége volt, és talán sokkal inkább az alapján ítélték meg, hogy hogyan bánik konkrétan a gyerekével. Ez az én elméletem. Mit gondoltok?

Egyébként azt tudjuk, hogy minden gyereknevelési elméletnek megvan a maga pszichológiai vagy más tudományos háttere. Én mindig nagyon élvezem, ha olyan olvasnivaló akad a kezembe, ami nemcsak azt mondja, hogy így meg így bánj a gyerekkel, hanem azt is, hogy miért bánj vele úgy.
Írok példát, de azért pont ezt, mert eddig ez érdekelt a legjobban, nem azért, mert ez a legfontosabb gyereknevelési mozzanat.
Pl: Órarend szerinti etetés: Két tudós (azt hiszem, egy angol, meg egy orosz) egyszer megmérték, hogy mekkora a különböző korú csecsemők gyomrának az űrtartalma átlagosan. Aztán kiszámították, hogy a "normális" fejlődéshez mennyi tápanyagra, energiára van szüksége. Mivel akkoriban nagyon sokan táplálták mesterségesen a gyereküket, a tápszert vettél alapul. Nos, a kettőből szépen kikombinálták, hogy ideális esetben egy babának naponta hányszor, és mennyit kell ennie. Szerintem csak tápszeres etetésnél, meg amikor a gyerek már csak eszik (és már nem szopik), ez többé kevésbé ma is helytálló elmélet: az evésben fontos a rendszer, habár azt már mi felnőttek sem tartjuk be, hogy mindig ugyanolyan mennyiséget együnk. Kultúránként változó, hogy hányszor esznek egy nap, és mikor a legtöbbet. (Nálunk elvileg az ebéd a gyomortömő főétkezés.) Plusz, ami az órarend szerinti etetés mellett szól: a felnőttek "kényelme", hiszen elég hosszú etetési időközöket határoz meg ahhoz, hogy az ember nyugodtan végezhesse a dolgát, ill. az az érv, hogy a gyereknek szüksége van a rendszeressgére.
Ezzel ellentétben: igény szerinti szoptatás, ami azt mondja, hogy mindig szoptassuk meg a kicsit, ha sír, és tök fölösleges mérni, hogy mennyit evett, ha jól fejlődik. Ez a módszer bízik a csecsemő ösztöneiben, hogy tudja, mikor mennyit kell ennie, ha sokat evett, akkor csak átszalad rajta és a pelusban köt ki, ill. kibukja. Igen ám, de azt is mondja, hogy a szoptatás nem csak a táplálás eszköze, hanem hogyismondjam univerzális babaellátási eszköz. Gyógyszer, mert az anyataj immunanyagokat tartalmaz, megelőz és véd, gyógyít. A nyugtalan, beteg babának nyugtató, fájdalomcsillapító anyagokat tartogat. Ezek mellett testi kontaktus, szoptatás közben a baba automatikusan megkapja a lelki fejlődéséhez szükséges egészséges érintésmennyiséget, becézést, szeretgetést. Ahogy egyik ismerősöm mondta, és ez nagyon tetszik, mamaíz, mamaillat. Kép
Na, de nehogy véletlenül valaki megbántva érezze magát (mert ez olyan kényes téma), azért még hozzáfűzök egy-két dolgot: Aki órarend szerint eteti a gyerekét, az az én szememben nem ekvivalens azzal, hogy túl szigorúan bánik vele, elhanyagolja, vagy nem törődik a baba igényeivel. Hiszen pl. anyácska is mesélte, hogy főzött ő úgy, hogy belelógott a gyerek lába a fazékba, és Ágica is mesélte, hogy hogyan foglalkoztak Mátéval, amikor előbb kezdett sírni, mint az evésidő, vagy fájt a hasa. Ezzel párhuzamosan sok igény szerint szoptató anya valószínűleg a szoptatáson kívül, és aztán abból a korból kinőve alig törődik a gyerekével, elhanyagolja, bántalmazza. Sőt, egy picit megtoldom: ha az ember valójában nem figyel a gyerekre, hanem csak a szájába nyomja a mellét, ha sír, pedig lehet, hogy nem is arra lenne szüksége, hanem esetleg arra, hogy mondjuk tisztába tegyék, vagy másként öltöztessék, vagy nagyobb gyereknél inkább hogy játszanak vele, ugye, az sem éppen ideális.

Elkezdtem olvasni a Sánta Kutyát, az első fejezeten túl vagyok. Kép Nagyon furi volt, ez a félig német, félig magyar.
Kalinta
 


Na, még valamit:
Arra már rájöttem, hogy az ember lánya néha fáziskéséssel reagál a gyerek fejlettségi szintjére. Ez most így furán hangzik, azt akarom mondani, hogy mire a szülő rájön, hogy a gyereke rendelkezik egy bizonyos képességgel, akkor azzal a gyerek már rég rendelkezik, csak ő most jött rá. Például amikor az anya rájön, hogy már bizonyos esetekben nyugodtan hagyhatja egy kicsit tovább is sírni a gyereket, pedig már mondjuk egy-két héttel, vagy hónappal korábban is megtehette volna. Lehet ám, hogy most nálunk is ez volt, ill. van, mert ez egy folyamatos állapot, csak mindig más dologgal áll így az ember. Meg gondolom, ez főleg az első gyereknél van, a másodiknál meg a többinél már élesebb az ember szeme, hamarabb rájön a csalafintaságra. (Csak aztán akkor van baj, ha valaki átesik a ló túloldalára, de ezt pont olyan nehéz kivédeni, mint a fáziskésést, szerinem ha az ember hibába esik, akkor inkább a később észlelés, és picit elkényeztetés, azt könnyebb helyrehozni.)

Ágica, nem tudom, mikor találkozzunk. Beszélek Zsigával, de szerintem november előtt nem nagyon fog menni. Esetleg a hosszúhétvégén, mert úgy néz ki, nem megyünk a babaruhabörzére. Matteo nagyon aranyos, pedig nem sokszor látta Júliát. Kép Puszilom
Kalinta
 


Sánta kutya: igen, megdöbbentő, hogy egy férfi hogyan tudja ezt így megfogni. Hatalmas empátia készséggel kell rendelkeznie, az biztos, emellett végtelenül nyitottnak, jó megfigyelőnek kell lennie. (Még azt is megjegyzem, hogy rengeteg lágy, úgymond nőies energiával rendelkezik). Hasonlóan meghökkentő Márai Sándor: Az igazi c. könyve. Három részes, az első a feleség szempontjából íródott, a második a férj, a harmadik a "szerető" szempontjából. Minden rész teljesen más hangvételű, és elképesztő, hogy az első részben hogy tud olyan mélyrehatóan írni a női lélekről, azután pedig ugyanolyan hitelesen bemutatni a férfi szemléletmódját, gondolkodását. A harmadik részt még nem olvastam, az megint egy női mentalitás lesz.
Mai nappal ünnepélyesen letettem Thomas Mann: Varázshegy c. könyvét. Bevégeztetett. Kb. 800 oldalon keresztül nem történik semmi különös, de tökéletes jellemrajzot kapunk egy tétova, gyenge, férfipalántáról, aki az élet elől, ami most kezdődne a számára, elmenekül a hegyek közé és felvállal egy betegséget, mint kibúvó a felelősség alól. Van Márainak egy nagyon jó mondata: Vannak betegek, akik nem akarnak egészségesek lenni, és vannak egészségesek, akik szívesen lesznek betegek, mert nem bírják az egészség és az élet lehetőségét. Mert élni nagy felelősség. Hát, ez tökéletesen illik a könyv hősére. Végzetesen szerelmes lesz egy nála idősebb asszonyba, talán épp azért belé, mert messziről is imádhatja, nem kell lépéseket tenni a hódításáért - majd megteszi helyette az élet, - és ez a plátói szerelem nagyon biztonságos, nincs csalódás, nincs kudarc. CSakhogy ennek a fiatalembernek a feje felett két ellentétes irányt képviselő filozófus vitatkozik. (Egyik az idealizmus és monizmus, a másik a dualizmus képviselője). A fiatalembernek beleszólása nincs, mondván, ő csak hallgasson, és tanuljon belőle. Emiatt aztán mégis kénytelen állást foglalni, hisz fekvőkúrás idejében végig gondol minden szót, mozzanatot, és így formálódik a lelke. Ebben az elvonultságban a szanatórium monotonon ismétlődő napirendjében időtlenné válik az idő, és észrevétlen folyna el, ha a háború nem szólna bele. MÉgis, ebben a filozófikus időtlen időben érik férfivá, aki a háborúban úgy állt helyt meghalt unokafivére helyett is, ahogy azt egy felelősségteljes férfinak kell. Állást kell foglalnia, hogy melyik oldalon harcol, miért harcol. ez már nincs levezetve a könyvben,csak következtetni lehet az utolsó képből, ami a csatamezőről ad hírt. Mert: ismét egy Márai mondat - jobban tükrözi a lényeget, mintha én fogalmaznám meg - : "Az élet tökétesen rendez minden helyzetet, ha alkotni akar". "Az életben meg kell történnie mindennek, helyére kell kerülnie mindennek. S ez nagyon lassú folyamat." (Ez végül nem egy gondolat lett, hanem egy gondolatsor, de tökéletes). Végülis nem volt rossz.

Kata, amit a gyereknevelési szemléletről írtál, az nagyon találó. Bizony, nincs itt másról szó, mint arról, hogy a család egészének akarunk-e megfelelni, vagy a gyereknek. Ez pedig családonként változó. Van, ahol nem örül a társ, ha háttérbe szorul, van, ahol önként rendeli alá magát ő is. Mindebbe még keményen belejátszik maga az élet, a családi háttér, az életcél, a kényszer, lehetőség, és lehetőségnélküliség.

Erről valóban nem lehet vitatkozni sem, csak beszélgetni, hisz senki sem tud tökéletesen a másik helyébe lépni.
anyácska
 


Hogy ti mennyit tudtok írni!!!! 8-O
Hát a gyereknevelésbe nem tudok beleszólni... én majd bezárom az enyémet egy aranykalitkába, vagy nem is szülök... Kép
viszont:
Ágica! Olvastad az Anya csak egy van című könyvét Vámosnak? Sokszor ott is az anyja szemszögéből, egyes szám első személyben írja a dolgokat. Ha még nem olvastad, ne hagyd ki!!!
És igen, én is a Márait akartam még mondani. Első rész: Az Igazi. Második rész: Judit.. és az utóhang. Feleség szemszögéből, férj szemszögéből, második feleség szemszögéből, másodikfeleségférjutánipalijának a szemszögéből. Van ott minden, mint a búcsúban! Kép Szerelem, női lélek, férfi lélek, politika, társadalomrajz, háború, amerika... és nem összecsapva. Hanem kiemelve dolgokat. És igen, döbbenetes, ahogy megírja az első részben ahogy a feleség meséli a dolgokat, aztán teljesen átváltozik és a férj mesél. Én nem találtam szavakat, mennyire megtalálta az összes szereplőnek a hangvételét, gondolkodását...
Sorry, ha esetleg valakit frusztrál, de hatalmas Márai-láz tombol itthon. Főleg nálam! Kép
 
 


Csak röviden: én azért etettem Matteot kb 3-4 óránként, mert így volt idő sétálni, mosogatni, főzni, pihenni, tanulni, stb. Ill. még így is csak épphogy, mert a "fejés" az elején, meg a büfiztetés, stb. még így is egy csomó időt elvett. Azért hagytam abba a szoptatást 10,5 hónapos korban, mertmár amúgy is csak reggel és este kapott, és szopizás után még tök éber volt a gyerkőc, és felhajtott vagy egy pohár (2dl) tápszert, amúgy meg mindig elmászkált, stb. Nem is igazán igényelte szerintem. Lehet, hogy akkor kellett volnam abbahagyás helyett sűrűbben szoptatni újra, stb., de ehhez nem volt kedvem, 1. egoizmus, 2. bölcsöde, 3. esküvő (alkohol)
Úgyhogy így volt jó. de ha Kata és babája élvezik, miért ne? Most szaladok dolgozni, majd még írok.
ágica
 


Képzeljétek, megint színházban voltam! Bellini: Norma c. darabját néztem meg, gyönyörű volt. Viszont teljesen kiakadtam azon, hogy az Erkel mennyire nem színház, hanem inkább előadóterem. Nincs színházi atmoszférája. Modern lámpái vannak, tejáshéjszínű csupasz falai, és felháborítóan barna függönye a piros helyett. Kilopták belőle a varázst, a hangulatot. Azért nem utasítanák vissza egy meghívást, ingyenjegyet, mert a fontos a darab volt, nem az épület Kép
anyácska
 


Na de anyácska! utasítanék.. és nem utasítanák. :-/
ÉN már rég voltam Erkelbe. Örülök, ha nem is kell mennem többet.
 
 


Kalinta! HOgy állsz a Sánta kutyával?
 
 

Vissza: Ismerjük meg egymást

Jegyzetfüzet:

 

cron