A nagycsaládos topicban már leírtam, hogy ha valaki tudja értékelni azt, hogy egyáltalán van lehetôsége arra, hogy a saját életét kitalálja, akkor annak itthon és külföldön is jó. Higgyétek el sehol a világon nem hull az öletekbe semmi és nálunk sokkal gazdagabb országok nagyságrendekkel kevesebb lehetôséget nyújtanak a gyerekneveléshez. Az szerintem már egy óriási dolog, hogy választhatsz-persze saját felelôségedre-, hogy mit , hol és mikor akarsz csinálni. Nekem is folyamatosan tanulnom kell, nap mint nap meg kell újulni, hogy munkát kapjak. Ja és ez nem úgy van, hogy várom a lehetôségeket, hanem kitalálok dolgokat, kockáztatok és egyszer hopp másszor kopp. De mondjuk nem biztos, hogy szabadna 4 gyerek vállalnunk a férjemmel, ha nem bíznék SAJÁT MAGUNKBAN. Szerintem azokat a naív álmokat már rég fel kell adni, hogy valaki megoldja helyettünk a problémákat. A topicot is azért hoztam létre, hogy POZITÍV JAVASLATOKKAL próbáljunk meg egy családosok számára is élvezhetôbb élhetôbb országot kialakítani. Nagyon együttérzek azokkal akiknek nehehezebben megy (bár azért van abban valami amit Totya mond, hogy igenis divat sírni Magyarországon- nem a topicban írókra mondom, ez a tapasztalat)
Ha folyamatosan kesergünk, attól csak a saját életünk lesz roszabb.... És ez külföldön is így van (de ott mondjuk nem is értik az emberek, ha a problémáidat akarod rájuk tukmálni)
Ja és még valami: szerintem nem szabad elfelejteni, hogy hogyan éltünk gyerekkorunkban (szüleinkrôl és nagyszüleinkrôl nem is beszélve).
Üdv: Szofi
))
