Tünci
A hasam nekem már aznap lement, ahogy a doktor a szülésnél megrepesztette a burkot és elfolyt a magzatvíz, szinte azonnal lapos lett. Én 3 kg-ot híztam 20. hétig, ha most pár nap elteltével benézek a tükörbe olyan, minth nem is lettem volna babavárós.
Akkor ezek szerint még várhatok ezzel a vérzés dologgal, pedig ma este 6.-ig nem volt semmi, aztán elmentem sétálni és .....
Remélem a menstruációig megszűnik, vagy honnan fogom tudni, hogy megjött, lehet elég buták a felvetéseim, de ilyenen még nem mentem keresztül és nem is nagyon akarok, nincs tapasztalatom.
Judyt
Szeresd mind a kettőt, aki él és aki meghalt, Őt is. De ne legyen lelkiismeret furdalásod, mert nem tudod az élőnek megadni azt a teljes szeretetet, amit érdemel.
Nem a te hibád a másik Baba elvesztése.
Tünci, a beteg dologgal nem értek egyet. Én bármennyire is szerettem, végzetesen nyitott hátgerincén az én szeretetem nem segítette volna át, csak a szenvedését láttam volna és vádoltam volna magam, hogy nem boldog, nem tud mozogni, vizeletet visszatartani....
Nagyon nehéz döntésem volt, a remény utolsó szikrájába is kapaszkodva.
Új privát üzeneted érkezett!
2008.08.17 06:25
Sziasztok!
Jaj Betti persze hogy nem arra gondoltam hogy az én önzőségem miatt kínozzuk a kicsikéinket..sajnos tudom mit jelent a nyitott gerinc, persze hogy jól döntöttél.én azt szerettem volna elmagyarázni, hogy amikor pl az unokatesómnak mondtam hogy valószínű vak, vagy majdnem teljesen vak lett volna Viola, akkor ő rögtön rávágta hogy ki akarna vak gyereket..Amielőtt megszületett a Babám, az orvosom elmagyarázta hogy mik az esélyek a születés után. mondta hogy a szem a tüdő és az idegrendszer éretlen, hogy nagyon hosszú utógondozás szükséges(gyógytorna, fejlesztő foglalkozás-mert ahogy mondta nem lett volna "túl okos") és erre értettem én hogy ezen túljutottunk volna és különben is bízni akartam abban hogy az orvostudomány olyan gyorsan fejlődik, ki tudja hogy a most vakon születő babák akár 10 év múlva láthatnak is!!!
Én akkor is tudtam, AKARTAM hinni amikor megmondták hogy 710 gramm..Mondtam hogy majd megnő, nem akartam látni a szánakozó tekinteteket..
Valahogy így akartam mondani...Ne haraguj ha megbántottalk, nem akartam..
Jaj Betti persze hogy nem arra gondoltam hogy az én önzőségem miatt kínozzuk a kicsikéinket..sajnos tudom mit jelent a nyitott gerinc, persze hogy jól döntöttél.én azt szerettem volna elmagyarázni, hogy amikor pl az unokatesómnak mondtam hogy valószínű vak, vagy majdnem teljesen vak lett volna Viola, akkor ő rögtön rávágta hogy ki akarna vak gyereket..Amielőtt megszületett a Babám, az orvosom elmagyarázta hogy mik az esélyek a születés után. mondta hogy a szem a tüdő és az idegrendszer éretlen, hogy nagyon hosszú utógondozás szükséges(gyógytorna, fejlesztő foglalkozás-mert ahogy mondta nem lett volna "túl okos") és erre értettem én hogy ezen túljutottunk volna és különben is bízni akartam abban hogy az orvostudomány olyan gyorsan fejlődik, ki tudja hogy a most vakon születő babák akár 10 év múlva láthatnak is!!!
Én akkor is tudtam, AKARTAM hinni amikor megmondták hogy 710 gramm..Mondtam hogy majd megnő, nem akartam látni a szánakozó tekinteteket..
Valahogy így akartam mondani...Ne haraguj ha megbántottalk, nem akartam..
2008.08.17 08:10
Tünci
Én is bíztam volna a helyedben!
A kis emberkék nagyon tudnak harcolni!
Az volt nehéz nekem elfogadni, hogy szinte csak én tartom életben.
Az éjjel azt álmodtam, hogy megszültem, és láttam a kis hátát.......
Elég morcosan keltem fel.
Dehogy haragszom, csak így is vádolom magam eléggé, hiszek Istenben és ha hiszek, nincs jogom az élet felett dönteni, mégis megtettem, félek, hogy ezért még bűnhődni fogok, vagy itt, vagy máshol.
Te ne haragudj, érzékenyebb vagyok most én is.
Egyébkén jó reggelt és a tegnapinál jobb napot kívánok!
Én is bíztam volna a helyedben!
A kis emberkék nagyon tudnak harcolni!
Az volt nehéz nekem elfogadni, hogy szinte csak én tartom életben.
Az éjjel azt álmodtam, hogy megszültem, és láttam a kis hátát.......
Elég morcosan keltem fel.
Dehogy haragszom, csak így is vádolom magam eléggé, hiszek Istenben és ha hiszek, nincs jogom az élet felett dönteni, mégis megtettem, félek, hogy ezért még bűnhődni fogok, vagy itt, vagy máshol.
Te ne haragudj, érzékenyebb vagyok most én is.
Egyébkén jó reggelt és a tegnapinál jobb napot kívánok!
Betti
2008.08.17 08:20
Szia Betti, Jobb napot Nekedd is!!
Úgy néz ki az éjszakákkal van némi gondunk..Én azt álmodtam ,hogy hazahozhattam a kórházból, és annyira kicsi volt, kisebb mint a valóságban, de mutatták hogy hogyan kell megfogni és mondtam neki hogy semmi baj, itt van anya ,vigyáz Rád és kinyitotta a szemét és mosolygott..felébredtem és mire felfogtam hogy álom volt már zokogtam..nagy nehezen visszaaludtam és akkor már azt álmodtam hogy kimentem a temetőbe megnézni, hogy kész lett e teljesen a sír és borzasztóan elrontották és üvöltöttem, hogy nem jó nem jó...
sok sírással kezdődött a nap, de mégis hálás voltam azért az álomért ,amikor a karomba vehettem, mert addig is velem volt...
Aztán meglátogatott a nagypapám..már nagyon akart jönni.Gyakorlatilag Ő nevelt fel,Ő egy otthonban él, mert sclerosis multplexes és állandó ápolásra szorul.megkérte a gondnokot, hozza el, mert nem bírja tovább látni akart..
együtt sírtunk, kapaszkodtunk egymásba..
Most egyedül megint nagyon nehéz, délutánig egyedül vagyok, amíg hazajöna férjem.
Úgy néz ki az éjszakákkal van némi gondunk..Én azt álmodtam ,hogy hazahozhattam a kórházból, és annyira kicsi volt, kisebb mint a valóságban, de mutatták hogy hogyan kell megfogni és mondtam neki hogy semmi baj, itt van anya ,vigyáz Rád és kinyitotta a szemét és mosolygott..felébredtem és mire felfogtam hogy álom volt már zokogtam..nagy nehezen visszaaludtam és akkor már azt álmodtam hogy kimentem a temetőbe megnézni, hogy kész lett e teljesen a sír és borzasztóan elrontották és üvöltöttem, hogy nem jó nem jó...
sok sírással kezdődött a nap, de mégis hálás voltam azért az álomért ,amikor a karomba vehettem, mert addig is velem volt...
Aztán meglátogatott a nagypapám..már nagyon akart jönni.Gyakorlatilag Ő nevelt fel,Ő egy otthonban él, mert sclerosis multplexes és állandó ápolásra szorul.megkérte a gondnokot, hozza el, mert nem bírja tovább látni akart..
együtt sírtunk, kapaszkodtunk egymásba..
Most egyedül megint nagyon nehéz, délutánig egyedül vagyok, amíg hazajöna férjem.
2008.08.18 06:15
Sziasztok!
Délután eljött a barátnőm.Kérés nélkül jött, váratlanul.Végre.Én már nem tudtam volna segítséget kérni..végre csak átölelt, hagyott zokogni, hagyta hogy beszéljek, amíg csak el nem fogyott minden kimondható szó..és csak sírt velem.nem igyekezett mondani semmit, csak ölelt.
elmondtam neki, hogy a napok teltével, egyre inkább egyedül éreztem magam, hogy egy pont után már nem tudtam kérni segítséget, hogy aztán már nem tudtam felvenni a telefont sem, hogy egyre jobban bezárultam és nem láttam a kiutat..olyan mélyen vagyok már ,nem tudom lesz e visszaút valaha..
Délután eljött a barátnőm.Kérés nélkül jött, váratlanul.Végre.Én már nem tudtam volna segítséget kérni..végre csak átölelt, hagyott zokogni, hagyta hogy beszéljek, amíg csak el nem fogyott minden kimondható szó..és csak sírt velem.nem igyekezett mondani semmit, csak ölelt.
elmondtam neki, hogy a napok teltével, egyre inkább egyedül éreztem magam, hogy egy pont után már nem tudtam kérni segítséget, hogy aztán már nem tudtam felvenni a telefont sem, hogy egyre jobban bezárultam és nem láttam a kiutat..olyan mélyen vagyok már ,nem tudom lesz e visszaút valaha..
2008.08.18 07:48
Ma egy hete voltam a szülőszobán.
Ebben az időben már nagy fájdalmaim voltak, fél 12.-kor született meg a kislányom.
Tegnap 3 óra volt mire elaludtam, újra peregtek előttem az események, elmúlt vasárnap sem sok lehetőségem volt a pihenésre, részben a tágítás fájdalmai miatt és azért, hogy az utolsó éjjelem a Kicsimmel.
Próbáltam minél később felkelni, de már 6.-kor felébredtem, és azonnal jönnek a képek, emlékek.
Fél kilencig piszmogtam az ágyban, most kávézok és azon gondolkodom, mit tervezzek a mai napra....
A lakáson meglátszik, hogy egy hét pihi volt, bár párom sokat segített, a vasalnivaló halomban.
Ugyanakkor ha belenézek a tükörbe megijedek. Fehér sápadt arc, karikás szem, össze kellene szedni a testem is lassan, mert nem merek emberek közé menni.
Kicsi Drágám, remélem, jobb helyre kerültél, mint nálam voltál és remélem egy het már onnan figyelsz minket.
Ebben az időben már nagy fájdalmaim voltak, fél 12.-kor született meg a kislányom.
Tegnap 3 óra volt mire elaludtam, újra peregtek előttem az események, elmúlt vasárnap sem sok lehetőségem volt a pihenésre, részben a tágítás fájdalmai miatt és azért, hogy az utolsó éjjelem a Kicsimmel.
Próbáltam minél később felkelni, de már 6.-kor felébredtem, és azonnal jönnek a képek, emlékek.
Fél kilencig piszmogtam az ágyban, most kávézok és azon gondolkodom, mit tervezzek a mai napra....
A lakáson meglátszik, hogy egy hét pihi volt, bár párom sokat segített, a vasalnivaló halomban.
Ugyanakkor ha belenézek a tükörbe megijedek. Fehér sápadt arc, karikás szem, össze kellene szedni a testem is lassan, mert nem merek emberek közé menni.
Kicsi Drágám, remélem, jobb helyre kerültél, mint nálam voltál és remélem egy het már onnan figyelsz minket.
Betti
2008.08.18 07:59
Jaj Betti, annyira sajnálom!!Ma már annyit sírtam, de amit írtál,, megint folytattam...
ugyanígy vagyok,állandóan újragondolom a legborzasztóbb képeket is ,mert azt sem akarom elfelejteni, az is emlék Vele!!
fél 6 kor keltem, még hálóingben vagyok..
most már lassan el kellene mennem a boltba, tegnap kétszer elindultam, de a kapuból visszafordulok, képtelen vagyok ismerősök közé menni.
Nem tudok létezni sem nyugtató nélkül, megpróbáltam elhagyni ,csökkenteni, de akkor végem, nem megy.
Valaha igazán hittem Istenben,imádkoztam hozzá az utolsó percig.Nem értem meg hogy mi olyant tettem, amiért ez a bűntetés járt, azt pedig végképp nem hogy mit tett az én Drágaságom hogy elvette az életét, mikor vihetne annyi gyilkos ,gonosz embert..Vitt volna inkább engem!!De muszáj hinnem mégis hogy létezik, mert az Égben kell lennie az Angyalkáinknak...
ugyanígy vagyok,állandóan újragondolom a legborzasztóbb képeket is ,mert azt sem akarom elfelejteni, az is emlék Vele!!
fél 6 kor keltem, még hálóingben vagyok..
most már lassan el kellene mennem a boltba, tegnap kétszer elindultam, de a kapuból visszafordulok, képtelen vagyok ismerősök közé menni.
Nem tudok létezni sem nyugtató nélkül, megpróbáltam elhagyni ,csökkenteni, de akkor végem, nem megy.
Valaha igazán hittem Istenben,imádkoztam hozzá az utolsó percig.Nem értem meg hogy mi olyant tettem, amiért ez a bűntetés járt, azt pedig végképp nem hogy mit tett az én Drágaságom hogy elvette az életét, mikor vihetne annyi gyilkos ,gonosz embert..Vitt volna inkább engem!!De muszáj hinnem mégis hogy létezik, mert az Égben kell lennie az Angyalkáinknak...
2008.08.18 08:12
Én már nem kutatom Isten szándékait. Ha kérdőre vonnám, nem találnék rá választ úgy sem, hány anya van, aki iszik, cigizik a terhessége alatt, és mégis sorban jönnek az egészséges gyermekek.
Én ettem a gyümölcsöt, kétszeres mennyiségben, vigyáztam a mesterséges dolgokkal, jártam mozogni, és mégis.
Abban bízom, hogy erőn felül nem kísért meg minket, hiszen semmi sem történhet velünk az ő tudta nélkül.
Akkor rémülök el, ha arra gondolok, hogy én e fölött az Élet felett nem dönthettem volna, az csak az ő joga. lehet ez volt az akarata, hogy beteg legyen és vállaljam. nem tudom, attól félek meg fog még ezért vernie engem.
Tünci, végy erőt magadon és mozdulj ki!!!!
Apró lépés a közeli bolt és nagyon rossz lesz, de ha túléled, holnap is mehetsz és utána talán meszebb is!
Akarattal vedd rá magad, de hidd el nem lesz egyszerű, mert a világ ment tovább, az emberek nem tudják, veled mi történt, látni fogod, hogy az élet nem állt meg (közhely), nekem ez volt a legrosszabb.
Szóval tessék levenni a hálóinget, felöltözni és beszámolni, mit vettél a boltban.
Én ettem a gyümölcsöt, kétszeres mennyiségben, vigyáztam a mesterséges dolgokkal, jártam mozogni, és mégis.
Abban bízom, hogy erőn felül nem kísért meg minket, hiszen semmi sem történhet velünk az ő tudta nélkül.
Akkor rémülök el, ha arra gondolok, hogy én e fölött az Élet felett nem dönthettem volna, az csak az ő joga. lehet ez volt az akarata, hogy beteg legyen és vállaljam. nem tudom, attól félek meg fog még ezért vernie engem.
Tünci, végy erőt magadon és mozdulj ki!!!!
Apró lépés a közeli bolt és nagyon rossz lesz, de ha túléled, holnap is mehetsz és utána talán meszebb is!
Akarattal vedd rá magad, de hidd el nem lesz egyszerű, mert a világ ment tovább, az emberek nem tudják, veled mi történt, látni fogod, hogy az élet nem állt meg (közhely), nekem ez volt a legrosszabb.
Szóval tessék levenni a hálóinget, felöltözni és beszámolni, mit vettél a boltban.
Betti
2008.08.18 08:40
Sziasztok,
A hétvégén nem jöttem, de most mindent visszaolvastam. Vendégeink voltak, majd vasárnap kimentünk a férjemmel az állatkertbe, ami nem hiszem hogy túl jó ötlet volt, mert rengetegen voltak és édesebbnél-édesebb gyerekek, ami ugye tök jó, csak nem most. Meg is beszéltük a férjemmel, hogy legközelebb akkor megyünk majd, ha én is tologathatom a kisbabámat a babakocsiban.
Judit: szerintem a Te fájdalmad igen is ugyan olyan mint a miénk. Igen is Te két babára készültél és hiába lett egy egészséges, azért ott volt a másik is, akit akartál és szerettél volna. Nekem a férjem nagyon szeretne ikreket, így biztos, hogy mi is óriási traumaként élnénk meg, ha ikerterhességnek indul, de a végén mégis csak egy baba lesz, még ha az az egy egészséges is. Nyilván mondhatni "kárpótol" a veszteségért, de azért az ember nem felejt el egy ilyen dolgot. Megértelek és biztos hogy fáj ha arra gondolsz, hogy ketten is lehetnének.
Tünci: próbálj meg kimozdulni otthonról, mert szép lassan meg kell tenned. Tudom hogy nehéz, nekem is nagyon nehéz volt, de ha túl vagy az elsőn, akkor már szép lassan menni fog. Én sem mentem ki eleinte még az udvarra sem, nehogy valamelyik szomszéd megkérdezze, hogy mi a helyzet velem. Megvártam még senki sem volt az udvaron és akkor mentem ki. Aztán szép lassan kimerészkedtem, de az első célirányos kérdésnél sírva mentem be. Aztán szép lassan tudtam beszélni a dologról és ki mertem állni az emberek elé.
Betti: nagyon jól csinálod, erős vagy és kitartó. Csak így tovább.
Hát az időt én is számolom. Szombaton volt négy hete, hogy megtörtént a baj. Mondtam is a férjemnek vasárnp, hogy már 10 hetes lennék. Az ember ezt nem felejti el.
Az engem is felháborít, hogy én mindent megtettem, hogy megfoganjon a baba és amikor tudtam, hogy végre sikerült, akkor pedig mindenre nagyon odafigyeltem és mégis ez lett a vége. Szedtem a Gravidát, folsavat, ittam a teákat, sok gyümi, ügyeltünk hogy egyikünk se igyon egy korty alkoholt sem a fogantatás napján, utána pedig evidens hogy nem ittam még egy kortyot sem. Ja és egyikünk sem dogányzik. És mégis ez lett a vége sajnos. Szóval hiában teszünk meg mindent, ha egy felettünk álló erő azt mondja, hogy ennek másképp kell történnie. Én bízok és hiszek abban, hogy kárpótol minket a sors majd az életben ezért a fájdalomért.
Erőt és kitartást mindenkinek.
A hétvégén nem jöttem, de most mindent visszaolvastam. Vendégeink voltak, majd vasárnap kimentünk a férjemmel az állatkertbe, ami nem hiszem hogy túl jó ötlet volt, mert rengetegen voltak és édesebbnél-édesebb gyerekek, ami ugye tök jó, csak nem most. Meg is beszéltük a férjemmel, hogy legközelebb akkor megyünk majd, ha én is tologathatom a kisbabámat a babakocsiban.
Judit: szerintem a Te fájdalmad igen is ugyan olyan mint a miénk. Igen is Te két babára készültél és hiába lett egy egészséges, azért ott volt a másik is, akit akartál és szerettél volna. Nekem a férjem nagyon szeretne ikreket, így biztos, hogy mi is óriási traumaként élnénk meg, ha ikerterhességnek indul, de a végén mégis csak egy baba lesz, még ha az az egy egészséges is. Nyilván mondhatni "kárpótol" a veszteségért, de azért az ember nem felejt el egy ilyen dolgot. Megértelek és biztos hogy fáj ha arra gondolsz, hogy ketten is lehetnének.
Tünci: próbálj meg kimozdulni otthonról, mert szép lassan meg kell tenned. Tudom hogy nehéz, nekem is nagyon nehéz volt, de ha túl vagy az elsőn, akkor már szép lassan menni fog. Én sem mentem ki eleinte még az udvarra sem, nehogy valamelyik szomszéd megkérdezze, hogy mi a helyzet velem. Megvártam még senki sem volt az udvaron és akkor mentem ki. Aztán szép lassan kimerészkedtem, de az első célirányos kérdésnél sírva mentem be. Aztán szép lassan tudtam beszélni a dologról és ki mertem állni az emberek elé.
Betti: nagyon jól csinálod, erős vagy és kitartó. Csak így tovább.
Hát az időt én is számolom. Szombaton volt négy hete, hogy megtörtént a baj. Mondtam is a férjemnek vasárnp, hogy már 10 hetes lennék. Az ember ezt nem felejti el.
Az engem is felháborít, hogy én mindent megtettem, hogy megfoganjon a baba és amikor tudtam, hogy végre sikerült, akkor pedig mindenre nagyon odafigyeltem és mégis ez lett a vége. Szedtem a Gravidát, folsavat, ittam a teákat, sok gyümi, ügyeltünk hogy egyikünk se igyon egy korty alkoholt sem a fogantatás napján, utána pedig evidens hogy nem ittam még egy kortyot sem. Ja és egyikünk sem dogányzik. És mégis ez lett a vége sajnos. Szóval hiában teszünk meg mindent, ha egy felettünk álló erő azt mondja, hogy ennek másképp kell történnie. Én bízok és hiszek abban, hogy kárpótol minket a sors majd az életben ezért a fájdalomért.
Erőt és kitartást mindenkinek.
2008.08.18 09:56
Sajnálom Tünci. Sajnos mivel az emberek nem tudják hogy mi történt így nem tapintatlanságból, csupán tudatlanságból, de érdeklődnek. Persze ők azt szeretnék hallani hogy minden ok, jól vagytok, arra nem is gondolnak hogy ilyen szörnyűség történt, pont azért, mert ez a legszörnyűbb ami egy nő életében történhet. Én is második nap kimentem az udvarra a műtét után és megkérdeztem a szomszédot, hogy hol az orvosi rendelő. Ezen felbuzdulva az anyukája odaszaladt, hogy csak nem kisbabát várok, és milyen tök jó. Erre én elsírtam magam és mondtam hogy már nem és elköszöntem illedelmesen és bementem. Persze ő sem akart rosszat, sőt, de nem tudta az előzményeket. Utána napokig nem mentem ki még az udvarra sem.
Kitartás Tünci, de sajnos még lehet hogy vár rád hasonló. Légy nagyon erős, nagyon drukkolok neked. Sajnos amég azok az emberek aki tudták hogy kisbabát vársz, nem szembesülnek a valósággal, fognak kérdezni. Szép lassan, de jobb lesz, hidd el.
Kitartás Tünci, de sajnos még lehet hogy vár rád hasonló. Légy nagyon erős, nagyon drukkolok neked. Sajnos amég azok az emberek aki tudták hogy kisbabát vársz, nem szembesülnek a valósággal, fognak kérdezni. Szép lassan, de jobb lesz, hidd el.
2008.08.18 12:41
tünci28 írta:Szia Betti, Jobb napot Nekedd is!!
Úgy néz ki az éjszakákkal van némi gondunk..Én azt álmodtam ,hogy hazahozhattam a kórházból, és annyira kicsi volt, kisebb mint a valóságban, de mutatták hogy hogyan kell megfogni és mondtam neki hogy semmi baj, itt van anya ,vigyáz Rád és kinyitotta a szemét és mosolygott..felébredtem és mire felfogtam hogy álom volt már zokogtam..nagy nehezen visszaaludtam és akkor már azt álmodtam hogy kimentem a temetőbe megnézni, hogy kész lett e teljesen a sír és borzasztóan elrontották és üvöltöttem, hogy nem jó nem jó...
sok sírással kezdődött a nap, de mégis hálás voltam azért az álomért ,amikor a karomba vehettem, mert addig is velem volt...
.
Szia Tünci!
Ugye tudod, hogy ez az álom jelent valamit?Higgy az álmodban és annak tartalmában!!!
Pici Manócskátok jó helyre került és eljön még az az idő amikor viszontlátjátok egymást.
Engedd el őt, hagy nyugodjon békében!
Ti ketten lányok nagyon sokmindenen mentek most keresztül.Minden elismerésem a tiétek!
Puszi
Üdv: Kriszta
2008.08.18 15:15
Csige
Mi tegnap a Vadasparkban voltunk férjemmel, sétálni, persze vasárnap délután tele babkocsissal és várandóssal. De mit csináljak? Őket nem hibáztathatom ezért.
Bár ennek ellenére nagyfokú ellenszenvet éreztem irántuk, de ez most jól is van, mégis valahol tudom, hogy az ő boldogságuk nem oka az én boldogtalanságomnak.
Mi tegnap a Vadasparkban voltunk férjemmel, sétálni, persze vasárnap délután tele babkocsissal és várandóssal. De mit csináljak? Őket nem hibáztathatom ezért.
Bár ennek ellenére nagyfokú ellenszenvet éreztem irántuk, de ez most jól is van, mégis valahol tudom, hogy az ő boldogságuk nem oka az én boldogtalanságomnak.
Betti
2008.08.18 19:18
Tünci, legmélyebb együttérzésem és gondolni fogok rátok azokban az órákban. Legyetek nagyon erősek és próbáld meg elengedni őt, persze a szívedben mindig élni fog.
Hát igen Betti, én is így voltam ezzel. Olyan aranyosak voltak és természetesen senkit sem hibáztattam, de valahogy mégis olyan rossz érzés volt. Szerintem is teljesen normális ez. Csak abban reménykedem, hogy ha letelik a várakozási idő akkor mihamarabb ismét átélhetem azt az óriási élményt, hogy pozitívat tesztelek és csak abban bízom, hogy most a sors kegyes lesz hozzánk.
Jó éjt mindenkinek.
Hát igen Betti, én is így voltam ezzel. Olyan aranyosak voltak és természetesen senkit sem hibáztattam, de valahogy mégis olyan rossz érzés volt. Szerintem is teljesen normális ez. Csak abban reménykedem, hogy ha letelik a várakozási idő akkor mihamarabb ismét átélhetem azt az óriási élményt, hogy pozitívat tesztelek és csak abban bízom, hogy most a sors kegyes lesz hozzánk.
Jó éjt mindenkinek.
2008.08.18 19:29
Én is nagyo várom, hogy leteljen a türelmi idő, de igazából csak akkor fogom majd megtudni, rendbe jott-e a testem.
Rettegek attól, hogy valami nem gyógyult be, visszamard, károsult. Tudom nem szabad így gondolkodni, de a történtek után azt mondom, mindenre fel kell készülni.
Ezt pedig januárnál hamarabb nem fogom megtudni.
Rettegek attól, hogy valami nem gyógyult be, visszamard, károsult. Tudom nem szabad így gondolkodni, de a történtek után azt mondom, mindenre fel kell készülni.
Ezt pedig januárnál hamarabb nem fogom megtudni.
Betti
2008.08.18 20:22
Sziasztok!
Írni nem tudtam, de olvastalak benneteket végig. Nekem is volt egy borzasztó éjszakám, a csütörtökről péntekre virradó. Ugyanis szerdán voltunk az orvosomnál kontrollon, aki két hete, a vetélésemkor szabin volt. És most a kontrollon azt monta, ha velem van a párom (aki akkor külföldön volt), és nem én próbálok félholtan a gyerekemért harcolni, akkor nem lett volna joguk az ügyeletes orosoknak megtagadni a kis testét tőlem. Én nagyon szerettem volna hosszabb időre megkapni, megnézni, megismerni, végül eltemetni, ahogy illik. Ez a bizonytalanság, hogy nem tudom, hol van, mi lett vele (a borzalom tetőzése a formalinos-üveg képe a lelki szemeim előtt), és az, hogy mindehhez nem volt joguk.
Egy órát aludtam, teljesen kikészültem. A párom azt mondta, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül, panaszt kell tennünk. Mi a véleményetek erről?
Ma pedig búcsút mondtunk egymásnak a szerelmemmel. Utána elmentem a bevásárlóközpontba, és hat órán keresztül vásároltam, 70e forintot költöttem. Még nem érzek semmit - erre jó volt a kiköltekezés (most majd két évig nem fogok semmit venni). A neheze még el sem kezdődött.
De képzeljétek, én is álmodtam valami szépet, szoptattam a kisfiamat, gyönyörű volt, pici, de egészséges. Ebbe tudok kapaszkodni. Bár most, hogy leírtam, csak sírni tudok. Én IGAZÁBÓL szerettem volna simogatni, szopiztatni...
Tünci!
Lélekben veled leszünk holnap.
Kisanya
Írni nem tudtam, de olvastalak benneteket végig. Nekem is volt egy borzasztó éjszakám, a csütörtökről péntekre virradó. Ugyanis szerdán voltunk az orvosomnál kontrollon, aki két hete, a vetélésemkor szabin volt. És most a kontrollon azt monta, ha velem van a párom (aki akkor külföldön volt), és nem én próbálok félholtan a gyerekemért harcolni, akkor nem lett volna joguk az ügyeletes orosoknak megtagadni a kis testét tőlem. Én nagyon szerettem volna hosszabb időre megkapni, megnézni, megismerni, végül eltemetni, ahogy illik. Ez a bizonytalanság, hogy nem tudom, hol van, mi lett vele (a borzalom tetőzése a formalinos-üveg képe a lelki szemeim előtt), és az, hogy mindehhez nem volt joguk.
Egy órát aludtam, teljesen kikészültem. A párom azt mondta, ezt nem hagyhatjuk szó nélkül, panaszt kell tennünk. Mi a véleményetek erről?
Ma pedig búcsút mondtunk egymásnak a szerelmemmel. Utána elmentem a bevásárlóközpontba, és hat órán keresztül vásároltam, 70e forintot költöttem. Még nem érzek semmit - erre jó volt a kiköltekezés (most majd két évig nem fogok semmit venni). A neheze még el sem kezdődött.
De képzeljétek, én is álmodtam valami szépet, szoptattam a kisfiamat, gyönyörű volt, pici, de egészséges. Ebbe tudok kapaszkodni. Bár most, hogy leírtam, csak sírni tudok. Én IGAZÁBÓL szerettem volna simogatni, szopiztatni...
Tünci!
Lélekben veled leszünk holnap.
Kisanya
2008.08.19 06:41
Kisanya az álmod nagyon szép és a jelentése is az!
Előre mutat. Kövesd azt az utat amit a szíved diktál és hamarosan valóra válik ez a szép álom.
Panaszt tenni?
Csak hosszabb ideig fájna. Ahogy sodródnának az események újra és újra feltépődnének a sebek.
Ez az én véleményem. Elbúcsúztál tőle szépen. Sajnos a dolgokon már változtatni nem tudsz
Előre mutat. Kövesd azt az utat amit a szíved diktál és hamarosan valóra válik ez a szép álom.
Panaszt tenni?
Csak hosszabb ideig fájna. Ahogy sodródnának az események újra és újra feltépődnének a sebek.
Ez az én véleményem. Elbúcsúztál tőle szépen. Sajnos a dolgokon már változtatni nem tudsz
2008.08.19 06:57
Kisanyácska: ez felháborító amit írtál. Én igen is megkérdeznék egy ügyvédet, hogy mit lehet ilyen esetben tenni. Igaza van Móninak, hogy csak feltépi a sebeket és a történteken nem lehet változtatni, de gusztustalan amit az ügyelet orvos művelt veletek, az ilyen nem is orvos és nincsenek érzései. Legalább azt a pillanatot adták volna meg nektek, hogy elbúcsúzz tőle. Hát erre nem is tudok mit mondani.
2008.08.19 07:37
Kisanyácska
Nekem az orvos előre megmondta, hogy nem fogják megmutatni, 20 hetes kislányomat, amin el is gondolkodtam,. hogy talán jobb is így, hiszen mire tújutunk a szülésen, nem tudom az a vékony, törékeny kis testében mit okoz, úgy akartam megőrizni, ahogy a képzeletemben van.
ennek ellenére, mikor úgy éreztem nyomnom kell, senki nem volt velem bent, (ez épp így alakult, a szülésznő kiszaladt WC-re, előtte mondtam neki, nyugodtan mehet, még nem érzem, hogy jönne) és ahogy elment azonnal jöttek a tolófájások. Megfogtam a lábam, felültem és nyomtam, ahogy tudtam, ahogy az ösztöneim diktálták és éreztem, hogy egyszer csak kint van. Megnézhettem volna. Akkor ott, senki nem volt velem. De én csak hátradőltem és ráborítottam a takarót és egy fél perc múlva már bent is voltak, el is vitték.
Nem tudom, talán meg kellett volna néznem, de nem volt bennem annyi bátorság. Nem tudom mit okozott volna a látványa, így is elég nehéz.
Csigével én is egyetértek, jogos lenne, de az még csak meghosszabítaná a fájdalmad. Visszacsinálni úgy sem lehet már, lehet, hogy a doki csak humánus akart lenni....Nem tudom
Nekem azt nem akarták megmondani, hogy kislány-e vagy kisfiu az UH-n, de mondtam, ha jogom volt életre hívni, és ha arról kell döntenem, éljen-e vagy ne, ahhoz nincs közöm, kit is engedek el valójában?!! Na ne! A végén megmondták.
Nekem az orvos előre megmondta, hogy nem fogják megmutatni, 20 hetes kislányomat, amin el is gondolkodtam,. hogy talán jobb is így, hiszen mire tújutunk a szülésen, nem tudom az a vékony, törékeny kis testében mit okoz, úgy akartam megőrizni, ahogy a képzeletemben van.
ennek ellenére, mikor úgy éreztem nyomnom kell, senki nem volt velem bent, (ez épp így alakult, a szülésznő kiszaladt WC-re, előtte mondtam neki, nyugodtan mehet, még nem érzem, hogy jönne) és ahogy elment azonnal jöttek a tolófájások. Megfogtam a lábam, felültem és nyomtam, ahogy tudtam, ahogy az ösztöneim diktálták és éreztem, hogy egyszer csak kint van. Megnézhettem volna. Akkor ott, senki nem volt velem. De én csak hátradőltem és ráborítottam a takarót és egy fél perc múlva már bent is voltak, el is vitték.
Nem tudom, talán meg kellett volna néznem, de nem volt bennem annyi bátorság. Nem tudom mit okozott volna a látványa, így is elég nehéz.
Csigével én is egyetértek, jogos lenne, de az még csak meghosszabítaná a fájdalmad. Visszacsinálni úgy sem lehet már, lehet, hogy a doki csak humánus akart lenni....Nem tudom
Nekem azt nem akarták megmondani, hogy kislány-e vagy kisfiu az UH-n, de mondtam, ha jogom volt életre hívni, és ha arról kell döntenem, éljen-e vagy ne, ahhoz nincs közöm, kit is engedek el valójában?!! Na ne! A végén megmondták.
Betti
2008.08.19 07:51
Sziasztok!
Most olvastam végig a topicot. Én is egy "túlélője" vagyok ennek a témának. Akár a Betti története is lehet az enyém. 2 évvel ezelőtt 20 hetesen vesztettük el első gyerekünket, nekünk is dönteni kellett az élete felett. 5 orvossal konzultálva, 2 hét borzalmas gondolkodás után döntöttünk, hogy elengedjük. Nem gondoltam, hogy lehet valami ilyen borzasztó, főleg, hogy 4 napig vajúdtam, nem akartam elengedni, minden másodperc fizikai és lelki fájdalom volt. DE túléltük..ketten, együtt a férjemmel. A fájdalomról nem írok, mert tudjátok, megtapasztaljátok. Az elszigetelődés, az emberek iránti gyűlőlet mind normális, a gyász egyik lépcsőfoka. És most gyászolni kell, sírni, beszélgetni, vagy hallgatni, ami éppen jól esik, semmi mást nem kell tenni. Ha kell táppénzre menni, lehet akár 6 hétig is otthon maradni. Ha szükség van rá, akkor tessék kihasználni, ha inkább emberek közé kívánkoztok, akkor oda menjetek. A gyász egyedi és különböző. Most csak ti vagytok fontosak magatoknak és senki más, azt tegyétek amit akartok, nem kell senkinek megfelelni. És sikerülni fog, és tovább fogtok lépni. Lesz aki hamarabb és lesz aki később, nem vagyunk egyformák. Ha kell kérjetek segítséget, lelkigondozó, pszihológus, barát akiben megbíztok bárki. Mindent ki kell használni, ami a gyógyulásotokat segíti. Mert megfogtok gyógyulni!
Én sokat gondolok az első fiamra, sokszor beszélek hozzá, meg is síratom és mosolygok, mert jó helyen van. Szívből kívánom, hogy nektek is sikerüljön tovább lépni, mert van tovább. Nekem is volt és van. Azóta megszületett a második fiam, aki közel egy éves és boldog anyuka vagyok.
Tünci: Nagyon gondolok Rád most!
Most olvastam végig a topicot. Én is egy "túlélője" vagyok ennek a témának. Akár a Betti története is lehet az enyém. 2 évvel ezelőtt 20 hetesen vesztettük el első gyerekünket, nekünk is dönteni kellett az élete felett. 5 orvossal konzultálva, 2 hét borzalmas gondolkodás után döntöttünk, hogy elengedjük. Nem gondoltam, hogy lehet valami ilyen borzasztó, főleg, hogy 4 napig vajúdtam, nem akartam elengedni, minden másodperc fizikai és lelki fájdalom volt. DE túléltük..ketten, együtt a férjemmel. A fájdalomról nem írok, mert tudjátok, megtapasztaljátok. Az elszigetelődés, az emberek iránti gyűlőlet mind normális, a gyász egyik lépcsőfoka. És most gyászolni kell, sírni, beszélgetni, vagy hallgatni, ami éppen jól esik, semmi mást nem kell tenni. Ha kell táppénzre menni, lehet akár 6 hétig is otthon maradni. Ha szükség van rá, akkor tessék kihasználni, ha inkább emberek közé kívánkoztok, akkor oda menjetek. A gyász egyedi és különböző. Most csak ti vagytok fontosak magatoknak és senki más, azt tegyétek amit akartok, nem kell senkinek megfelelni. És sikerülni fog, és tovább fogtok lépni. Lesz aki hamarabb és lesz aki később, nem vagyunk egyformák. Ha kell kérjetek segítséget, lelkigondozó, pszihológus, barát akiben megbíztok bárki. Mindent ki kell használni, ami a gyógyulásotokat segíti. Mert megfogtok gyógyulni!
Én sokat gondolok az első fiamra, sokszor beszélek hozzá, meg is síratom és mosolygok, mert jó helyen van. Szívből kívánom, hogy nektek is sikerüljön tovább lépni, mert van tovább. Nekem is volt és van. Azóta megszületett a második fiam, aki közel egy éves és boldog anyuka vagyok.
Tünci: Nagyon gondolok Rád most!
2008.08.19 08:01
Smith
Köszönöm a biztatásod, szerintem mindenkinek jól esik ezt olvasni, sajnos, hogy itt.
Én a mai napig nem értem, hogy volt annyi erőm, hogy döntsek és végigcsináljam, de ott már nem tudtam ezen gondolkodni, nagyon nagy fájdalmaim voltak. Utána két nap semmi, üresség, majd azt hiszem talán mostanra kezd valósággá válni számomra. Szörnyű ez.
A héten el akarnak jönni a barátaink, hogy megnézzenek, a csajszi két hét múlva szül. Páromnak mondtam, hogy jöhetnek, de én nem leszek itthon. Azt mondta, hogy ezek a mi barátaink és csak szeretnének látni és érdekli őket, mi van velem. Én el is hiszem ezt és hálás vagyok érte, de nem lennék képes valakival órákon keresztül beszélgetni, hogy közben a pociját símogatja....
Nem, ezt még most nem. Bérmennnyire is szeretem őket.
Kicsit úgy érzem, már mindenki sürget, lépjek már túl, mert előre kell nézni.
Ez igaz, de rajtam kívül senki nem feküdt ott a szülőszobán és nem élte ezt át ilyen intenzitással, ilyen valósággal. Csak adják meg nekem az időt, ami kell. A gyászban szerintem nincs határidő, ez mindenkinek maga szüksége.
Szerintem
Köszönöm a biztatásod, szerintem mindenkinek jól esik ezt olvasni, sajnos, hogy itt.
Én a mai napig nem értem, hogy volt annyi erőm, hogy döntsek és végigcsináljam, de ott már nem tudtam ezen gondolkodni, nagyon nagy fájdalmaim voltak. Utána két nap semmi, üresség, majd azt hiszem talán mostanra kezd valósággá válni számomra. Szörnyű ez.
A héten el akarnak jönni a barátaink, hogy megnézzenek, a csajszi két hét múlva szül. Páromnak mondtam, hogy jöhetnek, de én nem leszek itthon. Azt mondta, hogy ezek a mi barátaink és csak szeretnének látni és érdekli őket, mi van velem. Én el is hiszem ezt és hálás vagyok érte, de nem lennék képes valakival órákon keresztül beszélgetni, hogy közben a pociját símogatja....
Nem, ezt még most nem. Bérmennnyire is szeretem őket.
Kicsit úgy érzem, már mindenki sürget, lépjek már túl, mert előre kell nézni.
Ez igaz, de rajtam kívül senki nem feküdt ott a szülőszobán és nem élte ezt át ilyen intenzitással, ilyen valósággal. Csak adják meg nekem az időt, ami kell. A gyászban szerintem nincs határidő, ez mindenkinek maga szüksége.
Szerintem
Betti
2008.08.19 08:57
Betti!
Ha nem tudsz a barátaitokkal találkozni, akkor nem kell! Ezt probáld megértetni a pároddal, hogy neked túl fájdalmas. Én az utcán sem bírtam nézni a terhes nőket, gyerekre nem bírtam ránézni. Ez így van rendjén. Nem szabad és nem lehet erőltetni semmit, mert az csak visszaüt. Kérd meg a párod, hogy mondja le, bármiylen ürüggyel is, ha nem akarod az igazad megmondani. Ez a TE/TI gyászotok és azt engedsz be, akit akarsz. És nem hiszem, hogy neked most terhes nőkkel kellene jópofizni.
Azért tudtad, tudtuk végig csinálni, mert végig kellett. Nem volt más választás, azaz lett volna, de annak a végét tudjuk és az eredmény ugyanaz lett volna. Hinni kell, hogy ezek a pici lelkek ott fennt békében és boldogságban néznek le ránk. Ők angyalkák, akik már az örök élet részesei, akik mindig ott lesznek a szívünkben. De nekünk tovább kell lépni és előre nézni. Nehéz, kis lépésekben, apránként, néha visszaesve, sírva, toporzékolva sikerülni fog.
Ha nem tudsz a barátaitokkal találkozni, akkor nem kell! Ezt probáld megértetni a pároddal, hogy neked túl fájdalmas. Én az utcán sem bírtam nézni a terhes nőket, gyerekre nem bírtam ránézni. Ez így van rendjén. Nem szabad és nem lehet erőltetni semmit, mert az csak visszaüt. Kérd meg a párod, hogy mondja le, bármiylen ürüggyel is, ha nem akarod az igazad megmondani. Ez a TE/TI gyászotok és azt engedsz be, akit akarsz. És nem hiszem, hogy neked most terhes nőkkel kellene jópofizni.
Azért tudtad, tudtuk végig csinálni, mert végig kellett. Nem volt más választás, azaz lett volna, de annak a végét tudjuk és az eredmény ugyanaz lett volna. Hinni kell, hogy ezek a pici lelkek ott fennt békében és boldogságban néznek le ránk. Ők angyalkák, akik már az örök élet részesei, akik mindig ott lesznek a szívünkben. De nekünk tovább kell lépni és előre nézni. Nehéz, kis lépésekben, apránként, néha visszaesve, sírva, toporzékolva sikerülni fog.
2008.08.19 09:48
Smith
Érdekes, hogy többen kérdezték, párom is, hogy bírtam ott azt ki. Én is csodálkoztam, hogy nem sírtam, nem örjöngtem, azt gondoltam másként fogok viselkedni, de nagyon igazad van, hogy ott, szülés közben nincs visszaút csak előre és nincs választásod, hogy eldöntsd kibrod e vagy nem, mert csak a kibírod út van.
Sosem gondoltam, hogy ilyen erős is tudok lenni. Ami utána van az már más kérdés.
Most elmegyek barangolni a városba, nézelődöm, vásárolgatok egy kicsit.
Tegnap délután óvatosan elkezdtem átmozgatni magam, olyan jól esett. Nekem a sport a lelki gyógyulás alapja, lehet furcsán hangzik, de szinte minden nap mozogtam, régen versenyeztem is, és annyira érzem, hogy mennem kell, futnom kell, ki kell magamból rohanni mindent, de persze vissza kell fogni magam, egy hét telt még el, talán majd 4 hét után.....
Érdekes, hogy többen kérdezték, párom is, hogy bírtam ott azt ki. Én is csodálkoztam, hogy nem sírtam, nem örjöngtem, azt gondoltam másként fogok viselkedni, de nagyon igazad van, hogy ott, szülés közben nincs visszaút csak előre és nincs választásod, hogy eldöntsd kibrod e vagy nem, mert csak a kibírod út van.
Sosem gondoltam, hogy ilyen erős is tudok lenni. Ami utána van az már más kérdés.
Most elmegyek barangolni a városba, nézelődöm, vásárolgatok egy kicsit.
Tegnap délután óvatosan elkezdtem átmozgatni magam, olyan jól esett. Nekem a sport a lelki gyógyulás alapja, lehet furcsán hangzik, de szinte minden nap mozogtam, régen versenyeztem is, és annyira érzem, hogy mennem kell, futnom kell, ki kell magamból rohanni mindent, de persze vissza kell fogni magam, egy hét telt még el, talán majd 4 hét után.....
Betti
2008.08.19 10:14
Smith: sajnálom hogy Te is átélted ezeket a borzalmakat. Én hat hetes terhesen vetéltem el és nagyon rossz volt, pedig a Ti fájdalmatok ehhez képest sokkal nagyobb lehetett.
Betti: szerintem nyugodtan mondhatjátok a barátaitoknak, hogy Te még nem vagy jól és kérjétek meg őket, hogy adjanak egy kis időt és később jőjjenek hozzátok. Bár szerintem tudniuk kellene, hogy egy nőnek aki most vesztette el a kisbabáját, igen rossz érzés egy olyan nővel beszélgetni, aki most fog szülni, még ha segítő szándék is van bennük. Szerintem meg fogják érteni és a párodnak is meg kell, mert teljesen normálisak az érzéseid.
Én akár hányszór egy kismamát látok azóta, egyből a hasát nézem, sokszor arra gondolok, hogy azt hiszik, hogy dilis vagyok. Arra gondolok olyankor, hogy én már 10 hetes lennék, vajon látszódna rajtam már??? Szinte biztos vagyok benne, hogy már látszata lenne, mert a férjem már hat hetesen mondogatta, hogy igen csak változik a testem. Ilyenkor megpróbálom ezeket a gondolatokat elhessegetni, de nem olyan könnyű.
Betti: szerintem nyugodtan mondhatjátok a barátaitoknak, hogy Te még nem vagy jól és kérjétek meg őket, hogy adjanak egy kis időt és később jőjjenek hozzátok. Bár szerintem tudniuk kellene, hogy egy nőnek aki most vesztette el a kisbabáját, igen rossz érzés egy olyan nővel beszélgetni, aki most fog szülni, még ha segítő szándék is van bennük. Szerintem meg fogják érteni és a párodnak is meg kell, mert teljesen normálisak az érzéseid.
Én akár hányszór egy kismamát látok azóta, egyből a hasát nézem, sokszor arra gondolok, hogy azt hiszik, hogy dilis vagyok. Arra gondolok olyankor, hogy én már 10 hetes lennék, vajon látszódna rajtam már??? Szinte biztos vagyok benne, hogy már látszata lenne, mert a férjem már hat hetesen mondogatta, hogy igen csak változik a testem. Ilyenkor megpróbálom ezeket a gondolatokat elhessegetni, de nem olyan könnyű.
2008.08.19 14:30
Csige
Én rendszeresen kaptam e-mailen a heti várandós naptárt, a babanettől, múlt héten leíratkoztam róla.
Nekem 16. héten kezdett valami látszani, de utána rohamosan.
Azt hiszem a karácsony környéke lesz még nehéz, mert akkorra vártuk őt.
Az én nagy vágyam mindig egy kislány volt. Vajon milyen lehetett volna.
A blog, ahova írogattam itt, a csajok csináltak táblázatot korábban, ki mikor, hol szül, hányadik hetes stb, adatok. Másnap letöröltek róla, az újban már nem vagyok benne. Ez úgy jól esett, bár igazuk van, de mégis ez volt a legfontosabb?
Néha olvasgatom őket, és mostmár valahogy mulatságosnak tűnnek egyes problémáik.
Tünci vajon hogy lehet szegény? Remélem jelentkezik ma.
Én rendszeresen kaptam e-mailen a heti várandós naptárt, a babanettől, múlt héten leíratkoztam róla.
Nekem 16. héten kezdett valami látszani, de utána rohamosan.
Azt hiszem a karácsony környéke lesz még nehéz, mert akkorra vártuk őt.
Az én nagy vágyam mindig egy kislány volt. Vajon milyen lehetett volna.
A blog, ahova írogattam itt, a csajok csináltak táblázatot korábban, ki mikor, hol szül, hányadik hetes stb, adatok. Másnap letöröltek róla, az újban már nem vagyok benne. Ez úgy jól esett, bár igazuk van, de mégis ez volt a legfontosabb?
Néha olvasgatom őket, és mostmár valahogy mulatságosnak tűnnek egyes problémáik.
Tünci vajon hogy lehet szegény? Remélem jelentkezik ma.
Betti
2008.08.20 12:36
Sziasztok!
Csak én vagyok talpon széles e világon....
Vagy én sem.
Tegnap meg ma nekiestem a lakás rejtett zugainak, az összes fiókot kiborította, átnéztem, szelektáltam, újra pakoltam. 6 zacskó szemét lett.
A konyhára is ez vár holnap, mert már nem férek a kamra részben és úgy láttam van ott néhány felesleges dolog, de ezt már ma nem vállalom be. Holnap is nap lesz. Minden napnak megvan a maga baja.
Péntek reggel megyünk lakást nézni, amiben most lakunk, az nem a miénk, mikor leköltöztünk Szegedre, nem akartunk rögtön venni, de mostmár ideje, csak olyan árak vannak, hogy az hihetetlen.
Tünci hogy vagy? Írj, ha bírsz, biztos nem lehet most könnyű...
Csak én vagyok talpon széles e világon....
Vagy én sem.
Tegnap meg ma nekiestem a lakás rejtett zugainak, az összes fiókot kiborította, átnéztem, szelektáltam, újra pakoltam. 6 zacskó szemét lett.
A konyhára is ez vár holnap, mert már nem férek a kamra részben és úgy láttam van ott néhány felesleges dolog, de ezt már ma nem vállalom be. Holnap is nap lesz. Minden napnak megvan a maga baja.
Péntek reggel megyünk lakást nézni, amiben most lakunk, az nem a miénk, mikor leköltöztünk Szegedre, nem akartunk rögtön venni, de mostmár ideje, csak olyan árak vannak, hogy az hihetetlen.
Tünci hogy vagy? Írj, ha bírsz, biztos nem lehet most könnyű...
Betti
2008.08.20 12:37
Sziasztok!
Csak én vagyok talpon széles e világon....
Vagy én sem.
Tegnap meg ma nekiestem a lakás rejtett zugainak, az összes fiókot kiborította, átnéztem, szelektáltam, újra pakoltam. 6 zacskó szemét lett.
A konyhára is ez vár holnap, mert már nem férek a kamra részben és úgy láttam van ott néhány felesleges dolog, de ezt már ma nem vállalom be. Holnap is nap lesz. Minden napnak megvan a maga baja.
Péntek reggel megyünk lakást nézni, amiben most lakunk, az nem a miénk, mikor leköltöztünk Szegedre, nem akartunk rögtön venni, de mostmár ideje, csak olyan árak vannak, hogy az hihetetlen.
Tünci hogy vagy? Írj, ha bírsz, biztos nem lehet most könnyű...
Csak én vagyok talpon széles e világon....
Vagy én sem.
Tegnap meg ma nekiestem a lakás rejtett zugainak, az összes fiókot kiborította, átnéztem, szelektáltam, újra pakoltam. 6 zacskó szemét lett.
A konyhára is ez vár holnap, mert már nem férek a kamra részben és úgy láttam van ott néhány felesleges dolog, de ezt már ma nem vállalom be. Holnap is nap lesz. Minden napnak megvan a maga baja.
Péntek reggel megyünk lakást nézni, amiben most lakunk, az nem a miénk, mikor leköltöztünk Szegedre, nem akartunk rögtön venni, de mostmár ideje, csak olyan árak vannak, hogy az hihetetlen.
Tünci hogy vagy? Írj, ha bírsz, biztos nem lehet most könnyű...
Betti
2008.08.20 12:53
Jól csinálod Betti, próbáld lekötni magad, talán úgy gyorsabban telnek a napok és minden egyes nappal egy kicsit gyógyul a lelkünk. Azért óvatosan pakolássz, semmi nehéz cumó emelése, nehogy baj legyen.
Én most főzögetek, a sali kész, most fől a leves és lassan rántom a husit.
A ház téma nagyon nehéz, egyszerűen hihetelen árak vannak. Mi most költöztünk két és fél hónapja. Saját erőből építettünk egy házat, persze családi segítséggel, úgymond csináld magad program volt, de egész jól sikerült. Igazi nagy családi ház, két nagy gyerekszobával. Annyira örültem, hogy költözés után egyből sikerült a baba és már arra gondoltam, hogy az egyik gyerekszobának meg lesz a kis lakója. Sajnos nem így lett. Viszont abban bízom, hogy nem kell sokat várni rá, hogy igazi gyerekszobát csináljunk belőle.
Tünci, remélem a körülményekhez képest jól vagy. Légy nagyon erős, remélem mihamarabb jelentkezel.
Én most főzögetek, a sali kész, most fől a leves és lassan rántom a husit.
A ház téma nagyon nehéz, egyszerűen hihetelen árak vannak. Mi most költöztünk két és fél hónapja. Saját erőből építettünk egy házat, persze családi segítséggel, úgymond csináld magad program volt, de egész jól sikerült. Igazi nagy családi ház, két nagy gyerekszobával. Annyira örültem, hogy költözés után egyből sikerült a baba és már arra gondoltam, hogy az egyik gyerekszobának meg lesz a kis lakója. Sajnos nem így lett. Viszont abban bízom, hogy nem kell sokat várni rá, hogy igazi gyerekszobát csináljunk belőle.
Tünci, remélem a körülményekhez képest jól vagy. Légy nagyon erős, remélem mihamarabb jelentkezel.
2008.08.20 17:04
Betti nagyon jó amiket csinálsz. A mozgás nagyon jót tesz a lelkünknek, ugynúgy a takarítás is, lomtalanítás, egyfajta lelki megtisztulás is. Nyilván ne hajszold túl magad fizikailag, mert nagyon rövid idő telt el és akárhogy is nézzük a 6 hét pihenés kötelező. Lehet, hogy egyelőre futás helyet nagyokat sétálj, az nem annyira megterhelő. A lakás nézés is jó projekt. Mi 3 héttel a veszítés után egy nagy kaliberű felujításba fogtunk bele, ami 3 hónapig tartott, totál lefoglalt, lefárasztott. Ez alatt az időben estem teherbe megint, a döbbenet nagy volt.
Nekünk is volt terhesnaptárt, hetente kaptuk a fejlődésről az emaileket. Sőt mi fényképeket is készítettünk a vizsgálatok alatt, dokumentálni akartunk mindent. Ezekkkel való szembesülés nagyon fájdalmas volt.
Nagyon sokat gondolok Rátok.
Nekünk is volt terhesnaptárt, hetente kaptuk a fejlődésről az emaileket. Sőt mi fényképeket is készítettünk a vizsgálatok alatt, dokumentálni akartunk mindent. Ezekkkel való szembesülés nagyon fájdalmas volt.
Nagyon sokat gondolok Rátok.
2008.08.20 17:46
Tünci!
Jó hallani rólad! Végre.
Majd ha tudsz írj, jobb ha kiírod.
Egyébként nem vagyok erős, ez mind csak pótcselekvés, hogy teljen az idő valamivel.
Pénteken párom elutzik, legénybúcsúra hivatalos, mondtam menjen nyugodtan, nem nagyon akart itthon hagyni, én meg valószínű elmegyek moziba, meg egy jó nagyot sétálni az új cipellőben, mert futni azért nem merek, semmiképp, annyit nem ér az egész, majd szépen lassan.
Csige
Sajnos nekünk az építkezés nem jöhet szóba, egyszerűen nem fér az időbe, párom egész a hét 5 napján külföldön van, későn ér haza, én is sokáig bent vagyok, ha meg rábízol mesterre mindent, az úgy sem olyan lesz, meg drágább jóval, szóval inkább most a lakás mellett döntöttünk, de mindketten kertes házban nőttünk fel, nem épp ez az álmunk,de ez van.
De hagy ne mondjam, hogy egy 3 szobás, amit szeretnénk, és még néz is ki valahogy, meg esetleg garázs van, hát határ a csillagos ég.
Néha elgondolkodom, honnan fizetik ki emberek, a banknál 25 év a hitel, amit fel kellene vennünk, pedig van jelentős önerőnk hozzá, ami ilyenkor kiderül, hogy nem sokra elég
De mindegy már csak a sajátunk legyen, mert ez így kidobott pénz.
Smith köszi, hogy gondolsz Ránk, minden gondolat jól esik.
Csak azok az éjszakák ne lennének....Talán idővel az is jobb lesz majd.
Jó hallani rólad! Végre.
Majd ha tudsz írj, jobb ha kiírod.
Egyébként nem vagyok erős, ez mind csak pótcselekvés, hogy teljen az idő valamivel.
Pénteken párom elutzik, legénybúcsúra hivatalos, mondtam menjen nyugodtan, nem nagyon akart itthon hagyni, én meg valószínű elmegyek moziba, meg egy jó nagyot sétálni az új cipellőben, mert futni azért nem merek, semmiképp, annyit nem ér az egész, majd szépen lassan.
Csige
Sajnos nekünk az építkezés nem jöhet szóba, egyszerűen nem fér az időbe, párom egész a hét 5 napján külföldön van, későn ér haza, én is sokáig bent vagyok, ha meg rábízol mesterre mindent, az úgy sem olyan lesz, meg drágább jóval, szóval inkább most a lakás mellett döntöttünk, de mindketten kertes házban nőttünk fel, nem épp ez az álmunk,de ez van.
De hagy ne mondjam, hogy egy 3 szobás, amit szeretnénk, és még néz is ki valahogy, meg esetleg garázs van, hát határ a csillagos ég.
Néha elgondolkodom, honnan fizetik ki emberek, a banknál 25 év a hitel, amit fel kellene vennünk, pedig van jelentős önerőnk hozzá, ami ilyenkor kiderül, hogy nem sokra elég
De mindegy már csak a sajátunk legyen, mert ez így kidobott pénz.
Smith köszi, hogy gondolsz Ránk, minden gondolat jól esik.
Csak azok az éjszakák ne lennének....Talán idővel az is jobb lesz majd.
Betti
2008.08.20 18:29
Betti,
Én sem aludtam sokáig éjszaka, többször felébredtem, rémálmaim voltak, vagy az ellenkezője egészséges babával álmodtam. Egyik sem volt jó az ébredésnél, de a legrosszabb az álmatlan éjszakák voltak. Talán segít este lefekvés előtt egy séta, egy könnyed film nézése, egy hosszú fürdés. Inkább későn feküdj, fáradtan, hogy ha egy pár órát is, de azt végig tudd aludni. Igen idővel jobb lesz, elcsépelt szöveg, ez nem segít most tudom, ne is mondja senki, de tényleg tompulni fog a fájdalom, az emlék ott marad mindig.
Mi a férjemmel 2 hétig besötétített szobába ültünk minden nap, rengeteg filmet néztünk meg. De van akinek ehhez ilyenkor nincs türelme, ezért írtam, hogy mindenkinél másképp fog a gász lezajlani, más idő intervalum alatt. Meg kell találni azt, hogy nektek mi jobb.
Amióta elolvastam a topicot, az elmúlt napokban többször eszembe jutott nekem is a történetem, felidézve minden percét és fájdalmát. Nem lehet leírni és SENKI nem is tudja milyen érzés, csak aki átélte. Sokszor én is gondolkodtam, hogy miért volt ez, minek kellett így történie. A választ nem fogom megtalálni, vagy legalábbis eddig nem sikerült.
Van egy történetem, ami a legborzasztóbb amit valaha láttam életemben. Nem azért írom le, hogy a mi tragédiánkat lekicsinyitsem, mert mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Csak megszeretnén osztani Veletek. Az egyik barátnőm, a lánytestvérével és a szüleivel karamboloztak. Apa meghalt helyszínen, tesója másnap a kórházban, ő 2 nappal később a kórházban. Túlélte az anya pár zúzodással. A temetésen állt a három koporsó előtt, ember nem volt, aki ne sírt volna. A legszörnyűbb, hogy nincs több gyereke, unokái sem voltak, mert nem voltak férjnél. Ez 4 éve történt. Minden nap egy rémálom számára. Remélem nem haragszotok meg, hogy megosztottam ezen a topicon.
Én sem aludtam sokáig éjszaka, többször felébredtem, rémálmaim voltak, vagy az ellenkezője egészséges babával álmodtam. Egyik sem volt jó az ébredésnél, de a legrosszabb az álmatlan éjszakák voltak. Talán segít este lefekvés előtt egy séta, egy könnyed film nézése, egy hosszú fürdés. Inkább későn feküdj, fáradtan, hogy ha egy pár órát is, de azt végig tudd aludni. Igen idővel jobb lesz, elcsépelt szöveg, ez nem segít most tudom, ne is mondja senki, de tényleg tompulni fog a fájdalom, az emlék ott marad mindig.
Mi a férjemmel 2 hétig besötétített szobába ültünk minden nap, rengeteg filmet néztünk meg. De van akinek ehhez ilyenkor nincs türelme, ezért írtam, hogy mindenkinél másképp fog a gász lezajlani, más idő intervalum alatt. Meg kell találni azt, hogy nektek mi jobb.
Amióta elolvastam a topicot, az elmúlt napokban többször eszembe jutott nekem is a történetem, felidézve minden percét és fájdalmát. Nem lehet leírni és SENKI nem is tudja milyen érzés, csak aki átélte. Sokszor én is gondolkodtam, hogy miért volt ez, minek kellett így történie. A választ nem fogom megtalálni, vagy legalábbis eddig nem sikerült.
Van egy történetem, ami a legborzasztóbb amit valaha láttam életemben. Nem azért írom le, hogy a mi tragédiánkat lekicsinyitsem, mert mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Csak megszeretnén osztani Veletek. Az egyik barátnőm, a lánytestvérével és a szüleivel karamboloztak. Apa meghalt helyszínen, tesója másnap a kórházban, ő 2 nappal később a kórházban. Túlélte az anya pár zúzodással. A temetésen állt a három koporsó előtt, ember nem volt, aki ne sírt volna. A legszörnyűbb, hogy nincs több gyereke, unokái sem voltak, mert nem voltak férjnél. Ez 4 éve történt. Minden nap egy rémálom számára. Remélem nem haragszotok meg, hogy megosztottam ezen a topicon.
2008.08.20 20:27
Sziasztok!
Most megpróbálom, de lehet hogy nagy összevisszaság lesz..
Tegnap reggel csendben készülődtünk a férjemmel, reméltem hogy nem omlok össze, de nem sikerült.Előtte írtam a mi Kicsikénknek egy levelet és megláttam, hogy a férjem odaírta a végére:Szeretlek:Apa...akkor végem volt..zokogtam ,majd megfulladtam, de muszáj erőt venni magamon, oda kell menni, el kell búcsúzni..Anya és Apa ,ezek vagyunk és mégsem..Félúton a temető felé megálltam, mondtam hogy képtelen vagyok végigcsinálni, ilyen nincs, ez lehetetlen..aztán látni azt a pici sírt..már botladoztam, ha a férjem nem tart erősen elbotlok, a könnyeimtől nem látok semmit..betettük a pici babát, amit még azért vettem hogy pindurka kezeihez való legyen, hogy meg tudja fogni.. meg a fényképet rólam és a férjemről. Akkor készült, amikor már jól láthatóan ott volt velünk Viola is..Öleljük egymást a képen,a kezem a férjem arcán ,Viola a pocimban, életem egyik legboldogabb napján.Kérdezte a férjem hogy mért veszem ki a borítékból a levelet és emlékszem azt válaszoltam, hogy ha benne hagyom ,nem tudja kivenni és úgy nem tudja elolvasni..Úristen normális vagyok??De nem szólt semmit, úgy csinálta, ahogy kértem. Aztán betakarták földdel,rátették a síremléket és ott maradt a szívem a föld alatt,az biztos, én tudom csak.
Hazajöttunk, elfeküdtünk az ágyon és sokáig csak néztük egymást, majd beszélgettünk, korábban ki nem mondott dolgokról..Minden nap imádkozom, hogy bocsásson meg ,amiért én csak halált tudtam adni neki, s nem életet..
Tudom el kell engednem ,mégis mint egy fuldokló kapaszkodom mindenbe ami rá emlékeztet, minden éjjel Vele álmodom, nem tudom irányítani..Gondolatban még terhes vagyok, aztán megszülöm novemberben és gondolatban felnevelem..Nem bánom, ha ez bárki számára beteges, ha ez sem marad nem élem túl..de a gondolataim az enyémek..
Nagyon sok idő kell még, amíg újra jövőt láthatok magam előtt..de addig meg kell élnem majd minden napot, minden percet..Nélküle.
Most megpróbálom, de lehet hogy nagy összevisszaság lesz..
Tegnap reggel csendben készülődtünk a férjemmel, reméltem hogy nem omlok össze, de nem sikerült.Előtte írtam a mi Kicsikénknek egy levelet és megláttam, hogy a férjem odaírta a végére:Szeretlek:Apa...akkor végem volt..zokogtam ,majd megfulladtam, de muszáj erőt venni magamon, oda kell menni, el kell búcsúzni..Anya és Apa ,ezek vagyunk és mégsem..Félúton a temető felé megálltam, mondtam hogy képtelen vagyok végigcsinálni, ilyen nincs, ez lehetetlen..aztán látni azt a pici sírt..már botladoztam, ha a férjem nem tart erősen elbotlok, a könnyeimtől nem látok semmit..betettük a pici babát, amit még azért vettem hogy pindurka kezeihez való legyen, hogy meg tudja fogni.. meg a fényképet rólam és a férjemről. Akkor készült, amikor már jól láthatóan ott volt velünk Viola is..Öleljük egymást a képen,a kezem a férjem arcán ,Viola a pocimban, életem egyik legboldogabb napján.Kérdezte a férjem hogy mért veszem ki a borítékból a levelet és emlékszem azt válaszoltam, hogy ha benne hagyom ,nem tudja kivenni és úgy nem tudja elolvasni..Úristen normális vagyok??De nem szólt semmit, úgy csinálta, ahogy kértem. Aztán betakarták földdel,rátették a síremléket és ott maradt a szívem a föld alatt,az biztos, én tudom csak.
Hazajöttunk, elfeküdtünk az ágyon és sokáig csak néztük egymást, majd beszélgettünk, korábban ki nem mondott dolgokról..Minden nap imádkozom, hogy bocsásson meg ,amiért én csak halált tudtam adni neki, s nem életet..
Tudom el kell engednem ,mégis mint egy fuldokló kapaszkodom mindenbe ami rá emlékeztet, minden éjjel Vele álmodom, nem tudom irányítani..Gondolatban még terhes vagyok, aztán megszülöm novemberben és gondolatban felnevelem..Nem bánom, ha ez bárki számára beteges, ha ez sem marad nem élem túl..de a gondolataim az enyémek..
Nagyon sok idő kell még, amíg újra jövőt láthatok magam előtt..de addig meg kell élnem majd minden napot, minden percet..Nélküle.
2008.08.20 21:16
Kedves Tünci!
Nem betegesek a gondolataid és az álmaid sem. Ez így van rendjén, ez normális, hogy így érzel, akkor lenne baj, ha rögtön le is zártad volna. Nem kell a jövőt most látnod, nem baj, az majd jön magától, neked most gyászolni "kell".. sírni és szomorú lenni..sajnos, de mást nem is tudnál tenni. Nagyon sajnálom ami Veletk is történt, azt kívánnám, hogy már "túl" lennél ezen a mérhetetlen fájdalmon, de sajnos csak lépésről lépésre megy.
Egy valami nagyon fontos! Ne hibáztasd magad, Ti mindent megtettetek, vártátok és szerettétek Őt. Nem a Te és Férjed hibája, a dolgok történnek és sajnos nincs hatalmunkban megállítani az eseményeket. Fogjátok egymás kezét és szeressétek egymást, így erősek lesztek Egymásnak és Egymásért.
Imádkozom, hogy békességet találjatok!
Nem betegesek a gondolataid és az álmaid sem. Ez így van rendjén, ez normális, hogy így érzel, akkor lenne baj, ha rögtön le is zártad volna. Nem kell a jövőt most látnod, nem baj, az majd jön magától, neked most gyászolni "kell".. sírni és szomorú lenni..sajnos, de mást nem is tudnál tenni. Nagyon sajnálom ami Veletk is történt, azt kívánnám, hogy már "túl" lennél ezen a mérhetetlen fájdalmon, de sajnos csak lépésről lépésre megy.
Egy valami nagyon fontos! Ne hibáztasd magad, Ti mindent megtettetek, vártátok és szerettétek Őt. Nem a Te és Férjed hibája, a dolgok történnek és sajnos nincs hatalmunkban megállítani az eseményeket. Fogjátok egymás kezét és szeressétek egymást, így erősek lesztek Egymásnak és Egymásért.
Imádkozom, hogy békességet találjatok!
2008.08.21 09:58
Sziasztok lányok!
Bocs,hogy csak így bepofátlankodom,de sajna velünk is megtörtént,hogy elveszítettük a babánkat. 2006 október 27-re voltam kiírva a kicsifiammal,és 28-án sajnos halva született,mert a köldökzsinór túl hosszú volt,és nem volt elég rugalmas,és rátekeredett háromszor a baba nyakára.Állítólag ezt nem lehet kivédeni,de a bajt megtudta volna előzni az orvosom,amikor a 37-dik héten nem volt jó a baba szívhangja,és nem azt mondja,hogy ez még belefér.Hát belefért
Nagyon megviselt,ráadásul az egyik "barátnőm"még a mai napig is azt híreszteli,hogy én tehetek a baba haláláról,és hogy engem nem is viselt meg!Ő MÁR CSAK TUDJA A mai napig is fáj,de én azt mondam,hogy a gyerekeim miatt muszály erősnek lennem.Rá két hónapra műtötték a szívével a nagyobbik lányomat,így gondolkodni nem sok időm maradt.Mi a férjemmel a császár után nem védekeztünk,de így is hat hónapra rá jött össze a baba,és már ő is hat és fél hónapos 
Tünci! Anyugtatóról szerintem térj át a nyugtató teára jobban jársz!Nyugodtan menj emberek közé,hidd el ,hogy jót tesz!
Üdv mindenkinek:Kriszti
Bocs,hogy csak így bepofátlankodom,de sajna velünk is megtörtént,hogy elveszítettük a babánkat. 2006 október 27-re voltam kiírva a kicsifiammal,és 28-án sajnos halva született,mert a köldökzsinór túl hosszú volt,és nem volt elég rugalmas,és rátekeredett háromszor a baba nyakára.Állítólag ezt nem lehet kivédeni,de a bajt megtudta volna előzni az orvosom,amikor a 37-dik héten nem volt jó a baba szívhangja,és nem azt mondja,hogy ez még belefér.Hát belefért
Nagyon megviselt,ráadásul az egyik "barátnőm"még a mai napig is azt híreszteli,hogy én tehetek a baba haláláról,és hogy engem nem is viselt meg!Ő MÁR CSAK TUDJA A mai napig is fáj,de én azt mondam,hogy a gyerekeim miatt muszály erősnek lennem.Rá két hónapra műtötték a szívével a nagyobbik lányomat,így gondolkodni nem sok időm maradt.Mi a férjemmel a császár után nem védekeztünk,de így is hat hónapra rá jött össze a baba,és már ő is hat és fél hónapos
Tünci! Anyugtatóról szerintem térj át a nyugtató teára jobban jársz!Nyugodtan menj emberek közé,hidd el ,hogy jót tesz!
Üdv mindenkinek:Kriszti
2008.08.21 14:10
Hát ez nem a vidám történetek topicja.
Tünci, túl fogod élni, mert nincs más csak ez az út. A szülésnél sem volt más út, azt is túlélted és már azót hány és hány napot.
Túl fogod élni, mert a jövőbeni gyermekeidnek szüksége van rád!
Ma voltam a háziorvosnál, törvényileg 2 hétre tud még táppénzt hosszabbítani......
Nem 6 hét a gyógyulás, vagy aki nem kilenc hónapra szül, annak úgyis mindegy?
ÉN soha nem voltam munkakerülő, egyszer sem voltam még táppénzen, de azért legalább az első menstruációt jó lenne megvárni, ha visszamegyek, olyan adag stresszt kapok, hogy attól félek, az is bekavarhat.
De ma már hívtak bentről is, és úgy hallottam elég kuszák a dolgok, néhány dologban adtam tanácsot, de kicsit megmozdult bennem, hogy vissza akarok menni. De csak kicsit.
Tegnap tüzijátékot néztünk Szegeden, utána jöttünk haza és a lépcsőházban a szomszédék megkérdezték, kink lesz, tudjuk-e már? Hú de jó volt. természetesen elmeséltem, mi történt, ezen is túl kellett már esni, mert eddig lopakodtam, de legalább így elterjed majd és a többiek nem kérdeznek, van itt még egy csajszi, vele egyidősek voltunk, nem szeretnék összefutni vele.
Kriszti, amit írsz, csak megerősít abban, hogy nem szabad az orvosokra ráhagyni semmit és keményen hisztizni kell mindenért és rájárni a nyakukra és követelőzni.
Én sosem voltam ilyen, de a következő terhességem során, azt hiszem ilyen leszek, ha a legkisebb bizonytalanságot, vagy ráhagyást érzem, azonnal hiszti lesz.
Én nem is tudom mit tettem volna a dokival a helyedben, ez szörnyű, minimum felképeltem volna.
Tünci, túl fogod élni, mert nincs más csak ez az út. A szülésnél sem volt más út, azt is túlélted és már azót hány és hány napot.
Túl fogod élni, mert a jövőbeni gyermekeidnek szüksége van rád!
Ma voltam a háziorvosnál, törvényileg 2 hétre tud még táppénzt hosszabbítani......
Nem 6 hét a gyógyulás, vagy aki nem kilenc hónapra szül, annak úgyis mindegy?
ÉN soha nem voltam munkakerülő, egyszer sem voltam még táppénzen, de azért legalább az első menstruációt jó lenne megvárni, ha visszamegyek, olyan adag stresszt kapok, hogy attól félek, az is bekavarhat.
De ma már hívtak bentről is, és úgy hallottam elég kuszák a dolgok, néhány dologban adtam tanácsot, de kicsit megmozdult bennem, hogy vissza akarok menni. De csak kicsit.
Tegnap tüzijátékot néztünk Szegeden, utána jöttünk haza és a lépcsőházban a szomszédék megkérdezték, kink lesz, tudjuk-e már? Hú de jó volt. természetesen elmeséltem, mi történt, ezen is túl kellett már esni, mert eddig lopakodtam, de legalább így elterjed majd és a többiek nem kérdeznek, van itt még egy csajszi, vele egyidősek voltunk, nem szeretnék összefutni vele.
Kriszti, amit írsz, csak megerősít abban, hogy nem szabad az orvosokra ráhagyni semmit és keményen hisztizni kell mindenért és rájárni a nyakukra és követelőzni.
Én sosem voltam ilyen, de a következő terhességem során, azt hiszem ilyen leszek, ha a legkisebb bizonytalanságot, vagy ráhagyást érzem, azonnal hiszti lesz.
Én nem is tudom mit tettem volna a dokival a helyedben, ez szörnyű, minimum felképeltem volna.
Betti
2008.08.21 16:01
Kedves Lányok!
Most találtam rá a topicotokra, ne haragudjatok, hogy idepofátlankodok. Velem is megtörtént a borzalom, 2004. február 15-én elvesztettem a kisfiamat 22 hetesen, akire 12 évet vártunk és lombikból, egyetlen megtermékenyült petesejtből sikerült.
Nekünk már volt akkor egy 14 éves kisfiunk, aki meg azt hitte, hogy Miatta történt, merthogy Ő nem akarta annyira
Én azt hittem, hogy belehalok, a férjem tartotta bennem a lelket, és leirom ide is, amit Ő mondott nekem sokszor: "tudod, minden nap eggyel közelebb visz a babához". Én azt hittem, az a nap sose fog eljönni, bezárkóztam, ugy mint Tünci, hetekig nem mentem le az utcára,, nem akartam látni senkit, semmit nem csináltam csak sirtam. Aztán valahogy megint elindultunk a lombik felé, mert azt éreztem belül, hogy ezen csak egy uj terhesség és egy uj baba segithet. 1-2 zökkenő után aztán megint sikerült egy lombik, Emese. Végigrettegtem a terhességet, különösen a 22. hét környékét, de persze semmi baj nem lett.
Aztán Isten ajándékaként, spontán kisfiam fogant, éppen 3 év és 3 nap eltéréssel az elvetélt kisfiam után. Mintha égi jelet kaptam volna. Hogy Ő ujra visszajön egy másik testben... Pedig akkor is lombikra készültünk, de a dátum egyezőség miatt valami ürüggyel elhalasztottam a dolgot. Aztán UH-ra kellett mennünk és ott volt Ő
Milyen furcsa a sors... Mostmár nagyfiu, 14 hónapos, és én annyiszor gondolok arra, hogy ajándékként kaptam az elveszitett kicsim segitségével...
Most, 3 gyerekes anyukaként sem mondhatom azt, hogy "majd az idő" meg a többi közhelyeket... Ha rágondolok, elfog a sirás, magamban érzem a szenvedésem minden pillanatát, mintha csak tegnap történt volna. Ezt nem lehet soha kiheverni, az életem része marad örökre, egyetlen gyerekem sem pótolhatja. Nem 3, hanem 4 gyerekem van, csak a 4. már egy kis csillag.
De: valahogy ki kell mászni a gödörből, és Tünci jó uton haladsz, hiszen kiirod Magadból a gondolataidat, és ez fontos! Nem értek egyet a nyugtató állandósulásával, ez legurithat a lejtőn sajnos! Próbálni kell, nagy akarattal csökkenteni, elhagyni! Nem kell kimenni ha nem akarsz még, pár hét ebbe simán belefér. Viszont próbáljatok elmenni valahová az uraddal pár napra, 1 hétre kikapcsolódni, ha tehetitek, engem végül az kezdett kihozni a gödörből.
Én csak azért irtam le a röviditett történetemet, hogy tudjátok, sok ilyen borzalom van sajnos, lássátok, hogy bár el nem mulik soha, van az életnek értelme tovább is, és egyszercsak mindenkire rásüt a Nap.
Figyelemmel fogom kisérni az irásaitokat, és mindenkinek akinek friss a gyász, nagy erőt kivánok, és azt, hogy minél előbb felderüljön az ég Felétek is! Szivből együttérzek Veletek!
Most találtam rá a topicotokra, ne haragudjatok, hogy idepofátlankodok. Velem is megtörtént a borzalom, 2004. február 15-én elvesztettem a kisfiamat 22 hetesen, akire 12 évet vártunk és lombikból, egyetlen megtermékenyült petesejtből sikerült.
Nekünk már volt akkor egy 14 éves kisfiunk, aki meg azt hitte, hogy Miatta történt, merthogy Ő nem akarta annyira
Én azt hittem, hogy belehalok, a férjem tartotta bennem a lelket, és leirom ide is, amit Ő mondott nekem sokszor: "tudod, minden nap eggyel közelebb visz a babához". Én azt hittem, az a nap sose fog eljönni, bezárkóztam, ugy mint Tünci, hetekig nem mentem le az utcára,, nem akartam látni senkit, semmit nem csináltam csak sirtam. Aztán valahogy megint elindultunk a lombik felé, mert azt éreztem belül, hogy ezen csak egy uj terhesség és egy uj baba segithet. 1-2 zökkenő után aztán megint sikerült egy lombik, Emese. Végigrettegtem a terhességet, különösen a 22. hét környékét, de persze semmi baj nem lett.
Aztán Isten ajándékaként, spontán kisfiam fogant, éppen 3 év és 3 nap eltéréssel az elvetélt kisfiam után. Mintha égi jelet kaptam volna. Hogy Ő ujra visszajön egy másik testben... Pedig akkor is lombikra készültünk, de a dátum egyezőség miatt valami ürüggyel elhalasztottam a dolgot. Aztán UH-ra kellett mennünk és ott volt Ő
Milyen furcsa a sors... Mostmár nagyfiu, 14 hónapos, és én annyiszor gondolok arra, hogy ajándékként kaptam az elveszitett kicsim segitségével...
Most, 3 gyerekes anyukaként sem mondhatom azt, hogy "majd az idő" meg a többi közhelyeket... Ha rágondolok, elfog a sirás, magamban érzem a szenvedésem minden pillanatát, mintha csak tegnap történt volna. Ezt nem lehet soha kiheverni, az életem része marad örökre, egyetlen gyerekem sem pótolhatja. Nem 3, hanem 4 gyerekem van, csak a 4. már egy kis csillag.
De: valahogy ki kell mászni a gödörből, és Tünci jó uton haladsz, hiszen kiirod Magadból a gondolataidat, és ez fontos! Nem értek egyet a nyugtató állandósulásával, ez legurithat a lejtőn sajnos! Próbálni kell, nagy akarattal csökkenteni, elhagyni! Nem kell kimenni ha nem akarsz még, pár hét ebbe simán belefér. Viszont próbáljatok elmenni valahová az uraddal pár napra, 1 hétre kikapcsolódni, ha tehetitek, engem végül az kezdett kihozni a gödörből.
Én csak azért irtam le a röviditett történetemet, hogy tudjátok, sok ilyen borzalom van sajnos, lássátok, hogy bár el nem mulik soha, van az életnek értelme tovább is, és egyszercsak mindenkire rásüt a Nap.
Figyelemmel fogom kisérni az irásaitokat, és mindenkinek akinek friss a gyász, nagy erőt kivánok, és azt, hogy minél előbb felderüljön az ég Felétek is! Szivből együttérzek Veletek!
[url=http://lilypie.com]
[/url
[/url
