Steffi,
nekem azt mondták, hogy nem lehet hozzászokni a hőmérőzéshez. Ha nagyobb lesz akkor megerősödik eléggé és kinövi.
Cancan, Steffi
jó is ez a nosztalgia!
Mi, mikor éjfélkor Boldog évet kívántunk egymásnak nem azt mondtuk, hogy "jövőre veled ugyanitt" vagy ilyesmit, hanem hogy ebben az évbe lesz 1éves a kisfiunk! Nagyon szülők lettünk
Egyébként Máté napra pontosan egy évre született: 2005. október 15-én beszéltük meg, hogy nem veszem be a gyógyszert aznap és 2006. október 15-én bújt ki a világba.
Cancan,
milyen tejpépet vettél Beninek? A mi doktornőnk nem nagyon támogatja a hozzátáplálást, a tiéd mit mondott?
(OK, nekünk még 1 hónap hátravan, csak gyűjtöm az infót)
Jube,
Panni egy kis angyalka!!!
Vbea, Gabboka,
mennek a drukkok, jajj de jó lesz nektek! Aztán mostantól jelentkezzetek be minden nap, hogy lássuk egyben vagytok-e még.
Valentina,
már mindenki leírt mindent, csak helyeselni tudok. Én pl. abszolút nem tudtam válaszolni egyik kérdésedre sem.
Györgyi,
Nyugi, én sem bírom hallgatni ha sír Máté. Más baba sírhat körülöttem, de ha meghallom a hangját azonnal kikapcs minden és csak a gyerek érdekel. Azért az idő előrehaladtával javul a helyzet, megismered a különböző sírásokat és aszerint jársz el. Van pl. hogy álmában nyökög és sírdogál, vagy valamit álmodik vagy fáj a pocakja és puki készülődik. Van hogy fáradt, van hogy éhes, stb. Nekem éjszaka a gáz, ahogy nyösszen egyet felébredek. Hallgatózom, megállapítom mi a pálya és vagy megyek etetni vagy próbálok visszaaludni. Az első hetekben én is szinte folyamatosan felébredtem
Földrengés
Lányok, itt nagyon lehetett érezni! Mi kb. 4 km-re vagyunk Maglódtól, közel volt az epicentrum. Elkezdett remegni minden, először azt hittem, hogy a kazán fog felrobbanni, aztán mikor kinyílt a mosogatógép ajtaja rájöttem, hogy földrengés (a berhidai földrengést is átéltem, az is ilyen volt)
Gyerek, telefon felkap, futás ki az utcára.
Onnan hívtam apát, hogy mi történt, ő azonnal indult haza. Aztán mikor csönd lett, bevágtam a gyereket a kocsiba és el akartam menni otthonról. Ez persze nem sikerült, mert áramszünet volt és minden kapu motoros. Úgyhogy be a babakocsiba és séta.
Nem maga a földrengés volt a riasztó, az érzésre olyan, mint mikor a metrót érzed közeledni és remeg a föld a lábad alatt, hanem az a tény, hogy milyen kicsi vagyok a természethez képest. Akár egy perc alatt történhetett volna nagyobb baj is.
Apával meg is beszéltük, hogy megmutatja hogy kell áram nélkül kinyitni a kapukat hogy adott esetben gyorsan el tudjak húzni itthonról.
Anyám a II.kerületben is érezte a rengést. Kis adalék anyuhoz: felhív, hogy rendben vagyunk-e, épp akkor tettem a gyereket a kocsiba, mondom neki hogy minden rendben az ijedtségen túl, de megyünk el itthonról. Erre ő elkezdi mesélni hogy neki milyen érzés volt a rengés és kérdezgeti hogy nálunk hogy zajlott. Na, ekkor elszakadt a cérna és kiabálni kezdtem hogy ha nem gond nem hallgatom végig az élménybeszámolóját, mert a gyerekemet szeretném biztonságban tudni. Tipikus anyám...