2005.05.24 13:43
Szerző: ada007
GERE LIZA HANNA CSODÁLATOS SZÜLETÉSE
PROLÓGUS
Kicsit szomorkásan ébredtünk 2005.05.16-án hétfőn reggel, mert mind a kettőnk első gondolata a fenyegető kórházi befektetés és későbbi indítás volt, mivel akkor jártam kismamaságom 42. hetének elején, hiszen Csodabogyónak elvileg 05.07-én, azaz előző szombaton kellett volna kikémlelnie a pocakból.
Nyákdugóm ekkor már negyedik hete elhagyott, 2-3 hete pedig bő egy ujjnyira nyitva voltam, tehát elvileg minden készen állt, csak a kis albérlő nem akaródzott még kibújni.
Az utolsó hetekben egyre fittebbnek éreztem magam, semmiféle előjelet nem észleltem, de azért nagyon reménykedtünk és agitáltuk a lánykánkat, hogy a hétfő esti befekvés szüléssel végződjön….és sikerült!!!!!!!!!!!!!
14:00
Délután kettőkor megittam a csodakoktélt, amit a Bába válaszol c. könyvben ajánlanak a szülés megindítására, no persze az összetevők némileg saját szerzeménnyé sikerültek: 1 dl ricinusolaj helyett 1 dl extra szűz olivaolaj, fél deci pálesz helyett fél deci portói félédes vörösbor, és 1 dl baracklé helyett 1 dl 100%-os eperlé….ezek voltak itthon és hát a szükség nagyúr ám J
Viktor baromi rendesen előkóstolta ám nekem és megállapította, hogy egész iható, amit az ízlelőbimbóim igazoltak is, nem volt vészes…..elvileg a hatása egy jó kis hasmenés, gyakorlatilag nálam ez nem jelentkezett, viszont 5 óra felé keményedéseket kezdtem érezni, az első 3 között szabályosan 10 perc telt el, szóval kezdődött a reménykedés…
18:00
6-kor elindultunk a H-ba, Vik vállán és hátán a pakkal elbandukoltunk a metróig, majd felpattantunk a 7-es buszra….közben folyamatosan figyeltem a keményedéseket, de egyszercsak elmúltak kb. a Kosztolányinál L
19:00
A kórházban a szülésznőm várt, beszámoltam neki a történtekről, persze ő is elkezdett reménykedni, hogy hátha-hátha, úgyhogy usgyi szülőszobára NST-re…..eredmény lehangoló, gyermek bealudt, keményedések elmúltak, szívhang túl egyenletes, gyakorlatilag nyugalmi….
No sebaj, szülésznéni megvizsgált, szűk két ujjnyi méhszájat állapított meg….összedugtuk a fejünket, tanakodtunk, hogy mi legyen, végül egy lightos beöntés és egy fenékinjekciónyi méhszájpuhító no-spa mellett döntöttünk (méhszáj nagyon vaskos volt még ekkor), hátha elindítja útjára Tündérbogyeszt…
20:00-23:00
Mindeközben Vik kint ült a szülőszoba előtt, ekkor már fél 10 volt, rágta a körmét, próbál olvasni, én meg ki-ki szaladgáltam hozzá, vittem a híreket, mint Hermész, hogy mizu velünk.
Kis fazonigazítás után beöntés, ami -lévén még soha nem volt részem benne- szuperérdekes élmény volt…a vizsgálóban megtörtént és a szülésznéni a vajúdóig való csöpögésmentes eljutás utáni 5-6 perces tartogatást írt elő….
Hát, mit mondjak, asszem az 5 perc megvolt, de hálóinget azt cseréltem utána J
NST-re fel, mivel halovány kis rendszeres keményedéseket éreztem, kiderült, hogy ezek ugyan 5 percesek, de túl rövidek….a vizsgálat szerint kicsit mintha puhult volna a méhszáj, ezért még egy no-spa szuri, valamint meleg zuhany után döntésre kellett vinni a dolgot, hogy elmenjünk e aludni, azaz Viket hazaküldjük e, vagy pedig szülünk….
23:30
Keményedések felerősödtek (még mindig semmi fájdalom), rendszeres 5 percesekké váltak, így Viknek szóltunk, hogy nosza szülünk, öltözhet….
Felöltötte a csini zöld műtősruhát és becuccoltunk a szülőszobába….ekkor mintha elkezdett volna fájni, de a menstruációs görcsök mellett elbújhatott ez a fajta fájdalom…
Egy óra múlva vizsgálat…
2005.05.17 00:30
Mintha kicsit vékonyodott volna a méhszáj, mostmár bő 2 ujjnyi volt, de ez még mindig lópikula…kaptunk még egy órát hármasban, a fájások még egy kicsit erősödtek és 3 percesekké váltak…
Szülésznéni ekkor kezdte el emlegetni a burokrepesztést, hátha az előrelendít a dolgokon.
01:15
Doktor néni megérkezett, megvizsgált, megállapította, hogy az előző heti vizsgálatnál már majdnem ennyire nyitva voltam, azaz semmi haladás…ht kösz, ezt én is tudtam, mivel gondoltam fájdalom nélkül nagyon nincsen tágulás…
Ahogy vizsgált megemlítette a burokrepesztést…..és abban a pillában spontán meg is repedt a burok (no, gondolom kicsit az ő keze is benne volt, de sebaj)…
01:15 – 02:15
Egy órát kaptunk, ha addig nem jönnek hatékonyabb fájások, akkor be lett ígérve az oxitocin….L
3 perces fájásokkal nagyon örömködtünk egymásnak, zenét hallgattunk, ha jöttek a fájások Vikre rátámaszkodtam, masszírozta, simogatta a derekamat, lélegeztem nagyokat, elmúltak, utána viccelődtünk, dumáltunk….rettenetesen örültünk mind a ketten annak, hogy most már van fájdalom is, úgy éreztem a fájások is hatékonyabbak lettek, szóval reménykedés volt ezerrel….Közben azért nyomasztott a gondolat mind a kettőnket, hogy KisBotrányt így kikergetjük, nem hagyjuk a saját tempójában jönni……ugyanakkor a rásegítés mellett állt az a tény, hogy 42. héten voltunk….
02:15-03:15
Vizsgálat után kiderült, hogy még mindig vaskos a méhszáj, semmi haladás…doktornéni, szülésznéni egyöntetűen oxit javasolt, mert szerintük félő volt, hogy ilyen tempóban mama és baba is elfáradhat a végére….
Szomorú voltam, Vik is bizonytalan, de mivel még soha nem szültnk, úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk…hiszen ők a szakemberek és hát úgy mentünk be a szülőszobára, hogy Vikkel megegyeztünk, hogy természetes szülés ide-vagy-oda elsősorban a dokiban bízunk, nem okoskodunk…
Szóval oxi bekötve, jöttek is az egy perces megafájások, köztük egy perc szünet…na, ez már fájt! Természetesen ekkor már le kellett feküdnöm a karomba kötött branül miatt, ami nem is volt olyan vészes, tekintve, hogy eddig végig róttam a köröket a szülőszobában és azt hiszem már fáradt is voltam egy kicsit.
Vik a jobb oldalamon a fejemnél állt, szorítottam a kezét fájások közben, itatott néha, meg törölgette a homlokomat…mondta, hogy lassabban lélegezzem, meg ilyesmi, de nem nagyon fogadtam el tőle, inkább a szülésznő hangjára figyeltem, de ekkor zseniálisan csak úgy elkezdte ő is a légzés ütemében a kézfejemet fújni, és az biza baromi sokat segített…no duma, csak csendes, odaadó támogatás…végig ezt kaptam Tőle, és ez rettenetesen sokat jelentett J
03:15-04:15
Méhszájvégre elvékonyodott és egy óra alatt kitágult négy ujjnyira, juhéjjj…igen ám, de nem akart eltűnni teljesen, a felső része rátapadt kismukk fejére….szülésznő fektetett mindkét oldalra, meg hátra, ekkor már tolófájásaim voltak, de tolni ugyi nem szabadott, mert nem teljesen tűnt el a piszok méhszáj…ekkor megérkezett dokinéni…(utólag derült ki, hogy szülésznéni hívta telcsin, mert nem bírt el a méhszájmaradvánnyal a buksin)..
Vik utólag mesélte, hogy eléggé necces volt ez a rész, neki még a lába is rmegett, olyan erősnek tűntk a fájások….én semmire nem emlékszem, csak arra, hogy egyszercsak jött a kitolás.
04:15-05:16
Dokinéni kézzel megpróbálta felpasszintani az ottmaradott részeket, majd nyomnom kellett párat és végre eltűnt…
Ekkor már világomat nem tudtam, a fájások összeértek, de ezek az oxis tágulásos szakaszhoz képest megkönnyebbülésként értek…komolyan, ezután már jött a kellemes része, végre aktív(abb) résztvevője lettem a szülésnek…
Liza Hanna azt játszotta, hogy kijött, aztán visszacsúszott….ekkor dokinéni (aki először azt hitte, hogy a gyermek köldökzsinóros, azaz a nyakára, vagy valami egyb részecskéjére rá van tekeredve, az húzza vissza) más választása nem lévén hasba könyökölt és 4 tolófájásra megérkezett Liza Hanna, akinek nem a kzs volt a kis testére tekeredve, hanem a kezecskéje volt a feje mellett, azaz SUPERWOMAN-ként, szalutálva érkezett meg.
05:17
Ahogy kibukkant (láttam a fejét bebeee, csak nem tudtam megsimizni, mert jött a köv. fájás) először lekakálta, meg lepisilte a szülésznénit, majd amikor rám akarták tenni, akkor a hasamat is….azaz bemutatkozott….J
Köldökzsinórját apája vágta el (szerinte nem is volt olyan porcos, mint amire számított), majd ott helyben a szülőszobán megfürdették, felöltöztették (előtte leszívták a nyákot, mert rengeteget nyelt), apukája kezébe rakták egy takaróba csomagolva, aki alig látott a könnyeitől…
Mindeközben én a szülésznénivel, meg a dokinénivel társalogtam, közben megnéztük a lepényt, összevarrták az icipici 3 öltésnyi gátsebet, amire csak a kezecske miatt volt szükség.
1,5 órát az IKEA szobában töltöttünk együtt, KicsiLizzi szopcsizott 2-3 kortyot, aztán bealudt, elvitték, én pedig megittam 1 liter vizet, feléltem a szüléshez bevitt csokikészletet, majd engem el gyerekágyra, VikApát pedig útjára bocsátották haza…
A szülés krónikáját mostanra bírtam (05.24) összeszedni, mert csak halovány részletekre emlékeztem, időpontok nélkül, de végül csak összeraktuk Vik és a szülésznő segítségével J
EPILÓGUS
Eufóriát nem éreztem, azt hiszem ez ejtőernyős tantusz lesz valamikor, hogy van egy kislányunk, viszont varrás közben már azt kérdeztem Viktől, hogy mikor jöjjön a következő J
10-kor már talpon voltam, mentem a kicsilányért, de még le sem vizitelték, így 11-kor kihozták….addig lezuhanyoztam, tudtam kicsit meg nagyot wc-zni….Liza Hanna pedig végig velem volt.
Szopival sokat küzdöttünk, de ma már profin megy, kicsilánynak beadtak 10 antibio adagot a strepto miatt L(branült kapott a kezébe, amit csak harmadjára sikerült beszúrni, az első kettőnél kint pityeregtem amíg ő bent bőgicsélt, harmadjára berontottam, hogy csak úgy szúrhatják, ha én fogom J), csecsemősök nagyon aranyosak és kedvesek voltak, sokat segítettek.
05.21-én szombaton az utsó adag antibio beadása után jöhettünk haza…felüdülés volt J
Angyalka négy óránként eszik, szopi két ciciből peluscserével, böfivel együtt 45 perc, éjszaka egyszer tálalunk pótvacsihoz, szóval panaszunk nem lehet.
BOLDOGOK VAGYUNK. ENNYI.
de említsd meg dokinak. ÉS PIHENJ!!!! Tudom, hogy mindenki ezzel jön, de a BABA tényleg a LEGFONTOSABB 
