Sziasztok!
Számomra rossz hír, hogy legközelebb tavasszal lesz szülésfelkészítő az Uzsokiban, nagyon bíztam benne, hogy még sort keríthetek rá. És ahogy elmondtátok, hogy miről volt szó, érdekelt volna.
Ma 7-re megyek dokihoz, már rég kellett volna, de szerintem még most is időben vagyunk, mivel a mostani esedékes vizsgálat a 28-30 heti UH, arról még nem csúsztam le. A bébi nagyon aktív, és olyan érzésem van, mintha az utóbbi egy-két hétben nagyon nagyot nőtt volna. Folyton kinyomja magát, és tök jól ki lehet tapintani a fejét, vagy a hátát. Olyan aranyos.
(Erről jut eszembe, ma reggel megnéztem a 4D-n készült videót, hát nem elsírtam magam?
)
Viszont pár napja elég kellemetlenül be tud feszülni a hasam, tegnap meg már azokat a klasszikus keményedéseket is éreztem, amikor gombócba ugrik össze. Ti tudjátok, hogy pontosan mi a különbség a között, amikor keményedik (nekem feszül, olyan érzés, mintha szét akarnék szakadni), meg amikor összehúzódik?
Minden esetre, úgy érzem, itt az ideje kicsit lassítani, ez a hét nagyon fárasztó volt.
Aki dolgozik még, az hogy oldja meg, hogy azért ne kelljen teljesen széthajtania magát? A héten lebetegedett egy kollégám, őt kell helyettesítenem, és kértem a főnököt, hogy adjon valakit, aki besegít, mert az ő munkája egy egész embert kíván, semmire sem marad időm. Hát, nagyon hatékony segítséget kaptam: mondta, hogy majd x kolléganő segít, ezután pedig x kolléganőt elengedte szabadságra... Előtte azért segített kicsit. Ez egy nagyon vacak helyzet, nem tudom kezelni. A saját munkámat el bírnám végezni, így nem is szeretnék táppénzre menni, szívesen dolgozom, viszont ilyen fokú terhelést nem bírok. Ti mit tennétek?
A cicás gondotok miatt kicsit irigy vagyok. Persze nem a toxoplazma para miatt, nehogy félreértsetek. Macskabolond vagyok, imádom a kis dögöket, de nem akarok cicát, mióta a világ legédesebb, Sziszi nevű cicáját elvesztettük.
Remélem, senkinek nem fognak a macsok gondot okozni, és még sok ilyen hasondorombolós élményben lesz részetek.
Sziszi:
Melinda