Ági!
Elsősorban neked: nagyon nagy gratula, szívből remélem, hogy olyan problémamentes terhességed lesz, mint nekem volt. Úgy látszik, csak van abban valami, hogy a lombikosok egymásnak adják a gólyákat, a punkciód napján a lányaim tették a dolgukat
Szóval ha bármiben tudok segíteni, nyugodtan keres meg, iwiwen is nyugodtan, amint tudok, válaszolok. Apánk nélam sem kérdezte meg, hogy maradok e nála. Egy biztos, innentől (is) betű szerint tartsd apánk szavait, s nem lesz semmi gond. Készülj fel arra, hogy sokat kell majd feküdnöd, úgyhogy keress valami ilyen irányú hobbit, hogy a végére ne zöldülj bele
Hm, nem keresem vissza, ki is kérdezte: apánkhoz jártam végig terhesgondozásra, de a Jánosban csak a 34 hét után szülhettem volna, mert nincs koraszülött intenzívük. Júni 29-én mentem volna utoljára apánkhoz, de már két héttel előtte megbeszéltük, hogy hétfőn már mindenképp be kell feküdnöm a Jánosba. Aztán nem lett belőle semmi, mert szivárogni kezdett hajnalban a magzatvíz, s mivel a lelkemre lett kötve, hogy bármi ilyesmi történik, azonnal irány a klinika, így mentünk a sotéra, s már rögtön ott is tartottak. Az ügyeletesnél szültem, 31 hét egy naposan. Szóval ezért akarták a lányok másképp, mint ahogy terveztük.
Manóka, neked tartozom még:
5 lombik
a negyedik után a párom fel akarta adni, s már nekem is eléggé elegem volt, meg fel is adtam a kérdést. Nálunk, mivel a férjemmel van a gond, szóba jött a donoros inszem lehetősége is, csakhogy én nem akartam (főleg, amíg van lehetőségünk sajátra). Megbeszéltük, hogy egy fél évet kihagyunk, aztán majd meglátjuk. Jártam apánkhoz vizsgálatokra, s akkor jött az, hogy csökkenteni fogják a lombik támogatást, s Dévai meggyőzött, hogy még 2006-ban meg kellene csinálni az utolsót. Hát, vesztenivaló nincs alapon mondtuk, hogy jó. Elkezdtem szedni a fogamzásgátlót (ez nem szokásos protokoll nála, csak én annyira spéci eset vagyok a tüszőimmel: soha nem voltak elég érettek, meg már az első második mensis napon volt egy tüsző, ami elhúzott, ezért találta ki, hogy próbáljuk meg fogigátlóval). Azt mondta, hogy az utolsók ha elfogynak, hívjam. Amikor telefonáltam, kiderült, hogy elfogyott a kerete, s nem fogja tudni megcsinálni a lombikot. Így már lemondtunk róla, de aztán mégis befértünk. Hoztam a szokásos 8-10 petesejtet, de punkció napján semmi jóval nem kecsegtetett, azt mondta, nem biztos, hgy marad visszaültethető. Itt már sokadszor mondtunk le a lehetőségről. Aztán 2 nappal később maradt 4, mindet visszakértük, s AHA is volt. Ez volt december 8-án. Pénteken volt a beülti, hétfőn még itthon maradtam, de keddtől mentem dolgozni, ez napi 2x30 perc autókázás. Igyekeztem keveset rohangálni, de úgy voltam, ha meg akar tapadni, mindegy, mit csinálok. Igazság szerint az első héten már tudtam, hogy sikerült. Pont az történt, amit apánk mondott, ha feszít a hasam, ne adjam be a choragont. Hát nekem feszített, s akkor már nem kellett choragon, de a szavak a fülembe csengtek. Persze nem hittem benne, hisz addig is annyi tünetet produkáltam a 4 lombik alatt. 23-án csináltam tesztet, s pozitív lett, szép karácsonyi ajándékként. Január 2-án mentem Dévaihoz, s akkor már kiderült, hogy 3. Az első 3 hónapban feküdtem, hogy mind megmaradjon. Apánk erősen hajlott, hogy mindenkinek jobb, ha csak kettő marad, de én kitartottam, ha hárman akarnak minket, akkor három lesz. Aztán kijött egy kis cukorbetegség gyanú, így apánk diétája mellett még extrán kellett figyelni, s rengeteget járni orvoshoz. Dévait 2 hetente látogattam. A második trimeszter szabadabb volt, ott kezdtünk el kinézni a babaholmikat, s keztünk el vásárolni, ami utólag jó ötlet volt, mert hamar eljött annak az ideje, mikor apánk 2x30, majd 2x15 perc felkelést engedélyezett csak. Viszonylag korán elkezdett kinyilni, majd rövidülni a méhszáj, de a fekvéssel szépen kordában lehet tartani. Szóval minden rendben ment, egészen addig, míg a lányok úgy nem döntöttek, hogy megszületnek. Apánkkal való egyeztetés után kerestünk helyettes orvost a sote I klinikán, arra az esetre, ha a kedvező előjelek ellenére mégis előbbindulna be a szülés. Sors fintora, hogy így is lett, de a helyettes orvos épp akkor volt szabín, így lett ügyeletes orvos, akinek szintén hármasiker lányai vannak, úgyhogy mázlim volt vele. Szépen dolgozott, s maximálisan elégedett voltam vele. Mire kell figyelni? Hát amit apánk mond, azt betű szerint. 15 kg hízást engedélyez, a 4. hónaptól kéthetente 1,5 kg-t. Rengeteg hús, zöldség, gyümölcs, s más semmi. Nekem mondjuk szénhidrát is kellett a cukorgyanú miatt. Mindent bebiztosít, ha csak felső határértékes valami, akkor azt kivizsgáltatja. Nagyon odafigyel, én szerettem terhesgondozásra járni hozzá (eltekinte persze a két órás várakozástól, ami a vége felé azért kicsit megterhelő volt).
Milyen érzés 3 baba anyukájának lenni? Nagyszerű! Hihetetlen csoda, sokszor még mindig nem fogom fel, csak gyönyörködöm bennük a kiságyban. Nem mondom, hogy néha nem nehéz (pl rossz, hogy nem babázhatom velük, mert a szopi miatt csak tejcsárdának érzem magam, s másnak jut a mosoly meg az ölelés; vagy nem igényel szervezést egy egy elmenetel itthonról), de ugyanakkor háromszoros az öröm, amikor rág mosolyognak, amikor látod, hogy fejlődnek, s a hangod után fordulnak. Nehéz volt az elején hallani, hogy sírnak, s nem vehetem fel őket (egynél lehet, de többnél nem tudod, marad a sírni hagyás). Viszont megvan az az előnye, hogy önállóan alszanak el. Nem zárkózom be velük, megyünk mindenhová együtt, még vásárolni is. Eleinte furcsa, hogy mindig megbámulnak, meg rettenetes kérdésekkel bombáznak, de megtanulja az ember kezelni. Mint azokat is, akik "Részvétem" kifejezéssel illetnek. Én akartam, s meglehetősen boldog vagyok, hogy vannak nekem. Akkor is boldogan kelek fel éjjel etetni, ha épp hulla vagyok, hisz erre vágytam mindig. Csak azt kívánom nektek is, hogy ilyen problémáitok legyenek.
Nekem nagyon tetszik amikor hosszan írsz a korábbiakról is. Olyan jó, hogy nem hagytad itt a fórumot 
viszont most összeengedtem a régi kabalákkal, ők megedzik. Húúúú, mit csinálhat éjjelente a három kutya meg a bárány az autómban a hátsó ülésen?!
Pedig drága Apánknál alaposabb, lelkiismeretesebb nőgyógyász nincs is.
A fejlett Amerikában többen meghalnak hiperstimuban, mert szétlövik őket hormonokkal. Mivel kőkeményen fizetni kell a lombikért, nem is keveset, és nincs nagyon pénzük ismétlésre, hát igyekeznek tutira menni.
