Szóval a részletek:
Reggel már 8 körül levették a vért. Olyan 10 körül mentünk fel az emeletre, és 11:30- kor szólított az asszisztens. Mivel nem volt sehol a biológus, így egymásra néztünk a párommal, hogy ennek annyi.
Bementem, és csak annyit mondott a doki, hogy üljek le. Aztán elkezdett beszélgetni Hildával, hogy:
Doki: Jövő héten kedd vagy szerda legyen?
H: Szerintem mindegy?
D: Honnan? Jászberény? Akkor inkább szerda.
Na, mondom ezek a jövő héten is be akarnak hívni, másképp miért beszélnének az én városomról.
Aztán nagy nehezen hozzám is szóltak.
Doki: Hát szépen növekedett a HCG, mint egy rendes terhességnél.
(félénk mosolyka részemről)
Én: Most mennyi? Mert kint meg kell monddanom a férjemnek.
Doki: 124.
Aztán még kb. háromszor megkérdeztem, mert annyira remegett kezem-lábam, hogy mindig elfelejtettem.
Ki is nevetett a doktor bácsi.
Aztán felvilágosított, hogy mik a méhen kívüli terhesség tünetei, mert iaz, hogy az eredmények alapján normál terhesség állhat fenn, de azt mondta, hogy a bármilyen tünetet észlelek, azonnal menjek az itteni kórházba. Elvileg nem vagyok méhen kívüli terhes, de az ördög sosem alszki.
Egyébént mindent csináljak úgy, ahogy eddig.
Aztán remegő kezekkel aláírtam a papírt, hogy megkaptam a megfelelő felvilágosítást, és kimentem széles vigyorral.
A párom nem tudta, hogy most a nyakamba ugorjon-e, mert már járt úgy, hogy igaz mosolyogtam, de nem volt pozitív eredmény.
Aztán kérdezte, hogy ugye nem úgy van, ahogy a múltkor.
Mondtam neki, hogy most már kispapa, és nagyon-nagyon boldog volt.
Most még nem igazán fogtam fel, hogy tényleg terhes vagyok, de mingyárt csinálok egy tesztet, hogy vizualizáljam is
Jövő héten szerdán kell visszamennem UHU-ra, ha minden rendben lesz addig, márpedig miért ne lenne!
Köszi mindenkinek a babaragacsokat!
Dita!
Neked pedig a sok jó hullámot!
Egyébként rájöttünk ,hogy a biológusunkat nem láttuk egész nap, valószínűleg szabin lehetett. Hát enyit arról, hogy a biológust kell nézni...
