2004.10.28 12:38
Szerző: aranyhold
Sziasztok!
Ne rászántam magam, hogy írjak nektek a szülésemről!
Szeptember 30. csütörtök, elmúlt éjfél, és én szokás szerint felébredtem, mert pisilnem kellett. Kivánszorogtam a WC-re, pisi, órára ránéz, fél 1, irány vissza aludni. Ülök le a matracra, kiss pukkanst hallok, és egy adag meleg víz kifolyt. Azonnal felébredtem, felugrodtam, kirohantam a fürdőbe megnézni a színét. Szerencsére színtelen. Nem volt kétséges, megrepedt a burok, hát megyünk szülni ez már tuti. Innen nincs visszaút, pedig 34+4-nél jártunk éppen. Kicsit még üldögéltem, megvártam a következő adag vizet, majd szóltam a férjemnek, hogy keljen megyünk szülni, mert folyik a víz. Szegény nem tudta, hogy most örüljön, vagy aggódjon. Mondtam nyugi, én lezuhizok, nem sietünk annyira, ott a lista mit kell még betenni, öltözzön fel addig és szedje össze a maradék holmimat. Végül 2 körül értünk be a szülészetre. Vámosi doki volt az ügyeletes, meg Betti szülésznő. Felvették az adatokat, megvizsgáltak, vettek kenetet, ctg, uh, pisi, és mentünk a szülőszobánkba. Ott egyelőre vártunk, hogy vajon indulnak-e a fájások, mert még mindig semmi. 4 körül továbbra sem jelenkezett semmi, de azért elkezdtük a készülődést, beöntés, borotválás. A méhszáj állítólag jó állaotban volt, így érlelőre nem volt szükség, 1 ujjnyira voltam nyitva, és egyelőre ennyi, nem változott semmi. Fél 6-kor felhívta a szülésznő a dokinénimet, hogy mi legyen velem, bekösse-e az infúziót. Mondta, várjuk meg, hamarosan jön. Fél hét körül talán már kezdtem érezni valamit, meg voltak kis vérzések, a tágulástól, de semmi kézzel foghatót nem produláltam. Megtörtént a műszakváltás, Tódor Éva szülésznő vett kezelésbe. Jött a dokinénim is fél 8 körül, na innen már bekötötték az oxitocin infúziót. Az adagoló viszont elromlott, és kb egy óra múlva vették észre, hogy még nem is kaptam oxitocint. Újabb gép, na az már adogadta, és kezdtem érezni valamit. Kb 10 óra felé indultak be úgy istenesen, és háromnegyed 11 felé megkaphattam az edát. Ekkorra jutottam el odáig, hogy legalább 2 ujjnyi tágulás és rendszeres fájások (2 perces, legalább 30 mp-ig tartó). Bár nem tudtam előre fogok-e kérni edát, de akkor ott már nem érdekelt semmi, csak adják be. Na utána aludtam egyet, és háromnegyed 12-kor amikor a dokinénim visszajött a rendelésről már elértem a 3 ujjnyi tágulást. Innen felpörögtek az események. Lassan elmúlt az eda hatása, indultak a tolófájások, nyomtam párat, erre hívták a dokit, hogy most már szülünk. Több nyomás következett, végül kellett vágni, pedig az volt az érzésem, hogy a szülésznő próbálta elkerülni, de azt mondták nagyon szűk a szülőcsatornám. 13.20-kor megszületett Matyi, aki miután leszívták a száját, rögtön felsírt. Elvágták a köldökzsinórt (a papája nem akart a szülésnél ott lenni, csak a vajúdásnál - szegény nem bírja az ilyesmit), és kicsit a hasamra fektették, majd elvitték mosdatni, mérni, megvizsgálni. Bár szegény koraszülött volt, de szép méretekkel született: 2450g 46 cm, és azért még visszahozták egy kicsit nekem hadd lássam a fiacskámat. Sajnos pár perc múlva vinni is kellett az inkubátorba, de akkor elég is volt ennyi, megnyugodtam, hogy a habár picike, de jól van, és egészséges. Utólag kiderült, hogy 9/10-es Apgart kapott! Szerencsétlenségemre a méhlepény nem jött ki csak úgy, rázáródott belülről a méhszájra, külön tortúra volt kicibálni. Szó szerint ki kellett cibálni. Kicsit gáz volt, de sebaj!
Kaptam még egy edát, kipucoltak, kimostak és összevartak. Kaptam homokzsákot, teát, ami nagyon jól esett, majd az ebédemet. Mivel egész nap nem ettem, mindent bekanalaztam, hát rossz is lett a gyomrom rögtön. A gátsebem nem zavart nagyon, rögtön száguldoztam a folyosón. A varratszedés sem gázos, és után sokkal jobb érzés volt, hogy nem húzódik. Mi ugyan a PIC-en voltunk, így csak az ottani csecsemősöket ismertem meg, de róluk egy rossz szót nem lehet mondani, csak dícséretet érdemelnek. Volt aki még dajkálta is a sírós babákat, hogy megnyugodjanak! A gyerekorvosok is szuperek, Szóval összességében én maximálisan elégedett vagyok mindennel. Nekem nagyon szép élménnyé tették a szülést, mind a nődokinéni, mind a szülésznő, mind a PIC-es csecsemősök és a gyerekorvosok! Csak köszönet jár nekik!
) 
) Háromszor belém rúgott! Ahhoz képes, hogy még csak 20 centis, egész erős a picike! Nemhiába a szólás: kicsi a bors... 
Tegnap átnéztünk több száz nevet a neten, és sikerült kettőt találni ami tetszett mind a kettőnknek. Az egyiket az ő szülei szavazták le, a másikat pedig az enyéim. Hát nem csodás? Ma folytatjuk a keresést, de azért rajta marad a listán az a kettő tegnapról! 
