Na, jó, nem monCSIGÁZOM tovább a Társaságot.
Az újak kedvéért egy kis összefoglalóval kezdem. Nagyon szerettünk volna már kisbabát, de Ő váratott Magára... Az első ICSI (2 éve augusztusban) biokémiai terhességgel végződött, tehát elindult valaki, de még korainak tartotta vagy minket éretlennek...
Na, ezt nem hiszem.
A második (2 éve novemberben) Babával zárult. Boldogok voltunk, naná. Eszünkbe sem jutott, h baj lehet. Sajnos a 11.héten (január) Apánk kimondta a felfoghatatlant: a magzat elhalt... A 8. héttől nem dobogott már a kicsi szíve.
Nem részletezem, mit éreztünk... A tragédiát tetőzendő, nem fogadtak 2 hétig a Jánosban... Durva? Apánk sem tudta elintézni. Azt mondták, ha úgy véreznék, hogy életmentő műtét kell, akkor ok... (Megjegyzés: egy barátnőm pontosan uígy járt, 2.ICSI-ből, 11.héten és a János nem fogadta.) Telkibe mentünk (ők is). Apánk tündéri volt és ott is mindenki, hálás köszönet érte (külön köszönet Fenyőházi doktor emberségéért) + megismertünk egy édesdrága szülésznőt, Bihari Timit, aki azt modta, szerinte mi végig rosszkor próbálkoztunk... Tudni kell hozzá hogy a Párom abban a 2 évben iszonyatosan sokat dolgozott, még 7végénk sem sok volt, ezért nem akkor szerelmeskedtünk, amikor szerettünk volna, hanem "időzítettünk" a baba miatt. Ismerős, ugye?
Kb. a középidőtől próbálkoztunk. Persze, nem tudtuk, hogy nem szabad minden nap, mert romlik a minőség, illetve a mennyiség is (dr.Szimba
). Na, ez a drága nő azt mondta, figyeljétek meg, 3 hónap múlva ott lesz a Babátok spontán, csak a 9-12-15. napokon próbálkozzatok. A Zuram mindig hitte, hogy a Jóistenke nekünk spontán ad majd Gyermeket! (Emerenc itt vagy?
). Na, márciusban elutaztunk síelni és betartottuk az itinert, de nem történt semmi. (Előtte évekig nem voltunk pihenni kettesben...) Ezt követően, áprilisban, egy tengeren túli utazás következett, 5 várost érintve, hatalmas távolságokat átrepülve és beautózva. Úgy jött ki, hogy nem a 9. naptól "időzítettünk", mert hát a szerelemnek nem lehet mindig szabályokat felállítani
, így a 8-10-12-15 napok lettek végül. A 8.nap április 26-a volt, az utolsó napja a körutazásnak..., (a Párom anno ezen a napon fogant...) Apánk és Ágika számításai szerint ekkor fogant a Babykánk is, esetleg 28-án, de mi a 26-át érezzük a nagy napnak.
A lényegre térve, május 12-én, hétfőn mentünk Apánkhoz konzultálni, h júniusban indulhat a 3. akció (Előtte, a januárt követő 3 hónap után, kihagytunk még 2 hónapot, mert a történtek után lelkileg nem voltunk képesek ismét belevágni.) Na, Apánk benéz, a szokásos pár tüsző... Kérdezem, na és nincs ott valaki? Erre Ő: nincs és mosolygott a "bajusza alatt", hogy normális ez a nő?? (Apánkhoz tehát a 25.napon mentünk.) Megállapodtunk, hogy csak júniusban kezdenénk. Szerdán (27.nap!) hajnali 4-kor csináltam egy ClearBlue teszetet, ami plusz jel lett... Nem is értettem magam, hiszen, a 30.nap után kellett volna csak gyanakodnom, mert a stimuk óta már 2x előfordult, hogy nem a szokásos 25. nap körül érkeztek a vörösök... Kérdezem a Páromat, szerinted ez mit jelent, mert a papíron az van, hogy... Erre Ő: teljesen mindegy, mi van a papíron, ez egy PLUSZ jel...!!!!!
Na, még aznap vettem egy kevésbé érzékeny tesztet, hogy lehet, h ez a túl érzékeny és MÉG mutatott valamit, de biztos biokémiai, mint az első stimukor, a nagyobb érzékenységű majd elárulja, mi is a helyzet, erre az nem jelzett semmit. Kimentem a fürdőszobából, lehervadva, majd visszakullogtam ééééééés
ott volt a 2. csík is, de halványan. Következő nap újabb teszt, ez már azonnal virított, előbb, mint a kontroll-csík!!!
Ja, amúgy még spékelhetném a történetet olyan dolgokkal pl., hogy a 21.napi vérvételen kikönyörögtem egy HCG értéket a nőtől (ezt is miért gondoltam, nincs magyarázat) és azt mondták a telefonban, hogy az "negítív" lett... (Csome!!!) Sőt, hozzátette, hogy Ő gondolta... Köszike. Jó, mi? Lombikos és itt HCG-t kér... Az előzmények miatt nem tudtam volna akkor Apánktól hallani, ha ok, pozitív a teszt, sőt 3db is az, de mondjuk nem alakult ki petezsák, ezért, ráadásul csütörtök volt, felmentünk az Istenhegyire, Uh-ra. Dr.Hajdú Krisztina kérdezte, hogy minek is jöttünk ilyen korán, ő semmit nem fog még látni, de ha már ott vagyunk... Hasi uh, semmi, majd a hüvelyin szép, szabályos szélű petezsák... Sírtunk és nevettünk + ugrándoztunk örömünkban. A dokinő, akinek egyébként elmondtuk az előzményeket: Még ne örüljenek, hiszen a magzatkezdemény még nem biztos, h kialakul... Köszi a bíztatást. Eljött a péntek, hívjuk Apánkat.
Kérdezem Tőle, h emlékszik-e, hogy januárban, a kórházban, amikor az ágyam szélén ült, mit kértem a Jóistenkétől? Apánk zavarban volt (honnan is emlékezne szegénykém, ennyi nő között): Mit is kért? Hát, azt, hogy legközelebb ne lombik miatt, hanem csak úgy, simán, terhesgondozáson találkozzunk. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS?????? Hát, akkor mennék.
Apánk teljesen izgatott lett: Mióta késik? Ó, az egy dolgog, h lassan 1 hete, de van már 3 pozitív tesztünk és egy Uh-fotónk.
Akkor kedden azonnal jöjjenek, mondta és még kiabálta, miközben letettük, hogy folsav, elevit.
(Azt hiszem, Szimba, Te mesélted, hogy pont hallottad, amikor a pultnál akkor újságolta elképedve Ágikáéknak a nagy hírt, ugye?) Elérkezett a kedd: Mentünk Istvánhoz és azzal fogadott, hogy hogyan is képzeljük, h beállítunk egy illegális Gyermekkel?
Gondolhatjátok, hogy izgultunk. Megnéz, igen, gyönyörű petezsák, tökéletes helyen és az a kis buborék ott, a magzatkezdemény.
Fotót is kaptunk Róla.
Leírhatatlanul, elmondhatatlanul nagyon-nagyon örültünk!!!!!!!!
Persze onnan kezdődött igazán az izgalom, hogy dobog-e majd a kis szíve és a 11.héten, a történtek után, túljutunk-e... Közben, a 6.héten, miért is ne, lett egy minimális vérzés (inkább szivárgás-szerű), hematóma miatt... (Zötykölődés-villamos-autó és abban a pár napban gyaloglás felfelé, hegyen, talán ez lehetett az ok, ki tudja.) Végül kivédtük, közös erővel, de az sem volt kis izgalom 2 hétig... Eljött a 11.hét, aznap, az amúgy mindig tökéletes vérnyomásom az egekben volt, Apánk mondta is, hogy elvileg most mentőt kellene hívnia és Dopegyt-tel is fenyegetett (Moncsi
). Azt is mondta, h nem is szeretem Őt, mert látja a terhességi kiskönyvből, h csak itt ennyire magas az érték, az Intézetben, tehát miatta.
Summa summárum, minden rendben találtatott, sőt Apánk megmondta már akkor!!!, hogy kislánykát várunk!!!
Végre átléptük a 12.hetet, akkor jött a genetikai és egyéb eredmények miatti para, de azok, hála az égnek, egytől-egyig tökéletesek voltak. Amikor az amnio-t forszírozta (mi nem szerettünk volna kockáztatni egy vetélést) és mással nem tudott érvelni, mivel spontán fogantatás volt, a koromat hozta elő, de én megkérdeztem, hogy na, de látszik ez rajtam? Erre nevetett, mondta, hogy nem, persze még próbálta kiharcolni, pedig az eredmények szerint konkrétan 20 éves voltam.
Mi úgy gondoltuk, ha jók az értékek + Esztit odafentről kaptuk, akkor miért ne lenne már egészséges. Hála Istennek, így is lett!!!
A hematómát kivéve, gyönyörű várandósságom volt végig, teljesen normális életet élhettem. "Röviden" ez a történetünk.
Szóval vannak "csodák" és hinni kell, hogy megtörténhetnek, nem csak a hasonlók, egyáltalán az, hogy hosszú várakozás után igenis megérkezik az az áldott kicsi Gyermek. Amikor a 12.héten elmentünk a szülésznőhöz, Timihez, annyira meghatódott, amikor megtudta, hogy Neki is köszönhetjük a Gyermekünket, hogy elsírta magát és kézenfogva vezetett végig a szülőszobákon, a szülészeten. Természetesen Nála született Eszti és persze Apánknál.
Csodálatos élmény volt, videón is megörökítettük, iszonyúan megható volt utólag ismét "átélni", amikor pár hét elteltével megnéztük. Esztink pontosan azon a napon született, amikor az első Babánk Angyalka lett. Életünk és Szerelmünk legszebb napján megszületett ez a kis szelíd, kiegyensúlyozott, édes, jó humorú, kedves, okos, szeretettel teli, tüneményes és bájos kicsiLány, a MI KISLÁNYUNK.
4340g és 57cm volt a Kisasszonyka
, rögtön felsírt és annyira, de annyira kis tökéletes volt. Azonnal szopizott is ügyesen. Szívből kívánom, hogy akinek eddig még nem adatott meg, átélhesse az Anyaság/Apaság semmihez sem hasonlítható és fogható örömét, mert tényleg nincs számunkra Nála nagyobb ajándék/boldogság.
Szeretnék Nektek segíteni, amiben csak tudok, hogy mihamarabb valóra váljanak az álmok. Szívből kívánom Mindannyiotoknak!!!! Annyira megérdemlitek és ezt fent is látják + biztos vagyok benne, hogy a leendő Gyermekeitek is alig várják a pillanatot, amikor eljön az idő a nagy találkozásra. Tudom, csodás Szüleik lesztek.
A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára bodza2005 2009.06.21 19:53-kor.
Hogy lehet itt elmenteni a szöveget! 
Hát igen, most a tüszők egy része végérvényesen le fog maradni, ezért mondta a Doki a futást. Reménykedem, hogy a 15-ből legalább 8 így is szép nagyra meg fog nőni. (10 felett már könnyen lehet hiperstimu.) A 10-es körüli átlagméret miatt nem lepődnék meg, ha a leszívás végül csak szombaton lenne... 
Szerintem mostmár tényleg nem tart sokáig. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!
-szerelmes
