Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » A MÁV-kórházban szültem

Virga,
szerintem biztos nem te vagy az egyetlen, a szobatársammal is elég érdekes volt a helyzet, gyerekorvost illetöen.
Kisdió, remélem, minden Ok

Topszlix!
Pedig néha már azt hiszem .

Sztem akinek nem jön be a kórház, az nem megy oda vissza, söt nagyívben kerüli, még a fórumot is Megyek, felébredt a törpe, sziasztok

Én sem megyek vissza, de a fórumot még olvasom és néha hozzászólok. De ha zavarok akkor elhúzok innen. A cím az, hogy "A MÁV Kórházban szültem" és az rám igaz .
Üdv, Virág

Virga, ne haragudj, utólag olvasva én is éreztem, hogy mintha kicsit erös lett volna, azért volt a végén a smiley, én csak azt írtam , miért vannak a fórumon többségben az elégedettek!

Topszlix!
Oké, értem .
Jó "törpézést", én is megyek főzni.
Üdv, Virág

Szia Móni!

A kisfiam Barnabás, de akkor pont két Barnabás is volt az intenzíven. Mi csak kékfény kezelésen, a másik kisfiúnak valami fertőzése is volt.

Biztosan vannak együtt nem működő anyukák, nehéz esetek, akikkel nem, vagy csak nagyon nehezen lehet szót érteni. És vannak nővérek, akik szintén nem rugalmasak, amolyan "rend a lelke mindennek"- típusok. Csak két példa.
Éjfél után kerültem a gyermekágyas osztályra. Az ügyeletes nővér (szülésznő?) bíztatott, hogy próbáljak meg pisilni, ott állt mellettem a WC-ben, ha talán el találnék szédülni. Aztán lezuhanyoztatott, segített tiszta hálóinget venni, lefektetett, hozott teát, és a lelkemre kötötte, hogy hívjam, ha bármi problémám van. Két nap múlva az újdonsült szobatársam szintén az éjszaka kellős közepén érkezett. Lefektették úgy, ahogy volt. Mikor később szólt, hogy nagyon kell pisilnie, és szeretne lezuhanyozni és átöltözni, közölte vele a hölgy, hogy majd reggel. Szegény elég hamar belenyugodott a dologba, és már csak a pisilésért könyörgött, de mindhiába. Sőt, még figyelmeztették is, nehogy megpróbáljon felkelni, mert el fog szédülni.
A másik eset az intenzíven történt. Volt olyan kolleganőd, aki szinte kinézte az anyukákat a babák mellől, mintha az ő szakértelméhez képest az édesanya csak amolyan dilettáns mitugrálsz lehetne. (Nem tudom, ki hogy van vele, de én a szülés után elég labilis lelkiállapotban voltam, pláne, hogy elvitték mellőlem a babámat, és nem esett túl jól, ahogy szinte lesajnált.) Talán ő volt a kivétel, mert a többiek mind nagyon rendesek voltak. Főleg az a nagyon kedves lány, aki végre úgy meg tudta mutatni a kézzel fejést, hogy valamennyit sikerült fejnem, aki adott valami kenőcsöt a kőkemény melleimre, aki megtette azt, hogy amikor az aluszékony kisfiam szoptatási időben aludt, mint a bunda, akkor felajánlotta, hogy ha később felébred, akkor szól, és menetrenden kívül megszoptathattam.
Egyébként összességében véve elégedett voltam a kórházzal, a következő gyermekemet is itt szeretném szülni. De az intenzívet azért jobb lenne kihagyni!

Na ugye, hogy jól beletenyereltem a témába!

Móni és többiek! Mindenkivel egyetértek: azzal, hogy a nővéreket legtöbbször semmibe nézik (és már engedtessék meg, de még az orvos is úgy beszél velük, hogy...a beteg füle hallatára), egyetértek azzal (de ezt írtam is), hogy semmibe nézik őket és nincsenek megfizetve, és azzal is egyetértek, hogy mindig vannak kivételek. Én tényleg úgy írtam, amit írtam, hogy hallottam, és a belosztályon tapasztaltam.
És nagyszáj ide vagy oda, én leszek a legnyuszibb és legegyüttműködőbb anyuka a szülészeten. Mert, hogy meg se merem majd fogni a fiókát, nem hogy még ne hallgassam meg a szoptatási és minden más tanácsokat.
Amikor a "nyári babák" topicját olvasgattam, minden nap kétségeim támadtak, hogy én rossz terhes anyuka vagyok, mert mindenki már tisztában volt tavasszal a mellszívóval és használatával, csak úgy repkedtek a hasznos tanácsok jövőre nézve, én meg a mai napig nem tudok semmit. (Mellszívónk már van! ) Pedig már annyit olvastam mindenről, hogy tegnap is én adtam tanácsot egy 6 hónapos kismamának...

Szóval sikerült felrázni a topicot!

Akkor most panaszkodjunk: még egyben vagyok, ezt gondolom sejtitek. Viszont egyre rosszabbul. Már tegnap is fájt, ma viszont könnybe lábad a szemem állandóan, annyira fáj a szeméremcsontom.
Plusz a kis fejével nyomja a végbelemet, és rendkívül erős ingerem van, amit inkább fájdalomnak neveznék.
Éjszaka 1 órán keresztül olyan menstruációs fájdalmaim voltak, hogy majd besz-m.

Hajnalban jutott eszembe, hogy Vakili-Anikó is múlt héten mondta, hogy már nem látja a köldökét (), gondoltam, ma rákérdezek a topicokban, hogy mi újság van veled. De akkor ezek szerint Te sem osztódtál még!

Azt nem is írtam, hogy hétfőn voltunk CTG-n, és a Szabó Gergely ellenőrzött le bennünket. Őt még előtte nem láttam. Már a Tidrit is nagyon fiatalnak gondolom, de mikor megjelent egy pimasz, szőke hajú, alig huszonéves arc a függöny mögül, elnevettem magam. Aranyos. Végig vigyorgott ott nekünk.

A nyákdugó mindig hamarabb távozik, mint a magzatvíz, vagy a fájások megjövetele?

Na visszamászok még egy kicsit az ágyikóra.

Topszlix!

Szerintem lehetséges olyan, hogy nem vagyunk 100%-osan elégedettek, és mégis visszamegyünk oda szülni.
Én legalábbis sem az első, sem a másdik szülésem után nem voltam maradéktalanul elégedett a kórházzal, és mégis a harmadikat is ott fogom szülni.
Elsőre az intenzívet is megjártuk, és nekem az sem csak pozitív (igaz nem is csak negatív). Én elhiszem, hogy a nővérek lehetnek seítőkészek és mindent megtesznek. De nem mindegyik. Nekem 2-1 volt az arány a jó és a nem szimpatikus között.

Monik!

Szerintem a nővéreknek azt is figyelembe kell venni, hogy bizony nem képzett, hanem abban a helyzetben tudatlan, tapasztalatlan, nagyon-nagyon bizonytalan anyukával állnak szembe. Aki esetleg sokat olvasott (ezért nem szeretne pótlást és cumit), viszont a kórházban abban a helyzetben senki nem mondott neki semmit a gyerek állapotával, a javulás időtartamával kapcsolatban (legalábbis én így jártam), fogalma sincs bizonyos fogalmakról, amit pedig úgy használnak vele szemben, mintha tudnia kellene. Sajnos az orvoslásban nincs egyételműség, az egyik orvos ezt mond, de a másik egészen mást (pl. a sárgaság-szoptatás kérdésben).
Bizony én sem értettem, minek adnak az intenzíven a gyerekemnek automatikusan cumit, el nem tudom képzelni ma sem, hogy szoptatási időkben annyira erősen aluszékony gyermekem többször akarta volna kitépni a branült a fejéből. Viszont az tudtam, hogy a cumi megzavarhatja a szopási technikáját, és az én gyerekem épp sehogy sem bírt szopizni (hozzá kell tegyem, hogy ráadásul az elmenetelünk feltételéül viszont azt szabták, hogy ketten segítség nélkül 30-40 g-nyi szopit tudjunk produkálni), vajon feleslegesen mérgelődtem a cumi miatt? Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez csak a nővéreknek könnyebbség, nekem nem, sőt hátráltat...
Másodszorra már az első gyerek utáni magabiztossággal persze nem voltak ilyen gondjaim (a gyerek csak két éjszakát töltött kékfény alatt, és tudtam, hogy nem is lesz gondunk (amit elsőre nem figyeltem, hogy eleget legyen ébren és szopizzon, az másodszorra már nem volt gond)).
Viszont a gyermekágyon még így is meg tudtak lepni, amikor rajtam kérték számon, hogy miért nem szedem még tovább a gyógyszert (aminek persze az adagolásáról és szedési idejéről fogalmam sem lehetett, lévén mat.-számtech. tanár vagyok).
Bizony nekem a nagyobbnál nem nagyon volt megköszönni való vágyam (tettem, mert udvarias vagyok), menekültem, hogy minél hamarabbb otthon legyünk, és megpróbáljam a szerintem elrontott dolgokat helyrehozni.

Beszti

Kisdió,
én pont így éreztem magam, mint amit írtál: a gyereket alig mertem megfogni, nemhogy kritizáljam a tanácsokat :-) Mellszívó ügyben én is kiképeztem magam, úgy döntöttem, az Avent a legjobb, aztán meg jött a döbbenet, mert kidobtam érte azt a halom pénzt, és nekem egy csepp se jött vele (mással sem, ez nem a mellszívók hibája volt..)
Szenvedés: az utolsó hónap nem a legkellemesebbek közé tartozik, én is jó nagyot csalódtam, azt hittem, hogy a terhességgel együtt termelödik a "rózsaszín felhö" hormon is, mindenhol csak ezt olvastam, nekem speciel nem jött be, se testileg se lelkileg nem volt könnyü. A gyermek persze egy tündér, és azt mondom, megérte a szenvedést, de az én medence csontom (passzolom, milyen csont, csak anno a gyerek feje nyomta) még most is fáj, ha gyalogolok.. A férjem szerint a következö gyereknél nehogy tesztet vegyek: ha nem beszélünk egymással, mert én csak idegbetegen ordibálok, akkor tuti baba lesz a dologban és ennek ellenére a fiam egy állandóan vigyorgó, kiegyensúlyozott baba (egyes szakirodalmak szerint kissúlyú koraszülöttnek kellett volna lennie az anyai stressz miatt ) És a hazamenetel sem volt könnyü, bár nagyon vártam, hogy jobb lesz, mint a kórházban, de végül nehezebb volt, mindenki kidölt mellölem, és egyedül kellett ellátni a gyereket - szóval mindent túl lehet ám élni!

Kisdió,
osztom én is akkor az észt egy kicsit nem mindenki találkozik a nyákdugóval! Söt, van olyan, hogy a nyákdugó után még napokig nincs semmi, azaz nem indul be a szülés.

Kisdió:épp ma emlegettelek a kórházban,mert ma voltam vizsgálaton együtt egy másik babanetes kismamival,és mondtam neki,hogy lehet,hogy Te már meg is szültél. Ezek szerint még nem.
Hát minden megérzésem ellenére sem szülök mostanában,a méhszájam teljesen zárt. Pedig én már úgy beleéltem magam.

Üdv:Anikó

Topszlix! Májusban én sokat nyavajogtam amiatt, hogy nekem "nem jött be" a terhesség. Volt is emiatt lelkiismeretfurdalásom. A baba tervezett baba, nagyon vártuk kezdettől fogva, de nem jó terhesnek lenni, sem lelkileg, sem testileg (és most nem itt a végére gondolok). Szóval nem jó a te esetedben se, de azért megnyugtató, hogy nem csak én nem látom rózsaszíneben a babavárást.

Pihenni nem tudtam, mert mára is bejelentkezett egy barátom. Úgy látszik, a nálam fiatalabb, huszonéves lányok és fiúk pánikszerűen a szülés előtt akarnak látni. És akkor szülés után már nem is jönnek?

Na megyek, megnézem az időjárás-előrejelzést.

Szóval nem biztos, hogy lesz véres-nyákos dugó? Érdekes, hogy amit a szülész-nőgyógyász által írt szakkönyvben olvas az ember, az általában 15-20%-ban jön be. Azaz, ami a nagykönyveben van megírva, az a kivétel

Kisdió,
nyákdugó: at első terhességemnél szerdán kezdett kijönni és szombat du. szültem, a másodiknál a víz kezdett folyni, és nem is találkoztam a nyákdugóval. Szal, szerintem erre sincs recept.
A többiről most nem bírok írni félkéézzel
Zsuzsó

Sziasztok!

A gyerekágyas nővérekről nem tudok nyilatkozni, ők más osztály.
Csak annyit fűznék hozzá, természetesen nem kell tudni egy anyának rögtön, magától megfogni azt a babát, nem kell tudni tisztába tenni és ellátni a köldökét, szoptatni és fejni. Nem úgy születik az anya se, hogy mindezt önmagától tudja. Arra vannak a nővérek, hogy megmutassák. Sőt, nem is kell elsőre megtanulni, lehet bénázni, majd belejön az anyuka. Lehet, és kell is kérdezni, hogy mit, miért,stb. Itt egyáltalán nem ezzel van a gond. Hanem azzal, hogy az anyuka azt állítja, neki senki semmit nem mutatott meg, holott minden műszakban megmutatják neki, mert minden műszakban erről panaszkodik az anyuka az éppen aktuális nővérnek. De nem szégyen, mondja meg, nem megy még annyira a dolog, legyen szíves megmutatni még egyszer. Ezerszer előfordult ilyen, mindig megmutattuk. Az viszont már szégyen, amikor a 4.nap kiderül, az anyuka végig a kézfertőtlenítő lötyivel kezelte a köldökét.(volt ilyen!)Ezt ugyan ki mutatta neki?
Elmondjuk az anyukáknak, 3 óránként, minden szoptatás előtt peluscsere és köldökellátás. A nap végén a baba nyakig kakis, az anyuka döbbenten kérdezi, ja, tisztába kellett volna tennem? Ilyen is van. És olyan is, hogy a 4-5.napra a baba köldöke szinte "lerohad". Miért beszélünk akkor állandóan a köldökellátás fontosságáról?
Miért van az, hogy oké, hogy az anyuka éjszaka fáradt, pihenni szeretne, betolja a babát a csecsemősökhöz, de se cumit, se pótlást ne, max.vizet kapjon pohárból. Csak hozzávetőleg: átlag 16-os létszámot alapul véve, kb.10 babát betolnak éjszakára a csecsemősöknek, ebből kb. 3-nak az anyukája mondja azt, hogy vigyük ki, ha sír és megszoptatja, még 1-2 gyereket anyuka beleegyezésével megetetünk cumiból.Eredmény: átlag 5 baba ordít végig egész éjszaka bent a csecsemősöknél. Kérdem én, hogy tud egy anya békésen szúnyókálni a szobájában, ha tőle pár méterre ordít a gyereke? Próbálja már ki az az anyuka, milyen lenne 10-12 órán keresztül forralt vízen élni (ráadásul a baba "kicsit" sűrűbben is igényli az evést, mint egy felnőtt!). Én is ordítanék a baba helyében.

A cumi téma? Erről csak azért nem írok, mert Bababarát kórház vagyunk. Legyen elég egy példa: 33.hétre született ikerpár, közel 1 hónapig inkubátorban, közben természetesen cumisüveg, naponta 8-szor, hetek múltán kijönnek az inkubátorból, 60gr-t szopiznak elsőre. Vagy 4500gr-os óriásbébi, 1 hétig az inkubátorban, rengeteget eszik már ott cumisüvegből, folyamatosan ordít, cumi állandóan a szájában, inkubátorból ki, 100-140gr-t szopik. Továbbra is cumival alszik el. Ezek mindennapos jelenségek nálunk.

Talán érthető volt a lényeg. Nyugodtan lehet tapasztalatlan kezdő anyukának lenni, de a fent említett dolgok szerintem nem ettől függenek. És még ezernyi ilyen számunkra felfoghatatlan dolgot tudnak művelni egyes anyák. És nem is olyan ritkán, mint ahogy gondolnánk.

Anikó: én már egy hónapja 1 ujjnyira nyitott méhszájjal rohangálok, dehát ugyebár ez semmit nem jelent. Viszont ez a menstruációs görcs csak nem akar múlni, éjszaka is felkeltem rá. Most is van, igaz kibírható. A pocaklakó mozog, mintha mi sem lenne. Vagyis nem igazán gondolom azt, hogy be kéne menni a kórházba megnézetni magam. Viszont most délelőtt elkezdett fájni a fejem, ami a terheség alatt alig volt. És úgy nézek ki, mintha bevizeztem volna a hajam, pedig csak melegem van...

Jó lenne már szülni! De belegondolok, hogy szegény baba meg hőgutát kap ebben a buta kinti világban...

Valakinek nincs véletlenül egy igazán jó receptje, varázslata, egyebe a hőség ellen?
Tegnap elkeserítő volt az időjárás-előrejelzés.

Sziasztok,
Monik, nem értek veled teljesen a csecsemösökkel kapcsolatban: a szobatársunk péntek éjjel szült, mi mutattuk meg neki, hogy kell pelenkázni és köldököt ellátni, lehet, hogy a hétvége miatt. És végig vele voltunk, tehát nem lehet, hogy letagadta volna... nekem megmutatták, úgyhogy valszeg hét közben kell szülni
A cumival kapcsolatos részt nem értem, elmagyaráznád?köszi!
Kisdió: höség ellen max a klíma hatásos

Sziasztok !
Én még nem várok kisbabát, viszont olyan dokit keresek, akinél majd szülhetek. Még nem választottam kórházat sem... MÁV, Margit, BM... mindegy. Jó legyen az orvos, a nővérek és persze nem uccsó sorban a kórház felszereltsége. Van egy dokim, de ő Pesten csak nőgyógyász, mert szülészként Tatabányán dolgozik... hát azért az egy kicsit messze van Csepelről, úgyhogy oda nem mennék... Van ötletetek hol és hogyan keressek dokit? Nézegetem amiket írtok, de nincsenek konkrét doki nevek se pro, se kontra... Tudtok segíteni? Előre is köszi ! !

Sziasztok!

Én is olvasgatom a topicot mivel az én babám is itt született
Bár mostanában már írni nem nagyon van időm, ugyanis Bencike már 10 és fél hónapos és elég jól leköti az időm nagyrészét

De most hogy Monik írta a cumit, úgy döntöttem én is hozzászólok.
Az én babám szeptember 2-án a 35. hétre született császárral, lepényleválás miatt, 2150 grammal. Emiatt egy teljes hétig inkubátorban volt, nem foghattam meg, nem szoptathattam.
Talán Monik emlékszel rá a legszélső inkubátorban feküdt.
Én nagyon meg voltam elégedve mindennel, pedig fel kellett dolgozni azt hogy Bencus korábban jött, és nem lehettünk az első perctől kezdve együtt. Nem így terveztem...
De ha már így alakult akkor megpróbáltam úgy felfogni a dolgot hogy mindez őérte van, azért hogy minél előbb megerősödjön.

A hajnali császár után amint fel tudtam kelni, délután 3 körül, kértem hogy hagy mehessek fel a babámhoz. Rögtön felkísértek, és szoptatási időn kívül megnézhettem Bencét az inkubátorban. És utána is mentem 3 óránként beszélni hozzá, simizni, ott görnyedtem az inkubátor mellett a friss sebemmel, pedig nem volt könnyű. De le nem mondtam volna ezekről a félórákról!
A második hét végére pedig azt is megengedték hogy igény szerint szoptathassam a babámat amikor ő megéhezett. Ugyanis a hazamenetelünk feltétele a 2300 gr lett volna... Végül 2110-zel hazavittük úgy hogy egy hét múlva vissza kellett mennünk. Addigra itthon már 2340 grammra hízott 5 nap alatt

A szülés előtt én is cumiellenes voltam, de mikor megláttam egyik nap egy jó nagy cumival a szájában Bencikét, hát nem elkeseredtem hanem teljesen meghatódtam mert olyan édesen szopizta Nekem a legfontosabb az volt hogy a lehetőségeihez mérten a lehető legjobban érezze magát, és ha ehhez a cumi kell, ám legyen. Épp egy héttel a születése után azzal fogadott a nővérke hogy ma felöltözteti Bencét és megpróbáljuk a szopit Hát a próba olyan jól sikerült hogy akkoriban az ő adagja 15-20 ml volt cumisüvegből, és első szopira egy ciciből 35 grammot szopizott Ekkor abba is hagytuk gyorsan, mert bár ő ugyan szívta volna még tovább, de nem lett volna jó ha elsőre megterheljük a kis gyomrát. Mellesleg 9 és fél hónapig 3 óránként szopott és azóta is cumizik, amit egyáltalán nem bánok. Szépen iszik a csőrős pohárból is (ez is elsőre ment neki) és a kanállal sem volt gondunk soha. Elmondhatom hogy nálunk nemhogy zavart okozott volna a cumi, de még segített is, mert Bence egy nagyon nyugodt kisbaba a kezdetek óta

Az meg számomra teljességgel elfogadhatatlan hogy egy anyuka éjjel az igazak álmát szeretné aludni, miközben a babája éhesen sír, és ha már nem hajlandó éjjel szoptatni akkor még a pótlást sem fogadja el

Na, nem akartam ilyen hosszan, de így sikerült, bocsi! Köszönöm az összes nővérkének a munkáját (na jó egyetlen kivétel volt ) de neki is köszönöm azért amit a babámért tettek a két hét alatt amíg ott voltunk.

Üdv,
Vera

Topszlix

éjjel biztos, hogy nem is mutatják meg a peluscserét meg köldökellátást. De min. másnap, az első vizitkor, amikor a gyerekorvos először leviziteli, a nővér tisztába teszi, levetkőzteti, elmondja a dolgokat, de, ha mégsem jut ekkor erre idő, akkor össze szokták írni egy papírra, hogy kik az új babák és végigjárnak mindenkit, egyenként, sorra szobák szerint. Még akkor is megmutatják, ha az illetőnek ez már az 5.babája, még akkor is, ha az anyuka azt állítja, már nagyon tudja. Kötelező megmutatnunk ezeket, mert a baba ápolási lapjára "ellátás mutatva" címszóval ezt dokumentálnunk kell. De továbbmegyek, ha mégis, netán valami okból kifolyólag, az anyukának mégis elfelejtik megmutatni e dolgokat, még mindig meg lehet kérdezni tőlük. De mint mondtam, én aligha emlékszem olyanra, akinek ne mutattuk volna meg a baba ellátását.

Cumi téma: lásd Vera levele. Szerintem egyértelmű.

Vera,
puszilom a Bencét, de nem emlékszem rá. Sajnos. Mert szeptember elején meg nászúton voltam, 2 hétig. Vagy te emlékszel rám?

Szia Monik!

Nem emlékszem, de ezek szerint nem is emlékezhetek Neveket ide értelemszerűen nem írok, de egy kivétellel mindenki nagyon kedves és segítőkész volt és ami nagyon jól esett hogy szerették Bencét Mire mentem reggel, mindig kis punkba volt fésülve a haja, merthogy elég nagy, barna hajjal született Azóta már kikopott, és az új haja szöszi.
Két kép róla, 6 naposan és egy elég friss, 10 hónaposan:



Sziasztok,
Vera

vera, nagyon édes baba! :-)

Monik!

Az, hogy vannak babák, akik nem válnak cumizavarossá, sajnos nem jelenti azt, hogy egy se válna azzá - és amelyik baba azzá válik, az ezzel bizony nagy kárt szenved! Lehet, hogy van olyan helyzet és olyan baba, amikor/akinek a cumi megfelelő, szükséges, stb - de ezt minden esetben az anya dolga eldönteni, nem a csecsemősnővéreké! Szerencsére mindkét babám velem volt napi 24 órán át az osztályra kerülésemtől kezdve, nem volt szükségük intenzív kezelésre "fent" - de ha lett volna, sem találtam volna jó ötletnek, ha cumit kapnak! És bizony, a lent - a kötelező fürdetés rövid idejére!!!! - beadott babák közül is volt olyan, mindkét bentlétemkor (2001 nov. és 2003 máj.) akit cumival kapott vissza az anyja, holott nem volt cumijuk és nem kért ilyesmit, a beleegyezését pedig senki nem kérte hozzá! És bizony, minden megbánás nélkül csak a vállukat vonogatták a csecsemősök, arra a kérdésre, hogy ez hogy történhetett Elhiszem, hogy a csecsemősnővérek jószándékúak - de sajnos a jószándék nem elegendő! Sajnos sokszor párosul tudatlansággal illetve azzal, hogy az anyát egyszerűen nem tekintik döntőképes felnőttnek - holott attól, hogy hálóinget visel, vagy ha ideiglenesen esetleg korlátozott a mozgásában, attól még az!

Hogy értsd/értsétek, mire mondom, néhány saját példa: mindkét szülés után ahogy az osztályra kerültem, azonnal kértem, hogy a babát hozák ki hozzám, mert a nap 24 órájában magam mellett akartam tudni őket. Mindkétszer azzal kezdték (első babánál éjfélkor, a másodikkal délelőtt 10 körül kerültünk az osztályra), hogy aludjam először ki magam, pihenjek, mert el fogok ájulni - és ez nem javaslatként, hanem kvázi utasításként hangzott el, vagyis a babát "természetesen" nem hozták, amíg többször és határozottan el nem mondtam, hogy ragaszkodom ahhoz, hogy mostantól! velem legyen - én pedig semennyire sem voltam az! Nem kétlem, hogy vannak, akik másként érzik ezt szülés után, de jó, ha ezt nem más dönti el helyettük.

Muszáj mennem, mert felébredtek a gyerekeim, de vannak még példáim, le is írom őket, amint időm engedi!

Fontos, hogy mindezt úgy írom, hogy úgy általában jól éreztem magam a MÁV kh-ban, ha lesz harmadikunk, akkor ott szeretném szülni. Továbbá elég pontosan tisztában vagyok az egészségügyi dolgozók bérezésével, nehéz munkakörülményeivel, nem kellő megbecsültségével, és nagyon tisztelem azokat, akik mégis helytállnak ebben a helyzetben - de ezek az ismereteim nem jelentik azt, hogy elnézőbb akarok lenni a tudatlanságból, kényelmességből származó bajokozásnak! És szerintem a cumizavar pld baj, nem is kicsi!

Márti

Sziasztok, bocs hogy beleszólok, eredetileg nem volt szándékomban, csak néha olvasgattalak Benneteket (nosztalgiáztam). Én is szültem a MÁV kórházban, bár több mint két és fél éve, ikreket. Volt szerencsém megjárni a nőgyógyászatot, a gyermekágyas részt, és mivel én valamivel tovább voltam benn, felköltözhettem az intenzív melleti szobák egyikébe.
A cumizós témához szeretnék hozzászólni: nekem három gyerekem van, mindegyiknél máshogy alakult. Az elsőt mindenáron szerettem volna rászoktatni a cumira, hátha ritkábban igényli a szoptatást (akkoriban 1,5 óránként szopott, az életem egybefüggő szoptatás volt). Nekem nem sikerült, magától kb. 6 hónaposan rászokott, majd szintén magától 1 évesen elhagyta.
Az ikrek közül a kisfiú három hetesen kórházba került (Heim Pál), itt próbálták cumival nyugtatni, (én sem bántam volna ha elfogadja, ugyanis a sok sírástól a köldöke kezdett kifelé fordulni) sikertelen volt. Ő a mai napig ha álmos, az ujját szopja.
Az ikrek kislány tagja soha nem cumizott, az ujját sem akarta soha szopni.
Bocs hogy ilyen hosszú lett, csak azt akartam mondani, hogy minden gyerek más, szerintem ők döntik el hogy elfogadják-e vagy sem a cumit.

Sziasztok
Eddig én is csak olvasgattalak benneteket, de most kérdésem lenne.
Mi van akkor, ha novemberben (akkorra várom a második babánkat) a kórházban szeretném szoptatni az elsőt is, ha látogatóba jön hozzám? Ő bejöhet a szobába, vagy a folyosón leszek kénytelen megszoptatni? Vagy ezért muszáj lesz a fizetős szobát igénybe venni?

Egyébként én 20 hónapja szültem az elsőt a MÁV-ban, sehogy máshol nem szülnék, így egyértelmű, hogy a második is ott fog születni. DE, nekem tényleg nem mutatták meg a babaellátást, a szobatársam mutatta meg nekem is, meg a másik szobatársnak. Pedig mi csütörtökön délelőtt szültünk. Szoptatást pedig két nap múlva a szobatársamnak mutatták meg, de elég drasztikusan, nekem pedig annyit mondtak, hogy úgyis láttam ott, hogyan is kell. Azt azért hozzáteszem, hogy rengeteg kisbaba született akkor, szegény nővérek eléggé el voltak havazva.

Én egyszer toltam be éjszaka az osztályra a babát, de megkértem őket, ha éhes, ébresszenek. És hozták is nekem a kicsimet. Nálunk cumi gond nem volt, én szerettem volna, ha kell neki, de 6 hetesen kiköpte, azóta sem kéri.

Én nagyon meg voltam elégedve a kórházzal, és emlékszem egy nővérkére, aki éjszaka ringatott egy síró picurkát és énekelt neki. Remélem hasonló jó élménnyel jövök haza novemberben is

Szilcsike

Vera,
nagyon édi a Bencus.
Sejtem ki lehetett az az egy nővér.

Többet azt hiszem nem írok, nem egy oldalról nézzük a beteg-nővér kapcsolatot. Én tudom és nyugodt a lelkiismeretem, hogy lehetőségeimhez mérten mindent megtettem a babák és anyukák érdekében. Tudom, hogy egy anyának a saját gyereke a legeslegfontosabb, maximálisan a legjobbat szeretné neki, a nővérnek viszont 15-20 babának és ugyanennyi anyának kell a kedvére tennie. Nem lehet minden ember igényeit maximálisan kielégíteni, ez csak egy kórház, ahol igyekszik mindenki a lehető legtöbbet adni, de tudomásul kell venni, hogy rajtunk kívül másokkal is foglalkozni kell, és esetleg egyes beteg babáknak nagyobb bajuk is van, mint a cumi.

Monik,
szerintem nagy kár lenne, ha nem írnál, mert mi itt csak "anyuka oldalról" látjuk a dolgokat, és tanulságos a másik oldal véleménye is! Amiket kritikának írtunk, azt szerintem mindenki inkább jobbító szándékkal tette, a cumi pedig, úgy látom, egy kényes kérdés
Másrészröl pedig, hála neked, szerintem fel is lendítettük ezt a fórumot, ami szintén jó dolog!

Sziasztok!
Ugy nagyjából végigolvastam a lev.listát, sok minden szóba került, de egy valami, amit nagyon nehezményeztem a terhességem során végig (én is Máv kh-ban szültem 2003.őszén), arról nem láttam észrevételt. Lehet, hogy csak engem zavart?: miért nincs egy meghatározott időben terhesrendelés? Miért kell akár több órán keresztül sorba állni még akkor is, ha időpontra érkeztem? Mindig volt csúszás. De nem is az időt sajnáltam igazán - bár a munkahelyemen a havi zárás kellős közepén nem örültek az egész napos távolléteknek - hanem, hogy "futószalagon" éreztem magam, hisz a dokinak még egy kampányrákszűrést is le kellett vezetni a rendelési idejében. Valszeg ezért nem végzett el ő személyesen az első UH-on kívül többet, hanem miután kivártam a soromat, kezembe nyomott egy papírt és egy időpontot, ismét sorbaállhattam egy számomra idegen, egyáltalán nem szimpatikus orvossal, aki a szemem láttára cs...te le az asszisztensét, amiért behívta azt a kismamát, aki már 1,5 órája kint cidrizett, hiszen rossz CT miatt küldték ide, holott az ő betege időpontra jön - igaz még nem volt ott, de bármikor befuthat.
Mivel a saját dokim nem volt egy állandóan vizsgálgatós fajta (ezt azért értékeltem), a laborvizsgálatokat, CT-t pedig az asszisztenssel beszéltük meg, az UH-ot ugye más orvos végezte, így megesett az, hogy a 8.hónap végén UH-ra várakozva szembejött a saját dokim, és nem ismert meg. Látszott a szemén, hogy dereng valami, de nem volt benne biztos. Hááát mit mondjak. Nem éreztem határtalan bizalmat felé, így a köv.csemetét (már tervezzük), biztosan nem nála szülőm. Ja! és a terhesség felénél szólt a védőnőm, hogy kérdezzek rá a dokira: nem kellene-e vastablettát szedni, mert ő a leleteim alapján szükségét látja. Miután megkérdeztem, kimeredt szemekkel nézett rám: miért, nem írtunk fel?
A szülésre vonatkozó információkat pedig úgy kellett kisajtolnom belőle. Miért gondolják, hogy a kismamák a létező összes szakirodalmat elolvastak, és valóságos kisorvossá képezték ki magukat? Arról például tudtok, hogy ha valakinek van macskája, akkor a havi laborvizsgálaton egy plussz vizsgálatot kell kérni? Merthogy komoly magzatkárosodást okozhat egy macskától kapott, az anya számára szinte észrevétlen baktérium? Senki nem kérdezte, hogy van-e macskánk. Bocs, hogy ilyen hosszu voltam, de elkeserítőnek találom, hogy elvileg havonta találkozom a dokival, védőnővel, és mégis ezer helyről kell összeszednem a szükséges információkat. Én még azt sem tudtam, hogy a MÁV-ban van szülésfelkészítő-tanfolyam.

Mindezen túl a köv. csemetét is itt szeretném szülni, mert a szülésznőkről és a csecsemősőkről csak a legjobbakat tudom mondani. Orvost meg majd keresek...
Bea

Sziasztok!

Az én élményeim:
csütörtökön reggel szültem császárral, így Levit csak péntek reggel kaptam meg, miután átköltözem a másik szobába. Egyszerűen betolták mellém és kész, otthagytak, de ez érthető, éppen aludt. Utána vizit volt, amikor a baba ébren volt, sírt. Erre az egyik valaki aki ott volt a viziten megjegyezte, hogy "anyuka, az a baba a cicit keresi". Aztán kimentek. Próbálkoztam mellre tenni, nem ment, elvonszoltam magam segítséget kérni, akkor Levi már lila fejjel üvöltött. Jött a segítség, Levi fejét hozzászorították a mellemhez, belegyömöszölték a bimbót a szájába, (amit a baba csinált azt inkább fuldoklásnak hívnám, nem szopásnak) majd otthagytak. Háát, nagy segítség volt mondhatom. Egész nap a szopival nyűglődtünk,még egyszer kértem segítséget, ismét az volt mint az előző alkalommal. Aztán próbáltam különböző pózokat találni (császár másnapján nem könnyű), egyik sem jött be a gyerek csak üvöltött, üvöltött, üvöltött és ömlött róla a víz. Este 11-kor bevittem a csecsemősökhöz, (kövezzetek meg) mert nem éreztem jól magam., (remegett kezem, lábam, ömlött belőlem a vér -darabos, annyira hogy eldugult a lefolyó a zuhanyzóban). Nem adtam semmiféle utasítást pótlásra vonatkozóan, azt kértem, ha sír hozzák ki. Éjjel egy körül nem bírtam aludni, kimentem, hogy mi újság, azt a választ kaptam, hogy "nem hallja anyuka csend van, minden rendben". Rákérdeztem a pótlásra is, azt mondta az éjszakás, hogy semmi szükség rá, ilyen nagy súlyú babáknál (3800 gr), nincs szükség semmire. Se vízre, se másra. Hajnalban valamikor behozták, mert sírt és újrakezdtük a szoptatási mizériát, továbbra is sikertelenül. Reggel szóltam, hogy lázas a baba, nem hitték, aztán szóltam hogy nem volt még pisis pelusa, akkor megmérték a lázát (38,5), megállapították, hogy nagyon sárga és a reggeli vizit után már mehettünk is az intenzívre. 3200 gr-al, azaz 2 nap alatt 600 gr fogyással. Hát ezek az én alig két napos gyerekágyas pályafutásom élményei. Utána még baba nélkül itt voltam két napot, szerencsére már szobatársak nélkül.
Az intenzíven adtak neki cumit, engem akkor már nem érdekelt, pedig a szülés előtt ellene voltam. Csak az számított, hogy végre megnyugodjon, akármi módon, és egyen.
A tisztábatételt és köldökkezelést a szobatársam mutatta meg péntek délelőtt, mert engem valahogy kihagytak a szórásból... Én személy szerint csalódott voltam a gyerekágyi élmények miatt, valahogy nem erre számítottam. Nem gondoltam, hogy majd engem fognak körülugrálni, pátyolgatni (nincs is rá szükségem), de ennél azért többet vártam. Hogy ne nézzenek hülyének (ld. pl a láz-esetet), ne csak akkor vegyenek komolyan, ha már nagy a baj.

Monik!
Szerintem is kár lenne, ha többé nem írnál ide, hiszen nekünk is hallani kell a másik oldalt. Kérlek ne vedd személyes sértésnek amiket itt leírtunk, szerintem nem akart senki bántani .
Üdv, Virág

Sziasztok, megint én. Virgával egyetértek, a csecsemősök hozzáállása nekem sem volt túl szimpatikus, pedig az én gyerekeim az intenzíven voltak...
Példa: én bevittem mellszívót (Medela), mivel úgy gondoltam hogy kórházban ez sterilebb ill. kényelmesebb mint a kézzel való fejés. Tejbelövelléskor én belázasodtam, az egyik nővér közölte, (csak úgy odavetette, mivel én velük nem voltam közvetlenül kapcsolatban, merthogy a gyerekeim nem voltak mellettem) hogy a mellszívótól vagyok lázas, kézzel sokkal jobban lehet fejni. Ezt én is így gondolom, de mikor próbáltam az okokat megértetni vele (én addig csak két kézzel tudtam fejni, ezt kórházban az ágy szélén császár után nem tudtam kivitelezni), csak egy szájhúzás volt a válasz.
Az intenzívről viszont tényleg csak jót mondhatok. Amíg ott voltak a babáim, elcsodálkoztam azon a türelmen, amit nővérek produkáltak mind a babákkal szemben, mind az anyukákkal szemben. Mindig volt egy-két kedves szavuk a babákhoz, pedig biztosan nagyon fáradtak voltak. Mire mentünk szoptatni, általában tisztába volt téve az összes baba. Én tudom milyen kapkodás ez, pedig csak kettőt kellett egymás után ellátnom, nem pl. tízet. Az egyik anyukától hallottam olyat is, hogy kifejezetten "örül" hogy az intenzívre került a babája, így legalább nem éhezik. (besárgult a baba)
Szóval elismerésem, én nagyon megszerettem az intenzíves nővérkéket.
Más téma: csak egy ötlet, erről még nem volt szó, annak akinek kicsit nagyobbra nőtt a pocakja, ill elöl hordja a babát, szülés után jó szolgálatot tehet a terhesség utáni haskötő. Nekem az első után nem volt, (4,05kg-al született) és nagyon nehezen tudtam mozogni az első pár nap. Az ikrek után volt, és nem is tudom hogy keltem volna fel először. (így sem volt könnyű)
Könnyű szülést kívánok mindenkinek, aki előtte áll.

Sziasztok!

Varmar!
A haskötőn én is gondolkodtam. Sztem a másodikra már beszerzem .
Üdv, Virág

Sziasztok !
Úgy látom nagyon benne vagytok a cumi témában... én még kicsit kívülállóként szemlélem ezt a "vitát" ...
Ha vki nem olvasta volna az előző hozzászólásomat, csak annyi, hogy dokit keresek. Nem tudom, miért nem írjátok le az orvosotok nevét, akinél szültetek, fogtok szülni...véleményt cseréltek, de nevek nélkül... Nem lehet leírni neveket ? Ha Monik nem nevesíti a kollégáit, azt megértem... de ti írhattok a dokitokról névszerint is nem ? Ha nem ismerem a babanet társalgó íratlan szabályát, miszerint név nélküli orvosaink vannak, akkor kérlek világosítsatok fel ! Köszönöm !
üdv mindenkinek, Rizi

Szia Rizi !
Bocs, de nem éreztem magam felhatalmazva, mivel én a MÁV-ban császárral szültem. Azért elmondom a tapasztalataimat:
Az én orvosom dr.Kisfalvy István, vele teljesen meg voltam elégedve. Türelmes, lehet kérdezni, a vizsgálatokat nem viszi túlzásba (jó értelemben).
Amikor megtudta hogy bekerültem idő előtt a kórházba, jött és megnézte mi van velem.
Én szombati napon szültem, reggel benézett hozzám mielőtt még hazament volna, és a biztonság kedvéért elküldött ultrahangra - ekkor derült ki, hogy rögtön császározni kell. Mire a műtétre került a sor, ott volt ő is. Ezt csak azért írtam le, mert szerintem megbízható, lehet rá számítani. (Normál szülés esetén is jó véleményeket hallottam róla, de ezt esetleg olyantól aki átélte)
Császárnál ketten műtenek, a másik orvos nálam dr. Harsányi Lehel volt. Nekem ő is nagyon szimpatikus volt, lelkiismeretesnek tűnt.
Jókat hallottam még dr.Koós Hutás Piroskáról is.
Mivel én kicsit tovább voltam benn, hallottam ezen véleményeknek az ellenkezőjét is. Próbálj még tájékozódni, ezek szubjektív vélemények.
Találkoztam olyan orvossal (a nevét nem tudom) aki a saját betegével nagyon kedves volt, engem nem ismert fel a gyermekágyas kórteremben, pedig előtte a nőgyógyászaton naponta találkoztunk (egy héten keresztül).
Ahhoz képest amilyen emlékeim az első fiam születésével kapcsolatban vannak, csak jót mondhatok a MÁV kórházról. Hátránya viszont, hogy nics újszülött intenzív centrum, tehát a problémásabb koraszülötteket nem tudják kezelni. Ezt vedd figyelembe, ha itt akarsz szülni. Én csak a vége felé döbbentem rá, hogy mi lenne ha ilyenre szükség lenne? Szerencsére ezt elkerültük.
Bocs, jó hosszú lett, ha érdekel valami kérdezz nyugodtan, ha tudok megpróbálok válaszolni.

Ne haragudjatok hogy beleszólók. Az én lányom már 5 éves, koraszülött volt, plusz kétoldali tüdőgyulladása volt. Az intenzíven többszöri kérdezésre adtak felvilágosítást az állapotáról. Nagyon sokszor kikaptunk mert aluszékony volt és semmi pénzért nem akart 3 óránként enni. Egyszra nővérke a jelenlétemben cumisüvegből megetette, mert szopizni nem akart, mire az én kicsikém visszadobta rám az egészet. Ezért természetesen én voltam a hibás! Természetesen ez csak egy eset, mi 3 hétig voltunk benn, sok mindent tudnék írni. Persze volt jó élményem is! Osztom a véleményt, hogy nem minden nővér egyforma.

Sziasztok!

Rizi27!
Ha rákattintasz a nevemre máris láthatod az adataimat, azt is kinél szültem . Dr. Herczegnél (tudtommal már nem a MÁVban van)szültem császárral, Kisfalvi doktor asszisztált. Ő még a MÁVban van úgy tudom, de én nem tudok róla véleményt mondani, mert csak a műtét alatt láttam.
Olvasgass vissza az archívban ott sztem találsz orvosneveket, véleményeket és szüléstörténeteket is. Jó böngészést !
Üdv, Virág

Sziasztok!

Segítsetek nekem légyszi Meg tudnátok mondani hogy csütörtökön délután van e a Mávban nőgyogyi rendelés, és ha van, akkor ki vagy kik rendelnek?
Volt HSZ-es vagyok, és ugy néz ki jön a kistesó

Monik!

Remélem, ha nem is akarsz már írni, azért olvasod! Igazad van, nem egy oldalról nézzük - de én pld nagyon kíváncsi lennék, ha lenne rá lehetőségem, hogy megismerjem, hogy mi a véleménye azoknak az embereknek a munkámról, akikért, akikkel dolgozom! Még ha ez nem is mindig csak dicséret - de biztos, hogy a kritikákat elolvasva lehetne javítani a dolgon - és hát végső soron a lehető legjobb ellátás mindkét "oldal" érdeke - legalábbis remélem! És ez nem is annyira személy szerint neked szól, inkább bárkinek, akinek megadatik az, hogy megismerje ezeket a névtelen vagy névvel íródott véleményeket (és itt nem a sárdobálásról beszélek, mert az nyilván gusztustalan és értelmetlen is)

Te, mint az osztályon dolgozó, valószínűleg sosem fogsz találkozni egy csomó olyan problémával, amivel azoknak, akik nem egészségügyisek, nem kollégák, bizony, szembesülniük kell - és ha megszületik a babád, bizony, lehet, hogy te is átértékelsz a mostani gondolkodásodban néhány dolgot!

Azt gondolom, hogy a csecsemősnővérek egy része - azok közül, akikkel én találkoztam, sajnos sokan - nem ismerték még fel, hogy az ő dolguk nem nehezebb, hanem könnyebb lenne, ha minél inkább támogatnék, hogy a babák lehetőleg a nap 24 óráját az anyjukkal töltsék és a nővérkékkel minél kevesebbet! És ez biztos, hogy több rugalmasságot kívánna és kisebb lenne a "rend" - de hosszabbtávon ez az érdeke a babáknak, a mamáknak és a nővéreknek is!

Akkor ismét néhány személyes példa, hogy mire gondolok:

Amikor a kisfiam megszületett, nem tudtam, hogyan kell szoptatni, bár sok mindent elolvastam róla. Az első nővérke, aki jött segíteni, olyan cigiszagú volt, hogy kishíján elhánytam magam tőle, megragadta a mellemet, belenyomta a kisfiam szájába, egy kicsit megcsipkedte a babát és magunkra hagyott. Mondanom sem kell, hogy a szopi nem sikerült... elmentem zuhanyozni, de mikor visszaértem, még a babán is éreztem a cigiszagot A szobatársam, aki már nem elsőbabás volt, segített, javasolta, hogy tegyem tisztába előtte, mutatott néhány pózt, hogy hogy lehet kényelmesen ülni - feküdni szoptatás közben--- és sikerült

A köldökellátást valóban nmegmutatta egy nővérke másnap reggel, de olyan sebességgel, hogy én csak azt láttam, hogy a gyerek egy perc alatt lemeztelenedett majd ismét ruhában van... tudom, persze, sok gyerek sok idő - mégis, ha előszörre valaki nem a vizit idején, hanem kifejezetten ránk szánva 20 percet mutatta volna meg, hogy hogy fogjam meg, milyen erősen töröljem, hogy öltöztessem, akor elég lett volna egyszer megmutatni. Így mindenm műszakban megkérdeztem - sokat sajnos nem profitáltam belőle továbbra sem, viszont összességében sokkal több időt fordítottak rám, mint az az egyszer húsz perc lett volna.

Szerintem nem tesz jót az osztály imidzsének, ha a nővérkék - de még a gyerekorvosok egy része is - azt mondja a "bababarát" kórház címhez szükséges feltételekről, hogy igen, ezt le/alá kell írni, mert különben nem kapja meg az osztály a bababarát címet - na de a valóságban ezek azért nem így működnek, mert az már "túl bababarát" - az ő rovásukra! Én azért mentem ebbe a kórházba, mert fontosnak tartom ezeket az elveket. Ha vki a az osztály dolgozói közül a maga számárea nem tartja elfogadhatónak és kötelezőnek ezeket, az dolgozzon másutt!

A kislányomat, aki az első pillanattól kezdve rengeteget tudott szopizni, mert bőven volt tejem, hiszen még a nagyot is szoptattam, egy nővérke a jelenlétemben akarta megitatni cumisüvegből vízzel - hogy a fürdés miatti sírást abbahagyja és "megnyugodjon". Nem engedtem - de mit gondolhatnék ezután arról, hogy deklaráltan nem adnak pótlást, sőt, engedély nélkül semmit! az éjjelre beadott babéknak? Mikor ha én ott vagyok, cumisüvegezné??? Ráadásul épp akkor azért vittem be a babát, mert a nyakáig kakis lett és szerettem volna lemosni náluk és nem a kórterem fürdőszobájában - háááát, az a kioktatás, amit kaptam, hogy fürdés este van, neki erre nincs ideje, de én nem csinálhatom meg - és úgy egyáltalán, nem állhatok a karomban a babával, "annak" a korárban a helye, mert ha elejtem, ki viseli érte a felelősséget??? - minha ovis lennék és 3 nap múlva nem ugyanén hagynám el a kórházat egy kisbabával, akiért, a testi, a lelki jólétéért és egészségéért természetesen mindenkori felelősséggel tartozom - szóval, nekiállt a nővérke popsitörlőkkel letörölgetni a nyakig kakis babát. MOndtam, hogy ezt én is megtehettem volna a szobában, azért hoztam ide, mert szerintem ezt tiszta vízzel kéne alaposan leöblíteni, nem 20-30 illatosított törlőkendővel bemázolni a baba teljes testét... nem értette Aztán végül, mivel nagyon erősködtem, lemosta - ettől kezdett bőgni, mire öltöztetés után (amit én szívesen megtettem volna, de nem lehetett - vajon miért?) felkapta és ahelyett, hogy ideadta volna, vonult el vele... mikor megkérdeztem, hová viszi, már cumisüveggel a kezében állt és mondta ezt a "megnyugodjon" dumát... aztán halálosan fel volt háborodva, hogy nem engedtem.

Aztán volt egy eset - egyik hétvéginap vmelyik nővernek(?) a táskáját elemelte vki, azt feltételezték, hogy egy külső személy (nem tudom, meglett-e, kiderült-e, ki volt, stb) A válaszreakció az volt, hogy bezárták a folyosóra vezető kórteremajtókat, a kulcsot eltették!!!! és csak körbemenve lehettett látogatókat fogadni, nem lehettett szellőztetni, csak "befelé" - én épp a hűtővel szembeni szobában voltam: szörnyű bűz áradt be onnan, levegő semmi, zaj rengeteg, mindez történt egy május végi napon, eszetlen, fülledt hőségben... és mindenkit jól leb---tak, hogy miért engedjük, hogy boldog-boldogtalan átmászkáljon a szobán! Nem "engedtük" - a kutya sem kérdezte, bejöhet-e, átjöhet-e, ha véletlenül felismertük vmelyik dokit (pld Márton profot látásból, aki a fizeős szobába ment a betegét látogatni rajtunk keresztül) - akkor tudtuk, ki robogott át a szobánkon fehér köpenyben, ha nem, hát nem - de kopogás, bemutatkozás sosem volt! - de a büntetést felelőtlen magatartásunkért mi kaptuk aztán mire hazajöttem, már lazult a szigor, gondolom, visszaállt minden a régi kerékvágásba...

A nővéreken egyen sem volt névtábla, pedig jó lett volna tudni, ki kicsoda, az (gyerek)orvosok többnyire bemutatkoztak, de névtáblája nekik sem volt mindnek...

TUdom, ezek nem nagy dolgok, pláne nem kívülről személve... belülről azok. Rontja az ember komfortérzetét, rombolja a bizalmát, csökkenti az elégedettségét. Egyik sem pénzkérdés. Szembeállítani ezeket a dolgokat azzal, hogy "na de egészséges a babánk, vagy azzal, hogy az intenzíven sokkal nagyobb gondokkal küzdenek - egyszerűen demagógia! A tisztességes, nagykorú, döntőképes felnőtthöz való hozzáállás annak is jár, akinek egészséges a babája és annak is, akié koraszülött, beteg, stb. Különbség az egészségügyi, szakmai kérdésekben van csak.

Gondolom, megint jó kaotikus lett, de elég sok részletben írtam és visszaolvasni sem volt időm egészben.

Márti

Sziasztok Lányok !
Köszönöm a válaszaitokat... még gondolkodóban vagyok, hogy melyik kórházat, orvost válasszam... Talán még találkozunk, de mire én odakerülök, ahol most ti vagytok, ti már réges-régen túl lesztek rajta... :-))) Mindenkinek egészséges, szép kisbabát! Sziasztok !

Sziasztok!
Nagy bajban vagyok, ugyanis hétfőn derült ki, hogy remek orvosom (dr. Mészáros Zoltán) januártól sajnos nyugdíjba megy, így nem tudja vállalni végig a terhesgondozást és a szülést (most hat hetes vagyok). Elkezdtem nézegelődni, érdeklődni dokik után, hogy kihez is lenne jó mennem. A dokim mondott pár MÁV-os dokit, és ajánlotta még a fiát aki a Kútvölgyiben van. Így nagy dillemában vagyok, hogy maradjak-e a MÁV-ban (itt szültem első kisfiamat 2001. szeptember 20-án) vagy egy számomra idegen kórházba menjek egy dokihoz, akinek hasonló nézetei lehetnek az Apjával. Így elolvastam a MÁV-os topikot, hogy mi újság mostanában a szülészeten, olvasok-e valamilyen infot az ajánlott dokikkal kapcsolatban, és elolvastam a Kútvölgyis topikot is.
Sajnos nagyon sok rossz tapasztalatot olvastam itt a MÁV-osban, és furcsáltam is amiket írtatok, mert nekem abszolút nem voltak ilyen "élményeim". Én teljesen meg voltam elégedve a helyzettel, bár az tény, hogy én sosem adtam le a kisfiamat éjjelre, szinte végig velem volt. Délután szültem és kb 5 körül toltak be a szobába. A kisfiamat elvitték, mondván, hogy tudjak pihenni, aludni, de talán mondanom sem kell, hogy nem tudtam, mert csk Ő járt a fejemben, és mellettem szerettem volna tudni. Azt kell mondanom, hogy nagyon gyorsan megszületett (másfél óra alatt), így nagyon nem is voltam kimerülve. Fürdetés után behozták és utána végig velem volt, így kedvemre nézegetthettem, csodálhattam. A tejem szerencsére beindult (köszönhetően szerintem annak, hogy a szülőszobában egyből mellre tették a kisfiamat) így nekünk nem volt részünk cumisüvegből.
Én nagyon meg voltam elégedve a nővérekkel is, tényleg mindent megtettek amit csak tudtak, pedig rengetegen voltunk, nem is fértünk el azon a szinten, így ha jól emlékszem, akkor a 3.-ra is vittek fel babát-mamát.
Arra is emlékszem, hogy az egyik szobatársamnak már a második babája volt, és a nővérek nem hagyták rá a köldök tisztítást, pedig Ő mondta, hogy már van tapasztalata benne. Mondták, hogy elhiszik, de azért a rend és nyugalmuk kedvéért mutassa meg.
Szerintem a MÁVnak sok előnye van, és rossz példát természetesen mindenhol lehet találni.
Kicsit hosszúra sikerült, de remélem, azért nem too much.
sziasztok

Sziasztok!

Kismama74!
Senki nem mondta, hogy a MÁVban csak rossz élmények érik a friss anyukákat . Csak leírtuk néhányan, hogy nem láttuk teljesen rózsásnak a helyzetet. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem erre számítottunk.
Nekem összesen 7 ismerősöm 9 babát szült ebben a kórházban és csak egynek (1 babával)voltak hasonló élményei, mint nekem. Bevallom amikor Őt hallottam (akkor én félidős terhes voltam) azt gondoltam, hogy csak hisztéria az egész, és kételkedve hallgattam. (lehet, hogy most itt is ezt gondolják rólunk ?)Utólag annyi közös vonást fedeztem fel az Ő és a saját esetem között, hogy neki sem indult könnyen a szoptatás és nekem sem. Az összes többi ismerősömnél szintén beindult a tej hamar, nem volt probléma, a babát mellre tették és szoptak. Illetve volt egy kivétel, Ő nem is akart szoptatni és már a kórházban próbálta elapasztani a tejét, pótlást kért. Ő is elégedetten hagyta el a kórházat.

Nekem lehetőségem sem volt mellre tenni a babát a szülőszobán, mert császárral szültem, meg sem mutatták, apuka sem nyúlhatott hozzá, egyből elvitték "melegedni" inkubátorba. Gondolom most megint sokan felhörrennek, hogy az nem lehet, mert ez egy bababarát kórház, megmutatják, mellre teszik stb. a születés után, de ebből mi kimaradtunk. (Az Apgar érték 9/10 volt, tehát azért olyan nagy baj nem volt. )
Én Leventét legközelebb délután 4 körül láttam (reggel 7:45-kor született), mellre nem tudtam rakni, mert hanyatt feküdtem, Őt meg csak betolták mellém majd 10 perc után elvitték. Az első 24 óra szoptatás szempontjából kimaradt .
Nem voltál too much, ilyen beszámolók is kellenek, nehogy elrettentsünk bárkit is a kórháztól .
Én a helyedben a kórházban maradnék, másik orvosnál. Ezt végül is már ismered, tudod hova kell menni, milyen a szülőszoba, a vajúdó, mik a szabályok a gyerekágyon. A szülésznőkkel gondolom elégedett voltál és valljuk be a "munka" nagy része rájuk hárul. Ha a jelenlegi orvosod ajánlott MÁVos dokit, akkor szerintem Ők is hasonló nézeteket vallanak, mint Ő. Nem kell feltétlenül a családban maradni . De ez persze csak az én véleményem.
Üdv, Virág

Szilcsike! Szerintem a folyosón való szopira készülj! Én legalábbis ott szoptattam meg a nagyot mindennap - és nem is bánom, mert bár nem volt túl kényelmes és néhányan alaposan megnéztek maguknak, én bizony örültem, hogy senki nem jött, jöhetett be a kórterembe. Vagyis szörnyen zavart, hogy az egyik szobatársunk anyja, apja, férje, nagymamája folyamatosan bemászkáltak, és ciki volt többedszerre is szólni nekik, és nem is nagyon érdekelte őket a szólás Novemberben amúgy is sokan megfáznak, köhögnek, egy kisgyereknek nehéz megmondani, hogy ne ugráljon fel mások ágyára, ne piszkáljon semmit, a babákat sem... bár ez nyilván a majdani szobatársaidtól is függ, lehet, hogy ők nem így gondolják.

Márti

Bocsi
OFF
Márti!
A második terhességed alatt a nagyobbik gyermeked még éjszaka is szopizott, vagy már csak nappal?
Most éppen itt találtalak meg, de válaszolhatsz másutt is, ahol ez a téma, vagy megírhatod, hogy hol keressem, ha volt már róla szó.
Köszi.

Sziasztok,
A söfis társalgóban egy lány emlegette a barátnője MÁVos nődokiját, aki egyébként egy női orvos és sokat jár külföldre... a történet vhogy úgy szólt, hogy délben megszült a mama és este 6kor haza engedték...
Ki ez a doktornő ? ? ? Ha tud róla vki írjátok meg nekem ! ! Köszönöm ! !
Rizi

Hagnosz! Igen, általában még éjjel is szopizott - aztán Vilka születése után igyekeztünk kiváltani az éjszakai szopit valami mással (víz, gyümölcslé, mindenekfelett a kubu vált be ) mert arra nem éreztem képesnek magam,hogy két gyreket szoptassak éjjel és vigyázzak, fel ne ébresszék egymást, stb. Az egyéb ital sokzsor megfelel, de még mostanság is szopizik nagyon ritkán (beteg, nagyon nyűgös, utazunk, ilyesmik) éjjel Ármin is.
Egy másik topikban azt olvastam, hogy egész közel lakunk egymáshoz

Márti

Szia Márti!

Mégegyszer köszi. Mennyire van az az egészen közel?

3. metrómegálló újpest felé

Szia Virág!
Először is köszi a választ.
Azt hiszem nekem tényleg nagy szerencsém volt a MÁV-ban minden tekintetben. A dokim pont bent volt mikor mentünk, jó fej volt s zülésznő (ő sajnos azóta felment a csecsemő osztályra), tudtam szoptatni stb. Az egyik barátnőm,a ki szintén császáros volt, bementek hozzá és annyit mondtak Neki, hogy akkor szoptasson és kimentek. Szóval azért ezt szerintem nem szabadna.
Arról a 4-7 kórházi napról annyit, hogy itt a MÁV-os topikban senki nem írta, hogy sajnálta, hogy haza kell menni, mert olyan jól érezte magát, ami azért nem vet túl jó fényt a MÁV-ra.
Te nem ismered véletlenül a Kisfalvi és a Tidrenczel dokit?

Szia Kismama74!

Szerintem nincs az a kórház, ahonnan az ember lánya szülés után ne akarna hazamenni. Ha lehet, minél hamarabb.
A MÁV kórház szülészete az én tapasztalataim szerint azért elég jó. Nagyon sok olyan dolgot panaszoltak az ide írogatók, amelyek nem jellemzőek az osztályra nézve, maximum 1-2 nemtörődöm, szakmáját nem a legmagasabb színvonalon művelő emberen múlnak. Ilyenek mindenhol akadnak. Sajnos. Én azért sokkal több segítséget, jó szót, emberi bánásmódot tapasztaltam, mint az ellenkezőjét.

Márti: lehet, hogy látásból ismerjük egymást?

Hagnosz, Márti,
kicsit irigykedve nézlek benneteket. Nekem, ahogy terhes lettem rohamtempóban kezdett elapadni a tejem, semmi nem segített. Pár hónapig még komfortoztunk, aztán 9 hóanposan úgy döntött a nagylányom, hogy őt már nem érdekli a cici
Amikor meglett a pici, próbáltam visszaszoktatni (14 hónap van köztük), ilyet is sokat hallottam, de nem akar(t). A mai napig szinte minden szopinál felajánlom neki, de csak odabújik, simogatja. Egyébként 5,5 hónapos koráig csak anyatejet kapott és mindig is nagyon jól szopott.
Szerintetek nincs valami trükk?
Zsuzsó

Kismama74! Én a Tidrenczel Zsoltnál szültem mindkét gyerekemet és nagyon jól (biztonságban, embernek véve, partnernek stb) éreztem magam mind a terhesgondozás, mind a szülés alatt, mind pedig azóta. Elég sokat írtam is már ebbe a topikba a kórházról és a dokiról is, kb. 2002 márciusától kezdve keress rá, ha érdekel a véleményem!

Hagnosz! Hááát, nem tudom - éppen lehetséges, de sztem nem túl valószínű. A babaneten viszont már többször is olvastalak és valahogy megragadtál a fejemben - bár ez így képileg elég bizarr