Akkor egy "kis" élménybeszámoló...
Úgy fogalmaznám, hogy vegyes élményekkel tértünk haza, de ez nem jelenti azt, hogy a negatív élmények rosszak voltak, inkább azt mondanám, hogy némileg viccesek, esetleg bizarr vagy morbid történések voltak ezek.
Először is, mivel Máltán töltöttük a nászutunkat 2003-ban, első este mindjárt elsétáltunk a hotelhez, ahol laktunk, hogy nosztalgiázzunk kicsit, mert sajna nem tudtunk ott szobát foglalni egy irodánál sem. Fura volt, hogy a neten sem volt már semmi róla, mindegy, azért megnézzük, gondoltuk. Ahogy egyre közelebb értünk a célhoz, nagyon jó érzés volt a sok ismerős utcasarkot, boltot látni, izgi volt, hogy újra ott vagyunk. Aztán odaértünk. Mi ez a fal? Felnézünk, a hotelnek hűlt helye, lebontották. Csak a tűzfal maradt meg a régi kék falakkal. Hát szomorú látvány volt.
Mikor ezen túltettük magunkat (kemény 1.5 perc) lementünk a partra, ami szerencsére semmit nem változott, a szél erős volt, de jó langyos, a tenger ringatózott, imádom csak bámulni és hallgatni, a nap éppen lemenőben volt, szóval gyönyörű látvány volt.
Kedden fürcsi, vagyis majdnem fürcsi Golden Bay-nél, mert elég nagy hullámok jöttek, mi meg nem vagyunk azok a vakmerő csobbanók. Gondoltam is, hogy hú, de bátor az a pasi, aki a fiával a kétméteres hullámokban idétlenkedik, azért ez veszélyes. 10 perc múlva a fia vonszolta ki a partra. Nem tudott megmozdulni, csak jajgatott és feküdt a hátán. El is vitte a mentő, a gerince sérült meg.
Szerdán Vallettában láttunk egy bácsit, aki a kutyájával ücsörgött egy téren. Ebben még nincs semmi különös, de a kutyán is
szemüveg volt, amitől kész voltam, annyira jófej volt vele. Tök természetes volt a kutyának, hogy van rajta egy szemüveg!
Aztán egy máltai csaj elájult mellettünk a piaci forgatagban...
Csütörtökön végre láttunk olyan helyet, ahol még nem jártunk, Gozon az
Azúr ablakot. Ha arra jártok, feltétlen nézzétek meg, gyönyörű, lenyűgöző látvány.
El is gondolkodtam, vajon hány ember esik le róla évente. Háromnegyed óra múlva jött a mentő, tűzoltó, rendőrség.
Kerestek valakit a vízben...
Itt már elkezdtem gondolkodni, vajon nem én idézem ezeket elő, hogy mindig bekövetkezik, amitől tartok??? Hát nem túl jó érzés. Szerencsére egy nagyon kedves ismerősöm, aki konyít valamit az ezotériához, felvilágosított, hogy nem jól gondolkodom, én nem előidézem, hanem megérzem a dolgokat. Ez már jobban tetszik!
Szóval most azon dolgozom, hogy lehetőleg a pozitív dolgokat érezzem meg, mondjuk babákat lássak a pocakotokban!
Pénteken fürcsi, végre zavartalanul. Isteni finom meleg tenger, ringatózás a hullámokon...hmmmm!
Szombaton kihajóztunk és pancsoltunk a Blue Lagoon-nál (Comino sziget), ilyen csodálatosan türkizkék tengert még sehol nem láttam! Olyan voltam megint, mint ötéves koromban, másfél órán keresztül víz alá bukás, pancsi a halakkal, levegővétel, vissza a víz alá, ki nem lehetett imádkozni a vízből.
A visszaúton csak vigyorogtam az ütött-kopott kishajóban, annyira a történtek hatása alatt voltam, az egész világot meg szerettem volna ölelni, még a hangszóróból recsegő reggae zene is mennyei volt és tökéletesen passzolt a hangulathoz, persze muszáj megjegyeznem, hogy kisebb mennyiségű helyi sört is elfogyasztottam...talán ez is hozzásegített az egzaltált állapothoz! Ráadásul a kapitány
törpeuszkárja (mert minden kapitánynak van egy törpeuszkárja!), aki láthatóan az elsőtiszt volt a hajón, olyan fontoskodóan jött-ment-
nézett-dumált mindenfelé, egyszercsak felugrott mellém és belemászott az ölembe, onnan folytatta a horizont kémlelését! Kész voltam teljesen!
Amúgy egy picit kalózhajó hangulata volt az egésznek, elnézve a
legénységet és egy papagáj, Miss
Tasha jelenlétét!
Na, úgy nagy vonalakban ez lenne az élménybeszámoló.
És talán még az, hogy szemtanúi lehettünk egy igazi máltai
tüntetésnek. Kis ország, kis tüntetés. Még a tv is kint volt!
Az is vicces volt, hogy Máltán a kutyák meg macskák tök lazák, egy kutya pl. a járda közepén alukált békésen, arról sajnos nincs kép, mert gyorsan ment el mellette a buszunk (ami egyáltalán nem zavarta szendergésében), de van két mosolygósan alvós kép, egy
cica, meg egy
kutya.
Most már tényleg befejezem! Puszi!
és elnézést a hosszúságért, de hát egy élménybeszámolót nem lehet röviden leírni!!!
(kattintsatok a lila szavakra!
)
Én abszolút mobilis voltam a szülés napjáig. Minden nap takarítottam, jöttem-mentem. "mindent egyedül is elintézni tudni" Hát szerintem ez felejtős egy darabig. Főleg míg szopizik a baba. 
