Gabi

ha már ennyire forszírozod a személyes viperabáli élményeim, akkor elmesélem
mikor odaértünk, egyből a bejáratnál, még a ruhatárhoz se értünk, kis mostohalányom elbotlott, hasra esett a cipőjében/től. sikerült apjával olyan cipőt venniük, aminek gyári hibás volt a bal oldali sarka, ezért billegett, életveszélyes volt, ráadásul ez a lányka 1. magassarkúja, szóval semmi tapasztalata nem volt.
ráadásul kiment a bokája is, szép lassan dagadt fel, egyre kevésbé tudott járni, a végére mezitláb sántikált.
felajánlottam - én a mártír -, hogy cseréljünk cipőt, az enyém jól bejáratott (majdnem 10 éves

), nem tűsarkú, szélesebb orrú (nem az a hülye 3szög), kifejezetten kényelmes salamander cipő. cipőt cseréltünk, hát, ő járt jobban. én szinte lépni nem tudtam, a nyitótáncot sem láttam, mert egy félreeső hangszórón ültem, a lábam kibújtatva a cipőből... két lépést nem bírtam tenni, mire eljutottunk a vacsoraasztalhoz, majdnem sírtam, de próbáltam tartani magam. úgy éreztem magam, mint a hamupipőke egyik mostohája, aki a lábánál egy számmal kisebb (ráadásul 3szögorrú) üvegcipőben próbál lépkedni. szegény kislánynak se volt jobb, a bokája miatt, és mert a hatalmas esés porrá zúzta az önbizalmát is...
és ha ez még nem lett volna önmagában elég lelombozó, szegénykém folyamatosan panaszkodott
a Gundel-vacsorából nem evett semmit, mert hányingere volt. nem is ivott semmit sem az egész Operabálon, mi apjukkal legalább jól bepinyakoládáztunk, hogy valamit javítsunk a kedvünkön
a vacsoránál ki kellett gombolnom a szoknyám, mert nagyon szorított, kissé optimistán vette be a varrónő. és utána senki nem szólt, hogy gomboljam már vissza, nekem meg így volt kényelmes, és úgy maradt... így több képen szépen kibuggyan a hatalmasra tömött hasam

vagyis inkább a nem regenerálódott hasbőröm

(Oxi szerint meg gyenge a hasfalam, azért nő meg annyira a pocakom evés után)
na aztán visszacseréltük a cipőt, és legalább egyet táncoltam apafejjel (egész évben ez az egyetlen alkalom), míg a kislány egyet se tudott... már mezítláb is maradt egészen a végéig, így sántikált, és nyafogott szegényke rendületlenül

sajnos hajlamos erre, még ha a cipődolog nem is lett volna, talán akkor is ilyen lett volna. talán a betegsége miatt is, talán emiatt is lett beteg, jó ég tudja...
szóval nem volt egy élmény az este, papival totál lógó orral mentünk haza, a lányát meg már ölben vitte be a lakásba.
ez az operabáli sztori. egyébként nem volt rossz a hajam, csak kőkemény a hajlakktól, de asszem ez a díszkontyoknál szokásos, mindegy, legközelebb inkább vmi szép "omlós" hajam lesz

a sminkkel meg csak az volt a gond, hogy nem illett hozzám, és kicsit büdös volt, nemtudom azért-e, mert a kozmetikában kissé állott cuccok voltak már, vagy a rengeteg réteg miatt, vagy mert az én kozmetikumaim természetes szagúak nem parfümösek, mindenesetre csak az zavart, hogy kissé öregasszonyszagom volt
de legközelebb más lesz, a hajam is, a sminket sem bízom másra, és talán mindannyiunknak jobb lesz, ha papikával kettesben megyünk
na de azért majd teszek fel 1 képet, van pár normális is, csak a másik gépen.