Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » "DÉVAI INTÉZET, DÉVAI DOKI"

Barus: Nagyon-nagyon drukkolok, hogy egyben maradjatok, és minél előbb rendben legyetek!!!!!!

Krisztokám: hajrá lapar, hystero mikor derül ki pontosan?

Mné: örülök, hogy te is azt látod, amit én én még a szemecskéjét is látni vélem.....ne nézzetek lököttnek!

Kretty: a beülti előtt, bementünk a biológus laborjába, ott egy kis hűtőcskéből kivette, majd mikroszkóp alá tette. Mi pedig már fel voltunk- a tavaszi élmények után- készülve, és vittünk fényképezőgépet. A megtapiról annyit mondtak, hogy az elkövetkező 4-5 napban esedékes.

Ezt nem hiszem, NEM akarok hinni benne

Hujjujjj, Baribabák, még maradjatok odabent!!!

Bari: gondolok Rátok, és küldöm a sok-sok pozítiv energiát, hogy minden rendben legyen, és Baribabák még maradjanak odabent

Jajj, jut eszembe
Katapetra: neked még nem is mondtam, hogy milyen gyönyörű embrikéid vannak!
Ez tök jó, hogy megmutatják. Így legalább tudod párosítani a gondolatot képpel, mikor beszélgetsz velük!

Zafir: én is azt gondolnám, hogy a biztos ami biztos alapon hívjad fel Kisdokkert és meséld el neki is a tüneteidet
Ha nincsen semmi baj, akkor úgyis meg fog nyugtatni, ha meg baj van, akkor tényleg még a hétvége előtt beszélj vele!

Na most már tényleg jó éjt Nektek!

Valóban nagyon régóta már csak zugolvasóskodtam itt a fórumon, és a háttérből drukkoltam mindenkinek, de a mostani események annyira felháborítottak, hogy úgy éreztem, muszáj írnom. Sajnos biztos vagyok benne, hogy néhány embert bántani fog, amiket leírok, de szeretnék őszinte lenni.
Nyuszika írta, hogy nagyon ritkán írok, így én legalább nem panaszkodok, így nem lehet rám haragudni. Az a helyzet, hogy ha gyakrabban írnék sem panaszkodnék, mert alapvetően nincs mire panaszkodnom. Sőt, engem is zavar, amikor valaki anyukaként panaszkodik és sajnáltatja magát. A nem-alvás és az anyaság egyéb velejárói teljesen TERMÉSZETES dolgok, (mindig is azok voltak), és még ha valaki ezeket nehézségként éli is meg, ezek a problémák szerintem eltörpülnek amellett a fájdalom és bizonytalanság mellett, amikor valaki még csak szeretne anya lenni, és hónapról hónapra erőt kell öntenie magába, hogy reménykedni tudjon, hogy legközelebb sikerül.
Persze tudom, könnyű nekem, hiszen én nagyon szerencsés vagyok, mert például Marci a mai napig éjjel is 2-3 óránként szopizik, így még mindig bőven van tejem, a gyakori szopizások miatt soha a mellgyulladás közelében sem voltam, és egyetlen egyszer sem kellett fejnem. Szerencsés vagyok, mert a párom kezdettől fogva támogatott abban, hogy Marci mellettünk aludjon, így minden éjszakát végigalszunk, mert csak egy pár másodpercre ébredek fel, amikor Marci forgolódni kezd, és már alszunk is tovább. Szerencsés vagyok, mert amikor napközben Marci elfárad és nyűglődni kezd, csak magamra kötöm egy hordozókendőben, és érdeklődve nézelődik egy darabig, amíg én például takarítok, és amikor hozzám bújva elalszik, leteszem az ágyba, és folytathatom a teendőimet, nem kell semmiről sem lemondanom. Szerencsés vagyok, mert maximálisan tudok örülni minden pillanatnak, amit Marcival tölthetek. Tény, hogy az elején voltak nagyon nehéz napok, amikor bármit megadtam volna azért, hogy Marci ne sírjon, és mégsem tudtam megvigasztalni. És tény, hogy egészen furcsa gondolatokat tudott bennem kelteni ez a tehetetlenség. Ezt valóban nem gondoltam volna korábban. És nekem is hetekbe telt, mire rájöttem, hogy mégsem a hasa fáj Marcinak, és hogy mégis megnyugtatható.
Az biztos, hogy nekünk az együttalvás, az igény szerinti szoptatás, a hordozás és a most kezdődő igény szerinti hozzátáplálás hihetetlen módon megkönnyítik az életünket. Persze biztosan van olyan, akinek könnyebb úgy, hogy elvárja, hogy a gyereke külön szobában végigaludja az éjszakát, és amikor egy kis komfort szopira és összebújásra vágyik, akkor megelégedjen egy műanyag cumival, de akkor legalább ne panaszkodjon, hogy ez így neki nem jó.
És persze tudom azt, hogy két vagy három gyerekkel eszméletlen fárasztó lehet mindez, de érdekes módon pont Melcsit és Csutit még soha nem hallottuk panaszkodni.
És persze, hogy mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, de én soha nem értettem azokat az embereket, akik vágynak valamire, és aztán amikor végre megkapják, ahelyett, hogy igazán örülnének neki, elégedetlenkednek, és máris valami másra vágynak. Miért nem lehet örülni annak, ami MOST van? Az valóban nem helyes, amit Gladiolus írt, hogy "elhazudjuk önmagunk elől a nehézségeket", de miért nem lehet meglátni a nehézségek között a boldogság pillanatait? És egy gyönyörű kisfiú anyukájaként, hogy lehet olyat írni, hogy "nincs miről írjak, ha csak a szépet és jót írhatom le"?! Egyszerűen nem hiszem, hogy ne lenne semmi szép és jó, amit leírhatnál!
Ne haragudjatok, ha esetleg újra felkavarom az indulatokat ezzel az írásommal. Bár én biztosan nem fogok megsértődni, ha valaki nem ért egyet azzal, amit írtam...

Kretty,Zsuzsi: Aranyosak vagytok hogy aggódtok, de csak olyan tüneteim vannak, mint amilyenek piri előtt szoktak lenni. Érzékeny mellek, feszülő has (méretre nincsen változás,pedig piri előtt nagyobb szokott lenni a pocim) és nálam sajnos a hányinger is sokszor velejárója mensikének.
Ha mégis gond lenne, hétvégén is fel tudom Paragit hívni.

Katapetra: Én kedd óta érzem ezeket, vagyis a 4. naptól. Ennyi laptető csak jót jelenthet.

Jaj Barikám! Kívánom, hogy a srácok, maradjanak még odabent.

Bari,
nagyon drukkolok, hogy még benn maradjanak a fiúk! Majd jelentkezz - vagy majd Kriszto úgyis megteszi

Zafír,
azért ha nem múlik, csak hívd fel. Jobbulást!

Jó reggelt!

Ha már mindenki leírta a véleményét, akkor én is hozászólok egy icipicit.
Én egyharmadik kategória( ha egyáltalán jó szó ez) vagyok.
Nekem már szinte az összes remény oda....
Én ugye mint tudjátok 10 beültetést végigcsináltam, talán még azt is írhatom, hogy törhetetlen hittel, 4 műtétet és az összes neves orvos vizsgált vagy kisérletezet rajtam, soha nem hittem volna hogy egyszer eljutok egy olyan pontra hogy belehalok....
Most ebben az állapotban vagyok mint lelkileg mint fizikailag (gyomorfekély, ami lelki eredetű és hasonló finomságok) és én ugy gondolom, nem mindegy ki és mióta küzd....Nem érezheti ugyanazt akinek szerencsére sikerült az első/második/harmadik beültetés (akkor még én se érezem ezeket a gyötrő, szűnni nem akaró fájdalmakat), mint az akiről már sajnos az orvosok is lemondtak, mikor már tisztába vagy vele, hogy nincs remény és ezt kíméletlenül az arcodba is mondják...
Nekem még azt a lehetőséget is elvették 31 évesen, hogy a csodára várjak, mert nekem nincs egy petevezetékem se, tehát a csodára sincs semmi esélyem csak lombikkal, ami már tudjuk az én esetemben is egyenlő a nullával (hamarosan ki fognak merülni a petefészkeim "hála" a sok hormonkezelésnek és ha belemegyek további kezelésbe, már a saját életemmel játszok - és ezt sajnos nem egy orvostól halottam), nekem ugy kell leélnem az életem, hogy soha nem fogom megtudni mit is jelent az a 9 hónap....
Ilyenkor nem tudok én se az anyukákkal azonosulni (pedig rengeteg kisbaba van környezetemben, szűk családban is), mert hiába tudom azt hogy az élet legnehezebb és egyben a legszebb feladatát kapták, én bármit megtennék ezért az állapotért, de tőlem az élet levette ezt a lehetőséget...
Amikor nehéz időszakuk van, Ők tudnak miből / kiből erőt meríteni, én nem, mert a soksok kudarc olyan állapotot idézet elő, amit már nem megélni lehet, hanem tulélni.
Nekem ez nem fog elmúlni, nekem a sors ezt az utat szánta és egész életemet így kell élni, közben megöl a bűntudat, hogy a férjemtől olyan "élményeket és érzéseket" veszek el, amit soha semmivel sem lehet pótolni, a szorongás, a kisebbségi komplexus, hogy én mit vétettem és mivel vagyok kevesebb mint más.
Hát ilyen a harmadik oldal......

Barika,
Nagyon vigyázz magatokra, és drukkolok, hogy a fiúk még bent maradjanak egy darabig, mert jobb nekik még bent, mint kint.

Kriszto,
Köszi a híreket, és gyere ha tudsz valamit Bariékról.

Lor,
Nagyon örülök, hogy előbújtál.
Igazad van, nem fogalmaztam egyértelműen
Akkor most kifejtem, hogy mire gondoltam. A szép és jó dolgokat nem nagyon írjuk le, pedig szívünk szerint szétkürtölnénk mindenkinek és mindenhol, hogy mennyire édes, mikor rád mosolyog, hogy szétcsókolnád azt a kis csücsöri száját, amikor beszélget, és próbálja formálni a szavakat, hogy sikongat, mert megtalálta a hangját stb, de nem akarunk senkit megbántani vele. Eddig a "rossz" dolgokat sem írtuk, de Gladi kapcsán kerültek elő, amikor Melcsivel tudatni akartuk vele, hogy nincs ezzel egyedül, és igenis vannak ezek a dolgok. Eddig ha figyelmesen olvastál, se Nyuszika, se én nem panaszkodtunk, max. 1-1 mondatot írtunk, hogy küzdünk a tejcivel, vagy, hogy Nyusziék küzdenek Dodó bukásaival, de ezt is csak akkor, ha kérdezték mi van velünk, de nem részleteztük kétségeinket. Hogy kicsit megvédjem Nyuszit, szerintem Ő pont erre gondolt, hogy ezért csináltad Te jól, mert egyszerűen zugba vonultál és nem írtál semmit. Ezt értettem az alatt, hogy akkor nincs miről írjak, mert ha ezt sem írhatom le, nehogy megbántsak valakit, de egy rosszabb nap után azt sem írhatom le, hogy milyen nehézségeink vannak, akkor mit írjak? Leginkább semmit.
Ahogy megismertelek, Te egy kedves, szeretettel teli ember vagy. Engem egy kicsit nehezebb természettel áldott meg az ég, és Nekem igenis vannak rosszabb napjaim, amikor kiakadok, mert fáradt vagyok, mert fáj mindenem. Soha nem akadtam viszont fent azon, hogy Bálint nem alussza át az éjszakát, persze vártam, hogy mikor jön el ez az idő, de ezt mindenki tudja, hogy az anyaság velejárója. Annak meg tényleg csak örülhetsz, hogy nem tudod mi az a mellgyulladás. Amikor nem hogy magadra nem tudod kötni a gyerekedet, de magadhoz sem tudod ölelni, mert annyira fáj. Mikor mindent, de tényleg mindent megadnál azért, hogy segíteni tudjál neki, de nem megy, és ugyan felveszed, hogy a tested közelségével vigasztald, de közben potyognak a könnyeid a fájdalomtól, és a tehetetlenségtől, hogy nem tudsz rajta segíteni, hogy nem eszik, hogy Te üvölteni tudnál a fájdalomtól. Szóval nekem igenis voltak rossz napjaim, és ebben semmi szépet nem tudtam felfedezni, hogy nem tudod magadhoz szorítani gyermekedet, hogy érezze ott vagy neki, hogy vigasztald, ha már mást nem tudsz tenni. Voltak ilyen napok, nem is egy, hanem nagyon-nagyon sok, és ezt mégsem mondtam soha, nem írtam, nem panaszkodtam. Amennyit mi panaszkodtunk Nyuszival, annyit szegény Melcsike is mondott. Ezzel nem bántani akarom, mert minden tiszteletem az Övé, hogy két lurkóval ilyen jól megállja a helyét, csak vele példálóztál, azért írtam Őt.
Tehát itt jön az örök igazság, hogy nem vagyunk egyformák, másképp élünk meg dolgokat, mindenkinek más adatott meg.
Valakinek könnyebb, valakinek jobb a természete, ezért mindennek képes a jó oldalát látni (én is szeretnék ilyen lenni), de van aki nehezebben veszi az akadályokat, akinek talán kicsit több fájdalom jutott, vagy csak nehezebben viseli. Azt hiszem erre itt a fórumon is van bőven példa, hogy ki hogy teszi túl magát a dolgokon. Ez ugyanígy van szerintem az anyákkal is.
Attól, hogy elmondom (amit eddig nem tettem), vagy mondjuk úgy beismerem, hogy vannak bizony nehéz napok, még nem tartom szar anyának magam. Minden időmet a fiammal töltöm, anélkül, hogy magamhoz kötném, rengeteget játszunk, énekelek, mondókázok neki. Mivel ahogy írtam sokáig nagyon nehéz és fájdalmas volt, hogy ölelgessem, más módját találtam, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz. A védőnői hivatalban megtanítottak minket, hogy kell a babákat masszírozni. Ez is egy nagyon bensőséges dolog, és Bálint már várja is minden nap, hogy erre sor kerüljön. Már tartja pl. a kis lábait, hogy masszírozzam. Szóval azt hiszem a lehetőségeimhez képest, én is nagyon bensőséges, szeretetteljes kapcsolatban vagyok a fiammal annak ellenére, hogy nem fekszik mellettem az ágyban, hogy nem kötöm magamra (mert nem tudom), de elárasztom szeretetemmel, és aki ismeri az szokta is mondani, hogy látszik mennyire szeretjük, mert egy kiegyensúlyozott, mosolygós baba.

Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett ismét, csak Lorenak akartam reagálni, hogy rengeteg szép és jó dolog van, amit leírhatnék, és sok rossz is amit eddig nem írtam le. Ezért nem szabad megítélni a másikat az alapján a pár mondat alapján, amit néha ide ír.

Még csak annyit, hogy én nem vagyok egy túl jó és kedves ember, és hiába tudod és ismered fel saját hibáidat és korlátaidat nem olyan könnyű rajta változtatni, mondjuk úgy kibújni saját bőrödből.
DE a kisfiam nagyon sokat változtatott rajtam, amit köszönök neki!

Ancsi,
Pont egyszerre írtunk.
Ha hiszed, ha nem, nagyon sokat gondolok rád, mert én tudom, hogy erre nem lettem volna képes, amit már Te végig csináltál. Ezért is minden elismerésem a Tiéd és a többi lányé itt a fórumon.
Nem is tudok és azt hiszem az én helyzetemben nem is lehet semmi okosat mondani.
Még csak annyit az előző szóáradatomhoz, de azt hiszem ezt leírtam ott is, hogy azért nem írtunk eddig semmi ilyet, mert nem akartunk megbántani benneteket, és tudom, hogy bármilyen nehézségeink vannak most, az el fog múlni, míg nektek csak a remény marad, hogy egyszer lesz egy babátok, akivel mindezt átélhetitek.

Ezért is elnézést, hogy belementem ebbe a vitába, de Kretty reagálása kihozta belőlem, hogy amíg nincs valakinek gyereke, addig nem is tudhatja, hogy az mivel jár. Elképzelései vannak, és az eszével felfogja, hogy majd megváltozik az élete, de csak akkor tudja meg igazán, amikor Ő maga is megtapasztalja.
Végülis az egész mondandómnak ez volt a lényege

Tényleg teljes szívemből kívánom mindegyikőtöknek, hogy minél hamarabb megéljétek ezt a csodálatos érzést.

Sziasztok

Hátha, valaki hisz benne:

2011.11.11-e van a teremtő nap!

Nagyon fontos a mai napon, hogy figyeljünk a gondolatainkra. (az 1-es szám gondolat ereje) ha ma semmi más nem csinálunk mint figyeljük a
gondolatainkat, már nagyon sokat tettünk. A mai napon hatalmas SZÍV-KAPUT nyitnak meg: ennek a értelme, hogy beindul
a szeretet erejével való teremtés lehetősége. Tehát a mai napon a szeretet erejével való teremtéssel, mindent megteremthetünk, amire tiszta szívvel
vágyunk. Viszont a gondolat erejével való teremtés is ma van (1-es szám), ami viszont azt jelenti, hogy a mai napon MINDEN amire gondolunk
megteremtődik (FONTOS: A NEGATÍV IS). Ha viszont észre vesszük, hogy nem ezt szeretnénk, akkor azonnal vissza lehet vonni, s helyébe arra gondolni,
amit valójában tiszta szívvel szeretnénk.

Hát ezekkel a gondolatokkal kívánok Nektek nagyon szép napot és sikeres teremtést!

A gondolat teremtő erejéhez:
Ezt Ancsi írta még szept.2-án, én azóta is előszeretettel olvasgatom, és mondogatom magamban:

Ma mondogassátok Ti is:

BABAVONZÓ MEDITÁCIÓS SZÖVEG

A testem számára természetes a terhesség.

A testem tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy teherbe essek.

Nem kell tudnom, miért nem estem eddig teherbe.

Nincs szükség arra, hogy megmagyarázzam, miért nem sikerült eddig teherbe esnem.

Csak annyi a dolgom, hogy elengedem magam, és hagyom, hogy megérkezzen a gyönyörű és egészséges kisbabánk.

Nem számít, hogy mi történt korábban.

A múlt már nem létezik.

Kész vagyok az anyaságra.

Boldoggá tesz a testemben történő legapróbb változás is.

Csodálatos kilenc hónap elé nézek.

Tudom, hogy nagyszerű anya leszek.

Szeretem azt a gondolatot, hogy anya vagyok.

Nincs mitől félnem.

A szülés a legtermészetesebb folyamat az életben.

A születés a legcsodálatosabb az életben.

Ösztönösen helyesen cselekszem.

A kellő időben minden szükséges dolog a rendelkezésemre áll majd.

Nagyon kevés dologra van igazán szükség.

A kisbabámnak csak szeretetre van szüksége a fejlődéshez.

Kész vagyok arra, hogy befogadjam, amire mindennél jobban vágyom.

Szeretetben fogom felnevelni a gyermekemet.

Mindig mindent képes leszek megadni neki.

Nincs okom arra, hogy a jövőn aggódjak.

A Jóisten mindig meg fogja adni, amire szükségünk lesz.

Boldoggá tesz az érzés, hogy boldoggá tehetem a páromat.

A kisbabám szeretetet és megbékélést hoz az egész családunkba.

A kisbabám szeretet hoz a lelkembe, és jobbá teszi az életemet.

Nincs semmi okom arra, hogy siettessem a folyamatot.

Elengedem magam, és hagyom, hogy a testem befogadja a vágyott kisbabát.

Képes vagyok ezt megtenni.

Könnyűszerrel képes vagyok rá…


Ezután maradj még egy kicsit pihenő helyzetben, lélegezz nyugodtan, vagy merülj álomba. Tudd, hogy minden rendben van. Csodálatos kismama lesz belőled. Lélegezz és engedd el magad!

Zsuzsi: Ez most jól jött!Köszi!

Zafir: Ez nem mesi jel!!!!!Ha ez kell a betapihoz, akkor hajrá, remélem nem lesz rosszabb! ha mégis romlana az állapotod, mindenképpen jelezd!

Nekem reggel voltak pici, mesi szerű érzések, görcsöknek nem nevezném, attól az érzéstől messze van.....

Barinak nagyon-nagyon szorítok, bízom benne, hogy babácskái még jópár hétig bent maradnak! Kriszto, mondd meg neki, hogy sok pozitív gondolat, erő megy most felé, de én remélem, hamarosan ő jön a biztató hírekkel!

Zafír, Kata, hajrá, hajrá, bár lassan, de fogynak azok a napok!!:-)

Lor, örömmel olvasom, hogy Marci születése után Neked semmivel nem kellett küzdened.... Te csak szuper anya lehetsz és a hozzászólásoddal megbántott más Anyukák nevében is köszi, ezennel végképp szar anyának érezhetem Magam, mert bizonyára elfelejtettem, hogy én is küzdöttem a babáért, mert merészeltem fáradt lenni, mert bizonyára szart sem tettem azért, hogy több tejem legyen, mert nem kötöm magamra a gyerekem, mert néha van, hogy nem tudom mi baja a gyerekemnek és mert bizonyára hátat fordítok és érzéketlen vagyok a mások további küzdelmeit olvasva. Én nem a Te példádat követtem, én nem csak zugból drukkolgattam eddig a többieknek, hanem aktív tag voltam, ha tudtam, naponta írtam... Bizonyára ez is az érzéketlenségemből fakad....

Mindig is szívfájdító volt olvasni, ahogy mások szenvednek, küzdenek a babáért... Drukkolni tudok, ha segít, fotót csatolok a lányomról, de mindenkinek nem lehet megfelelni. Ha ömlengsz a boldogságodról, az a baj. Ha az Anyaság nehezebb pillanatait ecseteled, az a baj. A háttérbe vonulva biztosan könnyű okosságokat írogatni... Lehet, ezt most megfogadom Tőled!

További szép napot Mindenkinek, szép ez a nap 11.11.11 Ma 5 hónapos Dodó

Kedves Nene! Köszönöm a válaszodat! Tudom én, hogy nagyon-nagyon sok örömed van Bálintban,:wink: de én úgy gondolom (vagyis csak feltételezem), hogy ezzel nem bántasz meg senkit. Nekem annak idején, a várakozás időszaka alatt sok erőt tudott adni az, amikor egy anyuka az örömeit írta le, még ha bizonyos értelemben irigykedtem is (ez teljesen normális), és nagyon-nagyon tudott bosszantani, amikor például egy kismama barátnőm nekem panaszkodott, hogy mennyire elege van, miközben én annyira, de annyira vágytam rá, hogy átélhessem azt, amit ő átélhet. És panaszkodás alatt egyáltalán nem a tények leírását értem, hanem amikor például egy anyuka képes egy nyaralás miatt irigykedni valakire, aki egész életére lemondana a nyaralásokról, ha a helyében lehetne. (Mert erre is volt példa...)
Én annak idején nagyon mélyen megéltem a várakozás, a csalódás, az újra és újra talpra állás kínjait. És mivel minden érzést mélyen élek meg, ezért nem tagadom, hogy anyaként is mélyen éltem meg pl. Marci vigasztalhatatlan sírását, de közben hihetetlen sok erőt tudott adni az, amikor tudatosítottam magamban, hogy: hiszen erre vágytam éveken keresztül! Akármilyen nehézségeim vannak anyaként, nem felejtettem el, hogy milyen nagyon nehéz volt az a bizonytalanság, hogy megélhetem-e én ezt valaha, és úgy gondolom, hogy ma már egyszerűen még ahhoz sincs jogom, hogy összehasonlítsam ennek a két élethelyzetnek a nehézségeit.
A mai fejemmel már hálás vagyok a hosszú várakozó és bizonytalankodó évekért és a 8 sikertelen beavatkozásunkért, mert ezeknek köszönhetően a mostani nehézségeken sokkal-sokkal könnyebben túlteszem magam, és sokkal inkább észreveszem és értékelem azt, aminek örülhetek.
Tudom, hogy nagyon különbözőek vagyunk, és tudom, hogy aki most éppen mélyponton van, nem biztos, hogy biztatásnak tudja felfogni ezt, amit leírtam. De talán a mai pozitív gondolatokhoz egy picit hozzá tudok járulni ezzel, amit leírtam. Ha rajtam múlna, annyira, de annyira szeretném a most még csak várakozók számára előrepörgetni az időt, hogy lássák, hogy mindezt ők is átélhetik majd. (Persze tudom, hogy van olyan helyzet is, amikor az én példám valóban nem lehet biztatás, de szerintem az még rosszabb lenne, ha azt próbálnám bizonygatni, hogy azért nekünk se minden felhőtlen.)

És van olyan helyzet, amikor egyszerűen nincsenek szavak, így csak egy hatalmas virtuális ölelést és léleksimit küldök, Ancsi drága!

Nyuszika, sajnálom, hogy megbántottalak, és azt meg főleg, hogy szar anyának érzed magad. Én tudom, hogy nekem óriási mázlim van egy csomó mindenben, és igyekeztem ezt kihangsúlyozni, sajnálom, ha Te másképp értelmezted.

Alapvetően nem érzem szar anyának magam, mert ha szar lennék, nem lenne ennyire boldog és kiegyensúlyozott Dodó. A csillagokat is lehoznám érte és le is hozom.

Én csak a Te véleményed alapján érezhetném magam szar anyának, de hidd el, nem teszem, minek is tenném egy ellentétes vélemény alapján.

Barikáról: írt sms-st, a srácok fejenként 1500 grammosak. A hétvégét biztosan bent kell maradniuk. De minden oké, úgy néz ki.

Később jövök, ha beszéltem vele, de most rohanok dolgozni.

Úgy látom nem kell könyv, van itt mit olvasni nap mint nap....

A lényeg újra pörög a fórum. És hiszem, hogy mindenkinek jót tesz, hogy cseppet kiadja magából ami a szívén... azért ez kellett már és várható is volt. De így van rendjén.

Pusza mindenkinek, aztán csak finoman, mert szétcsapok köztetek!!!

Barika: továbbra is mennek a drukkok ezerrel, hogy a fiúk maradjanak még odabent a fészekben!

Katapetra: Remélem is, hogy ez nem mensi jel, mert az még korai lenne. Nem rosszabb az állapotom, reggel kicsit jobban fáj, de napközben ugyanúgy vagyok. Rengeteg húst eszek, a marhahús nem nagyon megy, de a sertésszeletek kovászos uborkával remekül lecsúsznak.
Remélem együtt fogunk terhesedni aztán babázni, én annyira szeretném.

Zafír! mi pedig nagyon szorítunk nektek ehhez!

Csuti tett fel új képeket az iwiw-re! Csodáljátok meg!!! annyira édesek!!!

Barika: Összes drukkom most a TIÉTEK!!!!!

Zafir: nekem is, reggel, ébredésnél volt pici mesi érzésem...nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha együtt terhesednénk! neked is a 20-ai héten derül ki?

Kriszto: Puszi Neked

Kata es Zafir: hiszen ti mar egyutt terhesedtek!

Zafiz, ezek NAGYON JO jelek! Szerintem mind a harom ugy kapaszkodik, hogy csak naaaaaaaa!

Kata: A babaid egyszeruen gyongyoruek voltak, es szerintem csak a feszkelodest erzed! a 2 baba most boxol a helyert!

Nyuszika, igazán örülök, hogy így érzed! És a képeken is látszik, hogy Dodó milyen kiegyensúlyozott és boldog baba!
És bár mindenkinek más módszerei, megoldásai vannak arra, hogy könnyebbé tegye a hétköznapjait, hogy valóban minél kevesebb panaszkodnivalója legyen, attól még mindegyik módszer tökéletes!

Katapetra: Most kicsit másként jön ki a lépés mint a múltkor. Mivel a ciklusom 28 napos, ezért már szerdán ki fog derülni, hogy mi a helyzet odabent. Neked mikor kell tesztelned?

Krisztó: Köszi.

Nálam: minden le volt zsírozva, hívott a dokker, hogy hétfőn műtét, majd egy óra múlva visszahívott, hogy a vérellátó nem tud vért biztosítani, ezért nem lehet hétfőn a vizsgálat. Dec. 12. az új időpont. Dec. 5.-én megyek uhu-ra hozzá és meglátjuk, ha minden ok, akkor következő hétfőn műtét.
Ez van...

Barival beszéltem: minden ok, vidám, jókedvű és nagyon boldog, hogy a skacok már ekkorák! Hétvégén marad még, de lehet, h hétfőn haza mehet. Pocak feszül folyamatosan, azt mondták neki lehet, hogy az időjárástól is van.
Nem tud majd jönni a hétvégén, de majd jövök én...

Zafir:Akkor együtt fogunk még igy is izgulni, mert nekem is szerdán fog kiderülni... Milyen gyógyszereket szedsz? beszélsz hozzájuk?

Kriszto: sajnálom , de az már nincs messze, tudom könnyű mondani...egyébként NEM! mert most nekem is az idő a nagy ellenségem Csak vigasztallak!

Kretty: Olyan picik ezek a jelzések, nem tulajdonitok neki nagy jelentőséget (féltem a lelkem, tudod)nem akarok kötődni, még nem!

Katapetra: Utrogestan megy naponta 3x2, szedem a prednisolont a folsavat és 2 naponta a Kálium-R tablettát. Neked mit adtak? Néha beszélek hozzájuk, de nekem ez nagyon furcsa, még mindig nem hiszem el, hogy ott vannak bent (vagyis csak remélem hogy még ott vannak).

Krisztó: Holnap majd én is smsezgetek Barikával picit, hogy ne unatkozzon.

Zafir: Én is Utrot kaptam, hüvelyit, napi 3x2-t, Duphastont napi 3x2-t, prednisolont, és Estrofemet 3x2-t.
Plussz én szedem a met-et, a pajzsmirigyes gyogyit, E-vitamint, és Femibiont.
van adag....
Én eddig 2x szóltam hozzájuk....hogy maradjanak velünk
Én is tolom a husit, bár én inkább sajt-, túrófüggő vagyok! Reggel: debreceni kolbit ettem,nyami, Ebédre: spenótos csirkét, joghurtos salátával. Tizóraiara: Epres jogobella, Uzsonna: banánturmix, Vacsora: kőrözött lesz, ez is nyami
és sok-sok viz, narancslé, zöld tea.....
Hát igen, nagyon furi érzés....számomra is hihetelen, hogy nem vagyok egyedül....egyébbként IGEN ma ment el a férjem egy hétre Svájcba....

Szép estét mindenkinek!

Katapetra: Sajnálom hogy elment a férjed, de nem maradtál egyedül, ott vannak a babák veled. Folsavat nem kell szedned? A kolbásszal azért vigyázz. Én inkább csak husit eszem, mert ha ennék tejterméket is már nem férne belém a hús. Nagyon keveset szoktam enni, kb. annyit mint egy madárka, így most furcsa, hogy ennyit kell ennem. Nálam most a fokhagymás sertésszelet (olyan cigánypecsenye szerű) a sláger, reggel, délbe este. Napi 2x fehérjeporozom, Dévai azt mondta kiegészítésnek lehet. Én is teázom, de inkább gyümölcsteát iszom (nem fekete tea) természetesen cukor és citrom nélkül. Pótlásnak 100%-os narancslé vízzel hígítva.

Zafir: a kolbit imáááádom, én nagyon szeretk enni
Külön folsavat nem szedek, annyit viszek be, amennyi a femibionban van.
Állitólag az is jó, mert közvetlenül tud felszivódni. Rengeteg benne a folsav, a jód, +DHA vitamin, ami az agyi károsodás kiküszöbölésére jó. Nincs étvágyfokozó hatása, nem lesz tőle hányingere az embernek, és szorulást sem okoz. nekem bejött

Sziasztok !!!!

Én is bejelentkezem, mert ma kezdem a stimut!!!
Zsuzsi, hátha igazad lesz a mai dátum erejében..

Meg volt a szondázás-túlélve-, meg lett a lapar óta elveszettnek tünt petefészkem, és Réka "el tette láb alól" a múltkori cisztámat.

Így hát reményekkel követem Zafírt, és Katát!!!!

Stimuval kapcsolatos jó tanácsokat szívesen vennék!!!

Már meg is kérdezném, hogy a szurikat mikor ajánlott beadni (reggelit-estit)

Barikának kitartást a kórházi bentléthez!!

Kata, nem vagy egyedül, így sem rossz, ugye???

Szép estét!!!!

Primula: Örülök, hogy elindultatok. Nagyon drukkolok nektek. Milyen szurikat kapsz? Én 6-1/2 7 körül adtam be magamnak a szurikat, mielőtt elmentem dolgozni. Este csak a Cetrotidet kellett adnom a végén, de az meg fogják mondani hánykor kell beadni /este 8/. A tablettákat 8 körül vettem és veszem be most is, mert a prednisolont étkezés közben kell bevenni és én 8 körül szoktam reggelizni a munkahelyemen. Nem tudom más hogy csinálta, de nekem ez lett a rendszerem.

Katapetra: A kolbász és a hurkát én is szeretem, de igen nagy veszélyforrás lehet. Sose lehet tudni mi van benne, így inkább nem eszem.

Zafir: én bizom apukám szaktudásában, kolbi-hurka téren, HÁZI

Primula:De jóóóóó, nagyon drukkolok! Nehéz volt a két műtét?
Nekem lelkileg most nem könnyű, hogy egyedül vagyok, de tudom, hogy muszáj a férjemnek dolgozni! Anyukám jön hozzám holnap, és itt lesz egy pár napot...utána újra együtt leszünk Szabival.
Én mindig 9 óra körül reggelizem, és ahhoz mérem/mértem a gyogyókat, szurikat, az estit, pedig ha nem időpontos, akkor fél 9, az ideje.
Ez nektek az első stimu?Bocsi, de nem emlékszem.

Képzeljétek nekem azt mondták, hogy lehet, majd házas életet élni, ha letelik ez az 5 nap. A férjem örömére

Egyébbként NO tünet, egy picit görcsölget, szurkál, de nem a méhem, hanem a petefészkeim! Na erre varrrjunk gombot....egyébbként nagyon jól vagyok! Tele energiával, egy cseppet sem vagyok fáradt, és a mellem sem feszül....a múltkor, meg olyan vacakul voltam végig, az alatt a 2 hét alatt

Miért nem mocorog ez a szivecskés néni a vonalzómon?????

Katapetra: Furcsán hátrafelé van a vonalzód. A 31 van legelől. Hmmm.
Nekem eléggé feszül a mellem és nagyon érzékeny, mint piri előtt szokott lenni.

Zafirom: Ezek a legszuperebb jelek!!!! Tuti sikerülni fog
nekem semmi

Hát igy van fent az összes az oldalon....végül is visszaszámlálás......
Már nem fogom váltogatni, igy marad!

Katapetrám: Én 5 nappal előtted járok. Nekem kedd délután óta fáj a hasam, vagyis még van ideje a tüneteidnek.
Különben is, minden terhesség más, hiszen nem minden ember egyforma. Hidd el sikerülni fog!!!!!

Mikor leírtam már rájöttem, hogy visszaszámlálásról van szó.
Meglátszik, hogy mindketten egyedül vagyunk otthon, csak mi írogatunk ma.

Zafir:Bizony, ma nagyon elfoglaltak a többiek, biztos sok a meló

POSZI: Veletek mi újásg??????????Nagyon eltűntél, remélem nincs baj!

PARANE:?????

Sziasztok Drágáim!

Itt vagyok, zugolvasok..... És még egyben vagyunk! De már nem sokáig.... Ha eljön a nagy nap, írok sms-t Barinak, Csutinak, úgyhogy ők majd informálnak Titeket remélhetőleg, és persze, ha majd lesz rá időm és energiám, én is jelentkezek, és csatolok egy fotót Csodababáról.
(Már nagyon izgulok.....vagyis nem is tudom, fura érzés, néha izgulok, néha eszméletlen nyugalom száll meg....várom már, hogy lássam a kis arcocskáját! )

Szurkolok mindegyikőtöknek, mint írtam, szoktam zugolvasni, veletek vagyok attól, hogy nem írok. Egyáltalán nem akarok belefolyni abba a nézeteltérésbe, ami kialakult, csak annyit szeretnék megjegyezni a teljesség igénye nélkül, hogy őszintén szólva onnantól kezdve, hogy nekünk a második lombik előtt közvetlenül, spontán megfogant Csodababa, mint észrevettétek egyre kevesebbet írtam. Persze nem azért, mert észrevettem, hogy emiatt "kiutáltatok" vagy ilyesmi, inkább tartottam attól, hogy bárkit bántana az én óriási szerencsém, pontosabban az áldás, ami minket ért, az első sikertelen ICSI utáni Csodababa áldása. Tehát a lemorzsolódásom a saját megfontolásom következménye volt. Ugyanakkor a véleményem az (senkit! nemakarok megbántani!), hogy minden időszaknak megvan a maga öröme és nyűgje, gondja egyaránt. Meg lehet érteni minden babára vágyó elkeseredettségét, és azt is, hogy nem tudja felfogni, hogy az óriási öröm mellett, ami a babával jár, vannak nehéz órák, napok - amit Nyuszika, Nene, Csuti stb.már ismer, én pedig hamarosan szntén megtapasztalok. De még előtte, magának a várandósságnak is vannak "terhes" időszakai, vannak, akinek az első, vannak, akiknek az utolsó trimeszter, van olyan, akinek sajnos az egész. Van aki végighányja az első 3 hónapot, lefogy 15 kilót, infúziót kap, és ez árnyékolja be a hatalmas örömöt, ami érte, van akinek - mint nekem- a 2. trimesztert is átjárja a mérhetetlen aggódás, mert minor anomáliákat találnak a babánál, amniocentézist kell végezni, ami lehet, hogy vetéléssel jár, emiatt ismét aggódni kell újabb pár hétig, meg ágyban feküdni szinte mozdulatlanul, hogy mi lesz az eredmény, vajon meg kell-e szülni a babát a 24. hét előtt. Majd amikor minden rendben és kiderül az ég is, hipp-hopp itt a 3. trimi, azzal, hogy nem tudok aludni, majd leszakad a hasam, nyomódik az epém, a tüdőm.....és igen, én is panaszkodok, de ugyanakkor hihetetlenül boldog vagyok! Mint ahogyan Nyuszika, Nene és Csuti és a többi kisbabás is hihetetlenül boldog, amellett, hogy vannak nehéz időszakaik. És én is előre tudom, hogy borzasztó nagy csoda, hogy kisbabám lesz, és nagyon várom, viszont előre tudom, hogy lesznek nehézségek, lesznek kétségeim....és nem mindig fogom úgy érezni, hogy ügyes vagyok, hogy mindent szuperül csinálok....de attól még jó anya leszek! Még akkor is, hogy ha néha az jut eszembe az éjszaka közepén, hogy nem bírok már megint felkelni....és kivagyok. Mert lehet, hogy ez elképzelhetetlen minden ezer éve babára váró számára, de nektek is lesz kisbabátok - mert igenis lesz!!!- és tuti, hogy nektek is lesznek ilyentén gondolataitok, mármint, panaszkodni fog támadni kedvetek nem egy alkalommal, még akkor is, ha ez egyelőre elképzelhetetlen, sőt, mondhatni eretnekség számotokra. De attól még imádni fogjátok a babátokat, és emlékezni fogtok minden percre, amikor még csak vártátok, hogy pozitív legyen a teszt, és emlékezni fogtok a sok csalódásra, és keserűségre....persze most biztos felmerül egyesekben, hogy én hogy merek hozzászólni, mikor spontán fogant meg a babám, de én is ugyanúgy átéltem azt a szörnyű időszakot, amikor még úgy tudtuk, hogy nem lehet spontán kisbabánk....lehet, hogy nem 5 év volt, lehet, hogy nem sokadjára jött össze, de akkor is átéltem. Látjátok, azt írtam, nem akarok belefolyni, ,és máris többet szóltam hozzá, mint kellene.... Mindegy, a lényeg, hogy szerintem az elkeseredettségen túl kell lépnie az intelligenciának, és továbbra is megmarad a jó kis fórumos csapat, ahol mindenki együtt tud örülni a másikkal, a másiknak, a másik babájának, illetve együtt tud sírni, ha arról van szó!

Nagyon szurkolok mindenkinek, aki a csodára vár, aki pedig már részese a kis csodának, kitartás, és sok-sok mosolygós, tejcis, hasfájás-bukás-hámyásmentes órát! Jujjj, már alig várom én is a zombilétet!!!!! Szurkoljatok.........

Sok puszi, ölelés! Poszi

Jéé Katapetra, nekem 11 nap a kiírt időpontig, neked 11 nap tesztelésig Vajon melyikünk bírja tovább??

...[/b]

Drága Lovely: köszönöm szépen, nagyon várom a privit

Loorena, Nene: köszönöm.....

Ancs írtam privit

Sziasztok!

Még új vagyok itt, korábban a Forgács Intézetbe jártam. Nagyot csalódtam bennük, a sok mosoly mögött minden csak álca volt. Már túl vagyok 2 inszemen és egy lombikon. Mindhárom után kórházba kerültem, sajnos. Most novemberben viszont teli reménnyel, és nagyon bizakodva, neki szeretnék vágni a Dévaiban az inszemnek.
Esetleg van aki tudna segíteni abban, hogyan működik itt az inszem?
Van aki szintén nov-ben kezd egy stimut?
Köszönöm szépen a válaszokat, további szép estét mindenkinek!