Sziasztok!
mostanában nem tudok jönni, de azért igyekszem néha benézni, mert hiányoztok ám, csak annyi minden dolgom van ááááááá, úgyhogy Neet tisztaságmánia?? én örülök, ha nem esz meg a kosz
és azért is írok, mert ma nagyon-nagyon borzasztó élményem volt és leírom nektek, hátha tanulni tudtok belőle, bár szerintem ti biztos nem vagytok olyan bénák, mint én...
Szóval voltunk Bendivel vásárolni, mert kellene neki téli cipő meg nadrág és a C&A-ban felpróbáltunk egy nadrágot és utána Bendi nem akart visszaülni a babakocsiban, mert ugye jó sok minden érdekes dolog van egy ilyen boltban, meg más gyerekek stb. és hisztizett, meg feszítette magát, nekem meg még vissza kellett tennem a nadrágot amit próbáltunk a polcra, mert ugye nem lett jó. Na szóval mivel Bendi hisztizett és tépte ki magát a kezemből elengedtem egy pillanatra amíg a nadrágot visszateszem, de tényleg csak egy pillanat volt, mert nem is a helyére tettem, hanem a legközelebb lévő polcra feldobtam, míg próbáltam Bendin tartani a szemem, hogy merre megy és már futottam is volna utána, de nem láttam SEHOL!

és hiába mentem ezerrel a sok hülye polc meg fogas között, nem láttam sehol. Kiabáltam mindenkinek, hogy elszaladt a kisfiam és nem látják-e valahol, de kb. 5 percig SEMMI! én már teljesen kétségbe voltam esve, hogy elveszett és nem értettem, hogy hogyhogy nem látja senki, hisz az előbb még itt volt...aztán szerencsére meglett és azért nem látták, mert a hátsó kirakatban volt, ami elég félreeső hely...hát

én sztem öregedtem ma 10 évet...úgyhogy megfogadtam, hogy SOHA többet nem megyek vásárolni Bendivel egyedül, csak a férjemmel és nem fog érdekelni semmilyen kifogás, mert ugye a férjemmel nem lehet vásárolni, mert 2 perc után már puffog, hogy veszünk valamit, vagy megyünk, de nem fog érdekelni, szépen együtt fogunk menni. A másik, meg, hogy legközelebb otthagyom a földön a hülye ruhát ha az kell, de nem fogom azért szem előtt veszteni a fiam, mert vissza kellene tenni. Mert ugye nálunk az is nehezíti a helyzetemet, hogy nem tudom csak úgy ölbevenni ha nem akar a babakocsiban lenni, hisz már majdnem 20 kg. Meg ha feszíti magát, akkor legyűrni sem tudom egykönnyen a súlya miatt...ezért van az, hogy néha olyankor is engedek amikor nem nagyon kéne.
És az is szörnyű, hogy Bendi a világ végére is elfut mellőlem, vissza se néz, bezzeg más gyerekek ottmaradnak az anyukájuk mellett...
Szóval kész vagyok, szörnyű anya vagyok és és és sírok.
Nektek azért kívánok szebb napot az enyémnél! És betegek gyógyuljatok hamar!
ruz