Kiemelt témák

Elnézést, félek, tőlem ered ez az "Odenezés", OdenT, természetesen, csak rossz a billentyűzetem.

"a nő így ír erről: "ugráltak rajtam, ütöttek vertek"... most komolyan valaki közületek bizonyítsa be hogy kórházban képesek e az orvosok a kitolási szakban "ugrálni a terhes nőn, és ütni verni????" "

én ezen már lassan nem is akadok ki.....mármint hogy képesek igy torzitani....
Szeretném megkérdezni attól az anyukától, hogy miben merült ki az ugrálás és ütés-verés???????????? Ez már tényleg abszurd és nevetséges. Gondolom, mi volt erre a többi osz. reakciója. Úristen, tényleg, véres kezü orvosok, igen, ezért szülünk otthon, éljen Ági, ő ilyet sosem csinálna, nahát, micsoda szivtelen hentes társaság.......

Képzelem, milyen szar lehetett, hogy a szemét "verekedős" orvosok jóvoltából csak kijött az a gyerek.....

OK, valaki cserélje ki az ominózus hszemben Oden-t Odent-re (én meg vhonnan néztem, amúgy meg időnként t-vel írtam, aztán törölgettem.... )

Mindenesetre én is nagyon sajnálom a napokban szülni készülő osz-eket, szomszéd topikon olvashatóak, elég gyászos ott most a hangulat. De majd igyekeznek, hogy a "lehető legkevesebb károsodással" jöjjenek ki a helyzetből.

Engem már a címe is elgondolkodtat: a Szeretet tudományosítása. Hááát nagy baj lehet ott, ahol ezt tudományosítani kell. Elég frusztrált pasi lehet! Nem szerették eléggé? Gyorsan talált hozzá egy teóriát! De persze ezek csak feltételezések, lehet, hogy ezek után mégis elolvasom!

Közben leellenőriztem, nem "Tőlem neked "az írás címe, hanem Egy régebbi történet ami örökké fáj, és a szüléstörténeteknél van.

"az ember már szerencsére annyira tudatos és kulturális lény, hogy ezeknek a "természetes" (oxitocinvezérelt) kapcsolódási pontoknak a kimaradása (vajúdás, első óra, szoptatás) nem tud akkora hátrányt okozni, ami szeretetben, törődésben ne volna behozható. "
Ergo az ebben a szemléletmódban nem kérdés, hogy hátrányos helyzetből indulnak!

Ildi,
a kisfiam születése után rögtön inkubátorba került, onnantól két napig nem is láttam. Nem én vagyok az egytelen (akár itt is), aki így járt, sokkal többet is el kellett többeteknek is viselnie. Nem tudom, más hogy élte ezt meg, de én igenis HÁTRÁNYnak éreztem, hogy nem volt velem. Az nem kifejezés, hogy hátrány. Hogy a fenébe ne lett volna jobb, könnyebb, ha együtt lehetünk az elejétől. Hogy irigyeltem minden anyukát, akivel ott volt a babája.
(csak hát, ahogy egy ismerősöm fogalmazott: a "szanitárius" okok feülírták a "szamaritánus" okokat)
Csak a saját tapasztalataimról írtam. Császáros élményem - egyelőre - nincs, arról nem tudok írni.

Úgy látom, igazából semmit nem tudok írni, amibe ne lehetne bántót, esetleg felsőbbrendűséget belelátni.

De majd igyekeznek, hogy a "lehető legkevesebb károsodással" jöjjenek ki a helyzetből.

Ha már érzékenységről beszélünk: azért, mert szerintetek kórházban semmi baj nem érheti az embert, nem kéne gúnyolódni, ha az otthonszülésre készülők a kórházra az utolsó pillantban való átállást nehézséget jelent.

Mindenesetre én is nagyon sajnálom a napokban szülni készülő osz-eket, szomszéd topikon olvashatóak, elég gyászos ott most a hangulat. De majd igyekeznek, hogy a "lehető legkevesebb károsodással" jöjjenek ki a helyzetből.

Nade, most ki cinikus, (hoppsz, majdnem rosszindulatút mondam)??

Elolvastam a másik topikot, hát nekem nem egyértelmű a helyzet. Volt egy-két nem túl okos hsz ezt meg kell hagyni, de általában véve, szerintem nem akartak direkt bántani senkit. Mondom én, aki középen állok (se császár, se otthonszülés). Kicsit amúgy én is nehezményeztem anno a szules.hu-n a kórházi szülések leírását + horror képeket, szóvá is tettem, és kedves, megértő választ kaptam, hogy hát, igazam van nem minden szülés ilyen. Osz anyukától mégpedig.
Én úgy gondolom, hogy a túlzások a védekezés miatt alakulnak ki. Annyi támadást kapnak (csak néhányat emlékeztetül: felelőtlenek, önzőek, gyerekgyilkosok (!!!), MEGÉRDEMLIK ha meghal a gyerekük (!!!!!!!!!!!!!)), hogy azért ez valahol érthető, nem???

Ezen felül, császár és császár között is óriási különbség van. Van az életmentő császár az egyik végén, az elektív pedig a másik végén. Nagyon sokféle ezeken belül. Nyilván az oknélküli programcsászár ellen szólnak leginkább ezek a vélemények. Amit osztok is, szerintem minimum önzőség azért császárt kérni (és fizetni érte, és ne mondja senki hogy ilyen nincs, mert ismerek konkrétan ilyen anyukát + forintra lehet tudni a doki mennyit kért érte, mert az anyuka mesélte személyesen!), mert nem akar kitágulni (!!) és/vagy vajúdni, illetve gátsebet.

De pl, sok esetben hagyják magától megindulni a szülést még akkor is, ha tudni lehet, hogy császár lesz (pl Placenta praevia esetében), hogy a baba készülhessen a születésre. Szerintem ez jó dolog. Tehát lehet abban valami, hogy ami belül zajlik, az segíti a babát alkalmazkodni a világrajövetelben.

Ebben a "Caesarean Personality" elméletben én személy szerint nem hiszek.

Jad,

Ha elfogadjuk, hogy a csm vagy a PIC-re kerülés, többnyire orvosilag indokolt esetben történik, akkor ez nem hátrány, sőt, ezen gyerekek többségének kifejezett előny. Vagy pár óra/nap elszakítottság az anyától, vagy egy életre. Ha sarkosan akarok fogalmazni... Itt ugyanis nincs választás, nem veszteségként élem meg azokat a napokat (bár szörnyű volt), hanem ez adta meg a lehetőséget, hogy a további napokat is együtt töltsük, ez jelentette az életét.

Amúgy mi is felnőttünk valahogy. Pedig akkoriban nem kifejezetten erőltették a korai mellrehelyezést, meg a rooming in szobákat!

Ezt érdemes elolvasni, ebben nagyon határozottan kiemelik az elektív kifejezést. Tehát semmiképpen nem a magától meginduló, esetleg hosszabb-rövidebb vajúdás utáni csm-ként befejezett szülést.

Kedves pildi,

rávilágítottál valamire: semmi értelme írnom ebbe a fórumba.
Sajnálom, de amit a netes effektusról írtál, az ezek szerint tényleg igaz: gyönyörű példával megmutattad, miként lehet szavakat kiforgatni, s átértelmezni.
Egy szavad se volt igaz rám nézve: abszolút egyik dologra se gondoltam. Sőt...

Így belátom, ha ennyire félreérthető az írott szöveg (túlmagyarázás?? vagy szövegértési gondok??), fölösleges az eszmecsere, mert az értelmezésbe indulatok keverednek.

További jó beszélgetést nektek!

Nyílván megbuktam szövegértésből, sebaj. Kár, hogy nem lehet megírni az embernek az érzéseit.



Vero, elolvastam, azt is, hogy a cikk szerzője is kedveli Odent tanulmányát. Meg olyanokat is:
"ide kívánkozik az antropológusok megfigyelése arról, hogy az ember agresszív hajlama és a korai testi és szemkontaktus megvonása összefüggést mutat."

Aha, szóval a császárral születettek között az agresszív is több lesz.

Ráadásul az én legkisebben elektív csaszival született, ha jól értelek, a nem ilyen még bocsánatos, de ez már nem bocsánatos bűn, ők a bűnösök. No igen, az orvosok úgy vélték, hogy így kisebb a kockázat neki is és nekem is. Nem azért, hogy milyen lesz a hüvelyem tágassága, avagy félek-e a fájdalomtól.

"Feldmár András szerint, aki drámaibb képekben fogalmaz, a második szakasz halálközeli élmény a magzat számára. Egyrészt az először megtapasztalt és rohamosan fokozódó hiány érzete miatt, másrészt azért, mert bár a méhen belüli állapota, léte nyilvánvalóan elviselhetetlenné és fenntarthatatlanná válik, semmi egyéb tapasztalata nincs bármiféle létalternatíváról. A harmadik fázisban, a „véres küzdelemben“ szó szerint az egyetlen ismert közegből számára a semmit jelentő térbe lökődik ki, ráadásul addigi tartó közegének szétszakítása, potenciális elpusztítása árán."

Ez is jól hangzik.


Kész csoda (lenne?), ha épeszű az emberiség.


Foglalkozik a cikk a császárt átélt anyák problémáival is.

Nos megmondom őszintén, szerintem ez a probléma részben újkeletű és mai gerjesztése van.
Konkrétan magamról tudom, hogy míg az első császárommal semmilyen lelki válságot nem éltem át, addig 8 évvel később, amikor már mindent összeolvastam a netről, akkor heteken át rettegtem tőle, hogy csaszi legyen a vége, szinte fontosabb volt számomra, hogy hüvelyi úton szülhessek, mint hogy karomban lehessen a babám. Szinte nem is a vele való találkozást vártam, hanem a hüvelyi szülést. Ezekután persze (az elektív) csaszit ezerszer nehezebben dolgoztam fel, mint korábban. Tipródtam, hogy milyen anya vagyok én, hogy nem vagyok képes őt megszülni úgy, ahogy neki jobb lenne, hogy kiteszem őt mindenféle veszteségeknek. Pontosan az az agymosott duma, ami folyik, hogy hűde rossz a csaszival született babáknak.

Hát nem. Szerintem ennyivel nem. Ez teljesen felesleges. Ez a ló túloldala.


Jad, remélem nem veszed kipécézésnek, hogy a te megfogalmazásod kopiztam, direkt nem tettem neveket, nem az volt a fontos benne. De igaziból én nem is arra gondoltam, amit te írtál. Nem azokra az esetekre, amikor több napig is PIC vagy inkubátor vár a babára. Bár való igaz, PöttyösPanni megállapítása is helyén való: ahhoz képest, hogy mi minden történhetett volna ha nincs a segítség, akár az inkubátor vagy a PIC, ahhoz képest az nem hátrány. Nyilván ahhoz képest, hogy ha nincs rá szükség, ahhoz képest hátránynak látszik.
De én igaziból az első óra, vajúdás dolgokra utaltam, ami csaszinál vagy elektív csaszinál, vagy szigorú kórháznál, ahol nem hagyják anyát és frissen született babáját együtt - van.


A cinikus mondatom annak szól, hogy a kórházból már biztos csak károsodással lehet kijönni. Tényleg sajnálom őket, mert ez most piszok rossz érzés lehet nekik, holott nem biztos, hogy kötelező lett volna, hogy így legyen. És remélem, azért nem fogja őket károsodás érni a kórházban!

"ami egyúttal a klinikai szakma és az érintett laikusok tájékozatlanságára és pszichológiai alulképzettségére utal"

így szokták finoman megfogalmazni, hogy szerintük az érintett laikusok (értsd a császárral szülő anyák) hülyék és nem tájékozódnak.

"Van az életmentő császár az egyik végén, az elektív pedig a másik végén"


Azért a pontosság kedvéért, a cikk alapján az elektív csm:

"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"

Ami nem azt jelenti, hogy az nem életmentési célzatú, kényelmi csm, hanem annyit jelent mindössze, hogy nem előzte meg vajúdás.

"Egy évtizede megjelent a szakirodalomban a „cesarean personality“ fogalma, amit „császármetszett személyiség“-nek fordítottam, jelezve, hogy ez valamiféle sérülést potenciálisan magában hordozó állapot. Azok a jellemző karaktervonások, amelyeknek alapján a nem hüvelyi úton születettek a vizsgálatok szerint társaiktól eltérőnek mutatkoznak, korántsem kizárólagosak, pusztán kifejezettebbek az ő esetükben. Fontos leszögezni, hogy az eltérő karaktervonások önmagukban nem patológiásak, de azzá válhatnak, ha nem tudunk róluk, nem ismerjük fel, és nem megfelelően reagálunk rájuk. Ha a születés élménye mint végigélt folyamat kimaradt, megváltozik az individualizációs törekvések jellege. Az élményrekonstrukció során az egyénnek mint önálló individuumnak a megszületése már részben tudatosan zajlik, amit támogatni kell."

"Michel Odent „Császármetszés“ című könyvében a szeperáltságból fakadó, és állatkísérletek során ismételten igazolt agresszivitás szociális következményeit vetíti előre. Ilyen esetekben az újszülötteknél és csecsemőknél igazoltan gyakoribb az excesszív (túlzó, mértéktelen) sírás, a szoptatási, illetve táplálási nehézség, a szemkontaktus kerülése, az alvászavar, a kólika és az érintéssel szembeni ellenállás. A hüvelyi szülés ugyanakkor az egyik minőségből a másikba való átmenetre és a határokra tanít. A határok későbbi, ilyen mélységű megtapasztalása számos negatív élménnyel társulhat. Azok a szülők, akik – főként elektív császármetszéssel született – gyermekük számára megfelelő támogatással tudnak határokat szabni, szó szerint újjászülik őt."


Most hagy ne meséljem el az összes különbséget a hüvelyi úton születettem és az elektív csaszival született gyerkőcöm között, de mi egyáltalán nem igazoljuk a statisztikát, sőt, kb pont fordítva lehetne rájuk húzni az elhangzottakat.

Bocsánat mindenkitől a túltengéstől, eldugulok pár napra, de ez a csaszis téma mindig kihoz a sordomból.

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=209&cid=48715

Ezt a füzetkét még érdemes lenne elolvasni.

"A füzet tanácsainak megfogadásával pedig elkerülhetjük a szükségtelen beavatkozásokat. Nem utolsó sorban pedig, ha tényleg indokoltnak bizonyul a császármetszés, az így szült nő annak biztos és megnyugtató tudatában élhet, hogy az történt, ami számára és gyermeke számára is a legoptimálisabb volt."



De a csaszis anyák szinonímájaként: "azon nők ... akik megfosztódnak a hüvelyi szülés élményétől" is érdekessé teszi a füzetkét.

Ebből pedig (azonos portál) megtudhatjuk, hogy az epidurál választásával is növeljük gyermekünk drogfüggésének kockázatát.

A cikket egyébként dr. Raffai Jenő nevű valaki jegyzi, nem tudom, ő vajon azonos azzal a Raffaival, aki a babákkal való méhen belüli kommunikáció témával híresült el???

Ez már végképp offnak tűnik ide, de azért a cikk elején kiderül, hogy ezek "az alternatív szülészeti mozgalmak hatására kaptak jelentős publicitást", szóval azért összefügg valahol.

Ezt meg talán érdemes lenne egészben meghallgatni a forráshelyen.

De azért ebben meg az (is) van, hogy egy elhúzódó szülés (amit azért kórházban kevésbé hagynak, mint otthon) is okozhat lelki gondot:

"A professzor szerint a születés módja alapvetően befolyásolja a születő gyermek későbbi lelki egészségét, így például az elhúzódó szülés fokozza a felnövő gyermekben a szorongási hajlamot."

Van még:

"A születés módja alapvető hatással van a felnövekvő gyermek esetleges kábítószeres veszélyeztetettségére – mondta az InfoRádió által megkérdezett klinikai szakpszichológus, a Születés Hete rendezvénysorozat egyik előadója. "

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=96&cid=49531

Ildi, erre mindre álljon itt csak röviden és tömören József Attilától:
"A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat."

Lini,

nem szeretek mutogatni senkire. Se magamra, se másra. Mert ami ma mással esik meg, holnap lehet, hogy velem. Amit tegnap még idegenkedéssel fogadtam, lehet, hogy ma már a meggyőződésemmé válik.
Ezt a fórumot sok nekiveselkedéssel, és iszonyú sok odafigyeléssel és utána gondolással próbálom olvasni, olykor, amikor időm engedi, és elképedek sokszor, hogy úristen, mennyi fájdalom van a szavakban; és mennyi bántás, és mennyi sérelem és fájdalom hordozója az, aki ezt és ezt írta, és egyszerűen egy idő után zsákutcába érek, mert amint egyvalaki szavaira figyelek, már hopp, valaki máséra is kellene. Én nem tudom nem komolyan venni a hsz-eket, és a szavak mögött érzéseket vélek sejleni, és annyira szeretném, ha lenne elég idő, hogy méltón reagáljak, és szeretettel. Mert nem hiszem, hogy jobb lenne, aki otthon szül, vagy aki kórházban, és nem hiszem, hogy az a baba, aki otthon születik, valami plusz bonusszal indul. Minden ember és minden lélek fontos, "Isten nem teremt selejtet", mondja Csaba testvér, és bocs, ha ez vki ideológiai meggyőződésével nem vág egybe.

Azt látom, hogy a játszótéren, amikor a gyermekemmel vagyok, pont úgy örülünk, KÖZÖSEN a másik anyukával, aki nem otthon szült.

Más:

könnyű a szavakkal dobálózni, amíg nincs tétje a dolognak, mert nem a saját bőrömön érzem. Értem ez alatt azt, hogy amíg a gyermekünk kicsi, és erősen kötődik hozzánk, egészséges minden szempontból, és kiegyensúlyozott, nem érdekel különösebben, hogy a születési trauma, vagy az első, külön töltött óra mit okozott és mit nem.
De: az életünk hosszú. És ha a távoli jövőben netán adódna olyan probléma, amiből sehogyan se tudunk kilábalni (mármint a gyerekünk), hát akkor elő lehet venni megoldásként ezeket az eseményeket, és fölhasználni terápiaként. (A családfelállításban pl. ilyesmi történik. ) Ám amíg minden oké, minek festeni a falra...? Hiszen a szív jósága, a tiszta meggyőződés, a szeretet hatalmas erő. Semlegesíteni tud bármit, szerintem.

Elhangzott itt a lila köd, meg egyéb ilyen kifejezés. Hát, aki tart az ilyen dolgoktól, annak talán halkan lehetne megsúgni, hogy még ő se tudhatja, mi minden áll előtte. Mikor éri olyan helyzet, amiben igenis jól jön, ha tud meditálni, vagy másként látni, vagy emelkedetté válni. Vagy, teszem azt, a saját édes gyremekünk kezd el lila ködölni, meg otthon akar szülni, vagy hm, kórházban... akkor mi van. Szóval... Soha nem lehet tudni, még mi minden vár ránk, tehát nem nagyon előnyös, ha csípőből ítélkezünk anélkül, hogy konkrétan és hosszasan elbeszélgetnénk a másikkal. Ezt a fórum nem tudja megadni, tehát sok félreértés származhat a szavainkból. Sajnos.

Pildi,

meggyőződésem, hogy 1. akárhogyan szülünk, a Mi gyermekünk az egyetlen kincsünk a világon, és senki úgy nem szereti, ahogyan mi, az édesanya. Akkor meg,
2. mit számít, hogy mit mond Odent? Vajjjjon, ő neveli a gyerekedet, Á, nem. Szült ő valaha is? Á. Fog talán szülni? Nem. Akkor meg 3. az egész, amit leír, tartalmazhat igazságot, de merő intellektuális megközelítés.
Márpedig 4. a túl sok intellektuális megközelítés megöli az élni tudást, valahogy elveszi az élet ízét, ahogy te is írtad, hogy többet paráztál a sok olvasottságod után a cssz-el kapcsolatban. Nekem azt tanította egy pici kínai, aki amúgy eredetileg a kémiai tudományok doktora volt, aztán hagyott csapot-paot, és elment qi kung-ot oktatni, hogy : Felejtsd el, amit tudsz, és élj szívből. Akkor nem lesz sok problémád.

"A professzor szerint a születés módja alapvetően befolyásolja a születő gyermek későbbi lelki egészségét, így például az elhúzódó szülés fokozza a felnövő gyermekben a szorongási hajlamot."

ezt mondjuk pont tudom igazolni. de statiszitkailag ugye egy hüvelyi szülésből egy ilyen gyerek nem értékelhető

Pildi,

Te aztán elárasztottál minket szakirodalommal! Még szerencse, hogy én ilyesmit direkt nem olvastam a szülések előtt. Az elsőnél azért, mert úgy voltam vele, hogy ez velem meg sem történhet (és milyen szerencse, hogy nem olvastam! ), a második születése előtt direkt kerültem a netet.

Mi sem igazoljuk a statisztikát. Lehet, hogy azért mert nem olvastam milyennek kellene lenniük a statisztikák szerint?

Dodó

Ez az a megsértődős hang, amit említettem korábban. Nyilván kevesen vannak köztünk, akik olyan pontosan és minden érzelmet árnyaltan megfogalmazva képesek leírni a mondanivalójukat, hogy mindenki ugyanazt értse. De én úgy gondolom, hogy ha csak elolvassuk a másik álláspontját, azért sok dolgot mi is más megvilágításban látunk, és talán ti is!

Örülök, ha az otthonszülők közül írnak ebbe a topicba, mert akkor van értelme az egésznek.

Márti,

én ebben a családfelállításban, de úgy általában a pszichológusokban nem nagyon hiszek, de az utolsó mondattal maximálisan egyetértek:

Felejtsd el, amit tudsz, és élj szívből. Akkor nem lesz sok problémád.

Ildi,

Nagyon értelmetlen kiragadni egy-egy mondatot, és azt kiforgatni.

Azért a pontosság kedvéért, a cikk alapján az elektív csm:

"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"

Azért a pontosság kedvéért a cikk szerint:
"az elektív (választott) császármetszés "
és
"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"

de most ennek, mi értelme kiragadni a kontextusból és szétszedni, majd kedvünk szerint újra összeragasztani, átértelmezni? Ami fontos, szerintem , hogy az a cél, hogy lehetőség szerint csökkenteni kell a csm-ek számát, illetve ha szükség van rá, hagyni a szülést megindulni, majd a babát odaadni a mamájának, ahogy sok kórházban már így is teszik. Mert ha jól értem ezek együttesen fontosak, nem külön-külön. A csm nem egy mumus, vagy az ördög maga, de mégicsak egy nagyműtét, már csak ezért is jó lenne ha csökkenne a számuk.
Amúgy én is hadd ragadjak ki egy részt:
"Okként szerepelhet tehát: „…új ismeretek (pl. a lappangó intracraniális vérzésekről) alapján kialakuló indokolt, vagy indokolatlan félelem, az öntudatra és a betegjogokkal élni tudásra ébredt civil társadalom önrendelkezése.“ Vagy: „A tocophobia, vagyis a beteges félelem a fájdalomtól.“ Vagy: „Az alapvető probléma részben pszichológiai: a társadalom többé nem fogadja el azt a bizonytalanságot, amit a hüvelyi szülés jelent.“ Továbbá: „ A császármetszés a szülési szituáció fölötti kontroll illúzióját is szolgáltatja.“ Végül: „A saját test feletti önrendelkezés tényleges gyakorlatát… most vesszük észre, és nincs köztünk olyan, aki ne örülne a paternalisztikus gyakorlat elmúlásának.“ A császármetszések számának növekedése mögött ráadásul elsősorban a szülészeti szövődmények szempontjából alacsony kockázatú, koponyavégű magzatot hordozó, először szülő nők műtétei állnak. E jelenség az utóbbi években hazánkban is tapasztalható, ami szakmai és populáris fórumokon egyaránt parázs és mindannyiunk által ismert vitákhoz vezetett.
"
(azért tettem kicsibe, mert hosszú )
és most minden bántó szándék nélkül:

Ezek szerint sok esetben orvosolható lenne az ok, pusztán odafigyeléssel, tájékoztatással, esetleg a félelmek eloszlatásával?

Kövezzetek meg, de szerintem igenis jó dolog lenne, ha a várandósokhoz eljönne egy bába (nem orvos!!!), aki elmesélné a szülést, mit várhatunk, hogy zajlik stb.
Amikor az első babát vártam, én minden szakkönyvet végigolvastam a szülésről. Mikor megszületett, a doki ezt mondta: Nahát, ez egy tankönyvi szülés volt!!!
Hát persze.
Ehhez képest a nagyi, mikor várta az első babáját, a falu bábaasszonyától tudott meg mindent, meg a többi nőtől, akik szültek. Biztos nem tankönyvi szülése volt...

Amúgy meg: A magánvéleményem az, hogy hogy a szülés csak egy momentum, a gyerek személyiségét semmiképp nem határozhatja meg, maximum igen kis részben befolyásolja, éspedig nem maradandóan. Én ismerek kisgyerekeket akit császárral születtek szerető, gondos anyukájuk van, és annyira legyek boldog és "személyiségzavaros", mint ők!! Szóval itt nem arról van szó, hogy ítéljük el a császáros anyukákat, hanem hogy csökkenteni kéne az igen magas csm-ek számát.

Vero, elolvastam, azt is, hogy a cikk szerzője is kedveli Odent tanulmányát. Meg olyanokat is:
"ide kívánkozik az antropológusok megfigyelése arról, hogy az ember agresszív hajlama és a korai testi és szemkontaktus megvonása összefüggést mutat."

Aha, szóval a császárral születettek között az agresszív is több lesz.

Megincsak tipikusan kiforgatod, és átértelmezed.
Tehát:
"ide kívánkozik az antropológusok megfigyelése arról, hogy az ember agresszív hajlama és a korai testi és szemkontaktus megvonása összefüggést mutat" magyarán, ha odaadják a babát a mamának a csm után, illetve melléteszik, nézhetik egymást, megérinthetik egymást, ennek elejét vehetik. Sok kórházban ezt meg is teszik. Remélem, nemsokára mindegyikben.

A cinikus mondatom annak szól, hogy a kórházból már biztos csak károsodással lehet kijönni. Tényleg sajnálom őket, mert ez most piszok rossz érzés lehet nekik, holott nem biztos, hogy kötelező lett volna, hogy így legyen. És remélem, azért nem fogja őket károsodás érni a kórházban!

Tudod, mit, hagyjuk ezt. Sajnálod a frászt.

Azért a pontosság kedvéért, a cikk alapján az elektív csm:

"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"

Azért a pontosság kedvéért a cikk szerint:
"az elektív (választott) császármetszés "
és
"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"
[/quote]
Szerintem ez a kettő ebben itt ugyanazt jelenti. Azért elektív, mert előre eldöntik, hogy vajúdás nélküli, vagyis programcsaszi lesz. Arról nincs szó, hogy elégséges orvosi indok nélkül, pusztán anyuka kérésére választanák.
Attól még nyilván van ilyen is, főleg a celebek esetében. De akik ide írogatnak, azoknál nem ilyenről volt szó.

A cinikus mondatom annak szól, hogy a kórházból már biztos csak károsodással lehet kijönni. Tényleg sajnálom őket, mert ez most piszok rossz érzés lehet nekik, holott nem biztos, hogy kötelező lett volna, hogy így legyen. És remélem, azért nem fogja őket károsodás érni a kórházban!

Tudod, mit, hagyjuk ezt. Sajnálod a frászt.

Ezt mér mondod? Nem mondaná, hogy sajnálja, ha nem úgy lenne. Ismerem annyira.
Amikor én írtam fentebb, hogy nagyon sajnálom azokat, akik mindenórásként most nem szülhetnek otthon, azt se hitte el senki. Aki nem szült otthon, abba nem szorulhatott egy fukarcnyi empátia sem?

magyarán, ha odaadják a babát a mamának a csm után, illetve melléteszik, nézhetik egymást, megérinthetik egymást, ennek elejét vehetik. Sok kórházban ezt meg is teszik. Remélem, nemsokára mindegyikben

erről már írtam, hogy nem túl életszerű.
Anya egyik keze kikötve (ezen folyamatosan megy a vérnyomásmérő), lehet, hogy a másikon meg infuzió csepeg; a mellrész alatt rögtön kezdődik a paraván. Tehát nem életszerű, hogy rá- vagy mellétegyék a babát.
Puszira odatartották nekem maszatosan a lányokat és aztán vitték őket rendbe tenni. Ellenben apa megdajkálhatta őket.
Később az intenzív őrzőben -ha nincs bibi- kérésre bármikor hozzák. Legalábbis Egomban.

Amikor én írtam fentebb, hogy nagyon sajnálom azokat, akik mindenórásként most nem szülhetnek otthon, azt se hitte el senki. Aki nem szült otthon, abba nem szorulhatott egy fukarcnyi empátia sem

én is sajnálom őket, mert mindenórásként bizonytalan helyzetben lenni rettentő rossz lehet. Kívánom nekik, hogy amíg a helyzet nem rendeződik, addig találjanak olyan kórházat, ami az igényeiknek legjoban megfelel.

Mind két gyerekem császárral született,és nem vajúdtam egy percet sem,nem is hiányzott...Semmit sem számít és semmivel nem jobb anya aki vajúdott és természetes uton szűlt.Nincs jelentősége!!!!!És a szemkontektusnak sem!!!!Én csak másnap láttam őket ,és akkor is ráértem minden féle kontaktust kialakítani!!!Sőőőt tövább megyek az örökbe fogadó szülőket is egyenértékünek tartom veletek,természetes úton szült,hős anyákkal,ők is pont olyan jó anyák lehetnek a szülés minden féle élménye nélkül,és a gyerek is ugyan olyan kiegyensúlyozott lehet,a rossz indulás ellenére...Erre példát is tudok az életből!!

Nem azt mondtam, hogy aki nem otthon szült, abba nem szorulhatott egy cseppnyi empátia sem. (mégegyszer: én sem otthon szültem, hahó!)
A megjegyzés hangneme miatt mondtam. Mindegy, hagyjuk, elfogadom akkor, hogy sajnálja ok?

Idézet:
Azért a pontosság kedvéért, a cikk alapján az elektív csm:

"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"


Azért a pontosság kedvéért a cikk szerint:
"az elektív (választott) császármetszés "
és
"a vajúdás nélküli – elektív – császármetszés"

Szerintem ez a kettő ebben itt ugyanazt jelenti. Azért elektív, mert előre eldöntik, hogy vajúdás nélküli, vagyis programcsaszi lesz. Arról nincs szó, hogy elégséges orvosi indok nélkül, pusztán anyuka kérésére választanák.
Attól még nyilván van ilyen is, főleg a celebek esetében. De akik ide írogatnak, azoknál nem ilyenről volt szó.
[/quote]

A lényeg azon van, hogy választott. Én ezt úgy értelmezem, hogy orvosi indok nélkül, például a félelem miatt, vagy mittodomén. Ha rosszul értem, azt is elfogadom.

Sőőőt tövább megyek az örökbe fogadó szülőket is egyenértékünek tartom veletek,természetes úton szült,hős anyákkal,ők is pont olyan jó anyák lehetnek a szülés minden féle élménye nélkül,és a gyerek is ugyan olyan kiegyensúlyozott lehet,a rossz indulás ellenére...Erre példát is tudok az életből!!

Senki nem állította az ellenkezőjét. Nekem is van ismerősöm, aki örökbefogadott, imádja a gyerekét.

A lényeg azon van, hogy választott. Én ezt úgy értelmezem, hogy orvosi indok nélkül, például a félelem miatt, vagy mittodomén. Ha rosszul értem, azt is elfogadom. Wink

Na hát pont ezt mondom, hogy szerintem ez nem helyes értelmezés volt. De én is elfogadom, ha mégsem. programcsaszi lehet előzetes csm után, ikrekkel, toxémia esetében stb stb, pont hogy nem szubjektív anyai indokkal.
Vero, én sem csaszival szültem egyszer sem, tudod.

A lényeg azon van, hogy választott. Én ezt úgy értelmezem, hogy orvosi indok nélkül, például a félelem miatt, vagy mittodomén. Ha rosszul értem, azt is elfogadom. Wink

Na hát pont ezt mondom, hogy szerintem ez nem helyes értelmezés volt. De én is elfogadom, ha mégsem. programcsaszi lehet előzetes csm után, ikrekkel, toxémia esetében stb stb, pont hogy nem szubjektív anyai indokkal.
Vero, én sem csaszival szültem egyszer sem, tudod.

Programcsászár, ok. De az nem elektív (választott) vagy igen?
Programcsászárral semmi bajom, tényleg. Semmi de semmi, ha ez megmenti a babát/mamát, biztonságossá teszi a szülést.
De a cikkben nem ezt írják, hanem hogy éppen a problémamentes terhességeknél emelkedik a csm-ek száma, fejvégű, nem ikerbaba, fiatal anyuka, stb.

Ha elfogadjuk, hogy vki a kórházaktól való félelmében otthon szül, akkor miért nem fogadjuk el, hogy másvalaki másfajta félelmeiből kifolyólag császárt kér? mert ne áltassuk magunkat, létezik ilyen, indokot mindig lehet találni.
Egyik félelem más ,,erejű", mint a másik?
És az elektív császárt kérő szülő nő joga a választáshoz smafu?

Van egy kis külömbség:aki császárt kér,a gyereke éppségét nem veszélyezteti,sőőőt,esetleg a saját regenerálódása lesz lassabb.
Aki otthon szül a gyereke éppségével játszik.Ez a nem mindeggy

Szerintem itt is, meg általában keveredik az elektív csm meghatározása. Bár a szó valóban azt jelenti, hogy választott csm. Mert van ugye akut meg elektív. Az akut, az -gondolom én laikusként- ami a szülés közben derül ki, mincs mese, csm. Az elektív meg, amikor mérlegelik a kockázatokat, és azért döntenek a csm mellett, mert ennek kisebb a kockázata (az más kérdés, hogy ez mindig így van-e). Arról nem érdemes vitát nyitni, hogy nyilván vannak akik ezt kérik, mert szerintem az összes szüléshez képest elenyésző a számuk, és szerintem az ide irogatók közül sem kérte senki a császárt.

Jamina, itt most -kivételesen- vitatkoznék , szerintem a császármetszés ugyanúgy nem lehetne anyai választás, mint ahogy pl. egy vakbél műtétet sem hajtana végre rajtam egyetlen orvos sem (remélem), csak azért mert esetleg meg akarok akadályozni egy későbbiekben kialakuló vakbélgyulladást.

Azzal viszont egyetértek, hogy a csm utáni közvetlen kontaktust általában az hiányolja, aki még nem esett át ilyenen. Szép gondolatok ezek, de gyakorlatban tényleg nehezen kivitelezhetőek, valóban nem igazán alkalmas az anya a testi kontaktusra abban a helyzetben, pláne a szoptatásra. Nagyon helyes viszont, ha ezt mielőbb lehetővé teszik.

visszatérve a választott csm-re: aki ezt azért akarná választani, mert azt gondolj, ezzl elkerülheti a fájdalmat, háááát, az majd kap egy kis meglepit, amikor már mindenen túl van, azt hiszi vége, aztán elmúlik az érzéstelenítés, jön az oxytocin infúzió, meg a fejfájás, és persze a sokkal tovább és lassabban gyógyuló heg...

nem t'om, most ez nem az osz-s topik, vagy mi...???

nem értem bárány mért herrrgelődsz ennyire. bántottak téged? vagy téged bánt vmi? minden rendben, nem? akkor? senki nem mondta, hogy te nem vagy hős anya, és hogy ő az. akkor mi ez a düh, mi hiányzik és mi fáj, inkább azt mondd, és úgy, ahogy gyerekeiddel beszélsz, kérlek, ne ilyen vadul pattogva, meert nem túl baráti ám.

Panni, a kérdésem csupán hipotetikus; és a választás szabadságáról szól egy másik megközelítésben

Pildi,
kívánom szívből, hogy sose legyen szükséged a családfelállításra, se semmi ilyesmire. De ha mégis, csak megerősíteni tudom, hogy hihetetlen hatékony módszer. Szerintem sok mindent átadunk akaratlanul a gyermekünknek. Illetve átvesz ő dolgokat. És ebben már tényleg nem számít, hol született, a családi gubancok - generációkkal előbbről is - átmennek hozzá.

Még egy gondolat eszembe jutott: az otthonszülőktől gyakorta elhangzik az az érv, hogy a kórházik környezet paternalista, a (többnyire) férfi szülész nem tud empatikus lenni, nem értheti a szülő nő, anya lelkivilágát. De ugyanők elfogadják azokat a szüléssel, születéssel kapcsolatos teóriákat, amiket szintén férfiak kutattak, publikáltak. (na ja, férfiak. Ők ráérnek ilyesmivel foglalkozni, ahelyett, hogy inkább gyakrabban besegítenének a gyerekek körüli teendőkbe! )

Van egy kis külömbség:aki császárt kér,a gyereke éppségét nem veszélyezteti,sőőőt,esetleg a saját regenerálódása lesz lassabb.

Ööööö, lécci nézz utána a nemzetközi statisztikának, jóóóó? Nemkéne butaságokat beszélni hasból...

Én egy elég utánnaolvasós tipus vok,de most hirtelen nem tudom,hol keressek erre nézve forrásanyagot...és időm sem sok,de ha esetleg te is fel tudod sorolni a császármetszés kockázatait a gyerekre nézve,szivesen veszem...
Persze azért tegyük azt is hozzá,hogy a császárt nagy százalékban az orvos ajálja nem az anyuka kéri..

Bárány: 1 másodperces google-ozás után:
http://index.hu/velvet/onleany/csasz060907/
És ez még a könnyen olvasható fajta.

Ok elolvastam és hiszek ennek az irománynak!
Akkor viszont higgyük el minden mondatát ,mert abban az is szerepel,hogy hazánkban csak ORVOSI INDOKKAL végeznek császármetszést!!!Tehát ha ez a cikk igaz ,akkor az anya nem is kérheti.Ha meg már az orvos indokoltnak tartja akkor biztos,hogy a természetes szülés,nagyobb kockázat lenne.
Akkor megeggyezhetünk abban,hogy senki ne kérjen csak azért császárt mert fél a szüléstől,és SENKI NE SZÜLJÖN OTTHON mert fél a korháztól.