Móni, ez nem is volt annyira anti
természetfilm: nekem az egyik kedvenc sorozatom a Rókamanguszták udvarháza (Meerkat manor, Spektrum). szerintem annyira aranyosak és nagyon családiasak, és az egész banda (a "Bajusz család") neveli a gyerekeket, és tök jó feladatmegosztás van, vigyáznak egymásra, meg közös otthont építenek stbstb. sztem sokat lehet tőlük tanulni is, ráadásul irtó cukik

. DE volt olyan rész, hogy az egyik kölyök elcsatangolt, és elvitte a sas vagy vmi ragadozó madár. ez biztosan megrázó egy gyereknek (én is bőgtem), de attól még ez a természet rendje, csacsi és álszent dolog lenne mást magyarázni a gyereknek, hogy csak megszagolja vagy elviszi repülni...
van a mese, ott tényleg lehet belső mozizni, meg van az élet. ott meg nem érdemes (ezt most kifejthetném bővebben, filozófikusabban is meg minden

).
nem lehet, és ha tudnánk, sztem akkor sem szabadna vattába csomagolni a gyerekeket, úgyis át kell éljék a csalódásokat meg a konfliktusokat, ahogy annó mi is tettük, és meg kell tanulniuk oldani a szorongásaikat is. csak az nem mindegy, hogy mivel meg milyen töménységben és mennyi idős korban találkoznak (ezért fontos sztem az életkornak megfelelő mese, játék, magyarázat, vagy urambocsá tv-műsor).
ugyan nem vagyok egy szinten Vekerdyvel, de szerintem meg lehet tanítani a gyereknek, hogy különböztesse meg a Tom és jerryt a valóságtól... és sztem meg lehet beszélni és fel is lehet dolgozni a tv-ben/moziban látottakat - bár ilyen koncetrációjú mocsoknál és brutalitásnál, ami most jellemző, ez még egy felnőttnek is nehéz, szóval a felnőtteknek is észnél kell lenniük, hogy mit néznek és mennyit.
Annak pl. örülnék, ha a nagyim kevesebb vérhíreket nézne a híradóban, de úgy látszik neki ez az adrenalin-fröccse.
Mi akciófilmet ritkán nézünk, de egy jó krimit nagyon lehet élvezni (pl az előbb a Hajóút a Níluson-t néztük - Isti NEM nézte, itt játszott a szobában az autóival

) és ha a helyére tudjuk tenni, ettől sztem senkinek nem lesz maradandó lelki károsodása. (ill. vannak olyan filmek, műsorok, könyvek vagy témák, amelyek egy egészséges felnőtt lelkének sem tesznek jót, ezeket tényleg jobb kerülni)
mondjuk ha elérnek a kölkeim a megfelelő korba, akkor inkább könyvben adom a kezükbe Agatha Christie-t (én is előbb olvastam), vagy a Gyűrűk urát, vagy Harry Pottert, ne oldjon már meg mindent helyettük a film, ebben egyetértek Vekerdyvel.
És a tv-ben mesenézés ill. mesélés sem zárja ki egymást, akár párhuzamosan is, ahogy Rylie csinálja
sztem ez azért is tök jó, mert közben azt is tudod, kb. mennyit ért belőle a gyerek.
különben meg én a mesék hűdejó szorongásoldó képességéről sem vagyok annyira meggyőződve, itt sem kell messzire menni a brutalitásért, gondoljunk csak a Piroskát megeszi a farkas-ra, meg a királyné megmérgezi Hófehérkét, meg megbízza a vadászt, hogy vágja ki a szívét, stb. - nekem konkrétan ilyenektől voltak rémálmaim, nem a Pom Pomtól meg Süsütől...
azt nem kétlem, hogy van a meséknek nevelő ereje, de nekem ez a freudiánus (vagy bettelheimi) elmélet, amit a Vekerdy is magyaráz a beleélés csodálatos feloldó erejéről, kicsit túlzás (csak ha a saját meseélményeimre gondolok)
na nem papolok (de rossz az idő, és mindenki alszik

)