Sziasztok lányok!
Először is nagy gratula Panni babához!!!! Azt hiszem már minannyian nayon vártuk az utolsó finiselőt.
Mindenki élvezze a hűvös napokat!
Anita és Tündi! és Kriszta36!
Azt hiszem megbántottalak benneteket-legalábbis Tündi és Anita lelkét- a szopi üggyel,bár nem volt szándékom és nem is volt hozzászólásomban semmi olyan,amivel megbánthattam volna azokat,akik nem szoptatják babáikat.
Én azt gondolom,ahogy aki mindent megtett azért,hogy szoptatni tudjon és mégsem sikerült,akkor semmi,de semmi szégyelni valójuk nincs,hiszen ők mindent megpróbáltak..Ti biztos mindent megpróbáltatok,ebben bizonyos vagyok.
A sikertelenséget nagyon nagyon sokszor azonban a sok féle információ okozza,amivel nagyon könnyű egy kezdő és joggal teljesen kétségbeesett anyukát megzavarni.Hiszen olyan nehéz elhinni,hogy sikerülni fog szinte a lehetetlennek tűnő helyzetekből jól kijönni.
Mégegyszer mondom nem akartalak benneteket megbántani,távol áll tőlem minden más esetben is,hogy csakis kizárólag az általm helyesnek tartott utat vagy irányt ráerőltessem másra is.
Ha nem tartalak fel benneteket elmesélem,hogy mi hogy jártunk Mandulával a kezdetekben szopi ügyben. A terhesség alatt elolvastam minden,de minden kismama újságot és más cikket a szülésről és a szoptatásról(gondolom ezzel más is így van).Mikor bementem szülni,nem gondoltam arra,hogy császármetszés lesz a vége.Itt ért az első meglepetés,váratlan helyzet.Mandula 2850grammal született egy keddi napon. Tej persze sehol,de nem voltam kétségbeesve 2-3 napon belül lesz,gondoltam,hisz ezt olvastam mindehol.Rendületlenül velem volt Manka és állandóan cicin.Az mindegy votl,hogy nem jön semmi belőle,majd a közelség meghozzza..Csütürtökre 2550gramm lett a gyerek,a csecsemősök hújogtak,csesztettek,hogy tápot neki,mert éhen hal.Én próbáltam ellenállni,mert közben a mellem olyan lett mint a kőszikla,kemény,és nagyon forró.SENKI SEM MUTATTA HOGY KELL FEJNI..
Csütörtök estére annyira a kétségbeesésbe hajszoltak a nővérek,hogy zokogva,de beadtam a gyerekemet,tápot kapott.Tele lett a pocak,aludt mint a huzat.Közben a mellem fájt és fájt és nem jött belőle tej,pedig tele volt.Egy csecsemősnővér,aki joggal kiérdemelte a szadista nevet,nekiesett a cicimnek és megmutatta hogy kell kifejni.Csillagokat láttam.sokat. Pont úgyfejte,ahogy az általam olvasottak szerint tilos.Na lényeg,hogy vasárnap hazamehettünk,persze tápszer nélkül,mert azt nem adtak,szerencse,hogy anyám hozott magával,mint gyermekápoló. Nekiálltunk anyámmal kűzdeni,meleg ruha a mellre, masszírozni félóráig,óráig,majd először kézzel,cseppenként kipréselni a tejet..bőgtem,mint állat.egyet tudtam: anyatejet szeretnék adni a gyerekemnek..
Először szopizott,utána pótlást adtunk,állandóan mellen volt a gyerek,volt úgy,hogy óránként és volt úgy,hogy egy óráig is.Aztán mikor 1hetes lett és 2 napos egyszer csak beájult evés után(mármint elaludt),megmértük és röhögtünk hogy 5 militől elaludt.Aztán jobban menéztük a mérleget és rájöttünk,hogy 50 szopizott az én nem 3 kilós gyerekem.Nagy teljesítménxy volt tőle,innentől kezdve nem adtam tápot,mert biztam benne,hogy jó lesz,Sokáig mértem még,de aztán megnyugodtam,hogy elég tejem van és elég tejhez jut.
Ezt azért írtam le,hogy erőt adjak azoknak,akik a második babjuknál szeretnék másképp csinálni a dolgokat.
Kriszta36! nem vagy felelőtlen..
Üdv mindenkinek és jó babázást!! durca
Bennem inkább nagy-nagy szomorúság volt (van?), meg olyan érzés, mintha lemaradtam volna valamiről. És az ember túlteszi magát úgyis, mert ott a poronty és annyi-annyi örömet ad. Csak azért, ha szopiztatást látok, még ma is irigykedem...
,kicsit irigykedek..
)
Majd még próbálkozom.
PANNI
Szonja és én
Szunyó Manó
. Még kajálni is lehetett tőle, sián aludt a babakocsiban, vagy nézelődött az ölemben.
Kádban
