én már nem merek leülni a gép elé, mert mindig bögés a vége...... délelött pár ora alatt összeszedtem magam, de a gyerkök is érezték hogy nem stimmel vmi

alig birok a hétköznapokba visszarendezödni....
most meg azon sirtam el magam, amit Nuk irt, hogy saját kicsi angyalkájuk lett Orsiéknak........
meg az is eszembe jutott, amit Vera irt, hogy én is beleőrülnék, ha ilyen helyen dolgoznék, pici beteg babák között. ahhoz én tul gyenge vagyok lelkileg.
Barbi,
igen, azt hiszem, csak ezzel a hittel lehet túlélni ezt.
Vissza is olvastam most.
Votiv,
köszönöm biztato soraidat, aranyos vagy

szerencsére B is elég önálló már sokmindenben, segit is kicsit, meg elvan egyedül sokáig. ami még gond, az a déli altatás, mert B csak akkor bir elaludni ha öcsikéje is alszik, és valahogy mindig ugy alakul, hogy pont felébred Ábel, mire vinném fel B-t......, és csuszik, tolodik az altatás, a végére mindenki kipurcan (ma is másfél orás procedura lett belöle...) De erösen agyalok a megoldáson...
Indi,
köszönöm hogy kérdezed

elég simán ment az este, mert B tündéri jo fiu volt, játszogatott egyedül, amig én Ábelt felvittem aludni, (mosdatásban segitett) utána meg ö kapta meg a figyelmem minden téren
