Sziasztok!
Még egyszer köszönöm mindenkinek a kedves szavakat. Nagyon jól esnek.
És örülök, hogy megtaláltam ezt a honlapot, és így Titeket.
Aranyosak vagytok.
Látom, sokan vagytok akiket érdekel, hogy mi is történhetett velem tavaly.
Ezért leírom, hogy mi is volt, ha valaki úgy gondolja, hogy nem akarja magát felizgatni, az ne olvassa el. Ok? Mert nem szeretnék senkit felzaklatni!
Már tudok róla beszélni, sőt azt hiszem már a kórházban is tudtam.Nagyon, nagyon gyógyulni akartam. És ez sikerült is. Hát a sebek azok megmaradnak, de most már hogy itt van a Kishercegnő a pocakomban, már sokkal jobb. (de az tény, hogy többet izgulok miatta)
Akkor kezdem az elején.
2005. július 8-án volt az esküvőnk (5 év után, úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket hivatalosan is), minden úgy zajlott ahogy szerettük volna, családi körben, nagyon boldogok voltunk.
De sajnos ez a boldogság nem tartott sokáig.
Ez a 28 héten történt. Volt e valami bajom a terhesség alatt? Hát nem, nagyon jól viseltem, minden leletem szuper volt, és a Babának is.
Hogy mik voltak a tünetek, hogy volt e látható jele? Hát először egy pici piros pötty volt rajtam a cicitartónál és hát azt hittem,hogy ez a szilikonos pánttól volt (de aztán később kiderült, hogy ez már a mérgezés jele volt). Aztán kezdett dagadni a lábam (de hát mivel 40 fok volt és a kismamáknál ez szokott, még ettől sem ijedtünk meg), de aztán mikor már nem éreztem a baba mozgását, akkor már kezdtem félni, és ezután mentünk be a kórházba. Mivel volt egy nagy vihar is, és iszonyúan dörgött villámlott, és arra sem mozdult a kisBabánk
Augusztus 4-én bementünk a kórházba, mivel úgy éreztem, nem mozog a baba. És ott a legszörnyűbb hírt közölték velünk (ezt ugye latinul mondták, de értettük mind a ketten

, hogy már nem él a kisbabánk, és meg kell szülnöm.
Nem kívánom ezeket a perceket és szavakat senkinek!
De aztán estére olyan rosszul lettem, hogy azonnal meg is műtöttek. Mik voltak a tünetek? Hát egyre rosszabbul láttam, homályosan, 150/90 volt a vérnyomásom és a vizeletem tele volt fehérjével. Ugyanis a Baba megmérgezett. Vérátömlesztést is kaptam. Aztán az intenzívre kerültem, ahol 6 napot töltöttem, ebből hármat lélegeztető gépen, mert adódott egy kis komplikáció is. Így van rajtam egy két felesleges öltés. És a tüdőm is megsérült, így légmellem lett, és aztán nagyon csúnyán köhögtem, de aztán visszakerültem a nőgyógyászatra, ahol még hat napot töltöttem.
Aztán 2-3 hétig 2 naponta jártunk a kórházba kötözésre meg hogy mi a helyzet a sebekkel.
Mikor már itthon voltunk akkor a háziorvos megnézte a leleteimet, és én akkor szembesültem vele, Ő mondta el, hogy 3* életveszélyben voltam. Pl. a vérlemezkeszámom, ami alaphelyzetben 200-300 ezer között a normális (úgy emlékszem) nekem akkor ott 8 ezer volt.
De hát a legjobb kezekben voltam. Tényleg az intenzívesek mindent azonnal felismertek, és cselekedtek, az orvosom minden nap meglátogatott még az intenzíven is. Szóval a Kútvölgyiben jó kezekben van nagyon az ember.
Most is vigyáznak rám nagyon! Vérnyomást naponta többször kell mérjek. És 110/68 felé ritkán megy.
Kiderült e hogy mi okozta a bajt?
Sajnos nem, annyit tudni, hogy mérgezés volt.
És hát a terhességi toxémiáról nagyon, nagyon keveset tudnak még a dokik.
A babánkat is felboncolták.

de akkor sem derült ki semmi. Egészséges kisfiú volt. Nem lehet tudni, hogy én kaptam el egy olyan fertőzést, amit már nem lehetett kimutatni és akkor én fertőztem meg őt vagy valamiért ő meghalt és ő engem.
Nem tudom hogy a kisfiúnkkal miért történt ez, de bízom nagyon benne, hogy a kislányunknak segít és őt hamarosan láthatom. (vagyis január 15 előtt nem)
Képzeljétek!
Azt hogy kisfiú volt, nem is tudtuk, vagyis én tudtam mert 5* álmodtam vele a terhesség alatt. De a dokik soha nem látták, így csak később tudtuk meg. Ez azért érdekes. És az utolsó álmomban eltűnt.
Én tavaly augusztusban mikor már kiderült, hogy mennyit kell várni, elhatároztam hogy én 2007. januárban szülök egy egészséges kislányt.
És hát áprilisban mikor zöld utat kaptunk, el is kezdtük a szükséges lépéseket. És hát igen, a kérésem úgy néz ki, hogy teljesül január 29-re vagyunk kiírva, és már két doki is megerősített benne, hogy kislány! Hisz azt kértem. Imádom a kisfiúkat is, csak hát sokan mondták, hogy a lányok erősebbek, és ezért.
Szóval vannak még csodák!
Hinni kell benne és pozitívan hozzá állni!
Köszönöm hogy meghallgattatok.
Ha valakinek még lenne kérdése, akkor tegye fel!
Remélem a történet segített, és nem zaklatott fel senkit! hisz nem jó senkinek, sem Anyukának, sem Kismamának, ha zaklatott!
Nem szerettem volna.
Puszika Mindenkinek!
Ancsa