Új privát üzeneted érkezett!

Kedves mokuscica.
Köszönöm a soraid, nekem is sokat segített, bízom benne, hogy nem jók a megérzéseim, sok lenne újra átélni.
Arra gondoltam bemegyek a klinikára és a felvételi pultnál megkérdezem, nem hiszem, hogy sok hasonló doktornő szaladgál
mozes16
Szeged
 
 


Egyetértek, nyugodtan tedd meg ezt. Nagyon fontos, hogy olyan orvosod legyen, akiben megbízol.
Én -többek között - itt rontottam el. Az első terhességemet kísérő orvoshoz mentem vissza a második babával, pedig már éreztem, hogy felületes, nem figyel rám, és menekül a felelősség elöl. Aztán a bajban beigazolódott, mennyire rosszul döntöttem, amikor őt választottam. Az orvos nem csupán a szükséges rossz a terhesgondozásnál, hanem bizony a te és a babád életed múlhat rajta.
Remélem, semmi gond nincs (nekem alig volt tünetem a kora terhességeimnél, csak a hasam nőtt, lehet most veled is ilyesmi van).
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Sziasztok!Nem tudom h olvassa e meg valaki ezt a topikot de ugy erzem ti aterzitek a helyzetem. Egy hete 2016.07.07.-en a terhessegem 36. heteben elvesztettem a kisfiamat. Aznap reggel boldogan mentem az első NST vizsgalatomra.Az elso volt es nagyon vartam!De sajnos ott kezdodott a remalom!Az reggeli NST rossz lett visszarendeltek delre,de az is rossz volt ami azt jelenti h voltak percek mikor a baba szive alig vert. Erre a foorvos azonnal befektetett es 2x 2ora NST-t rendelt el.Azt mondtak ha rossz lesz ismet akkor azonnal csaszar es kiveszik a babat! Az elso eredmenyek tokeletesek voltak aztan jott az este..... rossz volt mert mondhatni alig vert a baba szive igy azonnal csaszar. Meg is volt a mutet babam felsirt aztan elrohantak vele. Mire engem betoltak a szuleszetre a babamat mar sokadjara probaltak ujraeleszteni. A zalaegerszegi kiraszulott intenziv csapatat is athivtak de sajnos nem tudtak stabilizalni es elvinni mert 23:51kor elment az en kis angyalkam.....A boncolas utan derult ki h nagyon ritka szivbetegsege volt ami minden 5000. ujszulottnel fordul elo. Lenyegeben a sziv nagyarteriai felcserelodtek es nem indult be a keringese,amig a hasamban volt csak addig elhetett neki ennyi volt megirva....a fajdalom szet feszit mert tehetetlennek erzem magam!!Zaporoznak a kerdesek h miert O halt meg miert velunk tortenik mindez...A parom mig korhazban voltam mindent elcsomagolt h nekem azzal ne kelljen foglalkozni.De jovoheyen megyek a hamvaiert es rettegek nem tudom h ki fogom e birni.Szegyenlem magam mert mar lassan sirni se tudok csak nezek ki a fejembol....Mindenki biztat h minel elobb ujra essek teherbe de felek.. Nem tudom elolvassa e valaki ezt de mar leirni is jo volt mert ez is segit ha beszelhetek rola.
 
 

 
 

Kedves Vica, őszintén szívből sajnálom a kisfiad ,fogadd legmélyebb együttérzésem :( nagyon nagyon fáj ha új történetet olvasok itt, h ez megtörténik újra és újra anyukával és babájával :( itt mnidig van aki meghallgat ,akinek elmondthatod a fájdalmad..én sosem hagytam el ezt a topikot, amit a legnagyobb elkeseredésemben hívtam életre. Hogy hívták a kisfiadat? Ha szeretnél mesélni róla, h milyen volt míg érezted, mennyire vártad és szeretted h mit érzel most, én meghallgatlak, beszélj róla!!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára tünci28 2016.07.17 05:29-kor.
 
 


Mókuscica Te hogy vagy, hogy van a lelked, miylen érzések vannak most benned? Fel tudtad már részben dolgozni? Hogy telnek a napjaid?
 
 


a href='#p4997651'>@tünci28:
Szia! Örülök,hogy tudok beszelni valakivel itt! Hàt igen sajnatos,hogy mindig tortenik tragedia szamomra foleg hogy most velem es a parommal.A kisfiamat az apukaja utan Tamàsnak neveztük el.En 32 eves vagyok es mondhatni akkor estem teherbe mikor mar lemondtam arrol h valaha anya legyek.Most iszonyatos űr van bennem,ma lennek 38hetes...minden reggel meg automatikusan simogatom a hasam..a.reggelek es èjszakak a legrosszabbak mert olyankor csak gondolkodok.Mièrt velem törtènt mièrt az en kicsikèmet hivta magahoz a joisten..Minden ejjel hallom a sirasat amikor felsirt amikor meg azt hittem h minden rendben van!Boldog voltam korubelul 20 percig nekem annyi jutott a kis angyalkamnak meg annyi se es ebbe az erzesbe bele lehet pusztulni.A korhaz utan 1hetig a szuleimnel labadoztam ma jottem.haza oda ahova a Tomi babaval akartam,de csak az üressèg es a banat jott velem es az a hianyerzet ami mig elek nem mulik el. Sajnos elve nem lathattam halala utan meg nem volt erom elbucsuzni tole amit mig elek banok!Nekem nem jutott ki egy erinetes egy puszi semmi..Minden percben csak ra tudok gondolni es arra h vele kellett volna mennem..de aztan ranezek a paromra aki a vilag legjobb embere es rajovok h nekunk menni kell tovabb szivunkben a kisfiunk emlekevel.A parommal nem voltunk hazasok,de a korhazba egy gyonyoru gyuruvel megkerte a kezem ami szamomra rengeteget jelent.Nagyon szeretem es remenykedek,hogy a joisten megald minket majd egy kistestverrel akinek meselhetek arrol,hogy volt egy batyja...
 
 


@vica31:


Kedves Vica! Összefacsarodott a szívem, amikor olvastam a soraidat, mert a velem tavaly ősszel történtek történtek jutottak eszembe.Fogadd őszinte részvétemet a kisfiad halála miatt...Szeretnék valami vígasztalót írni, de nem tudok...Nagyon hosszú és nehéz út áll előtted, de nem szabad feladni és menni kell előre, lesznek néha jobb időszakok, de visszaesések is. A gyász ilyen...Támaszkodj azokra, akik igazán szeretnek téged, és adj hálát a csodálatos és megértő párodért. Annyiban szerencsésebb vagy mint én - már ha ilyet lehet mondani ebben a helyzetben- hogy van anyukád, akire szintén számíthatsz. (Én már 11 éve lesz, hogy eltemettem anyámat, aki a lelki társam volt, és még most is nagyon hiányzik. Néha úgy éreztem, csak ő értene meg, vele tudnám megbeszélni ami bánt). És fiatal vagy, én 40 éves voltam, amikor eltemettük a második kislányomat. Gondolhatod, ebben a korban mennyi reményem volt egy újabb terhességre! Próbálj a jövőbe tekinteni, sorstársakat keresni, és sokat beszélgetni a bánatodról. Most ugyan nehéz, de egy napon arra ébredsz majd, hogy sokkal jobban vagy, elfogadod ami történt és akkor be fog hozzád költözni a kistesó!

Kedves Tünci! Örülök, hogy eszedbe jutottam, és érdeklődsz irántam. Rég nem írtam ide, mert azt gondoltam teljesen kihalt a topic. Utolsó hozzászólásom óta sok minden történt. Jártam gyászfeldolgozó csoportba, és egyéni pszichoterápiára is. Előbbi sokat segített, az utóbbi meg semennyire. A csoporttársaim személyében sok értékes és jó fej embert ismertem meg, akikkel megértettük egymást, mert ugyanazon mentünk keresztül. A kislányomat végül el tudtam engedni egy különös eseménynek köszönhetően. Június eleján megszületett a barátnőm kislánya egy nagyon problémás, súlyosan komplikált terhesség után. Születésekor elkapott egy csúnya kórházi fertőzést, és az újszülött intenzívre került...Napokig kétséges volt, mi lesz vele, mert nem tudott magától levegőt venni. És akkor sírva imádkoztam az én kicsi angyalomhoz, hogy szálljon oda a kicsi baba inkubátorához, és adjon neki erőt... és képzeljétek, másnap a barátnőm könnyek között hívott, hogy a kisbabáját levették a lélegeztetőről,mert önállóan lélegzik...Azóta már lassan két hónapos, makk egészséges nagylány lett.Én meg másnap "kirúgtam" a pszichológusomat, mert rájöttem, hogy ez a "jel" segített túljutni a tragédián: a kislányom létezik egy másik dimenzióban, és ért engem.

Június 17-én pozitív lett a HCG tesztem...A múlt csütörtökön Uh vizsgálaton kiderült, hogy kétpetéjű ikreket várok. Jó, tudom, ők még csak lehetőség. Semmi nem garantálja hogy megszületnek élve, de én próbálok bízni. Semmi nem történik véletlenül. 41 éves múltam,tehát az is csoda, hogy az angyalkám születése után 9 hónappal megfogantak.
Idáig ennyi az én történetem.
Bocs, ha hosszú lett.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


@vica31:


Kedves Vica! Összefacsarodott a szívem, amikor olvastam a soraidat, mert a velem tavaly ősszel történtek történtek jutottak eszembe.Fogadd őszinte részvétemet a kisfiad halála miatt...Szeretnék valami vígasztalót írni, de nem tudok...Nagyon hosszú és nehéz út áll előtted, de nem szabad feladni és menni kell előre, lesznek néha jobb időszakok, de visszaesések is. A gyász ilyen...Támaszkodj azokra, akik igazán szeretnek téged, és adj hálát a csodálatos és megértő párodért. Annyiban szerencsésebb vagy mint én - már ha ilyet lehet mondani ebben a helyzetben- hogy van anyukád, akire szintén számíthatsz. (Én már 11 éve lesz, hogy eltemettem anyámat, aki a lelki társam volt, és még most is nagyon hiányzik. Néha úgy éreztem, csak ő értene meg, vele tudnám megbeszélni ami bánt). És fiatal vagy, én 40 éves voltam, amikor eltemettük a második kislányomat. Gondolhatod, ebben a korban mennyi reményem volt egy újabb terhességre! Próbálj a jövőbe tekinteni, sorstársakat keresni, és sokat beszélgetni a bánatodról. Most ugyan nehéz, de egy napon arra ébredsz majd, hogy sokkal jobban vagy, elfogadod ami történt és akkor be fog hozzád költözni a kistesó!

Kedves Tünci! Örülök, hogy eszedbe jutottam, és érdeklődsz irántam. Rég nem írtam ide, mert azt gondoltam teljesen kihalt a topic. Utolsó hozzászólásom óta sok minden történt. Jártam gyászfeldolgozó csoportba, és egyéni pszichoterápiára is. Előbbi sokat segített, az utóbbi meg semennyire. A csoporttársaim személyében sok értékes és jó fej embert ismertem meg, akikkel megértettük egymást, mert ugyanazon mentünk keresztül. A kislányomat végül el tudtam engedni egy különös eseménynek köszönhetően. Június eleján megszületett a barátnőm kislánya egy nagyon problémás, súlyosan komplikált terhesség után. Születésekor elkapott egy csúnya kórházi fertőzést, és az újszülött intenzívre került...Napokig kétséges volt, mi lesz vele, mert nem tudott magától levegőt venni. És akkor sírva imádkoztam az én kicsi angyalomhoz, hogy szálljon oda a kicsi baba inkubátorához, és adjon neki erőt... és képzeljétek, másnap a barátnőm könnyek között hívott, hogy a kisbabáját levették a lélegeztetőről,mert önállóan lélegzik...Azóta már lassan két hónapos, makk egészséges nagylány lett.Én meg másnap "kirúgtam" a pszichológusomat, mert rájöttem, hogy ez a "jel" segített túljutni a tragédián: a kislányom létezik egy másik dimenzióban, és ért engem.

Június 17-én pozitív lett a HCG tesztem...A múlt csütörtökön Uh vizsgálaton kiderült, hogy kétpetéjű ikreket várok. Jó, tudom, ők még csak lehetőség. Semmi nem garantálja hogy megszületnek élve, de én próbálok bízni. Semmi nem történik véletlenül. 41 éves múltam,tehát az is csoda, hogy az angyalkám születése után 9 hónappal megfogantak.
Idáig ennyi az én történetem.
Bocs, ha hosszú lett.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Sziasztok...ma a parommal eltemettük a drága kisfiunkat. Ahogy olvasom soraitokat tudatosul bennem,h mennyire nem vagyok egyedül ès mennyi tragèdia törtènik csalàdokkal ami igazsagtalan ès kegyetlen. Èn tudom hogy soha nem fogom elfelejteni az èn dràga kisfiamat ès.megbeszèltük a parommal,hogy barmekkora is a hianyerzet es a fajdalom ki fogjuk varni azt az idot a.kistestverrel amit az orvos javasolni fog mert ezt nem akarjuk megegyszer atelni illetve èn se szeretnèk kockaztatni feleslegesen akar èn is ràmehetek.Hazudnek.ha azt mondanam szivem szerint nem lennek mar jovo honapba terhes,de ha eljon az ideje es isten is ugyakarja ugyis megfogan a kistestver,ha meg nem akkor nekem ennyi anyasag volt megirva...
 
 


@vica31:


Nagyon sajnálom, és megértelek... Életem legszörnyűbb napja volt, amikor kikísértük a temetőbe a kislányunkat. Nem kell elfelejtened a kis angyalkádat, sőt jót tesz, ha látogatod a sírt. Nekem jót tett a gyászban, hogy van egy hely, ahol mindig "találkozhatok" vele. Sőt, otthon is berendeztem egy kis emlékhelyet a kislányom ultrahangos fényképével, ahová teszek virágot, apró tárgyakat neki. Ő az életünk része, és én mindig szeretni fogom. A testvérét (testvéreit) is arra nevelem, hogy őrizzék az emlékét, amikor én már nem leszek.
És nehogy azt gondold, ennyi volt számodra az anyaság. Leszel még élő gyermekek boldog anyukája (még ha most ezt nehéz is elképzelned). A kisfiad elvesztése miatti fájdalommal sajnos már mindig együtt kell élned, de gondolj arra, hogy van egy angyalotok, aki szeretettel vigyáz rátok odafentről.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Kedves Vica, Mókuscica! Mókuscica annyira jól összefoglalt, megírt mindent amit én is írtam volna h szinte semmit nem tudok hozzátenni. Amennyire ebben a borzasztó helyzetben lehet így fogalmazni, nagyon jó , h eltemettétek a picifiad, mert sztem kell egy hely, ahová oda lehet menni, ahol jogos és lehetséges még egy-két-három év után is sírni, ahol ezért nem néznek rád sajnálkozva, vagy rosszallóan  (lépj már túl....).Nekem fontos volt h volt egy kézzel fogható hely, amit gondolzhattam, lemostam a sírt, pátyolgattam a virágokat, kis ajándékokat vittem...enélkül sztem észnél sem maradtam volna. a gyász ideje...nekem egy teljes év várakozást javasolt az orvosom és elsőre nagyon soknak éreztem, a többiek nek itt fél évet mondtak.de amikor közeledett a születésnapja ,akkor értettem meg h ez mennyire kellett.Megélni az első évet, az első évfordulókat.A pozitív teszt napjáét, az első ultrhangét, a névnapját, a karácsonyt, a születésnapját, nélküle...és még ígyi s ,nagyon mély gáyszban kezdődött a következő terhességem...várj amennyit szükségesnek érzel és addig is készülj mald testben ,lélekben, mert nem lesz könnyű. a babád elvesztése feletti fájdalom magával viszi a fél szívét az anyának, ez nem fog sosem teljesen elmúlni..a temetőben szoktam találkozni egy nagymama korú anyukával ,a hetvenes években temette a fiát, a sírja az én kislányomé mellett van...ő mondta nekem egyszer: nem múlik el angyalom, ne várd, nem múlik, csak más lesz, elsodor az élet, de az első nap fájdalma nem múlik el soha.... Nekem nagyon nehéz volt visszatérni az életbe, reggelente felkelni és értelmet találni abban h felöltözök h lélegzem.nagyon nehéz volt az első alkalom amikor a boltba mentem, visszatérni dolgozni, mindenki néz, aztán kérdez és aztán borzasztó hülyeséget mond..egy gyászoló anyának azt mondani h nem baj lesz majd másik....hát hallott már vki olyat h egy gyászoló özvegynek mond vki ilyet?? Erre is külön fel kell készülni, engem senki se készített fel.... Ha a környezeted támogató, érzékeny és megértő, akkor el lehet indulni ezen a nehéz úton, és majd ők fogják a kezed, támogatnak, sose add fel kérlek, ne adjátok fel!!!
 
 


Na igen, a környezettől kapott reakciók engem is nagyon "hazavágtak"...Éppen ezért ha újra dönthetnék, nem mennék vissza hamar dolgozni. (Sajnos szenvedtem otthon, mert csak agyaltam a történteken - a férjem dolgozott a gyerek bölcsiben - és a táppénz is nagyon kevsé, ugye, így hat hét múlva munkába álltam) Némelyik kollégám borzasztóan viselkedett, volt olyan, aki szintén gyereket várt (8 héttel későbbre volt kiírva mint én), és a tragédia előtt jókat dumcsiztunk mint kismamák.Miután pedig visszamentem lapos hassal, az a lány szó szerint elfutott előlem a folyosón, nem köszönt, mintha leprás lennék...Mások szintén jó nagy ívben kikerültek, a csoportvezetőm szinte nem is kommunikált velem a szülés után nyolc hónapon át, másik kollégán keresztül adta ki a melót. A férjem rokonai meg egyenesen úgy tettek, mintha mi sem történt volna, mintha nem is lettem volna terhes nyolc hónapon át. Annyit sem mondtak, hogy részvétem, vagy sajnálom...
Engem ez a mai napig nagyon bánt, nem tudok megbocsátani ezeknek az embereknek.
A jelenlegi terhességemet nem is tudja senki (csak a férjem meg egy barátnőm, aki a bajban is mellettem állt), és nem is fogom kihirdetni, legfeljebb ha majd látszik, és rákérdeznek akkor válaszolok. De ennyi.
Vica, az ilyen reakciókra te is készülj fel. És nyugodtam küldd el a sunyiba az olyan embereket, akik adják az észt, hogy "lesz másik", meg "lépj már túl rajta". Aki annyira tahó, hogy ilyesmiket mond, azokat jól ki kell osztani. Az én lelkemnek a mai napig jót tesz, ha beszólhatok az ilyeneknek.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Sziasztok!Hàt igen nekem is sokan jöttek azzal,hogy majd lesz masik...nekem csaladon belul volt aki bejott hozzam a szobaba mikor az agyon ultem kezemben az urnàval es annyit tudtam kinyogni h annyira faj mert nem igy akartam hazahozni es a kedves 'rokon' annyit mondott majd a kovetkezot nem igy hozod haza..ezek utan megkertem hogy hagyjon egyedul a kisfiammal.Èn is utalok felkelni reggel,mert az van bennem hogy MINEK..dolgozni nem megyek vissza a 6hèt utàn mert olyan.helyen dolgoztam ahol rengeteget kell emelnem es fizikalisan nagyon kimeritō,na meg a sok vegyi anyag ami ott van nem egeszseges. Keresek masikat ami nyugisabb.Azt higy ez nem.mulik el jol.tudom mert sajnos anyukam.ketszer is atelte es mai napig nehez neki ès szenved attol is h nekem at kell elnem ezt.Az elet neha ketyetlen de csak bizakodom,hogy ad jot is.Most a hugim kisbabajat varjuk akit a jezuska fog hozni a csaladunkba.Egy kis gyogyir a sebekre Igaz en felek mert valahol belul biztos fajni fog feltepodnek a meg akkor is frissnek mondhato sebek...Annak hogy eltemettük èn is örülök mert ahogy irtatok van hova kimenni hozzà!A fèrjem legutolso vasarlaskor vett neki egy kis markolot es azt is betettem a.sirba az urnajara mert az az Övè...Rengeteget gondolok rà ès valahol mèg talan el se hiszem,hisz mèg csak 2,5hèt telt el. Amikor a.kezembe adtàk az urnàt akkor kisebb sokkot kaptam es egesz uton hazàig ugy szoritottam hogy feltem hogy össze roppantom.De sajnos szuletèse ota ez volt az elso kontakt meg ha csak a kis hamvairol is volt szò..nem lattam igy csak a 30 hetes UH kèp maradt amit gyakran megnèzek,hisz angyalkàm mosolyog es boldog rajta...Nem fogom.feladni ès megyek/megyünk tovàbb ès ha az èlet ugy akarja leszek meg szuperanyuka..Azèrt ahanyszor az ègre nèzek hangosan.kimondom,hogy Nagyon Szeretlek Kisfiam ès.rettenetesen hianyzol anyunak es apunak is :cry:
 
 


Mosolygòs kisfiam Tomika :cry:
 
 


 
 


Nagyon szép ez a kép! Nekem is ennyi maradt meg a kislányomból, egy 4D-s UH kép a 28. hétről. Ő is mosolygott. Aztóta a DVD-t vissza tudtam nézni, amik akkor készült, és döbbenetes, mennyire hasonlított a nővérére: ugyanazok az arcvonások, a gödröcske a jobb pofiján, a fülei...
Én sem voltam képes megnézni Őt amikor megszületett, sőt a szülést levezető orvos is igyekezett lebeszélni erről (már két napja halott volt bennem akkor). Ezért én arra gondolok, hogy legalább úgy marad meg az emlékezetemben, hogy nem erenyedten és elszürkülve fekszik, hanem mosolyogva "integet" nekem az UH képernyőről...
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


@mokuscica:
Èn is ugy voltam,vele hogy sajnos ezt az egeszet egyedül csinaltam vegig mert senkit nem engedtek be hozzàm,ott fekudtem derektol lefele benan nem akartam h az èlettelen kis testèt ràm tegyèk abba biztos.bele haltam volna..Èn a DVD-t elcsomagoltattam a baba minden cuccàval együtt,mert nem tudom megnèzni.Tegnap is voltam hàzi orvosnàl ès megint mondta h minèl hamarabb teherbe kell esnem.Mondtam h sztem jobb ha varok mert egyrèszt lelkileg kell idő masrèszt csàszàrmetszès utàn csak òvatosan mert nem szeretnèm ha akar a babanak akar nekem bajom legyen.
 
 


Szerintem mindenképpen a nőgyőgyászra hallgass abban, hogy mennyi időt kell várnod a teherbeeséssel. A nagylányom nekem sürgősségi császárral született, és akkor azt javasolták, hogy a két szülés között minimum két év teljen el, mert ennél rövidebb idő esetén nagy a hegszétválás esélye szüléskor..A kicsi angyalkámat természetesen kellett megszülnöm (két év hét hónappal a nővére után), de az orvos végig nézte a hegemet a vajúdás alatt hordozható Uh készülékkel, hogy bírja -e a görcsöket. Ha csak a legkisebb jele lett volna annak, hogy nem bírja, azonnal toltak volna a műtőbe (mert a méhrepedés halálos lehet). Az angyalkám születése után hat hónap várakozást javasoltak, de ha fiatalabb lennék, vártam volna egy évet is. Mert rájöttem, hogy a gyász időszak letelte előtt teherbe esni nagyon megterhelő érzelmileg...borzasztó nehéz megbirkózni a folyton visszatérő emlékekkel, a félelemmel, az aggodalommal. Emiatt a pszichológus is azt javasolta annak idején, hogyha tehetjük várjuk meg az egy évet. Csak sajnos "öreg" vagyok és azt mondtam, 43 éves korom után már nem szülnék, vagy most még megpróbálom utoljára, vagy már soha többet nem lesz gyerekem.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Mindenkèpp arra a doktornőre fogok hallgatni aki a csàszàrmetszèst csinàlta hisz egyrèszt az ő műve masrèszt ő a kompetens benne nem a haziorvos.
Azzal kapcsolatban hogy mennyit kell varni vegyesek az erzelmeim. A 6honap miatt tudom h vegig aggodnam a terhessèget az 1èvet meg sokallom mert van az internetes.forum ismerettsègem kozott olyan aki 1 evnel is tobbet vart es akkor is repedt a vegen. Mindenkinel mas...de azt tudom h most meg friss a vesztesèg ugyh ez attol is függ,hogy maga a gàszidőszak milyen hosszu lesz nalunk.
 
 


Nagyon fontos gondolatok vannak itt.


http://wmn.hu/2016/07/29/amikor-a-szule ... tanuk-jon/

KépKépKép
 
 


Nekem nagyon sokat segített a vendégbabák gyászfeldolgozó csoport, ahol hasonló sorsú anyukákkal tudtam találkozni, beszélgeni. Több helyen van ilyen az országban, ezen az oldalon találsz információt: http://www.gyaszportal.hu/cikkek/vendegbabak-csoportok A foglalkozások díjtalanok, és profi , képzett segítők vezetik ezeket.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


@vica31:
Gyonyoru kisbaba !!

KépKépKép
 
 


Köszönöm tènyleg szèp kisbaba volt a mi kis angyalkank..Nagyon hianyzik es ahogy telik az ido egyre jobban!Hiaba minden nem jo sehogy se...annyira mennek vissza dolgozni de a regi munkahelyemre egeszsegugyi okok miatt nem megyek mar vissza fizikalisan.mar nem birnam.Mindenki mondja h hova rohanok.de egyszeruen kell az h beinduljon a mòkuskerèk ujra hogy ne legyen idom ennyit gondolkodni...alig varom h leteljen a kovetkezo 3het visszamegyek kontrolra es azonnal elkezdek munkat keresni! Nem hiszem hogy ez valaha könnyebb lesz!Csak hozzàszokok az üressèghez ès a vesztesèghez ès megtanulok vele èlni....
 
 


sziasztok! 
Sok sok hosszú nap után sikerült elolvasnom mind a 422.oldalt.
És azt kell mondjam hősök vagytok mindannyian! 
Szomorúan olvastam minden egyes bejegyzést...és mindenki bejegyzésében sokszor saját érzéseimre leltem...felzaklattak,megsírattak és erősitettek az általatok leírtak!
hosszú éveken keresztűl segítettétek át egymást ezen a szörnyű tragédián! 
Nagyon sokszor éreztem azt miközben olvastalak titeket,hogy milyen jó lenne ,ha én is ilyen segítő egymást megértő emberek közé kerülhetnék!
Én 2016.08.13. án szültem meg élettelen kislányom várandósságom 38.hetében. Teljesen probléma mentes csodálatos hónapok voltak .
Ha valaki van még itt nagyon szívesen beszélgetnék! szeretném ha valakibe én is kapaszkodhatnék illetve más is kapaszkodhatna belém.



Kedves régi tagok csodás amit itt vittetek! sok sok éjszakán olvastalak titeket!
Gratulálok nektek a boldogsághoz és hiszem,hogy van tovább ! Ti vagytok aki sok sok erőt adtatok!


Vica kérlek írj ,ha vagy!
 


@klara0109:
Kedves Klara ,szivbol sajnalom a veszteseged ,szivem verzik a kislanyodert :cry: es erted is ...
Elmondhatatlan fajdalom amit at kell elned,.
En mindig itt vagyok ,en mindig visszaterek ide..bar ne kellene ,bar soha ne tortenne meg ujra..
Meghallgatlak..meselj rola..barmirol.

KépKépKép
 
 


Kedves Tünci!
Köszönöm,hogy ennyi hosszú év után is itt vagy és tartod a lelket másokban.
Borzasztó 12 héten vagyok túl...talán 12 héttel ezelött éreztem utoljára mozogni kislányom.
holnap lesz 12 hete ,hogy éjszaka észrevettem kislányom nem mozog.
szombat reggel ügyeletre mentünk ahol egyből közölték a rossz hírt.nincs szívhang ,magzatvíz. nem él a kisbabám.
még az nap megszültem élettelen 14.37 perckor 3270grammos csodaszép egészséges kislányom aki köldökzsinór áldozata lett :(
Karomban tarthattam körülbelül 1 percig.készítettünk róla 1 fotót és elkellett engednünk.
Nagyon bánom nem kértünk tobb időt hármasban,hogy nem ölelgettem és nem pusziltam meg egyszer sem 
nem tudom,hogy tudtam azokat az órákat végig csinálni...nem akartam megszülni...nem akartam kivegyék a hasamból..nem tudom ,hogy voltam rá képes,de talán az a szülőszoba ablakába szálló két galambocska volt aki segített...édesanyám és nagymamám lehettek talán.. :( 
felfoghatatlan ,hogy teljesen egészséges kisbabám ,hogy veszíthettem így el...
még mikor indultunk korházba akkor is úgy gondoltam maximum 3 nap múlva babával jövök haza..
egész várandóságom alatt meg sem fordult a fejemben ,hogy bármi probléma lehet...pedig 16 hétig szednem kellett fenyegető vetélés ellen gyógyszert...gyógyszerrel (colostylbegyt-el) estem teherbe...de úgy gondoltam semmi nem történhet...Tévedtem...Oriásit tévedtem..
olyan mint ha tegnap történt volna..nem tudom össze szedni magam...egyszerüen éjjel nappal minden pillanatban csak Ő Izabella jár az eszemben 


 


Szeptember 9én kettesben búcsúztunk párommal kislányunktól..így akartuk..nem szerettük volna ,ha más is ott van. Egyszemélyes fali úrnában kapott helyet hamvacskája...amit sajnos csak a temetés "könnyebbsége" miatt választottunk...így is nagyon nehéz volt egy földbe engedős temetést nem bírtam volna ki. nagyon sajnálom,hogy magába kell legyen kislányom,de így közel van hozzánk.ha anyukám vagy mama mellé temetem nem tudtam volna hozzá ennyit járni így pedig 1 saroknyira van.

nagyon nagyon sokat tudnék írni...annyira fáj minden egyes nap..annyira szügségem lenne arra,hogy nap mint nap letudjam valakinek írni ami bánt ...hogy ne kelljen azon pirulnom egy csoportban,hogy már megint az én bejegyzésemtől van tele az oldal...


Ti olyan jól csináltátok,ha fogalmazhatok így!
itt voltatok mindig egymásnak és te még most is itt vagy!!!
hihetetlen hogy ennyi idő után is tartod másokban a lelket...
Kicsi Violád oda fenntről nagyon büszke rád!Oda fentről vigyáz rátok.
Pici fiad aki már nem is olyan pici csodálatos kisfiú!
Remélem várandósságod most gondtalan!? És nem kell annyit feküdnöd,nem kell korházban lenned!írnál pár sort majd magatokról??
Lelkileg nem visel meg nagyon újra és újra látnod más fájdalmát!?

köszönöm,hogy itt vagy de miattam kérlek ne lépegess be !jól esik tőled mint topic készítőtől pár bíztató szó,de neked most nem szabad minket olvasnod...






 


Vica neked sikerült újra munkába állnod? hogyan viseled a mindennapokat?
engem volt munkahelyemre nem vettek vissza 5 év után..
munkát pedig nincs erőm keresni .mert legutóbb megkérdezték mért szünt meg munkaviszonyom..
ilyen lelkiállapotban nekem még nincs erőm magyarázkodni...és nem vagyok készen munába állni sem :( fizikálisan is 3 hete vagyok jobban...elötte egyszerüen se ülni se állni..ha éppen ülni bírtam akkor állni nem mert csuklottam össze...
háztartás..házimunka...semmi nem megy..és az elmúlt napok csak egyre rosszabbak..túl vagyok nagymamám halálának évfordulóján..lassan anyu halálának évforduloja..pozitív teszt..karácsony..első ultrahang...jaj nagyon nem tudom hol a vége...
annyira szeretnék babázni...annyira szeretném ha nem lenne egy perc szabad időm se...
soha nem lesz könnyebb babásnak lenni...szerintem fél év és 1 év is kevés ahhoz hogy boldogan végig tudjam azt csinálni...bármennyi idő is eltelik nem lesz könnyebb tudom...
nem lesz meg az a bizonyos X hét,hogy túllépjük..és nem történhet már baj!
 


Tünci ne haragudj 

annyira elnéztem valamit..hiszen második kisfiad is  már lassan totyogó nagyfiú!

 


@klara0109:


Kedves Klara! Mélyen megrendülve olvastam a történetedet. Olyan szörnyű, hogy ez a tragédia mindig megtörténik valakivel, és ez a fórum soha nem halhat ki.
Annak idején nekem is ez a fórum adott reményt, amikor tavaly október 13-án halva született a kislányom a terhesség 33. hetében. Én is hosszú heteken át olvastam a hozzászólásokat, de csak hónapok múlva vettem a bátorságot hogy beírjak ide (mert már úgy tűnt, senki nincs itt). 
Sajnos én is csak azt tudom írni, hogy a gyász stációin végig kell menni, nem lehet megúszni...
Nem tudom, az ország melyik részén élsz, de most november 7-én indul itt Budapesten egy gyászfeldolgozó csoport, a babájukat vesztett anyukák számára. Én is hozzájuk jártam annó 6 hónapon keresztül, és nekem ők, a sorstársak segítettek a legtöbbet. Ha érdekel, megírom privátban, kit keress, hol tudsz jelentkezni, de ezen az oldalon is találsz információt: http://www.gyaszportal.hu/cikkek/vendegbabak-csoportok
Még nagyon friss a veszteséged, adj magadnak időt, és véletlenül se halgass azokra akik sürgetnek, hogy lépj már tovább. 
A nagyokosok az mondják, egy év minimum kell, amíg könnyebb lesz, mert ez alatt az év alatt lezajlanak az évfordulóhoz köthető események (első pozitív tesz, első UH, első karácsony stb...évfordulója). De sokan vagyunk, akinek több is kell mint egy év. És az újonnan vállalt váradósság nem törvényszerűen segít ezen. Én most a 24. hétben járok a vigasz-ikreimmel, de nagyon nehezen élem meg a terhességet. Örökös rettegés minden perc, figyelem állandóan, hogy mozognak-e még, alig alszom éjszakánkánt.
Úgyhogy mindenképp kérj segítséget, tölts sok időt olyan emberekkel, akik támogatóak veled, és feltétel nélkül elfogadják a hangulataidat, lelkiállapotodat.
Írj nyugodtan nekem is, ha tudok bármiben segíteni.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Kedves Mókuscica!
Köszönöm a bíztató szavakat!hallottam a csoportról amit ajánlasz,de úgy érzem még arra sem vagyok képes,hogy egy császfeldolgozó csoportal találkozzak.Olvastam ,hogy neked sokat segített ,de én nem merek elmenni,jelentkezni.
Napjaim nagy részét azzal töltöm,hogy olvasok és olvasok..egyszerüen más nem megy...egyenlőre most ez ad erőt....az hogy itt olvastam és az angyalok szülein...csak interneten tudok kommunikálni sorstársakkal..párom családja mint,ha mi sem történt volna..hiába nekik nagy a család 3 testvér akik már 40 en felüliek és unoka öcsik akik szintén már nem gyerekek 20-on évesek és a szülei....60 fölött...egyikben sincs emberség...most ez alatt a közel 3 hónap alatt megmutatták kik is ők valójában...augusztus 13 án amikor megtörtént a baj telefonon egyik nővére kereste és annyi...mint ha mi sem történt volna...még csak azt sem kérdezték meg eltemetjük -e ...semmit...
nekem két nővérem van akik szintén úgy tesznek mint ha mi sem történt volna egyik 2 utcányira lakik...,2 hetente eszébe jutok...most például november 2-án keresett ,hogy átjönnének pont nem volt aktuális...erre annyit írt,hogy jó akkor gyújtunk itthon mécsest meg vettünk 1 csokor rózsát....hát mondanom sem kell a vérnyomásom kb.200 lett...mért írja ezt mikor minden nap a temető elött jár el és ő tudja hol van kislányom urna helye....mit akart?? nem értem .itt meggyujtani a gyertyát???nekem akarta a rózsát hozni?? és hozzá teszem 1 hete pénteken írta mielőtt mennek vidékre mama sírjához bemegy kislányomhoz...1 hét telt el azóta sem volt....
másik növérem 300 km-re ő kicsit más...ő minden nap keres ,hogy saját problémáit zúditsa rám...nem azért hogy megkérdezze 1x is hogy hogy érzem magam...ááá ,dehogy ...napi 2 óra telefon és rólam egy szó se és kislányomról sem...ráadásul ő a gyermekeire fogja ,hogy azért keserves az élete mert gyerekei vannak...és férjétől el vált azóta sem boldogul...tegnap este kitőrt belőlem és kicsit össze is vesztünk ez miatt,mert megint rámzúdította a saját baját és "világgá "akart menni úgy élni mint sok""""anya""""aki intézetbe adja gyerekeit...aztán arra akart bíztatni sose vállaljak gyereket mert tönkre teszi az életünket,se éjszakánk se nappalunk nem lesz...katasztrófa lesz az életünk...halott lesz az életünk!!! azt hittem rosszúl olvasok....majd ennyit írtam neki tudod ki a halott az én kislányom!!!!nem a te életed!egyszerüen a szívembe gázolnak mégjobban....
Párom elsö 3 hétben míg itthon volt velem teljesen támaszom volt...igaz egymáshoz se szóltunk ,de nem tudtunk mit mondani egymásnak...mióta dolgozik kicsit másabb...neki talán könnyebb kicsit mert segít a munka barátok..
én nem tudok vissza rázódni az életbe 6 hét után úgy ""terveztem""" vissza megyek ,dolgozni...de főnököm nem vett vissza egy korábbi vitára hivatkozva koleganőmmel...amit azóta megbeszéltünk...na meg olyan inokkal hogy jobb lesz nekem uj emberek közt...ő csak jót akart nekem...azt mondja! hát ha vissza vesz talán kicsit gyorsabban gyógyúlt volna az én lelkem is...de így borzasztó nehéz..


Te ,hogyan viseled várandósságod? biztosan hatalmas szép pocakod van már!? lehet tudni ,hogy milyen nemüek a babócák?hova jársz korházba,orvoshoz?
puszillak
 


Kedves Klara!
Köszönöm, hogy válaszoltál.
Én annó az angyalok szülei oldalt nem bírtam olvasni, mert a sok fájdalmas történettől még rosszabbul lettem. Hiába, nem vagyunk egyformák, kinek ez, kinek az a megoldás.
Hát, a rokonokat nem tudjuk megválogatni sajnos...Régebbi hozzászólásaimban ugyanerről a jelenségről számoltam be, mint Te. Nekem már senki sincs, a szüleimet évekkel ezelőtt eltemettem, testvérem nincs, a néhány unokatesóm meg külföldön (páran más kontinensen) élnek, így csak a férjem népes rokonsága tudott kiakasztani. Ugyanazt csinálták, mint a Te rokonaid, tudmást sem vettek a történtekről. Egyedül anyósom viselkedett normálisan, segített temetést intézni. De a többiek pfff.
Én erre úgy reagáltam, hogy elkerülön őket azóta is. Az új terhességemet vasárnap tudták meg, addig anyósomnak sem említettem (hogy ne kürtölje szét). Szerencsére olyan alkat vagyok, akin sokáig nem látszik a terhesség (mondjuk most az ikreknél látszott hamarabb, de egész jól el tudtam takarni bő felsőkkel kb. a 20. hétig) Én végig nem mondtam volna meg, de hát most mentünk a temetőbe halottak napján a kislányom sírjához, és a férjem apja és felmenői is ugyanott vannak eltemetve. A bő kismama kabátban is látszik már a hasam (még jó, hat hónapos ikerterhesen...)Így megtudták. De nem voltam hajlandó bájcsevegni velük.

Sajnálom, hogy ilyen tehó főnököd van, hogy pont a legrosszabb időszakban bocsátott el. Kívánom az ilyennek, hogy kapja vissza sokszorosan az élettől. A rosszban legfeljebb annyi jó van, hogy nem kell azokkal a kollégákkal szembesülnöd, akik láttak nagy pocakkal. Nekem horror volt a munkába való visszaállás, mert a munkahelyemről mentem be a kórházba hogy baj van. És már onnan baba nélkül jöttem ki.
Szóval arra akartam kilyukadni, hogy légy önző, kerüld el jó messzire a negatív embereket. Ne is állj velük szóba, és nyugodtan szólj vissza durván a tahó megjegyzésekre. (Nekem jól esett ezt tenni).

A terhességem nehéz, de mentálisan és nem fizikálisan. Még (kopp-kopp) jók az eredményeim, szépen nőnek a babák, zárt a méhszájam. Egy fiú és egy kislány lesz. Szerencsére jó lett a magzatvízvétel eredménye is (a korom miatt kellett). A budapesti Bajcsy kórházba járok. Az angyal kislányom is ott jött világra tavaly (meg négy éve a nagylányom is). Az akkori választott orvosomat azóta otthagytam, mert jól cserben hagyott a bajban, a szülésnél sem jelent meg, és ha nincs a gondviselés akár én is rámehettem volna. (Ezt a történetet nyilvánosan nem írom ki, mert nagyon durva, de ha érdekel valakit, akkor privátban elmondom).

A mostani gondozó orvosom egy nagyszerű ember, és neves szaktekintély is. Rendkívüli módon odafigyel rám, nagyon sokat köszönhetek neki (azt is, hogy az előző szülést túléltem viszonylag ép testtel és lélekkel). 
Minden egyes nap imádkozom az újabb betöltött hetekért, mert tisztában vagyok azzal, mennyire magas kockázatú a terhességem (főleg az ikrek miatt, de az előzmények is közrejátszanak).
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Így igaz ahogy írod sajnos nem lehet a rokonainkat megválogatni...
igazság szerint senkivel sem tartottuk már várandósságom alatt sem a kapcsolatot...tudtam ,hogy ezektől az emberektől nem várhatok sokat...saját testvérem aki 2 utcára lakik  7 hónapig meg sem kérdezte ,hogy vagyunk...mikor megtörtént a tragédia persze oda jött mert másik nővérem is jött 300 km ről...én őt akkor sem szerettem volna ,hogy bejöjjön,de akkor nem volt erőm elküldeni...
egyszerűen nem várok tőlük már semmit csk ,hogy ne zaklassanak fel ha már segíteni nem tudnak és nem akarnak...akkor szinte majd nem egy cipőben járunk..annyi hogy nekem van 2 nővérem..
én 9 éves voltam mikor anyxukám meghalt testvéreimtől semmi szeretetet nem kaptam ,de én mindig szerettem őket és mindent megbocsáltottam...


én Colostilbegytel estem teherbe és akkor olvasgattam ,hogy ettől a gyógyszertől lehet ikerterhesség...én kicsit féltem is tőle...annyi bajt hallani ikerterhességek alatt...persze van pozitív oldala is és nagyon sok szép erős ikerbabát ismertem...
érdekes ,hogy a sors azért mint ha egy picit próbálna pótolni...na nem úgy férre ne érts...
de egyből 2 tesókája lesz Angyalkádnak! és az,hogy kisfiú és kislány.. <3 

Azt agye tudod ,hogy eltitkolni nem szabad kisbabát! de megértelek ,hogy nem szeretnéd ha mindenki tudná..
én sajnos mindig megosztottam várandósságom alatt magamról..magunkról valamit.

én 9.héttől táppénzen voltam ...akkor volt egy kis konfliktus koleganőmmel mert konyhán pultos voltam és hiányzások miatt fekete mosogatnom kellett volna a hatalmas edényeket elég nagy forgalmú etteremben...úgy hogy főnökömnek jeleztem ,vittem a papírt ,hogy fizikai munkát nem végezhetek..fenyegető vetélés miatt... 
így aztán ők nem láttak nagy pocakkal és vendégek sem..
úgy érzem valamivel jobban lennék ,ha azóta már dolgoznék...
Egyébként az a kolléganőm akivel össze vesztem szintén elvesztette kisbabáját...szülés alatt...így nem értettem részéről akkor ,hogy miért volt velem ilyen úgy mond senkiként konyhai kisegítőként...

szeretném megkérdezni,hogy szerinted is orvosi segítségre van szügségem??3 hónap szerintem még nem egy olyan időszak egy ilyen trauma után ,hogy nem szabadna sírnom..emészteni magam a történteken!? én úgy gondolom amilyen veszteség ért ez természetes...de más forumon nem így gondolják...pl az miatt hogy nincs szabad gondolatom és mert majdnem minden nap ki megyek a temetőbe...
úgy érzem ezt magamba kell megoldanom..segít ha kimondom leírom....
úgy érzem még bőven gyászolhatom a kicsikém a nélkül ,hogy betegesnek tűnne...

szurkolok érted!!! annyira erős nők vagytok TI akik már túl mentetek ilyen szörnyű dolgokon és mutatjátok nekünk az utat,hogy van tovább...

ha nem zaklat fel és le szeretnéd írni privátban,hogy mi történt akkor szívesen meghallgatlak...
de semmi kép sem szeretném ,ha miattam idegeskednél...hisz neked most nyugodtságra van szügséged! inkáébb ne is írd le!!

próbáld kicsit most már az aggodalmad férre tenni!! hisz 2 csodás kis életke fejlődik benned!!
bízzzzz!!! és mutasd meg a sorasnak és nekünk ,hogy a boldogság pillanatait meg kell tudni élni egy ilyen tragédia utan!!!bolgogságban teljen most már tényleg boldogan várni őket!!
 


Dehogy van szükséged orvosra! Szerintem teljesen jól gyászolsz. Úgy tudom, akkor lesz beteges a gyász, ha az ember nem adja ki magából az első hónapokban a fájdalmát, nem sír, nem beszél róla, nem emlékezik, nem jár temetőbe.
Engem is bolondnak nézett a környezetem, mert én az elején úgy gyászoltam, hogy nem hagytam elapasztani az anyatejet (előző szülésem óta tudom, hogy nekem nagyon sok van, nem apad el csak úgy magától, az apasztó gyógyszertől meg nagyon rosszul voltam). Ehelyett megcsináltattam az összes vizsgálatot, és anyatejadó lettem. Fejtem hónapokon át, és odaadtam az anyatejgyűjtő állomásnak. Tudtam, hogy sok rászoruló csecsemő van. Úgy éreztem, ha az én tejem kapják, a várandósságom nem volt hiába való, és a kis angyalkám tovább él bennük ezáltal. (Ezért mindenki lehülyézett, méga védőnő meg a férjem is. Egyedül a nőgyógyászom volt megértő, de azért mondta, hogy amint elkezdünk új babával próbálkozni, hagyjam abba a tejadást, mert nem fogok teherbe esni)
Aztán pár hónap múlva, amikor szabad lett az út a próbálkozásra, és el kellett kezdeni apasztani hogy teherbe essek, akkor sírtam. Képzeld, elsirattam a tejem, mert úgy éreztem, ez a végső elválás a kis angyalomtól.
Úgyhogy mindegy milyen utat választasz a gyászra, az a lényeg, hogy menj végig a fázisokon, és akkor előbb-utóbb a gyógyulás útjára lépsz. Mondjuk fontos lenne valaki, aki meghallgat és akivel őszintén beszélni tudsz. Mindegy hogy pap, pszichológus vagy barátnő. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon sokat segít.
Köszi a jókívánságokat, igyekszem bízni, ahogy telnek a hetek , egyre jobban.
Majd később leírom a történetet privátban, de most indulok a nagylányomért az oviba lassan.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Dehogy van szükséged orvosra! Szerintem teljesen jól gyászolsz. Úgy tudom, akkor lesz beteges a gyász, ha az ember nem adja ki magából az első hónapokban a fájdalmát, nem sír, nem beszél róla, nem emlékezik, nem jár temetőbe.
Engem is bolondnak nézett a környezetem, mert én az elején úgy gyászoltam, hogy nem hagytam elapasztani az anyatejet (előző szülésem óta tudom, hogy nekem nagyon sok van, nem apad el csak úgy magától, az apasztó gyógyszertől meg nagyon rosszul voltam). Ehelyett megcsináltattam az összes vizsgálatot, és anyatejadó lettem. Fejtem hónapokon át, és odaadtam az anyatejgyűjtő állomásnak. Tudtam, hogy sok rászoruló csecsemő van. Úgy éreztem, ha az én tejem kapják, a várandósságom nem volt hiába való, és a kis angyalkám tovább él bennük ezáltal. (Ezért mindenki lehülyézett, méga védőnő meg a férjem is. Egyedül a nőgyógyászom volt megértő, de azért mondta, hogy amint elkezdünk új babával próbálkozni, hagyjam abba a tejadást, mert nem fogok teherbe esni)
Aztán pár hónap múlva, amikor szabad lett az út a próbálkozásra, és el kellett kezdeni apasztani hogy teherbe essek, akkor sírtam. Képzeld, elsirattam a tejem, mert úgy éreztem, ez a végső elválás a kis angyalomtól.
Úgyhogy mindegy milyen utat választasz a gyászra, az a lényeg, hogy menj végig a fázisokon, és akkor előbb-utóbb a gyógyulás útjára lépsz. Mondjuk fontos lenne valaki, aki meghallgat és akivel őszintén beszélni tudsz. Mindegy hogy pap, pszichológus vagy barátnő. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon sokat segít.
Köszi a jókívánságokat, igyekszem bízni, ahogy telnek a hetek , egyre jobban.
Majd később leírom a történetet privátban, de most indulok a nagylányomért az oviba lassan.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Szia.ne haragudj,hogy csak most írok..
Hihetetlen ami anyai ösztön benned volt a tejcsivel kapcsolatosan...
Ez nagyon ritka szívből jövő cselekedet volt részedről . Legtöbben akik elveszítették babàjukat haragszanak a vilàgra és màs sikerére kisbabájàra . Màsnak szerintem ez még sem fordult volna a fejében..
Nekem sem jutott ez eszembe..
Kórházban még nem tudtam milyen típusú gyógyszer a tejapasztó így ott adtàk bevettem.
Mikor jöttem haza és kivàltottam megilyedtem mikor elolvastam agyalapi mirigyekre hat..... azonnal abba is hagytam mert féltem,hisz nekem pont sargatesthormont nem termelt eleget a szervezetem...2 nap múlva bedutrant a mellem...jegelés...vizesruha .. és újra gyógyszer... nagyon rosszul éreztem magam az miatt ,hogy tejem van babàm nincs....,de ilyen szívből jövő gesztus eszembe sem jutott :(
De egyébként lehet én is a gyógyszertől voltam akkor rosszul.... nagyon gyenge voltam,szédültem... csak feküdni tudtam.
Kívánom a legjobbakat neked!!!!!
Puszillak
 


AZ anyatejadó állomáson, amikor levették a vért a jelentkezéskor, akkor egy nagyon kedves nőhöz kerültem, aki azt mondta, hogy tőlünk nyugatabbra még javasloni is szokták a pszichológusok a babákat elvesztett anyukáknak, hogy legyenek egy ideig anyatejadók, mert ez is a gyász feldolgozás egyik formája.
De van ismerősöm, aki szintén irtózott a tejétől, és igyekezett tőle minél hamarabb megszabadulni (neki középidős vetélése volt, és azután indult be a tej). Nem vagyunk egyformák.
A Bromocriptin nevű gyógyszernek valóban szédülés, hányinger, álmosság a mellékhatása. Én a kórházban kapott napi két szemtől egyszerűen elájultam, ezért inkább nem szedtem be.
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


@mokuscica:


Nagyon nagy erő kellhet azért ehhez amit te csináltál. Minden elismerésem a tied.
Én nem gondoltam ,hogy a gyógyszertől vagyok olyan rosszúl..
Nem ettem így gondoltam az miatt vannak ezek a rosszúllétek vagy belső láz szerüségre gyanakodtam a mellem miatt..


 


Kedves Barátaim!
Örömmel tudatom, hogy január 29-én megszülettek a vigaszbabáim: Miklós és Niké. 36 hétre jöttek, de makk egészségesen. Egy percet nem töltöttek a PIC-en, és 5 nap múlva hazamehettünk a kórházból.
Az angyal kislányom vigyázott ránk. Ő mindig a szívemben fog élni, nagyon sok mindent megtanított nekem.
Az én példámból is okulva ne felejtsétek: a legsötétebb órák után is van remény, és kisüthet egyszer a nap.
Ölelek mindenkit! Edina
mokuscica
Budapest XVII. kerület
 
 


Sziasztok!Nem tudom h olvassa e még valaki ezt az oldalt,de a 2018 uj esélyeket tartogat a számomta!Ugy néz ki
 
 


Bocsánat bénázok!Lényeg h 7 hetes terhes vagyok és ha isten is ugy akarja szeptember végén anyuka leszek!!!!!
 
 


Drága Vica31 !

Előszőr is egy hatalmas GRATULÁCIÓT és ölelést küldök így ismeretlenül is.

Én most regisztráltam ide...Sajnos... Velünk 2018.02.16-án történt meg a tragédia 36 hetesek 5 naposak voltunk.... Felhőtlen terhességem volt és boldogan vártunk az első babánkat egy csöpp kisfiút akinek minden elő volt készítve a sünis tapétától a frissen mosott vasalt ruhákig MINDEN. 
16-án pénteken kevés magzatmozgás miatt bementünk az orvosunkhoz. Gyorsan ultrahang ctg, ott vert a pici szíve jó volt az áramlás is a dokim mégis a biztonság kedvéért bennt tartott arra a hétvégére és 2 óránként ctg-t rendelt el. Megnyugodtunk, hazaküldtem a férjemet is, körbetelefonáltam a családot, hogy mindenki nyugodjon meg csak megijesztett minket a kis Edvin de semmi gond. Ez volt délután 4-kor majd 6-kor újab ctg és a szülésznő gondterhelt arcáról tudtam,hogy baj van. Annyit mondott,hogy behívtuk az otvosát és már ott állt mellettem. Hirtelen nagyon sokan lettek körülöttem ( 14-en mint később megtudtam ) sürgősségi császár volt küzdöttek értem és a babáért is. Engem sikerült megmenteni....Soha nem felejtem el a férjem arcát amikor boldogan rohant be a szülészet folyosójára abban a hiszemben,hogy ott várja a kisfia,de az orvosunk várta...egyedül.. megfogta a kezét és azt mondta: Gergő ! Nagy baj van ! Meghalt a baba ! Abban a pillanatban nem éreztem semmit... Mintha a lelkem kilépett volna a testemből, hogy ne szakadjon meg a szívem. 3 napig csak feküdtem és némán néztem előre. Azután 3.nap éjjel kimondtam: meghalt a gyerekem.. meghalt a gyerekem és én itt vagyok....Anya lettem gyerek nélkül... Aznap ott meghalt minden amit addig biztosnak hittem az életemben. A gyerekem a jövőnk az álmaink a következő 30-40 év egy pillanat alatt tört darabokra.
Március 12-én eltemettük. Milyen irronikus az élet..aznapra voltunk kiírva....Sírtunk.. Az első 1,5 hónap maga volt a pokol. Néha üvöltve zokogtam a férjem karjaiba, azt hittem a lelkem is kiszakad..... Aztán egyik reggel mérlegeltem. Nem ülhetek itthon és várhatom a jövőt mert be fogok csavarodni és nem csavarodhatok be. Emlékeztek akkor jött ponta tél idén. És minden fehérbe borult. Ezt én akkor egy jelnek vettem. Úgy gondoltam, hogy a kisfiam ezzel üzen nekünkonnan fenttről,hogy ne lássuk feketében a világot.
Felmondtam a munkahelyemen. Képtelen voltam visszamenni. Újat kerestem és találtam is. Az első munkanapom a 2 hónapos fordulón volt...Hihetetlen nem?
Elkezdtem járni 3 hetente pszihológushoz és természetgyógyászhoz. Az okokat máig nem tudjuk. Vini egészséges kisfiú volt csak halott..... Minden negatív eddig.. a boncolás a genetikai a kromoszómavizsglat az én immunológiai eredményeim a nagy laborom...Nincs válasz. A szervek szövettanára még várunk...talán kiderül valami de az se biztos.

Próbálunk tovább élni. Új terveink vannak,de csak kis lépésekben haladunk. Szerencsére van egy fantasztikus férjem aki a legnagyobb támaszom az életben és van egy csodálatos családom akikre számíthatok. Nélkülük nem menne.  Októbertől próbálkozhatunk. szeptemberbe elutazunk kettesbe. Amolyan újrakezdés lesz ez nekünk.  ÉN nagyon szeretnék kistesót ha készen állunk minketten. A Vinit soha senki nem fogja pótólniés mindig ő lesz az első kisfiunk. Örökké a szívemben lesz a kis pocok és sosem szűnök meg őt szeretni. Talán egyszer megértem miért történt ez, de lehet nem ebben az életben. A férjem idén még hallani sem akar másik babáról. Türelmes vagyok. Friss még a seb, talán változni fog. Tudom,hogy az űrt csak egy új baba tudja betapasztani. 

Jó, hogy kiírtam ezt magamból. Talán valaki olvassa it még közületek bár jó lenne ha nem. Akkor az azt jelentené, hogy mindenki boldog és nem történt mással ilyen tragédia. 


 


Szia, én olvastam, remelem, valamivel jobban vagy, bár e sebek mindig velünk maradnak...

 
 


Draga Kislanyom, draga Viola!
11 eves vagy ma.Eltelt 11 ev.Es nem vagyok jol, nem vagyok jobban, sosem leszek tul..ugy hianyzol..annyira szeretlek.

KépKépKép
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet: