Pandácska - nagyon-nagyon szép kislányod született. Olyan kis formás, bájos, kézbevenni-való!!!!!!!!!!!Gyönyörű!!!!

Ha lesz erőd beszámolót mindenképp írj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Katavirág - kedves párom köszöni a dicséretet, élénk érdeklődést mutatott irántatok mikor elmondtam neki, milyen sokan megdicsértétek. Le is lettem pattintva pocakostól a gép elől.......aztán mikor látta, hogy egész más dolgokról beszélgetünk, azt hiszem rájött, hogy ez nem az a fórum ahol őt dicsőítik.....
Zsani -Dezsi - mi is sokat gondolkodtunk az öf-ról mire elindítottuk. Amikor megtudtuk 2,5 éve, hogy nem lehet kisbabánk természetes úton kb. egyszerre fogalmazódott meg bennünk a gondolat. Nekik - mármint akiket örökbe adnak - elvileg családjuk nem lehetne, nekünk - természetes úton - kisbabánk. Így született meg a gondolat, hogy találjunk egymásra egy-két ilyen babával, kisgyerekkel. Érdekes módon a mi fejünkben nem fordultak meg ilyen magzati életre vonatkozó gondolatok, talán azért mert én épp a legkisebbeket tanítom, s nagyon jól látom, mekkora hatással lehet rájuk "csak" egy tanító néni is 6-7 évesen, hát akkor egy újjszülöttre egy szerető mami-papi páros. Valahogy ez olyan természetesen jött bennünk - persze mi is pici babának örülnénk a legjobban. De ezt nem határoztuk meg feltételnek. Úgy gondoltuk, ha mi átélhetjük a saját gyermekünkkel is az újjszülöttség minden örömét, ezt az esélyt meghagyjuk azoknak, akik talán nem érezhetik ezt át. Mi 5 éves korig határoztuk meg a korhatárt. Nagy családot szereténk, s lehet, hogy egyedül így lesz rá esélyünk. (persze azért próbálkozunk még mi is lombikkal majd, de olyan hihetetlenül megnyugtató érzés ez, hogy valahogy, valamikor biztosan gondoskodhatunk majd gyermekről, lesz bőven gyermekkacaj - gyereksírás a mi falaink között is.)
Képzeljétek el, tegnap voltunk dr. bácsinál. Előtte nap voltam védőnőnél, akinek becsületes kismamaként elmondtam, hogy sokat fáj a derekam, meg a lábaim ott ágyék környékén. Na, jött a hujjogás, hogy baj van, a baba biztosan beilleszkedett a szülőcsatornába.....kedden éjjel egyikünk sem aludt. Meg aztán a súlyommal kínlódott, azt le is írtam már. Mindezt abból felétételezi, hogy az ikreket elveszítettük tavaly, ergo nem születhet nálunk egészséges kisbaba - különben is szerinte túl korán lettem újra várandós. Tegnap dr. bácsinál: higgadtan, nyugodtan akkorákat kacagott, hogy kihallatszott minden a váróba, majd közölte, hogy rengeteg "örömteli" pillanatot fog még okozni nekünk ez a védőnő. Meg persze azt is elmondta, hogy ez mind hülyeség - legalábbis megfelelő adatok nélkül. A külső-belső méhszáj zárt, a baba nőtt, rengeteget mozgott uh alatt is. Szóval kellően megnyugodtunk , viszont egy darabig nem szeretnék a védőnő közelébe menni, dr. bácsim szerint direkt drukkol annak, hogy valami baj legyen velünk - hogy aztán jöhessen az "ő-jó-előre-megmondta". Pici lányom ma a tegnapi izgalom hatására erőteljesen alszik a pocakban, remélem sikerül az ebéddel felébresztenem kicsit.
All - Brumi-Csibe - elképesztő a türelmetek és a higgadtságotok. Mi bezzeg jócskán izgulunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kis*- bizony torkoscsütörtök! Mi is már egy hónapja foglaltunk helyet, (itt a határ közelében ez feltétel) este megyünk torkoskodni!!!!!!!!!!!!!!Elég szigorúan tartjuk a böjtöt, így aztán ma este még egy jó nagyot kellene vacsorázni!!!!!!!

A szép a dologban, hogy én kétóránként tudok enni apró falatokat

mert kicsi Jankám egészen a mellem alá küzdötte fel a gyomromat. No, majd max. egész éjjel csipegetem a vacsorámat - mert ugye holnap már nem lehet............
Apacs - nagyon sokat gondolunk rátok!!!!!!!!!!!! Rengeteg erőt és kitartást kívánok a következő napokhoz!!!!!!!!!!!!Biztosak vagyunk benne apával, hogy amilyen ügyesen csináltátok végig a várandósságot, olyan ügyesen fogjátok a szülést is, utána pedig................no de erről reméljük majd folyamatosan beszámolsz nekünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!