Sziasztok Lányok!
Ne haragudjatok, hogy így eltűntem, de most úgy érzem, hogy a saját lelkem fontosabb, mint hogy írjak nektek. Tudom, önző gondolat, de talán megengeditek nekem.
Karácsony óta nem olvastalak benneteket, és úgy érzem, hogy most könnyebb, ha ezután sem teszem.
Csak azért jelentkezek egyedül, hogy megírjam, hogy jól vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, velem minden rendben, de próbálom a figyelmem minél inkább elterelni a baba körüli dolgokról, és ez nem sikerülhet úgy, ha napi szinten olvaslak titeket. Ha kerestek, tudjátok, hol találtok. És azt ígérem, hogy ha valami nagy változás történik az életünkben, azzal mindenképp jelentkezek, ha esetleg addig nem is. Kívánom, hogy mire visszajövök, sok-sok kismama várjon vissza közületek! Lányok, a várakozóknak kitartást, a már családosoknak sok örömet kívánok a beteljesült csodákban!
Puszi minden babára várónak, minden babázónak és persze minden kicsi babának is!
(Hú, nehéz volt ezt a döntést meghozni, és úgy érzem, hogy cserben hagylak benneteket, de fél évet nem tudok úgy várni a következő lombikra, hogy közben napi szinten a nagy baba utáni vágy körül forog minden gondolatom, kénytelen vagyok lépni.)