Szia Olik,
Úgy legyen
Andi, Omni, köszi a tippet, megtettem, remélem, látszik is a mostani kaparászásom végén
Sirkici, én teljesen hasonló cipőben járok. Úgy néz ki, lennének lehetőségeink - a férjemnek és nekem is - Dublinban, esetleg Londonban az eredeti szakmánkban elhelyezkedni. Ő telekom szakember, én meg mielőtt véreskörmű értékesítő lettem volna, újságíró voltam évekig. Na és itt a dilemma, hogy mi legyen: előbb baba, aztán utazás, vagy utazás és utána baba? Vagy menjünk és közben próba, és legfeljebb széttárom a kezem - ez van? Utóbbi elég gusztustalan lenne, és nem is az én stílusom. Viszont az is tény, ha most 30 körül nem térek vissza a médiába, gyerkőc után mág kevésbé tudok majd, mert még messzebbre kerülök attól az időszaktól, amikor ezzel foglalkoztam. Viszont nem akarok egész életemben azért reszketni, hogy meglegyen a havi sales tervem, a bónuszom... Nem könnyű!
Én a helyedben egyébként - és mi is ezt tesszük - próbálkoznék tovább. Hiszen egyikünk sem tudhatja, mikor jön össze. És életünk lehetőségét kihagyni egy olyan esemény miatt, amely lehet, hogy csak jóval később következik be, felesleges. Anyukám azt szokta mondani, ezen majd akkor stresszelj édes lányom, ha bekövetkezik. Szerintem igaza van.
Hányni nem hánytam, de ma reggel nem nagyon ettem még,mert nem kívánok semmit.
[/url]
olyan koszi szegény 
