Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Olyan lány-, asszonypajtásokat keresek, akiknek donorspermával lett/lesz babájuk. Mi is hasonló cipőben járunk, októberben kezdjük a programot.

Érdekelne a véleményetek néhány kérdésről:

Párotok hogy viseli a megpróbáltatásokat?
Tudja-e a környezetetek, család, barátok?
Elmondjátok-e majd a gyerekeknek? Ha igen miért és hogyan, ha nem miért?

Hát egyelőre ennyi, írjatok!


Szia! Nyuszifül

Te is a Kaáli jársz?
Mi tavaly jártunk oda Krizsa dr.-hoz.
Nálunk nemcsak a párommal vannak gondok, hanem velem is voltak (petevezetékekkel) - de műtétileg megoldották. Így hát nálunk az inszemináció (mint nálatok) szóba sem jött. Egyből lombik. Nekünk szerencsére 1-sőre sikerült és idén január 26-án meg is született a Nagy Ákos Bence névre hallgató trónörökös is. (csak azt sajnálom nagyon nagyon hogy nem lettek ikrek, mert igy könnyen megeshet hogy nem lessz testvére több már felmerült ok és kérdés miatt. bár én nagyon nagyon szeretném ha lenne.

A kérdéseidre válaszolva
- hát, mi már az összeköltözésünkor megbeszéltük a gyerekkérdést
p. ha egyikőnknek nem lehet az nem válóok, ill. hogy én ha tudom hogy a gyerek beteg nem szülőm meg mert...........
a férjem azt mondta, hogy gyerek nélkül nem élet az élet, úgyhogy nálunk a végére maradt az örökbefogadás, de szerintem így donorral jobb mert mi csináljuk végig a 9 hónapot végig itt van ő is tud lát mindent - ott velem a leszívásnál is, - a beültetésnél megnéztük őket mikroszkóp alatt és ott ült végig a fejemnél a beültetés alatt, úgy hogy mi úgy gondoltuk, hogy előbb donor és ha így sem csak akkor örökbefogadás.
- környezet? hát a barátok és az ismerősök senki nem tudja, a családból is csak kb a fele, pl. a férjem anyukája sem tudja mert jobb neki hogy nem, ( a nagyobbik fiának 3 saját is van)
- hogy elmondjuk e majd a gyereknek? hát ez számomra ill. számunkra is nagy rejtély, ha tudnám, hogy jó szívű jó lelkű ill. hogy az számít neki csak hogy ki hogy miért és milyen nagy szeretettel várta óvta nevelte fel akkor tuti, de jelenleg félek, hogy esetleg rosszul fogadná, de hát végül is ez még messze van, de az biztos, hogy ha véletlenül egy mástól tudja meg akkor nembiztos hogy az illetővel utána szóba állnék, mertha ezt valakitől megkell tudni is valaha azok mi vagyunk és nem más.

Azt megkérdezhetem, hogy a te párod hogy viselte a dolgot?
Ill. hogy nálatok tudják e mások is. Mondjuk én a mostani esszemmel nem valószínű, hogy bárkinek is elmondanám, de akkor első nagy bánatunkban a nagy bánatot ki kellett adnunk magunkból, de mostmár így utólag mindegy aki tudja tudja aki nem az nem, és aki tudja is pl. a párom testvéréék úgyanúgy szeretik meg minden minta a saját vérük lenne, úgy hogy nemérdekel más a lényeg hogy van és mi imádjuk és szeretjük, és remélem hogy az apját rajongásig fogja szeretni és így nem fog neki gondot okozni ha véletlenül egyszer itthon kiderül az igazság.

Megkérdezhetem még, hogy a te párodat ki műtötte? Az enyémet a Papp professzor a szabolcs utcában.

Szia

sok sikert és kitartást kívánok nektek, és remélem hogy előbb-utóbb, de inkább előbb nektek is lessz egy olyan örökmozgótok mint nekünk, (sajna ma megesett az első baleset is - leesett az ágyról de eddig semmi baja úgy hogy remélem nem is lessz)

Mégegyszer szia

Bocs hogy ilyen sokat írtam, ill. a hibákért
 
 


Hahó jár erre valaki?

Például Nyuszifül?
 
 

 
 

Szia!

Köszi, hogy írtál. Csak a munkahelyemről tudok internetezni, így csak hetköznapokon tudok olvasnia/írni. Hát sokmindenben hasonlít az esetünk. a páromat is Papp professzor műtötte, sajnos eredménytelenül. Illetve nem is tudom, hogy mit gondoljak róla, mert Lillus 29 esetét olvasva lehet, hogy mi is végigcsinálhattuk volna az X lombikot, hogy aztán kezdjük előröl a donorinszemmel. Ráadásul a professzor úr azt is mundta, hogy ha közös kisfiunk lenne ICSI-vel, akkor 98%, hogy örökölné az azoospermiát. Ez még a párom műtéte előtt volt. Akkor tényleg úgy éreztem, hogy nem tudom mit is szeretnék jobban, hogy találjanak, vagy ne spermiumokat.

A párom egyébként meglepetésemre elég jól fogadta a dolgot, ő is úgy érezte, hogy gyereket mindenképpen szeretne. Nem omlott össze,hogy nem lehet sajátja, bár nagyon bántja, hogy nem tudták megmondani az okát, mert nála semilyen előzménye nem volt a dolognak, az összes vizsgálata (hormon, genetikai) is negatív lett). De nálunk is természetesen, minden kételkedés nélkül jött, hogy akkor donorinszem.

elmondjuk-e: hát igen, talán ez a legnehezebb kérdés. Én úgy éreztem, hogy ezt a kérdést elsősorban a páromnak kell eldöntenie és ő azt modta, hogy nem akarja úgy leélni az életét, hogy "hazudik" a gyerekének és állandóan azt figyelje, hogy mikor szólja el magát. Ha úgy érezte volna, hogy nem akarja elmondani, akkor még a szüleinknek sem mondtuk volna a dolgot, mert akkor tényleg azt szerettük volna, hogy ha mégis úgy döntünk, hogy elmondjuk , akkor azt tőlünk tudja meg és ne mástól. De mi gyakorlatilag az elejétől fogva viszonylag nyíltan beszéltünk a dologról. Persze a szomszéd néni, meg a kollégák azért nem tudják, de a barátaink és a családunk igen ( az idős nagyszülőket azért rájuk való tekintettel kihagytuk). Ez az elején nagyon sokat segített, rengeteg támogatást kaptunk mindenkitől és megkíméltek bennünket attól, hogy kérdezgessék, hogy mikor akarunk már gyereket. Így hagyták, hogy akkor és annyit mondjunk el, amennyit és amikor akarjuk. De van, akinek csak azt mondtuk, ha kérdezték a babát, hogy lombikozni fogunk. Ebből persze az emberek 90%-a rögtön azt gondolta, hogy velem van probléma (ennyit az előítéletekről), de tulajdonképpen mindegy is, hogy kinél van gond, meghagytuk őket ebben a hitben.

Azért azt gondolom, hogy ha majd végre megszületik a mi babánk, akkor az elmondjuk-e és mikor témában megkeresek egy gyerekpszichológust. Kicsit én is azt érzem, hogy nem szeretnék épp a saját gyerekem elől eltitkolni valami számára alapvető dolgot, különösen miutána környezetünkben elég sokan tudják, de azért félek is a reakciójától, hogy mit fog érezni, ha nem fogom tudni neki megmondani, hogy ki a genetikai apja. Hát meglátjuk... legalábbis remélem. bocs, hogy én is hosszú voltam.


Ja, és kérdezted, hogy a Káliba járunk-e. Igen. Dr. Kovács az orvosom és eddig nagyon elégedett vagyok vele. Mondhatni ő volt az első orvos, azok közül akikkel találkoztunk az esetünk kapcsán, aki "normálisan állt hozzánk". Erről tudnék mesélni, de nem akarok személyeskedni a többi orvossal. Egyszerűen sokan elfelejtik, hogy a lombikprogramosoknak (most minket is ide értve) nem csak az orvosi beavatkozást kell elviselniük, hanem a lelki nehézségekkel is meg kell küzdeniük. Úgy kezeltek, mint egy darab húst. A párommal úgy közölte az orvos az első alkalommal, hogy nincs egyetlen spermium sem az ondójában, mintha csak épp azt modta volna neki, hogy hát, ma egy kicsit borús az idő.

Ezért döntöttünk úgy, hogy ugyan a donorinszemet bármelyik kórházban megcsinálhatnák, a Káliban viszont fizetni kell, nekem megér annyit az odafigyelés és az emberség, amit ott kapok, hogy fizzessek érte. Nem beszélve arról, hogy hálapénzben egy másik helyen is fizethetnék érte, itt legalább számlát adnak és az egészségpénztár még el is számolja. Persze szerencsénk is van, hogy erre azért még futja.

A párod hogy fogadta a babát? Olyan az egész, mintha közös gyerek volna, vagy azért szomorkodik néha. Bevallom én ettől egy kicsit tartok, de lehet, hogyha meglesz a baba, az egész egy pillanat alatt el fog múlni. hát már megint hosszúra sikeredett, de tényleg tele vagyok gondolatokkal és örülök , hogy végre van valaki, akivel ezeket meg tudom beszélni...


Szia Nyuszifül

A párom szerintem ugyanúgy fogadta a babát mintha a sajátja lenne. De végülis van néhány dolog mint a baba fogadása is amit szerintem hogy hogy fogadta így ill. ha úgy lenne azt én ill. mi már sohasem fogjuk megtudni. Dehát ezzel együtt kell élni, egyébként pedig a párom szerint valószínű hogy én problémáztam jobban a dolgon és nem ő, mert én sokszor sírtam miatta, de ő ilyenkor mindig azt mondta, hogy ha ő eltudta fogadni akkor fogadjam el én is. Én el is fogadtam de hát mégis mikor azokra a gyerekekre gondolok akiknek a sors még annyi esélyt sem adott hogy megfogannyanak akkor mindig még most is sírni tudnék - de ugyanekkor most már lelkiismeret furdalásom van a kisfiammal szemben - mert ilyenkor úgytűnik mintha nem lennék megelégedve vele, pedig dehogynem, most is itt ül mellettem a babkocsijában - olyan kis tündéri (bocs hogy ilyeneket is írok). Egyébként mi úgy terveztük, hogy ha rendesen született volna akkor apás szülés lett volna, de hát a terhesség alatt is adódtak problémáim, úgyhogy hamarabb is született ill. előtte 3 hétig nyomtam a klinika egyik ágyát. De hát már ki emlékszik ilyenkor a rosszra. Én már nem

Nekem most az a nagy bánatom, hogy nem lettek ikrek mert igy valószínű hogy nem lessz testvére, bár én nagyon nagyon szeretném, de mikor erről beszélek a páromnak akkor ilyenkor mindig azt mondja, hogy normál úton lehetne nekükn akkor semmi akadálya nem lenne, de is örüljünk, hogy így sikerült. Én megértem őt is, de a szívem mélyén én szeretnék még 1 babát. De hát majd kiderül úgyis csak jövőre aktuális a dolog.

Papp professzorral egyébként a férjem sem volt megelégedve előszőr, nem tetszett neki és azt mondta, hogy ő nem megy vissza hozzá. De mivel a másik pesti nőgyógyászom is őt javasolta így nála maradt, de a műtét után azt mondta, hogy nagyon rendes volt a műtét alatt. És végül is a szövettani eredmény közlésénél én is ott voltam - hát mint minden orvos általában közölte a tényeket, és fel is ajánlotta nekünk a segítségét hogyha a Kaáliba mennénk. Végülis oda a nőgyógyászom mondta hogy kihez menjünk, mi így kerültünk Dr. Krizsa Ferenchez, mi ővele nagyon de nagyon megvoltunk elégedve - még egy ilyen orvossal eddig még nem találkoztam sajnos, pedig sok-sok orvos példát vehetne róla viselkedés szempontjából. Dehát ez van ezt kell szeretni.

Egyébként én is nem rég olvastam az interneten valahol hogy öröklődik a spermiumok száma, vagyis ha egy férfinek emiatt lehet csak lombik babája annak a fia is örökli, egy másik oldalon pedig amerikai kutatók írták hogy ez és az azoospermia génhiba - de ezt végülis mi tudtuk mert nekünk is génhibát mondott a professzor. És ez sajna senkinek nincs a homlókára írva, de hát végül is szerintem nem ezalapján választ párt az ember magának hanem szerelemből.

De anyukám mondta hogy valahol olvasta (talán Népszabadság) hogy angol vagy milyen tudósok ebben a problémában kutatnak, de hát sajnos még csak kutatnak, pedig én mondtam, hogy rajtunk kisérletezhetnének nyugodtan én megengedem

A pénz pedig állami kórházban az biztos hogy úgyis odaadnád azt a pénzt hálapénzként, és nem így állnának hozzád emberileg mint a Kaáliban.

Bocs hogy ilyen hosszúra nyúlt.

Mikor kezditek az inszemet?

Nagyon remélem, hogy mielőbb jó híreket fogsz hallani az orvosodtól.

Szép napot

Erika
 
 


Sziasztok!

Ha nem baj, akkor én is csatlakoznék hozzátok.
A páromnak is a Szabolcs utcában volt a biopsziája tavaly májusban, sajnos nekünk is sikertelenül. :cry:
Az én férjemnél sem volt előzmény, és nála sem találtak okot, csak annyit mondtak, hogy korai érési gátlás, és minket is ez bosszant igazán.
Amikor a doki közölte a rosszhírt, hogy a tudomány mai állása szerint nem lehet saját gyereke, akkor azt mondtam, hogy kész, vége, én nem kérek a donorból. Szegény férjem pedig halál nyugodtan megkérdezte: "Miért nem?" Azóta már volt egy sikertelen inszeminációnk, idén januárban.
A folytatás az anyagiak miatt bizonytalan.

A családban kevesen tudják, a környezetünknek pedig hazudozunk, féligazságokat mondunk.
A gyereknek nem tudom, hogy elmondjuk-e, ez a személyiségétől függ majd, a világért sem szeretnénk a lelkébe gázolni.

Jeni99
 
 


Sziasztok!

Örülök, hogy kezdünk többen lenni, mert mikor kiderült a problémánk és elkeztem a netet olvasgatni, hát nem sok mindent találtam erről a témáról. Talán mert az már ugyan elfogadott dolog, hogy valaki lombikozik, de hogy donort vesz igénybe, arról talán még kevesebben beszélnek. Nem is szólva azokról, akiknél mondjuk béranya kellene, mert az még nem is lehetséges. Szóval egyrészt örülhetünk, mert 10 éve még semmi esélyünk nem lett volna saját gyerekre még nekünk sem egy ilyen helyzetben.

Erika! Júniusra meglett minden papírunk, ezért bármikor kezdhetnénk, de úgy döntöttünk októberben kezdünk, mert kivárjuk az allergiaszezon végét, amikor nekem még gyógyszert kell szednem. Meg így utólag látom csak, hogy arra is jó ez az idő, hogy egy kicsit lelkileg is megnyugodjuk és helyre tegyük magunkban a dolgokat. Érdekes, amit a párodról írtál, mert valahol én is hasonlóan érzem. Neki sem okoz ez nagy fejtörést, viszont nekem sokszor eszembe jut, hogy hát én mégsem csak úgy általában szeretnék gyereket, hanem tőle. Én is sokszor elsírom magam, de igyekszem nem előtte tenni, mert tudom, hogy ő sem így képzelte, de hát ezzel kell együtt élnünk és biztos egészen más lesz a helyzet, ha megszületik a gyerekünk, mert akkor már az lesz a fontos. És ami lehetetlen, azon kár rágódni, meg kell tanulni elfogadni. Vágülis még mindig sokkal jobb ez a helyzet, mint akinek csak az örökbefogadás marad.

Testvért mi mindketten szeretnénk (a párom kettőt is), de majd meglátjuk. A másodikat valószínűleg mindenképpen megpróbáljuk. De az engem is elgondolkodtatott, hogy lehet, hogy csak féltestvérek lennének. Hát minden esetre előbb az első legyen meg.

Egyáltalán nem baj,hogyha írsz a fiadról, sőt! nagyon örülök neki.

Jeni99! Megértelek, hogy nem mondtátok el. Nekünk szerencsére inkább pozitív volt a tapasztalatunk a környezettel. Persze mi is csak azoknak mondtuk, akik közel állnak hozzánk, akiknek egyébként is beszélünk a magánéletünkről és tudtak róla, hogy babát szeretnénk. Mert furcsa is lett volna, hogy hirtelen elhallgatunk. Akit úgy ítéltünk meg, hogy "megérdemli", annak elmondtuk, aki nem, annak nem. Volt, hogy az adott pillanatban dőlt el, hogy épp akartunk-e arról beszélni, és további kérdésekre válaszolni, vagy nem. Szerintem is majd az élet hozza, hogy mikor kell és kell-e egyáltalán elmondani.

A donorral kapcsolatban lennének hozzátok kérdéseim, mert még nem választottunk. A krióban mekkora a "választék"? Persze gondolom a karaktertől is függ. Mennyibe kerül egy minta? Egyszerre kell többet venni vagy minden alkalommal újra? Tényleg olyan részletes a leírás (külső karakterek , érdeklődés, vércsoport, iskolai végzettség, stb) Hát ez elég szörnyen hangzik így leírva, dehát végülis erről van szó.

úgy látszik nem tudok röviden írni...


Amikor nálunk kiderült az azoospermia, azt hittem, hogy csak nálunk van ilyen probléma, mostmár tudom, hogy nem így van.
Egyébbként nálunk is én fogadtam rosszabbul a dolgot, én is sokat sírtam emiatt, de ennek ellenére úgygondolom, hogy a férjeinket is nagyon bántja a dolog, csak kifelé mutatják, hogy könnyen viselik a helyzetet.
Mi a KRIO-ban voltunk, ott megtudtam, hogy nagyon kevés férfi alkalmas donornak, ugyanis egyre jobban romlik a spermaképük.
Valóban nagyon morbid a donor leírását olvasni, ideges is voltam emiatt, hagytam, hogy a párom döntsön jobban az apuci kérdésben, nem igazán voltam beszámítható.
Nyuszifül, egyszerre csak egyet kell vásárolni a mintából /januárban 28 000FT volt/. Majd adnak javaslatot nektek, hogy pl, ha mindketten kékszeműek vagytok a pároddal, akkor a donor is az legyen, vagy ami még fontos az a vércsoport.

Jeni99
 
 


Sziasztok

Minálunk a Kaáliban mi nem fizettünk a donor spermáért, igazhogy így nem is választottunk - kértek egy igazolványképet a férjemről ill. felírták a vércsoportját, a szeme a haja színét és a magasságát ill. a súlyát és ezalapján ott valaki választott - ez így ingyenes volt tavaly nekünk. Nekem és szerintem a férjemnek is így könnyebb volt, mintha elkellett volna mégegyszer oda menni és ott válogatni a paraméterek között (a férjemmel a prof előszőr ott közölte a rossz hírt).

Végül is mindkettőnknek jelenleg zöldes szemünk van (nekem sokáig 12-14-éves koromig barna volt utána kezdett el zöldülni), nekem sötét barna a férjemnek, világosabb barna haja van, a fülünk sem elálló
- a gyerek hajszíne a férjemé, a szeme jelenleg barna, és a fülei is szépen hátra símulnak, és a fejformája is ugyanolyan hosszúkás és a haja is előll úgyanúgy áll mint neki (vagyis úgyanúgy fog szerintem kopaszodni (mondjuk az én fejem is hosszúkás ha a súlyomnál vagyok - úgyhogy szerintem mi sem választhattunk volna jobban. Amúgysem mutatnak róluk szerintem fényképet csak leírást.

Jenni te hova jársz dokihoz?

Az én férjemnél sem voltak előzmények, a dokija azt mondta, hogy semmi baja, makk egészséges ezen a téren - génhiba - sajna nála jött ki.

Én is nagyon örülök neki hogy gyarapszunk, annak nem hogy egyre több ilyen férfi van, vagyishogy egyre több ilyen baba fog születni, én azt szeretném ha ez a dolog is elfogadott lenne az emberek számára és esetleg ha halanak ilyet akkor nem csodálkoznának hogy úristen, ill. hogy hogy tudnak ilyen dologba belemenni. Mondjuk akiknek mi elmodtuk azok nem csodálkoztak a döntésünkön, hanem örültek neki hogy ha már csak így de akkor is vállalkozunk rá.

Mégegyszer szép napokat, ne csüggedjetek tuti sikerülni fog.

Erika
 
 


Írtam egy hosszút és elszállt, na mindegy leírom mégegyszer...


Elsőként a korretség kedvéért: nem Papp professzor volt az, aki a párommal először közölte a rossz hírt, az még egy másik helyen volt. A prof. viszonylag korrekt volt, bár volt néhány kérdés a téma kapcsán, amiben nem értettünk egyet.

Gondolkodtam, hogy mi alapján érdemes választani donort (mi az, ami fontos) és eddig arra jutottam, hogy mivel úgyis tudjuk, hogy nem a páromtól lesz, igazából nem tudom, van-e jelentősége annak, hogy mennyire hasonlít rá. Persze ne legyen teljesen más (pl barna haj-barna szem helyett szőke, kék szem), de különben ??? A vércsoportnál is gondoltam arra, hogy ha megmondjuk neki később a dolgot, akkor akár az sem muszály, hogy egyezzen. Persze ha nem egyezik, akkor ezzel már most eldöntjük, hogy mindenképpen el kell mondani. Ti mit gondoltok? Nektek ez mennyire volt fontos a döntésnél?

Hát tényleg elkeserítő, hogy a férfiak között egyre többen vannak, akiknek problémát okoz ez e kérdés. Én is megdöbbentem, mikor megnéztem a kális topikot és láttam, hogy a lombikosok többsége ilyen problémával került az intézetbe. Voltam egy nőgyógyásznál, aki mikor hallotta a problémánkat, akkor azt mondta, hogy hát neki is van két nagylánya és már mondta nekik, hogy ha ez így megy tovább, akkor a következő generációnak már nem lesz kitől gyereket szülnie, vagy a párok fele lombikozni fog. Hát szép kilátások.

És egyetértek Jeni-vel, hogy ez biztos azért a párjainkat is bántja, csak kevésbé mutatják.

Jeni kívánom nektek, hogy mielőbb folytatni tudjátok a programot. Én már alig bírom kivárni, hogy kezdhessünk. Csak tartok egy kicsit tőle, hogy még sokáig kell várnunk a sikerre, mert az ugye nem garantált, hogy rögtön, de legalábbis hamar sikerülni fog, csak remélni lehet.


Sziasztok!

Én a Nyírőbe járok, és megvagyunk velük elégedve.
A páromat Kopa Zsolt mütötte, és ő nagyon kíméletesen adta be, hogy csak donorral lehet babánk.

Nyuszifül, azért fontos, hogy a férjedre is hasonlítson a baba, a párod miatt. Képzeljétek, mi azon mosolyogtunk a KRIO-ban, hogy a donorok magasak, és kénytelenek voltunk magasat választani, holott a férjem alacsony, de azt mondták, hogy az annyira nem számít, mert a 77. ágig lehet örökölni a testmagasságot.
A párommal együtt megpróbálom a helyzetet humorosan felfogni, mert csak így lehet ezt épp ésszel feldolgozni. Higgyétek el, az ember a saját nyomorán tud a legjobban derűlni! Nagyo-nagyon tudnám a hozzánk hasonló helyzetű párokat sajnálni, ha nem lennénk benne a témában nyakig, de sajnos benne vagyunk, és nem sajnálhatom magunkat, hanem megkell oldani a problémát. Tehát keserű a humor, de humor. :cry: :)
Köszönöm a jókívánságokat, mostanában nem hiszem, hogy tudjuk folytatni, mert a lakás romokban hever, és az anyagi helyzetünk sem rózsás. Látjátok emiatt a falnak tudnék menni, hogy szívesen csinálnám a programot, csak nem tehetem meg! :cry: :cry: :cry:

Jeni99
 
 


Jeni!

Megértem, hogy bosszant/elkeserít az anyagi része. Nekünk szerencsére egyelőre nem okoz problémát, hogy kifizessük, de én is fel vagyok/voltam háborodva mikor megtudtam, hogy egy lombik, aminél azt hirdetik, hogy 5 beavatkozás "ingyenes", az 100-200 e Ft-ba is kerülhet egy alkalommal. Aztán olvasgattam, hogy külföldön ez hogy van és rájöttem, hogy itthon még ahhoz képest jó a helyzet, mert van ahol ez teljesen a párnak kell állnia, vagy sokkal többe kerül.

De nekem az is furcsa, hogy a donorspermáért fizettetnek. Kicsit úgy érzem, hogy "meg kell vennünk az apukát". Ennél is csinálhatnák azt, hogy az első X próbálkozást téríti a TB, nem hiszem, hogy ez éves szinten olyan nagy kiadást jelentene, mert nyilván ezt csak az veszi igénybe, aki rászorul.

Minden esetre az nagyon furcsa nekem, hogymost az dönti el, hogy kinek lehet így gyereke és kinek nem, hogy van-e rá pénze? És ez a rendes lombikra is igaz. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a költségek miatt nem tudnak belevágni. Szóval lehet, hogy humánusabb az a megoldás, hogy legyen csak 3 alkalom finanszírozva, de az teljesen. Azért nagyon szurkolok, hogy rendbe jöjjenek nálatok a dolgok.

Egyébként a siker szempontjából az is fontos, hogy lelkileg is rendben legyetek, nyugodt legyen a környezet. Szóval lehet, hogy ez akkor most nemcsak anyagilag nem a legjobb időpont. Én sem örültem neki, mikor úgy döntöttünk várunk még a kezdéssel, de így utólag rájöttem, hogy jobb ez így, mert közben lecsitultak körülöttünk a dolgok és egy kicsit fel tudunk készülni. Szóval ne aggódj, majd eljön a ti időtök is. Ha kitartotok és türelmesek vagytok, akkor előbb-utóbb nektek is sikerül.

A hasonlóságot illetően igen, pont ez a legfőbb kérdés, hogy a párodnak fontos-e? Mert nyilván, ha az enyémnek fontos, akkor az lesz a donor, akire ő azt mondja, hogy legyen. Ha már nem tőle van, akkor legalább dönthessen. na nem mintha ez kárpótolná...

Olvasgattam az öribabás topikot is. Ott sokan írnak arról, hogy ki mit, hogyan modott el a gyerekének. Nagyon érdekes, megható és számomra is tanulságos, mert mi valószínűleg el fogjuk mondani.


Sziasztok

Igen biztos hogy a lelkük mélyén nagyon de nagyon bántja őket a dolog, de ha ezen rágódnának velünk együtt állandóan nap mint nap akkor a bba már beleőrültünk volna midannyian. Tudni kell elfogadni, és vele élni.

Szerintem jó hogyha legalább néhány dologban hasonlít a donor a párunkra.

Anyagiaknál számít az is hogy ha választani lehet 2 gyógyszer között (árban) akkor ti melyiket válasszátok, én nálam is volt ilyen én a drágábbikat választottam ami pár napi adag volt. Az olcsobbik kb 16000, míg a drágábbik 50000 Ft-ba került. (az olcsóbbikat nekem kellett volna a folyadékot és a port összekeverni és izomba adni, a drágábbiknál - toll - csak az egységet kellett beállítani és beadni. Illetve az ár általában a hatékonyságot is mutatja. Én a drágábbikból 1-1,5 hét alatt 100000Ft értékűt nyomtam magamba + a többi injekció - mondjuk azok jóval olcsóbbak voltak. De mire a végére értünk kb. félmilióba került a gyerek. Mondjuk ebbe már minden benne van az is amit az orvosoknak adtunk.

Igen sajnos mindenhol azt hallani, hogy egyre rosszabb a férfiak spermaszáma, hogy az élet a stressz stb.

Igen az állam jobban is támogathatná a dolgot, de nagyon úgy néz ki legalábbis az én számomra, hogy nem érdekli pedig mindenhol azt hallani, hogy fogy a magyar. De úgylátszik hogy ez nem érdekli őket odafenn. Kb 2 hónapja volt a tv-ben, hogy kb 40-50 év múlva kis hazánkban a magyarok lesznek kissebbségben. Nem vagyok fajgyűlőlő de ez azért bosszant nagyon de nagyon, főleg így hogy az állam - ot nem is érdekli még ebből ill. a nyugdíj szempontjából sem, hogy hány gyerek születik.

Nyuszifül
remélem hogy nektek is úgy fog sikerülni mint nekünk.

Jenni
Kitartás, és biztos hogy előbb vagy utóbb, de inkább előbb nektek is összejön a dolog

Mindkettőtöknek sok sok hatalmas adag szerencsét kívánok

Erika
 
 


Sziasztok

Azt szeretném megkérdezni tőletek, hogy azt tudjátok-e, hogy a donorok milyen iskolázottak. Mert valamelyikőtők azt hiszem Jenni említette hogy mind magasak.

Előre is köszönöm a választ.

Erika
 
 


Sziasztok!

Engem nem az zavar igazán, hogy fizetni kell a lombikért, vagy az inszemért, a spermát is szó nélkül megvenném, hanem az, hogy tavaly október óta nem dolgozok, mert gyereket akartam. Kis hazánkban hiányzik a munkahelyi tolerancia, az emberi megértés. Valóban nálunk támogatják a legjobban a programot, csak az a baj, hogy jelenleg ha meggebedek sem tudom kihasználni. Mi nem könyöradományt kérünk a párommal, hanem tisztességes fizetést, munkahelyet, ahonnan esetleg el is engedik az embert a vizsgálatokra. Jelenleg ez van, de majd mi teszünk róla, hogy megváltozzon a helyzet, és ha nekünk egyszer lesz gyerekünk, akkor annak a feltételeit mi teremtettük elő, csak nekem egyik politikus se jöjjön azzal, hogy ezt, vagy azt megoldották.
A fenti soraimban nem azt akartam ám leírni, hogy nekem földig lóg az orrom, ez csak egy másik probléma, amit szintén megkell oldani, :D :D :D tehát nincs semmi baj. :wink:

Lányok!
Köszönöm szépen a jókívánságokat!!!!! :P
Mindkettőtöknek minden jót, és szépet kívánok!!!!!

Erika!
Mesélj még légyszi a kisfiadról, had gyűjtsünk még erőt Nyuszifüllel!
Örülök neki, hogy nektek elsőre sikerült a baba.

Jeni99
 
 


Erika!

A KRIO-ban ahogy olvasgattam mind főiskolai, egyetemi végzettségüek voltak. Ettől függetlenül nem zárom ki, hogy van olyan donor amelyiknek alacsonyabb a végzettsége. A donor adatlapján ez fel van tüntetve, vagy meg kell kérdezni, és megmondják.
Szeretnétek kistesót?

Jeni99
 
 


Sziasztok

Jenni
Mi nem a KRIO-ban választottunk, hanem a dokink kért egy fényképet a páromról, és felírta az adatait, úgyhogy mi semmit nem tudunk a donorról - ezért kérdezem, hogy milyenek a donorok.
Én szeretnék kistesót, a férjem jelenleg nem. Vannak bizonyos érvei amiket megértek, de én mégis nagyon szeretnék, de hát majd jövőre kiderül, hogy lesz-e vagy nem (életkor is, és anyagiak miatt is már csak a jövő év az esélyes) - az anyagiak miatt főleg - a férjem szerint - Gyucsány bácsit okolhatom - hogy azt a keveset is ami van azt is mindjobban elveszi.

A pici fiam idén január 26-án 16.02 perckor sírt fel (február 18 helyett) 3 hét kórház lét után döntöttek így az orvosok, de én már nagyon vártam a találkozást (mikor megmutatták meg is simogathattam (császár volt) én elsírtam magam az örömtől, 49cm és 2670g-al látta meg a napvilágot. Jelenleg pedig 68 cm és 7140g. Édes aranyos, nagyon nagyon rafinált már a kezdetektől. Legjobban ölben szeret lenni, de azt is csak úgy hogy állunk. Csak az a baj hogy kezd egyre súlyosabb egyéniség lenni. Sajnos nekem a terhesség alatt kellett szednem gyógyszert a szívemre mert nemegyszer azt hittem hogy kiugrik a helyéről, ill. álltalában is a beültetés kezdetétől gyorsabban vert mint előtte. Később diétára is fogtak napi 180g Szénhidrát max, és mégkésőbb inzulin reggelente. Pedig sokat pihentem, én már az injekciózás kezdetén kiirattam magam táppénzre, hogy csak is a lombikra koncentrálhassak. Én a legelső injekció beadásától kezdve beszéltem mindig az aktuális dologhoz - pl. petesejt hogy minnél több legyen, majd hogy érjenek, hogy termékenyüljenek meg, stb.
Sajnos jelenleg az az én nagy gondom hogy a drágám nem igazán akar enni, amit én csinálok neki azt abszolút nem eszi meg, a boltiak közül is csak 1-2 félét. A gyümi pépeket azt igen, de hát attól nem fog megnőni. Hát ez van harc, mindig próbálkozom de sajnos nincs sikerem.

De nagyon remélem, hogy ezt a sok mindent Ti is mielőbb megfogjátok tapasztalni, kivéve a terhesség alatti bajokat.
Nagyon de nagyon drukkolok nektek, őszíntén teljes szívemből kívánom, hogy mielőbb sikerüljön nektek ezt a csodát átélni
, mert ez az. És ha sikerül élvezzétek minden pillanatát, mert óriás léptekkel rohan az idő. Nekem még most is néha hihetetlen hogy itt van és ő az enyém a mienk, hogy sikerült.

Sziasztok

Kitartás és bizzatok magatokban és az orovostokban is

Erika
 
 


Erika!

Tudom, hogy nem a KRIO-ban voltatok, én csak a mi tapasztalatunkat írtam le ezzel kapcsolatban. :)
Kaptunk egy A4-s lapot, amire levoltak írva a donor tulajdonságai:
haj és szem szín; orr, áll, fej forma; mennyire szőrös az illető; az orr és száj közötti távolság; testmagasság; vércsoport, amire külön felhívták a figyelmünket, hogy ez a szem színnel együtt nagyon fontos, ha nem akarjuk, hogy kitudódjon a dolog. Valamint feltüntették a papíron a donor iskolai végzettségét, és az érdeklődési körét, + még egy csomó mindent, de ennyi jut hirtelen eszembe.

Jeni99
 
 


Sziasztok!

Kicsit el vagyok havazva, mert holnaptól szabin leszek, végre nyaralni megyünk, úgyhogy be kell fejeznem a munkahelyi dolgaimat. Aztán már csak aug 20 után leszek!!! Már nagyon váro, hogy kicsit lazíthassunk és remélem, hogy jövőre már a pocakom miatt nem tudunk majd nekiindulni;-)

Nekem a káliban azt mondta Kovács doki, hogy mivel nálam nem találtak semmi problémát (az átjárhatósági vizsgálat miatt azzért elég sokat paráztam, de szerencsére semmi gond), az első néhány alkalommal én nem leszek még stimulálva sem. Ha azok nem jönnek össze, akkor valami enyhe, aztán gondlom egyre durvább gyógyszerek jönnek. Azt is mondta, hogy a mi esetünkben érdemes végigcsinálni a 6 inszemet mielőtt a lombikba fogunk, mert nagyobb az esélye, hogy sikerül, mintha a férj katonáival csinálnák, merthogy ezek eleve nagyon "jó minőségű anyagok".

folyt. köv.


Jeni!

Orr és száj közötti távolság? Azt hogyan adják meg? Miliméterben? A szőrösség is elég érdekes, de végülis így, hogy belegondolok érthető :oops:

Hasonlóság: hát bennem igazából csak azért merült fel ez a kérdés, mert én mindig olyan gyereket szerettem volna, mint amilyen a párom volt gyerekkorában (gyönyörű göndörhajú kissrác, égető kék szemekkel). És hát most az van bennem, hogy ha ilyen nem lehet (persze tudom, hogy ha közös gyerekünk lenne, az sem biztos, hogy így nézne ki), akkor nekem tulajdonképpen már nem olyan fontos, hogy milyen, hiszen úgyis az én gyerekem lesz, akár hogyan fog kinézni. Persze azzal egyetértek, hogy azért a fő karakterekben (szemszín, hajszín, magasság) azért stimmeljen, hogy azért ne virítson messziről a dolog. A párommal még igazából nem beszéltünk arról, hogy neki ez mennyire fontos, azt hiszem az lesz a döntő. Szeptemberben ha túl vagyunk a donorválasztáson majd beszámolok.

Munkahely: Hát igen, ez a másik érdekes kérdés. Nekem ezzel elég nagy szerencsém volt. Úgy tartottam korrektnek, hogy megmondom a főnökömnek a lombikot (csak ennyit mondtam, nem ecseteltem részletesen a helyzetet), meg, hogy ez hiányzás szempontjából mivel jár. De persze azért voltam ennyire bátor, mert egyrészt olyan helyen dolgozom, ahonnan emiatt nem tud kirúgni, másrészt azt sejtettem róla, hogy inkább támogatólag fog a dologhoz állni. Ez utóbbi szerencsére be is jött, nekem pedig nagy könnyebbséget jelentett, hogy nem kell emiatt titkolóznom. Persze a munkámat becsülettel elvégzem, úgyhogy egy szava sem lehet. De tudom, hogy sokaknak ez gondot okoz. Akkor azt kívánom neked, Jeni, hogy mielőbb találj munkát és folytatódjon nálatok is a projekt.

Erika!
Kistesó ügyben még lehet, hogy fog változni a párod véleménye. Megkérdezhetem, hogy mik az érvei? Persze ha nem akarod, akkor ne írd le. Mi is szeretnénk kistesót, sőt egyelőre úgy tervezzük, hogy minél hamarabb, de hát egyelőre az első legyen meg. Aztán utána lehet, hogy mi is másként fogjuk gondolni.


Sziasztok

Jenni
a páromat legelőszőr a KRIO-ban nézte és vizsgálta meg a prof., és a Kaáliban ha jól tudom mi is a KRIO-ból kaptuk az anyagot, ezért kérdeztem, hogy ott hogy vannak a donorok, hogy miket néznek ill. hasonlítanak össze mikor kiválasszák a donort.
Mert ha jól emlékszem velük vannak szerződésben, és legalábbis tavaly ha minden igaz akkor a Kaáliban keddenként a prof rendelt. De mivelhogy mi már előtte nála jártunk és ő adta ki a férjem papírjait így ott már nem kellett hozzá mennünk.
És köszi szépen az infot. Szerintem legalábbis eddig jól választották ki a donort.

Nyuszifül
kellemes nyaralást kívánok nektek, pihend ki magad testileg és lelkileg is.

Mégegyszer szép napot mindenkinek

Sziasztok
 
 


Erika!

A Káli tényleg a Krióval van kapcsolatban, bár nem tudom, hogy van-e egyáltalán más spermabank Magyarországon. Nekem is felajánlották, hogy választanak ők, ha mi azt szeretnénk, de mi inkább magunk szeretnénk kiválasztani. Meg egy vidéki orvossal is beszéltünk, aki foglalkozik ilyesmivel és ő is azt mondta, hogy vidékről ők is felküldik a férj adatait a Krióba és nem kell személyesen Bp-re jönni emiatt. Ő azt mondta, hogy még nem volt reklamáció a gyerekek külseje miatt, :D Sőt az egyik párnál, akik egy kis faluban laknak, az összes nénike teljesen odáig van, hogy a gyerek tiszta apja. Az anyuka meg büszkén mosolyog :oops:

Mi az első spremavizsgálat után (ami egy másik kórházban volt és az én nőgyógyászom utalta be a páromat) mentünk a Szabolcs utcába + párhuzamosan bejelentkeztünk a Káliba is, de csak azért mert az első konzultációra majdnem egy hónapot kellett várnunk. Utána már Papp prof. magánrendelésére mentünk (az van keddenként a Krióban), én a saját orvosommal TB-re megcsináltattam a saját vizsgálataimat, majd mikor már minden papírunk megvolt, akkor mentünk vissza a Káliba. Így tartott az egész januártól május végéig.

Köszi a jókívánságokat! Már mi is nagyon várjuk a nyaralást. Eléggé ránk fér. De most már tényleg visszamegyek dolgozni, mert aztán estig itt fogok ülni.

Minden jót nektek! Ha visszajöttünk jelentkezem.

nyuszifül


Sziasztok

Nyuszifül
Ha jól tudom, de nem biztos talán van még máshol is spermabank.
Kistesó ügyben az indokok: - valószínű, hogy féltestvérek lennének csak mert kitudja hogy a donornak lehet e még donoros babája (mert ha jól tudom 1 donornak donortéren csak 3 vagy 4 gyereke lehet több nem), de főleg pénz terén - hogy még 6 évig fizetjük az OTP - házrészlet, munkahely meddig van meg, Gyurcsány megszorító intézkedései stb. leginkább pénz pénz pénz sajnos.
Az én vizsgálataim is TB-re lettek csináltatva, a Kaális dokim ha valami olyan kellett mindig vissza küldött a nőgyógyászomhoz (valamilyen szinten ismerik egymást- úgyhogy mindig azt mondta hogy csak azt csináljam amit a nőgyógyászom mond), pl. hormonos vérvételek, Laporoszkópos petevezeték műtét stb.

Mégegyszer nagyon jó nyaralást, pihend ki magad

Sziasztok

Erika
 
 


Sziasztok

Nyuszifül hol vagytok, mióta te elmentél pihizni azóta itt áll minden

szia

Erika
 
 


Sziasztok!

Nyuszifül, milyen volt a nyaralás?

Kipihented magad?

Jeni99
 
 


Sziasztok!

Itt vagyok, csak mióta nyaralásról visszajöttünk alig látszom ki a munkából. A nyaralás szuper volt, a nászútunk óta a legszebb. Jót pihentünk csak persze túl rövid volt.

Bejelentkeztünk a Krióba a választáshoz. Két hét múlva, ha minden jól megy, meglesz a donorunk, és ha a ciklusom sem hagy cserben és peteérésem is lesz, akkor október legelején túlesünk az első próbálkozáson. Már nagyon várom, de ugyanakkor most megint elkezdtem félni attól, hogy nem sikerül és még évekig várhatunk. De azért igyekszem pozitív maradni és elfoglalni magam (ilyen szempontból nem bánom,hogy sok a munkám).

Jeni! hogy zajlik ez a kiválasztás? Volt ott veletek valaki az intézettől, aki segített? Ott rögtön fizetni kellett? Szerződést kell kötni? Azt megmondják, hogy egy-egy donornak van-e már gyereke és ha igen hány, vagy ez titkos? Légyszi írj nekem erről.

Ja és képzeljétek, voltam egy újszülöttosztályon babát nézni (rokonok) és a benti anyukák egy csomó babával kint ületek a folyosón. Hát olyan gyönyörűek és édesek voltak mindannyian és az volt az érzésem, hogy bármelyiket szívesen nevelgetném, függetlenül attól, hogy kinek a gyereke és ettől egy kicsit meg is nyugodtam.

Veletek mi újság? Megy még valaki nyaralni?

Látom, hogy azért sokan ránéznek a topikra. Azért érdekelne kívülálló véleménye is.


üdv: nyusziful


Nyuszifül!

A KRIO-ban személyesen voltunk, és persze volt aki segítsen ha kérdeztük. Elmondták nekünk, hogy mi a legfontosabb amire figyelnünk kell, ha nem akarjuk, hogy kitudódjon később a dolog, ilyen a vércsoport, és álítólag a szemszín is / az utóbbiban kételkedek egy kicsit/.
Arról, hogy van-e a donornak gyereke, vagy sem nem érdeklődtem, nem izgat különüsen, nem tudom, hogy megmondják-e.
Amíg a párommal tanakodtunk a megfelelő donoron, addig magunkra hagytak minket. A kiválasztás után aláírtuk a "megrendelőnél" :) a szerződést, leperkáltuk a 28 000 FT, megköszönték, hogy igénybe vettük a szolgáltatásukat, én keserüen mosolyogtam, és távoztunk.

Az nagyon jó dolog, hogyha úgyérzed, hogy más gyerekét is feltudnád nevelni, én sajnos nem így érzek, az örökbefogadás nálunk kivan lőve.

Jeni99
 
 


Ezek még kimaradtak :) :

Nyaralni nem megyünk, mert ki sem látszunk a lakásfelújításból.
Igazából nem történt velem semmi különös mostanában, hajtom a melóhelyet. :cry:

Engem is érdekel a kívülállók véleménye, de szerintem azért nem szól hozzá senki, mert ezt csak mi érezzük át igazán.

Jeni99
 
 


Sziasztok

Nyuszifül
Csak pozitív gondolkodás. Arra ne is gondolj hogy nem folg sikerülni. Erra rá érsz majd akkor ha már megvolt a beülti, de ekkor még inkább a pozítív gondolkodás kell. Úgyhogy felejtsd el a negatív dolgokat.

Jeni
Miért van kilőve az örökbefogadás? Inkább leélitek csak kettecskén az életeteket? Nekem a férjem már a legelején megmondta, hogy az életnek igazán csak gyerekkel van értelme, akinek van átadni a dolgokat. Amiért érdemes élni és dolgozni, ill. hajtani ebben a mai világban.

Sajna nem sajna mi csak az én szüleimhez járunk évente 2x - 3x "nyaralni". De jövő tavasszal mi is elmegyünk valahová mert a féjecském kapott üdülési csekket és hát azt nem hagyjuk veszni. De sajna mi is már 4 éve újítjuk fel a házacskánkat szép lassan.

Én is nagyon kiváncsi lennék mások, ill. kívűlállók véleménye is. Habár szerintem ők egészen máshogy látyák ezt a világot, mert ezt csak az tudja igazán akinek meg kell élnie. Még anyukám is azt mondta, hogy ezt ő sem tudja igazán átélni mivelhogy i nem neki kell ezen túltenni e magát. Ő ebben max. segíteni és támogatni tud.

Hát szép álmokat mindenkinek

Erika
 
 


Sziasztok!

Erika!

Tudod, én úgy érzem, hogy akkor tudnék igazán jó anya lenni, ha a szívem alatt hordanám a babát, várnék rá, és kötődnénk egymáshoz már abban a 9 hónapban. A férjed álláspontjával is tökéletesen egyet tudok érteni, de sajnos nekem szükségem van arra a néhány hónapra, hogy az anyaság 100%-ban kiforjon bennem.
A másik dolog pedig az, hogy hamár így alakult az életünk, hogy donorral lehet babánk, akkor azt a férjemmel eggyütt akarom végig csinálni. Ezt úgy értem, hogy amikor terhes leszek, akkor reggelente arra akarok felébredni, hogy a párom puszilgatja a hasamat, és beszél a babához, stb.. Remélem értitek, hogy mire gondolok.
Minden tiszteletem azoké, aki más gyerekét is feltudja nevelni, de én még erre gondolni sem akarok, mert biztos vagyok abban, hogy születik még nekünk babánk. :D

Jeni99
 
 


Sziasztok

Jeni
Igen, én is vagyis mi is ezért választottuk előszőr ezt változatott, hogy hát ha sikerül, és szerencsénkre sikerül. De ahányszor ránézek a pici bogarunkra mindig a szívem szorul össze, hogy nekem a vérem viszont az apjáé nem. És főleg akkor mikor ismerősök és barátok mondják, hogy milyen aranyos meg minden, mikor azt találgatják, hogy kire hasonlít. És én ilyenkor mindig elbújnék a világ elől hogy nekünk miért csak így, hogy mit tett ő azért hogy ezt érdemelte a sorstól, mikor olyan embereknek ad a sors gyereket (többet is) akiknek nem kell - pl. péntek esti híradó-2 babuci is. És néha még azon is elgondolkozom, hogy ez milyen dolog a férjemmel szemben, hogy nekem igen, mégha igaz hogy nekem sem lehet spontán, de akkor is megoldható, neki meg nem. Úgy hogy én is nap mint nap viaskodom a lelkemmel. Persze ezt nem mondom senkinek, Mert ezt nekem kell megemésztenem.
Na mindegy, ez az én lelkem nekem kell megoldani. De a mai napig nincs olyan nap hogy ne gondolnék rá.

Sziasztok

Erika
 
 


Sziasztok!

Mindkettőtökkel egyetértek és megértem mindkét véleményt. Nekem is nagyon változó, hogy épp mit gondolok a témáról. De arra jutottam, hogy amíg van esélyünk arra, hogy terhes legyek, addig nem foglalkozom ezzel a témával. De azt is láttam már sajnos, hogy el lehet jutni arra a pontra, hogy az embernek elege van az egészből és inkább beletörődik a sorsába, mert lelkileg és testileg is kimerül és úgy dönt, hogy inkább örökbefogad. (még nincs babájuk, úgyhogy a folytatást még nem ismerem).

Abban viszont igazad van Jeni, hogy örökbefogadni nem ugyanaz, mint szülni egy gyereket. De ha idáig jutnék, akkor egyrészt az azért volna, mert más lehetőség nincs, tehát ilyenkor nem arról kell dönteni, hogy szülsz vagy örökbefogadsz, mert ez szerintem egyik nőnek sem kérdés, hanem arról hogy gyerekkel (más gyerekét nevelve), vagy gyerek nélkül akarod leélni az életedet. És ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Én csak abból gondolom, hogy el tudnék fogadni egy ilyen helyzetet, ha nem maradna más lehetőség, hogy már többször "teszteltem" magam az utcán. ha látok egy gyereket megkérdezem magamtól, hogy na ezt a gyereket, így ahogy most látom (elálló füllel, kancsal szemmel, hisztizve) vállalnám-e, hogy felnevelem. És legtöbbször arra jutok, hogy igen. Ezt a módszert azért is találtam ki, mert mi ugye nem fogjuk soha megismerni a gyerekünk biológiai apját, és féltem tőle, hogy majd ha nem egészen olyan lesz a gyerekem, amilyet megálmodtam, akkor azt hogyan viselném. Mertha a mi vérünk, akkor ugye csak magunkból indulhatok ki, hogy miért ilyen vagy olyan, és a rossz tulajdonságait is csak magunkban kereshetem. A mi esetünkben viszont nem szeretném,hogy ha a gyerek épp úgy viselkedik, olyan tulajdonságai vannak, amilyeneket nem szeretnék, hogy legyenek, akkor azt mind a névtelen harmadik személynek tulajdonítsam. Bocs, hogy ezt ilyen hosszan írtam le, de ez a téma foglalkoztat most a leginkább.

Egyébként az örökbefogadásnál nyilván más érzelmek fűznek a gyerekedhez és nem is kell és lehet elvárni, hogy a vérednek tekintsd, de attól még lehet boldog családi életet élni. Egyszerűen szerintem úgy érdemes felfogni, hogy rádbíztak egy gyereket, akinek a szülei nem tudták megadni azt, amit te megtudsz neki adni. Szerintem ha egy olyan nőnek, akinek nem lehet saját gyereke kezébe adsz egy újszülöttet, vagy akár egy néhány éves gyereket, hogy tessék, őt felnevelheted, akkor azért előbújnak belőle az ősi ösztönök. Állítólag van olyan örökbefogadó anyuka, aki még szoptatni is tud, bár ez gondolom azért nagy ritkaság.

na jó tényleg befejezem, bocs, hogy ilyen hosszú voltam.


Jeni! Azt még kihagytam, hogy addíg, amíg van esélyetek saját babára természetes, hogy nem akarsz az örökbefogadással foglalkozni. Én sem, csak egy kicsit megkönnyebbültem attól a gondolattól, hogy úgy érzem,hogy talán azt is el tudnám fogadni. Így azért lelkileg talán könnyebb lesz végigcsinálni és ha sikerül, akkor én leszek a világ legboldogabb kismamája, akkor is, ha végighányom az egészet és végig feküdnöm kell.

Erika! Hát, a szívemből szóltál. Nekem is ez fáj leginkább. Mert fantasztikus lenne a mi közös gyerekünk. De úgy érzem ezzel nem lehet tényleg mit kezdeni, az egyedüli esélyünk a boldog életre, ha ezt a helyzetet így fogadjuk el, mert változtatni sajnos nem tudunk rajta.

A hasonlóság téma persze nekem is eszembe jutott. Ráadásul nálunk a párom elég karakteres külsővel rendelkezik és egyértelmű volna, ha a gyerek rá hasonlítana. Hát ez sajnos nem fog bekövetkezni, vagy ha igen, akkor "véletlenül". Nálunk a közeli barátaink tudnak a dologról, ezért ők szerintem hanyagolni fogják a témát. Egyébként szerintem vér szerinti gyerekeknél is előfordul, hogy mondanak ezt azt, de a gyerek tulajdonképpen nem igazán hasonlít a szülőkre, vagy legalábbis nem lehet megmondani, hogy kire.


mindig kimarad valami...

Erika!
Szerintem gondolj arra, hogy te adtad meg a férjednek azt a lehetőséget, hogy apa lehessen és kitartottál mellette minden nehézség ellenére. És bevállaltad, hogy egy vadidegen férfi gyerekét hordod ki és nevelitek fel közösen, ahelyett, hogy otthagytad volna ebben a helyzetben és választottál volna valaki mást, akivel lehet közös gyereketek. Tudom, hogy ezt természetesnek érzed, és fel sem merült benned, hogy emiatt elhagyd, én is így érzem, de neki biztosan sokat számít, hogy ebben a helyzetben mellette álltál. Én legalábbis ezt érzem a páromon, a mi kapcsolatunkat hihetetlenül megerősítette ez az egész.


Sziasztok

Nyuszifül
Igen mindenben egyetértek veled. De végülis nálunk nem volt kérdés az hogy ha az egyikőnknek nem lehet gyereke ezért a másik otthagyja csak ezért. Mert ezt mi már az elején vagyis amikor összeköltöztünk és beszélgettünk a gyerektémáról megbeszéltük. Én is elmondtam neki, hogy tudatosan beteg gyereket nem hozok világra, bárki bármit mond, már csak azért sem mert ha túl él minket akkor senkire nem hagyhatom, állam meghát ugye sokszor látni hogy hogy bánik a beteg emberekkel - és én ezt nem akartam. Az hogy nem lehet valamelyikőnknek gyereke az pedig nincs senkinek sem a homlokára írva, és ezért csak ezért elhagyni valakit szerintem legalábbis nem tisztességes dolog - nem szereti igazán egymást a két fél. De szegény mikor az első vizsgálatnál megmondták az eredményt szegénykém a nyílt utcán sírta el magát és közölte hogy keresek magamnak mást, erre én megmondtam neki hogy BOLOND. És hogy kitudja hogy nekem lehet-e egyáltalán, és hát a végén ügye kiderült hogy spontán nekem sem csak lombikkal. Úgyhogy a téma hangosan lezárva de szerintem ahogy én is úgy ő is nap mint nap gondol a dologra és ez szerintem lehet hogy végig kísér az életünkön. De ezt a lelki kérdést magunknak kell megoldani. Szerintem legalábbis ezen még pszichiáter sem tud segíteni.
Még most is miközben ezt írom itt játszik KisBogárnánk a járókában és majd el sírom magam, hogy miért nem ő a vérszerinti apja is. Számomra csak az lesz ennél még nagyobb - halálos tragédia, ha egyszer megtudja és nem úgy fog a dolgokhoz állni ahogy azt én elképzeltem (vagyishogy nem fogja érdekelni a dolog, hanem azt mondja majd hogy kit érdekel, ti neveltetek fel, ti szeretettek és szerettek a mai napig is, kit érdekel hogy ki a biológiai apám), én azt szeretném ha rajongásig imádná az apját, és csüngene rajta. De hát ez majd a jövőben kiderül. De nagyon remélem hogy így lesz!

Bocs hogy ennyit lelkizem, de néha nagyon nagyon sírhatnékom van, bár nem bántam meg semmit, ha így hát akkor így kellett lennie. végülis ha a sors nem így hozza az ilyen babák sosem születnének meg.

Sziasztok

És mégegyszer bocs mindenkitől a lelkizésért

Erika
 
 


Sziasztok!

Bennem is rengeteg érzés kavarog, hogy miként tudom majd feldolgozni ha majd egyszer megszületik a kisbabánk, a mindennapok nehézségeit. Bízom benne, hogy nem sírom el magamat, ha valaki az Apja vonásait keresi a babában.

Erika!

A lelkizésért nem kell bocsánatot kérned, hiszen azért vagyunk mi itt egymásnak, mert ennek a lelki oldalát csak mi ismerjük.
Megértem, hogy minden nap eszedbe jut, ami nekem is, hogy micsoda bűnt kell ahoz valakinek elkövetnie, ha ezt érdemli.

Lányok, szerintetek egyszer majd megnyukszik a lelkünk?

Sziasztok

Jeni99
 
 


Sziasztok

Jeni
Én nagyon de nagyon remélem előbb v. utóbb de megnyugszik a mi lelkünk!

Sziasztok

Erika
 
 


Sziasztok!

Tegnap kétszer is leírtam, amit gondolok és mindkétszer elszállt, ugyhogy most csak röviden.

A lelkizéshez kapcsolódva egyetértek Jenivel, mindannyian azért járunk ide, hogy lelkizzünk, úgyhogy csak bátran! Persze az sem jó ha felzaklat a dolog, szóval szerintem csak arról írj, amiről úgy érzed van kedved.

Hogy megnyukszik-e a lelkünk? Én remélem és hiszem, hogy igen, és nektek is ezt kívánom. Én mondjuk örök optimista vagyok ilyen tekintetben és hiszem, hogy mindenki maga felelős a boldogságáért, bármilyen baj is történjen vele. Persze nekem is vannak (és biztos lesznek is) nehezebb, érzékenyebb időszakaim, amikor mindaz, amit leírtatok engem is felkavar. Most éppen teljesen meg vagyok békélve a helyzettel. Persze ha meglesz a baba, akkor az megint egy teljesen új helyzet és biztos akkor is lesz nehezebb és könnyebb időszak. De nekünk ez, másnak meg más terheli a lelkét és mindig vannak és lesznek olyanok, akik látszólag sokkal boldogabban élnek, de olyanok is nagyon sokan vannak, akik a mi helyzetünkkel már nagyon boldogok lennének. Bocs, ez már tisztára prédikációnak hangzik, inkább abbahagyom, de tényleg így gondolom.

Most ezt elküldöm és legfeljebb folytatom...


Erika!

Biztos vagyok benne, hogy jobban odafigyelsz, sokkal többet foglalkozol és fogsz is foglalkozni a kisfiad és a párod lelkével, mint egy átlagos családanya, épp a helyzetből adódóan. És Jenivel biztos mi is ezt fogjuk tenni. És épp ez az odafigyelés teremti meg a lelki harmóniát egy családban. Papp proffal kapcsolatban voltak ugyan fenntartásaim (emberileg és nem szakmailag!), de ő mondta mikor elbúcsúztunk egymástól, hogy higyjük el, hogy kevés jobb hely van egy gyerek számára, mint egy ilyen család, mivel azok a szülők, akik a nehézségek ellenére együtt maradnak, azok között olyan szintű szeretet és összetartás van, ami ideális egy babának. Ebben szerintem igaza volt. Mi a párommal azóta olyan harmóniában élünk, hogy magunk sem hisszük, hogy ilyen van (pedig előtte is szeretetben éltünk) és csak mosolygunk azokon a párokon, akik számunkra jelentéktelen kérdéseken vitatkoznak.

Csak hajlamosak vagyunk mindig inkább azokkal foglalkozni, akiknek jobban, könnyebben megy nálunk, pedig lehet, hogy az is csak látszat (a vér szerinti gyerekek sem olyanok ám mindig, mint amilyennek a szüleik szeretnék őket :P )...

folyt köv.


Erika!

Tök jó, hogy ezt a pároddal az elején megbeszéltétek. Nyilván ha két ember szereti egymást, akkor nem kérdés, hogy egy ilyen helyzetben is együtt maradnak. De láttam már olyan helyzetet is, ahol a feleség, mikor kiderült, hogy a férjnek, csak lombikkal lehet gyereke, úgy döntött, hogy nem vállalja be érte a dolgot. De nekik már eleve rossz volt a házasságuk ez már csak az utolsó lökés volt.

na itt a vége...


Sziasztok

Szép jó reggelt mindenkinek

Nyuszifül
mindenben teljesen igazadvan, az még rosszabb lenne, ha ismeretlen eredetű meddősége lenne egyikőnknek, és nem sikerült volna még az 5. lombik sem, így legalább az megnyugtatott hogy mi legalább tudjuk hogy mi bajunk és nem kellett hozzá minket évekig vizsgálgatni.
(néha nem értem az üzenetek dátumozását, lehet hogy én még a gondoltnál is nagyobb műszaki analfabéta vagyok)
Igen én legalábbis úgy érzem, hogy jobban odafegyelek, ill. figyelünk egymás lelkére, mi is szoktunk fogjukrá veszekedni, de szerintem nem olyan viharosan mint mások, és ilyenkor sem szoktunk egymás szemére hányni semmit.
Igen sajnos az ember ált. azt látja hogy másoknak mennyivel jobb, mondjuk én csak a gyerek kérdést nézem így, hogy másoknak - olyanoknak igen nekünk meg nem - miért. De csak eljön egyszer az az idő is amikor már semmi ilyen kérdés nem fog foglalkoztatni
na mindegy.

Ti mikor kezditek a programot?
Mikor indul be a baba projekt?

Sziasztok

Erika
 
 


Erika!

Hát épp én is erre gondoltam. Annál szerintem nincs rosszabb, mikor nem találnak semmi okot és mégsem jön össze. Bármennyire nehéz volt az az időszak, amikor kiderült a problémánk, mégiscsak megkönnyebbülés is volt, hogy megtalálták az okot, van rá megoldás, mégha nemis úgy, mint ahogy mi azt eredetileg képzeltük. Összességében engem az az egy év, amikor próbálkoztunk de nem jött össze, sokkal jobban megviselt, mert minden hónap egy újabb csalódás volt. És én is örülök neki, hogy ez még viszonylag korán kiderült és talán már nem kell éveket várnunk.

A programot a következő (nem szabályos, 30-35 nap) ciklusomban kezdjük, tehát valszeg (ha az édes anyatermészet is úgy akarja) akkor október első napjaiban lesz az inszem. Egyelőre úgy tervezzük, hogy havonta próbálkozunk, de lehet, hogy lesz olyan hónap, amikor nem lesz PÉ-m, és akkor ugye tárgytalan, meg persze az anyagiakkal is meglátjuk. A doki azt mondta, hogy mivel nálam semmi eltérést nem találtak az első két alkalommal semilyen stimuláció nem lenne, a 3.-tól meglátjuk. Arra nem készülök, hogy az első alkalommal sikerül, de azért szeretném, ha a klasszikus lombikig már nem kellene elmenni.

Szép napot nektek, még lehet, hogy ma benézek.


Sziasztok

Szép napot mindenkinek, de ne olyan borúsat és hideget mint amilyen itt nálunk van, még most is csak kb 12 fok van.

Nyuszifül
Miért ne lenne PÉ-ed?
nagyon remélem, hogy sikerül inszemmel
drukk megy ezerrel?

Mégegyszer szép napokat Mindenkinek

Erika
 
 


Szia!

Hát úgy tudom minden nőnek előfordul, hogy van olyan hónap, amikor nincsen PÉ. Vagy PÉ éppen van, csak nincs tüszőrepedés. Persze nem gyakran, csak úgy évente 1-2 szer. No meg biztosan vannak ősanya típusok, akiknek mindig érik , sőt, akár több is. Nem pesszimizmusból írtam csak ha nem stimulálnak, akkor a természet rendje szerint ez előfordulhat és akkor nyilván értelmetlen az inszem. Persze bízom benne, hogy tudjuk folymatosan csinálni, de ha kimarad néha egy-egy hónap, az sem katasztrófa (márcsak az anyagiak miatt sem). Na és persze ha gyorsan összejön, akkor mindegy is :D

Hát, csodás lenne, ha Karácsonyra már ott lenne a hasamban. Erre idén 3 esélyünk van, de erre egyelőre nem merek gondolni. Inkább az érjen felkészületlenül, hogy sikerült és ne az, hogy nem. Köszönöm a szorítást, ránk fog férni


Sziasztok

Nyuszifül
nagyon remélem, és ezerrel megy a drukk, hogy olyan karácsonyotok legyen amilyen még soha az életben nem volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Amúgy meg bocsi hogy ilyen tudatlan vagyok hogy nem tudom, hogy nincs minden hónapban PÉ-s.

Mindenkinek szép napokat, és egyre szebbeket!

Erika
 
 


Erika!
Köszi a drukkokat. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy úgy érzem nincs semilyen befolyásom arra, hogy sikerül vagy nem, ami nekem elég fura érzés, mert hozzászoktam, hogy ha valami problémám van, akkor annak neki kell állni és megoldani. De itt most csak azt érzem, hogy vannak dolgok, amikkel ugyan tudok tenni a siker érdekében (vitamin, teák, pihenés), de összességében mégsem az én akaratomon fog múlni.

A PÉ dolog nem tudatlanság, én sem érzem magam profinak a témában, csak amikor először mentem a dokihoz, mert még azt hittem, hogy a szabálytalan ciklusom miatt nem jön össze a dolog, akkor ő mondta, hogy jó, akkor a ciklusomat rendezzük, de pont azért szokták a nőknek azt mondani, hogy várjanak türelmesen 1 évet amíg nem jön össze, mert lehet, hogy épp az adott hónapban nincs is peteérés, nem szabadul ki a pete, nem találkoznak az ivarsejtek, rossz volt az időzítés, nem tud beágyazódni, stb. , szóval számos oka lehet, amiért nem jön össze rögtön, amitől nem kell azonnal pánikba esni.

Mondjuk a történethez hozzátartozik, hogy én eléggé úgy álltam a babaprojekthez az elején, hogy hát mindent tudunk arról, hogy hogyan kell összehozni egy babaát (no már ezt is túlzás volt gondolni), egyikőnknél sem volt semmi olyan betegség, ami miatt nem jöhetne össze, hát akkor hajrá. Aztán persze az élettől jó leckét kaptunk alázatból...

Jeni hol vagy?


Sziasztok!

Képzeljétek, szombaton kezdek dolgozni egy kisállatkereskedésben!
A főnök felesége tegnapra volt kiírva, és a terhességi tüneteit ecsetelte, hogy milyen rossz neki, hát mit mondjak, a sírás folytogatot. :cry:

Nyuszifül, remélem, hogy egy gömgölyödő pocakot teszel a karácsonyfa alá! :)

Erika, neked meg BOLDOD NÉVNAPOT kívánok, és remélem, hogy kapsz még majd "gögicsilő virágszálat" valamilyen alkalomra!!!!! :D :wink:

Jeni99
 
 


Sziasztok

Nyuszifül
Hát igen, ez az a dolog amin Te Ti magatok nem tudtok mit tenni, nem az van, hogy na akkor most neki állunk és addig dolgozunk míg nem sikerül. Itt sajna a mi beleszólásunk a legkevesebb a sikerbe.
- Itt igazán az segít, ha az ember nem hagyja el magát,
- ha rengeteget pihen pihen pihen ill. mikor szükséges akkor a pihenés mellett rengeteget kell inni (rengeteget),
- ill. bizní a dolgokban, hinni, hogy sikerül a baba

Hát nekem sincs túl sok tapasztalatom a lombik terén - mindig azt csináltam amit a doki mondott (életemben előszőr), az inszemről pedig halvány fogalmam van, ill. a lényegét tudom, de nekünk nem volt, úgyhogy a menetét sem tudom. De talán így jó, hogy nincs tapasztalatom.

Na mindegy nagy adag kitartás, és bizakodás, bízni bízni bízni

Szia

Erika
 
 

Vissza: Fogamzás

Jegyzetfüzet:

 

cron