Clarissa!
Mintha a tíz évvel ezelőtti önmagamat látnám benned. Nálunk is a hitel, a közös lakás és kocsi, plussz kettőnk fizuja is alig elég a havi fenmaradáshoz.
Én akkor már túl voltam a fősulin, dolgoztam és megpróbáltam a munkámba temetkezni és megvalósítani önmagam. Ma már tudom, hogy ez pótcselekvés volt, de akkor muszály volt, hogy valami sikerélményt adjon.
Mi is külön aluttunk, de mi sokat veszekedtünk is. Csak a munkahelyemen éreztem jól magam, és bevallom, sokat sírtam akkoriban.
De hidd el, mindenre van megoldás, kell, hogy legyen. Fiatal vagy és szép (iwiw-ről tudom
), rengeteg lehetőség áll előtted.
Csak még nem látszik.
Lehet, hogy nem most, csak egy-két év múlva, de eljön a te időd is majd meglátod.
Manapság már nem ritka, hogy két gyermekes anyukák elválnak és új párt találnak.
Ezt tapasztalatból mondom, a környezetemben több is van.
Sőt az egyikben közreműködtem is. Végén szerencsésen alakult minden.
Ne haragudj, nem akarok tapintatlan lenni, csak én annyit szenvedtem az első házasságom alatt, hogy elhatároztam, akinek tudok, segíteni fogok, hogy ne élje át amit én.