Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!


6 év és 4 sikertelen inszem után várom az ötödiket és lélekben készülök a lombikra. Az elmúlt években sokat olvastam a meddőségről, kb. tisztában vagyok vele, hogy mi vár még rám. Mivel eléggé le vagyok törve,  a hozzáállásról és a lelki "túlélésről" szeretnék beszélgetni, véleményeket olvasni.

Általában azt hallom, hogy az élet minden területén a pozitív gondolkodás a lényeg, a rosszra még csak gondolni sem szabad.
A babára várással kapcsolatban viszont ilyesmiket olvasok: akkor sikerült, amikor már feladtam vagy amikor már nem is foglalkoztam vele... stb.

Most akkor hogy is van ez?

Üdv. Babucika
babucikam
Budapest XXI. kerületet
 
 


Nekem akkor maradt meg a kisfiam, amikor minden este arra koncentráltam, hogy kismama vagyok, gondolatban mindig éreztem mozogni, simogattam a hasam, beszéltem hozzá, mindig így aludtam el, és láss csodát, amikor nem is lett volna a tankönyvek szerint megfogannia, terhes maradt és meg is maradt a baba :) de én végig csak arra koncentráltam, hogy minden rendben van, ha bármi baj felmerült, akkor azzal próbáltam a rossz gondolatokat elhessegetni, hogy elképzeltem, milyen lesz, az illata, a haja, a szeme, megfogni, szoptatni. Én sokat álmodoztam a nagy találkozásról (megjegyzem, bár elvben nem sok esély volt a spontán szülésre, azt is bevonzottam végül ;) ), és valahogy csak túléltük azt a 40 hetet :)

mimoka77
Külföld
 
 


Gratulálok mimoka :) az utolsó inszemnél én is ezt próbáltam, bár nem ennyire következetesen... sokszor inkább nem tervezgettem, nehogy csalódás érjen.

Most úgy érzem, hogy inkább én is az optimista megoldás mellett maradok, lemondani úgysem tudok.

Most már jöhet a 3. baba? :))
babucikam
Budapest XXI. kerületet
 
 

 
 

Ez már a 4. lenne, de nálunk csak 1 született meg eddig a 3ból, persze ennek is meg van a maga oka. Az elsőnél minden rendben volt, de egy nem túl jószándékú emberke felhívta a figyelmemet arra, hogy attól, hogy + a teszt, még nem biztos, hogy van baba. Én ahelyett, hogy meg sem láttam volna ezt a beírást, elkezdtem utána olvasni az üres petezsák jeleinek. Közben egyre több közeli ismerősnek lett üres a petezsákja. Már majdnem megőrültem, hogy nekem is biztos csak egy üres petezsákom van, és tessék: üres volt a petezsák...

A következő terhességemből született a kisfiam, azt már fentebb leírtam.

A harmadik terhesség védekezés mellett fogant. Sokat gondolkoztam rajta, milyen is lenne, ha terhes lennék, hogy bírnék el két gyerekkel egyedül, és mit ad isten, terhes maradtam. Mivel nem akartam azt a babát igazán, mert a kisfiam akkor még nagyon nagyon kicsi volt, és nem bírtam volna a 2 gyerekkel, így azon agyaltam, szinte minden nap, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak úgy megjönne. Hát csak úgy megjött. Bár későn, akkor már túl voltunk nem egy kálvárián, és végül is elfogadtam a gondolatot, hogy jön a tesó (+ láttam élni is, úgy még nehezebb), szóval a végén nagyon megviselt a dolog :(

Aztán most úgy ébredtem valamelyik héten, hogy igen, most már készen állok a tesóra :) Remélem, ugyanolyan sikertörténet lesz, minta kisfiam :)

A Jerry Hicks féle könyveket ismered? Érdemes őket elolvasni.

mimoka77
Külföld
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Fogamzás

Jegyzetfüzet:

 

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó