Társalgó főoldal » Várandósság » Hogyan tudtam meg? Hogyan mondtam el?

Sziasztok!

Arra gondoltam, hogy ebben a topikban elmesélhetnénk, hogyan tudtuk meg, hogy "nem vagyunk egyedül", illetve hogyan közöltük ezt a párunkkal.

Hami

Sziasztok!

Mind a hármat másképp. Az elsõ alig-remény (súlyos betegség) után fogant. Hõmérõzök, így a gyanú felmerölése után a 32. napon csináltam tesztet, titokban, reménnyel teli. Azonnal elmondtam Neki. Látni akarta a tesztet és két nap múlva õ is akart csinálni egyet a saját kezével, úgy örült. A másodiknál már a 28. napon tudtam, hogy úton van. Párom közeli családtagja halt meg, úgy éreztük valakit pótol a pici. A harmadik, nos õ véletlenül fogant, Isten ajándéka, válasz imáimra. Zûrzavaros idõben kezdte életét. Már a 27. napon sejtettem a hõmérõ alapján, a 28.-on pedig kezemben volt a teszt. Hetekig csak kettõnk titka volt, míg a legnagyobb nehézségek vihara elmúlt és a férjem is hazaérkezett. Kitörõ örömmel fogadta a nem várt kis élet hírét.
Bori

Nálunk is elég viccesen alakult. Én az a tipus vagyok aki érzi. Igy aztán a harmadik napon gyakorlatilag tudtam. De a felismerés egy elbambult pillanatomban ért a 2-es villamoson a Lánc-hid alatti alagútban... Hehe. És azt mondtam a páromnak, aki szemben ült velem, hogy van nekünk Borókánk. Õ meg csak vigyorgott. Ami azóta is tart. Hát igy.

zsunya

Sziasztok!

Nekem a legnagyobb örömet és meglepetést hozta a pozitív teszt, amit még sokszor át szeretnék élni, ugyanis meg voltam róla gyõzõdve, hogy meddõ vagyok (hónapokig tartó vérzéskimaradások, totál rendszertelen, kiszámíthatatlan peteérés,stb.). Mivel én tesztekkel éltem le életem nagy részét (ha késik vagy kimarad, az orvos elsõ kérdése: nem terhes?), nem volt ismeretlen a dolog számomra és vártam a szokásos negatív eredményt.

Éppen ezért, amikor már megint vagy 2 hónapot késett, egy szombati napon a Duna Plaza-ban volt dolgom, beugrottam a gyógyszertárba és vettem egy azonnali tesztet, amit sebtiben meg is csináltam az ottani WC-ben, mert épp kellett pisilni, és biztos voltam benne, hogy a szokásos eredményt fogom látni. Kb. olyan hangulatban voltam, hogy na, akkor most pisilek egyet, utána még kell vennem kenyeret, megnézem a cipõket, felmegyek a mozihoz, hogy mi a mûsor, és.........és akkor pozitív lett a teszt!!!

Majdnem felkiáltottam örömömben, nem hittem a szememnek, alig kaptam levegõt. Valahogy felöltöztem, örömmámorban kitámolyogtam a Plaza-ból, mindent elfelejtettem, amit még csinálnom kellett volna, és felhívtam a párom, aki alig akarta elhinni.

Aztán az ultrahang kimutatta, hogy 7-8 hetes terhes vagyok, és elkezdõdött az utánaszámolgatás, hogy mikor, hogyan történhetett meg az a csoda, amire senki nem számított.

Emese

Sziasztok!

Én új vagyok köztetek, röviden bemutatkozom, aztán elmondom, hogy tudtuk meg a dolgot.
Az igazi nevem Réka, soproni vagyok és van egy 3 hónapos kislányom, Zsófi.
Mi már nagyon vártuk a gyerkõcöt és már éppen meg kellett volna jönnie a bajomnak, mikor én úgy is éreztem, hogy meg fog jönni (óramû pontosságú, 28 napos ciklusaim voltak mindig eddigi életem során). De másnap semmi nem történt és harmadnap sem, amikoris éppen február 14-e volt, vagyis Valentin nap. Na, gondoltam, hát ez igy jó buli lesz, este megtudjuk, mi a helyzet. És akkor megvettem a tesztet, hazamentem, a párom aludt, mert már elég késõ volt, (Õ pedig minden nap 4.30-kor kelt akkoriban). Én pedig gyorsan megcsináltam a tesztet és csak utána mentem be felébreszteni és Õ csak annyit kérdezett látva kezemben a tesztet, hogy na, lakik valaki a pocakodban? Egybõl tudtuk, a február 3-ai szép reggelnek az eredménye van a pocakomban. A legjobb az az egészben, hogy aznap, mármint február 3-án délután Dobogókõre kirándultunk barátainkkal, ahol fotókat is készitettünk. Nekem azok a fotók annyira kedvesek!

üdv nektek és még sok-sok egészséges, szép babát kivánok: Réka

Sziasztok!

Most találtam rá eme tök jo topikra! Nagyon meghato olvasgatni ezeket a történeteket! Sajnos én még a "megint megjött" topikba járok, nagyon remélem hogy nem sokáig, bár már egy éve probálkozunk sajnos sikertelenül Láttam már két darab egy csikos tesztet,nagyon nem tetszett! Ha lesz egy kétcsikos, eljövök ide megint és megirom hogyan történt, addig is remélem nagyon sok történettel gyarapszik a topik! Gratula a kezdõjének!!!!

Gratula a kicsikhez! Jo egészséget mindenkinek!!!

Mamacs

Szia Mamacs!
Off. Ugye nem felejted el mit ígértél? Remélem már hamarosan kiderül és jó hírekkel szolgálsz majd!

Szia: Norcsi.

sziasztok,a valódi nevem Dóra,csatin Dork@,Szomvathelyen élek párommal és gyönyörû 9.5 hónapos Panka lányommal!Rég volt a nagy nap,de emlékezetes!Esküvõnk után kezdtünk el házaséletet élni,és a nászútunkon már kíváncsi voltam,hányan is vagyunk!Ennek egyéb,hosszú oka is volt!Vettünk 2 tesztet,de nem mutatott ki semmit,bár én már sejtettem valamit,aztán hazajöttünk,visszamentem nõvérként dolgozni egy kórházba,csináltam egyet,az sem mutatta ki!Egy hét múlva párom rákérdezett mi újság,mondtam,sajna még semmi!De másnap reggel küldtem egy mintát a laborba,és akkor már pozitív lett végre!Párom éjjeles volt,de felhívtam,felébresztettem,és fel sem fogta,mit mondok!Aztán gyorsan kijózanodott álmából,visszahívott és nagyon örült!Aznap derült ki,hogy mehetnék egymûszakba rendelõbe dolgozni,de nem vállaltam!Drága doktoromnál kideült,hogy Panka bizony a nászéjszaka gyümölcse,és akkor már 8 hetes terhes voltam!

Sziasztok!

A hátamon még mindig feláll a ször az izgalomtól ha eszembe jut a mi történetünk.
Tavaly összel házasság, utána gyerekproject 1000-rel. Több negativ teszt után a 3. ciklusban óvatos duhajként halogattam a tesztelést. Egy szép pénteki napon aztán hazafelé vettem 2 különbözö tipusú tesztet. Arra gondoltam, hogy az egyiket már este megcsinálom és ha + akkor biztos van baba mivel az esti vizelet nem annyira koncentrált mint a reggeli. De ugorjunk vissza az idöben. kb. az 1. próbálkozásunk után résztvettem egy öblítös promócióban. Be kellett küldeni 6 vonalkódot és kérhettem érte egy képeslapot és egy Macikát. A képeslapot olyan szöveggel és annak küldhettem el akinek akartam. A mi válaszott lapunk természetesen egy csecsemöt ábrázolt a szöveg a következö volt: Nemsokára megérkezek és a címzettek a férjem és én voltunk. Reméltem ez segít. És most jön a csattanó. A már említett péntek este a teszt 2 csíkos lett és reggel is a másik fajta. A szombati teszt után kb. 5 perccel csengettek. Még pizsiben nyitotunk ajtót a szomszédnak, aki átvett elözö nap, PÉNTEKEN egy nekünk címzett csomagot mivel nem voltunk otthon. És mi volt a csomagban? Egy macika a képeslappal: Nemsokára megérkezek szöveggel. A férjem az egész sztoriról nem tudott semmit, neki a csomag is meglepetés volt de a 2 csikosnak azon a szombaton nagyon örültünk. Hát ennyi! De ezt elmesélem majd a most még pocaklakó Halacskánknak is. Sziasztok, Halacska

Sziasztok!
Nagyon édesek a sztorik, annyit nevettem.
Íme az enyém:
Minden reggel mértem a lázam. Egyszer aztán valami nem stimmelt. A lázgörbe sehogyan sem akart az elõzõekre hasonlítani. Vettem egy tesztet, délután amikor még egyedül voltam itthon megcsináltam. Aznap kellett volna megjönnie.
Másfél csíkom lett, ami azt jelenti, hogy egy egész, de a másik csak nagyon halványan (DE!) látszott.

Van a hûtõszekrényen egy mágneses mûanyag "üzenõ" lapocska, ami letörölhetõ. Anno ezekre írogattunk egymásnak szerelmes üzeneteket.
A párom fáradtan rogyott le a konyhaszékre munkából hazajövet. Váltottunk néhány szót, az aznap történtekrõl. Én háttal ültem a hûtõnek, õ szemben vele. Nekem hosszú órának tûnt az a pár perc, mire -nem tudván miért vagyok ily' vigyori- jobban körülnézve észrevette a meglepetést.

A lapocskán ezúttal ez állt: " Valószínûleg kisbabánk lesz. Szeretlek. Anya".

Hát ennyi. A többit már tudjátok.
Ja és szilveszter éjjelén volt az a bizonyos "sikeres" éjszaka. Biztos uncsi volt a mûsor
Pusssz : Remama

Nagyon aranyosak a tortenetek. Nalunk az elso alkalommal volt igazan izgalmas a dolog. Ugyanis regebben volt egy mehen kivuli terhessegem, ami utan az orvosom azt mondta, hogy turelmesnek kell lennem, ha gyereket akarok, mert biztos, hogy nem fog elsore osszejonni. Amikor 1997. marciusaban nem jott meg a verzesem, azt hittem, hogy valami bajom van. Nem mertem meg orvoshoz sem menni, mert feltem, hogy valami komoly betegsegem van. Viszont a parom mar tudta, hogy terhes vagyok. Akkor tudatosodott benne a dolog, amikor egyik reggel kijott a konyhaba es en reggeliztem: vajas-lekvaros kenyeret savanyu kaposztaval... Erre o azt mondta, hogy ilyen gusztustalan ennivalot csak egy terhes no kepes megenni. Jot vigyorogtunk rajta, de nm vettem komolyan. Aztan amikor aprilisban sem jott meg, vettem egy tesztet, (pont a szulinapomon...), de biztos voltam benne, hogy nem lesz pozitiv, ugyhogy nem is szoltam rola a ferjemnek. Nem aludtam egesz ejszaka, hajnali otkor mar nem birtam tovabb. Megcsinaltam a tesztet, eletemben meg ugy nem izgultam, mint azalatt a par perc alatt, amig megjelent a ket csik. Visszafekudtem a parom melle, es elkezdtem sirni-persze oromomben... O felebredt, en nem mondtam neki, hogy kisbabank lesz. Mire o: tudom, es visszafordult aludni. Masnap viszont olyan gyonyoru ajandekot kaptam tole, a mai napig orizgetem.En azonban meg mindeig nem mertem elhinni. Vettem megegy tesztet, es amikor az is pozitiv lett, raszantam magam arra, hogy elmenjek orvoshoz. O csinalt egy ultrahangot, es amikor kijelentette, hogy "egy elo magzat, kb 11 hetes!!!", akkor olyan sirast rendeztem a rendeloben, hogy mindenki meg volt ilyedve. Az orvos elkezdett nyugtatni:Anyuka nem akkora baj ez, gondolja vegig, ne vetesse el, ha nem muszaj! Alig tudtam neki elmagyarazni, hogy oromomben sirok.
Ehhez kepest a masodik alkalommal mar sokkal nyugodtabb voltam, de amilyen hihetetlen, a ferjem megint hamarabb tudta, hogy terhes vagyok, mint en. Viszont ezalkalommal is volt egy aranyos tortenet az orvossal: amikor beleptem a rendelobe, csak annyit kerdezett: ugy erzi? En nem ertettem, mit akar. Akkor mondta, hogy annyira ki voltam virulva, hogy ram volt irva, hogy babat varok...
Istenkem, alig varom a harmadikat!!!!!!!!!!!!
Eva

Elöször tévedtem a babanetre, de ilyen sok örömteli és kedves történet után nagy kedvet érzek az anyasághoz. Én 26 éves vagyok, azon töprengek, hogy elöbb karrier vagy aztán baba, vagy elöbb baba, aztán majd meglátjuk... Három hónapja abbahagytam a Marvelon szedését azzal, hogy "hát, ha már a jó Isten is úgy akarja" úgy lesz, különben marad a karrier. Párom még nem lelkesedik és várja a kicsit, ezért azt hittem, megsínyli a házaséletünk, hogy nem szedek fogamzásgátlót. Hát nem így lett... Van egy régi megállapodásunk, hogy ha én jónak vélem az idöpontot, nem szólok neki róla, hogy nem szedek semmit, ha megtudja, hogy apuka lesz úgyis örömében levetközi minden gátlását a témával kapcsolatban... A legszebb az egészben, hogy rájött a dologra (nem volt túl nehéz) és azóta még figyelmesebbnek is tünik. Lehet, hogy nem meri bevallani, de egyre inkább megbarátkozik a gondolattal? Elöbb-utóbb ö is elfogadja, hogy igazán felnött lesz igazi felelösségekkel? Úgy szeretném legközelebb már azt írni, hogy közétek tartozom és milyen agyafúrt módon adtam kedvesem tudtára örömömet! Vissza fogok nézni, hogy még több szívderítö és kedves babatörténetet ismerhessek meg.
Minden kismamának sok jót és sok örömet kíván
Hajni Budapeströl.

Sziasztok!
Leirom en is hogyan mondtam el. Az elsot telefonon, semmi korites. A masodikat nagyon vartuk, es meg a varhato megjovetel elott egy nappal megcsinaltam a tesztet, es zt beletettem egy kepeslap melle egy boritekba. A kepeslapra a kovetkezo volt irva kivul: Ez a kis elet... Belul: ...sok orom forrasa legyen. Meglepodott nagyon a parom!
Moni

Kedves Pocok!

Köszönöm a bíztatást, azt hiszem e pillanatban rám is fér, ugyanis ma már a nyolcadik napja, hogy késik... Páromat persze még nem avattam be, ha még egy hetet kell várnom, megcsinálok egy tesztet. A legszebb az egészben, hogy csupa negatív példát láttam a környezetemben, ahol sehogy sem akart összjönni. Úgy gondoltam, ha majd elhagyom a gyógyszert, biztos, hogy két-három évnek el kell telnie, hogy történjék valami. Erre itt állok három hónappal késõbb, nagyon örülnék egy babának, de közben kicsit szorongat is az érzés, hogy esetleg már kismama vagyok.


Kedves Mindenki!

Egy kismama máshogy érzi magát a harmadik hét körül? Vannak-e olyan jelek, amik kizárják vagy megerõsítik az "áldott állapotot"? Én nem érzek semmi különöset, csak nem jön meg. Alul pedig elég sikamlós vagyok. Szerintetek érdemes már most megosztani párommal, hogy a lehetõség fennáll, vagy inkább várjam ki, míg magam is biztos vagyok a dologban és ne õröljem õt addig kétségek között? Hozzáteszem, hogy eredetileg késõbbre terveztük, hogy babánk legyen, kicsit tartok tõle, hogy ijedtség lesz az elsõ reakciója.

Segítségeteket elõre is köszöni: Hajni Bp-rõl

Kedves Hajni,
a 3. het korul lehetsz ugy is terhes, hogy nem erzel semmi kulonost.
Pati

Szia Hajni!
Harmadik hét körül nem kell feltétlenül rosszul lenni, vagy bármi. Én csak eufólikus állapotban voltam minden ok nélkül. Vannak akik egyszerûen érzik tudják hogy többen vannak. Ne aggódj a legtöbb férj ha elõtte mást is mond azért nagyon örül egy babának.

Ja! A lényeg, hogy ne aggódj!
Puszi
Zsunya

Sziasztok,

én "sajnos" régi motoros vagyok/voltam a "ma megint megjött"-ben. Szerencsére, már van egy titkunk, aki most 6 hetes! Nagyon romantikus, hangulatos pillanatot terveztem el, persze nem így lett. Sokáig nem lettem terhes, és elmentünk egy speciális klinikára. Az elsõ hónapban volt egy csomó vizsgálat, meg minden. Most is mértem az ébredési hõmet, mint már annyi hónapja. Eléggé össze-vissza volt, de azért jó, mert tudom mikor jön meg. Amúgy 26 naposak a ciklusaim. A 32.napon tudatosult bennem, hogy gépiesen mérem a hõmet minden reggel, és még mindíg 37 fölött van. Aznap csináltam egy tesztet, halvány 2.csík lett az eredménye. Megvártam a páromat munka után, és amikor megölelt, a fülébe súgtam, hogy "apa lettél". Boldogan felkapott, és megszorongatott. Két nap múlva együtt csináltunk tesztet reggel. Akkor már erõs két csík látszott. Nagyon boldogok vagyunk, már vártuk, akartuk ezt a babát. Azóta többet simogatja a pocimat, és megkérdezi, hogy van a pocaklakónk? És vigyáz rám, mint egy hímes tojásra.

Hát, ez a mi történetünk.
Lora

Sziasztok!
Mivel már régóta és nagyon vágytunk gyerekecskére, sokat emlegette a Férjem, hogy kiváncsi rá, milyen leszek tolatómozdonyként. Mikor végre sok év után úgy éreztem sikerült, ebédidõben vettem egy tesztet, de nem bírtam ki hazáig, a melóhelyemen megcsináltam, aztán már csak ki kellett várjam az este hetet, mikoris várt a Párom hazafelé félúton, egy parkolóban.
Egy képkatalógusból kerestem ki vonatos képeket, bár mozdony nem volt köztük, de volt egy kép egy ablakon kibámuló kisfiúval, gondoltam az is jó lesz. Így hát szép színesben lemásoltam és ráírtam, hogy tolatómozdony kép nem volt, de talán így is tudod, mit akarok mondani...
Este a kezébe nyomtam a papírlapot, aztán mikor felfogta végre, jól megölelgetett és persze össze-vissza puszilgatott. Aztán megijedt, mert félt, hogy valami kárt okoz bennem (bennünk), kinyitotta a kocsiajtót, besegített, megigazgatta a ruhám, stb... Aztán ott helyben bõgtünk fél órát örömünkben, mert még mindig nem tudtuk elhinni, hogy igaz lehet.
Kriszta

Kedves Zsunya és Ti, akik nyomon követitek rövid ideje kezdödött történetemet, kétségeimet!

Köszönöm, hogy továbbra is bíztattok, az utolsó bejegyzésem óta csak erösödött a gyanú. Páromat ma reggel keltettem nagyon finoman, aztán megosztottam vele, hogy az esély fennáll. Pontosan, ahogy Ti is írtátok: az elsö reakciója ÖRÖM volt!!! Még egyáltalán nem jelent semmit, hogy 12 napja várat magára az esedékes vérzés, mégis nagyon örülök, hogy jelenlegi anyagi nehézségeink ellenére is: ÖT magam mögött tudhatom.

Ez a két utolsó történet is annyira kedves, eröt ad ilyeneket olvasni!

További sok örömet kívánok nektek! Hajni

Hajni
Ne izgulj az anyagi gondok miatt Tudod nehezen tudnám elképzelni, hogy az ember úgy bátran ki merje mondani: "Meg van mindenem, nincs már semmi másra szükségem csak egy baba hiányzik". Ilyen pillanat nagyon kevesek életében következik csak be. Nagyon boldog 9 ill. már csak 8 hónapot kívánok Nektek és egy egészséges kisbabát És ha netán kétségek gyötörnének olvass csak bele a ..."ma megint megjött"... topicba és máris láthatod, milyen szerencsések vagytok

Lora
Olyan jó volt olvasni a soraidat Remélem hamarosan követhetlek majd Boldog babavárást

Puszi: Doris

Kedves Lányok!

Elmesélem az én történetemet:

Nagyon szerettünk volna babát, de hónapokig nem sikerült megfogannia. Rendszertelen volt a ciklusom, volt, hogy 2-3 hónap alatt csak egyszer menstruáltam. Állandóan csináltam a teszteket, mindig remegõ kézzel, nagy-nagy izgalommal, szinte lázasan, hogy talán most két csík lesz! De mindig csak egy volt. A páromnak már nem is beszéltem a negatív eredményû tesztekrõl, úgy gondoltam, majd csak akkor szólok, ha egyszer pozitív lesz!
Októberben volt az esküvõnk, ekkor már több mint fél éve próbálkoztunk, sikertelenül.
Az esküvõnk elõtt is már hetek óta késett a menzeszem, aznap reggel is csináltam egy tesztet, és szívbõl reméltem, hogy pozitív lesz, bíztam benne, hogy az esküvõnk napján tudhatjuk meg az örömhírt! Aznap reggel szinte biztos voltam benne, valahogy éreztem, hogy pozitív lesz a teszt!
De negatív lett. A páromnak nem is beszéltem róla. Aztán az esküvõ után 3 héttel még mindig nem jött meg, a férjem mondogatta, szerinte van valaki az én pocakomban, mert megváltoztam. De én azt gondoltam, csak szokás szerint megint kimarad egy menzesz, egyáltalán nem gondoltam már arra, hogy baba lehet a dologban. Eldöntöttem, hogy elmegyek a nõgyógyászomhoz, mert ebbõl elég, én babát szeretnék, megbeszélem vele, hogy hozzuk rendbe valahogy a ciklusom, így nem lehet babát tervezni ha három havonta egyszer menstruálok! El is mentem az orvoshoz, mondtam neki, babát szeretnénk, hozzuk rendbe a ciklusom, rutinvizsgálatok, vizelet.... másnap kellett visszamennem a papírokért a laborba, onnan a dokihoz.... a vizeletvizsgálati papíron az állt: HCG pozitív.
Hatalmasat dobbant a szívem, majdnem kiugrott! Nem tudtam mit jelent, csak éreztem. Ez a szó, pozitív, ott ugrált a szemem elõtt! Visszarohantam a laborba, és elkaptam egy arra járó fehérköppenyes nõt: ez mit jelent? Azt jelenti, hogy babája lesz! Visszatántorogtam a váróba, és leültem egy fekete kendõs öreg nénike mellé. Õ volt az elsõ, akinek elújságoltam a nagy hírt! Nem hiszem hogy valaha látott nálam boldogabb embert! "Tessék elképzelni, kisbabám lesz!" (már bõgök) "Jajj, aranyoskám, micsoda boldogság!" Úgy dobogott a szívem a tudattól, remegtem, alig bírtam elhinni, a nénike meg szorongatta a kezemet. Aztán mikor sorra kerültem, bementem a leletekkel a nõgyógyászomhoz és a kezébe nyomtam. Erre õ: "Hát mit is kell itt rendbehozni? " Én meg csak vigyorogtam. Gyorsan csinált egy UH-t, és közölte, hogy kb. 8 hetes a baba a pocakomban. Ki is nyomtatta a képet. Itthon alig vártam, hogy a férjem megérkezzen, elétettem a finom leveskét, és miközben kanalazta, melléültem és a fülébe súgtam "Kisbabánk lesz."

Persze én is romantikusabban szerettem volna, de nem bírtam kivárni egy idilli pillanatat, nekem ez volt a legcsodásabb pillanat így is, levessel együtt!
Felugrott, átölelt, alig bírta elhinni, de egy perc múlva már azt mondta, tudtam, és már rég tudtam, én mondtam!

Hát ennyi a történet. Ennél már csak a gyermekünk megszületésének meséje lehet szebb, de az már másik történet.

És ha belegondolok, hogy már az esküvõnk napján is ottvolt a pocimban, csak a teszt nem mutatta ki! Következõ babánál már nem fogok a tesztben megbízni!

Boldog babavárást és gyermeknevelést nektek:

Katus

A kisfiunk már 8 hónapos, gyönyörû és okos! :Ö

Katus

Sziasztok!
Eddig Hajni néven írtam, most úgy döntöttem, hogy regisztrálom magam a babaneten, nagy okom van rá! Ma reggel megcsináltam egy tesztet és két csík jelent meg!!! :-))) Örülök, hogy annyian vertétek belém a lelket, mára már alig maradt a kétségeimböl! Úgy örültem neki, nem is tudok másra gondolni! Ha ez tényleg így van, akkor 25 napos a baba! Páromnak még nem mondtam el a jó hírt, ö még ott tart, hogy nem jött meg, így van rá esély. A titkolózás holnap estig fog tartani, ugyanis születésnapja lesz! Be szeretném csomagolni szépen a tesztet: rákötözöm a használati utasítás ábráit: "terhes" "nem terhes". Úgy tervezem, hogy az ajándékával együtt adom át, nagyon várom már a meglepetést! :-))) Kérlek benneteket, hogy drukkoljatok a pénteki nagy eseményhez, annyira izgulok, mit szól hozzá, hogy hárman vagyunk!
Minden jót kívánok nektek és ugyanekkora örömet és várakozást a babához! Örömömben úgy átölelnélek titeket!!!
Vigyázzatok magatokra, és a babátokra: egy nagyon boldog Csipkebogyó (=Hajni) :-)

Csak gratulálni tudok!

Hami

Hajni! Gratulálok!

Na de akkor irány a Friss kismamák topik!

Zsunya

Kedves CSipkebogyó Hajni!

Nagyon sok boldogságot kívánok! Szívbõl átérzem amit érzel, biztos vagyok benne, hogy a párod számára ez lesz élete legcsodálatosabb születésnapi ajándéka!

Katus

Csipkebogyó alias Hajni!

Gratulálok, és nagyon kellemes pocakosodást!

Írd majd meg, mit szólt a párod, nagyon kiváncsi vagyok!

Puszi:

Dia

Sziasztok!

Olyan meghatóak a történetek hogy persze már megint bõgök...
A párom csak legyint: na már megint mi van?
Mostanában olyan szörnyû vagyok,képes vagyok egy reklámon is telekönnyezni a zsebkendõmet...kész röhely!

Szóval én most vagyok 26 hetes,és már vagy két éve várunk a babára.A párom már titokban le is tett arról hogy valaha sikerül.
Úgy terveztem,hogy ha terhes leszek írok egy papírt a fürdõszoba tükörre hogy: Apa! Nemsokára találkozunk! (vagy valami hasonló)
Ahányszor késett egy-két napot a menzeszem a papír már elõrre el volt készítve, és el volt dugva a fürdõben hogy elõvehessem és kitehessem ha a teszt kétcsíkos...Sajnos ez sohasem jött össze.Elkeseredésemben mindig összetéptem és kidobtam a lapot.
Azon a reggelen már meg sem írtam...
Amikor megláttam a csíkokat szépen egymás után a teszten,nem akartam hinni a szememnek!
Persze rögtön arra gondoltam,hogy affene!A papír!
Na de nem baj majd adok fel egy jópofa hirdetést a párom kedvenc újságjában,hogy onnan tudja meg!
Visszabújtam az ágyba gyorsan.Szerintem világítottam a boldogságtól!A férjem már ébren volt...
Rámnézet és azt mondta: szerintem te terhes vagy!
Hát persze hogy rögtön elbõgtem magam örömömben,és mindent kiálaltam neki!
Úgyhogy a nagy "meglepi" elmaradt,de azért így is emlékezetes marad az a nap.)

Kívánok mindenkinek jó pocakoskodást és babázást!
Puszi
blano

Annyira szépek a történeteitek, hadd írjam meg én is a mienket!

Az elsõ volt érdekes nagyon, mert nem voltunk összeházasodva, nem is laktunk együtt, én fõiskolára jártam, Õ meg egyetemre.
Amikor már gyanús lett a késés, vettem egy tesztet, de nem csíkosat, valami öntögetõs, bonyolultabbat. Remegõ kézzel, titokban megcsináltam otthon, aztán... eléggé fura volt. Biztos örültem is, de nagyon megijedtem. Fõleg azért, hogy mit fog szólni.
Volt egy félig-meddig kimondott megállapodásunk, hogy ha baba lesz, összeházasodunk. Ugyanakkor nem védekeztünk, így az elsõ (mindkettõnknek elsõ) éjszakánk után kb. 3 hónappal "összejött" a baba.
Azon a napon is találkoztunk, és épp a Blahán mentünk, amikor megmondtam Neki. Nagyon nem tudtam, hogy most mi lesz. Rám nézett, a szeme nagyon elkezdett örülni, átölelt és azt mondta:
"Ilyen az élet. Idõnként kirügyezik."

Erre már elbõgtem magam kicsit - nem is tudom miért...

Késõbb nem emlékezett, hogy így reagált.
A második baba hasonlóan váratlanul jött, de már egy kis családba (10 hónapos volt a nagyobbik.) Akkor már végig beszámoltam neki mindenrõl, ahogyan alakultak a dolgok (késés, bizonytalanság, teszt, aztán kitettem a polcra, hadd lássa, hogy piros, de le kellett fordítani neki, hogy mit jelent a szín.) Ekkor is nagyon örült, végig kislányt vártam, (õ titokban fiút) és lett egy négykilós Botondunk!

Õszintén szólva a férjem eredetileg tartott tõle, hogy esetleg nem is lehet gyereke, mert a bátyjának csak több év után lett, de éppen ezért sokkal nagyobb volt az öröme.

Mindenkinek minden jót!


Ilon

Kedves Dia, kedves többiek!

Eljött a nagy nap, persze nálunk sem úgy sikerült, mint ahogy szépen elterveztem! Nem számoltam vele, hogy kedvesem a saját születésnapján is este tízig renovál majd, hiába, ilyenek a férfiak! Ez azért is eshetett így, mert szombatra terveztük a bulit. Lényeg a lényeg, valami nem sikerült neki és nagyon durcás volt, mire én kezdtem kiakadni... Ö persze mit sem sejtett az egészböl: csak azt látta, hogy valami nincs rendben, lefeküdt mellém és elkezdett faggatni, hogy megbántott-e valamivel. Megmondtam az igazságot, hogy egész este szeretném felköszönteni és csak arra várok, hogy hagyja abba a munkát, hogy lehessen pár nyugodt percünk.
Így végre megértette, hogy mit szeretnék, ezerszer bocsánatot kért, én pedig végre odaadhattam neki az ajándékát. Elöször azt a csomagot bontattam fel vele, ami a "rendes" ajándékot rejtette, a lényeg (a teszt), pedig a végére maradt. Mit ne mondjak, meglátszott rajta, hogy elöször lát életébn ilyen csodát: fogalma sem volt róla, hogy mi lehet az: találgatott, többek között lázmérönek nézte! Túl sötét volt, így a használati utasítást is csak másodszori nekifutásra tudta kibogarászni, na, akkor kezdett leesni az álla! Óriási volt a meglepetés, szólni is alig tudott! Késöbb mondta is, hogy nyugodjak meg, csak a döbbenet miatt nem tudott megszólalni és, hogy félre ne értsem, örül a hírnek! Másnap reggel már nem lehetett összetéveszteni az örömét az ijedtséggel, most már csak arra várunk, hogy mit mond holnap reggel a doki, reméljük, hogy minden a legnagyobb rendben!
Én most nagyon jól érzem magam és kívánok nektek is minden jót: Csipkebogyó

: Sok boldogságot

Sziassztok!!!
Most latogattam el eloszor erre az oldalra es egy kicsit tudatlan vagyok ebben a temaban...vegulis azt szeretnem tudni hogy mennyi ido mire az elso jeleket eszre veszem hogy terhes vagyok....A dolog meg csak 1 hete tortent meg de en ugy erzem hogy terhes vagyok de ez lehet hogy csak a kepzeletem mert nagyon szeretnenk babat....letszives valaszoljatok es mindenkinek gratulalok a babahoz...

koszike elore is RENI

Sziasztok!

Én sajnos még nem tudok csatlakozni hozzátok,de remélem ez még idén megváltozik majd. Nagyon tetszettek a történetek,néhol egészen meghatódtam,szinte a könnyeimet kellett törölgetnem,ami elég ciki a melóhelyen egy halom pasival körülvéve.
Gratulálok mindenkinek,aki babát vár,sok boldogságot!!
Ha majd eljön az idõ és nem bánjátok,én is elmesélem,hogy tudtam meg és mondtam el.
Addig is legyetek jók: Zit

Reni

Elõfordul az, hogy az ember lánya már a menstruáció elmaradása elõtt érzi, hogy babát vár. Mellfeszülés, gyakori pisilési inger mind-mind elõjele lehet a terhességnek. Biztos azonban csak késõbb lehetsz benne. Ennek a bizonyosságnak az elsõ jele, ha a mensi kimaradása után néhány nappal elvégzel egy tesztet, ami pozitív lesz. (ne higgy feltétlenül a dobozra írt útmutatónak, miszerint már a vérzés elmaradásának napján eredményt produkál). Érdemes néhány napot várni a teszttel.
Ha nem jön össze elõször a baba, ne keseredj el, Mo-on az átlagos teherbeesési idõ, ha mindkét fél egészséges 2-4 hónap. Ha további kérdésed van, gyere át a "ma megint megjött" topicba, a lányok nagyon profik ezekben a kérdésekben.

Bea

Sziasztok!
Az elsõ gyermekünk a nászutunkon fogant, a Mátrában. Gyanús volt a dolog, ugyanis folyton krumplis kajákat tudtam csak megenni. Másra szinte ránézni se bírtam. Így aztán kb. 2 hetesen mentem a dokihoz, aki csodálkozó szemekkel nézegetett, megvizsgált és gratulált. Ja, és reggelente hánytam. Aztán egész nap teljesen jól éreztem magamat.
A másodiknál már a harmadik napon tudtam: van egy pocaklakóm - krumplit akarok! Vele reggelente émelyegtem, de nem hánytam.
Õk ketten lányok; 16 és 15 évesek.
A harmadiknál ismét krumpli-kívánás, viszont vele eégsz nap émelyegtem és hánytam is. Rögtön tudtam, hogy FIÚ! Amikor az ultrahangon megláttam, a doki nyakába borultam, õ meg csak puszilgatott. Amint kiléptem a kórházból - akkor még nem volt mobiltelefon - rögtön felhívtam a férjemet és amint felvette, belekiabáltam a kagylóba: FIÚ! aztán sírtam. Õ most 12 éves.
Mostani kisfiunk igazi ajándék, csoda. Azonkívül nevetséges, ahogy megtudtam, hogy van nekünk: Mivel az építkezésünk alatt pajzsmirigy-problémával küszködtem és gyógyszert szedtem, a gyógyulásom után minden gyógyszer szedését leállítottam. Fél évvel késõbb azt vettem észre, hogy fájnak a melleim. Vártam-vártam, hátha elmúlik, aztán kétségbeestem, azt hittem, rákos vagyok. Az orvosnál szomorúan kértem, vizsgálja meg a mellemet. Rámnézett és azt mondta, nem terhes? Erre én: "á, dehogy, van már három gyerekem, velük mindig rosszul voltam." A teszt pozitív lett.
Beletelt egy kis idõbe, amíg megemésztettem és szívbõl tudtam örülni, mert a nagyok után már azt hittem, "nyugalmunk" lesz az új házban.
A gyerekeknek 6 hetesen mondtuk meg egy vacsoránál, ünnepélyesen. A nagy majdnem elsírta magát - teljesen kiborult, milyen helyzetbe hozzuk õt az osztálytársai elõtt (mit nem csinálnak a vén szülõk ), a középsõ boldogan kérdezte: tényleg? Fiunk némán elõször elsápadt, majd elvörösödött, aztán azt mondta: de hiszen ez lehetetlen. (azóta se derült ki, mire értette)
Azóta - és néhány órával a bejelentéstõl -persze imádják Tomit és a világ kincséért sem adnák
bogancsi

Sziasztok!

Annyi jópofa történetet olvastam, gondoltam, leírom a miénket is.
Az elsõ babánál rettenetesen készültünk. Volt minden, ami (nem) kell: clostilbegyt, hormonvizsgálat, sperma vizsgálat. Mikor már 50 napja nem jött meg -egyébként ez nálam nem adott volna semmire okot- csináltam már vagy 3 tesztet is; felhívtam a dokit, hogy adjon már valamit, ne várjunk tétlenül, jöjjön már meg, hogy újra lehessen próbálkozni. MOndta, hogy menjek el hozzá ad egy gyógyszert amitõl megjön. Én gondoltam egy nagyot és elõtte nap csináltam még egyet, hátha... Akkor már 53 napja nem volt sehol semmi. És POZITÍV lett. A férjem rögtön látta rajtam, ha akartam volna sem tudom titkolni. azonnal hívtam a dokit, aki behívott a kórházba, megnézte és közölte: kb.7 hetes, ver a szíve. Megsimogatott, megpuszilt, hihetetlenül jól esett az öröme.
A másodiknál kicsit egyszerûbb volt a dolog. Itt is szedtem clostit, és amikor a 4. ciklusban is megjött, utána kb 35 nappal elmentem megint dokihoz, hogy mondjon valamit, hogyan tovább. Azt mondta, ebbõl még akármi lehet, az UH nem mutat igazából semmit, de nagyobb sokkal a méhem, mint rendesen kéne. Mondta, várjak 10 napig, ha semmi, csináljak egy tesztet. Hazamnetem, mondtam a férjemnek, mi volt, neki meggyõzõdése, hogy terhes vagyok. Fogadtunk: ha igen, akkor a kisautó gyûjteményét gazdagítjuk egy szép darabbal... Másnap elmentem, vettem egy clearblue tesztet, és mikor csak a kisfiammal voltam otthon, megcsináltam. Persze a használati utasítást nem olvastam el, minek, a lényeg, hogy dugjuk bele a pisibe és nézzük mi lesz. Beledugtam, láttam, hogy kijön egy nagyon erõs, határozott kék csík, na gondoltam kontrollcsík már van... utána jött egy halványabb is, azon viszont borzasztóan meglepõdtem,most akkor az mi lehet. Mikor megnéztem a leírást, akkor láttam: a nagyon erõs az bizony a pozitív csík, a halovány pedig a kontrollcsík. Rögtön hívtam e férjemet, és csak annyit kérdeztem: Milyen színû autót is mondtál?

Hát ennyi, kicsit hosszúra nyúlt, ezért elnézést kérek. Most tartok a 22. hétnél.

Sziasztok: Rita

Bogancsi, Rita,
annyira aranyosak a történetek, teljesen meghatódtam.
Reni,
szurkolok, hogy nemsokára Te is megírhasd a Tiedet!
Csipkebogyó (félidös)

A mi picink az esküvõ elõtt fogant egy héttel, nagyon muris nézegetni a képeket, hogy akkor már hárman voltunk... Eredetileg csak az esküvõ után akartunk "házaséletet" élni, de nem bírtunk magunkkal . És a második védekezésmentes alkalommal áldott állapotba kerültem. Valahogy éreztem egybõl, de azért megszokásból vártam, hogy mikor kell megjönnie, de késett már 1 napja, úgyhogy vettem egy csíkos tesztet és még a munkahelyen megcsináltam. Alig tudtam kikóvályogni a WC-bõl , egész nap félrebeszéltem, csak a picire gondoltam, hogy már bennem él. Munka után nagyon siettem haza, már elõre elterveztem, hogy én bizony hímezni fogok, ha eljön az ideje. A férjemmel Nyúlnak szólítjuk egymást, úgyhogy e sajátos becenév miatt hímeztem egy nagyobb nyuszit, meg bele a pocijába egy kisebbet (talán már láttatok ilyen ábrát, azt hiszem, a Kitekat macskaján van ilyen). Amikor fáradtan hazajött, leült a számítógép elé, egészen belemerült, ekkor szó nélkül a kezébe nyomtam a nyuszis hímzést. Nem vagyok valami profi, de kis tûnõdés után kivehetõ az ábra . Õ ezt mondta: Mi ez? Ööö... Egy nyuszi. És benne egy... KIS NYUSZI! Ööö... (fél perc feszült gondolkozás) Te terhes vagy??? (kitörõ öröm, ölelgetés, pocaksimogatás)
Hát, ez az én történetem. Azóta a 7. hétben járunk.

Nyuszi

Sziasztok! Annyira aranyosak a történetek, hogy egy csoda. Mi is a szent cél érdekében "dolgozunk"! Lassan nekünk is "esedékes" lenne elmondani a történetünket, de még várat magára... Mostanában azon töröm a fejem, hogy majd ha "IGEN" lesz, mit is fogok mondani, tenni? Látom, nálatok sem olyan egyszerû volt, a jó elõre kitervelt tervek kifulladtak :-)) Remélem nem soká én is csatlakozhatom a soraitok közé, mint leendõ mamucika (ahogy nekem mondja egy édes hang néha-néha )

Hát, én is tervezgettem, hogyan, mit fogok mondani, ha kiderül, tényleg összejött a baba. Mondanom sem kell, még véletlenül sem sikerült úgy, ahogy elterveztem.
Hihetetlen volt, de valahogy igazibb, mint amikor csak úgy vártam, vártam, reménykedtem, hogy hátha. Most tényleg nagyon álmos voltam, állandóan mintha félálomban járkáltam volna. Mondjuk ezt betudtam a melegnek, hogy ne nagyon éljem bele magam. De most valahogy nagyon mélyen, mégis úgy éreztem, hogy igen, most összejött. De ezt megpróbáltam elnyomni, hogy ne érjen megint csalódás. Aztán az álmosság csak nem akart múlni, a mensim pedig egy hetet késett. Egy hetet tûztem ki várakozási idõnek, amikor tesztet csinálok. Elõtte pontos volt, egyszer-kétszer csúszott max. 3 napot. Megcsináltam. Kétcsíkos. Nem igaz! Hát tényleg összejött!
Ez hihetetlen. Egyedül voltam anyunál, sírtam az örömtõl, és a hirtelen sokktól, hogy most aztán tényleg, nincs visszaút. Felújítás miatt anyunál laktunk, gondoltam, megvárom míg hazaköltözünk, és akkor szólok a páromnak, mégiscsak õrá tartozik leginkább. De egy hét múlva, amikor az orvostól hazajöttem, aki megállapította, hogy tényleg, akkor már nagyon zaklatott voltam. Anyu látta rajtam, kérdezgetett, mi bajod van? Mondogattam, hogy semmi. De egy idõ után nem bírtam tovább. Kirobbant belõlem: Nem bírom tovább magamban tartani: terhes vagyok. Mindketten ott ültek, és ledöbbenve néztek. A párom megkérdezte: Mi vagy? Mondom terhes. Én annyira zaklatott voltam, hogy sírtam. Azt kérdezték: most akkor nem örülsz neki? Mondtam, hogy de, nagyon, csak hát nem mindennap derül ki az emberrõl, hogy terhes. Na jól van, mondta a párom - akkor új ruhát mostanában nem kapsz :-)
Azóta is nagyon örülünk neki.
Andi (10 hetes)

Sziasztok lányok!

Elsõ babánk történetét már leírtam, mikor a férjemnek a fülébe súgtam "Kisbabánk lesz". Óriási volt a boldogság!

Most másodszorra is babát várok... Szerettünk volna kistestvért a kisfiunknak, és nagyon vártuk a pozitív tesztet!
Mikor megtudtam hogy itt van a pocimban, aznap este a férjemnek a fülébe súgtam: "Kisbabánk lesz". Mire õ: Már megint? és vigyorgott nagyon! Aztán boldogan megölelgetett, és jópár percig mondogatta, hogy huhh, hát ezt nem bírom elhinni, kétgyermekes apa leszek? huhh!
Nagyon várjuk a kistestvérkét, már félidõs kismama vagyok!

Puszi: Katus

Sziasztok!

Kedvesek a történeteitek, némelyiktõl nekem is könnybe lábadt a szemem, hiába, mostanában érzékenyebb vagyok az ilyesmire
Nálunk úgy történt a dolog, hogy késett már vagy egy hete az amúgy pontos menstruációm. Sosem voltam egy precíz, naptárt vezetõ ember, de azért tudtam, hogy kb. mikorra várható. El is kezdtek feszülni a melleim, így mondtam a Páromnak, hogy na, meg fog jönni... de nem jött. A babával úgy voltunk, hogy majd jön, amikor jönni akar, de nem küzdöttünk érte, tényleg csak élvezetbõl csináltuk mindig Egy szerdai napon megvettem életem elsõ terhességi tesztjét, ami negatív lett - pedig a Párommal is lecsekkoltattam, hátha rosszul látok. Kicsit csalódott voltam. Eltelt a hétvége, és még mindig semmi, így következõ hétfõn bejelentkeztem egy dokihoz, de csak csütörtökre kaptam idõpontot. Egész héten fel voltam dobva, babás könyveket nézegettem a könyvesboltokban, a tükörben vigyorogtam magamra és azt néztem, hogy mi változott rajtam most, hogy kismama vagyok (annyira éreztem!). A Párom kérdezgette, hogy mikor derül már ki, hogy mi van? Így telt az idõ csütörtökig, és amikor a doki megállapította, hogy ott van bent egy kis petezsák, akkor hihetelenül furcsán éreztem magam. A kapuig sem értem, amikor már nagyon bõgtem, és hívtam a Páromat, akinek csak annyit tudtam mondani köszönés helyett, hogy négy hetes és hat napos és 7 mm! Õ épp egy tanfolyamon ült, úgyhogy csak suttogott pár szót, de aztán amikor hazajött, volt nagy öröm és ölelgetés, pláne, amikor megmutattam az ultrahangos fotót is.

Ennek már kilenc hónapja. 11 napja született meg a lányunk, aki egy gyönyörû kis tündér

Sziasztok!
giny

Sziasztok!

Nemsokára ismét aktuális lesz nálunk is a "hogy mondjam el" témakör, de addig is szeretném leirni én is, hogyan mondtam el elsõ babócánknál a nagy hirt.
Már kb fél éve próbálkoztunk, és nagyon el voltam kenõdve, hogy azok táborába fogok tartozni, akiknek nem adatik meg az azonnali gyermekáldás. Aztán, Balatonon, a strandon elég furcsa volt, hogy sok pasi megnézte a melleimet, mondanom se kell, hogy nekem is furcsa volt, miért nem férnek el a szokásos helyükön. Meg persze, hason se nagyon tudtam feküdni...
Aztán, másnap (miután már a fejem majdnem leborult a klaviatúrára), megcsináltam egy tesztet a melóhelyen a wc-ben.
Akkor úgy voltam vele, hogy kijöttem, és képtelen voltam felfogni...egész egyszerûen nem tudtam mit kezdeni az egésszel, nem tudtam hogy reagáljak stb.
Ezek után még egy napig magamban tartottam a nagy hirt (bár elég nehéz volt), ugyanis a páromnak akkortájt volt a szülinapja, és másnap mentünk étterembe vacsizni.
Hát készültem ajándékkal rendesen, egy dobozkába beletettem egy csörgõt, egy elõkét meg egy kiscipõt, és rendelés után átnyújtottam az ajándékot az illetékesnek...Szegénykém, soha nem felejtem el az érthetetlen arcát, ami kb 10 másodpercig tartott, ahogy pakolta ki a pincérek szeme láttára a kis holmikat...De aztán láttam, hogy pincérek ide vagy oda, de kicsordult az a bizonyos könnycsepp...

Hát ennyi lett volna, azóta kislányunk, Regina már 20 hónapos, és igérem, jövõre leirom a kistesó sztorit is!

üdv,
Kriszta

Sziasztok Kismamik, Anyukák!
Én sajnos elég keveset olvasom a Babanetet, de azért havonta egyszer-kétszer igen. Nagyon meghatott a sok rendkívül aranyos történet!!! Nekem nagyon szimpla volt az elsõ gyerekem esete, mert ahogy elhatároztuk hogy nem védekezünk rá 5 napra már sejtettem, hogy terhes vagyok és ahogy késett a mensim, már ki is mutatta a teszt az eredményt! Nagyon gyorsan ment az egész, és mi ezt természetesnek tartottuk.
A második viszont már nehezebben jött össze, mert 6 hónapig nem sikerült és már kezdtem nagyon elbizonytalanodni, (és kezdett elegem lenni a sok szex-bõl!) amikor most December 14-én, az én hajszálpontos mensim nem jött meg! Azóta persze csináltunk egy tesztet is, reggel 6-kor, közösen a párommal, és olyan hamar kék lett a csík, hogy elõbb kékült be, mint a másik csík, ami az eredményes tesztet jelzi. Volt nagy öröm, de én inkább sírtam, és mostanában mindenen sírok ami gyerekekkel kapcsolatos.
Egy gondom azért van Hogyan fogom elmondani az anyukámnak, akinek esze ágában sincs, hogy én mégegy gyereket akarok????? (Én is egyke vagyok.) Nagyon félek, hogy mérges lesz, vagy ilyesmi, és ez olyan nagy csalódás lenne nekem. A párom szülei biztosan örülni fognak, õk olyan nagyon optimisták. Az én anyukám is jó fej, csak sok, nagyon sok szenvedésen, és gürcölésen ment át az életben.
Várom a tanácsokat, bár ez egy kicsit OFF topic, de most úgyis olyan régen nem írt ide senki.
Meg arra is kiváncsi lennék, hogy egy 3-4 éves gyereknek ti hogyan és mikor mondanátok el? Igaz vannak ötleteim, de kíváncsi lennék a másokéra is! Esetleg tapasztalatokra akikkel már megtörtént ilyen.
Elõre is köszi!!!!!
Andi

Sziasztok!

En most kapcsolodtam be ide, es nagyon tetszenek ezek az aranyos tortenetek.
Mar en is nagyon szeretnek kozetek tartozni.
Igazabol egy kerdesem lenne, amire ha tudtok legyszi valaszoljatok.
Mi is szeretnenk a ferjemmel egy pindurkat.
Most kezdtuk 2 honapja a probalkozast, es most mar 10 napja kesik a menseszem.( Eddig mindig napra pontosan jott meg 28-29 naponkent).
Csinaltam gyorstesztet nem is egyet, de sajnos negativ lett.
Viszont a menseszem tovabbra sem jott meg, es mar nagyon nyugtalanit a dolog.
Kulfoldon vagyok, ugyhogy orvoshoz csak a legvegso esetben szeretnek elmenni.
Ha esetleg valakivel hasonlo tortent, akkor legyszi irjatok meg!

Elore is koszi,
Edit

Edit,
van egy topic "Friss kismamak" neven, itt, esetleg megkrdezheted oket a tapasztalataikrol, es van egy topic itt, "Ma megint megjott" neven, ott is sokan tudnanak hozzaszolni esetleg.

Sziasztok!

Az elsõ nem volt olyan nagyon érdekes történet.
Egy spontán abortuszon túl, már az ember egy két csíkos tesztnek sem mer örülni olyan nagyon... Azt együtt csináltuk a Kedvesemmel.

A másodiknál elhatároztam, hogy jobban kidolgozom a haditervet.
Ciklusom az még nem volt, amikor hányingerem kezdett lenni. Kedvesem felvetette, hogy nem vagyok-e pocakos, de nekem eszembe sem jutott. Aztán csak nem múlt a hányinger.
Horgászni utaztunk vidékre, amikor kitérõt tetettem vele egy patika felé tesztért. Nem tudta mire vélni ezt a sietséget. Pedig egy filmes dobozban ott utazott velünk a reggeli pisimintám is. Egy magányos pillanatban megcsináltam és olyan kétcsíkos volt, hogy csak NA!
Még vagy három nap kellett hozzá, hogy kidolgozzam a tervet (Kedvesem nem kérdezte meg az eredményt!). Nyomtattam egy képeslapot egy gólyacsõrbõl kilógó babás batyu és a mindenórás fényképem bescennelt változatával és Replay felirattal. Vettem hozzá egy fodros kis zoknit (elvégre félévvel késõbbre tervezve lánykát szerettünk volna)és mellécsaptam a tesztet. Beleraktam egy borítékba mindezeket és az ágyra helyeztem, hogy megtalálja, amikor felébred. Aztán felébredt. Kibontotta. "Tényleg babás vagy?", volt a reakciója. Az elején nem tudta, hogy örülök-e neki ezért nem mert örülni, de aztán magához ölelt.
Azóta tudjuk, hogy Prücsök is fiú. Nincs szüksége valakinek fodros zoknira?

Snoopy

Sziasztok!

Szeretném én is megosztani Veletek a csíkosodásomat.
Már több mint 1,5 éve próbálkoztunk, kisebb-nagyobb megszakításokkal, mikor egyik nap úgy ébredtem, hogy na, ha most azonnal nem megyek ki, akkor ide hányok az ágyba. Persze, egybõl teszteltem, pedig akkor még volt bõ 1 hetem a menzeszemig. Negatív lett. A hányinger nem múlt és a menzesz sem jött, viszont minden teszt negatív lett. Elmentem az orvoshoz, aki nem tudott terhességet kitapintani. Nagyon csalódott voltam, mert akkor már 1 hónapja késett.
Aztán "végre" megjött. Pár héttel késõbb elutaztunk Horvátországba. Siránkoztam, hogy pont az utazás elsõ napján fog megjönni (ez elõzõ hónapot leszámítva napra pontos volt a ciklusom). Nagyon örültem, hogy mégis késik, mert így zavartalanul nyaralhatunk. De végig éreztem, hogy na most mindjárt meg fog jönni, görcsölgetett a hasam. És csak nem jött meg. Közben elkezdtek fájni a melleim. Az egyik barátnõm, akivel mentünk, mondta, hogy tuti babás vagyok. Én csak legyintettem: hogy lennék babás, pont ilyen zûrös hónapban? (Veszettség elleni oltásokat kaptam, mert megtámadott egy csapat kutya, autóbalesetünk volt, eltört az arckoponyám és egy kis mûtétre is szükség volt, szintén a baleset miatt.) Hazafelé megálltunk Siófokon, bementem egy patikába és kértem egyet a legolcsóbb tesztbõl, gondoltam, legalább ne költsek sokat hiába (Medilab volt). Késõ este értünk haza, elsõ utam a WC-be vezetett, egy befõttes üveg társaságában. Elolvastam, 2-5 perc között jelenik meg a csík, ha terhes vagyok. Belemártottam a pisibe, láttam, ahogy szívja fel a papír, és abban a pillanatban, amint odaért, azonnal megjelent a 2 nagyon erõs csík!
Kimentem sírva, mutattam a férjemnek, és csak annyit tudtam mondani, hogy pozitív Utána felhívtam anyukámat, úgy szóltam bele, hogy "szia nagyi!"

A kisfiam elmúlt 11 hónapos, és most megint késik a mensim már 1 hete. Hát kíváncsi vagyok és ha megint terhes vagyok, jobban kidolgozom a nagy bejelentést!

Annamari

Annamari!
Akkor neked úgy indult a terhességed, hogy az elsõ hónapban megvolt a mensid valamennyire?
Nekem márc. 8-án kellett volna, hogy megjöjjön, de késett. 15-én viszont sajna megjött, igaz nem ugyan úgy ahogy szokott. Már kezdtem beletörõdni, hogy majd legközelebb... Ma viszont barnás folyásom van. Tanácstalan vagyok.
Tesztet 8-án csináltam - negatív lett, bár azt hallottam, nem kifejezetten megbízhatóak.

Annamari!
Akkor neked úgy indult a terhességed, hogy az elsõ hónapban megvolt a mensid valamennyire?
Nekem márc. 8-án kellett volna, hogy megjöjjön, de késett. 15-én viszont sajna megjött, igaz nem ugyan úgy ahogy szokott. Már kezdtem beletörõdni, hogy majd legközelebb... Ma viszont barnás folyásom van. Tanácstalan vagyok.
Tesztet 8-án csináltam - negatív lett, bár azt hallottam, nem kifejezetten megbízhatóak.

Zseby